HU218580B

HU218580B - Fogápoló készítmény

Info

Publication number: HU218580B
Application number: HU9701978A
Authority: HU
Inventors: Michael R. Burke; Spencer Holover
Original assignee: Colgate-Palmolive Company
Priority date: 1994-01-21
Filing date: 1995-01-13
Publication date: 2000-10-28
Also published as: RO115408B1; HU9601978D0; WO1995019760A1; NO308394B1; KR970700481A; JPH09508120A; NZ279155A; MX9602897A; AU691241B2; CN1142181A; AU1569595A; UA39131C2; CN1079664C; MX194243B; US5630999A; BR9506536A; CA2181725A1; PL315578A1; NO963032L; EP0740546A1

Abstract

A találmány szerinti készítmény olyan felületaktív rendszerttartalmaz, amely egy anionos felületaktív anyag, előnyösen nátrium-lauril-szulfát és 12–22 szénatomos alkil-glikozid kombinációjából áll. ŕ

Description

A találmány általában anionos felületaktív anyagot tartalmazó fogápoló készítményre vonatkozik, amely a száj szövetére gyakorolt hátrányos hatást csökkenti.

Felületaktív anyagok és különösen anionos felületaktív anyagok, mint például a nátrium-lauril-szulfát az orális készítmények lényeges komponense és oldószerként diszpergáló-, emulgeáló- és nedvesítőszerként szolgál a fogápoló készítményben lévő további komponensekhez és különösen a jelen lévő ízanyag oldására hat. A felületaktív anyag jelenlétének kozmetikus hatása úgy nyilvánul meg, hogy elősegíti a készítmény habzását. Erős habzású orális készítmények kedveltek a fogyasztók körében, mert a habzás azt a képzetet kelti, hogy a készítmény csak akkor tisztít hatékonyan, hogyha jól habzik.

Az anionos felületaktív anyagok, így a nátrium-lauril-szulfát alkalmazása orális készítményekben, fogápolókban, ismeretesen káros reakciókat okoz a száj szövetében, ilyen káros reakciókról számol be például R. C. Caldwell és R. E. Staffard, A Textbook of Preventive Dentistry, 196, W. B. Saunders (1977); L. J. Guamieri, IADR, Abstract No. 661 (1974); L. J. Guamieri, Thesis, University of Indiana (1970). Az ilyen káros reakciók egyike az ínyirritáció.

Az irodalomban ennélfogva sok olyan törekvés található, amellyel igyekeztek csökkenteni a száj szövetre kiható káros reakciót, melyet anionos felületaktív anyagok, például nátrium-lauril-szulfátot tartalmazó orális készítmények okoznak.

Meglepő módon azt találtuk, hogy orális készítmények, így a fogápoló készítmények, gélek, szájvizek, melyek anionos felületaktív anyagokat, előnyösen nátrium-lauril-szulfátot tartalmaznak, kevésbé irritálok a száj szövetére, hogyha a készítmény hatékony mennyiségű alkil-glikozidot tartalmaz.

Az US 5,296,215 számú amerikai szabadalmi leírásban (08/078,527-es alapszámú függő amerikai szabadalmi bejelentés) olyan orális készítményt írtunk le, amely jobb organoleptikus tulajdonságokkal és reológiai tárolási stabilitással rendelkeznek, és amely készítmény egy tisztított nátrium-lauril-szulfo-acetát és alkil-glikozid elegyéből álló felületaktív rendszert tartalmaz. A bejelentés nem tartalmaz utalást arra, hogy az alkil-glikozid volna hatékony az anionos felületaktív anyagok, így nátrium-lauril-szulfát irritáló hatásának csökkentésénél.

A találmány szerinti orális készítmények előállításánál használt megfelelő anionos felületaktív anyagok lehetnek előnyösen vízoldékony, hosszú szénláncú zsírsav monoglicerid monoszulfátok sói, így hidrogénezett kókuszdióolaj zsírsavak monoszulfatált monoglicerid nátriumsója, előnyösen N-metil-N-kokoil-taurát nátriumsója, nátrium-koko-monoglicerid-szulfát, hosszú szénláncú alkil-szulfátok, így nátrium-lauril-szulfát, alkil-arilszulfonátok, így nátrium-dodecil-benzilszulfonát, hosszú szénláncú alkil-szulfo-acetátok, így nátrium-lauril-szulfo-acetát, hosszú szénláncú 1,2-dihidroxi-propánszulfonát zsírsav-észterek, szulfo-laurát és nátrium-lauril-szarkozinát.

A találmány szerinti orális készítmény az anionos felületaktív anyagot 0,1-3 tömeg%, előnyösen 0,3-1,5 tömeg% koncentrációban tartalmazza.

Az anionos felületaktív anyagokat tartalmazó orális készítményekben az alkil-glikozid csökkenti az anionos felületaktív anyag irritáló hatását anélkül, hogy károsan befolyásolná az orális készítmény habzási tulajdonságait.

A találmány szerinti orális készítményekben lévő alkil-glikozidokat RO(C₆H₁₀O₅)_xH általános képlettel jellemezhetjük, ahol

R jelentése 12-22 szénatomos zsíralkohol alifás maradéka, és x értéke 1-20, előnyösen 1-10, még előnyösebben 1,2-2,0.

Az orális készítményekben lévő alkil-glikozidok ismeretesek az irodalomban, így például a 4,748,15 8-as számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás leírja az alkil-glikozidok alkalmazását antimikrobiális biguanid vegyülettel kombinálva az antimikrobiális hatás javítására.

A 4,923,685 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás antimikrobiális szájvizet ír le, amely antimikrobiális biguanid vegyületet, ízesítőanyagot és egy felületaktív rendszert tartalmaz, amely 8-14 szénatomos alkil-glikozid, etoxilezett zsírsav-glicerid és szorbitán parciális észter kombinációjából áll.

A találmány szerinti alkil-glikozidokat rendszerint úgy állítjuk elő, hogy glükózt vagy oligoszacharidot reagáltatunk 12-22 szénatomos zsíralkohollal, előnyösebben 12-18 szénatomos alkilcsoportot tartalmazó alkoholokkal. A gyakorlatban előnyösek a 12-16 szénatomos alkilcsoportot tartalmazó alkil-glikozidok. Hogyha 12 szénatomosnál alacsonyabb zsíralkoholokat használunk alkil-glikozidok előállítására, akkor ezek nem tartalmaznak rövid szénláncú alkilláncot, így 4-10 szénatomos szabad alkoholszennyeződéseket, amelyek károsan befolyásolják az alkil-poliglikozidot tartalmazó szájápoló készítmények organoleptikus tulajdonságait. 12-16 szénatomos alkil-glikozidokat tartalmazó poliglikozidok a kereskedelemben hozzáférhetők a Horizon Chemical Division of Henkel Inc. gyártmányaként, „Plantaren” néven.

Különösen előnyös Plantaren glikozid, amelyet a találmány szerint alkalmazunk, egy nemionos alkilpoliglikozid, melyet Plantaren 1200 UP néven árulnak, és amelyet a C_nH_2n+1O(C₆H₁₀O5)_xH képlettel jellemezhetünk, ahol n értéke 12-16, és x (polimerizációfoka)=l,4. A termék pH-ja 11,4, sűrűsége 25 °C-on 1,1 g/cm³, számított HLB-értéke 11,5 és Brookfieldviszkozitása 35 °C-on 21 orsó, 5-10 RPM 1,5 -10 ²— -2 10 ² m²/s (15 000-20 000 centistoke/mp).

A találmány szerinti orális szájápoló készítmény alkil-glikozid-koncentrációja 0,1-2,0 tömeg% és előnyösen 0,2-1,0 tömeg% között van. A találmány szerint a felületaktív rendszert úgy állítjuk elő, hogy az anionos felületaktív anyagot és az alkil-glikozidot előnyösen olyan arányban alkalmazzuk, hogy a tömegarány az anionos felületaktív anyag és a poliglikozid viszonylatában (10:1)-(1:5), előnyösen (3:1)-(1:1).

A találmány szerinti orális készítmény lényegében félig szilárd vagy pép jellegű, így fogpaszta, gél vagy fogkrém. A félig szilárd vagy pépes orális készítmények általában fényezőszert is tartalmaznak.

HU 218 580 Β

Fényezőszerként a találmány szerinti orális készítményben használtunk nátrium-hidrogén-karbonátot, vízben nem oldódó szilíciumtartalmú fényezőszereket, hidratált alumínium-oxidot, dikalcium-foszfátot, beleértve a dikalcium-foszfát-dihidrátot és a vízmentes dikalciumfoszfát-dihidrátot és a vízmentes dikalcium-foszfátot. A szilíciumtartalmú fényezőszerekhez tartoznak a kolloid szilícium-dioxid-xerogél, a kicsapott szilícium-dioxid, nátrium-alumínium-szilikátok vagy kombinált alumínium-oxidot tartalmazó szilícium-dioxid, rendszerint 0,1-7 tömeg%-ban. További fényesítőanyagok lehetnek nem oldékony nátrium-metafoszfát, kalcium-karbonát, trimagnézium-foszfát, magnézium-karbonát. Fényezőszer elegyeket is használtunk.

A fényezőanyagok rendszerint félig szilárd vagy pépszerű fogápoló készítményekben vannak 15-60 tömeg%, előnyösen 20-55 tömeg% mennyiségben.

A fogpasztában, gélben vagy fogkrémben az orális készítmény előállításánál vizet és nedvesítőszert használunk rendszerint 10-90 tömeg% mennyiségben.

Nedvesítőhordozókat, előnyösen szorbitot, amely rendszerint 70 tömeg%-os vizes oldat formájában kapható a kereskedelemben, glicerint, rövid szénláncú polietilénglikolt, így 200-600 molekulatömegű polietilénglikolt vagy propilénglikolt használtunk a fogpaszta, gél vagy fogápoló készítmény előállítására, és ezek a találmány szerinti orális készítményben rendszerint 10-40, előnyösen 15-30 tömeg% koncentrációban vannak jelen.

A fogpaszták, krémek és gélek rendszerint semleges vagy szintetikus sűrítőszert vagy gélezőszert tartalmaznak 0,1-10 tömeg%, előnyösen 0,5-5 tömeg% koncentrációban. Ilyen sűrítők lehetnek az ír moszat, a tragantmézga, keményítő, hidroxi-etil-propil-cellulóz, hidroxi-butil-metil-cellulóz, hidroxi-propil-metil-cellulóz, hidroxi-etil-cellulóz és nátrium-karboxi-metil-cellulóz.

A találmány szerinti orális készítmények magukban foglalnak lényegében folyékony jellegű termékeket is, mint amilyen a szájvíz vagy szájöblítő. Az ilyen készítményben a közeg rendszerint egy víz-alkohol elegy, amely kívánt esetben az alábbiakban leírt nedvesítőt is tartalmaz. Általában a víz és alkohol egymáshoz viszonyított tömegaránya (1:1)-(20:1), előnyösen (3:1)-(10:1), még előnyösebben (4:1)-(6:1). A vízalkohol elegy összmennyisége az ilyen készítményben rendszerint 70-99,9 tömeg% között van.

A találmány szerinti orális készítmény pH-értéke általában 6-8 között van. A pH-t savval állíthatjuk be, így citromsavval vagy benzoesawal vagy bázissal, így nátrium-hidroxiddal, vagy pufferezhetjük, előnyösen nátrium-citráttal, -benzoáttal, -karbonáttal vagy -hidrogénkarbonáttal, dinátrium-hidrogén-foszfáttal, nátrium-dihidrogén-foszfáttal.

A találmány szerinti előnyös formákban anti-caries hatású fluort leadó sókat is alkalmazhatunk, és ezek képesek a vízbe fluoridiont leadni. Az ilyen anyagok közé tartoznak a szervetlen fémsók, így a nátrium-fluorid, kálium-fluorid, réz-fluorid, nátrium-fluor-szilikát, ammónium-fluor-szilikát, nátrium-monofluor-foszfát, alumínium-hidroxid-mono- és -difluor-foszfát.

A fluoridot leadó vegyület mennyisége bizonyos mértékig a vegyület típusától, oldékonyságától, az orális készítmény fajtájától függ, de mindenképp a mennyiség nemtoxikus kell hogy legyen, általában 0,01-3,0 tömeg⁰/. Egy félig szilárd vagy pépes orális készítményben, így gélben, fogpasztában vagy fogkrémben az ilyen mennyiséget alkalmazhatjuk, de előnyös, hogyha elég fluortartalmú vegyületet használunk ahhoz, hogy 0,005 -1, még előnyösebben 0,1 tömeg% fluoridiont szabadítson fel. Rendszerint az alkálifém-fluoridok esetében ezt a komponenst legfeljebb 2,5% mennyiségben használjuk a készítmény tömegére vonatkoztatva, előnyösen 0,05-1% mennyiségben. Nátrium-monofluorfoszfát esetében a vegyület 0,1-3,0 tömeg% mennyiségben lehet jelen.

Folyékony orális készítményben, így szájvízben vagy öblítőben a fluoridfelszabadító vegyület rendszerint olyan mennyiségben van jelen, amely legfeljebb 1,0%, előnyösen 0,001-0,5 tömeg% fluoridiont szabadít fel. Általában az ilyen vegyület 0,01-3,0 tömeg% mennyiségben van jelen.

Fogkőellenes hatású pirofoszfátsókat, így dialkálifém- vagy tetraalkálifém-foszfát-sókat, így Na₄P₂O₇-et, K₄P₂O₇-et, Na₂K₂P₂O₇-et, Na₂H₂P₂O₇-et és K₂H₂P₂O-7-et, hosszú szénláncú polifoszfátokat, így nátrium-hexametafoszfátot és ciklusos foszfátot, így nátrium-trimetafoszfátot használtunk a találmány szerinti szilárd orális készítményekben, előnyösen 0,5-8,0 tömeg⁰/ koncentrációban. A folyékony orális készítményekben a pirofoszfátsókat 0,1-3 tömeg⁰/ koncentrációban alkalmazzuk.

A találmány szerinti orális készítmények tartalmazhatnak antibakteriális szereket is. Különösen hatásosak a nemkationos antibakteriális szerek, melyek fenolos és biszfenolos vegyületeken alapulnak, ilyenek a halogénezett difenil-éterek, halogénezett szalicil-anilidek és különösen fluor-szalicil-anilidek, benzoát-észterek és karbanilidek. Az ilyen vegyületek közé tartozik a 4klór-fenol, 2,2’-triklór-2-hidroxi-difenil-éter (triklozán), 3,4’,5-triklór-szalicil-anilid, 5-(n-oktanoil)-3’-(trifluor-metil)-szalicil-anilid, parahidroxi-benzoesav-észterek, különösen metil-, etil-, propil-, butil- és benzilészter, 3,4,4’-triklór-karbanilid és 3,3’,4-triklór-karbanilid. A triklozán és az 5-(n-oktanoil)-3’-(trifluor-metil)-szalicil-anilid 0,03-1 tömeg⁰/ mennyiségben előnyös az ilyen készítményben. Nemionos antimikrobiális szert, például szeszkviterpén-alkoholt, így a merolidolt és biszabololt is használhatunk.

Ha az orális készítménybe antibakteriális szert iktatunk be, akkor antibakteriális hatást fokozó szert is alkalmazhatunk. Az antibakteriális hatást fokozó szerek antibakteriális szerekkel, így triklozánnal és halogénezett szalicil-aniliddel kombinálva ismeretesek az irodalomból, így az 5,188,821 és 5,192,531 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásból. Az antibakteriális hatást fokozó szer előnyösen semleges vagy szintetikus anionos polimer polikarboxilát, melynek molekulatömege 1000-1 000 000, előnyösen 30 000-500 000-ig terjed. A szintetikus anionos polimer polikarboxilátokat általában szabad savak formájában vagy előnyösen részlegesen vagy még előnyösen

HU 218 580 Β teljesen semlegesített vízoldékony alkálifémsóit, így kálium- és előnyösen nátrium- és ammóniumsóik formájában alkalmazzuk. Előnyösek a maleinsavanhidrid vagy -sav másik polimerizálható etilén típusú telítetlen monomerrel képezett (1:4)-(4:1) arányú kopolimerje, így metil-vinil-éter-maleinsavanhidrid, melynek molekulatömege 30 000-1 000 000, még előnyösebben 30 000-500 000. Ezeket a kopolimereket megkaphatjuk Gantrez néven, így AN 139 (molekulatömeg 500 000), AN 119 (molekulatömeg 250 000) és előnyösen S-97 Gyógyszerfokozat (molekulatömeg 70 000) a GAF Corporation termékeként.

A gyakorlatban antibakteriális hatást fokozó szerként használhatunk polisziloxánokat, például folyékony szilikonolajokat, például difenil- vagy di(l—4 szénatomos alkilj-polisziloxánokat, különösen dimetil-polisziloxánt.

Az antibakteriális hatást fokozó szert a találmány szerinti készítményben 0,05-5, előnyösen 0,1-3 tömeg% mennyiségben használjuk.

Használhatunk bármilyen megfelelő ízesítő- vagy édesítőanyagot is. Megfelelő ízesítőkomponensek az ízesítőolajok, így menta, borsmenta, téli zöld, szaszszafrász, szegfűszeg és zsálya, valamint eukaliptusz, fahéj, citrom- és narancsolaj, valamint metil-szalicilát. Megfelelő édesítőszerek így a szacharóz, laktóz, maltóz, xilit, nátrium-ciklamát, perillartin, aszpartil-fenilalanin, metil-észter, szacharin. Az ízesítő- és édesítőszerek együtt vagy külön-külön 0,1-5 tömeg%-át képezhetik a készítménynek.

A fogérzékenység csökkentésére használhatunk stroncium-kloridot, kálium-nitrátot és kálium-citrátot 0,1-10 tömeg% mennyiségben.

Különböző egyéb anyagokat is használhatunk a találmány szerinti orális készítményekben, így konzerválószert, előnyösen nátrium-benzoátot, szilikonokat, klorofillvegyületeket és/vagy ammóniázott anyagot, így karbamidot, diammónium-foszfátot és ezek elegyét.

Ezeket a segédanyagokat, hogyha használjuk, akkor olyan mennyiségben alkalmazzuk, amely lényegesen nem befolyásolja károsan a kívánt tulajdonságokat és jellemzőket.

A találmány szerinti orális készítményekben használhatunk fogfehérítő szereket is, különösen hasznosak az oxidálószerek, így hidrogén-peroxid, karbamid-peroxid, perecetsav, kalcium-peroxid, nátrium-perborát, nátrium-perkarbonát vagy bármilyen egyéb forrás, amely vizes oldatban hidrogén-peroxid-forrásként működik. Az aktívoxigén-mennyiség az ilyen orális készítményekben 0,7-5 tömeg%, előnyösen 0,5-2 tömeg% közötti.

A találmány szerinti orális készítményt előnyösen úgy állítjuk elő, hogy a komponenseket összekeveijük. A félig szilárd vagy pépes készítmény előállításánál, így fogpaszta esetében sűrítőszert, előnyösen karboxi-metilcellulózt vagy hidroxi-etil-cellulózt diszpergálunk nedvesítőszerrel, vízzel, sókkal, így tetra-nátrium-pirofoszfáttal, nátrium-fluoriddal vagy nátrium-monofluor-foszfáttal és hozzáadhatunk még édesítőszert, így szacharint, és ezt is összekeveijük. Alkalmazhatunk fényesítőszert, így dikalcium-foszfát-dihidrátot, anionos felületaktív anyagot, alkil-glikozidot és ízesítőszert. A komponenseket ezután vákuumban 15-30 percig összekeverjük, és a kapott gélt vagy pasztát tubusba töltjük.

A következő példák a találmány további részletezésére szolgálnak annak korlátozása nélkül. Valamennyi mennyiség és arány tömegben értendő, ha másképp nem tüntetjük fel.

I. példa

Egy fogpasztasorozatot állítunk elő az I. táblázat szerinti összetételben, amelyben a felületaktív anyag 1,3 tömeg% anionos felületaktív anyagból és egy alkilglikozidból áll.

I. táblázat

Készítmény	A	B	C	D	E	F	G
Komponens	Tömeg%
Dikalcium-foszfát-dihidrát	48,00	48,00	48,00	48,00	48,00	48,00	48,00
Glicerin	22,22	22,22	22,22	22,22	22,22	22,00	22,0
Anionos felületaktív anyag 12-16 szénatomos alkil-glikozid* (AG)	0,30	0,39
Színezék	0,95	0,95	0,95	0,95	0,95	0,95	0,95
Nátrium-monofluor-foszfát (MFP)	0,76	0,76	0,76	0,76	0,76	0,76	0,76
Nátrium-karboxi-metil-cellulóz (NaCMC)	0,50	0,50
Hidroxi-etil-cellulóz (HEC)	0,50	0,50
Tetranátrium-pirofoszfát (TSPP)	0,25	0,25
Nátrium-szacharin	0,20	0,20
Ionmentes víz	tetszés szerint
pH: 6,6-7,2

HU 218 580 Β

Az A-F készítmények mindegyikében anionos felületaktív anyagként a következőket használjuk. Készítmény Anionos felületaktív anyag

A nátrium-lauril-szulfát

B nátrium-alkil-benzolszulfonát

C nátrium-lauroil-szarkozinát

D szulfo-kolaurát

E nátrium-N-metil-N-kokoil-taurát

F nátrium-koko-monogliceridszulfát

G nátrium-lauril-szulfo-acetát

Alkil-glikozid analízise (Plantaren 1200 UP):

Hatás %

Szabad alkohol % Átlag D. P. pH, 10%-os oldat

48-52

0,4-0,8

1,4

11,4-11,8

A készítményt úgy állítjuk elő, hogy glicerint összekeveqük NaCMC-vel és HEC-vel, és hozzáadunk TSPP-t és nátrium-szacharint, majd ionmentesített vizet. Az elegyet egy kettős bolygókerekes vákuumkeverőbe helyezzük. Hozzáadunk az elegyhez dikalcium-foszfátot, dihidrátot, MFP-t, ízesítőanyagot, anionos felületaktív anyagot és AG-t, a komponenseket vákuumban 15-20 percig keveijük. Az A-F készítmények alkalmazásával homogén pasztát kapunk.

Az A-F összetételű fogpaszta-készítmények előállításánál használt anionos felületaktív anyag/alkil-glikozid kombináció irritáló hatását a következő cikkben leírt teszteljárásnak megfelelően értékeljük ki: „Predicting Surfant Irritation írom the Swelling Response of a Collagen Film”, J. Soc. Cosmet., Chem. 37, 199-210 (1986. július/augusztus). Ebben az in vitro tesztben a kollagén filmanyag duzzadása (tríciumozott vízfelvétel) összefügg az anionos felületaktív anyagok irritáló hatásával és ezen komponenseken alapuló termékek irritáló hatásával. A duzzadási reakció függ a koncentrációtól, és a nagyobb duzzadás nagyobb irritációs hatást jelez. Ennek az in vitro tesztnek az eredményei korrelálnak az in vitro és in vivő laboratóriumi és klinikai kísérletek eredményeivel.

Az irritációteszt elvégzésekor a kollagén filmet, amelyet a Colla-Tec Inc., Plainsboro, N. J. szolgáltat, szarvasmarhaméh-hajlítóizomínből állítjuk elő, és 1,27 χ 1,27 cm-es négyzetekre vágjuk, körülbelül 10 mg tömegben. Az egyes négyzeteket 20 ml-es csavaros fejű fiolába helyezzük, és 10 ml oldattal kezeljük, amely 1-0,7 tömeg% anionos felületaktív anyag (AS), kombinálva 0,3 tömeg% alkil-glikoziddal (AG), azaz Plantaren 1200-zal és elegendő tríciumozott (³H₂O)-val, hogy 1 χ 10⁵ dpm/ml-t kapjunk.

A filmnégyzeteket az összes oldatból eltávolítjuk, és mindegyiket 1 liter ionmentes vízzel öblítjük körülbelül 5 másodpercig, hogy a tapadó tríciumozott vizet eltávolítsuk, és ezután egy folyadékszcintillációs fiolába helyezzük.

Az 1 tömeg% felületaktív oldatoknak kitett filmeket a fiolákban 1 ml 2 N nátrium-hidroxiddal digeráljuk és feloldjuk Ecolume-ban (ICN Biomedicals, Inc.), azaz szcintillációs koktélban, amelyet 0,25 ml koncentrált perklórsavval savanyítunk és radioaktivitásra anali10 zálunk Beckman LS06800 szcintillációs spektrométerrel. A duzzadást 1 mg száraz kollagén által felvett tríciumozott víz mikroliterében definiáljuk, azaz μΐ/mg. Az eredményeket a II. táblázat tartalmazza.

Összehasonlítás céljából az irritációs tesztet megismételjük azzal a különbséggel, hogy meghatározzuk annak a felületaktív rendszernek az irritáló hatását is, amely mindössze anionos felületaktív anyagot tartalmaz ugyanolyan koncentrációban, mint az anionos felületaktív anyag/alkil-glikozid rendszerben. Az összehasonlító teszt eredményeit szintén a II. táblázat mutatja.

II. táblázat

Irritáló hatás - kollagénduzzadás (μΐ/mg)

Anionos felületaktív anyag (AS)	% AS	%AS + 0,3% AG
Nátrium-aulril-szulfát	23,738	14,633
Nátrium-alkil- benzolszulfonát	15,197	9,773
Nátrium-lauroil- szarkozinát	9,872	7,127
Szulfo-kolaurát	9,685	9,204
Nátrium-N-metil-N- kokoil-taurát	8,872	7,927
Nátrium-koko- monoglicerid-szulfát	7,785	6,647
Nátrium-laurilszulfo- acetát	7,618	7,048

A II. táblázatban bemutatott eredmények azt mutatják, hogy minden esetben az anionos felületaktív anyag és alkil-glikozid-tartalmú rendszer lényegesen kevésbé irritáló hatású, mint amikor az anionos felületaktív anyag ugyanolyan koncentrációban szerepel a tesztoldatokban.

III. példa

Az anionos felületaktív anyag és alkil-glikozid kombinációját tartalmazó fogpaszták habzási tulajdonságainak meghatározására a következő irodalmi helyen leírt eljárás szerint mesterséges nyálat állítunk elő: Tavss és társai, J. Pharm. Sci., 1984, 73(G), 1148-52.

Mesterséges nyál összetétele

Komponens

CaCl₂.2H₂O

MgCl₂.6H₂O

NaCl

K₂COj.15H₂O

NaH₂PO₄.H,O

Na₂HPO₄.7H₂O

Víz

Koncentráció (g/l) 0,228 0,061 1,017 0,603 0,204 0,273 tetszés szerint

Konc. HCl pH 6,9 eléréséhez szükséges A mesterséges nyálhoz hozzáadunk 16 tömeg% dikalcium-foszfát-dihidrátot és 0,3 tömeg% ízesítőszert, együtt 0,3 tömeg% felületaktív rendszerrel, amely anionos felületaktív anyagból és alkil-poliglikozidból áll, különböző tömegarányban a III. táblázat szerint. Az

HU 218 580 Β anionos felületaktív anyagok nátrium-lauril-szulfát (SLS), dodecil-nátrium-szulfo-acetát (DSS), nátriumN-metil-kokoil-taurát (SMCT) és nátrium-alkil-benzolszulfonát (SABS). A kapott tesztoldat koncentrációi megfelelnek a fogpaszta nyálban történő 1:2 tömegarányú hígításának, miszerint megfelel a fogpaszta hígításának a szájüregben.

A habzásteszt elvégzéséhez 15 ml tesztoldatot 50 ml-es steril centrifugálócsőbe viszünk át. Hat ismétlést helyezünk egy 37 °C-os vízfürdőbe, körülbelül 15 percig. A centrifugálócsöveket egy Burrell WristAction rázókészülékre kapcsoljuk, és egy 10 másodperces intervallumban átlagosan ötvenszer rázzuk. A kémcsöveket minden ciklusban 7 cm-re elmozdítjuk. A felső és alsó habzási szinteket a csöveken a rázás után 5-20 s között regisztráljuk. A szintek közötti különbség adja a habtérfogat értékét ml-ben. Növekvő habzási értékek a növekvő habzóképességgel függnek össze, ahogy azt a fogpaszta felhasználói érzékelik.

Szoros összefüggést találtunk a habzási teszt eredményei között hígított fogpaszta alkalmazásánál és a humán teszt fogkefe által előidézett habzóképesség között hígítatlan fogpaszta esetében. A tesztoldatok habtérfogatát a III. táblázat mutatja be.

Összehasonlítás céljából megismételjük a III. példa szerinti eljárást azzal a különbséggel, hogy olyan oldatokat állítunk elő, ahol kizárólag anionos felületaktív anyag a felületaktív anyag 0,3 tömeg% mennyiségben vagy pedig alkil-glikozid 0,3 tömeg% mennyiségben. Ezeket az oldatokat is megvizsgáltuk a habzóképesség szempontjából, és az összehasonlító oldatok habértékeit is a III. táblázatban mutatjuk be.

III. táblázat

Fogpaszta habzóképesség

Felületaktív rendszer	Habtérfogat (ml) AS/AG tömegaránynál	Habtérfogat (ml) felületaktív anyag egyenként
1:3	1:1	3:1	10:1	AS	AG
SLS/AG	15	21	27	10	7	5
DSS/AG	25	25	27	25	25	5
SMCT/AG	21	22	21	20	20	5
SABS/AG	18	22	22	20	17	5

A III. táblázat adatai azt mutatják, hogy az anionos felületaktív anyagot (AS) és alkil-glikozidot (AG) tartalmazó felületaktív rendszerekből álló orális készítmények ugyanolyan habzási szintet mutatnak vagy még jobbat, mint az anionos felületaktív anyag vagy az alkil-glikozid önmagában.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Az orális szövetet kevéssé irritáló fogápoló készítmény, azzal jellemezve, hogy a készítmény hatékony mennyiségű anionos felületaktív anyagból és RO(C₆H₁₀O₅)_xH képletű alkil-glikozidból álló felületaktív anyagot tartalmaz, ahol

R jelentése 12-22 szénatomos zsíralkohol alifás maradéka, és x értéke 1-20.
2. Az 1. igénypont szerinti készítmény, azzal jellemezve, hogy az alkil-glikozidban

R jelentése 12-16 szénatomos zsíralkohol alifás maradéka, és x értéke 1,2-2,0.
3. A 2. igénypont szerinti készítmény, ahol x jelentése 1,4.
4. Az 1. igénypont szerinti készítmény, ahol az anionos felületaktív anyag nátrium-lauril-szulfát.
5. Az 1. igénypont szerinti készítmény, ahol az anionos felületaktív anyag nátrium-alkil-benzolszulfonát.
6. Az 1. igénypont szerinti készítmény, ahol az anionos felületaktív anyag nátrium-lauroil-szarkozlnát.
7. Az 1. igénypont szerinti készítmény, ahol az anionos felületaktív anyag szulfokolaurát.
8. Az 1. igénypont szerinti készítmény, ahol az anionos felületaktív anyag nátrium-N-metil-N-kokoil-taurát.
9. Az 1. igénypont szerinti készítmény, ahol az anionos felületaktív anyag nátrium-koko-monoglicerid-szulfát.
10. Az 1. igénypont szerinti készítmény, ahol az anionos felületaktív anyag nátrium-lauril-szulfo-acetát.
11. Az 1. igénypont szerinti készítmény, ahol az anionos felületaktív anyag az orális készítményben 0,1-3,0 tömeg% koncentrációjú, és az alkil-glikozid az orális készítményben 0,1-2,0 tömeg% koncentrációjú.
12. Az 1. igénypont szerinti készítmény, ahol az anionos felületaktív anyag és a glikozid egymáshoz viszonyított tömegaránya (10:1)-(1:5).