HUE025303T2 - Kivágó eszköz - Google Patents

Description

KIVÁGÓ ESZKÖZ A találmány tárgya a foigénypont tárgyi köre szerinti kivágó eszköz nyál-kahártyaszövet-henger kívevésére.

Az implantációs fogpótlással történő ellátás során először az állcsontot készítik elő (például belső menetes furatot készítenek az állcsontba). Ezután ültetik be az Implantáíumot (például külső menetes implantálum becsavarásával a csontban korábban elkészített menetbe), majd pedig az Implantátumot lefedik egy „gyógyulási sapkával" és visszazárják a fogínyt. Ezt követi az úgynevezett „gyógyulási fázis", amelynek során az implantáíum a kellő stabilitással beoson-fosodik az állcsontba, mivel az implantálum stabilitása közvetlenül a beültetés után nem szükségképpen minden körülmények között elegendő arra, hogy a részben igen jelentős rágóeröket megbízhatóan vezesse az állcsontra. A gyógyulási fázis jellemzően mintegy 1 - 3 hónapig tart. A gyógyulási fázis végén a becsonfosoöoit implantátumnak elegendő másodlagos stabilitással kell rendelkeznie, mivel akkor ~ mint már említettük ~ megbízhatóan kell tudnia vezetni a részben nagyon nagy rágóeröket az állcsontra anélkül, hogy az implantálum és a csont között kialakult kapcsolódás ettől károsodna. A gyógyulási fázis elteltét kővetően egy úgynevezett „abutmenf (mü~ csonk, összekötő) kerül az Implantálum belsejébe, majd pedig erre helyezik a végleges ellátási képező felépítményt, például egy fém alapú kerámia koronát. A müesonkra helyezett koronát ugyancsak az irnplanfátumhoz rögzítik, jellemzően csavarmenettel vagy akár cementáíással is.

Alihoz, hogy szubgínglváfís implantációk esetén a gyógyulási fázis után folytatni lehessen a fogpótlási ellátást, újból hozzáférést kell biztosítani a csontba begyógyult implantátumhoz. Ezt általában sebészeti úton történik, az íny az azon vezetett szlkés metszés útján történő felnyitásával és ezt kővető felhajtásával. Mivel az íny felnyitása előtt röntgenfelvétel útján aligha megbízhatóan megállapítható, hogy az implantátum időközben stabilan ál-e a csontban, az Íny felnyitása után magán az implantátumon ezt még egyszer ellenőrizik. Nemleges esetben visszazárják az Ínyt és meghosszabbítják a gyógyulási fázist. A meghosszabbított gyógyulási fázis eltelte után aztán újból felnyitják az ínyt, síb ...

Olyan esetekben, amikor a gyógyulási fázis után az aíveoláris gerinc elég széles, az íny az azon vezetett szskés metszéssel történő felnyitásának alternatívájaként úgynevezett fogíny-kivágókat is használnak. Az ilyen kivágókkal szövet-hengert lehet kivenni az ínyből. Egy ismert kivágó magába foglal egy kivágó-hengert, amelynek a dísfáíís végén egy vágó-éle van és a belseje - legalább is a dístálls végén ~ hengeres öreg kialakítású. A kivágó-henger tartalmaz továbbá egy átmenő furatot, amely a proxímáiis végétől kezdődően tengeiyirányban a dístáiís végnél lévő hengeres üreg torkolatáig tart. Az íny kivágó tartalmaz azon kívül egy szeg alakú szondát, amely olyan kialakítású, hogy - a distális végével előre - betolható a kivágó-henger proxímáiis végénél annak átmenő furatába és ezen keresztül tolható, amíg a distális vége ki nem nyúlik a kivágó-henger

Az íny kivágása előtt először a szonda legdístáiís végén elhelyezett szondacsúccsal meg lehet keresni egy az ímplaníátum gyógyulási sapkájában lévő megfelelő középponti furatot. Ez a keresés - a jobb kezelhetőség érdekében -egyedül a szondával, tehát a kivágó-henger nélkül Is történhet.. A gyógyulási sapkában lévő furat lokalizálása után a szonda distális végét mélyebben be lehet tolni a gyógyulási sapkába, amíg be nem következik a szonda központosítása. A középponti helyet most már meg lehet jelölni. Ezután a szonda kihúzhatják és a kivágó-henger átmenő furatán átvezethetik, amíg: a szonda ki nem nyúlik a kivágó-henger distális végéből.

Ezt kővetően a szonda hegyével a megjelölt helyen ismét megkeresik a gyógyulást sapka középponti furatát. Annak lokalizálása után a szondát újonnan beillesztik a gyógyulási sapkába a szonda központosításáig, Ezáltal ugyanakkor a kivágó-henger is központosítódik és a kivágó-henger segítségével egy szövethengert vághatnak ki az ínyből.

Mindkét ezelőtt Ismertetett eljárásmód (az íny sebészeti felnyitása szikés metszés útján; ínyszövef-henger kivágása kivágó segítségévei} alapvetően járható utak, de még további javítási lehetőségeket mutatnak. így a leírt szíkés változatnál mindig lényegesen nagyobb tartományban történik az íny felnyitása, mint amit tulajdonképpen az ímpíantátumhoz történő hozzáférés igényelne. Ha az impiantáíum kellő stabilitással rögzítődött, a gyógyulási sapkát ki lehet csavarni az implantátumból és be lehet csavarni a műcson-koí (Összekötőt). Ezt követi az íny zárása (bevarrása) a mücsonk köröl. Ez az eljárás rendszerint jó, bár kozmetikaifag ritkán optimális eredménnyel Jár.

Továbbá, ha az íny felnyitása után kiderül, hogy az ímpiantátum nem stabilan áll az állcsontban, az íny újbóli zárása (bevarrása) szükséges és az egész műveletet egy későbbi időpontban - egy meghosszabbított gyógyulási fázis után ™ meg kell Ismételni Ez a páciens számára terhelő.

Az ínykivágó leírt változatánál az ínyt csak pontosan abban a tartomány» bán távolítják el, ahol ez az ímpíantátumhoz történő hozzáféréshez szükséges. Mindazonáltal itt is kiderülhet a szövet-henger kivágása után, hogy az implantá-tum nem áll stabilan az állcsontban és ezért az ínyt újból vissza kell zárni. Ez most annyiban nehezebb, hogy már megtörtént egy szövet-henger „kivágása” az ímpíantátumhoz történő hozzáférés kialakításához. A kivágót a közvetlenül az Ímpiantátum széle mellett lévő csontig kell vezetni. Ennek során jelentős nyomást kell kifejteni. Eközben megsérülhet az impiantátumot közvetlenül körülvevő csont, ami adott esetben ezen fontos csontrész reszorpcíóíához vezethet. Ezen kívül itt is további terhelés éri a pácienst.

Az US 20Ö3/ÖÖ22132 A1 eszközt ismert furat készítésére az alveoiáris gerincbe, mely eszköz dístálís végén egy kivágő-hengerként kialakított hüvely található a dístálís végén kialakított vágó-éllel. A hüvely belsejében maró van elhelyezve, amely rotálhat és a hüvelyhez képest tengely irányban elötolhatő. Az a!~ veoláris gerincbe történő furat készítéséhez először a hüvely vágó-élét az Ínybe beszúrják és az alveoiáris gerincbe történő ütközésig elötolják. Ezután a marót föiáíásba hozzák és a hüvelyhez képest elötolják. Ennek során először lefejtik az ínyszövetet, amíg a maró el nem éri az alveoiáris gerincet és kinyúlik a hüvely dístálís végéből. A maró további tengelyirányú előtolásával létrejön a furat az alveoiáris gerincben. A JP HÖ5-283124 egy a főigénypont tárgyi köre szerinti kivágó eszközt ismert, A jelen találmány célja, hogy a technika állása szerinti hátrányok nélküli és könnyen kezelhető kivágó eszközt javasoljon fogInyszö ve t~he nger kiemelésére.

Ezt a feladatot a találmány szerinti, a föigénypontja jellemzőivel meghatározott kivágó eszközzel oldjuk meg. A találmány szerinti kivágó eszköz további megvalósításait az aligénypontokban határozzuk meg. A szonda distális vége tartományában lévő, az implantátum adott gyógyulási sapkájának belső csatlakozó felületéhez illeszkedő, első külső csatlakozó felület segítségével zárt fog íny mellett tudjuk az Implantátum stabilitását ellenőrizni anélkül, hogy az ínyt fel kellene nyitni. E célból a szondának a distális végét - miután a furatot a szonda hegyével lokalizáltuk - beljebb visszük a gyógyulási sapka furatába az első külső csatlakozó felületnek a gyógyulási sapka belső csatlakozó felületébe történő illeszkedéséig. Ezután forgatónyomaték illetve erő vihető át az implaníáiumra (például a gyógyulási sapka kícsavarásl irányával ellentétes irányban) ügy, hogy megállapítható vajon az implantátum eléggé stabilan áil-e az állcsontban, vagy sem. Ez elvégezhető egyedül a szondával, tehát a kivágő-henger nélkül, ami megkönnyíti a műveletet.

Ha kiderül, hogy az implantátum eléggé stabilan áll az állcsontban, megjelöljük a helyet, ahol a szonda bevitele történt és a szondát kihúzzuk. Ezután a szonda distális végét átvezetjük a kivágő-henger proximális végén kezdetben az átmenő furaton, amíg a szonda distális végtartománya ki nem áll a kivágő-henger distális végéből. Ezt követően a szonda hegyével ismét lokalizáljuk a gyógyulási sapka furatát és a szonda distális végét újonnan bevezetjük a gyógyulási sapka furatába a szonda első csatlakozó felületének a gyógyulási sapka belső csatlakozó felületébe történő illeszkedéséig. Ezáltal a szondát - és vele együtt a kivágő-hengert Is - központosítottuk. Mivel előzőleg már ellenőriztük, hogy az implantátum eléggé stabilan áll az állcsontban, most már megtörténhet a szövet-henger kivágása az ínyből. A szonda kicsavarásával (itt: balra forgatásával) meglazítjuk a gyógyulási sapkát az implantátumban és felnyomjuk a kivá-gő~henger distális végén lévő pontosan Illeszkedő (csak kissé nagyobb) tartományba. Ezáltal a gyógyulási sapka feletti, a kivágő-henger által kivágott szövet-hengert (ínyt) felfelé az üreges kivágó eszközbe továbbítjuk. A kivágó-henger erős forgatása és a csonthoz nyomása nem szükséges a szövet-henger lefejtéséhez, ezáltal a fontos csont-szél nem sérül meg. Még akkor Is, ha a kivágó-henger distális végén lévő hengeres üreg átmérője valamivel kisebb, mint a gyógyulási sapka átmérője, a szövet-henger lefejtése a gyógyulási sapkára illeszkedő kivágó-hengerrel ugyancsak csontsérülés nélkül történik, Ezáltal az fog ínyt és a pácienst a lehető legkisebb mértékben terheljük.

Ha a forgatónyomaték illetve nyomás a szonda segítségével az implantá-tumra való alkalmazása során az derül ki, hogy az implantátum még nem áll stabilon az állcsontban, meghosszabbítható a gyógyulási fázis anélkül, hogy a páciens Ínyét fel kellene nyitni. így a páciens terhelése minimális. A találmány szerinti kivágó eszköz egy megvalósítási példájánál a szonda első külső csatlakozó felülete hatszög kialakítású tehet. Ez az erők illetve forgató nyomatékok jó és egyenletes átvitelét teszi lehetővé, A találmány szerinti kivágó eszköz egy további megvalósítási példájánál a szonda proxímális végén fej található, amely nagyobb, mint az átmenő furat átmérője a klvágó-henger proxímális végénél. A fej tehát ütköző a szonda számára. A szonda feje külső palástjának egy második külső csatlakozó felülete lehet, mely felület például recézés lehet, de más kialakítás is lehet, amelynek rendeltetése például a kapcsolódás valamely szerszámhoz, vagy akár csak az újakkal történő jobb megfogást szolgálja.

Ugyanígy a találmány szerinti kivágó eszköz egy további megvalósítási példájánál a klvágó-henger külső palástjának egy külső csatlakozó felülete lehet, amely ugyancsak készülhet recézéssel, de más kialakítás ís lehet, amelynek rendeltetése például a kapcsolódás valamely szerszámhoz, vagy akár csak az újakkal történő jobb megfogást szolgálja ismét egy további megvalósítási példánál a klvágó-henger rendelkezhet egy keresztirányú furattal, amelyen keresztül felismerhető a kivágó-hengerbe helyezett csap alakú szonda. A keresztirányú furat lehetővé teszi egy fonál hurok elhelyezését. Ezzel biztosítjuk a kivágó-hengeri akaratlan lenyelés vagy be- légzés (aspiráció)· ellen. Ugyanígy elhelyezhető egy azonos célt szolgáló megfelelő keresztirányú furat a szondában

További előnyős vonatkozások adódnak a találmány szerinti kivágó eszköz egy megvalósítási példája alábbi leírásából rajzok segítségével. Ezek: 1. ábra egy implantátum egy megvalósítási példája, 2. ábra gyógyulási sapka megvalósítási példája az 1. ábra sze rinti implantátumhoz, 3. ábra a találmány szerinti kivágó eszköz egy megvalósítási példája, összeszerelt, 4. ábra a 3. ábra szerinti kivágó eszköz szondája és 5. ábra a 3. ábra szerinti kivágó eszköz kivágo-hengere.

Az 1, ábrán egy 1 implantátum egy megvalósítási példáját tüntetjük fel, amelyet egy első lépésben egy páciens állcsontjába keli rögzíteni. Ehhez először az Ínyt sebészeti úton (jellemzően az ínyen vezetett szikes metszéssel) felnyitjuk és felhajtjuk, hogy jól hozzáférhetővé tegyük az állcsontot. Ezután következik az állcsont előkészítése (például vakfurat fúrása és csavarmenet fúrása az implantátum részére). Az állcsont előkészítése és az 1 implantátum beültetése után egy 2 gyógyulási sapkát, amilyent például a 2. ábrán tüntettünk fel, helyezünk az 1. ábrán feltüntetett 1 implantátum proximális végénél lévő 12 nyílásba. Erre a célra az 1 ímpiantátumot egy 10 belső csavarmenettel és a 2 gyógyulási sapka szárát egy megfelelő 20 külső csavarmenettel választjuk, A 2 gyógyulási sapka becsavarása után a 2 gyógyulási sapka 21 feje íeiíekszík a 2 gyógyulási sapka 11 peremére az 1 implantátum közeli végénél és tömören lefedi az 1 ímpiantátumot. A 2 gyógyulási sapkának egy belső csatlakozó felülete van, amely itt 210 hatszög kialakítású és amelynek célját alább még Ismertetjük. A csatlakozó felület egy lefelé csúcsos bemélyedésben végződik. A 2 gyógyulási sapka becsavarása után az ínyt újból zárjuk úgy, hogy az 1 implantátum a 2 gyógyulási sapkával együtt az ezt kővető gyógyulási fázis folyamán szubgíngiválísan begyógyulhat áz állcsontba. A gyógyulási fázis elteltével következik a további protetikai ellátás. Ennek során kerül alkalmazásra a találmány szerinti 3 kivágó eszköz egy a 3. ábra, 4, ábra és 5. ábra alapján alább ismertetett megvalósítási példája. A 3. ábra az összeszerelt 3 kivágd eszközt mutatja - ez tartalmaz egy szeg alakú 30 szondát és egy 31 kivágó-hengert A 4. ábra pedig a 30 szondát, az 5. ábra pedig a 31 kivágó-hengert tartalmazza külön. Felismerhető továbbá egy 316 szmkód-gyűry is, amelynek színe jellemző a 31 kivágő-henger distáíis végű átmérőjére, A szeg alakú 30 szonda proximálís végén található egy 300 fej, a fej alatt pedig egy 301 szár. A 30 szonda Iegdlstális végén egy 302 szondacsűcsot helyeztünk el. A 302 szondacsucstő! a proximálís irányba nézve kialakítottunk a distáíis vég tartományában egy első külső csatlakozó felületet, amely itt 303 hatszög alakú, A 303 hatszög a distáíis végződés irányában nagyon enyhe kúpossággal vékonyodik, ami később megkönnyíti a 303 hatszög bevezetését a 2 gyógyulási sapka (lásd 2. ábra) megfelelő (hengeres) 210 hatszögébe, A 300 fejet a 30 szonda proximálls végén egy második külső csatlakozó felülettel láttuk el, itt példaként 304 recézés alakjában. Ez a 304 recézés arra szolgál, hogy jobban lehessen kézzel vagy adott esetben alkalmas szerszámmal megfogni, A 304 recézés helyett pedig más alkalmas, külső csatlakozó felület is használható, Végül pedig látható egy 306 keresztirányú furat a 30 szonda 300 fejében. A 303 keresztirányú furat lehetővé teszi egy fonál hurok elhelyezését. Ezzel biztosítjuk a 30 szondát akaratlan lenyelés vagy belégzés (aspiráció) ellen. A 31 kivágő-henger Iegdlstális végén eles 310 vágó látható. Továbbá a distáíis vége tartományában egy 311 üreget alkalmazunk úgy, hogy a 31 kivágóhenger a distáíis vége tartományában hengeres üreg kialakítású. Egy 312 átmenő furat a 31 kivágő-henger proximálís végétől a 311 üregig tart, amelybe a 312 átmenő furat torkollik. A 31 kívágó-henger proximálís felén egy 313 hengeres fejet alakítunk ki, amelyet egy külső csatlakozó felülettel láttunk el, 314 recézés alakjában, amely itt is arra szolgál, hogy jobban lehessen kézzel vagy adott esetben alkalmas szerszámmal megfogni. A 314 recézés helyett pedig ismét más alkalmas, külső csatlakozó felület is használható. Végül pedig látható egy 318 keresztirányú furat is a 31 kivágő-henger 313 fejében, A 318 keresztirányú furat lehetővé teszi egy fonál hurok elhelyezését. Ezzel biztosítjuk a 31 kivágóhengert akaratlan lenyelés vagy belégzés (aspiráció) ellen. A 31 kővágó-hengerben lévő 312 átmenő furat lehetővé taszk hogy a 30 szondát a distális végével élőre beillesszük a 31 kivágó-henger proximális végén a 312 átmenő furat és ezen áttoljuk, amíg a 30 szonda ki nem nyúlik a 31 kivágó-henger distális végéből. Ez a helyzet látható a 3, ábrán, ahol a 3 kivágó eszközt összeszerelve szemléltetjük. Azáltal, hogy a 30 szonda 300 feje nagyobb, mint 312 átmenő furat átmérője a 31 kivágó-henger proximális végén, a 300 fej ütközőként szolgál. Fontos, hogy teljesen betolt 30 szondánál a 303 hatszög (az első külső csatlakozó felület) a 3. ábrán látható módon legalább részben kiálljon a kivágó-henger distális végéből, A gyógyulási fázist kővető eljárásmód most a következő. Először (természetesen helyi érzéstelenítéssel) csak a 30 szonda (4. ábra) 302 szondacsúcsával a még zárt ínyen keresztül megkeressük 2 gyógyulási sapka furatát. Ennek lokalizálása után a 30 szondát beljebb toljuk a furatba a 30 szonda 303 hatszöge és a gyógyulási sapka 21 ö hatszöge illesztésének létrejöttéig. Ezután a két hatszögön át próbaként erőt vihetünk át az 1 implaniátumra, vagy próbaként forgató nyomatéket vihetünk át a 2 gyógyulási sapka kicsavarási Irányával ellentétes irányban. így anélkül, hogy az ínyt ezért fel kellene nyitni, ellenőrizhető, hogy az 1 impianíátum eléggé stabilan áll-e az állcsontban.

Ha az 1 impiantátum nem áll eléggé stabilan, meghosszabbítjuk a gyógyulási fázist és azután megismételjük a procedúrát. Ha azonban az impiantátum kellően stabil áll, először is megjelölhető a 30 szonda helye, de adott esetben a hely jelölés nélkül is újra megtalálható. Ezután a 30 szondát kihúzhatjuk a 2 gyógyulási sapka furatából. Ekkor a 30 szondát a 312 átmenő furat proximális vége felől áttoljuk a 31 kivágó-hengeren addig, hogy a 3 kivágó eszköz a 3. ábrán feltűntetett helyzetű legyen. Azután a 302 szondacsűccsai ismét lokalizáljuk a 2 gyógyulási sapkában lévő furatot és a 30 szondát beljebb toljuk a 2 gyógyulási sapka furatába a 30 szonda 303 hatszöge és a gyógyulási sapka 210 hatszöge illesztésének létrejöttéig. így a 30 szondát -- és ezzel a 3 kivágó eszköz -az 1 ímpíantátumhoz illetve a 2 gyógyulási sapkához képest központosítást nyert.

Ezután a 31 kívágő-hengert az íny felé mozgatjuk addig, hogy 31 kivágó-henger 310 vágó-éle az ínybe hatol és azon áthatol illetve eléri a 2 gyógyulási sapkái A 311 öreg átmérője a 31 kívágó-henger distális vége tartományában olyan mérető, hogy pontosan megfeleljen a 2 gyógyulási sapka 21 feje külső átmérőjének. Ezáltal olyan szőve! hengert vágunk ki az ínyből, amelynek külső pontosan akkora, mint az 1 Implantátumé a proxlmálís végénél. Továbbá pedig egyáltalán csak akkor vágunk ki szövet-hengert az ínyből, ha biztos, hogy az 1 implantátum rögzítése az állcsontban kellő stabilitású.

Ha megtörtént a szövet-henger kivágása és eltávolítása az ínyből, kicsavarhatjuk a 2 gyógyulási sapkát az 1 ímplantátumböi és a szokványos módon folytatható a protetíkai eljárás {„abutmenf becsavarása az 1 implantátumba, stb.}.

Említendő még, hogy a 30 szonda a 303 hatszög alakú külső csatlakozó felülete helyett és a 2 gyógyulási sapka a 303 hatszöghöz illeszthető 210 hatszög alakú belső csatlakozó felülete helyett más, egymáshoz illeszthető, nem forgás-szimmetrikus külső és belső csatlakozási felületek is alkalmazhatók. Elképzelhető itt különösen az úgynevezett külsö/belső több csúcspontos csillag formájú (TORX© néven közismert} kialakítás, amellyel nagyon jói vihetők át erők, Illetve nyomatékok.

Ezenkívül rendelkezhet a 2 gyógyulási sapka feje egy a tetején a pereme tartományában körülfutó bemélyedéssel, amelybe a 310 vágó-él behatolhat, amikor a gyógyulási sapka csekély mértékben nagyobb, mint a 31 kivágó-henger 310 vágó-éle.

Claims (6)

1. Szabadalmi igénypontok.

   1. Kivágó eszköz (3) szövet-henger kivételére a íogínybőí, egy kivágóhengerrel {31}, amely a iegdísfálís végén egy vágó-éllel (310} rendelkezik és legalább a proxlmális vége tartományában hengeres üreg (311) kialakítású, és amely továbbá tartalmaz egy furatot (312), amely a proxlmális végétől indulva tengely irányban a distális vég tartományában kialakított hengeres üregbe (311} torkollik, és egy szeg alakú szondát (30), amely olyan kialakítású, hogy oly módón helyezhető a kivágő-hengerbe, hogy a distális vége kiáll a kivágö-henger (31) distális végéből, mimeliett a szonda (30) a distális vége tartományában rendelkezik egy implantátum (1) adott gyógyulási sapkájának (2) belső csatlakozó felületéhez (21D) illeszkedő első külső csatlakozó felületiéi (303), amely olyan elrendezésű, hogy a szondának (30) a kivágő-hengerbe (31) telesen betolt állapotában legalább részben kiáll a kivágó-henger (31) végéből, ázzá! J&ftémezv®, hogy az első külső csatlakozó felület a szonda distális végénél nem forgási szimmetrikus, hogy a kivágó-henger furata (312) átmenő furat és hogy a szonda (30) olyan kialakítású, hogy a distális végével előre a kivágóhenger (31) proxlmális végén az átmenő furaton át betolható addig, hogy a distális vége kiáll a kivágó-henger distális végéből.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti kivágó eszköz, amelynél az első csatlakozó felület hatszög (303) kialakítású.
3. 3. Az előbbi igénypontok egyike szerinti kivágó eszköz, amelynél a szonda (30) a proxlmális vége tartományában egy fejet (300) tartalmaz, amely na -gyobfe, mint az átmenő furat (312) átmérője a kivágó-henger (31) proxlmális végénél. 4. A 3. igénypont szerinti kivágó eszköz, amelynél a szonda (30) fejének (300) a külső palástján egy második külső csatlakozó felület (304) van.
4. 5. Az előbbi igénypontok bármelyike szerinti kivágó eszköz, amelynél a kivágó-henger (31) külső palástján egy külső csatlakozó felület (314) van.
5. 6. Az előbbi igénypontok bármelyike szerinti kivágó eszköz, amelynél a kivá-go-hengernek {31} egy keresztirányú furata (315) van.
6. 7, Az előbbi igénypontok bármelyike szerinti kivágó eszköz, amelynél a szondának (30) egy keresztirányé furata (305) van.