HU223257B1 - Hajtórúdvasalat szerelési készlete - Google Patents

Abstract

Egy forgó-bukó ablak vagy egy forgó-bukó ajtó szárnya számárajavasolnak hajtórúd-vasalati szereléskészletet, mely a következőkettartalmazza: azonos sarokirányváltók tetszőleges szárnysarkakhozmindkét végen egy-egy kapcsolóelemmel a sarokirányváltó egy erőátvivőhajtóelemén; egy felső sín egy kitámasztószerkezettel, különösenkitámasztóollóval való együttműködésre, mindkét végen egy-egy kapcsolóellenelemmel a felső sín egy hajtórúdján; egy hajtórúd-működtetőelem,különösen a hajtórúd szárnyélbe tett rúdzára, kétoldalt a hajtórúd-működtetőelem hajtórúdjának egy-egy kapcsoló ellenelemével és azonos,egyoldalt kurtítható összekötő egységek a hajtórúd szárnyélbe tettrúdzárával, sarokirányváltóval, felső sínnel való, választás szerintiösszekötéshez egy kapcsolóelemmel a nem kurtítható végen és kapcsolóellenelemmel az összekötő egység hajtórúdjának kurtítható végén, aholis az összes kapcsolóelem és az összes kapcsoló ellenelem mindigazonosan van kialakítva, és összekapcsolhatók egymással a már aszárnyon felerősített kapcsolóelem szárnynak háttal levő oldalántartott kapcsoló ellenelemnek a szárnyhorony kerületi felszíne feléirányuló mozgatása által egészen a kapcsolóelemmel történő kölcsönösösszekapcsolódásig. ŕ

Description

A találmány tárgya egy forgó-bukó ablak vagy egy forgó-bukó ajtó szárnyához való hajtórúdvasalat szerelési készlete.

A szárnyon (túlnyomórészt számykeret alakjában) levő hajtórúdvasalatok különböző vasalati funkciók különösen a zárási funkció, forgatási funkció és forgatási-buktatási funkció - választás szerinti beállítására szolgálnak, ahol is a sarokirányváltók arról gondoskodnak, hogy a hajtórúdhoz rögzített reteszelőelemek több keretfőtartó mentén a kívánt módon legyenek mozgathatók, éspedig egy központi működtetőtagtól kiindulva. Ez egy manuális hajtórúdvasalat esetén a fogantyúból, és motorral hajtott hajtórúdvasalat esetén az adott hajtómotorból áll. A hajtórúdhoz rögzített reteszelőelemek fixkeret-oldali vasalatokkal, különösen zárlemezekkel vagy egy kitámasztószerkezettel, különösen kitámasztóollóval is együttműködnek. A fából, műanyagból, acélból, alumíniumból vagy kombinált rendszerekből levő megfelelő szárnyakon (illetve számykereteken) legtöbbször kerethorony-kerületi horony van a sarokirányváltók felvételére és az ezeket összekötő, egyegy erőátvitelre szolgáló hajtórúdból és sok esetben hosszú homloklemezből is álló elemek felvételére. Az adott sarokirányváltó sarokvasa és a hosszú homloklemez lefedik az adott esetben lépcsőzött számyhomyotkerületi hornyot, úgyhogy tetszetős külső adódik csekély szennyeződési veszély mellett.

Az ilyenszerű vasalatok beváltak. Alkalmasak is a manuális, a részben automatikus vagy a teljesen automatikus szereléshez, ha az EP 0 683 297 Al leírásnak megfelelően vannak kiképezve. Ennél elsőként az azonos felépítésű sarokirányváltókat szerelik fel. Ezután erősítik fel az egydarabos összekötő egységeket az adott keretfőtartóra. Ha ez a keretfőtartó két végén egy-egy sarokirányváltóval van ellátva, az összekötő egységek a főtartó hosszán kiterjednek e két sarokirányváltó közvetlen összekötésére. A sarokirányváltók végein levő kapcsolóelemek és az összekötő egységek végein levő kapcsoló ellenelemek úgy vannak kiképezve, hogy a sarokirányváltók felerősítésének megtörténte után az összekötő egységet már csak a kerethorony kerületi felülete felé mutató irányban kell a szárnyra rávinni a kapcsolóelemek és kapcsoló ellenelemek megfelelő kölcsönös lefedése mellett, amire ezek további intézkedések nélkül kölcsönös összekapcsolódásba jutnak.

Ez a kivitel legalábbis a nem túlságosan nagy, szabványméretű szárnyaknál beváltak. Nagy szárnyaknál azonban csak nehezen lehet kezelni a megfelelően hosszú, bizonyos körülmények között meghajtó összekötő egységeket, ami mindenekelőtt a szerelőautomatával támogatott szerelést nehezíti. Gyakran igényelnek szabványméretektől eltérő méretű ablakokat vagy ajtókat is. Az összekötő egységeket azután a szóba jövő maximális hosszal kell készletbe helyezni, ilyenkor azután az adott összekötő egységeket a ténylegesen kívánt hosszhoz igazítva rövidíteni (hosszra vágni) kell. Ennél legalább azokat az összekötő egységeket kell mindkét végükön kurtítani, melyek egyidejűleg tartalmazzák a számyélbe tett rúdzárat, illetve felső sínként kitámasztószerkezettel működnek együtt, hogy biztosítsák a számyélbe tett rúdzámak, illetve a kitámasztószerkezetnek kellő helyzetét a szárnyon. Ha javítani akaijuk az anyagkihasználást és egyidejűleg csökkenteni a hulladékmennyiséget, az kínálkozik, hogy az összekötő egységeket különböző alaphosszakban tartsuk készenlétben. Ezzel viszont tovább növekszik a készenlétben tartandó alkatrészek sokasága, megfelelően fokozott költségek mellett.

A DE-OS 22 42 305 leírásból ismert egy olyan vasalatrendszer, melynél azáltal képződnek rövidebb szerkezeti egységek, hogy a sarokirányváltók és a számyélbe tett rúdzár közé tolóreteszeket, valamint az adott számyhosszakhoz igazodó hajtórúddarabokat alkalmaznak. A reteszek egyik végükön számyközeli csatolóelemmel és másik végükön a szárnytól távolabbi csatoló ellenelemmel vannak ellátva. A sarokirányváltók mindkét végükön egy-egy a szárnytól távolabbi kapcsoló ellenelemmel vannak ellátva éppúgy, mint a hajtórúd számyélbe tett rúdzára. Ezeket a vasalatrészeket az adott számyhorony kerületi felszínen levő alámetszett horonyba tolják be, miután előzőleg egymással összekapcsolták. Ezért nem jön szóba az EP 0 683 297 Al leírásnak megfelelő, szerelőautomatával támogatott szerelés. A készenlétben tartandó vasalatrészek száma is még mindig viszonylag nagy.

A találmány alapja az a feladat, hogy a hajtórúdvasalatnak olyan szerelési készletét bocsássuk rendelkezésre, mely automatával végzendő könnyített szerelésnél csekély számú különböző vasalatrésszel beéri.

Ezt a feladatot egy forgó-bukó ablak vagy egy forgó-bukó ajtó szárnyához való olyan hajtórúd-vasalati szereléskészlet oldja meg, mely azonos sarokirányváltókat tartalmaz tetszőleges számysarkakhoz mindkét végen egy-egy kapcsolóelemmel a sarokirányváltó egy erőátvivő hajtóelemén, tartalmaz továbbá egy felső sínt egy kitámasztószerkezettel, különösen kitámasztóollóval való együttműködésre, mindkét végen egy-egy kapcsoló ellenelemmel a felső sín hajtórúdján, egy hajtórúd-működtetőelemet, különösen hajtórúd számyélbe tett rúdzárát, kétoldalt a hajtórúd-működtetőelem hajtórúdjának egy-egy kapcsoló ellenelemével és azonos, egyoldalt kurtítható összekötő egységeket választás szerinti összekötéshez a hajtórúd számyélbe tett rúdzárával, sarokirányváltóval és felső sínnel egy kapcsolóelemmel a nem kurtítható végen és kapcsoló ellenelemmel az összekötő egység hajtórúdjának kurtítható végén, miközben az összes kapcsolóelemek és az összes kapcsoló ellenelemek mindig azonos kialakításúak és egymással összekapcsolhatók a már a szárnyon felerősített kapcsolóelemnek a szárnytól elfordított oldalán megtartott kapcsoló ellenelemnek a számyhorony kerületi felszíne irányában történő mozgatásával a kapcsolóelemmel való kölcsönös összekapcsolódásig.

A találmány szerinti vasalatrendszer egyaránt alkalmas a manuális, a részben automatikus vagy a teljesen automatikus szereléshez. Ennél minden ablaknagyság (egy bizonyos minimális mérettől kezdve) megvalósítható az összesen csupán négy különböző egységgel, nevezetesen sarokirányváltóval, felső sínnel, hajtórúd-működtetőegységgel és összekötő egységgel, különböző számú összekötő egységgel (adott esetben sarokirányváltókkal

HU 223 257 Bl is) történő megfelelő kombinálás révén. Ekkor állandóan csak hosszigazítást végzünk az összekötő egységeken az adott keretméretek szerint, éspedig csak az egyik vég kurtítása által. Azáltal, hogy több összekötő egység is közbeiktatható sorban egymás után (például a hajtórúd-működtetőegység és a forgástengelytől távoli egy vagy két sarokirányváltó között), nem szükséges hosszú összekötő egységeket rendelkezésre bocsátani, ahogy ezek nagy ablakok számára egyébként szükségesek lennének. Ezzel elkerüljük a túlzott mennyiségű hulladékot is a kisebb ablakoknál. Mivel a találmány szerinti hajtórúdvasalat csupán négy különböző és emellett még viszonylag rövid elemből áll, ezért különös módon alkalmas a félig vagy teljesen automatikus szerelésre. Ehhez hozzájárul az is, hogy mint már említettük, mindig csak egyforma alkatrészeket (összekötő egység) kell kurtítani egyoldalú A kurtítási méret már az ablakgyártó sor programozásából kiadódik, úgyhogy a kurtítási folyamatot is egyszerűen lehet automatizálni. Végül megmarad az említett EP 0 638 297 Al leírás szerinti elemi előny, mely abban áll, hogy minden alkatrész egymás után kívülről juttatható el a kerethez önműködő összekapcsolással a kapcsolóelemek és kapcsoló ellenelemek leírt kialakításának módjára alapozva.

A sarokirányváltók elhelyezése után tehát az összekötő egységeket helyezzük el, ahol is önműködően adódik a kölcsönös összekapcsolódás a sarokirányváltó és az összekötő egység közt. Megfelelő megállapítás érvényes a hajtórúd-működtetőegység, illetve a felső sín ezután következő szerelésére. Itt jellemző a találmányra, hogy az összekötő egységeknek végeiken nem ugyanolyan kapcsolórészeik vannak, úgyhogy ezek tetszőlegesen meghosszabbíthatók egymás után sorolással. Nem problematikus a sarokirányváltókkal való rákapcsolódás, mivel ezeket elsőkként rögzítjük. Végül lehetséges a sarokirányváltó és a hajtórúd-működtetőegység, illetve a sarokirányváltó és a felső sín közvetlen összekapcsolása is, úgyhogy ebből kifolyólag nagyobb konfigurációszabadság van adva. így a különösen magasan elhelyezett és ezért rosszul elérhető ablakoknál a fogantyú a hajtórúd-működtetőegységgel lefelé helyezhető át közvetlen rákapcsolással a forgástengelytől távoli alsó sarokirányváltóra. A hajtórúdegység és a forgástengelytől távoli felső sarokirányváltó között azután két egymással összekapcsolt összekötő egység helyezhető be.

A kapcsolórészek eltérő kialakításúak lehetnek. így egy kapcsolóelemet és kapcsoló ellenelemet egy, a számyhorony kerületi irányára merőleges kapcsolócsapszegnek és egy hozzárendelt kapcsolónyílásnak kombinációja képezheti. Különösen kedvelt módon viszont az van előirányozva, hogy a kapcsolóelemet egy a kerethorony kerületi felszíne felől nyitott fogágykapcsoló, a kapcsoló ellenelemet pedig egy kurtítható kapcsolófogazás képezi. A kiviteli alaknak az az előnye, hogy már eleve egy megfelelően hosszú kapcsolófogazás irányozható elő, melyet azután a kívánt hossznak megfelelően rövidítünk meg. A megrövidített kapcsolófogazás további intézkedések nélkül közvetlenül köthető össze a fogágykapcsoló val azáltal, hogy a kapcsolófogazást kívülről helyezzük be a nyitott fogágykapcsolóba (a számyhorony kerületi felszínére merőleges irányban).

A sarokirányváltók el lehetnek látva a DE 44 17 842 Al leírásnak megfelelően reteszkiemelkedésekkel, melyek mozgathatók a sarokirányváltó erőátvivő hajtóelemével, hogy együttműködjenek megfelelő fixkeret-oldali vasalatelemekkel, mint például zárólemezekkel. Ezenkívül az összekötő egységeknek is van előnyösen legalább egy-egy hajtórúdon rögzített reteszkiemelkedése, melyhez ismét egy megfelelő fixkeret-oldali zárólemez van hozzárendelve. Ez a lezárt szárny jobb tömítettségét, valamint fokozott betörésvédelmét eredményezi. Minden további nélkül különösen nagy számyméretek is megvalósíthatók. Összesen tehát a legkülönbözőbb ablaknagyságok és ablakkivitelek állíthatók elő, adott esetben teljesen automatikusan, ahol is a szerelőautomatát nem kell átszerelni, és a vasalat négy különböző egysége számára csupán négy tárral kell azt felszerelni.

A találmány továbbá az előbbiekben leírtak szerinti hajtórúdvasalattal ellátott ablakra vagy ajtóra vonatkozik.

A találmány végül az előbbiekben leírt szereléskészlet szerelési eljárására is vonatkozik, melyet az jellemez, hogy először beszerelik az összes sarokirányváltót, hogy azután az adott számyméreteknek megfelelően egyoldali megkurtított valamennyi összekötő egységet felszerelik, és hogy végül a felső sínt és a hajtórúd-működtetőegységet szerelik fel.

A találmányt a következőkben előnyben részesített kiviteli példákon a rajz kapcsán világítjuk meg:

az 1. ábra a találmány szerinti vasalatrendszerrel ellátott, buktatással nyitott állásban levő ablak egyszerűsített izometrikus nézetrajza;

a 2. ábra az 1. ábra szerinti ablak szárnyán felerősítendő hajtórúdvasalat részeit mutatja széttagolt ábrázolásban;

a 3. ábra a 2. ábra szerinti hajtórúdvasalatot mutatja a szárnyra felszerelt állapotban;

a 3A. ábra a 3. ábrabeli elrendezés IIIA-IIIA vonal mentén felvett részletmetszete;

a 4. ábra a 3. ábrához hasonló ábrázolás, de hajtórúd lefelé áthelyezett számyélbe tett rúdzárával, és az 5. ábra a 3. és 4. ábrához hasonló ábrázolás egy-egy páronként összekapcsolt összekötő egységgel, egy különösen nagy szárnyon.

Az 1. ábrán egy általánosan 10-zel jelölt ablak egyszerűsítve van ábrázolva. Látható egy 12 fix keret (vagy külső keret), valamint egy 14 számykeret, melyeket egy általánosan 16-tal jelölt vasalatrendszer tart egymás felett azzal a lehetőséggel, hogy a 14 számykeretet egy nem ábrázolt záróállásból az ábrázolt bukóállásba lehessen buktatni az 1. ábra szerinti KA buktatási tengellyel, vagy egy DA forgástengellyel lehessen azt kiforgatni. A megfelelő vasalati funkciókat a 14 számykeretnek a forgástengelytől távolabbi 14a főtartóján levő 18 fogantyúval állítjuk be. A 18 fogantyú ennél a 14 számykeretnek általánosan 20-szal jelölt hajtórúdvasalatára hat. Ön3

HU 223 257 Bl magában ismert módon működnek együtt a hajtórúdvasalaton kialakított 22 és 24 reteszkiemelkedések a 12 fix kereten levő nem ábrázolt zárólemezekkel, hogy megvalósítsák az említett vasalati funkciókat. Egy 28 kitámasztókarból és 30 összekötő hevederből álló 26 kitámasztóolló alakjában működő kitámasztószerkezet gondoskodik a buktatást szög korlátozásáról.

Mint eléggé ismert, a felső forgócsapágyat a 28 kitámasztókamak fixkeret-oldali vége képezheti, az alsó forgócsapágyat pedig egy az 1. ábrán nem ábrázolt sarokcsapágy. Példaképpen utalunk a DE 44 17 842 Al leírásra. Itt részleteiben is meg van világítva, miként rögzíthető a 28 kitámasztókar a hajtórúdvasalat segítségével a 14 számykeret 14b felső vízszintes főtartóján, hogy megkapja a forgatásos nyitás funkcióját.

A következőkben közelebbről világítjuk meg a 20 hajtórúdvasalatot a felépítését és szerelésmódját illetően. A vasalat összesen négy különböző elemből áll, éspedig a 32 sarokirányváltókból (a 2-5. ábrák szerinti kiviteli példában három ilyen darab van), egy 34 felső sínből, egy hajtórúd-működtetőelemből egy 36 hajtórúd számyélbe tett rúdzára alakjában, valamint az ezeket egymással összekötő 38 összekötő egységekből (a

2. és 3. ábra szerinti kiviteli példában öt ilyen van), ahol is a felső 38, összekötő egység és a forgástengelytől távoli két 38₂ és 38₃ összekötő egység helymegtakarítási okokból részlegesen letörve van ábrázolva, ellentétben a többi összekötő egységekkel, a 38₄ alsó összekötő egységgel és a 38₅ forgástengely-oldali összekötő egységgel.

Az eszerint azonos felépítésű 32 sarokirányváltók lényegi felépítésükben megfelelhetnek a DE 44 17 842 Al leírás szerinti sarokirányváltókénak. Mindenesetre van ezeknek mindig egy helyben maradó 32a sarokvasuk és egy erőátvivő 32b hajtóelemük, amelynek mindkét vége rendelkezik egy-egy kapcsolóelemmel egy kifelé nyitott 40 fogágykapcsoló alakjában. Minden 32 sarokirányváltó mindkét szárán hordoz egy-egy már említett 24 reteszkiemelkedést, melyek mozgásra össze vannak kapcsolva a 32b hajtóelemmel.

A 36 hajtórúd számyélbe tett rúdzára egy 36a rúdzárházból, egy a 36a rúdzárházon mereven elhelyezett 36b hosszú homloklemezből és egy 42 hajtórúdból áll, mely a 36a házon belül egy különösen kisfogaskerék alakú nem ábrázolt működtetőelemen keresztül választás szerint működtethető ide-oda mozgatásra az A hajtórúdhosszirányban. A működtetés vagy az 1. ábrán jelzett 18 fogantyún keresztül megy végbe, melynek négyszögtengelyét be kell tolni a kisfogaskerékbe, vagy nem ábrázolt módon egy hajtómotoron - különösen villamos motoron - keresztül. A 42 hajtórúd két, kapcsoló ellenelemként 44 kapcsolófogazás alakjában kiképzett egy-egy végszakasszal van ellátva. Ezek kiegészítéséül vannak kialakítva a már említett 40 fogágykapcsolókhoz.

A már említett 34 felső sínnek ismét van egy 34a hosszú homloklemeze és egy rajta ide-oda eltolhatóan ágyazott 46 hajtórúdja, két végén ismét 44 kapcsolófogazásokkal. A 34a hosszú homloklemeznek van egy kissé kifelé sajtolt 48 szakasza, melyben egy hosszlyuk van kialakítva a 28 kitámasztókar számykeretoldali végének eltolható ágyazására. Látható továbbá a 34a hosszú homloklemezen elforgathatóan ágyazott 30 összekötő heveder.

Végül a 38 összekötő egységek mindig egy 50 hajtórúdból állnak, mely egy 52 hosszú homloklemezen ideoda eltolhatóan van ágyazva. A 38 összekötő egységek itt hordoznak egyet-egyet az 1. ábránál már megemlített 22 reteszkiemelkedések közül. Ezek az 52 hosszú homloklemez megfelelő hosszlyukán hatolnak át, és együttmozgásra össze vannak kötve az adott 50 hajtórúddal. Ellentétben az eddig leírt 32, 34 és 36 alkatrészekkel a 38 összekötő egységek 50 hajtórúdjainak végei nem egyformán vannak kiképezve, ugyanis a két vég egyikén a 40 fogágykapcsolóval és a másik végen a 44 kapcsolófogazással vannak ellátva. A 44 kapcsolófogazás kiterjedhet - mint a 2. ábrán a 38₄ alsó összekötő egységen jelezve van - némileg megnövelt hosszra is, úgyhogy megfelelően nagy körben lehetséges az adott összekötő egység kurtítása a kívánt keretnagysághoz való illeszkedés végett, miközben az 50 hajtórúd kurtított vége tovább van fogazva, hogy minden további nélkül összekapcsolódhasson a hozzárendelt fogágykapcsolóval. Azért, hogy közösen egy darabban lehessen kurtítani az 52 hosszú homloklemezt és az 50 hajtórudat, az 52 hosszú homloklemezhez képest célszerűen eltolódik az 50 hajtórúd a 2. ábrán lent szaggatott vonallal jelölt 50’ vágási pozícióba.

Az összes 40 fogágykapcsoló azonos kialakítású csakúgy, mint az ezekhez komplementer 44 kapcsolófo· gazások, úgyhogy lehetséges az említett 32, 34, 36, 38 elemek választás szerinti kombinálása, így csupán ezzel az említett négy elemmel megvalósítható számos különböző ablaktípus tetszőleges méretekkel, mint a következőkben még megvilágítjuk a 3., 4. és 5. ábra alapján.

A szerelési készlet előzőekben leírt négy elemét, éspedig a 32 sarokirányváltókat, a 34 felső sínt, a 38 összekötő egységeket és a 36 hajtórúd számyélbe tett rúdzára alakban levő hajtórúd-működtetőegységet a következők szerint kézzel vagy egy vagy több szerelőautomata segítségével erősítjük fel az adott 14 számykeretre.

Elsőként a 32 sarokirányváltókat szereljük fel azáltal, hogy azokat kívülről az ablakoknál általában szokásos lépcsőzött 54 felvevőhoronyba helyezzük a 14 számykeret 56 kerethomyos kerületi felszínén. A B behelyezési irány a számykontúrt tekintve közelítőleg átlós tájolású lehet a 2. ábra szerint. Lehet viszont először a sarokirányváltó két 58 szára közül egy 58j szárat behelyezni az 54 felvevőhoronyba a 32 sarokirányváltó Bj irányban, az 56 kerethomyos kerületi felszínre merőlegesen történő mozgatásával, aminél azután a másik 58₂ szár betolódik az 54 felvevőhoronyba a 32 sarokirányváltó mozgatásával a B, irányra merőleges B₂ irányban. Ezután rögzítjük a 14 számykereten a 32 sarokirányváltókat, például megfelelő (nem ábrázolt) felerősítőcsavarokkal. Ezzel kapcsolatban ismét utalunk a DE 44 17 842 Al és az EP 0 683 297 Al leírásokra.

Ezt követőleg szereljük fel a 38 összekötő egységeket, melyeket előzőleg - ha szükséges - az adott

HU 223 257 Bl számykeretnél megkívánt hosszra kurtítunk. Mint már elöljáróban említettük, a 38 összekötő egység két vége közül csak az egyiket rövidítjük meg, aminek során lehetséges egy közös metszés a 38 összekötő egység 50 hajtórúdján és 52 hosszú homloklemezén át, amennyiben a két alkatrészt megfelelő viszonylagos pozícióba hozzuk (lásd a 2. ábrán lenn).

A 38 összekötő egységeket mindig a hozzájuk rendelt 56 kerethomyos kerületi felszínre merőleges irányban visszük hozzá a 14 számykerethez és ültetjük be a lépcsőzött 54 felvevőhoronyba. A 2. ábrán ezek az irányok Bj-B₄ jelekkel vannak megjelölve. Mint a 2. ábra mutatja, a 44 fogasrudak ennél olyanszerű állásba vannak hozva, hogy a 38 összekötő egység behelyezésekor behatoljanak közvetlenül a legközelebbi 32 sarokirányváltó kifelé nyitott 44 kapcsolófogazásába, és ezáltal automatikusan létrehozzák a kölcsönös összekapcsolódást. Az adott 52 hosszú homloklemez sarokirányváltó-oldali végével a 32 sarokirányváltónak már említett 32a sarokvasához csatlakozik. így a lépcsőzött 54 horony optikailag tetszetős átmenőlefedéséhez jutunk. Nem ábrázolt rögzítőeszközökkel, különösen rögzítőcsavarokkal erősítjük rá azután az adott 38 összekötő egységet a 14 számykeretre.

Ezután erősítjük fel a 36 hajtórúd számyélbe tett rúdzárát és a 34 felső sínt. Itt is az adott alkatrésznek az 54 felvevőhoronyba juttatása történik, ismét az adott 56 kerethomyos kerületi felszínre merőleges irányban (B,, illetve B₂ iránynyilak a 2. ábrán). Az 54 felvevőhoronyba helyezéskor itt is eljut összekapcsolódásba a 36 hajtórúd számyélbe tett rúdzára 42 hajtórúdjának végein levő két 44 kapcsolófogazás éppúgy, mint a 34 felső sín 46 hajtórúdján levő 44 kapcsolófogazások is összekapcsolódásba jutnak automatikusan a mindig kétoldalt csatlakozó vasalatrészek 40 fogágykapcsolóival, éspedig a 38₂ és 38₃ összekötő egységnek a 36 hajtórúdrúdzár esetén, és a 38! összekötő egységnek, valamint a 32! sarokirányváltónak fogágykapcsolóival a 34 felső sín esetén. Ezt követőleg ismét éppúgy rögzítjük a 36 számyélbe tett rúdzárat, mint a 34 felső sínt a 14 számykereten.

Egy komplett 20 hajtórúdvasalattal ellátott 14 szárnykeretet kapunk tehát az egymással összekapcsolt következő részekkel: 38₅ összekötő egység, 32, sarokirányváltó, 34 felső sín, 38] összekötő egység, 32₂ sarokirányváltó, 38₂ összekötő egység, 36 hajtórúd számyélbe tett rúdzára, 38₃ összekötő egység, 32₃ sarokirányváltó és 38₄ összekötő egység (a 3. ábra szerinti felsorolás az óramutató járásával ellentétesen haladva).

Az ablak elkészültéhez a 14 számykeretet csak a 12 fix kerettel kell összekötni azáltal, hogy a 3. ábrabeli jobb alsó számysarkat ráhelyezzük az ottani sarokcsukló fixkeret-oldali részére, és összekötjük a 14 fix kereten csuklósán csatlakoztatott 28 kitámasztókart a 34a hosszú homloklemezzel és a 34 felső sín 30 összekötő hevederével. Fel kell még helyezni továbbá a 18 fogantyút.

Mint már említettük, a leírt vasalatrendszer csupán négy különböző alkatrészt alkalmaz. Teljesen automatikus szerelésnél eszerint csak négy tárra van szükség: egy a sarokirányváltók, egy a felső sínek, egy az összekötő egységek és egy a hajtórúd számyélbe tett rúdzárai számára. Ugyanígy automatikusan lehet elvégezni a 38 összekötő egységek kurtítását a vasalattal ellátandó 14 számykeret aktuális méreteinek megfelelően, mivel a számykeretméreteket már előre beadjuk a gyártósor programozásánál.

A 2. és 3. ábrától eltérően a szerelési készlet megnevezett négy különböző alkatrésze másképp is összeállítható, hogy számításba vegyük a kezelhetőséggel szemben támasztott különböző követelményeket, valamint a különböző ablaknagyságokat. A variálási szabadság azért ilyen nagy, mivel egyrészt a 36 számyélbe tett rúdzár és a 34 felső sín csatlakozási végeikkel (44 kapcsolófogazásokkal) választás szerint közvetlenül összeköthetők a 38 összekötő egységnek vagy a 32 sarokirányváltóknak 40 fogágykapcsolóival, és másrészt a 36 számyélbe tett rúdzár és felső sín és a 32 sarokirányváltók között közbeiktatható választás szerint kettőnél több 38 összekötő egység is.

A 4. ábrán olyan 14’ számykeret van feltüntetve, mely méreteiben a 3. ábra szerinti 14 számykeretnek felel meg, és amelynél a 20 hajtórúdvasalatnak ugyanolyan számú alkatrészét is alkalmazzák. Csupán annyi a különbség, hogy most már a 36 hajtórúd számyélbe tett rúdzára a forgástengelytől távoli alsó 32₃ sarokirányváltóhoz tolódott. Ez akkor lehet célszerű, ha a megfelelő ablak viszonylag magasan van beépítve, úgyhogy a 18 fogantyút ennek megfelelően alacsonyabban kell elrendezni. Ha összehasonlítjuk a 3. ábra szerinti elrendezéssel, az tűnik ki, hogy a 38₃ összekötő egység nincs már a 36 számyélbe tett rúdzár alatt, hanem felette van elrendezve. A felépítés többi része egészen a forgástengely-oldali 38₅ összekötő egység alsó végén levő kiegészítő 38₆ összekötő egységig változatlan.

Az 5. ábra egy túlméretes 14” számykeret alkalmazásának esetét mutatja. Itt az látható, hogy a 3. ábra szerinti elrendezéssel összehasonlítva az ottani egyes 38j-38₅ összekötő egységek mindig összekötőegységpárokkal vannak helyettesítve. Ezzel a következő felépítést kapjuk, ahol is az alkatrészek az 5. ábra szerint ismét az óramutató járásával ellentétesen haladva vannak felsorolva: 38₆ és 38₇ összekötő egységek; 32_x sarokirányváltó; 34 felső sín; 38_g és 38₉ összekötő egységek; 32₂ sarokirányváltó; 38i_O, 38,, összekötő egységek; 36 hajtórúd számyélbe tett rúdzára; 38i₂, 38_]3 összekötő egységek; 32₃ sarokirányváltó és (csupán egy) 38₁₄ összekötő egység.

Mint említettük, alkalmazhatók előnyösen más kombinációk is. Az eltérő rendszerrészek csekély számának alapján döntően egyszerűsítve van a gyártás és a szerelés. Az anyagkihasználás nagy, mivel nem kell nagyobb fölös hosszakat levágni. Adott esetben még tovább redukálható a kurtításnál az anyagveszteség azáltal, hogy kiegészítésképp rövidebb 38 összekötő egységeket is készenlétben tartunk. Nem túlságosan sok szabványméretnél elképzelhető egy építőszekrény-rendszer, melynél egyáltalán nem mutatkozik hulladék. A találmány előnyei messzemenően megmaradnak, ha az összekötő egységeket nem egyetlen hosszban, hanem két vagy több szabványméretben tartjuk készenlétben.

Claims (10)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Hajtórúd-vasalati szereléskészlet egy forgó-bukó ablak vagy egy forgó-bukó ajtó szárnya számára, mely áll azonos sarokirányváltókból tetszőleges számysarkakhoz, mindkét végen egy-egy kapcsolóelemmel a sarokirányváltó erőátvivő hajtóelemén;

   egy felső sínből kitámasztószerkezettel, különösen kitámasztóollóval való együttműködésre, mindkét végen egy-egy kapcsoló ellenelemmel a felső sín egy hajtórúdján;

   egy hajtórúd-működtetőelemből, különösen a hajtórúd számyélbe tett rúdzárából, és kétoldalt a hajtórúd-működtetőelem hajtórúdjának egy-egy kapcsoló elleneleméből;

   ahol az összes kapcsolóelemek és az összes kapcsoló ellenelemek azonos kialakításúak, azzal jellemezve, hogy az azonos, egy oldalon kurtítható összekötő egységek (38) egy kapcsolóelemmel a nem kurtítható végen és kapcsoló ellenelemmel az összekötő egység (38) hajtórúdjának (50) kurtítható végén vannak ellátva a hajtórúd számyélbe tett rúdzárával (36), sarokirányváltóval (32), felső sínnel (34) történő, választás szerinti összekötéshez.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti szerelési készlet, azzal jellemezve, hogy a kapcsolóelemet a kerethorony kerületi felszínétől (56) való távolodás irányában nyitott fogágykapcsoló (40) és a kapcsoló ellenelemet egy kurtítható kapcsolófogazás (44) képezi.
3. 3. Az 1-2. igénypontok bármelyike szerinti szerelési készlet, azzal jellemezve, hogy az összekötő egységnek (38) legalább egy hajtórúdhoz erősített reteszkiemelkedése (22) van.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti hajtórúdvasalattal ellátott forgó-bukó ablak (10) vagy forgóbukó ajtó.
5. 5. A 4. igénypont szerinti forgó-bukó ablak (10) vagy forgó-bukó ajtó, azzal jellemezve, hogy legalább a következő részei vannak, melyek egymás után következve össze vannak egymással kapcsolva:

   - egy forgástengely-oldali felső sarokirányváltó (320,

   - egy felső sín (34),

   - egy összekötő egység (380,

   - egy forgástengelytől távoli felső sarokirányváltó (32₂) ,

   - egy összekötő egység (38₂),

   - egy hajtórúd-működtetőegység [hajtórúd számyélbe tett rúdzára (36)],

   - egy forgástengelytől távoli alsó sarokirányváltó (32₃) .
6. 6. A 4. igénypont szerinti ablak vagy ajtó, azzal jellemezve, hogy annak legalább két közvetlenül egymás után következő és egymással összekapcsolt összekötő egysége van (5. ábra).
7. 7. A 4. vagy 6. igénypont szerinti ablak vagy ajtó, azzal jellemezve, hogy a hajtóelem-működtetőegység közvetlenül össze van kötve a felső vagy az alsó, forgástengelytől távoli sarokirányváltóval (32) és az alsó, illetve a felső sarokirányváltóval legalább egy, előnyösen két összekötő egységen (38) keresztül van összekötve.
8. 8. Eljárás az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti szerelési készlet szerelésére, azzal jellemezve, hogy először az összes sarokirányváltót (32) szereljük fel, hogy utána az adott számyméreteknek megfelelően egyoldali kurtított összes összekötő egységet (38) szereljük fel, és hogy végül a felső sínt (34) és a hajtórúd-működtetőegységet szereljük fel.
9. 9. A 8. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a sarokirányváltókat (32), az összekötő egységeket (38), a felső sínt (34) és a hajtórúd-működtetőegységet [hajtórúd számyélbe tett rúdzárát (36)] kívülről (B, Bj-B₄ irányok) helyezzük be egy felvevőhoronyba (54) a szárnynak [számykeretnek (14)] a kerethorony kerületi felszínén (56).
10. 10. A 8. vagy 9. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy szerelőautomatát alkalmazunk csupán négy tárral a sarokirányváltók (32), a felső sínek (34), az összekötő egységek (38) és a hajtórúd-működtetőegységek [hajtórúd számyélbe tett rúdzárai (36)] számára.