HUT57289A - Horizontal electrolytic metal-coating bath with solving anodes, for electrolytic treating one or both side of steal strips with continuous method, and process for this treating - Google Patents

Description

Vízszintes elrendezésű elektróditikus fércbevonó fürdő oldódó anódokkal, acélszalagok egyik vagy mindkét felületének folyamatos elektrolitikus kezelésére és eljárás a kezelés megvalósítására

TECHINT COMPAGNIA TECNICA INTERNATIONALE S.p.A. MILANO F.M.T-FINISH METÁL'S TECNOLOGY S.R.L. VOGHERA, OLASZORSZÁG

Feltaláló: MOSCONI, Pietro, VARZI, OLASZORSZÁG

I ^A

UüinbÍtii ÍhijjTTi bejelentés napja: 1989. 08. 02.

Elsőbbsége: 1988. 08. 18 (21717 A/88) OLASZORSZÁG

Nemzetközi bejelentés száma: PCT/IT89/00058

Nemzetközi közzététel száma: WO 90/02219

A találmány tárgya olyan berendezés, amely fémszalagok, különösen acélszalagok folyamatos galvanizálásos kezelésére vonatkozik, oldódó anódok alkalmazásának esetében. Későbbiekben külön hivatkozás történik az τ

- 2 elektrolitikus cink-bevonásos kezelésről. Mindazonáltal, a szóbanforgó találmány körébe értendő minden elektrolitikus eljárás bevonatok vonatkozásában, akkor is, ha a bevonat a cinken kívül bármilyen más fém.

Napjainkban számos olyan vízszintes elrendezésű fémbevonó berendezés ismert, amelyek szalagok folyamatos, elektrolitikus, cinkkel történő bevonására szolgálnak.

Az ismert berendezések első típusához azok tartoznak, melyeknél a cink felhordása a szalag mindkét oldalára egyszerre történik, rúd alakú, oldódó anódok segítségével, amelyek a szalag felett és alatt helyezkednek el, keresztben a szalag hosszanti irányára. Az ilyen típusú berendezések hátránya, hogy az anód rudak keresztirányba nem egyformán kopnak, középen erősebb a kopás mint a széleken, így a távolság az anód rudak középső része és a kezelt szalag között nagyobb lesz, mint a szalag és a rudak széle közötti távolság; mivel a bevonatot befolyásolja a távolság, ez a bevonatnak az egyenetlenségét eredményezi keresztirányban a szalagon.

További hátrány, hogy az elhasználódott anódok cseréjéhez a berendezést le kell állítani, mivel ezt a műveletet nem lehet üzemközben elvégezni. Legvégül pedig az ilyen berendezést nem lehet gyorsan és könnyen átalakítani a szalagok csak egyik oldalán történő cink bevonás elvégzésére.

másik

- 3 Az ismert vízszintes elrendezésű berendezések típusánál a szalagnak csak az egyik oldalán történik a cinkkel való bevonás úgy, hogy a szalagot tekercsből csévélik le az elektrolitikus fürdőn kívül, és görgők segítségével továbbítják úgy, hogy a szalag egy-egy szakasza folyamatosan belemerül az elektrolitikus fürdőbe. A cink bevonat a szalag alsó oldalára kerül azáltal, hogy az oldódó anódok a szalag hosszanti irányában, ferde felületen vannak felerősítve. Az anód rudak cserélése folyamatosan történik a berendezés leállítása nélkül. Függetlenül attól, hogy ezen típusa a berendezések az előbbihez képest jelentős előnnyel bírnak, - mivel lecsökken a rudak cseréje miatti állásidő - nem alakítható át úgy, hogy lehetővé váljon a szalagok mindkét oldalának egyidejű cink-bevonása. Hátránya továbbá, hogy tekintélyes vastagságú szalagok esetén az anyagnak a kádba történő behajlítása technikailag nem kivitelezhető, illetve nagy költségekkel valósítható csak meg.

Néhány ismert berendezésnél,mint az előzőleg említett berendezések esetén is az elektrolitikus folyadék utántöltése a kádba felülről történik egy töltő csővezetéken keresztül, ahol az áramlás szabályozása a kádban történik, a cirkulálás természetes utón megy végbe, az elvezetés pedig túlfolyásos rendszerű; ez a módszer a folyadék gyenge cirkulációját eredményezi, amelynek követ keztében vékony, rossz minőségű fémbevonat alakul ki és ezenkívül a gyenge cirkuláció behatárolja az alkalmazható folyadék sűrűségét is.

Az említett második típusnál a folyadék kényszer cirkulációja tapasztalható a szalag alsó felének hosszanti irányában, a cirkulációt a szalag alatt elhelyezett nyílások határozzák meg. Ez az eljárás azonban nem ad kielégítő megoldást a szalag mindkét oldalának kezeléséhez.

Ezen túlmenően néhány más berendezés esetében a szalag a kádba történő bemenetékor a kilépésekor a szalag a rögzített nyílászáró tömítésen csúszik. Könnyen lehet, hogy ezekre a zárórészekre szilárd részecskék rakódnak le és ahogy a szalag ezeken a szilárd részeken csúszik a felületet megsértik és hosszanti rovátkákat okoznak a szalagon.

A fémbevonás területén további ismert hátrány szegély hatás-ból adódik, amelynek következtében a lerakódás a szalag hosszanti szélein nagyobb anyagvastagságot eredményez, mint a szalag közepén, ezen túlmenően a lerakódás szivacsos szerkezetű, melyből könnyen leválnak darabok, ezek a leváló darabok szennyezik a fürdőt, felrakódnak az említett zárórészekre, így a rovátkák megjelenésének problémáját vetik fel. Ott ahol a cinkbevonat csak az egyik oldalon szükséges, a szegély hatás követ keztében a másik oldalra is kerül bevonat. Jelenleg az olyan helyeken ahol a nagyobb anyagvastagság nem engedhető meg, azt a megoldást használják, hogy a szalag széleit lefaragják - lecsípik -, amely anyagveszteséghez és költségnövekedéshez vezet. Egy másik lehetséges megoldás, amikor un. sablont használnak, ezt lényegében két a szalag szélei mentén egymással szembefordított homorú rúd; a sablon állíthatóan van rögzítve, így egymáshoz viszonyított távolságuk szabályozható a szalag szélességének megfelelően. Az ilyen ismert egységek egyik hátránya, hogy a szalag bizonyos keresztirányú rezgésnek van kitéve, és így elmozdul abból a helyzetből, amelyik ideális a sablon helyzetéhez képest.

A jelen találmány egyik célkitűzése olyan vízszintes elrendezésű elektrolitikus fémbevonó fürdő kialakítása, amely a szalagok folyamatos kezelését teszi lehetővé és az oldódó elektródáknak a szalaghoz viszonyított hosszirányú elhelyezésével lehetővé válik a szalagnak csak egyik oldalon vagy mindkét oldalon történő kezelése.

A találmány másik célkitűzése olyan berendezés kialakítása, amelynél minden pillanatban optimális az elektrolit oldatnak a fürdőbeli cirkulációja a szalag egyik, illetve mindkét oldalán.

A találmány további célkitűzése tömör, a kezelt szalag anyagának felületén jól tapadó bevonat kialakítása.

Célkitűzésünk még olyan berendezés kialakítása, ahol nem szükséges rögzített zárórész-tömítő alkalmazása, így.megszűnik a rovátkák kialakulásának problémája.

Ezen túlmenően célunk azt is lehetővé tenni, hogy a sablon helyzete a szalag rezgését kövesse.

A találmány szerinti célkitűzést egy olyan vízszintes elrendezésű, folyamatos, elektrolitikus berendezéssel valósítjuk meg, mely szalagok fémmel történő bevonására alkalmas, amelyben az elektrolit nyomás alatt kerül a fürdőbe és a lehetőségekhez képest biztosítja az elektrolitnak az egyenletes eloszlását az elektrolitikus fürdőben két egymástól független elosztó tartályon keresztül, amely tartályok egyike a szalaghoz képest alacsonyabban, a másik pedig magasabban van. Az elektrolit áramlás iránya a fürdőben az acélszalag haladásának irányával megegyező, illetve ellentétes irányú lehet.

Más részről, a szalaghoz a belépés és kilépés oldalán két, ellentétes forgásírányú forgógörgő tartozik, melyek a közöttük áthaladó szalaggal együtt biztosítják a tömítést az elektrolitikus folyadék számára.

A találmánynak, a fentiekben leírt vízszintes galvanizáló kamra-egységéhez egy eltávolítható függesztő szerkezet kapcsolódik a felső anód rudhoz, ezzel lehetőséget adva arra, hogy választani lehessen a szalag egyik oldalának vagy mindkét oldalának, kezelése között.

A találmány szerinti berendezés egy előnyös kivite- li alakja kettős szintszabályozó rendszerrel rendelkezik, amely meghatározza a két elektrolit szintet, lehetővé téve a kezelés kiválasztását a szerint, hogy a szalagnak csak egyik oldalán vagy mindkét oldalán kialakíthassuk a bevonatot.

A találmány szerinti berendezés további kiviteli alakjával olyan sablon megoldást alkalmazunk, amely egy oldalsó rendszert foglal magába, ahol a sablonok helyzete a szalag helyzetéhez képest változtatható és amelyet egy érzékelő érzékel.

Végül pedig a kezelés olyan módon történik, hogy a folyadék sűrűségének megfelelően szabályozzuk, a folyadék áramlását, annak sebességét.

A találmány szerinti megoldás előnye, hogy olyan bevonat képződik, amely tömör és rátapad a kezelendő szalag felületére.

A találmány szerinti berendezés másik előnye, hogy különböző eljárási körülmények között is, optimális az elektrolit cirkulációja a kamrában.

A találmány szerinti berendezés előnye továbbá, hogy elmaradnak olyan alkatrészek, melyeken a szalag csúszik, és így a hosszanti rovátkák kialakulása is elkerül hető.

Előnye továbbá, hogy lehetőség van a szalagnak csak egyik oldali kezelésre, amikor eltávolítjuk a leszerelhető anódrudakat és/vagy a felső elektrolit cirkulációját megszakítjuk, valamint a szalag mindkét oldala egyszerre kezelhető, amikor az eltávolítható anódrudak munkahelyzetben vannak és az elektrolit a szalag felett és alatt egyaránt cirkulál.

Előnyt jelent az is, hogy a fürdő tartálya szimetrikus, így azonos, illetve ellenkező irányú áramoltatás mellett egyaránt üzemeltethető.

Legvégül, a mozgathatóan felszerelt sablon lehetővé teszi a szalag-rezgés megfelelő utánállítást.

A találmány szerinti berendezés egy előnyös kiviteli alakját a csatolt ábra alapján részleteiben ismertetjük , ahol az

1. ábra a találmány szerinti berendezés vízszintes kapraegységének hosszanti metszete, a

a.ábra az 1. ábra szerinti berendezés egy részének kinagyított képe, a

2.

ábra az 1. ábra szerinti berendezés metszete,

3.

ábra az 1. ábra szerinti berendezés f elülnézete , a

4.

ábra a 3- ábra szerinti 4-4 sikmentén vett metszét, az

5. ábra az 1. ábra szerinti berendezés sablonjá- nak felfüggesztő és állító szerkezete oldalnézetben, az

5a.ábra a sablonok felfüggesztő és állító szerkezetének felülnézete metszetben, a

6. ábra az 5a. ábra szerinti 6-6 sík mentén vett metszet, a

7. ábra a találmány szerinti berendezés egy má- sik kiviteli alakja az 1a. ábra szerinti metszetben, ahol a felső anódok helyzete rögzített és a tartályban lévő elektrolit szintje változtatható, a

8. ábra a 7. ábra szerinti berendezés metszetben, a

9. ábra a találmány szerinti berendezés egy to- vábbi változata metszetben.

A különböző ábrákon az azonos alkatrészeknek azonos hivatkozási számokkal jelöltük.

Az 1. ábra egy 10 vízszintes kamra-egységet mutat be N szalag általában acélszalag folyamatos elektrolitikus kezelésére, oldódó anódok alkalmazásával, az egységhez egy rögzített 12 váz-szerkezet tartozik, amely például különböző fémlapok összehegesztésével készülhet és függőleges helyzetben egy 11 tartókkal van megtámasztva (2. ábra).

A 12 váz-szerkezet belsejében egy elektrolitikus folyadékot befogadó fürdető tartály van, amelyben a bevonandó N szalag folyamatosan úgy halad, hogy közben egy a rajzon nem ábrázolt tekercsről csévélődik le. A 12 vázszerkezeten az N szalag E belépési oldalán (ábra 1a.) egy 13 alsó vezető és egy 15 felső vezető van kialakítva, amelyhez két belépőoldali 16 és 18 terelő-elem van rögzítve, amelyek a szalag szá mára egy 20 bemeneti rést határoznak meg.

A belépő oldali alsó 16 terelőelem és egy 22 elem között, amely egy anód vezető rúd, melyet későbbiek során ismertetünk - és amely a 12 váz-szerkezethez van rögzítve, egy 23 felhordó járat illetve kamra van kialakítva az elektrolitikus folyadék számára, és amely előnyösen a szalag szintjének megfelelően és ann ak irányába enyhe lejtéssel van ellátva.

A felső 18 terelőelem és a 15 felső vezetővel szemköztes 24 fal között a folyadé k számára egy felhordó járat vagy kamra van kialakítva, amely előnyösen a szalag szintjéhez képest és a szalag irányába lejt. Minden felhordó járat vagy felhordó nyílás kiterjedése a szalagra keresztirányú, és szélessége megegyezik a szalag szélességével vagy annál nagyobb.

I * · * ·« · · • · · « · ·

- 11 Az elektrolitot tápláló csővezeték, - melynek a rajzon csak 13a és 15a kiömlő nyílása látható - szervesen kapcsolódik a 13 és 15 vezetőkhöz.

A 12 váz-szerkezet kádjának alsó részéhez két 26 vezető rúd kapcsolódik, az alsó anódokkal. A rudak általában szénből készülnek és egy 29 szigetelő lapon keresztül vannak a 12 váz-szerkezethez rögzítve. A pozitív elektromos polaritás biztosítása a 26 vezető rudhoz ismert módon történik, egy megfelelő 30 elektromos vezetékeken és egy 31 rögzítő csavarokon keresztül. A kamra egy anódikus szerelvényt tartalmaz, mely oldódó típusú 32 alsó és 34 felső anód rudakból áll. A 32 alsó anód rudak, melyek lényegében a szalag haladási irányához képest hosszanti vagy ferde elrendezésűek, egymás mellett helyezkednek el és ugyanazon a ferde támaszkodó felületen vannak rögzítve, mint a szén 26 szénvezető rudak (lásd 4. ábra).

A 34 felső anód rudak is lényegileg hosszanti vagy ferde helyzetűek a szalag haladási irányához képest és végükön rögzítettek a ferde vezető-támaszkodó felületen (lásd 1a. ábra), szerves részét képezik egy 40 mozgató szerkezetnek .

Az a hosszanti anód rudak támasztó felületének lejtése lehetővé teszi az anódok elhasználódásának kiegyenlítését, egy önmagában ismert módon, minden jobban

I ···* ·· * · · · · · • · · · · *

- 12 lekopott anód rudat a berendezés egyik oldaláról eltávolítjuk (lásd 4. ábra jobb oldal) és egy új rudat helyezünk be az egység ellentétes oldalán (lásd 4. ábra bal oldal), és minden alkalommal egy önmagában ismert 42 tolószerkezet (lásd 3· és 4. ábra) mozgatja a 34 felső és 32 alsó rudak szerelvényét a rúd szélességével egyenlő távolságra .

A pozitív töltést a 34 felső anódok számára mindegyik oldalon egy hajlékony 44 elektromos vezeték (lásd

1. és 7. ábra), egy merev 46 elektromos szelvény és egy 47 vezetőlap kapcsolódik, mely a 34 felső anódrudak egy 38 támasztó felületét biztosítja. Egy 48 szigetelőlapon keresztül a 47 vezetőlap kapcsolódik egy 49 kereszt idomhoz, mely az anód rudakat rögzíti, melyek anód rudak maguk is egy mozgatható 50 keresztidomon támaszkodnak. Az egyik oldalon lévő, felső anód csoporttal kapcsolatban leírtak vonatkoznak a másik oldalra is. Az mozgatható 50 kereszt idom (lásd 1. ábra) szerves része egy 54 emelő rudazatnak (lásd 2. ábra) vagy bármilyen más emelő szerkezetnek annak érdekében, hogy a felső anódok csoportja kiemelhető legyen, amikor a szalagnak csak az alsó oldalát kívánjuk kezelni, vagy szükség szerint leengedjük munkahelyzetbe, ha a szalag mindkét oldalát kezelni kívánjuk.

'·» «

A berendezés bemeneti és kimeneti oldalán a szalag két szembeforgó 51,53 és 91,90 görgővel találkozik, melyeknél az alsó az elektromos áram negatív pólusának vezetője, a felső pedig nyomást fejt ki.

A fürdető tartály bemeneti és kimeneti oldalán a szalag két pár szembeforgó 59,59 és 60,60 szorító hengerrel találkozik, amelyek a szalaghoz viszonyítva hosszanti tengelyükkel keresztirányban vannak elhelyezve és oldalukon két darab megfelelő oldalsó 61 és 62 tömítő kulissza helyezkedik el.

A fürdető tartályban a szalag egy 56 résben csúszik, amelyet az alsó, és esetenként a felső anódok határoznak meg.

A 61 és 62 tömítő kulisszát két darab 63,63 és

64,64 üreg képezi, így tömítés alakul ki a szorító hengerekkel szemben. Az alsó részükön a tömítő kulisszák egy megfelelő 65 és 65' vezetőkhöz kapcsolódik. A vezetők egyikéhez egy 66 1 ap és az állítható 68 túlfolyó nyílás csatlakozik, amely 68 túlfolyónyilás elvezeti az elektrolitot, és amelyet a 66 lap felső felülete és az alsó szorító görgők határoznak meg. A másik 65 vezetőkhöz egy állítható 67 tömítőlemez kapcsolódik, amely az alsó tömítőgörgők felületét tömíti. Ennek megfelelően az elektrolitot tartalmazó területet a 65 és 65' vezetők, az oldalsó 61 és 62 tömítő kulisszák, az 59 és 60 szőri tó görgők és a 66 és 67 lapok határolják. Ebben a szakaszban a szalag a szorító görgők között halad, így egyetlen taggal sincs csúszó kapcsolatban.

A túlfolyást egy 69 szabályozó szelep (lásd 1. ábra) szabályozza, amely egyben a kamra leürítésére is szolgál. Az olyan berendezéseknél, ahol nagymértékű az elektrolit visszaáramoltatása, egy olyan változat kerül alkalmazásra (lásd 9. ábra), ahol egy függőleges 108 leeresztő cső segítségével vákuumot alakítunk ki és így biztosítva az elektrolit beáramlását.

A berendezéshez egy 70 sablon együttes is tartozik (lásd 1., 5-, és 5a. ábrák) a szalag hosszanti szélein jelentkező a túlzott és rendellenes rárakódási jelenség elkerülésére.

A sablon együttes (lásd 1., 5., 5a. és 6. ábrák) az ismert formájában, két 72 rudat un. sablon foglal magába. Ezek a sablonok lényegében V alakú hosszanti vályattal, az elektrolitikus fürdőben egymással szemben a szalag egyik és másik oldalán hosszirányban vannak elhelyezve, a felső és alsó anódok között. Mindegyik sablont egy 74 függesztőn rögzítünk, a két függesztő egy keresztirányú 76 vezetőrudon csúszik. Mindegyik 74 függesztő egy 75 karral egy 77 csúszórésszel kapcsolódik (lásd 6. ábra), melynek helyzete változtatható egy 78 sablon központosító segítségével. Általában a 77 csúszórész csavarmenet tel készül és a 78 központosító illetve 78a. és 78b. ellentétes csavarmenettel van ellátva. A 78 központosító forgathatóan támaszkodik egy rögzített 80 vázra, amelyre egy 82 fogaskerék hajtómű önmagában ismert módon csatlakoztatható és mely meghatározza a forgást, így szabályozza a 77 csűszórész helyzetét a szalag szélességének megfelelően .

A találmány szerinti megoldás egyik kiviteli alakja esetén a 78 központosítóhoz egy 86 hüvely/dugattyú egység kapcsolódik egy önmagában ismert csúszó-forgó 84 tengelykapcsolón keresztül. Ezt a szerkezetet egy a rajzon nem ábrázolt érzékelő irányítja, amely érzékeli a szalag szélének helyzetét, így az egész 78 központosító, a 77 csűszórész és a csatlakozó 78 sablon a 78 központosító tengelye mentén mozgatható, ezáltal minden pillanatban követi az N szalag mozgását belépési irányára merőleges irányban.

A megmunkálás előkészítésnél a berendezés felső anódjai kiemelt helyzetben vannak és akkor amikor csak a szalag alsó oldala kerül kezelésre. Az anódokat leeresztjük amikor mindkét oldalát kezeljük a szalagnak, és a szalag szélességének megfelelően a sablonok egymáshoz viszonyított helyzetét is beállítjuk.

A berendezésbe az elektrolit nyomás alatt a 23 és 25 elosztó kamrákon keresztül lép be olyan nyomáson,

amely megfelel a fürdető tartályban az elektrolit kívánatos visszaáramoltatási sebességének, majd a 68 túlfolyó nyíláson távozik a tartályból.

Az N szalag a fürdető kád hosszában az elektrolit áramlással megegyező, vagy ellentétes irányban halad és semmi esetre sem lép fel surlódó érintkezés belépéskor illetve kilépéskor.

A továbbiakban egy már ismert 120 gyűjtőcsatornát mutatunk be.

A találmány szerinti berendezés egy előnyös kiviteli alakja (lásd 7. és 8. ábra) olyan elektrolitikus bevonó kamrából áll, melynek felső anódai rögzített helyzetben vannak egy rögzített 49' keresztidommal és egy hidraulikus rendszerrel, mely lehetővé teszi, hogy az elektrolit a fürdető tartályban két, előre meghatározott magasságban változtatható legyen, (lásd 8. ábra) pontozott vonalai hivatkozással 105 és 106 számokra is. Ahol az alkatrészek hivatkozási száma egyező, mint az 1a. ábrán alkalmazott hivatkozási számokkal, ott az azonos hivatkozási számok nincsenek külön feltüntetve.

Amikor az elektrolit a legmagasabb 105 szintre van beállítva a felső anódok belemerülnek, így lehetővé válik a szalag mindkét oldalának elektrolitikus bevonása.

Amikor az elektrolit az alsó 106 szintre van beállítva, ami valamival magasabb mint a szalag haladási

- 17 vonala, a felső anódok nem merülnek bele az elektrolitba. Ebben az esetben az elektrolitikus bevonat csak a szalag alsó részén kerül felhordásra.

Az elektrolit két szintjének beállító rendszere magába foglal egy kiáramló csőrendszert két kamrával, egy felső 101 kamrát és egy alsó 102 kamrát (lásd 8. ábra). Az alsó 102 kamrához nyitó-záró szelep csatlakozik és zárt állapotban az üzemelés egy felső 95 kamragáton keresztül történik, nyitott állapotában az üzemelés egy alsó 115 kamragáton keresztül történik.

A két gát szintjét egy 104 beállító karral lehet szabályozni.

A találmány szerinti berendezés alapvető jellemzője, hogy gondot fordít az elektrolit áramlásának szabályozására, összhangban a folyadék sűrűségével oly módon, hogy pl. szabályozó szelepeket működtet, amelyek az ábrákon nem szerepelnek és melyeket a beömlési oldal csövénél vagy az elektrolit szivattyúnál helyezünk el, vagy állítható tápszivattyúkat alkalmazunk. A folyadék sűrűsége meghatározza a szalag felületének viszonylatában az elektrolit áramlás intenzitását. így lehetővé válik olyan szilárd bevonat előállítása, mely rátapad a szalag felületé re .

Claims (11)

1. Berendezés szalagok elektrolitikus kezelésére, amelynek vízszintes elrendezésű oldódó anódokkal ellátott kamra-egysége van, amely elektrolitot és anód rúd együttest befogadó fürdetőtartályt foglal magába azzal jellemezve , hogy fürdető tartálya a belépési oldalon legalább két a szalag (N) haladási útja felett illetve alatt elhelyezett és a szalag szélességének megfelelő kiterjedésű elosztókamrával (23, 25) a be- és kilépési oldalán két ellentétes forgású, a közöttük áthaladó szalag tömítését biztosító szorítógörgői (59, 60) vannak.

2. Az 1. igénypont szerinti berendezés azzal jellemezve, hogy elosztókamrái (23, 25) a szalag (N) haladási irányával szögetbezáróan vannak kialakítva.

3. Az 1 . igénypont szerinti berendezés, amely a szalaghoz viszonyítva hosszanti vagy fe.rde elrendezésű anódrudakkal rendelkezik és anódrudakkal rendelkezik és amely anódrudak ferde támaszkodó felületen vannak rögzítve és az anód szerelvény egy az anód állíthatóságát biztosító előtol ószerkezettel van ellátva azzal jellemezve, hogy anódegysége egy munka-állásba fel-le mozgatható felső anódrúd együttesből (34) és egy felső anódrúd együttessel szemben elhelyezett az elektrolitba bemerülő alsó anódrudakból (32) van kialakítva.

···· ·»·. .. ., • · · .

.* .· ··· ·’ : : ·..· ·..·

4. A 3- igénypont szerinti berendezés azzal jellemezve, hogy a felső anód (32) támasztó felülete (38) egy a kiemelőszerkezethez kapcsolódó rudazattal van ellátva.

5. Az 1. igénypont szerinti berendezés azzal jellemezve, hogy a szalag hosszanti oldalának megfelelően az egyenetlen vagy túlzott felrakódást kiküszöbölő állítható sablonjai (70) is vannak, amely a szalag (N) szélességének és a szalag mozgásának - rezgésének - megfelelően állítható módon vannak kialakítva.

6. Az 5. igénypont szerinti berendezés azzal jellemezve, hogy minden sablonja (70) egy karon (75) át egy csuszórészhez (77) van csatlakoztatva, amely csuszórész (77) két részből tevődik össze és amelyik egy tengelyen együttesen mozgathatók, és amely tengely egy a tengelyt axiális irányban mozgató és egy csuszó-forgó tengelykapcsolón (84) keresztül egy a szalag-helyzetet érzékelő és vezérlő hüvelydugattyúval (86) van összekapcsolva.

7. Az 1. igénypont szerinti berendezés azzal jellemezve, hogy fürdetőtartálya egy az elektrolit szintjét (105, 106) meghatározó a felső kamrával (101) összekapcsolt felső kamragáttal (95) illetve egy az alsó kamrával (102) kapcsolatban levő és egy nyitó-záró szeleppel (103) ellátott csőcsonkhoz csatlakozó a szalag szintje felett elhelyezkedő alsó kamragáttal (105) van ellátva.

9 9 9 9 ·· ··

9 9 « • ··· ·· • 9 9 9

8. Az 1. igénypont szerinti berendezés, amelynek fürdetőtartálya egy a folyadék leengedésére szolgáló nyitva-zárva állású - kétállású szeleppel van ellátva azzal jellemezve, hogy fürdetőtartálya a szeleptől felfelé egy szelep nyitásakor vákuumot létesítő és az elektrolit beáramlást biztosító részben függőleges csőcsonkkal van ellátva .

9· Eljárás szalagok folyamatos elektrolitikus ke zelésére, amelynek során az elektrolit nyomás alatt lép be a fémbevonó fürdő egy bizonyos pontján azzal jellemezve, hogy a nyomás alatti elektrolit bevitelt a szalag egyik vagy mindkét oldalán egyaránt elvégezzük.

10.

Eljárás elektrolitfürdőbe merülő szalagok folyamatos elektrolitikus kezelésére vízszintes elrendezésű berendezéseknél azzal jellemezve, hogy az elektrolit áramlását a folyadék sűrűségének függvényében szabályozzuk.

11. Eljárás elektrolit fürdőbe merülő szalag folya matos kezelésére vízszintes elrendezésű berendezésekben, amely az anyag túlzott felrakódásának elkerülésére a szalag szélességének megfelelően szabályozott sablonokkal van ellátva azzal jellemezve, hogy

a) a szalag helyzetét, a szalag keresztirányú mozgásának - rezgésének - megfelelően érzékeljük, majd

b) a szalag pillanatnyi meghatározott helyzetének függvényében a sablon együttes keresztirányú helyzetét szabályozzuk.