HU226191B1 - Olvadóbetét-szerelvény széles áramtartományban használható olvadóbiztosítóhoz, valamint ilyen olvadóbiztosító - Google Patents

Description

A találmány tárgya másrészt egy olvadóbetét-szerelvény széles áramtartományban használható olvadóbiztosítóhoz, amelynek egymással szemben lévő első és második véggel rendelkező szigetelő anyagú cséveteste, a csévetest első végéhez erősített első érintkezője, a csévetest második végéhez erősített második érintkezője; kis áramot megszakító, az első érintkezőtől a második érintkező felé húzódó, egy-egy legyengítést tartalmazó olvadószálai, továbbá a második érintkezőtől az első érintkező felé húzódó, több legyengítést tartalmazó, nagy áramot megszakító olvadószálai vannak, ahol a kis áramot megszakító olvadószálak és a nagy áramot megszakító olvadószálak az első és a második érintkező közötti tartományban egymással összeköttetésben állnak. Az egyes kis áramot megszakító olvadószálakat körülvevő, az első érintkező szomszédságában húzódó külső végű és a nagy áramot megszakító olvadószálak felé eső belső végű szigetelő csövekkel rendelkezik.

A találmány tárgya harmadrészt egy széles áramtartományban használható olvadóbiztosító, amelynek egymással szemben elrendezett első és második véggel rendelkező olvadóbetétteste, az olvadóbetéttest első végéhez kapcsolódó első védősapkája, az olvadóbetéttest második végéhez kapcsolódó második védősapkája, továbbá a védősapkák között húzódó, szigetelőanyagból készült, első véggel és második véggel rendelkező csévetestet tartalmazó olvadóbetét-szerelvénye van. A csévetest első végétől második vége irányában húzódó, kis áramot megszakító olvadószálakat, továbbá a kis áramot megszakító olvadószálaktól a csévetest második vége felé húzódó, nagy áramot megszakító olvadószálai vannak.

A találmány tárgya negyedrészt egy széles áramtartományban használható olvadóbiztosító, amelynek egymással szemben lévő első és második véggel rendelkező olvadóbetétteste, annak első és második végéhez kapcsolódó első és második védősapkája, az első védősapkához csatlakozó és a második védősapka felé húzódó, kis áramot megszakító, egymással villamosán párhuzamosan kapcsolt és egy-egy legyengítést tartalmazó olvadószálai, az egyes kis áramot megszakító olvadószálakat körülvevő, külső és belső véggel rendelkező, szigetelőanyagból készült csövei vannak.

Olvadóbiztosítókat széles körben használnak villamos készülékek túláram védelmére, a villamos áramkörök gyakran költséges károsodásának az elkerülésére. Az olvadóbiztosítók általában villamos kapcsolatként szolgálnak egy villamos áramforrás és egy villamos fogyasztó, vagy egy elektromos áramkörbe kötött villamos fogyasztócsoport között. Az olvadóbiztosítóban egy vagy több megolvadó elem, olvadóbetét vagy olvadóbetét-szerelvény van az olvadóbiztosító érintkezői közé iktatva úgy, hogy ha az olvadóbiztosítón átfolyó áram meghalad egy előre meghatározott határértéket, akkor az olvadóbiztosító olvadóbetétje megolvad, és az áramkör nyitásával megakadályozza a villamos fogyasztók vagy a hálózat károsodását.

Az általános felhasználású, vagy széles áramtartományban felhasználható típusú nagyfeszültségű áramkorlátozó olvadóbiztosítók mind a zárlati áramok, mind pedig a túláramok biztonságos megszakítására szolgálnak egyenlő hatékonyság mellett. Az ilyen általános célú, vagy széles áramtartományban felhasználható típusú olvadóbiztosítók széles körben elterjedt változatában az olvadóbetét két különálló, vagy elkülöníthető részből áll. Az egyik rész arra szolgál, hogy a zárt villamos áramkört viszonylag kis túláramok mellett szakítsa meg, míg a másik rész feladata a zárlati áramok megszakítása az áramkörben. Az első résznek általában több olyan olvadóbetét eleme, olvadószála van, melyek egy-egy szigetelőburkolaton belül, szigetelőcsőben húzódnak, és rajtuk valahol vagy valamilyen legyengítés, levékonyítás, és/vagy valamilyen alacsony olvadáspontú hely található, hosszirányban megközelítőleg az olvadószálak közepe táján. Az olvadóbetét említett második része jó vezetőképességű anyagból készített, egymással párhuzamosan kapcsolt olvadó2

HU 226 191 Β1 szálakból áll. Az első rész és a második rész olvadószálai sorosan kapcsolódnak egymással, és rendszerint az olvadóbiztosító szigetelőanyagból készült csévetestén vannak feltekercselve, és az olvadóbiztosító házán belül valamilyen ívoltó anyagba vagy közegbe vannak ágyazva.

Zárlati áram esetén az olvadóbetét-szerelvény második része részben elgőzölög, és az ívoltó anyag egyrészt elnyeli az energiát, másrészt ennek során olyan nagy villamos ellenállást tanúsít, amelynek segítségével biztonságosan és hatékonyan meg lehet szakítani az olvadóbiztosítón átfolyó nagy áramot. Túláram körülmények között pedig az olvadóbetét-szerelvény első része úgy szakítja meg az áramot, hogy egy vagy több, a csőben húzódó olvadószál megolvad. A csöveken belül az olvadószálak megolvadása, megszakadása során keletkező ív vagy ívek ionizált gázokat hoznak létre, amelyek értelemszerűen a csövek végén távoznak.

Nagyobb feszültség és áram viszonyok között, például az egyre elterjedtebb, akár 100 kVA névleges teljesítményű 12 kV-os transzformátorok védelmére azonban ezek a fenti felépítésű, hagyományos, teljes áramtartományban használható olvadóbíztosítók nemigen használhatók. Mivel az ilyen széles áramtartományban használható típusú olvadóbiztosítók névleges áram és feszültség értékei megnőttek, az olvadóbiztosító működése során keletkező igen nagy ionizált gázfelhők energiája nem kívánt módon mind belül, mind kívül károsíthatja. Jóllehet az olvadóbiztosító első, túláram megszakítására szolgáló részében a csövek anyagának megerősítésével már igyekeztek az olvadóbiztosító feszültség- és áramtartományát megnövelni, a csövek megerősítése bonyolítja az olvadóbiztosító gyártását, szerelését, megnövelve ezzel a gyártási költségeket, anélkül, hogy megoldaná az erőteljesebb ionizált gázfelhők keltette említett problémákat és az ezekből származó olvadóbiztosító károsodásokat.

Ezen túlmenően, habár a széles áramtartományban használható olvadóbiztosítók névleges feszültség és áram határértékeit nagyobb keresztmetszetű, nagyobb méretű, nagyobb kapacitású olvadószál- és olvadóbetét-szerkezeti kialakításokkal meg lehet növelni, az olvadóbiztosító fizikai méreteinek a növelése, különösen olyan esetekben, amikor vagy ahol több olvadóbiztosítót kell adott helyen elhelyezni és alkalmazni, az esetlegesen fellépő helyhiány miatt gondot okozhat.

A GB 2 184 301 számú szabadalmi leírás olyan olvadóbetét-szerelvényt ismertet széles áramtartományban használható olvadóbiztosítóhoz, amelynek cséveteste, annak végén villamos érintkezői, és az érintkezők között húzódó, a csévetestre tekercselt olvadószála van. Az olvadószál ismert módon kis áramot, azaz mérsékelt túláramot megszakító olvadóbetét részt és nagy áramot, azaz zárlati áramot megszakító olvadóbetétrészt tartalmaz, amelyek a két érintkező közötti tartományban állnak egymással villamos kapcsolatban. A túláramot megszakító olvadóbetétrészen az olvadószálat szigetelöcső burkolja, amelynek az első érintkező szomszédságában fekvő külső vége és a zárlati áramot megszakító olvadóbetétrész szomszédságában húzódó belső vége van. Az olvadóbetétrészek legyengítésekkel vannak ellátva, és a túláramot megszakító olvadóbetét részen a legyengítés az olvadóbetétrész középső tartományában, ideális esetben annak mértani középpontjában van kialakítva. Ennek az lehet a következménye, hogy a legyengítés helyén átívelő villamos ív ionizált gázfelhője a szigetelőcsövön keresztül az olvadóbetét-szerelvény külső vége felé távozik, és a csőben fellépő jelentős nyomás főleg az érintkező és a védősapka irányában hatva azokat károsíthatja.

A HU 216 852 számú szabadalmi leírás olvadóbetét-szerelvényt ismertet széles áramtartományban használható olvadóbiztosítóhoz, amelynél főleg a megszakítás során keletkező villamos ív biztonságos kioltására helyezik a hangsúlyt és ezért a túláramot megszakító olvadóbetétrészen alakosan képezik ki a legyengítési átmenetet, de magának az átmenet helyének a kijelölésével, és egyáltalán a megszakítás során keletkező ionizált gázok biztonságos elvezetésével ez a megoldás nem foglalkozik.

A kitűzött feladatot egyrészt egy széles áramtartományban használható olvadóbiztosítóhoz való olvadóbetét-szerelvénnyel oldottuk meg, amelynek egymással szemben lévő első és második véggel rendelkező szigetelő anyagú cséveteste; a csévetest első végéhez erősített első érintkezője; a csévetest második végéhez erősített második érintkezője; továbbá az első érintkező és a második érintkező között a szigetelő anyagú csévetest körül húzódó legalább egy olvadószála van; amely az első érintkezőtől kiinduló, kis áramot megszakító olvadóbetétrészt, és egy, a második érintkezőtől kiinduló, nagy áramot megszakító olvadóbetétrészt tartalmaz, és a kis áramot megszakító olvadóbetétrész és a nagy áramot megszakító olvadóbetétrész a két érintkező közötti tartományban egymáshoz van csatlakoztatva; valamint a kis áramot megszakító olvadóbetétrészt körülvevő szigetelőcsővel rendelkezik, amelynek külső vége az első érintkező szomszédságában, belső vége a nagy áramot megszakító olvadóbetétrész szomszédságában húzódik, és a kis áramot megszakító olvadóbetétrész legyengítéssel van ellátva, továbbá a legyengítés a kis áramot megszakító olvadóbetétrészt körülvelő szigetelő cső belső vége közelében van kialakítva.

A találmány szerinti olvadóbetét-szerelvény egy előnyös kiviteli alakja értelmében a csévetest második olvadóbetétrészének keresztmetszete meghaladja az első olvadóbetétrész keresztmetszetét.

A találmány szerinti olvadóbetét-szerelvény egy további előnyös kiviteli alakja értelmében a csévetesten lépcsőszerű váll van az első rész és a második rész között kiképezve.

A találmány szerinti olvadóbetét-szerelvény egy további előnyös kiviteli alakja értelmében a csévetestre legalább egy olvadószál van csavarvonal alakban feltekercselve.

Ugyancsak előnyös a javasolt olvadóbetét-szerelvény olyan kiviteli alakja, amely több, egymással párhuzamosan kapcsolt olvadószálat tartalmaz.

HU 226 191 Β1

A találmány szerinti olvadóbetét-szerelvény egy további előnyös kiviteli alakja értelmében a kis áramot megszakító olvadószál alacsony olvadáspontú helyet tartalmaz.

Ugyancsak előnyös a javasolt olvadóbetét-szerelvény olyan kiviteli alakja, amelyben az alacsony olvadáspontú hely a kis áramot megszakító olvadószál legyengítése szomszédságában van kiképezve.

A kitűzött feladatot másrészt egy széles áramtartományban használható olvadóbiztosítóhoz való olvadóbetét-szerelvénnyel oldottuk meg, amelynek egymással szemben lévő első és második véggel rendelkező szigetelő anyagú cséveteste; a csévetest első végéhez erősített első érintkezője; a csévetest második végéhez erősített második érintkezője; kis áramot megszakító, az első érintkezőtől a második érintkező felé húzódó, egy-egy legyengítést tartalmazó olvadószálai vannak, továbbá a második érintkezőtől az első érintkező felé húzódó, több legyengítést tartalmazó, nagy áramot megszakító olvadószálai vannak, ahol a kis áramot megszakító olvadószálak és a nagy áramot megszakító olvadószálak az első és a második érintkező közötti tartományban egymással összeköttetésben állnak; valamint az egyes kis áramot megszakító olvadószálakat körülvevő, az első érintkező szomszédságában húzódó külső végű és a nagy áramot megszakító olvadószálak felé eső belső végű szigetelőcsövekkel rendelkezik, és az egyes szigetelőcsövek belső vége az egyes kis áramot megszakító olvadószálak legyengítéseinek környezetében helyezkedik el.

A találmány szerinti olvadóbetét-szerelvény egy előnyös kiviteli alakja értelmében az egyes kis áramot megszakító olvadószálak egymással párhuzamosan vannak kapcsolva.

A találmány szerinti olvadóbetét-szerelvény egy további előnyös kiviteli alakja értelmében mindegyik kis áramot megszakító olvadószál-csavarvonal alakban van a csévetestre feltekercselve.

A találmány szerinti olvadóbetét-szerelvény egy további előnyös kiviteli alakja értelmében a csévetestnek egy első része, egy második része, valamint az első rész és a második rész között kiképzett lépcsős válla van, és a szigetelőcső második vége a csévetest válla szomszédságában helyezkedik el.

Ugyancsak előnyös a javasolt olvadóbetét-szerelvény olyan kiviteli alakja, amelyben az egyes kis áramot megszakító olvadószálakon alacsony olvadáspontú hely meg van kialakítva.

A találmány szerinti olvadóbetét-szerelvény egy további előnyös kiviteli alakja értelmében az alacsony olvadáspontú helyek az egyes kis áramot megszakító olvadószálakon az egyes legyengítések szomszédságában vannak kialakítva.

A kitűzött feladatot harmadrészt egy széles áramtartományban használható olvadóbiztosítóval oldottuk meg, amelynek egymással szemben elrendezett első és második véggel rendelkező olvadóbetétteste; az olvadóbetéttest első végéhez kapcsolódó első védősapkája, az olvadóbetéttest második végéhez kapcsolódó második védősapkája, továbbá a védősapkák között húzódó, olyan szigetelőanyagból készült, első véggel és második véggel rendelkező csévetestet tartalmazó olvadóbetét-szerelvénye van; továbbá a csévetest első végétől második vége irányában húzódó, kis áramot megszakító olvadószálakat, továbbá a kis áramot megszakító olvadószálaktól a csévetest második vége felé húzódó, nagy áramot megszakító olvadószálai vannak, és minden egyes kis áramot megszakító olvadószál a nagy áramot megszakító olvadószálak szomszédságában legyengítést tartalmaz.

A találmány szerinti olvadóbiztosító egy előnyös kiviteli alakja értelmében az olvadóbetét-szerelvény egyegy kis áramot megszakító olvadószálat körülvevő, szigetelőanyagból készült, külső és belső végű csöveket tartalmaz, és a csövek belső vége a kis áramot megszakító olvadószál legyengítésének közelében helyezkedik el.

A találmány szerinti olvadóbiztosító egy további előnyös kiviteli alakja értelmében a csévetestnek első része, második része, az első rész és a második rész között kialakított lépcsőszerű válla van, és az egyes kis áramot megszakító olvadószálak legyengítései a csévetest lépcsős válla szomszédságában vannak kialakítva.

Ugyancsak előnyös a javasolt olvadóbiztosító olyan kiviteli alakja, amelyben a kis áramot megszakító olvadószálak a szigetelőanyagból készült csévetestre vannak felcsévélve.

A találmány szerinti olvadóbiztosító egy további előnyös kiviteli alakja értelmében a kis áramot megszakító olvadószálak egymással párhuzamosan vannak kapcsolva.

Ugyancsak előnyös a javasolt olvadóbiztosító olyan kiviteli alakja, amelyben az olvadóbetéttesten belül az olvadóbetét-szerelvényt körülevő ívoltó anyagot tartalmaz.

A kitűzött feladatot negyedrészt egy széles áramtartományban használható olvadóbiztosítóval oldottuk meg, amelynek egymással szemben lévő első és második véggel rendelkező olvadóbetétteste; annak első és második végéhez kapcsolódó első és második védősapkája; az első védősapkához csatlakozó és a második védősapka felé húzódó, kis áramot megszakító, egymással villamosán párhuzamosan kapcsolt és egyegy legyengítést tartalmazó olvadószálai; az egyes kis áramot megszakító, olvadószálakat körülvevő, külső és belső véggel rendelkező, szigetelőanyagból készült csövei vannak, és az egyes kis áramot megszakító olvadószálak legyengítései az ionizált gázokat a védősapkáktól elvonó és disszipáló módon a csövek valamelyik végével szomszédosán vannak kialakítva.

A találmányt az alábbiakban a csatolt rajz segítségével részletesebben is ismertetjük, amelyen a javasolt olvadóbiztosító néhány példaként! kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon az

1. ábra a találmány szerinti olvadóbiztosító egy lehetséges kiviteli alakjának vázlatos hosszmetszete, és a

2. ábrán a javasolt olvadóbiztosító egy további lehetséges kiviteli alakjának vázlatos hosszmetszetét tüntettük fel.

HU 226 191 Β1

Az 1. ábrán egy találmány szerinti, teljes áramtartományban működő 10 olvadóbiztosító látható, hosszmetszetben, amelynek szigetelőanyagból készült 12 olvadóbetétteste, a 12 olvadóbetéttesten belül 14 olvadóbetét-szerelvénye, a 12 olvadóbetéttesthez kapcsolódó, azt lezáró, és a 14 olvadóbetét-szerelvénnyel villamos kapcsolatban álló 16 védősapkái, valamint a 12 olvadóbetéttesten belül a 14 olvadóbetét-szerelvényt körülvevő 18 ívoltó anyaga van. Ismert módon, ha a 10 olvadóbiztosítót 16 védősapkáin keresztül egy, az ábrákon nem látható, feszültség alatt álló villamos áramkörbe iktatjuk, akkor az áramkör a 10 olvadóbiztosító 14 olvadóbetét-szerelvényén keresztül záródik. Ha a 10 olvadóbiztosítón keresztül folyó áram meg nem engedett szintre nő, akkor a 14 olvadóbetét-szerelvény karakterisztikájának, valamint a 10 olvadóbiztosító névleges értékének megfelelően a 14 olvadóbetét-szerelvény legalább részben működésbe lép, megolvad, elgőzölög, vagy az alább részletesebben bemutatásra kerülő módok valamelyikén nyitja az áramkört, és ezzel korlátozza az áramot, pontosabban megszakítja a 10 olvadóbiztosítón átfolyó, ártalmas hatásokat is kiváltani képes áramot. Ily módon a betáplálás oldalán lévő villamos áramköröket, készülékeket és berendezéseket villamosán el tudjuk szigetelni a terhelés oldalon lévő, meghibásodott villamos áramköröktől, készülékektől, berendezésektől, és ezzel el tudjuk kerülni mind a táplálási oldalon, mind a terhelési oldalon található áramkörök, berendezések, készülékek legtöbbször igen költséges meghibásodását, tönkremenetelét.

A találmány szerinti 10 olvadóbiztosító 1. ábrán bemutatott kiviteli alakja esetében a 12 olvadóbetéttestet ismert szigetelőanyagból, azaz villamosán nem vezető anyagból, például kerámiából készítjük. A 12 olvadóbetéttest lényegében hengeres alakú, és ugyancsak hengeres 16 védősapkák vannak két végére ráhúzva. Szakember számára nyilvánvaló, hogy találmányunk előnyei hengerestől eltérő alakú, és/vagy más anyagokból készített olvadóbiztosítók esetében is érvényesíthetők. Ezen túlmenően a bemutatott kiviteli alak esetében az említett 18 ívoltó anyag szemcsés tiszta kvarchomok vagy kvarcpor, amely teljesen körülveszi a 14 olvadóbetét-szerelvényt és lényegében megszünteti a 12 olvadóbetéttest belsejében a 14 olvadóbetét-szerelvény körüli esetleges légréseket. Más, ugyancsak a találmányi gondolaton alapuló kiviteli alakok esetében egyéb ívoltó anyagokat és közegeket is használhatunk a 10 olvadóbiztosítóban a kvarchomok vagy kvarcpor helyett.

A 14 olvadóbetét-szerelvénynek villamosán szigetelt 20 cséveteste van, amely egy első 22 résszel, valamint egy annak keresztmetszetét meghaladó keresztmetszetű második 24 résszel rendelkezik. A bemutatott kiviteli alak esetében a 20 csévetest a két 22, 24 részt magában foglalva egyetlen darabból van kiképezve, lényegében hengeres, és az első 22 részt lépcsős 26 váll választja el a második 24 résztől egy viszonylag keskenyebb és egy viszonylag vastagabb szakaszt képezve. A bemutatott kiviteli alaktól eltérő, értelemszerűen ugyancsak a találmányi gondolat alapján megvalósított kiviteli alakoknál a külön gyártott keskenyebb és vastagabb 22, 24 részek a 20 csévetest gyártása során kerülnek egyesítésre. Ezen túlmenően szakember számára egyértelmű, hogy találmányunk előnyei alternatív, eltérő alakok esetén is érvényesülhetnek, például a 20 csévetest 22, 24 részei hengerestől eltérő, például elliptikus, sokszög, bordázott vagy csillag alakú keresztmetszettel is előáll íthatók. A későbbi ismertetésből az is kiderül, hogy a találmány szerinti 10 olvadóbiztosító lényegében állandó, vagy egyenlő keresztmetszetű 20 csévetesttel is megvalósítható, bár megjegyezzük, hogy ilyen esetben lényegében eltérő távköz alakulhat ki a 14 olvadóbetét-szerelvény és a 12 olvadóbetéttest között, hacsak a 12 olvadóbetéttestet nem a 20 csévetest alakjához igazodóan gyártjuk le.

A 20 csévetest két végén, pontosabban a 20 csévetest első 22 részének és második 24 részének az azokat elválasztó lépcsős 26 vállal ellentétes végén egyegy villamosán vezető anyagú 28, 30 érintkező van elrendezve, melyek adott esetben olyan 31 nyúlványokkal vannak ellátva, amelyek villamos kapcsolatot hoznak létre és biztosítanak a 16 védősapkákkal, fgy egy villamos áramkör a 20 csévetestre tekercselt, villamosán a 28, 30 érintkezőkkel kapcsolódó, leírásunk további részében részletesebben is bemutatásra kerülő 32 olvadószálakon keresztül zárható.

Túláramot megszakító, több 32 olvadószál a 20 csévetest első 22 részére van csavarvonal alakban feltekercselve, és a 28 érintkezőtől a 20 csévetest lépcsős 26 válla felé halad. Minden egyes ilyen túláram megszakítására szolgáló 32 olvadószálat viszonylag alacsony olvadáspontú fémötvözetből vagy fémből állítunk elő, például ónból, vagy alternatív megvalósítás szerint például olyan ezüst- vagy rézelemből, amely a 28 érintkező és lépcsős 26 váll közötti szakasz közepe táján 34 alacsony olvadáspontú helyet tartalmaz.

Egy általunk előnyösnek tartott kiviteli alaknál minden egyes túláramot megszakító 32 olvadószál legalább részben olyan, a 34 alacsony olvadáspontú helyet alkotó villamosán vezető bevonattal van ellátva, amelynek anyaga eltér a 32 olvadószál anyagától. Egy lehetséges kiviteli alaknál például a 32 olvadószálakat rézből vagy ezüstből készítjük, míg a bevonat anyagául ónt használunk. Mivel az ón olvadási hőmérséklete alacsonyabb mint a rézé vagy ezüsté, a bevonat túláram hatására előbb hévül fel olvadási hőmérsékletére, mint a 32 olvadószál réz vagy ezüst anyaga. Ez a megolvadó bevonat azután reakcióba lép a 32 olvadószál réz vagy ezüst anyagával, és olyan ón-réz ötvözetet hoz létre, amelynek olvadáspontja még alacsonyabb, mint magáé a tiszta fémé. Ily módon a 32 olvadószál olvadási hőmérséklete túláram fennállása vagy fellépése esetén lecsökken, így egyetlen 32 olvadószál sem érheti el saját réz vagy ezüst anyagának magasabb olvadáspontját. így tehát a réz vagy ezüst vezetési tulajdonságait és előnyeit úgy használjuk ki, hogy közben elkerüljük a nem kívánt magas üzemi hőmérsékleteket. Egy alternatív kiviteli alak esetében a 32 olvadószál és a 34 alacsony olvadáspontú hely előállítására más, villamosán vezető anyagokat használunk, beleértve, de

HU 226 191 Β1 nem korlátozva erre a réz- és ezüstötvözeteket és ónötvözeteket, hogy a fent vázolthoz hasonló előnyös hatást érjünk el. További lehetséges kiviteli alakok esetében a 34 alacsony olvadáspontú helyet antimonból vagy indiumból készítjük.

A 34 alacsony olvadáspontú helyet alkotó bevonatot ismert módon, például gázlánggal vagy forrasztással egyesítjük az egyes 32 olvadószálakkal. Alternatív megoldásként más módszereket is használhatunk, beleértve ezek közé, de nem korlátozva ezekre az elektrolitikus galvanizálást, a vékonyfilm-rétegezési technikákat, a gőzölögtetéses technikákat és így tovább. Ezekkel a módszerekkel a 34 alacsony olvadáspontú hely bevonatot mindegyik 32 olvadószálra, vagy csak néhány 32 olvadószálra is felvihetjük. Egy lehetséges kiviteli alak esetében például egy 32 olvadószálnak csupán központi részére visszük fel a 34 alacsony olvadáspontú helyet alkotó bevonatot, míg egy másik kiviteli alak esetében egy 32 olvadószál teljes felületén el van látva ilyen bevonattal. Egy másik lehetséges kiviteli alaknál a 34 alacsony olvadáspontú helyet egy 32 olvadószálnak csupán egyik oldalán képezzük ki, egy másik kiviteli alaknál pedig egy 32 olvadószál mindkét oldalán kialakítunk 34 alacsony olvadáspontú helyet.

Minden egyes túláramot megszakító 32 olvadószál csökkentett keresztmetszetű szakaszt vagy 36 legyengítést tartalmaz, amelynek az a szerepe, hogy a 32 olvadószál azon a helyen olvadjon meg, váljon szét, vagy egyéb módon szakítsa meg a villamos kapcsolatot a 10 olvadóbiztosítón belül. Azáltal, hogy ez a csökkentett keresztmetszetű szakasz vagy 36 legyengítés mérete eltér a 32 olvadószál maradék részétől, az átfolyó áram hatására a 36 legyengítés magasabb hőmérsékletre hévül, mint a 32 olvadószál többi része, és így hamarabb eléri a 32 olvadószál olvadáspontját, mint a 32 olvadószál többi része. Ennek köszönhetően a 32 olvadószál célzottan és megjósolhatóan a 36 legyengítés tartományában szakad meg még a 32 olvadószál többi részének felhevült, de változatlan állapotában. Szakember számára nyilvánvaló, hogy ezeket a 36 legyengítéseket alternatív módon más ismert módszerek segítségével az itt bemutatottól eltérő módon is ki lehet alakítani, például a 32 olvadószálakban belső nyílásokat, furatokat alakíthatunk ki ahelyett, hogy keresztmetszetüket vékonyítással csökkentenénk.

Minden egyes túláramot megszakító 32 olvadószál ezen túlmenően egy, a 32 olvadószál szélességi méreténél enyhén bővebbre, tágabbra méretezett flexibilis és hőszigetelő 38 csőbe van betokozva. Ezt a szigetelő- 38 csövet a 10 olvadóbiztosító működése során fellépő nagy hőmérsékleteknek ellenálló anyagokból készítjük, és villamos szigetelési szempontok alapján megfelelően nagy villamos ellenállással rendelkezik. Egy lehetséges kiviteli alak esetében a 38 csövet szilikongumiból gyártjuk. Alternatív kiviteli alakok esetében a szilikongumi helyett más ismert anyagokat is felhasználhatunk a 38 cső gyártására, és további lehetséges kiviteli alakok esetében az ábrán nem látható, például szilikonzsírból készült dugókat helyezhetünk a 38 cső egyébként nyitott végeibe a 28 érintkező, valamint a lépcsős 26 váll szomszédságában, hogy ezzel elkerüljük a 18 ívoltó anyag bejutását a 38 cső belsejébe, ugyanakkor lehetővé tegyük az ionizált gáz kijutását a 38 csőből a 10 olvadóbiztosító működésbe lépése során.

Figyelemre méltó módon, eltérően a hagyományos ismert széles áramtartományban működő olvadóbiztosítóktól, az egyes túláram megszakítására szolgáló 32 olvadószálak 36 legyengítései a 14 olvadóbetétszerelvény 20 csévetestének lépcsős 26 válla szomszédságában, vagyis a 10 olvadóbiztosító közepe tartományában vannak kialakítva. Más szavakkal, egy előnyös kiviteli alak értelmében a túláramot megszakító 32 olvadószálak 36 legyengítései a lehető legtávolabb vannak elrendezve a 10 olvadóbiztosító 28 érintkezőjétől és 16 védősapkájától, de még mindig a 38 csövön belül. Ahogy túláram hatására egy vagy több 32 olvadószál a 36 legyengítése környékén megszakad, a 38 csövön belül a 36 legyengítés helyén átívelő villamos ív keletkezik. Az ennek során keletkező ionizált gázfelhő a 38 csőből főleg annak a 28 érintkezővel ellentétes belső végén keresztül távozik a 10 olvadóbiztosító közepe irányába, azaz a 20 csévetest lépcsős 26 válla felé. Ennek köszönhetően az ionizált gázfelhőnek csupán kis része jut el a 38 csövön keresztül annak a 28 érintkezővel szomszédos külső végéhez, és a 38 csőben fellépő jelentős nyomás elsődlegesen és - a találmány szempontjából döntő módon - ártalmatlan módon a 14 olvadóbetét-szerelvényt körülvevő 18 ívoltó anyagba disszipál, a 28 érintkezőtől és a 16 védősapkától távol, egyben a bemutatott kiviteli alak esetében a 20 csévetest 26 válla közelében. A keletkező nagynyomású gáznak csupán kis, elhanyagolható része jut el hosszában a 38 csövön vagy csöveken keresztül a 28 érintkező és az egyik 16 védősapka tartományába, (gy eltérően az ismert széles tartományban használható olvadóbiztosítóktól a nagyobb, például 100 A áramokon, és nagy, például 12-38 kV feszültségeken működő 10 olvadóbiztosítók 32 olvadószálaiból származó ionizált gázok nagyobb energiáját tudjuk biztonságosan és hatékonyan disszipálni, anélkül, hogy tönkretennénk a 12 olvadóbetéttestet a 28 érintkezővel szomszédos 16 védősapka tartományában, és anélkül, hogy a 16 védősapka helyéről elmozdulna.

Természetesen a találmányi gondolaton alapuló 10 olvadóbiztosító előnyeit a bemutatott kiviteli alakoktól eltérő, olyan lehetséges kiviteli alakok esetében is érvényesíthetjük, amelyeknél a 10 olvadóbiztosító túláramok megszakítására szolgáló 32 olvadószálakon a 36 legyengítéseket nem a szokásos módon, vagyis a 32 olvadószálak középső tartományában, hanem a 32 olvadószálaknak a 10 olvadóbiztosító közepe felé eső végtartományában alakítjuk ki. Pontosabban, kísérleteink során úgy találtuk, hogy az eddig felsorolt találmány szerinti előnyök kivétel nélkül felismerhetők és érvényesíthetők abban az esetben, ha a 32 olvadószálak 36 legyengítéseit a 32 olvadószálakat körülvevő 38 cső hosszának a 10 olvadóbiztosító közepe felé eső első negyedén alakítjuk ki.

HU 226 191 Β1

A bemutatott kiviteli alak esetében a szigetelő 38 csöveken 40 erősítést képezünk ki, amelynek az a feladata, hogy megakadályozza a 38 cső károsodását a 10 olvadóbiztosító működésbe lépésekor keletkező ionizált gázok nyomásának a hatására. Egy lehetséges kiviteli alaknál ez a 40 erősítés üvegszálas szalag, alternatív kiviteli alakok esetében azonban a szakterületen ismert és használt egyéb erősítésre szolgáló anyag is használható. Szakember számára nyilvánvaló módon azáltal, hogy a túláramokat megszakító 32 olvadószálak 36 legyengítéseit a 10 olvadóbiztosító 28 érintkezőjétől távol, a 10 olvadóbiztosító közepe tartományában képezzük ki, meghatározott névleges áramtartományokban egyáltalán nincs szükség 40 erősítés használatára, mivel az ionizált gázok nyomása igen hatékonyan el tud távozni a 38 csövön vagy csöveken keresztül a 28 érintkezővel ellentétes irányba, a 10 olvadóbiztosító belsejébe, és ha a 10 olvadóbiztosító kevésbé hajlamos a sérülésre vagy tönkremenetelre, ilyen 10 olvadóbiztosítók gyártásával csökkenteni tudjuk a gyártási költségeket is.

Áttérve az olvadóbiztosítók másik funkciójára, nevezetesen a zárlati áramok megszakítására, az 1. ábrán megfigyelhető, hogy a 20 csévetest második 24 részére zárlati áramot megszakító több 44 olvadószál van felcsévélve, amelyek a 20 csévetest 28 érintkezővel ellentétes végén található 30 érintkezőhöz vannak villamosán csatlakoztatva. Minden egyes zárlati áramot megszakító 44 olvadószálat viszonylag nagy olvadáspontú anyagból, például ezüstből vagy rézből készítünk, és a 44 olvadószál csavarvonalban feltekercselve húzódik a 30 érintkezőtől a 20 csévetest lépcsős 26 válla felé. Mindegyik zárlati áramot megszakító 44 olvadószál párhuzamosan csatlakozik a 30 érintkezőhöz, és mindegyik 44 olvadószálnak több, csökkentett keresztmetszetű vékony szakasza vagy 46 legyengítése van, amelyek egymástól távközzel elválasztottan helyezkednek el a 44 olvadószálon a 30 érintkező és a túláramot megszakító 32 olvadószálak között. Szakember számára nyilvánvaló, hogy a 46 legyengítéseket a 44 olvadószálakon nemcsak az imént említett módon hozhatjuk létre, hanem erre más, ismert módszerek is alkalmazhatók, például a 44 olvadószálak belső furatokat, nyílásokat is tartalmazhatnak, amelyek ugyancsak csökkentik a 44 olvadószálak keresztmetszetét.

Minden egyes zárlati áramot megszakító 44 olvadószál egy-egy túláramot megszakító 32 olvadószálhoz kapcsolódik, és így együttesen alkotják azokat a 10 olvadóbiztosítón végighaladó olvadóelemet, amely részben a nagy, zárlati áramok megszakítására, részben a kisebb túláramok megszakítására szolgál. Ezek az így folytonosan húzódó 32, 44 olvadószálak csavarvonalban vannak a 20 csévetestre feltekercselve, és a 28, 30 érintkezők között egymással párhuzamosan kapcsolódnak.

Egy alternatív kiviteli alak esetében a túláramot megszakító 32 olvadószálakat és a nagy, zárlati áramot megszakító 44 olvadószálakat az ábrán nem látható csatlakozóelemen keresztül kötjük össze, amely a olvadószálak és a 44 olvadószálak között helyezkedik el a 20 csévetest lépcsős 26 válla tartományában. Ilyen módon különböző számú, túláram megszakítására szolgáló 32 olvadószálat és zárlati áram megszakítására szolgáló 44 olvadószálat használhatunk a 10 olvadóbiztositó névleges feszültségétől és névleges áramától függően, pontosabban az említett 32, 44 olvadószálak határozzák meg a 10 olvadóbiztosltó névleges feszültségét és áramát. Mint az szakember számára nyilvánvaló, a 10 olvadóbiztosító névleges feszültség és névleges áram tulajdonságát tovább változtathatjuk a túláramot megszakító 32 olvadószálak és a zárlati áramot megszakító 44 olvadószálak méretezésének a módosításával.

A találmány szerinti 10 olvadóbiztosító a következőképpen működik: Kis túláramú körülmények között, vagyis a 14 olvadóbetét-szerelvény névleges értékének hatszorosánál kisebb áramértékek esetén a zárlati áramot megszakító 44 olvadószálakat a 18 ívoltó anyag hűti, és a túláramot megszakító 32 olvadószálak szakadnak meg a 34 alacsony olvadáspontú helyeken a 38 csövek belsejében. Az ennek során keletkező ívből származó kisnyomású ionizált gáz a 38 csövekből azok egyik, előnyösen belső végén át távozik, anélkül, hogy sértené vagy roncsolná a 12 olvadóbetéttestet vagy a 28 érintkezővel szomszédos 16 védősapkát.

Nagyobb áramok esetén, közvetlenül az előtt, hogy a zárlati áramot megszakító 44 olvadószálak vennék át a túláram megszakítását, a 32 olvadószálak a 38 csöveken belül a 36 legyengítéseknél megszakadnak a hőszigetelő tulajdonságú 38 csövek termikus hatása következtében, mielőtt a 34 alacsony olvadáspontú helyek tartományában elegendő idejük lenne arra, hogy működésbe lépve megszakítsák a 32 olvadószálakon átfolyó áramot. A 32 olvadószálak megszakadása során a 38 csöveken belül keletkező ív az ionizált gáz fent vázolt kifúvása következtében kialszik. Mivel a gáz kárt nem okozva főként a 18 ívoltó anyagba disszipál a 10 olvadóbiztosító közepe felé, a 10 olvadóbiztosító 28 érintkezőjétől és 16 védősapkájától távol, elkerülhetjük a nagy kilépő nyomás okozta káros hatásokat a 28 érintkező körzetében. A 36 legyengítések megfelelő méretezése révén biztosítjuk, hogy a 32 olvadószálak biztosan a 36 legyengítéseknél olvadjanak meg még azelőtt, hogy akkora áramok esetén olvadjanak meg és szakadjanak meg a 34 alacsony olvadáspontú helyek tartományában, amelyek már-már elégségesek a zárlati áramok megszakítására szolgáló 44 olvadószálak működésbe hozására.

Még nagyobb túláramok estén a 32 olvadószálak 36 legyengítések tartományában történő megolvadása, és a 44 olvadószálak 46 legyengítések tartományában történő megolvadása lényegében egyidejűleg zajlik le. Ennek következtében a keletkező ívek energiája az egyes 32 olvadószálak 36 legyengítése környezetében disszipálódik. Nagyobb áramok esetén azonban lényegesen nagyobb gázfelhő jöhet létre az egyes 38 csövek belsejében. így a 32 olvadószálak 36 legyengítéseinek a 10 olvadóbiztosító középső tartományába, a 20 csévetest lépcsős 26 válla környékére történő áthe7

HU 226 191 Β1 lyezése révén különösen előnyösen ezeket a károsodást előidéző gázfelhőket el tudjuk vezetni a 10 olvadóbiztosító külső végeitől, pontosabban a 28 érintkezőtől.

Látható, hogy találmányunk segítségével olyan 10 olvadóbiztosítót hoztunk létre, amely képes a 38 csövek belsejében keletkező ionizált gázfelhőket a teljes túláram tartományban lekezelni, beleértve azokat az áramértékeket is, amelyekben az áram megszakításának a feladatát a túláramot megszakító 32 olvadószálaktól a zárlati áramokat megszakító 44 olvadószálak veszik át. így a 10 olvadóbiztosító nagyobb névleges feszültség és áram értékekkel gyártható és használható, mint az ismert széles áramtartományban felhasználható olvadóbiztosító. Ennek megfelelően sokkal szélesebb az az alkalmazási kör, amelyben egy ilyen 10 olvadóbiztosítót felhasználhatunk, és ez az ionizált gázfelhők 38 csöveken belüli megfelelő lekezelésének, ártalmatlanná tételének köszönhető. Például egy széles áramtartományban használható 10 olvadóbiztosító, amelynek névleges feszültsége 10 kV és névleges árama 100 A, felhasználható egy 1000 kVA vagy nagyobb névleges teljesítményű transzformátor védelmére. Hasonlóképpen a széles áramtartományban használható 10 olvadóbiztosító 38 kV névleges feszültség értékkel is előállítható.

A fentieken túl azáltal, hogy a túláramot megszakító 32 olvadószálak 36 legyengítések a 32 olvadószálakat burkoló 38 csöveknek a 10 olvadóbiztosító 28 érintkezőjével ellentétes belső vége felé helyezzük el, és ezáltal a 32 olvadószálak megolvadásakor keletkező ívképződés során fejlődő ionizált gázfelhőket a 10 olvadóbiztosító közepe felé tereljük, ahelyett, hogy az ismert és szokásos módon a 10 olvadóbiztosító külső vége felé terelnénk, a találmány szerinti 10 olvadóbiztosítót nagyobb feszültség és áram értékek elviselésére tettük alkalmassá, anélkül, hogy a 10 olvadóbiztosító, illetve annak alkotórészeinek a méreteit megnöveltük volna. Ily módon kiválóan használható széles áramtartományban felhasználható 10 olvadóbiztosítót állítottunk elő helytakarékos méretben, amely minden tekintetben megállja az összehasonlítást a széles tartományban használható ismert olvadóbiztosítókkal szemben.

A 2. ábrán egy találmány szerinti széles tartományban használható 60 olvadóbiztosító egy további lehetséges kiviteli alakját tüntettük fel részben metszetben. Az 1. ábrán bemutatott kiviteli alakkal azonos elemeket értelemszerűen azonos hivatkozási jelekkel jelöltük. Ha összehasonlítjuk a két ábrán bemutatott 10 és 60 olvadóbiztosítót, akkor láthatjuk, hogy a 60 olvadóbiztosító minden egyes túláramot megszakító 32 olvadószálán a 36 legyengítés szomszédságában egy további 62 alacsony olvadáspontú hely van kialakítva. Ez eltér az 1. ábrán bemutatott megoldástól, ahol a 34 alacsony olvadáspontú helyek az egyes 32 olvadószálak középső tartományában helyezkednek el. (gy azokon az előnyökön túl, amelyeket a 32 olvadószál 36 legyengítésnél történő megszakadásával kapcsolatosan ismertettünk, további előnynek tekinthető, hogy a 62 alacsony olvadáspontú helyen keletkező ionizált gázt is minden károsodás nélkül be tudjuk vezetni a 38 csövön keresztül a 18 ívoltó anyagba, a 60 olvadóblztosító közepe felé. A 60 olvadóbiztosító egyébként lényegében azonosan működik az 1. ábrán bemutatott 10 olvadóbiztosítóval, és ugyanazokat az előnyös hatásokat sorolhatjuk fel. A 34, 62 alacsony olvadáspontú helyeknek a 38 csövek középső tartományában (mint az

1. ábrán látható), vagy pedig a 36 legyengítésekhez közeli (mint a 2. ábrán látható) elrendezését a 10, illetve 60 olvadóbiztosítóban használt anyagok termikus paraméterei határozzák meg.

Szakember számára nyilvánvaló, hogy a találmány szerinti olvadóbiztosító előnyeit kisebb névleges áramértékek estén is biztosítani tudjuk, ha például csak egyetlen túláramot megszakító 32 olvadószálat és egyetlen zárlati áramot megszakító 44 olvadószálat használunk. Ezen túlmenően alternatív kiviteli alakok esetében a túláramot megszakító 32 olvadószálak egynél több 36 legyengítést tartalmazhatnak, melyek mindegyike a 32 olvadószál középső tartományából kikerülve a 10 olvadóbiztosító közepe felé helyezkedik el. Ezenkívül a 10, 60 olvadóbiztosítókat, pontosabban a 14 olvadóbetét-szerelvényt úgy csatlakoztathatjuk a 16 védősapkákhoz, hogy nem csavarvonal alakban történő felcsévélést alkalmazunk, hanem például akár a 20 csévetest felhasználásával, akár a 20 csévetest nélkül lényegében egyenes vonalban húzódó olvadóbetétet használunk.

A fent leírtak találmányunkat csupán a jobb megértés kedvéért példaképpen ismertetik, és igényelt oltalmi körünket az alábbi szabadalmi igénypontok határozzák meg.

Claims (20)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Olvadóbetét-szerelvény széles áramtartományban használható olvadóbiztosítóhoz (10), amelynek egymással szemben lévő első és második véggel rendelkező szigetelő anyagú cséveteste (20); a csévetest (20) első végéhez erősített első érintkezője (28); a csévetest (20) második végéhez erősített második érintkezője (30); továbbá az első érintkező (28) és a második érintkező (30) között a szigetelő anyagú csévetest (20) körül húzódó legalább egy olvadószála (32, 44) van; amely az első érintkezőtől (28) kiinduló, kis áramot megszakító olvadóbetétrészt (22), és egy, a második érintkezőtől (30) kiinduló, nagy áramot megszakító olvadóbetétrészt (24) tartalmaz, és a kis áramot megszakító olvadóbetétrész (22) és a nagy áramot megszakító olvadóbetétrész (24) a két érintkező (28, 30) közötti tartományban egymáshoz van csatlakoztatva; valamint a kis áramot megszakító olvadóbetétrészt (22) körülvevő szigetelőcsővel (38) rendelkezik, amelynek külső vége az első érintkező (28) szomszédságában, belső vége a nagy áramot megszakító olvadóbetétrész (24) szomszédságában húzódik, és a kis áramot megszakító olvadóbetétrész (22) legyengítéssel (36) van ellátva, azzal jellemezve, hogy a legyengítés (36) a kis áramot megszakító olvadóbetétrészt körülvelő szigetelőcső (38) belső vége közelében van kialakítva.

   HU 226 191 Β1
2. 2. Az 1. igénypont szerinti olvadóbetét-szerelvény, azzal jellemezve, hogy a csévetest (20) második olvadóbetétrészének (24) keresztmetszete meghaladja az első olvadóbetétrész (22) keresztmetszetét.
3. 3. A 2. igénypont szerinti olvadóbetét-szerelvény, azzal jellemezve, hogy a csévetesten (20) lépcsőszerű váll (26) van az első rész (22) és a második rész (24) között kiképezve.
4. 4. A 3. igénypont szerinti olvadóbetét-szerelvény, azzal jellemezve, hogy a csévetestre (20) legalább egy olvadószál (32, 44) van csavarvonal alakban feltekercselve.
5. 5. Az 1. igénypont szerinti olvadóbetét-szerelvény, azzal jellemezve, hogy több, egymással párhuzamosan kapcsolt olvadószálat (32, 44) tartalmaz.
6. 6. Az 1. igénypont szerinti olvadóbetét-szerelvény, azzal jellemezve, hogy a kis áramot megszakító olvadószál (32) alacsony olvadáspontú helyet (34) tartalmaz.
7. 7. A 6. igénypont szerinti olvadóbetét-szerelvény, azzal jellemezve, hogy az alacsony olvadáspontú hely (34) a kis áramot megszakító olvadószál (32) legyengítése (36) szomszédságában van kiképezve.
8. 8. Olvadóbetét-szerelvény széles áramtartományban használható olvadóbiztosítóhoz (60), amelynek egymással szemben lévő első és második véggel rendelkező szigetelő anyagú cséveteste (20); a csévetest (20) első végéhez erősített első érintkezője (28); a csévetest (20) második végéhez erősített második érintkezője (30); kis áramot megszakító, az első érintkezőtől (28) a második érintkező (30) felé húzódó, egy-egy legyengítést (36) tartalmazó olvadószálai (32) vannak, továbbá a második érintkezőtől (30) az első érintkező (28) felé húzódó, több legyengítést (46) tartalmazó, nagy áramot megszakító olvadószálai (44) vannak, ahol a kis áramot megszakító olvadószálak (32) és a nagy áramot megszakító olvadószálak (44) az első és a második érintkező (28, 30) közötti tartományban egymással összeköttetésben állnak; valamint az egyes kis áramot megszakító olvadószálakat (32) körülvevő, az első érintkező (28) szomszédságában húzódó külső végű és a nagy áramot megszakító olvadószálak (44) felé eső belső végű szigetelőcsövekkel (38) rendelkezik, azzal jellemezve, hogy az egyes szigetelőcsövek (38) belső vége az egyes kis áramot megszakító olvadószálak (32) legyengítéseinek (36) környezetében helyezkedik el.
9. 9. A 8. igénypont szerinti olvadóbetét-szerelvény, azzal jellemezve, hogy az egyes kis áramot megszakító olvadószálak (32) egymással párhuzamosan vannak kapcsolva.
10. 10. A 9. igénypont szerinti olvadóbetét-szerelvény, azzal jellemezve, hogy mindegyik kis áramot megszakító olvadószál (32) csavarvonal alakban van a csévetestre (20) feltekercselve.
11. 11. A 8. igénypont szerinti olvadóbetét-szerelvény, azzal jellemezve, hogy a csévetestnek (20) egy első része (22), egy második része (24), valamint az első rész (22) és a második rész (24) között kiképzett lépcsős válla (26) van, és a szigetelőcső (38) belső vége a csévetest (20) válla (26) szomszédságában helyezkedik el.
12. 12. A 8. igénypont szerinti olvadóbetét-szerelvény, azzal jellemezve, hogy a kis áramot megszakító olvadószálon (32) alacsony olvadáspontú hely (62) van kialakítva.
13. 13. A 12. igénypont szerinti olvadóbetét-szerelvény, azzal jellemezve, hogy az alacsony olvadáspontú hely (62) a kis áramot megszakító olvadószálon (32) a legyengítés (36) szomszédságában van kialakítva.
14. 14. Széles áramtartományban használható olvadóbiztosító (10) amelynek egymással szemben elrendezett első és második véggel rendelkező olvadóbetétteste (12); az olvadóbetéttest (12) első végéhez kapcsolódó első védősapkája (16), az olvadóbetéttest (12) második végéhez kapcsolódó második védősapkája (16), továbbá a védősapkák között húzódó, szigetelő anyagból készült, első véggel és második véggel rendelkező csévetestet (20) tartalmazó olvadóbetét-szerelvénye (14) van; továbbá a csévetest (20) első végétől második vége irányában húzódó, kis áramot megszakító olvadószálakat (32), továbbá a kis áramot megszakító olvadószálaktól (32) a csévetest (20) második vége felé húzódó, nagy áramot megszakító olvadószálai (44) vannak, azzal jellemezve, hogy minden egyes kis áramot megszakító olvadószál (32) a nagy áramot megszakító olvadószálak (44) szomszédságában legyengítést (36) tartalmaz.
15. 15. A 14. igénypont szerinti olvadóbiztosító, azzal jellemezve, hogy az olvadóbetét-szerelvény (14) egyegy kis áramot megszakító olvadószálat (32) körülvevő, szigetelő anyagból készült, külső és belső végű csöveket (38) tartalmaz, és a csövek (38) belső vége a kis áramot megszakító olvadószál (32) legyeng Késének (36) közelében helyezkedik el.
16. 16. A 15. igénypont szerinti olvadóbiztosító, azzal jellemezve, hogy a csévetestnek (20) első része (22), második része (24), azok között kialakított lépcsőszerű válla (26) van, és az egyes kis áramot megszakító olvadószálak (32) legyengítései (36) a csévetest (20) lépcsős válla (26) szomszédságában vannak kialakítva.
17. 17. A 14. igénypont szerinti olvadóbiztosító, azzal jellemezve, hogy a kis áramot megszakító olvadószálak (32) a szigetelőanyagból készült csévetestre (20) vannak felcsévélve.
18. 18. A 14. igénypont szerinti olvadóbiztosító, azzal jellemezve, hogy a kis áramot megszakító olvadószálak (32) egymással párhuzamosan vannak kapcsolva.
19. 19. A 14. igénypont szerinti olvadóbiztosító, azzal jellemezve, hogy az olvadóbetéttesten (12) belül az olvadóbetét-szerelvényt (14) körülevő ívoltó anyagot (18) tartalmaz.
20. 20. Széles áramtartományban használható olvadóbiztosító (10), amelynek egymással szemben lévő első és második véggel rendelkező olvadóbetétteste (12); annak első és második végéhez kapcsolódó első és második védősapkája (16); az első védősapkához (16) csatlakozó és a második védősapka (16) felé húzódó,

    HU 226 191 Β1 kis áramot megszakító, egymással villamosán párhuzamosan kapcsolt és egy-egy legyengítést (35) tartalmazó olvadószálai (32); az egyes kis áramot megszakító olvadószálakat (32) körülvevő, külső és belső véggel rendelkező, szigetelő anyagból készült csövei (38) 5 vannak, azzal jellemezve, hogy az egyes kis áramot megszakító olvadószáluk (32) legyengítései (36) az ionizált gázokat a védősapkáktól (16) elvonó és disszipáló módon a csövek (38) valamelyik végével szomszédosán vannak kialakítva.