HU221377B1 - Arató-cséplõ gép két félbõl álló vágómûvel - Google Patents

Abstract

A találmány aratógép, különösen arató-cséplő gép billenthető részekbőlálló, legalább egy elválasztási hellyel rendelkező előtét-berendezéssel, ahol a billenthető részek legalább egyike egy tengelykörül munkahelyzetből szállítási helyzetbe billenthető, ahol abillenthető részek egy-egy motollaféllel (9, 10) rendelkeznek, amelyhomlokoldalával forgathatóan van ágyazva és hajtás révén a billenthetőtartókaron (19, 20) hosszirányban eltolhatóan van elrendezve. Atalálmány lényege, hogy mindkét motollafél (9, 10) a középsőelválasztási helyhez rendelt továbbítóelem révén üzemi helyzetbenformazáróan, azonban automatikusan oldhatóan egymássalösszekapcsolhatóan van kialakítva, és hogy a középső elválasztásihelyhez tartozó tartókarokon (19, 20) eltolható csúszópapucsokmechanikus, automatikus kapcsolaton kívüli helyzetbe hozhatókapcsolóelemek – a motollafelek (9, 10) üzemi helyzetében – egymáshozkapcsolhatóan vannak elrendezve. ŕ

Description

A találmány aratógép, különösen arató-cséplő gép billenthető részekből álló, legalább egy elválasztási hellyel rendelkező előtét-berendezéssel, ahol a billenthető részek legalább egyike egy tengely körüli munkahelyzetből szállítási helyzetbe billenthető, ahol a billenthető részek mindig egy motollaféllel rendelkeznek, amely homlokoldalával forgathatóan van ágyazva és hajtás révén a billenthető tartókaron hosszirányban eltolhatóan van elrendezve.

Ilyen típusú aratógép ismeretes a DE 38 30 908 Al számú leírásból. Egy vágóműként kialakított előtét-berendezés a két motollafélből képzett motollán kívül még egy kétrészes vágókéssel rendelkezik, valamint kétrészes behúzócsigával, amelyek a levágott terményt a középső tartományba szállítják, onnan egy ferde szállító révén a ferde szállítócsatomába juttatható. A két vágófélnek üzemi helyzetből szállítási helyzetbe történő billentésekor nő a két hajtott kerék tengelyének függőleges távolsága a keréktengelyhez. Ennek következtében a két késfél a vágófelek külső oldalán foglalnak helyet. Ebből következőleg a motollafelek forgástengelyei egymással mintegy párhuzamosak. A motollatartó karok billenthetősége és a motollafelek hosszirányú eltolhatósága szükséges ahhoz, hogy aratásnál a motolla be legyen állítva a vágókéshez képest, illetve különböző magasságokhoz hozzá legyen igazítva. Amennyiben a vágóművet üzemi helyzetből szállítási helyzetbe kell billenteni, akkor a motollát először a ferde szállítócsatoma irányában járatják, hogy a külső fogak semmiképpen sem álljanak túl a vágókéshez képest. Szokásos módon a motollát olyan közel, amint lehetséges, hozzájáratják a ferde szállítócsatornához. A motolla magassági állítása négy hidraulikus henger révén történik, amelyek mindig egy - egy motollatartó karon vannak csuklósán ágyazva. Abból a célból, hogy a csúszópapucsot a motollatartó karon el lehessen tolni, mindegyik csúszópapucson egy lineáris hajtómű van elrendezve, mégpedig hidraulikus henger formájában. A két motollafél hajtása az ismert arató-cséplő gépeknél mindig egy meghajtósorral történik.

Ennél az önmagában megfelelő kialakítású aratógépnél azonban igen nagy a konstrukciós ráfordítás, mégpedig különösen a két motollafél hajtása miatt, valamint a motollatartó karokon történő hosszirányú eltolhatóság miatt. Ez viszont nagyon nagy mértékben hátrányosan befolyásolja az ismert megoldások gazdaságosságát és használhatóságát.

A találmány feladata a bevezetőben említett típusú arató-cséplő gép oly mértékű továbbfejlesztése, hogy a konstrukciós ráfordítás a motollahajtás esetén és a csúszópapucsok hosszmozgatása esetén jelentős mértékben csökkenjen.

A találmány tehát aratógép, különösen arató-cséplő gép billenthető részekből álló, legalább egy elválasztási hellyel rendelkező előtét-berendezéssel, ahol a billenthető részek legalább egyike egy tengely körül munkahelyzetből szállítási helyzetbe billenthető, ahol a billenthető részek mindig egy motollaféllel rendelkeznek, amely homlokoldalával forgathatóan van ágyazva és hajtás révén a billenthető tartókaron hosszirányban eltolhatóan van elrendezve.

A találmány szerint a kitűzött feladatot azáltal oldjuk meg, hogy mindkét motollafél a középső elválasztási helyhez rendelt továbbítóelem révén üzemi helyzetben formazáróan, azonban autotovábbítóelem révén üzemi helyzetben formazáróan, azonban automatikusan oldhatóan egymással összekapcsolhatóan van kialakítva és, hogy a középső elválasztási helyhez tartozó tartókarokon eltolható csúszópapucsok mechanikusan, automatikusan kapcsolaton kívüli helyzetbe hozható kapcsolóelemek a motollafelek üzemi helyzetében egymáshoz kapcsolhatóan vannak elrendezve.

A vágóműfelek elválasztási helyének tartományában lévő továbbítóelemek és így a motollafelek elválasztási helyének tartományában lévő továbbítóelemek révén elmarad a motollafelek számára szolgáló hajtási lánc. így számos alkatrész és szerkezeti rész elmarad, illetve azok megtakaríthatók. Mivel a továbbítóelemek formazáróan kapcsolatban állnak, a két motollafél szinkronfütása biztosított. Mivel ezek automatikusan és oldhatóan kapcsolhatók egymáshoz, kezelőjének nem kell külön műveleteket, vagy munkát végeznie, ha a vágóművet üzemi helyzetből szállítási helyzetbe, vagy fordítva kell billenteni. Ugyanez érvényes az egymással összekapcsolandó csúszópapucsokra is a vágómű elválasztási helyénél. Mivel ezek a csúszópapucsok viszonylag kis távolságban fekszenek egymástól és egymással össze vannak kapcsolva, ugyanazt a mozgást végzik a motollatartó karok hosszirányában. Ezáltal a lineáris hajtómű, például egy hidraulikus henger elmarad.

A továbbítóelemek egy igen előnyös, egyszerű kialakítása azáltal jön létre, hogy a továbbítóelemeket több, az egymással kapcsolt motollafelek forgástengelyétől azonos távolságban álló csapok alkotják, amelyek a vágóműfelek üzemi helyzetében egymást átfedik. Azáltal, hogy a csapok így vannak elrendezve, célszerű lehet, azokat egy fazék alakú házban elrendezni, amely mindig a másik vágómű felé nyitott. A házaknak különböző átmérőjük lehet és így ezek egymásba járathatok. A csapok révén igen egyszerű módon lehet a kapcsolást és a szétkapcsolást megvalósítani. Azonkívül előnyös, ha a csapok szabad végeiken csúccsal rendelkeznek, ezáltal a homlokélek nem tudnak egymáshoz érintkezni.

A két csúszópapucsnak a vágómű elválasztási helye tartományában történő formazáró összekapcsolására egyszerű szerkezeti megoldás adódik, ha a két csúszópapucs kapcsolóelemei legalább egy, hozzá tartozó motollafél forgástengelyével tengelyesen párhuzamos és a csúszópapucsba helyezett csappal és a másik csúszópapucson kialakított furattal rendelkezik, amelybe a csap a vágóműfelek üzemi helyzetében benyúlik. Két csúszópapucs összekapcsolása és szétkapcsolása szintén automatikusan történik és így a gépkezelőnek nincs szüksége külön műveleteket végezni. Ezen merev kapcsolat révén a csúszópapucsok egyikéhez nincs szükség külön lineáris hajtóműre, így hidraulikahengerre. Ezáltal az egy lineáris hajtóművel, azaz hidraulikus hengerrel eltolható motollafél a szállítási helyzetben megfelelő módon biztosítva van és az egyik, a meghajtott csúszópapucs által magával vitt csúszópapucs egy billent2

HU 221 377 Β1 hető kilincs révén és a kilincs által megfogott ütköző révén biztosítva van. Mivel a csúszópapucs által átfogott motollatartó kar része mindegyik általa elfoglalható billentési helyzetben többé - kevésbé döntve van a talajhoz képest, ezért biztosítani kell a motolla helyzetét a henger mentes tartókaron szállítási helyzetben is. Ezért célszerű a motollatartó karon az ütköző és a billenthető kilincset a megfelelő csúszópapucson elrendezni.

Abból a célból, hogy a két motollafélen a belső fogak közötti távolság a lehető legkisebb méretre legyen redukálva, célszerű, hogy a két középső motollatartó kar megfelelő saját kialakításuk és a csúszópapucsok kialakítása révén a motollafelek üzemi helyzetében egymás fölött feküdjenek. (5. ábra) Ezáltal optimálissá válik a növényeknek a vágómű-elválasztási helyek tartományában történő behúzása.

A találmányt részletesen kiviteli példa kapcsán, a rajzok alapján ismertetjük, ahol egy előtét-berendezésként kialakított, lényegében függőleges tengely körül billenthető vágóművet mutatunk be. Azonban a találmány semmi esetre sincs erre a megoldásra korlátozva, hanem más billenthető előtétekre is vonatkozik, például egymás fölé billenthető vágóművekre, vagy olyan megoldásokra, amelyek billenthető pickuppal vannak ellátva.

A rajzokon az

1. ábra a találmány szerinti berendezés egy kiviteli példájának homloknézete, ahol a vágómű közbenső helyzetben van, a

2. ábra az 1. ábra szerinti vágómű sematikus felülnézete, annak üzemi helyzetében, a

3. ábra a 2. ábra szerinti vágómű sematikus felülnézete, annak szállítási helyzetében, a

4. ábra a 3. ábrának megfelelő homloknézet, nagyobb léptékben, az

5. ábra a 2. ábra szerinti V-V vonal mentén vett metszet, amely a motollafelek és a csúszópapucsok kapcsolását szemlélteti, a

6. ábra a két csúszópapucs kapcsolását és biztosítását szemlélteti alulnézetben, a

7. ábra egy mechanikusan biztosított csúszópapucsot szemléltet metszetben, míg a

8. ábra a 7. ábrának megfelelő felülnézet.

Az 1. ábrán sematikusan bemutatott vágómű a bal oldali 1 vágóműfélből és a jobb oldali 2 vágóműfélből áll, amely vágómű egy részletesen nem ábrázolt aratócséplő gép homlokoldalán van elrendezve, mint előtétberendezés. Az arató-cséplő gép előrehaladási irányában nézve a bal oldali 1 vágóműfél a jobb oldalon és a jobb oldali 2 vágóműfél a bal oldalon fekszik. Az 1 és 2 vágóműfelek mindegyike egy-egy 3, 4 vágóműteknővel, azokban ágyazott és forgathatóan meghajtott 5, 6 behúzó csigaféllel, valamint két 7, 8 késéllel rendelkezik. Mindegyik 1, 2 vágóműfél egy 9, 10 motollaféllel rendelkezik, amelyek a jobb ábrázolhatóság céljából csak pontvonalkázott körrel vannak jelölve és így csak homlokfelületeik vannak szimbolizálva. A 2. ábrán látható üzemi helyzetben az 5, 6 behúzó csigafelek a 7, 8 késfelek és a 9,10 motollafelek egymással össze vannak kapcsolva. A 9, 10 motollafelek kapcsolását még részletesen az 5., 6. ábrákon magyarázzuk. Mindegyik 1, 2 vágóműfél egy szögben megtört 11, 12 tartókaron van felfüggesztve. Ezen tartókaroknak az f, 2 vágóműfelekkel ellentétes végei egy függőleges tengely körül forgathatóan egy arató-cséplő gép 13 ferde szállítócsatornáján vannak ágyazva. A másik végükön viszont forgathatóan a 3, 4 vágóműteknők felső széleivel vannak forgathatón összekapcsolva. A két, 1, 2 vágóműfélből álló vágómű így egy középső elválasztási hellyel rendelkezik, ahol ezen elválasztási helyen két, 14,15 sarokpánt van a felek összekapcsolására. Egy 16 dugattyú-henger egység segítségével lehet a vágóműfeleket, vagy a 2. ábra szerinti üzemi helyzetből a 3. ábra szerinti szállítási helyzetbe, vagy fordítva, szállítási helyzetből üzemi helyzetbe billenteni. A 11, 12 tartókarok, amelyek a 14, 15 sarokpántok által meghatározott 17 függőleges tengely révén és a 16 dugattyú-henger egység révén úgy vannak kinematikusán kialakítva, hogy ellentétes irányban 90°-os billenőmozgást tudnak az 1, 2 vágóműfelek egymással szemben végezni. A 9, 10 motollafelek homlokoldalon szögben hajlított 18, 19, 20, 21 motollatartó karon vannak ágyazva. A 18, 19,20,21 motollatartó karokon 22,23, 24,25 csúszópapucsok vannak eltolhatóan elrendezve (3. ábra), amit később még részleteiben ismertetünk. A 18,20 motollatartó karokon elrendezett 22, 24, 25 csúszópapucsok eltolására ezek a papucsok mindig egy 26 dugattyúhenger egységhez vannak kapcsolva. A 19 motollatartó karon elrendezett 23 csúszópapucsot az üzemi helyzetben szomszédosán fekvő 20 motollatartó kar 24 csúszópapucsa viszi magával, amit szintén majd részletesen magyarázunk. A motolla, illetve a két 9, 10 motollafél elbillentéséhez egy hajtott kerékkel tengely párhuzamos tengely körül a 18 és 21 motollatartó karokon egy 27 dugattyú-henger egység van elrendezve.

A 2. ábrán sematikusan a vágómű felülnézetben látható. Ebben az állásban az 5., 6. behúzó csigafelek a 7, 8 késfelek a 9, 10 motollafelek egy vonalban fekszenek. A kiviteli példánál a 9 motollafelet a meghajtott 10 motollafél még később ismertetett módon forgatja, illetve forgatás céljából és/vagy eltolás céljából viszi magával.

A 2. ábra továbbá szemlélteti, hogy ebben a helyzetben a 14, 15 sarokpántok által meghatározott függőleges, vagy közel függőleges billenési tengely 13 ferde szállítócsatoma befutóoldalának tartományában áll. Amennyiben a két 1, 2 vágómű felet vízszintes, illetve közel vízszintes síkban a 3. ábra szerinti szállítási helyzetbe kívánjuk billenteni, 16 dugattyú-henger egységet nyomás alá helyezzük úgy, hogy annak dugattyú rúdja elmozdul. A véghelyzetben ezután a 7, 8 késfelek a külső oldalon merőlegesen állnak a munkahelyzetükre. Ezen billentőmozgás révén a 14, 15 sarokpántok révén meghatározott tengely előretolódik, azaz előző helyzetéhez képest távolságban helyezkedik el, hogy így az 1, 2 vágóműfelek szélességének megfelelő hely álljon rendelkezésre. Az 1, 2 vágóműfeleknek üzemi helyzetbe történő visszabillentésekor a 16 dugattyú-henger egységet ellentétes értelmében kell nyomás alá helyezni. A 2. és 5. ábrák szemléltetik, hogy a 19, 20 motollatartó ka3

HU 221 377 Bl rok üzemi helyzetben egymás fölött fekszenek. Ezáltal a vágómű elválasztási helyének tartományában elérhető, hogy a 9, 10 motollafelek középső homlokfelületei közötti rés viszonylag kicsi.

A 4. ábra az 1 és 2 vágóműfeleket szállítási helyzetben szemlélteti, mégpedig elölnézetben. Ez abból adódik, hogy a két 19, 20 motollatartó kar két, egymással tompaszöget bezáró szárból van kialakítva. Amellett ezen tartókarok egyik szára mindig párhuzamos, vagy közel párhuzamos a 3,4 vágómű teknő mindenkori felének felső élével. Ezekre a szárakra vannak a 23, 24 csúszópapucsok felhelyezve. A mögöttük fekvő 18,21 motollatartó karokra a hozzájuk tartozó 22, 25 csúszópapucsok vannak felhelyezve. A forgástengelyhez hozzárendelt és szögben futó szárak állnak a 27 dugattyúhenger egységgel kapcsolatban, hogy a 9, 10 motollafeleket magassági irányban állítsák. A 4. ábra szemlélteti, hogy ennél a kiviteli példánál csak a jobb oldali 20 motollatartó karra felhelyezett 24 csúszópapucs kapcsolódik egy 26 dugattyú-henger egységhez. Ezzel a 26 dugattyú-henger egységgel lehet a 10 motollafelet a ΙΟ’-vel jelölt pontvonalkázottan ábrázolt helyzetébe járatni. Amellett a 24 csúszópapucsot az ábrázolt 24’ helyzetébe mozdítjuk el. A 22, 23, 24, 25 csúszópapucsok úgy vannak kialakítva, hogy rajtuk a 9, 10 motollafelek ágyazására szolgáló helyek is ki vannak alakítva. A két 23, 24, csúszópapucs 28, 29 továbbítóelemekkel vannak ellátva, amelyek még a később ismertetett módon üzemi helyzetben egymásba kapaszkodnak. így a bal oldali 9 motollafél számára különleges hajtómű elmaradhat. Amellett elmarad az eltoláshoz szükséges dugattyú-henger egység is. A 28, 29 továbbítóelemek úgy vannak kialakítva, hogy azok automatikusan egymásba kapaszkodnak és mindenféle beavatkozás nélkül egymástól elválaszthatók. A 26 henger-dugattyú egység nyomás alá helyezésével a 9 motollafél szinkron mozog a 10 motollaféllel.

Az 5. ábra az egymással forgástovábbítóan, valamint eltolhatóan összekapcsolt 9, 10 motollafelek elválasztási helyét szemlélteti. Az ábrázolt kiviteli példánál a jobb oldali 10 motollafél részletesen nem ismertetett módon van meghajtva. A forgásakor a bal oldali 9 motollafelet magával viszi. A hajtás természetesen történhet a fordított módon. A 23, 24 csúszópapucsokon fazék alakú 30, 31 házak vannak felhelyezve, amelyek az egymás felé eső oldalaikon nyitottak. Ezen a házon belül 28, 29 továbbítóelemek vannak, amelyek az 5. ábrán látható üzemi helyzetben együttesen hatnak. Az ábrázolt kiviteli példánál a továbbítóelemek 28a, 29a csapokból állnak, amelyek azonos távolságra vannak a 9, 10 motollafelek forgástengelyétől. A kiviteli példánál mindegyik fazék alakú 30, 31 házban két, egymáshoz képest 180°-ban eltolt 28a, illetve 29a csap van elrendezve. A 28a és 29a csapok az egymás felé eső oldalaikon ki vannak hegyezve. így mindig biztosítva van, hogy soha nem ütköznek egymásnak, hanem egymást átfedik. Amennyiben ugyanis egymáshoz ütköznének, az 1, 2 vágóműfelek összejáratása üzemhelyzetben blokkolva lenne. Az 5. ábra továbbá megmutatja, hogy a két 19, 20 motollatartó kar, amelyek a vágómű elválasztási helyéhez vannak rendelve, üzemi helyzetben egymás fölött fekszenek. Mivel az ábrázolt kiviteli példánál csak a felső 20 motollatartó karra felhelyezett csúszópapucs van 26 dugattyú-henger egységgel mozgató kapcsolatban, a 24 csúszópapucson egy, az alsó 19 motollatartó kar felé nyúló 34 nyúlvány van rögzítve. Ez a 34 nyúlvány hordozza a fazék alakú 31 házat és hordoz egy, a másik 9 motollafél felé nyúló 35 csapot, amely az ábrázolt üzemi helyzetben a 19 motollatartó karra felhelyezett 23 csúszópapucs egy furatába kapaszkodik. Ezáltal a 26 dugattyú-henger egység nyomás alá helyezésekor a 23 csúszópapucs szinkronban a 24 csúszópapuccsal, elmozdításra kerül. A 35 csap szabad vége csúcsban van kiképezve, azért, hogy biztosítva legyen, hogy a 23 csúszópapucs mindkét egy vonalba eső furatába belekapaszkodjon.

A 6., 7. és 8. ábrából látható, hogy a továbbított 23 csúszópapucson egy billenthető 38 záróretesz van ágyazva, amely 33 rugó révén a reteszelőhelyzetébe automatikusan bebillen. A hozzá tartozó 19 motollatartó kar egy rögzített helyzetű 39 ütközővel rendelkezik, amely mögé tud a 38 záróretesz kapaszkodni, amikor a két, 9, 10 motollafél szállítási helyzetben van. A hajtott 10 motollafél rögzített helyzetű részén egy 41 kireteszelőcsap van elrendezve a 38 záróretesz számára, amely a 2., 5. és 6. ábrákon látható üzemi helyzetben a 38 záróretesz a 32 rugó hatása ellenében a motolla eltolhatóságát biztosító helyzetbe nyomja. Ez a 6. ábrán teljes vonallal van jelölve. A 22, 23, 24, csúszópapucsok és a 18,19, 20, 21 motollatartó karok közötti súrlódás kiküszöbölésére a 22, 23, 24, 25 csúszópapucsok felső és alsó felületei között 40 csúszódarabok vannak rögzítve, amelyek műanyagból lehetnek.

Az 1 és 2 vágóműfeleknek a 2. ábrán látható üzemi, illetve munkahelyzetből a 3. ábrán látható szállítási helyzetbe történő billentéséhez először a 9, 10 motollafelekből álló motollát kell visszajáratni, mégpedig az A előrehaladási iránnyal szemben nem ábrázolt vezetőkabin felé. Ez a 26 dugattyú-henger egység dugattyúrúdjainak bejáratásával történik. A két 9, 10 motollafelek eltolásához a találmány értelmében csak három dugattyú-henger egységre van szükség, mivel a magával vitt 9 motollafél (4. ábra) csak a külső oldalán van egy dugattyú-henger egységhez kapcsolva és középen a 10 motollaféllel áll mechanikus kapcsolatban, illetve van általa támasztva. A meghajtott 10 motollafél a formális munkahelyzetéből a 10’ helyzetébe kerül elmozdításra, miközben a 9 motollafelet szinkronban magával viszi. A 41 kireteszelő csap eközben a 38 záróreteszt a 32 rugó hatása ellenében nyomja a 6. ábrán teljes vonallal jelölt szabaddá tevő helyzetébe úgy, hogy az a helyhez kötött 39 ütköző mentén el tud haladni. Mihelyt egy olyan helyzetet elér, hogy a 39 ütköző mögött el tud billenni, azt a kezelőszemély számára egy 33 kapcsolóval jelzi, mégpedig ekkor egy 16 dugattyú-henger egységet működtethet, hogy az 1 és 2 vágóműfeleket a

3. ábrán látható szállítási helyzetbe bevezesse. Közvetlenül a billentési folyamat beindítása után a 38 záróretesz szabaddá válik a 41 kireteszelőcsaptól és így a

HU 221 377 Bl rugó hatására a 39 ütköző mögé ugrik. Ezáltal szétkapcsolt 1, 2 vágóműfeleknél a 9 motollafél eltolódása a 18,19 motollatartó karokon ki van küszöbölve. Azonkívül biztosított, hogy az 1, 2 vágóműfelek szállítási helyzetből munkahelyzetbe történő billentésekor fordított módon a 9, 10 motollafelek üzembiztosán összevezetésre kerülnek. Ehhez először a 16 henger-dugattyú egységet kell ellentétesen működtetni. Az 1, 2 vágóműfelek összekapcsolása után a 9,10 motollafeleket az A haladási iránnyal szemben az optimális munkahelyzetbe járathatjuk. A 41 reteszelőcsap a 38 záróreteszt kireteszelt állásban tartja. Előtétkészülékek esetén, amelyek többszörös billentési lehetőséggel rendelkeznek, a kapcsoló- és továbbítóelemek kialakítása a forgómozgás és lineármozgás továbbítására minden elválasztási és billentési helyen azonos.

Claims (7)

1. Aratógép, különösen arató-cséplő gép billenthető részekből álló, legalább egy elválasztási hellyel rendelkező előtét-berendezéssel, ahol a billenthető részek legalább egyike egy tengely körül munkahelyzetből szállítási helyzetbe billenthető, ahol a billenthető részek mindig egy-egy motollaféllel rendelkeznek, amely homlokoldalával forgathatóan van ágyazva és hajtás révén a billenthető tartókaron hosszirányban eltolhatóan van elrendezve, azzal jellemezve, hogy mindkét motollafél (9, 10) a középső elválasztási helyhez rendelt továbbítóelem (28, 29) révén üzemi helyzetben formazáróan, azonban automatikusan oldhatóan, egymással összekapcsolhatóan van kialakítva, és hogy a középső elválasztási helyhez tartozó motollatartó karokon (19,20) eltolható csúszópapucsok (23, 24) mechanikus, automatikus kapcsolaton kívüli helyzetbe hozható kapcsolóelemek

- a motollafelek (9, 10) üzemi helyzetében - egymáshoz kapcsolhatóan vannak elrendezve.

2. Az 1. igénypont szerinti arató-cséplő gép, azzal jellemezve, hogy a továbbítóelemeket (28, 29) több, az egymással kapcsolt motollafelek (9,10) forgástengelyétől azonos távolságban álló csapok (28a, 29a) alkotják, amelyek a vágóműfelek (1, 2) üzemi helyzetében egymást átfedik.

3. A 2. igénypont szerinti arató-cséplő gép, azzal jellemezve, hogy a csapok (28a, 29a) egy fazék alakú házban (30, 31) vannak elrendezve, amelyek mindig a másik vágóműfél (1, 2) felé nyitottak.

4. Az 1. igénypont szerinti arató-cséplő gép, azzal jellemezve, hogy a kapcsolóelem az elválasztási hely mindkét csúszópapucsa (23, 24) számára a hozzá tartozó motollafél (9, 10) forgástengelyével tengelypárhuzamosan álló, a csúszópapucson (24) elrendezett csapból (35) és a másik csúszópapucson (23) lévő furatból áll, amely furatba a csap (35) a két motollafél (9, 10), illetve vágóműfelek (1, 2) üzemi állásában benyúlik.

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti aratócséplő gép, azzal jellemezve, hogy a lineáris hajtómű, előnyösen dugattyú-henger egység (26) által meghajtott csúszópapucs (23) a motollafelek (9, 10) szállítási helyzetében egy billenthető záróretesszel (38) és egy ütköző (39) által van biztosítva.

6. Az 5. igénypont szerinti arató-cséplő gép, azzal jellemezve, hogy a továbbított csúszópapucson (23) van a záróretesz (3) és a motollatartó karon (19) az ütköző (39) elrendezve.

7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti aratócséplő gép, azzal jellemezve, hogy mindkét középső motollatartó kar (19, 20) megfelelő kialakítás révén és a csúszópapucsok (23, 24) hozzájuk igazított kialakítása révén a motollafelek (9,10) üzemi helyzetében egymás felett fekszenek.