HUT66253A - Nitrogen oxide-poor burner - Google Patents

Description

A találmány tárgya nitrogénoxid-szegény égésterméket kibocsátó, forrógáz-előállításra szolgáló égő, egy égőcsővel, amely egy támasztócsövet és egy ehhez csatlakozó lángcsövet tartalmaz, egy a támasztócsőben elrendezett, tüzelőanyag-sugarat kibocsátó fúvókával, egy az égőcsőben egy előkamrát és egy égéskamrát egymástól elválasztó torlasztótárcsával, amely egy a tüzelőanyag-sugár átáramlását megengedő központi áteresztőnyílással van ellátva, a lángcsőben elrendezett és a lehűlt füstgáz külső recirkulációját megengedő recirkulációs nyílásokkal, valamint egy a külső recirkulációt az égő indítási fázisa során visszafogó elemmel.

A külső recirkuláció visszafogása (megakadályozása, elnyomása) azért szükséges, mert az indítási folyamat során a külső recirkulációs gázok felmelegítésére túl sok hő vonódik el a tüzelőanyag és a láng elgázosítási folyamatától, így a láng leszakadása vagy kialvása következhet be.

Ilyen felépítésű égők ismertek például a DE-PS 39 06 854 lsz. szabadalmi leírás alapján. Az ilyen égők hátránya abban van,hogy a külső recirkuláció indítási fázis során előirányzott visszafogására szolgáló elemek felmelegedése hátrányosan befolyásolja ezen elemek működőképességét.

A találmány által megoldandó feladat ezért a bevezetésben ismertetett felépítésű égők olyan továbbfejlesztése, ami lehetővé teszi az indítási fázis során a külső recirkuláció megbízható visszafogására.

A kitűzött feladatot a bevezetőben ismertetett felépíté sű égőknél a találmány értelmében azáltal oldjuk meg, hogy a külső recirkuláció visszafogására szolgáló elem az égőcsövön belül van elrendezve és egy a támasztócső belsején keresztül átvezetett vezérlőszerv által vezérelhető.

A találmány szerinti megoldás előnye abban van, hogy miután a külső recirkuláció visszafogására szolgáló elem az égőcső belsejében van elrendezve, ennélfogva alacsonyabb hőmérsékleteknek van kitéve, emellett pedig a vezérlőszervek támasztócsövön történő átvezetése révén ezen vezérlőszervek az égéstérbe áramló hideg égési levegő hatásának vannak kitéve, miáltal ezek szintén védve vannak a magas hőmérsékletektől, így összességében a találmány szerinti megoldásnál kikiüszöbölésre kerülnek a technika állásából ismert problémák.

A külső recirkuláció indítási fázis alatti visszafogásának fogalma alatt a meleg égőnél adódó külső recirkuláció több mint 50%-os, előnyösen több mint 70%-os és különleges esetekben több mint 85%-os mértékben történő megakadályozása értendő. A külső recirkuláció teljes mértékű visszafogása a találmány szerinti kitanítás megvalósításának szélsőséges esetét képezi.

A találmány szerinti megoldás egyik különösen előnyös változata értelmében a külső recirkuláció visszafogására szolgáló elem egy a recirkulációs gázáramlást az égőcsövön belül tolattyúszerűen meggátló elemként van kialakítva. Egy ilyen tolattyúszerű elemmel a recirkulációs gázáramlás az égőcsőben szerkezetileg egyszerű módon és egyúttal megbízhatóan visszafogható.

Ennek kapcsán egy szerkezetileg különösen egyszerű megoldás értelmében a tolattyúszerű elem egy gyűrű alakú palásttal rendelkező és tengelyirányban mozgatható tolattyúként van kialakítva. Ez a szerkezetileg legegyszerűbb, ugyanakkor pedig a legolcsóbban megvalósítható megoldás.

Az ilyen kivitelnél különösen előnyös, ha a tolattyú egy a középtengelyre vonatkoztatva hengeres tömítőfelülettel rendelkezik, amelyet a tolattyú külső olodalfelülete képez. Egy ilyen hengeres tömítőfelülettel a tolattyú egyszerű módon elrendezhető az égőcső belsejében.

Szerkezeti okokból előnyös továbbá, ha a tolattyú a lángcső belső oldalfelületén van megvezetve, így mindenféle járulékos intézkedés a tolattyú megvezetése érdekében szükségtelenné válik.

Az előbbiekben ismertetett megoldás az egyik szerkezetileg legegyszerűbb és ennélfogva legolcsóbb megoldás. Egy ennél valamivel nagyobb ráfordítást igénylő, viszont a működését tekintve kedvezőbb megoldás értelmében a tolattyúszerű elem egy a küzéptengelyre vonatkoztatva gyűrű alakú tömítőfelülettel rendelkezik, amely egy a hossztengelyre lényegében merőlegesen húzódó síkba esik. A tömítőfelület ezen szerkezeti kialakításával kiküszöbölhetők az egyes szerkezetrészek különböző mértékű felmelegedéséből adódóan a hengeres tömítőfelületnél jelentkező problémák, mivel a tömítő• «· ··«· felület merőleges a tolattyú eltolási irányára, ily módon valamennyi különböző mértékűre adódó tűrés a tolattyúszerű elem eltolása révén kiegyenlíthető. így tehát az ily módon elrendezett tömítőfelületnél a tömörség lényegesen nagyobb és rendkívül egyszerű eszközökkel elérhető.

Emellett különösen előnyös ennél a megoldásnál, hogy a tolattyúszerű elem eltolási útja viszonylag kis mértékű lehet.

Ezenkívül ez a megoldás azzal az előnnyel is jár, hogy például a lángcső és a tolattyúszerű elem közötti térköz kellően nagy lehet, így nem áll fenn az a veszély, hogy a tolattyúszerű elem és az ehhez hozzárendelt állítómechanizmus a szerkezetrészek különböző mértékű felmelegedése következtében beszorulnak.

Emellett a középtengelyre merőlegesen álló tömítőfelület megakadályozza az esetleg elégetlen olaj kicsöpögését az égőcsőből, ami károsanyag-kibocsátáshoz vezetne.

Egy különlegesen előnyös kiviteli alak értelmében a tolattyúszerű elem egy a támasztócsövön belül húzódó köpenycső részét képezi.

Előnyösen itt a tolattyúszerű elem a köpenycsőnek a torlasztótárcsán túl az égéskamra irányában kiálló nyúlványaként van kialakítva.

Egy a középtengelyre merőleges síkban való jó tömítés elérése érdekében a köpenycső nyúlványa egy a lángcsőben kialakított gyűrű alakú falvastagításhoz tömítve hozzáilleszt• · • · · · · · • · · · · ··«····· ·« ··· ·

- 6 hető. Előnyösen ennél a megoldásnál a nyúlvány egy gyűrűs peremmel, míg a gyűrű alakú falvastagítás egy járulékos tömítőelemmel van ellátva vagy ilyenként van kiképezve.

A torlasztótárcsa elrendezése tekintetében ebben az összefüggésben nincsenek pontosabb előírások. Különösen előnyös azonban, ha a torlasztótárcsát a köpenycső hordozza.

A nyúlvány kiképzésének alternatívájaként egy további megoldás értelmében a tolattyúszerű elem a köpenycső torlasztótárcsa által lezárt homlokoldali szakaszaként van kialakítva.

Ez a szakasz célszerűen hozzáilleszthető egy a lángcsőben kialakított gyűrű alakú falvastagításhoz.

Ennél a megoldásnál előnyös továbbá, ha a köpenycső hordozza a fúvókacsövet, előnyösen egy háromlábon keresztül.

Egy különösen kedvező és előnyös megoldási változat értelmében a köpenycső a fúvókacsővel és a torlasztótárcsával együttesen középtengely-irányában eltolható az égőcsőben.

A találmány egy további előnyös továbbfejlesztett kiviteli alakja értelmében a tolattyúszerű elem egy a recirkulációs teret egy belső és egy külső recirkulációs térre felosztó árnyékológyűrűként van kialakítva.

Ebben az esetben a tolattyúszerű elem nem csak arra szolgál, hogy a recirkulációs gázáramlást a külső recirkulációhoz megakadályozza, hanem egyidejűleg a recirkulációs térnek egy belső és egy külső recirkulációs térre való felosztását is biztosítja.

« · · · · · ··«· · ·* * < » · · * *

Ebben az esetben a recirkulációs gázáramlás beállítását akkor lehet különösen egyszerűen elérni, ha a külső recirkuláció visszafogására szolgáló árnyékológyűrű tömítetten illeszthető a torlasztótárcsához. Ez azt jelenti, hogy az árnyékológyűrű egy a torlasztótárcsától adott távolságra levő, a külső recirkulációt megengedő helyzetből egy a torlasztótárcsához tömítve illeszkedő helyzetbe mozgatható.

Ily módon az árnyékológyűrű előnyös módon két funkciót is ellát, így egy szerkezetileg egyszerű megoldás mellett az égő műklödésének számottevő javítása is elérhető.

Ennél a megoldásnál kedvező, ha a torlasztótárcsa és az árnyékológyűrű között egy a keverőcsőnek a torlasztótárcsára vetített körvonalán kívül eső gyűrű alakú tömítőfelület van kialakítva, vagyis a tömítőfelület a keverőcsövön kívülre esik.

Ebben az esetben előnyös továbbá, ha a keverőcsövet az előzőekben leírt megoldásoktól eltérően nem a torlasztótárcsa hordozza, hanem az árnyékológyűrű, így az árnyékológyűrű mozgatásával egyidejűleg a keverőcső elmozdulása is bekövetkezik. így a keverőcső által a keverőtérben létrehozott keveredési viszonyok az árnyékológyurű mozgatásával egyszerű módon megváltoztathatók.

Az árnyékológyűrű eltolhatósága szerkezetileg különösen egyszerűen megvalósítható akkor, ha az árnyékológyűrű a torlasztótárcsán áthatoló támasztórudak által tolható el. Ez a megoldás a jelen találmány keretei között különösen előnyös, ·*<· « · ·· 9 9 • 4 · · · · ·'»·· ···· 4 9 * · · ·

- 8 mivel szintén olyan állítómechanizmust képez az árnyékológyűrű számára, amely az égő forró szerkezeti részein kívülre esik. Az állítómechanizmust itt még ráadásul az égéstérbe beáramló hideg égési levegő is hűti.

Ahhoz, hogy a támasztórudakat és egyúttal az ezek által hordozott árnyékológyűrűt egyszerű módon tengelyirányban betájolva tartsuk és megvezessük, előnyös, ha a támasztórudak tengelyirányban a támasztócsőben elmozdíthatatlanul elrendezett fúvókacsövön eltolhatóan vannak megvezetve. A fúvókacső így egyúttal megvezetőszervet is képez a támasztórudak támasztócsőben való egyenesbe állítására.

Az előzőekben ismertetett kiviteli példáknál a külső recirkulációt tolattyúszerű elem segítségével akadályoztuk meg, vagyis a recirkulációs gázáramlást egy tolattyú jellegű szerkezeti megoldás fogta vissza.

A találmány szerinti megoldás egyik lehetséges változatánál és előnyös kiviteli alakján az előzőekben ismertetett kiviteli példákkal szemben a külső recirkuláció visszafogására szolgáló elem a lehűlt füstgáznak a recirkulációs nyílásokon való beszívását akadályozza meg frisslevegő-bevezetés megindítása révén. Ez azt jelenti, hogy a recirkulációs gázáramlás leállítása nem tolattyúszerű lezárással történik, hanem oly módon, hogy a lehűlt füstgáz beszívását azáltal akadályozzuk meg, hogy erre előirányzott eszközökön keresztül friss levegőt vezetünk a recirkulációs térbe, így égő meleg üzemállapotában beszívott lehűlt füstgázt a bevezetett

friss levegővel helyettesítjük, ami megakadályozza a lehűlt füstgáz beszívását a külső recirkuláciő folyamatában.

Egy előnyös kiviteli alaknál ezt azáltal valósítjuk meg, hogy a külső recirkuláció visszafogására szolgáló elem a külső recirkulációs térbe irányuló frisslevegő-bevezetést hoz létre, vagyis a vákuum alatti recirkulációs térbe közvetlenül friss levegőt vezetünk, így csak csekély mértékben kerül lehűlt füstgáz beszívásra a recirkulációs térbe.

Ez célszerűen oly módon valósítható meg, hogy a külső recirkuláció visszafogására szolgáló elemmel frisslevegőbevezetést hozunk létre az előkamrából a recirkulációs térbe. Ezzel a megoldással a friss levegő-bevezetés nagyon egyszerűen megvalósítható, mivel az égéskamrával szomszédos előkamrában már eleve friss levegő áll rendelkezésre.

Ennél a megoldásnál előnyös, ha a külső recirkuláció visszafogására szolgáló elemmel frisslevegő-bevezetés hozható létre egy külső recirkulációs térbe, amely egy belső recirkulációs tértől van különválasztva. Ennél a kiviteli változatnál ugyancsak előnyös, ha a recirkulációs tér, célszerűen egy árnyékolóelem által, egy külső és egy belső recirkulációs térre van különválasztva, így a külső recirkuláció szelektív és célzott módon azáltal akadályozható meg, hogy ebbe a külső recirkulációs térbe vezetünk be friss levegőt.

Szerkezetileg különösen egyszerű módon ezt azáltal lehet megvalósítani, hogy a frisslevegő-bevezetést a recirkulációs térbe megnyitó elem az égési levegőt az előkamrából beeresz10 tő nyílásokon sugárirányban kívül eső módon van elrendezve.

Ez azt jelenti, hogy a torlasztótárcsában az égési levegőt beeresztő nyílások mellett az égő bármely üzemi állapotában még egy járulékos lehetőség van biztosítva a frisslevegő-bevezetés létrehozására az indítás során.

A frisslevegő-bevezetés az előkamrából különösen egyszerű módon úgy valósítható meg, ha ez a torlasztótárcsában kialakított levegőztetőnyílásokon keresztül történik.

A frisslevegő-bevezetés indítási fázist követő beállítása érdekében a torlasztótárcsában kialakított levegőztetőnyílások legalább egy záróelemmel lezárhatók. A záróelem a legkülönfélébb módokon kialakítható, például tolattyúként vagy ehhez hasonló szerkezetként. Szerkezetileg kedvező, ha a záróelemek tengelyirányban mozgatható záródugókként vannak kiképezve.

A különböző mértékű felmelegedés hatásának minimalizálása érdekében a záróelemek az előkamrában vannak elrendezve, mivel ott a hideg frisslevegő-áramlásnak vannak kitéve és ennek révén hűthetők.

A záróelemek határozott megvezetése érdekében előnyös, ha a záróelemek a támasztócsőben helyhez kötötten felszerelt fúvókacsövön tengelyirányban eltolhatóan vannak megvezetve, így a záróelemek határozott egyenesbe vezetése egyszerű módon biztosítható.

A fentiekben ismertetett, közvetlenül a recirkulációs térbe irányuló frisslevegő-bevezetés helyett a találmány szerinti megoldás egy másik előnyös kiviteli változata értelmében a frisslevegő-bevezetés a recirkulációs nyílás közelében történik.

Ez szerkezetileg úgy valósítható meg előnyösen, ha a frisslevegő-bevezetés egy a recirkulációs nyílást követő gyűrű alakú térközbe irányul.

Ennél a megoldásnál előnyös, ha a frisslevegő-bevezetés egy az előkamrában elrendezett záróelem által vezérelhető. Szerkezetileg kedvező módon valósítható meg a frisslevegőbevezetés, ha a záróelemmel egy az előkamrából a térközbe friss levegőt beeresztő levegőztetőnyílás nyitható vagy zárható.

Különösen egyszerű az a megoldás, ahol a záróelem segítségével a levegőztetőnyílások egy a hossztengelyre vonatkoztatva hengeres tömítőfelülettel zárhatók le.

A működés szempontjából különösen előnyösnek bizonyult az a kiviteli változat, ahol a záróelem a támasztócső belső oldalfelületén van megvezetve, mivel ez a megoldás a záróelem további megvezetését feleslegessé teszi, emellett pedig megbízható működést garantál, minthogy a támasztócső nincs magas hőmérsékleteknek kitéve.

Az eddigi kiviteli példák ismertetésével kapcsolatban még nem tárgyaltuk, hogy milyen mértékben biztosítjuk a külső recirkuláció visszafogását az indítási fázis során.

Legegyszerűbb esetben elképzelhető lenne például, hogy a külső recirkuláció visszafogását az indítási fázis után egy12 szerre megszüntessük. Még előnyösebb azonban, ha a külső recirkuláció visszafogását az indítási fázis után vagy már annak vége felé szakaszosan csökkentjük. Ez legegyszerűbb esetben fokozatos csökkentéssel történhet, például meghatározott időtartamok után. Különösen célszerű azonban, ha a recirkuláció visszafogásának csökkentése folyamatosan történik, hogy folyamatos átmenetet biztosítsunk a külső recirkuláció visszafogása nélküli meleg üzemi állapotba.

Mindezek mellett a találmány értelmében különösen előnyös, ha az égőnek belső recirkulációja van, mivel a belső recirkuláció segítségével optimális égési értékek érhetők el.

Ezenkívül, különösképpen a fúvókacső fúvókával együttes túlzott felmelegedésének megakadályozása érdekében előnyösnek bizonyult az a megoldás, hogy meleg üzemi állapotban az indítási fázis után a külső recirkuláció az égőnek egy az áramlási irányt tekintve a fúvóka után elhelyezkedő belső terébe lép be, így a külső recirkuláció sem a fúvókacsövön, sem pedig a fúvókán nem halad át, így ezeket nem is hevíti fel nem kívánatos módon.

A karbantartás megkönnyítése szempontjából a találmány szerinti megoldás azon kiviteli alakja bizonyult optimálisnak, amelynél a fúvókák, a torlasztótárcsa és a keverőcső rögzített egyenesbe állítása adott belső és külső recirkulációval van kombinálva, így az égőtulajdonságok semmiféle elállítódása sem következhet be és a külső recirkuláció ta•··· ···· ·· · ···· « · lálmány szerinti visszafogása csak az indítási fázisban, míg ennek későbbi megszüntetése csak meleg üzemi állapotban lehetséges.

A találmány további jellemzőit és előnyeit kiviteli példák kapcsán, a csatolt rajz alapján ismertetjük.

A rajzon az

1.

ábra egy találmány szerinti égő egy első lehetséges kiviteli alakjának hossz metszete, ábra egy találmány szerinti égő egy második lehetséges kiviteli alakjának hosszmetszete,

3.

ábra egy találmány szerinti égő egy harmadik lehetséges kiviteli alakjának hosszmetszete,

4.

ábra egy találmány szerinti égő egy negyedik lehetséges kiviteli alakjának hosszmetszete, az

5.

ábra egy találmány szerinti égő egy ötödik lehetséges kiviteli alakjának hosszmetszete, míg

6.

ábra egy találmány szerinti égő egy hatodik lehetséges kiviteli alakjának hossz metszete.

A találmány a legkülönbözőbb olaj- és gázégőkre vonako zik, de az alábbiakban egy úgynevezett kékláng-égő példá• · • · • · ·· · • · · · · ···· ···· ·· ··· ján kerül ismertetésre, vagyis olyan égőén, amelynél az olaj kék lánggal tökéletesen elég. A találmány azonban nem korlátozódik csupán a kékláng-égőkre”. A leírt szerkezeti intézkedésekkel a találmány szerinti hatások ugyanúgy elérhetők melegítő égőknél és sárgalángú égőknél is.

A találmány szerinti égő 1. ábrán bemutatott első kiviteli alakjának egy az egészét tekintve 10 hivatkozási számmal jelölt égőcsöve van, amely egy a rajzon fel nem tüntetett égőkeretben ágyazott 12 támasztócsövet tartalmaz. Ez a 12 támasztócső egy szintén a 10 égőcsőhöz tartozó 14 lángcsövet hordoz, ahol a 12 támasztócső és a 14 lángcső például falcolással van egymással összekötve.

A 12 támasztócsőben egy az egészét tekintve 16 hivatkozási számmal jelölt előkamra van elrendezve, amely egy 18 torlasztótárcsáig húzódik. A 18 torlasztótárcsa válaszfalat képez a 16 előkamra és egy 20 égéskamra között, amely lényegében a 14 lángcsőben van elrendezve. A 18 torlasztótárcsa a 12 támasztócsőben központosítottan van felszerelve és a 12 támasztócső 14 lángcsőbe való átmeneténél van elrendezve, ahol a 18 torlasztótárcsa egy külső 22 gyűrűs peremmel egyrészt a 12 támasztócső 17 belső oldalfelületéhez támaszkodik, másrészt 22 gyűrűs peremének a 14 lángcső felé néző oldala egy 24 szigetelőgyűrűn fekszik fel, amely a hamis levegő elleni szigetelés hőszigetelését biztosítja a 14 lángcső és a 22 gyűrűs perem között.

A 16 előkamrában ezenkívül egy az egészét tekintve 26 hivatkozási számmal jelölt fúvókacső van egy 28 fúvókával elrendezve, ahol ez a 28 fúvóka előnyösen koaxiálisán van beállítva a 10 égőcső 30 középtentelyéhez képest.

A 28 fúvókának 32 kibocsátónyílása van, amely a 30 középtengely vonalában az áramlás irányát tekintve a 18 torlasztótárcsa 16 előkamra felé néző 34 felülete előtt csekély távolságra van elrendezve.

Ebből a 32 kibocsátónyílásból 36 tüzelőanyag-sugár lép ki, amely áthalad a 18 torlasztótárcsa központi 38 áteresztőnyílásán és a 14 lángcsövön belül kialakított 20 égéskamrában az áramlás irányát tekintve a 18 tolasztótárcsa után szétterjed.

A 26 fúvókacső előnyösen egy 38* aljzat segítségével van a 18 torlasztótárcsán rögzítve, amely 18 torlasztótárcsa előnyösen a 12 támasztócsőben van megvezetve.

A 18 torlasztótárcsához egy az egészét tekintve 40 hivatkozási számmal jelölt keverőcső van csatlakoztatva, amely a 18 torlasztótárcsához kapcsolódva 42 kerületi nyílásokkal van ellátva, amelyeken keresztül a füstgáz recirkulációja megy végbe egy a 14 lángcsövön belül és a 40 keverőcsövön kívül elhelyezkedő 44 recirkulációs térből egy a 40 keverőcsövön belüli 46 keverőtérbe, amelyen szintén áthatol a 36 tüzelőanyag-sugár.

A 46 keverőtérbe emellett a 16 előkamrából égési levegő kerül bevezetésre a 38 áteresztőnyílás körül a 18 torlasztótárcsában kialakított 48 nyílásokon keresztül, amelyek elő-

nyösen a 16 előkamra felé néző oldalukon le vannak élezve és ezáltal elősegítik az égő zajmentesebb működését.

A 44 recirkulációs térben a találmány szerinti égő üzemelése során egyrészt egy belső 50 recirkuláció megy végbe, amely a 40 keverőcső 18 torlasztótárcsától távolabb eső 52 végétől indul ki és a 42 kerületi nyílásokhoz áramlik vissza, valamint egy külső 54 recirkuláció, amelynél a kazántérben lehűlt füstgázok a 14 lángcső külső oldala körül áramlanak vissza és 56 recirkulációs nyílásokon keresztül lépnek át, amelyek előnyösen a 14 lángcső 12 támasztócső felé eső végének közelében, a 14 lángcső kerületében vannak elrendezve.

Ezen külső 54 recirkuláció révén az égési hőmérséklet csökkentése és ezáltal az égő által kibocsátott égéstermék nitrogénoxid-hányadának csökkentése érhető el.

Az 56 recirkulációs nyílásokon keresztül végbemenő külső 54 recirkuláció visszafogására a 14 lángcső belsejében egy annak 58 belső oldalfelületén hengeres 60 külső oldalfelülettel felfekvő 62 tolattyú van elrendezve, amely hengeres gyűrűként van kiképezve és így a 30 középtengely irányában a 14 lángcsövön belül eltolható oly módon, hogy vagy lezárja az 56 recirkulációs nyílásokat vagy szabaddá teszi azokat. Eközben a gyűrű alakú 62 tolattyú csupán 60 külső oldalfelülete révén van a 14 lángcső 58 belső oldalfelületén megvezetve és az 56 recirkulációs nyílások lezárásához a 18 torlasztótárcsa irányában úgy van eltolva, hogy 64 palástja *

a 14 lángcső 58 belső oldalfelületén az 56 recirkulációs nyílások elé kerül és azokat lezárja. Az 56 recirkulációs nyílások nyitásához a 62 tolattyút eltoljuk a 18 torlasztótárcsától, miáltal a 64 palást szabaddá teszi az 56 recirkulációs nyílásokat.

A 62 tolattyút működtető vezérlőszervként egy 66 rudazat van beépítve, amely a 18 torlasztótárcsa legalább egy 68 nyílásán van átvezetve és a 12 támasztócsövön belül a 16 előkamrán, főként a 16 előkamrának egy a 20 égéskamrához áramló égési levegő által hűtött tartományán keresztül egy 70 működtetőtagig húzódik, amely például hidraulikus vagy pneumatikus munkahengerként vagy más lineáris mozgatóegységként van kialakítva.

Az égő indítási fázisa során így a 62 tolattyú 64 palástjával az 56 recirkulációs nyílások elé mozgatható és ezáltal visszafogja a 46 keverőtérbe irányuló külső 54 recirkulációt, miáltal az égő az indítási fázisban stabilan ég. Az indítási fázis befejezése után a 62 tolattyút a 70 működtetőtagon és a 66 rudazaton keresztül eltoljuk a 18 torlasztótárcsától, mégpedig annyira, hogy a 64 palást szabaddá tegye az 56 recirkulációs nyílásokat. Ebben az esetben az égő ismét külső recirkuláció és ennélfogva csökkentett nitrogénoxid-hányad kibocsátása mellett üzemel.

A 2. ábrán bemutatott második kiviteli alaknál az első kiviteli alakkal azonos alkatrészeket ugyanazon hivatkozási számokkal jelöltük, így az ezekkel kapcsolatos ismertetések értelemszerűen itt is érvényesek.

Az első kiviteli alaktól eltérően a 2. ábrán bemutatott második kiviteli alaknál a 18 torlasztótárcsa egy 72 köpenycsövön van rögzítve, amely a 12 támasztócsővel koaxiálisán, annak belsejében húzódik. A 72 köpenycsőnek van egy elülső, zárt palástú 74 szakasza, amely egyrészt a 18 torlasztótárcsát hordozza, azonban azon túlnyúlik és egy a 18 torlasztótárcsán túl a 20 égéskamra irányában kiálló 76a nyúlványt képezve, amelynek homlokoldali, a 18 torlasztótárcsától távolabb eső végére egy 78 gyűrűs perem van ráformázva, hogy az felfogja az indítási folyamat során lecsöpögő olajat és azt ott ezt követően elpárologtassa. Az első kiviteli alakhoz hasonlóan a 18 torlasztótárcsa hordozza itt is a 40 keverőcsövet, amely szintén az első kiviteli alakhoz hasonlóan van kialakítva.

A külső 54 recirkuláció visszafogásához a 76a nyúlvány a 18 torlasztótárcsától olyan mértékben nyúlik be a 20 égéskamrába, hogy 80 külső felületével a 14 lángcsövön belül az 56 recirkulációs nyílások előtti helyzetbe állítható legyen.

Az 56 recirkulációs nyílások letömítésére a 14 lángcső 58 belső oldalfelületéből kiemelkedő gyűrű alakú 76b falvastagítással van ellátva, amelybe a 18 torlasztótárcsa felé néző oldalán egy 84 tömítőgyűrű van beillesztve, ahol a gyűrű alakú 76b falvastagítás a 84 tömítőgyűrűvel együtt az 56 recirkulációs nyílásoknak a 18 torlasztótárcsától távolabb eső oldalán van elrendezve.

·· · · · · «··· • · · · · · • · · · · · •··· ···· ·« ··· ·

- 19 A 84 tömítőgyűrűnek akkora sugara van, hogy a 76a nyúlvány 78 gyűrűs pereme hozzáilleszthető legyen és így egy a 30 középtengelyre merőleges 86 síkban húzódó tömítőfelület jöjjön létre a 84 tömítőgyűrű és a 78 gyűrűs perem között, amely szintén az 56 recirkulációs nyílásoknak a 18 torlasztótárcsától távolabb eső oldalára esik. A külső 54 recirkuláció ily módon a 78 gyűrűs perem 84 tömítőgyűrűn való felfekvése révén teljes mértékben visszafogható. A találmány értelmében azonban a külső 54 recirkuláció visszafogására az is elégséges, ha nincs teljes tömítettség a 76a nyúlvány és a gyűrű alakú 76b gyűrűs falvastagítás között, így a 84 tömítőgyűrű alkalmazása sem feltétlenül szükséges.

Ha ezzel szemben a 72 köpenycsövet a 30 középtengely vonalában a 20 égéskamrától elfelé mozgatjuk, akkor a 78 gyűrűs perem elválik a 84 tömítőgyűrűtől és ez a visszahúzás olyan mértékű lehet, hogy a 78 gyűrűs perem az 56 recirkulációs nyílásoknak a 18 torlasztótárcsa felé eső oldalára kerül, ezáltal az 56 recirkulációs nyílások ismét lehetővé teszik a külső 54 recirkulációt a 44 recirkulációs térbe.

Előnyösen a 76a nyúlvány 80 külső felülete nem fekszik fel sem a 14 lángcső 58 belső oldalfelületére, sem pedig a 12 támasztócső 17 belső oldalfelületére, hanem ezektől adott távolságra húzódik. A 12 támasztócső 17 belső oldalfelületével szembeni tömítés egy ezen 17 belső oldalfelület és a 80 külső felület között elrendezett 90 gyűrűs tömítés segítségével történik, amely előnyösen a 72 köpenycső zárt • · · · szakaszán van rögzítve.

A külső 54 recirkuláció visszafogása ily módon egyrészt a 78 gyűrűs perem és a 84 tömítőgyűrű közötti 86 síkban, másrészt pedig a 80 külső felület és a 12 támasztócső 17 belső oldalfelülete közötti 90 gyűrűs tömítés által létrehozott tömítés által valósul meg.

A 72 köpenycső emellett tovább benyúlik a 16 előkamrába, ebben a tartományban azonban számos 92 nyílás által van perforálva, így a 20 égéskamrába áramló égési levegő át tud hatolni a 72 köpenycsövön.

A 72 köpenycsőben, vele együtt eltolhatóan van a 26 fúvókacső elrendezve, amely háromlábat képező 94 tartókarok által van a 72 köpenycsövön kitámasztva.

A 72 köpenycső eltolásához egy a 18 torlasztótárcsával szemközti oldalon levő 94' égőkereten van a 70 működtetőtag elrendezve, amely például hidraulikus munkahengerként van kialakítva, amely a 28 fúvókához vezetett olaj nyomása által működtethető, ahol ez a nyomás a hidraulikus munkahenger 98 szelepe révén be- vagy lekapcsolható.

Ennél a kiviteli alaknál a hidraulikus munkahengerként kialakított 70 működtetőtag 100a dugattyúrúdja egy 100b tartóidomon keresztül kapcsolódik a 26 fúvókacsőhöz és azt a 72 köpenycsővel együtt eltolja a 30 középtengely vonalában vagy a 20 égéskamra irányába vagy ezzel ellenkező irányban, ahol előnyösen egy 104 rugó van beépítve, amely a 26 fúvókacsövet a 20 égéskamra irányában terheli, így a 70 működtetőtag be21 avatkozása híján a 72 köpenycső is eltolódik a 20 égéskamra irányában és 78 gyűrűs peremével felfekszik a 14 lángcsövön belül elrendezett 84 tömítőgyűrűn.

A 94 szelep átkapcsolásával és a hidraulikus munkahenger ezáltal kiváltott működésével a 26 fúvókacső visszahúzódik a 20 égéskamra felől és ezzel bekövetkezik az 56 recirkulációs nyílások már ismertetett szabaddá válása az indítási fázis után.

A második kiviteli alak előnye az, hogy tömítettséget biztosít egyrészt a 14 lángcsövön belül, másrészt pedig egy a 30 középtengely vonalába eső mozgatással, így az a 86 sík, amelyben a tömítés megvalósul, merőleges a 30 középtengelyre.

Ezáltal kiküszöböljük valamennyi problémát, amelyek elsősorban a 14 lángcsőben illetve a 72 köpenycsőben jelentkező különböző mértékű hőtágulás miatt adódhatnak. Emellett a 14 lángcső és a 72 köpenycső között kellően nagy távolságot tudunk fenntartani ahhoz, hogy kiküszöböljük a nagy felmelegedés miatt fellépő problémákat a külső 54 recirkuláció visszafogása érdekében létrehozott tömítésnél.

Különösen előnyös továbbá, hogy az 56 recirkulációs nyílások úgy méretezhetők, hogy résszélességük kisebb, kerületi kiterjedésük viszont nagyobb legyen, így a lehűlt füstgázok egyenletesebb elosztása valósulhat meg a külső 54 recirkuláció által, ugyanakkor csupán egy csekély állítási úthossz szükséges a 72 köpenycső eltolásához a külső 54 recirkuláció

visszafogása érdekében.

Emellett a találmány értelmében valamennyi, a recirkuláció visszafogására szolgáló elem, vagyis a 76a nyúlvány a 78 gyűrűs peremmel, a gyűrű alakú 76b falvastagítás a 84 tömítőgyűrűvel, valamint a 90 gyűrűs tömítés is mind a 10 égőcsövön belül, és hasonlóképpen a külső 54 recirkuláció visszafogását biztosító elemek működtetésére szolgáló vezérlőszervek, vagyis a 100a dugattyúrúd és a 100b tartóidom szintén a 10 égőcsövön belül, mégpedig a 12 támasztócsőben vannak elrendezve, elsősorban egy olyan tartományban, amelyben hideg égési levegő áramlik keresztül a 20 égéskamrához.

Egy harmadik, a 3. ábrán látható kiviteli alak hasonló felépítésű, mint a második kiviteli alak. A harmadik kiviteli alak azonban abban különbözik a másodiktól, hogy a 72 köpenycső nincs ellátva 76a nyúlvánnyal, hanem csak a 18 torlasztótárcsa egyik homlokfelületéig terjed ki, azon nem nyúlik túl.

Itt a 72 köpenycső egy homlokoldali 76a' szakasza veszi át a 76a nyúlvány funkcióját és a 72 köpenycsővel együtt olyan mértékben tolható el a 20 égéskamra irányába, hogy homlokoldali 80' palástfelületével a 14 lángcsövön belül az 56 recirkulációs nyílások elé kerülhessen, hogy visszafogja a külső 54 recirkulációt.

Az 56 recirkulációs nyílások letömítéséhez a 14 lángcső a második kiviteli alakhoz hasonlóan az 58 belső oldalfelületéből kiemelkedő gyűrű alakú 76b falvastagítással van el- 23 látva, amely viszont nem tartalmaz 84 tömítőgyűrűt, hanem csupán egy homlokoldali, a 18 torlasztótárcsa 19 homlokfelülete felé néző 83 felfekvő felületet, amely az áramlás irányát tekintve az 56 recirkulációs nyílások után van elrendezve.

A 83 felfekvő felületnek olyan a sugárirányú kiterjedése, hogy hozzá illeszthető a 72 köpenycső homlokoldali 76a* szakasza, célszerűen a 18 torlasztótárcsa 19 homlokfelületével együtt, így a homlokoldali 83 felfekvő felület és a 19 homlokfelület között egy gyakorlatilag tömör lezárás érhető el egy a 30 középtengelyre merőleges 86 síkban húzódó tömítőfelülettel, ahol ez a 86 sík az áramlás irányát tekintve az 56 recirkulációs nyílások után húzódik, emellett járulékosan egy 90 gyűrűs tömítés biztosítja a tömítettséget a 72 köpenycső és a 12 támasztócső között.

A külső 54 recirkuláció visszafogása a harmadik kiviteli alaknál az égő indítási fázisában már akkor is kielégítő, ha a recirkuláció jelentős mértékben, vagyis több mint 50%-ban vagy főként több mint 70%-ban van visszafogva, ha a homlokoldali 76a* szakasz a 18 torlasztótárcsa 19 homlokfelületével együtt csekély távolságra van a homlokoldali 83 felfekvő felülettől, ami nagyságrendileg egy milliméter lehet. A visszamaradó rés lehetővé tesz ugyan egy csekély mértékű recirkulációt, ez azonban nem vezet az indítási fázis bevezetőben vázolt üzemzavaraihoz.

A fentieken kívül a harmadik kiviteli alaknál előnyös, t

ha a hidraulikus munkahengerként kialakított 70 működtetőtag az indítási fázisban először a 72 köpenycsövet a homlokoldali 76a' szakasszal oly mértékben tolja el a gyűrű alakú 76b falvastagítás irányába, hogy a külső 54 recirkulációt viszszafogja, az égő beindítása után viszont a homlokoldali 76a' szakaszt meghatározott időközönként egymás után több lépésben eltávolítja a gyűrű alakú 76b falvastagítástól, így fokozatosan csökkentjük a külső 54 recirkuláció visszafogását egészen addig, amíg az indítási fázis befejezése után a külső 54 recirkuláció az 56 recirkulációs nyílásokon keresztül teljes mértékben megengedetté válik.

A hidraulikus munkahengerként kialakított 70 működtetőtag fentebb leírt működtetése előnyösen a hidraulikus munkahengernek a 28 fúvókához vezetett tüzelőanyag nyomása alá való helyezésével történik, amit a 98 szelep segítségével szabályozhatunk.

A találmány szerinti megoldás egy negyedik lehetséges kiviteli alakjánál, amely a 4. ábrán látható, az első és második kiviteli alakkal azonos alkatrészeket ugyanazon hivatkozási számokkal láttuk el, így ezek vonatkozásában a korábban, elsősorban az első kiviteli példa kapcsán elmondottak érvényesek.

A negyedik kiviteli alaknál a 10 égőcső szintén 12 támasztócsőből és 14 lángcsőből van kialakítva, emellett pedig a 18 torlasztótárcsa központosán van rögzítve a 12 támasztócsőben, ahol a 18 torlasztótárcsa 22 gyűrűs pereme a 12 tá• ·Μ « ·«·· ···» ·

• ·

Μ« 4 masztócső 17 belső oldalfelületéig ér. A 18 torlasztótárcsa a 22 gyűrűs peremmel együtt felfekszik a 24 szigetelőgyűrűn, így mind termikusán mind pedig hamis levegő ellen szigetelve van ezen 24 szigetelőgyűrű által a 14 lángcső illetve a 12 támasztócső felé.

Az első kiviteli alakhoz hasonlóan itt is a 14 lángcsőben vannak az 56 recirkulációs nyílások kialakítva.

Emellett ugyancsak hasonlóan az első kiviteli alakhoz, a 26 fúvókacső 38' aljzaton keresztül van a 18 torlasztótárcsával összekötve. Ellentétben azonban az első kiviteli alakkal, itt nem a 18 torlasztótárcsa hordozza a 40 keverőcsövet, hanem azt egy 110 árnyékológyűrű tartja meg, amely a 40 keverőcső 18 torlasztótárcsa felé néző 112 homlokoldalától kiindulva sugárirányban kifelé a 14 lángcső 58 belső oldalfelületéig terjed ki és önmaga illetve az 58 belső oldalfelület között 114 gyűrűs teret képez, amelybe az 56 recirkulációs nyílások torkollanak, a 110 árnyékológyűrű helyzetétől függetlenül. Emellett a 110 árnyékológyűrű egy a 18 torlasztótárcsa felé néző 116 felületet képez, amely párhuzamosan húzódik a 18 torlasztótárcsa 20 égéskamra felé néző 118 felületével. Előnyösen a 118 felület és a 116 felület egyaránt párhuzamosan húzódik a 30 középtengelyre merőleges 86' síkkal. A 110 árnyékológyűrű ezenkívül 120 külső peremével lényegében tömören illeszkedik az 58 belső oldalfelülethez, így a 44 recirkulációs teret folyamatosan kettéosztja, mégpedig egy 44a recirkulációs térre, amelybe a t ···:

- 26 belső 50 recirkuláció vezet, és egy 44b recirkulációs térre, amelybe a külső 54 recirkuláció irányul az 56 recirkulációs nyílásokon keresztül. A külső 54 recirkuláció így lehűlt füstgázt juttat a 40 keverőcsőbe, annak a 18 torlasztótárcsa felé néző 112 homlokoldalán keresztül, míg a belső 50 recirkuláció forró füstgázt szállít a 40 keverőcsőbe a 42 kerületi nyílásokon keresztül.

A 110 árnyékológyűrű ezen találmány szerinti megoldásnál úgy tolható el, hogy 116 felülete felfeküdjön a 18 torlasztótárcsa 118, felületén és ily módon elválasztja a külső 44b recirkulációs teret a 46 keverőtértől és ezáltal visszafogja a külső 54 recirkulációt. Másrészt viszont a 110 árnyékológyűrű olyan mértékben tolható el a 20 égéskamra irányába, hogy a 118 felület és a 110 árnyékológyűrű 116 felülete között egy a 114 gyűrűs térből a 46 keverőtérbe vezető csatorna képződik, így végbemehet a külső 54 recirkuláció.

A 110 árnyékológyűrűnek a 118 felülettel lényegében párhuzamosan húzódó 116 felületével való eltolásához egy 122 rudazat van beépítve, amely a 18 torlasztótárcsában kialakított 120 nyílásokon áthatoló 122a támasztórudakat tartalmaz, amelyek egy a 26 fúvókacsövön megvezetett 122b vezetőgyűrűtől indulnak ki. Ez a 122b vezetőgyűrű ugyanakkor egy 122c rudazaton keresztül a 70 működtetőtaggal van összekötve. A 26 fúvókacső 128 hengerfelületén elcsúsztathatóan ágyazott 122b vezetőgyűrű által valósul meg a 116 felület 118 felülethez képesti párhuzamos megvezetése.

·· ·· » · ·

- 27 Ezen megoldás legfőbb előnyének az tekinthető, hogy a

44a és 44b recirkulációs terek elválasztása révén a belső 50 recirkuláció és a külső 54 recirkuláció az optimális üzemelési feltételeknek megfelelően, pontosan meghatározott módon beállítható.

Egy ötödik lehetséges kiviteli alaknál, amely az 5. ábrán van feltüntetve, a korábbiakban ismertetett, főként az első és negyedik kiviteli alakkal azonos alkatrészeket ugyanazon hivatkozási számokkal láttuk el és ezekre a fentebb leírtak változatlanul érvényesek.

Ezen ötödik kiviteli alaknál a negyedik kiviteli alakhoz hasonlóan egy 110 árnyékológyűrű van elrendezve, amely azonban 116 felületével állandó távolságra van a 18 torlasztótárcsa 118 felületétől rögzítve. A 110 árnyékológyűrű ily módon elválasztja az 56 recirkulációs nyílásokon végbemenő külső 54 recirkulációt a belső 50 recirkulációtól. A 110 árnyékológyűrű tehát gyakorlatilag válaszfalat képez a külső 54 recirkuláció és a belső 50 recirkuláció között, azonban nem tolható el, hogy visszafogja a külső 54 recirkulációt.

A külső 54 recirkuláció visszafogására ugyanis ennél a kiviteli alaknál a 48 nyílásoktól sugárirányban kijjebb elhelyezkedő 130a levegőztetőnyílások vannak előirányozva, amelyek a 30 középtengelyre vonatkoztatva sugárirányban a 40 keverőcső 18 torlasztótárcsára vetített körvonalán kívül vannak elrendezve. Ezek a 130a levegőztetőnyílások 130b záróelemekkel zárhatók le, ahol ezen 130b záróelemek legegy«·· szerűbb esetben záródugók lehetnek, amelyek a 30 középtengely vonalával párhuzamosan vezethetők be a 130a levegőztetőnyílásokba, hogy ezeket lezárják. Ezek a záródugók 132a pálcákra vannak ráültetve, amelyek egy 132b vezetőgyűrűvel együtt a 26 fúvókacsövön a 30 középtengely irányába eltolhatóan egy 134 hengerfelületen vannak megvezetve. A 132b vezetőgyűrű maga szintén eltolható egy 132c rudazat által, amely a 70 működtetőtaggal van összekötve.

Ha a záródugóként kialakított 130b záróelemeket a 30 középtengely vonalában eltávolítjuk a 18 torlasztótárcsától és ezzel megnyitjuk a 130a levegőztetőnyílásokat, akkor ez a külső 44b recirkulációs térben a lehűlt füstgázok 56 recirkulációs nyílásokon keresztüli beszívásához szükséges vákuum leépülését eredményezi és ezáltal visszafogja a külső 54 recirkulációt. Egyidejűleg a 130a levegőztetőnyílásokon keresztül friss levegő jut be a külső 44b recirkulációs térbe, amely ebből a külső 44b recirkulációs térből a 40 keverőcsőbe átamlik és ez járulékos oxigénbevezetést biztosít a 36 tüzelőanyag-sugár számára. A 130a levegőztetőnyílások, valamint a 130b záróelemek a 110 árnyékológyűrű révén már eleve védve vannak a 20 égéskamra magas hőmérséklete ellen, így annak tartományában, főként a 130a levegőztetőnyílások 130b záróelemek (záródugók) általi lezárása esetén nem lépnek fel problémák az egyenetlen felmelegedés miatt.

Az indítási fázis során megnyitjuk a 130a levegőztetőnyílásokat, ezáltal visszafogjuk a külső 54 recirkulációt.

• ♦ · ·

- 29 Ezután a 130a levegőztetőnyílásokat a 130b záróelemekkel (záródugókkal) a 132c rudazat 132b vezetőgyűrűvel és a 132a pálcákkal együttes, a 18 torlasztótárcsa irányában történő eltolása révén lezárjuk, így ismét létrejön a szokásos vákuum a külső 44b recirkulációs térben, ami a külső recirkuláció 56 recirkulációs nyílásokon keresztüli kialakulásához szükséges.

A 6. ábrán bemutatott hatodik kiviteli alaknál azokat az alkatrészeket, amelyek azonosak az előző kiviteli alakok megfelelő alkatrészeivel, ugyanazon hivatkozási számokkal jelöltük. Ezek szerepével és működésével kapcsolatban utalunk az előző kiviteli alakokkal kapcsolatban leírtakra, különösen az első kiviteli példára.

A hatodik kiviteli alaknál a 14 lángcsőben 148 beömlőnyílások vannak kialakítva, ezek azonban nem a tulajdonképpeni recirkulációs nyílások. A 148 beömlőnyílásokat a 14 lángcső külső oldalán a 10 égőcső egy 140 hüvelye veszi körül, amely a 30 középtengelyre vonatkoztatva adott sugárirányú távolságra húzódik a 14 lángcső 142 külső oldalfelületétől és a 12 támasztócső 144 külső oldalfelületétől. A 140 hüvely a 148 beömlőnyílások fölött a 14 lángcső áramlási irányt tekintve hátsó vége felé terjed ki és egy a külső 54 recirkuláció számára felhasznált, kazántérből jövő lehűlt füstgázt áteresztő 56 recirkulációs nyílásban végződik, így a meleg üzemi állapot során és az indítási fázison kívül ez a füstgáz először az 56 recirkulációs nyíláson keresztül egy a 140 hüvely és a 14 lángcső 142 külső oldalfelülete közötti 150 térközbe áramlik be, majd ezen 150 térközből a 148 beömlőnyílásokon keresztül lép be a 44 recirkulációs térbe.

A 140 hüvely - amint azt már említettük - kiterjed a 12 támasztócső egy elülső 152 szakasza fölé is és 154a levegőztetőnyílásokat vesz körbe, amelyek a 150 térközt összekötik a 16 elokamrával. A 140 hüvely a 154a levegőztetőnyílások mellett közvetlenül egy 156 peremen keresztül fekszik fel a 12 támasztócső 144 külső oldalfelületére és előnyösen ezen 156 perem által van a 12 támasztócsövön rögzítve, így a 150 térköz a kazántér felől csupán az 56 recirkulációs nyíláson keresztül megközelíthető.

A 154a levegőztetőnyílások egy tolattyúként kialakított 154b záróelem által lezárhatók, amely tolattyú a 12 támasztócső belsejében van elrendezve és 158 külső oldalfelületével a 12 támasztócső 17 belső oldalfelületén van megvezetve. Ez a tolattyúként kialakított 154b záróelem gyűrű alakú 160 palásttal rendelkezik, amely a 158 külső oldalfelületet hordozza és amelybe két, a 30 középtengely irányában húzódó 162 horony van egymástól adott távolságra bemunkálva, és ezen 162 hornyokban 164 tömítőgyűrűk vannak elhelyezve. A 164 tömítőgyűrűk olyan távolságra vannak egymástól, hogy akkor, amikor a tolattyú 158 külső oldalfelülete a 154a levegőztetőnyílások előtt áll és azokat lezárja, biztosítjuk a 154a levegőztetőnyílások mindkét oldal felőli letömítését a 154b záróelem és a 12 támasztócső 17 belső oldalfelület között.

Ha a tolattyúként kialakított 154b záróelein a 154a levegőztetőnyílásokat lezáró helyzetében áll, akkor végbemegy a szokásos külső 54 recirkuláció, aminek során a lehűlt füstgázok a 14 lángcsőben levő 148 beömlőnyílásokon és az 56 recirkulációs nyíláson keresztül beáramlanak a 44 recirkulációs térbe.

Ha ezzel szemben a 154b záróelemet képező tolattyú oly mértékben el van mozdítva a 18 torlasztótárcsától, hogy ezáltal szabaddá teszi a 154a levegőztetőnyílásokat, akkor a 154a levegőztetőnyílásokon keresztül friss levegő tud áramolni a 16 előkamrából a 150 térközbe térbe és ez visszafogja a hideg füstgázok beáramlását az 56 recirkulációs nyíláson keresztül, így tehát a 148 beömlőnyílásokon keresztül már nem hideg füstgázok áramlanak be a 44 recirkulációs térbe, hanem lényegében friss levegő. Ezáltal visszafogjuk a külső 54 recirkulációt az égő indítási fázisában és a 46 keverőteret járulékosan oxigénben gazdag friss levegővel látjuk el a 42 kerületi nyílásokon keresztül.

A 154b záróelemet képező tolattyú működtetéséhez az első kiviteli példához hasonlóan a 16 előkamrán keresztül egy 166 rudazat van átvezetve, amely összeköttetésben áll a 70 működtetőtaggal .

Claims (39)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Nitrogénoxid-szegény égésterméket kibocsátó forrógázelőállításra szolgáló égő, egy égőcsővel, amely egy támasztócsövet és egy ehhez csatlakozó lángcsövet tartalmaz, egy a támasztócsőben elrendezett, tüzelőanyag-sugarat kibocsátó fúvókával, egy az égőcsőben egy előkamrát és egy égéskamrát egymástól elválasztó torlasztótárcsával, amely egy a tüzelőanyag-sugár átáramlását megengedő központi áteresztőnyílással van ellátva, a lángcsőben elrendezett és a lehűlt füstgáz külső recirkulációját megengedő recirkulációs nyílásokkal, valamint egy a külső recirkulációt az égő indítási fázisa során visszafogó elemmel, azzal jellemezve , hogy a külső recirkuláció (54) visszafogására szolgáló elem az égőcsövön (10) belül van elrendezve és egy a támasztócső (12) belsején keresztül átvezetett vezérlőszerv által vezérelhető.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti égő, azzal jellemezve, hogy a külső recirkuláció (54) visszafogására szolgáló elem egy a recirkulációs gázáramlást az égőcsövön (10) belül tolattyúszerűen meggátló elemként van kialakítva.
3. 3. A 2. igénypont szerinti égő, azzal jellemezve , hogy a tolattyúszerű elem egy gyűrű alakú palásttal rendelkező és tengelyirányban mozgatható tolattyú• · · ként (62) van kialakítva.
4. 4. A 3. igénypont szerinti égő, azzal jellemezve , hogy a tolattyú (62) a középtengelyre (30) vonatkoztatva hengeres tömitőfelülettel rendelkezik, amelyet a tolattyú (62) külső oldalfelülete (60) képez.
5. 5. A 3. vagy 4. igénypont szerinti égő, azzal jellemezve, hogy a tolattyú (62) a lángcső (14) belső oldalfelületén (58) van megvezetve.
6. 6. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti égő, azzal jellemezve, hogy a tolattyúszerű elem egy a középtengelyre (30) vonatkoztatva gyűrű alakú tömítőfelülettel rendelkezik, amely egy a középtengelyre (30) merőlegesen húzódó síkba (86) esik.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti égő, azzal jellemezve, hogy a tolattyúszerű elem egy a támasztócsövön (12) belül húzódó köpenycső (72) részét képezi.
8. 8. A 7. igénypont szerinti égő, azzal jellemezve , hogy a tolattyúszerű elem a köpenycsőnek (72) a torlasztótárcsán (18) túl az égéskamra (20) irányában kiálló nyúlványaként (76a) van kialakítva.
9. 9. A 8. igénypont szerinti égő, azzal jellemezve , hogy a köpenycső (72) nyúlványa (76a) egy a lángcsőben (14) kialakított gyűrű alakú falvastagításhoz (76b) tömítve hozzáilleszthető.
10. 10. A 7-9. igénypontok bármelyike szerinti égő, az• · • · · · • · · · · • · · · * · ···· ···· ·· ··· · zal jellemezve, hogy a torlasztótárcsát (18) a köpenycső (72) hordozza.
11. 11. A 9. igénypont szerinti égő, azzal jellemezve , hogy a tolattyúszerű elem a köpenycső (72) torlasztótárcsa (18) által lezárt homlokoldali szakaszaként (76a') van kialakítva.
12. 12. A 11. igénypont szerinti égő, azzal jellemezve , hogy a köpenycső (72) homlokoldali szakaszával (76a·) hozzáilleszthető egy a lángcsőben (14) kialakított gyűrű alakú falvastagításhoz (76b).
13. 13. A 7-12. igénypontok bármelyike szerinti égő, azzal jellemezve, hogy a köpenycső (72) hordozza a fúvókacsövet (26).
14. 14. A 10-13. igénypontok bármelyike szerinti égő, azzal jellemezve, hogy a köpenycső (72) a fúvókacsővel (26) és a torlasztótárcsával (18) együttesen a középtengely (30) irányában eltolható.
15. 15. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti égő, azzal jellemezve, hogy a tolattyúszerű elem egy a recirkulációs teret (44) egy belső recirkulációs térre (44a) és egy külső recirkulációs térre (44b) felosztó árnyékológyűrűként (110) van kialakítva.
16. 16. A 15. igénypont szerinti égő, azzal jellemezve , hogy a külső recirkuláció (54) visszafogására szolgáló árnyékológyűrű (110) tömítve hozzáilleszthető a torlasztótárcsához (18).
17. 17. A 15. vagy 16. igénypont szerinti égő, azzal jellemezve, hogy a torlasztótárcsa (18) és az árnyékológyűrű (11) között egy a keverőcsőnek (40) a torlasztótárcsára (18) vetített körvonalán kívül eső gyűrű alakú tömítőfelület van kialakítva.
18. 18. A 15-17. igénypontok bármelyike szerinti égő, azzal jellemezve, hogy a keverőcsövet (40) az árnyékológyűrű (110) hordozza.
19. 19. A 15-18. igénypontok bármelyike szerinti égő, azzal jellemezve, hogy az árnyékológyűrű (110) a torlasztótárcsán (18) áthatoló támasztórudak (122a) által eltolható.
20. 20. A 19. igénypont szerinti égő, azzal jellemezve , hogy a támasztórudak (122a) a középtengely (30) irányában a támasztócsőben (12) elmozdíthatatlanul elrendezett fúvókacsövön (26) eltolhatóan vannak megvezetve.
21. 21. Az 1. igénypont szerinti égő, azzal jellemezve , hogy a külső recirkuláció (54) visszafogására szolgáló eleme egy a lehűlt füstgáznak a recirkulációs nyílásokon (56) való beszivárgását frisslevegő-bevezetés megindítása révén megakadályozó elemként van kialakítva.
22. 22. A 21. igénypont szerinti égő, azzal jellemezve , hogy a külső recirkuláció (54) visszafogására szolgáló elem egy a recirkulációs térbe (44b) irányuló frisslevegő-bevezetést létrehozó elemként van kiala kítva.

    *· 4 4 · · 4 *444 •4*444444

    4 4 4 4 44 **«* 4444 44 *44·
23. 23. A 22. igénypont szerinti égő, azzal jellemezve , hogy a külső recirkuláció (54) visszafogására szolgáló elem egy az előkamrából (16) a recirkulációs térbe (44b) irányuló frisslevegő-bevezetést létrehozó elemként van kialakítva.
24. 24. A 21-23. igénypontok bármelyike szerinti égő, azzal jellemezve, hogy a külső recirkuláció (54) visszafogására szolgáló elem egy belső recirkulációs tértől (44a) különválasztott külső recirkulációs térbe (44b) irányuló frisslevegő-bevezetést létrehozó elemként van kialakítva.
25. 25. A 21-24. igénypontok bármelyike szerinti égő, azzal jellemezve, hogy a frisslevegő-bevezetést a recirkulációs térbe (44b) megnyitó elem az égési levegőt az előkamrából (16) beeresztő nyílásokon (48) sugárirányban kívül eső módon van elrendezve.
26. 26. A 21-25. igénypontok bármelyike szerinti égő, azzal jellemezve, hogy a friss levegő bevezetésére a torlasztótárcsában (18) kialakított levegőztetőnyílásai (130a) vannak.
27. 27. A 26. igénypont szerinti égő, azzal jellemezve , hogy a torlasztótárcsában (18) legalább egy záróelem (130b) által lezárható levegőztetőnyílások (130a) vannak kialakítva.
28. 28. A 27. igénypont szerinti égő, azzal jellemezve , hogy a záróelemek (130b) tengelyirányban mozgatható záródugókként vannak kialakítva.
29. 29. A 27. vagy 28. igénypont szerinti égő, azzal jellemezve, hogy a záróelemek (130b) az előkamrában (16) vannak elrendezve.
30. 30. A 27-29. igénypontok bármelyike szerinti égő, azzal jellemezve, hogy a záróelemek (130b) a támasztócsőben (12) helyhez kötötten felszerelt fúvókacsövön (26) tengelyirányban eltolhatóan vannak megvezetve.
31. 31. A 21-23. igénypontok bármelyike szerinti égő, azzal jellemezve, hogy a frisslevegő-bevezetést megvalósító elemek a recirkulációs nyílás (56) közelében vannak elrendezve.
32. 32. A 31. igénypont szerinti égő, azzal jellemezve , hogy a frisslevegő-bevezetést egy a recirkulációs nyílást (56) követő gyűrű alakú térközbe (150) irányító elemei vannak.
33. 33. A 31. vagy 32. igénypont szerinti égő, azzal jellemezve, hogy egy az előkamrában (16) elrendezett, a frisslevegő-bevezetést vezérlő záróeleme (154b) van.
34. 34. A 33. igénypont szerinti égő, azzal jellemezve , hogy a záróelemmel (154b) legalább egy, az előkamrából (16) a térközbe (150) friss levegőt beeresztő levegőztetőnyílás (154a) nyitható vagy zárható.
35. 35. A 34. igénypont szerinti égő, azzal jellemezve , hogy a záróelem (154b) segítségével a levegőztetőnyílások (154a) egy a középtengelyre (30) vonatkoz- tatva hengeres tömítőfelülettel zárhatók le, amelyet a záróelem (154b) külső oldalfelülete (158) képez.
36. 36. A 34. vagy 35. igénypont szerinti égő, azzal jellemezve, hogy a záróelem (154b) a támasztócső (12) belső oldalfelületén (17) van megvezetve.
37. 37. Az 1-36. igénypontok bármelyike szerinti égő, azzal jellemezve, hogy az indítási fázis után a külső recirkuláció (54) visszafogását fokozatosan csökkentő, a vezérlőszervek hatására működésbe lépő működtetőtagja (70) van.
38. 38. Az 1-37. igénypontok bármelyike szerinti égő, azzal jellemezve, hogy belső recirkulációja (50) van.
39. 39. Az 1-38. igénypontok bármelyike szerinti égő, azzal jellemezve, hogy meleg üzemi állapotban az indítási fázis után a külső recirkuláció (54) az égőnek egy a fúvóka (28) után elhelyezkedő belső terébe, például az égéskamrába (20) van a recirkulációs nyíláson (56) keresztül beléptetve.