HU219285B - Mover arm assembly for data storage disk device and disk drive - Google Patents

Abstract

Mozgatókar-szerelvény lemezes adattároló eszközhöz, amely felsőoldallal, alsó oldallal, elülső végrésszel és hátulsó végrésszelrendelkező kart (34), valamint kerülete mentén vízszintes hornyot (60)tartalmazó mozgatóegységet (36) tartalmaz, és a mozgatóegység (36) ésa kar (34) úgy van elrendezve, hogy utóbbi hátulsó végrésze amozgatóegység (36) vízszintes hornyában (60) van oldható, deönreteszelő módon rögzítve. Az egyes karok (34) egymástól függetlenülés önállóan illeszthetők a mozgatóegységhez (36), illetve távolíthatókel abból. Ennek köszönhetően a karokat (34) nagyon vékonyra lehetkialakítani, lehetővé téve ezzel a fejfüggesztő szerelvény egyszerűcsatlakoztatását kovácsolás, ragasztás, hegesztés vagy csavarozásnélkül. Mivel a karok (34) nagyon vékonyak lehetnek, a lemezesadattároló eszközben lévő két szomszédos lemez közötti távolságlényegesen csökkenthető, ezáltal a teljes lemezes adattároló eszközmagassága csökkenthető. A találmány tárgyát képezi ezenkívül egy olyanlemezmeghajtó, amelynek forgatómotorja, több mágneses adatrögzítőlemeze, továbbá a fent javasolt mozgatókar-szerelvénye, legalább egyfejet tartalmazó fejfüggesztő szerelvénye, vezérlőegysége, avezérlőegységhez és a mozgatókar-szerelvényhez csatlakozó és ezzel afejek mozgását vezérlő mozgatóegység vezérlő- és meghajtófokozattal, avezérlőegységhez és a fejhez kapcsolódó és ezzel a lemezre adatokatkülső és a lemezről adatokat fogadó olvasó/író csatornával és avezérlőegységhez és a forgatómotorhoz kapcsolódó és ezzel a lemezekforgási sebességét vezérlő forgatómotor-vezérlő és -meghajtófokozattal rendelkezik, ahol a fejfüggesztő szerelvény a mozgatókar-szerelvény önreteszelő karjához (34) van hozzáerősítve. ŕ

Description

A találmány lényegében olyan mágneses lemezmeghajtók területén végrehajtott fejlesztésekre vonatkozik, amelyeket más néven közvetlen hozzáférésű tárolóeszköznek (Direct Access Storage Device, DASD) is hívnak és általában lemezmeghajtónak neveznek; ezen belül találmányunk olyan megoldásra vonatkozik, amely egy lemezmeghajtóban lévő fejtartó karszerelvényben egy önállóan és minden mástól függetlenül behelyezhető és eltávolítható önreteszelő fejtartó kar beillesztésére szolgál. Találmányunk tárgya így egyrészt egy mozgatókarszerelvény lemezes adattároló eszközhöz, amely felső oldallal, alsó oldallal elülső végrésszel és hátulsó végrésszel rendelkező kart, valamint egy mozgatóegységet tartalmaz; másrészt egy lemezmeghajtó, amelynek forgatómotoija, több mágneses adatrögzítő lemeze, továbbá mozgatókar-szerelvénye, legalább egy fejet tartalmazó fejfüggesztő szerelvénye, vezérlőegysége, a vezérlőegységhez és a mozgatókar-szerelvényhez csatlakozó és ezzel a fejek mozgását vezérlő mozgatóegység vezérlő- és meghajtófokozattal, a vezérlőegységhez és a fejhez kapcsolódó és ezzel a lemezre adatokat küldő és a lemezről adatokat fogadó olvasó/író csatornával és a vezérlőegységhez és a forgatómotorhoz kapcsolódó és ezzel a lemezek forgási sebességét vezérlő forgatómotor-vezérlő és -meghajtó fokozattal rendelkezik.

Napjainkban az információ tárolására szolgáló egyik legismertebb eljárások egyike az, hogy az információt mágneses lemezmeghajtók felhasználásával rögzítjük. A lemezmeghajtók az információt forgó mágneses felvételi lemezeken lévő sávokban tárolják. A lemezmeghajtó egységeket gyártó ipart adott méreten belül, amelyet „alaktényezőnek” (form factor) neveznek, egyre nagyobb tárolókapacitású lemezegységek előállítására ösztönzik. Ezzel egyidejűleg viszont a gyártóiparnak szembe kell nézni azokkal az igényekkel, hogy a lemezmeghajtó egységek méretének egyre kisebbnek kell lennie, gyorsabb válaszidőket kell biztosítania és mindemellett a lemezmeghajtó egységek előállítási költségének is csökkennie kell.

Egy lemezmeghajtó egység tárolási kapacitásának megnövelésére az egyik lehetséges megoldás az, hogy a lemezmeghajtó egységben lévő lemezek számát növelik meg. A lemezek számának növelésével azonban a lemezmeghajtó egység geometriai mérete, pontosabban magassága is óhatatlanul növekszik. A lemezmeghajtó egység magasságának ezt a növelését az adott alaktényező miatt általában nem fogadhatjuk el. Az alaktényező fenntartása valamint ezzel egyidejűleg a lemezmeghajtó egységben lévő lemezek számának növelése érdekében a lemezek közötti távolságot, térközt kellene csökkenteni. Egy adott lemezkötegben a szomszédos lemezek közötti térköznek azonban elegendő nagynak kell lennie ahhoz, hogy be tudja fogadni a fejtartó kart (gyakran mozgatókamak vagy egyszerűen karnak is nevezik), és egy vagy két fejfüggesztő szerelvényt (ezt gyakran kardános fejfüggesztésnek is nevezik, amely egy rugalmas összekötő elemhez erősített fejekből áll), amelyek a fejtartó karhoz vannak erősítve. Ezért a lemezmeghajtó egységeket gyártó iparnak más megoldásokat kell keresnie és találnia a szomszédos lemezek közötti távolság csökkentésére, például a fejtartó karok vastagságának a csökkentésével, a fejfüggesztő szerelvények méretének a csökkentésével, és a fejfüggesztő szerelvények fejtartó karhoz való hozzáerősítésére szolgáló anyagok és eljárások módosításával.

Számos olyan módszert ismerünk, amelyet a lemezmeghajtó egységeket gyártó iparágban használnak arra, hogy egy fejtartó karszerelvényköteg előállításához a fejfüggesztő szerelvényt a fejtartó karhoz erősítsék. Ezek közé az eljárások közé sorolhatjuk a ragasztást, forrasztást, hozzácsapolást, hozzácsavarozást, kovácsolást. Jóllehet ezek az eljárások mind régóta kifejlettek és napjainkban is széles körben használják őket, ha az adott esetben a két szomszédos lemez közötti távolság 1,5 mm alá csökken, a szerelés, a megmunkálhatóság, az alkatrészek méretének csökkentése mind-mind kritikussá válik és e tekintetben az összes rögzítési módszer célszerűtlenné válik.

Például a golyós kovácsolást módszer során egy kemény anyagból készült éket kovácsolnak a lágyabb anyagból készített fejtartó kar furatába. A művelet során a kemény golyó megnöveli az ék hengerátmérőjét, így az ék külső felületével nekiszorul a fejtartó kar furatának belső felületéhez, és deformálódása következtében abban rögzül.

Ahhoz azonban, hogy ez a módszer hatékony legyen, a fejtartó karnak kellő vastagságúnak kell lennie ahhoz, hogy a művelethez szükséges merevséggel és szilárdsággal rendelkezzen és kibírja a ráható erőket. Ezen túlmenően a karnak a belerögzített ék magasságát befogadó vagy legalábbis azzal egyenlő vastagságúnak kell lennie. Ezek a követelmények közvetlenül behatárolják, hogy milyen vékony lehet egy fejtartó kar, ez pedig következésképpen meghatározza azt is, hogy a két szomszédos lemez közötti távolság mekkorára csökkenthető.

Egy másik közismert és használt eljárás értelmében egy vagy több csavart használnak fel ahhoz, hogy a fejfüggesztő szerelvényt a fejtartó karhoz erősítsék. Ez a módszer ugyancsak jó néhány hiányosságot mutat fel, így például a csavarok elhelyezéséhez járulékos helyre van szükség, a csavarok járulékos költséget jelentenek, és a gyártás is néhány lépéssel bonyolultabbá válik.

Az US 5 062 018 számú szabadalmi leírás olyan kovácsolt fejtartókar-elrendezést mutat be, amelynek több fejtartó karral és több rugalmas teherviselő karral rendelkező E tömb alakú tartókarszerelvénye van, és a rugalmas karokat a hozzájuk tartozó fejtartó karlemezhez előnyösen összekötő csőként kiképzett alakra emlékező ötvözetanyagot használnak. Ennél a csatlakozásnál azonban annak érdekében, hogy a rugalmas kart hozzákapcsolják a hozzá tartozó lemezhez vagy arról eltávolítsák, freongázt kell a csőbe fújni, hogy azt martenzites fázisúvá alakítsák, és a csövet csak ezt követően lehet lehúzni.

Az US 5 132 857 számú szabadalmi leírás több fej/fejtartó karszerelvényt hordozó fejtartó egységet mutat be, ahol a fejtartó egység gondoskodik a fej/fejtartó karszerelvényről, valamint a szerelvénynek a megfelelő pozicionálásáról a fejtartó karszerelvénynek a helyre

HU 219 285 Β illesztéséhez. Ennél a megoldásnál a fejhordozó egység, amely már tartalmazza a fej/kar szerelvényt is, úgy van a mozgatóegységhez kapcsolva, hogy minden egyes kar rézsútosan lecsapott farokrésze egy hozzá tartozó horonyban helyezkedik el, amely a mozgatóegység egymással szembenéző oldalsó elemeiben kiképzett két V alakú horonyból áll. Ennél a csatlakozási típusnál azonban, miután a kart a helyére illesztettük a fej/kar szerelvények rögzítéséhez rögzítőcsapok alkalmazására van szükség.

Az US 4 943 875 számú szabadalmi leírás olyan fej/kar szerelvényt ismertet, amelynél a fejfüggesztő szerelvénynek a működtetőegység karjához való hozzáerősítésére szerelőszalagot használnak. A bemutatott kialakításnál a kart igen merev anyagból kell készíteni, hogy ellen tudjon állni a szalag felszerelésekor és leszerelésekor fellépő behatásoknak. A merevségi követelmény határozza be, hogy a mozgatókar milyen vékonyra gyártható. Ezen túlmenően a két szomszédos lemez közötti távolságnak elég szélesnek kell lennie ahhoz, hogy a szerelőszalag vastagságának kétszeresét kitevő hely álljon rendelkezésre. Ez a feltétel szintén meghatározza, hogy mennyire lehet csökkenteni a két szomszédos lemez közötti távolságot.

Az US 5 313 355 számú szabadalmi leírás merevlemez-meghajtó egységeknél használható szerelési vázlatot mutat be, amelynél az összekötő lemez egy szerelőlemezhez van hegesztve. A szerelőlemeznek két lába van, amelyek egy mozgatókar laterális felületeiben kialakított hornyokkal kapcsolódnak. Ennél a megoldásnál azonban a két szomszédos lemez közötti távolságot a kar magassága korlátozza, amely viszont közvetlenül arányos a hornyok méretével.

Fejfuggesztő szerelvény mozgatókarhoz való hozzáerősítésére mutatnak be további megoldásokat az alábbi szabadalmi és egyéb dokumentumok: EP 438 806, US 5 187 626, US 4 947 275, US 5 097 588,

US 5 146 450, US 4 698 709, US 5 012 367,

US 4 893 205, IBM Technical Disclosure Bulettin, 29. évfolyam, 1. szám, 1986. június, 256. oldal, IBM Technical Disclosure Bulettin 32. évfolyam 8A. szám, 1990. január, 71. oldal, IBM Technical Disclosure Bulettin,

30. évfolyam, 11. szám, 1988. április, 397. oldal.

Ahogy a két lemez közötti távolság egyre kisebbé válik, a mozgatókarokat is egyre vékonyabbra kell készíteni, ami azt vonja magával, hogy a fejfuggesztő szerelvények hozzáerősítéséhez használt hagyományos módszerek a gyakorlatban alkalmazhatatlanná válnak. A mozgatókar nagyon vékonyra gyártható, ha a fejfuggesztő szerelvényt állandóan hozzáragasztjuk vagy ponthegesztéssel hozzáerősítjük a mozgatókarhoz. A ragasztás vagy ponthegesztés igen előnyös és javasolt módszer az említett elemek összeerősítésére. Ha azonban a fejfuggesztő szerelvényeket permanens módon összekapcsoljuk a mozgatókarokkal, akkor a jelenlegi mozgatóegység-kialakítások mellett, ahol a mozgatókarok a mozgatóegység szerves részét alkotják, a teljes mozgatóegységet cserélni, illetve helyettesíteni kell abban az esetben is, ha csupán egyetlen fejfüggesztő szerelvény, vagy ahhoz kapcsolódó olvasó/író fej hibásodon meg vagy sérült meg. Ez meglehetősen költséges és pazarló megoldás.

Az EP A 428 289 számú szabadalmi leírás lemezes adattároló eszközben használható mozgatókar-szerelvényt ismertet, amely egy mozgatóegységből, valamint felső oldallal, alsó oldallal, elülső végrésszel és hátulsó végrésszel rendelkező karból áll. A találmánnyal célunk a lemezmeghajtókban két szomszédos lemez közötti távolság lehető legnagyobb mértékű csökkentése, ugyanakkor olyan olcsó megoldás biztosítása, amellyel az egyes fejfuggesztő szerelvényeket különállóan, egymástól függetlenül tudjuk javítani, illetve cserélni.

A kitűzött feladat megoldása során olyan mozgatókar-szerelvényt vettünk alapul lemezes adattároló eszközhöz, amely felső oldallal, alsó oldallal, elülső végrésszel és hátulsó végrésszel rendelkező kart, valamint egy mozgatóegységet tartalmaz. Ezt a találmány értelmében úgy fejlesztettük tovább, hogy a mozgatóegység kerülete mentén vízszintes hornyot tartalmaz és a kar úgy van elrendezve, hogy hátulsó végrésze a mozgatóegység vízszintes hornyában van oldható, de önreteszelő módon rögzítve.

A találmány szerinti mozgatókar-szerelvény egy előnyös kiviteli alakja értelmében a vízszintes horonynak alsó felülete, felső felülete és függőleges felülete van, és a mozgatóegység kerületébe van bemunkálva.

A találmány szerinti mozgatókar-szerelvény egy további előnyös kiviteli alakja értelmében a mozgatóegységnek lényegében egymás felé néző oldalfalakkal rendelkező több függőleges hornya van.

Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha az önreteszelő kar a mozgatóegység függőleges hornyával kapcsolódó illesztőelemet tartalmaz.

Előnyös továbbá a találmány értelmében, ha a mozgatóegység legalább egyik függőleges hornyába behelyezett csapot tartalmaz, amelynek átmérője behelyezése után a függőleges horony oldalfalaival alakzáró kapcsolatot biztosító átmérőjű csapként van kiképezve.

A fentieken túlmenően előnyös, ha a csap a mozgatóegység magasságát lényegében meghaladó hosszúságúra van kialakítva.

Ugyancsak előnyös, ha az önreteszelő kar hátulsó végrészében kialakított nyílást tartalmaz.

Előnyös továbbá, ha a nyílásban a mozgatóegység csapjával szorosan illeszkedő bevágást tartalmazó nyúlvány van kialakítva.

Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha az önreteszelő kar a mozgatóegység vízszintes hornyával súrlódó kapcsolatban álló kiemelkedéseket tartalmaz.

A fentieken túlmenően előnyös továbbá, ha a nyílás a mozgatóegység vízszintes hornyába illeszkedően van kialakítva.

A találmány szerinti mozgatókar-szerelvény egy további előnyös kiviteli alakja értelmében a nyílás első és második végekkel határolt C alakú bevágás.

Előnyös továbbá, ha a nyílás első és második karszerű nyúlvánnyal körülvett trapéz alakú bevágás.

Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha az önreteszelő kar előre meghatározott távolságban és lé3

HU 219 285 Β nyegében az említett nyílás szomszédságában kiemelkedésekkel van ellátva.

Előnyös továbbá, ha az önreteszelő kar a nyílástól előre meghatározott távolságban illesztőelemet tartalmaz.

A fentieken túlmenően előnyös, ha a nyílást kinyúló karok határolják.

Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha a mozgatóegységnek az önreteszelő kar hátulsó végrészével szorosan kapcsolódó függőleges bordája van.

A találmány szerinti mozgatókar-szerelvény egy további előnyös kiviteli alakja értelmében a függőleges borda a mozgatóegység palástján van kiképezve.

Előnyös továbbá a találmány értelmében, ha a karnak bevágást tartalmazó nyílása van, ahol reteszelt helyzetben a bevágással a függőleges borda áll szoros kapcsolatban.

Ugyancsak előnyös, ha lemezes adattároló eszközben forgathatóan felszerelt, lényegében hengeres mozgatóegységet tartalmaz, amelynek legalább egy hornya van kerülete mentén legalább részben és a forgástengelyre merőlegesen kialakítva, továbbá legalább egy önreteszelő karral rendelkezik, és az egyetlen vagy mindegyik karnak a horonnyal való oldható kapcsolatához két nyúlvánnyal rendelkező hátulsó végrésze van, és a mozgatóegység és a kar a kart nyúlványaival a hornyok egyikével kapcsolódó és a mozgatóegység forgástengelyére merőlegesen nyúló kar oldható reteszelésére kialakított komplementer alakúan van kiképezve.

A kitűzött feladat megoldása során másrészt olyan lemezmeghajtót vettünk alapul, amelynek forgatómotoija, több mágneses adatrögzítő lemeze, továbbá mozgatókar-szerelvénye, legalább egy fejet tartalmazó fejfüggesztő szerelvénye, vezérlőegysége, a vezérlőegységhez és a mozgatókar-szerelvényhez csatlakozó és ezzel a fejek mozgását vezérlő mozgatóegység vezérlóés meghajtófokozattal, a vezérlőegységhez és a fejhez kapcsolódó és ezzel a lemezre adatokat küldő és a lemezről adatokat fogadó olvasó/író csatornával, és a vezérlőegységhez és a forgatómotorhoz kapcsolódó és ezzel a lemezek forgási sebességét vezérlő forgatómotorvezérlő és -meghajtó fokozattal rendelkezik, és a találmány értelmében a mozgatókar-szerelvény a fent vázolt, a találmány szerinti kialakítású, míg a fejfüggesztő szerelvény a mozgatókar-szerelvény önreteszelő karjához van hozzáerősítve.

A találmányt az alábbiakban a csatolt rajz segítségével ismertetjük részletesebben, amelyen a javasolt mozgatókar-szerelvény néhány példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon az

IA. ábra a találmány szerinti mozgatókar-szerelvényt is magában foglaló lemezmeghajtó felépítése tömbvázlatszinten, az

IB. ábrán az 1A. ábra szerinti lemezmeghajtó vázlatos felülnézete látható, a

2. ábrán a találmány szerinti mozgatókar-szerelvény mozgatóegységének egy lehetséges kiviteli alakját tüntettük fel, a

3. ábra a 2. ábra mozgatóegységéhez tartozó önreteszelő kar perspektivikus nézete, a

4. ábra a 2. ábrán bemutatott mozgatóegység és a

3. ábrán bemutatott önreteszelő kar keresztmetszeti nézete még az összeillesztés előtt, az

5. ábrán a 4. ábra szerinti elemeket tüntettük fel abban a helyzetben, miután az önreteszelő kart már ráillesztettük a mozgatóegységre, a

6. ábra az 5. ábra A-A vonala mentén vett kinagyított metszet, a

7. ábrán a 2. ábrán bemutatott mozgatóegység és a

3. ábrán bemutatott önreteszelő kar perspektivikus nézete összekapcsolt állapotban, a

8. ábra a 2. ábrán bemutatott mozgatóegység és a

3. ábrán bemutatott önreteszelő kar perspektivikus nézete fej függesztő szerelvényekhez és több lemezhez kapcsolódóan, a

9. ábrán az önreteszelő kar egy másik lehetséges kiviteli alakjának perspektivikus nézetét tüntettük fel, ahol az önreteszelő kar felső felületén retesznyelv van kialakítva, a

10. ábrán a 9. ábra szerinti önreteszelő kar és a

2. ábra szerinti mozgatóegység perspektivikus nézete látható a két elem összekapcsolt helyzetében, a

11. ábra a mozgatóegység egy további lehetséges kiviteli alakjának perspektivikus nézete, a

12. ábrán all. ábra szerinti mozgatóegység felülnézete látható, a

13. ábra all. ábrán bemutatott mozgatóegységgel együtt használható további lehetséges önreteszelőkar-kialakítás perspektivikus nézete, a

14. ábra a 13. ábrán bemutatott önreteszelő kar felülnézete, a

15. ábrán a 14. ábra szerinti önreteszelő kar Z-Z vonala mentén vett metszet látható, a

16. ábra a 13. ábrán bemutatott önreteszelő kar és a 11. ábrán bemutatott mozgatóegység összekapcsolt állapotú felülnézete, a

17. ábra a 16. ábrán bemutatott önreteszelő kar és mozgatóegység X-X vonal mentén vett metszete, a

18. ábrán a 13. ábrán bemutatott önreteszelő karokból és a 11. ábrán bemutatott mozgatóegységekből álló egység perspektivikus nézete látható, összekapcsolt állapotban, a

19. ábra egy további lehetséges önreteszelőkar-kialakítás perspektivikus nézete, a

20. ábrán a 19. ábrán bemutatott önreteszelő kar felülnézete látható, a

21. ábrán a 20. ábrán bemutatott önreteszelő kar

W-W vonal mentén vett metszete látható, a

22. ábra a 19. ábrán bemutatott önreteszelő karral használt további lehetséges mozgatóegység-kialakítás perspektivikus nézete, a

23. ábrán a 22. ábrán bemutatott mozgatóegység felülnézete látható, a

HU 219 285 Β

24. ábrán a 19. ábrán bemutatott önreteszelő kar és a

22. ábrán bemutatott mozgatóegység felülnézete látható összekapcsolt állapotban, a

25. ábra a 24. ábrán bemutatott mozgatóegység és önreteszelő kar V-V vonal mentén vett metszete, a

26. ábra a 19. ábrán bemutatott önreteszelő karokból és a 22. ábrán bemutatott működtetőegységekből álló egység perspektivikus nézete összekapcsolt helyzetben, a

27. ábrán a 22. ábrán bemutatott mozgatóegységgel használható további lehetséges önreteszelőkar-kialakítás perspektivikus nézete látható, a

28. ábrán a 27. ábrán bemutatott önreteszelő kar felülnézete látható, a

29. ábra a 27. ábrán bemutatott önreteszelő kar és a 22. ábrán bemutatott mozgatóegység felülnézete összekapcsolt állapotban, a

30. ábra a 29. ábrán bemutatott mozgatóegység és önreteszelő kar X-X vonal mentén vett keresztmetszete, a

31. ábra egy további lehetséges önreteszelőkarkialakítás perspektivikus nézete, a

32. ábrán a 31. ábrán bemutatott önreteszelő kar felülnézete látható, a

33. ábrán a 31. ábrán bemutatott önreteszelő kar oldalnézete látható, a

34. ábra a 31. ábrán bemutatott önreteszelő karral együtt használható további lehetséges működtetőegység perspektivikus nézete, a

35. ábrán a 34. ábrán bemutatott működtetőegység felülnézete látható, a

36. ábra a 34. ábrán bemutatott működtetőegység oldalnézete, a

37. ábra a 31. ábrán bemutatott önreteszelő kar és a

34. ábrán bemutatott mozgatóegység felülnézete összekapcsolt állapotban, a

38. ábra egy további lehetséges önreteszelőkar-kialakítás perspektivikus nézete, a

39. ábra a 38. ábrán bemutatott önreteszelő kar felülnézete, a

40. ábrán a 38. ábrán bemutatott önreteszelő kar hátsó részének perspektivikus rajza látható, a

41. ábra a 38. ábrán bemutatott önreteszelő karral együtt használható további mozgatóegység-kialakítás perspektivikus rajza, a

42. ábra önreteszelőkar-kialakítás a 41. ábrán bemutatott mozgatóegység felülnézete és a

43. ábrán a 38. ábrán bemutatott önreteszelő kar és a 41. ábrán bemutatott mozgatóegység felülnézete összekapcsolt állapotban.

A most következő leírás találmányunk általunk ismert legelőnyösebb megvalósítását mutatja be. A leírás és a bemutatott különböző kiviteli alakok kizárólag találmányunk fő elveinek bemutatására szolgál és igényelt oltalmi körünket semmilyen tekintetben nem korlátozza a bemutatottakra.

Az 1A. és IB. ábrák 10 lemezmeghajtó felépítésének elvi vázlatát, illetve felülnézetét mutatják be. Az 1A. és

IB. ábrákon látható módon a 10 lemezmeghajtó többmágneses 12 felvevőlemezt tartalmaz. Minden egyes 12 lemez sok koncentrikus adatsávot tartalmaz. A 12 lemezek 14 forgatótengelyen vannak rögzítve, amely viszont 16 forgatómotorhoz kapcsolódik. A 16 forgatómotor 18 alaplemezen van felszerelve. A 12 lemezek, a 14 forgatótengely és a 16 forgatómotor együtt 20 lemezköteg-szerelvényt alkotnak.

A 12 lemezek fölött 30 olvasó/író fejek vannak oly módon elrendezve, hogy a 12 lemezek minden egyes felületéhez tartozik egy-egy 30 olvasó/író fej. Minden egyes 30 olvasó/író fej egy-egy 32 felfüggesztéshez csatlakozik. Egy 30 olvasó/író fej és egy 32 felfüggesztés együtt 33 fejfüggesztő szerelvényt képez. Mindegyik 33 fejfüggesztő szerelvény egy-egy önreteszelő 34 karhoz kapcsolódik. A 34 karok egy elforduló 36 mozgatóegységhez kapcsolódnak. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy jóllehet a leírásunkban és a rajzokon forgó 36 mozgatóegységről beszélünk, illetve ilyet ábrázolunk, a most ismertetett találmány eredményesen alkalmazható lineáris mozgatóegységek esetében is.

A 36 mozgatóegység általában olyan 37 furattal rendelkezik, melynek segítségével a 18 alaplemezen rögzített 40 tengely körül 38 ágyazáson tud elfordulni, továbbá 42 mozgatótekercse és 44 mágnesei vannak. A 36 mozgatóegység a 30 olvasó/író fejeket radiális irányban mozgatja a 12 lemez felülete felett. A 34 kar és a 36 mozgatóegység együttesen 46 mozgatókar-szerelvényt alkot. A 20 lemezköteg-szerelvény és a 46 mozgatókar-szerelvény az 1A. ábrán pontvonallal jelképesen bejelölt 48 tokozáson belül helyezkedik el, amelynek elsődleges feladata az említett egységek külső szennyeződéstől, portól való védelme.

A 10 lemezmeghajtó teljes felügyeletét 50 vezérlőegység látja el. Az 50 vezérlőegység általában egy központi jelfeldolgozó részből, valamint egy tárolórészből (memória) áll. Az 50 vezérlőegység 52 mozgatóegység-vezérlő és -meghajtó fokozathoz kapcsolódik, amely a 36 mozgatóegységgel is kapcsolatban áll. Az 52 mozgatóegység-vezérlő és -meghajtó fokozaton keresztül az 50 vezérlőegység a 30 olvasó/író fejeknek a 12 lemezek felülete feletti mozgását vezérli. Az 50 vezérlőegység ezenkívül 54 olvasó/író csatornával is összeköttetésben áll, amely pedig a 30 olvasó/író fejekkel áll kapcsolatban. Ez lehetővé teszi az 50 vezérlőegység számára, hogy adatokat küldjön a 12 lemezekhez, illetőleg adatokat fogadjon a 12 lemezektől. Az 50 vezérlőegység ezenkívül 56 forgatómotor-vezérlő és -meghajtó fokozattal is kapcsolatban áll, amely másrészt a 16 forgatómotorral áll összeköttetésben. E kapcsolat segítségével az 50 vezérlőegység vezérelni tudja a 12 lemezek forgási sebességét. Az általában egy számítógéprendszerrel megvalósított 58 gazdarendszer ugyancsak az 50 vezérlőegységgel áll kapcsolatban. Az 58 gazdarendszer arra szolgál, hogy a 12 lemezeken eltárolandó digitális adatokat küldjön az 50 vezérlőegységhez, vagy kérelmet bocsáthat ki a 12 lemezekről az azokon tárolt digitális adatok kiolvasására és az 58 gazdarendszerhez való továbbítására. A 10 lemezmeghajtó és általánosságban a lemezmeghajtók alapvető működése a

HU 219 285 Β szakterületen jól ismert, és például a McGraw-Hill Book Company által 1990-ben kiadott Dennis Mee and Eric Dániel szerzőpáros által írt „Magnetic Recording Handbook”-ban található meg részleteiben.

A 2. ábrán a találmány szerinti 36 mozgatóegység perspektivikus rajza látható. A 36 mozgatóegységnek előre meghatározott mélységű vízszintes 60 hornyai vannak, amelyek a 36 mozgatóegység kerületébe, hengeres 36 mozgatóegység esetében tehát annak 61 palástjába vannak koncentrikusan bemunkálva. A bemutatott kiviteli alak esetében a vízszintes 60 hornyoknak 62 alsó felülete, 64 felső felülete és 66 függőleges felülete van, ahol a 66 függőleges felület a 36 mozgatóegységen belül dl átmérőjű körbefutó 67 falat alkotó felület. A bemutatott esetben a vízszintes 60 horony 66 függőleges felületében tangenciális 68 bevágás található, amely a 34 kar ráhelyezésének, illetve levételének megkönnyítésére szolgál. A 36 mozgatóegység ezenkívül legalább egy olyan függőleges 69 hornyot tartalmaz, amelynek 71 oldalfalai lényegében egymás felé néznek, és a 71 oldalfalak között d2 távolság mérhető. A 36 mozgatóegységnek ezenkívül hosszanti 37 furata van.

A 3. ábrán a 34 kar perspektivikus rajza látható. A 34 karnak 72 felső oldala, 74 alsó oldala, 73 elülső végrésze és 75 hátulsó végrésze van. A 75 hátulsó végrésznek C alakú 76 nyílása van, amelynek első és második 77 vége van. A 76 nyílás 77 végei közötti d3 távolság előre meghatározott értékkel kisebb, mint a 67 fal dl átmérője. A 75 hátulsó végrész úgy van kiképezve, hogy beleilleszkedjen a 36 mozgatóegység vízszintes 60 hornyába. A 75 hátulsó végrésztől a 73 elülső végrész felé nyúlóan trapéz alakú 79 szakaszt találunk, amelyben a 3. ábrán szaggatott vonallal bejelölt nagy 81 belső nyílás van kialakítva. A bemutatott előnyös kiviteli alak esetében a 73 elülső végrészen 83 illesztőnyílás is ki van kiképezve, amely biztosítja az összeillesztési művelet során a 34 kar és a 33 fejfüggesztő szerelvény közötti nagy pontosságú illesztést. A bemutatott kiviteli alaknál a 34 kar 72 felső oldalára és 74 alsó oldalára egy-egy 82 fedőréteg van felvive. A 82 fedőrétegek lényegében a 72 felső oldalt és a 74 alsó oldalt teljes egészében lefedik, és vagy ponthegesztéssel, vagy ragasztással vannak a 34 karhoz erősítve, ezáltal egy merev 34 kart létrehozva, amelynek tömege és inercianyomatéka a lehető legkisebb, és torziós és síkbeli hajlítási merevsége pedig igen nagy. A 34 kar ezenkívül több 78 mélyedést tartalmaz, amelyek a C alakú 76 nyílástól előre meghatározott távolságban vannak a 72 felső oldalon kiképezve. A 34 kar 72 felső oldalán a C alakú 76 nyílástól előre meghatározott távolságban illesztőelemként is ismert legalább egy 80 tájolópúp van kiképezve, amely a 34 kar hossztengelyére lényegében merőleges. A 80 tájolópúp úgy van kiképezve, hogy együtt tudjon működni a 36 mozgatóegység függőleges 69 hornyával és abba beilleszkedjen.

Megjegyezzük, hogy az ábra szerint a rajzon látható 78 kiemelkedések és a 80 tájolópúp legtöbbje a 34 kar 72 felső oldalán van kialakítva, szakember számára természetes és kézenfekvő dolog, hogy a 78 kiemelkedéseket, illetve a 80 tájolópúpot épp így a 34 kar 74 alsó oldalán is kiképezhetjük.

A 4. és 5. ábrán a 34 kar és a 36 mozgatóegység felülnézetben látható még a 34 karnak a 36 mozgatóegységbe való rögzítését megelőzően (4. ábra), illetve már azt követően (5. ábra). Az ábrákon könnyen megfigyelhető, hogy annak érdekében, hogy a 34 kart rögzíteni tudjuk a 36 mozgatóegységben, a C alakú 76 nyílással a 34 kart betoljuk a tangenciális 68 bevágás mentén a vízszintes 60 horonyba, majd a 34 kart az óramutató járásával egyező irányban mindaddig elfordítjuk, amíg a 80 tájolópúp egybe nem esik a függőleges 69 horonnyal és ebben a helyzetben a 34 kart hossztengelye mentén még jobban betoljuk a 36 mozgatóegységbe addig, amíg a 80 tájolópúp szorosan be nem illeszkedik a függőleges 69 horony belsejébe. A 34 kart úgy tudjuk kireteszelni és eltávolítani, hogy a 34 kart hossztengelye mentén meghúzzuk és eltávolítjuk a 36 mozgatóegységtől mindaddig, amíg a 80 tájolópúp ki nem emelkedik a függőleges 69 horonyból, majd a 34 kart az óramutatójárásával ellenkező irányban elfordítjuk, majd a tangenciális 68 bevágások mentén, illetve azok által megvezetetten lehúzzuk a 36 mozgatóegységről. A bemutatott előnyös kiviteli alaknál a 80 tájolópúp d4 szélessége nagyobb, mint a függőleges 69 horony d2 szélessége, hogy ezzel megfelelő csatlakozást hozzunk létre ahhoz, hogy a 34 kar reteszelt helyzetében ne tudjon káros laterális irányú mozgást végezni. Éppen így a C alakú 76 nyílás első és második 77 vége közötti d3 távolságot is akkorára választjuk, hogy előre meghatározott mértékben kisebb legyen, mint a hengeres 67 fal dl átmérője. Ezért abban az esetben, amikor a 34 kart reteszeljük a vízszintes 60 horonyban, a C alakú 76 nyílás első és második 77 végét a kör alakú 67 fal kismértékben szétnyomja, ily módon hozva létre egy lényeges visszatartó erőt a 34 kar hosszirányában.

A 6. ábrán az 5. ábra A-A vonala mentén vett metszetet tüntettük fel, amelyen megfigyelhető, hogy a 34 kar a vízszintes 60 horony 62 alsó felületével kerül kapcsolatba. A pontos illeszkedést a 34 kar 72 felső oldalán kialakított 78 kiemelkedések biztosítják. A rugózó jellegű 78 kiemelkedések a 34 kar 74 alsó oldalát nekiszorítják a vízszintes 60 horony 62 alsó felületének, ily módon megszüntetve a 34 kar függőleges mozgását, játékát. Ugyan a bemutatott előnyös kiviteli alaknál a 34 kart a vízszintes horony 62 alsó felületének szorítottuk hozzá, szakember számára nyilvánvaló, hogy a 34 kar éppígy hatékonyan a vízszintes 60 horony 64 felső felületének is nekiszorítható, csak akkor a 78 kiemelkedéseket a 34 karnak nem a 72 felső oldalán, hanem 74 alsó oldalán kell kialakítani.

A 7. ábrán a 36 mozgatóegység valamelyik vízszintes 60 hornyában rögzített 34 kar perspektivikus nézete látható. A 80 tájolópúp meggátolja a 34 kar saját síkjában való elfordulását, a 34 kar 72 felső oldalán kialakított számos 78 kiemelkedés pedig meggátolja a 34 kar függőleges mozgását, míg a 34 kar első és második 77 vége a hengeres 67 falra rászorulva a 34 kar longitudinális, hosszanti mozgását akadályozza meg. A 8. ábrán feltüntetett perspektivikus nézetből kiderül, hogy a

HU 219 285 Β több vízszintes 60 horonnyal rendelkező 36 mozgatóegységhez négy 34 kar kapcsolódik, és a 34 karokhoz csatlakoztatott 33 fejfiiggesztő szerelvények több 12 lemezzel működnek együtt.

A 9. ábra a 10 lemezmeghajtóban használható és a

3. ábrán bemutatott 34 karhoz hasonló kialakítású további önreteszelő 134 kart mutat be perspektivikusan. A 134 karnak azon alkotóelemeit, amelyek megfelelnek a korábban ismertetett 34 kar azonos alkotóelemeinek, azonos hivatkozási számmal, de vesszővel indexelve jelöltük. A 9. ábra szerinti 134 karnak 72’ felső oldalán illesztőelemként ismert 84 nyelv van kiképezve. A d5 szélességű 84 nyelv lényegében a C alakú 76’ nyílás közelében, attól előre meghatározott távolságban helyezkedik el. Annak érdekében, hogy a 134 kar a 36 mozgatóegységbe reteszelhető legyen, a C alakú 76’ nyílással a 134 kart rátoljuk a 36 mozgatóegységre, pontosabban annak valamelyik vízszintes 60 hornyába a megvezető tangenciális 68 bevágás mentén, majd a 134 kart az óramutató járásával egyező irányban elforgatjuk mindaddig, amíg 84 nyelve egy vonalba nem esik a függőleges 69 horonnyal, majd ebben a helyzetben a 134 kart hossztengelye mentén továbbnyomjuk a 36 mozgatóegység felé mindaddig, amíg a 84 nyelv szilárdan nem ül a függőleges 69 horony belsejében. A 134 kart a már korábban elmondottakhoz hasonlóan úgy távolíthatjuk el, hogy hossztengelye mentén elhúzzuk a 36 mozgatóegységtől mindaddig, amíg 84 nyelve kikerül a 36 mozgatóegység függőleges 69 hornyából, majd a 134 kart óramutató járásával ellentétes irányban elforgatjuk, majd végleg lehúzzuk a 36 mozgatóegységről. A bemutatott előnyös kiviteli alak esetében a 84 nyelv d5 szélessége nagyobb, mint a függőleges 69 horony 71 oldalfalai közötti d2 távolság, és ez az előre meghatározott nagyságú méretkülönbség gondoskodik arról, hogy reteszelt helyzetében a 134 kar saját síkjában ne tudjon elfordulni, lötyögni. Hasonló módon a C alakú 76’ nyílás első és második 77’ végei közötti d3 távolságot is előre meghatározott mértékben kisebbre választjuk, mint a kör alakú 67 fal dl átmérője. Ezért, amikor a 134 kar a vízszintes 60 horonyban reteszelt helyzetű, a C alakú 76’ nyílás első és második 77 végét a kör alakú 67 fal kismértékben szétnyomja, ezáltal biztosítva hosszanti irányban a szükséges és elégséges visszatartó erőt.

A 10. ábrán a 36 mozgatóegység és a 134 kar látható összekapcsolt állapotban, azaz reteszelt helyzetben, perspektivikusan. A 84 nyelv meggátolja a 134 kar reteszelt helyzetben végbemenő saját síkú elmozdulását, a 134 kar 72’ felső oldalán kiképzett számos 78 kiemelkedés pedig meggátolja a 134 kar függőleges elmozdulását, míg a kör alakú 67 fallal állandó érintkezésben álló első és második 77 vég a 134 kar longitudinális, hossztengely irányú elmozdulását gátolja meg.

A 11. és 12. ábrán egy további lehetséges 260 mozgatóegység-kialakítást tüntettünk fel perspektivikusan, illetve felülnézetben. Ez a 360 mozgatóegység a 36 mozgatóegységhez hasonló módon a 10 lemezmeghajtóban használható, és általánosságban a 13-18. ábrákon bemutatott önreteszelő 234 karral együtt használatos.

Visszatérve a 11. és 12. ábrára, látható, hogy a 360 mozgatóegység több függőleges 362 hornyot tartalmaz. Mindegyik függőleges 362 horonynak lényegében egymás felé néző, egymással párhuzamos 364 oldalfala van. A bemutatott előnyös kiviteli alaknál a függőleges 362 hornyok a 360 mozgatóegység teljes magasságában végighúzódnak. A 360 mozgatóegységnek ezenkívül 368 csapja van, amely a függőleges 362 hornyok egyikébe van behelyezve. A 368 csap d6 átmérője akkorára van megválasztva, hogy a behelyezést követően megfelelő szoros kapcsolatot biztosítson a 364 oldalfalakkal. A bemutatott kiviteli alaknál a 368 csap a 360 mozgatóegység teljes magasságában végighúzódik. A 360 mozgatóegységnek ezenkívül több, előre meghatározott magasságú vízszintes 370 hornya van. A bemutatott előnyös kiviteli alaknál a vízszintes 370 hornyok a 360 mozgatóegység 361 palástjában vannak körkörösen kialakítva, és minden egyes vízszintes 370 horonynak 372 alsó felülete, 374 felső felülete és 376 függőleges felülete van. A 12. ábrán szaggatott vonallal bejelölt 376 függőleges felület lényegesen olyan trapéz alakú 378 falat alkot, amelynek háromból kettő 380 oldala lényegében egymás felé néz. A 380 oldalak függőlegesen d7 méretűek. A 360 mozgatóegységnek ezenkívül hosszanti 390 furata van.

A 13., a 14. és a 15. ábra a 10 lemezmeghajtóban használható egy további lehetséges 234 karkialakítás perspektivikus nézete, illetve felülnézete, illetve egy részének oldalnézete. Az említett ábrák alapján megfigyelhető, hogy a 234 karnak 272 felső oldala, 274 alsó oldala, 273 elülső végrésze és 275 hátulsó végrésze van. A 234 kar 275 hátulsó végrészéből egy pár 276 vég nyúlik ki. A 275 hátulsó végrész lényegében trapéz alakú 278 nyílást foglal magában, ahol az előbb említett 276 végek alkotják a trapéz alakú 278 nyílás két egymással szemben húzódó 280 oldalát. Mindegyik 276 vég végén egy-egy befelé néző 282 csúcs van kiképezve. A 282 csúcsok egymástól d8 távolságban helyezkednek el. A 275 hátulsó végrészen a trapéz alakú 278 nyílásba benyúló 284 nyúlvány van kiképezve, amely lényegében négyszögletes alakú és legalább egy illesztőelemként szolgáló 286 bevágással rendelkezik. A 234 kar 272 felső oldalához lényegében a teljes 284 nyúlványt is elfedő, előnyösen rozsdamentes acélból készült 288 lemez van hozzáerősítve. A 288 lemez például ragasztással vagy forrasztással van a 234 karhoz hozzáerősítve. A 288 lemezen 290 kiemelkedések vannak kiképezve. A 290 kiemelkedéseket a 360 mozgatóegység 374 felső felülete összenyomja (lásd a 11. ábrát), ha a 234 kar a 360 mozgatóegység belsejében végső, reteszelt helyzetében található, ily módon biztosítva azt a függőleges szorítóerőt, amely ahhoz szükséges, hogy meggátoljuk a 234 kar nem kívánt függőleges mozgását. A 234 kar 275 hátulsó végrészéből annak 273 elülső végrésze felé nyúlóan, nagy 296 belső nyílást tartalmazó, trapéz alakú 294 szakasz húzódik. A 234 kar 272 felső oldalához és 274 alsó oldalához a rajzon nem látható fedőrétegek illeszthetők, amelyek járulékos torziós és síkbeli hajlítási merevséget biztosítanak a 234 kar számára. Ezek a fedőrétegek például egy

HU 219 285 Β fejfuggesztő szerelvény rugalmas kapcsolóelemei is lehetnek.

A 16. és 17. ábrán a 234 kar és a 360 mozgatóegység felülnézete, illetve egy részének oldalnézete látható a két alkatrész összekapcsolt állapotában. A 18. ábra több, összekapcsolt állapotú 234 kart és a 360 mozgatóegységet mutat perspektivikusan. A felsorolt három ábra mutatja, hogy annak érdekében, hogy a 234 kart rögzíteni, illetve reteszelni tudjuk a 360 mozgatóegységben, a 276 végeket be kell helyeznünk előbb a vízszintes 370 horonyba, majd a 234 kart hossztengelyével párhuzamosan rátoljuk a 360 mozgatóegységre mindaddig, amíg a 234 kar 276 végeinek 282 csúcsai a trapéz alakú 378 fal által kismértékben szétfeszítve a 378 fal mentén végigcsúsznak, majd a függőleges 362 horony 364 oldalfalán feltámaszkodnak, míg a 286 bevágás kapcsolatba kerül a 368 csappal, és a 290 kiemelkedések lényegében nekiszorulnak a vízszintes 370 horony 374 felső felületének. Miután a 234 kar 276 végei bepattannak reteszelt helyzetükbe, a szükséges síkban ható visszaható erőt a 286 bevágás biztosítja, amelynek szélessége kismértékben kisebb, mint a 368 csap d6 átmérője. A szükséges függőleges rögzítőerőt a már korábban is ismertetett módon a 290 kiemelkedések biztosítják. A 234 kar és a 290 kiemelkedések teljes vastagsága nagyobb, mint a vízszintes 370 hornyok magassága, annak biztosítására, hogy a 234 kar reteszelt helyzetében létrejöjjön a szükséges kölcsönhatás. A hosszirányú visszatartó erőt a 276 végek 282 csúcsai biztosítják, valamint a trapéz alakú 378 fal két 380 oldala révén kismértékben kifelé nyomott 276 végek. A 234 kart úgy reteszeljük ki és távolítjuk el, hogy a 276 végek 282 csúcsait kiemeljük a függőleges 362 hornyok 364 oldalfalától, majd a 234 kart hossztengelye mentén elhúzzuk a 360 mozgatóegységtől.

A 19., a 20. és a 21. ábra egy másik önreteszelő 334 kar kialakítását mutatja be perspektivikusan, felülnézetben és oldalnézetben, amelyet a 234 karhoz hasonlóan a 10 lemezmeghajtóban használhatunk. A 334 karnak azokat az alkotóelemeit, amelyek megfelelnek a 234 kar hasonló célú és kialakítású alkotóelemeinek, azonos hivatkozási számmal jelöljük, és vagy százas prefixummal, vagy a szám után írt vesszővel különböztetjük meg. A felsorolt ábrákon látható, hogy a 334 karnak 275’ hátulsó végrészén ív alakú 336 nyúlványa van, amely a trapéz alakú 278’ nyílásba nyúlik bele. A 334 kar 282’ csúcsa és az ív alakú 336 nyúlványnak a trapéz alakú 278’ nyílásba legmélyebben benyúló 337 pontja között d9 távolság mérhető. Az illesztőelemként is ismert 338 nyelv a 272’ felső oldalon, a 336 nyúlvány és egy nagy 296’ belső nyílás között van kialakítva. A 338 nyelv dlO szélességű, és a 273’ elülső végrész felé néz, és a 334 kar 272 felső oldalának síkjával előre meghatározott szöget zár be. A 334 kar 273 elülső végrészében egy további 383 illesztőnyílás található, amely az összeerősítés művelete során biztosítja a 334 kar és a 33 fejfüggesztő szerelvény nagy pontosságú egymáshoz illesztését. A 334 kar 272’ felső oldalához és 274’ alsó oldalához a rajzon nem látható fedőréteg illeszthető, melyek a 334 kar számára a korábbiakhoz hasonló módon járulékos torziós, valamint síkjában hajlító merevséget biztosítanak. A fedőrétegek természetesen egy 33 fejfüggesztő szerelvény rugalmas csatlakozóelemei is lehetnek.

A 22. és 23. ábrán egy további lehetséges 460 mozgatóegység perspektivikus nézetét és felülnézetét tüntettük fel. Ez a 460 mozgatóegység a 10 lemezmeghajtóban az előbb ismertetett 334 karral együtt is használható. A példaképpen bemutatott 460 mozgatóegységnek több függőleges 462 hornya van és a 462 hornyoknak lényegében egymás felé néző 464 oldalfala van. A 460 mozgatóegység ezenkívül rendelkezik egy nagyjából V alakú 466 horonnyal is, amely függőlegesen húzódik, kerületi dll szélességű, valamint előre meghatározott magasságú, több különálló vízszintes 468 horonnyal is el van látva. A V alakú 466 horony dl 1 szélessége előre meghatározott mértékben kisebb, mint a 334 kar dlO szélessége. A vízszintes 468 hornyok, amelyek mindegyike egy-egy vízszintes síkban helyezkedik el, 470 vízszintes horonymintát alkotnak. Mindegyik különálló vízszintes 468 horonynak 472 alsó felülete, 474 felső felülete és 476 függőleges felülete van. A 476 függőleges felület függőleges dl 2 távolsága előre meghatározott mértékben kisebb, mint a 334 kar 20. ábrán feltüntetett d9 távolsága. A bemutatott előnyös kiviteli alaknál a 470 vízszintes horonyminta a 460 mozgatóegység palástjában van kialakítva, és a 460 mozgatóegységnek központi hosszanti 490 furata van.

A 24. és a 25. ábrán felülnézetben, valamint részben oldalnézetben a 460 mozgatóegység és a hozzáreteszelt 334 kar figyelhető meg. A 26. ábra perspektivikusan mutatja a 460 működtetőegységet és a hozzáillesztett és reteszelt több 334 kart. A 24., 25. és 26. ábrán megfigyelhető, hogy a 334 kar a 460 mozgatóegységbe hasonló módon rögzíthető, illetve abból hasonló módon távolítható el, mint a 360 mozgatóegységbe behelyezett és ott reteszelt 234 kar. A 338 nyelv a 460 mozgatóegység V alakú 466 hornyával kapcsolódik. Ezen túlmenően, ahogy a 334 kart behelyezzük a 470 vízszintes horonyminta valamelyik 468 hornyába, a 338 nyelv kapcsolatba lép a befogadó 468 horony 474 felső felületével, amely a 338 nyelvet a szükséges mértékben lenyomja, ily módon biztosítva azt a megtartóerőt, amelyre a 334 kar saját síkjában való, valamint függőleges irányú elmozdulásának megakadályozásához szükségünk van. A hosszirányú visszatartó erőt a 276’ végek 282’ csúcsai, a vízszintes 468 horony 476 függőleges felületei által kifelé nyomott 276’ végek, valamint a 334 kar reteszelt helyzetében a vízszintes 468 horony 476 függőleges felületei által elnyomott ív alakú 336 nyúlványa biztosítja.

A 27. és 28. ábra egy másik lehetséges 434 önreteszelőkar-kialakítást mutat be perspektivikusan, illetve felülnézetben, amelyet a 234 karhoz hasonlóan a 10 lemezmeghajtóban használhatunk. A 434 karnak azokat az alkotórészeit, amelyek megfelelnek a 234 kar hasonló alkotóelemeinek, kétvesszős indexszel jelöltük meg. A 434 kar 275” hátulsó végrészén 284” nyúlvány van kiképezve, amely a trapéz alakú 278” nyílásba nyúlik bele és lényegében négyszögletes alakú. A 434 kar

HU 219 285 Β

272” felső oldalán a 284” nyúlvány tartományában 300 nyelv van kialakítva, A 300 nyelv a 434 kar hossztengelyéhez képest előre meghatározott szögben húzódik, és dl 3 szélességű. A 300 nyelv dl 3 szélessége előre meghatározott mértékben nagyobb, mint a 22. ábrán látható 460 mozgatóegységnél bemutatott dll szélesség. A 434 kar 273” elülső végrészében olyan 483 illesztőnyílás van kialakítva, amely az összeszerelés során biztosítja a 434 kar és a 33 fejfüggesztő szerelvény nagy pontosságú egymáshoz illesztését.

A 29. és 30. ábra a 434 kart és a 460 mozgatóegységet mutatja összekapcsolt helyzetben felülnézetben, illetve részben oldalnézetben. A 434 kar reteszelése és kireteszelése hasonlóan történik ahhoz, mint amit a 234 karnál leírtunk.

A 31., 32. és a 33. ábrán egy, a 10 lemezmeghajtóban használható további lehetséges 534 önreteszelőkarkialakítás perspektivikus nézete, felülnézete, illetve oldalnézete látható. Az ábrákon megfigyelhető, hogy az 534 karnak 572 felső oldala, 573 elülső végrésze, 574 alsó oldala és 575 hátulsó végrésze van. Az 575 hátulsó végrész C alakú 576 nyílást foglal magában, amelyet az első és második 577 vége fog közre. Az első és második 577 végek mindegyike egy-egy befelé nyúló

578 csúccsal rendelkezik. A C alakú 576 nyílásban

579 bevágás van kiképezve. Az 534 kar 575 hátulsó végrészétől az 573 elülső végrész felé nyúlóan trapéz alakú 580 szakasz található, amely nagy 581 belső nyílást tartalmaz. Az 534 kar 573 elülső végrészében 583 illesztőnyílás található, amely a szerelés során biztosítja az 534 kar és az ábrán nem látható 33 fejíüggesztő szerelvény nagy pontosságú egymáshoz illesztését.

A 34., 35. és 36. ábra a 10 lemezmeghajtóban az imént bemutatott 534 karral együtt használható további lehetséges 500 mozgatóegységet mutatja be perspektivikusan, felülnézetben, illetve oldalnézetben. Az 500 mozgatóegység több különálló vízszintes 502 hornyot tartalmaz, amelyek előnyösen az 500 mozgatóegység kerületében, pontosabban a hengeres kialakítás miatt 501 palástjában vannak kiképezve. A bemutatott előnyös kiviteli alak esetében a vízszintes 502 hornyok előre meghatározott magasságúak és 504 alsó felülettel, 506 felső felülettel és 508 függőleges felülettel rendelkeznek. 512 oldalfalakkal rendelkező függőleges 510 hornyok is ki vannak alakítva az 500 mozgatóegység 501 palástjában, valamint az 500 mozgatóegységnek legalább egy 514 bordája van, amely az 500 mozgatóegységnek előnyösen az 501 palástján, két különálló vízszintes 502 horony között helyezkedik el. Az 500 mozgatóegységnek ezen túlmenően központi 516 furata van.

A 37. ábra felülnézetben mutatja az 500 mozgatóegységet és az ahhoz hozzáerősített 534 kart. Az 534 kar reteszelésének és kireteszelésének a működési elve hasonló a 234 karnál leírtakhoz. Reteszelt helyzetben az 534 kar 578 csúcsai a függőleges 510 hornyok 512 oldalfalaival kapcsolódnak, és az 514 függőleges borda az 534 kar 579 bevágásába ér bele. Az 579 bevágás és az 514 függőleges borda szélességi méretei úgy vannak megválasztva, hogy összekapcsolt helyzetben szorosan egymásba illeszkednek és kölcsönhatásuk révén meggátolják az 534 kar laterális, azaz saját síkú elmozdulását.

A 38., a 39. és a 40. ábrák egy további lehetséges önreteszelő 634 kar kialakításának perspektivikus nézetét, felülnézetét, illetve hátsó részének egy részletét mutatják be. A 634 kar a 10 lemezmeghajtóban használható, és 672 felső oldallal, 673 elülső végrésszel, 674 alsó oldallal, 675 hátulsó végrésszel, 676 oldalfalakkal és 680 függőleges fallal rendelkezik. A 676 oldalfalak lényegében a 634 kar hossztengelyével párhuzamosan húzódnak. A 676 oldalfalakon előre meghatározott hoszszúságú 678 oldalszámypár van kiképezve, amelyek előnyösen V alakúak és lényegében a 634 kar hossztengelyével párhuzamosan húzódnak. A 634 kar 675 hátulsó végrészén kialakított 680 függőleges fal a 634 kar hossztengelyére lényegében merőlegesen húzódik.

A 41. és 42. ábra perspektivikusan, illetve felülnézetben egy olyan további lehetséges 600 mozgatóegység-kialakítást mutat be, amelyet előnyösen a 10 lemezmeghajtóban az imént ismertetett 634 karral együtt használhatunk. A 600 mozgatóegységnek belső 612 felülettel rendelkező 608 függőleges bemélyedése van. A 608 függőleges bemélyedés 612 belső felületében több V alakú vízszintes 602 horony van kialakítva. A V alakú 602 horony előre meghatározott méreteivel kellő kölcsönhatást és együttműködést biztosít a 634 kar 678 oldalszárnyaival együtt, amikor a 634 kar és a 600 mozgatóegység egymással összekapcsolt állapotú. A V alakú vízszintes 602 horony egy C alakú 604 bemélyedést képezhet (amelyet szaggatott vonallal a 42. ábrán jelöltünk be) a 608 függőleges bemélyedés 612 belső felületében. A 608 függőleges bemélyedés 612 belső felülete ezen túlmenően több 614 oldalfallal és 616 homlokfallal rendelkezik, a 600 mozgatóegység pedig központi hosszanti 606 furattal van ellátva.

A 43. ábra a 634 kar és a 600 mozgatóegység felülnézetét mutatja az említett elemek összekapcsolt állapotában. Annak érdekében, hogy a 634 kart reteszelni tudjuk a 600 mozgatóegységben, a 634 kar 675 hátulsó végrészét hozzá kell illesztenünk a 608 függőleges bemélyedéshez és a V alakú 678 oldalszárnyakat hozzá kell illesztenünk a V alakú vízszintes 602 hornyokhoz. Ezt követően a 634 kart hossztengelye mentén a 600 mozgatóegység felé nyomjuk, hogy a V alakú 678 oldalszárnyakat kapcsolatba hozzuk a V alakú vízszintes 602 hornyokkal. Ezt követően a 634 kart tovább nyomjuk a 608 függőleges bemélyedésbe, míg a 678 oldalszárnyak a vízszintes 602 hornyokban csúsznak mindaddig, amíg a 634 kar 680 függőleges fala nekitámaszkodik a 600 mozgatóegység 616 homlokfalainak. A 634 kart úgy reteszeljük ki és távolítjuk el, hogy hossztengelye mentén elhúzzuk a 600 mozgatóegységtől, ezzel a mozdulattal a 678 oldalszárnyakat szétválasztjuk a vízszintes 602 hornyoktól. A V alakú 678 oldalszárnyak előre meghatározott mérete úgy van megválasztva, hogy kellő kapcsolatot biztosítson a 634 kar reteszelt helyzetében a V alakú vízszintes 602 hornyokkal.

A fent részletezett leírás a leírásban említett elemeket bemutató rajzokkal együtt találmányunknak csupán természetét és néhány előnyét tartalmazza, illetve mutat9

HU 219 285 Β ja be. A fentiekből kiderül, hogy találmányunk olyan mozgatókar-szerelvényre vonatkozik, amelynél minden egyes mozgatókar egymástól függetlenül és különállóan behelyezhető a mozgatóegységbe, illetve abból eltávolítható, ily módon minden egyes megsérült vagy hibás kar és fej függesztő szerelvény kicseréléséhez a többi fejfüggesztő szerelvényhez való hozzányúlás nélkül lehetőséget biztosít. Ezen túlmenően minden egyes önreteszelő kar saját reteszelőelemekkel van ellátva, így nincs többé szükség semmilyen külső rögzítőeszközre vagy -elemre sem. Mivel minden egyes önreteszelő kar egymástól függetlenül, saját magában csatlakoztatható a mozgatóegységhez és távolítható el arról, az önreteszelő kart nagyon vékonyra tudjuk kiképezni, ily módon lényegesen csökkenteni tudjuk a két szomszédos lemez közötti távolságot és a lemezkötegeket figyelembe véve egy lemezmeghajtó teljes építési magasságát is.

A fentiekben találmányunkat számos különféle kiviteli alak segítségével részleteztük, azonban nyilvánvaló, hogy ezen túlmenően is számos módosítás képzelhető el és valósítható meg anélkül, hogy az a találmány oltalmi körén kívül esne. így például a 234,434 és 334 karok 284, 284” és 336 nyúlványai más alakban is kiképezhetők, és a különböző nyelvek, kiemelkedések, rugók, bemélyedések és nyúlványok száma is változtatható, illetve módosítható. A 34, illetve 134 kar 80 tájolópúpját vagy 84 nyelvét eltérő alakúan is kialakíthatjuk vagy más alakú bevágással is helyettesíthetjük. Egy másik lehetőség szerint az önreteszelő elemeket, például a 80 tájolópúpot, 84 nyelvet, a 78 kiemelkedéseket vagy hasonlókat az egyes mozgatóegységeknél is kiképezhetjük ahelyett, hogy azokat az önreteszelő karokban/karokon képeznénk ki. Ennek megfelelően találmányunk nem korlátozódik a bemutatott kiviteli alakokra, oltalmi körünket a következő szabadalmi igénypontok határozzák meg.

Claims (20)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Mozgatókar-szerelvény lemezes adattároló eszközhöz, amely felső oldallal, alsó oldallal, elülső végrésszel és hátulsó végrésszel rendelkező kart, valamint egy mozgatóegységet tartalmaz, azzal jellemezve, hogy a mozgatóegység (36, 360, 460, 500) kerülete mentén vízszintes hornyot (60, 370, 468, 502, 602) tartalmaz, és a kar (34, 134, 234, 334, 434, 534, 634) úgy van elrendezve, hogy hátulsó végrésze (75,275,275”, 575) a mozgatóegység (36, 360, 460, 500) vízszintes hornyában (60, 370,468, 502, 602) van oldható, de önreteszelő módon rögzítve.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti mozgatókar-szerelvény, azzal jellemezve, hogy a vízszintes horonynak (60, 370, 468, 502, 602) alsó felülete (62), felső felülete (64) és függőleges felülete (66) van, és a mozgatóegység (36, 360,460, 500) kerületébe van bemunkálva.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti mozgatókarszerelvény, azzal jellemezve, hogy a mozgatóegységnek (36,360,460,500) lényegében egymás felé néző oldalfalakkal (71) rendelkező több függőleges hornya (69) van.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti mozgatókar-szerelvény, azzal jellemezve, hogy az önreteszelő kar (34,134,234,334,434,534, 634) a mozgatóegység (36,360,460, 500) függőleges hornyával (69) kapcsolódó illesztőelemet tartalmaz.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti mozgatókar-szerelvény, azzal jellemezve, hogy a mozgatóegység (36, 360, 460, 500) legalább egyik függőleges hornyába (69) behelyezett csapot (368) tartalmaz, amelynek átmérője behelyezése után a függőleges horony (69) oldalfalaival (71) alakzáró kapcsolatot biztosító átmérőjű csapként (368) van kiképezve.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti mozgatókar-szerelvény, azzal jellemezve, hogy a csap (368) a mozgatóegység (36, 360, 460, 500) magasságát meghaladó hosszúságúra van kialakítva.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti mozgatókar-szerelvény, azzal jellemezve, hogy az önreteszelő kar (34,134, 234, 334, 434, 534, 634) hátulsó végrészében (75,275,275”, 575) kialakított nyílást (278) tartalmaz.
8. 8. A 7. igénypont szerinti mozgatókar-szerelvény, azzaljellemezve, hogy a nyílásban (278) a mozgatóegység (36, 360, 460, 500) csapjával (368) szorosan illeszkedő bevágást (286) tartalmazó nyúlvány (284) van kialakítva.
9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti mozgatókar-szerelvény, azzal jellemezve, hogy az önreteszelő kar (34,134,234,334,434,534,634) a mozgatóegység (36, 360, 460, 500) vízszintes hornyával (60, 370, 468, 502, 602) súrlódó kapcsolatban álló kiemelkedéseket (290) tartalmaz.
10. 10. A 7. igénypont szerinti mozgatókar-szerelvény, azzal jellemezve, hogy a nyílás (278) a mozgatóegység (36, 360, 460, 500) vízszintes hornyába (60, 370, 468, 502,602) illeszkedően van kialakítva.
11. 11. A 10. igénypont szerinti mozgatókar-szerelvény, azzal jellemezve, hogy a nyílás (278) első és második végekkel (77) határolt C alakú bevágás (286).
12. 12. A 10. igénypont szerinti mozgatókar-szerelvény, azzal jellemezve, hogy a nyílás (278) első és második karszerű nyúlvánnyal (284) körülvett trapéz alakú bevágás (286).
13. 13. A 10-12. igénypontok bármelyike szerinti mozgatókar-szerelvény azzal jellemezve, hogy az önreteszelő kar (34,134,234, 334,434,534, 634) előre meghatározott távolságban és lényegében az említett nyílás (278) szomszédságában kiemelkedésekkel (290) van ellátva.
14. 14. A 10-13. igénypontok bármelyike szerinti mozgatókar-szerelvény, azzal jellemezve, hogy az önreteszelő kar (34, 134, 234, 334, 434, 534, 634) a nyílástól (278) előre meghatározott távolságban illesztőelemet tartalmaz.
15. 15. A 10-14. igénypontok bármelyike szerinti mozgatókar-szerelvény, azzal jellemezve, hogy a nyílást (278) kinyúló végek (276) határolják.
16. 16. Az 1-15. igénypontok bármelyike szerinti mozgatókar-szerelvény, azzal jellemezve, hogy a mozgatóegységnek (36, 360, 460, 500) az önreteszelő kar (34,

    HU 219 285 Β

    134,234,334,434,534,634) hátulsó végrészével (575) szorosan kapcsolódó függőleges bordája (514) van.
17. 17. A 16. igénypont szerinti mozgatókar-szerelvény, azzal jellemezve, hogy a függőleges borda (514) a mozgatóegység (500) palástján (501) van kiképezve.
18. 18. A 17. igénypont szerinti mozgatókar-szerelvény, azzal jellemezve, hogy a karnak (34, 134, 234,334,434, 534, 634) bevágást (579) tartalmazó nyílása (576) van, ahol reteszelt helyzetben a bevágással (579) a függőleges borda (514) áll szoros kapcsolatban.
19. 19. Az 1 -18. igénypontok bármelyike szerinti mozgatókar-szerelvény, azzal jellemezve, hogy lemezes adattároló eszközben forgathatóan felszerelt, lényegében hengeres mozgatóegységet (36, 360,460, 500) tartalmaz, amelynek legalább egy hornya (60, 370, 468, 502, 602) van kerülete mentén legalább részben és a forgástengelyre merőlegesen kialakítva, továbbá legalább egy önreteszelő karral (34, 134, 234, 334, 434, 534, 634) rendelkezik, és az egyetlen vagy mindegyik karnak a horonnyal (60,370,468, 502,602) való oldható kapcsolatához két nyúlvány alakú véggel (77, 77’, 276, 577) rendelkező hátulsó végrésze (75, 275, 275”, 575) van, és a mozgatóegység (36, 360, 460, 500) és a kar (34, 134, 234, 334, 434, 534, 634) a kart (34, 134, 234, 334, 434, 534, 634) nyúlvány alakú végeivel (77, 77’, 276, 577) a hornyok (60, 370,468, 502, 602) egyikével kapcsolódó és a mozgatóegység (36, 360, 460, 500) forgástengelyére merőlegesen nyúló kar oldható reteszelésére kialakított komplementer alakúan van kiképezve.
20. 20. Lemezmeghajtó, amelynek forgatómotorja, több mágneses adatrögzítő lemeze, továbbá mozgatókar-szerelvénye, legalább egy fejet tartalmazó fejfüggesztő szerelvénye, vezérlőegysége, a vezérlőegységhez és a mozgatókar-szerelvényhez csatlakozó és ezzel a fejek mozgását vezérlő mozgatóegység vezérlő- és meghajtófokozattal, a vezérlőegységhez és a fejhez kapcsolódó és ezzel a lemezre adatokat küldő és a lemezről adatokat fogadó olvasó/író csatornával, és a vezérlőegységhez és a forgatómotorhoz kapcsolódó és ezzel a lemezek forgási sebességét vezérlő forgatómotor-vezérlő és -meghajtó fokozattal rendelkezik, azzal jellemezve, hogy a mozgatókar-szerelvény az 1-19. igénypontok bármelyike szerinti kialakítású; és a fejfüggesztő szerelvény (33) a mozgatókar-szerelvény önreteszelő kajához (34) van hozzáerősítve.