HU220703B1

HU220703B1 - Takarmány-adalékanyag mikotoxinok inaktiválására, e takarmány-adalékanyag alkalmazása, valamint e takarmány-adalékanyagot tartalmazó takarmány előállítása

Info

Publication number: HU220703B1
Application number: HU9603556A
Authority: HU
Inventors: Erich Erber
Original assignee: Erber Aktiengesellschaft
Priority date: 1994-10-19
Filing date: 1995-10-18
Publication date: 2002-04-29
Also published as: KR100218974B1; KR970705344A; WO1996012414A1; IL115650A0; ZA958786B; HRP950526B1; EP0786945B1; SK281538B6; PL319755A1; CZ368396A3; AU3736595A; JP2983639B2; EP0786945A1; BR9509399A; CN1092027C; MX9702642A; YU66295A; IL115650A; CZ285840B6; PL180329B1

Abstract

A találmány tárgyát takarmány-adalékanyag képezi, amely mikotoxinokinaktiválására szolgál takarmányban, és/vagy az állatokemésztőrendszerében. A takarmány-adalékanyag enzimkészítményt,valamint természetes vagy szintetikus, nagy belső felületű porózusásványi anyagot tartalmaz. Az enzimkészítmény enzimet termelőorganizmusokból, így növényekből, baktériumokból, élesztőből vagyprotozoákból készül. A találmány szerinti megoldás új vonása, hogyolyan enzimtermelő organizmusokból indul ki, amelyek epoxidázokatés/vagy laktonázokat képesek termelni. A találmány szerinti takarmány-adalékanyagot a takarmányhoz keverve számos mikotoxin inaktiválható,ezen mikotoxinok közül említik meg az aflatoxinokat, T-2 toxint,dezoxinivalenolt és így tovább. A találmány tárgyához tartozik atalálmány szerinti takarmány-adalékanyagot tartalmazó takarmányokelőállítása is. ŕ

Description

A találmány tárgyát olyan takarmányadalék-anyag képezi, ami a takarmányban és/vagy az állatok emésztőrendszerében lévő mikotoxinokat képes inaktiválni; a takarmányban ennek tömegére számítva 0,1-3 kg/1000 kg mennyiségben olyan enzimkészítmény van, amely enzimet termelő növényekből, baktériumokból, élesztőből vagy protozoákból készül; a találmány tárgyához tartozik a takarmányban lévő mikotoxinok inaktiválására alkalmas takarmány-adalékanyag alkalmazása, ezenkívül a találmány tárgyát képezi a takarmány-adalékanyagot tartalmazó takarmány előállítására szolgáló eljárás is.

A 0 257 996 számú európai szabadalmi bejelentésben olyan takarmánykeveréket, valamint ennek előállítására szolgáló eljárást ismertetnek, amely egy fiziológiailag kompatibilis hordozóanyag, mint például gabonaliszt mellett egy vagy több enzimet tartalmaz. A 0 286 056 számú európai szabadalmi bejelentésben olyan takarmánykeveréket és takarmány-alapanyag kezelésére szolgáló eljárást írnak le, amely takarmánykeverékek egy enzimkészítményt is tartalmaznak. Mindkét ismert takarmány-összetételhez lényegében amilázokat adnak, minthogy ezen gabonát bontó enzimek a fiatal állatok szervezetéből, különösen a sertésekből hiányoznak.

A 397 756 számú AT szabadalmi leírásból olyan takarmány-adalékanyag vált ismeretessé, amely a toxinok abszorpciójára alkalmas nagy belső felületű szervetlen anyagokat, így például szilikátokat vagy zeolitokat, valamint szerves heterociklusos polimereket tartalmaz.

A mikotoxinokat, amelyek a penészgombák mérgező anyagcseretermékeit képezik, a takarmányiparban és az állattenyésztésben általában bizonyos mértékig elkerülhetetlenül megjelenő mérgező anyagoknak tekintik, és nagymértékben ezek okozzák a haszonállatok tenyésztésénél és tartásánál fellépő teljesítménycsökkenést. Ezért már hosszabb idő óta különböző módszereket alkalmaznak annak érdekében, hogy a mikotoxinoknak az állati testbe való bejutását megakadályozzák, illetőleg az állati szervezetbe bejutott mikotoxinokat inaktiválják és ily módon megakadályozzák, hogy a mikotoxinok az állati szervezetben káros hatást fejtsenek ki. E kérdéssel foglalkozni annál is inkább lényeges, minthogy a mikotoxinok molekulájában jelen lévő funkciós csoportok következtében a mikotoxinok általában igen nagy reakcióképességet mutatnak. Ez a nagyfokú kémiai reakcióképesség ezen jellegű anyagok toxikus viselkedésében központi szerepet játszik, minthogy ezen csoportok biológiailag fontos molekulákkal, mint nukleinsavakkal, enzimekkel vagy akár a sejtmembrán lipidjeivel kölcsönhatásba lépnek.

A mikotoxinok inaktiválására az elmúlt időkben fizikai módszereket, mint például extrakciót, hőkezelést, besugárzást, továbbá a mikotoxinok adszorpcióját alkalmazták, de egyes esetekben kémiai megoldással is inaktiválták a mikotoxinokat, így például az inaktiváláshoz savas, lúgos vagy különböző oxidációs szerekkel történő kezelést végeztek. A különféle ismert módszerek közül a gyakorlatban az adszorpció alkalmazása mutatkozott legmegfelelőbbnek. Az adszorpciót általában nagyobb mennyiségű adszorpciós szer hozzáadásával biztosítják, erre a célra használnak például agyagásványokat, aktív szenet vagy polimereket. Azonban az adszorpció hatásmechanizmusa alapján ezzel a megoldással semmiképpen sem lehet az összes mikotoxint az adszorpciós szeren teljes mértékben maktiválni, illetőleg megkötni. Az adszorpció jelen esetben lényegében úgy működik, hogy az adszorpciós szer felületén egy úgynevezett hidratációs burok képződik, amelyre a van dér Waals-féle erők segítségével poláros molekulák kapcsolódnak. Ily módon a poláros mikotoxinok, mint például az aflatoxinok az elmúlt időkben viszonylag kielégítő mértékben inaktiválhatók voltak. Azonban azok a mikotoxinok, amelyek kevésbé poláros funkciós csoportot hordoznak, nem köthetők kielégítő módon az abszorpciós szer felületére, és ezen mikotoxinok inaktiválása a technika állásához tartozó abszorpciós eljárások segítségével semmiképpen sem kielégítő.

A találmány szerinti megoldás feladata az, hogy olyan takarmány-adalékanyagot, közelebbről, enzimeket termelő szervezetekből, mint növényekből, baktériumokból, élesztőből vagy protozoákból készült enzimkészítményt bocsásson a felhasználó rendelkezésére, amely alkalmas arra, hogy a mikotoxinokat a takarmányban és/vagy az állatok emésztőrendszerében inaktiválja, amely enzimkészítmény segítségével a takarmányban általában megjelenő mikotoxinok adszorbeálhatók, illetőleg legalább részben lebonthatók, és így a takarmányban jelen lévő mikotoxinok miatt fellépő hátrányos hatások messzemenően kiküszöbölhetők.

A találmány tárgyához tartozik a fent említett takarmány-adalékanyag alkalmazása is, amely képes a takarmányban lévő mikotoxinokat inaktiválni, és ily módon a haszonállatok tartásánál jelentkező teljesítménycsökkenést kiküszöbölni.

A fenti feladatok megoldására a találmány szerinti takarmány-adalékanyag szolgál, amelyhez olyan organizmusokat használunk, amelyek képesek epoxidázok és/vagy laktonázok képzésére. Annak következtében, hogy olyan enzimeket produkáló organizmusokat választunk, amelyek epoxidázok és/vagy laktonázok képzésére képesek, lehetővé válik, hogy az állati takarmányban lévő, kémiai reakcióképességet mutató mikotoxinokat, amelyek igen erősen toxikusak, az enzimkészítmény segítségével a takarmányban és/vagy az állatok emésztőrendszerében lebontsuk vagy kémiai úton kevésbé toxikus vagy egyáltalán nem toxikus vegyületté alakítsuk át, és ily módon a toxicitást erősen lecsökkentsük.

E megoldásnál egy olyan enzimkészítményt alkalmazunk, amelyet előnyösen enzimet produkáló organizmusok tiszta tenyészetéből nyerünk, amely organizmusok képesek epoxidázok és/vagy laktonázok termelésére, ahol az enzimeket ismert módon nyerjük ki, függően a tenyészet optimális szaporodásától. Ezt követően a tiszta tenyészetben lévő szaporított sejteket ismert módon inaktiváljuk, azon célból, hogy ily módon az enzimeket kinyerjük; így az enzimeket változatlan állapotban és károsodás nélkül kapjuk meg. Mint enzimpreparátumot lehet azután közvetlenül ezeket az inaktivált sejteket vagy ezen sejtekből nyert nyers, illetőleg tisztított

HU 220 703 Bl extraktumot a takarmányhoz keverni. Különösen előnyös megoldást jelent, ha epoxidázokat és/vagy laktonázokat használunk. Az enzimeknek, enzimkészítményeknek az az előnye, hogy ezek a mikotoxinokat, amelyek általában igen eltérő kémiai csoportokhoz tartoznak, lebontják, kémiailag átalakítják. Számos mikotoxin gyűrűs szénhidrogén vegyületet képez, amelyben heteroatomként oxigénatom van jelen, ahol az oxigénatom igen gyakran epoxid vagy lakton formájában kötődik a gyűrűhöz. Az előnyösen alkalmazott hidrolázok csoportjába tartozó epoxidázok felszakítják a mikotoxinokban lévő epoxidgyűrűt két hidroxilcsoport képzése közben, a hidroxilcsoportok azután az állati szervezetben könnyen lebonthatók. Az előnyösen alkalmazott laktonázok hasonló módon fejtik ki hatásukat. Ezen hatás biztosítására a mikotoxinok egy része már a takarmánnyal való etetés előtt lebontható, amennyiben takarmány-alapanyagokat, a találmány szerinti takarmányadalékot továbbá kis mértékben savas vagy semleges pH-jú vizet elegyítünk és az elegyítés után az állatokat ezzel a takarmánnyal etetjük. E műveletnél ügyelni kell azonban arra, hogy a takarmánykeveréket ne savanyítsuk meg erősen, hogy az állatok táplálkozási szokásait hátrányosan ne befolyásoljuk, és az állatoknak egészségkárosodást ne okozzunk. Ezen összefüggésben különösen előnyös, hogy az enzimkészítmény segítségével a mikotoxin lebontása minden további energiafelhasználás nélkül végbemegy és a mikotoxin lebontásához mindössze az enzimkészítménynek a takarmányhoz való keverése szükséges, ahol a keverés történhet az állat emésztőrendszerében, vagy adott esetben az etetést megelőzően megfelelő pH-ra beállított víz jelenlétében.

A találmány különösen előnyös megoldása szerint enzimkészítményként alkalmazhatunk Saccharomycestörzsekből, célszerűen Saccharomyces tellurisből nyert extraktumot. A Saccharomyces-törzsek az élesztő egy speciális fajtáját képezik, amelyek az enzimek kinyerésénél az egyik legfontosabb csoportot képezik. Az élesztők képesek arra, hogy különféle hidrolitikus enzimeket igen magas mennyiségben képezzenek és kiderült, hogy a takarmányiparban egészen más célból alkalmazott Saccharomyces-törzsek képesek az epoxid- és laktoncsoportot tartalmazó mikotoxinok gyors és teljes mértékű lebontására. Erre a célra különösen előnyösen alkalmazható a Saccharomyces telluris, amelynek segítségével a trichothezenszármazékok, különösen a T-2 toxin, H-T-2 toxin és a dezoxinivalenol, lebonthatók természetes körülmények között az állatok gyomor- és béltraktusában uralkodó feltételek között. A Saccharomyces telluris hozzáadása révén a fent nevezett mikotoxinokban lévő epoxidgyűrű felszakítható, majd a képződő dihidroxivegyület az emésztőrendszerben átalakul anélkül, hogy bármilyen toxikus hatás mutatkozna.

Annak érdekében, hogy a takarmányban lévő mikotoxinok lehető legteljesebb inaktiválását biztosítsuk, a találmány szerinti takarmányadalék előnyösen úgy van felépítve, hogy egy természetes vagy szintetikus, porózus, nagy belső felületű ásványi anyagot tartalmazzon, amelynek mennyisége 0,5-8 kg 1000 kg takarmányra számítva, ez a mennyiség előnyösen 0,7-4 kg/1000 kg takarmány. Egy enzimkészítményből és egy természetes vagy szintetikus, porózus, nagy belső felületű ásványi anyag elegyéből álló takarmányadalék segítségével érjük el azt, hogy az állatok emésztőrendszerében lévő pH-val azonos pH-jú vizes közegben, illetőleg magában az állatok emésztőrendszerében, a takarmány felszínén lévő, erősen poláros mikotoxinok az ásványi anyag felszínén adszorbeálódnak vagy közvetlenül az enzimkészítmény révén lebomlanak vagy kémiailag átalakulnak. A természetes vagy szintetikus, nagy belső felülettel rendelkező, porózus ásványi anyag jelenléte azzal az előnnyel is jár, hogy ezen ásványi anyagok felszínén adszorbeálódó mikotoxinok könnyebben hozzáférhetővé válnak az enzimkészítmény számára, ami a mikotoxinok további lebontásához vezet.

Természetes vagy szintetikus, nagy belső felületű, porózus ásványi anyagként a találmány szerinti megoldásnál előnyösen kovasavat, zeolitot, 2 vagy 3 rétegű agyagásványokat, vagy ezek elegyét alkalmazhatjuk, amelyek kumulált pórustérfogata 0,05-4 cm³/g, előnyösen 0,5-2,5 cm³/g és amelyek felületi pH-értéke 4,5 és

7,5 között van. A kovasav, zeolitok és/vagy rétegagyagásványok és ezek elegye, amelyek kumulált pórustérfogata 0,05-4 cm³/g, célszerűen 0,5-2,5 cm³/g között van, képes a mikotoxinokat igen hatásosan adszorbeálni, ennek révén nagymértékben inaktiválni. Ezen ásványi anyagok pórusátmérője előnyösen 10 nm-1 pm, felületi pH-juk 4,5 és 7,5 között van. Ezen ásványi anyagokat a szokásos módon készítjük elő, különösen előnyös az ásványi anyagokat 800-900 °C hőmérsékleten kalcinálni, amelynek során a pórusfelszín szerkezete egyenletesebbé válik. Például alkalmazhatók olyan ásványianyag-elegyek, amelyek 80 tömeg% klinoptilolitot és 20 tömeg% muskovitot vagy 80 tömeg% kabasitot és 20 tömeg% muskovitot vagy 75 tömeg% klinoptilolitot és 25 tömeg% kaolinitet, továbbá 85 tömeg% kabasitot és 15 tömeg% kaolinitet tartalmaznak.

A mikotoxinoknak a takarmányokban, illetőleg az állatok emésztőrendszerében való inaktiválására szolgáló találmány szerinti takarmányadalék végül is 1-65 tömeg⁰/®, előnyösen 5-50 tömeg% enzimkészítményből és 35-99 tömeg%, előnyösen 50-95 tömeg%, természetes vagy szintetikus, nagy belső felületű, porózus ásványokból álló elegyet tartalmaz. Viszonylag nagy mennyiségű, így 1-65 tömeg%, célszerűen 5-50 tömeg% enzimkészítmény alkalmazásával biztosítható, hogy az állatok takarmányában lévő összes lebontható mikotoxin nagymértékben lebontásra kerüljön. Ezen túlmenően a természetes vagy szintetikus, nagy belső felületű porózus ásványi anyagok olyan mennyiségben vannak jelen, hogy azokat a mikotoxinokat, amelyek az enzimekkel való kémiai lebontás révén nem távolíthatók el, nagyrészt a felületükre kössék; ily módon ezen megkötött mikotoxinok már nem vesznek részt az anyagcserében, miáltal káros hatásukat az állatokra nem tudják kifejteni. Azt találtuk, hogy igen eredményes, ha az enzimkészítmény aktivitását a természetes vagy szintetikus porózus anyagok mennyiségére számítva epoxidáz esetében 470-600 egység/1 g értékre, a laktonázoknál 280-400 egység/1 g értékre állítjuk be.

HU 220 703 Bl

A találmány szerinti takarmányadalékok, amelyek adott esetben természetes vagy szintetikus, nagy belső felületű, porózus ásványi anyagokat is tartalmaznak, előnyösen alkalmazhatók a takarmányban vagy az állatok emésztőrendszerében lévő mikotoxinok inaktiválására, illetőleg lebontására; ezen mikotoxinok közül említjük meg az aflatoxinokat, T-2 toxint, dezoxinivalenolt, nivalenolt, zearalenont, monoacetoxi-scirpenolt, H-T-2 toxint, verrucarint, roridint, satratoxint, baccharinolt, trichodermolt, diaktoxi-scirpenolt, fumonizint, ochratoxint, moniliformint, füsarenon X-et és krotocint.

Minthogy a találmány szerinti készítményekkel a mikotoxinok széles spektruma inaktiválható, lebontható, ezért a találmány szerinti takarmányadalék alkalmazása igen kedvező és hatásos módszer a méreganyagoknak a takarmányból történő eltávolítására. A takarmányadalék alkalmazásával biztosítható, hogy mikotoxinokkal erősen szennyezett takarmányok se tudják káros hatásukat a haszonállatokra kifejteni; ily módon lehetőség nyílik arra, hogy elsősorban természetes mezőgazdasági termékeket, amelyeket csak aprítanak, szárítanak vagy egyéb tartósítókezelésnek vetnek alá, vagy különböző takarmánykeverékeket a találmány szerinti takarmányadalékkal elkeverve közvetlenül vagy gyengén savas pH-ra beállított vízzel való kondicionálás után minden fenntartás nélkül az állatoknak takarmányozási célra adjunk anélkül, hogy valamely tudományos intézettel további ellenőrzést végeztetnénk.

A találmány tárgyához tartozik e takarmány előállítására szolgáló eljárás is, amely lényegében úgy történik, hogy adott esetben felaprított és/vagy szárított mezőgazdasági terményeket a találmány szerinti takarmányadalékkal továbbá megfelelő pH-ra beállított vízzel elegyítjük, az elegyet 3-30 percig 15-40 °C hőmérsékleten keverjük, majd a takarmány számára alkalmas pH-ra az elegyet beállítjuk, a folyékony komponenseket meleglevegő-árammal eltávolítva a takarmánykeveréket szárítjuk. A pH-beállítást savakkal, elsősorban sósavval, ecetsavval vagy hasonlókkal végezzük, ahol a pH-t, előnyösen 1 és 4,5 érték közé állítjuk annak érdekében, hogy a takarmányban lévő mikotoxinok kellő gyorsaságú inaktiválását biztosítsuk. A találmány szerinti megoldás esetében 15 °C és 40 °C közötti hőmérséklet-tartományt, azaz lényegében szobahőmérséklet és testhőmérséklet közötti hőmérsékletet állítunk be 3-30 percig annak érdekében, hogy a mikotoxinokat messzemenően inaktiváljuk. A fentiekben említett pHjú, erősen savanyú takarmányt nem lehet közvetlenül az állatok táplálására használni, így az inaktiválást követően semlegesítést végezhetünk, így például nátrium-hidroxid, nátrium-hidrogén-karbonát, nátrium-karbonát vagy hasonló anyagok hozzáadásával, a semlegesítést mérsékelten savanyú vagy semleges pH-értékig végezzük. Ezt követően a folyékony komponenseket elpárologtatjuk, majd meleg levegő beáramoltatásával a takarmányt megszárítjuk, ily módon mikotoxinoktól mentes, hosszú ideig tárolható takarmányt kapunk. Egy különösen előnyös megoldás szerint szárítás előtt a takarmányt ismert módon granuláljuk. A szemcsék csökkentett felülete következtében a takarmányban lévő tápanyagok oxidációja mérséklődik és javul a takarmány tárolhatósága és szállíthatósága.

A találmány szerinti megoldást az alábbi példával szemléltetjük:

1. példa

A találmány szerinti takarmányadaléknak a mikotoxinokra kifejtett klinikai hatása

Takarmány-adalékanyag: 60 tömeg% élesztőkészítmény, amely epoxidázokat és laktonázokat tartalmaz, tömeg% kaolinit 30 tömeg% klinoptilolit.

Mindkét nemhez tartozó 48 hibrid malacot választunk a kísérletekhez, az állatok átlagos kezdeti testtömege 8,16 kg, variációs koefficiens: 20,83%; átlagos életkor: 28,6 nap. Minden kísérleti lépéshez összehasonlításra alkalmas állatokat választunk. A kísérletsorozat teljes időtartama alatt szabályozzuk az istálló hőmérsékletét és nedvességtartalmát.

Az állatok táplálására olyan takarmányt használunk, amelyben két eltérő fajtájú mikotoxint és három eltérő mikotoxin-koncentrációt állítunk be. Négy kísérleti csoport ezen túlmenően a találmány szerinti takarmányadalékot is kapja. Egy összehasonlító csoport sem mikotoxint, sem a találmány szerinti adalékanyagot nem kapja.

A takarmány főleg szóját, kölest és tejport tartalmaz, ezt az állatoknak naponta 4-5-ször adjuk, vizet ad libitum rendelkezésre bocsátva. A mikotoxinokat etanolban feloldjuk, az oldatot a táplálék egy kis részéhez keverjük, az előkeveréket a tápanyagokhoz adjuk. A kialakított csoportokat az 1. táblázat szemlélteti; az azonos korú és azonos eredetű állatokból képzett két csoportot azonos mikotoxin-tartalmú takarmánnyal tápláljuk.

1. táblázat

Eltérő mikotoxintartalmú takarmánnyal táplált kísérleti csoportok, takarmány-adalékanyag hozzáadásával vagy anélkül

A csoport száma	T-2 toxin+Aflatoxin Bj	Takarmányadalék
1.	0,3 ppm+0,1 ppm	0 kg/t
2.	0,5 ppm+0,1 ppm	Okg/t
3.	1,0 ppm+0,1 ppm	0 kg/t
4.	0,3 ppm+0,1 ppm	2 kg/t
5.	0,5 ppm+0,1 ppm	2 kg/t
6.	1,0 ppm+0,1 ppm	2 kg/t
7.	0,0 ppm+0,0 ppm	2 kg/t
8.	0,0 ppm+0,0 ppm	0 kg/t

A kísérlet során ellenőriztük a testtömeget, táplálékfelvételt, napi átlagos tömegnövekedést, valamint a táplálék hasznosításának fokát.

A teljesítmény-paraméterek vizsgálata során kapott eredményeket a 2. táblázat tünteti fel.

HU 220 703 BI

2. táblázat

Átlagos táplálékfelvétel, átlagos napi testtömeg-növekedés, a táplálék hasznosításának foka

A csoport száma	Átlagos takarmányfelvétel g	Napi átlagos testtömegnövekedés, g	Takarmány hasznosításának foka
1.	904	453	1,99
2.	909	455	1,99
3.	796	471	1,69
4.	916	530	1,73
5.	910	487	1,86
6.	818	492	1,66
7.	922	520*	1,77
8.	899	509	1,77

* egy cscncvcsz állatra vonatkozó adat eliminálása után kapott korrigált érték

Klinikai értékelés :

- 1. csoport (0,3 ppm T-2 toxin 0,1 ppm aflatoxin B! és 0,0 kg takarmányadalék):

enyhe kötőhártya-gyulladás, a test és bőr állapota normális; némileg csökkent táplálékfelvételt regisztráltunk;

- 2. csoport (0,5 ppm T-2 toxin 0,1 ppm aflatoxin Bj és 0,0 kg takarmányadalék):

a szemek, száj és orr erős irritációja mutatkozott meg, a test állapota normális, csökkent étvágyat regisztráltunk;

- 3. csoport (1,0 ppm T-2 toxin 0,1 ppm aflatoxin Bi és 0,0 kg takarmányadalék) :

mindegyik malacnál a szem, száj és oh, továbbá a nyak két oldalának és thorax irritációja volt észlelhető. Mindegyik malacnál a hasfiivódás és a táplálékfelvétel lényeges csökkenése volt észlelhető a 2. hét kezdetétől. A 12. napon az egyik állat hányt;

- 4. és 5. csoport (0,3 ppm, illetőleg 0,5 ppm T-2 toxin 0,1 ppm aflatoxin Bj és 2 kg takarmányadalék): enyhe szemgyulladás és bőrirritáció tünetei jelentkeztek, a táplálékfelvétel és a test állapota normális;

- 6. csoport (1,0 ppm T-2 toxin 0,1 ppm aflatoxin Bj és 2 kg takarmányadalék):

a 6 állatból kettőnél jelentkezett enyhe kötőhártyagyulladás, egyéb vonatkozásban az észleletek a normális tartományban voltak;

- 7. csoport (0,0 ppm T-2 toxin 0,0 ppm aflatoxin B! és 2 kg takarmányadalék); és

- 8. csoport (0,0 ppm T-2 toxin, 0,0 ppm aflatoxin B, és 0,0 kg takarmányadalék) (kontrollcsoport):

az állatok egészségesnek mutatkoztak.

A fentiekben ismertetett kiértékelésből kitűnik, hogy a találmány szerinti takarmányadalék pozitív befolyást gyakorol mind a három dóziscsoportban a táplálékfelvételre, a testtömeg növekedésére, valamint a takarmány hasznosítására. A kezeletlen csoportok sokkal erősebb klinikai mikotoxikózis szimptómákat mutattak, mint azok a csoportok, amelyeket a takarmányadalékkal kezeltünk. A teljesítmény-paraméterekből, valamint a klinikai észleletekből egyaránt kitűnik, hogy a találmány szerinti takarmányadalék kedvező hatást fejt ki, vagyis hatásos védelmet nyújt a T-2 toxin és az aflatoxin fertőzéssel szemben.

2. példa

Hízók felnevelése

A német Rosenhof-farmon (D-34252 Lohfelden, DE) összesen 520 hízót (hím- és nőneműt egyaránt) állítottunk be hizlalásra, az alábbi takarmánnyal:

tömeg% cereáliák (búza, árpa) tömeg% szójaliszt 3 tömeg% ásvány- és vitaminpremix 1 tömeg% növényi eredetű olaj.

A takarmány elemzése mikotoxinok, mégpedig 65 ppb DON (dezoxinivalenol) és 60 ppb ZON (zearalenol) jelenlétét mutatta ki. A takarmányhoz az 1. példa szerinti takarmányadalékot adtuk, 1000 kg-ra 1,3 kg-ot számítva. Az eredményeket a 3. táblázatban adjuk meg.

3. táblázat

	Kontrollcsoport	Kísérleti csoport
Kezdő testtömeg, kg	26,2	27,3
Testtömeg a hizlalás végén, kg	114,8	116,9
Napi gyarapodás, g	637	728
Elhullás, %	2,06	0,59
Hizlalást idő, nap	139	123

3. példa

In vitro kísérlet gyomor- és bélnedvben lévő mikotoxinok közömbösítésére

A gyomor- és bélnedvet 10 percen át 10 000 fordulat/perc fordulatszám mellett centrifugáltuk, utána sósavval a gyomomedv pH-értékét 3,0-ra, a bélnedvét 6,5-re állítottuk be. Az adott (oldott) toxin 0,5 mg-ját lombikba tettük, az oldószert elpárologtattuk, majd 500 ml gyomor- és bélnedvet adagoltunk és az elegyet 15 percen át kevertük. Az így nyert toxintartalmú gyomor- és bélnedvből 25-25 ml-t kisebb főzőpoharakba töltöttünk, majd az 1. példa szerinti takarmányadalékot 0,5, 0,2 és 0,1 tömeg% mennyiségben adagoltuk. Mindegyik beállításhoz két (takarmányadalékot nem tartalmazó) kontrollt is készítettünk. Az elegyeket 37 °C-on 1 órán át rázattuk, utána azonnal centrifugáltuk. Az oldatokat oszlopkromatográfiásan kétszer tisztítottuk (MycoSep™, 2 ml mintára 8 ml acetonitril és 50 μΐ ecetsav). A mintákban még meglévő mikotoxinok kimutatása zearalenon, ochratoxin és fumonizin esetén magasnyomású gázkromatográfiásán, moniliformin esetén vékonyréteg-kromatográfiásan történt az alábbiak szerint:

HPLC: oszlop HP-Hypersil ODS (125x2mm;

pm)

Mozgó fázis: A: Víz

B: zearalenon esetén acetonitril B: ochratoxin esetén víz:acetonitril : ecetsav=525:450:25 (ochratoxin)

HU 220 703 Bl

B: fumonizin esetén acetonitril: víz: ecetsav=47:52:1

Hőmérséklet: 30 °C

Átfolyó mennyiség: 0,4 ml/perc

Injektált térfogat: 20 μΐ

Gradiens: zearalenon esetén izokratikusan 60%

A+40% B ochratoxin és fumonizin esetén 100% B Detektálás: fluoreszcencia-detektor

Mikotoxin	Emisszió	Extinkció
Zearalenon	235 nm	460 nm
Ochratoxin	330 nm	460 nm
Fumonizin	420 nm	500 nm

Moniliformin vékonyréteg-kromatográfiás meghatározása:

Lemez: szilikagél lemez

Mozgó fázis: toluol: aceton: metanol=6:3:5 Detektálás: o-feniléndiam-reagens, UV-fény Hőmérséklet: 150 °C.

A leírt tesztmodellel sikerült kimutatni, hogy a találmány szerinti takarmányadalék 0,1 tömeg% koncentrációban a zearalenon, ochratoxin, fumonizin és moniliformin mikotoxinokat teljesen inaktiválja.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Takarmány-adalékanyag mikotoxinoknak takarmányban és/vagy az állatok emésztőrendszerében történő inaktiválására, ahol a takarmányban ennek 1000 kgos mennyiségére számítva 0,1-3 kg enzimkészítmény van, amely enzimet termelő organizmusokból, így növényekből, baktériumokból, élesztőből vagy protozoákból lett előállítva, azzal jellemezve, hogy az enzimkészítmény epoxidázokat és/vagy Iaktonázokat termelő organizmusokból lett előállítva.
2. Az 1. igénypont szerinti takarmány-adalékanyag, azzal jellemezve, hogy az enzimkészítmény enzimeket termelő organizmusok inaktivált tiszta tenyészetének nyersextraktumából készült.
3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti takarmány-adalékanyag, azzal jellemezve, hogy az enzimkészítmény

Saccharomyces-törzsek, előnyösen Saccharomyces telluris extraktumából készült.
4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti takarmány-adalékanyag, azzal jellemezve, hogy a takarmány-adalékanyag az enzimkészítmény mellett természetes vagy szintetikus, nagy belső felületű, porózus ásványi anyagot tartalmaz 0,05-0,8%, előnyösen 0,07-0,4% mennyiségben, a takarmány össztömegére vonatkoztatva.
5. A 4. igénypont szerinti takarmány-adalékanyag, azzal jellemezve, hogy természetes vagy szintetikus, nagy belső felületű, porózus ásványi anyagként kovasavat, zeolitet, 2 vagy 3 rétegű agyagásványokat vagy ezek elegyét tartalmazza, amelyek kumulált pórustérfogata 0,05-4 cm³/g, előnyösen 0,5-2,5cm³/g és amelyeknek felületi pH-ja 4,5 és 7,5 között van.
6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti takarmány-adalékanyag, azzal jellemezve, hogy az 1-65 tömeg%, előnyösen 5-50 tömeg% enzimkészítményt és 35-99 tömeg%, előnyösen 50-95 tömeg% természetes vagy szintetikus, nagy belső felületű porózus ásványi anyagot tartalmaz.
7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti takarmány-adalékanyag alkalmazása aflatoxinok, T-2 toxin, dezoxinivalenol, nivalenol, zearalenon, monoacetoxiscirpenol, H-T-2 toxin, verucarin, roridin, satrotoxin, baccharinol, trichodermol, diacetoxi-scirpenol, fumonizin, ochratoxin, moniliformin, fusarenon X és krotocin inaktiválására takarmányban.
8. Eljárás takarmány előállítására, azzal jellemezve, hogy adott esetben aprított és/vagy szárított mezőgazdasági terményt valamely 1-6. igénypontok bármelyike szerinti takarmány-adalékanyaggal, továbbá vízzel elegyítünk, ahol a vizet sav hozzáadásával 1 -4,5 pH értékre állítjuk, majd az elegyet 3-30 percig 15-40 °C hőmérsékleten keverjük, majd a takarmány számára megfelelő pH-érték beállítása és a folyékony komponensek eltávolítása után a takarmányt meleg levegőáram segítségével megszárítjuk.
9. A 8. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy szárítás előtt a takarmányt önmagában ismert módon szemcsékké sajtoljuk.