HUT63853A

HUT63853A - Process for producing polypeptide derivatives active on herpes and pharmaceutical compositions comprising same

Info

Publication number: HUT63853A
Application number: HU9300697A
Authority: HU
Inventors: Robert Deziel; Neil Moss; Raymond Plante
Original assignee: Bio Mega Boehringer Ingelheim
Priority date: 1992-03-12
Filing date: 1993-03-11
Publication date: 1993-10-28
Also published as: CA2092652C; NZ247116A; HU9300697D0; DE69319266T2; IL105002A0; JPH0641189A; CA2092652A1; AU665059B2; AU3516293A; ATE167682T1; EP0560274A1; TW329426B; PL298039A1; ZA931746B; DE69319266T4; EP0560274B1; DE69319266D1

Description

Eljárás herpesz ellen hatásos polipeptid-származékok és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

BIO-MEGA/Boehringer Ingelheim Research Inc., LAVAL,

Quebec, KANADA

Feltalálók:

\ Lt( -c

DÉZIEL Róbert, TOWN-OF MOUNT-ROYAL,

MOSS Neil, LAVAL,

PLANTE Raymond, LAVAL,

Quebec, KANADA

A bejelentés napja: 1993. 03. 11.

Elsőbbsége:

1992. 03. 12. (849,922),

AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK

A találmány tárgya eljárás vírusellenes hatású, elsősorban herpesz ellen hatásos peptidszármazékok - a következőkben röviden peptidek - és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására, valamint e peptidek által a herpeszvírus replikációjának gátlására és a herpeszfertőzés okozta betegségek kezelésére.

A herpeszvírust jónéhány, emberben és állatban előforduló betegség okozójaként ismerik. így például az 1-es típusú herpesz szimplex vírusnak (HSV-1) tulajdonítják a náthakiütést (herpes labiális), a 2-es típusúnak pedig a genitáliákon jelentkező hólyagos kiütéseket, esetleg kisebesedést; a varicella zoster vírus (VZV) okozza a bárányhimlőt (varicella) és az övsömört; és az Epstein-Barr vírust (EBV) a mononucleosis infectiosa néven ismert, az egymagvú sejtek megszaporodásával, a nyirokmirigyek megduzzadásával járó vírusos fertőző betegség okozójának tartják.

Az elmúlt 20 év folyamán a herpeszvírus okozta fertőzések kezelésére használható új hatóanyagok keresése közben a purin- és pirimidin-nukleozid analógok néven ismert vegyületcsaládnak szentelték a kutatók a legtöbb figyelmet. Ennek eredményeként vírusellenes gyógyszerré fejlesztettek néhány nukleozid analógot, amelyek közül a legsikeresebbnek mindezideig az aciklovir - a genitáliákat érintő herpesz szimplex vírus okozta fertőzések kezelésére használható hatóanyag - bizonyult.

Bár a víruskutatásban elért eredmények jelentősek, ennek ellenére a herpeszvírus okozta fertőzések hatékony és biztonságos kezelésére alkalmas hatóanyagok iránti igény mind a mai napig

- 3 fennáll. Az e területen jelenleg hozzáférhető, terápiásán hasznosítható anyagokról M.C. Nahata közleménye ad áttekintést [Antiviral Drugs: Pharmacokinetics, Adverse Effects and Therapeutic Use, J.Pharm. Technoi. 3, 100 (1987)].

A találmányi leírásban itt a peptidszármazékoknak egy olyan csoportját ismertetjük, amelyek hatékonynak mutatkoztak a herpeszvírussal szemben. A peptidek, tekintettel e vegyületeknek a herpeszvírussal szemben megfigyelt viszonylagos szelektivitására, valamint az ezzel együtt tapasztalt nagy hatásszélességre, különösen alkalmasnak látszanak a herpeszvírus okozta fertőzések leküzdésére.

Az alábbiakban azokról a publikációkról adunk meg összeállítást, amelyek vírusellenes hatású peptidekkel vagy peptidszármazékokkal foglalkoznak:

B.M. Dutia és munkatársai: Natúré 321, 439 (1986);

E.A. Cohen és munkatársai: Natúré 321, 441 (1986);

J.H. Subak-Sharpe és munkatársai: 2185024 számú egyesült királyságbeli szabadalmi bejelentés, nyilvánosságra hozták 1987. július 8 - án ;

P.Gaudreau és munkatársai: J.Biol. Chem. 262, 12413 (1987);

E.A. Cohen és munkatársai: 4 795 740 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás (1989. január 3.);

R.Freidinger és munkatársai: 4 814 432 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás (1989. március 21.);

V.M. Garskey és munkatársai: 4 837 304 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás (1989. június 6.);

R. Colonno és munkatársai: 4 845 195 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás (1989. július 4.);

P. Gaudreau és munkatársai: J.Med.Chem. 33, 723 (1990);

J.Adams és munkatársai: 408 973 számú európai szabadalmi bejelentés, nyilvánosságra hozták 1991. január 23-án;

P.L. Beaulieu és munkatársai; 411 332 számú európai szabadalmi bejelentés, nyilvánosságra hozták 1991. február 6-án;

J.Adams és munkatársai: 411 333 számú európai szabadalmi bejelentés, nyilvánosságra hozták 1991. február 6-án;

J.Adams és munkatársai: 411 334 számú európai szabadalmi bejelentés, nyilvánosságra hozták 1991. február 6-án;

R.L. Tolman és munkatársai: 412 595 számú európai szabadalmi bejelentés, nyilvánosságra hozták 1991. február 16-án;

W.T. Ashton és munkatársai: 438 873 számú európai szabadalmi bejelentés, nyilvánosságra hozták 1991. július 31-én;

P.L. Bealieu és munkatársai: 461 546 számú európai szabadalmi bejelentés, nyilvánosságra hozták 1991. december 18-án;

P.Gaudreau és munkatársai: J.Med.Chem. 35, 346 (1992).

Az Itt felsorolt irodalmi hivatkozások mind olyan peptidekkel kapcsolatosak, amelyektől szerkezeti és biológiai hatásukban megmutatkozó különbségek folytán a találmány szerinti peptidszármazékok könnyen elhatárolhatók.

A találmány szerinti eljárás és a vegyületek leírásához különböző rövidítéseket és szimbólumokat használunk, amelyek magyarázatára később még visszatérünk.

A találmány tehát eljárás az (1) általános képletű peptidszármazékok - a képletben

A jelentése R^-NH-CO- általános képletű csoport, ahol jelenthet

i) 2-10 szénatomos alkilcsoportot;

ii) telítetlen szénhidrogénekből származtatható csoportot, így l-allil-3-butenil-, 1-allil-l-metil-3-butenil- vagy 1-allil-l-etil-3-butenil-csoportot;

iii) fenil-(rövidszénláncú alkil)-csoportot, illetve halogénatommal, rövidszénláncú alkil-, rövidszénláncú alkoxivagy hidroxicsoporttal szubsztituált fenil-(rövidszénláncú alkil)-csoportot;

vagy iv) 1-helyzetben rövidszénláncú alkilcsoporttal szubsztituált kis gyűrűtagszámú cikloalkilcsoportot;

B jelentése valamely aminosavból, illetve egy -NH-CHR^-COáltalános képletű, valamely aminosavszármazékból származtatható, itt a leírásban aminosav-maradék-nak nevezett csoport, ahol R⁵ 1-adamantil-csoportot, azaz triciklo[3.3.1.13'⁷]dekán-1-il-csoportot, rövidszénláncú alkilcsoportot, illetve karboxi-, hidroxi-, merkapto- vagy benzil-oxi-csoporttal monoszubsztituált rövidszénláncú alkilcsoportot jelenthet;

R¹ jelentése rövidszénláncú alkilcsoport, kis gyűrűtagszámú cikloalkilcsoport, 1-helyzetben rövidszénláncú alkilcsoporttal szubsztituált rövidszénláncú alkilcsoport, illetve R⁸R⁷N- általános képletű csoport, ahol

R⁸ hidrogénatomot vagy rövidszénláncú alkilcsoportot és

R⁷ rövidszénláncú alkilcsoportot jelenthet vagy, R⁶ és R⁷együttesen a nitrogénatommal, amelyhez kapcsolódnak, 1-pirrolidinil-, piperidino-, 1-piperazinil- vagy 4-metil-piperazin-1-il-csoportot képez;

jelentése hidrogénatom vagy rövidszénláncú alkilcsoport, és R³ jelentése rövidszénláncú alkilcsoport; vagy

R^ jelentése hidrogénatom és R⁸ jelentése fenil-(1-4 szénatomos alkil)-csoport; vagy

R^ és R³ együttesen a szénatommal, amelyhez kapcsolódnak, egy kis tagszámú cikloalkángyűrűt képez; és

D jelentése vagy R⁸-NH- általános képletű csoport, ahol

R⁸ 4-9 szénatomszámú alkilcsoportot jelent; vagy

Z-CHR⁹-NH- általános képletű csoport, ahol

R⁹ 4-9 szénatomos alkilcsoportot, kis gyűrűtagszámú cikloalkilcsoportot vagy kis gyűrűtagszámú cikloalkilcsoporttal szubsztituált rövidszénláncú alkilcsoportot jelenthet, Z jelentése pedig hidroxi-metil-, karboxi- vagy karbamoilcsoport, illetve rIO-O-CO- általános képletű csoport, amely általános képletben R¹⁰ helyén rövidszénláncú alkilcsoport állhat és gyógyszerészetileg elfogadható sóik előállítására.

• · ·

- 7 Kiemelkedő jelentőségűek azok az (1) általános képletű peptidszármazékok - a gyógyszerészetileg elfogadható sókat is beleértve -, amelyek képletében

A jelentése N-(2-10 szénatomos alkil)-karbamoil-, N-(l-allil-3-butenil)-karbamoil-, N-(l-allil-l-metil-3-butenil)-karbamoil-, N-(l-allil-l-etil-3-butenil)-karbamoil-, N-benzil-karbamoil-, N-(1-propil-ciklopentil)-karbamoil, N-(1-etil-ciklohexil)-karbamoil- vagy N-(lpropil-ciklohexil)-karbamoil-csoport;

B jelentése -NH-CHR⁵-CO- általános képletű csoport, ahol

R⁵ 1-adamantil-csoportot, rövidszénláncú alkilcsoportot, illetve karboxil-, hidroxi- vagy merkaptocsoporttal szubsztituált rövidszénláncú alkilcsoportot jelent; és

R¹, R², R³ és D az előzőekben megadott jelentésűek.

Különösen kiemelkedő jelentőségűek azok az (1) általános képletű peptidszármazékok - a gyógyszerészetileg elfogadható sókat is beleértve -, amelyek képletében

A jelentése N-propil-karbamoil-, N-izopropil-karbamoil-,

N-(terc-butil)-karbamoil-, N-(szek-butil)-karbamoil-,

N-(1-etil-propil)-karbamoil-, N-(1,1-dimetil-butil)-karbamoil-, N-l,1,3,3-tetrametil-butil)-karbamoil-, N-(1-etil-butil)-karbamoil-, N-(1-propil-butil)-karbamoil-, N-(1-etil-pentil)-karbamoil-, N-(2-propil-pentil)-karbamoil-, N- (1-metil-1-propil-butil)-karbamoil-, N-(l-etil-l-propil-butil)-karbamoil-, N-(1,1-dipropil-butil)-karbamoil-, N-(1-propil-ciklopentil)-karbamoil-, N-(l-etil-ciklohexil)-karbamoil-, N-(1-propil-ciklohexil)-karbamoil-, N-(l-allil-3-butenil)-karbamoil-, N-(l-allil-l-metil-3-butenil)-karbamoil- vagy N-(l-allil-l-etil-3-butenil)-karbamoil-csoport;

B jelentése aminosav-maradék, amely az alábbi aminosavak valamelyikéből származtatható: (S)-α-amino-1-adamantán-ecetsav, (S)-2-amino-3-hidroxi-3-inetil-vaj sav, (R)-2-amino-3-merkapto-3-metil-vaj sav, (S)-2-amino-3,3-dimetil-vajsav (Tbg), L-valin, (3R)-3-metil-L-aszparaginsav [Asp[(R)-Me]] és 3,3-dimetil-L-aszparaginsav [Asp (diMe) 1 ;

R¹ jelentése rövidszénláncú alkil- vagy kis gyűrűtagszámú cikloalkilcsoport, illetve Ν,Ν-dimetil-amino-, N,N-dietil-amino-, 1-pirrolidinil- vagy piperidinocsoport;

R² jelentése hidrogénatom; és

R² jelentése metil-, etil-, izopropil-, terc-butil- vagy benzilcsoport, amikoris az R² és R² szimbólumoknak megfelelő csoportokat hordozó szénatom R-konfigurációjú; vagy

R² és R² jelentése egymástól függetlenül metil- vagy etilcsoport; vagy

R² és R² együttesen a szénatommal, amelyhez kapcsolódnak, ciklopentán- vagy ciklohexángyűrűt képez;

D jelentése vagy R⁸-NH- általános képletű csoport, ahol

R⁸ izobutil-, neopentil-, (R)-1,2,2-trimetil-propil-,

- 9 1,1,2,2-tetrametil-propil-, (R)-l-etil-2,2-dimetil-propil-, (R,S)-2-metil-butil-, 2,2-dimetil-butil-, 3,3-dimetil-butil-, (R)-1,2,2-trimetil-butil-, (R)-1,3,3-trimetil-butil-, 2-etil-butil-, 2,2-dietil-butil-, (R)-2-etil-1-metil-butil-, 2-etil-2-metil-butil- vagy 2,2-dimetil-pentil-csoportot jelent; vagy

Z-CHR⁹-NH- általános képletű csoport, ahol az R⁹ szimbólumnak megfelelő csoportot hordozó szénatom S-konfigurációjú, és R⁹ szek-butil-, izobutil-, neopentil- vagy ciklohexil-metil-csoportot, Z pedig hidroxi-metil-, karboxi- vagy karbamoilcsoportot, illetve egy R¹⁰-O-COáltalános képletű csoportot jelent, amely általános képletben R^XO helyén metil-, etil- vagy propilcsoport állhat.

A legjelentősebb (1) általános képletű peptidek - beleértve a gyógyszerészetileg elfogadható sókat is - mégis azok, amelyek képletében

A jelentése N-izopropil-karbamoil-, N-(terc-butil)karbamoil-, N-(1-etil-propil)-karbamoil-,

N-(1-propil-butil)-karbamoil-, N-(1-metil-l-propil-butil)-karbamoil-, N-(1-etil-1-propil-butil)-karbamoil-, N-(l,l-dipropil-butil)-karbamoil- vagy N-(1-propil-ciklopentil)-karbamoil-csoport;

B, R', R² és R³ jelentése a különösen kiemelkedő jelentőségű (1) általános képletű vegyületekkel kapcsolatban megadot-

- 10 takkal azonos; és

D jelentése vagy R®-NH- általános képletű csoport, ahol R® neopentil-, (R)-1,2,2-trimetil-propil-, (R)-l-etil-2,2-dimetil-propil-, 2,2-dimetil-butil- vagy 3,3-dimetil-butil-csoportot jelent; vagy

Z-CHR^-NH- általános képletű csoport, ahol az szimbólumnak megfelelő csoportot hordozó szénatom S-konfigurációjú, és R^ neopentilcsoportot, Z pedig hidroxi-metil-, karboxi- vagy karbamoilcsoportot, illetve egy R¹⁰-O-CO- általános képletű csoportot jelent, amely általános képletben R¹⁰ helyén metil-, etil- vagy propilcsoport állhat.

A találmány tárgya továbbá gyógyszerkészítmény, amely a herpesz hatékony kezeléséhez megfelelő mennyiségben tartalmazza az (1) általános képletű, vírusellenes hatású peptidek beleértve a gyógyszerészetileg elfogadható sókat is valamelyikét, legalább egy gyógyszerészetileg vagy állatgyógyászatilag elfogadható vívoanyaggal együtt.

A találmány tárgya végül kozmetikai készítmény, amely tartalmazza valamely (1) általános képletű peptidet vagy annak gyógyszerészetileg elfogadható sóját, és másik fő összetevője valamilyen fiziológiásán elfogadható, helyi kezelésre szolgáló szerekhez használatos vívőanyag.

A találmány lényeges elemének tekintjük az eljárást emlős fajok herpeszvírussal fertőzött egyedeinek kezelésére, amely

- 11 abból áll, hogy a kezelendő egyednek az (1) általános képletű peptidek valamelyikét vagy annak gyógyszerészetileg elfogadható sóját a herpeszvírus ellen hatékony mennyiségben adjuk.

A találmány másik fontos elemét képezi a herpeszvírus-replikáció gátlásának módja, amely abban áll, hogy a vírust érintkezésbe hozzuk valamely (1) általános képletű peptid - a gyógyszerészetileg elfogadható sókat is beleértve - a herpeszvírus ribonukleotid-reduktázt gátolni képes mennyiségével.

Végül a találmány egy még további lényeges elemét képezi az eljárás emlősök herpeszvírussal fertőzött egyedeinek kombinált kezelésére, ami abból áll, hogy a kezelendő egyednek valamely (1) általános képletű peptid - a gyógyszerészetileg elfogadható sókat is beleértve - herpeszvírus ellen hatékony mennyiségét egy vírusellenes hatású nukleozid analóggal kombinációban adjuk.

Az (1) általános képletű vegyületek körének pontos meghatározásához, valamint a találmány szerinti eljárás ismertetéséhez itt a leírásban különböző szimbólumokat, rövidítéseket és szakkifejezéseket használunk, amelyek értelmezését szükségesnek látjuk megadni, bár általában az aminosavakra és a védőcsoportokra vonatkozó rövidítések megfelelnek az IUPAC-IUB Commision of Biochemical Nomenclature [lásd: European Journal of Biochemistry 138, 9 (1984)] ajánlásainak. így például a Val, He, Asp és Leu ugyanebben a sorrendben az L-valin, L-izoleucin, L-aszparaginsav és L-leucin aminosav-maradékát jelenti.

Itt a leírásban aminosav-maradék alatt egy olyan csoportot

- 12 értünk, amelyet valamely a-aminosavból vagy aminosavszármazékból úgy kapunk, hogy - a képletet magunk elé képzelve - elvesszük a karboxilcsoport hidroxicsoportját, valamint az a-aminocsoport egy hidrogénatomját.

Az (1) általános képletű peptidekben a hosszanti tengelyt, az úgynevezett peptidgerincet alkotó aszimmetriás szénatomok kivéve az A és Z szimbólumoknak megfelelő terminális csoportokat, de beleértve az R⁹ jelentésének megfelelő csoportot hordozó szénatomot, ha D egy Z-CHR⁹-NH- általános képletű csoportot jelent - S-konfigurációjúak. Ez alól mindössze egyetlen kivételt találunk, éspedig akkor, ha B egy 2-merkapto-alkil-csoport oldalláncú aminosav-maradékot jelent, ez esetben ugyanis a hoszszanti tengelyben található, ezt a csoportot hordozó szénatom előnyösen R-konfigurációjú. Az A szimbólumnak megfelelő terminális aminosav, illetve aminosavszármazék acilcsoportjában, valamint, ha D jelentése R^-NH- általános képletű csoport, a D szimbólum helyén álló csoportban található aszimmetriás szénatom egyaránt lehet S- vagy R-konfigurációjú.

A szimbólumok közül Tbg az (S)-2-amino-3,3-dimetil-vajsavból , gammaMeLeu pedig az (S)-2-amino-4,4-dimetil-valeriánsavból származtatható aminosav-maradékot jelenti, míg gammaMeLeucinol megfelelője az a csoport, amelyet (S)-2-amino-4,4-dimetil-pentanolból úgy kapunk, ha az aminocsoport egyik hidrogénatomját eltávolítjuk.

A Me, Et, Pr és Bu rövidítések jelentése az adott sorrendben metil-, etil-, propil- és butilcsoport. A némileg összetettebb rövidítések, például MePr₂C és PrMe₂C jelentése 1-metil-1-propil-butil-, illetve 1,1-dimetil-butil-csoport.

Az egyéb rövidítések, illetve szimbólumok jelentése a következő:

Asp(cyBu) - az (S)-α-amino-1-karboxi-ciklobután-ecetsav aminosav-maradéka; Asp(cyPn) - az (S)-α-amino-1-karboxi-ciklopentán-ecetsav aminosav-maradéka; Asp(diMe) - az (S)-2-amino~3,3-dimetil-butándisav, azaz a 3,3-dimetil-L-aszparaginsav aminosav-maradéka; és hasonlóképpen Asp(diEt), Asp[(R)-Me] és Asp[(R)-iPr] azonos sorrendben a 3,3-dietil-L-aszparaginsav, a (3R)-3-metil-L-aszparaginsav, azaz az [S-(R*,S*)]-2-amino-3-metil-butándisav, valamint a (3R)-3-izopropil-L-aszparaginsav aminosav-maradéka.

Itt a leírásban a halogénatom meghatározás egyaránt vonatkozhat fluor-, klór-, bróm- vagy jódatomra.

Az adamantilcsoport megfelelője minden esetben a triciklo[3.3.1.1^3,7]dekán-1-il-csoport.

A 2-10 szénatomos alkilcsoport akár önmagában, akár más csoportok részeként, értelmezésünk szerint egyenes vagy elágazó láncú, telített, 2-10 szénatomot magában foglaló szénhidrogénből származtatható csoport, például etil-, butil-, szek-butil-, 1-etil-propil-, 1-propil-butil-, 2-propil-pentil-csoport és így tovább. Hasonlóképpen értelmezzük a 4-9 szénatomos alkilcsoport megjelölést is, tehát az így megnevezett csoport a 4-9 szénatomot magában foglaló, egyenes vagy elágazó láncú alkilcsoportok vala melyike, többek között szek-butil-, izobutil-, 1,2,2-trimetil-propil-, 3,3-dimetil-butil-, l-etil-2,2-dimetil-butil- és 4,4-dimetil-pentil-csoport lehet.

Itt a leírásban rövidszénláncü alkilcsoport összefoglaló néven szerepelnek - akár önálló csoportként, akár más csoportok részeként - azok az egyenes szénláncú alkilcsoportok, amelyek

1-6-, és azok az elágazó láncú alkilcsoportok, amelyek 3-6 szénatomosak, vagyis ilyen például a metil-, az etil-, a propil-, a butil-, a hexil-, az izopropil-, a szek-butil-, az izobutil- és a terc-butil-csoport.

Az 1-helyzetben rövidszénláncü alkilcsoporttal szubsztituált, kis gyűrűtagszámú cikloalkilcsoport meghatározás vonatkozhat például az 1-etil-ciklopropil-, az 1-etil-ciklohexil-, az 1-propil-ciklopentil- és az 1-propil-ciklohexil-csoportra.

A kis gyűrűtagszámú cikloalkilcsoport akár önmagában, akár más csoportok részeként telített, ciklusos szénhidrogénekből származtatható, 3-6 szénatomos csoport, így ciklopropil-, ciklobutil-, ciklopentil- vagy ciklohexilcsoport.

A rövidszénláncü alkoxicsoport kifejezés alatt itt a leírásban a molekula többi részéhez oxigénatomon keresztül kapcsolódó, 1-4 szénatomos egyenes láncú, illetve 3 vagy 4 szénatomos, elágazó láncú alkilcsoportokat, vagyis metoxi-, etoxi-, propoxi-, izopropoxi-, butoxi- és terc-butoxi-csoportot értünk.

A fenil-(1-4 szénatomos alkil)-csoport megfelelője itt a leírásban valamely fenil-alkil-csoport, amelynek az alkillánca egyenes vagy elágazó láncú, és 1-4 szénatomból áll. Ilyen csoport például a benzil-, a fenetil-, a 3-fenil-propil-, a 2-fenil-2-metil-etil- vagy Ph-CH(CH3)-CH₂- képletű és az l-etil-2-fenil-etil- vagy Ph-CH₂-CH(C₂H₅)- képletű csoport, de még folytathatnánk a sort.

A fenil-(rövidszénláncú alkanoil)-csoport akár önmagában, akár más csoportok részeként, itt a leírásban fenilcsoporttal szubsztituált 1-oxo-alkil-csoportokat jelent, ahol az 1-oxo-alkil-csoport 2-6 szénatomos, és egyaránt lehet egyenes vagy elágazó láncú. Ilyen csoport például a 3-fenil-propionil- és a 6-fenil-5-metil-hexanoil-csoport.

Gyógyszerészetileg elfogadható vívőanyag vagy állatgyógyászatilag elfogadható vívőanyag alatt általában olyan közömbös, nem-toxikus, a hatóanyaggal összedolgozható kötő-, hígító- vagy más gyógyszerészeti segédanyagot értünk, amely semmilyen módon nem károsítja a hatóanyagot. A fiziológiásán elfogadható vívőanyag meghatározás lényegében hasonlóan értelmezhető, vagyis olyan, a kozmetikai iparban használatos, nem-toxikus alkotórészeket jelent, amelyek nem reagálnak a hatóanyaggal, illetve nem csökkentik annak hatékonyságát.

Az állatgyógyászatilag elfogadható vívőanyag kifejezést olyan gyógyszerészetileg elfogadható kötő-, hígító- vagy egyéb segédanyagokkal kapcsolatban használjuk, amelyek alkalmasak arra, hogy háziállatok szervezetébe bejuttassuk általuk a hatóanyagokat, tehát nem toxikusak, nem reagálnak a hatóanyaggal, illetve nem rontják annak hatékonyságát.

A hatékony mennyiség kifejezéssel itt a leírásban a vírusellenes hatóanyagnak azt a mennyiségét jelöljük, amely szükséges ahhoz, hogy in vivő körülmények között a vírusokra gyakorolt hatás megmutatkozzék.

Kondenzálószernek nevezzük itt a leírásban azokat a reagenseket, amelyek hatására egy aminosav, illetve peptid a szabad karboxilcsöpörtjával vízkilépés közben hozzákapcsolódik egy másik aminosav, illetve peptid szabad aminocsoportjához, és létrejön egy savamidkötés, úgynevezett peptidkötés. Ezeknek a reagenseknek az alkalmazásával, hasonló módon, összekapcsolhatunk egy savat és egy alkoholt, aminek eredményeképpen észter keletkezik. A kondenzálószerek a vízkilépéssel járó kapcsolást a karboxicsoport aktiválása által segítik elő, illetve gyorsítják meg. A kondenzálószerekről, valamint a kondenzálószerekkel aktiválható csoportokról általános ismereteket nyújtó, peptidkémiai kézikönyvekből tájékozódhatunk [például E. Schröder and K.L. Lübke: The Peptides, Vol. 1, Academic Press, New York, N.Y. , 1965, pp 2-128; és K.D. Kopple: Peptides and Amino Acids, W.A. Benjámin, Inc., New York, N.Y., 1966, pp 33-51]. A kondenzálószerekre példaként említhetjük a difenil-foszforil-azidot, az 1,1'-karbonil-diimidazolt, a diciklohexil-karbodiimidet, az N-hidroxi-szukcinimidet vagy diciklohexil-karbodiimid jelenlétében az 1-hidroxi-benzotriazolt. Nagyon praktikus és széles körben használt kondenzálószer a B. Castro és munkatársai által leírt [Tetrahedron Letters, 1219 (1975) ; lásd még D. Hudson: J.Org.Chem. 53, 617 (1988)] [(benzotirazol-1-il)-oxi]-trisz(dimetil-amino)-foszfónium-[hexafluoro-foszfát], akár önmagában, akár 1-hidroxi-benzotriazol jelenlétében. Másik, ugyancsak nagyon praktikus és jól használható kondenzálószer a kereskedelemből is beszerezhető 2-(ΙΗ-benzotriazol-1-il)-Ν,Ν,Ν',N'-tetrametil-urónium-[tetrafluoro-borát].

Az (1) általános képletű peptideket általában a szokásos peptidkémiai eljárásokkal, például a peptidek szintézisére kidolgozott klasszikus módszerrel, az aminosav-maradékok és/vagy peptidfragmentek oldatban kivitelezett összekapcsolásával állíthatjuk elő. Ilyen eljárásokat leírnak például az előbbiekben már hivatkozásként szerepelt, E.Schröder és K.Lübke szerzőktől megjelent kézikönyv-sorozatban [The Peptides: Analysis, Synthesis, Biology, E.Gross és munkatársai, Eds., Academic Press, New York, N.Y., 1979-1987, Volumes 1-8], valamint más monográfiákban [például J.M.Stewart and D. Young: in Solid Phase Peptide Synthesis, 2nd ed., Pierce Chem. Co., Rockford, IL, USA, 1984].

A peptidek szintézisére szolgáló eljárások közös vonása, hogy a különböző aminosavak, illetve aminosavszármazékok, valamint kívánt esetben más, nem peptidszeru alkotóelemek reaktív csoportjait - ezek rendszerint az aminosavak oldalláncaiban találhatók - megfelelő védőcsoportokkal látjuk el, hogy ezeket a csoportokat mindaddig megóvjuk valamely kémiai reakcióban való részvételtől, amíg a védőcsöpörtót el nem távolítjuk a molekulából. Ugyancsak közös alapelv a peptidszintézisek során, hogy annak az aminosavnak vagy peptidfragmentnek, amelynek a karboxicsoportját akarjuk reagáltatni, az α-aminocsoportját védőcsoporttal látjuk el, majd a reagáltatás végeztével a védőcsoportot szelektíven eltávolítjuk, ily módon megteremtve a lehetőséget arra, hogy a következő lépésben a molekulának ezen a pontján folytassuk a lánc továbbépítését. Végül a peptidszintézisnek még további közös jellemzőjeként említhetjük, hogy a C-terminális aminosav karboxicsoporját - akkor is, ha az már egy peptidfragment része - mindjárt a szintézis kezdetekor megfelelő védőcsoporttal megvédjük, így a molekulának ezt a pontját megóvhatjuk attól, hogy ott kémiai reakció játszódjék le, mindaddig, amíg a kívánt peptidlánc felépítését követően el nem távolítjuk a védőcsoportot.

Rendszerint az (1) általános képletű peptideket úgy állítjuk elő, hogy a peptid aminosavsorrendjének megfelelően, az egyes aminosvakat, illetve aminosavszármazékokat, valamint nem peptidszerű elemeket - ilyen például az A szimbólummal jelölt N-terminális ureidocsoport -, amelyek természetesen szükség szerint védőcsoportokkal vannak ellátva, lépésenként kapcsoljuk egymáshoz, majd amikor az utolsó elem hozzákapcsolásával befejeztük a szintézist, a védőcsoportokat - ha van ilyen a molekulában lehasítjuk, és így termékként a kívánt (1) általános képletű peptidet kapjuk.

Az A szimbólumnak megfelelő, N-terminális ureidocsöpört bevitele az (1) általános képletű vegyületek molekulájába legcélszerűbben a klasszikus karbamidszintézisre alapozva történhet [lásd például P.A.S. Smith: Org. Reactions, III, 376-377 (1946)], ami szerint a megfelelő izocianátot egy olyan, az előzőekben ismertetett módon, lépésenként felépített és védőcsoportokkal ellátott peptiddel vagy annak valamely fragmentumával - ilyen védett peptidfragmentumok például a H-B-OH, illetve a H-B-NH-CH CH₂-CO-R¹-CO-D általános képletű vegyületek védett származékai, amelyek képletében B, R¹ és D az előzőekben megadott jelentésűek - reagáltatjuk.

A megfelelően szubsztituált ureidocsoport beépítéséhez szükséges izocianátokat vagy a kereskedelemből szerezhetjük be, vagy a megfelelő savakból, ismert eljárásokkal [J.Weinstock: J.Org.Chem. 26, 3511 (1961)] könnyen előállíthatjuk azokat.

Ezeket az eljárásokat, amelyekről itt szó volt, a későbbiekben példák segítségével részletesen is bemutatjuk.

A találmány szerinti (1) általános képletű peptideket adott esetben gyógyszerészetileg elfogadható só formájában állíthatjuk elő. Abban az esetben, ha az adott peptid molekulájában található olyan csoport, amely bázisként viselkedik, akkor a peptidből sót képezhetünk szerves savakkal, például ecetsavval, tej savval, borostyánkősavval, metánszulfonsawal vagy p-toluolszulfonsavval; polimer savakkal, például csersavval vagy (karboxi-metil)-cellulózzal; valamint szervetlen savakkal, például hidrogén20

-halogenidekkel, így sósavval, továbbá kénsavval vagy foszforsavval. Kívánt esetben a kapott savaddíciós sót - megfelelő ioncserélő gyantát alkalmazva, és követve R.A. Boissonnas és munkatársai [Helv.Chim.Acta 43, 1849 (1960)] eljárását átalakíthatjuk egy másik savaddíciós sóvá, ennek a műveletnek rendszerint az a célja, hogy egy nem-toxikus, gyógyszerészetileg elfogadható sót kapjunk.

Ha az adott peptidmolekula egy vagy több szabad karboxicsoportot hordoz, ezeket is sóvá alakíthatjuk, és a sóképző kation lehet például nátrium-, kálium- vagy kalciumion, illetve sót képezhetünk szerves bázisokkal is, például trietil-aminnal vagy N-metil-morfolinnal.

Az (1) általános képletű peptidek vírusellenes hatását biokémiai, mikrobiológiai és biológiai módszerekkel bizonyíthatjuk, kimutatva ezen hatóanyagokról, hogy gátolják a herpesz szimplex vírus 1-es és 2-es típusának (HSV-1 és HSV-2), illetve más herpeszvírusoknak, például a varicella zoster vírusnak (VZV) vagy az Epstein-Barr vírusnak (EBV) a replikációj át.

Itt a leírásban, a példáknál ismertetjük azokat a módszereket, amelyek segítségével megfigyelhetjük bizonyos (1) általános képletű peptideknek a herpesz ribonukleotid-reduktázra kifejtett gátló hatását. Itt szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy ez a hatás, mármint a herpesz ribonukleotid-reduktáz gátlása specifikusnak bizonyult, mivel ezek a peptidek viszonylag nagyon kicsi vagy egyáltalán semmi befolyást nem gyakorolnak a celluláris ribonukleotid-reduktáz aktivitására, ami lehetővé teszi a normális sejtreplikációt.

Az (1) általános képletű peptideknek a vírus replikációjára kifejtett gátló hatását sejttenyészettel végzett vizsgálatok segítségével mutattuk ki, ilyen technikát írnak le például T. Spector és munkatársai [Proc.Natl. Acad. Sci. USA, 82, 4254 (1985)] .

Az (1) általános képletű peptidek vírusellenes hatását ugyanakkor kísérleti állatokban is bizonyítani lehetett, például rágcsálókon, a herpesz szimplex vírus okozta szembetegség alapján kidolgozott vizsgálati módszerrel [C.R.Brandt és munkatársai, J.Virol. Meth. 36, 209 (1992)].

Ha a találmány szerinti peptidek valamelyikét vagy annak valamely gyógyszerészetileg elfogadható sóját vírusellenes gyógyszerkészítmények hatóanyagaként hasznosítjuk, akkor az alkalmazás módja, például melegvérűek, így ember, sertés vagy ló esetében, lehet szisztémás vagy helyi, és ennek megfelelően kell megválasztani a készítmény elkészítéséhez szükséges egy vagy több gyógyszerészetileg elfogadható vivő-, hígító- vagy más segédanyagot, amelyek arányát a készítményben például a peptid oldhatósága, kémiai tulajdonságai, az alkalmazás módja, valamint az orvosi gyakorlatban kialakult szabályok szabják meg.

A helyi alkalmazásra szánt készítmények esetében a gyógyszerészetileg elfogadható vívőanyagok mellett a hatóanyag mennyisége általában 0,1 és 5 %, előnyösen 0,5 és 2 % között van.

A gyógyszerforma lehet például oldat, krém vagy borogatószer.

A szisztémás alkalmazás módja az (1) általános képletű peptidek esetében lehet a vénába, a bőr alá vagy az izomba adott injekció, a megfelelő vivő-, hígító- és egyéb segédanyagokkal előállított gyógyszerkészítmény formájában. Az injekciós készítmény előnyösen a peptid steril, vizes oldata, amely még más összetevőket is, például pufferanyagokat, tartósítószert, valamint megfelelő mennyiségű, valamilyen gyógyszerészetileg elfogadható sót vagy glükózt - ez az oldat izotóniássá tételéhez szükséges - tartalmazhat.

A fentiekben röviden tárgyalt gyógyszerészeti vivő-, hígító-, hatásjavító- és egyéb segédanyagokról kézikönyvekből és szabvány előiratokból [például Remington's Pharmaceutical Sciences, 18th ed, Mack Publishing Company, Easton, Penn., 1990] tudhatunk meg bővebbet.

A találmány szerinti peptidek terápiás dózisai az alkalmazás módjától, a kiválasztott hatóanyag egyedi tulajdonságaitól, továbbá a kezelendő egyedtől függően változhatnak, ezért általában a kezelést alacsony dózisszinten kezdjük, majd kis mennyiségekkel fokozatosan emeljük, amíg az adott körülmények között elérhető optimális hatást kapjuk. Általában a találmány szerinti peptideket olyan mennyiségben célszerű alkalmazni, amelynél a vírusellenes hatás nyilvánvalóan jelentkezik, anélkül azonban, hogy bármiféle veszélyes vagy káros mellékhatással kellene számolnunk.

A helyi alkalmazásra vonatkozóan azt mondhatjuk, hogy a találmány szerinti peptideket megfelelő készítmények formájában a bőrfelületre, éspedig a test különböző részein, például a szájüregben vagy a genitáliákon található fertőzött részekre visszük fel olyan mennyiségben, hogy az érintett területeket elfedje. A kezelést mindaddig szükséges például 4-6 óránként megismételni, amíg a fertőzés bőrtünetei, például hólyagosodás vagy kisebesedés, eltűnnek.

Szisztémás alkalmazásnál az (1) általános képletű peptidek napi dózisa általában testtömegkilogrammonként 10 μg és 500 μg között van, de gondolnunk kell az előbbiekben tárgyalt, jelentős különbségeket előidéző körülményekre is. Mindazonáltal a testtömegre számított napi, mintegy 10 μg/kg és 200 μg/kg közötti dózisoktól megfelelő eredményt várhatunk.

Amint azt már korábban említettük, a találmány egyik lényeges elemét képezik azok a kozmetikai készítmények, amelyek a herpeszvírussal szemben megelőző védelmet nyújtó mennyiségben tartalmazzák valamely (1) általános képletű peptidet, illetve annak valamely gyógyszerészetileg elfogadható sóját, fiziológiásán elviselhető, a kozmetikai iparban szokásos vívőanyagokkal vagy egyéb adalékanyagokkal - ilyen adalékok például a bőrpuhító szerek - együtt.

A találmány szerinti peptideket tartalmazó kozmetikai készítmények alkalmazásának célja, hogy megelőzzük a herpeszkiütések megjelenését a bőrön. Ezeket a készítményeket alkalmazhatjuk például éjszakánként, a bőrnek azokat a részeit kezelve a készítménnyel, amelyek hajlamosak a felhólyagosodásra vagy kisebesedésre. Rendszerint a kozmetikai készítmények a találmány szerint peptidekből kevesebbet tartalmaznak, mint a megfelelő, helyi alkalmazásra szánt gyógyászati készítmények, célszerűen ez a mennyiség tömeg%-ban kifejezve 0,01 és 0,2 közötti értéknek felel meg.

Bár a találmány szerinti peptidek a fentebb tárgyalt gyógyszerkészítmények formájában viszonylag biztonságos és hatékony kezelést tesznek lehetővé a herpeszvírus okozta fertőzésekkel szemben, nem kizárt, hogy még jobb eredmény elérése végett a találmány szerinti hatóanyagokat más vírusellenes szerekkel együtt alkalmazzuk. Más vírusellenes szerek alatt itt például a vírusok ellen hatékony nuklozidokat, így az aciklovirt, a vírusok ellen ugyancsak hatékonynak bizonyult felületaktív anyagokat vagy az antivírusos interferonokat [lásd például S.S. Asculai and F. Rapp: 4 507 281 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás, 1985. március 26.] értjük.

Részletesebben megvizsgálva ezt a kérdést, azaz a herpeszvírus okozta fertőzések kombinált kezelését, azt találtuk, hogy a vírusok ellen hatásos nukleozidoknak a herpesszel mutatott hatását a vele együtt adott (1) általános képletű peptidek - a köztük fellépő szinergizmus révén - jelentősen fokozzák, anélkül azonban, hogy a toxicitásuk hasonlóképpen megnövekedne. A fentiekre tekintettel tehát, a találmány lényeges elemét képezik azok a - emlősök herpeszvírussal fertőzött egyedeinek kezelésére alkalmas - gyógyászati készítmények, amelyek gyógyszerészetileg vagy állatgyógyászatilag elfogadható vívőanyagokkal összedolgozva, kombinált formában tartalmazzák valamely vírusok ellen hatásos nukleozid analógot vagy annak valamely gyógyszerészetileg elfogadható sóját és a ribonukleotid-reduktázt gátló tulajdonságú (1) általános képletű peptidek - a gyógyszerészetileg elfogadható sókat is beleértve - valamelyikét, mindkét hatóanyagot természetesen a megfelelő hatás eléréséhez szükséges mennyiségben.

A találmány lényeges elemének tartjuk továbbá az eljárást emlősök herpeszvírussal fertőzött egyedeinek a kezelésére, ami abból áll, hogy a fertőzött egyednek a vírusellenes hatás eléréséhez szükséges mennyiségben valamely (1) általános képletű vegyület és egy vírusok ellen hatásos nukleozid analóg beleértve mindkét esetben a gyógyszerészetileg elfogadható sókat is - kombinációját adjuk.

A vírusok ellen hatásos nukleozid analógok közül a kombinált kezelés céljára azokat vesszük számításba, amelyek a hatásukat úgy fejtik ki, hogy in vivő körülmények között enzimatikus átalakulást szenvednek, és az így keletkezett molekula a vírus DNS-polimeráz inhibotora és/vagy a herpesz DNS-polimeráz alternatív szubsztrátja. A vírusok ellen hatásos nukleozid analógot az ismert származékok közül választhatjuk a találmány szerinti kom binációhoz. Előnyösnek bizonyultak az aciklovir és annak analógjai, például a (2) általános képletű vegyületek - a gyógyszerészetileg elfogadható sókat is beleérteve amelyek képletében R¹¹ jelentése hidrogénatom, illetve hidroxi- vagy aminocsoport [az aciklovir esetében a (2) általános képletben R¹¹hidroxicsoportot jelent].

További, a találmány szerinti kombinált készítmények hatóanyagaként használható, vírusok ellen hatásos nukleozid analógok többek között a vidarabin, az idoxuridin, a trifluridin, a ganciklovir, az edoxudin, a brovavir, a fiacitabin, a penciklovir, a famciklovir és a rociklovir.

Az előzőekben tárgyalt kombinált készítményekkel kapcsolatban szinergizmus alatt azt értjük, hogy a nukleozid analóg és az (1) általános képletű peptid kombinációjának vírusellenes, illetve a herpesszel szemben megnyilvánuló hatékonysága jobb, mint az egyes komponensek hatása alapján kiszámított additív hatáserősség.

Ha a találmány szerinti peptidek valamelyikét herpeszfertőzés kezelésére - melegvérűek, például ember, sertés vagy ló esetében - alkalmas kombinált gyógyszerkészítmények hatóanyagaként hasznosítjuk, akkor a készítmény elkészítéséhez egy vagy több gyógyszerészetileg elfogadható vívőanyaggal dolgozzuk össze a hatóanyagokat, amelyek részaránya függ a nukleozid analóg és az (1) általános képletű peptid oldhatóságától és kémiai tulajdonságaitól, az alkalmazás módjától, az orvosi gyakorlatban kialakult szabályoktól és a két hatóanyagnak a szinergetikus hatás eléréséhez szükséges, egymáshoz viszonyított mennyiségétől.

A kombinált készítményeket előnyösen alkalmazhatjuk helyi kezeléshez, e célból például a két hatóanyagból, azaz a vírusok ellen hatásos nukleozid analógból és az (1) általános képletű pepiidből, illetve ezek gyógyszerészetileg elfogadható sóiból, megfelelő gyógyszerészetileg elfogadható vivő-, hígító- vagy egyéb segédanyagok felhasználásával készíthetünk oldatot, emulziót, krémet vagy borogatószert. Ezekben a gyógyszerformákban a nukleozid analóg, illetve valamely gyógyszerészetileg elfogadható sójának mennyisége 0,01-1,0 tömeg%, az (1) általános képletű peptid vagy valamely gyógyszerészetileg elfogadható sójának mennyisége pedig mintegy 0,05 és 1 tömeg% között lehet. Bármilyen más szempontok játszanak is közre, a kombinált gyógyszerkészítményben a két hatóanyag mennyiségét mindenekelőtt az szabja meg, hogy megfelelő szinergetikus hatást érjünk el a herpeszfertőzéssel szemben.

Az itt következő részben a példák a találmány további illusztrálását szolgálják. Az előiratokban az oldatok esetében, hacsak az adott helyen külön nem adjuk meg másképpen, a százalékok és az arányok mindig térfogatra vonatkoznak. Az NMR-spektrumokat Bruker 200 MHz spektrométerben vettük fel, a kémiai eltolódásokat (δ) ppm egységekben közöljük. A példákban, illetve táblázatokban az eddig már megadottakon kívül az alábbi rövidítések fordulhatnak elő: Boc = terc-butoxi-karbonil-csoport;

Bzl = benzilcsoport; Et = etilcsoport; EtOH = etanol, EtOAc = etil-acetát; Et₂O = dietil-éter; Me = metilcsoport; MeOH = metanol, Pr = propilcsoport; TLC = vékonyréteg-kromatográfia; THF = tetrahidrofurán.

1. példa (1-Etil-propil)-izocianát előállítása

A címben megnevezett vegyületet J.Weinstock [J.Org.Chem. 26, 3511 (1961)] eljárásának módosított változatával állítjuk elő. Eszerint 10,0 g (0,086 mól) 2-etil-vajsavat vízben szuszpendálunk, majd annyi acetont adunk hozzá, hogy éles oldatot kapjunk. Az oldatot lehűtjük 0°C-ra, azután végig 0°C-on tartva, hozzáadjuk előbb 10,2 g (14 ml; 0,10 mól) trietil-amin 175 ml acetonnal készült oldatát, majd 12,5 g (0,11 mól) etil-(klór-formiát) 45 ml acetonos oldatát. Az adagolást követően 30 percig 0°C-on keverjük az elegyet, majd 8,6 g (0,13 mól) nátrium-azid 30 ml vízzel készült oldatát csepegtetjük hozzá, azután még 1 óra hosszáig 0°C-on folytatjuk a keverést, végül nagy feleslegben vett jeges vízre öntjük. A vizes elegyet 30 ml toluollal extraháljuk, majd a szerves fázist magnézium-szulfáton szárítjuk, azután átengedjük egy szűrőn, és a szürletet 20°C-on tartjuk, amíg a nitrogéngáz fejlődése megszűnik. Az (1-etil-propil)-izocianát koncentrációját a toluolos oldatban 'H-NMR-spektrum alapján 290 mg/ml-nek találtuk, így a termék mennyisége 8,4 g-ot tesz ki, a kitermelés

%. A címben megnevezett vegyületet tartalmazó toluolos oldatot «*«

- 29 felhasználásig argongáz alatt, szobahőmérsékleten, azaz 20-22°C-on tároljuk.

Ugyanilyen módon eljárva, de 2-etil-vajsav helyett ekvivalens mennyiségű 2-propil-valeriánsavat reagáltatva állítjuk elő az (1-propil-butil)-izocianátot.

2. példa (±) -a- [ (terc-Butoxi-karbonil) -amino] -triciklo [3.3.1.1·^ · ⁷] dekán-1-ecetsav-benzil-észter = Boc-NH-(R,S)-CH(adamantil)-CO-O-Bzl előállítása

1-adamantán-ecetsavat [Aldrich Chemical Company, Inc., Milwaukee, WI, USA] inért gáz atmoszférában 1 mól 1,8-diazabiciklo[5.4.0]undec-7-én jelenlétében, acetonitrilben, 4°C-on 1 mól benzil-bromiddal reagáltatva, 98 %-os kitermeléssel a megfelelő benzil-észterré alakítunk.

A fenti benzil-észtert az alábbi lépéseken keresztül alakítjuk át a címben megnevezett vegyületté:

ml tetrahidrofuránban feloldunk 1,08 g (1,50 ml; 10,7 mmól) diizopropil-amint, majd keverés közben, argongáz alatt, 0°C-on hozzáadunk 6,5 ml (9,1 mmól) 1,4 M hexános butil-lítium-oldatot. Az elegyet 15 percig 0°C-on keverjük, majd lehűtjük -78°C-ra, és ezen a hőmérsékleten cseppenként beadagoljuk 2,00 g (7,04 mmól) 1-adamantil-ecetsav-benzil-észter 15 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készült oldatát. Az elegyet -20°C-on keverjük 30 percig, azután visszahűtjük -78°C-ra, és egyetlen adagban • A ·* ♦ ···· * · · « · · · ♦ · · ···« · • * · « ·· hozzáadjuk 2,38 g (7,69 mmól) 2,4,6-triizopropil-benzolszulfonil-azid 15 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készített oldatát. A reakcióelegyet 20°C-on keverjük 15 percig, majd 2 ml vízmentes, tömény ecetsavat adunk hozzá, és folytatjuk a kevertetést 25°C-on, 16 órán át. Ezt követően az oldószert vákuumban elpárologtatjuk, a párlási maradékot feloldjuk etil-acetátban, majd egymás után 1,0 M vizes sóawal, 10 %-os vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és telített nátrium-klorid-oldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk, végül vákuumban szárazra pároljuk. A visszamaradó anyagot kromatográfiás eljárással szilikagélen tisztítjuk, hexán és etil-acetát 99:1 arányú elegyével eluálva az oszlopot, aminek eredményeképpen 251 mg (±)-α-azido-adamantán-1-ecetsav-benzil-észtert kapunk.

A fenti terméket Maiti és munkatársai [Tetrahedron Letters

27, 1423 (1986)] eljárását követve, metanolban, ón(II)-kloriddal redukáljuk, aminek eredményeképpen a (±)-α-amino-adamantán-1-ecetsav-benzil-észtert kapjuk. Ezt az aminosav-benzil-észtert azután argongáz alatt, vízmentes tetrahidrofuránban 1,05 mól trietil-amin jelenlétében 1,05 mól di(terc-butil)-dikarbonáttal reagáltatjuk 4°C-on 15 percig, majd szobahőmérsékleten 4 órán át. A reakcióelegyet a szokásos módon feldolgozva a címben megnevezett vegyületet kapjuk.

¹H-NMR-spektrum (CDC1₃), δ:

1,45 (s, 9 Η), 1,5-2,0 (m, 15 Η), 4,05 (d, J = 9 Hz,

Η), 5,12 (d, J = 9 Hz, 1 H), 5,18 (m, 2 H), 7,38 (m, 5 H) .

3. példa

Boc-Asp(Pirrolidinil)-OH előállítása • 4 ·· • · · ·

4«4 4 • · ·· ····

- 31 47,60 g (0,147 mól) Boc-Asp-OBzl 500 ml acetonitrillel készült oldatához keverés közben, kis részletekben 24,32 g (0,15 mól) N,N'-karbonil-diimidazolt adunk. Az adagolás végeztével az elegyet 45 percig keverjük, majd lehűtjük 0°C-ra és hozzácsepegtetünk 13,4 ml (0,16 mól) pirrolidint. Ezt követően szobahőmérsékleten keverjük az elegyet, amíg a reakció teljessé válik, vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálatok alapján ez mintegy 3 óra. Ekkor az oldószert vákuumban elpárologtatjuk, a maradékot feloldjuk 500 ml etil-acetátban, és a szerves fázist háromszor 100 ml 10 %-os vizes sósavval, valamint kétszer 100 ml 1 M vizes nátrium-hidroxid-oldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk, majd vákuumban bepároljuk. Az így kapott színtelen olaj állás közben megszilárdul.

A fenti terméket feloldjuk 200 ml etanolban, és az oldatot 200 mg 20 tömeg%-os, csontszénre lecsapott palládium-hidroxid jelenlétében, légköri nyomáson, 20 órán át hidrogénezzük. A reakcióelegyet ezután diatómaföldön keresztül megszűrjük, a szűrletet bepároljuk, és a párlási maradékot hexán és etil-acetát elegyéből átkristályosítjuk. Az így kapott 37,10 g, 114-116°C-on olvadó termék a címben megnevezett vegyület, amelynek a

szerkezetét NMR-spektrummal is igazoltuk. A kitermelés 88 %.

A megfelelő N-szubsztituált aszparagin analógokat ugyanilyen módon eljárva állíthatjuk elő, ha pirrolidin helyett egy másik amint, például dietil-amint vagy morfolint reagáltatunk.

4. példa

Boc-2(S)-Amino-5-ciklopentil~4-oxo-pentánsav előállítása

4,8 g (9,6 mmól) Boc-2(S)-amino-4-oxo-1,6-hexándisav-l-benzil-észter-6-(4-nitro-benzil)-észtert feloldunk 100 ml N,N-dimetil-formamidban. Az oldathoz 4,07 g (38,4 mmól) nátrium-karbonátot és 3,59 g (11,6 mmól) 1,4-dijód-butánt adunk, majd 18 órán át szobahőfokon, azután 3 óra hosszáig 50°C-on keverjük az elegyet. Ezt követően az oldószert elpárologtatjuk, a párlási maradékot feloldjuk etil-acetátban, és az oldatot 1 M vizes sósavval mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk, végül bepároljuk. Az így kapott nyersterméket kromatográfiás eljárással szilikagélen tisztítjuk, hexán és etil-acetát 4:1 arányú elegyével eluálva az oszlopot. A tisztított termék a címben megnevezett sav benzil-észtere, a tömege 4,3 g.

A fenti benzil-észtert metanolban, 20 %-os, csontszénre lecsapott palládium-hiroxid jelenlétében 18 órán át hidrogénezzük, majd a reakcióelegyet a 8. példa d) pontjában megadottak szerint feldolgozzuk. Ilyen módon 140 mg, a címben megnevezett vegyületet kapunk, a termék NMR-sepktruma a várt szerkezetet igazolj a.

Azonos módon eljárva állítunk elő más aminosavszármazékokat is, amelyek oldalláncában oxocsoport található, azonban

1,4-dijód-bután helyett mindig a megfelelő alkil-jodidot reagáltatj uk.

5. példa

3-Alkil- vagy 3,3-dialkil-L-aszparaginsav és (S)-a-amino-1-karboxi-cikloalkán-ecetsav köztitermékek előállítása

A cím szerinti általános nevekkel megadott köztitermékekből állíthatjuk elő azokat az (1) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében R² és R² egyike vagy mindkettő alkilcsoportot jelent, illetve R² és R² együttesen a szénatommal, amelyhez kapcsolódnak, cikloalkángyűrűt képez. Ezeknek a köztitermékeknek az előállítására M.Bochenska és J.F. Biernat [Rocz.Chem. 50, 1195 (1976); Chem. Abstr. 86, 43990r (1977)] közöltek eljárást.

A (±)-Boc-Asp(cyPn)(OBzl)-OH előállításának menete például a következő:

17,1 g (77,3 mmól) 1-bróm-ciklopentánkarbonsav-etil-észtert, amelynek előállítását D.N. Harpp és munkatársai [J.Org.Chem. 46, 3420 (1975)] írták le, és 12,7 g (122 mmól) frissen desztillált etil-izocianátot feloldunk dimetil-szulfoxid és dietil-éter 120 ml 1:1 arányú elegyében, majd kis részletekben, mintegy 5 óra alatt beadagolunk 4,5 g (122 mmól) 60 %-os, ásványolajban diszpergált nátrium-hidridet. A keletkezett vörös szuszpenziót szobahőmérsékleten keverjük 16 órán át, azután hozzáadunk 5 ml telített, vizes ammónium-klorid-oldatot, majd a reakcióelegyet 500 ml vízzel meghígítjuk és kétszer 200 ml etil-acetáttal extraháljuk. Az etil-acetátos extraktumokat egyesítjük, kétszer egymás után vízzel, majd telített nátrium-klorid-oldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk, szűrjük és bepároljuk. A visszamaradó sötétvörös olajat egy 5x25 cm méretű, szilikagéllel töltött oszlopon flash-kromatográfiás eljárással tisztítjuk, etil-acetát és hexán 1:10 arányú elegyével· végezve az eluálást. A megfelelő frakciókat egyesítve és bepárolva, tiszta, színtelen, viszkózus olaj formájában 13 g a-ciano-l-karboxi-ciklopentán-ecetsav-dietil-észtert kapunk, a kitermelés 66 %.

g (51 mmól) fenti észtert feloldunk 60 ml 6 M vizes sósavban, majd az oldatot 120°C-os olaj fürdővel melegítjük 24 órán át. A reakcióidő letelte után a vizet egy szárazjéghűtéses rotációs készüléken ledesztilláljuk, és a visszamaradó fehér, szilárd terméket 18 óra hosszáig nagyvákuumban szárítjuk. Az ilyen módon szárított anyagot feloldjuk 50 ml dioxán és 52 ml 3 M nátrium-hidroxi-oldat elegyében, hozzáadjuk 14,6 g (67 mmól) di(terc-butil)-dikarbonát 25 ml dioxánnal készült oldatát, majd a reakcióelegyet szobahőmérsékleten keverjük 16 órán át, miközben időnként további 3 M vizes nátrium-hidroxid-oldat hozzáadásával a pH-ját 10 körüli értéken tartjuk. A reakcióidő leteltével az elegyet 500 ml vízzel meghígítjuk, kétszer 200 ml dietil-éterrel extraháljuk, majd a vizes fázist szilárd citromsav beadagolásé val 3-as pH-júra savanyítjuk és kétszer 300 ml etil-acetáttal extraháljuk. Az etil-acetátos extraktumokat összeöntjük, háromszor egymás után vízzel, majd telített nátrium-klorid-oldattal mossuk, szárítjuk, végül bepároljuk. Az így kapott 14 g fehér, szilárd termék a Boc-Asp(cyPn)-OH, a kitermelés 96 %.

7,2 g (25 mmól) fenti termék 50 ml vízmentes N,N-dimetil-formamiddal készült oldatához 7,6 g (55 mmól) kálium-karbonátot és 6,6 ml (55 mmól) benzil-bromidot adunk. A reakcióelegyet 7 óra hosszáig szobahőmérsékleten keverjük, majd ráöntjük 500 ml víz és 350 ml etil-acetát keverékére. A szerves fázist kétszer egymás után telített nátrium-klorid-oldattal mossuk, szárítjuk, szűrjük és bepároljuk, majd a visszamaradó halványsárga, viszkózus olajat flash-kromatográfiás eljárással szilikagélen tisztítjuk, hexán és etil-acetát 12:1 arányú elegyével eluálva az oszlopot. A megfelelő frakciókat bepárolva, 11 g alacsony olvadáspontú terméket kapunk, ez a termék a Boc-Asp(cyPn)-OH dibenzilszármazéka, a kitermelés 94 %.

A fenti dibenzil-származékot feloldjuk 100 ml tetrahidrofuránban, 23,5 ml 1 M vizes lítium-hidroxid-oldatot adunk hozzá, majd a reakcióelegyet 4 óra hosszáig keverjük, azután vízre öntjük és háromszor egymást követően dietil-éterrel extraháljuk. A vizes fázist 10 %-os citromsavoldattal megsavanyítjuk, egymás után kétszer etil-acetáttal extraháljuk, majd az etil-acetátos extraktumokat egyesítjük, magnézium-szulfáton szárítjuk, szűrjük és bepároljuk. Az így kapott 7,3 g tiszta, színtelen mézga a (+)36

-Boc-Asp(cyPn)(OBzl)-OH, a kitermelés 82 %.

6. példa

Általános előirat a kapcsolási reakció kivitelezésére

Lásd még: R. Knorr és munkatársai: Tetrahedron Letters 30, 1927 (1989) .

A reagáltatandó szabad aminocsoportot hordozó vegyületet vagy annak hidroklorid-sóját feloldjuk metilén-dikloridban vagy acetonitrilben, az oldatot lehűtjük 4°C-ra, majd nitrogéngáz alatt hozzáadunk 4 ekvivalens N-metil-morfolint. 20 percnyi keverés után beadagoljuk a másik, szabad karboxicsoportot hordozó reaktáns 1 ekvivalensnek megfelelő mennyiségét, végül 1,05 ekvivalens kondenzálószert adunk az elegyhez, és a reakció előrehaladását vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálattal követjük. A kondenzálószer lehet például [(benzotriazol-l-il)-oxi]-trisz-(dimetil-amino)-foszfónium- [hexafluoro-foszfát] , amely rendkívül praktikus és hatékony kondenzálószer, vagy előnyösen 2-(lH-benzotriazol-l-il)-Ν,Ν,Ν',N' -tetrametil-urónium-[tetrafluoro-borát]. Miután a reakció végbement, a metilén-dikloridot, illetve az acetonitrilt vákuumban elpárologtatjuk, a párlási maradékot feloldjuk etil-acetátban és egymást követően 1 M vizes citromsavoldattal, 10 %-os vizes nátrium-karbonát-oldattal, valamint telített nátrium-klorid-oldattal mossuk, mangézium-szulfáton szárítjuk, szűrjük, végül szárazra pároljuk. A visszamaradó nyersterméket Still módszerét követve [W.C. Still és munkatársai: J.Org.Chem. 43, 2923 (1978)] flash-kromatográfiás eljárással szilikagélen tisztítjuk.

7. példa

H-Asp(cyPn((Bzl)-NH-(S)-CH[CH₂-C(CH₃)₃]-CH₂-OBzl előállítása

a) (S)-g-Azido-1-(benzil-oxi-karbonil)-ciklopentán-ecetsav

A vegyületet az M.N. Aboul Énein és munkatársai [Pharm.

Acta. Helv. 55, 50 (1980] által leírt 2-oxa-spiro[4.4]nonán-1,3 -dionból, az úgynevezett aszimmetrikus azidálás Evans-féle módosított változatával [lásd D.A. Evans és munkatársai: J.Amer.Chem.Soc. 112, 4011 (1990)] állítjuk elő.

¹H-NMR-spektrum (CDC1₃), δ:

4,55 (S, 1 Η) , 5,12 (s, 2 Η) , 7,4 (m, 5 H) .

A vegyületet a példában leírt eljárás c) pontjában használjuk fel.

b) NH₂-(S)-ch[CH₂-C(CH₃)₃-CH₂-OBz1

A. Giannis és K. Sandhoff [Angew. Chem. Int. Ed. Engl. 28,

218 (1989)] eljárását követve H-gammaMeLeu-OH redukciójával, amit lítium-[tetrahidro-borát]-klór-trimetil-szilán reagenssel végzünk, előállítjuk az NH₂-(S)-CH [CH₂~C (CH₃) ₃]-CH₂-OH képletű aminoalkoholt.

812 mg (6,2 mmól) fenti aminoalkohol, 659 mg (6,51 mmól) trietil-amin, 1,42 g (6,51 mmól) di(terc-butil)-dikarbonát és 15 ml vízmentes tetrahidrofurán elegyét nitrogéngáz alatt keverjük 4°C-on 15 percig, majd szobahőmérsékleten 4 órán át. A reakció38 idő leteltével a tetrahidrofuránt vákuumban elpárologtatjuk, a maradékot feloldjuk etil-acetátban és mossuk 10 %-os vizes citromsavoldattal, 5 %-os vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, valamint telített nátrium-klorid-oldattal, majd magnézium-szulfáton szárítjuk és vákuumban szárazra pároljuk. A párlási maradékot flash-kromatográfiás eljárással szilikagélen tisztítjuk, hexán és etil-acetát 2:1 arányú elegyével eluálva az oszlopot, aminek eredményeképpen a kívánt

Boc-NH-(S)-CH[CH₂-C(CH₃)3]-CH₂-OH képletű vegyületet kapjuk.

A fenti Boc-NH-(S)-CH[CH₂-C(CH₃)₃]-CH₂-OH 13 ml benzil-kloriddal készült oldatához előbb 106 mg tetrabutil-ammónium-hidrogén-szulfátot, majd 3 ml 50 %-os vizes nátrium-hidroxid-oldatot adunk, azután a reakcióelegyet 35-40°C-on 90 percig keverjük. A reakcióidő leteltével az elegyet etil-acetáttal meghigítjuk, vízzel és telített nátrium-klorid-oldattal mossuk, majd a szerves fázist magnézium-szulfáton szárítjuk és vákuumban szárazra pároljuk. A párlási maradékot hexánban oldjuk, az oldatot felvisszük egy szilikagéllel töltött oszlopra, és az oszlopról először hexánnal lemossuk a benzil-kloridot, majd a terméket hexán és etil-acetát 2:1 arányú elegyével eluáljuk. Az így kapott Boc-NH-(S)-CH[CH₂-C(CH₃)3]-CH-OBzl;

-'-Η-NMR-spektrum (CDC1₃) , δ:

1,0 (s, 9 H), 1,42 (s, 10 H), 3,42 (d, J = 4 Hz, 2 H),

3,88 (széles, 1 H), 4,54 (t, 3 H), 7,23-7,4 (m, 5 H).

1,28 g (3,99 mmól) fenti benzil-étert feloldunk 10 ml 6 M dioxános hidrogén-klorid-oldatban, az oldatot nitrogéngáz alatt, 4°C-on keverjük 45 percig, majd elpárologtatjuk az oldószert, aminek eredményeképpen a kívánt vegyület hidroklorid-sóját kapjuk. A terméket, amelynek tömege 1,05 g, minden további tisztítás nélkül használjuk fel a következő reakciólépéshez. C) H-Asp(CyPn) (Bzl) -NH- (S) -CH[CH₂-C (CH-j) 3] -CHp-OBzl

A kapcsolási reakciót a 6. példában közölt általános előirat alapján hajtjuk végre, vagyis az ott megadottak szerint reagáltatjuk a fenti terméket, az NH₂ ^-(S)-CH[CH2^_C(CH3)3]-CH2~OBzl hidroklorid sóját és az a) pontban leírtak szerint előállított (S)-α-azido-l-(benzil-oxi-karbonil)-ciklopentán-ecetsvat. Az így kapott (S)-α-azido-l-(benzil-oxi-karbonil)-N-{(S)-1-[(benzil-oxi)-metil]-3,3-dimetil-butil}-ciklopentán-ecetsavamidot N. Maiti és munkatársai [Tetrahedron Letters 27, 1423 (1986)] eljárását követve ón(II)-kloriddal metanolban redukáljuk, aminek eredményeképpen a címben megnevezett vegyület keletkezik.

¹H-NMR-spektrum (CDCI3), ö:

0,98 (s, 9H), 1,22-1,9 (m, 2 H), 3,4 (d, J = 4 Hz,

H), 3,64 (s, 1 H), 4,18 (széles m, 1 H), 4,52 (s, 2 H) , 5,12 (s, 2 H) , 7,1-7,38 (széles m, 10 H) .

8. példa

Pr₂CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gammaMeLeucinol előállítása

a) 7,5 g (32,5 mmól) Boc-Tbg-OH és 1,2 ekvivalens benzil-bromid reagáltatásával a megfelelő benzil-észtert 85 %-os kitermeléssel kapjuk. A reagáltatást argongáz alatt, szobahőmérsékleten, 1,8-diazabicilo[5.4.0]undec-7-én jelenlétében, acetonitrilben végezzük, a reakcióidő 16 óra. A terméket a szokott módon izoláljuk, majd flash-kromatográfiás eljárással szilikagélen tisztítjuk, hexán és etil-acetát 9:1 arányú elegyével eluálva az oszlopot. A benzil-észter színtelen olaj, a tömege 8,83 g.

b) 242 mg (0,75 mmól) fenti észterhez 4 ml 6,3 M dioxános hidrogén-klorid-oldatot adunk, az elegyet nitrogéngáz alatt, 0°C-on keverjük 45 percig, majd vákuumban bepároljuk. Az így kapott termék az amin védőcsoporttól megszabadított aminosavszármazék, a H-Tbg-OBzl hidroklorid sója.

c) 7,71 g (30 mmól), a fent leírtak szerint kapott hidrokloridsó és 6,5 g (9,06 ml, 65 mmól) trietil-amin elegyét 5 percig 0°C-on keverjük, majd hozzáadjuk 65 mmól, az 1. példában megadott eljárással előállított (1-propil-butil)-izocianát 250 mg/ml koncentrációjú toluolos oldatát. A reakcióelegyet ezután 16 óra hosszáig szobahőmérsékleten keverjük, majd vákuumban bepároljuk, és a párlási maradékot feloldjuk etil-acetátban. Az etil-acetátos oldatot egymást követően 1 M vizes sóawal, 5 %-os vizes nátrium

-karbonát-oldattal, valamint telített nátrium-klorid-oldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A visszamaradó anyagot flash-kromatográfiás eljárással szilikagélen tisztítjuk, hexán és etil-acetát 4:1 arányú elegyével eluálva az oszlopot. Az így kapott Pr₂CH-NH-CO-Tbg-OBzl tömege 8,33 g, a kitermelés 76 %.

d) 8,33 g (23 mmól) fenti, a c) pontban leírtak szerint előállított vegyületet etanolban, 10 %-os csontszenes palládium katalizátor jelenlétében, 1 atmoszféra nyomású hidrogéngázzal hidrogénezzük 4 óra hosszáig. A hidrogenolízis befejeztével kiszűrjük a katalizátort, egy 45 μιη pórusméretű membránon átengedve az oldatot, majd a szürletet vákuumban bepároljuk. Az igy kapott 5,94 g fehér, szilárd anyag a Pr₂CH-NH-CO-Tbg-OH, a kitermelés 95 %.

e) A 6. példában megadott általános módszert követve, a 7. példában leírtak szerint előállított

H-Asp(cyPn)(Bzl)-NH-(S)-CH[CH₂-C(CH₃)₃-CH₂-OBzl és a 3. példában közölt eljárással előállított Boc-Asp(pirrolidinil)-OH összekapcsolásával kapjuk a Boc-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)(Bzl)NH-(S)-CH[CH₂-C(CH₃)₃-CH₂-OBzl peptidszármazékot. A következő lépésben a b) pontban leírtak szerint eljárva lehasítjuk a terc-butoxi-karbonil-csoportot, amikoris a kapott termék a H-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)(Bzl)-NH-(S)-CH[CH₂-C(CH₃)₃-CH₂-OBzl. g) 102 mg (0,11 mmól) fenti, az e) pontban megadottak szerint kapott terméket metanolban, 10 %-os csontszenes palládiumkatali zátor jelenlétében, 1 atmoszréfa nyomású hidrogéngázzal hidrogénezzük 1 óra hosszáig. A hidrogenolízis befejeztével a katalizátort kiszűrjük, egy 45 pm pórusméretű membránon átengedve az oldatot, majd a szürletet vákuumban bepároljuk. Az így kapott 69 mg fehér, szilárd anyag a címben megnevezett vegyület, a kitermelés 85 %.

^H-NMR-spektrum (DMSO-dg), δ:

1,8	(2 s, 18	H) , 1,1-2,0	(m,	28 H)	, 2,6-3,8
(m,	12 H), 4,	1 (d, 1 H) ,	4,6	(m, 1	H) , 4,9	(d,
1 H)	, 5,9 (d,	1 H) , 5,95	(d,	1 H) ,	7,50 (d,	1 H)
8 ,ml	(d, 1 H)	, 8,4 (d, 1	H) .

Tömegspektrum: 723 (M + H)⁺.

A megfelelő köztitermékekből kiindulva, és sorban elvégezve a 6-8. példákban leírtak szerint az összekapcsolást, valamint a védőcsoportok eltávolítását, további (1) általános képletű vegyületeket állíthatunk elő. Ilyen vegyületeket sorolunk fel például az I. és II. táblázatokban.

Némely esetben a végterméket kicsapással nem lehet tiszta állapotban megkapni, ilyenkor a tisztítást félpreparatív nagynyomású folyadék-kromatográfiás eljárással, C-18 fordított fázisú oszlopon, grádiens elúcióval végezzük, eluensként 0,06 % trifluor-ecetsavat tartalmazó acetonitril-víz elegyet alkalmazva. E célból a nyersterméket, mielőtt a nagynyomású folyadék-kromatográfiás tisztítást elkezdenénk, 0,1 M vizes ammónium-hidroxidban feloldjuk, majd az oldat pH-ját 0,1 M vizes ecetsawal visszaállítjuk. 7 körüli értékre. Ahol az lehetséges, ugyanilyen módon választjuk, szét a diasztereomer elegyeket is.

9. példa

A herpesz szimplex vírus (HSV-1) ribonukleotid-reduktáz gátlása

a) Az enzimpreparátum előállítása

Részlegesen tisztított HSV-1 ribonukleotid-reduktázt F HSV-1 vírustörzzsel befertőzött, nyugalmi állapotú BHK-21/23 sejtekből

- a sejtek fertőzöttsége 10 PFU (PFU = plaque forming unit: a vírus fertőzőképességének mértéke) - nyerünk, az E.A. Cohen és munkatársai J.Gen.Virol. 66, 733 (1985)] által leírt módszert követve.

b) A találmány szerinti peptidek enzimgátló hatásának vizsgálata

A méréseket P.Gaudreau és munkatársai módszerével [J.Bioi.Chem. 262, 12413 (1987)] végeztük, az eredményeket az I. táblázatban foglaltuk össze. A táblázatban feltüntetett adatok azt a koncentrációértéket mutatják, amelynél az egyes (1) általános képletű vegyületek maximális enzimaktívitás 50 %-os gátlását okozták. Az enzimpreparátum enzimaktívitása egységekben kifejezve minden mérésnél azonos volt, a beméréseket az enzim fajlagos aktivitása alapján végeztük.

Az I. táblázatban megadott eredményeket minden esetben azonos körülmények között, de hatóanyag nélkül végzett kontrolikísérletekre vonatkoztattuk, és 4 olyan kísérlet eredményét

- 44 átlagoltuk, ahol a számszerű értékek egymáshoz viszonyítva 10 %-nál kisebb eltérést mutattak.

I. TÁBLÁZAT

A vizsgált (1) általános képletű Tömegspektrum vegyület

FAB (M + Na)⁺(μΜ)

A 8. példa szerinti vegyület 723*0,08

Et₂CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gammaMeLeu-OH 7310,10

Et₂CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp (cyPn)-gammaMeLeucinol 7170,098

Me-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gammaMeLeucinol 6610,89

Me₂-CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gammaMeLeucinol 6890,07

Ph-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gammaMeLeucinol 7230,71

Bzl-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gammaMeLeucinol 715*0,41

Et₂CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-NH-CH₂-CH₂-CMe₃ 6870,20

Me₃-C-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gammaMeLeucinol 681*0,10

Et₂CH-NH-CO-NH-(S)-CH(adamantil)-
-CO-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)- -gammaMeLeu-OH	787*	0,082
Et₂CH-NH-CO-NH-(S)-CH(adamantil)- -CO-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)- -gammaMeLeucinol	795	0,16
Et₂CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)- -Asp[(R)-iPr]-Leu-OH	705	0,57
Et₂CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)- -Asp(cyPn)-NH-CH₂-CMe₂	651*	0,13
Et₂CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)- -Asp[(R)-iPr]-gammaMeLeucinol	705	0 , 10
Et₂CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)- -Asp[(R)-iPr]-gammaMeLeu-OH	697*	0,072
Et₂CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)- -Asp (cyPn)-NH-CH₂-CHMe₂	637*	0,60
Pr₂CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)- -Asp (cyPn)-gammaMeLeu-OH	737*	0,096
Pr₂CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)- -Asp(cyPn)-NH-CH₂-CMe3	696*	0,18
(1-propil-ciklopentil)-NH-CO-Tbg- -Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)- -gammaMeLeu-OEt	799	0,2
Pr₂CH-NH-C0-Asp(diMe)-Asp(pirroli- dinil) -Asp(cyPn)-gammaMeLeucinol	753*	0,2

Pr₂CH-NH-CO-Tbg-Asp (pirrolidinil) -
-Asp(cyPn)-NH-CH(CH₃)-CMe₃ Pr₂CH-NH-CO-Tbg-NH-CH(3-etil-2-oxo-	715	0 , 18
-pentil)-CO-Asp(cyPn)-NH-CH₂-CMe₃ Pr₂CH-NH-C0-Tbg-NH-CH(2-ciklohexil-	702	0,4
2-oxo-etil)-CO-Asp(cyPn)-NH-CH₂-CMe₃ Pr₂CH-NH-CO-Tbg-NH-(S)-CH(2-cÍklo- pentil-2-oxo-etil)-CO-Asp(cyPn)-NH-	714	0 , 14
CH₂-CMe₃ Pr₂CH-NH-CO-NH- (S) -CH [C (CH₃) ₂ (OH) ] - -CO-Asp (pirrolidinil) -Asp(cyPn) -	700	0,20
gammaMeLeucinol Pr₂CH-NH-CO-NH-(R)-CH[C(CH₃)₂(SH)]- -CO-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-	761	0,1
gammaMeLeucinol PrMe₂C-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil) -	777	0,15
-Asp(cyPn)-gamma-MeLeu-OH (1-propil-ciklopentil)-NH-CO-Tbg- -Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gamma-	723*	0,10
MeLeu-OH Pr₂CH-NH-CO-NH-(S)-(2-ciklobutil-2-	771	0,13
oxo-etil)-CO-Asp(cyPn)-NH-CH₂-CMe₃ Me₃C-CH₂-CMe₂-NH-CO-Tbg-Asp(pirroli-	686	0,25
dinil) -Asp(cyPn)-gammaMeLeu-OH Pr₂CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-	773	0,18

-Asp(cyPn)-NH-CH₂-CMe₂Et	693*	0,24
MePr₂C-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-
-Asp(cyPn)-NH-CH₂-CMe₃	693*	0,16
EtPr₂C-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-
-Asp(cyPn)-NH-(R)-CH(Et)-CMe₃	735*	0,14

* Tömegspektrum FAB (M + H)⁺.

10. példa

Herpesz szimplex vírus (HSV-2) replikációjának gátlása sejttenyészetben

A vizsgálat menete

150 cm²-es T-palackokban palackonként 1,5χ10θ sejtet számítva, 8 térfogat% magzati borjúszérummal (FBS = fetal bovine serum; Gibco Canada Inc.,Burlington, Ontario, Canada) kiegészített α-MEM tápoldatban (Gibco Canada Inc.,) BHK-21/C13 sejteket (ATCC CC1 10) inkubálunk 2 napon át. A sejteket tripszinezzük, majd friss tápoldatba visszük, és lyukanként 750 μΐ tápldatot, valamint 2,5xl0⁵ sejtet véve, leosztjuk egy 24 kisérleti-helyes tenyésztőtálcára. A sejteket 37°C-on 6 óra hosszáig inkubáljuk, ezalatt kitapadnak a lyukak falára, majd 500 μΐ, 0,5 térfogat% magzati borjúszérummal adalékolt α-MEM tápoldattal mossuk, és ugyanazen tápoldat 750 μΐ-nyi mennyiségével 3 napig inkubáljuk. Ezután a szérumban szegény inkubációs periódus után az alacsony szérumtartalmú közeget eltávolítjuk, és a sejteket lyukanként számítva 500 μΐ BBMT tápoldatban - a tápoldat leírását lásd P. Brazeau és munkatársai: Proc. Natl. Acad. Sci. USA, 79, 1909 (1982) - inkubáljuk 2-3 órán át, majd 100 μΐ BBMT tápoldattal hozzáadott HSV-2 vírussal megfertőzzük (a fertőzés multiplicitása: 0,02 FPU/sejt). A kísérletekhez használt HSV-2 vírustörzs kódja HG-52 [lásd Y. Langelier and G. Buttin: J. Gén. Virol. 57, 21 (1981)]. A víruspreparátumot -80°C-on tároltuk.

A fertőzést követően 37°C-on 1 órányi időt hagyunk a vírusadszorpcióra, majd a tápoldatot eltávolítjuk, és a sejteket háromszor 250 μΐ BBMT tápoldattal mossuk. Az így előkészített sejttenyészeteket minden egyes kísérleti helyen más-más vizsgálandó anyag megfelelő koncentrációja jelenlétében - a hatóanyagokat mindig 200 μΐ BBMT tápoldatban oldjuk -, illetve a kontrollkisérletek esetében anélkül, 29 órán át 37°C-on inkubáljuk, azután -80°C-on megfagyasztva, majd ismét felengedve a tenyésztőtálca tartalmát, a sejtmuködést leállítjuk, és a sejteket a lyukak faláról az olvadó jégdarabkák segítségével lekaparjuk. Miután a kísérleti elegyek teljesen felengedtek, az egyes sejtszuszpenziókat elkülönítjük, minden esetben 150 μΐ BBMT tápoldatot használva az átmosáshoz, majd a mintákat és a mosófolyadékokat egyesítve, 4°C-on, 4 percig óvatos ultrahang-kezelésnek vetjük alá. 10 percig, 4°C-on, 1000 g-vel centrifugálva a szuszpenziót, a sejttörmeléket elválasztjuk, majd a felülúszó49 kát félretesszük, és -80°C-on tároljuk a vírus titerének meghatározásáig.

A vírustitrálást M. Langlois és munkatársai módszerének [Journal of Biological Standardization 14, 201 (1986)] módosított változatával végeztük a következőképpen:

A fentebb már ismertetett módon, BHK-21/C13 sejteket tripszinezünk, és friss tápoldattal egy 96 kísérleti-helyes titrálótálcára leosztunk, 20.000 sejtet és 100 μΐ tápoldatot számítva egy-egy lyukra. Az így előkészített tálcát 37°C-on inkubáljuk 2 órán át. Közben a lefagyasztott vírusmintákat felengedjük és kíméletes ultrahang-kezelésnek vetjük alá 15 percig, majd logaritmikus hígítási sorozatot készítünk a mintákból, 1:5 arányú hígításokat végezve. Egy többcsatornás pipetta segítségével mindig 50 μΐ-t mérünk ki a mintából, és ehhez 200 μΐ BBMT tápoldatot adunk.

A BHK-21/C13 sejtek 2 órás inkubációs idejének leteltével a közeget 3 térfogat% magzati borjúszérummal adalékolt a-MEM tápldatra cseréljük, így a sejttenyészet készen áll arra, hogy vírussal megfertőzzük. A hígítási sorozatból 50 μΐ-es mintákat veszünk ki és a titráló tálca egy-egy kísérleti helyére visszük. A megfertőzött sejteket ezután 2 napon át 37°C-on inkubáljuk, majd 50 μΐ 0,15 térfogat%-os, Hanks-féle kiegyensúlyozott sóoldattal (pH = 7,3; Gibco Canada Inc.,) készült neutrálvörös színezékoldatot adunk minden egyes mintához. Az így előkészített tálcát most 45 percig inkubáljuk 37°C-on, majd a mintákról leszi50 vatjuk a tápoldatot, és a sejteket 200 μΐ Hanks-féle kiegyensúlyozott sóoldattal mossuk. Kimosás után 100 μΐ, 4,2 pH-jú,

0,1 M Sörensen-féle citrátpuffer és etanol 1:1 arányú elegyével kioldjuk a sejtekből a színezéket. Közbevetőleg: a Sörensen-féle citrátpuffért úgy kapjuk, hogy először 0,1 M dinátrium-hidrogén-citrát-oldatot készítünk 21 g citromsav-monohidrátból és 200 ml 1 M vizes nátrium-hidroxid-oldatból, majd szűrt vízzel feltöltjük 1 literre. Ebből a 0,1 M dinátrium-hidrogén-citrát-oldatból kiveszünk 61,2 ml-t, hozzákeverünk 38,8 ml 0,1 M vizes sósavat, majd az így kapott oldat pH-ját, ha szükséges, 4,2-re állítjuk. Visszatérve a titrálótálcán előkészített mintákhoz, azokat óvatos örvénylő mozgássl megkeverjük, majd az egyes mintahelyek elnyelését egy erre a célra alkalmas spektrofotométerrel 540 μιη-nél egyenként megmérjük. Az eredményből megbecsüljük az életképes sejtek számát, és az így kapott adat alapján kiszámítjuk a vírus szaporodásának a különböző koncentrációban jelenlévő vizsgálati hatóanyagok által okozott, %-ban kifejezett gátlását, illetve meghatározhatjuk a hatóanyagoknak azt a koncentrációját, amely éppen 50 %-os gátlást eredményez. Ez a koncentráció az EC₅Q-érték.

Eredmények

A fent leírtaknak megfelelően elvégzett vizsgálat eredményét néhány (1) általános képletű vegyületre vonatkozóan a II. táblázatban foglaltuk össze. A táblázatban tehát a vegyület neve után mindenütt sejttenyészetben meghatározott vírusgátlásra vonatkozó ED^g-értékek szerepelnek.

II. TÁBLÁZAT

A 8. példa szerinti vegyület75

Et₂CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(CyPn)-gammaMeLeu-OH180

Et₂CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(CyPn)-gammaMeLeucinol170

Me₂CH-NH-CO-Tbg~Asp(pirrolidinil)-Asp(CyPn)-gammaMeLeucinol700

Et₂CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(CyPn)-NH-CH₂-CH₂-CMe₃350

Me3C-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(CyPn)-gammaMeLeucinol300

Et₂CH-NH-CO-NH-(S)-CH(adamantil)-CO-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gammaMeLeu-OH170

Et₂CH-NH-CO-NH-(S)-CH(adamantil)-CO-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gammaMeLeucinol170

Et₂CH-NH-CO~Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp[(R)-iPr]-Leu-OH300

Et₂CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-NH

-CH₂-CMe₃

270

Et₂CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp[(R)-iPr]-gammaMeLeucinol140

Et₂CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp[(R)-iPr]gammaMeLeu-OH190

P^CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil) -Asp(cyPn) -gammaMeLeu-OH80

Pr₂CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-NH-CH₂-CMe₃150 (1-propil-ciklopentil)-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gammaMeLeu-OEt45

Pr₂CH-NH-CO-Asp(diMe)-Asp(pirrolidinil) -Asp(cyPn)-gammaMeLeucinol170

Pr₂CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-NH-(R)-CH(Me)-CMe₃55

Pr₂CH-NH-CO-Tbg-NH~CH(3-etil-2-oxo-pentil)-CO-Asp(cyPn)-NH-CH₂-CMe₃25

Pr₂CH-NH-CO-Tbg-NH-CH(2-ciklohexil-2~oxo-etil)-COAsp (cyPn)-NH-CH₂-CMe₃140

Pr₂CH-NH-CO-Tbg-NH-CH(2-ciklopentil-2-oxo-etil)-COAsp (cyPn)-NH-CH₂-CMe₃90

Pr₂CH-NH-CO-NH-(S)-CH[C(CH₃)₂(OH)]-CO-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gammaMeLeucinol210

Pr₂CH-NH-CO-NH-(R)-CH[C(CH₃)₂(SH)]-CO-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gammaMeLeucinol290

PrMe2C-NH-C0-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gammaMeLeu-OH110 (1-propil-ciklopentil)-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gammaMeLeu-OH190

Pr₂CH-NH-CO-Tbg-NH-(S)-CH(2-ciklobutil-2-oxo)-etil-CO-Asp(cyPn)-NH-CH2CMe3160

Me₃C-CH₂-CMe₂-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gammaMeLeu-OH110

Pr₂CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-NH-CH₂-CMe₃Et106

MePr₂C-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-NH-CH₂-CMe₃84

EtPr2C-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-NH-(R)-CH(Et)-CMe₃7

További, a találmány szerinti eljárással előállított (1) általános képletű vegyületek:

P^CH-NH-CO-Tbg-Asp (pirrolidinil) -Asp (cyPn) -NH- (R) -CH (Et) -CMe₃MePr₂C-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-NH-(R)-CH(Me)-CH₂-CMe₃

EtPr2C-NH-CO-Tbg-Asp (pirrolidinil) -Asp (cyPn) -NH- (R) -CH (Me) -C^-CMe₃

MePr₂C-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-NH-(R)-CH(Et)-CH₂-CMe₃

EtPr₂C-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-NH-(R)-CH(Et)-CH₂-CMe₃.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Az (1) általános képletű peptidek - a gyógyszerészetileg elfogadható sókat is beleértve -, amelyek képletében

A jelentése R⁴-NH-C0- általános képletű csoport, ahol R⁴ j elenthet

i) 2-10 szénatomos alkilcsoportot;

ii) telítetlen szénhidrogénekből származtatható csoportot, így 1-allil-3-butenil-, l-allil-l-metil-3-butenil- vagy 1-allil-1-etil-3-butenil-csoportot;

iii) fenil-(rövidszénláncú alkil)-csoportot, illetve halogénatommal, rövidszénláncú alkil-, rövidszénláncú alkoxivagy hidroxicsoporttal szubsztituált fenil-(rövidszénláncú alkil)-csoportot;

vagy iv) 1-helyzetben rövidszénláncú alkilcsoporttal szubsztituált kis gyűrűtagszámú cikloalkilcsoportot;

B jelentése valamely aminosavból a karboxicsoport hidroxicsoportjának, valamint az a-amino-csoportból egy hidrogénatomnak az elvételével származtatható, itt aminosav-maradék-nak nevezett csoport, illetve egy -NH-CHR⁵-COáltalános képletű csoport, ahol

R⁵ 1-adamantil-csoportot, azaz triciklo[3.3.1.1^·⁷]dekán-1-il-csoportot, rövidszénláncú alkilcsoportot, illetve karboxi-, hidroxi-, merkapto- vagy benzil-oxi-csoporttal monoszubsztituált rövidszénláncú alkilcsoportot jelenthet;

R^x jelentése rövidszénláncú alkilcsoport, kis gyurutagszámú cikloalkilcsoport, 1-helyzetben rövidszénláncú alkilcsoporttal szubsztituált rövidszénláncú alkilcsoport, illetve R⁶R⁷N- általános képletű csoport, ahol r6 hidrogénatomot vagy rövidszénláncú alkilcsoportot és

R⁷ rövidszénláncú alkilcsoportot jelenthet vagy R^ és R⁷együttesen a nitrogénatommal, amelyhez kapcsolódnak, 1-pirrolidinil-, piperidino-, 1-piperazinil- vagy 4-metil-piperazin-1-il-csoportot képez;

R² jelentése hidrogénatom vagy rövidszénláncú alkilcsoport, és R³ jelentése rövidszénláncú alkilcsoport; vagy

R² jelentése hidrogénatom és R³ jelentése fenil-(1-4 szénatomos alkil)-csoport; vagy

R² és R³ együttesen a szénatommal, amelyhez kapcsolódnak, egy kis tagszámú cikloalkángyűrűt képez; és

D jelentése vagy R®-NH- általános képletű csoport, ahol r8 4-9 szénatomszámú alkilcsoportot jelent; vagy

Z-CHR⁹-NH- általános képletű csoport, ahol

R⁹ 4-9 szénatomos alkilcsoportot, kis gyűrűtagszámú cikloalkilcsoportot vagy kis gyűrűtagszámú cikloalkilcsoporttal szubsztituált rövidszénláncú alkilcsoportot jelenthet, Z jelentése pedig hidroxi-metil-, karboxi- vagy karbamoilcsoport, illetve

R¹⁰-O-CO- általános képletű csoport, amely általános képletben R^-θ helyén rövidszénláncú alkilcsoport állhat.
2. Az 1. igénypont szerinti (1) általános képletű peptidek

- beleértve a gyógyszerészetileg elfogadható sókat is amelyek képletében

A jelentése N-(2-10 szénatomos alkil)-karbamoil-, N-(l-allil-3-butenil)-karbamoil-, N-(1-allil-l-meti1-3-butenil)-karbamoil-, N-(l-allil-l-etil-3-butenil)-karbamoil-, N-benzil-karbamoil-, N-(1-propil-ciklopentil)-karbamoil, N-(1-etil-ciklohexil)-karbamoil- vagy N-(lpropil-ciklohexil)-karbamoil-csoport;

B jelentése -NH-CHR⁵-CO- általános képletű csoport, ahol r5 1-adamantil-csoportot, rövidszénláncú alkilcsoportot, illetve karboxil·-, hidroxi- vagy merkaptocsoporttal szubsztituált rövidszénláncú alkilcsoportot jelent; és

R¹, R², R³ és D jelentése azonos az 1. igénypontban megadottakkal.
3. A 2. igénypont szerinti peptidek - beleértve a gyógyszerészetileg elfogadható sókat is-, amelyek képletében

A jelentése N-propil-karbamoil-, N-izopropil-karbamoil-,

N-(terc-butil)-karbamoil-, N-(szek-butil)-karbamoil-, N-(1-etil-propil)-karbamoil-, Ν-(1,1-dimetil-butil)-karbamoil-, Ν- (1,1,3,3-tetrametil-butil)-karbamoil-, N-(1-etil-butil)-karbamoil-, N-(1-propil-butil)-karbamoil-, N-(1-etil-pentil)-karbamoil-, N-(2-propil-pentil)-karbamoil-, Ν-(1-metil-1-propil-butil)-karbamoil-, N-(1-etil-1-propil-butil)-karbamoil-, N-(1,1-dipropil• · · ·

- 57 -butil)-karbamoil-, N-(1-propil-ciklopentil)-karbamoil-,

N-(1-etil-ciklohexil)-karbamoil-, N-(1-propil-ciklohexil)-karbamoil-, N-(l-allil-3-butenil)-karbamoil-, N-(l-allil-l-metil-3-butenil)-karbamoil- vagy N-(l-allil-l-etil-3-butenil)-karbamoil-csoport;

B jelentése az 1. igénypont szerinti meghatározásnak megfelelő aminosav-maradék, amely az alábbi aminosavak valamelyikéből származtatható: (S)-α-amino-1-adamantán-ecetsav, (S)-2amino-3-hidroxi-3-metil-vajsav, (R)-2-amino-3-merkapto-3metil-vajsav, (S)-2-amino-3,3-dimetil-vajsav, L-valin, (3R)-3-metil-L-aszparaginsav és 3,3-dimetil-L-aszparaginsav,

R¹ jelentése rövidszénláncú alkil- vagy kis gyűrűtagszámú cikloalkilcsoport, illetve N,N-dimetil-amino-, N,N-dietil-amino-, 1-pirrolidinil- vagy piperidinocsoport;

R² jelentése hidrogénatom; és

R³ jelentése metil-, etil-, izopropil-, terc-butil- vagy benzilcsoport, amikoris az R² és R³ szimbólumoknak megfelelő csoportokat hordozó szénatom R-konfigurációjú; vagy

R² és R³ jelentése egymástól függetlenül metil- vagy etilcsoport; vagy

R² és R³ együttesen a szénatommal, amelyhez kapcsolódnak, ciklopentán- vagy ciklohexángyűrűt képez;

D jelentése vagy R⁸-NH- általános képletű csoport, ahol

R⁸ izobutil-, neopentil-, (R)-1,2,2-trimetil-propil-, a a

- 58 1,1,2,2-tetrametil-propil-, (R)-l-etil-2,2-dimetil-propil-, (R,S)-2-metil-butil-, 2,2-dimetil-butil-, 3,3-dimetil-butil-, (R)-1,2,2-trimetil-butil-, (R)-l,3,3-trimetil-butil-, 2-etil-butil-, 2,2-dietil-butil-, (R)-2-etil-l-metil-butil-, 2-etil-2-metil-butil- vagy 2,2-dimetil-pentil-csoportot jelent; vagy

Z-CHR⁹-NH- általános képletű csoport, ahol az R⁹ szimbólumnak megfelelő csoportot hordozó szénatom S-konfigurációjú, és R⁹ szek-butil-, izobutil-, neopentil- vagy ciklohexil-metil-csoportot, Z pedig hidroxi-metil-, karboxi- vagy karbamoilcsoportot, illetve egy R¹⁰-O-COáltalános képletű csoportot jelent, amely általános képletben rIO helyén metil-, etil- vagy propilcsoport állhat.
4. A 3. igénypont szerinti peptidek - a gyógyszerészetileg elfogadható sókat is beleértve -, amelyek képletében A jelentése N-izopropil-karbamoil-, N-(terc-butil)- karbamoil-, N-(1-etil-propil)-karbamoil-, N-(l-propil-butil)-karbamoil-,N-(1-metil-1-propil-bútil)-karbamoil-, N-(1-etil-l-propil-butil)-karbamoil-, N-(l,l-dipropil-butil)-karbamoil)- vagy N-(1-propil-ciklopentil)-karbamoil-csoport;

B, rL R² és R² jelentése a 3. igénypontban megadottakkal azonos; és ·· • · · * 44 · l ·4 • * · 9 «·ν« • * 4 4 «* ·♦· · ·· *«· <·4444

- 59 D jelentése vagy R⁸-NH- általános képletű csoport, ahol R⁸ neopentil-, (R)-1,2,2-trimetil-propil-, (R)-l-etil-2,2-dimetil-propil-, 2,2-dimetil-butil- vagy 3,3-dimetil-butil-csoportot jelent; vagy

Z-CHR⁹-NH- általános képletű csoport, ahol az R⁹ szimbólumnak megfelelő csoportot hordozó szénatom S-konfigurációjú, és R⁹ neopentil-csoportot, Z pedig hidroxi-metil-, karboxi- vagy karbamoilcsoportot, illetve egy R¹⁸-O-CO- általános képletű csoportot jelent, amely általános képletben R¹⁰ helyén metil-, etil- vagy propilcsoport állhat.
5. Az 1. igénypont szerinti peptidek közül az itt felsoroltak bármelyike:

Pr₂CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gammaMeLeucinol, Et₂CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gammaMeLeu-OH, Et₂CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gammaMeLeucinol·, Me-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gammaMeLeucinol, Me₂-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gammaMeLeucinol, Ph-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gammaMeLeucinol, Bzl-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gammaMeLeucinol, Et₂-CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-NH-CH₂-CH₂-CMe₃, Me3C-NH-C0-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gammaMeLeucinol, Et₂CH-NH-CO-NH-(S)-CH(adamantil)-CO-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gammaMeLeu-OH, β·· ν· λ

····

- 60 Et₂CH-NH-CO-NH-(S)-CH(adamantil)-CO-Asp(pirrolidinil)-Asp (cyPn) -gammaMeLeucinol,

Et₂CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp[(R)-iPr]-Leu-OH,

Et₂ ^_CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-NH-CH₂-CH₂-CMe₃,

Et₂CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp[(R)-iPr]-gammaMeLeucinol,

Et₂CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp[(R)-iPr]-gammaMeLeu-OH,

Et₂-CH-NH-CO-Tbg-Asp (pirrolidinil) -Asp (cyPn) -NH-C^-C^-CHMeg ,

Pr₂CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gammaMeLeu-OH,

Pr₂CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-NH-CH₂-CMe₃, (1-propil-ciklopentil)-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gammaMeLeu-OEt,

Pr₂CH-NH-CO-Asp(diMe)-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)gammaMeLeucinol,

Pr₂CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-NH-(R)-CH(Me)-CMe₃, Pr₂CH-NH-C0-Tbg-NH-CH-(3-etil-2-oxo-pentil)-CO-Asp(cyPn)-NH-CH₂-CMe₃,

Pr₂CH-NH-CO-Tbg-NH-CH-(2-ciklohexil-2-oxo-etil)-CO-Asp(cyPn)-NH-CH₂-CMe₃,

Pr₂CH-NH-CO-Tbg-NH-CH-(2-ciklopentil-2-oxo-etil)-CO-Asp(cyPn)-NH-CH₂-CMe₃,

Pr₂CH-NH-CO-NH-(S)-CH[C(CH₃)₂(OH)]-CO-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gamma-MeLeucinol,

Pr₂CH-NH-C0-NH-(R)-CH[C(CH₃)₂(SH)]-CO-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gamma-MeLeucinol,

PrMe₂C-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gammaMeLeu-OH, (1-propil-cik.lopentil) -NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil) -Asp(cyPn) -gammaMeLeu-OH,

Pr₂CH-NH-CO-Tbg-NH-(S)-CH(2-ciklobutil-2-oxo-etil))-COAsp(cyPn)-NH-CH₂-CMe₃,

Me₃C-CH₂-CMe₂-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gammaMeLeu-OH, Pr₂CH-NH-CO-Tbg-Asp-(pirrolidinil)-Asp-(cyPn)-NH-CH₂-CMe₂Et, MePr₂C-NH-CO-Tbg-Asp-(pirrolidinil)-Asp-(cyPn)-NH-CH₂-CMe₃ és MePr₂C-NH-CO-Tbg-Asp-(pirrolidinil)-Asp-(cyPn)-NH-(R)-CH(Et)CMe₃.
6. Gyógyszerkészítmény, azzal jellemezve, hogy a herpesz hatékony kezeléséhez megfelelő mennyiségben tartalmazza az 1. igénypont szerinti peptidek - beleértve a gyógyszerészetileg elfogadható sókat is - valamelyikét legalább egy gyógyszerészetileg vagy állatgyógyászatilag elfogadható vívőanyaggal együtt.
7. Kozmetikai készítmény, azzal jellemezve, az 1. igénypont szerinti peptidek valamelyikét vagy annak valamely gyógyszerészetileg elfogadható sóját tartalmazza, valamilyen fiziológiásán elfogadható, helyi kezelésre szolgáló szerekhez használatos vívőanyaggal együtt.
8. Eljárás emlős fajok herpeszvirussal fertőzött egyedeinek a kezelésére, azzal jellemezve, hogy a kezelendő egyednek az 1. igénypont szerinti peptidek valamelyikét vagy annak valamely gyógyszerészetileg elfogadható sóját a herpeszvírus ellen hatékony mennyiségben adjuk.
9. Eljárás a herpeszvírus replikádéjának gátlására, azzal jellemezve, hogy a vírust érintkezésbe hozzuk az 1. igénypont szerinti peptidek - a gyógyszerészetileg elfogadható sókat is beleértve - valamelyikének a herpeszvírus ribonukleotid-reduktázt gátolni képes mennyiségével.
10. Kombinált gyógyszerkészítmény, azzal jellemezve, hogy valamilyen gyógyszerészetileg vagy állatgyógyászatilag elfogadható vívőanyaggal együtt, hatóanyagként egy vírusellenes hatású nuklozid analóg, valamint egy, az 1. igénypont szerinti, a ribonukleotid-reduktázt gátló peptid - a gyógyszerészetileg elfogadható sókat is beleértve - herpeszvírus ellen hatékony mennyiségét tartalmazza.
11. A 10. igénypont szerinti kombinált gyógyszerkészítmény, azzal jellemezve, hogy az egyik hatóanyagát alkotó nukleozid analóg egy olyan (2) általános képletű vegyület - a gyógyszerészetileg elfogadható sókat is beleértve -, amelynek képletében R¹¹ jelentése hidrogénatom, illetve hidroxi- vagy aminocoport.
12. A 10. igénypont szerinti kombinált gyógyszerkészítmény, azzal jellemezve, hogy hatóanyagai közül a vírusok ellen hatásos nukleozid analóg az alábbiak valamelyike: vidarabin, idoxuridin, trifluoridin, ganciklovir, edoxudin, brovavir, fiacitabin, penciklovir, famciklovir és rociklovir.
13. Eljárás emlősök herpesz vírussal fertőzött egyedeinek kezelésére, azzal jellemezve, hogy a fertőzött egyednek a vírusellenes hatás eléréséhez szükséges mennyiségben egy vírusok ellen hatásos nukleozid analóg és az 1. igénypont szerinti, a ribonukleotid-reduktázt gátló peptidek - mindkét esetben beleértve a gyógyszerészetileg elfogadható sókat is valamelyikének kombinációját adjuk.
14. A 13. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a vírusok ellen hatásos nukleozid analógot és az 1. igénypont szerinti peptidek valamelyikét a kezelendő egyednek egymást követően, illetve egyidejűleg adjuk.
15. A 13. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kombinált készítményt helyileg alkalmazzuk.
16. A 13. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy vírusok ellen hatásos nukleozid analógként az alábbiak valamelyikét alkalmazzuk: aciklovir, 6-deoxi-aciklovir, 2,6-diamino-9-[(2-hidroxi-etoxi)-metil]-purin, vidarabin, idoxuridin, trifluridin, ganciklovir, edoxudin, brovarir, fiacitabin, penciklovir, famciklovir és rociklovir.
17. Eljárás emlősök 1-es vagy 2-es típusú herpesz szimplex vírussal fertőzött egyedeinek kezelésére, azzal jellemezve, hogy a fertőzött egyednek egy olyan, a 6. igénypont szerinti gyógyszerkészítmény hatékony mennyiségét adjuk, amely készítményben a hatóanyagként alkalmazott (1) általános képletű peptid a következők valamelyike:

Pr₂CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gammaMeLeucinol,

Et₂CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil) -Asp(cyPn) -gammaMeLeu-OH,

Et₂CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gammaMeLeucinol,

Me-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gammaMeLeucinol,

Me₂-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gammaMeLeucinol,

Ph-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gammaMeLeucinol,

Bzl-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gammaMeLeucinol,

Et₂-CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-NH-CH₂-CH₂-CMe3,

Me3C-NH-C0-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gammaMeLeucinol, Et₂CH-NH-CO-NH-(S)-CH(adamantil)-CO-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gammaMeLeu-OH,

Et₂CH-NH-CO-NH-(S)-CH(adamantil)-CO-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gammaMeLeucinol,

Et₂CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp[(R)-iPr]-Leu-OH, Et₂-CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-NH-CH₂-CH₂-CMe3, Et₂CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp[(R)-iPr]-gammaMeLeucinol, Et₂CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp[(R)-iPr]-gammaMeLeu-OH, Et₂-CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-NH-CH₂~CH₂-CHMe3, Pr₂CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gammaMeLeu-OH, Pr₂CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-NH-CH₂~CMe3, (1-propil-ciklopentil)-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gammaMeLeu-OEt,

Pr₂CH-NH-CO-Asp(diMe)-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)gammaMeLeucinol,

Pr₂CH-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-NH-(R)-CH(Me)-CMe3,

Pr₂CH-NH-CO-Tbg-NH-CH-(3-etil-2-oxo-pentil)-CO-Asp(cyPn)-NH-CH₂-CMe₃,

Pr₂CH-NH-CO-Tbg-NH-CH-(2-ciklohexil-2-oxo-etil)-CO-Asp(cyPn)-NH-CH₂-CMe₃,

Pr₂CH-NH-CO-Tbg-NH-CH-(2-ciklopentil-2-oxo-etil) -CO-Asp(cyPn)-NH-CH₂-CMe₃,

Pr₂CH-NH-CO-NH-(S)-CH[C(CH₃)₂(OH)]-CO-Asp(pirrolidinil) -Asp(cyPn)-gamma-MeLeucinol,

PrMe₂C-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gammaMeLeu-OH, (1-propil-ciklopentil)-NH-CO-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gammaMeLeu-OH,

Pr₂CH-NH-CO-Tbg-NH-(S)-CH(2-ciklobutil-2-oxo-etil))-COAsp (cyPn) -NH-CH₂-CMe₃,

Me₃C-CH₂-CMe₂-Tbg-Asp(pirrolidinil)-Asp(cyPn)-gammaMeLeu-OH, Pr₂CH-NH-CO-Tbg-Asp-(pirrolidinil)-Asp-(cyPn)-NH-CH₂~CMe₂Et, MePr₂C-NH-CO-Tbg-Asp-(pirrolidinil)-Asp-(cyPn)-NH-CH₂-CMe₃ és MePr₂C-NH-CO-Tbg-Asp-(pirrolidinil)-Asp-(cyPn)-NH-(R)-CH(Et)CMe₃.
18. Eljárás az 1. igénypont szerinti peptidek és gyógyszerészetileg elfogadható sóik előállítására, azzal jellemezve, hogy

a) a peptid aminosavsorrendjének megfelelően az egyes aminosavakat, aminosavszármazékokat, valamint nem peptidszeru elemeket - amelyek

i) oldalláncban található reaktív csoportjait megfelelő védőcsoportokkal látjuk el, hogy ezeket a csoportokat megóvjuk valamely kémiai reakcióban való részvételtől mindaddig, amíg a lépésenként végrehajtott kapcsolások sorozata után a védőcsoportokat véglegesen eltávolítjuk;

ii) α-amino-csoportját, ha a szabad karboxicsoportjával egy másik, szabad aminocsöpörtót hordozó aminsavhoz vagy peptidfragmenthez akarjuk kapcsolni, olyan védocsoporttal látjuk el, amely a kapcsolási reakciót követően szelektíven eltávolítható, és így lehetővé válik, hogy a következő lépésben a molekulának ezen a pontján folytassuk a lánc továbbépítését;

iii) C-terminális aminosavjának karboxicsoportját, illetve ha az már egy peptidfragment része, azt a karboxicsoportot, amely a védett peptidben a C-terminális karboxicsoportnak felel meg, megfelelő védocsoporttal látjuk el, ily módon megvédve azt attól, hogy valamilyen kémiai reakcióban részt vegyen, miközben a peptidláncot felépítjük - lépesenként összekapcsoljuk; és

b) amikor az utolsó elem hozzákapcsolásával kiépítettük a láncot, eltávolítjuk a védőcsoportokat, valamint kívánt esetben más átalakítást végzünk a molekulán, hogy az 1.

igénypont szerinti peptidek közül az éppen megfelelőt kapjuk; továbbá kívánt esetben az így kapott peptidet valamilyen gyógyszerészetileg elfogadható sóvá alakítjuk.