HU229848B1 - Eljárás felületek között villamosan nem vezetõ anyaggal oldhatatlan mechanikai kötés létrehozására - Google Patents

Description

Eljárás felőletek között villamosak nem vezető akt aggal oldhatatlan mechanikai KÖTÉS LÉTREHOZÁSÁRA

A jelen találmány felületek között villamosán nem vezető anyaggal történő oldhatatlan mechanikai kötés létesítésére szolgáló eljáráshoz kapcsolódik. Közelebbről tekintve. a jelen találmány felületek közötti villamosén szigetelő oldhatatlan mechanikai kötés kialakítására szolgáló eljáráshoz kaposolödlk, ahol adott esetben a felőletek legalább egyike villamosán vezető tulajdonságú

A mindennapi élet számos területén jelentkezik azon Igény, mlszehpf a villamös árammal átjárt, ón. aktív elemek egymással és/vagy egyéb mechanikai elemekkel (példáéi hordozóelemek, tartóelemek, fogantyúk, stb,} oldhatatianui és egyben villamosán szigeteit módon tegyenek egyesitve/ősszekőtve. Ezen igényt elégítik ki péidábl a kerámia lapra szerelt áramkörök vagy a villamos kapcsolók, melyekben a kapcsolást és megszakítást végző érintkezők kerámiára vagy műanyagra (bakelitre) mechanikailag rögzített elemek. Hasonló konstrukciós elvet köveinek például a villamos motorok kommutátorai is., ahol a kommutátorszegmensek műanyagba vannak ágyazva, miáltal egymástól és a villamos motor tengelyétől egyaránt villamosán szigeteltek és egyben mechanikailag rögzítettek is. Ugyancsak közismert a villamos berendezések fokozott biztonságú kettős szigetelési rendszere.

mechanikai úton szigetelöiapra erősítve látják el burkolattal. Ennek megfelelően, a berendezés aktív elemei a burkolattal kizárólag szigetelőanyagon keresztül vannak mechanikai kapcsolatban: normális működés közben a burkolat és az aktív elemek között villamos kapcsolat nem áll fenn.

Hasonló elvet kővet az indukciós gépek tradicionális felépítése is. Ezeknél a tekercsek általában szerves szigetelő anyagból készült csévetestekre vannak feltekercselve és ezen cséveteeteket rögzítik mechanikailag a vastésteken. Egy tehetséges másik megoldás szerint a vastesteket a szigetelő bevonattal látják et, majd a tekercseket közvetlenül ezen bevonaton alakítják ki, A csévetestek és a bevonatok anyaga általában műanyag, valamilyen műgyanta, például bakelit, vagy prespán, vamls, stb,, míg kivételesen nagy igénybevételre tervezett berendezések esetén mioa, kerámia vagy szálerősítésű műanyag. A villamos vezetöhuzalek általában sem egymáshoz, sem a mechanikai részekhez nincsenek közvetlenül meehanikaslag rögzítve. Ez gerjesztési zajt, vezefékelmozduiást, súrlódást, zárlatot okozhat. Lényegesen előnyösebbek azok a megoldások, amelyeknél a villamos vezetők mechanikai rögzítése az alkalmazott rögzitöanyag útján a vezetők egymástól vagy egyéb mechanikai alkatrészektől való villamos szigetelését is biztosítja. Ilyen megoldást ismertet például az US-5,920,141 sz. USA-beli szabadalom, amely ezeoat a kommutátorszegmensek békéiéből kialakított alakos csatornába csúsztatva kerülnek mechanikailag rögzítésre, és a szegmenseket a csatornáiéi szigeteli egymástól villamosén. Hasonló megoldást jelentenek például a nyomtatott armatúrák, ahol a villamos vezetőeiemet szerves szigetelőanyagé hordozóra ragasztják rá. Az US-4,827,742 sz. USA-beli szabadalom például hordozóra epoxigyantába ragasztott többrétegű vezetőelemet matat be. Az US-5,844,183 és az 118-5,789,841 sz. USA-beli szabadalmak olyan megoldásokat ismertetnek továbbá, amelyeknél szigetelőanyagból lévő hordozólap mindkét oldalán vezetöhálőzatot alakítanak ki a vezetők fémlemezből történő kivágásával ée hordozóm ragasztásával, illetve a hordozólapon előzetesen elrendezett villamoson vezető anyag rétegének maratásával. Továbbmenve, az US~4_;774,279 sz. USAIi szabadalom ráz vezetőréteg műanyag hordozó felületével való oldhatatlan Etnológiáját, valamint ilyen mechanikai kötés kialakítására

imas rt ismertet, A példaként hivatkozott megoldások közös hátránya fai rögzítés és a villamos szigetelés minden esetben valamilyen szerves vagy szerves alapú anyag felhasználásával történik, így a létrehozott kötés mechanikai és villamos átütési szilárdsága erősen Korlátozott. Emellett a kialakított kötések hőállésága is viszonylag alacsony.

Fémes vezetörétegek kerámia szigetelőkre való forrasztási technológiája ugyancsak ismeretes; ilyen például az US-S,404,065 sz. USA-beli szabadalom által Ismertetett, réz kerámia a irányuló ön. _emrecl-í copper

8,815,088 sz. USA-bel? szabadalom szerinti módszerrel megvalósított kerámia-fém kötés, ahoi magát a kötést a kötőanyagot alkotó rétegek kémiai reakciójából származó hővel hozzák létre. A szóban forgó fém-kerámia kötési eljárások elsősorban a félvezetőgyártás területén használatosak, bár afapelvelk bármely ilyen típusú kötés létrehozásánál A fém és a korámé viszonylag nagy I okozta iörésveszéiy miatt az ilyen, fém-kerámia kötések még a félvezetogyártásban szokásos kis geometriai méretek esetében is csak szűk hőmérséklettartományban megbízhatóak. Ezen utóbbi problémát az US-8.8ÖS.888 sz, U8A-bell szabadalomban tárgyait kötési eljárás kettős kerámia- és közbülső rétegek alkalmazásával próbálja mérsékelni, ami az anyagfelhasználás megnövekedése és a többszöri réfegkíalakífás szükségessége miatt jelentősen megemeli egy-egy kötés fajlagos bekerülési költségét. A példaként felhozott fémkerámia kötési eljárások közös hátránya, hogy azokkal a kerámia hordozók rugalmatlansága miatt megbízható módon ás tartós használatra csupán kisméretű (azaz kicsiny területre kiterjedő), szigetelőanyaggal mechanikai kötésben lévő vezetőrendszerek alakíthatóak ki. Amennyiben az ilyen vezetőrendszemek viszonylag nagy felületre keli kitegednie, mint például a hagyományos villamos gépek egyes alkatrészes esetében, a kerámia anyagokhoz képest nagyobb rugalmassággal bíró hordozók használata szükséges, A mgaimasabb hordozóknak - szerkezed felépítésüknél fogva ~ a kerámiához képest ugyanekkor lényegesen kisebb a hőterhelhelűségük. Á technika állása szerint nagy hőterheiésnek (azaz magas üzemi hőmérsékleteknek) ellenálló és ezzel egyidejűleg nagy területre kitegedö (vagyis nagyméretű berendezésekben felhasználható), szigetelőanyaggal kötésben lévő vezetőrendszer kialakítására szolgáló kötési eljárás, illetve a kötés megvalósítására alkalmas kötőanyag a villamos gépgyártás területén nem Ismeretes,

A fentiekhez hasonló probléma jelentkezik az indukciós gépek vasmagjainál is. Közismert, hogy az említett vasmagokat általában laminált kivitelben, vasiemezkötegek állítják elő. Ehhez képest a femlből vagy a vasporból készített

, mert anyaguk villamosán egyáltalán nem vezet, így örvényáramveszteségük nincsen, míg a porvasmagok azért, mert bennük a kisméretű vasszemcsék egymással érintkező viszonylag kicsiny felületei az örvényáramokkai szemben nagy villamos ellenállást jelentenek, A fenitek azonban igen rossz hővezetők és törékenyek Is, ezért csupán kisméretű vasmagok kíalékítására használatosak. A porvasmagok esetén ugyanakkor az a nehézség lép fel, hogy ha azokat laza szerkezetűre préselik és alacsony hőmérsékleten hőkezellk, akkor törékenyek maradnak, ha azonban nagy sűrűségűre préselik, és magas hőmérsékleten szinteretik, akkor azok egyre Inkább a tömör vas jő mechanikai tulajdonságait és tulajdonságait mutatják, miközben a vasveszteségűk is egyre nő. Ezen elkerülésére számos megoldás ismeretes, mint például a vasszemcsék felületének az US6,348,265 sz. USA-beli szabadalom szerinti. 50-100 nm vastagságú foszfáfozása, vagy az ugyancsak USÁ-beii US-6,419,877 sz. szabadalom szerinti kromáfozása az egymással érintkező vasszemcsék közötti átmeneti ellenállás növelése céljából. A vasmag belső villamos ellenállása oly módon ís megnövelhető, hogy a vasporhoz a préselést megelőzően ferrosziíikátport kevernek, amint azt az US~4,585,480 sz. USA~bell szabadalom ismerteti. Ezáltal az örvényaramnak a vasmag belsejében a villamosán kevéssé vezető ferroszllikát szemcséket meg kell kerülnie, igy áramvonala hosszabbá válik, aminek eredményeként a szóban forgó szemcsék nagyobb ellenállást képviselnek. Ráadásul a vas szilíciumtartalma mellékhatásként megnöveli a vaspormag mágneses permeabílitását.

Ezen módszerek mellett elterjedten használnak préselést megkönnyítő különböző kenőanyagokat.. főleg fémszfearátok is, amelyek a vasper szemcséin bevonatot hoznak létre és így az egyes szemcsék között villamos szigetelést valósítanak meg. Az így nyert szemcsebevonatok bostabiilfása azonban messze elmarad azon hőmérséklettől, amit a színtereiéi megfelelő mechanikai szilárdságú vasmag elérése érdekében megkíván. Ezért ilyen esetben választani keli aközött, hogy a szinterelést alacsony hőmérsékleten végezve a szemcsék közötti szigetelőanyagot megőrzik és kis mechanikai szilárdságét érnek el, vagy a sz; a terelést magasabb hőmérsékleten hajtják végre, ami a kialakuló vasmag nagyobb mechanikai szilárdságát eredményezi ugyan, de a szemosebevonetok höbomíásf szenvednek és az egyes vaspörszemcsék közötti, általuk biztosított szigetelés egyszerűen eltűnik. Bármelyik tehetőség melled döntenek ís, az így nyert vasmag mechanikai szilárdsága és tömör vasként viselkedéséből fakadó hátrányos tulajdonságai között kompromisszumot kell kötni, ahelyett, hogy az ezen tulajdonságokból fakadó előnyöket a lehető legteljesebb mértékben kiaknázhatnák.

A fentieken túlmenően a porvasmagok eíőáliitásánát a vasporszemcsék bevonatolására széles körben használatosak a különféle epoxi alapú bevonatok és kötőanyagok is. Ezek basznáhetósága azonban mind a mechanikai szilárdságot, mind pedig az üzemi hőmérsékleteket tekintve erősen korlátozott.

Az elmondottak fényében nyilvánvaló, hogy különböző tulajdonságú, adott esetben villamosán vezető, speciálisan fémes, felületek egymással való villamosán szigeteit és egyben mechanikailag oldhatatlan egyesltésere/kötésére számos eljárás, valamint kötőanyag Ismeretes. Az is nyilvánvaló továbbá, hogy az ismert eljárások egyike sem eredményez olyan kötést, amely például a villamos gépek esetében előirt követelményeknek a mechanikai szilárdság és a hőterheihetöség szempontjából egyaránt megfelelne, továbbá magas hőmérsékletek mellett is megbízhatóan látná el szerepét, vagyis a felületek szilárd összekapcsolását.

A jelen találmánnyal célunk olyan kötési eljárás kidolgozása, amely két vagy több felület között olyan mechanikailag oldhatatlan kötést biztosit, amely a tekintett felületeket szükség esetén egymástól villamosán szigeteli, továbbá maga a kötés tartós és magas hőmérsékleteken sem degradálódik és/vagy veszíti el szigeteioképességét Emellett további célunk olyan kötési eljárás megvalósítása is, amely biztosítja, hogy a foganatosításával nyert kötés (villamos szigetelő tulajdonsága mellett) a repedésfeqeőéssel szemben rs ellenálló. A találmánnyal elérendő további célok a találmány lehetséges kiviteti alakjainak ismertetése alapján lesznek majd nyilvánvalóak.

A kitűzött célokat az 1. igénypont szerinti eljárással égük el. A találmány szened kötési eljárás lehetséges további kiviteli módjait a 2-11. igénypontok ismertetik.

A találmány szerinti eljárás értelmében az első és kívánt esetben második összetevő keverékeként előállított kötőanyagot az egymással szükség esetén villamosén szigetelő kötés útján egyesíteni szándékozott felületek legalább egyikére visszük fel. Természetesen ilyen esetben az első összetevőt képező zománcot vagy höáliö cementet oly módon kell megválasztani, hogy az az egyesíteni szándékozott felületek mindegyikével kompatibilis legyen. A kiégetés következtében a kötőanyagból ismert módon kialakul a mechanikailag szilárd kötés az összekötni szándékozott felületek és a kötőanyag első összetevője között. A felületek között így létrejött kötésben kívánt esetben szintén jelen lévő második kötőanyag4 összetevő, vagyis a szemcsék erre szolgálnak, hogy egyrészt az összekötött felületeket egymástól edett, lényegében a szemcseméret által meghatározott távolságban tartsák és ezáltal biztosítsák az elvárt átütési szilárdságot, másrészt fázishatárt/akadáiyt képezzenek a kötés térfogatában esetlegesen kialakuló és tovaterjedő mikrorepedések útjában és ezáltal fokozzák a kötés repedesterjedésael szembeni ellenállását.

A találmány szerinti eljárás egy másik változatánál az összekötni szándékozott felőletek mindegyikére viszünk fél kötőanyagot, ilyen esetben az egyes felületekre felvitt kötőanyagok első összetevőjét képező zománcot vagy beálló cementet értelemszerűen úgy választjuk, hogy az az öt hordozó felülettel legyen kompatibilis- A kiégetés eredményeként a felvitt kötőanyagokból az egyes felöleteken rendre kialakul a mechanikailag szilárd kötés a felölet és a kötőanyag első összetevője között. Emellett a megolvadt első összetevők között végbemenő elegyedés és diffúzió következtében egy folyamatos átmenetű interfész határréteg is keletkezik. Ez egyrészt a megolvadt első összetevőkből létrejött rétegeket köti össze szilárdan, másrészt kiegyenlíti az anyagi különbözőségek okozta mechanikai feszültségeket. A felületek között igy létrejön kötésben kívánt esetben ugyancsak jelen lévő egy vagy több második kötőanyag-összetevő, vagyis mt az átütési szilárdságot biztosítják, másrészt pedig a ellenállását fokozzák. Emellett a határréteg közeiében beágyazódott vagy a szélességében terjedő és azon túlnyúló szemcsék jelentős mértékben fokozzák az első összetevőkből képződött rétegek kötésszilárdságát A határréteg vastagságát döntően az első összetevők diffúziós együtthatói és a kiégetés Időtartama határozzák meg,

A felületek között létrejött kötés teljes vastagsága általában 0,05-0,25 mm, jellemzően 0,1-0,2 mm. Ehhez a kívánt esetben szintén hozzáadott szemcsék mérete általában 5-150 pm, jellemzően 10-100 pm. Az alkalmazott szemcsék legnagyobb méretét a megkívánt átütési szilárdság határozza meg. Az említett szemcseméret-fartományok a tekintett kötés által öldhatatianul összekapcsolt villamosán vezető felületek közöd legalább mintegy 800-1000 V átütési szilárdságot biztosítanak. Itt kívánjuk megjegyezni, hogy a repedésterjedés mérséklése szempontjából a kisebb szsmcseméretek tekinthetők előnyösnek. Ennek megfelelően a kötőanyag szemcsék képezte második összetevőjének szemcseméret-eioszlását a kötés átütési szilárdságának és repedéstegedéssei szembeni ellenállásának az egyidejű maximalizálása céljából optimalizáljuk. Vizsgálataink során azt találtuk, hogy az. említett két tulajdonság egyidejű maximalizálásához az összes hozzáadott legfeljebb 20%-a, előnyösen legfeljebb 10%-a eshet a fentebb megadott & felső határainak a közeiébe, vagyis haladhatja meg a szóban forgó felső határok kilenctized részét. A szemcsék fennmaradó része méretét tekintve jellemzően a stt alsó határok közelébe esik,

A felületekre felvitt első összetevőket képező zománcok vagy hőálló cementek esetén, ami például ezért jelentkezik, mert ezen an rek vagy nagymértékben különbőznek, ez említeti anyagok között egy további anyag rendezhető el. Ezen anyagot célszerűen egy további, az azt határoló rétegekkel kompatibilis zománc- vagy beálló cementréteg, vagy az azt határoló rétegekkel kompatibilis főlíaanyag, célszerűen valamilyen temfólia képezi.

Minél kisebbek az összekötni szándékozott felőletek, aortái kevesebb a nagyméretű szemcsék hányada, illetve magok a nagyméretű szemcsék is. Határesetben, vagyis amikor az összekötni szándékozott felületeket lényegében valamilyen por, előnyösen fémpor szemcséinek egy-egy felüietdaraöja képezi, a kötőanyag második összetevőjét képező szemcsék kötőanyaghoz adására lényegében nincsen szükség. Ilyen esetben a kötőanyag második összetevőjét képező szemcsék szerepét a tempor szemcséinek felületén e kiégetes során automatikusan kialakuló összefüggő fémoxidrétegek veszik át,

A kiégetést az összekötni szándékozott feiület(ékjre felhordott kőfőanyag(okj olvadáspontján vagy egy, ezen olvadáspontot valamelyest meghaladó, azonban a kívánt esetben ugyancsak hozzáadott második összetevő olvadáspontját el nem érő hőmérsékleten végezzük. A kiégetési hőmérséklet a köföanyag{ok) első ősszetevője/összetevőr összefétélétőí függően jellemzően 500-1000Ό. A kiégetésnél védőatmoszféra alkalmazására nincsen szükség, a kiégetést tetszőleges nyomáson végrehajthatjuk. A kiégetés bőntartási szakaszának hossza a kiégetési hőmérséklet elérését kővetően jellemzően 1-5 perc, előnyösen t-2 perc. A hönfatfási szakasz hossza természetesen nagymértékben függ a létrehozni szándékozott kötés teljes térbeli kiterjedésétől: méretű kötés kialakításához hosszabb bőntartási szakasz alkalmazására van szükség.

A találmányt a továbbiakban a csatolt ábrákra hivatkozással is részletesebben, ahol az

- 1, ábra egy, acélból kialakított kommutátortest és rézből készített szegmensfest találmány szerinti eljárással végrehajtott egyesítésével nyert homlok-kommutátort szemléltet részben kitört perspektivikus nézetben: a

- 2A ábra egy, acélból készített kcmmutátoragy és rézből kialakított szegmenstest találmány szerinti eljárással végrehajtott egyesítésével nyert hengeres kommutátort szemléltet részben kitört perspektivikus nézetben: a

- 28 ábra a 2A ábrán vázolt kommutátor kötési tartományának: szerkezetéi ábrázolta

Az 1, ábra alapján a találmány szerinti eljárás vasból (acélból) és rézből lévő felületek közötti villamosán szigetelő oldhatatlan mechanikai kötés létesítésére történő felhasználását ismertetjük egy, a villamos gépgyártás területére eső példa, nevezetesen egy homlok-

kommutátor előállításához kapcsolódóan. Az 1. ábrán vázolt homlokkommutátor 2 kommutátortest es 1 szegmenstest villamosán szigetelő oldhatatlan egymáshoz kötésével áll elő. A 2 kommutátodesf célszerűen méiyhüzolt acéllemezből van kialakítva, belső 9 felülete 5 agyfuraíánsk kivételével a kötés létrehozásához szükséges, vizes szuszpenzió formájában felhordott és kiszárított: kötőanyaggal van bevonva. A belső 9 felületen alkalmazott első összetevőjét önmagában ismert összetételű; például a Hü-212,915 :ú magyar szabadalom szerinti ün, alapzománcpor, míg második összetevőjét az alapzománcpor olvadási pontjánál magasabb olvadásponté, az alapzomácporban elhanyagolható mértékben oldódó, de azt nedvesítő, villamosán nem vezető anyag (például aíumímum-oxkt cirkómum-oxld, voifrámkadsid, stb.) szilárd szemcséi, előnyösen alumíniumoxid szemcsék képezik. Megjegyezzük, hogy a belső 9 felületre felvitt kötőanyag első összetevőjét hóáiíó cement is képezheti.

Az 1 szegmenstestet 3 szegmentáló résekkel hengerszimmetdkusan felosztott, 8 menten összefüggő egyetlen, rézből készített alkatrész képezi. Az 1 ek a 2 kommutátortest felé néző 7 felülete vizes szuszpenzíó formájában felhordott és kiszárított kötőanyaggal szintén be van vonva. A 7 felületre felhordott kötőanyagot jelen esetben csupán egy önmagában ismert összetételű átlátszó zománcpor képezi, abban villamosán nem vezető szilárd szemcsék nincsenek jelen. A 2 kommutátortest belső 9 felületét borító, valamint az 1 szegmenstest 7 felületét boritó kötőanyagrétegek az egytengelyű 5 és 6 agyfuratok egymásba illeszkedő és egymással a felhordod kötőanyagrétegeken keresztül érintkező helyzetében kerülnek kíégetésre néhány perc alatt és kb. 86096ÜC hőmérsékleten.

A kiégetési követően a 6 agyfuratot 8 lépcsős furattal jelzett mértékig, de legalább a 3 szegmentáló résekig radiális irányban feíbovitjük. Ennek eredményeként a 3 szegmentáló résekkel kijelölt szegmensek egymástól és a 2 kommutátortesttöl villamosán elválasztottá, azonban a kiégetett zománcrétegeken keresztül azzal mechanikailag öszzeköíőtté válnak. A kiégetés során az 1 szegmenstest zománoolvadékban való elsüllyedését és a 2 kommutátortesttei való érintkezését a belső 9 felületre felvitt kötőanyagban szuszpendalt aluminlum-cxid szemcsék akadályozzák meg. A 2 kommutátortestből és az 1 szegmensiesfből a találmány szerinti kötési eljárással létrehozott villamos alkatrészen lévő 4 kommutatorfölek képezik a szegmensek és a villamos motor tekercséi közötti villamos kontaktusokat. Az elmondottak szerint nyert homlokkommutátor beépített helyzetében az 6 agyfuraton keresztül csatlakozik a villamos motor tengelyéhez.

A 2A ábrához kapcsolódóan a találmány szerinti eljárás hengeres kommutátor előállítására szolgáló változatát ismertetjük. A 2A ábrán vázolt hengeres kommutátort 16 agyfdrattaí rendelkező 17 acélagynak rézből kialakított 10 szegmenstesthez való, mechanikailag oldhatatlan és villamosán szigetelő kötése útján állítjuk elő. A 18 agyfurat a homlokfelületek közelében névleges átmérőjű. Ugyanakkor a 18 ágyúsát belső 15 felületét egy ennél nagyobb átmérőjű hengerpalást képezi. A lö szegmenetest 13 hornyokkal különálló szegmensekre ven felszabdalva, a kötés létrehozását megelőzően a 10 szegmenstestet a széteséstől 11 összekötő bordák óvják meg. A 10 szegmensfestet

A kötés létrehozásához egyrészt a 2A ábrán szemléltetett hengeres kommutátor 17 eoétagyának külső 17' felületét (28 ábra) vonjuk be az 1. ábra kapósán részletezett (alapzománopor vagy beálló oementpor és alumlnlum-öxib szemcsék keveréke képezte) kötőanyaggal. A kötés kialakításához másrészt a 10 szegmenstest 12 furatának belső 12' felületére <28 ábra), valamint a 14 érintkezők 16 acélagyra néző (rajzon külön nem jelölt) visszük fel a már ismertetett, átlátszó zománcpor képezte kötőanyagot. A

3lő kötőanyagok felvitelét követően a 17 acélagyat a 10 szegmenefesf 12 furatába ele, az Illesztési hézag előnyösen legfeijel

1Ö~66%~a. A kiégetés a 17 acélagy és a 10 illesztett helyzetében történik önmagában Ismert módon az 1. ábra kapcsán már ismertetett körülmények között. A ktégetést követően a 11 összekötő bordák leesztergáljuk, miáltal a szegmensek egymástól villamosán függetlenné válnak, azonban mechanikailag kötöttek maradnak,

A. kiégetés során az egymással érintkező kötöanyagrétegekben a 2A ábrán feltüntetett R kötési tartomány alakul ki, melynek szerkezetét felnagyított nézetben a 28 ábra matatja, A 17 acélagy külső 17' felületét az „A jelű aiapzománc réteg fedi, hasonlóan a 10 szegmenstesthez, melynek belső 12^! felületét a „8 jelű átlátszó zománoréteg fedi. Az „A” és „ET jelű zománoréfegekef az azok öszzeoivadásáből keveredéssel és diffúzióval keletkezett közbülső „A+B* jelű interfész határréteg köti össze. A zománcrétegekben diszperz eloszlásban vannak jelen a „C” jelű szilárd szemcsék, melyek megakadályozzák a 10 szegmenstesf és a 17 acélagy érintkezését a zománcrétegek folyékony állapotában. A „C jelű szemcsék közül a legnagyobb szemcsemérettel rendelkező szemcsék lényegében a 10 szegmenstesf és a 17 acéiagy közötti távtartók szerepét töltik be. A zománcrétegek szemcsékre való rádermedésévei és megszilárdulásával a beágyazódó „C jelű szemcsék megnövelik az egyes rétegek közötti kötés szilárdságát, valamint a későbbiekben akadályt el szemben. Ezzel kialakuló és tovaterjedő és a 17 acéiagy között a megszilárdult .«A* és „B jelű ánmétegek, valamint a megszilárdult „A*8 jelű interfész, határréteg együttesen egy

Megjegyezzük, hogy ugyanezen eljárással hőtermelésre szolgáló villamos vezetők is rögzíthetők, mechanikailag és villamosán szigetelt módon, hőátadásra szolgáló felületekre. A kötőanyag részét képező zománc jő bővezetoképessége miatt a hőköziés hatékonyabb, mint

a szokásos kerámia szigetelőkön keresztül. Ebben az esetben a mechanikailag rögzített és villamosán szigetelt vezetőfelület nem feltétf nemfémes vezetőből, például szénből (grafit), szilit, stb, szintén klai szerinti eljárással tehát villamos hőtermelő berendezések, mint példa vízmelegítők, stb. fűtőelemei a hagyományos megoldásokhoz k en, olcsóbban és hatékonyabb végterméket eredmény A találmány szerinti eljárás most bemutatott változata értelmében hal elrendezésben való egymáshoz kötésénél az egyes telő n művelet és a kiégstés időtartamára mechanikai n példáéi a 11 összekötő bordákkal) egymáshoz erősítjük, majd a ezen mechanikai segédelemeket arra alkalmas módon eltávolítjuk.

háztartási sütök.

esc.

több felület adott lalább a

Claims (10)

1. SZABADALO1GÉHYP0HTOK

   1 Eljárás felületek között Vámosán nemvezetö anyaggal oldhatatlan mechanikai kötés létrehozására azzal jellemezve, hogy ~ egymással mechanikailag oldhatadaool összekötni szándékozott legalább két felületet biztosítunk:

   - a mechanikailag összekötni szándékozott felületek legalább egyikére legalább első összetevőt és emellett kívánt esetben második összetevőt diszperz eloszlásban ugyancsak tartalmazd kötőanyagot viszünk tel ahol a kötőanyag első összetevőjét a felülettel kompatibilis villamosán nemvezető szervetlen zománcok és beálló cementek csoportjából választjuk, fovábbá ahol a kívánt esetben a kötőanyag második összetevőjét a választott első összetevő olvadáspontjánál magasabb olvadásponté, a választott első összetevő olvadáspontján a választott első összetevőben elhanyagolható mértékben oldódó, a választott első összetevőt nedvesítő és meghatározott szemeseméreftartománnyai jellemzett villamosán nemvezető szemcsék csoportjából választjuk;

   — a felületeket a felvitt kötőanyag rétegén keresztül egymással közvetett érintkezésben elrendezve kötés létesítésére kész szerkezetet készítünk; és az így nyert szerkezetet lényegében a kötőanyag első összetevőjének olvadáspontjára hevítve és ott adott ideig höntartva kiégetjük, miáltal a kötőanyagból a felületek között meghatározott vastagságú mechanikailag oldhatatlan villamosén nemvezefö anyagú kötést hozunk létre.
2. 2. Az 1. Igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve., hegy a felületek közötti kötés rétegvastagságát lényegében a kívánt esetben a kötőanyaghoz szintén hozzáadott második összetevőt képező szemcsékre jellemző szemcseméret-tarfomány felső határa határozza meg.
3. 3. Az 1, vagy a Z igénypont szánná eljárás azzal jellemezve, hogy a szemcsékre jellemző szemcseméret-tartomány felső határát ügy választjuk meg, hogy a villamosán vezető felőletek között létesített kötés meghatározott névleges átütési szilárdságot biztosítson.
4. 4. A 3. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy a szemcseméretfadománybeli szemcseméret-eloszlást úgy választjuk meg, hogy a meghatározott névleges átütési szilárdság biztosítása mellett az említett kötés tepedéstegedéssei szembeni ellenállása a lehető legnagyobb legyen.
5. 5. A 4. Igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy a kötőanyaghoz a kívánt esetben szintén hozzáadott második összetevőt képező szemcsék legfeljebb 20%-ának. előnyösen legfeljebb 10%-ának a szemcsemérete haladja meg a szemcseméret-tartomány felső határának kilenctized részét.
6. 6. Az 1-5. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hegy e kötőanyaghoz a kívánt esetben szintén hozzáadott második Összetevőt képező szemcsék mérete 5-150 p.m, előnyösed 0-1 ÖOpm.
7. 7. Az 1-6. igénypont szerinti eljárás ezzel jellemezve, hegy e második összetevőt az alumínium-oscid, a drkónlum-oxld, a woifram-karfeid szemcsék közöl választjuk.
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti eljárás ezzel jellemezve, hegy a kötés létesítésére kész szerkezet kialakításánál a felőletek (7, S_: 12) 17'} közvetett érintkező helyzetben való megtartását segádetemek használatával biztosítjuk, és a segédaiemekef a kiégetési követően eltávolítjuk.

   S, Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti eljárás azzal jellemezve,, hegy kiégetést a kötőanyag első összetevőjének összetételétől függően jellemzően 500-10ö0‘-C hőmérsékleten végezzük.
9. 10- Az 1-0. igénypontok bármelyike szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy a hőntartást a létesíteni szándékozott kötés vastagságától függően jellemzően 1-5 percig;
10. 11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti eljárás azzal jallemazvé, hogy a hevítést és a hőntartást kemencében vagy indukciós fűtés útján valósítjuk meg.