HU220756B1 - Tioacilező reagensként alkalmazható benzimidazolszármazékok és eljárás azok előállítására - Google Patents

Description

A találmány tárgya új, tioacilező reagensként használható benzimidazolszármazékok és eljárás ezek előállítására, amelyek biológiailag aktív tiopeptidek szintézisében alkalmazhatók tioamidcsoporton kapcsolódó peptidlánc kialakítására.

A tiopeptidek jellemző tulajdonsága, hogy in vivő körülmények között kiváló biológiai aktivitást mutatnak, neuroeffektor, immunmodulátor és hasonló aktivitást mutatnak, ugyanakkor a peptidláncba beépített tioamidkötés eredményeképpen az enzimatikus lebontással szemben fokozottan rezisztensek. Itt a leírásban tiopeptid megnevezés alatt olyan peptideket értünk, amelyek képletében két szomszédos aminosavat peptidkötés helyett tioamidkötés kapcsol össze. Lényeges, hogy a molekulában legalább egy ilyen kötés legyen, ahol a peptidszerkezet gerincét alkotó láncban egy oxigénatomot kénatomra cseréltünk fel.

Amint az a későbbiekben majd mindenki számára nyilvánvalóvá válik, a találmány szerinti tioacilező reagensekkel az eddig ismert eljárásokhoz képest viszonylag könnyen és jobb kitermeléssel építhetünk be tioamidkötést a növekvő peptidláncba, miközben megőrizzük a peptid optikai egységességét. A növekvő peptidlánc kifejezés itt arra utal, hogy az aminosavakból álló lánc meghosszabbítása történik, vagyis a peptidek mérete növekszik további aminosavmaradékoknak a láncba való beépítése folytán.

A biológiailag aktív peptidek száma meglehetősen nagy, mindazonáltal biológiai választ módosító ágensként, neuroeffektorként vagy immunmodulátorként való esetleges hasznosításuk lehetősége rendkívül korlátozott, tekintettel arra, hogy in vivő felezési idejük nagyon rövidnek bizonyult, továbbá orálisan adva teljesen hatástalanok. Ez utóbbi tény mindenekelőtt arra vezethető vissza, hogy a biológiailag aktív polipeptidek az emésztőrendszerben mindig megtalálható peptidázok és proteázok jelenlétében rendkívül kevéssé stabilak.

Magától értetődő az a törekvés, hogy ezeknek a biológiailag aktív peptideknek a peptidkötéseit, és így az ezek sorozatát magában foglaló vázat ellenállóbbá tegyék a fehérjebontó enzimekkel szemben, ily módon ugyanis lényegesen javíthatók ezen peptidek farmakokinetikai jellemzői. Ha sikerülne az enzimatikus lebontás ellenében megnövelni a stabilitásukat, ezek a peptidek sokkal eredményesebben használható gyógyszerekké válhatnának.

Az utóbbi évek eredményei, amelyek a peptidkötések kémiai felcserélésén vagy megváltoztatásán alapulnak, azt mutatják, hogy keresztülvihető ezeknek a kötéseknek az ellenállóbbá tétele. Ha a peptidkötéseket tioamidkötésre cseréljük fel a peptidlánc azon pontjain, amelyeknek mintegy biológiai szabályozó szerepük van, mivel a peptidázok és proteázok itt hasítják el a láncot, és ezáltal nem fejthetik ki korlátlanul hatásukat, akkor olyan tiopeptid analógokat kapunk, amelyek stabilitása az enzimatikus lebontással szemben megnő. Reid és Emden [ W. Reid und W. von dér Emden: Aminosáure-thionester und Endothiopeptide II; Liebigs Ann. Chem., 642, 128 (1961)] racém tioamidok előállítását írják le, a tioacilező reagens egy A általános képletű tionészter, amelynek képletében R és R’ jelentése rövid szénláncú alkilcsoport vagy arilcsoport. Lajoie és munkatársai [G. Lajoie, F. Lepine, S. LeMaire, F. Jolicoeur, C. Aube, A. Turcotte and B. Belleau: Synthesis and Biological Activity of Monothionated Analogs of Leucin-enkephalin; Int. J. Pept. Protein Rés., 24, 316 (1984)] azt találták, hogy több hasonló analóg mutat megnövekedett farmakológiai hatást. Kimutatható, hogy a tiopeptidszármazékok biológiai választ módosító, neuroeffektor és immunmodulátor hatása a megfelelő oxigéntartalmú analógokhoz képest megnövekedett. Például Clausen és munkatársai [K. Clausen, A. Spatola, C. Lemieux, P. Schiller and S. Lawesson: Evidence of a Peptide Backbone Contribution Toward Selective Receptor Recognation fór Leucine Enkephaline Thioamide Analogs; Biochem. Biophys. Rés. Commun., 120, 305 (1984)] egy ilyen tiopeptid analóggal kapcsolatban bizonyították, hogy annak farmakológiai hatékonysága felülmúlja a megfelelő oxigéntartalmú vegyületét.

Ismeretesek olyan eljárások, amelyekkel a karbonilcsoport oxigénatomja kénatomra cserélhető. Clausen és munkatársai [K. Clausen, M. Thorsen and S. Lawesson: Studies on Amino Acids and Peptides, Part 6, Methods fór Introducing Thioamide Bonds intő the Peptide Backbone; Synthesis of the Four Monothio Analogues of Leucine Enkephalin; J. Chem. Soc. Perkin Trans. I, 785 (1984)] beszámolnak arról, hogy a B általános képletű ditioészterekkel - a képletben Z benziloxi-karbonil-csoportot, R pedig hidrogénatomot, rövid szénláncú alkilcsoportot vagy arilcsoportot jelent - hajtottak végre tioacilezést, azonban semmiféle felvilágosítással nem szolgálnak a racemizációt illetően.

Ugyancsak ismeretes, hogy az így kapott tiopeptidek értékes reagensek és köztitermékek, mivel további tiopeptidek szintézisét teszik lehetővé [lásd P. Campbell and N. Nashed: Carboxypeptidase A Catalyzed Hydrolysis of Thiopeptide and Thionester Analogues of Specific Substrates, An Effect on K_cat fór Peptide, bút nőt Ester, Substrates; J. Am. Chem. Soc., 104, 5221-26 (1982); P. Bartlett, K. Speer and N. Jacobsen: A Thioamide Substrate of Carboxypeptidase A; Biochemistry 21, 1608-11 (1982); és L. Maziak, G. Lajoie and B. Belleau: Productive Conformation in the Bound State and Hydrolytic Behavior of Thiopeptide Analogues of Angiotensin-converting Enzyme Substrates; J. Am. Chem. Soc., 108, 182-83 (1986)]. Ezek a tiopeptidek szintén rezisztenciát mutattak az enzimatikus hidrolízissel szemben. W. Reid és E. Schmidt [N-acylierte α-Aminoimidosáureester, Iminodipeptide und Endothiopeptide; Liebigs Ann. Chem., 695, 217 (1966)] például egy védett aminosav-tioészter szintézisét ismertetik, amely tiopeptid előállításának köztiterméke, a kitermelés mérsékelt.

Peptidek tionálása, vagyis az oxigénatom kicserélése kénatomra a peptidkötések karbonilcsoportjaiban mindezideig nem bizonyult specifikusnak a reakció helyét illetően. A kitermelést meglehetősen lerontja, hogy mellékreakciók játszódnak le, és az így keletkezett melléktermékek hátrányosan befolyásolják a termék tisztít2

HU 220 756 Β1 hatóságát. Gyakorta a végtermék optikai tisztasága sem megfelelő, aminek magyarázata az eddig használt tioacilező reagensekkel kivitelezett reakció mechanizmusában keresendő. Ezeknek a tioacilező reagenseknek a korlátozott felhasználhatósága komolyan kérdésessé tette a tiopeptidek gyógyszerként való alkalmazását. Az a tény, hogy nem állt rendelkezésre olyan eljárás, amellyel tiszta, optikailag aktív tiopeptidek állíthatók elő, következésképpen mindezideig nem lehetett ezeket az anyagokat kielégítő mennyiségben megkapni, rendkívüli módon megnehezítette ezen vegyületek farmakológiai hatásának, stabilitásának - mind az enzimatikus lebontás, mind a pH-függőség tekintetében - és toxicitásának vizsgálatát.

Valamely vegyület optikai egységessége azzal a tulajdonságával függ össze, hogy a poláros fény síkját elforgatja. A forgatóképességet egy polariméternek nevezett műszerrel méljük oly módon, hogy a kapott értéket egy nullaponthoz viszonyítjuk. Annak foka, hogy egy kémiailag tiszta anyag milyen mértékben forgatja el a fény síkját, mutatja az anyag relatív optikai tisztaságát. Ez egyben azt is jelenti, hogy lehet egy anyag kémiailag tiszta, miközben optikailag inaktív vagy racém. Egy anyag hatékonysága gyakran függ annak optikai tisztaságától. Az enantiomereknek, bár kémiai szerkezetük azonos, teljesen különböző biológiai hatásuk lehet. A gyógyászati alkalmazás során mindennapos, hogy egy vegyület egyik optikai izomerje hatékony és hasznos, míg az optikai rotamerje vagy ellentétes enantiomerje eltérő hatást mutat, illetve teljesen közömbös. Éppen ezért, ahol az optikai konfiguráció fontos, az optikai tisztaság csakúgy, mint a kémiai tisztaság, jelentőséggel bír.

Ahhoz, hogy egy tiopeptid alkalmas legyen farmakológiai vizsgálatokhoz, néhány kritériumnak kell megfelelnie. Először is, a tiopeptidnek fokozott rezisztenciát kell mutatnia enzimatikus lebontással szemben. Másodszor: a tiopeptidnek biológiai hatás tekintetében felül kell múlnia az oxigéntartalmú megfelelőjét. Harmadszor: annyira veszélytelennek kell lennie, hogy embernek beadható legyen. Negyedszer: a tiopeptidet elő kell tudni állítani olyan mennyiségben, amely elegendő a klinikai vizsgálatok elvégzéséhez.

Ami az első három ismérvet illeti, az ott megadottak a tioamid eredendő tulajdonságai kell hogy legyenek, amelyek fölébe helyezik a többi, a két szomszédos aminosav közötti tioamidkötést nem tartalmazó peptideknek. Az utolsó kritériumra vonatkozóan pedig azt mondhatjuk, hogy előnyös az anyag szempontjából, ha nagy mennyiségben előállítható. Ezekkel a megfontolásokkal kapcsolatban néhány tényező nagyon fontos. A tiopeptid előállítására szolgáló eljárás kevés lépésből álljon, az összesített kitermelést illetően magas értéket adjon, és csak minimális melléktermék keletkezzék. Ezen túlmenően az is előnyös, ha a reakcióhoz olcsó reagensek és kiindulási anyagok szükségesek, továbbá az eljárásnak biztosítani kell a növekvő peptid optikai egységességét, elkerülve azokat a reakciókat, amelyek a vegyület racemizációját okozhatják. Tudnunk kell ugyanis, hogy a racém elegy valószínűleg nem mutatja teljes mértékben a kívánt farmakológiai hatást. Az eddig ismert tioacilezési eljárásokkal az a baj, hogy azok nehézkesek és bonyolultak. Sőt, mindemellett nem adnak nagy optikai tisztaságú terméket, és összességében a tiopeptid kitermelése sem kielégítő.

A fentiekből következik, hogy igény van olyan tioacilező reagensekre, amelyek lehetővé teszik növekvő peptidláncok meghatározott aminosavmaradékai helyén tioamidkötések szelektív beépítését kedvező reakciókörülmények alkalmazásával. Szükség van továbbá egy olyan tioacilezési eljárásra, amelynek alkalmazásával a keletkező peptidben megtartható az optikai egységesség, és a peptidet magas hozammal kapjuk. Azonfelül szükség lenne módszerekre, amelyekkel tioacilező reagensek állíthatók elő, éspedig olyanok, amelyek egyszerű és gazdaságos reakciója aminosavakkal és peptidekkel tiopeptidekhez vezet. Még továbbá szükség lenne tiopeptidekre - és eljárásokra, hogy ezeket előállíthassuk -, amelyek felülmúlják a megfelelő oxigéntartalmú analógokat mind az enzimatikus stabilitás, mind a biológiai aktivitás tekintetében.

A találmány célja tehát, hogy találjunk olyan tioacilező reagenseket, amelyek jó kitermeléssel lehetővé teszik tioamidcsoport kapcsolóelemként történő beépítését a növekvő peptidláncba. Célja továbbá a találmánynak, hogy olyan tioacilező reagensek álljanak rendelkezésünkre, amelyek alkalmazásával a keletkező tiopeptidek optikai egységessége megtartható. Ugyancsak a találmány célkitűzései közé tartozik új köztitermékeken keresztül előállítani ezeket a tioacilező reagenseket.

Mindezek és még más, itt fel nem sorolt célok elérésének kulcsát képezik a III általános képletű tioacilező reagensek, amelyek képletében

R¹ jelentése hidrogénatom; 1-4 szénatomos, egyenes vagy elágazó láncú, adott esetben egy amino-, karboxi-, guanidino-, hidroxi-, fenil-, hidroxi-fenil-, merkapto-, metil-tio- vagy karbamoilcsoporttal, illetve ezeknek a peptidkémiában szokásosan használt valamely védőcsoporttal funkcionálisan védett formájával szubsztituált alkilcsoport; vagy a általános képletű csoport, ahol

A jelentése oxigénatom, ha D jelentése benzil- vagy terc-butil-csoport; vagy A jelentése iminocsoport, ha

D jelentése 9-xantenilcsoport; és n értéke 1 vagy 2; vagy b általános képletű csoport, ahol

E jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport; G jelentése metiléncsoport, illetve oxigén- vagy kénatom;

J jelentése kénatom vagy metiléncsoport; és L jelentése metil- vagy fenilcsoport, azzal a megkötéssel, hogy ha G jelentése oxigén- vagy kénatom, akkor J jelentése metiléncsoport; vagy e képletű csoport;

R² jelentése terc-butoxi-karbonil-csoport;

R⁴ jelentése hidrogénatom; vagy

R¹ és R⁴ a nitrogénatommal és a szénatommal együtt, amelyekhez kapcsolódnak, egy pirrolidingyűrűt képeznek.

HU 220 756 BI

A találmány lényegét azok az eljárások képezik, amelyek foganatosításával ezek a tioacilező reagensek előállíthatok.

A találmány szerint itt a tioacilező reagensek egy olyan csoportjáról van szó, amelyek lehetővé teszik, hogy peptidekbe vagy más alkalmas vegyületekbe egyszerű, hatékony és gazdaságos módon, jó hozammal egy tioamidkötést építsünk be. Ezekkel a reagensekkel kivitelezve a tioacilezést, azonfelül elérhetjük, hogy az újonnan keletkezett vegyület megőrzi az optikai egységességét.

A találmány tárgya tehát eljárás ezeknek a tioacilező reagenseknek az előállítására.

A találmány szerinti tioacilező reagensekkel olyan tiopeptideket állítottunk elő, amelyek bizonyítékul szolgálnak arra nézve, miszerint ezek fokozottan rezisztensek az enzimatikus lebontással szemben, és megnövekedett farmakológiai aktivitást mutatnak a két szomszédos aminosav között csak savamidkötéseket tartalmazó vegyületekhez viszonyítva. Ezek a tiopeptidek biológiai választ módosító, neuroeffektor, immunmodulátor és hasonló hatásuknál fogva gyógyszerkészítmények hatóanyagaiként hasznosíthatók.

A tioacilező reagensek alkalmazásával előállított tiopeptidek - beleértve a sókat is, anélkül, hogy külön jelölnénk - a IV általános képlettel írhatók le, amely képletben

R¹ jelentése hidrogénatom; 1-4 szénatomos, egyenes vagy elágazó láncú, adott esetben egy amino-, karboxi-, guanidino-, hidroxi-, fenil-, hidroxi-fenil-, merkapto-, metil-tio- vagy karbamoilcsoporttal, illetve ezeknek a peptidkémiában szokásosan használt valamely védőcsoporttal funkcionálisan védett formájával szubsztituált alkilcsoport; vagy a általános képletű csoport, ahol

A jelentése oxigénatom, ha D jelentése benzil- vagy terc-butil-csoport; vagy A jelentése iminocsoport, ha

D jelentése 9-xantenilcsoport; és n értéke 1 vagy 2; vagy b általános képletű csoport, ahol

E jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport; G jelentése metiléncsoport, illetve oxigénvagy kénatom;

J jelentése kénatom vagy metiléncsoport; és L jelentése metil- vagy fenilcsoport, azzal a megkötéssel, hogy ha G jelentése oxigén- vagy kénatom, akkor J jelentése metiléncsoport; vagy e képletű csoport;

R⁴ jelentése hidrogénatom; vagy

R¹ és R⁴ a nitrogénatommal és a szénatommal együtt, amelyekhez kapcsolódnak, egy pirrolidingyűrűt képeznek;

X jelentése oxigén- vagy kénatom, de közülük legalább egy kénatom; és n’ értéke 1-től 4-ig terjedő egész szám.

A találmány tárgyát képezi tehát a III általános képletű tioacilező reagensek előállítása, amelyek képletében

R¹ jelentése hidrogénatom; 1-4 szénatomos, egyenes vagy elágazó láncú, adott esetben egy amino-, karboxi-, guanidino-, hidroxi-, fenil-, hidroxi-fenil-, merkapto-, metil-tio- vagy karbamoilcsoporttal, illetve ezeknek a peptidkémiában szokásosan használt valamely védőcsoporttal funkcionálisan védett formájával szubsztituált alkilcsoport; vagy a általános képletű csoport, ahol

A jelentése oxigénatom, ha D jelentése benzil- vagy terc-butil-csoport;

vagy

A jelentése iminocsoport, ha D jelentése 9-xantenilcsoport; és n értéke 1 vagy 2; vagy b általános képletű csoport, ahol

E jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport;

G jelentése metiléncsoport, illetve oxigénvagy kénatom;

J jelentése kénatom vagy metiléncsoport; és L jelentése metil- vagy fenilcsoport, azzal a megkötéssel, hogy ha G jelentése oxigén- vagy kénatom, akkor J jelentése metiléncsoport; vagy e képletű csoport;

R² jelentése terc-butoxi-karbonilcsoport;

R⁴ jelentése hidrogénatom; vagy

R¹ és R⁴ a nitrogénatommal és a szénatommal együtt, amelyekhez kapcsolódnak, egy pirrolidingyűrűt képeznek.

Az R* jelentésével kapcsolatban megjegyzendő, hogy tipikusan azokról a szubsztituensekről van szó, amelyek a természetben előforduló alfa-aminosavakra jellemzőek. Különösen előnyös csoportok például azok az egyenes és elágazó láncú alkilcsoportok, amelyek adott esetben amino-, guanidino-, hidroxi-, hidroximetil- vagy hidroxi-fenil-csoporttal szubsztituáltak.

Az R¹ csoport jelentésének meghatározásánál használt, „védőcsoporttal funkcionálisan védett” származékon olyan R¹ csoportot értünk, amely valamely megfelelő olyan védőcsoporttal van védve, melyet például T. W. Green „Protective Groups in Organic Synthesis” (John Wiley and Sons, 1981) című művében, J. C. W. McOmie „Protective Groups in Organic Chemistry” (Plenum Press, 1973) című művének I. és II. köteteiben és M. Bodanszky „Principles of Peptide Synthesis” (Springer-Verlag, 1984) című művében adnak meg.

A tioacilező reagensek értelmezésünk szerint olyan vegyületek, amelyek hidroxi- és aminocsoporttal reagálva azt eredményezik, hogy egy tioacilcsoport épül be a nukleofil szubsztituensbe, és ahhoz kovalensen kötötté válik. A tiokarbonilcsoport beépítése a peptid savamidkötéseibe azzal az eredménnyel jár, hogy a termék ellenállóbbá válik hidrolízissel és enzimatikus lebontással szemben, összehasonlítva azokkal a peptidekkel, amelyek azonos szerkezetűek, és a hagyományos karbonilcsoport található a savamidkötésekben.

Az intermedierként alkalmazható aminosav-(2-amino-tioanilid)-ek a II általános képlettel írhatók le, amely általános képletben az R¹, R² és R⁴ szimbólumok az előzőekben megadott jelentésűek. A II általá4

HU 220 756 Bl nos képletű köztiterméknek a képletében R¹ jelentéseként azok a csoportok előnyösek, amelyek a természetes eredetű alfa-aminosavakban is rendszerint megtalálhatók. Különösen előnyös csoportok például azok az egyenes vagy elágazó láncú alkilcsoportok, amelyek adott esetben amino-, guanidino-, hidroxi- vagy hidroxi-fenil-csoporttal szubsztituáltak.

Az aminosav-(2-amino-anilid) megjelölés alatt olyan vegyületeket értünk, amelyek meghatározó szerkezeti eleme egy o-diamino-benzol és egy aminosav. Az o-diamino-benzol egyik aminocsoportjához kapcsolódik savamidkötéssel az aminosav, amelynek az aminocsoportja egy megfelelő, itt R² szimbólummal jelölt és az előzőekben már meghatározott védőcsoportot visel.

A találmány értelmében a tioacilező reagenseket az A reakcióvázlaton - a képletekben R¹, R² és R⁴ jelentése az előzőekben megadottakkal azonos - látható módon állíthatjuk elő, ahol is egy o-fenilén-diamin és egy aminosav reakciója a kezdő lépés.

Az I általános képletű aminosav-(2-amino-anilid)eket úgy állíthatjuk elő, hogy az o-fenilén-diamint a leírásban megadott aminosavakkal valamilyen kondenzálószer jelenlétében, alkalmas oldószerben, keverés vagy rázogatás közben reagáltatjuk. Meglepő módon a savamidképzódés szelektív, vagyis a benzolgyűrű két aminocsoportja közül csak az egyik acileződik. Az I általános képletű vegyületeket alkalmas oldószerben, -78 °C és 0 °C közötti hőmérsékleten, keverés vagy rázogatás közben valamilyen tionáló reagenssel reagáltatva, a megfelelő II általános képletű tioanilid keletkezik. Ezt követően valamilyen inért oldószerben, keverés vagy rázogatás közben, alkalmas reagenssel kiváltjuk a II általános képletű vegyület belső gyűrűzáródását, aminek eredményeképpen a kívánt III általános képletű vegyületet kapjuk. Az itt tárgyaltakat, azaz a tioacilező reagensek előállítását az A reakcióvázlaton láthatjuk képletekkel illusztrálva.

A peptidszintézisek során az történik, hogy sajátságos funkciós csoportokat reagáltatva aminosavakat kapcsolunk össze megadott módon, hogy a kívánt, ismert aminosav-összetételű peptideket megkapjuk. Mivel azonban az aminosavakban legalább két reaktív csoport található, nevezetesen az amino- és a karbonilcsoport, ahhoz, hogy a reakció csak a kívánt módon menjen végbe, vagyis az általunk kiválasztott karboxilcsoport kapcsolódjon a megfelelő aminocsoporthoz, a többi funkciós csoportot megfelelő védőcsoportokkal blokkolni kell.

Ezek a védőcsoportok alapvetően meg kell, hogy feleljenek azon elvárásoknak, hogy jó kitermeléssel bevihetők legyenek a molekulába, és olyan reakciókörülmények között lehessen eltávolítani azokat, amelyek a molekula más részeit nem érintik. Az elmondottaknak megfelelően tehát, az aminosavakkal, peptidekkel, illetőleg más vegyületekkel úgy kell a reakciókat megterveznünk, továbbá csak olyan átalakításokat végezhetünk ezeken, hogy a védett funkciós csoportok zavaró hatásának kizárásával biztosítani lehessen a kívánt reakció sima lefutását. Azonfelül a védőcsoportok helyes megválasztásával, ami alatt azt értjük, hogy pontosan ismerni kell azokat a reakciókörülményeket, amelyek között ezek labilissá válnak, vagyis könnyen lehasíthatók, a szintézist a megfelelő reakcióúton vezetve, lehetőleg ki kell használni azokat az előnyöket, amelyek abból adódnak, hogy hasznosítjuk ezen tulajdonságaikat, és a szintézis végeztével jó hatásfokkal végezhetjük az eltávolításukat.

A peptidszintézisek során alkalmazott védőcsoportok széles választékát, amelyek felismerhetők általánosan használt rövidítések alapján, s így szakember számára szükségtelenné teszik a teljes név kiírását, megtaláljuk teljes részletességgel leírva T. Greene idevágó művében: [„Protective Groups in Organic Synthesis”, Academic Press (1981)]. Az előnyös védőcsoportok közül, amelyek különösen alkalmasak az R¹ szimbólumnak megfelelő csoportok nukleofil szubsztituenseinek a megvédésére, elsősorban a benzil-, a benzoil-oxi-karbonil- vagy a 9-xantenilcsoportot említhetjük, míg az R² szimbólumnak megfelelő védőcsoport a terc-butoxikarbonil-csoport.

Az I általános képletű vegyületek előállítása végett tehát, a fentebb leírtaknak megfelelően, o-fenilén-diamint kapcsolunk aminosavakkal. A kapcsolást a peptidkémia alaposan kidolgozott, kipróbált módszereivel végezhetjük. Ilyen, a peptidszintéziseknél alkalmazható reakciókat meglehetősen nagy számban találunk a szakirodalomban [E. Gross and J. Meinhofer: 4 The Peptides: Analysis, Synthesis, Biology; Modem Techniques of Peptide and Amino Acid Analysis, John Wiley and Sons, (1981) és M. Bodanszky: Principles of Peptide Synthesis, Springer-Verlag, (1984)]. A karboxicsoport és az aminocsoport összekapcsolását hivatottak elősegíteni az úgynevezett peptidkémiai kondenzálószerek, amelyek legismertebbjei például a következők: Ν,Ν’-diciklohexil-karbodiimid (DCC), N,N’-karbonil-diimidazol (CDI), 1-hidroxi-benzo-triazol (HOBt), etil-(klór-formiát) és hasonlók. Különösen előnyösen végezhetjük a kapcsolást N,N’-diciklohexil-karbodiimidet alkalmazva kondenzálószerként. Az N,N’diciklohexil-karbodiimiddel végzett kapcsolás történhet katalitikus mennyiségű adalékok, például 4-(dimetil-amino)-piridin (DMAP), réz(II)-klorid vagy 1-hidroxi-benzo-triazol - ezek gyorsítják a reakciót és visszaszorítják a kívánt vegyület racemizációját - jelenlétében, illetve anélkül.

Ha Ν,Ν’-diciklohexil-karbodiimid a kondenzálószer, a reagáltatást gyakran szobahőmérsékleten hajtjuk végre, bár végezhetjük -78 °C-tól kezdve egészen a reakcióközegként alkalmazott, különböző, a reaktánsokra nézve közömbös oldószerek visszacsepegő hűtő alatti enyhe formálásához szükséges hőmérsékletekig teijedő tartományban is. Rendszerint az alkalmazott oldószerek a poláris, aprotikus szerves oldószerek közül kerülnek ki, ilyenek például a metilén-diklorid, a kloroform, a dietil-éter, a tetrahidrofurán (THF), az N,N’dimetil-formamid (DMF) és hasonlók. Különösen kedvelt oldószer a metilén-diklorid és az N,N-dimetilformamid.

Általában a kapcsolási reakció kivitelezése légköri nyomáson, -78 °C-tól a reakcióelegy forráspontjáig ter5

HU 220 756 Β1 jedő hőmérséklet-tartományban, 1 -48 órás reakcióidővel történhet. A reakció egyik előnyös kiviteli módja szerint a reakcióelegyet -10 és +25 °C közötti hőmérsékleten 4-6 óra hosszáig kevertetjük, rázatjuk vagy más módon mozgatjuk.

A II általános képletű vegyületeket tipikus esetben vízmentes körülmények között állíthatjuk elő oly módon, hogy valamilyen inért oldószerben egy I általános képletű vegyületet foszfor(V)-szulfid és vízmentes nátrium-karbonát keverékével reagáltatunk. A reagáltatás hőmérséklete előnyösen 0 °C, de lehet akár -78 °C vagy a visszacsepegő hűtő alatti enyhe forráshőmérséklete is, illetve a kettő között bárhol. Az oldószer előnyösen vízmentes tetrahidrofurán vagy más alkalmas oldószer, például metilén-diklorid, dietil-éter, N,N-dimetilformamid és hasonlók.

A III általános képletű vegyületeket általában úgy állíthatjuk elő, hogy valamilyen inért oldószerben, -78 °C és a gyenge forrást előidéző hőmérséklet közötti tartományban, előnyösen szobahőmérsékleten egy II általános képletű vegyületet foszgénnel vagy karbonilditriazollal hozunk érintkezésbe. Az oldószert - anélkül, hogy csupán ezekre korlátoznánk - a következők közül választhatjuk: metilén-diklorid, dietil-éter, N,Ndimetil-formamid és tetrahidrofurán.

A fent leírt szintézismódszerek bármelyikével előállítva a kívánt terméket, annak izolálását a reakcióelegyből kristályosítással végezhetjük. Más módszerként említhetjük a kromatográfiás elválasztást, például, nem korlátozva csupán ezekre, normál fázisú, fordított fázisú, ioncserés és affinitáskromatográfiát, valamint gélszűrést egyaránt alkalmazhatunk, de ugyancsak megfelelő módszer lehet az elektroforézis vagy az extrakció, illetve egyéb ismert eljárás.

Az új tiopeptidek a IV általános képlettel írhatók le, amely általános képletben az X szimbólumok jelentése oxigén- vagy kénatom, azzal a megkötéssel, hogy legalább egy közülük kénatomot jelent, R¹ és R⁴ az előzőekben megadott jelentésűek, és n’ értéke 1-4.

A tiopeptidek egyik kiemelkedő jelentőségű csoportját az V és VI általános képleteknek megfelelő szekvenciájú peptidek - a képletekben X, R¹ és R⁴ jelentése azonos a fentebb megadottakkal - képezik.

Az V általános képlettel leírt peptidmolekulában lehet akár négy, három vagy két tiokarbonilcsoport is, azonban legelőnyösebb, ha a tiokarbonilcsoportok száma csupán egy, míg a többi X jelentése oxigénatom. Az V általános képletű tiopeptidek közül az egyik, amely mind stabilitásával, mind megnövekedett farmakológiái aktivitásával kitűnik, a VII képletű vegyület.

Hasonlóképpen, a VI általános képletű tetrapeptidek közül különlegesen előnyösek azok, amelyek képletében csupán egy X jelent kénatomot, a többi jelentése oxigénatom. A legelőnyösebb VI általános képletű tiopeptidek fokozottan ellenállnak az enzimatikus lebontásnak, és egyidejűleg megnövekedett biológiai aktivitást mutatnak; ezek egyike a VIII képletű vegyület.

A peptidláncnak a lebontásra leginkább érzékeny helyére tioamidkötést beépítve, megnövelhetjük a peptid enzimes emésztéssel szemben megnyilvánuló rezisztenciáját. Ez a fokozott stabilitás a meghosszabbított élettartamú peptid megnövekedett biológiai aktivitásában is megmutatkozhat. Például a timopentin, amely a timopoietin nevű polipeptidnek csupán egy aktív fragmentje, a fentiek szerint módosítva, pontosan az ott leírtaknak megfelelő tulajdonságokat mutatja. Az egyik ilyen timopentinszármazék, a VII képletű 4-tiotimopentin biológiai aktivitása mintegy háromszorosára növekedett.

Szőrtelen, tímuszhiányos egerek kontrollcsoportját állatonként 20 pg timopentinnel kezeltük a jól ismert hatékonyságvizsgálat során [lásd például O. Archer, T. Pierce, B. Papermanter and R. Good: Reduced Antibody Response in Thymectomized Rabbits; Natúré 195, 191 (1962); D. Osoba and J. Miller: Evidence fór Humeral Thymus Factor Responsible fór the Maturation of Immunological Faculty; Natúré 199, 653 (1963); G. E. Ranges et al., T-Cell Development in Normál and Thymopentin-treated Nude Mice; J. Exp. Med., 156, 1057 (1982)]. Az eredmények azt mutatták, hogy a Tsejtek érésében és az ezzel kapcsolatos immunválaszt illetően mintegy 43%-os átlagos növekedés tapasztalható. Ha azonban a vizsgálati csoportba tartozó egerek azonos vizsgálati elrendezésben azonos dózist kaptak, a T-sejtek érésében 123%-os növekedés volt megfigyelhető.

A hatékonyság növekedése megerősíti tehát, hogy a peptidláncban a savamidkötés oxigénatomjának felcserélése kénatomra csökkentheti az enzimatikus lebontás sebességét, fokozhatja a vegyület affinitását a hatásért felelős receptorokhoz, illetve lehetséges, hogy mindkét hatáselem jelentkezik. További, a találmány szerinti tioacilezési eljárással előállítható, módosított, vagyis tioamidkötéseket magában foglaló peptidláncból álló peptidekként sok más mellett például a következőket nevezhetjük meg: vazopresszin (9 aminosav), szomatosztatin (14 aminosav), a-melanotropin (13 aminosav), luteinizáló hormon kiürítését serkentő hormon (LHRH, 10 aminosav), adrenokortikotrop hormon (ACTH, 39 aminosav), β-endorfin (31 aminosav) és pitvari nátriuretikus faktor (ANF, 33 aminosav).

A növekvő peptidláncba meghatározott helyre, szelektív módon, enyhe körülmények között, jó kitermeléssel építhetjük be a tioamidcsoportot, ha l-tioacil-2-benzimidazolonokat alkalmazunk tioacilező reagensként. Az így kapott tiopeptidek megnövekedett stabilitást és farmakológiai hatékonyságot mutatnak, miközben a tiopeptidet felépítő aminosavak optikai egységessége változatlanul megmarad.

A növekvő peptidláncban a tioamidkötéseket lényegesen jobb kitermeléssel alakíthatjuk ki ezekkel az új tioacilező reagensekkel, mint az eddig ismert, a tioamidok előállítására alkalmas eljárásokkal. Az így előállított tiopeptidek az enzimatikus lebontással szemben eddig még soha nem tapasztalt mértékű stabilitást mutatnak. Mindezeken kívül, az így előállított tiopeptidek farmakológiai hatáserőssége számottevően meghaladja a savamidkötésekkel összekapcsolt aminosavakból álló peptidanalógokét.

A növekvő peptidláncba az aminosavak sorrendje által meghatározott helyre úgy építhetjük be a tioamidcsoportot, hogy a találmány szerinti tioacilező reagenst

HU 220 756 Bl egy aminosawal, illetve peptiddel reagáltatjuk. A peptid láncvégi aminocsoportját közben védenünk kell. A reagáltatást előnyösen alkalmas, a jelenlévő reaktánsokkal szemben közömbös oldószerben, egy megfelelő, a peptidek előállítása során szokásos kondenzálószer jelenlétében végezzük. Oldószerként előnyösen alkalmazhatunk metilén-dikloridot, kloroformot, dietil-étert, tetrahidrofuránt, Ν,Ν-dimetil-formamidot és hasonlókat, de elsősorban metilén-dikloridot és Ν,Ν-dimetil-formamidot. A reagáltatás hőmérsékletét célszerű -78 °C és a gyenge visszafolyatás közötti tartományban megválasztani, a reakcióidő hozzávetőlegesen 1-48 óra lehet. A reakció egyik előnyös kiviteli módja során -10 és +25 °C között, keverés közben, 4-6 órán át folytatjuk a reagáltatást.

Amíg a peptid előállítása során addig a pontig el nem érünk, ahová a tioamidkötést kívánjuk beépíteni, a peptidszintéziseknél szokásos reakciókörülményeket alkalmazhatjuk. Egy másik eljárásváltozat szerint először a tioamidkötést alakítjuk ki, majd a kapott tiopeptidhez építünk hozzá további aminosavakat általánosan ismert kapcsolási eljárásokat alkalmazva.

Amikor a tioamidkötés beépítését elvégeztük, és előállítottuk a tiopeptidet, a kapott terméket a jól ismert eljárások valamelyike szerint, például folyékony hidrogénfluoriddal kezelve, teljesen megszabadíthatjuk a védőcsoportoktól. Ha azonban az előállított peptid vagy tiopeptid védőcsoportjainak szelektív eltávolítása szükséges általában a láncvégi aminocsoportról, akkor ennek megfelelő reakciókörülményeket kell alkalmaznunk.

A terc-butoxi-karbonil-csoportot (BOC) a védett aminocsoportról az aminosavszármazékok vagy peptidek N-terminális részén például hideg trifluor-ecetsavval (TFA) távolíthatjuk el. Először 0 °C-on, megfelelő légköri feltételek mellett végezzük a reagáltatást, majd a pH-t hozzávetőlegesen 8 és 9 közötti értékre állítjuk. Az aminosavszármazék vagy a védett peptid trifluorecetsavas sóját összekeverjük megfelelő szerves oldószerrel, és híg vizes, gyenge bázissal összerázva, kíméletes körülmények között kezeljük. A szerves oldószeres oldatot, amely a szóban forgó aminosavszármazékot vagy szabad aminocsoportot viselő, védett peptidet tartalmazza, ezt követően megszáríthatjuk és bepárolhatjuk, aminek eredményeképpen a szabad aminosavszármazékot kapjuk.

Ha az aminosav vagy tiopeptid védőcsoportja [(9fluorenil)-metoxi]-karbonil-csoport (Fmoc), illetve Merrifield-gyanta származékaként van jelen, akkor a megfelelő aminocsoportot úgy tehetjük szelektíven szabaddá, hogy megfelelő légköri és hőmérsékleti körülmények között, Ν,Ν-dimetil-formamidban piperidint alkalmazunk reagensként.

Egy másik szintetikus megközelítést alkalmazva, a tioamidláncszemek beépítését a Merrifield-féle szilárd fázisú eljárással és annak ismert változataival foganatosíthatjuk. E célból a jól ismert szilárd fázisú peptidszintézis módszereit követve egy Merrifield-gyantát készítünk. A kovalensen megkötött α-aminosav - a kapcsolat a karboxicsoporton keresztül valósul meg - vagy szabad láncvégi aminocsoportot viselő peptid a gyantához mint hordozóhoz van rögzítve. Ha most a gyantát a szilárd fázisú peptidszintézisek szokásos körülményei között a találmány szerinti tioacilező reagenssel reagáltatjuk, megkapjuk a kívánt terméket.

Amikor a tioamidkötés beépítése a fenti eljárással utolsó lépése a tiopeptid előállításának, akkor a tiopeptidet az e célra kidolgozott metodikák valamelyikét alkalmazva leválasztjuk a gyantáról. Dialkil-szulfidot tartalmazó folyékony hidrogén-fluorid anizollal és tioanizollal megfelelő reakciókörülmények között, -78 °C és 0 °C közötti hőmérsékleten alkalmazva, az a reagens, amellyel megkaphatjuk a tiopeptidet az összes összetevő aminosav egyéni védőcsoportjaitól megszabadított formában.

A fenti reakcióban a reaktánsok mennyisége, csakúgy, mint a körülmények, amelyek elősegítik a reakció lefutását, illetve teljessé válását, széles határok között változhatnak. Mindazonáltal a fenti eljárások során, általában a reakciót kiváltó anyagokat alapjában véve sztöchiometrikus mennyiségben alkalmazzuk, hacsak ettől eltérően nem adjuk meg.

A következő példákban a reakcióelegyek koncentrációját a reaktánsokra nézve általában 0,1 M értéken tartjuk, kivéve, ha magasabb koncentráció vagy hígítás nem jelent valamilyen különleges előnyt a tekintetben, hogy valamilyen specifikus reakciót a kívánt irányba befolyásoljunk. A gyakorlatban a mennyiségek a reakciókörülmények változataitól, valamint a reaktánsok természetétől függően különbözőek lehetnek.

Az itt következő részben megadott példák a találmány különböző elemeinek további megvilágítását szolgálják.

1. példa l-(N-BOC-O-Benzil-L-tioszeril)-2-benzimidazolon szintézise

a) N-BOC-O-Benzil-L-szerin-(2-amino-anilid) előállítása ml metilén-dikloridban feloldunk 8,02 mmol NBOC-O-benzil-L-szerint és 11,6 mmol o-fenilén-diamint, majd 0 °C-on 8,27 mmol N,N-diciklohexil-karbodiimidet adunk az oldathoz. Állandó jéghűtés mellett 1 óra hosszáig keverjük az elegyet, majd szüljük, és a szűrletet egy választótölcsérben, egymást követően telített NaCl-oldat/5%-os citromsav, telített NaCl-oldat/5%os nátrium-hidrogén-karbonát elegyekkel, valamint telített NaCl-oldattal mossuk. A szerves fázist szárítjuk, bepároljuk és a maradékot flashkromatográfiás eljárással szilikagélen tisztítjuk, hexán és etil-acetát 3:1 arányú elegyével eluálva az oszlopot. Ilyen módon az N-BOC-Obenzil-L-szerin-(2-amino-anilid)-et 97%-os kitermeléssel, szilárd anyag formájában kapjuk, és ezt a szilárd anyagot metilén-diklorid és pentán elegyéből átkristályosítjuk, hogy analitikai tisztaságú termékhez jussunk. A vegyület fizikai jellemzői a következők: Olvadáspont: 60-63 °C; [a]^=-0,9° (kloroform); UV-spektrum (acetonitril) : a_max 293.

A fent leírt eljárást követve, a megfelelő kiindulási vegyűletekből állítottuk elő az alábbi 2-amino-anilideket:

HU 220 756 Bl al. N-BOC-L-alanin-(2-amino-anilid) a2. a-N-BOC-di-N-Cbz-L-arginin-(2-anuno-anilid) a3. a-N-BOC-NG-tozil-L-arginin-(2-amino-anilid) a4. a-N-BOC-N-(9-xantenil)-L-aszparagin-(2-aminoanilid) a5. a-N-BOC-L-aszparaginsav-(p-benzil-észter)-(2amino-anilid) a7. N-BOC-S-benzil-L-cisztein-(2-amino-anilid) a8. a-N-BOC-L-glutaminsav-(y-benzil-észter)-(2amino-anilid) a9. a-N-BOC-N-(9-xantenil)-L-glutamin-(2-aminoanilid) alO. N-BOC-glicin-(2-amino-anilid) al 3. N-BOC-L-izoleucin-(2-amino-anilid) al4. N-BOC-L-leucin-(2-amino-anilid) al5. a-N-BOC-£-N-2ClZ-L-lizin-(2-amino-anilid) al6. N-BOC-L-metionin-(2-amino-anilid) al 7. N-BOC-L-fenil-alanm-(2-amino-anilid) al 8. N-BOC-L-prolin-(2-amino-anilid) al 9. N-BOC-O-benzil-L-treonin-(2-amino-anilid) a20. a-N-BOC-L-triptofán-(2-amino-anilid) a21. N-BOC-0-(2,6-diklór-benzil)-L-tirozin-(2-aminoanilid) a22. N-BOC-L-valin-(2-amino-anilid).

[Az al5. vegyületben a 2C1Z a (2,4-diklór-benziloxi)-karbonil-csoportot jelzi.]

A felsorolt vegyületek fizikai állandóit az 1. táblázatban adjuk meg.

b) N-BOC-O-Benzil-L-szerin-(2-amino-tioanilid) előállítása ml frissen desztillált tetrahidrofuránhoz 6,26 mmol foszfor(V)-szulfidot és 6,26 mmol vízmentes nátrium-karbonátot adunk. Az elegyet 20 °C-on keveijük 0,3 órán át, majd lehűtjük 0 °C-ra, és hozzáadunk 0,71 mmol, az a) pontban leírtak szerint előállított N-BOC-O-benzil-L-szerin-(2-amino-anilid)-et. 0 °C-on hagyjuk állni az elegyet 5-6 óra hosszáig, majd 22 ml 10%-os trinátrium-foszfát-oldatot adunk hozzá lassú ütemben, azután még 20 ml etil-acetátot és 10 ml hexánt. A szerves fázist elválasztjuk, NaCl-oldattal mossuk, szárítjuk és bepároljuk, majd a visszamaradó olajat flashkromatográfiás eljárással szilikagélen tisztítjuk, hexán, etil-acetát és metilén-diklorid 6:1:2 arányú elegyét alkalmazva eluensként. Ilyen módon a kristályos N-BOC-O-benzil-L-szerin-(2-amino-tioanilid)-et mérsékelt, 50%-os kitermeléssel kapjuk. A vegyület jellemzői a következők: Olvadáspont: 40-43 °C; [a] jj=-26,5° (kloroform); UV-spektrum (acetonitril): a_max271.

A fent leírtakat követve, a megfelelő kiindulási vegyületekből állítottuk elő az alábbi 2-amino-tioanilideket:

bl. N-BOC-L-alanin-(2-amino-tioanilid) b2. a-N-BOC-di-N-Cbz-L-arginin-(2-amino-tioanilid) b3. a-N-BOC-NG-tozil-L-arginin-(2-amino-tioanilid) b4. a-N-BOC-N-(9-xantenil)-L-aszparagin-(2-aminotioanilid) b5. a-N-BOC-L-aszparaginsav-(P-benzil-észter)-(2amino-tioanilid) b7. N-BOC-S-benzil-L-cisztein-(2-amino-tioanilid) b8. a-N-BOC-L-glutaminsav-(y-benzil-észter)-(2-amino-tioanilid) b9. a-N-BOC-N-(9-xantenil)-L-glutamin-(2-aminotioanilid) b 10. N-BOC-glicin-(2-amino-tioanilid) b 13. N-BOC-L-izoleucin-(2-amino-tioanilid) bl4. N-BOC-L-leucin-(2-amino-tioanilid) bl5. a-N-BOC-E-N-2ClZ-L-lizin-(2-amino-tioanilid) bl6. N-BOC-L-metionin-(2-amino-tioanilid) bl 7. N-BOC-L-fenil-alanin-(2-amino-tioanilid) bl8. N-BOC-L-prolin-(2-amino-tioanilid) bl9. N-BOC-O-benzil-L-treonin-(2-amino-tioanilid) b20. a-N-BOC-L-triptofán-(2-amino-tioanilid) b21. N-BOC-0-(2,6-diklór-benzil)-L-tirozin-(2-aminotioanilid) b22. N-BOC-L-valin-(2-amino-tioanilid).

Ezeknek a vegyületeknek a fizikai jellemzőit a 2. táblázatban foglaljuk össze.

c) 1 -(N-BOC-O-Benzil-L-tioszeril)-2-benzimidazolon előállítása

3,11 mól, a b) pontban leírtak szerint előállított NBOC-O-benzil-L-szerin-(2-amino-tioanilid)-et és 4,36 mmol karbonil-ditriazolt feloldunk 45 ml tetrahidrofuránban. Az oldatot 6,5 óra hosszáig 25 °C-on keverjük, majd vákuumban bepároljuk. A párlási maradékot feloldjuk 2 ml metilén-dikloridban és flashkromatográfiás eljárással megtisztítjuk. A terméket az oszlopról hexán és etil-acetát 4:1 arányú elegyével eluáljuk, aminek eredményeképpen 91%-os kitermeléssel kapjuk a tiszta l-(N-BOC-O-benzil-L-tioszeril)-benzimidazol-2-ont. A tennék azonosítását NMR-spektrummal és az alábbi fizikai jellemzők alapján végeztük: Olvadáspont: 119-122 °C; [<x]$=-25,5° (kloroform); UVspektrum (acetonitril): a_max265.

Mindenben pontosan a fent leírtakat követve, a megfelelő kiindulási vegyületekből a következő l-(aamino-tioacil)-2-benzimidazolon-származékokat állítottuk elő:

c 1. 1 -(N-BOC-L-tioalanil)-2-benzimidazolon c2. l-(a-N-BOC-di-NG-Cbz-L-tioarginil)-2-benzimidazolon c3. 1 -(a-N-BOC-NG-tozil-L-tioarginil)-2-benzimidazolon c4. 1 -[a-N-BOC-N-(9-xantenil)-L-tioaszparaginil]-2benzimidazolon c5. l-(a-N-BOC-P-benzil-L-tioaszpartil)-2-benzimidazolon c7. l-(N-BOC-S-benzil-L-tiociszteinil)-2-benzimidazolon c8. l-(a-N-BOC-y-benzil-L-tioglutamil)-2-benzimidazolon c9. l-[a-N-BOC-N-(9-xantenil)-L-tioglutaminil]-2benzimidazolon c 10. 1 -(N-BOC-tioglicil)-2-benzimidazolon cl3. l-(N-BOC-L-tioizoleucil)-2-benzimidazolon cl4. l-(N-BOC-L-tioleucil)-2-benzimidazolon cl5. l-(a-N-BOC-e-N-2ClZ-L-tiolizil)-2-benzimidazolon

HU 220 756 Β1 cl6. l-(N-BOC-L-tiometionil)-2-benzimidazolon c 17. 1 -(N-BOC-L-tiofenil-alanil)-2-benzimidazolon cl8. l-(N-BOC-L-tioprolil)-2-benzimidazolon cl9. l-(N-BOC-O-benzil-L-tiotreonil)-2-benzimidazolon c20. l-(a-N-BOC-L-tiotriptofil)-2-benzimidazolon c21. l-[N-BOC-O-(2,6-diklór-benzil)-L-tiotirozil]-2benzimidazolon c22. l-(N-BOC-L-tiovalil)-2-benzimídazolon.

[A Cbz rövidítés (benzil-oxi)-karbonil-csoportot jelent.]

Ezeknek a vegyületeknek a fizikai állandóit a 3. táblázatban adjuk meg. A cl-c22. vegyületek szubsztituenseit a 3A. táblázatban soroljuk fel.

2. példa

4-Tiotimopentin szintézise a) Oldatban kivitelezett szintézis

i) N-BOC-L-Tiovalil-O-benzil-L-tirozin-benzilészter előállítása

N-BOC-O-Benzil-L-tirozin-benzil-észtert nitrogéngáz alatt, 0 °C-on trifluor-ecetsavval reagáltatunk 0,5 óra hosszáig, majd a trifluor-ecetsavat vákuumban elpárologtatjuk. Az így kapott O-benzil-L-tirozin-benzil-észter trifluor-ecetsavas sóját metilén-dikloriddal elkevetjük, majd 5%-os vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal összerázzuk. A szerves fázist elválasztjuk, szárítjuk és bepároljuk, aminek eredményeképpen kvantitatív kitermeléssel megkapjuk a szabad aminosavszármazékot.

mmol O-benzil-L-tirozin-benzil-észtert nitrogéngáz atmoszférában, 0 °C-on feloldunk 0,5 ml N,N-dimetil-formamidban, majd ugyancsak 0 °C-on, keverés közben, 0,3 óra alatt beadagolunk 2,2 mmol, az 1. példában leírtak szerint előállított l-(N-BOC-L-tiovalil)2-benzimidazolont. A reakcióelegyet 2 óra hosszáig 0 °C-on keverjük, majd hagyjuk szobahőmérsékletre melegedni, és folytatjuk a reagáltatást 15-17 órán át. Megszűrjük a reakcióelegyet, azután vákuumban bepároljuk, a maradékot feloldjuk 15 ml etil-acetátban, és az oldatot egymást követően 5%-os vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, vízzel, 5%-os vizes citromsavoldattal, majd megint vízzel mossuk. A szerves fázist szárítjuk, bepároljuk, és a maradékot tisztítás céljából felvisszük egy flashkromatográfiás oszlopra. A védett ditiopeptidet etil-acetát és hexán 3:2 arányú elegyével eluáljuk az oszlopról, aminek eredményeképpen jó kitermeléssel (80%) kapjuk az N-BOC-L-tiovalil-O-benzil-L-tirozin-benzil-észtert. A termék olvadáspontja: 56-58 °C; Infravörös spektrum (kloroform): 2972, 1735, 1500 cm-¹; UV-spektrum (kloroform): a_max272.

ii) N-BOC-§-Benzil-L-aszpartil-L-tiovalil-Obenzil-L-tirozin-benzil-észter (2-tioamid) előállítása

Az i) pontban leírtak szerint előállított N-BOC-Ltiovalil-O-benzil-tirozin-benzil-észtert nitrogéngáz alatt, 0 °C-on, 0,5 óra hosszáig trifluor-ecetsavval reagáltatva, majd vákuumban bepárolva az elegyet, az Ltiovalil-O-benzil-L-tirozin-benzil-észter trifluor-ecetsavas sóját kapjuk. Ezt az anyagot metilén-dikloriddal elkeverjük, majd 5%-os vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal összerázzuk. A szerves fázist elválasztva, szárítva és bepárolva, kvantitatív kitermeléssel kapjuk a szabad aminocsoportot viselő dipeptidszármazékot.

Nitrogéngáz alatt, 0 °C-on, 0,5 ml N,N-dimetilformamidban feloldunk 2 mmol L-tiovalil-O-benzilL-tirozin-benzil-észtert, és keverés közben előbb 2 mmol N-BOC-L-aszparaginsav-p-benzil-észtert, majd lassú ütemben 2 mmol 1-hidroxi-benzo-triazolt, valamint 2 mmol N,N’-diciklohexil-karbodiimidet adunk az oldathoz. Éjszakán át 0 °C-on folytatjuk a kevertetést, majd az elegyet nyolcszoros térfogatú etilacetáttal meghígítjuk, és a keletkezett N,N’-diciklohexil-karbamidot kiszűrjük. A szűrletet áttöltjük egy választótölcsérbe, és egymás után 5%-os vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, 5%-os vizes citromsavoldattal, valamint telített NaCl-oldattal mossuk, majd a szerves fázist vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk, szűrjük, végül vákuumban bepároljuk. A párlási maradékot szilikagélen flashkromatográfiás eljárással tisztítjuk, hexán és etil-acetát 1:1 arányú elegyével eluálva az oszlopot, aminek eredményeképpen jó kitermeléssel (74%) kapjuk az N-BOC-P-benzil-Laszpartil-L-tiovalil-O-benzil-L-tirozin-benzil-észtert, vagyis a 2-tioamid-tripeptid-származékot. A tennék olvadáspontja: 112-114 °C; UV-spektrum (kloroform): a_max271.

iii) a-N-BOC-z-N-2ClZ-L-Lizil-$-benzil-L-aszpartil-L-tiovalil-O-benzil-L-tirozin-benzilészter (3-tioamid) előállítása

Az ii) pontban leírtak szerint előállított N-BOC-βbenzil-L-aszpartil-L-tiovalil-O-benzil-L-tirozin-benzilészter amino-védőcsoportját, a terc-butoxi-karbonilcsoportot az ii) pontban megadott eljárást követve trifluor-ecetsavval eltávolítjuk, amikor is kvantitatív kitermeléssel kapjuk a β-benzil-L-aszpartil-L-tiovalil-O-benzil-L-tirozin-benzil-észtert.

0,5 ml vízmentes Ν,Ν-dimetil-formamidban nitrogéngáz alatt, 0 °C-on feloldjuk a β-benzil-L-aszpartilL-tiovalil-O-benzil-L-tirozin-benzil-észtert, majd keverés közben 2 mmol a-N-BOC-e-N-2ClZ-L-lizint adunk az oldathoz. Ezután lassú ütemben beadagolunk 2 mmol 1-hidroxi-benztriazolt és 2 mmol N,N’-diciklohexil-karbodiimidet, végig 0 °C-on tartva a hőmérsékletet, majd éjszakán át folytatjuk a keverést. A reakcióelegyet másnap nyolcszoros térfogatú etil-acetáttal meghígítjuk, a keletkezett N,N’-diciklohexil-karbamidot kiszűrjük, a szűrletet áttöltjük egy választótölcsérbe, és egymás után 5%-os vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, 5%-os vizes citromsavoldattal, valamint telített NaCl-oldattal mossuk. A szerves fázist vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk, szüljük és vákuumban bepároljuk, majd a párlási maradékot szilikagélen flashkromatográfiás eljárással tisztítjuk. Hexán és etil-acetát 1:1 arányú elegyével eluálva az oszlopot, jó kitermeléssel (73%) kapjuk az a-N-BOC-E-N-2-ClZL-lizil-β- benzil-L-aszpartil-L-tiovalil-O-benzil-L-tirozin-benzil-észtert, vagyis a 3-tioamid-tetrapeptid-szár9

HU 220 756 Bl mazékot. A termék olvadáspontja: 71-73 °C; UVspektrum (kloroform): a_max 272.

iv) a-N-BOC-NG-Tozil-L-arginil-í.-N-2ClZ-Llizil-$-benzil-L-aszpartil-L-tiovalil-O-benzilL- tirozin-benzil-észter (4-tioamid) előállítása

Az iii) pontban leírtak szerint előállított a-N-BOC£-N-2ClZ-L-lizil-P-benzil-L-aszpartil-L-tiovalil-Obenzil-L-tirozin-benzil-észter amino-védőcsoportját, a terc-butoxi-karbonil-csoportot az ii) pontban megadott eljárást követve trifluor-ecetsavban eltávolítjuk, amikor is kvantitatív kitermeléssel kapjuk az E-N-2C1Z-Llizil-p-benzil-L-aszpartil-L-tiovalil-O-benzil-L-tirozin-benzil-észtert.

mmol e-N-2ClZ-L-lizil-p-benzil-L-aszpartil-Ltiovalil-O-benzil-L-tirozin-benzil-észtert nitrogéngáz alatt, 0 °C-on feloldunk 0,5 ml vízmentes N,N-dimetilformamidban, majd keverés közben 2 mmol a-N-BOCNG-tozil-L-arginint adunk az oldathoz. Ezután keverés közben, 0 °C-on lassan beadagolunk 2 mmol 1-hidroxibenztriazolt és 2 mmol N,N’-diciklohexil-karbodiimidet, majd folytatjuk a kevertetést éjszakán át. Másnap nyolcszoros térfogatú etil-acetáttal meghígítjuk a reakcióelegyet, és kiszűijük az oldatból a keletkezett Ν,Ν’-diciklohexil-karbamidot. A szűrletet áttöltjük egy választótölcsérbe és egymás után 5%-os vizes nátriumhidrogén-karbonát-oldattal, 5%-os citromsavoldattal, valamint telített sóoldattal mossuk. A szerves fázist vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk, szűrjük és vákuumban bepároljuk, majd a párlási maradékot flashkromatográfiás eljárással tisztítjuk, kloroform és metanol 9:1 arányú elegyével eluálva az oszlopot. Ilyen módon jó kitermeléssel (78%) kapjuk az a-N-BOC-NGtozil-L-arginil-c-N-2ClZ-L-lizil-p-benzil-L-aszpartilL-tiovalil-O-benzil-L-tirozin-benzil-észtert, vagyis a 4tioamid-pentapeptid-származékot. A termék olvadáspontja: 105-107 °C; Infravörös spektrum (kloroform): 1756,1490cm-·; UV-spektrum (kloroform): a_max 271.

v) 4-Tiotimopentin előállítása

Az α-N-BOC-NG-tozil-L-arginil-E-N-2C1Z-L-Iizilβ-benzil-L-aszpartil-L-tiovalil-O-benzil-L-tirozin-benzilésztert feloldjuk folyékony hidrogén-fluoridban, amely 10 térfogatszázalék anizolt, etil-metil-szulfidot és tioanizolt tartalmaz. 1 óra hosszat 0 °C-on tartjuk az elegyet, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk, és a védőcsoportoktól megszabadított tiopeptidet fordított fázisú kromatográfiás eljárással, Vydac C_lg oszlopon tisztítjuk, 12%-os ecetsavat alkalmazva eluensként. A tisztított tiopeptid azonosítása végett felvettük annak Ή-NMR-spektrumát. Egyéb fizikai jellemzői a következők: Olvadáspontja: 146-148 °C; UV-spektruma (kloroform): a_max 268; tömegspektruma: M/e 696.

Az ismertetett eljárás szerint az aminosavak összekapcsolását a megfelelő sorrendben végezve, a következő monotio-timopentin-analógokat állítottuk elő: dl. L-tioarginil-L-lizil-L-aszpartil-L-valil-L-tirozin (1tioamid);

d2. L-arginil-L-tiolizil-L-aszpartil-L-valil-L-tirozin (2tioamid);

d3. L-arginil-L-lizil-L-tioaszpartil-L-valil-L-tirozin (3tioamid).

Ezeknek a tiopeptideknek a fizikai jellemzőit a 4. táblázatban találjuk.

b) Szilárd fázisú szintézis

i) N-BOC-L-Tiovalil-O-benzil-L-tirozin-gyantaészter előállítása

Merrifield-gyanta benzil-oxi-csoportjához kapcsolt N-BOC-O-benzil-L-tirozint 55%-os metilén-dikloridos trifluor-ecetsav-oldattal reagáltatunk szobahőmérsékleten 1 óra hosszat. Ezután a gyantát szűrőre gyűjtjük, négyszer egymás után 10-10 ml metilén-dikloriddal, majd ismét négyszer egymás után izopropil-alkohol 10 ml-es részleteivel mossuk, végül megszárítjuk, hogy a következő lépéshez felhasználható legyen.

°C-on, keverés közben Merrifield-gyanta benziloxi-csoportjához kapcsolt O-benzil-L-tirozint (0,632 mmol/g gyanta) adunk 0,948 mmol 1-(N-BOCL-tiovalil)-2-benzimidazolon 7 ml vízmentes N,N-dimetil-formamiddal készült oldatához. A reakcióelegyet 16 óra hosszáig keverjük, és ekkor egy újabb adag (0,948 mmol) benzimidazolonvegyületet adunk hozzá, majd folytatjuk a kevertetést 18 órán át. A gyantát összegyűjtjük egy szűrőre, és négyszer 10-10 ml N,Ndimetil-formamiddal, valamint négyszer 10-10 ml izopropil-alkohollal mossuk, végül szárítva a következő lépéshez felhasználjuk.

ii) a.-N-BOC-$-Benzil-L-aszpartil-L-tiovalil-Obenzil-L-tirozin-gyanta-észter előállítása

Merrifield-gyanta benzil-oxi-csoportjához kapcsolt N-BOC-L-tiovalil-O-benzil-L-tirozint szobahőmérsékleten 55%-os metilén-dikloridos trifluor-ecetsav-oldattal reagáltatunk 1 óra hosszáig. A gyantát egymás után négyszer 10 ml metilén-dikloriddal, valamint négyszer 10 ml izopropil-alkohollal mossuk, majd megszárítjuk.

Keverés közben, 25 °C-on, Merrifield-gyanta benzil-oxi-csoportjához kapcsolt L-tiovalil-O-benzil-L-tirozint (0,632 mmol/g gyanta) adunk 0,632 mmol a-NBOC-L-aszparaginsav-P-benzil-észter 7 ml N,N-dimetil-formamiddal készült oldatához. Ezt követően állandó keverés közben, lassan beadagolunk 0,632 mmol 1hidroxi-benztriazolt és 0,632 mmol N,N’-diciklohexilkarbodiimidet, majd 1-2 óra hosszáig reagálni hagyjuk, azután a gyantát elkülönítjük, és 10 ml-es adagokban négyszer egymás után N,N-dimetil-formamiddal, valamint négyszer izopropil-alkohollal mossuk, végül megszárítjuk, hogy a következő lépéshez felhasználjuk.

iii) a-N-BOC-£-N-2ClZ-L-Lizil-$-benzil-L-aszpartil- L-tiovalil-O-benzil-L-tirozin-gyantaészter előállítása

Merrifield-gyanta benzil-oxi-csoportjához kapcsolt a-N-BOC^-benzil-L-aszpartil-L-tiovalil-O-benzil-Ltirozint szobahőmérsékleten 55%-os metilén-dikloridos trifluor-ecetsav-oldattal reagáltatunk 1 óra hosszáig. A gyantát ezután elkülönítjük, és egymást követően előbb négyszer 10-10 ml metilén-dikloriddal, majd 10 ml-es adagokban négyszer izopropil-alkohollal mos10

HU 220 756 Bl suk, végül szárítva használjuk fel a következő reakciólépéshez.

Merrifield-gyanta benzil-oxi-csoportjaihoz kapcsolt β-benzil-L-aszpartil-L-tiovalil-O-benzil-L-tirozint (0,632 mmol/g gyanta) adunk 0,632 mmol a-N-BOCN-£-2ClZ-L-lizin 7 ml Ν,Ν-dimetil-formamiddal készült oldatához, majd az elegyet 1-2 óra hosszáig keveijük. Ezt követően a gyantát elkülönítjük, egymás után négyszer 10 ml N,N-dimetil-formamiddal, valamint négyszer 10 ml izopropil-alkohollal mossuk, majd a következő lépéshez megszáritjuk.

iv) a.-N-BOC-NG-Tozil-L-arginil-z-N-2ClZ-Llizil-$-benzil-L-aszpartil-L-tiovalil-O-benzilL-tirozin-gyanta-észter előállítása

Merrifield-gyanta benzil-oxi-csoportjához kapcsolt a-N-BOC-E-N-2ClZ-L-lizil^-benzil-L-aszpartil-Ltiovalil-O-benzil-L-tirozint szobahőmérsékleten 55%os metilén-dikloridos trifluor-ecetsav-oldattal reagáltatunk 1 óra hosszat. Ezután a gyantát elkülönítjük, egymás után mossuk négyszer 10 ml metilén-dikloriddal, valamint négyszer 10 ml izopropil-alkohollal, majd megszárítva felhasználjuk a következő reakciólépéshez.

°C-on, keverés közben, Merrifield-gyanta benziloxi-csoportjaihoz kötött E-N-2ClZ-L-lizil^-benzil-L-aszpartil-L-tiovalilO-benzil-L-tirozint (0,632 mmol/g gyanta) adunk 0,632 mmol a-N-BOC-NG-tozil-L-arginin 7 ml Ν,Ν-dimetil-foimamiddal készült oldatához. Ezt követően keverés közben, lassan beadagolunk 0,632 mmol 1hidroxi-benztriazolt és 0,632 mmol N,N’-diciklohexilkarbodiimidet, majd 1-2 óra hosszáig hagyjuk az elegyet reagálni. Ezután a gyantát elkülönítjük, négyszer 10 ml izopropil-alkohollal mossuk és megszárítjuk, hogy a szintézis végeztével a védőcsoportokat eltávolítsuk.

v) 4-Tiotimopentin előállítása a gyantáról való leválasztással

0,5 mmol, Merrifield-gyanta benzil-oxi-csoportjához kapcsolt a-N-BOC-NG-tozil-L-arginil-a-N-2ClZL-lizil^-benzil-L-aszpartil-L-tiovalil-O-benzil-tirozint 5 ml, anizolt, dimetil-szulfidot és tioanizolt (0,5 ml, 1:1:1 térfogatarány) tartalmazó, folyékony hidrogénfluoriddal reagáltatunk 0 °C-on 1 óra hosszáig. Ezt követően az oldatot bepároljuk, és a maradékot feloldjuk 10%-os vizes ecetsavban, majd ezt a vizes oldatot mossuk 30 ml dietil-éterrel és liofilizáljuk. A kapott nyers, száraz tiopeptidet feloldjuk 25 ml 92%-os vizes ecetsavban és fordított fázisú kromatográfiás eljárással C_lg oszlopon tisztítjuk, ugyanolyan ecetsavat alkalmazva eluensként, mint amilyennel az oldat készült.

3. példa

3-Tiotuftszin előállítása

Oldatban kivitelezett szintézis

i) N-BOC-L-Tioprolil-NG-tozil-L-arginin-benzil-észter előállítása α-N-BOC-NG-Tozil-L-arginin-benzil-észtert nitrogéngáz alatt, 0 °C-on trifluor-ecetsawal reagáltatunk 0,5 óra hosszáig. A trifluor-ecetsavat vákuumban elpárologtatva, az NG-tozil-L-arginin-benzil-észter trifluorecetsavas sóját kapjuk. Ezt az aminosavszármazékot metilén-dikloriddal elkeveqük, összerázzuk 5%-os vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, majd a szerves fázist elválasztjuk, szárítjuk és bepároljuk, aminek eredményeképpen kvantitatív kitermeléssel kapjuk a szabad aminocsoportot viselő származékot.

Nitrogéngáz atmoszférában, 0 °C-on 2 mmol NGtozil-L-arginin-benzil-észtert feloldunk 0,5 ml vízmentes Ν,Ν-dimetil-formamidban, és keverés közben, továbbra is 0 °C-on tartva az oldatot, kis részletekben, mintegy 0,3 óra alatt beadagolunk 2,2 mmol, az 1. példában leírtak szerint előállított l-(N-BOC-L-tioprolil)2-benzimidazolont. A reakcióelegyet 0 °C-on folyamatosan keveqük még 2 óra hosszáig, majd hagyjuk felmelegedni 25 °C-ra, és folytatjuk a keverést további 15-17 órán át. Ezután megszűrjük az elegyet, vákuumban bepároljuk, és a maradékot 15 ml etil-acetátban feloldva egymás után mossuk 5%-os vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, vízzel, 5%-os vizes citromsavoldattal, végül ismét vízzel. A szerves fázist megszárítjuk, bepároljuk, a párlási maradékot felvisszük egy oszlopra, és flashkromatográfiás eljárással tisztítjuk. A védett tiopeptidet etil-acetát és hexán 3:2 arányú elegyével eluáljuk, aminek eredményeképpen jó kitermeléssel megkapjuk az N-BOC-L-tioprolil-NG-tozil-L-argininbenzil-észtert. A termék olvadáspontja: 64-66 °C; UV-spektrum (kloroform): a_max 270.

ii) a-N-BOC-z-N-2ClZ-L-Lizil-L-tioprolil-NGtozil-L-arginin-benzil-észter előállítása

N-BOC-L-Tioprolil-NG-tozil-L-arginin-benzil-észtert nitrogéngáz alatt, 0 °C-on trifluor-ecetsawal reagáltatunk 0,5 óra hosszat. A trifluor-ecetsavat vákuumban elpárologtatjuk, amikor is az L-tioprolil-NG-tozilL-arginin-benzil-észter trifluor-ecetsavas sója marad vissza. Ezt a tiopeptidet metilén-dikloriddal elkeverjük és vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal összerázzuk, majd elválasztjuk a szerves fázist, amelyet szárítva és bepárolva, kvantitatív kitermeléssel kapjuk a szabad aminocsoportot viselő származékot.

Nitrogéngáz alatt, 0 °C-on feloldunk 2 mmol Ltioprolil-NG-tozil-L-arginin-benzil-észtert 0,5 ml vízmentes Ν,Ν-dimetil-formamidban, majd hozzáadunk 2 mmol a-N-BOC-c-N-2ClZ-lizint. Ezután keverés közben, 0 °C-on tartva az elegyet, lassan beadagolunk 2 mmol 1-hidroxi-benztriazolt, valamint 2 mmol N,N’diciklohexil-karbodíimidet, és éjszakán át hagyjuk keveredni a reakcióelegyet. Másnap meghígítjuk nyolcszoros térfogatú etil-acetáttal, kiszűrjük a keletkezett Ν,Ν’-diciklohexil-karbamidot, majd a szűrletet átvisszük egy választótölcsérbe, és egymás után 5%-os vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, 5%-os vizes citromsavoldattal, valamint telített NaCl-oldattal mossuk. A szerves fázist vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk, szüljük és vákuumban bepároljuk. A párlási maradékot flashkromatográfiás eljárással szilikagélen tisztítjuk, aminek eredményeképpen jó kitermeléssel kapjuk az a-N-BOC-E-N-2ClZ-L-lizil-L-tioprolil-NG-tozil-L-arginin-benzil-észtert. A tisztított termék olvadáspontja: 77-80 °C; infravörös spektrum

HU 220 756 Bl (kloroform): 1758, 1380 cm^-1; UV-spektrum (kloroform): 0,^271.

iii) N-BOC-O-Benzil-L-treonil-z-N-2ClZ-Llizil-L-tioprolil-NG-tozil-L-arginin-benzil- 5 észter a-N-BOC-e-N-2ClZ-L-Lizil-L-tíoprolil-NG-tozil-Larginin-benzil-észtert nitrogéngáz alatt, 0 °C-on trifluorecetsawal reagáltatunk. A trifluor-ecetsavat vákuumban elpárologtatjuk, amikor is visszamarad az E-N-2C1Z-L- 10 lizil-L-tioprolil-NG-tozil-L-arginin-benzil-észter trifluor-ecetsavas sója, amelyet metilén-dikloriddal elkeverünk, és az elegyet vizes nátrium-hidrogén-karbonátoldattal összerázzuk. A szerves fázist elválasztjuk, szárítjuk, végül bepároljuk, aminek eredményeképpen a sza- 15 bad aminocsoportot viselő származékot kapjuk.

Nitrogéngáz alatt, 0 °C-on, 0,5 ml vízmentes N,Ndimetil-formamidban feloldunk 2 mmol E-N-2C1Z-Llizil-L-tioprolil-NG-tozil-L-arginin-benzil-észtert, és 2 mmol α-Ν-BOC-O-benzil-L-treonint adunk hozzá. 20 Ezt követően keverés közben, 0 °C-on tartva az elegy hőmérsékletét, részletekben beadagolunk 2 mmol 1hidroxi-benzo-triazolt, valamint 2 mmol N,N’-diciklohexil-karbodiimidet, és folytatjuk a keverést éjszakán át. Másnap a reakcióelegyet nyolcszoros térfogatú etil- 25 acetáttal meghígítjuk, kiszűijük a keletkezett N,N’-diciklohexil-karbamidot, majd a szűrletet átvisszük egy választó tölcsérbe és egymás után 5%-os vizes nátriumhidrogén-karbonát-oldattal, 5%-os vizes citromsavoldattal, valamint telített NaCl-oldattal mossuk. A szer- 30 vés fázist vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk, szűrjük és vákuumban bepároljuk, majd a párlási maradékot flashkromatográfiás eljárással szilikagélen tisztítjuk, hexán és etil-acetát 1:1 arányú elegyével eluálva az oszlopot. Ilyen módon jó kitermeléssel kapjuk az N- 35 BOC-0-benzil-L-treonil-e-N-2ClZ-L-lizil-L-tioprolil-NG-tozil-L-arginin-benzil-észtert.

iv) 3-Tiotuftszin előállítása

Az N-BOC-O-benzil-L-treonil-e-N-2ClZ-L-lizil-L- 40 tioprolil-NG-tozil-L-arginin-benzil-észtert feloldjuk folyékony hidrogén-fluoridban, amely 10 térfogatszázalék anizolt, etil-metil-szulfidot és tioanizolt tartalmaz.

óra hosszat 0 °C-on tartjuk az elegyet, majd az oldószert vákuumban elpárologtatjuk, és a védőcsoportok- 45 tói megszabadított tiopeptidet fordított fázisú kromatográfiás eljárással Vydac C₁₈ oszlopon megtisztítjuk. Az eluens 12%-os töménységű vizes ecetsav. Az így kapott tiopeptid olvadáspontja: 169-171 °C; UV-spektruma (50%-os vizes etanol): a_max 268.

Megfelelő kiindulási vegyületekből, a helyes sorrendben elvégezve a kapcsolási reakciókat, a fenti eljárást követve az alábbi monotiotuftszin analógokat állítottuk elő:

el. L-treonil-L-tiolizil-L-prolil-L-arginin (2-tioamid) e2. L-tiotreonil-L-lizil-L-prolil-L-arginin (1-tioamid).

Az el. tiopeptid fizikai jellemzőit az 5. táblázatban adjuk meg.

4. példa

Timopentin és 4-tiotimopentin hatása a T-sejtek keletkezésére szőrtelen, tímuszhiányos egerekben A vizsgálatok során a Lau és Goldstein által leírt módszert követtük [lásd C. Lau and G. Goldstein: Functional Effects of Thimopoietin₃₂_₃₆ (TP5) on Cytotoxic Lymphocyte Precursor Units (CLP-U); J. Immun., 124, 1861 (1980); G. E. Ranges et al., T Cell Development in Normál and Thymopentin-treated Nude Mice; J. Exp. Med., 156, 1057 (1982)].

A timopentinnek és a 4-tiotimopentinnek az éretlen T-sejtek fejlődésére gyakorolt immunmodulátor hatását négyhetes szőrtelen, tímuszhiányos egereken vizsgáltuk oly módon, hogy a két héten át naponta adott szubkután injekció következtében a T-nyiroksejteken újonnan keletkező antigéneket mértük. Az utolsó injekciót követően a lépsejteket elkülönítettük és sugárzó izotóppal, mintegy indikátorként megjelöltük, hogy meghatározzuk az összes izotópos markert hordozó sejtek százalékos arányát. Két külön kísérletsorozatban azt állapítottuk meg, hogy a 4-tiotimopentin hatására az indikátor szerepét betöltő markerrel jelölt sejtek aránya 128%os, illetve 227%-os növekedést mutatott a kontrollállatokhoz képest, amelyek timopentint kaptak azonos dózisban és azonos körülmények között.

Az eredmények azt mutatják, hogy a timopentin analógok hatékony differenciálódási folyamatot tudnak kiváltani, ami együtt jár a T-nyiroksejtek felületén elhelyezkedő antigén-felismerő receptorok számának a növekedésével.

Nyilvánvaló, hogy a leírás és a példák alapján a témában járatos szakemberek számos újabb változatot vagy megvalósítási módozatot képesek kigondolni. Például könnyedén lehet előállítani olyan tiopeptideket, amelyekben az aminosavak száma meghaladja az ötöt, és amelyek ugyanolyan előnyös tulajdonságokat mutatnak, mint az itt leírtak.

1. táblázat

A vegyület jele	Olvadáspont (°C)	[a] 2D° (CHCI3)	U.V.: kmax (CHjCN)	Elemanalízis (%)
%C %c	%H %H	%N %N	%S (talált) %S (számított)
al	123-125	-54,5	294 (3,75)	60,23 60,20	7,77 7,58	14,76 15,03
a2	116-118	-1,5	293 (3,48)	62,47 62,65	6,45 6,37	13,38 13,28

HU 220 756 Bl

1. táblázat (folytatás)

A vegyület jele	Olvadáspont (’C)	[a] jj (CHC13)	U.V.: Xmax (CHjCN)	Elemanalízis (%)
%C %C	%H %H	%N %N	%S (talált) %S (számított)
a3	101-102	-17,8	295
			(3,60)	55,57	6,61	16,20	6,18
a4	222-224	-10	289	66,77	6,03	11,35
		(THF)	(3,58)	66,91	6,02	11,14
a5	100-102	-13,0	292	64,16	7,05	10,56
			(3,49)	63,90	6,58	10,16
a7	128-130	-14,2	293	63,00	7,01	10,77	7,54
			(3,92)	62,82	6,78	10,46	7,98
a8	75-78	-20,8	293	64,42	7,06	9,59
			(3,39)	64,62	6,84	9,82
a9	212-213		294	67,59	6,54	11,14
			(3,43)	67,43	6,24	10,84
alO	148-149	0	293	58,56	7,31	15,44
			(3,39)	58,86	7,22	15,83
al3	150-151	-38,8	294	63,50	8,54	13,28
			(3,55)	63,53	8,47	13,08
al4	225-227	-2,5	280	63,49	8,79	13,02
		(THF)	(3,07)	63,53	8,47	13,08
al5	94-97	-26,8	293	59,99	6,94	10,80
			(3,63)	59,46	6,58	11,09
al6	137-138	-29,0	294	56,49	7,69	12,11	9,34
			(3,15)	56,61	7,42	12,39	9,44
al7	141-142	0	301	67,38	7,42	11,88
			(3,60)	67,58	7,09	11,81
al8	164-166	-105	293	63,31	7,90	13,61
			(3,52)	62,93	7,59	13,75
al9	142-144	7,2	292	65,95	7,52	10,37
			(3,54)	66,14	7,32	10,51
a20	149-152	-2,6	288	67,29	7,05	14,37
		(CHjCN)	(4,17)	66,98	6,64	14,20
a21	173-175	20,9	293	60,70	5,67	7,62
		(THF)	(3,56)	61,14	5,51	7,92
a22	125-126	-39,8	292	62,94	8,32	13,81
			(3,49)	62,54	8,19	13,68

2. táblázat

A vegyület jele	Olvadáspont (°C)	[a] jj (CHClj)	U.V.: Xmax (CHjCN)	Elemanalízis (%)
%C %C	%H %H	%N %N	%S (talált) %S (számított)
bl	126-128	-71,4	270 (3,96)	57,14 56,92	7,27 7,17	14,48 14,22	10,96 10,85
b2	68-70	-14,6	270 (4,06)	61,08 61,09	6,48 6,21	12,92 12,95	4,70 4,94
b3	130-137	-11,3	271 (4,23)	53,66 53,91	6,80 6,41	15,51 15,71	12,33 12,00
b4	98-99	18,9	278 (4,12)	64,81 64,84	6,05 5,83	11,14 10,80	6,19 6,18

HU 220 756 Bl

2. táblázat (folytatás)

A vegyület jele	Olvadáspont (°C)	[a] jj (CHC13)	U.V.: Xmax (CH3CN)	Elemanalízis (%)
%C %C	%H %H	%N %N	%S (talált) %S (számított)
b5	125-126	-27,9	274	61,12	6,19	9,39	7,34
			(4,16)	61,52	6,29	9,78	7,46
b7	114-115	-48,0	273	60,30	6,58	9,86	15,02
			(4,06)	60,40	6,52	10,06	15,35
b8	51-53	-19,4	272	63,08	6,80	9,39	6,96
			(3,75)	62,58	6,59	9,47	7,23
b9	210-211	-4,5	277	65,16	6,45	10,85	6,01
		(THF)	(4,20)	65,39	6,05	10,51	6,02
blO	124-125	-0,1	296	55,89	7,10	14,80	11,57
			(4,00)	55,49	6,81	14,92	11,39
bl3	139-140	-6,8	273	60,85	8,24	12,75	9,28
			(4,08)	60,52	8,06	12,44	9,50
bl4	66-70	-42,9	273	60,65	8,25	12,51	9,27
			(3,93)	60,52	8,06	12,44	9,50
bl5	56-58	-34,0	272	58,00	6,67	11,10	6,27
			(3,98)	57,62	6,37	10,74	6,15
bl6	46-48	-6,1	273	53,80	6,81	11,86	17,79
			(3,98)	54,06	7,09	11,82	18,04
bl7	66-69	41,3	273	65,03	7,00	16,09	8,41
			(4,06)	64,70	6,78	11,30	8,61
bl8	73-75	-179	270	60,00	7,65	13,00	9,60
		(c=0,5)	(4,10)	59,80	7,21	13,06	9,97
bl9	49-52	-34,6	272	63,74	7,57	9,90	7,46
			(3,93)	63,52	7,33	10,10	7,71
b20	161-162	19,9	273	64,52	6,59	13,76	7,63
			(4,31)	64,36	6,38	13,64	7,81
b21	164-165	39,2	273	59,68	5,66	7,74	5,74
			(4,14)	59,33	5,35	7,68	5,87
b22	117-119	-7,7	273	59,63	7,72	12,74	10,03
			(4,18)	59,40	7,79	12,98	9,91

3. táblázat

A vegyület jele	Olvadáspont (°C)	[a] 20 (CHC13)	U.V.: Xmax (CH3CN)	Elemanalízis (%)
%C %C	%H %H	%N %N	%S (talált) %S (számított)
cl	103-105	-19,0	263 (3,60)	55,82 56,06	5,97 5,96	12,73 13,07	10,04 9,98
c2	152-154	3,4	263 (4,03)	60,35 60,52	5,80 5,68	12,41 12,45	4,62 4,75
c3	nem izoláltuk
c4	177-181	55,2 (DMF)	264 (3,74)
c5	nem izoláltuk
c7	136-138	46,0	266 (3,78)	59,20 59,57	5,80 5,68	9,41 9,47	14,40 14,45

HU 220 756 Bl

3. táblázat (folytatás)

A vegyület jele	Olvadáspont (°C)	[a]2» (CHClj)	U.V.: Xmax (CH3CN)	Elemanalízis (%)
%C %C	%H %H	%N %N	%S (talált) %S (számított)
c8	124-127	48,0	264	61,66	6,05	8,53	7,00
			(3,92)	61,39	5,80	8,55	6,83
c9	132-134	53,5	264	64,54	5,80	9,83	5,96
		(THF)	(3,79)	64,80	5,41	10,02	5,74
clO	121-124	0	263	54,91	5,84	13,17	10,03
			(3,92)	54,71	5,57	13,66	10,42
cl3	72-73	129	265	59,79	7,18	11,86	8,87
			(3,92)	59,48	6,93	11,55	8,82
cl4	123-126	46,8	264	59,70	7,09	11,75	9,12
			(3,90)	59,48	6,93	11,55	8,82
cl5	134-136	30,3	264	56,72	5,83	10,16	5,53
			(4,00)	57,08	5,71	10,24	5,86
cl6	118-120	46,9	263	53,38	6,39	11,50	16,74
			(4,10)	53,52	6,07	11,10	16,81
cl7	166-169	141,3	263	63,32	5,73	10,87	8,26
			(4,27)	63,45	6,83	10,46	8,06
cl8	136-138	-203	266	58,48	6,34	12,14	9,47
			(3,94)	58,76	6,10	12,09	9,22
cl9	138-140	43,3	266	62,22	6,40	9,27	7,54
			(4,01)	62,56	6,16	9,51	7,26
c20	164-167	146	266	63,55	5,81	13,00	7,29
			(4,08)	63,28	5,54	12,83	7,34
c21	187-189	109	264	58,66	4,99	7,76	5,47
			(4,08)	58,74	4,75	7,34	5,60
c22	148-150	146	266	58,79	6,94	11,86	9,11
			(3,98)	58,42	6,63	12,02	9,17

3A. táblázat

le. példa szerint előállított III általános képletű tioacilező reagens	R1	R2	R4
cl	metil-	terc-butoxi-karbonil-	H
c2	-(CHJ-NCbz-C-N-Cbz NH	terc-butoxi-karbonil-	H
c3	-(CH2)3-NH-C-N-Ts NH	terc-butoxi-karbonil-	H
c4	-CH2-C-NH-(9-xantenil) O	terc-butoxi-karbonil-	H
c5	-CH,-C-O-Bzl II 0	terc-butoxi-karbonil-	H
c7	-CH2-S-Bzl	terc-butoxi-karbonil-	H
c8	-CH2 CH2-C-O-Bz1 o	terc-butoxi-karbonil-	H

HU 220 756 Bl

3A. táblázat (folytatás)

le. példa szerint előállított III általános képletű tioacilező reagens	R1	R2	R4
c9	-CH2-CH2 C-NH-(9-xantenil) 0	terc-butoxi-karbonil-	H
clO	H	terc-butoxi-karbonil-	H
cl3	-CH(CH3)-CH2-CH3	terc-butoxi-karbonil-	H
cl4	-CH2-CH(CH3)2	terc-butoxi-karbonil-	H
cl5	-(CH2)3-CH2-NH-2C1Z	terc-butoxi-karbonil-	H
cl6	-ch2-ch2-s-ch3	terc-butoxi-karbonil-	H
cl7	-CH2-Ph	terc-butoxi-karbonil-	H
cl8	pirrolidin (R4-gyel együtt)	terc-butoxi-karbonil	pirrolidin (R’-gyel)
cl9	-CH(CH3) (O-Bzl)	terc-butoxi-karbonil-	H
c20	-CH2-In	terc-butoxi-karbonil-	H
c21	-CH2- C6H4 - 4 - 0 - (2,6-diklór-benzil)	terc-butoxi-karbonil-	H
c22	-CH(CH3)2	terc-butoxi-karbonil-	H

A táblázatban használt rövidítések jelentése: Bzl=benzil-; Cbz=(benzil-oxi)-karbonil-; In=indol-4-iL

4. táblázat

A vegyület jele	Olvadáspont (°C)	U.V.: Xmax (CH3CN)
dl	140-142	268 (3,86)
d2	133-134	269 (3,71)
d3	148-150	269 (3,89)

5. táblázat

A vegyület jele	Olvadáspont (°C)	U.V.: Xmax (CH3CN)
el	182-183	267 (3,81) (50%-os etanolban)

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

Claims (16)

1. Eljárás a (III) általános képletű tioacilező reagensek amelyek képletében

R¹ jelentése hidrogénatom; 1-4 szénatomos, egyenes vagy elágazó láncú, adott esetben egy amino-, 55 karboxi-, guanidino-, hidroxi-, fenil-, hidroxi-fenil-, merkapto-, metil-tio- vagy karbamoilcsoporttal, illetve ezeknek a peptidkémiában szokásosan használt valamely védőcsoporttal funkcionálisan védett formájával szubsztituált alkilcsoport; vagy 60 (a) általános képletű csoport, ahol A jelentése oxigénatom, ha

D jelentése benzil- vagy terc-butil-csoport; vagy A jelentése iminocsoport, ha D jelentése 9-xantenilcsoport; és n értéke 1 vagy 2; vagy (b) általános képletű csoport, ahol

E jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport;

G jelentése metiléncsoport, illetve oxigénvagy kénatom;

J jelentése kénatom vagy metiléncsoport; és L jelentése metil- vagy fenilcsoport, azzal a megkötéssel, hogy ha G jelentése oxigén- vagy kénatom, akkor J jelentése metiléncsoport; vagy (e) képletű csoport;

R² jelentése terc-butoxi-karbonil-csoport;

R⁴ jelentése hidrogénatom; vagy

R¹ és R⁴ a nitrogénatommal és a szénatommal együtt, amelyekhez kapcsolódnak, egy pirrolidingyűrűt képeznek előállítására, azzal jellemezve, hogy

i) a (IX) képletű o-fenilén-diamint egy (X) általános képletű α-aminosawal a képletben

R¹, R² és R⁴ jelentése a tárgyi körben megadott egy (I) általános képletű a-aminosav-o-amino-anilidszármazékká a képletben

R¹, R² és R⁴ jelentése a tárgyi körben megadott reagáltatunk;

ii) a kapott (I) általános képletű a-aminosav-o-amino-anilid-származékot 16

HU 220 756 Β1 a képletben

R¹, R² és R⁴ jelentése a tárgyi körben megadott tionálással (II) általános képletű a-aminosav-o-aminotioanilid-származékká a képletben

R¹, R² és R⁴ jelentése a tárgyi körben megadott alakítjuk; és iii) a kapott (II) általános képletű a-aminosav-oamino-tioanilid-származékot karbonilcsoport bevitelével ciklizáljuk.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (III) általános képletű tioacilező reagensek előállítására, amelyek képletében

R¹ jelentése 1-4 szénatomos, egyenes vagy elágazó láncú, adott esetben egy amino-, karboxi-, guanidino-, hidroxi-, fenil-, hidroxi-fenil-, merkapto-, metil-tio- vagy karbamoilcsoporttal, illetve ezeknek a peptidkémiában szokásosan használt védőcsoportok közül választott benzil-, benzil-oxi-karbonil-, 2,6-diklór-benzil-, (2,4-diklór-benzil-oxi)-karbonil-, terc-butil-, tozil- vagy 9-xantenilcsoportokkal funkcionálisan védett formájával szubsztituált alkilcsoport; és

R² jelentése terc-butoxi-karbonil-csoport, azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált kiindulási vegyületeket reagáltatunk.

3. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (III) általános képletű tioacilező reagensek előállítására, amelyek képletében

R¹ és R⁴ a szénatommal és a nitrogénatommal együtt, amelyhez kapcsolódnak, egy pirrolidingyűrűt képeznek; és

R² jelentése terc-butoxi-karbonil-csoport, azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált kiindulási vegyületeket reagáltatunk.

4. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (III) általános képletű tioacilező reagensek előállítására, amelyek képletében

R¹ jelentése olyan (a) általános képletű csoport, ahol

A jelentése oxigénatom, ha

D jelentése benzil- vagy terc-butil-csoport; vagy

A jelentése iminocsoport, ha

D jelentése 9-xantenilcsoport; és n értéke 1 vagy 2; és

R² jelentése terc-butoxi-karbonil-csoport, azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált kiindulási vegyületeket reagáltatunk.

5. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (III) általános képletű tioacilező reagensek előállítására, amelyek képletében

R¹ jelentése olyan (b) általános képletű csoport, ahol

E jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport;

G jelentése metiléncsoport, oxigén- vagy kénatom;

J jelentése kénatom vagy metiléncsoport;

L jelentése metil- vagy fenilcsoport, azzal a megkötéssel, hogy ha G oxigén- vagy kénatomot jelent, akkor J jelentése metiléncsoport; és R² jelentése terc-butoxi-karbonil-csoport, azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált kiindulási vegyületeket reagáltatunk.

6. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (III) általános képletű tioacilező reagensek előállítására, amelyek képletében

R¹ jelentése (e) képletű csoport; és

R² jelentése terc-butoxi-karbonil-csoport, azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált kiindulási vegyületeket reagáltatunk.

7. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (III) általános képletű tioacilező reagensek előállítására, amelyek képletében

R¹ jelentése [(2,4-diklór-benzil-oxi)-karbonil]

-NH-(CH₂)_n- általános képletű csoport, amely általános képletben n értéke 1-től 4-ig terjedő egész szám, azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált kiindulási vegyületeket reagáltatunk.

8. Az 1. igénypont szerinti eljárás a (III) általános képletű tioacilező reagensek körébe tartozó l-[N-(terc-butoxi-karbonil)-L-tioalanil]-2-benzimidazolon,

1 - {N-a-(terc-butoxi-karbonil)-N^G-bisz[(benzil-oxi)karbonil]-L-tioarginil}-2-benzimidazolon, l-[N-a-(terc-butoxi-karbonil)-N^G-tozil-L-tioarginil)-2benzimidazolon,

1 - [N-a-(terc-butoxi-karbonil)-N ’ -(9-xantenil)-L-tioaszparaginil]-2-benzimidazolon, l-[N-(terc-butoxi-karbonil)-P-benzil-L-tioaszpartil]-2benzimidazolon, l-[N-(terc-butoxi-karbonil)-S-benzil-L-tiociszteinil]-2benzimidazolon, l-[N-(terc-butoxi-karbonil)-y-benzil-L-tioglutamil]-2benzimidazolon, l-[N-a-(terc-butoxi-karbonil)-N’-(9-xantenil)-L-tioglutaminil]-2-benzimidazolon, l-[N-(terc-butoxi-karbonil)-tioglicil]-2-benzimidazolon, l-[N-(terc-butoxi-karbonil)-L-tioizoleucil]-2-benzimidazolon, l-[N-(terc-butoxi-karbonil)-L-tioleucil]-2-benzimidazolon, l-{N-c-[(2,4-diklór-benzil-oxi)-karbonil]-N-a-(tercbutoxi-karbonil)-L-tiolizil} -2-benzimidazolon, l-[N-(terc-butoxi-karbonil)-L-tiometionil]-2-benzimidazolon, l-[N-(terc-butoxi-karbonil)-L-tiofenil-alanil]-2-benzimidazolon, l-[N-(terc-butoxi-karbonil)-L-tioprolil]-2-benzimidazolon, l-[N-(terc-butoxi-karbonil)-O-benzil-L-tioszeril]-2benzimidazolon, l-[N-(terc-butoxi-karbonil)-O-benzil-L-tiotreonil]-2benzimidazolon, l-[N-a-(terc-butoxi-karbonil)-L-tiotriptofil]-2-benzimidazolon, l-[N-(terc-butoxi-karbonil)-O-(2,6-diklór-benzil)-Ltiotirozil]-2-benzimidazolon és l-[N-(terc-butoxi-karbonil)-L-tiovalil]-2-benzimidazolon előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelően szubsztituált kiindulási vegyületeket reagáltatunk.

HU 220 756 BI

9. A (III) általános képletű tioacilező reagensek amelyek képletében

R¹ jelentése hidrogénatom; 1-4 szénatomos, egyenes vagy elágazó láncú, adott esetben egy amino-, karboxi-, guanidino-, hidroxi-, fenil-, hidroxi-fenil-, merkapto-, metil-tio- vagy karbamoilcsoporttal, illetve ezeknek a peptidkémiában szokásosan használt valamely védőcsoporttal funkcionálisan védett formájával szubsztituált alkilcsoport; vagy (a) általános képletű csoport, ahol A jelentése oxigénatom, ha

D jelentése benzil- vagy terc-butil-csoport; vagy A jelentése iminocsoport, ha D jelentése 9-xantenilcsoport; és n értéke 1 vagy 2; vagy (b) általános képletű csoport, ahol

E jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport;

G jelentése metiléncsoport, illetve oxigénvagy kénatom;

J jelentése kénatom vagy metiléncsoport; és L jelentése metil- vagy fenilcsoport, azzal a megkötéssel, hogy ha G jelentése oxigén- vagy kénatom, akkor J jelentése metiléncsoport; vagy (e) képletű csoport;

R² jelentése terc-butoxi-karbonil-csoport;

R⁴ jelentése hidrogénatom; vagy

R¹ és R⁴ a nitrogénatommal és a szénatommal együtt, amelyekhez kapcsolódnak, egy pirrolidingyűrűt képeznek.

10. A 9. igénypont szerinti tioacilező reagensek, amelyek képletében

R¹ jelentése 1-4 szénatomos, egyenes vagy elágazó láncú, adott esetben egy amino-, karboxi-, guanidino-, hidroxi-, fenil-, hidroxi-fenil-, merkapto-, metil-tiovagy karbamoilcsoporttal, illetve ezeknek a peptidkémiában szokásosan használt védőcsoportok közül választott benzil-, benzil-oxi-karbonil-, 2,6-diklórbenzil-, (2,4-diklór-benzil-oxi)-karbonil-, terc-butil-, tozil- vagy 9-xantenilcsoportokkal funkcionálisan védett formájával szubsztituált alkilcsoport; és

R² jelentése terc-butoxi-karbonil-csoport.

11. A 9. igénypont szerinti tioacilező reagensek, amelyek képletében

R¹ és R⁴ a szénatommal és a nitrogénatommal együtt, amelyhez kapcsolódnak, egy pirrolidingyűrűt képeznek; és

R² jelentése terc-butoxi-karbonil-csoport.

12. A 9. igénypont szerinti tioacilező reagensek, amelyek képletében

R¹ jelentése olyan (a) általános képletű csoport, ahol A jelentése oxigénatom, ha D jelentése benzil- vagy terc-butil-csoport;

vagy

A jelentése iminocsoport, ha D jelentése 9-xantenilcsoport; és n értéke 1 vagy 2; és

R² jelentése terc-butoxi-karbonil-csoport.

13. A 9. igénypont szerinti tioacilező reagensek, amelyek képletében

R¹ jelentése olyan (b) általános képletű csoport, ahol

E jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport;

G jelentése metiléncsoport, oxigén- vagy kénatom;

J jelentése kénatom vagy metiléncsoport;

L jelentése metil- vagy fenilcsoport, azzal a megkötéssel, hogy ha G oxigén- vagy kénatomot jelent, akkor J jelentése metiléncsoport; és R² jelentése terc-butoxi-karbonil-csoport.

14. A 9. igénypont szerinti tioacilező reagensek, amelyek képletében

R¹ jelentése (e) képletű csoport; és

R² jelentése terc-butoxi-karbonil-csoport.

15. A 9. igénypont szerinti tioacilező reagensek, amelyek képletében

R¹ jelentése [(2,4-diklór-benzil-oxi)-karbonil]

-NH-(CH₂)_n- általános képletű csoport, amely általános képletben n értéke 1-től 4-ig terjedő egész szám.

16. A 9. igénypont szerinti tioacilező reagensek körébe tartozó vegyületek közül a következők: l-[N-(terc-butoxi-karbonil)-L-tioalanil]-2-benzimidazolon,

1 - {N-a-(terc-butoxi-karbonil-N^G-bisz[(benzil-oxi)karbonil]-L-tioarginil}-2-benzimidazolon,

1 - [N-a-(terc-butoxi-karbonil)-N ^G-tozil-L-tioarginil] -2benzimidazolon, l-[N-a-(terc-butoxi-karbonil)-N’-(9-xantenil)-L-tioaszparaginil]-2-benzimidazolon, l-[N-(terc-butoxi-karbonil)-p-benzil-L-tioaszpartil]-2benzimidazolon, l-[N-(terc-butoxi-karbonil)-S-benzil-L-tiociszteinil]-2benzimidazolon,

1- [N-a-(terc-butoxi-karbonil)-y-benzil-L-tioglutamil]2- benzimidazolon, l-[N-a-(terc-butoxi-karbonil)-N’-(9-xantenil)-L-tioglutaminil]-2-benzimidazolon, l-[N-(terc-butoxi-karbonil)-tioglicil]-2-benzimidazolon, l-[N-(terc-butoxi-karbonil)-L-tioizoleucil]-2-benzimidazolon, l-[N-(terc-butoxi-karbonil)-L-tioleucil]-2-benzimidazolon, l-{N-E-[(2,4-diklór-benzil-oxi)-karbonil]-N-a-(tercbutoxi-karbonil)-L-tiolizil}-2-benzimidazolon, l-[N-(terc-butoxi-karbonil)-L-tiometionil]-2-benzimidazolon, l-[N-(terc-butoxi-karbonil)-L-tiofenil-alanil]-2-benzimidazolon, l-[N-(terc-butoxi-karbonil)-L-tioprolil]-2-benzimidazolon,

1 -[N-(terc-butoxi-karbonil)-O-benzil-L-tioszeril] -2benzimidazolon, l-[N-(terc-butoxi-karbonil)-O-benzil-L-tiotreonil]-2benzimidazolon,

1 - [N-a-(terc-butoxi-karbonil)-L-tiotriptofil]-2-benzimidazolon,

1 - [N-(terc-butoxi-karbonil)-O-(2,6-diklór-benzil)-Ltiotirozil]-2-benzimidazolon és l-[N-(terc-butoxi-karbonil)-L-tiovalil]-2-benzimidazolon.