HU225327B1 - Pyrrolo[2,1-b][1,3]benzothiazepines and their use for the preparation of medicaments with antipsychotic activity - Google Patents

Pyrrolo[2,1-b][1,3]benzothiazepines and their use for the preparation of medicaments with antipsychotic activity Download PDF

Info

Publication number
HU225327B1
HU225327B1 HU0301633A HUP0301633A HU225327B1 HU 225327 B1 HU225327 B1 HU 225327B1 HU 0301633 A HU0301633 A HU 0301633A HU P0301633 A HUP0301633 A HU P0301633A HU 225327 B1 HU225327 B1 HU 225327B1
Authority
HU
Hungary
Prior art keywords
alkyl
piperazinyl
pyrrolo
preparation
medicament
Prior art date
Application number
HU0301633A
Other languages
English (en)
Inventor
Patrizia Minetti
Cesare Assunta Di
Domenico Mastroianni
Giuseppe Campiani
Vito Nacci
Original Assignee
Sigma Tau Ind Farmaceuti
Priority date (The priority date is an assumption and is not a legal conclusion. Google has not performed a legal analysis and makes no representation as to the accuracy of the date listed.)
Filing date
Publication date
Application filed by Sigma Tau Ind Farmaceuti filed Critical Sigma Tau Ind Farmaceuti
Priority claimed from PCT/IT2001/000406 external-priority patent/WO2002010175A1/en
Publication of HUP0301633A2 publication Critical patent/HUP0301633A2/hu
Publication of HUP0301633A3 publication Critical patent/HUP0301633A3/hu
Publication of HU225327B1 publication Critical patent/HU225327B1/hu

Links

Landscapes

  • Pharmaceuticals Containing Other Organic And Inorganic Compounds (AREA)
  • Prostheses (AREA)

Description

Jelen találmány pszichiátriai és neurológiai betegségek gyógyítására használható gyógyszerkészítmények előállítására szolgáló vegyületekre, ezek előállítási eljárásaira és az ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítményekre vonatkozik. Jelen találmány főleg típusos és atípusos antipszichotikus betegségek elleni aktivitással rendelkező pirrolobenzotiazepin szerkezetű vegyületekre vonatkozik, amelyeket akut és krónikus pszichózisok gyógyítására használt gyógyszerkészítményekben alkalmazhatunk.
A technika állása
A dopamin és a dopamínerg neuronok szerepét számos pszichiátriai és neurológiai kórképben széleskörűen dokumentálták [E. R. Kandel, J. H. Schwartz, „Principles of Neural Science „Neurology”, Elsevier Science Publishing Co., New York (1985)].
A különféle idetartozó kórformák között a komplex tünetekkel jellemzett skizofréniát a kóros ingerületáttevődés okozza a központi idegrendszer fő dopamínerg pályáiban. A pozitív tünetként leírt hallucinációt és deliriumot a mezolimbikus dopamínerg pálya fokozott aktivitása okozza, míg a kognitív kieséseket és a szociális izoláció állapotát mint negatív tüneteket a lecsökkent dopamínerg ingerületáttevődésnek tulajdonítják az agykéreg homloklebenyében.
A dopamínerg ingerületáttevődés hiperaktív állapotát, amely a skizofrénia akut és krónikus pszichotikus állapotainak, az ismeretlen eredetű akut pszichózisoknak és az egyéb betegségek tünettanának részét képező pszichózis- és a nyugtalanságformáknak alapját képezi, terápiás szempontból ellensúlyozza a klasszikus antipszichotikus hatóanyagok, más néven neuroleptikumok alkalmazása, amelyek legfőbb képviselői a klórpromazin (fenotiazincsoport) és a haloperidol (butirofenoncsoport).
A klórpromazin volt az első olyan hatóanyag, amelyről bebizonyították, hogy egyértelműen hatékony a pszichózisok kezelésében. Ez az anyag, amelyet kezdetben nyugtatóként használtak, megfelelőnek bizonyult a pszichotikus betegek állapotának javítására, amennyiben képes volt arra, hogy sajátos közömbösséget idézzen elő a környezeti ingerek iránt anélkül, hogy a betegek éberségi állapotát megváltoztatta volna. A klórpromazin óriási kereskedelmi sikerének köszönhetően az 50-es években megkezdődött az új neuroleptikus hatóanyagok kutatása, és ez hamarosan számos kémiai csoporthoz tartozó, más egyéb antipszichotikus hatóanyag azonosításához vezetett.
A neuroleptikumok terápiás hatékonysága összefügg azon képességükkel, hogy a dopaminreceptorok gátlása révén modulálják a központi idegrendszerben a dopamínerg ingerületáttevődést.
Antipszichotikus hatékonyságuk közvetlenül arányos azzal a képességükkel, hogy kötődnek a D2 altípusú dopaminreceptorokhoz, és blokkolják azokat azon agyi területekben, ahol kórosan működik a dopaminerg ingerületáttevődés. Továbbá a pszichofarmakológiai vizsgálatok azt mutatták, hogy a dopamínerg túlműködés, amely a mezolimbikus pályákat is érinti, magában foglalja a D3 és a D3 altípusokat is. Következésképpen egy neuroleptikum antipszichotikus hatékonysága függhet azon képességétől is, hogy kölcsönhatásba lép ezekkel a receptorokkal, amelyek ennek a pályának az idegvégződésein nagy sűrűséggel oszlanak el [J. Schwartz, B. Giro, Μ. P. Martres and P. Sokoloff, Neuroscience, 4:99-108. (1992)].
Klinikai szempontból a kereskedelmi forgalomban kapható számos neuroleptikus hatóanyag antipszichotikus hatékonysága az összes esetben minőségileg egyenlő. Ezek a hatásukat illetően csak abban különböznek, hogy egyesek már néhány milligrammos adagban hatnak, másokat viszont sokkal magasabb adagokban kell alkalmazni.
A valódi különbség a különféle neuroleptikus hatóanyagok között attól függ, hogy mekkora az olyan nemkívánatos mellékhatások előfordulása, mint az artériás hipotenzió, illetve a nyugtatóhatás, valamint, mindenekfelett, a súlyos mozgászavarok, amelyek közül egyesek a kezelés klinikai hatékonyságával összefüggésben lévő leggyakoribb megnyilvánulások között találhatók. Míg az előbbiek a termék azon képessége miatt jönnek létre, hogy az kölcsönhatásba lép az a3 adrenerg, illetve a H1 hisztaminerg receptorokkal, az utóbbiak, és ez közös valamennyi neuroleptikus hatóanyag esetében, a nigrosztriatális dopamínerg rendszer D2 receptorainak gátlása miatt jönnek létre.
Gyógyszertani és klinikai kutatásokban kimutatták, hogy a neuroleptikumoknak és a szerotoninerg 5-HT2a receptorok szelektív antagonistáinak együttes adagolása növelheti az előbbiek antipszichotikus hatékonyságát, és csökkentheti az extrapiramidális tünetek előfordulását, összehasonlítva a kizárólag neuroleptikus hatóanyagokkal történő kezeléssel [G. F. Busatto and R. W. Kerwin, Journal of Psychopharmacology, 11(1):
3-12. (1997)].
Az ebben az értelemben folyó további fejlesztések vezettek az olyan hatóanyagok előállításához, amelyek kevert antagonista tulajdonságokkal rendelkeznek, azaz amelyek különböző receptorokon hatnak.
A klozapin (8-klór-11-(4-metil-1-piperazinil)-5H-dibenzo[b,e][1,4]diazepin) egy olyan antipszichotikus hatóanyag, amely képes egyidejűleg antagonizálni a dopamint a D2 dopaminreceptorokon és a szerotonint az 5-HT2 receptorokon. Ez az új hatásprofil, amelyet „atípusos’’-nak neveznek, lehetővé teszi, hogy a skizofréniát úgy kezeljük, hogy alacsonyabb legyen az extrapiramidális tünetek előfordulásának gyakorisága [J. Med. Chem., 39:1172-1188. (1996)].
Sajnálatos, hogy a fehérvérsejt-hiányos esetek előfordulása korlátozza ennek a hatóanyagnak a terápiás alkalmazását [Láncét, 2:657. (1975)].
Az oktoklotepin (8-klór-10-(4-metil-piperazino)-10,11-dihidrodibenzo[b,f]tiepin) egy olyan hatóanyag, amely részben rendelkezik az „atípusos” hatással. Gyógyszertani hatását a hatóanyag optikai izomerjeinek vonatkozásában vizsgálták [J. Med. Chem., 34: 2023-2030. (1991)], és megállapították, hogy az (S)-izomer, amely kicsivel hatékonyabb a skizofréniára, sajnálatos módon gyakrabban idéz elő extrapiramidális
HU 225 327 Β1 hatásokat, ezért alkalmazását visszavonták a klinikai vizsgálatokból. Az (R)-izomer kifejezettebb „atípusos” profillal rendelkezik, kevesebb a mellékhatása is, de az általános hatékonysága is alacsonyabb. Azonfelül bebizonyosodott, hogy a két izomer azonos aktivitással rendelkezik mint 5-HT2- és Drantagonista.
Tekintettel a fentebb idézett vizsgálatokra, kielégítetlen maradt az olyan antipszichotikus hatóanyagok iránti igény, amelyek jelentős terápiás hatékonysággal rendelkeznek, és nincsenek mellékhatásaik. A kutatás különösen az olyan antipszichotikus hatóanyagokra vonatkozóan folytatódik, amelyek nagyobb neuroleptikus aktivitással rendelkeznek, alacsonyabb az extrapiramidális hatások előfordulási gyakorisága, és minimálisak a mellékhatásaik (fehérvérsejthiány, neutropénia, nyugtatóhatás, testsúlygyarapodás, székrekedés, vizeletretenció, szájszárazság, alacsony vérnyomás).
A találmány összefoglaló ismertetése
Azt találtuk, hogy a 9-aminoszubsztituált pirrolo[2,1-b][1,3]benzotiazepin-csoportba tartozó vegyületek, főleg az (I) általános képletű vegyületek antipszichotikus aktivitással rendelkeznek, amely általános képletben [lásd az (I) általános képletet]:
R jelentése hidrogén-, klór-, bróm-, fluor- vagy jódatom, 1-4 szénatomos alkoxi-, 1-4 szénatomos alkil-tio-, 1-4 szénatomos alkil- vagy 5-6 szénatomos cikloalkilcsoport;
R-ι jelentése 1-4 szénatomos dialkil-amino-csoport, amelyben az alkilcsoportok azonosak, vagy egymástól eltérőek lehetnek, vagy 4-alkil-1-piperazinil-,
4-hidroxi-alkil-1 -piperazinil-, 1-imidazolil-, 4-alkil-1 -piperidiniI-, 4-alkiI-1 -homopiperazinil-csoport;
R2 jelentése hidrogénatom, 1-4 szénatomos alkoxi-, 1-4 szénatomos alkil-tio-, 1-4 szénatomos alkilcsoport, CHO csoport, CH=NOH csoport;
R3 jelentése hidrogénatom vagy CHO csoport.
Jelen találmány egyik tárgya tehát a fent ismertetett (I) általános képletű vegyületek és ezek gyógyszerészetileg elfogadható sói.
Jelen találmány egy másik tárgya az (I) általános képletű vegyületek előállítási eljárása.
Jelen találmány egy további tárgya ezen említett vegyületek alkalmazása antipszichotikus hatású gyógyszerkészítmények formájában pszichiátriai és neurológiai megbetegedések, főként a mezolimbikus dopaminerg pályák megnövekedett aktivitásával és/vagy a mezokortikális dopaminerg hipofunkcióval összefüggésben lévő betegségek, mint például a skizofrénia pozitív és negatív tünetei gyógyítására.
Jelen találmány egy további tárgya az említett vegyületek gyógyszerként, főleg antipszichotikumként való alkalmazása pszichózis, például skizofrénia, paranoid állapotok, mániás-depressziós állapotok, érzelmi zavarok, szociális viselkedészavarok, személyiségzavarok, hallucinációk vagy kognitív zavarok kezelésére.
Jelen találmány még egy további tárgya egy, az (I) általános képlet szerinti vegyületet legalább egy gyógyszerészetileg elfogadható vivőanyaggal és/vagy segédanyaggal együtt tartalmazó gyógyszerkészítmény.
A találmány részletes ismertetése
Az (I) általános képletben az 1-4 szénatomos vegyületek a metil-, etil-, propil-, izopropil-, butil-, szek-butil- és terc-butil-csoportok.
Az (I) általános képletű vegyületek közül a legelőnyösebbek azok, amelyekben R.) 4-alkil-1-piperazinilcsoportot jelent. A másodsorban legelőnyösebb vegyületek azok, amelyekben R hidrogén-, klór-, bróm-, fluorvagy jódatomot jelent.
Típusos antipszichotikumok azok a vegyületek, amelyek képletében R jelentése klóratom, Rí jelentése 4-metil-piperazin-csoport, R2 és R3 jelentése pedig hidrogénatom. Ezzel szemben atípusos antipszichotikumok azok a vegyületek, amelyek képletében R jelentése hidrogén- vagy fluoratom, R2 jelentése hidrogénatom, CHO vagy CH3 csoport, R3 jelentése hidrogénatom és R1 jelentése 4-metil-1-piperazinil-csoport.
A típusos antipszichotikumok közül az egyik legelőnyösebb a 7-klór-9-(4-metil-1-piperazinil)-pirrolo[2,1-b][1,3]benzotiazepin (a továbbiakban az ST1508 vegyület), főként annak maleátsója (a továbbiakban az ST1699 vegyület).
A találmány szerinti (I) általános képletű atípusos antipszichotikus aktivitású vegyületek közül előnyösek az alábbiak:
9-(4-metil-1-piperazinil)-pirrolo[2,1-b][1,3]benzotiazepin (ST1899 vegyület);
7-fluor-9-(4-metil-1-piperazinil)-pirrolo[2,1-b][1,3]benzotiazepin (ST1928 vegyület);
1-metil-9-(4-metil-piperazin-1-il)-pirrolo[2,1-b][1,3]benzotiazepin (ST2092 vegyület).
A jelen találmány szerinti vegyületek előállításakor az (la) általános képletű vegyületből indulunk ki, amely általános képletben R és R2 jelentése az (I) általános képletnél korábban megadottaknak felel meg. Az (la) általános képletű vegyületet reagáltatjuk egy megfelelő R3H általános képletű aminnal, amely általános képletben R1 jelentése az (I) általános képletnél korábban megadottaknak felel meg, és így az (I) általános képletű vegyületet kapjuk.
Az (la) általános képletű vegyület előállítását a WO 00/06579 számú, a bejelentő saját szabadalmi bejelentése tartalmazza.
Az (la) általános képletű vegyület átalakítását az (I) általános képletű vegyületté elvégezhetjük ismert eljárásokkal, de a reakció nehézség nélkül véghezvihető, ha az (la) általános képletű vegyületet egy R-|H általános képletű aminnal vegyülettel Lewis-savak, például trifluor-metánszulfonsav-származékok, mint a trimetil-szilil-trifluor-metánszulfonát vagy protikus savak, például szulfonsavak, mint a p-toluolszulfonsav jelenlétében reagáltatjuk.
A reakciót mind a reagensekre, mind pedig a reakciótermékekre közömbös oldószerben visszük véghez, vagy előnyösen az R-)H általános képletű amint alkalmazzuk az (la) vegyülethez viszonyítva olyan mennyiségben, hogy ez alkossa a reakcióközeget is. A reakció paraméterei nem kritikusak, egy átlagos gyakorlattal rendelkező műszaki szakember saját, a tárgyra vonatkozó ismeretei alapján könnyen meghatározhatja
HU 225 327 Β1 azokat. Például az (la) vegyület és az R4H általános képletű amin mólaránya az 1:1-től az amin olyan arányáig terjedhet, amelyet korábban már ismertettünk. A reakció hőmérsékletét is az alkalmazott reagensekhez, ezek mólarányához és a szabadon választott oldószer jelenlétéhez állíthatjuk be, amely az oldószer jelenléte esetében olyan magas lehet, mint az oldószer forráspontja, feltéve, hogy ez a magas hőmérséklet nem vezet a reagensek bomlásához. A reakcióidő a korábban felvázolt paraméterek függvénye, olyan hosszúságú, amely alatt a reakció lezajlik. A reakció optimalizálására tett kísérletek nem jelentenek külön nehézséget, mivel azok részét képezik a kémiai szintézis normáltechnikáinak.
Az (I) általános képletű vegyületek izolálása és tisztítása kivitelezhető általánosan alkalmazott, ismert eljárásokkal.
A találmány első, előnyös megvalósításában az (la) általános képletű vegyületet reagáltatjuk egy R4H általános képletű aminnal, amelyet abban az esetben, ha a fizikai-kémiai jellemzői ezt lehetővé teszik, reakcióközegként is használunk. Előnyös trifluor-metánszulfonsav-származék a trimetil-szilil-trifluor-metánszulfonát. A reakció hőmérséklete körülbelül 120 °C, és a reakcióidő körülbelül 3 óra.
A találmány második, előnyös megvalósításában az (la) általános képletű vegyületet reagáltatjuk egy R4H általános képletű aminnal, amelyet abban az esetben, ha a fizikai-kémiai jellemzői ezt lehetővé teszik, reakcióközegként is használunk. Előnyös szulfonsav a p-toluolszulfonsav. A reakció hőmérséklete körülbelül 180 °C, és a reakcióidő körülbelül 1-2 óra.
Jelen találmány olyan gyógyszerkészítményekre is vonatkozik, amelyek hatóanyagként legalább egyet tartalmaznak az (I) általános képletű vegyületek közül, önmagukban vagy egy vagy több (I) általános képletű vegyülettel kombinációban, vagy az (I) általános képletű vegyületet/vegyületeket kombinációban tartalmazzák más, a találmányban felsorolt betegségekben hatékonyan alkalmazható hatóanyagokkal, például a szerotoninerg 5-HT2a receptor szelektív antagonistáival, amelyeket különálló gyógyszerkészítményként vagy kombinációs terápiára alkalmas formában egyaránt alkalmazhatunk. A jelen találmány szerinti hatóanyagot a gyógyszerkészítmény megfelelő, a gyógyszerészeiben általánosan alkalmazott vivőanyagokkal és/vagy segédanyagokkal elkeverve tartalmazza, ilyen vivő-, illetve segédanyagokat ismertet például a Remington’s Pharmaceutical Science Handbook kézikönyv legutolsó kiadása. A jelen találmány szerinti gyógyszerkészítmény a hatóanyag terápiásán hatékony mennyiségét tartalmazza. A dózisokat a kezelendő betegség fajtájától és a beteg állapotától vagy esetleg más hatóanyagok együttes adagolásától függően egy szakember állapítja meg, például egy klinikus vagy a kezelőorvos. Példaként a 0,1-100 mg/kg dózistartományt javasoljuk.
Példaként olyan gyógyszerkészítményeket említünk, amelyeket orálisan, parenterálisan, intravénásán, intramuszkulárisan, szubkután vagy transzdermálisan lehet adagolni. Megfelelő gyógyszerformák a tabletták, a kemény és lágy kapszulák, a porok, oldatok, szuszpenziók, szirupok és az ex tempore folyadékkészítéshez való szilárd gyógyszerformák. Parenterális gyógyszerkészítmény lehet valamennyi intramuszkuláris, intravénás és szubkután injekciófajta, akár oldatos, akár szuszpenziós, akár emulziós formában. Megemlítjük a szabályozott hatóanyag-leadású készítményeket is, legyenek azok akár orális beadásra szánt, megfelelő rétegekkel bevont tabletták, mikrokapszulázott porok, ciklodextrines komplexek vagy depókészítmények, például szubkután depóinjekciók vagy implantátumok.
A továbbiakban példákkal szemléltetjük a találmányt.
1. példa
a) 7-Klór-9-(4-metil-1 -piperazinil)-pirrolo[2,1-b][1,3]benzotiazepin (10b) (ST1508) [lásd 2. reakcióvázlat] „A eljárás
A (9b) keton (4,5 g; 18 mM) és az N-metil-piperazin (15 ml) elegyéhez 5 perc alatt, cseppenként trimetil-szilil-trifluor-metánszulfonátot (5,7 ml; 31,5 mM) adunk. A reakció hőmérsékletét 120 °C-ra emeljük. A reakciót TLC-vel követjük, és az 3 óra alatt végbemegy. A reakcióelegyet hagyjuk kihűlni környezeti hőmérsékletűre, és a végtermékként kapott szilárd masszát feloldjuk metilén-kloridban (50 ml), majd 2*30 ml vízzel mossuk. A szerves fázist nátrium-szulfáttal dehidráljuk és leszűrjük. Az oldószer csökkentett nyomáson történő elpárologtatósa lehetővé teszi a nyers reakciótermék kinyerését, amelyből szilikagél-kromatográfiával (n-hexán:etil-acetát 50:50) végtermékként a cím szerinti vegyület 4,7 g mennyiségét kapjuk.
Kitermelés: 78%.
TLC (AcOEt) Rf=0,25, olvadáspont: 127-128 °C. 1H-NMR (300 MHz, CDCI3): δ 7,6 (d, 1H, J=2,1 Hz),
7,4 (d, 1H, J=8,5 Hz), 7,2 (dd, 1H, J-,=8,4 Hz,
J2=2,0 Hz), 6,7 (m, 1H), 6,6 (m, 1H), 6,2 (m, 1H),
6,1 (m, 1H), 2,9 (m, 4H), 2,6 (m, 4H), 2,3 (s, 3H). 13C-NMR (300 MHz, CDCI3) δ: 143,8; 140,5; 137,9;
134,8, 133,2; 129,8; 129,6; 127,9, 123,2; 112,7;
111,6; 111,2; 55,2; 50,1; 46,2.
Elemanalízis: (C17H18CIN3S): azonos.
„B” eljárás
A (9b) keton (0,15 g; 0,6 mM), az N-metil-piperazin (0,18 g; 1,8 mM) és a p-toluolszulfonsav (0,296 g; 1,56 mM) elegyét fölmelegítjük 180 °C hőmérsékletűre.
A reakcióelegy gyorsan sötétre színeződik, és a reakció 1,5 óra alatt végbemegy. A reakcióelegyet hagyjuk kihűlni környezeti hőmérsékletűre, majd a végtermékként kapott szilárd masszát feloldjuk metilén-kloridban (10 ml) és kimossuk 2*10 ml vízzel. A szerves fázist nátrium-szulfáttal dehidráljuk és leszűrjük. Az oldószer csökkentett nyomáson történő elpárologtatása lehetővé teszi a nyers reakciótermék kinyerését, amelyből szilikagél-kromatográfiával (n-hexán:etil-acetát 50:50) végtermékként a cím szerinti vegyület 0,10 g mennyiségét kapjuk.
Kitermelés: 50%.
HU 225 327 Β1
2-13. példák
A 2-13. termékek szintézisét az 1. reakcióvázlatnak megfelelően végezzük el.
[lásd (1)-(11) általános képlet]
R R1 R2 R3 n ST
(2) H Me H H 1 1899
(3) H Me CHO H 1 2091
(4) H Me CHO CHO 1 2147
(5) H Me Me H 1 2092
(6) H Me CH=NOH H 1 2129
(7) H Me CH2OH H 1 2096
(8) H Me CH2O/Pr H 1 2095
0) Cl Et H H 1 2148
(10) Cl Me H H 2 2149
(11) Br Me H H 1 2093
(12) Br Et H H 1 2150
(13) F Me H H 1 1928
R1 a fenti táblázatban a piperazingyűrűn lévő 4-alkilszubsztituenst jelenti.
[lásd 1. reakcióvázlat]
9-(4-Metil-piperazin-1-il)-pirrolo[2,1-b][1,3]benzotiazepin (1) (ST1899)
A 9,10-dihidropirrolo[2,1 -b][1,3]benzotiazepin-9-on (0,24 g; 1,11 mM), az N-metil-piperazin (0,55 ml; 0,5 g; 4,99 mM) és a trimetil-szilil-trifluor-metánszulfonsav származék (0,55 ml; 0,68 g; 3,05 mM) oldatát keverés közben felmeleg (tjük 120 °C hőmérsékletűre, néhány perc múlva további 0,55 ml N-metil-piperazint adunk az oldathoz, és a reakciót 3 órán át, 120 °C-on hagyjuk futni. Ezután vizet adunk a reakcióelegyhez, és diklór-metános kivonást végzünk. A szerves fázist megszárítjuk nátrium-szulfát fölött, leszűrjük és bepároljuk, hogy megkapjuk a nyersterméket, amit flashkromatográfiával tisztítunk (20% metanol etil-acetátban), míg 0,114 g cím szerinti tiszta vegyületet nem nyerünk sárgás színű szilárd anyag formájában (kitermelés: 84%).
1H-NMR (CDCI3): δ 7,65 (m, 1H), 7,50 (m, 1H),
7,34-7,22 (m, 2H), 6,75 (m, 1H), 6,20 (m, 1H),
6,12 (m, 1H), 2,89 (m, 4H), 2,53 (m, 4H), 2,34 (s,
3H).
Elemanalízis (C17H19N3S): azonos.
9-(4-Metil-piperazin-1-il)-pirmlo[2,1-b][1,3]benzotiazepin-1-karbaldehid (2) (ST2091)
A foszfor-oxi-klorid (50,7 μΙ; 0,08 g; 0,54 mM) és az
N-metil-formanilid (67,15 μΙ; 0,07 g; 0,54 mM) elegyét szobahőmérsékleten 30 percig keverjük, ezután hozzáadjuk a szilárd halmazállapotú (1) vegyületet (0,12 g; 0,42 mM), és az elegyet szobahőmérsékleten egy éjszakán át tovább keverjük. Ezután vizet adunk a reakcióelegyhez, és a vízfázist kivonjuk 3*2,5 ml diklór-metánnal. A szerves fázisokat egyesítjük, nátrium-szulfát fölött megszárítjuk, leszűrjük és bepároljuk. A tisztítást flashkromatográfiával (5% metanolos diklór-metán) fejezzük be, és sárgás, kristályos szilárd anyag formájában 0,05 g kívánt tiszta végterméket kapunk (kitermelés 37%).
1H-NMR (CDCI3): δ 9,45 (s, 1H), 7,65 (m, 1H), 7,46 (m, 1H), 7,32 (m, 2H), 7,04 (s, 1H), 6,93 (d, 1H, J=3,9 Hz), 6,24 (d, 1H, J=4,3 Hz), 3,15-29,5 (m, 4H), 2,57 (m, 4H), 2,35 (s, 3H).
MS m/z 325 (M+), 256, 81,69 (100), 41.
Elemanalízis (C18H19N3OS): azonos.
9-(4-Metil-piperazin-1-il)-pirrolo[2,1-b][1,3]benzotiazepin-1,10-dikarbaldehid (3) (ST2147)
A foszfor-oxi-klorid (18 μΙ; 30 mg; 0,198 mM) és az
N-metil-formanilid (24 μΙ; 26 mg; 0,198 mM) elegyét szobahőmérsékleten 30 percig keverjük, ezután hozzáadjuk a szilárd halmazállapotú (1) vegyületet (30 mg; 0,10 mM), és az elegyet szobahőmérsékleten egy éjszakán át tovább kevertetjük. Ezután vizet adunk a reakcióelegyhez, és a vízfázist kivonjuk 3*25 ml di50 klór-metánnal. A szerves fázisokat egyesítjük, nátrium-szulfát fölött megszárítjuk, leszűrjük és bepároljuk. A tisztítást flashkromatográfiával (5% metanolos diklór-metán) fejezzük be, és sárgás, kristályos szilárd anyag formájában 11,3 g kívánt tiszta végterméket ka55 púnk (kitermelés 35%).
1H-NMR (CDCI3): δ 9,68 (s, 1H), 9,42 (s, 1H), 7,59 (m,
2H), 7,42 (m, 2H), 6,87 (m, 1H), 6,31 (m, 1H), 3,70-3,62 (m, 4H), 2,59 (m, 4H), 2,38 (s, 3H).
MS m/z 353 (M+), 324, 295, 83, 70 (100), 57, 43.
Elemanalízis (C19Hi9N3O2S): azonos.
HU 225 327 Β1
1-Metil-9-(4-metil-piperazin-1-il)-pirrolo[2,1-b][1,3]benzotiazepin (4) (ST2092)
A (2) vegyület abszolút alkoholos (0,7 ml) oldatához (0,035 g; 0,107 mM) hidrazin-monohidrátot (182 μΙ; 0,019 g; 3,74 mM) adunk. Az így nyert elegyet visszafolyó hűtő alatt 1 órán át keverjük. A keverési idő letelte után az oldószert vákuum alatt eltávolítjuk, és így szilárd, sárga színű anyagot kapunk, amit feloldunk toluolban (0,76 ml), és hozzáadunk kálium-terc-butoxidot (0,036 g; 0,321 mM). A reakcióelegyet 8 órán át visszafolyó hűtő alatt forraljuk. Ezután vizet adunk az elegyhez, a szerves fázist elkülönítjük, és a vizes fázist diklór-metánnal kivonjuk. A szerves fázisokat egyesítjük, nátrium-szulfát fölött megszárítjuk, leszűrjük és bepároljuk. Az így kapott nyers anyagot kromatografáljuk (20% metanolos etil-acetát). A kívánt tiszta végtermék kitermelése 60%.
1H-NMR (CDCI3): δ 7,62 (m, 1H), 7,48 (m, 1H), 7,26 (m, 2H), 6,32 (s, 1H), 6,03 (m, 1H), 5,90 (m, 1H), 2,89 (m, 4H), 2,53 (m, 4H), 2,34 (s, 3H), 2,20 (s, 3H).
MS m/z 311 (M+) 256, 213, 98, 69, 55 (100). Elemanalízis (C18H21N3S): azonos.
1-Metilén-oxim-9-(4-metil-piperazin-1-il)-pirrolo[2,1-b][1,3]benzotiazepin (5) (ST2129)
A (2) vegyület diklór-metános (1,0 ml) oldatához (0,01 g; 0,031 mM) hidroxil-amin-hidrokloridot (0,043 g; 0,062 mM) és piridint (5 μΙ; 0,049 g; 0,062 mM) adunk. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten 1 órán át keverjük, majd száraz kálium-karbonátot (0,008 g; 0,062 mM) adunk hozzá, és az elegyet tovább keverjük 72 órán át. A keverési idő letelte után hidroxil-amin-hidrokloridot (0,043 g; 0,062 mM) és száraz kálium-karbonátot (0,017 g; 0,124 mM) adunk az elegyhez, és tovább keverjük 25 °C hőmérsékleten egy éjszakán át. Ezután vizet adunk az elegyhez, a szerves fázist elkülönítjük, és a vizes fázist diklór-metánnal kivonjuk. Az egyesített szerves fázisokat nátrium-szulfát fölött megszárítjuk, leszűrjük és bepároljuk. Az így kapott nyers anyagot kromatografáljuk (10% metanolos etil-éter), hogy 2,5 g kívánt végterméket nyerjünk (kitermelés 17%).
1H-NMR (CDCI3): δ 7,80 (s, 1H), 7,68 (m, 1H), 7,48 (m, 1H), 7,30 (m, 2H), 6,94 (s, 1H), 6,38 (d, 1H, J=3,9 Hz), 6,15 (d, 1H, J=3,8 Hz), 3,02 (m, 4H), 2,62 (m, 4H), 2,62 (m, 4H), 2,40 (s, 3H), 2,20 (s, 3H).
MS m/z 340 (M+), 323, 297, 225, 99, 70 (100), 56, 43. Elemanalízis (Ci8H2iN4OS): azonos.
1-Hidroxi-metil-9-(4-metll-piperazin-1-il)-pirrolo[2,1-b][1,3]benzotiazepin (6) (ST2096)
A (2) vegyület abszolút alkoholos (2,36 ml) oldatához (17 mg; 0,052 mM) nátrium-bór-hidrátot (7,13 mg; 0,188 mM) adunk. Az így nyert elegyet szobahőmérsékleten egy éjszakán át keverjük. A keverési idő letelte után az oldószert eltávolítjuk, a maradékot vízzel kezeljük, és diklór-metánnal kivonjuk. Az egyesített szerves fázisokat nátrium-szulfát fölött megszárítjuk, leszűrjük és bepároljuk. Az így kapott nyers anyagot kromatografáljuk (10% metanol és 10% trietil-aminos etil-acetát), hogy 9,5 g kívánt tiszta végterméket kapjunk (kitermelés 58,8%).
1H-NMR (CDCI3): δ 7,63 (m, 1H), 7,439 (m, 1H), 7,29 (m, 2H), 6,76 (s, 1H), 6,14 (d, 1H, J=3,7 Hz), 6,05 (d, 1H, J=3,8 Hz), 4,51 (m, 1H), 3,05 (m, 4H), 2,47 (m, 4H), 2,32 (s, 3H).
MS m/z 327 (M+), 296, 225, 198, 87, 70 (100), 58. Elemanalízis (C18H21N3OS): azonos.
1-lzopropoxi-metil-9-(4-metil-piperazin-1-il)-pirrolo[2,1-b][1,3]benzotiazepin (7) (ST2095)
Az N-[9-(4-metil-piperazin-1 -il)-pirrolo[2,1-b][1,3]benzotiazepin-1-il]-N-tozil-hidrazin (37 mg; 0,075 mM) 2-propanolos (4,0 ml) oldatához keverés közben, részletekben, 0 °C hőmérsékleten nátrium-bór-hidrátot (13 mg; 0,449 mM) adunk. Az így nyert elegyet visszafolyó hűtő alatt 24 órán át, majd szobahőmérsékleten 48 órán át keverjük. A keverési idő letelte után az oldószert eltávolítjuk, a maradékot vízzel kezeljük, és diklór-metánnal kivonjuk. Az egyesített szerves fázisokat nátrium-szulfát fölött megszárítjuk, leszűrjük és bepároljuk, hogy az így kapott nyers anyagot kromatografálva (0,8% metanolos etil-acetát) a (7) vegyület tiszta, sárgás kristályait kapjuk (kitermelés 51,4%).
1H-NMR (CDCI3): δ 7,63 (m, 1H), 7,48 (m, 1H), 7,27 (m, 2H), 6,76 (s, 1H), 6,14 (m, 1H), 6,05 (m, 1H),
4,37 (s, 1H), 3,60 (m, 1H), 2,52 (m, 4H), 2,92 (m,
4H), 2,34 (s, 3H), 1,17 (s, 3H), 1,14 (s, 3H).
MS m/z 369 (M+) (100), 326, 310, 296, 97, 70. Elemanalízis (C21H27N3OS): azonos.
7-Klór-9-(4-etil-piperazin-1 -il)-pirrolo[2,1-b][1,3]benzotiazepin (8) (ST2148)
A 7-klór-9,10-dihidropirrolo[2,1 -b][1,3]benzotiazepin-9-onból (0,19 g; 0,76 mM) és az N-etil-piperazinból (0,7 ml; 6,13 mM) kiindulva, az (1) vegyület előállításánál leírt eljárással előállítjuk a cím szerinti vegyületet. Tisztítás után 0,19 g kívánt végterméket nyerünk fehér, szilárd anyag formájában (kitermelés 74%).
1H-NMR (CDCI3): δ 7,62 (d, 1H, J=1,9 Hz), 7,41 (d,
1H, J=8,0 Hz), 7,22 (d, 1H, J=8,0 Hz), 6,73 (m, 1H),
6,57 (s, 1H), 6,20 (m, 1H), 6,10 (m, 1H), 2,88 (m,
4H), 2,50 (m, 6H), 1,10 (t, 3H, J=7,1 Hz). Elemanalízis (C-|8H20CIN3S): azonos.
7-Klór-9-(4-metil-hexahidro- 1H-1,4-diazepin-1-il)-pirrolo[2,1 -b][1,3]benzotiazepin (9) (ST2149)
Az (1) vegyület előállításánál leírt eljárással 7-klór-9,10-d ih idro pirrolo[2,1 -b][1,3]benzotiazepin-9-onból (0,03 g; 0,12 mM) és 1-metil-homopiperazinból (0,06 ml; 5,41 mM) kiindulva előállítjuk a cím szerinti vegyületet. Tisztítás után a kívánt végterméket nyerjük 41 %-os kitermeléssel.
1H-NMR (CDCI3): δ 7,53 (d, 1H, J=2,4 Hz), 7,43 (d,
1H, J=8,8 Hz), 7,22 (dd, 1H, J=8,4, 2,4 Hz), 6,75 (m, 1H), 6,55 (s, 1H), 6,19 (m, 1H), 6,11 (m, 1H),
3,20 (m, 4H), 3,15-2,61 (m, 4H), 2,40 (s, 3H), 1,95 (m, 2H).
MS m/z 345 (M+), (100), 205, 140, 97.
Elemanalízis (C18H20CIN3S): azonos.
HU 225 327 Β1
7-Bróm-9-(4-metil-piperazin-1-il)-pirrolo[2,1-b][1,3]benzotiazepin (10) (ST2093)
A 7-bróm-9,10-dihidropirrolo[2,1-b][1,3]benzotiazepin-9-on (0,10 g; 0,34 mM), az N-metil-piperazin (0,169 ml; 1,53 mM) és a trimetil-szilil-trifluor-metánszulfonsav-származék (0,169 ml; 0,935 mM) oldatát keverés közben felmelegítjük 120 °C hőmérsékletűre, majd néhány perc múlva további 0,5 ml N-metil-piperazint adunk az oldathoz, és 3 órán át 120 °C-on reagáltatjuk. A reakcióidő letelte után vizet adunk az elegyhez, és a vizes fázist diklór-metánnal kivonjuk. A szerves fázist nátrium-szulfát fölött megszárítjuk, leszűrjük és bepároljuk, hogy az így kapott nyers anyagot flashkromatográfiával tisztítva (20% metanolos etil-éter) 0,114 g cím szerinti vegyületet nyerjünk sárgás, szilárd anyag formájában (kitermelés 84%).
1H-NMR (CDCI3): δ 7,76 (s, 1H), 7,37 (m, 2H), 6,73 (m, 1H), 6,57 (m, 1H), 6,20 (m, 1H), 6,10 (m, 1H), 2,87 (m, 4H), 2,53 (m, 4H), 2,35 (s, 3H).
Elemanalízis (Ci7H18BrN3S): C, Η, N. 7-Bróm-9-(4-etil-piperazín-1-il)-pirrolo[2,1-b][1,3]benzotiazepin (11) (ST2150)
A (10) vegyület előállításánál leírt eljárással 7bróm-9,10-dihidropirrolo[2,1-b][1,3]benzotiazepin-9-onból (0,1 g; 0,34 mM), N-etil-piperazinból (0,169 ml; 1,53 mM) és trimetil-szilil-trifluor-metánszulfonsav-származékból (0,169 ml; 0935 mM) kiindulva előállítjuk a cím szerinti vegyületet, majd további 0,5 ml N-etil-piperazint adunk hozzá. Tisztítás után 0,125 g kívánt végterméket nyerünk fehér, szilárd anyag formájában (kitermelés 94%).
1H-NMR (CDCI3): δ 7,76 (s, 1H), 7,36 (s, 1H), 7,26 (s, 1H), 6,75 (m, 1H), 6,57 (s, 1H), 6,21 (m, 1H), 6,10 (m, 1H), 2,90 (m, 4H), 2,60-2,46 (m, 6H), 1,12 (t, 3H, J=7,0 Hz);
MS m/z 390 (M++H), 356, 137, 111, 97, 84 (100), 69, 57.
Elemanalízis (C18H20BrN3S): azonos. 7-Fluor-9-(4-metil-1-piperazinil)-pirrolo[2,1-b][1,3]benzotiazepin (ST1928)
Az 1. példában leírt „A” eljárással 7-fluor-9,10-dihidropirrolo[2,1-b][1,3]benzotiazepin-9-onból előállítjuk a cím szerinti vegyületet.
Molekuláris farmakológia a) A D4, D2, D3 és az 5-HT2a receptorokkal kapcsolatos kölcsönhatás képességének értékelése A D-|, D2, D3 és az 5-HT2a receptorokkal kapcsolatos kölcsönhatást különböző agyi területeken tanulmányoztuk (Dt és D2: striatum, D3: tubulus olfactorius;
5-HT2a: prefrontális agykéreg) a szakirodalomban leírt módszerekkel [Campiani et al. J. Med. Chem., 3763-3772. (1998)].
A kölcsönhatást a D-| receptorral [3H]-SCH
23390 radioligand (0,4 μΜ) használatával értékeltük, és az aspecifikus kötést (-)-cisz-flupentixol (10 μΜ) jelenlétében határoztuk meg. A D2 receptor esetében 3H-szpiperont (0,2 nM) használtunk, és az aspecifikus kötést 100 μΜ (-)-szulpirid jelenlétében határoztuk meg.
A D3 receptort illetően a választott radioligand a 3H-7-OH-DPAT volt, amelyet 0,2 nM koncentrációban használtunk, és az aspecifikus kötést 1 μΜ dopamin jelenlétében kaptuk meg. Végül az 5-HT2a receptorral a kölcsönhatást 3H-ketanszerin (0,7 μΜ) használatával értékeltük, és az aspecifikus kötést 1 μΜ metiszergid jelenlétében határoztuk meg.
b) A H1 hisztamin és az α-,-adrenerg receptorokkal kapcsolatos kölcsönhatás képességének vizsgálata
Kölcsönhatás a H, receptorokkal
A kölcsönhatást a H1 receptorokkal patkányagykéregből készített membránokon tanulmányoztuk, amelyeket 1 nM koncentrációjú [3H]-pirilaminnal inkubáltunk 50 mM koncentrációjú, 7,4 pH-jú foszfátpufferben, 30 °C hőmérsékleten, 60 percen át, a Hill által leírt eljárásnak megfelelően [S. J. Hill, P. C. Emson, J. M. Young, J. Neurochemistry, 31: 997-1004. (1978)]. Az aspecifikus kötést 100 μΜ pirilamin jelenlétében határoztuk meg.
Kölcsönhatás az α,-adrenerg receptorokkal
A kölcsönhatást az aradrenerg receptorokkal patkányagykérgen értékeltük [3H]-prazozin radioligand (0,2 nM) használatával, a Greenglass által leírt eljárással [P. Greenglass, R. Bremner, Eur. J. Pharmacol., 55:323-326. (1979)].
A membránfehérje aliquot mennyiségeit inkubáltuk a radioliganddal 30 percen át, 25 °C hőmérsékleten, és az aspecifikus kötést 100 μΜ prazozin jelenlétében határoztuk meg.
Általános farmakológia
A katalepszia értékelése
A vizsgálatot Wistar törzsből származó hím patkányokon végeztük (N=7 állat); a katalepsziát egy 0,6 cm átmérőjű, a munkafelülettől 10 cm távolságban elhelyezett fémrúd segítségével vizsgáltuk. A vizsgált vegyületet maleátsó formájában (ST1699) szubkután adtuk be az értékelés előtt 30 perccel. Az ezt követő értékelési időpont az adagolás után 60, 90, 120, 180, 240 és 300 perc volt. A vizsgálat abból állt, hogy az állat mellső mancsait ráhelyeztük a rúdra, és mértük azt az időt, ameddig az állat lábai a rúdon maradtak, 60 másodpercet tekintve végpontnak [N. M. Moore et al. Journal of Pharmacology and Experimental Therapeutics, 262: 545-551. (1992)].
Eredmények és értékelés
Az 1. táblázat a vizsgált ST1508 termék Ki- (nM) értékeivel kifejezett affinitásértékek átlagait és a standard deviációkat mutatja be a D2 és D3 dopaminerg receptorokra, az 5-HT2a receptorokra, az aradrenerg receptorokra és a hisztaminerg receptorokra vonatkozóan.
Ezenkívül a táblázat bemutatja a fentebb említett típusú receptorokra vonatkozóan a neuroleptikus hatóanyagok csoportjába tartozó haloperidolnak, mint referenciavegyületnek az affinitásértékeit is azzal a céllal, hogy a vizsgált termék jellemző antipszichotikus profilját igazoljuk.
HU 225 327 Β1
1. táblázat
Di d2 d3 5-HT2a α·|
Kj±ds K,±ds K,±ds Kjtds K,±ds Kiids
ST1508 1,910,1 0,4310,04 2,010,1 0,3410,05 4,310,1 2,710,02
Haloperidol 318159 4,8111,0 18,211,5 164123,6 1212,5 38610,001
Az ST1508 termék jelentős mértékű kölcsönhatást mutat a szóban forgó receptortípusokkal. Különösen az látható, hogy a D1p D2 és D3 receptorokra vonatkozó alacsony affinitásértékek a termék erős reakcióját mutatják a dopaminerg rendszerrel, amely még jobb is, mint amit a haloperidol receptorprofiljára vonatkozóan találtunk.
Ez a sajátos receptorprofil lehetővé teszi, hogy a találmány szerinti vegyületet klasszikus antipszichotikus hatóanyagként határozzuk meg. Ténylegesen aD1p D2 és D3 receptorokra vonatkozó affinitásértékek azt mu15 tatják, hogy a vegyület képes arra, hogy hatást gyakoroljon a mezoh'mbikus dopaminerg rendszer hiperaktív állapotára, amely az akut és krónikus pszichotikus állapotokért felelős.
A 2. táblázat az ST1988, ST1928 és ST2092 előnyösnek tartott vegyületek Ki- (nM) értékeivel kifejezett affinitásértékek átlagait és a standard deviációkat mutatja be a D1f D2 és D3 dopaminerg receptorokra és az 5-HT2a szerotoninerg receptorokra. Típusos (haloperidol) és atípusos (klozapin, olanzapin) antipszichotikumok kötési affinitását is bemutatjuk.
2. táblázat
Vegyület 5-HT2a d2 d3
Ki (nM) ±ds Ki (nM) ±ds Ki (nM) ±ds Ki (nM) ±ds
Klopazin 1011 353135 250157 319165
Olanzapin 411 8513,5 69117 2617,75
Haloperidol 164124 318159 4,811 18H ,5
ST1508 0,3410,05 1,910,1 0,4310,04 2,010,1
ST1899 0,610,1 1911,3 1714,5 810,5
ST1928 0,3510,04 7,710,58 8,515 2,7010,10
ST2092 1,110,5 1541116 126115 1811
Az előnyös vegyületek, hasonlóan a klozapin és az olanzapin atípusos referenciaantipszichotikumokhoz, 45 magas affinitást mutatnak az 5-HT2a receptorokon, eltérően a haloperidoltól.
Ezenfelül az ST1899, ST1928 és ST2092 kötési affinitása az 5-HT2 receptoron nagyobb, mint a D2 dopaminreceptoron, ami hasonlít az atípusos antipszichoti- 50 kumok kötési jellegzetességeire.
Az atípusos és a típusos antipszichotikus hatóanyagok in vitro osztályozása elvégezhető az 5-HT2és a D2-affinitásra (pKi-értékek) vonatkozó arányok és a lóg Y pontszámok tekintetbevételével [Meltzer, Η. Y. 55 et al. „Classification of typical and atypical antipsychotic drugs on the hasis of dopamine D1p D2 and serotonin2 pKi values”., J. Pharm. Exp. Ther., 251:238-246. (1989)]. Azok az antipszichotikumok, amelyek 5-HT2 versus D2 affinitása nagyobb, mint 1,12 és a lóg Y 60 pontszámúk kisebb, mint 6,48, atípusos profillal rendelkeznek. A 3. táblázatban összehasonlítottuk a típusos (haloperidol) és az atípusos (klozapin, olanzapin) antipszichotikumok affinitást arányát és lóg Y pontszámát a jelen találmány szerinti előnyös vegyületekkel. Az ST1899, ST1928 és ST2092 a klozapinhoz és olanzapinhoz hasonlóan atípusos profilt mutat. Azonkívül az ST2092 atípusos profilja jobb, mint a referenciavegyületeké.
Az ST1508 vegyületet illetően az 5-HT2 versus D2 affinitási arány és a lóg Y pontszám értéke igazolja a hatóanyag típusos profilját. Az 5-HT2 receptorra vonatkozó magas kapacitású kölcsönhatása ellenére (hasonlóan az ST1928-hoz, az ST1899-hez és az ST2092-höz) az ST1508 dopaminerg profilja kifejezettebb, mint közvetlen szerkezeti analógjainak, az ST1899, ST1928 és ST2092 vegyületeknek a profilja.
HU 225 327 Β1
3. táblázat
Vegyület 5-HT2a □i d2 θ3 5-HT2/D2 LogY
pKi pKi pKi pKi pKi arány értékek
Klopazin 8,00 6,45 6,60 6,50 1,21 3,89
Olanzapin 8,4 7,07 7,16 7,41 1,17 4,69
Haloperidol 6,78 318 8,32 7,74 0,82 9,14
ST1508 9,47 8,72 9,37 8,70 1,01 8,20
ST1899 9,19 7,71 7,76 8,08 1,18 4,98
ST1928 9,46 8,11 8,07 8,57 1,17 5,36
ST2092 8,95 6,81 6,9 7,74 1,30 3,19
Ezek az eredmények különösen hasznossá teszik az ST1899, ST1928 és ST2092 vegyületeket a skizofrénia pozitív és negatív tüneteinek kezelésében.
A katalepszia értékelése
Azzal a vizsgálati eljárással, amellyel a patkányokban a katalepsziát értékeltük, igazoltuk az ST1699 ve20 gyület affinitását a nigrosztriatális dopaminerg rendszer D2 receptoraltípusához.
A 4. táblázat megadja a katalepsziát mutató állatok százalékos számát különböző időpontokban a vizsgált hatóanyag szubakut adagjának beadása után.
4. táblázat
mg/kg 30 perc 60 perc 90 perc 120 perc 180 perc
ST 1699 0,6 33 66 83 100 100
0,3 0 0 17 17 33
0,15 0 0 0 0 0
Haloperidol 0,2 0 70 100 100 100
Az ST1699 termék az alkalmazott adagok közül a legmagasabb adagban (0,6 mg/kg) okozott katalepsziát. A hatás összehasonlítható mértékű volt azzal, amit a haloperidol 0,2 mg/kg-os adagja idézett elő.
A katalepszia előfordulási aránya, amit csak a lég- 45 magasabb adag idézett elő, közvetetten igazolhatja az ST1699-cel, mint példával szemléltetett vegyület azon képességét, hogy kölcsönhatásba lép az 5-HT2a receptorral. Ténylegesen a fentebb említett receptorral szembeni antagonizmus modulálja a nigrosztriatális 50 rendszer dopaminerg aktivitását, és így korlátozza a katalepszia előfordulásának lehetőségét.
így ezen eredmények és a jelentős receptoraffinitás alapján az ST1508, másként ST1699 vegyület klasszikus antipszichotikus hatóanyagnak bizonyult, amely- 55 nek a hatásos terápiás válasz eléréséhez szükséges adagját jelentősen csökkenteni lehet. Ennek a képességnek köszönhetően ennek a terméknek a tartós használata jobban tűrhető lehet az olyan krónikus betegségekben, mint a skizofrénia. 60

Claims (19)

1. Az (I) általános képlet szerinti vegyületek, amely általános képletben
R jelentése hidrogén-, klór-, bróm-, fluor- vagy jódatom, 1-4 szénatomos alkoxi-, 1-4 szénatomos alkil-tio-, 1-4 szénatomos alkil- vagy 5-6 szénatomos cikloalkilcsoport;
R1 jelentése 1-4 szénatomos dialkil-amino-csoport, amelyben az alkilcsoportok azonosak vagy eltérőek lehetnek, vagy 4-alkil-1-piperazinil-, 4-hidroxi-alkil-1-piperazinil-, 1-imidazolil-, 4-alkil-1-piperidinil-, 4-alkil-1-homopiperazinil-csoport;
R2 jelentése hidrogénatom, 1-4 szénatomos alkoxi-, 1-4 szénatomos alkil-tio-, 1-4 szénatomos alkilcsoport, CHO csoport, CH=NOH csoport;
R3 jelentése hidrogénatom vagy CHO csoport; valamint ezek gyógyszerészetileg elfogadható sói.
2. Az 1. igénypont szerinti vegyületek, amelyekben
R1 jelentése 4-alkil-1 -piperazinil-csoport.
HU 225 327 Β1
3. Az 1. igénypont szerinti vegyületek, amelyekben R jelentése hidrogén-, klór-, bróm-, fluor- vagy jódatom.
4. Az 1. igénypont szerinti vegyület, amely a 7klór-9-(4-metil-piperazin-1-il)-pirrolo[2,1-b][1,3]benzotiazepin vagy ennek egy gyógyszerészetileg elfogadható sója.
5. A 4. igénypont szerinti vegyület, amelyik egy gyógyszerészetileg elfogadható maleátsó.
6. Az 1. igénypont szerinti vegyületek, amelyekben R jelentése hidrogén- vagy fluoratom, R2 jelentése hidrogénatom, CHO vagy metilcsoport, R3 jelentése hidrogénatom és Rí jelentése 4-metil-1-piperazinil-csoport.
7. A 6. igénypont szerinti vegyület, amely a 9-(4metil-1 -piperazinil)-pirrolo[2,1 -b][1,3]benzotiazepin; a 7-fluor-9-(4-metil-1-piperazinil)-pirrolo[2,1 -b][1,3]benzotiazepin és az 1-metil-9-(4-metil-piperazin-1-il)-pirrolo[2,1 -b][1,3]benzotiazepin lehet.
8. Az 1-7. igénypontok szerinti vegyületek gyógyszerkészítményként történő alkalmazásra.
9. Gyógyszerkészítmény, amely hatóanyagként az 1-7. igénypontok szerinti vegyületet tartalmazza összekeverve legalább egy gyógyszerészetileg elfogadható vivő- és/vagy segédanyaggal.
10. Az 1-7. igénypontok szerinti vegyületek alkalmazása antipszichotikus hatású gyógyszerkészítmény előállítására.
11. A 4. vagy az 5. igénypont szerinti vegyületek alkalmazása klasszikus antipszichotikus hatású gyógyszerkészítmény előállítására.
12. A 6. vagy a 7. igénypont szerinti vegyületek alkalmazása atípusos antipszichotikus betegségek ellenes hatású gyógyszerkészítmény előállítására.
13. Az 1-7. igénypontok szerinti vegyületek alkalmazása a dopaminerg ingerületáttevődés hiperaktív állapotainak kezelésére használható gyógyszerkészítmények előállítására.
14. A 13. igénypont szerinti alkalmazás, amelyben a dopaminerg hiperaktivitás a mezolimbikus pályát érinti.
15. Az 1-7. igénypontok szerinti vegyületek alkalmazása skizofrénia kezelésére alkalmazható gyógyszerkészítmény előállítására.
16. Az 1-7. igénypontok szerinti vegyületek alkalmazása akut és krónikus pszichotikus állapotok kezelésére alkalmazható gyógyszerkészítmény előállítására.
17. A 6. és a 7. igénypont szerinti vegyületek alkalmazása a mezolimbikus dopaminerg pálya megnövekedett aktivitásával és/vagy a mezokortikális dopaminerg hipofunkcióval összefüggő betegségek kezelésére használható gyógyszerkészítmény előállítására.
18. A 17. igénypont szerinti alkalmazás a skizofrénia pozitív és negatív tüneteinek kezelésére használható gyógyszerkészítmény előállítására.
19. A 17. igénypont szerinti alkalmazás a paranoid állapotok, mániás-depressziós állapotok, érzelmi zavarok, szociális viselkedészavarok, személyiségzavarok, hallucinációk vagy kognitív zavarok kezelésére használható gyógyszerkészítmény előállítására.
HU0301633A 2000-08-01 2001-07-26 Pyrrolo[2,1-b][1,3]benzothiazepines and their use for the preparation of medicaments with antipsychotic activity HU225327B1 (en)

Applications Claiming Priority (2)

Application Number Priority Date Filing Date Title
IT2000RM000435A IT1317887B1 (it) 2000-08-01 2000-08-01 Assieme di ancoraggio di un tendine ad un segmento osseo.
PCT/IT2001/000406 WO2002010175A1 (en) 2000-08-01 2001-07-26 PYRROLO[2,1-b][1,3]BENZOTHIAZEPINES AND THEIR USE FOR THE PREPARATION OF MEDICAMENTS WITH ANTIPSYCHOTIC ACTIVITY

Publications (3)

Publication Number Publication Date
HUP0301633A2 HUP0301633A2 (hu) 2003-11-28
HUP0301633A3 HUP0301633A3 (en) 2005-04-28
HU225327B1 true HU225327B1 (en) 2006-09-28

Family

ID=11454868

Family Applications (1)

Application Number Title Priority Date Filing Date
HU0301633A HU225327B1 (en) 2000-08-01 2001-07-26 Pyrrolo[2,1-b][1,3]benzothiazepines and their use for the preparation of medicaments with antipsychotic activity

Country Status (2)

Country Link
HU (1) HU225327B1 (hu)
IT (1) IT1317887B1 (hu)

Also Published As

Publication number Publication date
ITRM20000435A1 (it) 2002-02-01
HUP0301633A3 (en) 2005-04-28
ITRM20000435A0 (it) 2000-08-01
HUP0301633A2 (hu) 2003-11-28
IT1317887B1 (it) 2003-07-15

Similar Documents

Publication Publication Date Title
PH26516A (en) Novel dibenzothiazepine antipsychotic
HUT70195A (en) Process for producing benzimidazolone derivatives and pharmaceutical preparations containing them
EP1751118A1 (de) Pyrimidine als plk inhibitoren
KR20010013696A (ko) 3-치환된 3,4-디히드로티에노[2,3-d]피리미딘 유도체, 및그의 제조 방법 및 용도
TW406083B (en) Novel piperazine derivatives
FI93354B (fi) Menetelmä uusien terapeuttisesti käyttökelpoisten 2,3,4,5-tetrahydro-1H-3-bentsoatsepiinijohdannaisten valmistamiseksi
CZ290678B6 (cs) 3-Substituované 3,4,5,7-tetrahydropyrrolo[3´,4´: 4,5]thieno[2,3-d]pyrimidinové deriváty, způsob jejich přípravy a použití
BG63206B1 (bg) Кондензирани тиазолови производни с афинитет към 5-нт рецептори
KR100826304B1 (ko) 피롤로[2,1-b][1,3]벤조티아제핀 및 정신병 치료 활성을갖는 약제의 제조를 위한 그의 용도
HU225327B1 (en) Pyrrolo[2,1-b][1,3]benzothiazepines and their use for the preparation of medicaments with antipsychotic activity
US6288075B1 (en) Thiazolo[5,4,3-ij]quinolines, preparation and medicines containing the same
AU748697B2 (en) 3-substituted pyrido {3',4':4,5} thieno {2,3-D} pyrimidine derivatives, and production and use of the same
HUT61301A (en) Process for producing condensed diazepinone derivatives and pharmaceutical compositions comprising same as active ingredient
EP1100803B1 (en) Pyrrolo [2,1-b] [1,3]benzothiazepines with atypical antipsychotic activity
AU2001284391A1 (en) Pyrrolo[2,1-b][1,3]benzothiazepines and their use for the preparation of medicaments with antipsychotic activity
US5580869A (en) 1N substituted pyrazino[2,3-c]-1,2,6-thiadiazine 2,2-dioxides
JP2002138053A (ja) 中枢神経系疾患予防・治療剤
KR20070009735A (ko) 비전형적 항정신병제 활성을 갖는피롤로[2,1-b]벤조티아제핀의 탈알킬화 유도체

Legal Events

Date Code Title Description
MM4A Lapse of definitive patent protection due to non-payment of fees