HU220885B1 - Tamper evident closure, and process for producing thereof - Google Patents

Description

KIVONAT

Origináló záróelem kiszerelési egységek, különösen palackok origináló, majd azokra újra felhelyezhető ismételt lezárásához, amely egy rugalmas véglap (12) részt tartalmaz, amelynek van egy, a palack tömítetten, gyárilag lezárt állapotát jelző rugalmas tartománya (24). Ezen egy sötét színű alapréteget (52) és egy világos színű átlátszó jelzőréteget (54) tartalmazó irreverzíbilis origináló színváltó rendszer (50) van kiképezve, amely egy tapadási tulajdonságai tekintetében befolyásolható szerkezeti anyagú tapadó/elengedő réteget (56) is tartalmaz. Az eljárás során az originált állapotot jelző rugalmas tartományra (24) egy sötét háttérréteget (53) efölé pedig egy átlátszó alapréteget (52) visznek fel. Az alapréteg (52) fölött átlátszó, világos színű, hőre keményedő folyékony halmazállapotú műgyantából kialakítanak egy jelzőréteget (54), majd a hőre keményedő gyantát nemragadó, kemény rugalmas anyagú réteg kialakulásáig részlegesen kikeményítik. A részlegesen kikeményített hőre keményedő gyanta jelzőrétegre (54) felvisznek egy átlátszó fedőréteget (62), majd az így előkészített záróelemet a lezárandó kiszerelési egységre, különösen palackra felhelyezik, véglapjának (12) rugalmas tartományát (24) abban energiát eltárolva az első ízben gyárilag tömítetten lezárt állapotot jelző jellemző helyzetébe menesztik és ebben az állapotban a hőre keményedő gyanta jelzőréteget (54) nemragadó, kemény rugalmas állapotából merev, térhálósodon polimerré alakítva teljesen kikeményítik.

HU 220 885 B1

A leírás terjedelme 16 oldal (ezen belül 3 lap ábra)

HU 220 885 Bl

A találmány tárgya origináló záróelem kiszerelési egységek, különösen palackok origináló, majd azokra újra felhelyezhető ismételt lezárásához, amely egy rugalmas véglaprészt tartalmaz, amelynek van egy, a palack tömítetten, gyárilag lezárt állapotátjelző rugalmas tartománya, amely a palack tömítetten, gyárilag lezárt állapotában és annak az első felnyitást követő időszakban ismételten lezárt állapotaiban a véglapban tárolt mechanikai energia révén eltérő helyzetekben tartózkodik, és a véglapnak a palack gyárilag lezárt, originális állapotátjelző rugalmas tartományán egy sötét színű alapréteget és egy világos színű átlátszó jelzőréteget tartalmazó irreverzíbilis origináló színváltó rendszer van kiképezve. A találmány tárgyát képezi továbbá az ilyen origináló záróelem előállítási eljárása is.

Az élelmiszeripar és az üdítőital-ipar számára készített különböző záróelemek között ismert egy úgynevezett „gombos” záróelemtípus, gyárilag, originálisán lezárt, és egy, legalább egyszer már felnyitott kiszerelésnél, és ezáltal jelzi, hogy a palackot, tartályt legalább egyszer már kinyitották. Az ilyen „gombos” záróelemeket általában vákuumos csomagolású élelmiszertermékek, így például gyermektápszerek lezárására használják, hogy így figyelmeztessék a vásárlókat az élelmiszer tartósítására szolgáló vákuum megszűnésére.

Jóllehet az ilyen origináló jelzőgombokkal ellátott záróelemeket elsősorban a vákuumos csomagolásokhoz használják, újabban kifejlesztettek olyan záróelemeket is, melyeknél a gombnak is nevezett rugalmas tartomány előfeszített, azaz mechanikai feszültség eltárolására képes, és egy „alsó” helyzetből egy felfelé domborodó „felső” helyzetbe megy át, amikor a záróelemet egy palackra gyárilag, első ízben tömítő módon felhelyezik. A jelzőgomb rugalmas tartományának ezen „felső” helyzetében a záróelem mechanikai energiát tárol, és rugózó membránként törekszik visszaállítani a jelzőgombot az eredeti „alsó” helyzetbe. Amikor a záróelemet első ízben leveszik a palackról, akkor a jelzőgomb a záróelem véglapjában tárolt energia hatására eredeti „alsó” helyzetébe áll vissza.

Az origináló jelzőgombos véglapokkal ellátott záróelemeket különösen a vákuumcsomagolású termékeknél széles körben használják az élelmiszeriparban, mivel e záróelemekről gyorsan felismerhető a palack állapota. A vákuumos alkalmazásoknál, amikor a palack jól le van zárva és benne vákuum van, akkor a jelzőgomb az „alsó” helyzetben van, ha pedig a palackot egyszer már kinyitották, majd visszarakták rá a záróelemet, vagy ha más ok miatt megszűnt a vákuum a palackban, akkor a jelzőgomb a „felső” helyzetben van. Ezenkívül a vákuumos csomagolásoknál, amikor először felnyitják a záróelemet és megszűnik a vákuum, akkor egy sziszegő hang is hallható.

Az ilyen jelzőgombos záróelemek széles körű használatának köszönhetően a vásárlóközönség megtanulta, hogy ha a jelzőgomb a felső helyzetben van, akkor már megbontották az eredeti csomagolást, és ezért azt nem szabad megvenni. Emellett, ha a jelzőgombos záróelemet vákuumos csomagolású palackokhoz használják, a vásárlóközönség azt is megtanulta, hogy figyeljen a sziszegő hangra, amelynek meglétéből megállapíthatja, hogy a palackot korábban már felnyitották-e.

A jelzőgomb domború állása és vákuumcsomagolt termékeknél a sziszegő hang elmaradása jelzi a vásárlóknak, hogy a kiszerelést korábban legalább egyszer már felbontották. Azonban e jelzések nem teljesen biztosak, és akár meg is hamisíthatok. Szakmai körökben közismert például, hogy egy vákuumcsomagolt termék jelzőgombos záróelemét a csomag első kinyitása után is vissza lehet állítani az „originál” állapotba. Ez úgy érhető el, hogy egyszerűen felmelegítjük a felnyitott palackot, és amikor az forróvá vált, visszarakjuk rá a záróelemet. A palack lehűlésekor újra vákuum jön létre, és a jelzőgomb visszaáll az origináltságot tanúsító homorú helyzetbe.

Jelzőgombos kupakokhoz és egyéb felcsavarható záróelemekhez origináló eszközökként gyakran használnak például zsugorcsomagolást. Más megoldás szerint a jelzőgombos kupakot alul egy origináló szalaggal látják el, amely a kupakhoz egy perforált résszel csatlakozik. A szalag megakadályozza a kupak elforgatását vagy levételét, és amikor kinyitják a palackot, a szalag leszakad a kupakról.

A csomagolóipar felismerte, hogy célszerű vizuális eszközökkel is biztosítani a csomagolás originált állapotának megállapíthatóságát. Például az US 3,736,899 lajstromszámú amerikai egyesült államokbeli szabadalom leírása egy nyomásváltozás-indikátort ismertet. Ezen szabadalmi leírás egy olyan rugalmas lappal ellátott jelzőgombos zárókupakot ismertet, amelynek van egy fényvisszaverő felülete és egy korongszerű eleme, amely teljesen vagy majdnem teljesen lefedi a rugalmas lapot, amikor az befelé van hajlítva, de egy rést hoz létre a lap kerülete körül, amikor a lap kifelé hajlik. A résben egy feltűnő vagy kontrasztos szín válik láthatóvá, amely vagy magának a lapnak a színe, vagy pedig a korongszerű elem alsó oldaláé. Az US 3,736,899 lajstromszámú szabadalom szerinti, a nyomás változását kimutató rendszer nyilvánvalóan visszaállítható az eredeti állapotba, ha vákuumot hozunk újra létre a csomagolásban, és ezért ez a rendszer nem irreverzíbilis.

Az US 4,429,803 lajstromszámú szabadalmi leírás gumi záróelemű többadagos orvosi gyógyszerfiolák originálására szolgáló eszközt ismertet. A szabadalom szerinti lezárás origináló eleme egy buborékszerű zacskó, amely ártalmatlan festéket tartalmaz. A buborékszerű zacskó kiengedi a festéket és ezzel elszínezi a fiola tartalmát, amikor a fiolát első ízben felnyitják.

Az US 4,511,052 számú szabadalmi leírás palackhoz vagy tartályhoz alkalmazható origináló elemet ismertet. A javasolt megoldás szerint egy indikátoranyagot tartalmazó törékeny burkolat van hozzáerősítve a záróelemmel ellátott palack szalagjához és nyakához oly módon, hogy a záróelem kinyitásakor a törékeny burkolat felszakad, és szabaddá teszi az indikátoranyagot. Az indikátoranyag olyan vegyszer lehet, amely az atmoszférával érintkezve, például az oxigén vagy a levegőben lévő nedvesség hatására színváltozást szenved.

Az US 4,526,752 számú szabadalmi leírás egy oxigénre érzékeny leukofestéket tartalmazó origináló cso2

HU 220 885 Bl magolást ismertet. Ezen szabadalom szerint az oxigénre érzékeny leukofestéket levegőtől elzárt környezetben a csomagoláson belül helyezik el. A csomagnak átlátszó zárósapkája van, amelyen keresztül látható az oxigénre érzékeny leukofesték és így jelzi, hogy a csomagot még nem bontották fel. Ha oxigénnel érintkezik a csomag, például amikor kinyitják, akkor a festék színe megváltozik.

Az US 4,813,712 számú szabadalmi leírás vizuális módon jelzi, hogy egy jelzőgombos zárókupak konkáv vagy konvex alakú-e. A jelzőgomb állapota egy jelzőelemmel állapítható meg, és más színű a felület homorú állapotában, mint amikor a felület domború. A szabadalmi leírás egy kidomborodó jelzőelemmel ellátott jelzőgombos zárókupakot ismertet, amelynél a jelzőelem egy adott irányban más színt mutat amikor konkáv, és egy megint más színt, amikor a felület konvex. Egy másik kialakításnál a jelzőelem egymásra helyezett rétegekből áll, amelyek elmozdulnak egymáshoz képest, amikor a köztük lévő felület konkávról konvexre vált át. A rétegek különböző színűek, és ennek folytán a záróelem más színű a konkáv és a konvex alakban. A szabadalom leírása megemlíti, hogy igen pontosan kell egymáson elhelyezni a színes rétegeket, hogy létrejöjjön a kívánt vizuális hatás. Emellett a megoldás javasolt jelzőrendszere nyilvánvalóan reverzibilis.

Az US 4,877,143 lajstromszámú szabadalmi leírás egy olyan záróelemet, különösen jelzőgombos zárókupakot ismertet, amelynél egy jelzőgomb egy indikátorral, például egy színjelzéssel vagy a „nyitva” szóval van ellátva. Az indikátort egy, a fényt szóró felületű áttetsző réteggel, például egy Fresnell-lencsével látják el. A palack originál állapotában az indikátor eltávolodik az áttetsző és a fényt szóró rétegtől, és ezért nem látható az áttetsző rétegen keresztül. Amikor kinyitják a palackot és a gomb a felső helyzetbe megy át, akkor az indikátor közvetlenül az áttetsző réteg mellé kerül és azon át láthatóvá válik. A korábban hivatkozott US 4,813,712 lajstromszámú szabadalmi leírásban ismertetetthez hasonlóan ez utóbbi szabadalom javasolt origináló rendszere is inkább reverzibilis mint irreverzíbilis rendszernek tűnik.

Az origináló záróelemek létrehozására ismertté vált megoldások nagy száma ellenére igény van egy tökéletesített origináló záróelem kifejlesztésére.

A találmány fő célkitűzése egy irreverzíbilis origináló rendszer kialakítása, amely előnyösen alkalmazható alakváltoztatható, rugalmas tartománnyal ellátott véglapos záróelemekhez. Felismertük, hogy ehhez az origináló záróelem egy olyan színváltó rendszert kell tartalmazzon, amely irreverzíbilis színváltozást szenved a véglap felületének egyszer bekövetkező alakváltozásakor, különösen a zárókupak originált, gyári lezárást követő első levételekor vagy meglazításakor. A találmány célja továbbá egy, az ilyen irreverzíbilis színváltó rendszert tartalmazó origináló zárókupakok előállítására alkalmas eljárás kifejlesztése, és ahhoz jól használható anyagok és anyagkombinációk megtalálása is.

A kitűzött célt a bevezető bekezdésben felsorolt ismert jegyekkel rendelkező olyan origináló zárókupak kialakításával és alkalmazásával érjük el, amelynél az irreverzíbilis origináló színváltó rendszer a találmány új és meghatározó jellemzője szerint egy, az alapréteg és a jelzőréteg között elhelyezett, a záróelem véglapja rugalmas tartományának az első ízben gyárilag lezárt állapotban elfoglalt helyzetében az alapréteg és a jelzőréteg között szoros érintkezést, ezzel a színváltó rendszernek egy, a jelzőrétegen keresztül látott első jellemző színt adó, míg a záróelem ismételten visszazárt állapotaiban elfoglalt helyzetében a jelzőréteg és az alapréteg elválását megengedő, és ezzel a színváltó rendszemek a jelzőrétegen keresztül látott színét az első színtől eltérő színben láttató, tapadási tulajdonságai tekintetében befolyásolható szerkezeti anyagú tapadó/elengedő réteget is tartalmaz.

Tapadási tulajdonságai tekintetében befolyásolható szerkezeti anyagú tapadó/elengedő rétegként előnyösnek bizonyult a tapadási jellemzők tekintetében fényhatással befolyásolható, különösen fény hatására lebomló polimer, előnyösen polisztirol anyagú tapadó/elengedő réteg alkalmazása. Alternatív, de akár együttesen is alkalmazható : célszerűen a színváltó rendszer tartalmazhat egy, a jelzőréteg alaprétegtől való elválása során és után a jelzőréteget a záróelemen megtartó átlátszó fedőréteget és egy, a jelzőréteg és a fedőréteg közötti tapadást csökkentő vagy gátló elemet, előnyösen valamely felületi feszültségcsökkentő szert is. A találmány szerinti origináló záróelem esetében előnyösnek találtuk, ha az a jelzőrétegnek az alaprétegtől való elválását a rugalmas véglap egyik, az első ízben gyárilag lezárt állapotban elfoglalt jellemző helyzetéből a másik, az első felbontást követő állapotokban elfoglalt jellemző helyzetébe való elmozdulása során elősegítő feszültséggyűjtő helyeket is tartalmaz.

A találmány szerinti zárókupakok előállítására kifejlesztett találmány szerinti eljárás során először a tömítetten zárt állapotot jelző rugalmas tartományra egy sötét háttérréteget, míg a háttérréteg fölé egy átlátszó alapréteget viszünk fel. Az alapréteg fölött átlátszó, világos színű, hőre keményedő folyékony halmazállapotú műgyantából kialakítunk egy jelzőréteget, majd a hőre keményedő műgyantát nemragadó, kemény rugalmas anyagú réteg kialakulásáig részlegesen kikeményítjük. A részlegesen kikeményített hőre keményedő gyanta jelzőrétegre egy átlátszó fedőréteget viszünk fel, majd az így előkészített záróelemet a lezárandó kiszerelési egységre, különösen palackra felhelyezzük, és véglapjának rugalmas tartományát abban energiát eltárolva az első ízben gyárilag tömítetten lezárt állapotot jelző jellemző helyzetébe menesztjük. Ebben az állapotban a hőre keményedő gyanta jelzőréteget nemragadó, kemény rugalmas állapotából merev, térhálósodott polimerré alakítva teljesen kikeményítjük, és ezzel a háttérrétegből, az alaprétegből, a jelzőrétegből és a fedőrétegből egy irreverzíbilis színváltó rendszert képezünk, amelynél a záróelem rugalmas tartományának a gyárilag első ízben lezárt állapotban elfoglalt jellemző helyzetben egy, a jelzőrétegen keresztül látott első színe van, míg a rugalmas tartománynak az ismételten lezárt állapotokban elfoglalt helyzetben egy, a jelzőrétegen

HU 220 885 Bl keresztül látott, a jelzőrétegnek a helyzetváltozás során az alaprétegtől bekövetkezett elválásával előállt, az első színtől eltérő második színe van.

Az eljárás végrehajtásához hőre keményedő gyantaként előnyösen akrilezett epoxi-, akrilezett uretán- és kationosan térhálósított epoxigyanták csoportjának legalább egyikét használjuk. Célszerűnek találtuk, ha a jelzőréteg gyantaanyagát egy felületi tagolásokkal kialakított alaprétegre az alapréteg felületi tagolásait kitöltő folyékony állapotban visszük fel, és ezzel a jelzőréteg gyantaanyagának kikeményítésekor az alapréteg és a jelzőréteg között mechanikai kötést is létesítünk. A részlegesen kikeményített hőre keményedő műgyanta réteget az átlátszó fedőréteg felvitele előtt felületaktív szerrel is bevonhatjuk vagy kezelhetjük.

A találmány szerinti záróelem irreverzíbilis színváltó rendszere tehát egymásra helyezett különböző színű rétegekből, például egy színes jelzőrétegből és egy attól eltérő színű alaprétegből áll. A jelzőréteg célszerűen egy világos színű színezőanyagot tartalmazó átlátszó réteg, az alapréteg pedig sötét színű. A jelzőréteg és az alapréteg egymással vagy közvetlenül vagy pedig közvetve, például egy ragasztórétegen keresztül szorosan érintkezik. Amikor a két réteg szoros érintkezésben van egymással, akkor a jelzőréteg színétől eltérő szín észlelhető.

A teljességre törekvés igénye nélkül feltételezzük, hogy amikor a jelzőréteg és az alapréteg szorosan érintkezik egymással, akkor az észlelt szín a jelzőrétegen és az alaprétegen áthaladó és e két réteg által visszavert fény eredménye. A fizika tanítása szerint az észlelt szín tulajdonképpen a jelzőréteg és a háttérréteg színének a keveréke, és függ az egyes rétegeken áthaladó fény abszorbanciájától, ami pedig a színezőanyagok színének, a színezőanyagok koncentrációjának és a rétegek vastagságának függvénye.

Amikor a találmány szerinti záróelem véglapjának a színjelző rendszert tartalmazó rugalmas tartomány a palack kinyitásakor alakváltozást szenved, ezen alakváltozást színváltozás kíséri, mivel a jelzőréteg elválik az alaprétegtől. Amikor a jelzőréteg elválik az alaprétegtől, egy fényvisszaverő határfelület jön létre, amely a jelzőréteg alsó felületén a fény nagyobb részét visszaveri. Ennek megfelelően az észlelt szín a jelzőréteg színe és nem a jelzőréteg és az alapréteg kevert színe lesz.

A találmány szerinti záróelem színjelző rendszerének színe attól függ, hogy a jelzőréteg és a rugalmas tartományon lévő alapréteg között van-e érintkezés. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy élelmiszer-ipari termékeknél, amikor a lezárt palack elhagyja az élelmiszer-csomagolót, a jelzőréteg és az alapréteg szorosan érintkeznek egymással. Gyakorlati okokból a jelzőréteg és az alapréteg közötti tapadásnak elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy ellenálljon a termék szállítása és raktározása során fellépő erőhatásoknak, azaz ezek következtében még ne váljanak szét a rétegek. Másrészről a jelzőréteg és az alapréteg közötti tapadásnak elég gyengének kell lennie ahhoz, hogy a záróelem első kinyitásakor megszűnjék a tapadás a jelzőréteg és az alapréteg között.

A találmány szerinti záróelemeknél a kívánt tapadás a jelzőréteg és az alapréteg kémiai összetételének helyes megválasztásával, valamint a jelzőréteg fizikai méretezésével és hőkezelésével érhető el. A záróelemnek például a rugalmas tartományra felvitt, sötétre festett epoxi-észter alaprétege lehet. Ez az alapréteg termikusán megszilárdítható, és jó tapadás hozható létre. Alternatívaként az alapréteg más anyagokból is készíthető, például ragasztóréteggel ellátott vékony polipropilénfóliából, amelynek vastagsága előnyösen 0,025 mmnél kisebb és jól tapad a záróelemhez.

A találmány szerinti záróelemnél a rétegeket úgy kell kiválasztani, hogy a jelzőréteg és az alapréteg közötti kezdeti szoros érintkezés megszakítása után az már ne legyen többé visszaállítható. Az olyan jelzőréteg, amely a rugalmas tartomány benyomásával, melegítéssel vagy bármilyen más módon visszatapasztható lenne az alapréteghez, megszüntetné a találmány szerinti záróelem origináló tulajdonságát. A találmány szerinti jelzőréteg ezért előnyösen egy irreverzíbilisen megszilárduló vagy megkötő műgyantából van előállítva. E célra megfelelnek a kémiai reakció, hő vagy sugárzás hatására irreverzíbilisen megszilárduló hőre keményedő műgyanták. Ha a jelzőréteg már teljesen megkötött és azután szakad meg a szoros érintkezés közte és az alapréteg között, akkor e szoros érintkezés többé már nem állítható helyre. A jelzőréteg célszerűen tartalmazhat egy ultraibolya fényre megszilárduló gyantát, egy fényiniciátort, egy színezőanyagot, például fluoreszcens festéket, folyasztószereket, töltőanyagokat, vagy egyéb kívánatos adalékokat. A jelzőréteg célszerűen egy viszkózus folyadékkeverékként készíthető el, melyet felhordanak a záróréteg gombján lévő alaprétegre. A jelzőréteg vastagságát előnyösen 0,1 és 0,25 mm közötti értékre választjuk meg. A jelzőréteg megszilárdítható például ultraibolya-kemencében, amelyben a viszkózus folyadékkeverék szilárd jelzőréteggé alakul. A jelzőréteg anyagaként használhatók például az ultraibolya fényre megszilárduló akrilátok, például az akrilezett epoxik, akrilezett uretánok, akrilezett monomerek, mint a TMPTA vagy TMPTMA és a kationosan térhálósított epoxik.

A találmány szerinti záróelemben az origináló színváltó rendszer működtetésekor a jelzőréteg elválik az alaprétegtől. Ezért az origináló színváltó rendszernek célszerűen tartalmaznia kell egy rugalmas, átlátszó fedőréteget is, amely a jelzőréteget a záróelemhez rögzíti és megakadályozza, hogy működtetéskor a jelzőréteg a záróelemről beessen a palackba. A fedőréteg anyaga úgy választandó meg, hogy ne korlátozza a rugalmas tartomány kipattanását, vagy ne gátolja a jelzőréteg tapadását vagy elválását, és ne befolyásolja a rendszer vizuális megjelenését. A fedőréteg anyagaként jól használhatók az átlátszó, kis térháló-sűrűségű, akrilezett uretánok, kétrészes epoxi és uretán rendszerek, és az ultraibolya fény hatására térhálósítható kationos rendszerek. Ezenkívül fedőrétegként jól használhatók átlátszó szalagok, például polipropilén- vagy poliészterfóliák, amelyek például ragasztókkal vagy hőkötéssel hozzáragaszthatók a záróelemhez.

HU 220 885 Bl

A találmány szerinti origináló záróelemek egy előnyös kialakítása szerint a jelzőréteget egy kétlépcsős eljárással lehet megszilárdítani. A megszilárdító eljárás első lépcsője a jelzőréteg-keveréket viszkózus folyadék halmazállapotból kemény rugalmas halmazállapotba alakítja át, amely már megtartja a fizikai méreteit és hozzátapad az alapréteghez a szállítás közben, a záróelemnek a palackra való felrakásakor, és amikor a rugalmas tartomány a vákuum hatására behorpad. Ennél a kialakításnál az alapréteg, a jelzőréteg és a fedőréteg már a záróelem gyártóüzemében felvihető a záróelem rugalmas tartományára. A záróelemet azután a rajta lévő origináló rendszenei együtt elküldik az élelmiszer-csomagoló, kiszerelőüzembe. A záróelemet a szokásos módon kell felrakni. Amikor lezárták a palackot, és az készen áll a szállítóládákba való berakásra, akkor a jelzőréteg véglegesen és teljesen megszilárdul. A végső megszilárdulási lépés teljesen aktiválja a színváltó origináló rendszert. Ha a későbbiekben kinyitják a palackot, a rugalmas tartomány kidudorodik, ennek következtében a jelzőréteg elveszti a tapadását, elválik az alaprétegtől, amely ennek folytán irreverzíbilis színváltozást szenved. Az ultraibolya fényre megszilárduló akrilát rendszerek különösen jól alkalmazhatók a jelzőréteg anyagaként, mivel ezek egy első lépésben kívánt mértékig részlegesen, majd pedig egy második lépésben teljesen megszilárdíthatók.

Feltehető, hogy a jelzőréteg folyadék halmazállapotú keveréke teljesen megnedvesíti a felületet és behatol az alapréteg felületi tagolásaiba, például pórusaiba, üregeibe és egyéb felületi hibáiba. Megszilárduláskor a jelzőréteg és az alapréteg egy kötést hoz létre, amely valószínűleg legalábbis részben a mechanikai összeakaszkodásból vagy alakzáró kapcsolódásból származik, ami akkor jön létre, amikor a jelzőréteg anyagát belekényszerítik az alapréteg felületi tagolásaiba, rendellenességeibe. Ha a jelzőréteg teljesen megszilárdul és azt ezt követően választják el az alaprétegtől, akkor nem tudja újranedvesíteni az alapréteg felületét és nem tudja újra létrehozni a két réteg között eredetileg létrejött szoros érintkezést. Lehetséges az is, hogy amikor a jelzőréteget folyékony formában felviszik az alaprétegre, a jelzőréteg megnedvesíti az alapréteget, és megszilárduláskor a jelzőréteg eléggé hozzátapad az alapréteghez ahhoz, hogy a vákuum folytán a rugalmas tartományra ható külső nyomóerők miatt ne váljék el attól, de e tapadás már nem elég erős ahhoz, hogy a jelzőréteg a vákuum megszűnésekor, és így a rugalmas tartomány kipattanásakor is rajta maradjon az arra felvitt alaprétegen.

A találmány szerinti origináló záróelem egy átlátszó tapadó/elengedő réteget is tartalmaz az alapréteg és a jelzőréteg között. A tapadó/elengedő réteg szolgál a jelzőrétegnek a rugalmas tartományon lévő alapréteghez való hozzákötésére a palack felbontása előtt. A palack kinyitásakor működésbe lép a rugalmas véglap, és a jelzőréteget a tapadó/elengedő réteggel együtt vagy anélkül irreverzíbilis módon elválasztja az alaprétegtől. A jelzőréteg egy hőre keményedő műgyantából készíthető, vagy a jelzőréteg egy előformázott, színezett átlátszó anyagot, például egy átlátszó műanyag korongot is tartalmazhat. A tapadó/elengedő réteg célszerűen egy fény hatására lebomló ragasztóanyag lehet. A fény hatására elbomló ragasztóval a jelzőréteget hozzáragasztjuk az alapréteghez a záróelemgyártó üzemben. Azután a záróelemet felrakhatják a palackra, és a rugalmas véglaprész a csomagolás során alkalmazott vákuum hatására beszívott, homorú alakot vesz fel. Ezt követően a záróelemet megfelelő dózisú ultraibolya sugárzásnak tesszük ki, hogy elbomoljék és meggyengüljön a tapadó/elengedő szerepet betöltő, fényre elbomló ragasztóanyag. A csomagolás kinyitásakor a megszűnő vákuum hatására felpattanó rugalmas tartomány eltöri a meggyengített ragasztóréteget, ezáltal irreverzíbilis módon elválik a jelzőréteg az alaprétegtől, és az első felnyitást indikáló színváltozás jön létre.

A technika állását és a találmány lényegét és továbbijellemzőit az alábbiakban konkrét példaképpeni kiviteli alakok bemutatásával a csatolt rajz ábráira hivatkozva ismertetjük részletesebben. A rajzon az

1. ábrán egy hagyományos, a szakmában közismert origináló záróelem látható, amely rendelkezik egy rugalmas tartományként kialakított origináló eszközzel, a

2. ábrán az 1. ábrán bemutatott záróelem 2-2 sík mentén vett metszete látható, amikor a rugalmas tartomány a legalább egyszer már felnyitott állapotra jellemző „felső”, konvex helyzetében van, a

3. ábra kiemelt, kinagyított részletként a 2. ábrán bemutatott záróelem rugalmas tartományát egy találmány szerinti origináló színváltó rendszerrel ellátva mutatja be, ahol a színváltó rendszer egy jelzőréteg alatti sötét színű alapréteget tartalmaz, a

4. ábra a 3. ábrán bemutatotthoz hasonló nagyított részletet mutat be, amikor a jelzőréteget éppen részleges megszilárdító kezelésnek vetjük alá, az

5. ábrán a 3. ábrához hasonló kinagyított részlet látható, bemutatva egy, a rugalmas tartományon elhelyezett origináló színváltó rendszer szerkezeti részleteit, amely egy sötét színű alapréteget, egy fölötte lévő jelzőréteget és egy efölött elhelyezett átlátszó fedőréteget is tartalmaz, a

6. ábrán egy találmány szerinti origináló záróelem színváltó rendszerének teljes megszilárdítása látható a záróelemnek egy palackra történt felhelyezése és a rugalmas tartománynak a palackban lévő vákuum hatására bekövetkezett deformálódása után, a

7. ábra a rugalmas tartomány kinagyított metszeti képét mutatja azt követően, hogy a záróelemet legalább egyszer már eltávolították a hozzá tartozó palackról és a rugalmas tartomány a legalább egyszer már felnyitott állapotra jellemző „felső” helyzetbe állt át, azaz a jelzőréteg irreverzíbilisen elvált az alaprétegtől, a

HU 220 885 Bl

8. ábrán felülnézetből látható a rugalmas tartomány, amikor az egy bizonyos színűnek látszik, a

9. ábrán felülnézetből látható a 7. ábrán ábrázolt rugalmas tartomány, amikor az más színűnek látszik, a

10. ábra a 3. ábrához hasonló kinagyított metszetet mutat, bemutatva a rugalmas tartományon elhelyezett origináló színváltó rendszer további részleteit, így a sötét színű alapréteget, a fölötte lévő tapadó/elengedő réteget, az e fölött lévő jelzőréteget és a legfelül lévő átlátszó fedőréteget, a

11. ábra a 10. ábrán bemutatott példaképpeni kiviteli alak ultraibolya fénnyel való kezelését mutatja be a záróelemnek a palackra történt felrakása és a rugalmas tartománynak a palackban lévő vákuum hatására bekövetkezett deformálódása után, míg végül a

12. ábra all. ábrán bemutatott kiviteli alak rugalmas tartományának kinagyított metszetét mutatja be a záróelemnek a palackról való legalább egyszeri levétele és a gomb „felső” helyzetbe ugrása után egy olyan esetben, amikor a tapadó/elengedő rétegnek nem sikerült elválasztania a jelzőréteget az alaprétegtől.

Az 1. és a 2. ábrán egy, a szakmában ismert 10 záróelem felülnézete látható, amely tartalmaz egy 12 véglapot, amelynek van egy befelé nyitott 16 csatornát alkotó, felfelé és kifelé lejtő 14 kerületi része. A 12 véglap egy általában hengeres 18 szoknyában végződik, amelynek végén egy befelé álló 20 ívelt rész található.

Ahhoz, hogy a 10 záróelemet tömítő zárást adó módon fel lehessen helyezni egy, a nyakán külső menettel ellátott, az ábrán nem látható palackra, a 18 szoknya és a 16 csatorna egy megfelelő, korlátozottan alakváltoztatható 22 tömítőbetétet is tartalmaz. Amikor a 10 záróelemet rásajtolják a palack nyakrészére, a 22 tömítőbetét 12 véglap alatti része a 10 záróelem és a palack között tömítést hoz létre, miközben alakzáró kötés jön létre a palack menete és a 22 tömítőbetét 18 szoknya melletti része között.

A 10 záróelem 12 véglapja közepén egy 24 rugalmas tartománnyal rendelkezik. A 24 rugalmas tartomány tartalmaz egy 26 középrészt, amelyet egy lefelé lejtő 28 gyűrű alakú rész vesz körül, amelyet pedig egy általában sík 30 körgyűrű határol. A 24 rugalmas tartományt a gyártás során mechanikusan módosítják, hogy maradó nyomófeszültség alakuljon ki benne, a mechanikai módosítás egy módja részletesen ismertetve van az 5,016,769 számú US szabadalmi leírásban.

A 6. ábrán az az állapot látható, amikor a 10 záróelemet felhelyezik egy palackra, és a palackban uralkodó vákuummal szemben ható külső nyomás a 24 rugalmas tartományt homorú alakra deformálta. A 10 záróelem gyártása során a 24 rugalmas tartomány mechanikai módosításával a 24 rugalmas tartományban bizonyos feszültségek tárolódnak, amelyek hatására a rugalmas tartomány normál, terheletlen állapotban domború „felső”, konvex helyzetét veszi fel, amint az a 3., 5. és a 7. ábrán látható. Amikor a 24 rugalmas tartományt a vákuum behúzza a palackba a 6. ábra szerint, akkor megnőnek e nyomófeszültségek, és a 24 rugalmas tartomány a 6. ábrán látható „alsó”, konkáv helyzetből szeretne visszaugrani az eredeti „felső”, konvex helyzetbe. így, ha eltávolítjuk a 10 záróelemet a palackról, és megszűnik a 12 véglapra szívó hatást kifejtő vákuum, akkor a 24 rugalmas tartomány eredeti „felső”, konvex helyzetébe pattan át. A 24 rugalmas tartománynak ez a felső helyzetbe pattanása működteti a találmány szerinti záróelem origináló színváltó rendszerét.

A találmány lényege egy olyan origináló 32 színváltó rendszerrel ellátott 10 záróelem, amely 32 színváltó rendszer a 10 záróelem 24 rugalmas tartományán van elhelyezve, és amelynek felépítése a 3. ábrán látható. A 32 színváltó rendszer úgy van kialakítva, hogy még abban az esetben is egyértelműen jelezze, hogy a 10 záróelemet legalább egyszer már eltávolították a palackról, ha azt később arra visszarakják. Ezáltal e 32 színváltó rendszer a kiszerelés, közelebbről a 10 záróelem origináló eszközeként működik.

A 32 színváltó rendszer tartalmaz egy 34 alapréteget vagy bevonatot, amely a 24 rugalmas tartományon van elhelyezve úgy, hogy azzal együtt mozog. A 34 alapréteg olyan anyagból készül, amely hozzátapad a 24 rugalmas tartomány felületéhez, és a 24 rugalmas tartománnyal együtt mozog anélkül, hogy elválna attól. Egy termikusán megszilárdítható epoxi-észteralapú réteg megfelel e követelményeknek, ha azt például fém anyagú 10 záróelemhez használjuk.

A találmány szerinti 10 záróelem 32 színváltó rendszerének 34 alaprétege vagy egy lehetőleg sötét színű, például fekete, kék vagy sötétzöld színezőanyagot tartalmaz, vagy pedig átlátszó, és alatta a 24 rugalmas tartományon egy színezett 35 háttérréteg található. A 35 háttérréteg színe célszerűen sötét, például fekete tintával megfestett megszilárdítható gyanta, a tinta például a Fiint Inc. cég kereskedelemben kapható LA10022MK cikkszámú tintaterméke lehet. A 35 háttérréteget a 24 rugalmas tartományra vagy a 10 záróelem gyártása során visszük fel, például egy litográfiát elhelyezve a 10 záróelem elkészítéséhez használt fémlemezen, vagy pedig a 10 záróelem és a 24 rugalmas tartomány elkészítése után. Hasonlóan, a 34 alapréteget a 24 rugalmas tartományra vagy a 10 záróelem elkészítése előtt, vagy pedig a 10 záróelem és a 24 rugalmas tartomány elkészítése után visszük fel.

A 32 színváltó rendszer tartalmaz egy 36 jelzőréteget vagy bevonatot is, amely a 34 alapréteg fölött helyezkedik el. A 36 jelzőréteg áttetsző, és általában valamely színezőanyaggal színezett. A 36 jelzőréteg színe eltér a 34 alapréteg látható színétől, azaz attól a színtől, mely a 34 alaprétegen látható, függetlenül attól, hogy a 34 alapréteg színezve van-e, vagy pedig átlátszó, és színes 35 háttérréteggel rendelkezik. A 36 jelzőréteg színe célszerűen egy világos szín. A 36 jelzőréteg színezőanyagaként előnyösen áttetsző fluoreszkáló festékek használhatók, például a kereskedelemben kapható

HU 220 885 Bl

Pylakrome olaj sárga, Pylakrome rózsaszín, Pylam fehér, Keyfluor kék, Day Glo marigoid narancs és Mobay sárga festékek, vagy áttetsző nem fluoreszkáló festékek, mint például a kereskedelemben kapható Macrolex sárga, Macrolex piros, Macrolex kék és Maxrolex narancs festékek, vagy nem átlátszó, nem fluoreszkáló festékek, mint például a kereskedelemben beszerezhető zöld ipari tinta, piros ipari tinta, kék ipari tinta, narancs ipari tinta és sárga ipari tintafestékek. A 36 jelzőréteg színét és a 34 alapréteg színét úgy kell megválasztani, hogy ha a 36 jelzőréteg és a 34 alapréteg szorosan érintkezik, miként az a 8. ábrán látható, akkor a 32 színváltó rendszernek legyen egy első színe, és ha a 36 jelzőréteg elválik a 34 alaprétegtől, akkor a 32 színváltó rendszernek legyen egy második színe, amint az a 9. ábrán látható. A 34 alapréteg színeként például feketét célszerű választani, a 36 jelzőréteg színeként pedig például narancsot vagy sárgát. így amikor a 34 alapréteg szorosan érintkezik a 36 jelzőréteggel, akkor a 32 színváltó rendszer mintegy a „rendben”, a biztonságos vagy originál állapot jelzéseként zöldnek tűnik, amikor viszont a 36 jelzőréteg elválik a 34 alaprétegtől, akkor a 32 színváltó rendszer a „VIGYÁZAT!”, nem biztonságos vagy nem originál állapot érzékeltetésére narancs- vagy sárga színűnek látszik.

Amint az a találmány szerinti 10 záróelem 3. ábrán bemutatott példaképpeni 32 színváltó rendszere esetében látható, a 36 jelzőréteg a 24 rugalmas tartományra hordható fel, amikor az konvex helyzetében van. Ha a 36 jelzőréteget a 34 alaprétegre akkor visszük fel, amikor a 24 rugalmas tartomány a felső helyzetben van, úgy a 32 színváltó rendszer közvetlenül a záróelem gyártójának műhelyében vihető fel a 10 záróelemre.

A 36 jelzőréteget olyan anyagból kell készíteni és úgy kell felvinni a 10 záróelemre, hogy hozzátapadjon a 34 alapréteghez, amikor a 24 rugalmas tartomány a vákuum hatására a 6. ábrán látható alsó, konkáv helyzetben van, és elváljék a 34 alaprétegtől, amikor a 24 rugalmas tartomány visszaáll a 7. ábrán látható eredeti, „felső” helyzetbe. Ha szükséges, adalék anyagok, például elválasztószerek, kenőanyagok és hasonlók alkalmazhatók a 34 alapréteg vagy a 36 jelzőréteg anyagának gyártásakor, hogy könnyebben elváljék a 36 jelzőréteg a 34 alaprétegtől. Ezenkívül az elválás megkönnyítésére sok egyéb módszer is felhasználható, például a 24 rugalmas tartomány vagy a 34 alapréteg felületének tagolása, érdesítése, a 36 jelzőréteg perforálása, vagy szilárd anyag beépítése az egyik vagy mindkét rétegbe, hogy a létrejövő feszültséggyűjtő helyek elősegítsék a rétegek elválását. Azonban feltehető, hogy a megkönnyített szétválású 32 színváltó rendszerekkel ellátott 10 záróelemek hajlamosabbá válnak az indokolatlan színváltozásra. A rétegek anyagai tartalmazhatnak viszont olyan komponenseket is, melyek növelik a 34 alapréteg és a 36 jelzőréteg közötti tapadást mindaddig, amíg a 34 alaprétegből valójában el nem válik a 36 jelzőréteg, és létre nem jön a színváltozás. Például egy epoxi-észter-lakkból lévő 34 alapréteg fenolos gyantakomponenseket tartalmazhat, hogy a 34 alapréteg jobban tapadjon a 36 jelzőréteghez. A tapadást fokozó szerek és az elválást megkönnyítő szerek együttesen is használhatók. Például az elválást megkönnyítő feszültséggyűjtő helyek használata mellett a 34 alapréteg vagy a 36 jelzőréteg anyagába tapadásnövelő komponensek építhetők be. Nyilvánvaló, hogy a 36 jelzőrétegben a feszültséggyűjtő helyek körül kialakult kezdődő repedések a 24 rugalmas tartomány felpattanásakor megkönnyítik a 36 jelzőrétegnek a 34 alaprétegtől való elválását.

A tapasztalat szerint, ha a 36 jelzőréteg anyagaként több lépésben megszilárdítható gyantákat, például akrilezett epoxikat, akrilezett metánokat és kationosan térhálósított epoxikat használunk, akkor a 10 záróelem origináló 32 színváltó rendszere a 10 záróelem gyártójánál készíthető el, míg a 36 jelzőréteg megszilárdítását a kiszerelés, a csomagolás helyszínén kell végezni. Amint az a 36. ábrán látható, a 36 jelzőréteg egy folyékony halmazállapotú keverék lehet, amelyet a 34 alaprétegre körülbelül 0,2 mm vastagságban. A 36 jelzőréteg 4. ábrán vázlatosan érzékeltetett módon részlegesen megszilárdítható például ultraibolya sugárzással, amelyet egy megfelelő 38 ultraibolya sugárforrás bocsát ki. A 36 jelzőréteget annyira célszerű megszilárdítani, hogy egy viszonylag nemragadó, de rugalmasan kemény réteg jöjjön létre. A 36 jelzőréteg azonban akár kevésbé is megszilárdítható, hogy ragadósabb, még nedves állapot jöjjön létre.

Miként az az 5. ábrán látható, a 36 jelzőréteg részleges megszilárdítása után rugalmas, átlátszó 40 fedőréteget viszünk fel a 36 jelzőrétegre, amely rögzíti a 36 jelzőréteget a 10 záróelemhez, védi a 32 színváltó rendszert a szállítás és tárolás során és megakadályozza, hogy a 36 jelzőréteg leessen a 10 záróelemről, amikor a 36 jelzőréteg elválik a 34 alaprétegtől. A 40 átlátszó fedőréteg olyan anyagból készül, hogy ne gátolja a 24 rugalmas tartomány kipattanását és ne akadályozza a 36 jelzőrétegnek a 34 alaprétegtől való elválását a 24 rugalmas tartomány kipattanásakor, továbbá ne befolyásolja a 32 színváltó rendszer vizuális megjelenését. Az átlátszó 40 fedőréteg anyagaként használhatók például a kis térháló-sűrűségű akrilezett uretánok, kétrészes epoxi és uretán rendszerek és az ultraibolya fényre térhálósítható kationos rendszerek. A 40 fedőréteghez kiegészítő anyagokként átlátszó szalagok, például átlátszó polipropilén- vagy poliészterfóliák használhatók, amelyek a 10 záróelemhez ragasztással vagy hő alkalmazásával erősíthetők hozzá.

Célszerűen a 36 jelzőréteg és a 40 fedőréteg közötti tapadást csökkentő anyag lehet jelen e rétegek között, hogy a 40 fedőréteg ne akadályozza a 36 jelzőrétegnek a 34 alaprétegtől való elválását. Ez az anyag valamilyen felületaktív szer, például szappan vagy szappanos oldat, viasz vagy egyéb kenőanyag, például amidok és sztearátok lehet, amelyet a 36 jelzőrétegre a 40 fedőréteg felhordása előtt kell felvinni. A 32 színváltó rendszerhez használt megszilárdítható anyagok, például az ultraibolya fénnyel megszilárdítható 36 jelzőréteg és az ultraibolya fénnyel megszilárdítható 40 jelzőréteg különböző szilárdítószereket tartalmazhat különböző mennyiségben, a megszilárdulás jellegének és mértékének szabályozására. Például egy ultraibolya fényre megszilárduló 36 jelzőréteg anyaga tartalmazhat különböző

HU 220 885 Bl fényiniciátorokat, amelyek aktiválhatok különböző hullámhosszúságú ultraibolya sugárzással, megkönnyítendő a 36 jelzőréteg többlépcsős megszilárdítását. Amennyiben ultraibolya fényre megszilárduló 40 fedőréteget használunk egy ultraibolya fényre megszilárduló 36 jelzőréteghez, akkor célszerű lehet különböző fényiniciátorokat alkalmazni a 36 jelzőrétegben és a 40 fedőrétegben, hogy az egyes rétegek egymástól függetlenül szilárduljanak meg, azaz a 40 fedőréteg ne alkalmatlan időben szilárduljon meg, és ne zavarja a 36 jelzőréteg megszilárdulását. Szükség esetén természetesen különböző ultraibolya fényforrások és/vagy különböző ultraibolya-lámpák használhatók a fényiniciátorok szükség szerinti aktiválására.

A 6. ábrán a 32 színváltó rendszert tartalmazó 10 záróelem látható azt követően, hogy a 10 záróelemet felhelyezték a palackra, és a 24 rugalmas tartomány a palackban lévő vákuum hatására homorú, konkáv helyzetet vett fel. Amint az a 6. ábrán vázlatosan látható, a részlegesen megkötött 36 jelzőréteg ekkor például egy megfelelő 42 ultraibolya sugárfonással létrehozott intenzív ultraibolya sugárzással igen merev térhálós polimerré szilárdítható.

A 6. és a 8. ábrán a teljesen megszilárdult 36 jelzőréteg látható szoros érintkezésben a 34 alapréteggel úgy, hogy a 32 színváltó rendszernek, amikor a 36 jelzőrétegen keresztül nézzük, egy első színe van. Mint fentebb említettük, amikor a 24 rugalmas tartomány a 6. ábrán látható alsó helyzetben van, akkor energiát tárol és mechanikai feszültség van benne, amelynek hatására a vákuum megszűntekor, azaz amikor eltávolítják a 10 záróelemet a palackról, a 24 rugalmas tartomány felfelé kipattan a 7. ábrán látható eredeti helyzetébe. Miként az a 7. és 9. ábrán látható, amikor a 24 rugalmas tartomány felfelé kipattan, a 36 jelzőréteg elválik a 34 alaprétegtől, és a 32 színváltó rendszernek, ha a 36 jelzőrétegen keresztül nézzük, egy második színe van. Nyilvánvalóan a 36 jelzőrétegnek a 34 alaprétegtől való elválása egy 44 fényvisszaverő felületet hoz létre, és ezért csak a 36 jelzőréteg színét észleljük, ha a 32 színváltó rendszert a 36 jelzőrétegen keresztül nézzük. A 36 jelzőrétegnek a 34 alaprétegtől való 0,3-0,8 mikronos elválása nyilvánvalóan eléggé hatásos 44 fényvisszaverő felületet hoz létre ahhoz, hogy a 32 színváltó rendszer színváltozást szenvedjen. A találmány szerint, ha a 32 színváltó rendszer aktiválása után a 10 záróelemet visszahelyezik a palackra, és újra vákuumot hoznak létre a palackban, akkor - noha ugyancsak deformálódik a 24 rugalmas tartomány - a 36 jelzőréteg és a 34 alapréteg között már nem jön létre többé elég szoros érintkezés ahhoz, hogy megszűnjék a 44 fényvisszaverő felület, és visszaálljon a 32 színváltó rendszer első színe.

Az alábbi példák a 36 jelzőréteg lehetséges fontosabb anyagait és előállításának módjait mutatják be. Ezeket az anyagokat és egy 40 fedőréteget fel lehet vinni a 10 záróelem 24 rugalmas tartományára már a 10 záróelem gyártóműhelyében. A 10 záróelem 24 rugalmas tartományának egy sötét, például egy feketére színezett 35 háttérrétege lehet, és egy epoxi-észter-lakk alapréteg vihető fel a 24 rugalmas tartományra. A 36 jelzőrétegnek a 34 alaprétegre való felvitele után a 36 jelzőréteget részlegesen meg kell szilárdítani annyira, hogy a 32 színváltó rendszer elviselje a 10 záróelemnek a palackra való felrakásakor jelentkező igénybevételt, amikor is a 24 rugalmas tartomány a palackban lévő vákuum hatására lehajlik, és eközben a 32 színváltó rendszernek nem szabad megrepednie vagy elválnia. Egy átlátszó 40 fedőréteg vihető fel azután az előszilárdított 36 jelzőrétegre. Miután a 10 záróelemet felrakták a palackra és a 24 rugalmas tartomány az alsó helyzetbe állt be, a 32 színváltó rendszer teljesen aktiválható a 36 jelzőréteg teljes megszilárdításával.

1. példa

Melegítsünk fel 50 °C-ra 10 tömegrésznyit egy ultraibolya fényre megszilárduló biszfenol A epoxidiakrilátból, például a Radcure cég által gyártott Ebercryl 3700 márkanevű termékből. Adjunk hozzá 0,4 tömegrésznyi fényiniciátort, például a Ciba Geigy cég által gyártott Irgacure 184-et, 0,5 tömegrésznyi kovasavat, amely szuszpendálószerként hat, és valamilyen opálosítószert, valamint 0,005 tömegrésznyi narancsszínű fluoreszkáló festéket, például a Day Glo cég által gyártott Marigoid Oranget. Az elegyet összekeverjük, hogy homogén keveréket kapjunk. A keveréshez egy, a keverés sebességének változtatására alkalmas kivitelű keverőt használjunk. Az anyagból 36 jelzőrétegként 50-100 mg-nyi mennyiséget kell felvinni egy 10 záróelem felső helyzetben lévő 24 rugalmas tartományának mintegy 50 mm átmérőjű középső részére. A 10 záróelem 24 rugalmas tartománya legyen fekete háttérrétegű, és már legyen ellátva egy 34 alapréteggel. Az anyagot ezután megfelelő alakban és méretben, például egy közelítőleg 19 mm átmérőjű korong alakjában visszük fel. Az anyag többféle módszerrel vihető fel. Az egyik módszer az, hogy a 10 záróelemet egy forgó tokmányra helyezzük, egy lapos végű spatulával felvisszük rá az anyagot és elkenjük rajta. A felvitel egy másik módja, hogy egy motorral meghajtott forgó tokmányt tartalmazó szerkezetet használunk, a tokmányba befogjuk a 10 záróelemet, és egy pengét erősítünk egy tűkar és egy alakos rúd egyik végéhez. Elindítjuk a motort és a pengét érintkezésbe hozzuk az anyaggal. A tűkar tűvel ellátott végét végigvezetjük az alakos rúdon, amely megszabja a pengének a 10 záróelem feletti mozgását. Miután az anyagot felvittük a 10 záróelem 24 rugalmas tartományára, ultraibolya sugárzással részlegesen megszilárdítjuk, hogy ne legyen túl ragadós, hanem kemény rugalmas legyen, majd felvihetjük a 40 fedőréteget. Miután felraktuk a 10 záróelemet a palackra, és a vákuum behúzta a 24 rugalmas tartományt, egy nagyobb adag ultraibolya sugárzás alkalmazásával teljesen megszilárdítjuk a 36 jelzőréteget, hogy egy teljesen merev térhálósodott polimert kapjunk. Ha az ultraibolya fénnyel megszilárdított 36 jelzőréteg szorosan érintkezik a fekete 35 hátterű 34 alapréteggel, a 32 színváltó rendszer 36 jelző rétegen keresztül nézett színe sötétzöldnek látszik. Amikor átpattan a 24 rugalmas tarto8

HU 220 885 BI mány és aktiválódik az origináló rendszer, a 32 színváltó rendszer 36 jelzőrétegen keresztül nézve narancssárga színűnek látszik, mivel a 36 jelzőréteg elvált a 34 alaprétegtől.

2. példa

Melegítsünk fel 50 °C hőmérsékletre 7,0 tömegrésznyi Ebecryl 3700-at. Adjunk hozzá egy opálositót, például 2,0 tömegrésznyi cink-oxidot és színezőanyagokat, például 0,3 tömegrésznyi Marigoid Orange fluoreszkáló festéket és 0,3 tömegrész Mobay sárga fluoreszkáló festéket. Keveijük össze az anyagot alaposan, hogy homogén keverék jöjjön létre. Ez a keverék arra szolgál, hogy a festékek és a töltőanyagok jól eloszoljanak a 36 jelzőréteg anyagában. Ezután állítsuk elő a 36 jelzőréteg alapanyagát úgy, hogy felmelegítünk 100 tömegrésznyi Ebecryl 3700-at 50 °C-ra, majd 0,1 tömegrésznyi mennyiségben hozzáadjuk a fenti előkeveréket, 0,5 tömegrész kovasavat és 0,1 tömegrész hosszúhullámú fényiniciátort, például a BASF által gyártott Lucerin TPO-t. Az így kapott anyagot felvisszük egy 10 záróelem sötét 35 háttérrétegű 24 rugalmas tartományán lévő 34 alaprétegre és megszilárdítjuk a fenti első példában ismertetett módszerekkel. Ha az ultraibolya fénnyel megszilárdított 36 jelzőréteg szoros érintkezésben van a fekete 35 háttérrétegű 34 alapréteggel, akkor a 32 színváltó rendszer a 36 jelzőrétegen keresztül nézve sötétzöldnek látszik. A 32 színváltó rendszer működésbe lépésekor a 32 színváltó rendszer a 36 jelzőrétegnek a 34 alaprétegtől bekövetkezett elválása miatt a 36 jelzőrétegen keresztül nézve narancssárgának fog látszani.

3. példa

Olvasszunk meg 100 tömegrész fenilalapú epoxinovolakkot, például a Dow Co. cég által gyártott Tactix 785-öt. Adjunk hozzá egy rész kationos fényiniciátort, például a 3M cég által gyártott FX512-t, és keverjük össze a komponenseket. Hagyjuk kihűlni az anyagot, majd zúzzuk szét granulátummá. Vigyünk fel 50-100 mg-nyit az anyagból egy 10 záróelem 24 rugalmas tartományának közepére. A 24 rugalmas tartománynak fekete 35 háttérrétegű 34 alaprétege legyen. Melegítsük fel a 10 záróelemet egy főzőlapon vagy egy infravörös lámpával a felvitt anyag megolvadásáig. Kenjük szét a megolvadt anyagot mintegy 19 mm átmérőjű körben egy keverőrúddal vagy egy spatulával. Lehűléskor az anyag megszilárdul. Mivel megkötetlen állapotában az anyag szilárd, nem szükséges elvégezni a fenti 1. és

2. példában szereplő eljárást. Jóllehet a hőre lágyuló fenol-formaldehid típusú gyanták tipikusan térhálósító szerekkel, például aminokkal és anhidridekkel, valamint hővel köthetők meg, ez az anyag a jelen esetben megköthető ultraibolya-energiával is. Az ultraibolya fény hatására megkötve az anyag pirossá válik. A fentiek értelmében a 3. példában ismertetett anyaggal elkészített 32 színváltó rendszert tartalmazó 10 záróelemet fel lehet rakni a palackra és a vákuum alkalmazása után a 36 jelzőréteg megköthető ultraibolya sugárzással. Amikor az ultraibolya sugárzással megkötött 36 jelzőréteg szoros érintkezésben van a fekete 35 háttérrétegű alapréteggel, akkor a 32 színváltó rendszer a 36 jelzőrétegen keresztül nézve sötétzöldnek tűnik. A 24 rugalmas tartomány kipattanása és az originál állapot megszűnése után viszont a 32 színváltó rendszer a 36 jelzőrétegnek a 34 alaprétegtől való elválása miatt a 36 jelzőrétegen keresztül nézve vörösnek látszik.

4. példa

Készítsünk előkeveréket egy fényiniciátorból és színezőanyagból, például 1,96 tömegrész EM Industries által szállított Darocur 4265 fényiniciátorból és 1,3 tömegrész, a Mobay cég által szállított Mobay yellow 10 GN sárga fluoreszkáló festékből és 0,043 tömegrész, a Pylam Corp. által szállított Pylachrome pink rózsaszín fluoreszkáló festékből. Készítsük el ezután a 36 jelzőréteg alapanyagát. Mérjünk be ehhez 141 tömegrész Ebecryl 220 ultraibolya sugárzásra térhálósítható hexafunkciós uretán-akrilátot egy 0,1 literes üvegtégelybe. Adjunk hozzá felületi feszültségcsökkentő szerként 0,214 tömegrésznyi fluorozott alifás észter felületaktív szert, például a 3M cég által szállított FC430-at, amely a 10 záróelemre felvitt térhálósítatlan rendszer nedvesítési tulajdonságainak javítására szolgál. Mérjünk továbbá be 0,214 tömegrésznyi fehér pigmenst, például titándioxidot, amely az opálos hatás létrehozására szolgál, adjuk hozzá 1,430 tömegrésznyi mennyiségben a fentebb említett előkeveréket, és 2,4 tömegrésznyit kovasavból, például a Cabot Corporation által szállított CabO-Sil-ból. Keverjük óvatosan össze a keveréket egy spatulával, hogy megkössük a kovasavat. Adjunk hozzá további 2,4 tömegrész kovasavat, majd keverjük jól össze a keveréket egy keverővei. A kapott anyagot vigyük fel a fenti 1. példában ismertetett módszerekkel egy 10 záróelem fekete 35 háttérrétegű 34 alapréteggel ellátott 24 rugalmas tartományára. Ezt követően a 36 jelzőréteget részlegesen megkötjük ultraibolya sugárzással. A 36 jelzőréteg megkötéséhez például két darab 300 milliméteres, (8 W/mm fajlagos teljesítményű) közepes nyomású higanygőz lámpát tartalmazó Suncure Photocure 2785 Láb ultraibolya sugárzásos megkötőegységet használhatunk. A részleges megkötéshez a 36 jelzőréteget 0,029 J/cm² energiasűrűségű, 320-390 nanométer közötti hullámhossz-tartományba eső sugárzásnak tesszük ki. A részlegesen megkötött 36 jelzőrétegre felvihetünk egy például akrilált uretán 40 fedőréteget, amelyet készíthetünk egy alifás uretándiakrilát, például a Henkel cég által szállított Photomer 6060 felhasználásával. Mérjük be az akrilezett uretánt egy 0,1 literes üvegtégelybe, és melegítsük egy főzőlapon mintegy 7 percig 200 °C körüli hőmérsékletre, amikor is eléggé folyékonnyá kell válnia ahhoz, hogy megkeverhessük egy üvegrúddal. Ezután hozzáadhatunk 10 tömegrész izobomil-akrilátot és 2,5 tömegrésznyi Nvinil-pirrolidont, hogy csökkenjen a viszkozitás, javuljon a nyúlás, a keménység, és fokozódjon az anyag térhálósodási sebessége. Adjunk hozzá 1 tömegrésznyi fényiniciátort, például Irgacure 184-et, és keverjük jól össze a komponenseket. Hozzáadhatunk további adalék anyagokat, például felületi feszültségcsökkentőket is, hogy javítsuk a fedőréteg nedvesedését és felületi ellen9

HU 220 885 Bl állását. Például 0,2 tömegrésznyi felületi feszültségcsökkentő hozzáadása esetén javul a fedőréteg nedvesedése és felületi ellenállása. A 40 fedőréteget például a 36 jelzőrétegnek a 10 záróelemre való felviteléhez hasonló módszerrel vagy bármilyen más módszerrel felvisszük a 10 záróelemre. Ezt követően a 40 fedőréteget ismét kitesszük 0,06 J/cm² energiasűrűségű, 320 és 390 nanométer közötti hullámhossz-tartományba eső besugárzásnak, amelynek eredményeként az megszilárdul. A 10 záróelemnek a palackra való felrakása és a 24 rugalmas tartomány vákuum alatti konkáv deformálódása után teljesen megkötjük a 40 fedőréteget úgy, hogy kitesszük további 0,518 J/cm² energiasűrűségű, 320 és 390 nanométer közötti hullámhossz-tartományba eső besugárzásnak, aminek eredményeként egy nagyon merev, kitérhálósodott polimert kapunk. Ha az ultraibolya sugárzással megkötött 36 jelzőréteg szorosan érintkezik a fekete 35 háttérrétegű 34 alapréteggel, akkor a 32 színváltó rendszer a 36 jelzőrétegen keresztül nézve zöldnek látszik. A 32 színváltó rendszer a 36 jelzőrétegnek a 34 alaprétegtől történt elválása miatt a működésbe lépés után a 36 jelzőrétegen keresztül nézve narancssárga színűnek fog látszani.

5. példa

Melegítsünk fel 50 °C-ra 25 tömegrész aromás uretán-diakrilátot, például a Polymer Systems által szállított PES 198-at. Adjunk hozzá 25 tömegrész (biszfenol A-epoxi)-diakrilátot, például Henkel 3016ot, és 50 tömegrész hexafunkciós aromás uretánakrilátot, például Henkel 6022-t, amely a térhálósűrűség növelésére szolgál. Ezután adjunk hozzá két tömegrész fényiniciátort, például az EM Industries által szállított Darocur 1173-at, és 2,5 tömegrész kalcium-karbonátot, amely az opálos hatás létrehozására szolgál. Hozzáadhatunk tetszőleges mennyiségű színezőanyagot, lehetőleg világos színű fluoreszkáló festéket is. Az anyagot ezután felvihetjük egy 10 záróelem sötét 35 háttérrétegű 34 alapréteggel ellátott 24 rugalmas tartományára, és megköthetjük a fenti 4. példában ismertetett eljárásokkal. Ha a 36 jelzőréteg szoros érintkezésben van a fekete 35 háttérrétegű 34 alapréteggel, akkor a 32 színváltó rendszer a 36 jelzőrétegen keresztül nézve egy első színű lesz. A 32 színváltó rendszer aktiválása után az a 36 jelzőrétegnek a 34 alaprétegtől történt elválása folytán a 36 jelzőrétegen keresztül nézve egy második színű lesz.

Jóllehet a fenti 1-5. példában ismertetett anyagoknál kétlépcsős megszilárdítást javasoltunk, ezek az anyagok egylépcsős megszilárdító rendszerben is használhatók, amikor a megszilárdításra akkor kerül sor, amikor a 10 záróelemet már felrakták a palackra és a 24 rugalmas tartomány a kialakult vákuum hatására az originált állapotra jellemző helyzetét felvette. Az egylépcsős megkötésnél a 36 jelzőréteget például kémiai térhálósítással, termikus térhálósítással vagy sugárzással, például ultraibolya sugárzásos térhálósítással kell megkötni. A 6. és 7. példa a 36 jelzőréteg további lehetséges reprezentatív anyagait ismerteti, amelyek egylépcsős megkötéssel használhatók. Ezeket az anyagokat a záróelem 24 rugalmas tartományára a kiszerelési helyszínen lehet felvinni azt követően, hogy a 10 záróelemet már felhelyezték a palackra, és a 24 rugalmas tartományt a kialakult vákuum az originálisán lezárt állapotra jellemző alsó helyzetébe kényszerítette. A 24 rugalmas tartománynak fekete 35 háttérréteggel ellátott, epoxi-észter-lakk-alapú 34 alaprétege lehet.

6. példa

Keveijünk össze 62,5 tömegrész, például a Dow Chemical által szállított DÉR 332 (biszfenol A)diglicidil-étert és 62,5 tömegrész, például a Rohne Poulenc által szállított Epirez 58005 márkanevű, 40/60 karboxi-végcsoportot tartalmazó butadién/nitril gumi és biszfenol A típusú epoxi adduktját, amíg homogén keveréket nem kapunk. Az anyagokat felmelegíthetjük óvatosan 50 °C-ra, hogy csökkenjen a viszkozitás és könnyebb legyen keverni. Kis adagok keveréséhez üvegrudat használhatunk. Adjunk hozzá a keverékhez 2,5 tömegrész merkapto-végcsoportot tartalmazó folyékony polimert, például a Henkel által szállított Capcure 3800-at, amely gyorsítja a kiválasztott aminokkal kombinált epoxigyanták térhálósodását, majd keverjük jól össze az egészet. Adjunk hozzá 1,0 tömegrész tercier amint, például a Henkel cég által szállított Capcure EH 30-at, amely katalizátorként és térhálósítószerként szolgál, és keverjük újra jól össze a keveréket. Közvetlenül a keverés után vigyünk fel az anyagból 100 mg körüli mennyiséget egy már felhelyezett, nagyjából 50 mm átmérőjű 10 záróelem alsó helyzetű 24 rugalmas tartományán lévő fekete 35 háttérrétegű epoxi-észter 34 alaprétegre. A kiszerelő edényt, például palackot körbeforgatva kenjük fel a spatula lapos végével az anyagot a 10 záróelemre úgy, hogy mintegy 19 mm átmérőjű korong alakú réteg jöjjön létre. Hagyjuk ezután, hogy az így felvitt 36 jelzőréteg szobahőmérsékleten 24 óra alatt megkössön. Megkötés után a 36 jelzőréteg viszonylag átlátszó, és ennek megfelelően a 24 rugalmas tartomány, ha azt a 36 jelzőrétegen keresztül nézzük, a fekete 35 háttérrétegű 34 alapréteg miatt feketének látszik. A 24 rugalmas tartomány felpattanásakor a 36 jelzőréteg elválik a 34 alaprétegtől, és a 36 jelzőrétegen keresztül nézve ez, valamint a 24 rugalmas tartomány tej fehér színűnek látszik.

7. példa

Keverjünk össze Na₂SiO₃ nátrium(I)-metaszilikátnak a Banco cégtől beszerezhető 41 Baumé-fok koncentrációjú vizes oldatából 140 tömegrészt egy vízoldható fluoreszkáló festék, előnyösen a Formulabs cég által szállított piros és sárgászöld fluoreszkáló festékek előkevert vizes oldatának 3 tömegrésznyi mennyiségével. A festék vizes oldatát úgy készítsük el, hogy a koncentrált festékhez annyi vizet adunk, hogy túltelített oldat jöjjön létre. Azután adjuk hozzá a festékpremixet annyi nátrium(I)-metaszilikát-oldathoz, hogy a kívánt szín álljon elő. Olyan színt kell kapnunk, amely zöldet ad, amikor a 36 jelzőréteg érintkezik a fekete 35 háttérrétegű 34 alapréteggel, és narancs vagy sárga színűnek látszik, amikor a 36 jelzőréteg elválik a fekete 34 alap10

HU 220 885 BI rétegtől. Vigyünk fel egy fecskendővel vagy egy szemcseppentővei 50-100 mikroliternyit a nátrium(I)metaszilikátot és festéket tartalmazó oldatból egy már felhelyezett 10 záróelem fekete 35 háttérrétegű 34 alapréteggel ellátott 24 rugalmas tartományának közepére. Terítsük szét az oldatot egy üvegrúddal, spatulával vagy pengével közelítőleg 19 mm átmérőjűre. Melegítsük fel a 10 záróelemet 60 °C-ra, hogy elpárologjon a víz. Mint fentebb megjegyeztük, megszáradt állapotban a 32 színváltó rendszer zöldnek látszik, ha azt a 34 jelzőrétegen keresztül nézzük. A 24 rugalmas tartomány felpattanásakor a nátrium(I)-metaszilikát 36 jelzőréteg elválik a 24 rugalmas tartomány felületétől, és ezáltal a 32 színváltó rendszer, ha azt a 36 jelzőrétegen keresztül nézzük, az alkalmazott festék színétől függően sárgának vagy narancsszínűnek fog látszani.

A 10-12. ábrák a találmány szerinti 10 záróelem egy másik megvalósítási lehetőségét mutatják. A 10. ábrán a találmány szerinti 10 záróelem egy kiviteli változataként annak 24 rugalmas tartományára felvitt olyan 50 színváltó rendszer látható kiemelt részletmetszetben, amely egy 52 alapréteg és egy 54 jelzőréteg között egy áttetsző, tapadási tulajdonságai tekintetében befolyásolható anyagú 56 tapadó/elengedő réteget tartalmaz. A találmány szerinti záróelem 3-7. ábrákon bemutatott kiviteli alakjához hasonlóan az 52 alapréteg vagy önmagában színes, vagy pedig átlátszó, de egy, a 24 rugalmas tartományon lévő színes 53 háttérrétegen helyezkedik el. Az 52 alapréteg olyan anyagú, amely kellően hozzátapad a 24 rugalmas tartomány felületéhez és azzal együtt mozog anélkül, hogy elválnék a 24 rugalmas tartománytól. Az 54 jelzőréteg áttetsző és tartalmazhat valamilyen színezőanyagot is. Az 54 jelzőréteg színe eltér az 52 alapréteg színétől.

Az 56 tapadó/elengedő réteg az 54 jelzőréteg és az 52 alapréteg között helyezkedik el és az 50 színváltó rendszert tartalmazó 10 záróelemmel gyárilag, originálisán lezárt palack vagy tartály felnyitása előtt az 54 jelzőréteget szorosan összefogja az 52 alapréteggel. A találmány célkitűzéseinek megfelelően az 50 tapadó/elengedő réteg átlátszó. Amikor az 54 jelzőréteg és az 52 alapréteg szorosan érintkezik, akkor az 50 színváltó rendszer eredő színe az 50 színváltó rendszert alkotó rétegek színeinek keveréke.

Az 54 jelzőréteg a találmány szerinti záróelem 3-7. ábrákon bemutatott kiviteli alakjában szereplő 36 jelzőréteg anyagához hasonló műgyantából készülhet, és/vagy tartalmazhat egy színes, áttetsző, előformázott anyagot, például egy színes áttetsző műanyag korongot vagy színes áttetsző műanyag fóliát.

Amint az a találmány szerinti záróelem 10. ábrán bemutatott kiviteli alakjánál látható, az 54 jelzőréteg a 24 rugalmas tartományra az 56 tapadó/elengedő réteg fölé akkor van felvive, amikor a rugalmas tartomány konkáv helyzetében tartózkodik. Az 54 jelzőrétegnek a 24 rugalmas tartományra annak felső helyzetében való felvitele esetén az 50 színváltó rendszer a 10 záróelem gyártási színhelyén készíthető el.

Az 56 tapadó/elválasztó réteg olyan anyagból van és úgy van felvive a 10 záróelemre, hogy az 54 jelzőréteg és az 52 alapréteg szorosan érintkezik, amikor a 24 rugalmas tartomány a lezárt palackban uralkodó vákuum hatására homorú, konkáv helyzetbe van kényszerítve, amint az a 11. ábrán látható, de az 54 jelzőréteg irreverzíbilis módon elválik az 52 alaprétegtől, amikor a 24 rugalmas tartomány a vákuum megszűnésekor visszapattan az eredeti „felső” helyzetébe, amely a 12. ábrán látható. Az 56 tapadó/elengedő réteg anyagaként fény hatására lebomló, viszonylag nagy molekulasúlyú ragasztóanyagok használhatók, amelyek tapadási tulajdonságai befolyásolhatók, így az anyagok például ultraibolya sugárzás alkalmazásával lebonthatók, hogy csökkenjenek, vagy gyengüljenek tapadási jellemzőik. Az 50 színváltó rendszernek a 24 rugalmas tartományon való alkalmazásakor a fény hatására lebomló ragasztóanyag lebontás előtti állapotában hozzátapasztja az 54 jelzőréteget az 52 alapréteghez. Ha az 54 jelzőréteg anyagaként ultraibolya fény hatására megkötő anyagot használunk, míg az 56 tapadó/elengedő réteghez fény hatására lebomló ragasztóanyagot alkalmazunk, akkor az 54 jelzőréteghez célszerű olyan fényaktivátorokat, például fényiniciátorokat használni, amelyek különböző hullámhosszakon vagy mechanizmusokkal működnek, és elősegítik az 54 jelzőréteg anyagának megkötését. Az 56 tapadó/elengedő réteghez ajánlatos olyan fényabszorbert használni, amely elősegíti az 56 tapadó/elengedő réteg lebomlását. Az 54 jelzőréteghez és az 56 tapadó/elengedő réteghez eltérő, különböző fényaktivátorok használata különösen azért célszerű, nehogy az 54 jelzőréteg ultraibolya fénnyel végzett megkötése során idő előtt lebontsuk az 56 tapadó/elengedő réteg anyagát.

All. ábrán egy 50 színváltó rendszert tartalmazó 10 záróelem látható a palackra vagy tartályra történt felhelyezése után, amikor a 24 rugalmas tartományt a vákuum konkáv, homorú helyzetbe kényszerítette és ebben tartja. Amint azt a 11. ábra vázlatosan mutatja, a fény hatására lebomló 56 tapadó/elengedő réteg ahhoz, hogy meggyengüljön tapadóképessége, például 58 ultraibolya sugárforrással előállított ultraibolya sugárzással bontható le. Az 56 tapadó/elengedő réteg anyagaként megfelelőnek bizonyult egy fény hatására lebomló polisztirolgyanta, például a Massachusetts-beli Leominster székhelyű Novacor cég által szállított, a kereskedelemben kapható Ecolyte PD2005 gyanta, amelynek kezdeti molekulatömege és tapadóképessége ultraibolya besugárzással megfelelő mértékben csökkenthető.

Amint az a 12. ábrán látható, ha az 50 színváltó rendszert tartalmazó 10 záróelemet első felbontáskor leveszik a palackról vagy tartálytól, és már nem hat vákuum a 12 véglap alsó oldalára, akkor a 24 rugalmas tartomány visszapattan eredeti, felső helyzetébe. A 24 rugalmas tartomány átpattanásakor a meggyengített 56 tapadó/elengedő réteg már nem képes együtt tartani az 54 jelzőréteget és az 52 alapréteget. A 12. ábrán jól látható, hogy az 54 jelzőréteg elválik az 52 alaprétegtől, és közöttük egy 60 fényvisszaverő határréteg jön létre, amelynek hatására az 50 színváltó rendszer megváltoztatja a színét.

HU 220 885 Bl

Miként az a 10-12. ábrán látható, az 50 színváltó rendszer tartalmazhat egy rugalmas átlátszó 62 fedőréteget is, amely az 54 jelzőréteg felett helyezhető el és az a feladata, hogy rögzítse az 54 jelzőréteget a 10 záróelemhez, védje az 50 színváltó rendszert a szállí- 5 tás és tárolás során, és megakadályozza, hogy az 54 jelzőréteg leessen a 10 záróelemről, amikor az elválik az 52 alaprétegtől.

Jóllehet a fentiekben csupán a találmány szerinti záróelem egyes konkrét kiviteli alakjait és változatait mutattuk be és ismertettük részletesen, a találmány szerinti záróelemek színváltó rendszerében végrehajtott egyes változtatásokkal és módosításokkal előállított más kiviteli alakok ugyancsak a csatolt igénypontokban meghatározott oltalmi körbe esőnek tekintendő műszaki megoldások.

Claims (25)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Origináló záróelem kiszerelési egységek, különösen palackok origináló, majd azokra újra felhelyezhető ismételt lezárásához, amely egy rugalmas véglaprészt tartalmaz, amelynek van egy, a palack tömítetten, gyárilag lezárt állapotát jelző rugalmas tartománya, amely a palack tömítetten, gyárilag lezárt állapotában és annak az első felnyitást követő időszakban ismételten lezárt állapotában a véglapban tárolt mechanikai energia révén eltérő helyzetekben tartózkodik, és a véglapnak a palack gyárilag lezárt, originális állapotát jelző rugalmas tartományán egy sötét színű alapréteget és egy világos színű átlátszó jelzőréteget tartalmazó irreverzíbilis origináló színváltó rendszer van kiképezve, azzal jellemezve, hogy az irreverzíbilis origináló színváltó rendszer (32, 50) egy, az alapréteg (52) és a jelzőréteg (54) között elhelyezett, a záróelem (10) véglapja (12) rugalmas tartományának (24) az első ízben gyárilag lezárt állapotban elfoglalt helyzetében az alapréteg (52) és a jelzőréteg (54) között szoros érintkezést, ezzel a színváltó rendszernek (32, 50) egy, a jelzőrétegen (54) keresztül látott első jellemző színt adó, míg a záróelem (10) ismételten visszazárt állapotaiban elfoglalt helyzetében a jelzőréteg (54) és az alapréteg (52) elválását megengedő, és ezzel a színváltó rendszernek (32, 50) a jelzőrétegen (54) keresztül látott színét az első színtől eltérő színben láttató, tapadási tulajdonságai tekintetében befolyásolható szerkezeti anyagú tapadó/elengedő réteget (56) is tartalmaz.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti záróelem, azzal jellemezve, hogy tapadási jellemzői tekintetében fényhatással befolyásolható tapadó/elengedő rétege (56) van.
3. 3. A 2. igénypont szerinti záróelem, azzal jellemezve, hogy fény hatására lebomló polimeranyagú tapadó/elengedő rétege (56) van.
4. 4. A 3. igénypont szerinti záróelem, azzal jellemezve, hogy a tapadó/elengedő réteg (56) fény hatására lebomló polimeranyaga egy fény hatására lebomló polisztirol.
5. 5. Az 1. igénypont szerinti záróelem, azzal jellemezve, hogy a jelzőréteg (54) egy színes, átlátszó műanyag testet, különösen korongot tartalmaz.
6. 6. Az 1. igénypont szerinti záróelem, azzal jellemezve, hogy a színváltó rendszer (32, 50) továbbá egy, a jelzőréteg (54) alaprétegtől (52) való elválása során és után a jelzőréteget (54) a záróelemen (10) megtartó átlátszó fedőréteget (62) is tartalmaz.
7. 7. A 6. igénypont szerinti záróelem, azzal jellemezve, hogy a színváltó rendszer (32, 50) egy, a jelzőréteg (54) és a fedőréteg (62) közötti tapadást csökkentő vagy gátló elemet is tartalmaz.
8. 8. A 7. igénypont szerinti záróelem, azzal jellemezve, hogy a jelzőréteg (54) és a fedőréteg (62) közötti tapadást csökkentő vagy gátló elem egy felületi feszültségcsökkentő szer.
9. 9. Az 1. igénypont szerinti záróelem, azzal jellemezve, hogy a jelzőrétegnek (54) az alaprétegtől (52) való elválását a rugalmas véglap (12) egyik, az első ízben gyárilag lezárt állapotban elfoglalt jellemző helyzetéből a másik, az első felbontást követő állapotokban elfoglalt jellemző helyzetébe való elmozdulása során elősegítő feszültséggyűjtő helyeket is tartalmaz.
10. 10. Eljárás origináló záróelem előállítására, amely záröelem egy rugalmas véglaprészt tartalmaz, amelynek van egy, a palack tömítetten, gyárilag lezárt állapotátjelző rugalmas tartománya, amely a palack tömítetten, gyárilag lezárt állapotában és annak az első felnyitást követő időszakban ismételten lezárt állapotában a véglapban tárolt mechanikai energia révén eltérő helyzetekben tartózkodik, és a véglapnak a palack gyárilag lezárt, originális állapotátjelző rugalmas tartományán egy sötét színű alapréteget és egy világos színű átlátszó jelzőréteget tartalmazó irreverzíbilis origináló színváltó rendszer van kiképezve, azzal jellemezve, hogy (a) a tömítetten zárt állapotot jelző rugalmas tartományra (24) egy sötét háttérréteget (35), míg (b) a háttérréteg (35) fölé egy átlátszó alapréteget (34) viszünk fel, (c) az alapréteg (34) fölött átlátszó, világos színű, hőre keményedő folyékony halmazállapotú műgyantából kialakítunk egy jelzőréteget (36), majd (d) a hőre keményedő gyantát nemragadó, kemény rugalmas anyagú réteg kialakulásáig részlegesen kikeményítjük, (e) a részlegesen kikeményített hőre keményedő gyanta jelzőrétegre (36) egy átlátszó fedőréteget (40) viszünk fel, majd (f) az így előkészített záróelemet (10) a lezárandó kiszerelési egységre, különösen palackra felhelyezzük és véglapjának (12) rugalmas tartományát (24) abban energiát eltárolva az első ízben gyárilag tömítetten lezárt állapotot jelző jellemző helyzetébe menesztjük, (g) ebben az állapotban a hőre keményedő gyanta jelzőréteget (36) nemragadó, kemény rugalmas állapo12

    HU 220 885 Bl tából merev, térhálósodon polimerré alakítva teljesen kikeményítjük, és ezzel a háttérrétegből (35), az alaprétegből (34), a jelzőrétegből (36) és a fedőrétegből (40) egy irreverzíbilis színváltó rendszert (32) képezünk, amelynél a záróelem (10) rugalmas tartományának (24) a gyárilag első ízben lezárt állapotban elfoglalt jellemző helyzetben egy, a jelzőrétegen (36) keresztül látott első színe van, míg a rugalmas tartománynak (24) az ismételten lezárt állapotokban elfoglalt helyzetben egy, a jelzőrétegen (36) keresztül látott, a jelzőrétegnek (36) a helyzetváltozás során az alaprétegtől (34) bekövetkezett elválásával előállt, az első színtől eltérő második színe van.
11. 11. A 10. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy hőre keményedő gyantaként akrilezett epoxi-, akrilezett uretán- és kationosan térhálósítható epoxigyanták csoportjának legalább egyikét használjuk.
12. 12. A 10. vagy 11. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy egy felületi tagolásokkal kialakított alaprétegre (34) a jelzőréteg (36) gyantaanyagát az alapréteg (34) felületi tagolásait kitöltő folyékony állapotban visszük fel, és ezzel a jelzőréteg (36) gyantaanyagának kikeményítésekor az alapréteg (34) és a jelzőréteg (36) között mechanikai kötést is létesítünk.
13. 13. A 10. vagy 11. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a részlegesen kikeményített hőre keményedő gyantaréteget az átlátszó fedőréteg (40) felvitele előtt felületaktív szerrel is bevonjuk vagy kezeljük.
14. 14. Origináló záróelem egy kiszerelési egység állapotát jelző rugalmas tartományt tartalmazó véglappal, amelynél a rugalmas tartományon egy, a kiszerelési egység gyárilag lezárt felbontatlan eredeti vagy egyszer már felbontott állapotát folyamatosan kijelző origináló eszköz van kialakítva, az origináló eszköz egy, a rugalmas tartomány külső felületéhez kötött alaprétegként kialakított első színes réteget és egy ezen első színes réteg külső felületéhez elválaszthatóan hozzátapasztott, jelzőrétegként kialakított átlátszó második színes réteget tartalmaz, azzal jellemezve, hogy a záróelem (10) egy, a jelzőrétegként (36) szolgáló második színes réteg fölötti, az első és a második színes réteg közötti kapcsolat megszűnése után a jelzőrétegként (36) szolgáló második színes rétegnek a záróelemről (10) való leválását vagy eltávolítását gátló vagy megakadályozó átlátszó fedőréteget (40) is tartalmaz.
15. 15. A 14. igénypont szerinti záróelem, azzal jellemezve, hogy a záróelem (10) a kiszerelési egységre, különösen palackra egy, a rugalmas tartománynak (24) az első ízben gyárilag tömítetten zárt állapotra jellemző rugalmasan deformált helyzetében van felhelyezve, és a jelzőrétegként (36) szolgáló második színes réteg egy ezen jelzőréteget (36) a rugalmas tartomány (24) rugalmasan deformált helyzetében e helyzet megváltozásáig az alaprétegként (34) szolgáló első színes réteghez kötő, az első és második színes réteg elválását meggátló hőre keményedő gyantából áll, vagy ilyen gyantát tartalmaz.
16. 16. A 14. igénypont szerinti záróelem, azzal jellemezve, hogy a jelzőrétegként (36) szolgáló második színes réteg legalább részben nátrium(I)-metaszilikátból áll.
17. 17. A 14. igénypont szerinti záróelem, azzal jellemezve, hogy a jelzőrétegként (36) szolgáló második, színes réteg legalább részben akrilezett epoxi-, akrilezett uretán- és kationosan térhálósítható epoxigyanták csoportjának legalább egyikét tartalmazó hőre keményedő gyantából áll.
18. 18. A 14. igénypont szerinti záróelem, azzal jellemezve, hogy az alaprétegként (34) alkalmazott első színes réteg egy sötét háttérrétegre (35) felvitt, ezáltal sötét színű rétegként megjelenő átlátszó alapréteg (34).
19. 19. A 18. igénypont szerinti záróelem, azzal jellemezve, hogy az átlátszó alapréteg (34) egy epoxiészter-lakkot tartalmaz.
20. 20. A 14. igénypont szerinti záróelem, azzal jellemezve, hogy a jelzőrétegként (36) alkalmazott második színes réteg fluoreszkáló színezőanyaggal van színezve.
21. 21. A 14. igénypont szerinti záróelem, azzal jellemezve, hogy az origináló eszköz az alaprétegként (34) alkalmazott első színes réteg és a jelzőrétegként (36) alkalmazott második színes réteg között egy átlátszó, fény hatására lebomló ragasztót is tartalmaz.
22. 22. A 21. igénypont szerinti záróelem, azzal jellemezve, hogy a jelzőrétegként (36) alkalmazott második színes réteg egy előformált, színes átlátszó anyagú alakos testet, előnyösen korongot tartalmaz.
23. 23. A 14. igénypont szerinti záróelem, azzal jellemezve, hogy a jelzőrétegként (36) alkalmazott második színes rétegnek az alaprétegként (34) használt első színes rétegtől való elválását elősegítő legalább egy feszültséggyűjtő hely létrehozására alkalmas eszközt is tartalmaz.
24. 24. A 23. igénypont szerinti záróelem, azzal jellemezve, hogy a legalább egy feszültséggyűjtő hely létrehozására alkalmas eszközként az alaprétegként (34) alkalmazott első és/vagy a jelzőrétegként (36) használt második színes rétegbe bevitt makroanyagot tartalmaz.
25. 25. A 23. igénypont szerinti záróelem, azzal jellemezve, hogy a legalább egy feszültséggyűjtő hely létrehozására alkalmas eszközként a rugalmas tartományon (24) kialakított bemetszéseket tartalmaz.