HU223948B1 - Metotrexát-származékok, ilyeneket tartalmazó gyógyszerkészítmények és eljárás előállításukra - Google Patents

Abstract

A találmány (I) általános képletű új metotrexátszármazékokra,hatóanyagként ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítményekre,valamint az új vegyületek előállítási eljárására vonatkozik. Az (I)általános képletű vegyületek antireumatikus, psoriasis elleni,valamint karcinosztatikus hatásúak. Az (I) általános képletben R1jelentése CH2-, CH2CH2-, CH2O-, CH2S- és CH2SO-csoport, R2 jelentésehidrogénatom, 1–4 szénatomos alkilcsoport vagy benzilcsoport, njelentése 1–4 közötti szám, R3 jelentése COOR4 általános képletűcsoport – a képletben R4 jelentése hidrogénatom vagy 1–4 szénatomosalkilcsoport –, NHCOR5 általános képletű csoport – a képletben R5jelentése adott esetben –COOH vagy (1–4 szén- atomos alkoxi)-karbonil-csoporttal szubsztituált fenilcsoport –, CONR6R7 általános képletűcsoport – a képletben R6 jelentése hidrogénatom vagy 1–4 szénatomosalkilcsoport, R7 jelentése 1–4 szénatomos alkilcsoport, adott esetben– COOH vagy (1–4 szénatomos alkoxi)-karbonil-csoporttal szubsztituáltfenilcsoport, 1–4 szénatomos alkil-szulfonil-- csoport vagy[(1–4szénatomos alkoxi)-karbonil]-(1–4 szénatomos alkil)-csoport és R3jelentése lehet még PO3H2- vagy SO3H-csoport –. ŕ

Description

A találmány új metotrexátszármazékokra, valamint hatóanyagként ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítményekre vonatkozik. A találmány szerinti új metotrexátszármazékok antireumatikus, psoriasis elleni szerként, valamint karcinosztatikumként alkalmazhatók.

A metotrexátokról ismert, hogy leukémiaellenes hatásúak, és Grubnerés munkatársai 1951-ben ismertették a rheumás artritis (RA), valamint psoriasis elleni hatásukat, és egész addig Európában, valamint az Amerikai Egyesült Államokban rheumás artritis kezelésére alkalmazták. Viszonylag az utóbbi időkben részletes kutatásokat végeztek az alkalmazására, valamint a felhasználható dózisokra, és tisztázták, hogy a metotrexátokat alkalmazó kezelések alacsony dózisban kiválóan hatásosak viszonylag kis mellékhatásokkal. Azonban a mellékhatások, így például a hepatopátia vagy fibroid tüdő kialakulása, amely a metotrexát adagolása esetén bekövetkezik, nem elhanyagolható, ily módon az olyan hatóanyagok, amelyek kisebb mellékhatásokkal és megnövekedett hatásossággal rendelkeznek, igen szükségesek.

Ismertek azon metotrexátszármazékok, amelyekben az N¹⁰ helyen metilcsoporttól eltérő alkilcsoportszubsztituens van, ezeket az (A) képlettel írjuk le [J. Med. Chem., 22, 862 (1979)], ismertek továbbá a (B) képletű vegyületek [J. Med. Chem. 25, 877 (1982)], ezek azonban nem mutatnak kielégítő hatásosságot.

A találmány szerinti új metotrexátszármazékokat az (I) általános képlettel írjuk le, amely képletben R¹ jelentése CH₂-, CH₂CH₂-, CH₂O-, CH₂S- és

CH₂SO-csoport,

R² jelentése hidrogénatom, 1-4 szénatomos alkilcsoport vagy benzilcsoport, n jelentése 1-4 közötti szám,

R³ jelentése COOR⁴ általános képletű csoport - a képletben R⁴ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport -, NHCOR⁵ általános képletű csoport - a képletben R⁵ jelentése adott esetben -COOH vagy (1-4 szénatomos alkoxi)-karbonilcsoporttal szubsztituált fenilcsoport -, CONR⁶R⁷ általános képletű csoport - a képletben R⁶ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport, R⁷ jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport, adott esetben -COOH vagy (1-4 szénatomos alkoxi)karbonil-csoporttal szubsztituált fenilcsoport, 1-4 szénatomos alkil-szulfonil-csoport vagy [(1-4 szénatomos alkoxi)-karbonil]-(1-4 szénatomos alkil)-csoport és R³ jelentése lehet még PO₃H₂- vagy SO₃H-csoport -.

A találmány szerinti vegyületek igen hatásos antireumatikus, psoriasis elleni szerek, valamint karcinosztatikus szerek, amelyekre jellemző, hogy toxicitásuk alacsonyabb, mint az ismert metotrexátszármazékoké.

Az 1-3. ábrákon bemutatjuk a 3H-UdR (dezoxiuridin)-mennyiségeket a vizsgált hatóanyagok megfelelő koncentrációinál.

A 4. ábrán a „patkány keratinocita növekedési gátlás hatást” és az 5. ábrán a „humán keratinocita növekedési gátlás hatást” ábrázoljuk. A vizsgált hatóanyagok megfelelő koncentrációinál mutatott abszorpciós értékeket ahhoz az abszorpcióhoz viszonyítva mutatjuk be, amikor hatóanyagot nem alkalmaztunk (ez a 100%).

A 6. ábrán a P388 sejt növekedését gátló hatást ábrázoljuk, a 7. ábrán a colon 26 karcinómasejt növekedését gátló hatást ábrázoljuk.

A hatóanyagok megfelelő koncentrációinál mutatott abszorpciót a hatóanyag nélküli kontroll abszorpciójához viszonyítva ábrázoljuk (ez a 100%).

A 8. ábrán a patkányok testtömegének változását mutatjuk be, ha metotrexátot vagy valamely találmány szerinti vegyületet adagoltunk, a 9. ábrán a fehérvérsejtszámok (WBC) változását, valamint a vörösvérsejtek (RBC) változását mutatjuk be, a 10. ábrán a májfunkciót és a májban a triglicerid (TG)-tartalom változását ábrázoljuk.

A találmány szerinti (I) általános képletű vegyületek körébe tartozó minden vegyület új, és eddig még irodalomban nem kerültek ismertetésre. Ezen vegyületek előállítását például az A) reakcióvázlat szerinti A) módszerrel végezhetjük.

Azon (I) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében R³ jelentése (a) általános képletű csoport a képletben R’ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport -, a B) reakcióvázlat szerint végezzük. A reakcióvázlaton szereplő általános képletekben R¹, R², R³ és n jelentése a fenti, R’ jelentése hidrogénatom vagy rövid szénláncú 1-4 szénatomos alkilcsoport, A¹ és A² jelentése védőcsoport és X jelentése halogénatom.

Az A) reakcióvázlat szerint a (2) általános képletű vegyületet az (1) képletű vegyületből kiindulva úgy állítjuk elő, hogy az (1) képletű vegyületet egy savhalogénező szerben, így például tionil-kloridban vagy oxalilkloridban szuszpendáljuk, majd a kapott keveréket szobahőmérsékleten keverjük katalitikus mennyiségű dimetil-formamid stb. jelenlétében. Az általános képletben az A¹ védőcsoport lehet például benzoxi-, tozilvagy acetilcsoport.

A (4) képletű vegyület előállítását a (2) és (3) képletből kiindulva úgy végezzük, hogy a (2) képletű vegyületet feloldjuk valamely oldószerben, így például diklórmetánban, majd elkeverjük a (3) képletű vegyület vizes oldatával jéghűtés vagy vízhűtés közben, majd a kapott keveréket szobahőmérsékleten valamely szervetlen bázis, így például kálium-karbonát, nátrium-hidroxid, nátrium-hidrogén-karbonát jelenlétében keverjük.

Az (5) képletű vegyületet a (4) képletű vegyületből kiindulva úgy nyerjük, hogy a (4) képletű vegyületet elkeverjük anizol vagy fenol hidrogén-bromid-ecetsaveleggyel készült oldatával, majd a kapott keveréket 10-60 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen szobahőmérsékleten keverjük. Az (5) képletű vegyületet a (4) képletű vegyületből kiindulva úgy is előállíthatjuk, hogy a (4) képletű vegyületet valamely oldószerben, például metanolban, etanolban, ecetsavban oldjuk, majd a kapott keverékhez szénhordozós palládiumot adagolunk, és hidrogénatmoszférában szobahőmérsékleten keverjük.

A (7) képletű vegyületet a (6) képletű és (5) képletű vegyületekből kiindulva úgy állítjuk elő, hogy a (6) és az (5) képletű vegyületeket oldószerben, így például

HU 223 948 Β1 dimetil-acetamidban vagy dimetil-formamidban 0-100 °C közötti, előnyösen 50-60 °C közötti hőmérsékleten reagáltatjuk keverés közben. Előnyösen, ha R² jelentése hidrogénatom, az oldószerhez 1 n nátrium-hidroxid-oldatot adagolunk, és oldószerként például metanolt, etanolt alkalmazunk, majd a kapott keveréket 0-60 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen 35 °C hőmérsékleten keverjük. A képletben X jelentése halogénatom, előnyösen bróm- vagy klóratom.

A B) módszer szerint a (9) képletű vegyületet a (6) képletű és (8) képletű vegyületekből kiindulva úgy állítjuk elő, hogy a két kiindulási vegyületet valamely oldószerben, így például dimetil-acetamidban, dimetilformamidban reagáltatjuk 0-100 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen 55 °C hőmérsékleten keverés közben.

A (7) képletű vegyületet a (9) képletű és (3) képletű vegyületből kiindulva úgy állítjuk elő, hogy a (9) képletű vegyületet elkeverjük dietil-foszforsav-cianiddal vagy diciklohexil-karbodiimiddel és 1-hidroxi-benztriazollal valamely oldószerben, így például dietil-formamidban, dimetil-acetamidban vagy N-metil-pirrolidonban, majd hozzáadjuk a (3) képletű vegyületet, és a kapott keveréket 0-200 °C, előnyösen 10-80 °C közötti hőmérsékleten keverjük. Ha R² jelentése hidrogénatom, előnyösen 1 n nátrium-hidroxid vizes oldatát adagoljuk a keverékhez, és a keverést 0-60 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen szobahőmérsékleten végezzük.

A C) módszer szerint a (12) képletű vegyületet a (10) és (11) képletű vegyületekből kiindulva úgy állítjuk elő, hogy a (10) képletű vegyületet egy aprotikus oldószerben, például kloroformban, diklór-metánban, tetrahidrofuránban vagy dioxánban oldjuk, majd hozzáadagoljuk a (11) képletű vegyületet, továbbá vizet és például kálium-karbonátot, trietil-amint, nátrium-hidrogénkarbonátot vagy piridint, és a kapott keveréket szobahőmérsékleten keverjük. A képletekben az A² védőcsoport jelentése lehet például benzil-oxi-karbonilcsoport, tozil- vagy acetilcsoport.

A (13) képletű vegyületet a (12) képletű vegyületből kiindulva állítjuk elő oldószerben, így például metanolban -60 és -20 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen -30 °C hőmérsékleten végzett keveréssel, majd a keverékhez tionil-kloridot adagolunk, és a keveréket visszafolyatjuk.

A (14) képletű vegyületet a (13) képletű vegyületből kiindulva úgy állítjuk elő, hogy a (13) képletű vegyületet például etanolban, metanolban, tetrahidrofúránban vagy dioxánban oldjuk, a keveréket szénhordozós palládium jelenlétében hidrogénezzük szobahőmérsékleten. A (15) képletű vegyület előállításához a (14) képletű vegyületet és a (2) képletű vegyületet reagáltatjuk úgy, hogy a (2) képletű vegyületet például diklór-metánban oldjuk, majd a kapott oldathoz adagoljuk a (14) képletű vegyületet kálium-karbonáttal vagy trietil-aminnal és vízzel együtt, majd szobahőmérsékleten keverjük, de az amidálást elvégezhetjük a keverék-savanhidrid, aktív észter vagy aktív amid eljárással is.

A (16) képletű vegyület előállítását a (15) képletű vegyületből kiindulva úgy végezzük, hogy a (15) képletű vegyülethez hidrogén-bromid-ecetsav elegyet adagolunk, amelyhez előzőleg még anizolt vagy fenolt adtunk, majd a kapott keveréket szobahőmérsékleten keverjük.

A (17) képletű vegyület előállítását a (6) képletű és (16) képletű vegyületekből kiindulva úgy végezzük, hogy a két kiindulási anyagot aprotikus oldószerben, így például dimetil-acetamidban vagy például dimetilformamidban keverjük 25-100 °C, előnyösen 50-65 °C közötti hőmérsékleten, majd a kapott keveréket trietilamint, kálium-karbonátot vagy nátrium-karbonátot tartalmazó vízben keverjük.

Az (I) általános képletű vegyületek előállítását a (17) általános képletű vegyületekből kiindulva oldószerként etanolt alkalmazva végezzük úgy, hogy a keverékhez vizes nátrium-hidroxid-oldatot adagolunk, és a kapott keveréket szobahőmérsékleten keverjük.

Az (I) általános képletű találmány szerinti vegyületek antireumatikus, psoriasis elleni, valamint karcinosztatikus hatással rendelkeznek. Ugyanakkor, a metotrexáttal összehasonlítva toxicitásuk kisebb. Ezeket a hatásokat a következő kísérletekkel igazoltuk:

1. Humán perifériális vérből származó limfociták növekedési gátlásának vizsgálata (antireumatikus hatás).

2. Patkány- és humán keratinociták növekedési gátlásának vizsgálata (psoriasis elleni hatás).

3. Egérráksejtek növekedési gátlásának vizsgálata (karcinosztatikus hatás).

4. Toxicitás vizsgálata a metotrexáttal (MTX) összehasonlítva intraperitoneális folyamatos adagolással patkányoknál.

1. biológiai példa

Humán perifériális vérből származó limfociták növekedési gátlása (antireumatikus hatás)

A humán perifériás vérből elválasztjuk a limfocitákat Ficoll-Paque^R alkalmazásával, és a megfelelően hígított vizsgálandó hatóanyagokat és 105 limfocitát 0,3 pg/ml PHA jelenlétében 96 lyukú tenyésztőlemezen 2 napon át tenyésztjük. 5 órával a tenyésztés befejezése után 1 pCi/lyuk mennyiségben ³H-UdR-t adagolunk, és mérjük a limfocitákon a 3H-UdR-felvételt szcintillációs számlálóval (PHA jelentése phytohaemagglutinin és az UdR jelentése dezoxiuridin). A vizsgálatokhoz az (1), (2), (3) képletű találmány szerinti vegyületeket, valamint a (4) és (5) képletű kontrollvegyületeket alkalmaztuk.

Az 1-3. ábrákon bemutatjuk a PHA-stimulált limfociták 3H-UdR-felvételi arányait, a hatóanyag nélküli érték a 100%. Mint az az 1-3. ábrákból kitűnik, a találmány szerinti vegyületek kiváló gátlóhatással rendelkeznek a limfocitákra (antireumatikus hatás), és ez a hatás nagyobb, mint a kontrollvegyületeké.

2. biológiai példa

Patkány- és humán keratinociták növekedésgátlásának vizsgálata (psoriasis elleni hatás)

1. Patkánykeratinocita-növekedés gátlásának vizsgálata

1. Először Swiss 3T3 sejt táptalaj alkalmazásával patkánykeratinocitát tenyésztettünk, majd 4*10⁴ sejt/ml/lyuk mennyiségben Type IV kollagénnel kezelt

HU 223 948 Β1 lyukú lemezre vittük, és MCDB 153/DME/10% FCS közeg (Molecular, Cellular and Development Biology medium/Dulbecco’s Modified Eagle's medium/Fetal Calt Serum) jelenlétében, amely növekedési faktorokat is tartalmazott (inzulin, hidrokortizon, EGF, koleratoxin), tenyésztettük 5% CO₂ és 95% levegő jelenlétében 37 °C hőmérsékleten.

2. 24 óra elteltével sem timidint, sem adenint nem tartalmazó MCDB 153 közeggel átmostuk, majd közegcserét végeztünk MCDB 153 közeggel (1,8 mmol CA), amely növekedési faktorokat is tartalmazott (inzulin, hidrokortizon, EGF, koleratoxin, és nem tartalmazott timidint vagy adenint), majd hozzáadagoltuk a hatóanyagot, és a tenyésztést tovább folytattuk 5% CO₂ és 95% levegő jelenlétében 37 °C-on 4 napon át.

3. 100 μΙ/lyuk mennyiségben 0,5% MTT-t adagoltunk (3-(4,5-dimetil-tiazol-2-il)-2,5-difenil-tetrazóliumbromid), majd hagytuk állni 37 °C-on 4 órán át, majd a tápközeget leszívattuk. Az élő sejtekkel képződött festéket (formazan) feloldottuk 200 μΙ/lyuk mennyiségben adagolt DMSO adagolásával (dimetil-szulfoxid), majd az így kapott színezett oldat abszorpcióját mértük (A 540), és 6 lyukra számítottuk az átlag értékét, mint a sejtekre vonatkozó relatív értéket.

2. Humán keratinocita növekedési gátlásának vizsgálata

1. A Kurabou K. K.-tól beszerzett humán keratinocitákat 2*10⁴ sejt/ml/lyuk mennyiségben egy Type IV kollagénnel kezelt 24 lyukú lemez lyukaiban tenyésztettük MCDB 153 tápközeg (0,15 mmol CA) alkalmazásával, amely még növekedési faktorokat (inzulin, hidrokortizon, rhEGF, etanol-amin, foszfo-etanol-amin) is tartalmazott, és nem tartalmazott timidint vagy adenint, és a tenyésztést 5% CO₂ és 95% levegő jelenlétében 37 °C hőmérsékleten végeztük.

2. 24 óra elteltével hozzáadtuk a vizsgálandó mintákat, és a kapott keveréket 5% CO₂ és 95% levegő jelenlétében 37 °C-on 4 napon át tenyésztettük.

3. 100 μΙ/lyuk mennyiségben 0,5% MTT-t (3(4,5-dimetil-tiazol-2-il)-2,5-difenil-tetrazólium-bromid) adagoltunk, és a mintákat 37 °C-on 4 órán át állni hagytuk, majd a közeget leszívtuk. Az élő sejtekkel képződött színes anyagot (formazan) 100 μΙ/lyukbőségben adagolt DMSO-ban feloldottuk, majd a kapott anyag abszorpcióját mértük (A 550), és 6 lyukra vonatkoztatott átlagértéket számoltuk, mint a sejtekre vonatkozó relatív értéket.

A fenti kísérletnél az (1)-(3) képletű találmány szerinti vegyületeket és a (4) képletű kontrollvegyületet (MTX) alkalmaztuk.

A 4. ábrán bemutatjuk a patkánykeratinocita növekedési gátlásának eredményeit, az 5. ábrán pedig a humán keratinocitanövekedés gátlásának eredményeit. Az adatok abszorpcióarányokat jelentenek, a 100% értékhez a hatóanyagot nem tartalmazó minták tartoznak.

Mint az a 4. és 5. ábrából látható, a találmány szerinti vegyületek kiváló hatásúak a keratinocitanövekedés gátlására (psoriasis elleni hatás), és ez a hatás nagyobb, mint a kontrollvegyületeké.

3. biológiai példa

Egérráksejt-növekedés gátlásának vizsgálata (karcinosztatikus hatás)

P388 egér limfoid neoplazmasejtet RPM 11 640 tápközegben szuszpendálva (olyan mennyiségben, hogy 5% szarvasmarha magzati szérumot és 10⁶ mól 2merkapto-etanolt tartalmazzon) vagy colon 26 karcinómasejtet laposfenekü mikrolemez edényeibe helyeztünk (Corning Co., No. 25 870) 5*10³ mennyiségben, majd hasonló tápközeggel hígított hatóanyagokat adagoltunk mindegyik lyukba 0,2 ml mennyiségben. A mintákat ezután CO₂ jelenlétében tenyésztettük (CO₂ 5%, levegő 95%, nedvesség 100%) 3 napon át, majd minden lyukba MTT-oldatot adagoltunk (3-(4,5-dimetiltiazol-2-il)-2,5-difenil-tetrazólium-bromid) foszfátpuffer fiziológiai sóoldatban oldva (pH=7,4, 4,10 mmol, mennyisége 5 mg/ml) 10 μΙ mennyiségben, és 4 órán át tenyésztettük. Ezután 150 μΙ felülúszót eltávolítottunk, és a képződött festéket (formazan) DMSO-ban oldottuk (150 μΙ/lyuk), és 540 nm-en mértük az abszorpciót.

A vizsgálatoknál az (1)-(3) képletű találmány szerinti vegyületeket és a (4) képletű kontrollvegyületet alkalmaztuk. A 6. ábrán bemutatjuk a P388 sejt esetében, a 7. ábrán pedig a colon 26 esetében kapott eredményeket. Az adatok százalékos értékben a sejtnövekedést mutatják, ahol a 100%-os érték azon mintához tartozó érték, ahol hatóanyagot nem alkalmaztunk.

Mint az a 6. és 7. ábrából kitűnik, a találmány szerinti vegyületek jóval fokozottabb mértékben gátolják a rákos sejtek növekedését (karcinosztatikus hatás), mint a kontrollvegyületek.

4. biológiai példa

A metotrexát (MTX) és a találmány szerinti vegyületek toxicitásának összehasonlítása intraperitoneális folyamatos adagolás esetén patkányoknál 8 hetes SD típusú hím patkányoknak abdominálisan MTX-hatóanyagot vagy találmány szerinti vegyületet adagoltunk hetente 5 napon át 5 héten keresztül folyamatosan. Az adagolt dózisok értéke 0,25 és 5 mg/kg mind az MTX, mind a találmány szerinti vegyület esetében. A kontrollcsoportnak oldószert (foszfátpuffer, pH=7,4) adagoltunk hasonlóképpen. Egy csoportot öt patkány alkotott.

A kísérlet során a következőket vizsgáltuk:

1. Élet vagy pusztulás és szimptómák: mindennap.

2. Testtömegváltozás: hetente.

3. Vérvizsgálat: az adagolás utolsó hetében, meghatároztuk a fehérvérsejtek számát (WBC), valamint a vörösvérsejtek számát (RBC).

4. Máj tömege és a máj triglicerid (TG)-tartalma: az adagolás befejezése után boncolást végeztünk, meghatároztuk a máj tömegét és TG-tartalmát.

A vizsgálatoknál a (3) képletű találmány szerinti vegyületet és a (4) képletű kontrollvegyületet (MTX) alkalmaztuk.

Eredmények értékelése

1. Életben maradás vagy elpusztulás, szimptómák

Az MTX-hatóanyagot kapott csoport esetében, ahol a dózis 0,25 mg/kg volt, egyetlen egér sem pusztult el,

HU 223 948 Β1 és abnormális szimptómákat nem figyeltünk meg. Azonban 0,5 mg/kg dózis esetén az állatoknál rossz tápanyagfelvétel, vérszegénység, csökkent mennyiségű széklet és duzzanat volt megfigyelhető, és az öt egér közül egy elpusztult.

Ugyanakkor, a találmány szerinti vegyületek esetében egyetlen egér sem pusztult el, és abnormális szimptóma sem volt megfigyelhető sem a 0,25 mg/kg, sem a 0,5 mg/kg dózis esetén az állatoknál.

2. Testtömegváltozás

A 8. ábrán bemutatjuk a testtömeg változását. Látható, hogy a testtömeg növekedésének változása kisebb mértékű volt a találmány szerinti vegyület esetében, mint az MTX esetében.

3. Vérvizsgálat

A 9. ábrán mutatjuk be a vérvizsgálatok eredményeit. Látható, hogy a WBC és RBC csökkenése kisebb a találmány szerinti vegyületek esetében, mint az MTX esetében.

4. Májtömeg és a máj TG-tartalma

A 10. ábrán bemutatjuk a máj tömegek értékeit és a máj TG-tartalmát. A találmány szerinti vegyületek esetében mind a máj tömegének növekedése, mind a máj TG-tartalmának növekedése kisebb mértékű volt, mint MTX esetében.

Következtetések

A találmány szerinti vegyületek és az MTX toxicitását hasonlítottuk össze patkányok esetében abdominális folyamatos adagolás esetén. A kapott eredmények világosan mutatják, hogy a találmány szerinti vegyületek kisebb toxicitásúak, mint az MTX, mint az a halálozási arányokból, a szimptómákból, a testtömegváltozásból, a vérvizsgálati eredményekből, a májtömeg és a máj TG-tartalmából kitűnik.

Előállítási példák

1. referenciapélda

1-Benzil-oxi-karbonil-5-karboxi-indol ml vizet elkeverünk 20 ml dietil-éterrel, és hozzáadunk 2 g 5-karboxi-indolint és 0,6 g nátriumhidroxidot, majd jeges vizes hűtés közben 2,59 g karbobenzoxi-kloridot és 10 ml vizet, amely még 2,1 g nátrium-hidroxidot is tartalmaz. A kapott keveréket szobahőmérsékleten 2 órán át keverjük, majd 2 n sósavval megsavanyítjuk, a kiváló kristályokat szűrjük, a csapadékot éterrel mossuk és levegőn szárítjuk, amikor is 2,8 g cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (DMSO-dg, δ): 3,10 (2H, t, J=8 Hz), 4,03 (2H, t, J=8 Hz), 5,23 (2H, s), 7,2-8,0 (8H, m).

Olvadáspont 194-196 °C.

2. referenciapélda

Dietil-N-( 1 -karboxi-benzoxi-indolin-5-karbonil)-Lglutamát

2,5 g 1. referenciapélda szerinti vegyületet 10 ml tionil-kloridban szuszpendálunk, hozzáadunk katalitikus mennyiségű dimetil-formamidot, majd szobahőmérsékleten 30 percen át keverjük. Ezután a felesleges tionil-kloridot csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot n-hexánban elkeverjük, a kapott kristályokat szűrjük, 20 ml diklór-metánban oldjuk, majd a diklór-metános oldatot cseppenként 50 ml vízhez adagoljuk, amely 3 g dietil-glutamát-hidrokloridot és 2,8 g trietil-amint tartalmaz szuszpendálva, az adagolást jeges vizes hűtés mellett végezzük. Ezután a keveréket szobahőmérsékleten 2,5 órán át keverjük, majd az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyalúghoz 250 ml etil-acetátból és 200 ml hígított sósavból álló keveréket adagolunk jeges vizes hűtés mellett. Ezután a keveréket még 5 percig keverjük, a szerves réteget elválasztjuk, 5%-os vizes nátrium-hidrogén-karbonáttal mossuk, majd vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk. Ezután az etilacetátot csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform/metanol=30/1), amikor is 3,1 g cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹ H-NMR (DMSO-dg, δ): 1,19 (3H, t, J=7 Hz), 1,25 (3H, t, J=7 Hz), 2,1-2,6 (4H, m), 3,06 (2H, t, J=8 Hz), 3,8-4,3 (6H, m), 4,75 (1H, m), 5,20 (2H, s), 6,79 (1H, d, J=7 Hz), 7,2-7,7 (8H, m).

3. referenciapélda

Dietil-N-(indolin-5-karbonil)-L-glutamát

1,8 g 2. referenciapélda szerinti vegyületet feloldunk 80 ml tetrahidrofuránban, majd hozzáadunk 0,4 g 10%-os szénhordozós palládiumkatalizátort, majd a kapott keveréket hidrogénatmoszférában 5 órán át keverjük. A katalizátort ezután celiten való szűréssel eltávolítjuk, amikor is 1,2 g cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (DMSO-dg, δ): 1,21 (3H, t, J=7 Hz), 1,29 (3H, t, J=7 Hz), 2,0-2,6 (4H, m), 3,00 (2H, t, J=8 Hz),

3,59 (2H, t, J=8 Hz), 4,07 (2H, q, J=7 Hz), 4,19 (2H, q, J=7 Hz), 4,75 (1H, m), 6,47 (1H, d, J=9 Hz), 6,68 (1H, d, J=7 Hz), 7,45 (1H, d, J=9 Hz), 7,49 (1H, s).

Olvadáspont 96-97 °C.

1. példa

Dietil-N-[1-[(2,4-diamino-6-pteridinil)-metil]-indolin5-karbonil]-L-glutamát ml dimetil-acetamidban 214 mg 3. referenciapélda szerinti vegyületet és 250 mg 6-bróm-metil-2,4diamino-pteridin-hidrogén-bromát.izopropanol adduktumot szuszpendálunk, majd a keveréket 50-55 °C hőmérsékleten 4 órán át keverjük. Ezután lehűtjük, 15 ml 124 mg trietil-amint tartalmazó vizet adunk hozzá, majd 350 ml kloroformmal extraháljuk négyszer. Ezután a szerves fázist vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk, az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform/metanol=10/1), amikor is 200 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (DMSO-dg, δ): 1,22 (3H, t, J=7 Hz), 1,30 (3H, t, J=7 Hz), 2,0-2,5 (4H, m), 3,07 (2H, t, J=8 Hz), 3,57 (2H, t, J=8 Hz), 4,10 (2H, q, J=7 Hz), 4,23 (2H, q, J=7 Hz), 4,79 (1H, m), 5,24 (2H, s), 6,51 (1H, d, J=9 Hz), 6,76 (1H, d, J=7 Hz), 7,57 (1H, s), 7,59 (1H,d, J=9 Hz), 8,82 (1H, s).

Olvadáspont 168-170 °C.

HU 223 948 Β1

2. példa

N-[1-[(2,4-Diamino-6-pteridinil)-metil]-indolin-5karbonil]-L-glutaminsav (1 vegyűlet)

170 mg 1. példa szerinti vegyületet feloldunk 33 ml etanolban, hozzáadunk 0,84 ml 1 n vizes nátriumhidroxidot 35 °C hőmérsékleten, és a keveréket ezen a hőmérsékleten 4,5 órán át keverjük. Ezután a keverést 25 °C-on további 20 órán át folytatjuk, majd 2 ml vizet adunk a keverékhez, szárazra pároljuk csökkentett nyomáson, a visszamaradó anyagot 15 ml vízben oldjuk, és a kapott oldat pH-ját 1 n sósavval jéghűtés mellett pH=3,7 értékre beállítjuk, majd hideg helyen 1 éjszakán át állni hagyjuk. A kiváló csapadékot szűrjük, mennyisége 130 mg.

¹H-NMR (DMSO-d₆, δ): 1,94 (2H, m), 2,32 (2H, m),

2,98 (2H, t, J=8 Hz), 3,56 (2H, t, J=8 Hz), 4,29 (1H, m), 4,53 (2H, s), 6,71 (1H, d, J=9 Hz), 7,57 (1H, s),

7,59 (1H, d, J=9 Hz), 8,72 (1H, s).

Olvadáspont 201-204 °C (bomlik).

4. referenciapélda

Dimetil-N-( 1 -karbobenzoxí-indolin-5-karbonil)-L-aamino-adipát

3,1 g 1-karbobenzoxi-indolin-5-karbonsavat 10 ml tionil-kloridban szuszpendálunk, hozzáadunk analitikus mennyiségű dimetil-formamidot, és a szuszpenziót 2 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Ezután a felesleges tionil-kloridot eltávolítjuk csökkentett nyomáson, és a visszamaradó anyagot n-hexánban elkeverjük. A kapott kristályos anyagot szűrjük, 30 ml diklórmetánban oldjuk, majd a diklór-metános oldatot cseppenként 2,7 g dimetil-L-a-amino-adipát-hidrokloridot tartalmazó vizes oldathoz adagoljuk jéghűtés mellett. A keverékhez ezután 5,7 g kálium-karbonátot adagolunk, a keveréket szobahőmérsékleten 1 éjszakán át keverjük, majd telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldatba öntjük, és kloroformban extraháljuk. A kloroformos fázist 1 n sósavval átmossuk, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk, majd az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk. Ezután a visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform/metanol=100/1), ily módon 3,1 g cím szerinti vegyületet nyerünk. ¹H-NMR (DMSO-d₆, δ): 1,6-2,1 (4H, m), 2,36 (2H, t,

J=6,8 Hz), 3,13 (2H, m), 3,66 (3H, s), 3,77 (3H, s),

4,09 (2H, m), 4,78 (1H, m), 5,27 (2H, bs), 6,80 (1H, d, J=7,8 Hz), 7,2-7,5 (6H, m), 7,63 (2H, m).

5. referenciapélda

N-(lndolin-5-karbonil)-L-a-amino-adipát ml 30%-os hidrogén-bromid-ecetsav elegyhez, amely még 1,5 g anizolt is tartalmaz, 1,5 g 4. referenciapélda szerinti vegyületet adagolunk és a kapott keveréket szobahőmérsékleten 4 órán át keverjük. Ezután nagy mennyiségű étert adagolunk a keverékhez, amikor is vöröses-barnás színű olajos termék válik ki. Az éteres fázist közel teljes egészében eltávolítjuk, az olajos terméket kloroformban szuszpendáljuk, a szuszpenziót telített vizes nátrium-hidrogén-karbonáttal mossuk és a kloroformos fázist elválasztjuk, vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk és az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk. Ily módon 960 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (DMSO-d₆, δ): 1,6-2,1 (4H, m), 2,36 (2H, t, 3=6,8 Hz), 3,07 (2H, m), 3,66 (3H, s), 3,66 (2H, m), 3,77 (2H, s), 4,78 (1H, m), 6,62 (2H, m), 7,54 (2H, m).

3. példa

Dimetil-N-[1-[(2,4-diamino-6-pteridinil)-metil]indolin-5-karbonil]-L-a-amino-adipát ml dimetil-acetamidban 960 mg 3. referenciapélda szerinti vegyületet, valamint 1140 mg 6-bróm-metil2,4-diamino-pteridin-hidrobromid.izopropanol adduktumot szuszpendálunk, majd a kapott szuszpenziót 50-60 °C-on 6 órán át keverjük. Ezután lehűtjük, telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldatba öntjük, a terméket kloroformmal extraháljuk háromszor. A szerves fázist vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, az anyagot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform/metanol=100/10), amikor is 520 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (DMSO-d₆, δ): 1,6-2,1 (4H, m), 2,38 (2H, t, J=6,8 Hz), 3,07 (2H, m), 3,57 (2H, m), 3,67 (3H, s), 3,78 (3H, s), 4,53 (2H, s), 4,74 (1H, m), 6,52 (1H, d, J=8,3 Hz), 7,01 (1H, d, J=7,8 Hz), 7,57 (2H, m), 8,77 (1H, s).

4. példa

N-[1-[(2,4-Díamino-6-pteridiníl)-metil]-indol-5karbonil]-L-a-amino-adipinsav

400 mg 3. példa szerinti vegyületet feloldunk 22 ml etanolban, és hozzáadunk 3,1 ml 1 n vizes nátriumhidroxidot 35 °C hőmérsékleten, majd a keveréket ezen a hőmérsékleten 4 órán át keverjük. A keverést ezután 25 °C-on 20 órán át folytatjuk, majd 3 ml vizet adunk hozzá, és csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. Ezen művelet alatt a külső hőmérsékletet szabályozzuk, hogy a 30 °C értéket ne lépje túl. A kapott sárgás színű szilárd anyagot 10 ml vízben feloldjuk, az oldat pH-ját 3,7 értékre egyformán sósavval beállítjuk, majd hűtőszekrényben 2 órán át állni hagyjuk. A kiváló csapadékot szűrjük, ily módon 320 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (DMSO-dg, δ): 1,4-1,9 (4H, m), 2,23 (2H, t, J=6,8 Hz), 3,01 (2H, m), 3,58 (2H, m), 4,32 (1H, m), 4,55 (2H, s), 6,69 (1H, d, J=8,3 Hz), 7,63 (2H, m), 8,10 (1H, d, J=8,3 Hz), 8,72 (1H, s).

6. referenciapélda

N^a-(1-Karbobenzoxi-indolin-5-karbonil)-N⁵benzoil-L-ornitin-metil-észter

1,5 ml tionil-kloridban 180 mg 1-karbobenzoxiindolin-5-karbonsavat szuszpendálunk, majd hozzáadunk katalitikus mennyiségű dimetil-formamidot, és a kapott keveréket szobahőmérsékleten 2 órán át keverjük. Ezután a keveréket csökkentett nyomáson szárazra pároljuk, a kapott szilárd anyagot 4 ml diklór-metánban oldjuk, és az oldathoz 150 mg N⁵-benzoil-L-ornitinmetil-észtert és 750 mg kálium-karbonátot, valamint 4 ml

HU 223 948 Β1 vizet adunk, és a kapott keveréket erőteljesen szobahőmérsékleten 12 órán át keverjük. A keveréket ezután vízbe öntjük, kloroformmal extraháljuk, a kloroformos fázist 1 n sósavval mossuk, majd vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk. Az oldószert ezután csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform/metanol=100/3), amikor is 140 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (DMSO-d₆, δ): 1,6-2,2 (4H, m), 3,15 (2H, t,

J=8,8 Hz), 3,56 (2H, m), 3,78 (3H, s), 4,10 (2H, t,

J=8,8 Hz), 4,82 (1H, m), 5,27 (2H, s), 6,70 (1H, m),

6,89 (1H, d, J=8,8 Hz), 7,20 (8H, m), 7,80 (2H, m).

7. referenciapélda

N^a-(lndolin-5-karbonil)-N^&-benzoil-L-ornitin-metilészter

140 mg 6. referenciapélda szerinti vegyületet elkeverünk 2 ml 30%-os hidrogén-bromid/ecetsav eleggyel és 150 mg fenollal, és a kapott keveréket szobahőmérsékleten 4 órán át keverjük. Ezután nagy mennyiségű étert adunk az oldathoz, amikor is vöröses-barnás színű olajos termék válik ki. Az éteres fázist majdnem teljes egészében eltávolítjuk, és az olajos terméket kloroformban szuszpendáljuk. A kapott szuszpenziót telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk, kloroformmal extraháljuk, a kloroformos fázist vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, és az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk. Ily módon 50 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (DMSO-d₆, δ): 1,6-2,1 (4H, m), 3,02 (2H, t,

J=8,8 Hz), 3,56 (2H, m), 3,62 (2H, t, J=8,8 Hz), 3,75 (3H, s), 4,79 (1H, m), 6,55 (1H, d, J=7,8 Hz), 6,86 (2H, m), 6,99 (1H, m), 7,1-7,6 (5H, m), 7,82 (2H, m).

5. példa

N^rj-[1-[(2,4-Diamino-6-pteridinil)-metil]-indolin-5karbonilJ-bfi-benzoil-L-ornitin-metil-észter ml dimetil-acetamidban 50 mg 7. referenciapélda szerinti vegyületet és 44 mg 6-bróm-metil-2,4-diaminopteridin-hidrobromid.izopropanol adduktumot szuszpendálunk, majd 50-55 °C-on 4 órán át keverjük. Ezután lehűtjük, hozzáadunk 3 ml 22 mg trietil-amint is tartalmazó vizet, majd a kapott keveréket kloroformban extraháljuk. A kloroformos fázist ezután nátrium-szulfáton szárítjuk, az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, és a visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform/metanol=10/1), amikor is 34 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (DMSO-dg, δ): 1,6-2,2 (4H, m), 3,07 (2H, t,

J=8,8 Hz), 3,50 (2H, m), 3,56 (2H, t, J=8,8 Hz), 3,79 (3H, s), 4,53 (2H, s), 4,76 (1H, s), 6,52 (1H, d,

J=8,3 Hz), 7,19 (1H, d, J=7,6 Hz), 7,45 (3H, m),

7,62 (2H, m), 7,80 (2H, m), 8,76 (1H, s).

6. példa fN-fi -[(2,4-Diamino-6-pteridinil)-metil]-indolin-5karbonilj-ffi-benzoil-L-ornitin ml etanolban feloldunk 34 mg 5. példa szerinti vegyületet és 0,1 ml 1 n nátrium-hidroxid-oldatot, majd a kapott keveréket 35 °C-on 4,5 órán át keverjük. A keverést ezután 25 °C-on még 20 órán át folytatjuk, majd ml vizet adagolunk hozzá, és a keveréket csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. Ezen művelet alatt a külső hőmérsékletet szabályozzuk, hogy az a 30 °C értéket ne lépje túl. A kapott sárgás színű szilárd anyagot feloldjuk 5 ml vízben, és az oldat pH-ját 1 n sósavval pH=3,7 értékre beállítjuk, majd hűtőszekrényben 2 órán át állni hagyjuk. A kiváló csapadékot szűréssel elválasztjuk, ily módon 26 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (DMSO-dg, δ): 1,64 (2H, m), 1,83 (2H, m),

2,98 (2H, t, J=8,3 Hz), 3,57 (2H, t, J=8,3 Hz), 4,36 (1H, m), 4,53 (2H, s), 6,64 (2H, m), 7,45 (3H, m),

7,59 (2H, m), 7,82 (2H, m), 8,12 (1H, d, J=8,6 Hz),

8,43 (1H, m), 8,69 (1H, s).

Olvadáspont: 179-183 °C (bomlik).

8. referenciapélda

N^&-Ftaloil-N'^l-karbobenzoxi-ornitin-metil-észter

2,45 g ftálsavanhidridet elkeverünk 70 ml diklórmetánban oldott 2 g N^a-benzil-oxi-karbonil-L-ornitinnal, majd ezután 70 ml vizet és 1,12 g kálium-karbonátot adagolunk hozzá, és a kapott keveréket szobahőmérsékleten 15 órán át keverjük. A keveréket ezután 60 ml térfogatra betöményítjük csökkentett nyomáson, majd a pH értékét 1 n sósavval 3-ra beállítjuk. A kiváló csapadékot szűrjük, vákuumban szárítjuk. A kapott fehér kristályos anyagot 80 ml kis víztartalmú metanolban oldjuk és -30 °C-ra lehűtjük, majd 10 percen át keverjük. Ezután ezen a hőmérsékleten 2 ml tionil-kloridot adagolunk hozzá cseppenként, majd a keveréket lassan hagyjuk szobahőmérsékletre melegedni, és ezen az értéken visszafolyatás közben melegítjük további órán át. Az oldószert ezután csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform/metanol=100/1), amikor is 2,16 g cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (CDCI₃, δ): 1,6-2,0 (4H, m), 3,69 (5H, m),

4,20 (1H, m), 5,06 (2H, s), 5,70 (1H, m), 7,29 (5H, m), 7,66 (2H, m), 7,81 (2H, m).

9. referenciapélda bfi-Ftaloil-ornitin-metil-észter

100 ml metanolban feloldunk 2,16 g 8. referenciapélda szerinti vegyületet, hozzáadunk 500 mg 10%-os szénhordozós palládiumot, majd a kapott keveréket hidrogénatmoszférában szobahőmérsékleten 20 órán át keverjük. A katalizátort ezután celiten való szűréssel eltávolítjuk, majd az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk. A visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform/metanol=100/3), amikor is 223 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (CDCI3, δ): 1,7-2,1 (4H, m), 3,75 (2H, m),

3,83 (3H, s), 7,76 (2H, m), 7,84 (2H, m).

10. referenciapélda

N^a-(1-Benzil-oxi-karbonil-indolin-5-karbonil)-N^öftaloil-ornitin-metil-észter

2,5 ml tionil-kloridot 297 ml 1-benzil-oxi-karbonilindolin-5-karbonsavban szuszpendálunk, hozzáadunk katalitikus mennyiségű dimetil-formamidot, és a kapott

HU 223 948 Β1 szuszpenziót szobahőmérsékleten 2 órán át keverjük. A keveréket ezután csökkentett nyomáson szárazra pároljuk, a visszamaradó szilárd anyagot 7 ml diklórmetánban oldjuk, majd az oldathoz 250 mg 9. referenciapélda szerinti vegyületet és 640 mg káliumkarbonátot adagolunk. Ezután még 7 ml vizet adunk a keverékhez, és 12 órán át szobahőmérsékleten erőteljesen keverjük. A keveréket ezután vízbe öntjük, kloroformmal extraháljuk, a kloroformos fázist 1 n sósavval mossuk, és vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk. Az oldószert ezután csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform/metanol=100/3), amikor is 330 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (CDCI₃, δ): 1,6-2,1 (4H, m), 3,12 (2H, t,

J=8,8 Hz), 3,72 (2H, m), 3,76 (3H, s), 4,08 (2H, t,

J=8,8 Hz), 4,84 (2H, m), 5,27 (2H, s), 6,80 (1H, d,

J=7,8 Hz), 7,1-7,5 (6H, m), 7,5-7,9 (6H, m).

11. referenciapélda fN-jl-Indolin-S-karbonilj-tP-ftaloil-omitin-metilészter ml 30%-os hidrogén-bromid/ecetsav elegyben feloldunk 300 mg fenolt, majd hozzáadunk 330 mg 19. referenciapélda szerinti vegyületet, és a kapott keveréket szobahőmérsékleten 4 órán át keverjük. Ezután nagy mennyiségű étert adagolunk hozzá, amikor is vöröses-barnás színű olajos termék válik ki. Az éteres fázist majdnem teljes egészében eltávolítjuk, és az olajos terméket kloroformmal szuszpendáljuk. A szuszpenziót telített vizes nátrium-hidrogén-karbonáttal mossuk, kloroformmal extraháljuk, a kloroformos fázist vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, amikor is 147 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (CDCI₃, δ): 1,6-2,1 (4H, m), 3,04 (2H, t,

J=8,3 Hz), 3,62 (2H, t, J=8,3 Hz), 3,72 (2H, m), 3,75 (3H, s), 4,86 (1H, m), 6,5-6,7 (2H, m), 7,52 (2H, m),

7,68 (2H, m), 7,82 (2H, m).

7. példa ^-[1-1(2,4-Diamino-6-pteridinil)-metil]-indolin-5karbonilj-fP-ftaloil-ornitin-metil-észter ml dimetil-acetamidban 146 mg 11. referenciapélda szerinti vegyületet és 115 mg 6-bróm-metil-2,4diamino-pteridin-hidrobromid.izopropanol adduktumot szuszpendálunk, és 50-55 °C közötti hőmérsékleten 4 órán át keverjük. Ezután lehűtjük, hozzáadunk 4 ml vizet, amely még 30 ml trietil-amint is tartalmaz, és a keveréket még keverjük, majd kloroformmal extraháljuk. A kloroformos fázist nátrium-szulfáton szárítjuk, és az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk. A visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform/metanol=10/1), amikor is 140 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹ H-NMR (CDCI₃, δ): 1,7-2,2 (4H, m), 3,06 (2H, t,

J=8,3 Hz), 3,56 (2H, t, J=8,3 Hz), 3,72 (2H, m), 3,76 (3H, s), 4,53 (2H, s), 4,88 (1H, m), 6,45-6,62 (2H, m), 7,56 (2H, m), 7,71 (2H, m), 7,84 (2H, m), 8,82 (1H,s).

8. példa ^-[1-1(2,4-Diamino-6-pterídinil)-metil]-indolin-5karbonil]-N^&-(2-karboxi-benzoil)-ornitin (3 vegyület)

140 mg 7. példa szerinti vegyületet 10 ml 2 n nátrium-hidroxidban szuszpendálunk, a kapott keveréket 30 °C-on 12 órán át keverjük, szárazra pároljuk csökkentett nyomáson, és a sárgás színű szilárd anyagot 5 ml vízben feloldjuk. A kapott oldat pH-ját n sósavval 3,7-re beállítjuk, majd hűtőszekrényben órán át állni hagyjuk. A kiváló csapadékot szűrjük, a sárgás színű szilárd anyagot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform/metanol/28%-os vizes ammónia=5/4/1), amikor is 20 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (DMSO-d₆, δ): 1,5-2,1 (4H, m), 3,14 (2H, t, J=8,3 Hz), 3,58 (2H, t, J=8,3 Hz), 4,38 (1H, m), 4,54 (2H, s), 6,71 (1H, m), 7,3-7,6 (4H, m), 7,6-7,8 (3H, m), 8,08 (1H, m), 8,71 (1H, s).

op. 195-199 °C (bomlik).

12. referenciapélda

N^ö-(3-Metoxi-karbonil-benzoil)-N'^l-benziloxi-karbonil-ornitin-metil-észter ml diklór-metánban feloldunk 2,4 g N^a-benziloxi-karbonil-L-omitint, és hozzáadunk 2,1 g metilizoftalát-kloridot, majd 40 ml vizet és 2,4 g káliumkarbonátot, és a kapott keveréket szobahőmérsékleten 15 órán át keverjük. A keveréket ezután csökkentett nyomáson 30 ml térfogatra betöményítjük, a pH értékét 1 n sósavval 3-ra beállítjuk, a kiváló csapadékot szűrjük és vákuumban szárítjuk. A fehér, szilárd anyagot ezután 100 ml kis víztartalmú metanolban feloldjuk, az oldatot 30 °C-ra lehűtjük, és 10 percen át keverjük. Ezután 3 ml tionil-kloridot adagolunk hozzá cseppenként ezen a hőmérsékleten, majd a hőmérsékletet szobahőmérsékleten beállítjuk, és 2 órán át visszafolyatjuk. Az oldószert ezután csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform/metanol=100/1), amikor is 600 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹ H-NMR (CDCI₃, δ): 1,6-2,0 (4H, m), 3,46 (2H, m), 3,70 (3H, s), 3,89 (3H, s), 4,34 (1H, m), 5,08 (2H, s), 5,88 (1H, d, J=7,8 Hz), 7,31 (5H, s), 7,45 (1H, m), 8,05 (2H, m), 8,41 (1H, s).

13. referenciapélda fP-(3-Metoxi-karbonil-benzoil)-ornitin-metil-észter 100 mg 10%-os szénhordozós palládiumkatalizátort elkeverünk 100 ml metanolban oldott 600 mg 12. referenciapélda szerinti vegyülettel, és a kapott keveréket hidrogénatmoszférában szobahőmérsékleten 20 percen át keverjük. A katalizátort ezután celiten szűrjük, az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform/metanol=100/3), amikor is 360 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (CDCI₃, δ): 1,6-2,0 (4H, m), 3,50 (3H, m), 3,72 (3H, s), 3,92 (3H, s), 7,49 (1H, t, J=7,8 Hz), 7,63 (1H, m), 8,0-8,2 (2H, m), 8,43 (1H,s).

HU 223 948 Β1

14. referenciapélda

N^A-(1-Benzil-oxi-karbonil-indol-5-karbonil)-N^s-(3metoxi-karbonil-benzoil)-ornitin-metil-észter ml tionil-kloridot 350 mg 1-benzil-oxi-karbonilindolin-5-karbonsavban szuszpendálunk, hozzáadunk katalitikus mennyiségű dimetil-formamidot, és a kapott keveréket szobahőmérsékleten 2 órán át keverjük. A keveréket ezután csökkentett nyomáson szárazra pároljuk, a kapott szilárd anyagot 7 ml diklórmetánban oldjuk, és hozzáadunk 360 mg 13. referenciapélda szerinti vegyületet, valamint 650 mg káliumkarbonátot. Ezután még 7 ml vizet adagolunk hozzá, és a keverést szobahőmérsékleten 12 órán át erőteljesen még folytatjuk. A keveréket ezután vízbe öntjük, kloroformmal extraháljuk, a kloroformos fázist 1 n sósavval mossuk, és vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk. Az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform/metanol=100/3), amikor is 390 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (CDCI₃, δ): 1,6-2,1 (4H, m), 3,08 (2H, t,

J=8,3 Hz), 3,52 (2H, m), 3,75 (3H, s), 3,88 (3H, s),

4,06 (2H, t, J=8,3 Hz), 4,78 (1H, m), 5,26 (2H, bs),

7,16 (1H, d, J=7,3 Hz), 7,2-7,6 (7H, m), 7,65 (2H, m), 7,9-8,1 (2H, m), 8,43 (1H, s).

15. referenciapélda ^-(Indolin-S-karbonilj-N^fö-metoxi-karbonilbenzoil)-ornitin-metil-észter ml 30%-os hidrogén-bromid/ecetsav elegyben feloldunk 0,5 g anizolt, majd hozzáadunk 390 mg 14. referenciapélda szerinti vegyületet, és a kapott keveréket szobahőmérsékleten 4 órán át keverjük. Ezután nagy mennyiségű étert adagolunk a keverékhez, amikor is vöröses-barnás színű olajos termék válik ki. Az éteres fázist majdnem teljes egészében eltávolítjuk, és az olajos terméket kloroformban szuszpendáljuk. A szuszpenziót telített vizes nátrium-hidrogén-karbonátoldattal mossuk, kloroformmal extraháljuk, a kloroformos fázist vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, és az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk. Ily módon fehér, szilárd anyagot kapunk, amelyet n-hexán/kloroform/metanol elegyből átkristályosítunk, így 192 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (CDCI3, δ): 1,7-2,1 (4H, m), 3,05 (2H, 6t, J=8,3 Hz), 3,53 (2H, m), 3,67 (2H, t, J=8,3 Hz), 3,75 (3H, s), 3,89 (3H, s), 4,75 (1H, m), 6,73 (1H, d, J=7,8 Hz), 7,16 (1H, d, J=7,8 Hz), 7,47 (1H, m), 7,55 (2H, m), 8,09 (2H, m), 8,45 (1H, s).

9. példa

W*-[1-[(2,4-Diamino-6-pteridinil)-metil]-indolin-5karbonil]-N^&-(3-metoxi-karbonil-benzoil)-ornitinmetil-észter

2,5 ml dimetil-acetamidban 192 mg 15. referenciapélda szerinti vegyületet és 142 mg 6-bróm-metil-2,4diamino-pteridin-hidrobromidot szuszpendálunk, és 50-55 °C hőmérsékleten 4 órán át keverjük. Ezután a keveréket lehűtjük, hozzáadunk 5 ml vizet, amely még mg trietil-amint is tartalmaz, majd a kapott keveréket még keverjük, és kloroformmal extraháljuk. A kloroformos fázist vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform/metanol=10/1), amikor is 110 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (CDCI3, δ): 1,7-2,1 (4H, m), 3,06 (2H, t, J=8,3 Hz), 3,55 (4H, m), 3,78 (3H, s), 3,93 (3H, s), 4,52 (2H, s), 4,79 (1H, m), 6,51 (1H, d, 3=7,8 Hz), 7,05 (1H, d, J=7,8 Hz), 7,4-7,7 (3H, m), 8,0-8,2 (2H, m), 8,45 (1H, m), 8,77 (1H, s).

10. példa

N^rj-[1-[(2,4-Diamino-6-pteridlnil)-metil]-indolin-5karbonil]-tf-3-karboxi-benzil-ornitin

110 mg 9. példa szerinti vegyületet feloldunk ml etanolban, hozzáadunk 0,48 ml 1 n vizes nátrium-hidroxidot, és a kapott keveréket 35 °C-on

4,5 órán át keverjük. A keverést ezután még 25 °C-on 20 órán át folytatjuk, 1 ml vizet adagolunk hozzá, és a keveréket csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. Ezen művelet alatt a külső hőmérsékletet szabályozzuk, hogy az a 30 °C-ot ne lépje túl. A kapott sárgás színű szilárd anyagot feloldjuk 5 ml vízben, a pH értékét 1 n sósavval 3,7 értékre beállítjuk, majd hűtőszekrényben 2 órán át állni hagyjuk. A kiváló csapadékot szűrjük, ily módon 78 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (DMSO-d₆, δ): 1,5-2,0 (4H, m), 3,00 (2H, t, J=8,8 Hz), 3,32 (2H, m), 3,59 (2H, t, J=8,8 Hz), 4,40 (1H, m), 4,56 (2H, s), 6,69 (1H, d, J=8,3 Hz), 7,56 (1H, m), 7,63 (2H, m), 8,0-8,2 (2H, m), 8,44 (1H, s), 8,65 (1H, m), 8,73 (1H, s).

16. referenciapélda

N^a-(4-Metoxi-karbonil-benzoil)-N⁶-benzil-oxikarbonil-ornitin-metil-észter ml diklór-metánban feloldunk 2 g N“-benziloxi-karbonil-L-ornitint, és hozzáadunk 3 g metiltereftalát-kloridot, majd 60 ml vizet, 4,8 nátriumkarbonátot, és a kapott keveréket szobahőmérsékleten 15 percen át keverjük. Ezután a keveréket csökkentett nyomáson 50 ml térfogatra betöményítjük, a pH értékét 1 n sósavval 3-ra beállítjuk, a kiváló csapadékot szűrjük és vákuumban szárítjuk. A kapott fehér, szilárd anyagot 100 ml kis víztartalmú metanolban oldjuk, majd az oldatot -30 °C-ra lehűtjük, és 10 percen át keverjük. Ezután 3 ml tionil-kloridot adunk hozzá cseppenként ezen a hőmérsékleten, majd a hőmérsékletet hagyjuk lassan szobahőmérsékletre emelkedni, és ezen az értéken 2 órán át visszafolyatjuk. Az oldószert ezután csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a maradékot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform/metanol=100/1), ily módon 710 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (CDCI₃, δ): 1,6-2,1 (4H, m), 3,51 (2H, m), 3,74 (3H, s), 3,94 (3H, s), 4,43 (1H, m), 5,11 (2H, s), 5,53 (1H, m), 6,63 (1H, bs), 7,34 (5H, s), 7,83 (2H, d, J=8,8 Hz), 8, 08 (2H, d, J=8,8 Hz).

HU 223 948 Β1

17. referenciapélda

N^a-(4-Metoxi-karbonil-benzoil)-ornitin-metil-észter 100 mg 10%-os szénhordozós palládiumot elkeverünk 100 ml metanolban oldott 710 mg 16. referenciapélda szerinti vegyülettel, majd a keveréket hidrogénatmoszférában szobahőmérsékleten 20 percen át keverjük. A katalizátort ezután celiten leszűrjük, az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform/metanol=100/3), amikor is 410 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (CDCI₃, δ): 1,6-2,1 (4H, m), 3,49 (3H, m), 3,73 (3H, s), 3,94 (3H, s), 7,20 (1H, m), 7,84 (2H, d, J=8,3 Hz), 8,09 (2H, d, J=8,3 Hz).

18. referenciapélda

N'^l-(1-Benzil-oxi-karbonil-indolin-5-karbonil)-N^&-(4metoxi-karbonil-benzoil)-ornitin-metil-észter

2,5 ml tionil-kloridot 260 mg 1-benzil-oxi-karbonilindolin-5-karbonsavban szuszpendálunk, hozzáadunk katalitikus mennyiségű dimetil-formamidot, és szobahőmérsékleten 2 órán át keverjük. A keveréket ezután csökkentett nyomáson szárazra pároljuk, a kapott szilárd anyagot 6 ml diklór-metánban oldjuk, és az oldathoz 245 mg 17. referenciapélda szerinti vegyületet és 812 mg kálium-karbonátot adagolunk. Ezután még 6 ml vizet adagolunk hozzá, és a keveréket erőteljesen szobahőmérsékleten 12 órán át keverjük. Ezután a keveréket vízbe öntjük, kloroformban extraháljuk, a kloroformos fázist 1 n sósavval mossuk, és vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk. Az oldószert ezután csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform/metanol=100/3), amikor is 310 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (CDCI₃, δ): 1,7-2,2 (4H, m), 3,16 (2H, t, J=8,3 Hz), 3,61 (1H, m), 3,79 (3H, s), 3,94 (3H, s), 4,11 (2H, t, J=8,3 Hz), 4,83 (1H, m), 5,28 (2H, s),

6,89 (1H, d, J=7,3 Hz), 7,02 (1H, m), 7,40 (5H, m), 7,66 (2H, d, J=7,3 Hz), 7,90 (2H, d, J=8,8 Hz), 8,08 (2H, d, J=8,8 Hz).

19. referenciapélda

N^a-(lndolin-5-karbonil)-N^s-(4-metoxi-karbonilbenzoil)-ornitin-metil-észter ml 30%-os hidrogén-bromid/ecetsav elegyben feloldunk 1 g fenolt, és hozzáadunk 400 mg 18. referenciapélda szerinti vegyületet, majd a kapott keveréket szobahőmérsékleten 4 órán át keverjük. Ezután nagy mennyiségű étert adagolunk hozzá, amikor is vöröses-barnás színű olajos termék válik ki. Az éteres fázist közel teljes egészében eltávolítjuk, és az olajos terméket kloroformban szuszpendáljuk. A szuszpenziót telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk és kloroformmal extraháljuk. A kloroformos fázist vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a kapott fehér, szilárd anyagot n-hexán/kloroform/metanol elegyből átkristályosítjuk, amikor is 145 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (CDCI₃, δ): 1,6-2,1 (4H, m), 3,05 (2H, t, J=8,3 Hz), 3,48 (2H, m), 3,62 (2H, t, J=8,3 Hz), 3,76 (3H, s), 3,94 (3H, s), 4,75 (1H, m), 6,57 (1H, d, J=7,8 Hz), 7,19 (1H, d, J=7,8 Hz), 7,55 (2H, m), 7,89 (2H, d, 8,3), 8,07 (2H, d, J=8,3 Hz).

11. példa fP-ll-^fl-Diamino-e-pteridinilj-metilJ-indolin-Skarbonil]-N⁶-(4-metoxi-karbonil-benzoil)-ornitinmetil-észter ml dimetil-acetamidban 140 mg 19. referenciapélda szerinti vegyületet és 105 mg 6-bróm-metil-2,4diamino-pteridin-hidrogén-bromidot szuszpendálunk, és a kapott szuszpenziót 50-55 °C hőmérsékleten 4 órán át keverjük. Ezután lehűtjük, a keverékhez 4 ml vizet adagolunk, amely még 32 mg trietil-amint is tartalmaz, és a keverést folytatjuk, majd kloroformmal extraháljuk. A kloroformos fázist vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk, az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform/metanol=10/1), amikor is 180 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (CDCI₃, δ): 1,6-2,1 (4 H, m), 3,08 (2H, t,

J=8,8 Hz), 3,4-3,7 (4H, m), 3,79 (3H, s), 3,94 (3H, s), 4,54 (2H, s), 4,83 (1H, m), 6,52 (1H, d, J=8,3 Hz), 6,79 (1H, d, J=6,8 Hz), 7,17 (1H, m),

7,59 (2H, m), 7,92 (2H, d, J=8,3 Hz), 8,09 (2H, d, J=8,3 Hz), 8,81 (1H, s).

12. példa

N’^í-[1-[(2,4-Diamino-6-pteridinil)-metil]-indolin-5karbonil]-N⁶-4-karboxi-benzoil-ornitin-metil

150 mg 11. példa szerinti vegyületet feloldunk ml etanolban, hozzáadunk 0,8 ml 1 n nátriumhidroxidot, és a keveréket 35 °C-on 4,5 órán át, majd °C-on 20 órán át keverjük, majd 1 ml vizet adunk hozzá, és a keveréket csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. Ezen művelet alatt a külső hőmérsékletet úgy szabályozzuk, hogy annak értéke a 30 °C-ot ne lépje túl. Az így kapott sárgás színű szilárd anyagot 5 ml vízben feloldjuk, az oldat pH-ját 3,7-re beállítjuk 1 n sósavval, majd hűtőszekrényben 2 órán át állni hagyjuk. A kiváló csapadékot szűréssel elválasztjuk, amikor is 109 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹ H-NMR (CDCI₃, δ): 1,5-2,0 (4H, m), 3,00 (2H, t,

J=8,8 Hz), 3,30 (2H, m), 3,58 (2H, t, J=8,8 Hz), 4,36 (1H, m), 4,54 (2H, s), 6,68 (1H, d, J=8,8 Hz), 7,62 (2H, m), 7,91 (2H, d, J=8,3 Hz), 7,99 (2H, d,

J=8,3 Hz), 8,10 (1H, d, J=7,8 Hz), 8,61 (1H, m),

8,71 (1H, s).

Olvadáspont: 215-220 °C.

20. referenciapélda a-N-t-Butoxi-karbonil-gamma-anilido-L-glutamát ml tetrahidrofuránban feloldunk 2,2 g a-benzilN-terc-butoxi-karbonil-L-glutamátot és 0,92 ml trietilamint, majd hozzáadunk még 2 ml tetrahidrofuránban oldott 0,8 ml izobutil-klór-karbonátot -20 °C hőmérsékleten nitrogénatmoszférában, és a kapott keveré10

HU 223 948 Β1 két 30 percen át keverjük. Ezután 0,5 ml anilint adagolunk hozzá, és a keverést 1 órán át folytatjuk. A hőmérsékletet ezután hagyjuk lassan szobahőmérsékletre emelkedni, és a keverést még 20 órán át folytatjuk. Az oldószert ezután csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot kloroformban oldjuk, a kloroformos fázist telített nátrium-hidrogén-karbonáttal mossuk, vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, és csökkentett nyomáson betöményítjük. A visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform/metanol=9/1), amikor is 1,7 g cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (CDCI₃, δ): 1,44 (9H, s), 1,79-1,97 (1H, m),

2,27-2,40 (2H, m), 4,32^,44 (1H, m), 5,16 (2H, s),

5,22-5,38 (1H, m), 7,08 (1H, t, J=7,3 Hz),

7,26-7,33 (7H, m), 7,55 (2H, d, J=7,8 Hz), 8,42 (1H,s).

21. referenciapélda a-Benzil-gamma-anilido-L-glutamát

1,7 g 20. referenciapélda szerinti vegyületet feloldunk 8 ml trifluor-ecetsavban jéghűtés mellett, majd a kapott keveréket 30 percen át keverjük. Az oldószert ezután csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot kloroformban oldjuk, a kloroformos fázist telített nátrium-hidrogén-karbonáttal mossuk, majd vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk. Az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, amikor is 1,3 g cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹ H-NMR (CDCI3, δ): 1,86-2,00 (1H, m), 2,17-2,38 (1H, m), 2,42-2,53 (2H, m), 3,53-3,60 (1H, m),

5,15 (2H, s), 7,07 (1H, t, J=7,3 Hz), 7,29-7,35 (7H, m), 7,48 (2H, d, J=7,8 Hz), 8,27 (1H, bs).

22. referenciapélda a-Benzil-N-(1-benzil-oxi-karbonil-indolin5-karbonil)-gamma-anilido-L-glutamát ml tionil-kloridot elkeverünk 419 mg 1-benzil-oxikarbonil-indolin-5-karbonsavval, és szobahőmérsékleten 2 órán át keverjük. A keveréket ezután csökkentett nyomáson szárazra pároljuk, a kapott szilárd anyagot ml diklór-metánban feloldjuk, és az oldathoz 2 ml diklór-metánt adagolunk, amely 400 mg 21. referenciapélda szerinti vegyületet és 0,21 ml trietil-amint tartalmaz. Az adagolást jéghűtés mellett nitrogénatmoszférában végezzük, majd 1 éjszakán át keverjük. A keveréket ezután egymást követően 1 n sósavval, telített nátrium-hidrogén-karbonáttal, majd vízzel mossuk, vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, majd az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk. A visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (diklór-metán, majd kloroform), amikor is 317 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹ H-NMR (CDCI3, δ): 2,10-2,20 (1H, m), 2,29-2,51 (3H, m), 3,05 (2H, t, J=8,8 Hz), 4,06 (2H, t,

J=8,8 Hz), 4,76-4,88 (1H, m), 5,18 (2H, s), 5,28 (2H, bs), 7,05 (1H, t, J=7,3 Hz), 7,18 (1H, d,

J=7,8 Hz), 7,23-7,30 (2H, m), 7,33 (5H, s), 7,39 (5H, s), 7,43-7,66 (4H, m), 7,80-7,84 (4H, m), 8,57 (1H, bs).

23. referenciapélda

N-( 1 -Benzil-oxi-karbonil-indolin-5-karbonil)gamma-anilido-L-glutaminsav

580 mg 22. referenciapélda szerinti vegyületet feloldunk 30 ml kloroform/metanol=1/2 elegyben, hozzáadunk 0,98 ml 1 n nátrium-hidroxidot, és a keveréket szobahőmérsékleten 1 éjszakán át keverjük. Miközben a vízfürdő hőmérsékletét 30 °C-on vagy ennél alacsonyabb értéken tartjuk, az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk. A visszamaradó anyagot vízben oldjuk, majd 1 n sósavval megsavanyítjuk, a keveréket kloroformmal extraháljuk, a kloroformos fázist vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, és az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, amikor is 413 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (CDCI3, δ): 2,17-2,29 (2H, m), 2,52-2,56 (2H, m), 2,79 (2H, t, J=7,8 Hz), 3,81 (2H, t,

3=7,8 Hz), 4,51-4,61 (1H, m), 5,17 (2H, s),

6,94 (1H, t, J=7,3 Hz), 7,13 (2H, t, J=7,8 Hz), 7,34 (5H, s), 7,43-7,65 (5H, m), 8,03 (1H, bs), 9,02 (1H, s).

24. referenciapélda a-MetH-N-(1-benzH-oxi-karbonil-indol-5-karbonil)gamma-anilido-glutamát

470 mg 23. referenciapélda szerinti vegyületet feloldunk 20 ml metanolban, hozzáadunk 2 ml trimetilszilil-diazometánt, és a kapott keveréket 10 órán át keverjük. Ezután 3 ml trimetil-szilil-diazometánt adagolunk hozzá, és a keverést még 20 órán át folytatjuk. Az oldószert ezután csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform, majd kloroform/metanol=199/1), amikor is 252 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (CDCI3, δ): 2,06-2,21 (1H, m), 2,31-2,56 (3H, m), 3,08 (2H, t, J=8,8 Hz), 3,77 (3H, s), 4,08 (2H, t, J=8,8 Hz), 4,77-4,87 (1H, m), 5,28 (2H, s),

7,07 (1H, t, J=7,3 Hz), 7,15 (1H, d, J=7,8 Hz), 7,28 (2H, t, J=7,8 Hz), 7,37-7,43 (5H, m), 7,58 (2H, d,

J=7,8 Hz), 7,62-7,68 (2H, m), 7,86 (1H, bs), 8,67 (1H, bs).

25. referenciapélda a-Metil-N-(indolin-5-karbonil)-gamma-anilido-Lglutamát mg 10%-os szénhordozós palládiumot elkeverünk 10 ml metanolban oldott 250 mg 24. referenciapélda szerinti vegyülettel, majd a kapott keveréket hidrogénatmoszférában szobahőmérsékleten 15 órán át keverjük. A katalizátort ezután celiten leszűrjük, az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform/metanol=9/1, majd kloroform/metanol=19/1), amikor is 172 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (CDCI3, δ): 1,99-2,13 (1H, m), 2,36-2,55 (3H, m), 3,03 (2H, t, J=8,8 Hz), 3,64 (2H, t,

J=8,8 Hz), 3,77 (3H, s), 4,08 (1H, bs), 4,79-4,88 (1H, m), 6,55 (1H, d, J=8,3 Hz), 6,92 (1H, d,

J=7,3 Hz), 7,08 (1H, t, 3=7,3 Hz), 7,30 (2H, t,

J=7,8 Hz), 7,53-7,65 (4H, m), 9,01 (1H, bs).

HU 223 948 Β1

13. példa a-Metil-N-[1-[(2,4-diamino-6-pteridinil)-metil]indolin-5-karbonil]-gamma-anilido-L-glutamát 5 ml dimetil-acetamidban 169 mg 25. referenciapélda szerinti vegyületet és 223 mg 6-bróm-metil-2,4diamino-pteridin-hidrobromid.izopropanol adduktumot szuszpendálunk, a kapott szuszpenziót szobahőmérsékleten 24 órán át keverjük, majd a keveréket szilikagélen kromatografáljuk (etil-acetát, majd kloroform/metanol=19/1), amikor is 82 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (CDCI₃, δ): 2,01-2,09 (1H, m), 2,39-2,48 (3H, m), 3,04 (2H, t, >8,8 Hz), 3,78 (3H, s), 4,53 (2H, s), 4,79-4,89 (1H, m), 6,48 (1H, d, >7,8 Hz), 6,87 (1H, d, >7,8 Hz), 7,08 (1H, t, 3=7,8 Hz), 7,26-7,32 (2H, m), 7,59-7,64 (4H, m), 8,81 (1H, s).

14. példa

N-[1-[(2,4-Diamino-6-pteridinil)-metil]-indolin-5karbonil]-gamma-anilido-L-glutaminsav mg 13. példa szerinti vegyületet feloldunk 15 ml etanol/víz=2/1 elegyben, majd hozzáadunk 0,15 ml 1 n vizes nátrium-hidroxidot, majd a kapott keveréket szobahőmérsékleten 60 órán át keverjük. Miközben a vízfürdő hőmérsékletét 30 ’C-on vagy ez alatti értéken tartjuk, az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk. A visszamaradó anyagot telített, vizes nátriumhidrogén-karbonátban oldjuk, a pH értékét 3,7-re beállítjuk 1 n sósavval, amikor is narancsszínű csapadék válik ki, ezt szűréssel eltávolítjuk. Ily módon 61 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (DMSO-d₆, δ): 1,99-2,23 (2H, m), 2,42-2,51 (2H, m), 2,98 (2H, t, >7,8 Hz), 3,59 (2H, t, >8,3 Hz), 4,32-4,43 (1H, m), 4,56 (2H, s), 6,70 (1H, t, >7,8 Hz), 6,90 (2H, bs), 7,00 (1H, d, >7,8 Hz), 7,26 (2H, t, >7,8 Hz), 7,55-7,66 (4H, m), 7,72-7,85 (1H, m), 7,89-7,97 (1H, m), 8,20 (1H, d, >7,3 Hz), 8,75 (1H, s), 9,93 (1H, s).

26. referenciapélda a-Benzil-N-t-butoxi-karbonil-gamma-(2-metoxikarbonil-anilido)-L-glutamát

262 mg Ν,Ν’-karbonil-diimidazolt elkeverünk 5 ml tetrahidrofuránban oldott a-benzil-N-terc-butoxikarbonil-L-glutamáttal jéghűtés mellett nitrogénatmoszférában, és a kapott keveréket 1 órán át keverjük. Ezután hozzáadunk 2 ml tetrahidrofuránban oldott 0,19 ml metil-O-amino-benzoátot, és a keverést 5 órán át folytatjuk. Ezután fokozatosan a hőmérsékletet szobahőmérsékletre emeljük, majd még 48 órán át folytatjuk a keverést. Az oldószert ezután csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk, amikor is 273 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (CDCI₃, δ): 1,41 (9H, s), 2,18 (1H, m), 2,20-2,32 (1H, m), 2,48-2,57 (2H, m), 3,92 (3H, s), 4 34_4,47 (1H, m), 5,18 (2H, s), 5,19-5,27 (1H, m), 7,08 (1H, t, >7,8 Hz), 7,34 (5H, s), 7,53 (1H, >7,3 Hz), 8,02 (1H, d, >7,8 Hz), 8,68 (1H, d, >7,8 Hz), 11,06 (1H,s).

27. referenciapélda a-Benzil-gamma-(2-metoxi-karbonil-anilido)-Lglutamát

632 mg 26. példa szerinti vegyületet feloldunk 4,5 ml trifluor-ecetsavban jéghűtés mellett, és az oldatot 90 percen át keverjük. Az oldószert ezután csökkentett nyomáson betöményítjük, a visszamaradó anyagot kloroformban oldjuk, a kloroformos fázist telített, vizes nátriumhidrogén-karbonáttal mossuk, vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, és az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk. A visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform, majd kloroform/metanol=97/3), amikor is 413 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (CDCI3, δ): 1,91-2,02 (1H, m), 2,20-2,30 (1H, m), 2,55-2,64 (2H, m), 3,56-3,62 (1H, m),

3,92 (3H, s), 5,17 (2H, s), 7,07 (1H, t, >8,3 Hz),

7,35 (5H, s), 7,53 (1H, t, >8,8 Hz), 8,02 (1H, d, >8,3 Hz), 8,69 (1H, d, >8,8 Hz), 11,08 (1H, bs).

28. referenciapélda

1-[(2,4-Diamino-6-pteridinil)-metil]-indolin-5karbonsav ml dimetil-acetamidban 87 mg 1-karbobenzoxiindolin-5-karbonsavat és 136 mg 6-bróm-metil-2,4diamino-pteridin-hidrobromid 1/2 izopropanol adduktumot szuszpendálunk, a kapott szuszpenziót 55 °C-on 4 órán át keverjük, majd hozzáadunk 20 ml vizet, és a kapott keveréket hűtőszekrényben 1 éjszakán át állni hagyjuk. A kiváló szilárd anyagot szűrjük, kis mennyiségű 1 n nátrium-hidroxídban oldjuk, és az oldat pH-ját 1 n sósavval 6,5-re beállítjuk. A kiváló barnás színű csapadékot szüljük, ily módon 56 mg cím szerinti vegyületet nyerünk. ¹ H-NMR (DMSO-d₆, δ): 3,01 (2H, t, >8,8 Hz), 3,64 (1H, t, >8,8 Hz), 4,60 (2H, s), 6,68 (1H, d, >8,3 Hz), 7,16 (2H, bs), 7,58 (1H, s), 7,65 (1H, d, >8,3 Hz), 8,09 (1H, bs), 8,25 (1H, bs), 8,77 (1H, s).

15. példa a-Benzil-N-[1-[(2,4-diamino-6-pteridinil)-metil]indolin-5-karbonil]-gamma-(2-metoxi-karbonilanilido)-L-glutamát ml dimetil-formamidban 134 mg 28. referenciapélda szerinti vegyületet és 108 mg 1-hidroxi-benztriazolt szuszpendálunk, és hozzáadunk 1,5 ml dimetil-formamidban oldott 23 mg diciklohexil-karbodiimidet jéghűtés mellett nitrogénatmoszférában, és a kapott keveréket 30 percen át keveijük. Ezután hozzáadagolunk 1,5 ml dimetil-formamidban oldott 27. referenciapélda szerinti vegyületet, majd a keveréket hagyjuk fokozatosan szobahőmérsékletre melegedni, és ezen a hőmérsékleten 24 órán át keverjük. A keveréket ezután szilikagélen kromatografáljuk (etil-acetát, majd kloroform/metanol=19/1), amikor is 29 mg cím szerinti vegyületet nyerünk. ¹H-NMR (CDCI3, δ): 2,32-2,46 (2H, m), 2,46-2,70 (2H, m), 2,96 (2H, t, >8,8 Hz), 3,49 (2H, t, >8,3 Hz), 3,89 (3H, s), 4,46 (2H, s), 4,83=t,90 (1H, m), 5,20 (2H, s), 6,40 (1H, d, >8,3 Hz), 7,05 (1H, t, >8,3 Hz), 7,14 (1H, d, >7,8 Hz), 7,34 (5H, s), 7,41-7,59 (3H, m), 7,96 (1H, d, >8,3 Hz), 8,64 (1H,d, >8,3 Hz), 8,77 (1H,s).

HU 223 948 Β1

16. példa

N-[1-[(2,4-Diamino-6-pteridinil)-metil]-indolin-5karbonil]-gamma-(2-metoxi-karbonil-anilido)-Lglutaminsav mg 15. példa szerinti vegyületet 2,5 ml metanolban szuszpendálunk, majd hozzáadagolunk 0,41 ml 1 n nátrium-hidroxidot, és 10 °C-on 5 órán át keverjük. Ezután, miközben a vízfürdő hőmérsékletét 30 °C értéken vagy ez alatt tartjuk, az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot telített vizes nátrium-hidrogén-karbonátban oldjuk, és az oldat pH-ját 1 n sósavval 3,7 értékre beállítjuk. A kiváló narancsszínű csapadékot szűrjük, ily módon 21 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (DMSO-dg, δ): 1,95-2,25 (2H, m), 2,39-2,58 (2H, m), 2,98 (2H, t, J=8,3 Hz), 3,59 (2H, t,

J=8,3 Hz), 4,38-4,50 (1H, m), 4,57 (2H, s), 6,69 (1H, d, J=8,3 Hz), 7,12 (1H, t, J=7,8 Hz), 7,24-7,35 (2H, m), 7,51-7,64 (3H, m), 7,96 (1H, d, J=7,8 Hz),

8,04-8,39 (4H, m), 8,47 (1H, d, J=7,8 Hz), 8,78 (1H, s), 11,25(2H, s).

29. referenciapélda a-Metil-gamma-benzil-N-tbutoxi-karbonil-L-glutamát ml dimetil-formamidban oldott gamma-benzil-Nterc-butoxi-karbonil-L-glutamáthoz 2,5 g nátriumhidrogén-karbonátot, majd 75 ml dimetil-formamidban oldott 10,52 g metil-jodidot adagolunk, és a kapott szuszpenziót szobahőmérsékleten 24 órán át keverjük. Ezután a reakciókeveréket csökkentett nyomáson betöményítjük, a maradékhoz 70 ml vizet adunk, és a kapott keveréket etil-acetát/n-hexán=1/1 elegyben extraháljuk. A szerves fázist vízzel mossuk, vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (etil-acetát/n-hexán=1/2), amikor is 5,2 g cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (CDCI₃, δ): 1,43 (9H, s), 1,92-2,01 (1H, m),

2,11-2,37 (1H, m), 2,42-2,51 (2H, m), 3,73 (3H, s),

4,23-4,40 (1H, m), 5,12 (2H, s), 7,35 (5H, s).

30. referenciapélda a-Metil-N-t-butoxi-karbonil-L-glutamát ml metanolban feloldunk 5,2 g 29. referenciapélda szerinti vegyületet, hozzáadunk 1,1 g 10%-os szénhordozós palládiumot, majd a kapott keveréket hidrogénatmoszférában szobahőmérsékleten 15 órán át keverjük. A katalizátort ezután celiten átszűrjük, az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot telített vizes nátrium-hidrogén-karbonátban oldjuk, kloroformmal átmossuk, a vizes fázist elválasztjuk, és a vizes fázis pH-ját 5%-os citromsavval pH=4 értékre beállítjuk, és kloroformmal extraháljuk. A kloroformos extraktumot vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, amikor is 3,9 g cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹ H-NMR (CDCI3, δ): 1,44 (9H, s), 1,89-2,04 (1H, m),

2,09-2,27 (1H, m), 3,75 (3H, s), 4,34 (1H, m),

5,17-5,21 (1H, m), 9,38 (1H, bs).

31. referenciapélda a-Metil-N-t-butoxi-karbonil-gamma-(3-etoxikarbonil-anilido)-L-glutamát ml diklór-metánban 1,6 g 30. referenciapélda szerinti vegyületet és 0,8 g 1-hidroxi-benztriazolt szuszpendálunk, majd hozzáadunk 5 ml diklórmetánban oldott 1,5 g diciklohexil-karbodiimidet jéghűtés mellett nitrogénatmoszférában, és a keveréket 30 percen át keverjük. Ezután 1,5 g etil-n-aminobenzoátot adagolunk hozzá, majd a keverék hőmérsékletét fokozatosan szobahőmérsékletre hagyjuk emelkedni, és ezen az értéken 20 órán át keverjük. Az oldószert ezután csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyaghoz etil-acetátot adagolunk, a fehér oldhatatlan anyagot szűrjük, a szűrletet csökkentett nyomáson betöményítjük, és a visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform, majd kloroform/metanol=99/1), amikor is 2,5 g cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (CDCI3, δ): 1,38 (3H, t, J=7,1 Hz), 1,47 (9H, s), 1,82-2,04 (1H, m), 2,20-2,39 (1H, m), 2,45-2,51 (2H, m), 3,74 (3H, s), 4,32^t,43 (1H, m), 4,37 (2H, q, J=7,1 Hz), 5,37 (1H, bd, 3=7,3 Hz), 7,40 (1H, t, J=7,8 Hz), 7,78 (1H, d, J=7,8 Hz), 7,96 (1H, d, J=9,3 Hz), 8,13 (1H, s),

8,83 (1H, bs).

32. referenciapélda a-Metil-gamma-(3-etoxi-karbonil-anilido)-Lglutamát

2,5 g 31. referenciapélda szerinti vegyületet feloldunk 15 ml trifluor-ecetsavban jéghűtés mellett, és az oldatot 1 órán át keverjük. Az oldószert ezután csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot kloroformban oldjuk, a kloroformos fázist telített vizes nátrium-hidrogén-karbonáttal átmossuk, vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, és az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk. A visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform/metanol=19/1), amikor is 1,6 g cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (CDCI₃, δ): 1,39 (3H, t, J=7,1 Hz), 1,74 (2H,

s), 1,82-1,99 (1H, m), 2,15-2,32 (1H, m),

2,52-2,62 (2H, m), 3,54-3,60 (1H, m), 3,74 (3H, s),

4,37 (2H, q, J=7,1 Hz), 7,39 (1H, t, J=7,8 Hz), 7,77 (1H, d, J=7,3 Hz), 7,94 (1H, d, J=7,8 Hz), 7,99 (1H, s), 8,63 (1H, bs).

33. referenciapélda a-Metil-N-( 1 -benzil-oxi-karbonil-indolin-5-karbonil)gamma-(3-etoxi-karbonil-anilido)-L-glutamát ml tionil-kloridot elkeverünk 612 mg 1-benzil-oxikarbonil-indolin-5-karbonsavval, és a kapott keveréket 2 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Ezután csökkentett nyomáson szárazra pároljuk, a visszamaradó anyagot 4 ml diklór-metánban feloldjuk, az oldathoz 4 ml diklór-metánban oldott 529 mg 32. referenciapélda szerinti vegyületet és 0,36 mg trietil-amint adagolunk jéghűtés mellett nitrogénatmoszférában, és a keveréket 1 éjszakán át keverjük. Ezután az anyagot egymást követően 2 n sósavval, telített vizes nátrium13

HU 223 948 Β1 hidrogén-karbonáttal, majd vízzel átmossuk, vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, majd az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk. A visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform, majd kloroform/metanol=99/1), amikor is 870 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR(CDCI₃, δ): 1,37 (3H,t, J=7,1 Hz), 2,08-2,22 (1H, m), 2,36-2,57 (3H, m), 3,06 (2H, t, J=8,8 Hz),

3,77 (3H, s), 4,07 (2H, t, J=8,8 Hz), 4,30-4,40 (2H, q, J=7,1 Hz), 4,78-4,87 (1H, m), 5,28 (2H, bs), 7,13 (1H, d, J=7,8 Hz), 7,30-7,43 (6H, m), 7,60-7,67 (2H, m), 7,74 (1H, d, J=7,8 Hz), 7,89 (1H, d, J=7,8 Hz), 8,12 (1H, bs), 8,96 (1H, bs).

34. referenciapélda a-Metil-N-(indolin-5-karbonil)-gamma-(3-etoxikarbonil-anilido)-L-glutamát ml metanolban feloldunk 842 mg 33. referenciapélda szerinti vegyületet, hozzáadunk 0,17 g 10%-os szénhordozós palládiumkatalizátort, majd a keveréket szobahőmérsékleten 15 órán át hidrogénatmoszférában keverjük. Ezután a katalizátort celiten leszűrjük, az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform, majd kloroform/metanol=99/1), amikor is 448 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (CDCI₃, δ): 1,36 (3H, t, J=7,1 Hz), 2,05-2,25 (1H, m), 2,25-2,48 (1H, m), 2,48-2,59 (2H, m),

2,93 (2H, t, J=8,8 Hz), 3,57 (2H, t, J=8,8 Hz), 3,71 (3H, s), 4,18 (1H, bs), 4,34 (2H, t, q, J=7,1 Hz),

4,37-4,84 (1H, m), 6,46 (1H, d, J=8,8 Hz), 7,16 (1H, d, J=7,8 Hz), 7,32 (1H, t, J=7,8 Hz),

7,50-7,53 (2H, m), 7,73 (1H, d, J=7,8 Hz), 7,87 (1H, d, J=7,3 Hz), 8,19 (1H, s), 9,39 (1H, bs).

17. példa a-Metil-N-[1-[(2,4-diamino-6-pteridinil)-metil]indolin-5-karbonil]-gamma-(3-etoxi-karbonilanilido)-L-glutamát ml dimetil-acetamidban 448 mg 34. referenciapélda szerinti vegyületet és 587 mg 6-bróm-2,4diamino-pteridin-hidrobromid.izopropanol adduktumot szuszpendálunk, és a kapott szuszpenziót szobahőmérsékleten 36 órán át keverjük, majd szilikagélen kromatografáljuk (etil-acetát, majd kloroform/metanol=9/1), amikor is 653 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (DMSO-dg, δ): 1,34 (3H, t, J=6,8 Hz),

1,96-2,32 (2H, m), 2,32-2,59 (2H, m), 3,00 (2H, t,

J=7,3 Hz), 3,56-3,66 (5H, s), 4,32 (2H, q,

J=6,5 Hz), 4,40-4,56 (3H, m), 6,66-6,71 (3H, bs),

7,39 (1H, t, J=7,8 Hz), 7,63-7,67 (3H, m), 7,84 (1H, d, J=7,3 Hz), 8,22 (1H, s), 8,32 (1H, d, J=7,3 Hz), 8,73 (1H,s), 10,11 (1H, s).

18. példa

N-[1-[(2,4-Diamino-6-pteridinil)-metil]-indolin-5karbonil]-gamma-(3-karboxi-anilido)-L-glutaminsav 303 mg 17. példa szerinti vegyületet feloldunk ml metanolban, hozzáadunk 1,06 ml 1 n nátriumhidroxidot, és a keveréket szobahőmérsékleten 12 órán át keverjük. Ezután 1 ml vizet adagolunk hozzá, és a keverést még 2 órán át folytatjuk. Miközben a vízfürdő hőmérsékletét 30 °C-on vagy ez alatti értéken tartjuk, az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot telített vizes nátriumhidrogén-karbonátban oldjuk, az oldat pH-ját 3,7-re beállítjuk 1 n sósavval, majd a kiváló narancsszínű csapadékot szűréssel elválasztjuk, amikor is 157 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (DMSO-dg, δ); 1,97-2,25 (2H, m), 2,42-2,58 (2H, m), 2,99 (2H, t, J=8,8 Hz), 3,59 (2H, t, J=8,8 Hz), 4,33—4,45 (1H, m), 4,59 (2H, s), 6,71 (1H, d, J=8,3 Hz), 6,93 (2H, bs), 7,39 (1H, t, J=7,8 Hz), 7,57-7,82 (5H, m), 7,88-8,04 (1H, m), 8,06-8,12 (1H, m), 8,15-8,26 (2H, m), 8,75 (1H, s), 10,12 (1H, s).

35. referenciapélda a-Benzil-N-benzil-oxi-karbonil-N’.N’-dimetil-Lglutaminát

0,14 ml etil-klór-karbonátot adagolunk 2 ml tetrahidrofurános oldathoz, amely 508 mg a-benzil-Nbenzil-oxi-karbonil-L-glutamátot és 0,19 ml trietil-amint tartalmaz -20 °C-on nitrogénatmoszférában, majd a kapott keveréket 30 percen át keverjük. Ezután 3 ml diklór-metánban oldott 112 mg dimetil-aminhidrokloridot és 0,19 ml trietil-amint adagolunk hozzá, és a keveréket 1 órán át keverjük. A keverék hőmérsékletét ezután fokozatosan szobahőmérsékletre hagyjuk emelkedni, és az anyagot kloroformban feloldjuk. A kloroformos fázist ezután egymást követően telített vizes nátrium-hidrogén-karbonáttal, majd 1 n sósavval átmossuk, vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, és az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk. A visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform/metanol=49/1), amikor is 453 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (CDCI₃, δ): 1,97-2,37 (4H, m), 2,86 (3H, s),

2,90 (3H, s), 4,39-4,41 (1H, m), 5,10 (2H, s), 5,17 (2H, s), 5,86-5,89 (1H, m), 7,34 (10H, s).

36. referenciapélda

N-Benzil-oxi-karbonil-N’,N’-dimetil-L-glutamin ml metanolban feloldunk 450 mg 35. referenciapélda szerinti vegyületet, és hozzáadunk 1 n nátriumhidroxidot, majd a kapott keveréket szobahőmérsékleten 1 éjszakán át keverjük. Miközben a külső vízfürdő hőmérsékletét 30 °C értéken vagy ez alatt tartjuk, az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot vízben oldjuk, majd az oldatot 1 n sósavval megsavanyítjuk, a keveréket kloroformmal extraháljuk, a kloroformos fázist vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk, és az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk. Ily módon 341 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹ H-NMR (CDCI₃, δ): 1,93-2,06 (1H, m), 2,21-2,33 (1H, m), 2,42-2,56 (1H, m), 2,76-2,84 (1H, m), 2,98 (3H, S), 3,00 (3H, s), 4,19-4,27 (1H, m), 5,09 (2H, s), 6,04-6,06 (1H, m), 7,37 (10H, s).

HU 223 948 Β1

37. referenciapélda a-MetH-N-benzil-oxi-karbonil-N’,N’-dimetil-Lglutaminát ml vízmentes metanolban feloldunk 3530 mg 36. referenciapélda szerinti vegyületet, majd 5 ml trimetilszilil-diazometánt adagolunk hozzá, és a kapott keveréket 2 órán át keverjük. Ezután az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, amikor is 338 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (CDCI₃, δ): 1,96-2,43 (4H, m), 2,92 (3H, s),

2,95 (3H, s), 3,74 (3H, s), 4,28-4,40 (1H, m), 5,10 (2H, s), 5,80 (1H, m), 7,35 (5H, s).

38. referenciapélda a-Metil-N’,N’-dimetil-L-glutaminát ml metanolban feloldunk 580 mg 37. referenciapélda szerinti vegyületet, hozzáadagolunk 70 mg 10%-os szénhordozós palládiumot, és a kapott keveréket hidrogénatmoszférában szobahőmérsékleten 15 órán át keverjük. A katalizátort ezután celiten átszűrjük, az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform/metanol=19/1), amikor is 160 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹ H-NMR (CDCI3, δ): 1,74-1,92 (1H, m), 2,06-2,23 (1H, m), 2,47 (2H, t, J=7,3 Hz), 2,95 (3H, s), 3,02 (3H, s), 3,49-3,56 (1H, m), 3,73 (3H, s).

39. referenciapélda a-Metil-N-(1-benzil-oxi-karbonil-indolin-5-karbonil)N',N’-dimetil-L-glutaminát ml tionil-kloridot elkeverünk 295 mg 1karbobenzoxi-indolin-5-karbonsavval, és szobahőmérsékleten 2 órán át keverjük, majd csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. A visszamaradó szilárd anyagot ml diklór-metánban oldjuk, hozzáadunk 2,5 ml diklórmetánban oldott 160 mg 38. referenciapélda szerinti vegyületet és 0,18 ml trietil-amint jéghűtés mellett nitrogénatmoszférában, majd a keveréket 1 éjszakán át keverjük. A keveréket ezután egymást követően 1 n sósavval, telített vizes nátrium-hidrogén-karbonátoldattal, majd vízzel mossuk, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk, az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform, majd kloroform/metanol=99/1), amikor is 359 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹ H-NMR (CDCI3, δ): 2,22-2,32 (2H, m), 2,43-2,55 (2H, m), 2,94 (3H, s), 2,98 (3H, s), 3,15 (2H, t,

J=8,8 Hz), 3,76 (3H, s), 4,10 (2H, t, J=8,8 Hz),

4,58-4,68 (1H, m), 5,28 (2H, s), 7,36-7,41 (6H, m),

7,71 (1H, s), 7,90 (1H, d, J=5,9 Hz).

40. referenciapélda a-Metil-N-(indolin-5-karbonil)-N’,N’-dimetil-Lglutaminát ml metanolban feloldunk 359 mg 39. referenciapélda szerinti vegyületet, hozzáadunk 70 mg 10%-os szénhordozós palládiumot, és a kapott keveréket hidrogénatmoszférában szobahőmérsékleten 15 órán át keverjük. A katalizátort ezután celiten átszűrjük, az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform/metanol=99/1), amikor is 131 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹ H-NMR (CDCI3, δ): 2,19-2,30 (2H, m), 2,44-2,53 (2H, m), 2,93 (3H, s), 2,97 (3H, s), 3,04 (2H, t, >8,3 Hz), 3,62 (2H, t, J=8,3 Hz), 3,75 (3H, s), 4,14 (1H, bs), 4,60-4,70 (1H, m), 6,56 (1H, d, J=7,8 Hz), 7,51-7,62 (3H, m).

19. példa a-Metil-N-[ 1 -[(2,4-diamino-6-pteridinil)-metil]indolln-5-karbonil]-N',N’-dimetil-L-glutaminát ml dimetil-acetamidban 131 mg 40. referenciapélda szerinti vegyületet és 233 mg 6-bróm-metil-2,4diamino-pteridin-hidrobromid-izopropanol adduktumot szuszpendálunk, és a kapott szuszpenziót szobahőmérsékleten 24 órán át keverjük. A keveréket ezután szilikagélen kromatografáljuk (etil-acetát, majd kloroform/metanol=9/1), amikor is 95 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹ H-NMR (CDCI3, δ): 1,98-2,17 (2H, m), 2,42 (2H, t, >6,8 Hz), 2,84 (3H, s), 2,94 (3H, s), 3,00 (2H, t, J=8,3 Hz), 3,59 (2H, t, J=8,3 Hz), 3,64 (3H, s), 4,30-4,42 (1H, m), 4,55 (2H, s), 6,68 (1H, d, J=7,3 Hz), 7,60-7,64 (2H, m), 8,34 (1H, d, J=7,3 Hz), 8,71 (1H, s).

20. példa

N-[1-[(2,4-Diamino-6-pteridinil)-metil]-indolin-5karbonil]-N’,N’-dimetil-L-glutamin mg 19. példa szerinti vegyületet feloldunk 5 ml metanolban, hozzáadunk 0,15 ml 1 n nátriumhidroxidot, és a kapott keveréket szobahőmérsékleten 12 órán át keverjük. Ezután 2 ml vizet adunk hozzá, és a keverést még 5 órán át folytatjuk. Ezután, miközben a vízfürdő hőmérsékletét 30 °C-on vagy ez alatt tartjuk, az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot telített vizes nátrium-hidrogénkarbonátban oldjuk, az oldat pH-ját 1 n sósavval 3,7 értékre beállítjuk, a kiváló narancsszínű csapadékot szűrjük, ily módon 16 mg cím szerinti vegyületet nyerünk. ¹H-NMR (DMSO-d₆, δ): 1,96-2,08 (2H, m), 2,41 (2H, t, >7,1 Hz), 2,82 (3H, s), 2,92 (3H, s), 3,01 (2H, t, >7,8 Hz), 3,62 (2H, t, >7,8 Hz), 4,27^1,37 (1H, m), 4,62 (2H, s), 6,72 (1H, d, J=8,8 Hz), 7,61-7,64 (2H, m), 8,24 (1H, d, J=6,8 Hz), 8,87 (1H, s), 12,46 (1H, bs).

41. referenciapélda

-[(2,4-Diamino-6-pteridinil)-metil]-1,2,3,4tetrahidro-6-kinolin-karbonsav ml dimetil-acetamidban 178 mg 6-bróm-metil2,4-diamino-pteridin-hidrobromid.izopropanol adduktumot és 55 mg 1,2,3,4-tetrahidro-6-kinolin-karbonsavat szuszpendálunk, és 60-65 °C-on 1 éjszakán át keverjük. Ezután lehűtjük, 10 ml vizet adunk hozzá, és a pH értékét 1 n sósavval 3,5 értékre beállítjuk, jéghűtés mellett hideg helyen 1 éjszakán át tároljuk. A kiváló

HU 223 948 Β1 csapadékot szűrjük, ily módon 70 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (DMSO-dg, δ): 2,08 (2H, t, J=8 Hz), 2,88 (2H, t, J=8 Hz), 3,68 (2H, t, J=8 Hz), 4,72 (2H, s), 6,62 (1H, d, J=9 Hz), 7,48 (2H, m), 8,51 (1H, s).

21. példa

Dietil-N-[1-[(2,4-diamino-6-pteridinil)-metil]-1,2,3,4tetrahidro-6-kinolin-karbonil]-L-glutamát ml vízmentes dimetil-formamidban 60 mg trietilamint és 98 mg dietil-foszfor-cianidátot szuszpendálunk, és hozzáadunk 60 mg 41. referenciapélda szerinti vegyületet, és a keveréket oldódásig keverjük. Ezután a keverést 80 °C-on 3 percig folytatjuk, majd visszahűtjük szobahőmérsékletre, és még további 10 percen át keverjük. Ezután 20 mg trietil-amint és 40 mg dietilglutamát-hidrokloridot adagolunk a keverékhez, és 80 °C-on 2 órán át keverjük. Ezután az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyaghoz kloroformot adagolunk, és a kloroformos fázist telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk, majd vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk, az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, és a visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform/metanol=10/1), ily módon 50 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹ H-NMR (DMSO-dg, δ): 1,1-1,4 (6H, m), 1,8-2,4 (4H, m), 2,40 (2H, t, J=8 Hz), 2,82 (2H, t, J=8 Hz), 3,51 (2H, t, J=8 Hz), 4,0-4,3 (4H, m), 4,64 (1H, m), 4,75 (2H, s), 6,65 (1H, d, J=9 Hz), 7,47 (2H, m), 8,65 (1H,s).

22. példa

N-[1-[(2,4-Diamino-6-pteridinil)-metil]-1,2,3,4tetrahidro-6-kinolin-karbonil]-L-glutaminsav ml etanolban feloldunk 50 mg 21. példa szerinti vegyületet, és hozzáadunk 0,24 ml 1 n nátriumhidroxidot, és a kapott keveréket ezen a hőmérsékleten

4,5 órán át keverjük. Ezután a keverést 25 °C-on 20 órán át folytatjuk, majd 1 ml vizet adagolunk hozzá, majd jéghűtés mellett a keverék pH-ját 3,7 értékre beállítjuk 1 n sósavval, és az anyagot hideg helyen 1 éjszakán át állni hagyjuk. A kiváló csapadékot szűrjük, ily módon 27 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (DMSO-d₆, δ): 1,8-2,2 (4H, m), 2,31 (2H, t,

J=8 Hz), 2,75 (2H, t, J=8 Hz), 3,60 (2H, t, J=8 Hz), 4,36 (1H, m), 4,70 (2H, s), 6,62 (1H, d, J=9 Hz), 7,51 (2H, m), 8,62 (1H, s).

Olvadáspont 204-208 °C (bomlik).

42. referenciapélda

4-[(2,4-Diamino-6-pteridinil)-metil]-3,4-dihidro-2H1,4-benzoxazin- 7-karboxilát ml dimetil-acetamidban 410 mg 6-bróm-metil2,4-diamino-pteridin-hidrobromid.izopropanol adduktumot és 200 mg 3,4-dihidro-2H-1,4-benzoxazin-7karboxil-metil-észtert szuszpendálunk, és a szuszpenziót 65 °C fürdőhőmérsékleten 4 órán át, majd 90 °C-on 19 órán át keverjük. Az anyagot ezután lehűtjük, a dimetil-acetamidot csökkentett nyomáson eltávolítjuk, és a visszamaradó anyaghoz kloroformot, majd vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldatot adagolunk. A kiváló csapadékot szűrjük, a szerves fázist vízzel mossuk, vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk, és az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform/metanol=97/3), amikor is 100 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (CDCI₃:CD₃OD=9:1, δ): 3,63 (2H, brt), 3,84 (3H, s), 4,32 (2H, brt), 4,72 (2H, s), 6,68 (1H, d,

J=9,0 Hz), 7,47 (1H, s), 7,50 (1H, d, J=9,0 Hz), 8,71 (1H,s).

43. referenciapélda

4-[(2,4-Diamino-6-pteridinil)-metil]-3,4-dihidro-2H1,4-benzoxazin- 7-karbonsav mg 42. referenciapélda szerinti vegyületet 20 ml 1 n nátrium-hidroxidból és 20 ml metanolból álló keverékben szuszpendálunk, és 2,5 órán át visszafolyatás közben melegítjük. Az oldatot ezután lehűtjük, az oldószert eltávolítjuk, a visszamaradó anyaghoz vizet adunk, és a pH értékét 1 π sósavval 5-re beállítjuk. Az anyagot ezután hideg helyen állni hagyjuk, a kiváló csapadékot szűrjük, szárítjuk, így 60,8 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (DMSO-d₆, δ): 3,63 (2H, m), 4,22 (2H, m),

4,71 (2H, s), 7,21 (1H, s), 8,29 (1H, s).

23. példa

Dietil-N-[1-[(2,4-diamino-6-pteridinil)-metil]-3,4dihidro-2H-1,4-benzoxazin-7-karbonil]-L-glutamát 64 μΙ dietil-foszfor-cianidátot 60 μΙ trietil-amint 5 ml vízmentes dimetil-formamidban oldunk, hozzáadunk 50 mg 43. referenciapélda szerinti vegyületet, és a kapott keveréket nitrogénatmoszférában 80 °C-on 5 percig keverjük. A keveréket ezután szobahőmérsékletre hűtjük, hozzáadunk 20 ml trietil-amint és 34 mg dietilglutamátot, és a keveréket 80 °C-on 2,5 órán át keverjük. Ezután lehűtjük, kloroformmal extraháljuk, a kloroformos fázist egymást követően telített vizes nátriumhidrogén-karbonát-oldattal, majd sóoldattal mossuk, a kloroformos fázist vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk, az oldószert csökkentett nyomáson elpárologtatjuk, a visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform/metanol=19/1), amikor is 10 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (CDCI₃:CD₃OD=9:1, δ): 1,23 (3H, t,

J=6,8 Hz), 1,29 (3H, t, J=6,8 Hz), 3,60 (2H, m), 4,11 (2H, q, J=6,8 Hz), 4,22 (2H, q, J=6,8 Hz), 4,32 (2H, m), 4,71 (2H, s), 6,69 (1H, d, J=10,0 Hz), 7,29 (1H, d, J=10,0 Hz), 7,36 (1H, s), 8,70 (1H, s).

24. példa

N-[4-[(2,4-Diamino-6-pteridinil)-metil]-3,4dihidro-2H-1,4-benzoxazin-7-karbonil]-Lglutaminsav ml etanolban feloldunk 9 mg 23. példa szerinti vegyületet, hozzáadunk 1 n nátrium-hidroxidot, és szobahőmérsékleten 4 napon át keverjük. Az oldószert ezután eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform/metanol/vizes ammó16

HU 223 948 Β1 nia=5/4/1), majd a cím szerinti vegyületet tartalmazó frakciókat összegyűjtjük, és az oldószert eltávolítjuk. A visszamaradó anyaghoz 200 μΙ telített vizes nátrium-hidrogén-karbonátot adagolunk, az oldat pHját 1 n sósavval 4-re beállítjuk, és 1 éjszakán át hideg helyen állni hagyjuk. A kiváló csapadékot szűrjük, így 2,8 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹ H-NMR (DMSO-d₆, δ): 1,86-1,95 (1H, m), 1,95-2,03 (1H, m), 2,24-2,38 (2H, m), 3,67 (2H, t, J=3,8 Hz),

4,25 (2H, t, J=3,8 Hz), 4,30 (1H, m), 4,70 (2H, s),

6,83 (1H, d, J=8,6 Hz), 7,26 (1H, s), 7,30 (1H, d,

J=8,6 Hz), 8,09 (1H, m), 8,70 (1H, s).

IR (KBr) v max. 3464, 1642 és 1512 cm-¹.

25. példa

N-[1-[(2,4-Diamino-6-pteridinil)-metil]-indolin-5karbonil]-DL-2-amino-4-foszfono-butirát ml vízmentes dimetil-formamidban 272 mg trietilamint és 440 mg dietil-ciano-foszfonsavat szuszpendálunk, majd hozzáadunk 303 mg 1-[(2,4-diamino-6pteridinil)-metil]-indolin-5-karbonsavat, és a kapott keveréket szobahőmérsékleten 1 éjszakán át keveijük (A oldat). Ezenkívül 5 ml vízmentes metanolban feloldunk 0 °C-on DL-2-amino-4-foszfono-vajsavat, majd hozzáadunk 1 ml tionil-kloridot fokozatosan ezen a hőmérsékleten, majd a keverék hőmérsékletét hagyjuk szobahőmérsékletre emelkedni, ezen az értéken 1 éjszakán át keveijük, majd az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk. A visszamaradó anyagot vízmentes dimetilformamidban oldjuk (B oldat). Ezután az A és B oldatokat összekeverjük, a keverékhez 505 mg trietil-amint adagolunk, és szobahőmérsékleten 3 napon át keverjük. Az oldószert ezután csökkentett nyomáson eltávolítjuk, így 700 mg anyagot nyerünk, ebből 100 mg-ot HPLC kromatográfiával frakcionálunk (oszlop: YMC-A323) eluens víz/acetonitril/trifluor-ecetsav=87,5/12,5/1, így mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (D₂O, δ): 1,7-2,3 (4H, m), 3,06 (2H, t,

J=8 Hz), 3,58 (2H, t, J=8 Hz), 3,84 (3H, s), 4,36 (1H, m), 4,70 (2H, s), 6,63 (1H, d, J=8,6 Hz), 7,60 (2H, m), 8,78 (1H,s).

44. referenciapélda

4-Amino-3-hidroxi-benzoát ml metanolban 4-amino-3-hidroxi-benzoesavat szuszpendálunk, a kapott szuszpenzión sósavgázt vezetünk át 10 percen keresztül, majd a keveréket szobahőmérsékleten 6 órán át keverjük. A kiváló csapadékot szűrjük, háromszor éterrel mossuk, majd vákuummal szárítjuk, így 4,15 g cím szerinti vegyületet nyerünk. ¹H-NMR (CDCIg, δ): 3,83 (3H, s), 6,68 (1H, d, J=8 Hz),

7,41 (2H, m).

45. referenciapélda

4-Metoxi-karbonÍI-2-hidroxi-klór-acetil-anilid ml diklór-metánban feloldunk 1 g 44. referenciapélda szerinti vegyületet és 4 ml trietil-amint, majd lehűtjük 0 °C-ra, hozzáadunk cseppenként 5 ml diklórmetánban oldott 1 ml klór-acetil-kloridot nitrogénatmoszférában 8 perc alatt, majd a keveréket ezen a hőmérsékleten 1 órán át keverjük. A keverékhez ezután telített vizes ammónium-klorid-oldatot adagolunk, a kiváló csapadékot szűrjük, az anyagot kloroform/aceton elegyből átkristályosítjuk, amikor is 0,83 g cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (CDCI₃, δ): 3,90 (3H, s), 4,25 (2H, s), 7,52 (2H, m), 8,37 (1H, d, J=8 Hz).

46. referenciapélda

Metil-3-oxo-3,4-dihidro-2H-1,4-benzoxazin-7karboxilát

300 ml etanolban 6 g 45. referenciapélda szerinti vegyületet szuszpendálunk, majd hozzáadunk 5 g kálium-acetátot, és a kapott keveréket nitrogénatmoszférában 90 percen át visszafolyatjuk. Ezután a keveréket lehűtjük, a kiváló csapadékot szűrjük, vákuumban szárítjuk, így 5,2 g cím szerinti vegyületet nyerünk. ¹H-NMR (DMSO-d₆, δ): 3,80 (3H, s), 4,63 (2H, s), 6,95 (1H, m), 7,43 (1H, m), 7,56 (1H, m).

47. referenciapélda

Metil-3_f4-dihidro-2H-1,4-benzoxazin-7-karboxilát ml tetrahidrofuránhoz nitrogénatmoszférában 10 ml 1 mólos tetrahidrofurán.borán komplexet, valamint 440 mg 46. referenciapélda szerinti vegyületet adagolunk 0 °C-on, majd a keveréket szobahőmérsékleten 15 percen át keverjük, majd 4 órán át visszafolyatás közben melegítjük. A keveréket ezután szobahőmérsékletre lehűtjük, 2,7 ml 6 n sósavat adagolunk hozzá, csökkentett nyomáson az anyagot betöményítjük, majd vízbe öntjük, 2 n nátrium-hidroxiddal meglúgosítjuk, és a cím szerinti vegyületet etil-acetáttal extraháljuk. A szerves fázist ezután sóoldattal mossuk, vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk, majd az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk. A maradék előhívását és eluálását hexán/etil-acetát=3/2 eleggyel végeztük, a cím szerinti vegyület mennyisége 310 mg. ¹H-NMR (CDCI₃, δ): 3,46 (2H, m), 3,84 (3H, s), 4,22 (2H, t, J=4,4 Hz), 4,30 (1H, m), 6,53 (1H, d,

J=9,8 Hz), 7,45 (1H, s), 7,47 (1H, d, J=9,8 Hz).

48. referenciapélda

Metil-N-benzil-oxi-karbonH-dihidro-2H-1,4benzoxazin- 7-karboxilát ml tetrahidrofuránban feloldunk 1,4 g 47. referenciapélda szerinti vegyületet, majd az oldathoz fokozatosan 700 mg nátrium-hidridet adagolunk, és szobahőmérsékleten 30 percen át keverjük. Ezután 3 ml benzil-oxi-karbonil-kloridot adagolunk hozzá, a kapott keveréket 1 éjszakán át keverjük, majd néhány csepp vizet adunk hozzá, és az anyagot hideg vízbe öntjük, és a cím szerinti vegyületet etil-acetáttal extraháljuk. A szerves fázist vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot hexán/etil-acetátból átkristályosítjuk, így 1,79 mg cím szerinti vegyületet nyerünk. ¹H-NMR (CDCI₃, δ): 3,85 (3H, s), 3,91 (2H, m), 4,25 (2H, m), 5,34 (2H, s), 7,35 (5H, m), 7,53 (2H, m),

7,99 (1H, m).

HU 223 948 Β1

49. referenciapélda

N-benzil-oxi-karbonil-3,4-dihidro-2H-1,4benzoxazin- 7-karbonsav ml etanolban 1,79 g 48. referenciapélda szerinti vegyületet szuszpendálunk, majd hozzáadunk 8,2 ml 1 n nátrium-hidroxidot, és a kapott keveréket 1 éjszakán át keverjük. Az oldószert ezután csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot 20 ml vízben oldjuk, majd fokozatosan 1 n sósavval a pH értékét 2-re beállítjuk, a kiváló csapadékot szűrjük, vákuumban szárítjuk, így 1,39 g cím szerinti vegyületet nyerünk. ¹H-NMR (CDCI₃, δ): 3,82 (2H, m), 4,14 (2H, m), 5,13 (2H, s), 7,2-7,7 (7H, m), 7,95 (1H, m).

50. referenciapélda

Dimetil-N-(3,4-dihidro-2H-1,4-benzoxazín- 7karbonil)-L-a-adipát ml tionil-kloridban 800 mg 49. referenciapélda szerinti vegyületet szuszpendálunk, majd hozzáadunk katalitikus mennyiségű dimetil-formamidot, és a kapott keveréket szobahőmérsékleten 2 órán át keverjük. Ezután a fölös mennyiségű tionil-kloridot csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a maradékot hexánnal elkeverjük, a kapott kristályos anyagot szűrjük, a kristályokat 20 ml diklór-metánban oldjuk, és a kapott oldathoz cseppenként 1 g trietil-aminban oldott L-a-amino-adipinsavdimetil-észter-hidrokloridot adagolunk jeges-vizes hűtés mellett. A kapott keveréket szobahőmérsékleten 1 éjszakán át keverjük, majd az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a maradékhoz etil-acetát és hígított sósav keverékét adagoljuk jéghűtés mellett. A kapott anyagot ezután 5 percig keverjük, majd a szerves fázist elválasztjuk, és telített vizes nátrium-hidrogénkarbonáttal mossuk, majd vízmentes magnéziumszulfáton szárítjuk, és az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk. A visszamaradó anyagot 80 ml etanolban oldjuk, majd hozzáadunk 400 mg 10%-os szénhordozós palládiumkatalizátort, és a kapott keveréket hidrogénatmoszférában szobahőmérsékleten 1 éjszakán át keverjük. A katalizátort ezután celiten leszűrjük, az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform/metanol=100/1), ily módon 230 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (CDCI3, δ): 1,62-2,1 (4H, m), 2,38 (2H, t,

J=6,8 Hz), 3,46 (2H, m), 3,68 (3H, s), 3,77 (3H, s),

4,24 (2H, m), 4,72 (1H, m), 6,59 (1H, d, J=8,3 Hz),

7,33 (2H, m).

26. példa

Dimetil-N-[1-[(2,4-diamino-6-pteridinil)-metil]-3,4dihidro-2H-1,4-benzoxazin-7-karbonil]-L-a-aminoadipát ml dimetil-acetamidban 200 mg 50. referenciapélda szerinti vegyületet és 226 mg 6-bróm-metil-2,4diamino-pteridin-hidrobromid.izopropanol adduktumot szuszpendálunk, és 60 °C-on 6 órán át keverjük. Ezután lehűtjük, a keveréket telített vizes nátriumhidrogén-karbonát-oldatba öntjük, és kloroformban extraháljuk. A szerves fázist vízmentes magnéziumszulfáton szárítjuk, az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform/metanol=10/1), amikor is

260 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (CD3OD, δ): 1,6-2,0 (4H, m), 2,36 (2H, t,

J=6,8 Hz), 3,58 (2H, m), 3,66 (3H, s), 3,76 (3H, s),

4,39 (2H, m), 4,67 (2H, bs), 4,73 (1H, m), 6,66 (1H, d, J=8,3 Hz), 6,99 (1H, t, J=7,3 Hz), 7,29 (2H, m),

8,70 (1H,s).

27. példa

N-[1-[(2,4-Diamino-6-pteridinll)-metil]-3,4dihldro-2H-1,4-benzoxazin-7-karbonil]-L-a-aminoadipátsav

260 mg 26. példa szerinti vegyületet feloldunk 12 ml etanolban, hozzáadunk 0,45 ml 1 n nátriumhidroxidot 35 °C-on, és a kapott keveréket ezen a hőmérsékleten 4 órán át, majd 25 °C-on 20 órán át keverjük, majd 0,5 ml vizet adunk a keverékhez, és az etanolt csökkentett nyomáson eltávolítjuk. A visszamaradó anyagot 6 ml vízben oldjuk, a pH-t 3,7 értékre beállítjuk 1 n sósavval, jeges vizes hűtés mellett 1 éjszakán át állni hagyjuk. A kiváló csapadékot szűrjük, így 176 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (DMSO-dg, δ): 1,5-2,0 (4H, m), 2,14 (2H, t,

J=6,8 Hz), 3,68 (2H, m), 4,28 (3H, m), 4,72 (2H, bs), 6,80 (1H, t, J=8,3 Hz), 7,31 (2H, m), 8,13 (1H, d, J=7,3 Hz), 8,71 (1H, s).

51. referenciapélda a-Metil-gamma-benzil-N-tbutoxi-karbonil-L-glutamát ml dimetil-formamidban feloldunk 5 g gammabenzil-N-terc-butoxi-karbonil-L-glutamátot, és 2,5 g nátrium-hidrogén-karbonátot szuszpendálunk benne, majd hozzáadunk 75 ml dimetil-formamidban oldott

10,5 g metil-jodidot, és a kapott keveréket szobahőmérsékleten 24 órán át keverjük. Ezután a keveréket betöményítjük csökkentett nyomáson, a visszamaradó anyagot 70 ml vízbe öntjük, és etil-acetát/nhexán=1/1 eleggyel extraháljuk. A szerves fázist vízzel mossuk, vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, és az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk. A visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (etil-acetát/n-hexán=1/2), amikor is 5,2 g cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹ H-NMR (CDCI3, δ): 1,43 (9H, s), 1,92-2,01 (1H, m),

2,11-2,37 (1H, m), 2,42-2,51 (1H, m), 3,73 (3H, s),

4,23-4,40 (1H, m), 5,12 (2H, s), 7,35 (5H, s).

52. referenciapélda a-Metil-N-t-butoxi-karbonil-L-glutamát ml metanolban feloldunk 5,2 g 51. referenciapélda szerinti vegyületet, hozzáadunk 1,1 g 10%-os szénhordozós palládiumkatalizátort, majd a kapott keveréket hidrogénatmoszférában szobahőmérsékleten 15 órán át keverjük. A katalizátort azután celiten szűrjük, az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a maradékot telített, vizes nátrium-hidrogén-karbonátban oldjuk, az oldatot kloroformmal mossuk, a vizes fázist

HU 223 948 Β1 elválasztjuk, a pH-ját 4-re beállítjuk 5%-os citromsavval, majd kloroformmal extraháljuk. A kloroformos fázist nátrium-szulfáton szárítjuk, az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, így 3,9 g cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (CDCI₃, δ): 1,44 (9H, s), 1,89-2,04 (1H, m),

2,09-2,27 (1H, m), 2,33-2,59 (2H, m), 3,75 (3H, s),

4,24—4,44 (1H, m), 5,17-5,21 (1H, m), 9,38 (1H, bs).

53. referenciapélda

Metil-4-amino-n-butirát-hidroklorid ml metanolban feloldunk 1 g 4-amino-nvajsavat, majd az oldaton 10 percen át sósavgázt vezetünk át, és a keveréket szobahőmérsékleten 5 órán át keverjük. Az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, így 1,5 g cím szerinti vegyületet nyerünk. ¹H-NMR (DMSO-dg, δ): 1,83-2,24 (2H, m), 2,32-2,60 (2H, m), 2,76-3,26 (2H, m), 3,61 (3H, s), 8,26 (2H, bs).

54. referenciapélda a-Metil-N-t-butoxi-karbonil-N’-(3-metoxi-karbonilpropil)-L-glutaminát ml tetrahidrofúránban feloldunk 518 mg 52. referenciapélda szerinti vegyületet és 0,33 ml trietil-amint, majd hozzáadunk 1 ml tetrahidrofúránban oldott 0,31 ml izobutil-klór-karbonátot -20 °C-on nitrogénatmoszférában, és a keveréket 30 percen át keverjük. Ezután hozzáadunk 5 ml tetrahidrofúránban szuszpendált 366 mg 53. referenciapélda szerinti vegyületet és 0,33 ml trietil-amint, és a kapott keveréket 1 órán át keverjük, majd a hőmérsékletet hagyjuk fokozatosan szobahőmérsékletre emelkedni, és ezen az értéken 24 órán át keverjük. Az oldószert ezután csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot etil-acetátban oldjuk, az etil-acetátos réteget egymást követően 5%-os citromsavoldattal, telített vizes nátrium-hidrogén-karbonáttal, majd vízzel mossuk, és vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk. Az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform/metanol=99/1), így 575 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (CDCI3, δ): 1,44 (9H, s), 1,78-1,99 (3H, m),

2,16-2,19 (1H, m), 2,22-2,31 (2H, m), 2,39 (2H, t,

J=7,1 Hz), 2,70 (2H, q, J=6,5 Hz), 3,68 (3H, s), 3,74 (3H, s), 4,14-4,31 (1H, m), 5,35 (1H, bs), 6,43 (1H, bs).

55. referenciapélda a-Metil-N’-(3-metoxi-karbonil-propil)-L-glutamináttrifluor-acetát

726 mg 54. referenciapélda szerinti vegyületet feloldunk 2 ml trifluor-ecetsavban jéghűtés mellett, a kapott keveréket 1 órán át keverjük, majd az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, így 754 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (CDCI₃:CD₃OD=20:1, δ): 0,92 (2H, kvint,

J=6,3 Hz), 2,04-2,42 (4H, m), 2,50 (2H, t,

J=6,3 Hz), 3,17-3,24 (2H, m), 3,67 (3H, s), 3,81 (3H, s), 4,09-4,15 (1H, m), 7,44 (1H, t, J=6,0 Hz).

56. referenciapélda a-Metil-N-( 1 -benzil-oxi-karbonil-indolin-5-karbonil)N’-(3-metoxi-karbonil-propil)-L-glutaminát ml tionil-kloridot elkeverünk 599 mg 1-benziloxi-karbonil-indolin-5-karbonsavval, és 2 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd szárazra pároljuk csökkentett nyomáson, a visszamaradó anyagot feloldjuk 7 ml metilén-kloridban, és a kapott oldathoz 3 ml vízben oldott 754 mg 55. referenciapélda szerinti vegyületet és 534 mg nátrium-hidrogén-karbonátot adagolunk szobahőmérsékleten, és a kapott anyagot 15 órán át keverjük. Ezután a keverékhez nátriumhidrogén-karbonátot adagolunk, amíg a pH értéke 8 lesz, ekkor az oldhatatlan anyagot celiten való szűréssel eltávolítjuk, a metilén-kloridos réteget elválasztjuk, egymást követően 1 n sósavval, majd vízzel mossuk, és vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk. Az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform/metanol=99/1), így 474 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (CDCI₃, δ): 1,81 (2H, kvint, J=7,0 Hz),

2,09-2,27 (4H, m), 2,34 (2H, t, J=7,3 Hz), 3,15 (2H, t, J=9,0 Hz), 3,27 (2H, t, J=5,4 Hz), 3,65 (3H, s), 3,77 (3H, s), 4,10 (2H, t, J=8,8 Hz), 4,65-4,75 (1H, m), 5,28 (2H, s), 6,38-6,45 (1H, m), 7,36-7,46 (6H, m), 7,66-7,68 (2H, m).

57. referenciapélda a-Metil-N-(indolin-5-karbonil)-N’-(3-metoxikarbonil-propil)-L-glutaminát ml metanolban feloldunk 470 mg 56. referenciapélda szerinti vegyületet, hozzáadunk 90 mg 10%-os szénhordozós palládiumkatalizátort, és hidrogénatmoszférában szobahőmérsékleten 15 órán át keverjük. Ezután a katalizátort celiten szűrjük, és az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, így 350 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (CDCI₃, δ): 1,66-2,48 (8H, m), 2,81-3,30 (4H, m), 3,50 (2H, t, J=6,0 Hz), 3,64 (3H, s), 3,73 (3H, s), 4,49-4,81 (1H, m), 6,51 (2H, d, J=9,0 Hz),

6,62-6,84 (1H, m), 7,21-7,33 (1H, m), 7,42-7,57 (2H, m).

28. példa a-Metil-N-[ 1-[(2,4-diamíno-6-pteridinil)-metilJindolin-5-karbonil]-N’-(3-metoxi-karbonil-propil)-Lglutaminát ml dimetil-acetamidban 350 mg 57. referenciapélda szerinti vegyületet és 414 mg 6-bróm-metil-2,4diamino-pteridin-hidrobromid.izopropanol adduktumot szuszpendálunk, majd szobahőmérsékleten 24 órán át keverjük, majd hozzáadunk 0,29 ml dietil-amint, és a keverést további 10 percen át folytatjuk. Az anyagot ezután szilikagélen kromatografáljuk (etil-acetát, majd kloroform/metanol=9/1), amikor is 263 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

HU 223 948 Β1 ¹H-NMR (DMSO-d₆.CDCI₃=7:3, δ): 1,67 (2H, kvint,

J=6,9 Hz), 1,91-2,14 (2H, m), 2,19-2,33 (4H, m),

2,97-3,13 (4H, m), 3,56-3,59 (5H, m), 3,65 (3H, s), 4,34-4,44 (1H, m), 4,55 (2H, s), 6,67 (1H, d, J=8,3 Hz), 7,32 (4H, bs), 7,62-7,66 (2H, m), 7,84 (1H, t, J=8,3 Hz), 8,33 (1H, d, J=7,3 Hz), 8,71 (1H, s).

29. példa

N-[1-[(2,4-Diamino-6-pteridinil)-metil]-indolin-5karbonil]-N’-(3-metoxi-karbonil-propil)-L-glutaminát ml metanolban feloldunk 250 mg 28. példa szerinti vegyületet, hozzáadunk 0,95 ml 1 n nátriumhidroxidot, és a kapott anyagot szobahőmérsékleten 20 percen át keverjük. Ezután, miközben a vízfürdő hőmérsékletét 36 °C értéken vagy ez alatt tartjuk, az oldószert csökkentett hőmérsékleten vagy ez alatt eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform/metanol/28%-os vizes ammónia=5/4/1), amikor is barnás színű anyagot nyerünk, ezt feloldjuk vízben, az oldhatatlan részt leszűrjük, az oldat pH-ját 1 n sósavval 3,7 értékre beállítjuk. A kiváló barnás színű csapadékot szűrjük, így 144 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (DMSO-d₆:CDCI₃=9:1, δ): 1,61 (2H, kvint,

J=7,0 Hz), 1,89-2,08 (2H, m), 2,13-2,30 (4H, m),

2,95-3,10 (4H, m), 3,58 (2H, t, 3=8,0 Hz),

4,25-4,38 (1H, m), 4,55 (2H, s), 6,70 (1H, d,

J=8,3 Hz), 7,61-7,65 (2H, m), 7,85 (1H, t,

J=5,8 Hz), 8,21 (1H, d, J=7,3 Hz), 8,73 (1H, s).

30. példa

Ammónium-N-[ 1 -[(2,4-diamino-6-pteridinil)-metil]indolin-5-karbonil]-homociszteát ml benzolban feloldunk 330 ml homociszteinsav-hidrogén-bromidot, hozzáadunk 870 μΙ trietil-amint és 630 μΙ klór-trimetil-szilánt nitrogénatmoszférában, és a kapott keveréket szobahőmérsékleten 3 napon át keverjük. A kiváló csapadékot szűrjük, a szűrletet betöményítjük, így 450 mg szililezett homociszteinsavat kapunk. Ezután nitrogénatmoszférában 18 ml dimetil-formamidban feloldunk 213 μΙ dimetil-ciano-foszfonátot és 172 μΙ amint, hozzáadunk kis részletekben 170 mg 1-[(2,4-diamino-6pteridinil)-metil]-indolin-5-karbonsavat szobahőmérsékleten, és a keveréket 3 órán át ezen az értéken keverjük. Az oldathoz ezután 2 ml dimetil-formamidban oldott fenti 450 mg szililezett homociszteinsavat adagolunk, és szobahőmérsékleten 2 napon át keverjük. Ezután a keverékhez 1 ml vizet adunk, az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyaghoz 3%-os ammónium-hidrogén-karbonátot adunk, majd az oldhatatlan anyagot eltávolítjuk, a szűrletet DEAE-cellulóz oszlopra visszük, vízzel átmossuk, 3%-os ammónium-hidrogén-karbonátoldattal eluáljuk, így 18 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (D₂O-d₆, δ): 2,0-2,4 (2H, m), 3,15 (4H, m),

3,49 (2H, m), 4,34 (1H, m), 4,49 (2H, s), 6,6 (1H, m), 7,55 (2H, m), 8,69 (1H,s).

58. referenciapélda

Metil-3,4-dihidro-2H-1,4-benzotiazin-karboxilát g 2-amino-benztiazol-6-karbonsavat elkeverünk 27 g kálium-hidroxiddal és 22 g vízzel, majd visszafolyatás közben nitrogénatmoszférában 3 órán át melegítjük. A keveréket ezután szobahőmérsékletre lehűtjük, hozzáadunk 20 ml vizet, 40 ml 1,2-dibróm-etánt és 3 g hexadecil-tributil-foszfónium-bromidot, és a keveréket 6 órán át visszafolyatás közben melegítjük. A keveréket ezután szobahőmérsékletre hűtjük, vizet és kloroformot adunk hozzá, az oldhatatlan anyagot dekantálással elválasztjuk, a vizes fázis pH-ját 3-ra beállítjuk sósavval, és a kloroformos fázist elválasztjuk. Ezt telített sóoldattal átmossuk, vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, és a visszamaradó anyagot metanolban oldjuk. Az oldaton ezután 10 percen át sósavgázt vezetünk át, a keveréket szobahőmérsékleten 1 éjszakán át keverjük, az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyaghoz vizet és etil-acetátot adunk, és a vizes fázis pH-ját 1 n nátrium-hidroxiddal 5 értékre beállítjuk, majd etil-acetáttal extraháljuk. A szerves fázist telített vizes sóoldattal mossuk, nátrium-szulfáton szárítjuk, az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (etil-acetát/hexán=1/4), így 721 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (CDCI₃, δ): 2,9-3,1 (2H, m), 3,6-3,9 (2H, m),

3,83 (3H, s), 4,0-5,0 (1H, br), 6,39 (1H, d,

J=8,4 Hz), 7,45-7,75 (2H, m).

59. referenciapélda

N-Benzil-oxi-karbonil-3,4-dihidro-2H-1,4benzotiazin-7-karbonsav

313 mg 58. referenciapélda szerinti vegyületet feloldunk 10 ml tetrahidrofuránban, hozzáadunk kis részletekben 180 mg nátrium-hidridet, és a kapott keveréket szobahőmérsékleten 20 percen át keverjük. Ezután hozzáadunk 1,3 ml karbobenzoxi-kloridot, és a keverést 1 éjszakán át folytatjuk. Ezután a keverékhez vizet adunk, etil-acetáttal extraháljuk, a szerves fázist vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, majd az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk. A maradékot szilikagél oszlopon kromatografáljuk (etil-acetát/hexán=1/10) és a kapott metil-N-karbobenzoxi3,4-dihidro-2H-1,4-benztiazin-7-karboxilátot 15 ml etanolban szuszpendáljuk. A szuszpenzióhoz ezután 1,9 ml 1 n nátrium-hidroxidot adunk, és a keveréket 1 éjszakán át keverjük. Az oldószert ezután csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot 20 ml vízben oldjuk, majd fokozatosan 1 n sósavval a pH értékét 3-ra beállítjuk, és a keveréket kloroformmal extraháljuk. A szerves fázist telített sóoldattal mossuk, vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a maradékot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform/metanol=95/5), amikor is 208 g cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (CDCI₃:CD₃OD=9:1, δ): 3,0-3,3 (2H, m),

3,8-4,1 (2H, m), 5,25 (2H, s), 7,3-7,9 (8H, m).

HU 223 948 Β1

60. referenciapélda

Dietil-N-(3,4-dihidro-2H-1,4-benzotiazin-7karbonil)-L-glutamát ml dimetil-formamidban feloldunk 208 mg 59. referenciapélda szerinti vegyületet, 151 mg dietil-Lglutamát-hidrokloridot, 90 mg 1-hidroxi-benztriazolt és 70 ml n-metil-morfolint, majd hozzáadunk jéghűtés mellett 145 mg diciklohexil-karbodiimidet, és a kapott keveréket ezen a hőmérsékleten 1 órán át, majd szobahőmérsékleten 1 éjszakán át keverjük. A keverékhez ezután etil-acetátot adagolunk, a kiváló csapadékot szűrjük, a szűrletet egymást követően vizes nátrium-hidrogén-karbonáttal, majd telített sóoldattal mossuk, vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, majd az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk. A visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (etil-acetát/hexán=1/2), majd a kapott dietil-N-[N’karbobenzoxi-3,4-dihidro-2H-1,4-benztiazin-7karbonil]-L-glutamátot feloldjuk 20 ml etanolban, hozzáadunk 700 mg 10%-os szénhordozós palládiumot, és hidrogénatmoszférában szobahőmérsékleten 1 éjszakán át keverjük. A katalizátort ezután celiten szűrjük, az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (etil-acetát/hexán=2/3), így 83 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (CDCI₃:CD₃OD=9:1, δ): 1,25 (6H, m), 2,0-2,7 (4H, m), 2,9-3,1 (2H, m), 3,6-3,8 (2H, m), 3,9-4,4 (5H, m), 6,45 (1H, d, J=8,0 Hz), 7,2-7,6 (2H, m).

31. példa

Dietil-N-[1-[(2,4-diamino-6-pteridinil)-metil]-3,4dihidro-2H-1,4-benzotiazin-7-karbonil]-L-glutamát 3 ml dimetil-acetamidban 83 mg 60. referenciapélda szerinti vegyületet és 85 mg 6-bróm-metil-2,4diamino-pteridin-hidrobromid.izopropanol adduktumot szuszpendálunk, a kapott szuszpenziót 60 °C-on 3 órán át, majd 100 °C-on 30 percen át keverjük, majd lehűtjük, telített vizes nátrium-hidrogén-karbonátoldatba öntjük, háromszor kloroformmal extraháljuk, a szerves fázist vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, és az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk. A visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform/metanol=93/7), így 21 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹ H-NMR (CDCI₃:CD₃OD=9:1, δ): 1,26 (6H, m), 2,0-2,3 (2H, m), 2,46 (2H, m), 3,12 (2H, m), 3,91 (2H, m),

4,1-4,3 (4H, m), 4,62 (1H, m), 4,78 (2H, s), 6,69 (1H, d, J=8,9 Hz), 7,04 (1H, m), 7,60 (1H, d,

J=2,2 Hz), 8,66 (1H, s).

32. példa

N-[ 1-[(2,4-Diamino-6-pteridinil)-metil]-3,4dihidro-2H-1,4-benzotiazin-7-karbonil]-Lglutaminsav mg 31. példa szerinti vegyületet feloldunk 2 ml etanolban, hozzáadunk 170 pl 1 n nátrium-hidroxidot 35 °C hőmérsékleten, és a keveréket ezen a hőmérsékleten 4 órán át, majd 25 °C-on 20 órán át folytatjuk. Ezután 0,5 ml vizet adagolunk hozzá, és az etanolt csökkentett nyomáson eltávolítjuk. A visszamaradó anyagot 6 ml vízben oldjuk, a pH értékét 1 n sósavval 3,7-re beállítjuk jéghűtés mellett, majd az anyagot 1 éjszakán át hideg helyen állni hagyjuk. A kiváló csapadékot szűrjük, így 18 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (DMSO-d₆, δ): 1,8-2,2 (2H, m), 2,30 (2H, m), 3,18 (2H, m), 3,95 (2H, m), 4,37 (1H, m), 4,76 (2H, s), 6,97 (1H, d, J=8,8 Hz), 7,42 (1H, m), 7,59 (1H, d, J=2,0 Hz), 8,22 (1H, d, J=7,3 Hz), 8,67 (1H, s).

33. példa

N-[1-[(2,4-Diamino-6-pteridinil)-metil]-3,4-oxodihidro-2H-1,4-benzotiazin-7-karbonil]-Lglutaminsav mg 32. példa szerinti vegyületet 1 ml vízben szuszpendálunk, hozzáadunk 1 n nátrium-hidroxidot a keverék oldására, majd jéghűtés mellett 50 pl 0,5 mólos nátrium-metaperjodátot adagolunk hozzá, és a kapott keveréket ezen a hőmérsékleten 5 órán át keverjük. Ezután a pH értékét 3,5-re beállítjuk, a kiváló csapadékot szűrjük, így 4 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (DMSO-d₆, δ): 1,82-2,2 (2H, m), 2,33 (2H, m), 2,9-3,3 (2H, m), 3,8-4,0 (1H, m), 4,2-1,5 (2H, m), 4,83 (1H, d, J=17,1 Hz), 5,19 (1H, d, J=17,1 Hz), 7,07 (1H, d, J=9,3 Hz), 7,7-7,9 (1H, m), 8,1-8,2 (1H, m), 8,42 (1H, m), 8,72 (1H, s).

IR (KBr) max. 2800-3600, 1644, 1608, 1552, 1504 és 1008 cm-¹.

FAB-MS 515 (M+1)⁺.

61. referenciapélda

N-Butoxi-karbonil-N’-metánszulfonil-glutaminát 268 ml tetrahidrofuránban feloldunk 13,6 g N,N’karbonil-diimidazolt és 25 g a-benzil-[N-(terc-butoxikarbonil)-glutamátot], és a kapott keveréket jéghűtés mellett 1 órán át keverjük. Ezután az oldatot cseppenként 20,5 g metánszulfonamidot és 32,9 g 1,8-diazabiciklo[5.4.0]-7-undecént tartalmazó 132 ml tetrahidrofuránhoz adagoljuk jéghűtés mellett. Az adagolás befejezése után a keverék hőmérsékletét szobahőmérsékletre emeljük, és 4 napon át keverjük, majd hozzáadunk 500 ml 1 n sósavat, kloroformmal extraháljuk, a szerves fázist vízmentes magnéziumszulfáton szárítjuk, és az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, így 30 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹ H-NMR (CDCI₃, δ): 1,42 (9H, s), 1,8-2,8 (4H, m), 3,25 (3H, s), 4,32 (1H, m), 5,14 (2H, s), 7,40 (5H, s).

62. referenciapélda

Benzil-N'-metánszulfonil-glutaminát-trifluor-acetát 4,65 g 61. referenciapélda szerinti vegyületet feloldunk 60 ml trifluor-ecetsavban, és az oldatot szobahőmérsékleten 1 órán át keverjük. Ezután a keveréket 30 °C-on betöményítjük, a maradékot éterrel elkeverjük, így 4,5 g cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (CDCI₃, δ): 1,8-2,8 (4H, m), 3,20 (3H, s), 4,50 (1H, m), 5,28 (2H, s), 7,42 (5H, s).

HU 223 948 Β1

34. példa

Benzil-N-[1-[(2,4-diamino-6-pterídinil)-metil]indonil-5-karbonil]-N’-metánszulfonil-glutaminát 18 ml dimetil-formamidban feloldunk 213 μΙ dietilciano-foszfonátot és 172 μΙ dietil-amint nitrogénatmoszférában, majd hozzáadunk 160 mg 1-[(2,4diamino-6-pteridinil)-metil]-indolin-5-karbonsavat kis részletekben, majd a kapott keveréket ezen a hőmérsékleten 3 órán át keverjük. A keverékhez ezután 3 ml dimetil-formamidban oldott 450 mg 62. referenciapélda szerinti vegyületet és 180 μΙ trietil-amint adagolunk, és az anyagot szobahőmérsékleten 3 napon át keverjük. Ezután 1 ml vizet adagolunk hozzá, az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot szilikagélen kromatografáljuk (kloroform/metanol/vizes ammónia=15/5/1), így 60 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (DMSO-dg, δ): 1,9-2,1 (2H, m), 2,3-2,5 (2H, m), 2,98 (2H, t, J=8,6 Hz), 3,28 (3H, s), 3,55 (2H, t, J=8,6 Hz), 4,21 (1H, m), 4,53 (2H, s), 5,04 (2H, s),

6.71 (1H, d, J=8,6 Hz), 7,34 (5H, s), 7,55 (2H, m),

8.72 (1H, s).

35. példa

N-[1-[(2,4-Diamino-6-pteridinil)-metil]-indonil-5karbonil]-N’-metánszulfonil-glutamin 25 mg 34. példa szerinti vegyületet 5 ml etanolban szuszpendálunk, hozzáadunk 200 μΙ 1 n nátriumhidroxidot, és a keveréket szobahőmérsékleten 1 éj10 szakán át keverjük. Ezután 0,5 ml vizet adunk hozzá, majd az etanolt csökkentett nyomáson eltávolítjuk, a visszamaradó anyagot 6 ml vízben oldjuk, az oldat pH-ját 1 n sósavval jéghűtés mellett 3,7-re beállítjuk, majd a keveréket hideg helyen 1 éjszakán át állni hagy15 juk. A kiváló csapadékot szűrjük, így 20 mg cím szerinti vegyületet nyerünk.

¹H-NMR (DMSO-d₆, δ): 1,92-2,1 (2H, m), 2,2-2,4 (2H, m), 3,00 (2H, t, J=8,6 Hz), 3,19 (3H, s), 3,60 (2H, t, J=8,6 Hz), 4,35 (1H, m), 4,56 (2H, s), 6,70 (1H, d,

J=8,6 Hz), 7,63 (2H, m), 8,75 (1H, s).

Claims (20)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás (I) általános képletű vegyületek előállítására - a képletben

   R¹ jelentése CH₂-, CH₂CH₂-, CH₂O-, CH₂S- és

   CH₂S(O)-csoport,

   R² jelentése hidrogénatom, 1-4 szénatomos alkilcsoport vagy benzilcsoport, n jelentése 1-4 közötti szám,

   R³ jelentése COOR⁴ általános képletű csoport - a képletben R⁴ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport -, NHCOR⁵ általános képletű csoport - a képletben R⁵ jelentése adott esetben -COOH vagy (1-4 szénatomos alkoxi)karbonil-csoporttal szubsztituált fenilcsoport -, CONR⁶R⁷ általános képletű csoport - a képletben R⁶ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport, R⁷ jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport, adott esetben -COOH vagy (1-4 szénatomos alkoxi)-karbonil-csoporttal szubsztituált fenilcsoport, 1-4 szénatomos alkil-szulfonil-csoport vagy [(1-4 szénatomos alkoxi)-karbonil]-(1-4 szénatomos alkil)-csoport és R³ jelentése lehet még PO₃H₂- vagy SO₃H-csoport -, azzal jellemezve, hogy

   a) egy (l)-1 általános képletű vegyületet - a képletben R¹ jelentése a fenti és A¹ jelentése védőcsoport egy (I)-2 általános képletű vegyülettel - a képletben R², R³ és n jelentése a fenti - reagáltatunk, amikor is egy (l)-3 általános képletű vegyületet nyerünk - a képletben R¹, R², R³, n és A¹ jelentése a fenti -, a kapott vegyületről a védőcsoportokat eltávolítjuk, majd egy (l)-4 általános képletű vegyülettel - a képletben X jelentése halogénatom - reagáltatjuk,

   b) egy (l)-4 általános képletű vegyületet - a képletben X jelentése a fenti - egy (l)-5 általános képletű vegyülettel reagáltatunk - a képletben R¹ jelentése a fenti és R’ jelentése hidrogénatom vagy rövid szénláncú alkilcsoport -, amikor is egy (l)-6 általános képletű vegyületet - a képletben R¹ és R’ jelentése a fenti - nyerünk, és ha a kapott vegyületben R’ jelentése hidrogénatomtól eltérő, a vegyületet hidrolizáljuk, majd egy (l)-2 általános képletű vegyülettel - a képletben R², R³ és n jelentése a fenti - reagáltatjuk,

   c) egy (l)-7 általános képletű vegyületet - a képletben R² és n jelentése a fenti és A² jelentése védőcsoport - egy (l)-8 képletű vegyülettel reagáltatunk, amikor is egy (l)-9 általános képletű vegyületet nyerünk - a képletben R², n és A² jelentése a fenti -, majd a védőcsoportokat eltávolítjuk, és a kapott vegyületet egy (l)-1 általános képletű vegyülettel - a képletben R¹ és A¹ jelentése a fenti - reagáltatjuk, amikor is (1)-10 általános képletű vegyületet nyerünk - a képletben R¹, R², n és A¹ jelentése a fenti -, ezt egy (I )-4 általános képletű vegyülettel reagáltatjuk - a képletben X jelentése a fenti -, majd a kapott vegyületet gyűrűnyitási reakciónak vetjük alá.
2. 2. Eljárás (I) általános képletű vegyületek előállítására - a képletben R¹ jelentése CH₂-, CH₂CH₂-csoport,

   R² jelentése hidrogénatom, 1-4 szénatomos alkilcsoport, n jelentése 2,

   R³ jelentése COOR⁴ általános képletű csoport - a képletben R⁴ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport -, azzal jellemezve, hogy egy (l)-1 általános képletű vegyületet - a képletben R¹ jelentése a fenti és A¹ jelentése védőcsoport - egy (I)-2 általános képletű vegyülettel - a képletben R², R³ és n jelentése a fenti - reagáltatunk, amikor is egy (l)-3 általános képletű vegyületet nyerünk - a képletben R¹, R², R³, n és A¹ jelen22

   HU 223 948 Β1 tése a fenti a kapott vegyületről a védőcsoportokat eltávolítjuk, majd egy (l)-4 általános képletű vegyülettel - a képletben X jelentése halogénatom - reagáltatjuk.
3. 3. Eljárás (I) általános képletű vegyületek előállítására - a képletben

   R¹ jelentése CH₂-, CH₂CH₂-csoport,

   R² jelentése hidrogénatom, 1-4 szénatomos alkilcsoport, n jelentése 3,

   R³ jelentése NHCOR⁵ általános képletű csoport - a képletben R⁵ jelentése fenilcsoport -, azzal jellemezve, hogy egy (l)-1 általános képletű vegyületet - a képletben R¹ jelentése a fenti és A¹ jelentése védőcsoport - egy (l)-2 általános képletű vegyülettel - a képletben R², R³ és n jelentése a fenti - reagáltatunk, amikor is egy (l)-3 általános képletű vegyületet nyerünk - a képletben R¹, R², R³, n és A¹ jelentése a fenti -, a kapott vegyületről a védőcsoportokat eltávolítjuk, majd egy (l)-4 általános képletű vegyülettel - a képletben X jelentése halogénatom - reagáltatjuk.
4. 4. Eljárás (I) általános képletű vegyületek előállítására - a képletben

   R¹ jelentése CH₂-, CH₂CH₂-csoport,

   R² jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport, n jelentése 3,

   R³ jelentése NHCOR⁵ általános képletű csoport - a képletben R⁵ jelentése -COOH vagy (1-4 szénatomos alkoxi)-karbonil-csoporttal szubsztituált fenilcsoport -, azzal jellemezve, hogy

   a) egy (l)-1 általános képletű vegyületet - a képletben R¹ jelentése a fenti és A¹ jelentése védőcsoport egy (l)-2 általános képletű vegyülettel - a képletben R², R³ és n jelentése a fenti - reagáltatunk, amikor is egy (l)-3 általános képletű vegyületet nyerünk - a képletben R¹, R², R³, n és A¹ jelentése a fenti -, a kapott vegyületről a védőcsoportokat eltávolítjuk, majd egy (l)-4 általános képletű vegyülettel - a képletben X jelentése halogénatom - reagáltatjuk,

   b) egy (I)-7 általános képletű vegyületet - a képletben R² és N jelentése a fenti és A² jelentése védőcsoport - egy (I )-8 képletű vegyülettel reagáltatunk, amikor is egy (l)-9 általános képletű vegyületet nyerünk - a képletben R², n és A² jelentése a fenti -, majd a védőcsoportokat eltávolítjuk, és a kapott vegyületet egy (l)-1 általános képletű vegyülettel - a képletben R¹ és A¹ jelentése a fenti - reagáltatjuk, amikor is (1)-10 általános képletű vegyületet nyerünk - a képletben R¹, R², n és A jelentése a fenti -, ezt egy (l)-4 általános képletű vegyülettel reagáltatjuk - a képletben X jelentése a fenti -, majd a kapott vegyületet gyűrűnyitási reakciónak vetjük alá.
5. 5. Eljárás (1) általános képletű vegyületek előállítására - a képletben

   R¹ jelentése CH₂O-, CH₂S- és CH₂SO-csoport,

   R² jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport, n jelentése 3,

   R³ jelentése COOR⁴ általános képletű csoport - a képletben R⁴ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport -, azzal jellemezve, hogy egy (l)-4 általános képletű vegyületet - a képletben X jelentése a fenti - egy (l)-5 általános képletű vegyülettel reagáltatunk - a képletben R¹ jelentése a fenti, R’ jelentése hidrogénatom vagy rövid szénláncú alkilcsoport -, amikor is egy (l)-6 általános képletű vegyületet - a képletben R¹ és R’ jelentése a fenti -, és ha a kapott vegyületben R’ jelentése hidrogénatomtól eltérő, a vegyületet hidrolizáljuk, majd egy (l)-2 általános képletű vegyülettel - a képletben R², R³ és n jelentése a fenti - reagáltatjuk.
6. 6. Eljárás (I) általános képletű vegyületek előállítására - a képletben R¹ jelentése CH₂-csoport,

   R² jelentése hidrogénatom, 1-4 szénatomos alkilcsoport, n jelentése 2-4 közötti szám,

   R³ jelentése COOR⁴ általános képletű csoport - a képletben R⁴ jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport - vagy CONR⁶R⁷ általános képletű csoport a képletben R⁶ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport, R⁷ jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport vagy adott esetben -COOH vagy (1-4 szénatomos alkoxi)-karbonilcsoporttal szubsztituált fenilcsoport -, azzal jellemezve, hogy

   a) egy (l)-1 általános képletű vegyületet - a képletben R¹ jelentése a fenti és A¹ jelentése védőcsoport egy (I)-2 általános képletű vegyülettel - a képletben R², R³ és n jelentése a fenti - reagáltatunk, amikor is egy (l)-3 általános képletű vegyületet nyerünk - a képletben R¹, R², R³, n és A¹ jelentése a fenti -, a kapott vegyületről a védőcsoportokat eltávolítjuk, majd egy (l)-4 általános képletű vegyülettel - a képletben X jelentése halogénatom - reagáltatjuk,

   b) egy (l)-4 általános képletű vegyületet - a képletben X jelentése a fenti - egy (I)-5 általános képletű vegyülettel reagáltatunk - a képletben R¹ jelentése a fenti, R' jelentése hidrogénatom vagy rövid szénláncú alkilcsoport -, amikor is egy (l)-6 általános képletű vegyületet - a képletben R¹ és R’ jelentése a fenti -, és ha a kapott vegyületben R’ jelentése hidrogénatomtól eltérő, a vegyületet hidrolizáljuk, majd egy (l)-2 általános képletű vegyülettel - a képletben R², R³ és n jelentése a fenti - reagáltatjuk,

   c) egy (l)-7 általános képletű vegyületet - a képletben R² és N jelentése a fenti és A² jelentése védőcsoport - egy (I )-8 képletű vegyülettel reagáltatunk, amikor is egy (l)-9 általános képletű vegyületet nyerünk - a képletben R², n és A² jelentése a fenti -, majd a védőcsoportokat eltávolítjuk, és a kapott vegyületet egy (l)-1 általános képletű vegyülettel - a képletben R¹ és Α^ω jelentése a fenti - reagáltatjuk, amikor is (1)-10 általános képletű vegyületet nyerünk - a képletben R¹, R², n és A jelentése a fenti -, ezt egy (l)-4 általános képletű vegyülettel reagáltatjuk - a képletben X jelentése a fenti -, majd a kapott vegyületet gyűrűnyitási reakciónak vetjük alá.

   HU 223 948 Β1
7. 7. Eljárás (I) általános képletű vegyületek előállítására - a képletben

   R¹ jelentése CH₂-, CH₂CH₂-, CH₂O-, CH₂S- és

   CH₂SO-csoport,

   R² jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport, n jelentése 1-4 közötti szám,

   R³ jelentése COOR⁴ általános képletű csoport - a képletben R⁴ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport -, NHCOR⁵ általános képletű csoport - a képletben R⁵ jelentése adott esetben -COOH vagy (1-4 szénatomos alkoxi)-karbonilcsoporttal szubsztituált fenilcsoport -, CONR⁶R⁷ általános képletű csoport - a képletben R⁶ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport, R⁷ jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport, adott esetben -COOH vagy (1-4 szénatomos alkoxi)karbonil-csoporttal szubsztituált fenilcsoport vagy 1-4 szénatomos alkil-szulfonil-csoport és R³ jelentése lehet még PO₃H₂- vagy SO₃H-csoport is -, azzal jellemezve, hogy

   a) egy (l)-1 általános képletű vegyületet - a képletben R¹ jelentése a fenti és A¹ jelentése védőcsoport egy (l)-2 általános képletű vegyülettel - a képletben R², R³ és n jelentése a fenti - reagáltatunk, amikor is egy (I)-3 általános képletű vegyületet nyerünk - a képletben R¹, R², R³, n és A¹ jelentése a fenti -, a kapott vegyületről a védőcsoportokat eltávolítjuk, majd egy (l)-4 általános képletű vegyülettel - a képletben X jelentése halogénatom - reagáltatjuk,

   b) egy (l)-4 általános képletű vegyületet - a képletben X jelentése a fenti - egy (l)-5 általános képletű vegyülettel reagáltatunk - a képletben R¹ jelentése a fenti, R' jelentése hidrogénatom vagy rövid szénláncú alkilcsoport -, amikor is egy (l)-6 általános képletű vegyületet - a képletben R¹ és R' jelentése a fenti -, és ha a kapott vegyületben R’ jelentése hidrogénatomtól eltérő, a vegyületet hidrolizáljuk, majd egy (l)-2 általános képletű vegyülettel - a képletben R², R³ és n jelentése a fenti - reagáltatjuk,

   c) egy (l)-7 általános képletű vegyületet - a képletben R² és N jelentése a fenti és A² jelentése védőcsoport - egy (I)-8 képletű vegyülettel reagáltatunk, amikor is egy (l)-9 általános képletű vegyületet nyerünk - a képletben R², n és A² jelentése a fenti -, majd a védőcsoportokat eltávolítjuk, és a kapott vegyületet egy (l)-1 általános képletű vegyülettel - a képletben R¹ és A¹ jelentése a fenti - reagáltatjuk, amikor is (1)-10 általános képletű vegyületet nyerünk - a képletben R¹, R², n és A jelentése a fenti -, ezt egy (I )-4 általános képletű vegyülettel reagáltatjuk - a képletben X jelentése a fenti -, majd a kapott vegyületet gyűrűnyitási reakciónak vetjük alá.
8. 8. Eljárás reumaellenes gyógyszerkészítmény előállítására, azzal jellemezve, hogy hatóanyagként valamely, 1-7. igénypontok bármelyike szerint előállított (I) általános képletű vegyületet - a képletben R¹, R², R³ és n jelentése az 1. igénypont szerinti - gyógyszerészetileg elfogadható hordozóanyaggal és/vagy adalék anyaggal elkeverünk és gyógyszerkészítménnyé kiszerelünk.
9. 9. Eljárás psoriasis elleni gyógyszerkészítmény előállítására, azzal jellemezve, hogy hatóanyagként valamely, a 6-7. igénypont szerinti eljárással előállított (I) általános képletű vegyületet - a képletben R¹, R², R³ és n jelentése az 1. igénypont szerinti - gyógyszerészetileg elfogadható hordozóanyaggal és/vagy adalék anyaggal elkeverünk és gyógyszerkészítménnyé kiszerelünk.
10. 10. Eljárás karcinosztatikus hatású gyógyszerkészítmény előállítására, azzal jellemezve, hogy hatóanyagként valamely, a 7. igénypont szerinti eljárással előállított (I) általános képletű vegyületet - a képletben R¹, R², R³ és n jelentése az 1. igénypont szerinti - gyógyszerészetileg elfogadható hordozóanyaggal és/vagy adalék anyaggal elkeverünk és gyógyszerkészítménnyé kiszerelünk.
11. 11. (I) általános képletnek megfelelő vegyületek - a képletben

    R¹ jelentése CH₂-, CH₂CH₂-, CH₂O-, CH₂S- és

    CH₂SO-csoport,

    R² jelentése hidrogénatom, 1-4 szénatomos alkilcsoport vagy benzilcsoport, n jelentése 1-4 közötti szám,

    R³ jelentése COOR⁴ általános képletű csoport - a képletben R⁴ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport -, NHCOR⁵ általános képletű csoport - a képletben R⁵ jelentése adott esetben -COOH vagy (1-4 szénatomos alkoxi)karbonil-csoporttal szubsztituált fenilcsoport -, CONR⁶R⁷ általános képletű csoport - a képletben R⁶ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport, R⁷ jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport, adott esetben -COOH vagy (1-4 szénatomos alkoxi)-karbonil-csoporttal szubsztituált fenilcsoport, 1—4 szénatomos alkil-szulfonil-csoport vagy [(1-4 szénatomos alkoxi)-karbonil]-(1-4 szénatomos alkil)-csoport és R³ jelentése lehet még PO₃H₂- vagy SO₃H-csoport.
12. 12. (I) általános képletnek megfelelő vegyületek - a képletben

    R¹ jelentése CH₂-, CH₂CH₂-csoport,

    R² jelentése hidrogénatom, 1-4 szénatomos alkilcsoport, n jelentése 2,

    R³ jelentése COOR⁴ általános képletű csoport - a képletben R⁴ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport.
13. 13. (I) általános képletnek megfelelő vegyületek - a képletben

    R¹ jelentése CH₂-, CH₂CH₂-csoport,

    R² jelentése hidrogénatom, 1-4 szénatomos alkilcsoport, n jelentése 3,

    R³ jelentése NHCOR⁵ általános képletű csoport - a képletben R⁵ jelentése fenilcsoport.
14. 14. (I) általános képletnek megfelelő vegyületek - a képletben

    R¹ jelentése CH₂-, CH₂CH₂-csoport,

    R² jelentése hidrogénatom vagy 1—4 szénatomos alkilcsoport,

    HU 223 948 Β1 n jelentése 3,

    R³ jelentése NHCOR⁵ általános képletű csoport - a képletben R⁵ jelentése -COOH vagy (1-4 szénatomos alkoxi)-karbonil-csoporttal szubsztituált fenilcsoport.
15. 15. (I) általános képletnek megfelelő vegyületek - a képletben

    R¹ jelentése CH₂-, CH₂CH₂-, CH₂O-, CH₂S- és CH₂SO-csoport,

    R² jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport, n jelentése 3,

    R³ jelentése COOR⁴ általános képletű csoport - a képletben R⁴ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport.
16. 16. (I) általános képletnek megfelelő vegyületek - a képletben

    R¹ jelentése CH₂-csoport,

    R² jelentése hidrogénatom, 1-4 szénatomos alkilcsoport, n jelentése 1-4 közötti szám,

    R³ jelentése COOR⁴ általános képletű csoport - a képletben R⁴ jelentése hidrogénatom vagy 1^4 szénatomos alkilcsoport - vagy CONR⁶R⁷ általános képletű csoport - a képletben R⁶ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport, R⁷ jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport vagy adott esetben -COOH vagy (1-4 szénatomos alkoxikarbonil-csoporttal szubsztituált fenilcsoport.
17. 17. (I) általános képletnek megfelelő vegyületek - a képletben

    R¹ jelentése CH₂-, CH₂CH₂-, CH₂O-, CH₂S- és

    CH₂SO-csoport,

    R² jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport, n jelentése 1-4 közötti szám,

    R³ jelentése COOR⁴ általános képletű csoport - a képletben R⁴ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport -, NHCOR⁵ általános képletű csoport - a képletben R⁵ jelentése adott esetben -COOH vagy (1-4 szénatomos alkoxi)karbonil-csoporttal szubsztituált fenilcsoport -, CONR⁶R⁷ általános képletű csoport - a képletben R⁶ jelentése hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport, R⁷ jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport, adott esetben -COOH vagy (1-4 szénatomos alkoxi)-karbonil-csoporttal szubsztituált fenilcsoport, és R³ jelentése lehet még PO₃H₂- vagy SO₃H-csoport is.
18. 18. Reumaellenes gyógyszerkészítmény, amely hatóanyagként valamely 11-17. igénypont szerinti vegyületet tartalmaz gyógyszerészetileg elfogadható hordozóanyaggal együtt.
19. 19. Psoriasis elleni gyógyszerkészítmény, amely hatóanyagként valamely 17. igénypont szerinti vegyületet tartalmaz gyógyszerészetileg elfogadható hordozóanyaggal együtt.
20. 20. Karcinosztatikus hatású gyógyszerkészítmény, amely hatóanyagként valamely 17. igénypont szerinti vegyületet tartalmaz gyógyszerészetileg elfogadható hordozóanyaggal együtt.