HU220541B1 - Csatlakozóeszköz átviteltechnikai hálózatokhoz, különösen telefon- és adathálózatokhoz - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya csatlakozóeszköz átviteltechnikai hálózatokhoz,különösen telefon- és adathálózatokhoz. A csatlakozóeszköz egyrészt akapcsolódó csatlakozóeszközzel való együttműködéshez érintkezőelemeket(14), másrészt egy szigetelőanyagú testben öncsupaszoló összekötőkapcsokat (15) tartalmaz. Az összekötő kapcsok külön- külön vannakösszekötve az érintkezőelemekkel (14), és mind tartalmaznak legalábbegy olyan összekötő elemet (20), amelyben van egy kör alakbanmeghosszabbított rés (21) és két összekötő elemhez kapcsolódó, egymértani tengely (A) körül forgathatóan szerelt csatlakozóbetét (22).Ez a csatlakozóbetét (22) egy csatlakoztatandó villamos vezetéket betud tolni egy ilyen résbe (21). A találmány értelmében legalább azegyik csatlakozóbetétnél (22) az ehhez a csatlakozóbetéthez (22)tartozó két összekötő elem (20) el van szigetelve egymástól, és kétkülönálló érintkezőelemhez (14) van kötve úgy, hogy ez acsatlakozóbetét (22) önmagában két különböző összekötő kapocsnak (15)felel meg. A találmány szerinti csatlakozóeszköz különösentelefonhálózat csatlakozóaljzataként és csatlakozódugaszakéntalkalmazható. ŕ

Description

A találmány értelmében legalább az egyik csatlakozóbetétnél (22) az ehhez a csatlakozóbetéthez (22) tartozó két összekötő elem (20) el van szigetelve egymástól, és két különálló érintkezőelemhez (14) van kötve úgy, hogy ez a csatlakozóbetét (22) önmagában két különböző összekötő kapocsnak (15) felel meg.

A találmány szerinti csatlakozóeszköz különösen telefonhálózat csatlakozóaljzataként és csatlakozódugaszaként alkalmazható.

HU 220 541 B1

A leírás terjedelme 12 oldal (ezen belül 5 lap ábra)

HU 220 541 Β1

A találmány tárgya csatlakozó átviteltechnikái hálózatokhoz, különösen telefon- és adathálózatokhoz. A találmány tárgya általában csatlakozó valamilyen vevő jellegű készülék átviteltechnikai hálózathoz való csatlakoztatására, és elsősorban, de nem kizárólag telefon- és adathálózatokban kerül alkalmazásra, amelyekben az áramok gyengeáramok, és a feszültség nagyon kicsi.

Mint ismert, az ilyen csatlakozó két egymáshoz kapcsolt csatlakozóeszközből áll. Az egyik eszköz egy aljzat, amelyet egy alapon, például egy falon rögzítenek, a másik eszköz egy dugasz, amely ebbe az aljzatba bedugható, és a csatlakoztatandó vevőkészülék zsinórjára van szerelve.

Az ilyen csatlakozóeszköz - akár aljzatról, akár dugaszról van szó - egyrészt a kapcsolódó csatlakozóeszközzel való együttműködéshez érintkezőelemeket, másrész egy szigetelőanyagú testben összekötő kapcsokat tartalmaz. Az összekötő kapcsokat külön-külön villamos vezetők kötik össze az érintkezőelemekkel, és külön-külön villamos vezetékeket fogadnak be, amelyek biztosítják az egység áramellátását.

A jelen találmány elsősorban arra az esetre terjed ki, amelyben az alkalmazott összekötő kapcsok öncsupaszoló összekötő kapcsok, vagyis olyan összekötő kapcsok, amelyek önműködően biztosítják a csatlakoztatandó villamos vezetékek szigetelőanyagú burkolatának helyi eltávolítását, amikor ezek a villamos vezetékek szigetelt villamos vezetékek.

Ez áll fenn például az FR 2 702 096 számon közzétett francia szabadalom tárgyát képező csatlakozóaljzat esetében.

Általában a megvalósított öncsupaszoló összekötő kapcsok mind tartalmaznak legalább egy olyan összekötő elemet, amelyben van egy mértani tengely körül kör alakban meghosszabbított rés és két, e körül a mértani tengely körül kör alakban lépcsőzött összekötő elemhez koaxiálisán kapcsolódó csatlakozóbetét. A szóban forgó mértani tengelyre forgathatóan szerelt csatlakozóbetét egy villamos vezetéket be tud tolni mindegyik összekötő elem résébe. A csatlakozóbetétben evégett mindegyik összekötő elem résének megfelelően van egy nyílás, amelybe a villamos vezeték kapcsolódhat.

A gyakorlatban a szóban forgó FR 2 702 096 számú francia szabadalom szerint az ugyanahhoz a csatlakozóbetéthez hozzárendelt két összekötő elem villamosán össze van kötve egymással, és a két összekötő elem közül az egyik a fent leírt módon lehetővé teszi az egység áramellátását biztosító villamos vezeték csatlakoztatását, míg a másik kívánat esetén lehetővé teszi ezen a szinten valamilyen javítás elvégzését.

Ebből következik, hogy önmagában mindegyik csatlakozóbetét csak egy összekötő kapocsnak felel meg, vagy más szavakkal, annyi csatlakozóbetétre van szükség, ahány összekötő kapocs van.

Ez az elrendezés eddig kielégítő volt és még jelenleg is kielégítő, de az alkalmazandó csatlakozóbetétek viszonylag nagy száma miatt viszonylag terjedelmes és drága megvalósításokat okoz.

Találmányunk célja általában olyan elrendezés, amely lehetővé teszi ennek a hátránynak a jelentős mérséklését, és ezenkívül más előnyökkel is jár.

Ezt a feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy a csatlakozóeszköz - aljzat vagy dugasz egyrészt a kapcsolódó csatlakozóeszközzel való együttműködéshez érintkezőelemeket, másrész egy szigetelőanyagú testben összekötő kapcsokat tartalmaz. Az összekötő kapcsokat külön-külön villamos vezetők kötik össze az érintkezőelemekkel. Az összekötő kapcsok mind tartalmaznak legalább egy olyan összekötő elemet, amelyben van egy mértani tengely körül kör alakban meghosszabbított rés és két, e körül a mértani tengely körül kör alakban lépcsőzött összekötő elemhez koaxiálisán kapcsolódó csatlakozóbetét. A szóban forgó mértani tengelyre forgathatóan szerelt csatlakozóbetét egy villamos vezetéket be tud tolni mindegyik összekötő elem résébe. A csatlakozóbetétben evégett mindegyik összekötő elem résének megfelelően van egy nyílás, amelybe a villamos vezeték kapcsolódhat. Legalább az egyik csatlakozóbetétnél az ehhez a csatlakozóbetéthez tartozó két összekötő elem el van szigetelve egymástól, és két különálló érintkezőelemhez van kötve úgy, hogy ez a csatlakozóbetét önmagában két különböző összekötő kapocsnak felel meg.

Előnyös módon valamennyi csatlakozóbetét így van kialakítva. így a csatlakozóbetétek szükséges száma a felére csökken.

Ennek előnyös eredménye az egység bonyolultságának jelentős csökkenése és/vagy az összekötő kapcsok könnyebb beépíthetősége, valamint a költségek jelentős csökkenése. Aljzat esetében további előnyként jelentkezik a paraáthallás jelentős csökkenése.

Ha telefonhálózati berendezésről van szó, akkor ugyanannak az érpárnak a két villamos vezetéke előnyös módon két egymáshoz nagyon közel lévő összekötő kapocshoz csatlakoztatható. Ehhez elegendő, hogy a vezetékek ugyanannak a csatlakozóbetétnek a két nyílásába kerüljenek.

így a villamos vezetékek ugyan először össze vannak sodorva az áthallás minimálása végett, de a találmány értelmében a két szóban forgó összekötő kapocs közelsége révén kisebb annak a szakasznak a hossza, amelyen el kell választani őket egymástól, hogy egy csatlakozókapocshoz csatlakoztathatók legyenek. Emellett előnyös módon csökken az ezzel az elválasztással kapcsolatos - általában paraáthallásnak nevezett - áthallás helyi kialakulásának veszélye.

Találmányunkat, a találmány jellemzőit és előnyeit annak példaképpeni kiviteli alakjai kapcsán ismertetjük részletesebben ábráink segítségével, amelyek közül az

1. ábra egy találmány szerinti csatlakozóeszköz perspektivikus képe, a

2. ábra egy robbantott ábra, a

3. ábra az 1. ábra III—III metszésvonala szerinti nagyított hosszmetszet, a

4. ábra a csatlakozóeszközben lévő szigetelőanyagú test egyik alkotórészének perspektivikus képe az 1. és 2. ábra méretarányában, a

HU 220 541 Bl

2. ábrán látható IV nyíl szerinti hátulnézetben, az

5. ábra ennek a résznek a 4. ábra V-V metszésvonala szerinti nagyított keresztmetszete, a

6. ábra a szigetelőanyagú test egy másik alkotórészének perspektivikus képe az 1. és 2. ábra méretarányában, a 2. ábrán látható VI nyíl szerinti alulnézetben, külön ábrázolva, a

7. ábra a 6. ábra szerinti rész egy részletének a

VII-VII metszés vonala szerinti nagyított keresztmetszete, a

8. ábra az ugyancsak a találmány szerinti csatlakozóeszközben lévő egyik csatlakozóbetét perspektivikus felülnézete, a 2. ábrával megegyező tájolásban, a

9. ábra a 8. ábra szerinti csatlakozóbetét perspektivikus alulnézete a 8. ábrán lévő IX nyíl irányában, a

10. ábra a 8. ábra szerinti csatlakozóbetét X-X metszésvonal szerinti tengelyirányú nagyított metszete, a

11. ábra a 8. ábra szerinti csatlakozóbetétnek a

10, ábrán lévő XI nyíl irányú nézete a hozzá kapcsolódó két összekötő elemmel, a

12. ábra a találmány szerinti csatlakozóeszköz különböző összekötő elemeit tartalmazó lapok perspektivikus képe más méretarányban, a

13. ábra a 12. ábra szerinti lapok egy részének perspektivikus képe, a

14. ábra a 12. ábra szerinti lapok egy másik részének perspektivikus képe, a

15. ábra a találmány szerinti csatlakozóeszköz egy másik kiviteli alakjának perspektivikus képe, a

16. ábra a 15. ábra szerinti csatlakozóeszköz robbantott ábrája, a

17. ábra a 15. ábra szerinti csatlakozóeszközben lévő két összekötő elemet tartalmazó lapok nagyított perspektivikus képe a megfelelő csatlakozóbetéttel.

Az 1-14. ábra elsősorban arra az esetre vonatkozik, amelyben a találmány szerinti csatlakozóeszköz egy 10 csatlakozóaljzat.

Ez a 10 csatlakozóaljzat, amint ez az ábrákon látható, az önmagában ismert módon egy szigetelőanyagú 11 csatlakozótestben tartalmaz egyrészt a 3. ábrán szaggatott vonalakkal vázlatosan, részben ábrázolt 13 csatlakozódugasz befogadására egy 12 dugaszhüvelyt, amelyben a 13 csatlakozódugasz által képzett, kapcsolódó csatlakozóelemmel való együttműködés végett 14 érintkezőelemek vannak, másrészt tartalmaz 15 összekötő kapcsokat, amelyek, mint ezt később részletesen taglaljuk, külön-külön a 14 érintkezőelemekhez vannak kötve a 16 villamos vezetőkkel.

Ez a 10 csatlakozóaljzat a 18 villamos vezetékeket tartalmazó átviteltechnikai hálózat egy készülékéhez szolgál. Ebben az esetben, például egy telefonhálózat esetében ezek a 18 villamos vezetékek rendszerint kettesével össze vannak sodorva és 19 érpárokat képeznek.

Az áttekinthetőség érdekében az 1. ábrán a 18 villamos vezetékeknek csak egy 19 érpárját ábrázoltuk.

Például 18 villamos vezetékekből álló négy 19 érpár esetén kétszer annyi 15 összekötő kapocs és 14 érintkezőelem szükséges, mivel minden 18 villamos vezetékhez kell egy 15 összekötő kapocs és egy 14 érintkezőelem. A gyakorlatban a 18 villamos vezetékek szigetelt villamos vezetékek.

Az ábrázolt kiviteli alakban egyébként a 14 érintkezőelemeket fémnyelvek képezik, amelyek kissé ferdén helyezkednek el a 12 dugaszhüvelyben.

A fent leírtak önmagukban jól ismertek, és ezért ezeket tovább nem részletezzük.

Ugyancsak önmagában ismert módon a 15 összekötő kapcsok öncsupaszoló összekötő kapcsok. Pontosabban: az FR 2 623 024 számon közzétett francia szabadalomban leírt típusú összekötő kapcsokról van szó.

Ezek a 15 összekötő kapcsok mind tartalmaznak legalább egy olyan 20 összekötő elemet, amelyben van egy A mértani tengely körül kör alakban meghosszabbított 21 rés és két, az A mértani tengely körül kör alakban lépcsőzött 20 összekötő elemhez koaxiálisán kapcsolódó 22 csatlakozóbetét. Az A mértani tengelyre forgathatóan szerelt 22 csatlakozóbetét egy 18 villamos vezetéket be tud tolni mindegyik 20 összekötő elem 21 résébe. A 22 csatlakozóbetétben evégett mindegyik 20 összekötő elem 21 résének megfelelően van egy 23 nyílás, amelybe a 18 villamos vezeték kapcsolódhat.

Az A mértani tengelyeket az 1., 2., 3., 8., 9., 10. és 12. ábrán pontvonalakkal ábrázoltuk, míg all. ábrán az egyik A mértani tengely döféspontja látható.

A találmány értelmében legalább az egyik 22 csatlakozóbetétnél az ehhez a 22 csatlakozóbetéthez tartozó két 20 összekötő elem el van szigetelve egymástól, és különböző 14 érintkezőelemekhez csatlakozik, úgyhogy ez a 22 csatlakozóbetét két különálló 15 összekötő kapocsnak felel meg.

Előnyös módon az ábrázolás szerint mindegyik 22 csatlakozóbetét így van kialakítva. Ez azt jelenti, hogy nyolc 15 összekötő kapocshoz a találmány értelmében csak négy 22 csatlakozóbetét van.

Az ábrázolt kiviteli alakban és a fent említett FR 2 623 024 számú francia szabadalom szerint az ugyanahhoz a 22 csatlakozóbetéthez tartozó két 20 összekötő elem lapos, és megfelelő A mértani tengelyhez képest keresztirányban van elhelyezve.

A gyakorlatban ez a két 20 összekötő elem egy-egy külön 25 fémlaphoz van hozzárendelve, amelyek egy darabként kiképezve képezik a megfelelő 16 villamos vezetőket és ezek folytatásaként a szóban forgó 14 érintkezőelemeket.

Ugyancsak a gyakorlatban az ugyanahhoz a 22 csatlakozóbetéthez tartozó két 20 összekötő elem a megfelelő A mértani tengely körül egymással átmérősen szemben van elhelyezve.

Valamennyi 20 összekötő elem alapjában azonos típusú. Ezekben a 20 összekötő elemekben a 21 rés két, 26, 27 nyelvet határol. Ezek közül a sugárirányban belső, 26 nyelv lényegében kör alakúan követi a 21 rést,

HU 220 541 Bl míg a sugárirányban külső, 27 nyelvnek szélesebb kontúqa van.

A 20 összekötő elemek 21 résének torkolata előnyös módon kifelé tágul, hogy könnyebbé váljon egy 18 villamos vezeték bevezetése.

A különböző 22 csatlakozóbetétek azonosak egymással. Mindegyiknek van egy henger alakú, keresztmetszetben kör alakú 28 fejrésze, amelynek a felületében csavarfejhez hasonlóan 29 horony van az egység forgatásának megkönnyítése végett.

A 28 fejrészben van továbbá excentrikus helyzetben két 23 nyílás, amelyek a megfelelő 20 összekötő elemekhez vannak hozzárendelve. Ezek a 23 nyílások - ugyanúgy, mint a 20 összekötő elemek - egymással átmérősen szemben vannak elhelyezve, és párhuzamosak a megfelelő A mértani tengellyel.

A 22 csatlakozóbetéteknek mindegyik hozzájuk tartozó 20 összekötő elemhez van egy 30 orra. A 30 orrok tengelyirányban a 20 összekötő elemeknél alacsonyabban vannak, hogy alá kerüljenek egy ilyen 20 összekötő elemnek, amely számára a megfelelő 23 nyílás átér.

így mindegyik 22 csatlakozóbetét két 30 orrot hordoz, amelyek - ugyanúgy, mint a 20 összekötő elemek és 23 nyílások - egymással átmérősen szemben vannak elhelyezve.

A gyakorlatban a 30 orrok sugárirányban, egymásnak háttal állnak ki egy központos 31 magtól, amely tengelyirányban áll ki a 22 csatlakozóbetét 28 fejrészének alsó felületéből.

A 30 orrokat ettől a 28 fejrésztől egy-egy 32 rés választja el, amely a megfelelő 23 nyílást keresztirányban metszi, és amelybe a szóban forgó 20 összekötő elem benyúlik.

A leírtakból következik, hogy az ábrázolt kiviteli alakban minden 15 összekötő kapocsnak csak egy 20 összekötő eleme van, és hogy ezek a 15 összekötő kapcsok páronként kapcsolódnak a 22 csatlakozóbetétekhez.

Az ábrázolt kiviteli alakban a különböző 20 összekötő elemeket képező 25 fémlapok két rétegre vannak osztva. Például az ábrázolt módon e között a két réteg között egy helyen, ahol a 16 villamos vezetők korbáccsá csoportosulnak át a 14 érintkezőelemek folytonos kialakítása végett, van egy szigetelőanyagú 34 lapocska. Ez a szigetelőanyagú, viszonylag vékony és lapos 34 lapocska a 2. és 12. ábrán ábrázolt kiviteli alakban lényegében négyszög alakú, a gyakorlatban téglalap alakú, és természetesen egészében all csatlakozótest kontúrján belül van.

A gyakorlatban ezen a szigetelőanyagú 34 lapocskán túl vannak a 14 érintkezőelemek a hozzájuk rendelt 25 fémlapokhoz képest meghajlítva és így azokkal lényegében lapszöget képezve, hogy ferdén terjedjenek ki a 12 dugaszhüvelybe.

Egy nem ábrázolt kiviteli alakban mindegyik 25 fémlap legalább részben szigetelve van, vagy úgy, hogy egyes részei szigetelő lakkal vannak bevonva, vagy úgy, hogy egyes részeire szigetelő műanyag van öntve. Ezután a 25 fémlapokat egymásra helyezzük vagy összeszereljük.

így például, amint ezt a 13. és 14. ábrán pontvonallal ábrázoltuk, a két réteg, amelyek között a különböző 20 összekötő elemeket képező 25 fémlapok eloszlanak, két különálló, Bl, B2 szalagból van kivágva.

Az ugyanabból a Bl, B2 szalagból származó 25 fémlapok együttes kezelésének megkönnyítése végett ennek a szalagnak egy vágható, a szóban forgó 25 fémlapok számára közös része időlegesen megmaradhat, például a megfelelő 14 érintkezőelemek oldalán, és csak később, a 25 fémlapok szétválasztása után szüntetjük meg.

Az ábrázolt kiviteli alakban a találmány szerinti 10 csatlakozóaljzat 11 csatlakozótestének két, 11 A, 11B részteste van, és ezek között vannak laposan elhelyezve a különböző 20 összekötő elemeket képező 25 fémlapok. A11A résztest fogadja be a 25 fémlapokat, oldalt tartalmazza a 12 dugaszhüvelyt. A 11B résztest felületén férhet hozzá a 15 összekötő kapcsokhoz a használó.

A 11A résztest tartalmaz egy 35 lapot, amelyre a 11B résztest rá van helyezve, valamint tartalmaz az ezzel a 35 lappal oldalt, az egyik pereme mentén szomszédos 36 hátrészt. A 36 hátrész jóval magasabb a 35 lapnál, és benne van kialakítva a 12 dugaszhüvely.

A gyakorlatban a 11A résztest 35 lapjának és a 11B résztestnek azonos a kontúrja, és ez a kontúr négyszög alakú. A 22 csatlakozóbetétek szabadon foroghatnak a 35 lap és a 11B résztest között.

Az ábrázolt kiviteli alakban a használó a 11B résztest oldala felől férhet hozzá a 15 összekötő kapcsokhoz, tehát a 22 csatlakozóbetétekhez is. Részletesebben: ebben a kiviteli alakban all csatlakozótestben a 22 csatlakozóbetétek számával azonos számú 37 fészek van, amelyekbe a 22 csatlakozóbetétek 28 fejrésze forgathatóan van beszerelve, és ott tengelyirányban egy keresztirányú 38 vállal megtámasztva. Ennek megfelelően all csatlakozótest 11A résztestének 35 lapjában 39 fészkek vannak, amelyekben a 22 csatlakozóbetét 30 orrai szögelmozdulást végeznek, és ott tengelyirányban egy 40 vállal vannak megtámasztva. A 37 fészkek és a 39 fészkek például az ábrázolás szerint egy négyzet csúcsaiban helyezkednek el.

Az ábrázolt kiviteli alakban a 39 fészkekben egymással átmérősen szemben 41 kiugrások vannak a 22 csatlakozóbetétek egyik és másik irányú szögelmozdulásának határolása végett.

Ezenkívül ebben a kiviteli alakban all csatlakozótestnek legalább az egyik 11 A, 11B résztestén, a gyakorlatban mindkét résztestén az egymás felé mutató felületekből 42A, 42B bordák állnak ki. Ezek biztosítják a közéjük helyezett 25 fémlapok rögzítését és szigetelését.

A 11B résztesten két 42B borda vége biztosítja a szigetelőanyagú 34 lapocska rögzítését és helyben tartását.

Az ábrázolt kiviteli alakban a használó all csatlakozótestnek a 12 dugaszhüvellyel ellentett oldala felől férhet hozzá a 15 összekötő kapcsokhoz, tehát a 22 csatlakozóbetétekhez is. Más szavakkal kifejezve, a 12 dugaszhüvely ebben a kiviteli alakban all csatlakozótest 11A részteste 35 lapjának alsó oldalára nyílik.

Egy másik változat szerint a használó a 12 dugaszhüvely felől férhet hozzá a 15 összekötő kapcsokhoz. Ezek eloszthatók a két oldalon is.

HU 220 541 Bl

Végül az ábrázolt kiviteli alakban all csatlakozótest két alkotórésze, a 11A és 11B résztest egyszerű összepattintással van összekötve. Evégett a 11B résztestből a 11A résztest 36 hátrészével érintkező egyik peremén két rugalmasan deformálható 43 köröm áll ki. A 43 körmök horog alakúak, és szereléskor a 36 hátrészen az ebből a célból kiképzett két 44 horonyba kapcsolódnak úgy, hogy az ebből a célból a 44 hornyokban kialakított 45 bemetszésekhez érjenek.

Ennek az összeszerelésnek a folyamán egyszerűen egymásra helyezzük all csatlakozótest 11A résztestét, a 25 fémlapokat az ábrázolt kiviteli alakban az általuk képzett két réteg közötti, szigetelőanyagú 34 lapocskával együtt, a 22 csatlakozóbetéteket ferdén a hozzájuk tartozó 20 összekötő elemek között, valamint all csatlakozótest 11B résztestét. Ezt a 2. ábrán az FI nyíl jelöli.

Egy másik változat szerint all csatlakozótest két alkotórésze, a 11A és 11B résztest összeköthető hegesztéssel és/vagy korcolással.

A találmány szerinti 10 csatlakozóaljzatot a használathoz a vezetékek bekötése előtt vagy után egy nem ábrázolt alapzatra, például falra erősítjük.

A vezetékbekötéskor az egy 19 érpárhoz tartozó két 18 villamos vezetéket rendszerint ugyanannak a 22 csatlakozóbetétnek a két 23 nyílásába dugjuk be, ahogyan ez az 1. ábrán egy 19 érpár esetében látható.

Ezután, amint ezt a 11. ábrán az F2 nyíl mutatja, ezt a 22 csatlakozóbetétet a megfelelő A mértani tengely körül elforgatjuk. Ennek következtében a hozzá kapcsolódó két 18 villamos vezeték a megfelelő két 20 összekötő elem 21 résébe kényszerül. Ennek eredményeként szigetelőanyagú burkolatuk helyi elmozdulása miatt ezek a 18 villamos vezetékek helyileg lecsupaszolódnak.

A két 18 villamos vezeték így érintkezésbe kerül annak a 21 résnek a 26,27 nyelvével, amelybe be van dugva. Ily módon az ugyanahhoz a 22 csatlakozóbetéthez kapcsolt két 18 villamos vezeték villamosán két különböző 16 villamos vezetőhöz, tehát két 14 érintkezőelemhez van kötve. A 14 érintkezőelemek mint különálló elemek egyenként két különböző 15 összekötő kapocsnak felelnek meg.

A 15-17. ábrán az az eset látható, amelyben a találmány szerinti csatlakozóeszköz egy csatlakozódugasz, és például a 13 csatlakozódugasz képezi az előző, 10 csatlakozóaljzathoz tartozó csatlakozóeszközt.

Ugyanúgy, mint a 10 csatlakozóaljzat, ez a 13 csatlakozódugasz is tartalmaz az önmagában ismert módon egyrészt a kapcsolódó csatlakozóeszközzel, azaz a 10 csatlakozóaljzattal való együttműködéshez 14’ érintkezőelemeket (16. ábra), másrészt egy szigetelőanyagú 11’ csatlakozótestben 15 összekötő kapcsokat, amelyek külön-külön a 14’ érintkezőelemekhez vannak kötve a 16’ villamos vezetőkkel.

A később részletesebben leírandó módon a 14’ érintkezőelemek az 50 toldalékban vannak elhelyezve. Az 50 toldalék all’ csatlakozótestből kiáll. A 13 csatlakozódugaszt az 50 toldalékkal lehet a 10 csatlakozóaljzathoz, pontosabban az ebből a célból a 10 csatlakozóaljzatban kialakított 12 dugaszhüvelyhez csatlakoztatni.

A 15 összekötő kapcsok - amelyek száma nyolc úgy, mint a csatlakozóaljzat esetében - azonosak a 10 csatlakozóaljzat 15 összekötő kapcsaival. Ezért ezeket itt azonos hivatkozási jellel jelöltük. Ugyanez vonatkozik minden elemre, amely azonos a 10 csatlakozóaljzatban és a 13 csatlakozódugaszban.

így a 13 csatlakozódugasz 15 összekötő kapcsai mind tartalmaznak - úgy, mint a csatlakozóaljzat esetében - egy 20 összekötő elemet, amelyben van egy A mértani tengely körül kör alakban meghosszabbított rés és két, az A mértani tengely körül kör alakban lépcsőzött, a gyakorlatban egymással átmérősen szemben lévő 20 összekötő elemhez koaxiálisán kapcsolódó csatlakozóbetétet. A 23 nyílásokkal és 30 orrokkal ellátott, az A mértani tengely körül forgathatóan szerelt 22 csatlakozóbetét egy 18’ villamos vezetéket be tud tolni a megfelelő két 20 összekötő elem 21 résébe.

A találmány értelmében - úgy, mint a csatlakozóaljzat esetében - legalább az egyik 22 csatlakozóbetétnél, a gyakorlatban mindkettőnél az ehhez a 22 csatlakozóbetéthez tartozó két 20 összekötő elem el van szigetelve egymástól, és különböző 14 érintkezőelemekhez csatlakozik, úgyhogy ez a 22 csatlakozóbetét két különálló 15 összekötő kapocsnak felel meg.

A 13 csatlakozódugasz nyolc 15 összekötő kapcsához tehát - úgy, mint a csatlakozóaljzat esetében - a találmány értelmében csak négy 22 csatlakozóbetét van.

Úgy, mint a csatlakozóaljzat esetében, az ugyanahhoz a 22 csatlakozóbetéthez tartozó két 20 összekötő elem lapos, és a megfelelő A mértani tengelyhez képest keresztirányban van elhelyezve. Mindegyik 20 összekötő elem két külön 25 fémlaphoz van hozzárendelve, amelyek egy darabként együtt képezik a megfelelő 16’ villamos vezetőket.

A 13 csatlakozódugasz esetében a különböző 20 összekötő elemeket képező 25 fémlapok az ábrázolt kiviteli alakban egy síkban, egy rétegben helyezkednek el, de egy másik változat szerint - úgy, mint a csatlakozóaljzat esetében - elhelyezhetők két rétegben és/vagy egymásra helyezhetők vagy szerelhetők. Ekkor viszont legalább az egyiket helyileg szigetelni kell.

Az ábrázolt kiviteli alakban mindegyik 14’ érintkezőelem a megfelelő 16’ villamos vezető végének helyi, általában U alakú deformálása útján van kialakítva (16. és 17. ábra).

Úgy, mint a csatlakozóaljzat esetében, a 13 csatlakozódugasz 11’ csatlakozóteste az ábrázolt kiviteli alakban két, ll’A, ll’B résztestből áll, amelyek között laposan vannak elhelyezve a különböző 20 összekötő elemeket képező 25 fémlapok. A 11’A résztest a 35 ’ lap révén talpat képez, amelyhez oldalt vele egy darabként kapcsolódik az 50 toldalék. A 11 ’B résztest sapkát képez, amelynek a felületén a használó hozzáférhet a 15 összekötő kapcsokhoz.

Az ábrázolt kiviteli alakban a 25 fémlapok befogadása végett a 11 ’A résztest 35 ’ lapjában 54 fészkek vannak eltolva ahhoz a felülethez képest, amelyen a 11 ’ A résztest a 1ΓΒ résztesthez kapcsolódik, és ugyanúgy, mint a csatlakozóaljzat esetében, a 22 csatlakozóbetétek szabadon elforoghatnak a 35’ lap és a ll’B résztest között.

HU 220 541 Bl

Úgy, mint a csatlakozóaljzat esetében, a 11 ’A résztest 35’ lapjában 37’ fészkek vannak 22 csatlakozóbetétek befogadására, és 39’ fészkek vannak a 11 ’B résztestben, amelyek egy négyzet csúcsaiban helyezkednek el.

Az 50 toldalékban belül egy 55 fészek van, amelybe a 16’ villamos vezetők kapcsolódnak, és amely az ezek által hordozott 14’ érintkezőelemek számára kifelé nyitott az 56 réseken át. Minden 14’ érintkezőelemhez van egy 56 rés, hogy ezekhez a 14’ érintkezőelemekhez hozzáférhessenek a kapcsolódó csatlakozóeszköz, vagyis a 10 csatlakozóaljzat 14 érintkezőelemei.

Az ábrázolt kiviteli alakban az 56 rések all’ csatlakozótestnek arra az oldalára nyílnak, mely felé a 11 ’B résztest kiterjed.

Más szavakkal, az ábrázolt kiviteli alakban a 13 csatlakozódugasz 15 összekötő kapcsaihoz a használó a 11’ csatlakozótestnek arról az oldaláról férhet hozzá, amelyen maguk a 14’ érintkezőelemek hozzáférhetnek a kapcsolódó csatlakozóeszköz, a 10 csatlakozóaljzat 14 érintkezőelemeihez, de, mint a csatlakozóaljzat esetében, a használó hozzáférhet ezekhez a 15 összekötő kapcsokhoz a 11’ csatlakozótest ellentett oldaláról, vagy pedig a 15 összekötő kapcsok el lehetnek osztva a 11’ csatlakozótest két oldalára.

Végül - úgy, mint a csatlakozóaljzat esetében - a 11’ csatlakozótest két alkotórésze, a 11A és 11B résztest összeköthető egyszerű összepattintással és/vagy hegesztéssel, például ultrahangos hegesztéssel és/vagy korcolással.

Az ábrázolt kiviteli alakban a toldalék által képzett 55 fészek egy 58 bemetszéssel az 56 rések oldalára nyílik, és zárásához a 11 ’B résztesten van egy megfelelő kiálló 59 lemez.

Magától értetődik, hogy a jelen találmány nem korlátozódik a leírt és ábrázolt kiviteli alakokra, hanem kiterjed minden megvalósítási változatra.

így a találmány szerinti csatlakozóeszköz ellátható kívánat szerint elsősorban valamilyen járulékos összekötő kapoccsal, amely ezt a csatlakozóeszközt földeli. Ez lehet például a leírt és ábrázolt típusú öncsupaszoló összekötő kapocs vagy egy egyszerű hagyományos összekötő kapocs.

Ha öncsupaszoló összekötő kapocsról van szó, akkor a megfelelő csatlakozóbetéthez csak egy összekötő elem tartozhat.

Egyébként az összekötő elemek és az érintkezőelemek közé kerülő villamos vezetők kívánat esetén felhasználhatóak helyi kompenzálóelemek, mégpedig a paraáthallás csökkentését lehetővé tevő kapacitív elemek helyi létrehozására. Ezek áramútja tehát nem egyezik meg szükségképpen az ábrázolttal.

Ezenkívül kívánt esetben az alkalmazott csatlakozóbetétek azonosítás céljából elláthatók jelzésekkel. Például mindegyik csatlakozóbetét két különböző színre színezhető, ami az érvényes anyagkódok szerint összesen nyolc színt jelent.

Ha a találmány szerinti csatlakozóeszköz viszont csak négy érintkezőt tartalmaz, akkor a dugaszban csak két csatlakozóbetét van, vagyis két érintkezőre egy csatlakozóbetét, de a csatlakozóaljzat a hagyományos módon a kívánat esetén érintkezőkként egy csatlakozóbetétet tartalmazhat, hogy javításokat lehessen végezni.

Végül akár aljzatról, akár dugaszról van szó, a találmány szerinti csatlakozóeszköz kívánat esetén az ámyékolási követelmények teljesítése végett legalább részben bevonható fémmel.

Claims (12)

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Csatlakozóeszköz átviteltechnikai hálózatokhoz, amely egyrészt a kapcsolódó csatlakozóeszközzel való együttműködéshez érintkezőelemeket (14, 14’), másrészt egy szigetelőanyagú testben (11, 11’) összekötő kapcsokat (15) tartalmaz, amely összekötő kapcsokat külön-külön villamos vezetők (16, 16’) kötik össze az érintkezőelemekkel (14, 14’), és amelyek mind tartalmaznak legalább egy olyan összekötő elemet (20), amelyben van egy mértani tengely (A) körül kör alakban meghosszabbított rés (21) és két, e körül a mértani tengely (A) körül kör alakban lépcsőzött összekötő elemhez koaxiálisán kapcsolódó, mértani tengely (A) körül forgathatóan szerelt csatlakozóbetét (22), és ez a csatlakozóbetét (22) egy villamos vezetéket (18, 18’) be tud tolni mindegyik összekötő elem (20) résébe (21), és evégett a csatlakozóbetétben (22) mindegyik összekötő elem (20) résének (21) megfelelően van egy nyílás (23), amelybe a villamos huzal (18) kapcsolódhat, azzal jellemezve, hogy legalább az egyik csatlakozóbetétnél (22) az ehhez a csatlakozóbetéthez (22) tartozó két összekötő elem (20) el van szigetelve egymástól, és két különálló érintkezőelemhez (14, 14’) van kötve úgy, hogy ez a csatlakozóbetét (22) önmagában két különböző összekötő kapocsnak (15) felel meg.

2. Az 1. igénypont szerinti csatlakozóeszköz, azzal jellemezve, hogy a csatlakozóbetéthez (22) tartozó két összekötő elem (20) lapos, és megfelelő mértani tengelyhez (A) képest keresztirányban van elhelyezve, és a csatlakozóbetét (22) mindegyik összekötő elem (20) számára el van látva egy orral (30), amely tengelyirányban a összekötő elemeknél (20) alacsonyabban van, hogy alá kerüljön egy ilyen összekötő elemnek (20), amely számára a megfelelő nyílás (23) átér.

3. A 2. igénypont szerinti csatlakozóeszköz, azzal jellemezve, hogy a csatlakozóbetét (22) orrai (30) egy központos magtól (31) állnak ki, amely tengelyirányban áll ki a csatlakozóbetét (22) fejrészének (28) alsó felületéből.

4. A 2. vagy 3. igénypontok bármelyike szerinti csatlakozóeszköz, azzal jellemezve, hogy a csatlakozóbetéthez (22) kapcsolódó két összekötő elem (20), valamint ennek a csatlakozóbetétnek (22) a két nyílása (23) és két orra (30) egymással átmérősen szemben van elhelyezve.

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti csatlakozóeszköz, azzal jellemezve, hogy a csatlakozóbetéthez (22) kapcsolódó két összekötő elem (20) egy-egy külön fémlaphoz (25) van hozzárendelve, amelyek a megfelelő villamos vezetőket (16) képezik.

6. Az 5. igénypont szerinti csatlakozóeszköz, azzal jellemezve, hogy a fémlapok (25), amelyekhez a csatla6

HU 220 541 Bl kozóbetéthez (22) kapcsolódó összekötő elemek (20) tartoznak, maguk képezik a megfelelő érintkezőelemeket (14,14’) is.

7. Az 1-6. Igénypontok bármelyike szerinti csatlakozóeszköz, azzal jellemezve, hogy mindegyik alkalmazott csatlakozóbetétnél (22) a két összekötő elem (20) el van szigetelve egymástól, és különböző érintkezőelemekre (14) van kötve.

8. Az 5-7. igénypontok bármelyike szerinti csatlakozóeszköz, azzal jellemezve, hogy a csatlakozótestnek (11, 11’) két részteste van (11 A, 1ΓΑ; 11B, ll’B), amelyek egymáshoz vannak kötve, és közöttük vannak laposan elhelyezve az összekötő elemeket (20) képező fémlapok (25); az egyik résztest (11 A, ll’A) fogadja be a fémlapokat (25), a másik résztest (1 IB, 11 ’B) felületén férhet hozzá a összekötő kapcsokhoz (15) a használó.

9. A 8. igénypont szerinti csatlakozóeszköz, azzal jellemezve, hogy a csatlakozótestet (11, 11’) képező, legalább az egyik résztesten (11 A, 1ΓΑ; 1 IB, 11 ’B) az egymás felé mutató felületekből bordák (42A, 42B) állnak ki, amelyek biztosítják a közéjük helyezett fémlapok (25) rögzítését.

10. A 9. igénypont szerinti csatlakozóeszköz, azzal jellemezve, hogy a fémlapok (25) befogadása végett a csatlakozótestet (11, 11’) képező, legalább az egyik résztestben (11 A, ll’A; 11B, ll’B) fészkek (54) vannak eltolva ahhoz a felülethez képest, amelyen a résztest (ll’A) a résztesthez (ll’B) kapcsolódik.

11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti csatlakozóeszköz, azzal jellemezve, hogy csatlakozóaljzat (10) esetében az érintkezőelemek (14) egy csatlakozódugasz (13) befogadására alkalmas dugaszhüvelyben (12) vannak.

12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti csatlakozóeszköz, azzal jellemezve, hogy csatlakozódugasz (13) esetében az érintkezőelemek (14’) egy toldalékban (50) vannak elhelyezve, amely a csatlakozótestből (1Γ) kiáll, és amelynek révén a csatlakozódugasz (13) egy csatlakozóaljzathoz (10) csatlakoztatható.