HU224598B1

HU224598B1 - Főzőedény és eljárás főzőedény gyártására

Info

Publication number: HU224598B1
Application number: HU0201060A
Authority: HU
Inventors: Giovanni Sollo
Original assignee: Societa' Italiana Pentole - S.I.P. S.P.A.
Priority date: 1999-05-04
Filing date: 2000-05-02
Publication date: 2005-11-28
Also published as: ES2199831T3; HUP0201060A2; JP4718688B2; US6702140B1; RU2001132624A; ATE237426T1; WO2000066316A1; CZ20013948A3; AU4915500A; DK1177065T3; CN1353634A; AU766028B2; DE60002191D1; EP1177065B1; PL198001B1; BR0010287A; DE60002191T2; CA2372516A1; CA2372516C; JP2003522022A

Description

A találmány tárgya főzőedény és eljárás főzőedény gyártására. A találmány elsősorban olyan fazekakkal és/vagy serpenyőkkel, illetve más hasonló főzőedényekkel kapcsolatos, amelyek alja kemény anyagból készült lemezzel van megerősítve.

A találmány szerinti eljárás elsősorban olyan főzőedény gyártására vonatkozik, amelyet egy viszonylag lágy fémből, például alumíniumból készült sík tagból gyártanak, és amelynek egy viszonylag kemény fémből - például acélalapú, lehetőleg mágnesesen indukált árammal melegíthető anyagból - készült lemeztaggal megerősített alsó része van.

Az ilyen edények, valamint azok gyártási eljárása jól ismert a szakmában. Az FR 91/03695 számú szabadalmi bejelentés és az EP-0,604,617 számú szabadalmi leírás olyan eljárási lépést mutat be, melynek során a lemeztagot és a sík tagot melegsajtolással rögzítik egymáshoz.

Az imént említett eljárásnál a sík tag lágy anyagát felmelegítik és meglágyítják. Ekkor a lyukakat és/vagy repedéseket tartalmazó lemeztagot például kalapáccsal vagy más hasonló eszközzel oly módon alakítják, hogy az acélból készült lemeztag beágyazódjon az alumíniumból készült sík tagba, miközben a megnövelt nyomás hatására a sík tag anyaga áthatol a lemeztag lyukain, repedésein.

Ez a gyártási eljárás több szempontból is hátrányos. Egyrészt az alumíniumot hevíteni kell, ami energiát és időt igényei, másrészt az alumíniumot meg kell védeni az oxidációs folyamatoktól.

Az EP 0509860 számú szabadalmi leírás olyan eljárást mutat be, melynek során egy lyukacsos acéllemezt ágyaznak egy alumíniumrétegbe, és így hoznak létre főzőedényt. Az eljárás során a beágyazást energiaigényes hidegsajtolással végzik, melynek során az alumínium jó kovácsolhatóságát használják fel ahhoz, hogy az alumíniumot belesajtolják az acéllemez lyukaiba és repedéseibe. Ez a lépés azonban az anyagok számára nagy igénybevételt jelent, továbbá a hidegen történő sajtoláshoz rendkívül nagy nyomás alkalmazása szükséges.

A CH 227769 számú szabadalmi leírás olyan eljárást mutat be, melynek során egy spirál alakú tagot rögzítenek irreverzíbilis módon egy hasonló alakú, lágy anyagból készült sík tag felületén kiképezett horonyba.

Ennek az eljárásnak a hátránya az, hogy a horony meleg- vagy hidegsajtolással történő kialakításán kívül nincs lehetőség valódi lemeztag alkalmazására.

Az IT RM91A000355 számú szabadalmi bejelentés olyan eljárást mutat be, melynek során acélból készült fémlemezt rögzítenek egy fazék aljára oly módon, hogy a lemez peremét hullámosítják, majd belenyomják egy, a már alakos fazék alját körülvevő, kerületi horonyba.

Bár ez az eljárás az anyagok túlzott igénybevétele nélkül is hatékonyan biztosítja azok kapcsolódását, mégsem biztosít megfelelő merevítést.

A találmánnyal célunk olyan főzőedény megvalósítása és a főzőedény gyártására szolgáló eljárás kidolgozása, amellyel a fent említett problémák kiküszöbölhetők.

A kitűzött célokat egyrészt olyan, főzőedények, különösen fazekak és/vagy serpenyők gyártására szolgáló eljárással érjük el, melynek során az alsó résszel rendelkező főzőedényeket viszonylag lágy fémből készült, sík tagból alakítjuk ki úgy, hogy nagy keménységű fémből előállítunk olyan lemeztagot, amelynek egyik felületén kiemelkedő pontok vannak; a lemeztagnak a sík tagra történő rásajtolásával benyomjuk a pontokat a sík tag anyagába, és a főzőedény alján a sík tag alsó részéhez rögzítjük a lemeztagot annak felülete mentén; végül legalább az alsó részen megnyújtjuk a sík tagot, ezáltal deformáljuk és rögzítjük a pontokat a sík tag anyagában.

A találmány szerinti eljárás legelőnyösebb jellemzője, hogy lehetővé teszi a lemeztag hatásos rögzítését az anyagok túlzott igénybevétele nélkül, és nem igényel további speciális lépéseket.

A találmány szerinti, főzőedények gyártására szolgáló eljárás valójában követheti a szokásos gyártási eljárások lépéseit, melynek során a lemeztag rögzítése céljából sajtolást és domborítást végeznek. Ez utóbbi lépés elvégezhető egyidejűleg, lényegében automatikusan is.

A találmány szerinti eljárással lehetőség nyílik a lemeztag rögzítésére anélkül, hogy az a gyártás során megnyúlna.

A kitűzött célokat másrészt olyan főzőedény megvalósításával érjük el, amely nyújtással létrehozott, viszonylag lágy fémből készült alsó részt tartalmaz, és amely viszonylag nagy keménységű fémből készült legalább egy lemeztaggal meg van erősítve. A legalább egy lemeztagnak több, a felületéből kiemelkedő pontja van, amelyek az alsó részhez vannak szilárd kapcsolódást biztosító módon rögzítve úgy, hogy behatolnak az alsó rész anyagába és az alsó rész anyagában a nyújtás következtében meg vannak hajlítva.

A találmányt a továbbiakban a rajz alapján ismertetjük részletesen. A rajzon az 1-3. ábrák a találmány szerinti gyártási eljárásnál használható, különböző lemeztagok perspektivikus nézetei;

a 4-7. ábrák a találmány szerinti gyártási eljárás bizonyos lépéseit mutatják vázlatosan;

a 8. ábra a találmány szerinti eljárással készült főzőedény első kiviteli alakját mutatja félkész állapotban;

a 9. ábra a 8. ábrán látható félkész főzőedény egy részének kinagyított képe;

a 10. ábra a találmány szerinti eljárással gyártott főzőedény második kiviteli alakját mutatja félkész állapotban;

a 11. ábra a 10. ábrán látható második félkész főzőedény egy részének kinagyított képe; a 12. ábra a találmány szerinti eljárással készült, kész főzőedény perspektivikus, részben bontott nézete; és a 13. ábra a 12. ábrán látható kész főzőedény perspektivikus képe.

A találmány szerinti gyártási eljárás olyan fazék vagy serpenyő kialakítására szolgál, amelynek meg2

HU 224 598 Β1 erősített alja és nemtapadó bevonattal ellátott felülete van. Az 1-3. ábrákon a találmány szerinti 1 lemeztag három különböző kiviteli alakja látható, melyek a 4-11. ábrák segítségével bemutatott gyártási eljárással állíthatók elő. A rajzon a különböző kiviteli alakok azonos részeit azonos hivatkozási jelekkel láttuk el.

Az 1-3. ábrákon látható 1 lemeztagok olyan, viszonylag nagy keménységű fémből vannak, amelyet széles körben alkalmaznak az általában viszonylag lágy fémből lévő főzőedények, például fazekak, serpenyők gyártásához. A főzőedényeket olyan 2 sík tagból kiindulva állítjuk elő, amely viszonylag lágy fémből van.

Az imént említett viszonylag lágy fém elsősorban de nem kizárólag - alumínium, ami az ilyen főzőedények gyártásakor szokásosan használt alapanyag. A viszonylag lágy fém lehet például lényegében alumíniumalapú ötvözet is. A találmány szerinti eljárás során viszonylag lágy fémként alumíniumot használunk.

A találmány szerinti eljárásnál használt viszonylag nagy keménységű fémnek olyan keménynek kell lennie, hogy képes legyen a viszonylag lágy fém deformálására. A találmány szerinti eljárás során felhasználható viszonylag nagy keménységű fém lehet például rozsdamentes acél, amely bevonat nélkül is ellenáll azoknak a tipikus korróziós jelenségeknek, amelyeknek használat közben a főzőedények ki vannak téve.

Annak érdekében, hogy a főzőedényt mágneses indukcióval lehessen melegíteni, célszerű olyan, viszonylag nagy keménységű fém alkalmazása, amely megfelelő mágneses tulajdonságokkal rendelkezik. A találmány szerinti főzőedényeknél használt, viszonylag nagy keménységű fém előnyösen ferrites, rozsdamentes acél, melyet röviden ferritacélnak nevezünk.

A találmány szerinti főzőedényeknél alkalmazott ferritacél például olyan acél, amelynek széntartalma célszerűen kisebb, mint 0,15%, míg krómtartalma nagyobb, mint 15%. Ilyen ferritacél például az AISI 405, az AISI 430 és az AISI 434 típusú ferritacél.

A lényegében korong alakú 1 lemeztagnak kör alakú 3 pereme, egy első, a 2 sík taghoz rögzítendő 4 felülete és egy második, kifelé néző 5 felülete van.

Az 1 lemeztag olyan, az első 4 felületből lényegében függőleges irányban kiemelkedő 6 pontokat tartalmaz, amelyeket az 1 lemeztaggal együtt alakítunk ki.

A 6 pontok az 1 lemeztag 3 pereme mentén egymástól egyenlő távolságra helyezkednek el és az 1 lemeztag szilárd fémrétegéből emelkednek ki.

Az első esetben a 6 pontokat például nyírással és hajlítással alakítjuk ki úgy, hogy célszerűen folytonosan és megszakítás nélkül legyenek elrendezve a 3 perem mentén.

Második esetben a 6 pontokat lyukasztással alakítjuk ki, amelyhez olyan lyukasztószerszámot használunk, amelynek lyukasztótüskéi és éleket alkotó, sík oldalfelületei vannak. A 6 pontok kialakításakor a lyukasztószerszám lyukasztótüskéjét belenyomjuk a fémrétegbe, miközben az éles élekkel kivágjuk a 6 pontok éleit, majd azok oldalait felfelé hajlítjuk.

A lyukasztótüskék által kialakított 6 pontok száma a lyukasztótüskék oldallapjainak számától függ. Mindegyik lyukasztótüskének megfelel továbbá egy olyan mélyedés, amelynél a 6 pontokat a fent említett számban alakítjuk ki.

Egy négyzet alakú lyukasztótüske minden egyes 7 mélyedésnél előnyösen négy 6 pontot alakít ki, ahol mindegyik 6 pontnak körülbelül 90° nyílásszögű csúcsa van.

A 6 pontok csúcsának nyílásszöge célszerűen a 75°-105° szögtartományba esik annak érdekében, hogy megfelelő áthatolási képességet és a tengelyirányú terhelésnek megfelelően ellenálló keresztmetszetet biztosítsunk.

Amint az 1. ábrán látható, egy első 1 a lemeztag a 3 perem mentén körben elrendezett és abból kiemelkedő 6 pontokat, valamint 7 mélyedéseket tartalmaz. Mindegyik 7 mélyedéshez megfelelő 6 pontok tartoznak. A 7 mélyedések az 1 a lemeztag középső részén helyezkednek el. Az első 1a lemeztag tartalmaz egy teljes 9 kört is, amelyet a 3 perem határol és amely körülveszi a 7 mélyedéseket és a 6 pontokat.

A 2. ábrán egy másik 1b lemeztag látható, melynek közepén kör alakú 10 nyílás van kiképezve.

A második 1b lemeztag a 3 peremből kiemelkedő, körben elrendezett 6 pontokat, valamint a 6 pontok által meghatározott 7 mélyedéseket tartalmaz. A 7 mélyedések egymástól egyenlő távolságra vannak kiképezve egy, a 3 perem és a 10 nyílás között haladó kör mentén.

A 3. ábrán egy harmadik 1c lemeztag látható, amely szintén korong alakú, és a 3 perem mentén, körben elrendezett, a 3 peremből kiemelkedő 6 pontokat tartalmaz. Az 1c lemeztag teste tömör korong.

A 4-11. ábrákon a találmány szerinti eljárás egyes lépései láthatók.

A gyártási folyamat első lépésében a fémből lévő 2 sík tagot hozzuk létre. A találmány szerinti eljárás célszerű változatánál a 2 sík tag egy előre meghatározott vastagságú korong, amiből a további gyártási lépésekben kör keresztmetszetű, hengeres főzőedényt állítunk elő.

Nyilvánvaló, hogy különböző alakú sík tagokból kiindulva különböző alakú edények állíthatók elő. Egy ellipszis alakú sík tagból például ellipszis keresztmetszetű edény, míg egy lényegében négyszögletes sík tagból például hasáb alakú serpenyő állítható elő.

A 2 sík tagot alkotó korongon felületi polírozást végzünk, melynek során eltávolítjuk az esetleg kialakult oxidréteget.

Ez a felületi kezelés bármilyen megfelelő felületkezelő eljárás lehet, így például maratás, csiszolás, habkővel történő dörzsölés, homokfúvás stb.

A találmány szerinti eljárásnál a felületkezelés célszerűen maratás, mivel mikroszkóppal végzett megfigyeléseink során azt tapasztaltuk, hogy az alumíniumnak a maratás után kialakuló felülete számos pórust tartalmaz, amelyek kis átmérőjű felületi nyílással és kiszélesedő üreggel rendelkeznek. Ez a pórusszerkezet rendkívül alkalmas például polimer anyagú bevonat befogadására.

A korong alakú 2 sík tagnak értelemszerűen olyan első 11 felülete van, amely az előállítandó főzőedény

HU 224 598 Β1 külső felületét alkotja, valamint olyan második 12 felülete van, amely az előállítandó főzőedény belső felületét alkotja.

A találmány szerinti eljárás első lépésében egy vagy több 13 bevonóréteget hozunk létre az első 11 felületen.

A külső 13 bevonóréteg felhordása elvégezhető többek között porlasztással, hengerléssel, szitanyomással vagy az első 11 felületen speciális mintázatot kialakító simítóléc alkalmazásával.

A találmány szerinti eljárás célszerű változatánál a külső 13 bevonóréteget egy, a 4. ábrán látható 14 hengerrel hordjuk fel, amit előre meghatározott nyomással nyomunk rá az első 11 felületre.

Az imént bemutatott bevonóeljárás lehetővé teszi egy vagy több, előre meghatározott és ellenőrzött vastagságú, külső 13 bevonóréteg kialakítását, amelynek során a legbelső 13 bevonóréteg behatol az alumíniumból készült 1 lemeztag pórusaiba.

A találmány szerinti gyártási eljárás célszerű változatánál a 13 bevonóréteg nemtapadó polimer anyagokat tartalmaz, amelyek célszerűen olyan pigmentekkel vannak összekeverve, amelyek meghatározott színt adnak az első 11 felületnek. A polimer anyag célszerűen PTFE, amelynek tömegaránya szárazanyagra vonatkoztatva 30-75%.

A felhordott 13 bevonóréteg vagy -rétegek együttes vastagsága 5-50 pm, célszerűen 20-40 pm.

A korong alakú 2 sík tagra felhordott külső 13 réteget vagy rétegeket hőkezeléssel rögzítjük, melynek során az alapanyagot polimerizáljuk és a pigmenteket stabilizáljuk. A hőkezelést célszerűen kemencében, előnyösen 380 °C-nál magasabb, de 480 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleten végezzük annak érdekében, hogy a polimerizáció megfelelően menjen végbe. A hőkezelés során alkalmazott hőmérséklet célszerűen 390-450 °C. A hőkezelés időtartama minden esetben néhány percre korlátozódik, de semmi esetre sem lehet hosszabb 10 percnél.

A találmány szerinti gyártási eljárás részét képezi egy olyan lépés is, amelynek során az 1-3. ábrákon bemutatott 1 lemeztagot állítjuk elő.

Az első, bevonólépést követően a találmány szerinti eljárás következő lépésében sajtolással belenyomjuk az 1 lemeztag 6 pontjait az alumíniumból lévő 2 sík tag anyagába. Ez a művelet végrehajtható például az

5. ábrán látható módon, az 1 lemeztagnak a 2 sík tag első 11 felületére történő rásajtolásával.

A sajtolást követően az 1 lemeztag első 4 felületét a 2 sík tag első 11 felületéhez rögzítjük célszerűen a 2 sík tagnak azon a részén, amely az előállítandó főzőedény 20 alja lesz. Ekkor az 1 lemeztag átmérője kisebb, mint az edény 20 aljának átmérője, vagy azzal közel egyenlő.

Annak érdekében, hogy kiküszöböljük a 2 sík tagnak a sajtolás során fellépő igénybevételét és a 6 pontok behatolásából adódó belső feszültségek miatti deformálódását vagy egyenetlenné válását, a sajtolással egyidejűleg célszerűen egy nyomórudas tagot is alkalmazunk.

A nyomórudas tag tartalmazhat egy olyan kör alakú nyomólemezt, amely az 5. ábrán látható 15 domborítótag pereméhez csatlakozik. A nyomólemez rugalmas tagokkal, például spirálrugókkal csatlakozik a 15 domborítótaghoz. A rugalmas tagok a domborítási mélységgel megegyező hosszúságban nyomhatok össze, ezáltal részben elnyelik a rájuk kifejtett nyomóerőt.

A nyomórudas taggal kifejtett nyomás célszerűen kisebb, mint a 15 domborítótag által kifejthető maximális nyomás 50%-a, de célszerűen annak csak körülbelül 20%-a. Ily módon a nyomórudas tag csak az edény 20 aljának körvonalán belüli területre fejt ki nyomást. Az egyenletes felületű 1 lemeztag sajtolása, és különösen a nyomórudas taggal végzett alakítás korlátozott mértékű igénybevételnek teszi ki a 2 sík tagot.

A 6 pontok kiemelkedő részei teljesen behatolnak a 2 sík tag anyagába. A nyomóerő által okozott behatolás a 8. és 9. ábrán látható módon lényegében függőleges irányú.

A viszonylag lágy anyagból készült 2 sík tag és a keményebb anyagból készült 1 lemeztag közötti szoros kapcsolódás révén az 1 lemeztag igénybe vett része meg van erősítve.

Ezenkívül az egymáshoz közeli 6 pontok behatolása lokálisan megerősíti a 2 sík tag lágyabb anyagát, aminek következtében a 2 sík tag merevebbé válik.

Bár a 6 pontok behatolása stabil kapcsolódást tesz lehetővé, a gyártási folyamatnak ebben a lépésében az említett stabil kapcsolódás nem optimális arra a felhasználásra, amelyre a főzőedényeket szánjuk.

A fent bemutatott sajtolási lépést követően a találmány szerinti gyártási eljárás következő lépéseként egy vagy több belső 16 bevonóréteget hozunk létre a 2 sík tag második 12 felületén. Ez a lépés a 6. ábrán látható vázlatosan.

A belső 16 bevonóréteg felhordását ismert eszközökkel, például porlasztóval, hengerrel, szitanyomó géppel vagy a második 12 felületen speciális mintázatot létrehozó lehúzóléccel végezzük.

A találmány szerinti eljárás célszerű változatánál a 12 felület bevonata egynél több 16 bevonórétegből áll, melyeket egymás után hordunk fel a 6. ábrán látható 17 hengerrel.

Akárcsak korábban, ennél a bevonási műveletnél is lehetőség nyílik egy vagy több belső 16 bevonóréteg kialakítására, melyeknek előre meghatározott és ellenőrzött vastagsága van, és ahol a legbelső réteg anyaga behatol az alumíniumból lévő 2 sík tag pórusaiba.

A találmány szerinti eljárás célszerű változatánál a belső 16 bevonóréteg nemtapadó polimer anyagokból van. A polimer anyag célszerűen PTFE, amelynek szárazanyagra vonatkoztatott tömegaránya 30-75%, célszerűen 40-60%.

A belső 16 bevonóréteg vagy -rétegek együttes vastagsága 5-50 pm, célszerűen 20-40 pm.

A belső 16 bevonóréteg minden esetben alkalmas arra, hogy elrejtse az előző domborítási lépés során a második 12 felületen esetleg létrejött benyomódásokat. Az 1 lemeztagra így felhordott belső 16 bevonóréteget vagy -rétegeket hőkezeléssel rögzítjük, ami polimerizációt idéz elő az alapanyagban. Amennyiben sima belső 16 bevonórétegre van szükség, a hőkezelést kemen4

HU 224 598 Β1 cében végezzük a megfelelő polimerizációhoz szükséges 380 °C-nál magasabb, de 480 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleten. A hőkezelés célszerű hőmérséklet-tartománya 420-450 °C. A hőkezelés időtartama minden esetben csak néhány perc, de sohasem lehet több 10 percnél.

Amennyiben egyenetlen felületű alsó oldalra van szükség, elhagyjuk a bevonási lépést, valamint az alsó felület vágási műveletét, amit például vágószerszámmal, késsel, kalapáccsal vagy más megfelelő eszközzel lehet elvégezni, és egy egyenetlen belső rétegekből álló második rétegszerkezetet ragasztunk a belső 16 bevonórétegre. Ekkor a belső 16 bevonóréteg hőkezelését alacsonyabb hőmérsékleten, előnyösen 380-420 °C közötti hőmérsékleten végezzük. Ez a hőkezelés részben szintereli a nemtapadó anyagot.

Az egyenetlen belső rétegekből álló második rétegszerkezet a már rögzített belső 16 bevonórétegre például szitanyomással vihető fel, amivel sajátos kialakítású - például rácsmintázatú, méhsejtszerkezetű vagy írásjeleket és/vagy díszítéseket tartalmazó - rétegszerkezet állítható elő. A második rétegszerkezet az 1 lemeztag második 12 felületének egy részén terül el, célszerűen az előállítandó főzőedény aljának belső oldalán. A rétegszerkezet vastagsága 5-50 pm, ezáltal azonos magasságú egyenetlenségeket hozunk létre. A második rétegszerkezet célszerű vastagsága 20-45 pm. A második rétegszerkezet felhordását követően a rétegszerkezetet a belső 16 bevonóréteg hőkezelési hőmérsékleténél magasabb hőmérsékletű hőkezelésnek vetjük alá. A két hőkezelési hőmérséklet közötti különbség legalább 10 °C, előnyösen körülbelül 20 °C. Az egyenetlen belső rétegekből álló második rétegszerkezet hőkezelési hőmérséklete 390-450 °C, célszerűen 420-440 °C.

Amennyiben a belső 16 bevonórétegen kívül a fent említett - a rajzon nem látható - második rétegszerkezetet is kialakítjuk, a kemencében végzett hőkezelés ideje akkor sem lehet több néhány percnél, célszerűen legfeljebb 10 perc.

Ez a hőkezelés a belső 16 bevonóréteg és a második rétegszerkezet teljes szinterelését idézi elő, aminek következtében megfelelő molekuláris kötések alakulnak ki a rétegek között.

A találmány szerinti eljárás második, bevonó lépését követően a 2 sík tag alakítását végezzük. A találmány szerinti eljárásban az alakítást úgy végezzük, hogy a 2 sík tagot legalább az előállítandó főzőedény 20 alján megnyújtjuk. Ezt az alakítási lépést általában présben végezzük, és általában lényegében hagyományos típusú sajtolást végzünk. A sajtolószerszámnak szerszámcsészéje és egy, a 7. ábrán nem látható nyomórúdhoz kapcsolódó 18 nyomófeje van. Amint az ábrából is kitűnik a 18 nyomófej a 2 sík tag 12 felületével, míg a 19 szerszámcsésze a 2 sík tag 11 felületével érintkezik. Az alakítás tulajdonképpen a főzőedény aljának sugárirányú megnyúlását eredményezi. A nyújtás alatt a főzőedény 20 alja nyújtóterhelésnek van kitéve. Az alakítás célszerűen egyszerű művelet, melynek során egyetlen sajtolási műveletet végzünk, függetlenül az előállítandó edény alakjától.

A találmány szerinti gyártási eljárással tulajdonképpen bármilyen fazék vagy lábos, például serpenyő, nyeles serpenyő, rövidebb vagy hosszabb oldalfalú fazék, hengeres vagy ellipszis alakú, rekeszes fazék, tepsi, csésze vagy fordított csonka kúp alakú fazék előállítható, feltéve, hogy ezek 20 alja lényegében sík vagy legalábbis konvex, ezáltal kiküszöböljük a hőhatások következtében fellépő kiöblösödést. A főzőedény 20 alját az 1 lemeztaggal látjuk el.

A főzőedény 20 aljának megnyújtásával az 1 lemeztagba benyomott 6 pontok deformációját idézzük elő, aminek következtében a 6 pontok megszorulnak az edény 20 aljában.

Amint a 11. ábrán látható, a szilárd rögzítés érdekében a 6 pontok oldalainak végét meg kell hajlítani úgy, hogy eltávolodjanak attól a függőleges tengelytől, amely mentén benyomtuk azokat a 2 sík tag anyagába.

Ily módon az 1 lemeztag esetleges függőleges irányú elmozdulását véglegesen megakadályozzuk.

A fent bemutatott rögzítési mód az 1 lemeztag és a 2 sík tag közötti kapcsolatot szilárdabbá teszi, továbbá javítja az edény 20 aljának szilárdságát az ismert lemeztagokhoz képest, miközben kiküszöböljük az anyagokra ható, a főzőedények szokásos gyártási eljárása során tapasztalható jelentős hő- és/vagy mechanikai sokkhatást.

Miután a félkész főzőedényen elvégeztük a nyújtást, lehetőleg az esztergálást követően lesorjázzuk a főzőedény peremét, rászereljük a főzőedényre a fogantyúkat, a fedelet és más szükséges tartozékokat.

Ily módon olyan, a 12. és 13. ábrán látható R főzőedényeket - például egyetlen kiálló fogantyúval ellátott serpenyőket - állítunk elő, amelyek 20 alja meg van erősítve az 1 lemeztaggal.

Az 1 lemeztagnak számos 6 pontja van, amelyek az 1 lemeztag részeként vannak kialakítva. Az 1 lemeztag az edény 20 aljához van szegezve és annak anyagába be van nyomva, ezáltal az 1 lemeztag szilárdan rögzítve van a főzőedény 20 aljához.

Az 1 lemeztag célszerűen az R főzőedény külső felületén, az R főzőedény alátámasztási területén helyezkedik el.

A 13. ábrán olyan serpenyő látható, amelyhez a

2. ábrán bemutatott 1b lemeztag kapcsolódik.

A találmány szerinti eljárással előállított főzőedény mind a belső, mind a külső oldalán rendkívül jó tapadásmentességgel rendelkezik, és a nemtapadó rétegek hosszú élettartamúak.

Ezenkívül az egyenetlen belső bevonóréteggel ellátott kiviteli alaknál a konyhai eszközök helytelen használatából adódó sérülések az eddigieknél hatékonyabban kiküszöbölhetők.

A megerősített alsó résszel rendelkező főzőedények találmány szerinti gyártási eljárása az esetleges további igények kielégítése céljából a szakmában jártas szakemberek számára nyilvánvaló módon, tetszőlegesen módosítható az oltalmi körön belül, és a találmány szerinti eljárásnak, illetve az aszerint gyártott főzőedénynek az ilyen módosított változatai is az igénypontok által meghatározott oltalmi körbe esnek.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás főzőedények, különösen fazekak és/vagy serpenyők gyártására, amely főzőedényeket viszonylag lágy fémből készült, sík tagból (2) alakítjuk ki, és amely főzőedényeknek alsó része (20) van, azzal jellemezve, hogy nagy keménységű fémből előállítunk olyan lemeztagot (1), amelynek egyik felületén (4) kiemelkedő pontok (6) vannak;

a lemeztagnak (1) a sík tagra (2) történő rásajtolásával benyomjuk a pontokat (6) a sík tag (2) anyagába, és a főzőedény alján a sík tag (2) alsó részéhez (20) rögzítjük a lemeztagot (1) annak felülete (4) mentén; és legalább az alsó részen (20) megnyújtjuk a sík tagot (2), ezáltal deformáljuk és rögzítjük a pontokat (6) a sík tag (2) anyagában.
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a viszonylag nagy keménységű fémanyagú lemeztagot (1) rozsdamentes acélból állítjuk elő.
3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a viszonylag nagy keménységű fémanyagú lemeztagot (1) indukcióval hevíthető fémből állítjuk elő.
4. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a viszonylag nagy keménységű fémanyagú lemeztagot (1) ferrites rozsdamentes acélból állítjuk elő.
5. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a lemeztagot (1) olyan ferrites, rozsdamentes acélból állítjuk elő, amelynek széntartalma kisebb, mint 0,15%, krómtartalma pedig nagyobb, mint 15%.
6. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a pontokat (6) a lemeztagból (1) alakítjuk ki.
7. A 6. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a pontokat (6) a lemeztag (1) peremének nyírásával és hajlításával alakítjuk ki.
8. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a pontokat (6) a lemeztag (1) sajtolásával alakítjuk ki, amihez olyan sajtolószerszámot használunk, amelynek nyomótüskéje van, és éles élek mentén csatlakozó, sík oldallapjai vannak a sajtolással kialakított, megfelelő mélyedéseknél (7).
9. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a lemeztagon (1) 75°-105° nyílásszögű csúccsal rendelkező pontokat (6) alakítunk ki.
10. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a lemeztag (1) felületéből (4) lényegében függőleges irányban kiemelkedő pontokat (6) alakítunk ki.
11. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a sík tag (2) egy korong.
12. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a lényegében lágyfémből lévő sík tagot (2) lényegében alumíniumalapú anyagból állítjuk elő.
13. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a lemeztagnak (1) a sík tagra (2) történő rányomásakor a pontoknak (6) a sík tag (2) anyagába történő benyomását és a lemeztag (1) felületének (4) a főzőedény alján lévő sík tag (2) egy részéhez (20) történő rögzítését a lemeztagnak (1) a sík tag (2) egyik felületére (11) történő rásajtolásával végezzük.
14. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a lemeztag (1) felületét (4) a sík tag (2) első felületéhez (11) rögzítjük, ezáltal olyan felületet (4) hozunk létre, amely a főzőedény (R) külső felületét alkotja.
15. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a lemeztagnak (1) a sík tagra (2) történő rányomását, a pontoknak (6) a sík tag (2) anyagába történő benyomását és a lemeztag (1) felületének (4) a főzőedény (R) alján lévő sík tag (2) egy részére (20) történő ráragasztását megelőzően a sík tag (2) első felületét (11) egy vagy több külső bevonóréteggel (13) látjuk el.
16. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a lemeztagnak (1) a sík tagra (2) történő rányomását, a pontoknak (6) a sík tag (2) anyagába történő benyomását és a lemeztag (1) felületének (4) a főzőedény (R) alján lévő sík tag (2) egy részéhez (20) történő rögzítését követően, de még a nyújtást megelőzően a sík tag (2) második felületét (12) egy vagy több belső bevonóréteggel (16) látjuk el.
17. A 15. vagy 16. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a bevonórétegek (13, 16) felhordása előtt a sík tagról (2) felületi polírozással eltávolítjuk az esetleg kialakult oxidréteget.
18. A 17. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a felületi polírozást maratással végezzük.
19. A 15. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a külső bevonóréteg (13) felhordását hengerrel (14) végezzük, amelyet előre meghatározott nyomással nyomunk az első felületre (11).
20. A 15. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a külső bevonóréteget (13) nemtapadó polimer anyagokból hozzuk létre.
21. A 20. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a nemtapadó polimer anyagokhoz pigmenteket keverünk.
22. A 20. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a polimer anyagot PTFE-ből állítjuk elő oly módon, hogy annak szárazanyagra vonatkoztatott tömegaránya 30-75%.
23. A 15. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a külső bevonóréteg (13) teljes vastagsága 5-50 pm, előnyösen 15-40 pm.
24. A 20. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a külső bevonóréteget (13) hőkezeléssel rögzítjük, amit célszerűen kemencében, 380 °C-nál magasabb, de 480 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleten, előnyösen 390 °C és 450 °C közötti hőmérsékleten, 10 percnél rövidebb ideig végezzük.
25. A 16. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a belső bevonóréteget (16) több, nemtapadó polimer anyagokat tartalmazó, egy hengerrel egymás után felhordott alrétegből állítjuk elő, és kemencében, célszerűen 380^120 °C közötti hőmérsékleten végzett hőkezeléssel rögzítjük; és a belső bevonórétegen (16) egyenetlen belső rétegekből álló, 15-45 pm együttes vastagságú, második rétegszerkezetet hozunk létre, melyet a belső bevonóréteg (16) hőkezelési hőmérsékleténél legalább 10 °C-kal magasabb hőmérsékletű hőkezeléssel hevítéssel rögzítünk.

HU 224 598 Β1
26. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a sík tag (2) nyújtását húzással végezzük.
27. Főzőedény, amely nyújtással létrehozott, viszonylag lágy fémből készült alsó részt (20) tartalmaz, amely viszonylag nagy keménységű fémből készült legalább egy lemeztaggal (1) meg van erősítve, azzal jellemezve, hogy a legalább egy lemeztagnak (1) több, a felületéből kiemelkedő pontja (6) van, amelyek az alsó részhez (20) vannak szilárd kapcsolódást biztosító módon rögzítve úgy, hogy behatolnak az alsó rész (20) anyagába és az alsó rész (20) anyagában a nyújtás következtében meg vannak hajlítva.
28. A 27. igénypont szerinti főzőedény, azzal jellemezve, hogy a viszonylag nagy keménységű fém rozsdamentes acél.
29. A 27. vagy 28. igénypont szerinti főzőedény, azzal jellemezve, hogy a viszonylag nagy keménységű fém indukcióval hevíthető fém.
30. A 29. igénypont szerinti főzőedény, azzal jellemezve, hogy a viszonylag nagy keménységű fém ferrites rozsdamentes acél.
31. A 30. igénypont szerinti főzőedény, azzal jellemezve, hogy a ferrites rozsdamentes acél széntartalma kisebb, mint 0,15% és krómtartalma nagyobb, mint 15%.
32. A 27. igénypont szerinti főzőedény, azzal jellemezve, hogy a pontok (6) a lemeztag (1) részeként vannak kiképezve.
33. A 27. igénypont szerinti főzőedény, azzal jellemezve, hogy a pontok (6) csúcsának nyílásszöge 75-105°.
34. A 27. igénypont szerinti főzőedény, azzal jellemezve, hogy a sík tag (2) egy korong.
35. A 27. igénypont szerinti főzőedény, azzal jellemezve, hogy a viszonylag lágy fém lényegében alumíniumalapú fém.
36. A 27. igénypont szerinti főzőedény, azzal jellemezve, hogy mélyedéseket (7) tartalmaz, amely mélyedések (7) mindegyike mellett megfelelő pontok (6) vannak kiképezve.