HUT56569A

HUT56569A - Process for producing macrocyclic tetraaza compounds, their metal complexes and pharmaceutical compositions comprising such compounds

Info

Publication number: HUT56569A
Application number: HU91156A
Authority: HU
Inventors: Heinz Gries; Bernd Raduechel; Johannes Platzek; Hanns-Joachim Weinmann; Wolf-Ruediger Press
Original assignee: Schering Ag
Priority date: 1990-01-18
Filing date: 1991-01-17
Publication date: 1991-09-30
Also published as: PT96505A; KR910014377A; HU910156D0; EP0438206A1; IL96840A0; DE59108091D1; NO910191L; FI94758B; AU6981291A; EP0438206B1; GR3020973T3; FI910276A; CA2034242A1; DE4001655A1; FI94758C; IE75898B1; FI910276A0; DK0438206T3; ATE141602T1; PT96505B

Description

A találmány tárgyát 6-gyűrűs makrociklusos tetrazakomplexképzők, -komplexek és -komplexsók, az ezeket a vegyületeket tartalmazó szerek képezik, a találmány tárgya továbbá az ilyen vegyületek diagnosztikában és terápiában történő felhasználása, valamint eljárás az említett vegyületek és szerek előállítására.

A találmány szerinti (I) általános képletű 6-gyűrűs makrociklusos tetraza-vegyületekben egy egyszeres vagy kettőskötés,

Q nitrogénatom vagy az NH képletű csoport, χΐ hidrogénatom, -(CH₂) -R¹- vagy - (CH^) (CH) _n-CH₂OH-csoport,

I

OH ahol n értéke 1-5, m értéke 0-2 és

R hidrogénatom vagy hidroxicsoport,

1

X az X csoportot jelenti vagy egy

-(CH₂)_n-(0)J-(CH₂)_k-(C₆H₄)_g-R²-csoport, ahol k értéke 0-4, és q értéke 0 vagy 1 és

R hidrogénatom, 1-4 szénatomos alkoxicsoport, egy funkcionális csoport vagy ezen a funkcionális csoporton keresztül kapcsolódó bio- vagy makromolekula,

A¹, A², B¹, B², C¹, C², D¹, D², E¹, E², F¹ és F² egymástól függetlenül egyaránt az X csoportot jelenti,

G az R csoportot vagy a K-csoporton keresztül kapcsolódó (II) általános képletű második makrociklusos csoportot jelenti, ahol

K egy közvetlen kötés, (-NH-CO-CO-NH-) képletű bisz-(karbonil-amino)-csoport'vagy 1-14 szénatomos alkiléncsoport, melynek a végeihez adott esetben karbonil-(>CO)- vagy karbonil-amino-(-NH-CO-)-csoportok vagy oxigénatomok kapcsolódnak és adott esetben egy vagy több oxigénatomot, (-CH-OH-) képletű hidroxi-metiléncsoportot, CH (X )COOZ- képletű acil- vagy hidroxi-acilcsoporttal szubsztituált iminocsoportot vagy egy vagy két

C-C-kettős- és/vagy C-C-hármaskötést tartalmaz,

Z hidrogénatom és/vagy egy 21-29, 31, 32, 37-39, 42-44, 49 vagy 57-83 rendszámú elem fémion-ekvivalense,

2 azzal a megkötéssel, hogy az A -F 12 gyűrű-szubsztituens

2 legalább 8 hirogénatomot jelent, és hogy X és X csak akkor jelenthet egyidejűleg hidrogénatomot, ha az A -F gyűrűszubsztituensek közül legalább egy hidrogénatomtól eltérő jelentésű és hogy az (I) általános képletü makrociklus nem tartalmaz egynél több bio- vagy makromolekulát és hogy kívánt esetben a CO₂H-csoportok észter vagy amid-alakban vannak jelen - valamint az ilyen vegyületek szervetlen és/vagy szerves bázisokkal, aminosavakkal vagy aminosavamidokkal alkotott sói.

53.235/ΡΑ

Γ 3 · λ

-G-Mjy-fcÜS

ΙζΊ az ilyen

KÖZZÉTÉTELI PÉLDÁNY

S.B.G K.

BUDAPESTI NEMZ!'’?: 07’ ücvyípi ÉS SZABADALMI A 1061 BUDAPEST ’Sx.S’: ’ .... J. 10.

TELEFON.

A fel Iá ál ; 3¾ ó I í

Mi á' / _______ makrociklusos tetraza-vegyületek_ZVeljárá^s ezek és vegyületeket tartalmazó gyógyszer-készítmények

SCHERING AKTIENGESELLSCHAFT, BERLIN,— V\

NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG

Feltalálók: dr.GRIES Heinz, dr.RADÜCHEL Bernd, dr.PLATZEK Johannes, dr.WEINMANN Hans-Joachim,

PRESS Wolf-Rüdiger,

BERLIN, NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG

A bejelentés napja: 1991.01.18.

Elsőbbsége: 1990.01.18. (P 40 01 655.2)

NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG

A fémkomplexeket, mint kontrasztanyagokat a radiológiában már az ötvenes évek elején alkalmazták. Ezek avegyületek azonban annyira toxikusak voltak, hogy embereknél történő felhasználásuk nem jöhetett számításba. Éppen ezért volt meglepő, hogy bizonyos komplexsók összeférhetősége annyira kielégítőnek bizonyult, hogy megfontolás tárgya lehetett volna embereknél diagnosztikai célokra történő rutinszerű felhasználásuk. Ennek az anyagcsoportnak első képviselőjeként a 71564 számú európai szabalami bejelentésben leírt Gcl DTPAdimegluminsót (a dietilén-triamin-pentaecetsav gadolínium-III-komplexe) regisztrálták, mint a magspin-tomográfiában alkalmazott kontrasztanyagot. Alkalmazásuknak a központi idegrendszer betegségei esetén van jelentőségük.

A Gd DTPA klinikán történő jó felhasználhatósága a magspin-tomográfiánál, különösen sok agytumornál mutatkozó nagy hatékonyságában rejlik. A Gd DTPA jó hatásfoka következtében 0,1 mmól/kg testsúly dózisban, tehát sokkal kisebb mennyiségben adagolható, mint sok röntgenvizsgálat esetén a röntgen-kontrasztanyagok.

A komplexsók egy további képviselője a 34 01 052 számú NSZK szabadalmi bejelentésben ismertetett Gd DOTA megluminsó (az 1,4,7,10-tetraaza-ciklododekán-tetraecetsav gadolínium-III-komplexe) diagnosztikai célokra történő felhasználásnál vált be.

Az igény azonban az, hogy a kelátokat nagyobb dózisban is lehessen alkalmazni. Ez különösen a központi idegrendszeren kívüli bizonyos megbetegedések magspin-tomográfiával (NMRdiagnosztika) történő meghatározásánál, főként a kelátok röntgen-kontrasztanyagokként történő felhasználásánál lényeges. Ahhoz, hogy a test térfogati terhelése a lehetséges legcsekélyebb legyen az szükséges, hogy erősen koncentrált kelátoldatokat alkalmazzunk. Az eddig ismert kelátok mindenekelőtt nagy ozmolalitásuk miatt ilyen célra kevéssé használhatók .

Ez azt jelenti, hogy a kelátoknak az edddig ismert kelátokkal szemben kisebb ozmolalitással kell rendelkezniük. Ezzel egyidejűleg azonban ezeknek a vegyületeknek embereknél történő alkalmazásuk esetén a komplex-vegyületek hatásos és az állatkísérletekben toxikus dózisa közötti különbséget (terápiás tartomány), szerv-specifikusságot, stabilitást, kontraszterősítö hatást, összeférhetőséget, valamint oldhatóságot érintő feltételeknek kell eleget tenniük.

A találmányn célkitűzése tehát, hogy az említett igényeknek megfelelő vegyületeket és szereket rendelkezésre bo csássa, valamint azokat a lehető legegyszerűbb módon állítsa elő.

A találmány szerinti komplex vegyületek és a belőlük készített oldatok meglepő módon kielégítik az említett igényeket. így kisebb az ozmolalitásuk, valamint kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkeznek az oldat kémiai alkotórészeinek terápiás tartományát és/vagy stabilitását és eltarthatóságát és/vagy szervspecifikusságát és/vagy kontraszterősítő (például relaxivltás) és/vagy összeférhetőségét (például kevésbé mutatkoznak kardiovaszkuláris és allergia jellegű mellékhatások) illetően, mint az eddig használt diagnosztikumok.

Farmakokinetikai tulajdonságaik különleges eljárások nélkül is lehetővé teszik számos betegség jobb diagnosztizálását. A komplexek nagyobb részben változatlanok és gyorsan visszanyerhetek, úgy hogy relatív toxikus fémionok alkalmazása esetén nagyobb dózisban adagolva sem okoznak káros hatást.

Az új komplexek és komplexképzők gyakorlati felhasználását kedvező kémiai stabilitásuk is megkönnyíti.

Az említett komplexek és komplexképzők további lényeges előnye, hogy kémiailag rendkívül sokoldalúak. A központi atom mellett a tulajdonságokat a makrociklus szubsztituenseinek és/vagy a sőképzők megfelelő kiválasztásával ahatékonysággal, farmakokinetikával, összeférhetőséggel, oldhatósággal, kezelhetőséggel és más hasonlókkal kapcsolatos igényekhez igazíthatjuk. így például elérhetjük a vegyületek nagyon kívánt specifitását a szervezetet felépítő részek,bizonyos biokémiai anyagok, anyagcsere folyamatok, továbbá aszövetek vagy test nedvek állapotának diagnosztizálásában és terápiás kezelésénél .

A találmány szerinti makrociklusos vegyületek az (I) általános képlettel írhatók le, mely képletben egy egyszeres vagy kettőskötés,

Q nitrogénatom vagy az NH képletü csoport,

1

X hidrogénatom, “(CH₂) -R - vagy

-(CH₂)_m-(CH)_n-CH₂OH-csoport,

I

OH ahol n értéke 1-5, m értéke 0-2 és

R hidrogénatom vagy hidroxicsoport,

1

X az X csoportot jelenti vagy egy

-(CH₂)_n-(0)j-(CH₂)_k-(C₆H₄)_q-R²-csoport, ahol k értéke 0-4, és q értéke 0 vagy 1 és

A¹, A², Β¹, B², C¹, C², D¹, D², E¹, E², F¹ és F² egymástól függetlenül egyaránt az X csoportot jelenti.

G az R csoportot vagy a K-csoporton keresztül kapcsolódó (II) általános képletü második makrociklusos csoportot jelenti, ahol

K egy közvetlen kötés, (-NH-CO-CO-NH-) képletü hisz- (karbonil-amino)-csoport vagy 1-14 szénatomos alkiléncsoport, melynek a végeihez adott esetben karbonil-(>CO)- vagy karbonil-amino-(-NH-CO-)-csoportok vagy oxigénatomok kapcsolódnak és adott esetben egy vagy több oxigénatomot, (-CH-OH-) képletü hidroxi2

-metiléncsoportot, CH(X )COOZ- képletü acil- vagy hidroxi-acilcsoporttal szubsztituált iminocsoportot vagy egy vagy két C-C-kettős- és/vagy C-C-hármaskötést tartalmaz,

2 azzal a megkötéssel, hogy az A -F 12 gyűrű-szubsztituens

2 legalább 8 hirogénatomot jelent, és hogy X és X csak akkor

2 jelenthet egyidejűleg hidrogénatomot, ha az A -F gyűrűszubsztituensek közül legalább egy hidrogénatomtól eltérő jelentésű és hogy az (I) általános képletü makrociklus nem tartalmaz egynél több bio- vagy makromolekulát és hogy kívánt esetben a CC^H-csoportok észter vagy amid-alakban vannak jelen, továbbá a találmány tárgyát képezik az ilyen vegyületek szervetlen és/vagy szerves bázisokkal, aminosavakkal vagy aminosavamidokkal alkotott sói is.

Előnyösek az olyan (III) általános képletü tetrazavegyületek, melyekben • ·

- 7 ... egy egyszeres vagy kettőskötés,

Q nitrogénatom vagy az NH-csoport,

1

X hidrogénatom, ^-(CH₂)_n-R - vagy

- (CH₂)_m-(CH)_n-CH₂OH-csoport, ahol

I

OH n értéke 1-5, m értéke 0-2

R hidrogénatom vagy hidroxicsoport,

X² egy X¹ csoport vagy -(CH₂)_n~(Ο)(CH₂)_R-(ΟθΗ₄)_g-R²-csoport, ahol k értéke 0-4, és q értéke 0 vagy 1 és

1111 2

A , B , C és D egymástól függetlenül egyaránt egy X csoportot jelentenek,

G egy R csoport vagy K-n keresztül kapcsolódó második, (IV) általános képletű makrociklusos csoport, ahol

K egy közvetlen kötés, (-NH-CO-CO-NH-) képletű bisz-(karbonil-amino)-csoport vagy egy 1-14 szénatomos alkiléncsoport, melynek a végeihez adott esetben karbonil- (>C0) vagy karbonilamino-csoportok (-NH-CO-) vagy oxigénatomok kapcsolódnak és adott esetben egy vagy több oxigénatomot, hidroxi-metiléncsoportot (-CH-OH-), CH(X²)COOZ- képletű, acil- vagy hidroxi acilcsoporttal szubsztituált iminocsoportot vagy egy vagy két C-C-kettős- és/vagy C-C-hármaskötést tartalmaz,

Z hidrogénatom vagy egy 21-29, 31, 32, 37-39, 42-44, 49 vagy 57-83 rendszámú elem fémion-ekvivalense,

2 azzal a megkötéssel hogy X és X csak akkor jelenthet egyi-

111 1 dejűleg hidrogénatomot, ha az A , B , C és D négy gyürűszubsztituens közül legalább az egyik hidrogénatomól eltérő jelentésű és kívánt esetben a C0₂H-csoportok észter- vagy amidalakban vannak jelen. Szintén előnyösek az ilyen vegyületek szervetlen és/vagy szerves bázisokkal, aminosavakkal vagy aminosavamidokkal alkotott sói is.

A Z csoportként hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletü vegyületek komplexképzők és amennyiben a Z szubsztituensek közül legalább kettő fémion-ekvivalens jelentésű fémkomplexekről beszélünk.

A fent említett rendszámú elem, mely a fiziológiailag elfogadható komplexsó központi ionját alkotja a találmány szerinti diagnosztikai szer felhasználási céljától függően magától értetődően radioaktív is lehet.

Amennyiben a találmány szerinti szert NMR-diagnosztikában használjuk a komplexsó központi ionjának paramágnesesnek kell lennie. Ilyenek főként a 21-29, 42, 44 és 58-70 rendszámú elemek két- és háromértékű ionjai. Megfelelő ionok például a króm(III)-, mangán(II)-, vas(II)-, kobalt(II)-. nikkel(II)-, réz(II)-, prazeodím(III)-, neodím(III)-, szamárium(III)- és az itterbium(III)-ion. Erős mágneses momentumuk miatt különösen előnyösek a következő ionok: gadolínium(III)-, terbium(III)-, diszprozium(III)-, holmium(III)erbium(III)- és a vas(III)ion.

Amennyiben a találmány szerinti szert nukleár-gyógyászatban használjuk a központi-ionnak radioaktívnak kell lennie. Például a réz, kobalt, gallium, germánium, ittrium, stroncium, technécium, indium, itterbium, gadolínium, szamárium és irídium radioizotópjai megfelelőek.

Amennyiben a találmány szerinti szert röntgen-diagnosztikában használjuk, a központi ionnak magasabb rendszámú elemből kell származnia, hogy a röntgensugarak kielégítő abszorbcióját érjük el. Úgy találtuk, hogy e célra diagnosztikai szerként a 21-29, 42, 44, 57-83 rendszámú elemekből származó központi-iont tartalmazó fiziológiailag elfogadható komplexsók megfelelőek. Ilyenek például a lantán(III)-ion és a lantanidák fent említett ionjai.

Előnyös X¹ csoportokként a CH₂OH, CH₂CH₂OH és CHOHCH₂OH 2 111 1 kepletű csoportok, előnyös X , A , B , C és/vagy D csoportokként a ch₂oh, ch₂ch₂oh, ch₂och₂c₆h₅, chohch₂oh, CH₂C₆H₄OCH₃, CH₂C₆H₅, CH₂C₆H₄O(CH₂)₃COOH, CH₂C₆H₄NCS képletű

2 csoportok említendők, és az ezeken kívül előforduló A , B ,

2 12 1 2

C , D , E , E , F és F gyűrű-szubsztituensek előnyösen hidrogénatomot jelentenek.

A K csoportot jelentő alkilénlánc - melyhez a második (II) illetve (IV) általános képletű makrociklus kapcsolódik a lánc végein adott esetben karbonil-(CO)-, karbonil-amino- ··· ··· ··

- 10 -(NH-CO-)-csoportokat vagy oxigénatomokat tartalmaz és 1-14 szénatomos. Ez egy vagy több oxigénatommal, hidroxi-metiléncsoporttal (-CHOH-), CH(X²)COOZ~, acil- vagy hidroxi-acilcsoporttal szubsztituált iminocsoportokkal vagy egy vagy két C-C-kettős- és/vagy C-C-hármaskötéssel lehet megszakított. Azonban mindként makrociklus közvetlen kötéssel is kapcsolódhat. Adott esetben hidroxilezett acilcsoportokként a legfeljebb 10 szénatomos acilcsoportok jönnek számításba. Ilyen csoport például az acetil-, propionil-, butiril-, benzoil- és hidroxi-acetilcsoport.

Az alkllénlánc egyenes vagy elágazó láncú, telített vagy telítetlen és az előzőekben említettek szerint megszakított lehet. Legfeljebb 4 oxigénatomot és/vagy legfeljebb három karboxi-metil-iminocsoportot tartalmazhat.

Például a következő képletű alkilénláncok jöhetnek számításba:

-(CH₂)₂-, CH₂-O-CH₂-, -(CH₂)₄-, -(CH₂-CH₂-O-CH₂-CH₂)-, -(CH₂-O-CH₂)₂-, -(CH₂-O-CH₂)₃-, -CH₂-CH₂-(O-CH₂-CH₂)₃-, -CH₂-CH₂-(O-CH₂-CH₂)₄-, -CH-CH-, -CH₂-CH-CH-CH₂-, -C=C-C=C-, I I

OH OH OH OH

0 0 0

II II II II

-NH-C- (CH₂) _o_₆-C-NH-, -C-(CH₂) ^θ-C-, -0-(CH₂) ^-0-, « · «· «« ·*

**· ··· · · ·*« «φ

- 11 -CH₂-N-CH₂-CH₂-N-CH₂-CH₂-N-CH₂-, -CH₂-N-CH₂-,

CHX² I	CHX² I	CHX² I
1 cooz	1 cooz	1 cooz

CO-CH₂OH

-(CH₂)₂CH=CH-(CH₂)₂-.

A két makrociklusos csoportot illetően azok előnyösek, melyek közvetlen kötésen vagy az

-(0)_g-(CH₂)_n-(CH)_k-(CH₂)_n-(0)csoporton

I

OH keresztül kapcsolódnak.

R funkconális csoportokként például a következők előnyösek: a maleimido-benzoil-, 3-szulfo-maleimido-benzoil-,

4-(malelmido-metil)-ciklohexil-karbonil-, 4-[3-szulfo-(maleimido-metil)]-ciklohexil-karbonil-, 4-(p-maleimido-fenil)butiril-, 3-(2-piridilditio)-propionil-, metakriloll-(pentametilén)-amido-, brómacetil-, jódacetil-, 3-jódpropil-, 2-brómetil-, 3-merkapto-propil-, 2-merkapto-etil-, fenilén-izotiocianát-, 3-amino-propil-, benzilészter-, etilészter-, t-butilészter-, amino-, hidroxi-, 1-6 szénatomos alkil-amino-, amino-karbonil-, hidrazíno-, hidrazíno-karbonil-, maleimido-, metakril-amldo-, metakriloil-hidrazino-karbonil-, maleimidamido-karbonil-, halogén-, merkapto-, hidrazino-trimetilén- ·· ·· · ·· · · · • · ♦· · · · • ·♦···<· <· · ··» «V *. 4· hidrazino-karbonil-, amíno-dimetilén-amido-karbonil-, brómkarbonil-, fenilén-diazónium-izotiocianát-, szemikarbazid-, tio-szemikarbazid- és az izocianát csoport.

Néhány lehetséges csoportot ismertet az A képletcso port. A képletcsoportban szereplő képletekben R és R' egyaránt vagy egymástól függetlenül hidrogénatomot, telített vagy telítetlen, adott esetben fenilcsoporttal szubsztituált 1-20 szénatomos alkilcsoportot vagy fenilcsoportot jelent. Különösen előnyösek a következő képletű csoportok: -NCS, -NO₂, -OH, -NHNH₂, -NHCOCH₂Br, -NHCOCH₂C1, -CO₂H és -CON₃.

A további savas hidrogénatomok, azaz azok, melyek nem a központi ionnal szubsztituáltak, adott esetben teljes egészükben vagy részlegesen szervetlen és/vagy szerves bázisok vagy aminosavak kationjaival lehetnek helyettesítve. A megfelelő savas csoportok mindegyikét vagy egy részét észter- vagy amidcsoportokká is átalakíthatjuk.

Megfelelő szervetlen kationok például a litiumion, káliumion, kalciumion, magnéziumion és főként a nátriumion. Szerves bázisok kationjai is megfelelőek többek között a primer, szekuder vagy tercier aminok, például az etanolamin, dietanolamin, morfolin, glükamin, N,N-dimetil-glükamin és főként az N-metil-glükamin kationja. Aminosavak megfelelő kationjai például a lizin. arginin és az ornitin kationja valamint az egyébként savas vagy semleges aminosavak amidjai.

Megfelelő észterek előnyösen azok melyek 1-6 szénatomos alkilcsoportot tartatnak; például a metil-, etil- és tere butil-, a benzil- és a 4-metoxi~benzilcsoport említendő.

Amennyiben a karbonsavcsoportok legalább egy részének amidokként kell előfordulniuk, ilyen csoportokként telített, telítetlen, egyenes- vagy elágazó láncú vagy ciklusos legfeljebb 5 szánatomot tartalmazó szénhidrogéncsoportok jönnek számításba, melyek adott esetben 1-3 hidroxi- vagy 1-4 szénatomos alkoxicsoporttal szubsztituáltak. Példaként a következő csoportok említendők: a metil-, etil-, 2-hidroxi-etil-, 2hidroxi-1-(hidroxi-metil)-etil-, 1-(hidroxi-metil)-etil-, propil-, izopropenil-, 2-hidroxi-propil-, 3-hidroxi-propil-,

2,3-dihidroxí-propil-, butil-, izobutil-, izobuteníl-, 2hidroxi-butil-, 3-hidroxi-butil-, 4-hidroxi-butil-, 2-, 3- és 4-hidroxi-2-metil-butil-, 2- és 3-hidroxi-izobutil-, 2,3,4trihidroxi-butil-, 1,2,4-trihidroxi-butil-, pentil-, ciklopentil-, és a 2-metoxi-etilcsoport. Az amidcsoport az amid-nitrogénatomot magábafoglaló 5- vagy 6-gyűrűatomot tartalmazó heterociklusos csoport is lehet. Ilyenek például a következők: pirrolidinil-, piperidinil-, pirazolidinil-, pirrolínil-, pirazolinil-, piperazinil-, morfolinil-, imidazolidinil-, oxazolidinil- és a tiazolidinil-gyűrű.

A találmány szerinti vegyületek a bevezetőben leírt kívánt tulajdonságokkal rendelkeznek. A felhasználásukhoz szükséges fémionokat a komplexben biztos kötéssel tartalmazzák .

A mellékhatásokat, például a fájdalmakat, véredénykárosodásokat és szív-keringési zavarokat okozó ozmolalitás a magneviszthez viszonyítva jelentősen kisebb (lb példa: 0,55 [osmol/kg] szemben a magneviszt 1,96 [osmol/kg], 0,5 mól/1 37 °C értékével) .

Különösen nagy az MRI-nél a képadás mértékeként szolgáló relaxivitási érték; a jelerösités a plazmában például az lb példa szerinti vegyület esetén a magnevisztéhez képest kétszeres.

A találmány további előnye, hogy most már hidrofil vagy lipofil szubsztituenseket tartalmazó komplexek is hozzáférhetők. Ezáltal lehetőség nyílik a komplexek összeférhetőségének és farmakokinetikájának kémiai szubsztitúcióval történő növelésére .

Amennyiben megfelelő bio- vagy makromolekulát (lásd az alábbiakban) választunk az R csoportba, olyan komplexeket nyerünk, melyek meglepően nagy szövet- és szervspecifitással rendelkeznek.

A találmány szerinti vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy egy (I') általános képletü vegyületben - ahol

1'2' 12

G', X és X csoportok a G, X és X csoportot jelentik, melyeknél a bennük előforduló hidroxi- és funkcionális csoportok védett alakban illetve előcsoportok formájában vannak jelen és

Z' hidrogénatom vagy egy sav-védőcsoport a védőcsoportokat hasítjuk, adott esetben kialakítjuk a kívánt funkcionális csoportokat, kívánt esetben az így nyert Z csoportként hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletü • ·

- 15 komplexképzőt az önmagában ismert módon a 21-29, 31, 32, 3739, 42-44, 49 és 57-83 rendszámú elemek fémoxidjának vagy fémsójának legalább egyikével reagáltatjuk, kívánt esetben a funkciós csoportokat bio- vagy makromolekulához kapcsoljuk - a komplexképzés történhet a védöcsoportok hidroxi- és funkciós csoportokká történő hasítása előtt vagy után, illetve a fűnk ciós csoportok makro- vagy biomolekulához történő kapcsolása előtt vagy után - és végül kívánt esetben a még előforduló savas hidrogénatomokat szervetlen és/vagy szerves bázisok, aminosavak vagy aminosavamidok kationjaival szubsztituáljuk illetve a megfelelő savcsoportok mindegyikét vagy egy részét észter- vagy amidcsoporttá alakítjuk.

Z' sav-védöcsoportokként a rövidszénláncú alkilcsoportok, arilcsoportok és aralkilcsoportok, például a metil-, etil-, propil-, η-butil-, t-butil-, fenil-, benzil-, difenilmetil-, trifenil-metil-, bisz-(p-nitro-fenil)-metilcsoport, valamint a trialkil-szililcsoportok jönnek számításba.

Z' jelenthet egy alkálifématomot is.

A védőcsoportok hasítása a szakemberek számára ismert eljárásokkal, például hidrolízissel, hidrogénezéssel, az észter viz-alkohol eleggyel készített oldatának 0-50°C-on történő alkálikus elszappanosításával, ásványi savval történő savas elszappanosítással, vagy például terc-butilészterek esetén trifluorecetsav segítségével történik.

Hidroxicsoportot védő csoportokként például a következő csoportok említendők: a benzil-, 4-metoxi-benzil-, 4-nitro benzil-, tritil-, difenil-metil-, trimetil-szilil-, dimetilterc-butil-szilil- vagy a difenil-t-butil-szililcsoport.

A hidroxicsoportok például THP-éter, alfa-alkoxi-etiléter, MEM-éter alakban vagy aromás vagy alifás karbonsavakkal, például ecetsavval vagy benzoesavval alkotott észterekként is előfordulhatnak. Poliolének esetén a hidroxicsoportok ketálok, például acetonnal, acetaldehiddel, ciklohexanonnal vagy benzaldehiddel alkotott ketálok alakjában is védhetők.

Az X és X csoportokban előforduló hidroxícsoportokat az alfa-helyzetű karboxilcsoportokkal a megfelelő laktonokká történő intramolekuláris észterezéssel is védhetjük.

A hidroxi-védőcsoportokat szakemberek számára az irodalomból ismert módszerekei, például hidrogénezéssel, litium/ammónia keverékkel történő reduktív hasítással, az észtereket és ketálokat savval vagy az észtereket alkáliákkal kezelve szabadíthatjuk fel (lásd például Protective Groups in Organic Synthesis, T.W. Greene, John Wiley and Sons 1981).

A dímer vegyületeket, azaz az olyan vegyületeket, melyek egy második (II) vagy (IV) általános képletü makrociklust tartalmaznak, az irodalomból ismert eljárásokkal, például egy aminnak karbonil-vegyülettel (például savkloriddal, vegyes anhidriddel, aktivált észterrel, aldehiddel) végzett addiciós-eliminációs reakciójával; kétszeresen amin-szubsztituált gyűrűket egy dikarbonil-vegyülettel (például oxalilkloriddal, glutárdialdehiddel) reagáltatva; kétszeresen p-nitroszubsztituált nítroxidokat bisz-alkoholátokkal [lásd E.

Klingsberg The Chemistry of Heterocyclic Compoun, Interscience Publishers New York, p. 514, (1961) ] reagáltatva; kettős gyűrűs vegyületeket - mely gyűrűk mindegyike tartalmaz egy nukleofil csoportot - két kilépő csoportot tartalmazó alkilénvegyülettel reagáltatva vagy terminális acetilének esetén oxidativ kapcsolással (Cadiot, Chodkiewicz in Viehe Acatylenes, 597-647, Marcel Dekker, New York, 1969) szintetizálhatjuk .

A gyűrűket összekapcsoló láncot egy következő reakció során, például hidrogénezéssel módosíthatjuk.

A közvetlenül kapcsolódó vegyületeket (azaz K egy közvetlen kötést jelent, lásd 4. példát) tetrahalogén-metil4,4'-bisz-piridin-származékok gyürűzárási reakciójával (lásd alábbiakban) szintetizálhatjuk.

Az (I') általános képletű eduktokat úgy szintetizáljuk, hogy (V) általános képletű vegyületeket - ahol U hidrogénatom és V amino-védőcsoport illetve

U amino-védőcsoport és V hidrogénatom, de U és V azonos jelentésű is lehet (VI) általános képletű illetve (VII) általános képletű vegyületekkel - ahol.

Nf egy nukleofug csoport, például Cl, Br, J, CHg-CgH^SOg, CH₃SO₃, 4-NO₂-CgH₄-SO₃, CF₃SO₃ képletű csoport.

' 2 ’

Az X és X csoportokban előforduló hidroxicsoportok az OZ'-csoporttal együtt laktont is alkothatnak.

Alkilező szerekként a következők említendők: brómecetsav, klőrecetsav, brómecetsav-metilészter, brómecetsav-tercbutilészter, klórecetsav-benzilészter, 2-klór-3-benziloxipropánsav-nátriumsó (EP 0 325 762), 2-bróm-3-benziloxi-propánsav-terc-butilészter (J. Gén. Chem., USSR 36. 52, 1966), 3,4-O-izopropilidén-p-toluol-szülfőni1-3,4-dihidroxi-vaj sav-etilészter (Synth. Comm.19. 3077, 1989), alfa-bróm-gamma-butirolakton.

U illetve V amino-védőcsoportokként például a következők említendők: a formil-, trifluor-acetát-, benzoát-, 4-nitro-benzoát-, acetát-, tozilát-, mezilát-, benzil-, 4nitro-benzil-, 4-metoxi-benzil-, trimetil-szilil-, és a dimetil-terc-butil-szililcsöpört.

Az (V) általános képletű vegyületek (I*) általános képletű eduktokká alakítása, melyet (VI) illetve (VII) általános képletű vegyületekkel alkilezve végzünk, poláros, aprotikus oldószerekben, például dimetilformamidban, acetonitrilben, dimetilszulfoxidban, víz-tetrahidrofurán elegyben, dioxánban vagy hexametilén-foszforsav-triamidban savkötő szer, például egy tercier amin (például trietilamin, trimetilamin, N,Ndimetil-amino-piridin, 1,5-diaza-biciklo[4.3.0]nonén-5 /DBN/, 1,5-diaza-biciklo[5.4.0], 1,5-diaza-biciklo[5.4.0]undecén-5 /DBU/, alkálifém- alkáliföldfém-karbonát, -hidrogénkarbonát vagy -hidroxid /például nátrium-, lítium-, magnézium-, kalcium-, bárium-, káliumkarbonát, -hidroxid és -hidrogénkarbonát/ jelenlétében -10°C és 120°C, előnyösen 0°C és 50°C közti • · ♦ · ·· · ·· · · · • « ·« · · · • ······· • · · · · · · · ·β ··

- 19 hőmérsékleten, adott esetben katalitikus mennyiségű jodidvagy bromid jelenlétében történhet.

A még jelenlevő amino-védőcsoport(ok) szakemberek számára ismert módszerekkel (például savas vagy bázisos hidrolízis, hidrogénezés, alkálifémekkel folyékony ammóniában végzett reduktív hasítás, tetrabutil-ammóniumfluoriddal végzett reakció) történő hasítása után a visszamaradó aminocsoportot(kát) egy második alkilezési reakcióban reagáltatjuk,

2 így olyan vegyületeket nyerünk, melyekben az X és X csoport egymástól eltérő jelentésű.

A végtermékben kívánt 6-tagú gyűrűt tartalmazó elővegyületek átalakítása szakemberek számára ismert módszerekkel történik. Példaként említendő a piridin hidrogénezése [Adván. Catal. 14 , 203 (1963)], a nitroxid-gyűrűk deoxigénezése [E.Klingsbers, The Chemistry of Heterocyyclic Compounds, 14. kötet 2 rész, Interscience Publishers New York, p 120 (1961)], a funkciós csoportok átalakítása és bevezetése a 6-gyűrűnél, például a fenolos hidroxicsoportok felszabadítása [J. Org.

Chem. 53, 5 <1988)], halogén-szubsztituensek bevezetése [E.Klingsbers, The Chemistry of Heterocyclic Compounds, 14. kötet, 2 rész, Interscience Publishers New York, p 314 (361), Houben-Weyl, Methoden dér organischen Chemie, V/3 kötet, 651 (1962)].

A 4-halogén-piridin-származékok funkcionalizálását (például azid-kicserélés) fázis-transzfer eljárásokban 18korona-6 vagy tetrabutil-ammóniumhalogenid mint katalizátor alkalmazása közben a Phase Tranfer Reactions (Fluka Compendium, 2. kötet, Walter E. Keller, Georg Thieme Verlag Stuttgart, New York) helyen írták le. Egy így nyert azidcsoportot szakemberek számára ismert módszerekkel alakíthatjuk aminocsoporttá, így például katalitikus hidrogénezéssel (Houben-Weyl Methoden dér organischen Chemiell/1 kötet 539 old.) vagy Raney-nikkel/hidrazin keverékkel reagáltatva (3 150 917 számú német szabadalmi bejelentés). Az aminocsoportot szintén az irodalomból ismert módszerekkel (például tiofoszgénnel kétfázisú rendszerben, S, Scharma, Synthesis 1978, 803, D.K. Johnson, J. Med. Chem. 1989 32. kötet 236) alakíthatjuk izotiocianátcsoporttá.

Egy aminocsoportot halogén-ecetsav-halogeniddel reagáltatva alfa-halogén-acetamidcsoportot nyerhetünk (JACS 1969, 90. kötet, 4508; Chem. Pharm. Bull. 29 /1/, 128, 1981). mely úgyanúgy alkalmas bio- és makromolekulákkal történő kapcsoláshoz, mint az izotiocianátcsoport.

Az (V) általános képletű vegyületek szintézisét az irodalomból ismert módszerek szerint gyűrűzárási reakcióval [például Org. Svnth.58. 86 (1978), Macrocyclic Polyether Syntheses, Springer Verlag Berlin, Heidelberg, New York (1982), Coord. Chem. Rév. J, 3 (1968) , Ann. Chem. 1976. 916, J. Org. Chem. 49, 110 (1984)] végezzük; a reakcióban résztvevő vegyületek egyike a láncvégen két kilépő csoportot tartalmaz, a másik két nitrogénatomot, melyek ezeket a csoportokat nukleofil módon kiszorítják.

2

Példaként az A -D -szubsztituált-dietilén-triaminszármazékok reakciója említendő, melyek végállású nitrogénatomjai a leváló csoportokat, például a 2,6-dihalogén-metilpirldin-származékok, a 2,6-ditozíl-metil-piridin-származékok vagy a 2,6-dimezil-metil-piridin-származékok leváló csoportjait nukleofil módon kiszorítják. A közvetlenül kapcsolódó dimereket úgy szintetizáljuk, hogy 2,2',6,6'-tetraklór-metil4,4'-bisz-piridin-származékokat (lásd például Synthesis 552, 1989) gyűrüzárási reakcióban reagáltatunk.

A nitrogénatomok adott esetben védettek (például tozilátok vagy trifluoracetátok alakjában) és a következő alkilezési reakció előtt irodalomból ismert eljárásokkal szabadítjuk fel őket (a tozilátokat például ásványi savakkal, alkálifémekkel folyékony ammóniában, brómhidrogén és fenol keverékével, RedAl-rel, litiumaluminiumhidriddel, nátriumamalgámmal, lásd például Liebigs Ann. Chem.1977. 1344, Tetrahedron Letters 1976, 3477; a trifluoracetátotkat például ásványi savakkal vagy ammóniával metanolos közegben, lásd például Tetrahedron Letters 1967, 289) .

A nitrogénatomokon különböző szubsztituenseket tartalmazó makrociklének előállításához az eduktokban ezeket az atomokat különböző védőcsoportokkal, például tozilát- vagy benzilcsoportokkal védhetjük. A védőcsoportokat azután szintén az irodalomból ismert módszerekkel (előnyösen hidrogénezéssel, például a 232 751 számú EP-szabadalmi bejelentésben leírtak szerint) távolíthatjuk el.

··

- 22 Amennyiben a gyűrűzárási reakcióban diésztereket reagáltatunk, a keletkezett diketo-vegyületeket a szakemberek számára ismert eljárások szerint - például diboránnal - re dukálni kell.

Az is előfordulhat, hogy a megfelelő vég-helyzetű bisz-aldehideket illetve bisz-ketonokat, például a 2,6-biszdiacetil-piridin-származékokat az adott esetben kívánt végállású bisz-aminokkal ciklizáljuk; az így nyert Schiffbázisok redukcióját az irodalomból ismert módszerekkel, például katalitikus hidrogénezéssel végezzük [Helv. Chim. Acta 61, 1376 (1978)].

A kiindulási anyagokként alkalmazott, a gyűrűzárási reakcióhoz szükséges aminok előállítása az irodalomból ismert eljárásokhoz hasonlóan történik (például EP 299 795).

Amennyiben egy N-védett aminosavból indulunk ki, részlegesen védett diaminnal (például karbodiimid -módszerrel) reagáltatava, a védőcsoportokat hasítva, majd diboránnal redukálva egy triamint nyerünk.

Olyan szubsztituensekként, melyek egy makro- vagy biomolekulához kapcsolódó funkcionlis csoporttá alakíthatók, többek között a hidroxl- és nitro-benzil-, hidroxi- és karboxi-alkil- valamint a legfeljebb 20 szénatomot tartalmazó tioalkilcsoportok említendők. Ezek a szakemberek számára az irodalomból ismert módszerekkel [Chera. Pharm. Bull. 33, 674 (1985), Compendium of Org. Synthesis 1-5. kötet, Wiley and Sons, Inc., Houben-Weyl, Methoden dér organischen Chemie, VIII

kötet, Gorg Thieme Verlag, Stuttgart, J. Biochem.92. 1413, (1982)] a kívánt szubsztituensekké (például amino-, hídrazino-, hidrazino-karbonil-, epoxid-, anhidrid-, metakriloilhidrazino-karbonil-, maleimid-amido-karbonil-, halogén-, halogén-karbonil-, merkapto-, izotianátcsoporttal,mint funkciós csoporttal) alakíthatók át. A nitro-benzilcsoport esetén ezt először katalitikus hidrogénezéssel (például P.N. Rylan dér, Catalytic Hydrogenation over Platinum Metals, Academic Press 1967, helyen ismertetett módszer szerint) amino-benzí1származékká kell alakítani.

Aromás vagy alifás csoportokhoz kacsolódó hidroxi- vagy aminocsoportok átalakítását például megfelelő oldószerben, például tetrahidrofuránban, dimetoxietánban vagy dimetilszulfoxidban, kétfázisú vizes rendszerekben, például víz/diklórmetán elegyben, savkötőszer, például nátrium-, magnézium-, kálium-, kalciumkarbonát vagy poli-(4-vinil-piridin) Reillex(^R) jelenlétében 0°C és a mindenkori oldószer forráspontja közti, előnyösen azonban 20°C és 60°C közti hőmérsékleten egy (VIII) általános képletü vegyülettel - ahol L· alifás, aromás, aralifás, elágazó láncú, egyenes láncú vagy ciklusos, legfeljebb 20 szénatomot tartalmazó szénhidrogéncsoport és Fu a kívánt végállású funkciós csoport, mely adott esetben védett alakban van jelen (DE-OS 34 17 413) végezzük.

(VIII) általános képletü vegyületekként a következők említendők:

Br(CH₂)₂NH₂, Br(CH₂)₃OH, BrCH₂COOCH₃, BrCl^CO^Bu,

C1CH₂CONHNH_2/ Br(CH₂)₄CO₂C₂H_5/ BrCH₂COBr, BrCH₂CONH₂, cich₂cooc₂h₅, / \

BrCH₂CONHNH₂, BrCH₂-CH-CH₂, CF₃SO₃(CH₂)₃Br, BrCH^CH, BrCH_oCH=CH_o, BrCH„C.H .NCS.

2 2 6 4

A karboxicsoportok átalakítását például karbodiimidmódszerrel (Fieser, Reagents fór Organic Synthesis 10, 142) vegyes anhidriden [Org. Prep. Proc. Int. 7, 215 (1975)] vagy aktivált észteren (Adv. Org. Chem. Part B, 472) keresztül végezhetjük.

Az igy nyert komplexképző ligandumokat (valamint a komplexeket) olyan bio- vagy makromolekulákhoz kapcsolhatjuk, melyekről ismert, hogy a vizsgálandó szervben vagy szervrészben különösen feldúsulnak. Ilyen molekulák például az enzimek, hormonok, poliszaharidok, például dextránok vagy keményítők, a porfirin, bleomicin, inzulin, prosztaglandin, szteroid-hormonok, aminocukrok, aminosavak, peptidek, például a poliszilin, proteinek (például az immun-globulinok, monoklonális antitestek, lektinek) , lipidek (liposzom-alakűak is) és DNA- vagy RNA-típusű nukleotidek. Különösen kiemelendők az albuminokkal alkotott konjugátumok, például a humánszérumalbumin, antitestek, például monoklonális, tumorasszociált antigének esetében speciális antitestek vagy az antimiozin. Biológiai makromolekulák helyett megfelelő szintetikus polimereket, például polietilén-imineket, poliamido-

kát, polikarbamidokat, poliétereket, például polietilénglikolokat és politiokarbamidokat is kapcsolhatunk. Az ezekből képzett gyógyászati szerek például tumor- és infarktus-diagnosztikában valamint tumor-terápiában alkalmazhatók. A monoklonális antitesteknek (például Natúré 256, 495, 1975) a poliklonális antitestekkel szemben az az előnye hogy specifikus antigén determinánsok, határozott kapcsolódási affinitással rendelkeznek, homogének (így tiszta állapotban történő előálításuk lényegesen egyszerűbb) és sejtkultúrákban nagy mennyiségben állíthatók elő. Tumorok esetében ilyenekként monoklonális antitestek illetve ezek Fab és F(ab')₂ fragmensei megfelelőek, melyek humán tumorok esetén specifikusak az emésztőrendszer, mell, máj, hólyag, ivarmirigyek daganatos megbetegedéseinél és melanomáknál [Cancer Treatment Repts. 68, 317, (1984), Bio Sci 34 . 150, (1984)], vagy karcino-membrionális antigének (CEA), humán-korio-gonadotropin (β-HCG) vagy más tumoros antigének, például glikoproteinek ellen irányulok [New Engl. J. Med. 298. 1384, (1973), US-P 4 331 647]. Többek között megfelelőek az anti-miozin-, anti-inzulin- és antifibrin-antitestek (US-P 4 036 945) is.

A vastagbél rákos megbetegedése gadoliníum(III)-ionokkal komplexet alkotó, 17-1A antitestekkel (Centocor, USA) képzett konjugátumok segítségével NMR-diagnosztikával mutatható ki.

A máj-vizsgálatoknál illetve a tumor-diagnosztikában például a konjugátumok vagy liposzómákkal alkotott zárványvegyületek használhatók, melyeket például unilamelláris vagy multilamelláris foszfatidll-kolin-koleszterol-hólyagként alkalmazunk.

Antitest-konjugátumok esetében az antitestek komplexekhez vagy ligandumokhoz kapcsolása nem vezethet az antitestek antigénekhez történő kapcsolódási készségének és -specifikusságának elvesztéséhez vagy csökkenéséhez. Ez akkor következhet be, ha a glikoprotein Fc-részében a szénhidrát-résznél illetve a Fab vagy F (ab')₂ ^-fragmensekben vagy az antitestek illetve antitest-fragmensek kénatomjainál történik a kapcsolás .

Az első esetben a cukor-egységeket először oxidatív hasítással kapcsolódásra képes formilcsoportokká kell alakítani. Ezt az oxidációt kémiai úton oxídálószerekkel, például perjódsavval, nátriumperjodáttal vagy káliummetaperjodáttal az irodalomból ismert módszerekkel (például J. Histochem and Cytochem. 22, 1084, 1974) 1-100 mg/ml, előnyösen 1-20 mg/ml töménységű vizes oldatban és az oxídálószert 0,001-10 mmól, előnyösen 1-10 mmól koncentrációban alkalmazva, körülbelül 4 és 8 közti pH értéknél, 0-37°C-on, 15 perc és 24 óra közti ideig reagáltatva végezhetjük. Az oxidáció történhet enzimek segítségével is, például galaktóz-oxidázokat alkalmazva. Ebben az esetben az enzimkoncentráció 10-100 egység/ml, a szubsztrátum-koncentáráció 1-20 mg/ml. A reakció során a pH-t 5 és 8 közti értéken tartjuk, és 20-40°C-on reagáltatunk. A reakció időtartama egytől nyolc óra hosszáig terjedhet (lásd például J. Bioi. Chem. 234, 445, 1959).

Az oxidációval nyert aldehidekhez a megfelelő funkcionális csoportokat, például hídrazin-, hídrazid-, hidroxila27 min-, fenil-hidrazin-, szemikarbazid- és tio-szemikarbazid csoportokat tartalmazó komplexeket vagy ligandumokat 0-37°Con, körülbelül 5,5 és 8 közti pH-értéknél, az antitesteket 0,5-20mg/ml koncentrációban és 1:1 -1000:lkomplexképző-antitestaldehid mólarányt alkalmazva kapcsoljuk; a reakció időtartama 1-65 óra. A konjugátum stabilizálása ezután a kettős kötés redukciójával történik, melyet például nátriumbórhidriddel vagy nátriumcianobórhidriddel végzünk; a redukálószert 10-100-szoros feleslegben alkalmazzuk (lásd például J. Bioi. Chem.254. 4359, 1979).

Az antitest-konjugátumok képzésének másik módja, hogy az immunoglobulin-molekula diszulfid-hídjait kíméletes körülmények között redukáljuk; ebben az esetben az antitestmolekula H-láncai közti érzékeny diszulfid hidakat hasítjuk, míg az antigén-kapcsolt részeken az S-S-kötések épek maradnak, így gyakorlatilag az antitest kapcsolódási készség és -specifitás nem csökken (Biochem.18, 2226, 1979, Handbook of Experimental Immunology, Vol. 1, Second Edition, Blackwell Scientific Publications, London 1973, Chapter 10). A H-láncok közti résznek ezeket a szabad szulfhidrilcsoportjait aztán komplexképzök vagy fémkomplexek megfelelő funkcionális csoportjaival kovalens kötés kialakulása közben - mely az antitest antigén-kapcsolt részeit nem befolyásolja - reagáltatjuk. A reakciót 0-37°C-on, körülbelül 4 és 7 közti pH értéknél végezzük. A reakció időtartama 3 és 72 óra közt változik. Megfelelő reakcióképes csoportokként például a következők említendők:

• * «V»· ·* ·· · 9 9 9 ·· ♦ · ·· · · · • ······· ··· ··· ·· ··99

- 28 halogén-alkii-, halogén-acetil-, ρ-merkuri-benzoát-, izotio danát-, tiol- és epoxidcsoportok, valamint olyan csoportok melyeket egy Michael-reakciónak vetünk alá, ilyenek például a maleinimidek és metakrilocsoportok (lásd például J. Amer. Chem. Soc. 101, 3097, 1979).

Az antitest-fragmenseknek a komplexekkel illetve ligandumokkal történő kapcsolásához továbbá egy sor megfelelő, gyakran a kereskedelemben is kapható bifunkciós Linker (lásd például Pierce, Handbook and Generál Catalogue 1986) áll rendelkezésre, melyek mind a fragmensek SH-csoportjaival, mind a komplexek amino- illetve hidrazinocsoportjaival szemben reakcióképesek.

Ilyenekként például a következők említendők: m-maleimido-benzoil-N-hidroxi-szukcinimidészter (MBS), m-maleimido-benzoil-N-szulfo-szukcinimidészter (Szulfo-MBS), N-szukcinimidil-[4-(jód-acetil)-amino]-benzoesavésztér (SIAB), szukcinimidil-4-(N-maleimido-metil)-ciklohexán-l-karbonsavészter (SMCC), szukcinimidil-4-(p-maleimido-fenil)-vajsavészter (SMPB), N-szukcinimidil-3-(2-piridil-ditio)-propionsavészter (SDPD), 4-(3-(2,5-dioxi-3-pirrolinil)-propioniloxi]-3-oxo-2,5-difenil-

2,3-dihidro-tiofén-1,1-dioxid, acetil-alanil-leucil-alanil-amino-benzil, acetamido-p-tioureido-benzil.

Az is lehetséges, hogy a kapcsolás során nem kovalens jellegű kötést használunk, így mind ionos, mind van dér Waals29 és hidrogénhíd-kötések is szerepelhetnek változó arányban és számban (nyitás-zárás elve; például avidin-biotin, antitestantigén) . Olyan zárvány vegyületek (host-guest) is lehetségesek, melyeknél a makromolekula nagyobb hézagait kisebb komplexek töltik ki.

A kapcsolási elv lényege, hogy először egy bifunkciós makromolekulát állítunk elő, úgy,hogy vagy egy tumorantigénre sspecifikus antitest-hibridómát egy találmány szerinti komp lexre specifikus második antitest-hibridómávalfuzionálunk vagy a két antitestet kémiailag egy Linker [például a J. Amer. Chem. Soc. 101, 3097 (1979) helyen megadott módon] segítségé vei egymással kapcsoljuk vagy a tumorantigénre specifikus antitestet, adott esetben egy Linker-en keresztül avidinhez ( illetve biotinhoz) kapcsoljuk [J.D. Hnatowich és munkatár sai, J. Nucl. Med. 28, 1294 (1987)]. Az antitestek helyett alkalmazhatjuk ezek megfelelő F(ab)- illetve F(ab')₂~fragmen seit is. A gyógyászati felhasználás úgy történik, hogy először a bifunkciós makromolekulát injektáljuk, mely a vizsgált helyen feldúsul, majd a találmány szerinti komplex-vegyületet [adott esetben a biotinhoz (illetve avidinhez) kapcsolva] időközönként adagolva in vivő kapcsoljuk a vizsgálandó helyen, ahol diagnosztikus vagy terápiás hatását kifejtheti. Ezenkívül más kapcsolási módszert is alkalmazhatunk, például azt melyet a Protein Tailoring Food. Med. Uses [Am. Chem. Soc. Symp.] (1985) , 349, helyen Reversibile Radiolabeling címen ismertetnek .

Úgynevezett szilárdfázisú-kapcsolással egy különösen egyszerű módszerrel állíthatjuk elő az antitest-konjugátumokat illetve antitest-fragmens-konjugátumokat: az antitestet például egy üvegoszlopba helyezett állandó fázishoz (például ioncserélőhöz) kapcsoljuk. Az oszlopot egymást követően az aldehid-csoportok előállítására megfelelő oldattal öblítjük, mossuk, a funkcionálisan kialakított komplex oldatával öblítjük, majd végül a konjugátumot eluáljuk, így nagyon jó konjugátum-termelést érünk el.

Ezzel az eljárással lehetővé válik, hogy a konjugátumot tetszőleges mennyiségben, automatikusan és folyamatosan állítsuk elő.

Ilymódon más jellegű kapcsolási lépések is elvégezhetők .

így például papain-redukció/bifunkciós Linker/funk cionálisan kialakított komplex illetve ligandum fragmenskonjugátumok állíthatók elő.

Az így képződött vegyületeket aztán előnyösen kromatografálással tisztítjuk, melyet Fast-Protein-Liquidchromatography-berendezésen, ioncserélőn keresztül végzünk. A találmány szerinti fémkomplexek előállítását a 34 01 052 számú német nyilvánosságrahozatall iratban ismertetett módon végezzük, mely során 21-29, 42, 44, 57-83 rendszámú elemek fémoxidját vagy fémsóját (például nitrátot, acetátot, karbonátot, kloridot vagy szulfátot) vízben és/vagy rövidszénláncú alkoholban (például metanolban, etanolban vagy izopropanolban) oldjuk vagy szuszpendáljuk és a komplexképző ligandumok egyenértéknyl mennyiségének oldatával vagy szuszpenziójával reagáltatjuk és végül, kívánt esetben az előforduló savas hidrogénatomokat szervetlen és/vagy szerves bázisok vagy aminosavak kationjaival szubsztituáljuk.

A kívánt fémionok bevezetését végezhetjük a védőcsoportok hidroxicsoportokká és funkciós csoportokká történő hasítása előtt is és után is illetve a funkciós csoportok kialakítása és egy makro- vagy biomolekulához történő kapcsolása előtt és után is.

A még előforduló szabad karboxicsoportok semlegesítését általában például a nátrium, kálium, lítium, magnézium vagy kalcium szervetlen bázisaival (például hidroxidokkal, karbonátokkal vagy hidrogénkarbonátokkal) és/vagy szerves bázisokkal, például többek között primer, szekunder és tercier aminokkal például etanolaminnal, morfolinnal, glükaminnal, N-metil- és Ν,Ν-dimetil-glükaminnal, valamint bázisos aminosavakkal, például lizinnel, argininnel és ornitinnel vagy eredetileg semleges vagy savas aminosavak amidjaival végezzük.

A semleges komplexvegyületeket például úgy állíthatjuk elő, hogy a komplexsók vízzel készített oldatához vagy szuszpenziójához annyi kívánt bázist adunk, hogy a semleges pontot érjük el. A keletkezett oldatot ezután vákuumban szárazra pároljuk. Gyakran előnyös, hogy a keletkezett semleges sót vízzel elegyedő oldószerek, például rövidszénláncú alkoholok (metanol, etanol, izopropanol és más hasonlók), rövidszénláncú • · • ·

- 32 ketonok (aceton és más hasonlók), poláros éterek (tetrahidrofurán, dioxán, 1, 2-dimetoxi-etán és más hasonlók) hozzáadásával leválasztjuk és így könnyen elkülöníthető és tisztítható kristályos anyagot nyerünk. Különösen előnyösnek bizonyult, hogy a kívánt bázist már a komplexképzés során hozzáadjuk a reakciókeverékhez és ezáltal egy reakciólépést megtakarítunk.

Amennyiben a savas komplex-vegyületekben több szabad karboxicsoport van, gyakran célszerű, semleges keveréksók előállítása, melyek ellenionokként szervetlen és szerves kationokat is tartalmaznak.

Ez például úgy történhet, hogy a komplexképző ligandum vízzel készített szuszpenzióját vagy oldatát a központi iont szolgáltató elem valamely oxldjával vagy sójával és a semlegesítéshez szükséges fele mennyiségű szerves bázissal reagálhatjuk, a keletkezett komplexsót izoláljuk, kívánt esetben tisztítjuk és ezután olyan mennyiségű szervetlen bázist adunk hozzá, mellyel teljes semlegesítést érünk el. A bázisok hozzáadásának sorrendje felcserélhető.

Semleges komplex-vegyületek egy másik előállítási módjának lényege, hogy a komplexben visszamaradó összes savas csoportot vagy csak egy részüket észter vagy amldcsoporttá alakítjuk át. Ez a kész komplexekben végzett utólagos reakcióval (például az összes szabad karboxicsoportot dimetilszulfáttal reagálhatjuk) történhet.

Az antitest és komplex által alkotott konjugátumot az iv-vivo-felhasználás előtt egy gyenge komplexképzővel (például nátriumcitráttal, nátrium-diamin-tetraecetsavval) végzett inkubálás után dializálhatjuk, hogy a gyengén kapcsolódó fématomokat eltávolítsuk.

A találmány szerinti gyógyászati szerek előállítása szintén az önmagában ismert módon történik, például a találmány szerinti komplex-vegyületeket - adott esetben a gyógyszer készítésnél szokásos adalékok hozzáadása közben - vizes közegben szuszpendáljuk vagy oldjuk és ezután ezt az oldatot vagy szuszpenziót adott esetben sterilizáljuk. Megfelelő adalékok például a fiziológiailag elfogadható pufferek (például a trometamin), komplexképző adalékok (például dietilén-triaminpentaecetsav) vagy - szükség esetén - elektrolitok, például nátriumklorid vagy - szükség esetén - antioxidánsok, például aszkorbinsav.

Amennyiben enterális adagolásra vagy egyéb célból a találmány szerinti szereket vízzel készített vagy fiziológiás sóoldattal készített oldatok alakjában kívánatos előállítani, akkor ezeket a gyógyszer készítésnél szokásos egy vagy több segédanyaggal (például metilcellulózzal, laktózzal, mannittal) és/vagy tenziddel vagy tenzidekkel (például lecítinnel, Tween-rel, Myrj(^R)-rel) és/vagy íz-korrigálás céljából aroma-anyagokkal (például éteres olajokkal) keverjük.

Elvileg az is lehetséges, hogy a találmány szerinti gyógyászati szereket a komplexsók izolálása nélkül állítsuk elő. Minden esetben különös gondot kell fordítani arra, hogy a kelátképzés úgy történjen, hogy a találmány szerinti sók vagy • · • ·

- 34 sóoldatok gyakorlatilag mentesek legyenek a nem komplexált, mérgező hatású fémionoktól.

Ezt például úgy szavatolhatjuk, hogy az előállítási eljárás folyamán színindikátorok, például xilenolnarancs segítségével ellenőrző titrálásokat végzünk. Ebből kifolyólag szintén a találmány tárgya az eljárás a komplex-vegyületek és sóik előállítására. Végső biztosításként az izolált komplexsó tisztítása marad.

A találmány szerinti gyógyászati szerek előnyösen 0,1 //mól - 1 mól/liter komplexsót tartalmaznak és az adagolás általában 0,1 //mól -5 mmól/kg dózisban történik. Az adagolást enterálisan és parenterálisan végezzük. A találmány szerinti vegyületek a következő területeken kerülhetnek felhasználásra:

1. NMR- és Röntgen-diagnosztikában, a 21-29, 42, 44 és 57-83 rendszámú elemek ionjaival alkotott komplexeik alakjában;

2. radio-diagnosztikában és radio-terápiában, a 27, 29. 31,

32, 37-39, 43, 49, 62, 64, 70, 75 és 77 rendszámú elemek radio-izotópjaival alkotott komplexeik alakjában.

A találmány szerinti szerek megfelelnek azoknak a követelményeknek, melyek ahhoz szükségesek, hogy a magspintomográfiai vizsgálatok során kontraszt anyagokként használjuk őket. így például azért különösen megfelelőek, mert orális vagy parenterális adagolás után, a magspin-tomográf segítségével nyert kép jel-intenzitásának növelésével a diagnózis határozottabb. Továbbá nagyhatásúak, mely ahhoz szükséges, hogy a testet a lehető lecsekélyebb mértékben terheljük idegen

anyagokkal, ezenkívül összeférhetők, mely azért szükséges, hogy a vizsgálatok során a nem támadó jellegük fenntartható legyen. A találmány szerinti szerek jó vízoldhatósága és csekély ozmolalitása lehetővé teszi, hogy nagy konccentrációjú oldatokat állítsunk elő, miáltal a keringési rendszer térfogat-terhelése megfelelő határok közt tartható és a testnedvek okozta hígítás kiegyenlíthető, azaz az NMRdiagnosztikumoknak 100-1000-szeresen jobb vízoldhatosággal kell rendelkezniük, mint az NMR-spektroszkópiában alkalmazott szereknek. Továbbá a találmány szerinti szerek nemcsak invitro, hanem in-vivo is meglepően nagy stabilitással rendelkeznek, úgy hogy a komplexekhez nem kovalens kötéssel kapcsolódó - magukban mérgező - ionok felszabadulása vagy kicserélése az új kontraszt-szerek újra történő teljes leválasztásának idejéhez képest csak nagyon lassan történik.

A találmány szerinti szereket NMR-diagnosztikumokként általában 0,0001-5 mmól/kg, előnyösen 0,005-0,5 mmól/kg dózisban alkalmazzuk. A felhasználásra vonatkozó részletes leírást például H.J. Weinmann és munkatársai által az Am. J. of Roentgenology 142, 619 (1984) helyen közöltekben találunk.

A szerv-specifikus NMR-diagnosztikumokat különösen alacsony dózisban használhatjuk tumorok és szív-infarktus kimutatásánál.

A találmány szerinti komplex-vegyületeket ezenkívül in-vivo NMR-spektroszkópiában előnyösen használhatjuk érzékelő reagensekként vagy kiegészítő reagensekként.

A találmány szerinti szerek kedvező radioaktív tulajdonságaik és a bennük levő komplex-vegyületek nagy stabilitása következében radio-diagnosztikumokként is használhatók. Fel36 használásukra és adagolásukra vonatkozó részletes leírást például a Radiotracers fór Medical Applications CRC-Press, Boca Raton, Florida, irodalmi helyen találunk.

A radioizotópokkal egy további, képet adó módszer a pozitron-emmisszió-tomográfia, mely pozitront kibocsátó izotópokként például ⁴⁸SC, ⁴⁴Sc, ⁵²Fe, ⁵⁵Co és ⁸⁸Ga izotópokat használ (Heiss, W.D.; Phelps, M.; Positron Emission Tomography of Brain, Springer Verlag Berlin, Heidelberg, New York 1983).

A találmány szerinti vegyületeket használatjuk radioimmuno- vagy sugárzás-terápiában is. Ez a megfelelő diagnosztikumoktól csak az alkalmazott izotópok mennyiségében és jellegében különbözik. Ebben az esetben a cél az, hogy a tumorsejteket a lehető legkisebb hatósugarú, nagy energiájú, rövidhullámú sugárzással roncsoljuk. Megfelelő /3-emissziós ionok például : ⁴⁸Sc, ⁴⁷Sc, ⁴⁸Sc, ⁷²Ga, ⁷²Ga és Megfelelő felezési idővel rendelkező alfa-emissziós ionok például: ²^^Bi, ²l²Bi, ²·*·⁸ Bi és ²^⁴Bi, melyek közül a ²l²Bi előnyös.

E O Megfelelő, foton- és elektron-kibocsátó ion például a Gd,

7 mely a Gd-ból neutron-befogással nyerhető.

Amennyiben a találmány szerinti szereket R. L. Mills és munkatársai [Natúré Vol. 336, (1988), S. 787] által ajánlott sugárzás-terápiában használjuk, szükséges, hogy a központi ion c η ι E 1 egy Mössbauer-izotópból, például Fe- vagy Eu-izotópból legyen levezethető.

Amennyiben a találmány szerinti terápiás szereket invivo használjuk adagolásuk egy megfelelő hordozóval például szérummal vagy fiziológiás nátriumkloridoldattal vagy egy másik proteinnel, például humán-szérum-albuminnal együtt történhet. Az adagolás emellett függ sejt-roncsolás jellegétől, az alkalmazott fémiontól és az alkalmazás módjától (például brachiterápia).

A találmány szerinti terápiás szereket parenterálisan, előnyösen intravénásán adagoljuk.

A radioterápiás szerek felhasználásának részletes leírását például R.W. Kozák és munkatársai a TIBTEC, október, 1986, 262 helyen ismertetik.

A találmány szerinti szerek kiváló röntgen-kontrasztanyagok, és különösen kiemelendő az a tulajdonságuk, hogy használatukkor a jódtartalmú kontrasztanyagoknál ismert anafilaxiás-jellegű reakciók nem állapíthatók meg a biokémiaifarmakológiai vizsgálatok során. Különösen értékesek digitális szubsztrakciós-technika esetén a magasabb cső-feszültségi tartományban mutatkozó kedvező adszorpciós tulajdonságaik miatt.

A találmány szerinti szereket mint röntgenkontrasztanyagokat általában például a meglumin-diatrizoáthoz hasonlóan 0,1-5 mmól/kg, előnyösen 0,25-1 mmól/kg mennyiségben adagoljuk.

A röntgen-kontrasztanyagok felhasználásának részletes leírását például Barke, Röntgenkontrastmittel, G. Thieme, Leipzig (1970) és P. Thurn, E. Bücheler, Einführung in die Röntgendiagnostik, G. Thieme, Stuttgart, New York (1977)

helyeken találhatjuk.

Összefoglalva új komplexképzőket, fémkomplexeket és fémkomplexsókat sikerült szintetizálni, ez egyben új lehetőségeket nyit a diagnosztikus és terápiás gyógyászatban. Mindenekelőtt az újszerű, kép-adó eljárások kifejlesztése a gyógyászati diagnosztikában mutathatja ezt a fejlesztést kívánatosnak .

A következő példák közelebbről mutatják be a találmányt .

1. példa

a) 3,6,9-trisz[dihidro-2(3H)-furanon-3-il)-3,6,9,15-tetraaza-biciklo[9.3.1]pentadeka-1(15),11,13-trién g (48,48 mmól) 3,6,9,15-tetraaza-biciklo[9.3.1]pentadeka-1 (15),11,13-triénhez, 33,5 g (242,38 mmól) káliumkarbonáthoz és 805 mg (4,85 mmól) káliumjodidhoz 200 ml acetonitriles közegben 40 g (242,38 mmól) alfa-bróm-gamma-butirolaktont adunk. Ezt a keveréket 48 órán át forraljuk visszafolyatás közben, majd vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot 500 ml metilénkloridban felvesszük és háromszor extraháljuk 150-150 ml vízzel. A szerves fázist magnéziumszulfát felett szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A maradékot szilikagélen végzett kromatografálással tisztítjuk (futtatószer: metilénklorid/metanol = 15:1).

- 39 • · · · · · · · · · • · < * · · · * ······* ··· ·*· ·· ·« ··

Termelés: 7,11 g (az elméletileg számított 32 %-a)

enyhén sárgás	színű	olajos anyag, mely állás közben megdermed.
Elemanalízis:
C 60,25 H	6,59	N	12,22	(számított)
C 60,18 H	6, 64	N	12,17	(mért)

b) A 3,6,9,15-tetraaza-biciklo[9.3.1]pentadeka-l(15)ll,13trién-trisz[alfa-(2-hidroxi-etil)-ecetsav] gadolínium komplexe

6,7 g (14,61 mmól) la) példában leírtak szerint előállított vegyületet oldunk 50 ml ionmentes vízben és a pH-t 1 n sósav hozzáadásával 5,5 értékre állítjuk. A reakcíóoldathoz ezután 2,65 g (7,3 mmól) gadolíniumoxidot adunk és 3 órán át forraljuk visszafolyatás közben. A lehűtött oldatot 10 ml savas ioncserélővel (IR 120) és 10 ml bázisos ioncserélővel (IRA 410) keverjük egy órán át. Az ioncserélőt kiszűrjük és a szűrletet egy órán át forraljuk aktívszénnel. Szűrés és fagyasztva-szárítás után 9,25 g (az elméletileg számított 95 %-

a) amorf, színtelen port nyerünk (az analízis szerint 8,3 % vizet tartalmaz).

Elemanalízis (vízre korrigálva):

C 41,43 H 4,99 N 8,40 Gd 23,58 (számított)

C 41,35 H 5,09 N 8,34 Gd 23,50 (mért) ·· · · · ♦ ·· • ·♦ · · · • · · · · ·* ··· ·· «4*·

c) A 3,6,9,15-tetraaza-biciklo[9.3.1]pentadeka-1(15),11,13trién-3,6,9-trisz[alfa-(2-hidroxi-etil)-ecetsav] európiumkomplexe

151

A b) példában leírt módszerhez hasonlóan Eu₂Og-dal reagáltatva nyerjük a megfelelő európium-komplexet.

Elemanalízis	(vízre 5,03	korrigálva)	Eu	22,97 (számított)
C	41,76	H	N	8,47
c‘	41,68	H	5,12	N	8,39	Eu	22,88 (mért) .
2 .	példa

a) 3,6,9,15-tetraaza-biciklo[9.3.1]pentadeka-1(15),11,13trién-3,6,9-trisz[alfa-(benziloxi-metil)-ecetsav] g (48,48 mmól) 3,6,9,15-tetraaza-biciklo[9.3.1]pentadeka-1(15),11,13-triént és 114,71 g (484,8 mmól) 2-klór-3benziloxi-propionsav-nátriumsót 200 ml vízben 48 órán át melegítünk 70°C-on. Az oldatot 400 ml vízzel hígítjuk és 300 ml 2 n sósavat adunk hozzá. Ezután ötször extraháljuk 200-200 ml metilénkloriddal. A vizes fázist vákuumban bepároljuk. A maradékot 300 ml etanolban oldjuk és a nátriumkloridot kiszűrjük. Ezután a szűrletet vákuumban bepároljuk és a visszamaradó olajos anyagot szilikagélen kromatografáljuk (futtatószer: etanol/víz - 20:1). A főfrakciókat vákuumban bepároljuk és a p maradékot 5 %-os sósavban oldjuk. Az oldatot egy Reillex -rel

(=poli-4-vinil-piridin) töltött oszlopra öntjük és a terméket víz/metanol (3:1) eleggyel eluáljuk. A föfrakciók bepárlása után 12,93 g (az elméletleg számított 36 %-a) erősen híg roszkópos szilárd anyagot nyerünk (mely az analízis alapján

9,1 % vizet tartalmaz).

Elemanalízis (vízre korrigálva):

C 66,47 H 6,53 N 7,56 (számított)

C 66,38 H 6,60 N 7,48 (mért)

b) 3,6,9,15-tetraaza-bíciklo[9.3.1]pentadeka-l(15) , 11,13-trién-3,6,9-trisz[alfa-(hidroxi-metíl)-ecetsav]

12,6 g (17,01 mmól) 2a) példában leírtak szerint előállított vegyületet 200 ml metanol és 100 ml víz elegyében oldunk és 4 g palládium-katalizátort (10 % Pd aktívszén hordozón) adunk hozzá. Öt órán át hidrogénezünk 50°C-on. Ezután a katalizátort kiszűrjük és a szűrletet vákuumban bepároljuk.

Termelés: 7,48 g (az elméletileg számított 98 %-a) üveges jellegű szilárd anyag (az analízis szerint 6,9 % vizet tartalmaz).

Elemanalízis (vízre korrigálva):

C 51,06 H 6,43 N 11,91 (számított)

C 50,97 H 6,51 N 11,81 (mért)

c) A 3,6,9,15-tetraaza-biciklo[9.3.1]pentadeka-l(15),11,13trién-3,6,9-trisz[alfa-(hidroxi-metil)-ecetsav] gadolínium komplexe

7,5 g (15,94 mmól) 2b) példában leírtak szerint előállított vegyületet oldunk 50 ml ionmentesített vízben és 2,89 g (7,97 mól) gadolíniumoxidot adunk hozzá. Ezután 3 órán át melegítjük 90°C-on. A lehűtött oldatot 2 ml savas ioncserélővel (IR 120) és 2 ml bázisos ioncserélővel (IRA 410) egy órán át keverjük. Az iocserélőt kiszűrjük és a szűrletet rövid ideig aktívszénnel forraljuk. Szűrés és fagyasztva-szárítás után 9,56 g (az elméletileg számított 96 %-a) színtelen, amorf port

nyerünk (az <	analízis	szerint 3,1 %	vizet	tartalmaz).
Elemanalízis	(vízre	korrigálva):
C 38,45 H	4,36	N 8,97 Gd	25,17	(számított)
C 38,37 H	4,43	N 8,89 Gd	25,06	(mért)

3. példa

a) 3,6,9,15-tetraaza-biciklo[9.3.1]pentadeka-1(15),11,13trién-3,6,9-trisz[alfa-(1,2-O-izopropilidén-l,2-dihidroxietil)-ecetsav-etilészter] g (72,71 mmól) 3,6,9,15-tetraaza-biciklo[9.3.1]pentadeka-1 (15),11,13-trién, 156,38 g (436,28 mmól) 3,4-0-izopropílidén-2-(p-toluol-szulfonil)-3,4-dihidroxi-vajsav-etilész tér, 60,3 g (436,28 mmól) káliumkarbonát és 2,41 g (14,54 mmól) káliumjodid 400 ml acetonitrillel készített keverékét 48 órán át forraljuk visszafolyatás közben. A reakcióelegyet ezután vákuumban bepároljuk és a maradékot 500 ml metilénkloridban felvesszük. A metilénkloridos oldatot háromszor extraháljuk 200-200 ml vízzel, majd a szerves fázist magnéziumszulfát felett szárítjuk. Bepárlás után a visszamaradó olajos anyagot szilikagélen kromatografáljuk (futtatószer: metilénklorid/hexán/metanol = 20:4:1).

Termelés: 17,24 g (az elméletileg számított 31 %-a) sárga, sűrűnfolyó olajos anyag.

Elemanalízis:

C 59,67 H 7,91 N 7,32 (számított)

C 59,59 H 7,98 N 7,27 (mért)

b) 3,6,9,15-tetraaza-biciklo[9.3.1]pentadeka-1(15),11,13-trién-3,6,9-trisz[alfa-(1,2-dihidroxi-etil)-ecetsav]

16,5 g (21,57 mmól) 3a) példában leírtak szerint előállított vegyületet oldunk 100 ml etanolban és 50 ml 5 n nátriumhidroxidóldatot adunk hozzá. A reakcióelegyet 10 órán át forraljuk visszafolyatás közben, majd vákuumban bepároljuk. A maradékot 250 ml metanolban oldjuk és a keletkezett nátriumkloridot kiszűrjük. A szűrletet vákuumban bepároljuk és a maradékot ioncserélőn a következők szerint tisztítjuk: először 50 ml vízben oldjuk és az oldatot IR 120 jelű kation cserélövel töltött oszlopra öntjük. Ezt vízzel öblítjük és a ligandumot 0,5 n vízzel készített ammóniaoldattal eluáljuk.

A föfrakciókat bepároljuk, a maradékot kevés vízben felvesszük és egy IRA 67 jelű ioncserélővel töltött oszlopra öntjük. Ezt először vízzel mossuk, majd 0,5 n hangyasavval eluáljuk. Az eluátumot vákuumban bepároljuk és a maradékot kis mennyiségű forró metanolban oldjuk. Aceton óvatos hozzáadásával és jégfürdővel történő hűtés közben a cím szerinti vegyület kristályosodik ki.

Termelés: 8,22 g (az elméletileg számított 68 %-a) üvegszerű szilárd anyag (az analízis alapján 9,2 % vizet tartalmaz). Elemanalízis (vízre korrigálva):

C 49,28 H 6,47 N 9,99 (számított)

C 49,17 H 6,56 N 9,88 (mért)

c) A 3,6,9,15-tetraaza-biciklo[9.3.1]pentadeka-l(15),11,13trién-3,6,9-trisz[alfa-(1,2-dihidroxi-etil)-ecetsav] gadolínium komplexe g (14,27 mmól) 3b) példában leírtak szerint előállított vegyületet-oldunk 60 ml ionmentesített vízben és 2,58 g (7,135 mmól) gadolíniumoxidot adunk hozzá. A reakcióelegyet 3 órán át melegítjük 90°C-on. A lehűtött oldatot 2 ml savas ioncserélővel (IR 120) és 2 ml bázisos ioncserélővel (IRA 410) egy órán át keverjük szobahőmérsékleten. Az ioncserélőt kiszűrjük, a szürletet aktívszénnel felforraljuk Szűrés és fagyasztva-szárítás után 9,89 g (az elméletileg számított 97 %-a) színtelen, amorf port (mely az analaízis alapján 7,3 % vizet tartalmaz) nyerünk.

Elemanalízis	(vízre	korrigálva):
C	38,65	H	4,65	N 7,84	Gd	22,00	(számított
C	38,54	H	4, 74	N 7,78	Gd	21,92	(mért)
4 .	példa

a) 2,2',6,6'-tetra-(hidroxi-metil)-4,4'-bípiridin g (128,77 mmól) 2,2 ' , 6,6'-tetra-(metoxi-karbonil)-4,4'-bipiridint oldunk 400 ml dioxán és 400 ml víz elegyében és részletenként 48,71 g (1,28 mól) nátriumbórhidridet adunk hozzá. Egy éjszakán át keverjük szobahőmérsékleten, majd az oldatot 5 n sósavval savanyítjuk és szárazra pároljuk. A maradékot 1 liter 1 n nátriumhidroxidoldatban szuszpendáljuk és háromszor extraháljuk 250-250 ml kloroformmal. A szerves fázisokat magnéziumszulfát felett szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A maradékot etanol/éter elegyből kristályosítjuk át.

Termelés: 29,53 g (az elméletileg számított 83 %-a) színtelen kristályos anyag.

Elemanalízis:

C 60,86 H 5,84 N 10,14 (számított)

C 60,77 H 5,93 N 10,06 (mért)

b) 2,2',6,6'-tetra-(klór-metil)-4,4'-bipiridin g (104,96 mmól) a 4a) példában leírtak szerint előállított vegyületet 250 g (2,1 mól) tionilkloridban 5 órán át forralunk visszafolyatás közben. A reakcióelegyet ezután szárazra pároljuk, a maradékot 200 ml tömény nátriumkarbonátoldatban felvesszük, majd kétszer extraháljuk 150-150 ml metilénkloriddal. A szerves fázist magnéziumszulfát felett szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A maradékot éter/hexán elegyből kristályosítjuk át.

Termelés: 35,54 g (az elméletileg számított 94 %-a) színtelen kristályos anyag.

Elemanalízis:

C 48,03 H 3,45 N 8,08 Gd 40,51 (számított)

C 48,10 H 3,40 N 7,96 Gd 40,59 (mért)

c) 13,13'-bisz(3,6,9-trisz-(p-tolil-szulfonil)-3,6,9,15tetraaza-biciklo[9.3.1]pentadeka-l(15),11,13-trién}

118,43 g (194,25 mmól) N,N',N''-trisz-(p-tolil-szulfonil)-dietilén-triamin-N,N* '-dinátriumsóhoz 1600 ml dimetilformamidos közegben 100^oC-on, 4 óra alatt 34 g (97,12 mmól) 4b) példában leírtak szerint előállított vegyület 700 ml dimetilformamiddal készített oldatát csepegtetjük. Ezután egy éjszakán át keverjük 100’C-on. A forró oldatot 2 liter vízbe csepegtetjük és 0°C-ra hűtjük le. A képződött csapadékot

szűrjük és vízzel mossuk. Ezután vákuumban (60°C-on) szárítjuk és acetonitrilből átkristályosítjuk. így 79,13 g (az elméletileg számított 61 %-a) krémszínű poralakú anyagot nyerünk. Elemanaslizis:

c	57,55	H	5,28	N	8,38	S	14,40	(számított
c	57,47	H	5,35	N	8,31	S	14,32	(mért)

d) 13,13'-bisz(3,6,9,15-tetraaza-biciklo[9.3.1]pentadeka-

-1 (15) ,11,13-trién}-oktahidroszulfát g (59,15 mmól) 4c) példában leírtak szerint előállított vegyületet adunk 270 ml tömény kénsavhoz és 48 órán át keverjük 100°C-on. Ezután 0°C-ra hűtjük le és 1,35 ml vízmentes étert csepegtetünk hozzá. Szűrés és vákuumban történő szárítás után 65,74 g (az elméletileg számított 93 %-a) a

levegőn szétfolyó szilárd anyagot	nyerünk.
Elemanalízis :
C 22,11 H 4,22 N 9,38	S	21,46 (számított)
C 22,04 H 4,33 N 9,29	S	21,38 (mért)

e) 13,13'-bisz{3,6,9,15-tetraaza-biciklo[9.3.1]pentadeka-

-1(15) , 11,13-trién}

65,5 g (54,80 mmól) 4d) példában leírtak szerint előállított vegyületet oldunk 100 ml vízben és a pH-t 32 %-os nátriumhidroxidoldat hozzáadásával 13 értékre állítjuk. Ezután • · « · háromszor extrahálunk 250-250 ml forró toluollal. Az egyesített toluolos fázisokat 20 g finoman porított nátriumhidroxiddal egy órán át forraljuk visszafolyatás közben. Ezután szűrjük és a szűrletet szárazra pároljuk.

Termelés: 21,6 g (az elméletileg számított 96 %-a) halványsárga színezetű szilárd anyagot.

Elemanalízis:

C 64,36 H 8,35 N 27,29 (számított)

C 64,27 H 8,44 N 27,22 (mért)

f) 13,13'-bisz[3,6,9,15-tetraaza-biciklo[9.3.1]pentadeka-1(15),11,13-trién-3,6,9-trísz[alfa-(benziloxi-metil)-ecetsav}

21,5 g (52,37 mmól) a 4e) példában leírtak szerint előállított vegyületet és 247,8 g (1,05 mól) 2-klór-3-benziloxipropionsav-nátriumsót 400 ml vízben 48 órán át melegítünk 70°C-on. Az oldatot 800 ml vízzel hígítjuk és 600 ml 2 n sósavat adunk hozzá. Ezután ötször extraháljuk 300-300 ml metilénkloriddal. A vizes fázist vákuumban bepároljuk. A maradékot 500 ml etanolban oldjuk és a keletkezett nátriumkloridot kiszűrjük. Ezután a szűrletet vákuumban bepároljuk és a maradékot szilikagélen kromatografáljuk (futtatószer: etanol/víz = 20:1) . A főfrakciókat vákuumban bepároljuk és a maradékot 100 ml 5 %-os sósavban oldjuk. Az oldatot egy Reil p

lex -rel (=poli-4-viníl-piridin) töltött oszlopra öntjük és a terméket metanol/víz (2:1) eleggyel eluáljuk. A főfrakciók bepárlása után 20,92 g (az elméletileg számított 27 %-a) erősen higroszkópos szilárd anyagot nyerünk (az analízis

szerint 8,1 %	vizet	tartalmaz).
Elemanalízís	(vízre	korrigálva):
C 66,56 H	6,40	N 7,57 (számított)
C 66,47 H	6,51	N 7,48 (mért)

g) 13,13'-bisz {3,6,9,15-tetraaza-biciklo[9.3.1]pentadeka-1(15),11,13-trién-3,6,9-trisz[alfa-(hidroxi-metil)-ecetsav}

20,5 g (13,85 mmól) a 4f) példában leírtak szerint előállított vegyületet oldunk 300 ml metanol és 150 ml víz elegyében és 7 g palládium-katalizátort (10 % Pd aktívszén hordozón) adunk hozzá. Öt órán át hidrogénezünk 50°C-on. Ezután a katalizátort kiszűrjük és a szűrletet vákuumban bepároljuk. Termelés: 12,62 g (az elméletileg számított 97 %-

a) üvegszerű szilárd anyag (az analízis szerint 8,5 % vizet tartalmaz).

Elemanalízis (vízre korrigálva):

C 51,17 H 6,23 N 11,93 (számított)

C 51,07 H 6,31 N 11,87 (mért)

h) A 13,13'-bisz[3,6,9,15-tetraaza-biciklo[9.3.1]pentadeka-1 (15) , 11,13-1:1:1611-3,6, 9-trisz [alfa- (hidroxi-metil) -ecet sav} gadolínium komplexe g (12,78 mmól) 4g) példában leírtak szerint előállított vegyületet oldunk 80 ml Ionmentesített vízben és 4,63 g (12,78 mmól) gadolíniumoxidot adunk hozzá. Ezután három órán át melegítjük 90°C-on. A dekantált oldatot 5 ml savas ioncserélővel (IR 120) és 5 ml bázisos ioncserélővel (IRA 410) egy órán át keverjük szobahőmérsékleten. Ezután az ioncserélőt kiszűrjük és a szűrletet rövid ideig aktív szénnel forraljuk. Szűrés és fagyasztva-szárítás után 15,3 g (az elméletileg számított 96 %-a) színtelen, amorf port nyerünk (mely az analízis szerint 9,3 % vizet tartalmaz).

Elemanalízis	(vízre	korrigálva):
C	38,52	H	4,20	N 8,98	Gd	25,21	(számított)
C	38,46	H	4,28	N 8,91	Gd	25,14	(mért)
5.	példa

a) Transz-5-(p-tolil-szulfonil)-amino-6-(p-tolil-szulfoniloxi) -2,2-dimetil-l,3-dioxepán

100 g transz-6-amino-2,3-dimetil-l,3-dioxepán-5-ol 903 ml piridinnel készített oldatához keverés közben részletenként -5-0°C-on összesen 295,67 g p-toluol-szulfokloridot adunk.

φ · » · ·· · » * • ······♦ »· r ·*· · ·· ··

- 51 Ezután 72 órán át hagyjuk állni +4°C-on, majd 10 liter jegesvízbe öntjük. A keletkezett csapadékot szűrjük, vízzel mossuk és a maradékot szárítószekrényben 50°C-on és 200 torr nyomáson szárítjuk 48 órán át. A nyersterméket 5 liter dioxánból átkristályosíva tisztítjuk. így 196 g cím szerinti vegyületet nyerünk fehér por alakjában, mely 200-202°C-on olvad.

b) Az N—[2-(N—tolil—szulfonil—amino)—etil]-p—tolil-szulfonamid mononátriumsója

150 g N-[2-(N-tolil-szulfonil-amino)-etil]-p-tolil-szulfonamidot szuszpendálunk 1,25 liter etanolban, visszafolyatás közben forraljuk és 10,3 g nátrium 300 ml etanollal készített oldatát csepegtetjük hozzá, eközben oldat képződik. Lehűtés közben a cim szerinti vegyület válik ki. Ezt szűrjük és etanollal mossuk, majd 50°c-on 200 torr nyomáson szárítjuk, így 119 g cím szerinti vegyületet nyerünk fehér por alakjában.

c) Cisz-2,2-dimetil-5-[N-(p-tol11-szulfonil)-amino]-6-[N-(p-tolil-szulfonil)-N-(Ν'-2-p-tolil-szulfonil-amino-metil)]-1,3-dioxepán

116 g, az 5b) példában leírtak szerint előállított mono-nátriumsót szuszpendálunk 2,66 liter dimetilformamidban. 100’C-on 141 g transz-5-(p-tolil-szulfonil)-amino-6-(p-tolil52

-szulfoniloxi)-2,2-dimetil-l,3-dioxepán 1,5 liter dimetilformamiddal készített oldatát csepegtetjük hozzá és 5 órán át keverjük 120°C fürdő-hőmérsékleten. A reakcióoldatot ezután vákuumban 1 liter térfogatúra pároljuk be és 10 liter jeges vízzel hígítjuk. A keletkezett csapadékot leszivatjuk, vízzel mossuk és 50°C-on és 200 torr nyomásom szárítjuk. így 182 g nyers cím szerinti vegyületet nyerünk, melyet tisztítás céljából 1,85 liter etanollal felforralunk. Leszivatás és szárítás után 125 g cím szerinti vegyületet nyerünk fehér por alakjában. A termék 190-194°C-on olvad.

d) A cisz-2,2-dimetíl-5-[N-(p-tolil-szulfonil)-amino]-6-[N-

- (p-tolil-szulfonil)-N-(Ν'-2-p-tolil-szulfonil-amino-metil)]-1,3-dioxepán dinátriumsója

87,8 g az 5c) példában leírtak szerint előállított anyagot 410 ml etanolban szuszpendálunk, a szuszpenziót felforraljuk és 6,67 g nátrium 200 ml etanollal készített oldatát csepegtetjük hozzá. A reakcióelegyet jégfürdőben lehűtjük, 450 ml étert adunk hozzá és a kiváló csapadékot leszivatjuk, majd 800C-on, 200 torr nyomáson szárítjuk. így 91 g cím szerinti vegyületet nyerünk fehér por alakjában.

e) A 4,5-bisz(hidroxi-metil)-3,6,9-trí-tozil-szulfonil-

3,6,9,15-tetraaza-biciklo[9.3.1]pentadeka-1(15) ,11,13-trién acetonidja

78,75 g az 5d) példában leírtak szerint előállított dinátriumsót oldunk 880 ml dimetilformamidban, az oldatot 100°C-ra melegítjük és 19,53 g bisz-(2,6-klór-metil)-piridin 360 ml dimeitlformamiddal készített oldatát csepegtetjük hozzá, még 5 órán át melegítjük 120°C-on és ezután vákuumban 300 ml térfogatúra pároljuk be. Az oldatot 5 liter jeges vízbe keverjük, a kiváló csapadékot leszivatjuk, vízzel mossuk és szárítjuk. A nyersterméket 700 ml dioxánból kristályosítjuk át, így 45 g cím szerinti vegyületet nyerünk fehér por alakjában. A termék 244-250°C-on olvad.

f) A 4,5-bisz(hidroxi-metil)-3,6,9,15-tetraaza-biciklo[9.3.1]pentadeka-1(15),11,13-trién acetonidja

260 ml folyékony ammóniához 20 g, az 5e) példában leírtak szerint előállított vegyület 140 ml tetrahidrofuránnal készített szuszpenzióját adjuk és hűtő-fürdőben -50°C-on keverjük, majd részletenként összesen 14,4 g nátriumot adunk hozzá. Ezután még 5 órán át keverjük -60°c-on, a hütő-fürdőt eltávolítjuk, majd 50 ml etanolt csepegtetünk hozzá, és az ammóniát hagyjuk lepárlódni. Ezután a reakciőelegyet vákuumban szárazra pároljuk és a maradékot szilikagélen kromatografálva • · ♦ * · * «« ·· tisztítjuk. Eluálószerként kloroform/etanol/tömény ammóniaoldat (3:1:0,5) elegyet használunk. így 5,30 g cím szerinti vegyületet nyerünk olajos anyag alakjában.

Elemanalízis:

C 62,72 H 8,55 N 18,29 (számított)

C 62,51 H 8,41 N 18,45 (mért)

g) A 4,5-bisz(hidroxi-metil)-3,6,9,15-tetraza-biciklo[9.3.1]pentadeka-1(15),11,13-trién-3,6,9-trisz-ecetsav-terc-butilészter) acetonidja g az lf) példában leírtak szerint előállított vegyület 100 ml tetrahidrofurán és 10 ml víz elegyével készített oldatához 5,51 g vízmentes nátriumkarbonátot és 10,2 g brómecetsav-terc-butilésztert adunk és 5 órán át keverjük 50°C-on. A reakcióelegyet ezután szűrjük, vákuumban bepároljuk, a maradékot 50 ml hexánnal összekeverjük és dekantáljuk. A maradékot 100 g szilikagélen kromatografálva, eluálószerként 1-10 % etanolt tartalmazó diklórmetánt használva tisztítjuk, így 5,7 g cím szerinti vegyületet nyerünk halványsárga olajos anyag alakjában.

• · · · · · • · · · · · · • ······· • ♦ · · · · · · · · ··

h) 4,5-bisz(hidroxi-metil)-3,6,9,15-tetraaza-bíciklo[9.3.1]pentadeka-1(15),11,13-trién-3,6,9-trisz-ecetsav

5,3 g az lg) példában leírtak szerint előállított észtertés 50 ml trifluorecetsavat 3 órán át keverünk 50°C-on. Ezután 10 ml vizet adunk hozzá, további 2 órán át keverjük 50°C-on, majd, vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot 20 ml vízben oldjuk, az oldatot egy 100 ml Reíllex-szel (poli-4vinil-piridin) töltött oszlopon folyatjuk át és 100 ml vízzel eluáljuk. Az eluátumot vákuumban bepároljuk. így 2,90 g amorf

port nyerünk,	mely	még	8,5 %	vizet tartalmaz.
Elemanalízis:
C 51,81 H	6,41	N	12,72	(számított)
C 51,63 H	6,70	N	12,51	(mért)

i) A 4,5-bisz(hidroxi-metil)-3,6,9,15-tetraaza-biciklo[9.3.1]pentadeka-1 (15),11,13-trién-3,6,9-trisz-ecetsav gadolínium komplexe g 4,5-bisz(hidroxi-metil)-3,6,9,12-tetraaza-biciklo[9.3.1]pentadeka-1(15),11,13-trién-3,6,9-trisz-ecetsavat [(mely 8,5 % vizet tartalmaz, így 1,83 g = 4,29 mmólnak felel meg), előállítását lásd például az 5h) példában] és 778 mg gadolíniumoxidot 50 ml vízzel 5 órán át keverünk 90°C-on.

Lehűtés után egymást követően 10 ml IRA-410 jelű anioncserélővei és 10 ml IRC-50 jelű kationcserélővei keverjük, majd ·

- 56 szűrjük és a szűrletet fagyasztva szárítjuk. így 2,35 g cím szerinti vegyületet nyerünk, laza, fehér por alakjában, mely

K.-Fischer	titrálás	alapján 7,3	φ ω	vizet tartalmaz.
Elemanaízis	(vízre	korrigáláva)	a	^C19^H25^G<^^N4^G8 összegképlet
alapján:
C 38,38	H 4,24	N 9,42	Gd	26,44 (számított)
C 38,51	H 4,31	N 9,36	Gd	26,19 (mért)

6. példa

a) A 4,5-bisz(hidroxi-metil)-3,6,9-trisz-[díhidro-2(3H) -furaηοη-3-il]-3,6,9,15-tetraaza-biciklo[9.3.1Jpentadeka1(15) , 11,13-trién acetonidja g (16,34 mmól) 4,5-bisz(hidroxi-metil)-3,6,9,12-tetraaza-biciklo[9.3.1]pentadeka-1(15),11,13-trién acetonid 100 ml acetonitrillel készített oldatához 12 g káliumkarbonátot, 260 mg káliumjodidot és 13,50 g alfa-bróm-gamma-butirolaktont adunk és a reakcióelegyet 48 órán át forraljuk. Ezután vákuumban bepároljuk, a maradékot metilénkloridban oldjuk, az oldatot vízzel többször kirázzuk, a szerves fázist nátriumszulfát felett szárítjuk és vákuumbanbepároljuk. Az olajos maradékot 150 g szilikegélen kromatografáljuk, elulálószerként metilénklorid/metanol (15:1) elegyet használunk. így 5,3 g cím szerinti vegyületet nyerünk halványsárga, sűrűnfolyó, olajos anyag alakjában.

···

b) 4,5-bisz(hidroxi-metil)-3,6,9,15-tetraaza-biciklo[9.3.1]-pentadeka-1(15),11,13-trién-3,6,9-trisz[alfa-(2-hidroxi-etil)]-ecetsav g a 6a) példában leírtak szerint előállított vegyületet oldunk 50 ml vízben és a pH-t sósav hozzáadásával 2 értékre állítjuk. Ezután 5 órán át forraljuk visszafolyatás közben, szobahőmérsékletűre hűtjük le és az oldatot egy 10 g Reillex rel (poli-4-vinil-piridin) töltött oszlopon folyatjuk keresztül, az oldatot 20 ml vízzel mossuk és az egyesített eluátumot fagyasztva szárítjuk. így 4,05 g cím szerinti vegyületet nyerünk laza por alakjában, mely 7,2 % vizet tartalmaz. Elemanalízis (vízre korrigálva) a ^C25^H40^N4°ll ^összecrképlet alapján:

C 52,44 H 7,04 N 9,78 (számított)

C 52,61 H 7,33 N 9,62 (mért)

c) A 4,5-bisz(hidroxi-metil)-3,6,9,15-tetraaza-biciklo[9.3.1]pentadeka-1(15),11,13-trién-3,6,9-trisz[alfa-(2-hidroxi-etil)]-ecetsav gadolínium komplexe

1,50 g (2,68 mmól) 4,5-bisz(hidroxi-metil-3,6,9,15-tetraaza-biciklo[9.3.1]pentadeka-l(15),11,13-trién-3,6,9-trisz[alfa-(2-hidroxi-etil)]-ecetsavat 25 ml vízben 487 mg gadolíniumoxiddal keverünk 4 órán át 90°C-on. Lehűtés után az oldatot egymást követően 5 ml IRA-410 jelű anioncerélővel és 5 • ·

- 58 ml IRC-50 jelű kationcserélővei keverjük, szűrjük, majd fagyasztva szárítjuk. így 1,69 g cím szerinti vegyületet nyerünk fehér por alakjában. A termék 4,3 % vizet tartalmaz. Elemanalízis (víztre korrigálva) a C2^H2^GdN^O^ összegképlet alapján:

c	41,31	H 5,13	N	7,71	Gd	21,63	(számított)
c	41,07	H 5,33	N	7,61	Gd	21,89	(mért)

7. példa

a) 4-hidroxi-metil-3,6,9-tritozil-3,6,9,15-tetraaza-biciklo[9.3.1]pentadeka-l (15),11,13-trién

59,57 g 3-aza-l-hidroxi-metil-l,3,5-tritozil-pentán-diamin (előállítását lásd PCT/DE88/00200 számú nemzetközi szabadalmi bejelentésben, WO 88/08422, 45. oldal) 500 ml dimetilformaiddal készített oldatához részletenként 9,60 g ásványi olajjal készített 50 %-os nátriumhidrid szuszpenziót adunk és egy órán át melegítjük 80’C-on. Ehhez az oldathoz 17,61 g 2,6-bisz(klór-métái)-piridin 150 ml dimetilformamiddal készített oldatát csepegtetjük és 6 órán át melegítjük 110°Con. A reakcióelegyet vákuumban körülbelül 220 ml térfogatúra pároljuk be és 1 liter vízhez csepegtetjük. A képződött csapadékot leszivatjuk, vízzel mossuk, és egy éjszakán át szárítjuk 50°C-on és 200 mbar nyomáson. A nyersterméket 500 ml etanolból kristályosítjuk át, így 45 g cím szerinti vegyületet nyerünk sárga, szilárd anyag alakjában.

b) 4-hidroxi-metil-3,6,9,15-tetraaza-biciklo[9.3.1Jpentadeka-1(15),11,13-trién g a 7a) példában leírtak szerint előállított vegyületet 120 ml tömény kénsavval 48 órán át forralunk 100°C-on. Ezután 0°C-ra hűtjük le és 350 ml étert csepegtetünk hozzá. Eközben a cím szerinti vegyület sója válik ki. Ezt leszivatjuk, a maradékot 100 ml vízben oldjuk és 40 g nátriumhidroxidot adunk hozzá, majd többször extraháljuk diklórmetánnal. Az egyesített szerves fázisokat nátriumszulfát felett szárítjuk és vákuumban bepároljuk. így 13,3 g cím szerinti vegyületet nyerünk sűrűnfolyő olajos anyag alakjában.

c) 4-hidroxi-metil-3,6,9,15-tetraaza-biciklo[9.3.1Jpentadeka-1(15),11,13 trién-3,6,9-tríecetsav g a 7b) példában leírtak szerint előállított amint oldunk 100 ml vízben és 13,21 g klór-ecetsavat adunk hozzá. A reakcióelegyet 5 órán át keverjük 60°C-on és a pH-t ezalatt az idő alatt 10 n nátriumhidroxidoldat hozzáadásával 9,0 értéken tartjuk. Ezután 0°C-ra hűtjük le, 100 ml etanolt adunk hozzá és tömény sósav hozzáadásával a pH-t 1 értékre állítjuk, a kiváló csapadékot leszivatjuk, 50 ml vízben oldjuk és az oldatot 30 ml Reillex-szel (poli-4-vinil-piridin) töltött oszlopra öntjük, vízzel utánamossuk, az eluátumokat egyesítjük és fagyasztva szárítjuk. így 16,8 g cím szerinti vegyületet nyerünk, fehér amorf por alakjában. A termék 9,3 % vizet tartalmaz.

Elemanalízis (vízre korrigálva) a ^ciq^H26^N4°7 ^össze9^képl^et alapján:

C 52,68

H 6,39 N 13,65 (számított)

C 52,49

H 6,54 N 13,81 (mért)

d) A 4-hidroxi-metil-3,6,9,15-tetraaza-biciklo[9.3.1Jpentadeka

-1(15),11,13-trién-3,6,9-triecetsav gadolínium komplexe

2,3 g 4-hidroxi-metil-3,6,9,15-tetraaza-bíciklo[9.3.1]pentadeka-1(15),11,13-tríén 30 ml vízzel készített oldatához 1,015 g gadolíniumoxidot adunk és egy órán át melegítjük 90°C-on. Ezután a kevés nem reagált oxidot kiszűrjük és az oldatot egymást követően 10 ml IRA-410 jelű anioncserélőn és 10 ml IRC-50 jelű kationcserélőn folyatjuk át, 30 ml vízzel utánamossuk és az egyesített eluátumokat fagyasztva szárítjuk, így 3,05 g cím szerinti vegyületet nyerünk fehér por alakja-

bán, mely 7,5	% vizet tartalmaz.
Elemanalízis	(vízre	korrigálva):
C 38,29 H	4,11	N 9,92 Gd	27,85	(számított
C 38,44 H	4,32	N 9,68 Gd	27,.21	(mért)

8. példa

a) 4-benziloxi-metil-3,6,9,15-tetraaza-biciklo[9.3.1]pentadeka1(15),11,13-trién-3,6,9-triecetsav g (=24,36 mmól) 4-hidroxi-metil-3,6,9,15-tetraaza-biciklo[9.3.1]pentadeka-1(15),11,13-trién-3,6,9-triecetsav (előállítása a 7b) példában leírtak szerint történik) 150 ml dimetilformamiddal készített oldatához 0,5 g káliumjodídot, 4,17 g benzilbromidot és 5 g nátriumkarbonátot adunk. A reakcióelegyet 20 órán át melegítjük 60°C-on, majd vákuumban bepároljuk, 100 ml vizet és 300 ml etanolt adunk hozzá és a pH-t tömény sósav hozzáadásával 2 értékre állítjuk. A kiváló csapadékot szűrjük, a szűredéket 100 ml vízben oldjuk és az oldatot egy 50 g Reillex-szel (poli-4-vinil-piridin) töltött oszlopra öntjük, az oszlopot 50 ml vízzel utánamossuk és az egyesített vizes fázisokat fagyasztva szárítjuk. így 8 g cím szerinti vegyületet nyerünk amorf por alakjában.

Elemanalízis:

C 59,99 H 6,44 N 11,19 (számított)

C 59,71 H 6,49 N 11,38 (mért)

b) A 4-benziloxi-metil-3,6,9,15-tetraaza-biciklo[9.3.1]pentadeka-1(15),11,13-trién-3,6,9-triecetsav gadolínium komplexe g 4-benziloxi-metil-3,6, 9,15-tetraza-biciklo[9.3.1]pentadeka-1(15),11,13-trién-3,6,9-triecetsav 100 ml vízzel készített oldatához 1,81 g gadolíniumoxidot adunk és 3 órán át melegítjük 80-90°C-on, majd szűrjük és az oldatot egymást követően 15 ml IRA-410 jelű anioncserélővei és 15 ml IRC-50 jelű kationcserélővei töltött oszlopon folyatjuk keresztül, az oszlopokat 75 ml vízzel utánamossuk és az egyesített vizes fázisokat fagyasztva szárítjuk. így 5,85 g cím szerinti vegyületet nyerünk, amorf por alakjában. A termék 7,4 % vizet tartalmaz.

Elemanalízis (vízre korrigálva):

C 45,86 H 4,46 N 8,56 Gd 24,02 (számított)

C 45,69 H 4,71 N 8,72 Gd 23,81 (mért)

9. példa

A 3,6,9,15-tetraza-biciklo[9.3.1]pentadekán-3,6,9-trisz[alfa-(hidroxi-metil)-ecetsav] gadolínium komplexe

4,5 g (7,2 mmól) 2c) példában leírtak szerint előállított vegyületet oldunk 150 ml ionmentesített vízben és egy autoklávban ródium-katalizátor fölött (5% Rh/C) 30 bar myomáson és 50°C-on hidrogénezzük. 12 óra múlva a reakcióelegyből kiszűrjük a katalizátort és a szűrletet 3 ml kationcserélővei (IR 120) és 3 ml anioncserélővei (IRA 410) keverjük egy órán át. Ezután a ioncserélőt kiszűrjük és a szűrletet fagyasztva szárítjuk.

Termelés : 4,18 g (az elméletileg számított 92 %-a), színtelen, amorf por (analízis szerint 6,7 % vizet tartalmaz). Elemanalízis (vízre korrigálva):

C 30,08 H 5,27 N 8,88 Gd 24,93 (számított)

C 30,01 H 5,34 N 8,78 Gd 24,86 (mért)

10. példa

A 3,6,9,15-tetraaza-biciklo[9.3.1]pentadeka-1(15),11,13-trién-3,6,9-trisz[alfa-(2-hidroxi-etil)-ecetsav] gadolínium komplexe oldatának előállítása

a) 361 g (0,5 mól) lb) példában leírtak szerint előállított komplexet (víztartalom 8,3 %) 500 ml pro injectione (p.i.) vízben oldunk enyhe melegítés közben. 0,8 g trometamin hozzáadása után az oldatot p.i. vízzel lOOOml-re töltjük fel. Ezután ultra-szűrjük és flakonokba töltjük.Meleg-sterilizálás után parenterálisan adagolható a diagnosztikához felhasználásra kész oldatot nyerünk.

b) A 10a) példában leírtak szerint előállított ultra-szűrt oldatot fiolákba töltjük és liofilizáljuk. Kívánt mennyiségű

9» ·

p.i. víz hozzáadása után sugár-terápiára alkalamas adagolási formájú, intrastitiális injektálásra felhasználható készítményt nyerünk.

Claims

Szabadalmi igénypontok

1. Eljárás (I) általános képletű makrociklusos vegyületek - mely képletben a vonal egy egyszeres vagy kettőskötés,

Q nitrogénatom vagy az NH képletű csoport,

X¹ hidrogénatom, -(CH2)n-R¹- vagy -(CH2)(CH)_n-CH₂OH-csoport,

I

OH ahol n értéke 1-5, m értéke 0-2 és

R hidrogénatom vagy hidroxicsoport,
2 1

X az X csoportot jelenti vagy egy

-(CH₂)_n-(0)J-(CH₂)_k-(C₆H₄)_q-R²-csoport, ahol k értéke 0-4,

1 és q értéke 0 vagy 1 és

R hidrogénatom, 1-4 szénatomos alkoxicsoport, egy funkcionális csoport vagy ezen a funkcionális csoporton keresztül kapcsolódó bio- vagy makromolekula,

A¹, A², Β¹, B², C¹, C², D¹, D², E¹, E², F¹ és F² egymástól függetlenül egyaránt az X csoportot jelenti,

G az R csoportot vagy a K-csoporton keresztül kapcsolódó (II) általános képletű második makrociklusos csoportot jelenti, ahol • · · · · · ·· ·· «·

66 K egy közvetlen kötés, (-NH-CO-CO-NH-) képletü bisz-(karbonil-amino)-csoport vagy 1-14 szénatomos alkiléncsoport, melynek a végeihez adott esetben karbonil-(>C0)- vagy karbonil-amino-(-NH-CO-)-csoportok vagy oxigénatomok kapcsolódnak és adott esetben egy vagy több oxigénatomot, (-CH-OH-) képletü hidroxi2

-metiléncsoportot, CH(X )COOZ- képletü acil- vagy hidroxi-acilcsoporttal szubsztituált iminocsoportot vagy egy vagy két C-C-kettős- és/vagy C-C-hármaskötést tartalmaz,

Z hidrogénatom és/vagy egy 21-29, 31, 32, 37-39, 42-44, 49 vagy 57-83 rendszámú elem fémion-ekvivalense,

1 2 azzal a megkötéssel, hogy az A -F 12 gyűrü-szubsztituens

1 2 legalább 8 hirogénatomot jelent, és hogy X és X csak akkor

1 2 jelenthet egyidejűleg hidrogénatomot, ha az A -F gyűrűszubsztituensek közül legalább egy hidrogénatomtól eltérő jelentésű és hogy az (I) általános képletü makrociklus nem tartalmaz egynél több bio- vagy makromolekulát és hogy kívánt esetben a C0₂H-csoportok észter vagy amid-alakban vannak jelen - valamint az ilyen vegyületek szervetlen és/vagy szerves bázisokkal, aminosavakkal vagy aminosavamidokkal alkotott sói előállítására azzal jellemezve, hogy

1' 9 ¹ egy (!') általános képletü vegyületben - ahol G', X és X

1 2 csoportok a G, X és X csoportot jelentik, melyeknél a bennük előforduló hidroxi- és funkcionális csoportok védett alakban illetve előcsoportok formájában vannak jelen és Z' hidrogénatom vagy egy sav-védőcsoport a védőcsoportokat hasítjuk, adott esetben kialakítjuk a kívánt funkcionális csoportokat, kívánt esetben az így nyert Z cső portként hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletű komplexképzőt az önmagában ismert módon a 21-29, 31, 32, 3739, 42-44, 49 és 57-83 rendszámú elemek fémoxidjának vagy fémsójának legalább egyikével reagáltatjuk, kívánt esetben a funkciós csoportokat bio- vagy makromolekulához kapcsoljuk - a komplexképzés történhet a védőcsoportok hidroxí- és funkciós csoportokká történő hasítása előtt vagy után, illetve a fűnk ciós csoportok makro- vagy biomolekulához történő kapcsolása előtt vagy után - és végül kívánt esetben a még előforduló savas hidrogénatomokat szervetlen és/vagy szerves bázisok, aminosavak vagy aminosavamidok kationjaival szubsztituáljuk illetve a megfelelő savcsoportok mindegyikét vagy egy részét észter- vagy amidcsoporttá alakítjuk.

2. (III) általános képletű makrociklusos vegyületek mely képletben a vonal egy egyszeres vagy kettőskötés,

Q nitrogénatom vagy az NH-csoport,

X¹ hidrogénatom, ^_(^CH2)n^_R1” ^va9Y “(^CH2)_m“(CH)_n~CH₂OH-csoport,

I

OH ahol n értéke 1-5, m értéke 0-2

R hidrogénatom vagy hidroxicsoport_z

X² egy X¹ csoport vagy -(CH₂)_n~(Ο)_±-(CH₂)_k~(C_&H₄)_g-R²-csoport, ahol k értéke 0-4,

1 és q értéke 0 vagy 1 és

R hidrogénatom, 1-4 szénatomos alkoxicsoport, egy funkcioná lis csoport vagy ezen a funkcionális csoporton keresztül kapcsolódó bio- vagy makromolekula,

1111 2

A , B , C és D egymástól függetlenül egyaránt egy X csoportot jelentenek,

G egy R csoport vagy K-n keresztül kapcsolódó második, (IV) általános képletű makrociklusos csoport, ahol

K egy közvetlen kötés, (-NH-CO-CO-NH-) képletű bisz-(karbonil-amino)-csoport vagy egy 1-14 szénatomos alkiléncsoport, melynek a végeihez adott esetben karbonll-(>CO) vagy karbonilamino-csoportok (-NH-C0-) vagy oxigénatomok kapcsolódnak és adott esetben egy vagy több oxigénatomot, hidroxi-metiléncsoportot (-CH-OH-), CH(X²)COOZ- képletű, acil- vagy hidroxiacilcsoporttal szubsztituált iminocsoportot vagy egy vagy két C-C-kettős- és/vagy C-C-hármaskötést tartalmaz,

Z hidrogénatom vagy egy 21-29, 31, 32, 37-39, 42-44, 49 vagy 57-83 rendszámú elem fémion-ekvivalense,

1 2 azzal a megkötéssel hogy X és X csak akkor jelenthet egyi-

111 1 dejűleg hidrogénatomot, ha az A , B , C és D négy gyűrűszubsztituens közül legalább az egyik hidrogénatomól eltérő jelentésű és kívánt esetben a C0₂H-csoportok észter- vagy amidalakban vannak jelen - valamint az ilyen vegyületek szervetlen és/vagy szerves bázisokkal, aminosavakkal vagy aminosavamidokkal alkotott sói.
3. Az 1. igénypont szerinti vegyületek azzal jellemezve, hogy Z hidrogénatomot jelent.
4. Az 1. igénypont szerinti vegyületek azzal jellemezve, hogy a Z szubsztituensek közül legalább kettő a 21-29, 42, 44 vagy 57-83 rendszámú elemek legalább egyikének fémionekvivalensét vagy legalább egy egy 27, 29, 31, 32, 37-39, 43, 49, 62, 64, 70 vagy 77 rendszámú elem egyikének
5. Az 1. igénypont szerinti vegyületek azzal jellemez- ve, hogy K egy - (0) _g- (CH₂) _R- (CH) _k- (CH₂) _n~ (0) -^csoportot,

I

OH vagy közvetlen kötést jelent.
6. Az 1. igénypont szerinti vegyületek azzal jellemezve, hogy R² NCS, N0₂, OH, NHNH₂, NH₂, NHC0CH₂Br, NHCOCH₂C1, CO₂H vagy C0N₃ képletű funkciós csoportot jelent.
7. Az 1. igénypont szerinti vegyületek azzal jellemezve, hogy az R csoportban levő bio- vagy makromolekula egy antitest vagy antitest-fragmens.

ΊΟ
8. Az 1. Igénypont szerinti vegyületek azzal jellemez- ve, hogy az R csoportban levő bio- vagy makromolekula egy protein, például albumin, globulin vagy lektin.
9. Az 1. igénypont szerinti vegyületek azzal jellemez- ve, hogy az R csoportban levő bio- vagy makromolekula egy poliszaharid, például keményítő, dextrán vagy dextrin.
10. Az 1. igénypont szerinti vegyületek azzal jellemezve, hogy X¹ CH₂OH, CH₂CH₂OH vagy CHOHCH₂OH képletű csoport.
11. A 2. igénypont szerinti vegyületek azzal jellemezve, hogy X², A¹, B¹, C¹ és/vagy D¹ CH₂OH, CH₂CH₂OH, ch₂och₂c₆h₅, chohch₂oh, ch₂c₆h₄och₃, ch₂c₆h₅,

CH₂C_&H₄O(CH₂) ₃COOH vagy CH₂C_&H₄NCS képletű csoport.
12. A 4. igénypont szerinti fiziológiailag összeférhető, legalább egy vegyület felhasználása NMR-, röntgen, radiodiagnosztikában, rádió- vagy sugárterápiában alkalmazott szerek előállítására.
13. Gyógyászati készítmény, azzal jellemezve, hogy legalább egy 1. igénypont szerint előállított vegyületet tartalmaz, adott esetben a gyógyszerkészítésnél szokásos adalékokkal együtt.
14. Gyógyászati készítmény, azzal jellemezve, hogy legalább egy 1. igénypont szerinti vegyületet tartalmaz liposzom alakban.
15. Eljárás a gyógyászati készítmények előállítására azzal jellemezve, hogy a vízben vagy fiziológiás nátriumkloridoldatban oldott vagy szuszpendált komplex vegyületeket adott esetben a gyógyszerkészítésnél szokásos adalékokkal enterális vagy parenterális adagolásra megfelelő formájúvá alakítjuk.