HU219871B

HU219871B - Eljárás csatlakozóvezeték fővezetékhez csatlakoztatására

Info

Publication number: HU219871B
Application number: HU9602493A
Authority: HU
Inventors: Sandrine Stringhetta
Original assignee: Gaz De France
Priority date: 1995-09-12
Filing date: 1996-09-11
Publication date: 2001-08-28
Also published as: HUP9602493A1; FR2738614B1; HU9602493D0; DE69608379D1; SK283787B6; FR2738614A1; EP0762039B1; EP0762039A1; DE69608379T2; SK115996A3; CZ266896A3; ATE193111T1; CZ290257B6

Abstract

A találmány tárgya eljárás egy csatlakozóvezeték (12) felszínrőltörténő csatlakoztatására egy főcsővezetékhez. A találmány szerintieljárás során kialakítanak egy munkagödröt (2), amely egy föld alattijárathoz kapcsolódik. A munkagödörben (2) elhelyezik acsatlakozóvezetéket (12) oly módon, hogy annak első vége (62) afelszínen van, a járat pedig egy nyílással (53) rendelkezik amunkagödörrel (2) ellentétes oldalon, a csatlakozóvezeték második vége(64) e nyílásban (53) helyezkedik el. Ezt követően csatlakoztatják acsatlakozóvezeték első végét (62) egy leágazási ponthoz. Behelyeznek afelszínről a munkagödörbe (2) egy állványt (100), amelyenbecsúsztathatók a leágazási pontnak csatlakoztatására szolgáló és afőcsővezeték alatt záródó szerszámok. Leeresztenek a munkagödörbe (2)egy tisztítószerszámot, és megtisztítják az első szerszámmal afőcsővezetéket. Az első szerszám visszahúzása után leeresztenek amunkagödörbe (2) egy második, pozicionáló- és rögzítőszerszámot, ésegyidejűleg húzzák a csatlakozóvezeték második végét (64).Pozicionálják és tömítetten rögzítik a leágazási pontot, és tömítettencsatlakoztatják a csatlakozóvezeték második végét (64) egy elzárhatócsatlakozóegységhez (56). Ellenőrzik a tömítettséget, majd bevezetnekegy csatlakoztatószerszámot, amely lehetővé teszi a csatlakozóvezetékés a főcsővezeték összekötését. Miután létrejött a kapcsolat acsatlakozóvezeték és a főcsővezeték között, a harmadik szerszámotvisszahúzzák. Végül visszahúzzák a második szerszámot és az állványt(100), majd betemetik a munkagödröt (2). ŕ

Description

A jelen találmány tárgya egy eljárás egy csatlakozóvezeték csatlakoztatására egy főhálózati csővezetékhez, egy új felhasználó bekötése céljából, egy munkagödör felszínéről végezve a munkát.

A következőkben a „felső” és „alsó” kifejezéseket magasság szerinti értelemben használjuk, feltételezve, hogy a munkagödör lényegében függőlegesen van kiásva.

Egy felhasználónak a főcsővezetékhez való csatlakoztatására használt hagyományos technológia szükségessé teszi, hogy egy munkás a csatlakozási zóna közvetlen közelében dolgozzon. Szükséges tehát e zóna körül egy viszonylag széles árkot ásni, amely lehetővé teszi, hogy egy személy benne mozogjon és könnyen kezelje a szerszámokat.

Bár a munkák elvégzéséhez szükséges, az árok méretei gyakran zavaróak lehetnek, például ha elfoglal egy járdát vagy egy úttestet. Akár veszélyes is lehet, hiszen valaki szerencsétlenül beleeshet.

Ezért tehát jelenleg igyekeznek lehetőleg elkerülni a jelentős méretű munkagödrök létesítését.

E célból javasoltak, például az FR-A-2648538, FR-A-2620649 és FR-A-2714710 szerint, különböző szerszámokat, amelyek alkalmasak arra, hogy pontszerűen avatkozzanak be a csővezetékeken, a munkagödör felszínéről, amelynek méretei kicsik lehetnek.

Azonban nem írtak le mostanáig egy teljes eljárást egy csatlakozóvezeték csatlakoztatására egy főcsővezetékhez. A találmány tárgya egy ilyen eljárás, kiemelve, hogy összes lépésének meghatározásához tisztán technikai problémákat és az egy bizonyos munkatechnológiához régóta hozzászokott dolgozó „pszichológiai” problémáit egyaránt meg kellett oldani.

E követelményeket kielégítendő, a találmány szerinti eljárás azzal jellemezhető, hogy a következő egymás utáni lépéseket tartalmazza:

a) kialakítanak legalább egy munkagödröt, amelynek mérete legfeljebb akkora, hogy egy személy dolgozhasson benne, és ez a munkagödör egy fold alatti járathoz kapcsolódik, amelyben elhelyezték a csatlakozóvezetéket oly módon, hogy annak első vége a felszínen van, a munkagödör felett, a járat pedig egy nyílással rendelkezik a munkagödörrel ellentétes oldalon, a csatlakozóvezeték második vége e nyílásban helyezkedik el,

b) csatlakoztatják a csatlakozóvezeték első végét egy leágazási ponthoz,

c) behelyeznek a felszínről a munkagödörbe, a főcsővezetékkel való érintkezésig egy állványt, amely vezetősíneket tartalmaz, melyek közötti járatban becsúsztathatók a leágazási pontnak a főcsővezetékhez való csatlakoztatására szolgáló és a munkagödör alján a főcsővezeték alatt záródó szerszámok,

d) leeresztenek a munkagödörbe, az állvány vezetősínjei között csúsztatva, egy első tisztítószerszámot a főcsővezetékhez,

e) megtisztítják az első szerszámmal a főcsővezetéket a leágazási pont rögzítési zónájának helyén,

f) visszahúzzák az első szerszámot a munkagödörből,

g) leeresztenek a munkagödörbe, az állvány vezetősínjei között csúsztatva, egy második, pozicionáló- és rögzítőszerszámot, amely tartalmaz egy leemelhető rögzítőegységet, amely az állványhoz és a rögzítőegységhez képest elmozdítható, üreges tokhoz csatlakozik, és rendelkezik egy felső résszel és a csatlakozóvezetéket hordozó alsó résszel, és egyidejűleg húzzák a csatlakozóvezeték második végét,

h) pozícionálják és tömítetten rögzítik e második szerszám segítségével a leágazási pontot a főcsővezetékhez a rögzítési zóna helyén,

i) csatlakoztatják tömítetten a csatlakozóvezeték második végét egy elzárható csatlakozóegységhez,

j) ellenőrzik a tömítettséget a leágazási pont és a főcsővezeték között,

k) bevezetnek a második, pozicionáló- és rögzítőszerszámon keresztül egy harmadik, csatlakoztatószerszámot, amely lehetővé teszi a csatlakozóvezeték és a főcsővezeték összekötését,

l) visszahúzzák ezt a harmadik szerszámot, miután létrejött a kapcsolat a csatlakozóvezeték és a főcsővezeték között,

m) visszahúzzák a második szerszámot,

n) visszahúzzák az állványt,

o) betemetik a munkagödröt.

így lehetségessé válik, főleg egy egyedi eljárás miatt, távolból dolgozni különböző fajta csővezetékeken, akár acélból, akár öntöttvasból vagy polietilénből készültek.

Bizonyos azonban, hogy különleges problémák lépnek fel csatlakozóvezeték fém főcsővezetékhez történő csatlakoztatása esetén, feltételezve, hogy ilyen esetben fém csatlakozóvezetéket kell alkalmazni.

Ebben az esetben, megoldást kell találni különösen arra, hogyan kapunk egyszerre tömített összeköttetést a két vezeték között és hatékony rögzítést a leágazási pont számára a főcsővezetéken. E célból a találmány szerinti eljárás szerint előnyösen:

p) abban a lépésben (h), amelynek során a csatlakozóvezetéket ráhelyezik a főcsővezetékre, nyomást gyakorolnak a leágazási pontban elhelyezett tömítésre, abból a célból, hogy a leágazási pont a főcsővezetéken tömítetten legyen rögzítve, és

q) a harmadik szerszám visszahúzása után a leágazási pontot rögzítik a főcsővezetékhez.

Különösen előnyös módon, a fent említett p) lépést úgy valósítják meg, hogy erőt gyakorolnak a második szerszám és az állvány között, a második szerszám tokjának tengelyirányú elmozdításával az állványhoz képest, és a q) lépést úgy valósítják meg, hogy a második szerszámban, tömítetten, de szabadon elmozdíthatóan elhelyeznek egy negyedik szerszámot, amely bonthatóan összekapcsolható a leágazási pont toldatával, ennek a főcsővezetékhez történő rögzítése érdekében.

Másrészt, fém csővezeték vagy leágazási pont esetében különösen fontos a főcsővezeték tisztításának e) lépésében eltávolítotthoz hasonló, korrózió elleni védőréteget létesíteni. E célból, a találmány szerinti megoldás a leágazási pont burkolását jelenti. De, mivel az öntőforma elhelyezése a leágazási ponthoz képest igen bonyo2

HU 219 871 Β lult, annak veszélye, hogy nem kielégítő burkolást kapunk, nagy. Ezért az állvány visszahúzása után elvégzik a leágazási pont beburkolását egy hőre keményedő anyaggal:

r) bevezetve a felszínről a munkagödörbe, a csővezetékhez és a csatlakozóvezetékhez képest pozícionálva, egy ötödik, öntőszerszámot, amely tartalmaz egy tartóelemet és egy zsaluzatot, amely két félperselyből álló öntőformát zár magába,

s) közelítve egymáshoz a két félperselyt,

t) pozícionálva a csővezeték alá a zsaluzathoz rögzített tartóelemet, és megtartva a csővezetéket az öntőforma és a tartóelem között,

u) beöntve a folyékony burkolóanyagot a zárt öntőformába,

v) hagyva az anyagot megkeményedni, és

w) visszahúzva az ötödik szerszámot.

Ezzel a megoldással az öntőforma jó tömítettségét lehet elérni, mivel az helyesen van pozícionálva a leágazási ponthoz és a csővezetékhez képest. Ezenkívül a burkolat mechanikai védelmet nyújt a kövek ellen a gödör betemetése során és a csákányütések ellen egy új kiásás esetén. Ezenkívül, ez a burkolat teljessé teszi a tömítést a leágazási pont és a külső környezet között, amellyel kapcsolatban van, és így megakadályozza a csővezetékben áramló folyadék bármilyen, a tömítőelemek öregedéséből származó szivárgását. A hőre keményedő burkolóanyag előnyösen poliuretán-, poliészter-, epoxivagy hasonló gyanta, keményítőadalékkal kiegészítve.

A találmány szerinti eljárás különböző előnyei és jellemzői világosan kitűnnek a leágazási pont csővezetékhez történő csatlakoztatásának következő leírásából, a függelékben elhelyezett ábrákra hivatkozva, amelyeken az

1. ábra egy elzárható csatlakoztatóegységgel összekötött kisméretű munkagödröt mutat vázlatosan, a

2. ábra vázlatosan mutatja egy csatlakozóvezeték behelyezését a föld alatti járatba, a

3. ábra vázlatosan mutatja az állvány behelyezését a munkagödörbe, a

4. ábra az állvány metszeti képe az 5. ábra IV-IV vonalának megfelelően, az

5. ábra az állvány elölnézeti képe, a

6. ábra az 5. ábra VI nyilának megfelelő nézeti kép, a

7. ábra az első, tisztítószerszámot mutatja oldalról, a

8. ábra a 7. ábrán látható első, tisztítószerszámot mutatja elölről, a

9. ábra az első, tisztítószerszám metszeti képe a

8. ábra IX-IX vonalának megfelelően, a

10. ábra a második, pozicionáló- és rögzítőszerszámot mutatja, a

11. ábra a második, pozicionáló- és rögzítőszerszám metszeti képe a 10. ábra XI-XI vonalának megfelelően, a

12. ábra nagyobb léptékben mutatja a csővezetékre helyezett leágazási pontot, a

13. ábra nagyobb léptékben mutatja a zsilipet, a

14. ábra nagyobb léptékben mutatja a harmadik, csatlakoztatószerszámot, a

15. ábra nagyobb léptékben mutatja a rögzítőoldatot, a

16. ábra nagyobb léptékben mutatja az elzáróeszközöket, a

17. ábra nagyobb léptékben mutatja a tömítőeszközöket, a

18. ábra az ötödik, öntőszerszám metszeti képe elölről, a 20. ábra XVIII-XVIII vonalának megfelelően, a

19. ábra az ötödik, öntőszerszám metszeti képe balról, a 18. ábra XIX-XIX vonalának megfelelően, a

20. ábra az ötödik, öntőszerszám felülnézeti képe.

Az 1. ábrán a munkaterület kialakítását ábrázoltuk, amely tartalmaz egy kisméretű 2 munkagödröt, amely egy föld alatti 52 járathoz kapcsolódik, amely egy 53 nyílással végződik a talaj felszínén. Ahogyan ezen az ábrán láthatjuk, a 2 munkagödör méreteinek csökkentése lehetővé teszi a munkaterület kiterjedésének korlátozását, így az nem nyúlik ki a 60 úttestre, és csak kis felületét foglalja el annak az 58 járdának, amely az utca ellentétes oldalán helyezkedik el azzal a járdával, amelyen az 53 nyílást alakították ki. Ha ez lehetségesnek bizonyul, a 2 munkagödör méretei általában kisebbek, mint abban az esetben, amikor hasonló beavatkozás céljából személyeknek kell leereszkedni a 2 munkagödörbe. Például körülbelül negyven centiméter oldalhosszúság elég a találmánynál alkalmazott eljárás során.

A 2. ábrán egy 12 csatlakozóvezetéket vezettek be az 52 járatba, olyan túlnyúlással, hogy e vezeték első 62 végén egy 1 hosszúságú szakasz a felszínen, a 2 munkagödrön kívül helyezkedik el, ugyanezen vezeték második 64 végén Γ hosszúságú szakasz az 53 nyíláson keresztül bújik elő, egy elzárható 56 csatlakoztatóegység közelében, amely szintén a felszínen helyezkedik el, és a felhasználóhoz bekötött elosztószekrényből állhat.

Az eljárás e fázisában egy SEIG típusú (bejegyzett márka) leágazási pontot csatlakoztatnak, amint az a 12. ábrán látható, hagyományos technológia szerint a 12 csatlakozóvezeték első 62 végéhez, például hegesztéssel és csavarozással.

A 4. és 5. ábrákon látható a 100 állvány kialakítása, amely két, 118a, 118b távtartókkal összekötött párhuzamos 11 la, 11 lb oszlopot tartalmazó függőleges tartókeretet tartalmaz. Ez a 100 állvány rendelkezik egy alsó résszel, egy középső résszel és egy felső résszel. A keret az alsó részen, a középső részen és a felső részen, a függőleges Illa, 111b oszlopokra erősített 112a, 112b, 113a, 113b, 114a, 114b vezetősínekkel rendelkezik. Ezek a sínek lehetővé teszik, hogy a 12 csatlakozóvezetéknek az 1 csővezetékhez történő csatlakoztatására szolgáló szerszámok a két 11 la, 111b oszlop mentén lecsússzanak a felső részről a 2 munkagödör alsó részébe, ahol a munkazóna elhelyezkedik. A felső 114a, 114b vezetősínek rendelkeznek továbbá visszahúzó 117 rugóval ellátott 116 rögzítőpecekből álló rögzítőelemmel, ahogyan az a 6. ábrán látható.

HU 219 871 Β

Teleszkópos 115a, 115b lábak csatlakoznak minden Illa, 111b oszlophoz, például négy darab, amelyek közül kettőt ábrázoltunk a 110 keret felső részén, hogy biztosítsa a 100 állvány stabilitását a talajhoz képest, amikor a 100 állványt a munkagödörbe helyezik.

A 110 keret alsó részén, allla, 111b oszlopokhoz képest mozgatható, a különböző átmérőjű befogandó csővezetékekhez alkalmazkodva függőlegesen állítható helyzetű 120a, 120b karok alsó része az 1 csővezetéken nyugvó fordított 124a, 124b prizmákban végződik.

A 100 állvány a keret alsó részén rendelkezik két prizma alakú, az előző 124a, 124b prizmák mellett elhelyezett 136a, 136b részből álló 134 sarut tartalmazó 130 támasztóelemmel is, amely pontos és megbízható kötést létesít a benne elhelyezett 1 csővezetékkel.

A fő 1 csővezeték és a 12 csatlakozóvezeték összekötésének tényleges lépesei előtt meg kell tisztítani a fő 1 csővezetéket a 10 leágazási pont rögzítési zónájában.

Különösen abban az esetben, ha fémből készült, a fő 1 csővezeték általában be van vonva egy védő lakkréteggel, amelyet el kell távolítani, hogy kielégítően tudjuk a 10 leágazási pontot a fő 1 csővezetékre helyezni.

A fő 1 csővezeték e tisztítási lépésének elvégzéséhez a 7., 8. és 9. ábrákon látható első tisztítószerszámot használják. Ez az első 400 tisztítószerszám tartalmaz egy második függőleges 401 tartókeretet, egy 420 forgatóegységet, egy 410 motort és egy 412 kefét a 420 forgatóegységre szerelve.

Ezt az első 400 tisztítószerszámot a 100 állvány felső részén keresztül lehet behelyezni, a második keretet a párhuzamos Illa, 111b oszlopok egyike tartja. Valójában a 404 távtartóval összekötött két 402a, 402b rudat és két 406, 408 tartótárcsát tartalmazó második 401 keret ekkor két, a párhuzamos Illa, 111b oszlopok egyikén a középső és az alsó részen elhelyezett 112a, 113a, 112b, 113b vezetősín körül helyezkedik el, miközben a 406, 408 tartótárcsákat a 100 állvány 112a, 113a, 112b, 113b vezetősínjeinek belsejében helyezzük be.

A 402a, 402b rudakon, a 404 távtartókon és a két 406,408 tartótárcsán kívül a keret rendelkezik még két, ugyanazon függőleges síkban elhelyezett köríves 414, 416 sínnel. A forgatóegység paralelogramma alakú, amelynek mozgatását páronként egy sínen csúszó 421, 422,423, 424 forgástengelyei teszik lehetővé.

A 420 forgatóegység mozgatása a talajszintről történik egy 427 mozgatókarral. E mozgás során a 412 kefe körív mentén mozdul el a csővezeték körül, amint azt 428 kettős nyíllal ábrázoltuk. A 412 kefe kettős mozgása saját tengelye körül egy 410 motor segítségével az 1 csővezeték körül lehetővé teszi az 1 csővezeték külső letisztítását, egyenletes vastagságú lakkréteg eltávolítását, vagy ha szükséges, az 1 csővezeték saját anyagának eltávolítását vékony rétegben, a fő 1 csővezeték tetején és oldalán, azaz a 10 leágazási pont rögzítési zónájában.

Miután a főcsővezetéket 1 megtisztították, visszahúzzák az első 400 tisztítószerszámot a 2 munkagödörből, a 12 csatlakozóvezeték első 62 végét, amely a 10 leágazási ponthoz csatlakozik, leeresztik a 2 munkagödörbe egy második, pozicionáló- és rögzítőegység segítségével, amelyet a 10., 11. és 12. ábrákon láthatunk. A 10 leágazási pontnak a fő 1 csővezetéken történő alkalmas pozicionálása céljából egyidejűleg meghúzzák a 12 csatlakozóvezeték 53 nyílásából kilógó második 64 végét, a megfelelő 1 „túlnyúlás” behúzása érdekében.

A 10., 11. és 12. ábrákon látható második 200 pozicionáló- és rögzítőszerszám tartalmaz egy üreges 201 tokot, amely teljes hosszán egy belső 202 üreggel rendelkezik. A 202 üreg alsó része ideiglenes rögzítőelemeket tartalmaz a 10 leágazási pont megfogására, itt ezt egy belső 239 menet alkotja, amely a 10 leágazási pont felső részének 240 menetét fogadja be.

A 201 tok spirálisan mozdulhat el a 210 rögzítőegységhez képest, a 201 tok külsején kialakított 226 menet segítségével, a 210 rögzítőegység pedig le van fogva a 100 állványhoz képest a 100 állvány 116 rögzítőpeckével, miután bevezették, a 100 állvány 112a, 112b, 113a, 113b, 114a, 114b vezetősínjein csúsztatva, a második 200 pozicionáló- és rögzítőszerszámot.

A 10 leágazási pont felső része leemelhetően van rögzítve a második 200 pozicionáló- és rögzítőszerszámhoz, például csavarozással a belső 202 üreg alsó részében kialakított 239 menetbe, amint az a 10., 11. és 12. ábrákon látható. Mivel a 10 leágazási pont érintkezik az 1 csővezetékkel, a 201 tok forgatása a 210 rögzítőegységhez képest a 201 tok tengelyirányú elmozdulását idézi elő az állványhoz képest, így erőt fejtünk ki a 10 leágazási pontban levő 246 tömítés és az 1 csővezeték között, amelyben folyadék áramlik.

Miután biztosították az összenyomó erőt a 10 leágazási pont és az 1 csővezeték, pontosabban a 246 tömítés és az 1 csővezeték között, egy 250 zsilipet helyeznek el, menetes alsó 252 részének csavarozásával a 201 tok menetes felső 228 végére. Ez a 250 zsilip lehetővé teszi, hogy nyomás alatt dolgozzanak, a 12 csatlakozóvezeték és a fő 1 csővezeték közötti összeköttetés létrehozása után. Ezt a 13. ábrán látható 250 zsiliprendszert kölcsönözhetjük például egy „Piedfort” (bejegyzett márka) M80 típusú gépről. A 250 zsilip tartalmaz egy 254 testet, a kettős 257 nyíllal ábrázolt módon elmozduló 256 tányérból álló szelepet és a felső részre csavart 258 dugót. Ezen a 258 dugón egy 260 rúd halad át, amely felső részén szögletes 261 véggel rendelkezik, mozgatásának megkönnyítésére.

Ellenőrzik a pozicionálás tömítettségét, majd megkezdik a fő 1 csővezeték összekötését a 12 csatlakozóvezetékkel, miután esetleg méretre vágták a 12 csatlakozóvezetéket és tömítetten összekapcsolták az 56 csatlakoztatóegységgel.

Miután a 250 zsilip a helyére került, bevezetik a második szerszám belső 202 üregén keresztül a harmadik 270 furószerszámot a fő 1 csővezetékhez. A 14. ábrán látható egy példa a 270 fürószerszámra. Ez a szerszám rendelkezik egy 276 rúddal, melynek alsó vége tartalmaz egy 272 központosító fúrót és egy 274 harangfurészt, felső vége megegyezik a 260 rúdéval, azaz egy négyzet, amely lehetővé teszi a 270 fúrószerszám forgatását.

A csővezeték kifürása után visszahúzzák a harmadik szerszámot és megkezdik a 10 leágazási pont végleges rögzítését a fő 1 csővezetéken. Ehhez a második

HU 219 871 Β

200 szerszám belső 202 üregén át bevezetnek, tömítetten, de szabadon elmozdíthatóan egy, a 15. ábrán látható, negyedik 280 szerszámot, amely bonthatóan összekapcsolható a 10 leágazási pont 294 szorítótoldatával, amely egy 292 szárnyakkal ellátott 282 perselyt és egy 284 tüskét tartalmaz.

Miután becsavarták a szorítótoldatot a 10 leágazási pont belsejébe, a 282 persely külső 290 menete és a 10 leágazási pont belső 291 menete segítségével, a negyedik 280 szerszámmal kicsavarjuk a 284 tüskét a 282 perselyből, ami a 292 szárnyak kinyílását idézi elő, amelyek az 1 csővezeték falához ütköznek. A 10 leágazási pont ezzel rögzül az 1 csővezetékhez.

Ezután visszahúzzák a negyedik 280 szerszámot, majd még egyszer ellenőrzik a tömítettséget a 12 csatlakozóvezeték és a fő 1 csővezeték között.

A 16. ábrán látjuk a 300 elzáróelemet, amely tartalmaz egy 301 elzárót és egy behelyezőszerszámot a 301 elzárónak a 10 leágazási pontra történő felcsavarásához, a 301 elzáró külső 304 menete és a 10 leágazási pont belső 306 menete segítségével, amint az a 12. ábrán látható. A 308 tömítés biztosítja a zárást a 10 leágazási pont és a 301 elzáró között.

A 17. ábrán látjuk a 310 tömítőelemet, amely tartalmaz egy külső 311 dugót, amely rendelkezik egy belső 316 menettel, és egy 312 behelyezőszerszámot, amelyben elhelyezkedik a külső 311 dugó. Miután a külső 311 dugót és a 312 behelyezőszerszámot bevezették a

201 tokba, a külső 311 dugót a 10 leágazási pontra csavarják a külső 311 dugó belső 316 menetének és a 10 leágazási pont 12. ábrán látható külső 240 menetének segítségével.

Ezután megkezdhetik a második, 200 pozicionálóés rögzítőszerszám, majd a 100 állvány visszahúzását a munkagödörből.

A 2 munkagödör visszazárása előtt általában elvégzendő egy utolsó lépés, amelynek során a beavatkozás elején keféléssel eltávolított védőréteggel egyenértékű bevonatot készítenek.

Ehhez egy ötödik szerszámot használnak. A 18., 19. és 20. ábrákon látjuk a munkagödröt 2, a találmány szerinti ötödik 20 öntőszerszámot, amely az 1. ábrán SUP és INF jelöléssel jelölt felső és alsó véggel rendelkezik és az 1 csővezetéket, amelyen a 10 leágazási pont rögzül, amelyhez pedig a 12 csatlakozóvezeték kapcsolódik. Ez az ötödik 20 öntőszerszám tartalmaz egy 30 tartót, két 21, 22 félperselyt tartalmazó öntőformát, a két 21, 22 félpersely mozgatására szolgáló 23, 24 eszközöket és egy 25 betöltőnyílást a 30 tartón és a két 21, 22 félperselyen keresztül.

A 30 tartó tartalmaz egy 40 zsaluzatot, két 32,33 vezetőoszlopot, amelyek egyike rögzített, a másik elfordíthatóan csatlakozik a 40 zsaluzathoz, annak felső 32a vége és alsó 32b vége közötti közbülső helyen. Ez a 40 zsaluzat nyitott, és ebben az esetben hegesztett lemezekből áll, amelyek oldalfalakat alkotnak, melyek egyike egy 45 hornyot tartalmaz, amelyen áthalad a 12 csatlakozóvezeték.

A két 21, 22 félpersely egymással szimmetrikus közös csatlakozási síkjukra nézve, alsó részükön a csővezetéknek 1 megfelelő hengerszelet alakú 28 mélyedéssel rendelkeznek, és lényegében reprodukálják a 10 leágazási pont alakját. A 21, 22 félperselyek a 40 zsaluzatban vannak elhelyezve, mozgatóeszközöknek támaszkodva, melyeket ez esetben egy 23 első és egy 24 második pneumatikus emelő valósít meg, melyeket előnyösen a rögzített 33 cső belsejében odavezetett sűrített levegő működtet.

A 21,22 félperselyekből álló öntőforma alsó részén elhelyezett, az 1 csővezetéknek megfelelő alakú 28 mélyedés és a 40 zsaluzat oldalfalainak egyikén elhelyezett 45 horony lehetővé teszi a 40 zsaluzatnak a fő 1 csővezetékhez és a 12 csatlakozóvezetékhez képest, és így a 10 leágazási ponthoz képest is történő pozicionálását a 2 munkagödör felső részéről a 32, 33 oszlopok segítségével.

A mozgatható 32 oszlop alsó 32b részén a 40 zsaluzatot az 1 csővezetékhez képest rögzítő 35 tartóeszközöket tartalmaz. Ezek a 35 tartóeszközök egy 36 tartósarut és e 36 tartósarun a 40 zsaluzat felé elhelyezett, az 1 csővezeték és a 21, 22 félperselyekből álló öntőforma között nyomás kifejtésére alkalmas eszközöket tartalmaznak. Ezeket az eszközöket jelen esetben egy harmadik pneumatikus 37 szelep valósítja meg.

Miután behelyezték a 21,22 félperselyeket a 40 zsaluzatba, leengedték az ötödik 20 öntőszerszámot a felszínről a munkagödörbe 2 és pozícionálták a 40 zsaluzatot az 1 csővezetékhez és a 12 csatlakozóvezetékhez képest, a két 21, 22 félperselyt összeillesztik, az első és második 23, 24 emelőt sűrített levegővel működtetve. A 21, 22 félperselyeknek az első és második 23, 24 emelőhöz kapcsolódó 21a, 22a lapjai a 20. ábrán látható 21 j, 22 j helyzetből a 21₂, 22₂ helyzetbe mozdulnak el. Ezután a 35 tartóeszközöket a 21. ábrán látható 35, helyzetből a 35₂ helyzetbe mozdítjuk el a mozgatható 32 oszlopnak a 40 zsaluzathoz képest történő forgatásával, oly módon, hogy a 35 tartóeszközök, különösen a 36 tartósaru beszoruljon az 1 csővezeték alá. A harmadik 37 emelő nyomás alá helyezése megszorítja az 1 csővezetéket e harmadik 37 emelő és a 21, 22 félperselyekből álló öntőforma között, a 40 zsaluzatnak az 1 csővezetékhez képest történő rögzítése érdekében.

A burkolóanyag öntését a 2 munkagödör felső részéről megkönnyíti a 25 betöltőnyílásban elhelyezett cső (ez utóbbi nincsen ábrázolva). Ez csupán az 1 csővezeték felső részét borítja.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás egy csatlakozóvezeték (12) felszínről történő csatlakoztatására egy főcsővezetékhez (1), amely során

a) legalább egy munkagödröt (2) alakítunk ki, amelynek mérete legfeljebb akkora, hogy egy személy dolgozhasson benne, és ez a munkagödör (2) egy föld alatti, a munkagödörrel (2) ellentétes oldalon egy nyílással (53) rendelkező járathoz (52) kapcsolódik, amely munkagödörben (2) a csatlakozóvezeték (12) első végét (62) a felszínen, a munkagödör (2) felett elhelyezve, a csatlakozó5

HU 219 871 Β vezeték (12) második végét (64) a nyílásban (53) elhelyezve helyezzük el a csatlakozóvezetéket (12),

b) a csatlakozóvezeték (12) első végét (62) egy leágazási ponthoz (10) csatlakoztatjuk,

c) a felszínről a munkagödörbe (2), a főcsővezetékkel (1) való érintkezésig, egy állványt (100) helyezünk be, amely állvány (100) a közöttük levő járatban a leágazási pontnak (10) a főcsővezetékhez (1) való csatlakoztatására szolgáló és a munkagödör (2) alján a főcsővezeték (1) alatt záródó szerszámok becsúsztatását lehetővé tevő vezetősíneket (112a, 112b, 113a, 113b, 114a, 114b) tartalmaz,

d) a főcsővezetékhez (1) a munkagödörbe (2), az állvány (100) vezetősínjei (112a, 112b, 113a, 113b, 114a, 114b) között csúsztatva első tisztítószerszámot (400) eresztünk le,

e) az első tisztítószerszámmal (400) a főcsővezetéket (1) a leágazási pont (10) rögzítési zónájának helyén megtisztítjuk,

f) az első tisztítószerszámot (400) a munkagödörből (2) visszahúzzuk,

g) a munkagödörbe (2), az állvány (100) vezetősínjei (112a, 112b, 113a, 113b, 114a, 114b) között csúsztatva, egy második, pozicionáló és rögzítő, az állványhoz (100) és a rögzítőegységhez (210) képest elmozdítható, üreges tokhoz (201) csatlakozó leemelhető rögzítőegységet (210) tartalmazó, egy felső résszel és a csatlakozóvezetéket (12) tartó alsó résszel rendelkező szerszámot (200) eresztünk le, és egyidejűleg a csatlakozóvezeték (12) második végét (64) húzzuk, azzal jellemezve, hogy

h) e második szerszám (200) segítségével a leágazási pontot (10) a főcsővezetékhez (1) a rögzítési zóna helyén pozícionáljuk és tömítetten rögzítjük,

i) a csatlakozóvezeték (12) második végét (64) egy elzárható csatlakozóegységhez (56) tömítetten csatlakoztatjuk,

j) a leágazási pont (10) és a főcsővezeték (1) között a tömítettséget ellenőrizzük,

k) a második, pozicionáló- és rögzítőszerszámon (200) keresztül egy harmadik, a csatlakozóvezetéket (12) és a főcsővezetéket (1) összekötő csatlakoztatószerszámot (270) vezetünk be,

l) a harmadik szerszámot (270) a csatlakozóvezeték (12) és a főcsővezeték (1) közötti kapcsolat létrejöttét követően visszahúzzuk,

m) a második szerszámot (200) visszahúzzuk,

n) az állványt (100) visszahúzzuk,

o) a munkagödröt (2) betemetjük.
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy fém csatlakozóvezetéket (12) használunk, és

p) a h) lépés során, a leágazási pontnak (10) a főcsővezetéken (1) történő tömített rögzítése érdekében a leágazási pontban (10) elhelyezett tömítésre (246) nyomást gyakorolunk, és

q) a harmadik szerszám (270) visszahúzása után a leágazási pontot (10) a főcsővezetékhez (1) rögzítjük.
3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy:

- a p) lépés végrehajtása során a második szerszám (200) tokjának (201) az állványhoz (100) képest történő tengelyirányú elmozdításával erőt fejtünk ki a második szerszám (200) és az állvány (100) között,

- a q) lépés során a második szerszámban (200), tömítetten, de szabadon elmozdíthatóan egy negyedik, a leágazási pontot (10) a főcsővezetékhez (1) rögzítő, a leágazási pont (10) toldatával (294) bonthatóan összekapcsolható szerszámot (280) helyezünk el.
4. Az előző igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az állvány (100) visszahúzása után a leágazási pontot (10) hőre keményedő anyaggal burkoljuk, amely során

r) a felszínről a munkagödörbe (2), a csővezetékhez (1) és a csatlakozóvezetékhez (12) képest pozícionálva, egy ötödik, tartóelemet (35) és két félperselyből (21, 22) álló öntőformával ellátott zsaluzatot (40) tartalmazó öntőszerszámot (20) vezetünk be,

s) a két félperselyt (21, 22) egymáshoz közelítjük,

t) a zsaluzathoz (40) rögzített tartóelemet (35) a csővezeték (1) alá pozícionáljuk, és a csővezetéket (1) az öntőforma és a tartóelem (35) között tartva,

u) a folyékony burkolóanyagot a zárt öntőformába öntjük,

v) az anyagot hagyjuk megkeményedni, és

w) az ötödik szerszámot (20) visszahúzzuk.