HU220605B1 - Eljárás benflumetol-tartalmú maláriaellenes szinergetikus gyógyászati készítmények előállítására - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya: eljárás maláriaellenes szinergetikus készítményelőállítására, amely malária ellen hatásos benflumetolt és egy másikmaláriaellenes szert tartalmaz. A találmány szerinti eljárássalelőállított készítmények másik komponensként a klorokint vagy apironaridint, illetve ezek gyógyászatilag elfogadható sóittartalmazzák. A készítmény szilárd dózisformákká, például tablettáváalakítható és alkalmas a gyógyszerrezisztens malária ellen - valófelhasználásra. ŕ

Description

A találmány tárgya eljárás maláriaellenes szinergetikus gyógyászati készítmények előállítására.

A gyógyszerrezisztens malária komoly klinikai és közegészségügyi probléma. A Plasmodium falciparum maláriaparazitában kifejlődött az a képesség, hogy elkerülje a szokásos gyógyszerek, mint például a klorokin hatását akár genetikai mutáció, akár nem genetikai alkalmazkodás révén. A klorokinnak és más maláriaellenes gyógyszereknek ellenálló Plasmodium falciparum elterjedése nagyfokú kihívást jelent a trópusi és szubtrópusi országok közegészségügyi programjai számára. Ezért a sikeres terápia érdekében új gyógyászati készítmények váltak szükségessé, amelyek csökkentik a maláriaparaziták ellenálló képességét.

A csak benflumetol hatóanyagot tartalmazó készítmények maláriaellenes hatásáról számol be a Chemical Abstracts (97:28538 h és 101:136941 u). Más készítmények ismert maláriaellenes szerek kombinációját tartalmazzák. Például amodiakin és tetraciklin kombinációját alkalmazták a klinikán [Suphat Noeypatimanond és társa (1983), Treatment of Plasmodium falciparum malaria with a combination of amodiaquine and tetracycline in Central Thailand, Trans. R. Soc. Trop. Med. and Hyg. 73(3), 338-340]. Újabban egy másik maláriaellenes kombináció, a FANSIMED (meflokin, pirimetamin és szulfadoxin) került piacra [Tropical Diseases Research, Seventh Programme Report, Chapter 2; Malária, UNDP World Bank/WHO, WHO kiadásában, 1985].

Az artemizinin és származékai, valamint más maláriaellenes vegyületek, például kinin, kombinációinak alkalmazása szerepel a DE 37 15 378 számú nyilvánosságra hozott német szabadalmi bejelentésben. Ugyancsak ismert az artemizinin és primakin kombinációjának szinergetikus hatása (Wan Yaode, Cang Qizhong, Pharmacy, Bulletin, Vol. 16, No. 1,1981).

Az arteméter, arteéter, artemizinin, dihidroartemizinin, illetve arteszunát maláriaellenes szerek kinidinnel vagy meflokinnal alkotott kombinációját írja le a 362 810 számú közzétett európai szabadalmi bejelentés.

A CA 112(7) 48094s továbbá két antimaláriás anyag, az arteméter és a benflumetol kombinációját tárgyalja és megemlíti azt is, hogy a pironaridin malária elleni szer más, nem részletezett gyógyszerekkel kombinálva alkalmazható malária ellen. A CA 112(7) :480943-ban bemutatott egyik kombinációról sem állapítják meg, hogy a szinergetikus hatást fejtene ki.

A jelen találmány kidolgozását az indokolja, hogy a gyógyászatban szükség van a maláriaparaziták, mint például a Plasmodium falciparum elleni, nagyhatású és alacsony rezisztenciájú, javított készítményre.

Azt találtuk, hogy az új gyógyászati készítmények, amelyek a benflumetol hatóanyagot kininnel, vagy annak valamely származékával kombinálva tartalmazzák, jobb maláriaellenes hatással rendelkeznek és hatásosabbak, mint a csak benflumetolt vagy pedig csak kininszármazékokat tartalmazó készítmények.

A találmány olyan gyógyászati készítmény előállítására vonatkozik, amely lehetővé teszi a maláriaellenes aktív komponensek szinergista hatásának érvényesülését, és az (I) képletű vegyület szinergetikusan hatásos mennyiségének és a klorokin és a pironaridin, ezek gyógyászati szempontból elfogadható, maláriaellenes hatással rendelkező sói legalább egyikének - szinergetikusan hatásos mennyiségben - kombinációját tartalmazza.

A találmány leírásában szereplő általános meghatározások és kifejezések jelentése előnyösen a következő:

A „gyógyászati készítmény” kifejezés olyan keveréket jelent, amely az (I) képletű vegyület és legalább a klorokinnel vagy pironaridinnel képezett kombinációját tartalmazza. Ez a keverék vagy a vegyületek mint hatóanyagok száraz formájából, például liofilizátumból áll, vagy pedig különböző dózisformák, például tabletták, kapszulák, kúpok készítésére alkalmas adalékokat tartalmaz.

A „szinergetikus hatás” kifejezés a készítmény hatásosságának legalább az egyik aktív komponens hatékonysági szintje fölé emelkedését jelöli. Előnyös esetben a gyógyászati készítményben lévő valamennyi aktív komponens hatásossága növekszik. A szinergetikus hatás igen kívánatos, mivel lehetővé teszi, hogy az egyes komponensekből kisebb adagokat alkalmazzunk és/vagy a hatást az egyes komponensek hatásossági foka fölé emeli.

Az oltalmazni kívánt eljárással előállított készítmény szinergizmusát modellkísérleti eredmények bizonyítják. Az 1. példában bemutatott eredmények azt mutatják, hogy az (I) képlet szerinti komponens hatása megnő az egyedül (I) képletű benflumetolt tartalmazó dózisforma hatásához képest, és ugyancsak megnő a másik komponens hatása is.

A találmány szerinti eljárással előállított készítmény maláriaellenes szinergista hatása lehetővé teszi a kezelés alatt különböző gyógyszerkúrák kombinált alkalmazását egyetlen dózisforma, például napi 1-2 tabletta adagolása révén.

Az (I) képletű benflumetol hatóanyagot, ahol Bu nbutilt jelent, tartalmazó dózisforma alkalmazása a malária elleni tartós védekezést teszi lehetővé. Ez a különböző, szokásos in vitro és in vivő farmakológiai modelleken végzett kísérletekből nyilvánvaló. Az ugyanabban a dózisformában jelen lévő második hatóanyag azonnali és gyors védelmet jelent a protozoonok ellen a betegség kitörése után.

Az (I) képletű benflumetol ismert, lásd C. A. R. N. 82186-77-4. Ismeretesek továbbá olyan gyógyászati készítmények, amelyek egyedül benflumetolt tartalmaznak, valamint ezek maláriaellenes hatása, lásd a C. A. 97:28538H és 101:136941 szerinti kivonatokat. A benflumetol előállítását a 88/07666.X számú, közzétett kínai szabadalmi bejelentés írja le.

A klorokin és a pironaridin hatóanyag ismert a malária elleni terápiában.

A klorokin, 7-klór-4-[4-dietil-amino-l-metil-n-butilaminoj-kinolin a 4-amino-kinolin-csoportba tartozó, ismert maláriaellenes szer, amely előnyösen difoszfát vagy szulfát formájában van jelen a készítményben. (Merck Index, 11. kiadás, 334. oldal, 2163 címszó.)

A (II) képletű pironaridin ismert maláriaellenes szer, szintézisének leírása szerepel az Acta Pharmaceutical Sinica-ban (15: 630-632; 1980). E vegyület maláriael2

HU 220 605 Bl lenes hatásáról számol be egy WHO-jelentés (Practical Chemotherapy of Malaria, Report of a WHO Scientific Group, Technical Report Series 805, Genf 1990,8.5 fejezet, 122-124. oldal).

A találmány szerint előállított gyógyászati készítmény, amelyre a maláriaellenes hatóanyagok szinergetikus hatása jellemző, az (I) képletű benflumetol szinergetikusan hatásos mennyiségének és a klorokin vagy a pironaridin, vagy ezek gyógyászati szempontból elfogadható, maláriaellenes hatással rendelkező sói legalább egyikének kombinációját tartalmazza, szinergetikusan hatásos mennyiségben.

A találmány szerint előállított készítményben előnyösen jelen vannak gyógyászati szempontból elfogadható adalékok is. Az adalékok enterális vagy parenterális dózisformák hagyományos eljárások szerinti előállítására szolgálnak.

A szájon át történő adagolásra megfelelő adalékok közé tartoznak az inért hígító- vagy töltőanyagok, amelyekkel szilárd vagy folyékony dózisformák, például tabletta, por, kapszula, szirup és hasonlók képezhetők. Kívánt esetben a gyógyászati készítmények tartalmazhatnak további adalékokat, például ízanyagokat, kötőanyagokat, vivőanyagokat és más hasonlókat.

A tabletták tartalmazhatnak például különböző szilárd adalékokat, úgymint keményítőt, dextrint, alginsavat és egyes komplex szilikátokat, ezekkel együtt pedig kötőanyagokat, mint például poli(vinil-pirrolidon)t, szacharózt, zselatint és akáciagumit. Ezenkívül a tablettázás céljára gyakran használható csúsztatóanyag, mint például magnézium-sztearát, nátrium-lauril-szulfát és talkum. Hasonló típusú szilárd kompozíciók alkalmazhatók töltőanyagként a lágy és kemény zselatinkapszuláknál; a kitüntetett anyagok közé tartozik a laktóz vagy tejcukor és a nagy molekulatömegű polietilénglikolok.

Egyéb orális dózisformaként a vegyületek keveréke beadható például zselatinkapszulában is. Az ilyen készítmény alapja lehet egy megfelelően finomított étolaj, például napraforgóolaj, kukoricaolaj, amerikaimogyoró-olaj, kókuszdióolaj vagy szezámolaj.

A találmány előnyös megvalósítási formájánál az (I) és a másik hatóanyag egyetlen egységadagformában, például tabletta vagy kapszula formájában fordul elő.

A szakember számára ismert, hogy az (I) és a másik hatóanyag két dózisformában is kikészíthető, egy adagolási rendszer keretében (alkotórészek együtteseként), amelyeket egyidőben vagy egymás után adagolnak be. Lehetséges az azonos adagolási mód, például egyetlen egységen belül két egyedi dózisforma beadása. Ekkor először az (I) komponenst tartalmazó tabletta vagy kapszula, majd ezt követően a másik (többi) komponenst tartalmazó második dózisforma kerül beadásra. Kialakítható egyedi dózisrendszer is, különösen klinikai kezelés során, például úgy, hogy a malária első előfordulásakor az (I) hatóanyagot nagy dózisban tartalmazó tablettát vagy kapszulát adnak be, vagy ennek megfelelő több kisebb dózist a maláriarohamok kezdetén, és beadják a másik hatóanyagot kisebb dózisban tartalmazó tablettát vagy kapszulát is. A továbbiakban az (I) komponenst kisebb, és a másik komponenst nagyobb dózisban tartalmazó adagformákat visznek be. Egy egységben különböző dózisformák is beadhatók egyidejűleg vagy egymás után, például az (I) komponenst tartalmazó tabletta és a másik komponenst tartalmazó kúp adagolásával. A dózis nagysága is változhat a fent megadott dózisrendszereknek megfelelően.

A találmány szerint előállított gyógyászati készítménynek a malária elleni kezelésben való hasznossága nyilvánvaló a szokásos vizsgálati modelleken végzett in vitro és in vivő kísérletek eredményeiből. A találmány hasznosságát tükrözi a készítménynek az a tulajdonsága, hogy hatásos és hosszú ideig ható maláriaellenes szerként hat még az egyéb maláriaellenes szereknek különösen ellenálló P. berghei törzsek ellen is.

A találmány szerint előállított készítmények tehát malária ellen használhatók, ami abból áll, hogy a malária kitörése után a betegnek a fent említett, az (I) és a másik hatóanyagot tartalmazó gyógyászati készítményt adagoljuk. A készítményt legalább négy napig, előnyösen öt vagy több napig adagoljuk.

A készítmény profilaktikusan is adagolható egészséges pácienseknek a betegség megelőzése céljából, olyan területeken, ahol nagy a fertőzésveszély, különösen a Ráktérítő és Baktérítő között.

A gyógyászati készítményben lévő (I) képletű benflumetol hatóanyag mennyisége széles határok között változhat: függ a beteg állapotától, valamint a betegség kitörése után eltelt időtől. A megvalósítási példában leírt kísérletekből származó in vivő adatok szerint megállapítható, hogy a benflumetol napi adagja körülbelül 0,2-50,0 mg/kg között van, előnyösen körülbelül 0,2-10,0 mg/kg, igen előnyösen körülbelül 0,2-5,0 mg/kg. A napi adag szükség szerint jelentős mértékben növelhető, figyelembe véve a benflumetol alacsony toxicitását és jó elviselhetőségét. Úgy találtuk, hogy a készítményben lévó másik komponens napi adagja 0,2-50 mg/kg között van, előnyösen 0,3-5,0 mg/kg, igen előnyösen körülbelül 0,4-3,0 mg/kg.

Az (I) komponens másik komponenshez viszonyított dózisaránya is széles határok között mozoghat. Úgy találtuk, hogy a szinergizmus különösen hatásos, ha a benflumetolt azonos tömegben vagy előnyösen nagyobb tömegben adagoljuk a másik komponens tömegéhez viszonyítva. Ennek megfelelően a benflumetol tömege 1-10 rész között váltakozhat a másik komponens egy részére vonatkoztatva. A benflumetolból előnyösen 3-7 részt, igen előnyösen 5-6 részt adagolunk a másik komponens egy részére vonatkoztatva. A megadott dózismennyiségek és -arányok napi adagokat jelentenek.

A találmány tárgya tehát eljárás az aktív komponensek szinergetikus hatásának kifejtésére alkalmas, maláriaellenes gyógyászati készítmény előállítására, amely abból áll, hogy egy (I) képletű vegyület hatásos mennyiségét a másik vegyület hatásos mennyiségével kombináljuk, majd a hatóanyagok e kombinációját gyógyászati szempontból elfogadható adalék anyagok tetszőleges hozzáadásával megfelelő dózisformára alakítjuk.

HU 220 605 Bl

Az új gyógyászati készítmények a hatóanyagok kombinációját például 10-80%-ban, előnyösen 20-60%ban tartalmazzák. A találmány szerint előállított gyógyászati készítmények enterális adagolásra alkalmasak és például orális egységdózis formákban, például drazsé-, tabletta-, kapszulaalakban készíthetők ki, vagy kúppá alakíthatók. Ezek önmagában ismert módon állíthatók elő, például hagyományos keveréssel, granulálással, drazsírozással, feloldással vagy liofilezéssel. Orális adagolásra alkalmas gyógyászati készítmény nyerhető például úgy, hogy a hatóanyag-keveréket szilárd vivőanyagokkal kombináljuk, adott esetben a kapott keveréket granuláljuk, majd a keveréket vagy granulátumot, kívánt vagy szükséges esetben megfelelő adalék anyagok hozzáadása után, tablettává vagy drazsémaggá dolgozzuk fel.

Az eljárás egy előnyös megvalósítási formájánál az (I) és a másik hatóanyagot akár külön, akár együtt körülbelül 10-400 μ, előnyösen 20-200 μ nagyságú részecskékre őröljük. A hatóanyagok kristályainak legalább 90%-a megtalálható ezekben a nagyságtartományokban.

Ilyen méretű részecskék nyerhetők hagyományos apritási eljárásokkal, például légfúvókás malomban, golyósmalomban vagy vibrálómalomban történő őrléssel. A mikronizálás előnyösen önmagában ismert módon hajtható végre, ultrahangos dezintegrátort, például Branson Sonifier típusút alkalmazva, amelyet például A J. Pharm. Sci. 53(9), 1040-1045 (1965) ismertet, vagy úgy, hogy egy szuszpenziót nagy sebességű keverőgéppel keverünk, például (a Brogli & Co. bázeli cégtől származó) Homorex típusúval. Ezeknél az előnyös eljárásoknál a mikronizálást körülbelül 500-10 000 fordulat/perc sebességgel hajtjuk végre úgy, hogy a hatóanyagok kombinációját szerves oldószerben, például metanolban, etanolban vagy propilénglikolban feloldjuk vagy szuszpendáljuk, majd körülbelül 0-5 °C-on mikrokristályos formában csapjuk ki vízzel vagy vizes sóoldattal, például 2%-os nátrium-klorid-oldattal, amely alacsony (0,1-1%) koncentrációban tartalmazhat egy védőkolloidot is, például zselatint vagy egy cellulóz-étert (például metil-cellulózt vagy hidroxipropil-metil-cellulózt), végül a kapott szuszpenziót keverés közben szűrjük. A szűrőpogácsát alacsony hőmérsékleten, például körülbelül 0-5 °C-on vákuumban (például 5000 Pa alatt, előnyösen 50 Pa-nál) szárítjuk. Az ezt követő szárítás körülbelül 50-90 °C-on hajtható végre.

Az így kapott kristályokból granulumokat készítünk, előnyösen nedves granulálással, amelyet szokásos módszerekkel hajtunk végre.

A gyógyászati készítményt előnyösen úgy állítjuk elő, hogy egy, például szitálással nyert szemcsés készítményt sajtolunk, kívánt esetben a gyógyszert aprítjuk, vivőanyagokkal vagy anélkül, egy másik oldószerrel, például etanollal vagy vízzel tömöritjük, eltávolítjuk az oldószert vagy szárítjuk a készítményt, csúsztatóanyagok vagy síkosítóanyagok, mint például magnéziumsztearát vagy TWEEN hozzáadásával vagy anélkül, aprítjuk a granulumokat, majd még egyszer átszitáljuk.

A granulumokat hagyományos tablettázógépen, például egy EKO Korsch excentrikus tablettázógépen tablettamagokká sajtoljuk, körülbelül 10 kN (10 10³ Pa) nyomás mellett. A bevonás végrehajtható vizes-etanolos oldat alkalmazásával, amelyben például polietilénglikol és szacharóz van feloldva vagy diszpergálva.

A drazsémagokat megfelelő bevonattal látjuk el, amelyek lehetnek ellenállóak a gyomomedvekkel szemben, többek között használhatunk tömény cukoroldatokat, amelyek tartalmazhatnak gumiarábikumot, talkumot, poli(vinil-pirrolidon)-t vagy polietilénglikolt. Színezőanyagok, ízanyagok vagy pigmentek is adhatók a tablettákhoz vagy drazsébevonatokhoz, például azonosítási célból vagy a hatóanyag különböző dózisainak jelölésére.

További, szájon át beadható gyógyászati készítmények a zselatinból álló, szárazon töltött kapszulák és a zselatinból és lágyítóanyagból, például glicerinből vagy szorbitból álló lágy védőbevonatú kapszulák. A szárazon töltött kapszulák a hatóanyagokat granulum formájában tartalmazhatják, például töltőanyagokkal, úgy mint laktózzal, kötőanyagokkal, úgy mint keményítővel és/vagy síkosítóanyagokkal, például talkummal vagy magnézium-sztearáttal, és adott esetben stabilizálószerekkel keverve. A lágy kapszuláknál a hatóanyagot előnyös megoldás szerint megfelelő folyadékban, például zsíros olajban, paraffinolajban vagy folyékony polietilénglikolban oldjuk, vagy szuszpendáljuk, ehhez stabilizálószerek is adhatók.

Enterális adagolásra alkalmasak még a kúpok, amelyek a hatóanyag és egy kúpalapanyag kombinációjából állnak. Megfelelő kúpalapok például a természetes vagy szintetikus trigliceridek, paraffinok, polietilénglikolok vagy hosszú szénláncú alkanolok. Használhatók zselatin végbélkapszulák is, melyek a hatóanyag és egy alapanyag kombinációját tartalmazzák; megfelelő alapanyagok például a folyékony trigliceridek, polietilénglikolok vagy paraffin-szénhidrogének.

A következő példával szemléltetjük találmányunkat, amely azonban semmiképpen sem korlátozza a találmány alkalmazhatósági körét.

Példák

1. példa

Anyagok és módszerek

Klorokint (A), pironaridint (A’) és benflumetolt (B) in vitro teszteltünk 25 órás standard vizsgálatokban Plasmodium falciparum friss természetes izolátumaiban és ennek során mértük a schizonta érésének gátlását. Ezt a módszert eredetileg Rieckmann et al. (Láncét 1, p. 22-23, 1978) fejlesztette ki, majd a WHO fejlesztette tovább és standardizálta (WHO doc. MAP/87.2 Rév. 1, 1990).

A vizsgálatokhoz 1800 μΐ steril teljes RPMI 1640 LPLF közeget steril műanyag kémcsőbe pipettáztunk. A szúrás területének alapos megtisztítása után a beteg véréből 2x 100 μΐ-t steril, heparinizált kapilláriscsövekbe mérünk be. A vért átvisszük az 1800 μΐ térfogatú közegbe és enyhe, de alapos keveréssel szuszpendáljuk. Ha a további feldolgozást nem végezzük el

HU 220 605 Bl órán belül, a vér/táptalaj keveréket (BMM) körülbelül 37 °C hőmérsékleten tároljuk. Közvetlenül feldolgozás előtt ismét enyhén keveijük a rendszert a BMM homogenizálására, majd ezt 50 μΐ aliquot mennyiségben bemétjük egy 8x12 lyukkal rendelkező steril, lapos fenekű mikrotitráló lemez (Falcon® 3070) nyílásaiba, amelyekbe előzőleg beadagoltuk a megfelelő vegyületeket. A lemezeket steril fedővel látjuk el, majd enyhén keverjük a gyógyszerlerakódások kiküszöbölésére és behelyezzük egy tartóba. Az atmoszféra CO₂-tartalmának növekedése és az atmoszféra oxigénkoncentrációjának csökkenése után a tartót 37,5 °C hőmérsékletű inkubátorba helyezzük. 25 óra múlva a tartót kiemeljük az inkubátorból és felnyitjuk. A lemezeket kivesszük és mindegyik lyukról - ezek vérsejtüledéket tartalmaznak - eltávolítjuk a vastag vérfilmet. Mindegyik kísérleti sorozatból 8 vastag filmet egy, megfelelően jelölt tárgylemezre viszünk fel homogén, standardizált sorozatban. Alapos szárítás után a vérfilmeket pH 7,2 Giemsa-oldattal festjük. Ezután megszámoljuk a schizontákat, összehasonlítva összesen 200 aszexuális Plasmodium falciparum parazitával. A kontroli-lyukakban észlelt parazitémia az összehasonlító paraméter az optimális növekedés vonatkozásában. Megfelelően kiszámítjuk a gyógyszeres lyukakban fellépő relatív gátlást.

Az előre adagolt mikrotitráló lemezek kivételével a teszthez használt minden anyag a WHO standard tesztkészletből származott. Az előre adagolt mikrotitráló lemezeket az Institute of Specific Prophylaxis and Tropical Medicine (University of Vienna, Ausztria) készítette elő.

A schizontaérés gyógyszer által indukált gátlása fokozatos, a gyógyszer koncentrációjának függvényében; rendszerint log-koncentráció normál- (Gauss-féle) eloszlást követ. Ezért alkalmas a lóg koncentráció/válasz probit elemzésre, Litchfield és Wilcoxon (J. Pharmacol. Experim. Therapy 96, p. 99-113, 1949) módszere szerint.

Minden leolvasást két párhuzamosban végeztünk, két különböző vizsgálóval.

Az A anyagot 19 Plasmodium falciparum izolátummal szemben vizsgáltuk a 20-1280 nmol/1 koncentrációtartományban. Az A’ anyagot 21 Plasmodium falciparum izolátummal szemben a 100-3200 nmol/1 koncentrációtartományban. Mindegyik, az A, illetve A’ anyaggal végzett kísérlettel párhuzamosan a 3-3000 nmol/1 tartományban vizsgáltuk a B anyagot. A klorokinnal tesztelt 19 izolátum közül 11 mutatott nagyfokú rezisztenciát a gyógyszerrel szemben, 3 mérsékelten rezisztensnek bizonyult és a maradék a rezisztencia kezdődő fellépését mutatta.

Az A és B, és A’ és B anyagot kombinált alakban is vizsgáltuk 6,4:15, illetve 6,4:3 mólaranyban, annak a feltételezhető aránynak a megközelítéseként, amelyet a különböző vegyületek terápiás dózisa esetében megfigyeltünk. Ezek a vizsgálatok a (0,84 nmol A+1,5 nmol B) liter - (640 nmol A+1500 nmol B/liter) és a [(3,2 nmol/1 A’+1,5 nmol/1 B)/liter - (3200 nmol/1 A’ + 1500 nmol B)/liter] tartományra terjedtek ki. Valamennyi kombinációs kísérletet az egyedi vegyületekre vonatkozó kísérletekkel párhuzamosan végeztük el.

Eredmények

A standardizált lóg koncentráció/válasz probit regreszsziót Grab és Wemersdorfer szerint - WHO dokumentum WHO/MAL/83.990,1983 - az A, A’ és B anyagra vonatkozóan az 1. és 2. ábrán tüntetjük fel. Ebben a rendszerben a koncentrációkat az X tengelyen tüntetjük fel logaritmikus skála szerint, az Y tengely pedig a %os gátlásnak felel meg egy probit skála szerint, amelyet eredetileg Litchfield és Wilcoxon (J. Pharmacol. Experim. Therapy 96, p. 99-113, 1949) vezetett be és amelyet ezután az egész világon elfogadtak a dózis/válasz kísérletek elemzésében, ideértve a gyógyszer-érzékenységi vizsgálatokat.

Az 1. és 2. ábrán látható regressziós vonalak jó egyezést mutatnak a megfigyelt adatpontokkal, nevezetesen λ²=2,4124 az A anyagra (megengedhető maximum 11,1) λ²=0,7180 a B anyagra, A-val párhuzamosan vizsgálva (megengedhető maximum 9,49) λ²=0,0030 A’-re (megengedhető maximum 7,82); λ²=0,4813 a B anyagra, A’-vel párhuzamosan vizsgálva (megengedhető maximum 9,49).

Látható, hogy a vizsgált koncentrációtartományban fokozott antimaláriás kölcsönhatás nyilvánul meg a kombinált A és B anyag között (3. ábra). Az EC₅₀érték (vagyis az a koncentráció, amely a schizontaérés 50%-os gátlásához szükséges) csak 1/13-a annak, amelyet az egyes anyagok gátlási profiljából számítottunk ki (1. táblázat). Mivel a megfigyelt és a várt regressziók EC_5O±1 SE és EC₉₀±l SE-értéke eléggé távol áll, úgy tekinthetjük, hogy a két vonal jelentősen különbözik.

Ugyanez válik nyilvánvalóvá az A+B anyagkombináció EC₅₀ megfigyelhető mértani középértékének amelyet az egyes izolátumok válaszreakciójából számítottunk ki - és annak az EC_S0 mértani középértéknek az összehasonlítása alapján, amelyet egyedül az A anyagra és egyedül a B anyagra adott válaszreakció figyelembe vételével számítottunk az egyes egyedi izolátumokra. Az összehasonlítás eredménye: t= 10,7373 statisztikai szignifikanciája magas. Ezenkívül az egyedi izolátumok várt és megfigyelt gátlása szignifikáns pozitív korrelációt mutat (r=0,4663 n=19-nél; p<0,05).

Az A és B anyag kombinációjának aktivitása a megfigyelt adatok jó egyezését mutatja a matematikailag levezetett regressziós vonallal (λ²=0,07391, megengedhető maximum 5,99%).

Az A és B anyag szinergizmusa valamennyi vizsgált izolátumban megfigyelhető mind az EC₅₀-, mind az ECgo-szinten (1. a 4. és 5. ábra izobologramjait).

Jelzések találhatók arra vonatkozóan, hogy fokozott antimaláriás kölcsönhatás áll fenn a vizsgált koncentrációtartományban az A’ és a B anyag között is. Az EC₅₀érték kevesebb, mint fele a monoanyagok gátlási profiljából számíthatónak (2. táblázat). Ez a hatás még kifejezettebb az EC₅₀-szinten. Mivel a megfigyelt és várt regressziók EC_5O±1 SE és EC₉₀±l SE-tartománya távol esik egymástól, a megfigyelt és a várt értékek közötti különbség jelentősen eltérőnek tekinthető.

HU 220 605 Bl

Ugyanez látható az A’ és B anyagkombináció hatására megfigyelhető EC₅₀ mértani közép - amelyet 21 egyedi izolátum válaszreakciója alapján számítottunk - és a várható EC₅₀ mértani középérték összehasonlítása alkalmával; az utóbbit az A’ és a B anyag kü- 5 lön alkalmazása esetében számítottuk ki az egyedi izolátumok válaszreakciója alapján. Ez az összehasonlítás a statisztikailag szignifikáns λ²=2,4257 értéket szolgáltatta. Hasonlóképpen jelentős különbség mutatkozott az EC₅₀-szinten is (λ²=6,0823). 1 (

Ábrák és táblázatok

1. ábra: A Plasmodium falciparum schizontaérésének gátlása (SMI) egyedül klorokinnel (C) és egyedül benflumatollal (B) és a várt gátlás 6,4:15 mol/mol klorokin-benflumetol keve- 1í rékkel (ECB) 19 természetes, tanzániai izolátumban.

2. ábra: A Plasmodium falciparum schizontaérésének gátlása (SMI) egyedül pironaridinnel (P) és egyedül benflumetollal (B) és a várt gátlás 2( 6,4:3 mol/mol pironaridin-benflumetol keverékkel (EPB) 21 természetes, tanzániai izolátumban.

3. ábra: A Plasmodium falciparum schizontaérésének gátlása (SMI) klorokin és benflumetol 2í 6,4:1,5 mol/mol arányú keverékével (OCB: megfigyelt adatok)/19 természetes, tanzániai izolátumban. ECB: várt regressziós vonal, amelyet a klorokinnel egyedül és a benflumetollal egyedül kapott eredményekből számítót- 3( tünk. Feltüntetjük a±l SE-tartományokat is

EC₅₀-re és ECgQ-re.

4. ábra: 19 tanzániai Plasmodium falciparum válaszreakciója klorokinre és benflumetolra (6,4:15 mol/mol) az ECso-szinten. A felvitt adatok EC₅₀-t annak az értéknek a %-ában fejezik ki, amelyet a megfelelő vegyülettel egyedül kapnánk. A vonal az összegezett aktivitás határát jelzi. A vonal alatti pontok a szinergizmusnak felelnek meg „o” a sorozat középértékét ábrázolja.

5. ábra: 19 tanzániai Plasmodium falciparum válaszreakciója klorokinre és benflumetolra (6,4:15 mol/mol) az EC^-szinten. A felvitt adatok az ECyo-t, annak az értéknek a %-ában fejezik ki, amelyet a megfelelő vegyülettel egyedül kapnánk. A vonal az összegzett aktivitás határát jelzi. A vonal alatti pontok a szinerglzmusnak felelnek meg. „o” a sorozat középértékét ábrázolja.

6. ábra: A Plasmodium falciparum schizontaérésének gátlása (SMI) pironaridin és benflumetol 6,4:3 mol/mol arányú keverékével (OCB: megfigyelt adatok) 21 természetes, tanzániai izolátumban. EPB: várt regressziós vonal, amelyet a pironaridinnel egyedül és a benflumetollal egyedül kapott eredményekből számítottunk. Feltüntetjük a±l SE-tartományokat is EC₅₀-re és EC^-re.

1. táblázat

Gátlási paraméterek a klorokin (egyedül), benflumetol (egyedül) és a (klorokin+benflumetol 6,4:15 mol/mol) kombináció lóg koncentráció/válaszreakció probit elemzéséből 19 friss, természetes, tanzániai Plasmodium falciparum izolátumból

Paraméter	Klorokin egyedül	Benflumetol egyedül	Klorokin+benflumetol mért	Klorokin+bcnflumetol várható
EC50 nmol/1 BMM	69,31	5,8347	0,4809	12,2228
Ε^ nmol/1 BMM	230,8806	16,5124	2,7958	36,2162
ECW nmol/1 BMM	613,6063	38,5639	11,7438	87,7880
a tengelymetszet b gradiens	0,4628 1,0692	2,8263 1,2321	3,8561 0,7282	2,0464 1,1799
Γ (megfigyelt adatpontok)	0,9853	0,9599	0,9797	-
λ2 megfigyelt heterogenitás megengedett maximum	2,4124 114	0,7180 9,49	0,0739 5,99
Regressziós képlet probit y=a+b-lnk-S

2. táblázat

Gátlási paraméterek a pironaridin (egyedül), benflumetol (egyedül) és a (pironaridin+benflumetol 6,4:3 mol/mol) kombináció lóg koncentráció/válaszreakció probit elemzéséből 21 friss, természetes, tanzániai Plasmodium falciparum izolátumból

Paraméter	Pironaridin egyedül	Benflumetol egyedül	Pironaridin+benflumetol mért	Pironaridin+benflumetol várható
EC5o nmol/1 BMM	18,0135	5,4922	5,3854	12,3300
ECjq nmol/1 BMM	100,5000	17,8021	21,8813	57,8447

HU 220 605 Β1

2. táblázat (folytatás)

Paraméter	Pironaridin egyedül	Benflumetol egyedül	Pironaridin-t-benflumetol mért	Pironaridin+benflumetol várható
ΕΟ,ρ nmol/1 BMM	408,2133	46,4401	68,6287	203,9913
a tengelymetszet	2,8439	3,1431	3,4603	2,9175
b gradiens	0,7456	1,0900	0,9143	0,8290
r (megfigyelt adatpontok)	0,9992	0,9204	0,9664	-
λ2 megfigyelt heterogenitás	0,0030	0,4813	1,4425	-
megengedett maximum	7,82	9,49	7,82	-

Következtetések

Az előbbiek alapján nyilvánvaló, hogy fokozott kölcsönhatás érvényesül az A és B anyagot, illetve az A’ és aB komponenst A: B=6,4:15, illetve A’: B=6,4:3 mólarányban tartalmazó kombinációkban az összetevők között in vitro a Plasmodium falciparum ellen. Az EC₅₀-, ECqo- és EC99-értékek szignifikánsan alacsonyabbak az additív kölcsönhatás alapján várt koncentrációknál, ami a valódi szinergizmus egyértelmű megnyilvánulása.

Klinikai farmakológiai vizsgálatok arra mutatnak, hogy az ajánlott dózisokkal végzett kombinált orális kezelés olyan A:B, illetve A’ :B mólarányokat idéz elő a vérben, amelyek tartósan fennállnak. Mindegyik vizsgált vegyület önmagában is hatásos antimaláriás szer és az in vitro kölcsönhatás valószínűsíti, hogy a terápiás alkalmazás hasonló előnyökkel jár.

2. példa

Tablettakészítés

A tabletta összetétele a következő:

benflumetol	120 mg
klorokin-dihidroklorid	20 mg
kukoricakeményítő	100 mg
dextrin	40 mg
Tween®	0,6 mg
15 %-os kukoricakeményítő-
paszta	„elegendő”
magnézium-sztearát	3 mg

A klorokin-dihidroklorid kristályokat százas lyukméretű szitán áttöqük. A benflumetol kristályokat hatvanas lyukméretű szitán áttöqük, majd összekeverjük a szilárd klorokinnel, keményítővel és dextrinnel. Ezt a keveréket negyvenes lyukméretű szitán háromszor áttöqük. Tween® -80-at adunk a keményítőpasztához, amelyet elkeverünk a fenti készítménnyel. Ezt a keveréket nedves granulálással granuláljuk, negyvenes lyukméretű szitán áttörjük, csökkentett nyomás mellett, 50-60 °C-on szárítjuk. Hozzáadjuk a magnézium-sztearátot és körülbelül 10 kN (10 · 10³ Pa) nyomással tablettákat préselünk.

Claims (4)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás gyógyászati készítmény előállítására, amelynek hatóanyagai szinergetikus hatást fejtenek ki

   25 malária ellen, azzal jellemezve, hogy az (I) képletű vegyület vagy gyógyászatilag elfogadható sója szinergetikusan hatásos mennyiségét legalább egy másik vegyület szinergetikusan hatásos mennyiségével kombináljuk, másik vegyületként klorokint, pironaridint, vagy

   30 ezek gyógyászati szempontból elfogadható sóit alkalmazva és a hatóanyagok e keverékét, adott esetben gyógyászati szempontból elfogadható adalék anyagok hozzáadásával, megfelelő dózisformára alakítjuk.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve,

   35 hogy az (I) képletű benflumetol vagy gyógyászati szempontból elfogadható sója szinergetikusan hatásos mennyiségét klorokin vagy gyógyászati szempontból elfogadható sója szinergetikusan hatásos mennyiségével kombináljuk.

   40
3. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az (I) képletű benflumetol vagy gyógyászati szempontból elfogadható sója szinergetikusan hatásos mennyiségét a pironaridin vagy gyógyászatilag elfogadható sója szinergetikusan hatásos mennyiségével kom45 bináljuk.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a hatóanyagok kombinációját adalék anyagok hozzáadásával tablettaformára alakítjuk.