HU217929B - Szerkezet és elrendezés hosszirányban kiterjedő tárgyak függesztett elhelyezésére - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya szerkezet, főként alapvetően hossziránybankiterjedő tárgyak függesztett elhelyezésére, amely szerkezet legalábbegy szorítóelemet tartalmaz, ahol ezen szorítóelem egy falfelület vagyegy további szorítóelem felé irányítva mozgatható, hogy a tárgyatannak összsúlya révén azokkal együtt beszorítva tartsa, továbbáugyancsak a találmány tárgyát képezi egy elrendezés, amely legalábbegy, különböző vastagságú vagy szélességű, alapvetően hossziránybankiterjedő tárgyak függesztett elhelyezésére alkalmas szerkezetetfoglal magában. A találmány szerinti szerkezet lényege az, hogylegalább egy szorítóeleme (1) legalább két, függőleges iránybanegymástól térközzel elválasztott felfekvőszakasszal (3, 5) és/vagylegalább egy sík kiképzésű felfekvőtartománnyal rendelkezik, amelyszorítóelem (1) a tárgyra annak beszorításakor, illetve függesztettelhelyezésekor a tárgy oldalán erőt gyakorló, és a tárgyat afalfelület vagy a további szorítóelem (1) felé kényszerítő módon vankialakítva. A találmány szerinti elrendezésre, amely egy vagy többtalálmány szerinti szerkezetet tartalmaz, az jellemző, hogy akülönböző vastagságú és méretű tárgyak beszorított elhelyezéséhez a,legalább egy szorítóelem (1) billenthetősége mellett oldaliránybaneltolható és oldhatóan rögzíthető módon van egy alaplapra (17) vagyvezetősínre felszerelve. ŕ

Description

A találmány tárgya szerkezet, főként alapvetően hosszirányban kiterjedő tárgyak függesztett elhelyezésére, amely szerkezet legalább egy szorítóelemet tartalmaz, ahol ezen szoritóelem egy falfelület vagy egy további szorítóelem felé irányítva mozgatható, hogy a tárgyat annak összsúlya révén azokkal együtt beszorítva tartsa, továbbá ugyancsak a találmány tárgyát képezi egy elrendezés, amely legalább egy, különböző vastagságú vagy szélességű, alapvetően hosszirányban kiterjedő tárgyak függesztett elhelyezésére alkalmas szerkezetet foglal magában.

A találmány szerinti szerkezet lényege az, hogy legalább egy szorítóeleme (1) legalább két, függőleges irányban egymástól térközzel elválasztott felfekvőszakasszal (3, 5) és/vagy legalább egy sík kiképzésű felfekvőtartománnyal rendelkezik, amely szorítóelem (1) a tárgyra annak beszorításakor, illetve függesztett elhelyezésekor a tárgy oldalán erőt gyakorló, és a tárgyat a falfelület vagy a további szoritóelem (1) felé kényszerítő módon van kialakítva.

A találmány szerinti elrendezésre, amely egy vagy több találmány szerinti szerkezetet tartalmaz, az jellemző, hogy a különböző vastagságú és méretű tárgyak beszorított elhelyezéséhez a, legalább egy szorítóelem (1) billenthetősége mellett oldalirányban eltolható és oldhatóan rögzíthető módon van egy alaplapra (17) vagy vezetősínre felszerelve.

A leírás terjedelme 18 oldal (ezen belül 10 lap ábra)

HU 217 929 B

HU 217 929 Β

A találmány tárgya szerkezet, főként alapvetően hosszirányban kiterjedő tárgyak függesztett elhelyezésére, amely szerkezet legalább egy szorítóelemet tartalmaz, ahol ezen szorítóelem egy falfelület vagy egy további szorítóelem felé irányítva mozgatható, hogy a tárgyat annak összsúlya révén azokkal együtt beszorítva tartsa, továbbá ugyancsak a találmány tárgyát képezi egy elrendezés, amely legalább egy, különböző vastagságú vagy szélességű, alapvetően hosszirányban kiterjedő tárgyak függesztett elhelyezésére alkalmas szerkezetet foglal magában.

Szerszámok, háztartási gépek, kerti szerszámok és hobbieszközök, sílécek, hódeszkák és hasonlók függesztett elhelyezésére számos szerkezet, illetve berendezési tárgy ismeretes. így például az EP- A-507 721 számú szabadalmi irat olyan szorítókapcsot ismertet, amelybe a tárgy benyomható. Ennek a szorítókapocsnak hátránya azonban az, hogy csak adott méretű tárgyak, illetve meghatározott nyélátmérőjű tárgyak helyezhetők el rajta.

Az US 4 170 333 és az EP 180 884 számú szabadalmi iratokban olyan szorítóelemeket javasolnak munkaeszközök függesztett elhelyezésére, amelyek mindegyike a csökkenő vízszintes keresztmetszet elvén alapszik. Mindkét megoldásnál a tárgyat egy kapocsszerű alakzatba tolják be, ahol betoláskor a vízszintes keresztmetszet viszonylag nagy. Az elhelyezendő munkaeszköz függesztésekor a kapocs is lefelé billen, miáltal a vízszintes keresztmetszet lecsökken, így az eszköz megszorul. Itt ismét fennáll az a hátrány, hogy ezek a szorítókapcsok csak meghatározott nagyságú, illetve meghatározott keresztmetszetű eszközökhöz használhatók fel, mégpedig lehetőleg gömbölyű nyelű eszközökhöz. A fenti kapcsok további hátránya az, hogy fuggesztéskor az eszköz nem függőlegesen függ le, hanem például az alsó tartományában nekinyomódik a mögötte húzódó falnak. Ennélfogva például sílécek felfüggesztésére ezek a szorítókapcsok nem alkalmasak.

Az US 4 852 747 számú szabadalmi irat megint csak olyan tartószerkezetet ismertet, ahol maga a tárgy és annak önsúlya révén érnek el szorítóhatást egy ferdén eltolható bütyök és egy falfelület között. A szorítóbütyök, illetve a ferdén lefelé mozgatható szorítógörgő függesztéskor a tárgyat, például a síléceket egy falfelülethez nyomja, amely megoldásnak viszont az a hátránya, hogy nagyobb súlyú tárgyaknál a lefelé irányított szorítógörgő által kifejtett szorítóhatás túl kicsi, így a tárgy a bütyök és a falfelület között lecsúszhat.

Végül a DE-OS 38 18 031 számú közrebocsátási iratból olyan szerszámtartó ismerhető meg, ahol a szerszámok függesztésekor szorító hatás jön létre két mozgatható hengeres test között, amelyek egymással két fogasíven keresztül vannak elforgathatóan összekötve. A szerkezet hátránya abban áll, hogy a két szorítóhenger nem teljesen vízszintes egymáshoz való beállása esetén a közéjük beszorított tárgy félredől, illetve ferdén függ le. Emellett ebben az esetben is fennáll annak a veszélye, hogy a tárgy nem rögzül megfelelően és lecsúszik.

Ezért a találmány által elsődlegesen megoldandó feladat olyan tartószerkezet létrehozása hosszirányban kiterjedő tárgyak, mint például szerszámok, kerti eszközök, sílécek és hasonlók függesztett elhelyezésére, amely lehetővé teszi tárgyak stabil, dőlésmentes és egyszerű elrendezését.

A találmány által megoldandó további feladat különböző szélességű, illetve vastagságú tárgyak elhelyezésének biztosítása egy ilyen tartószerkezetben.

A kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan, a bevezetőben ismertetett típusú szerkezettel oldjuk meg, amelynél legalább egy szorítóelem legalább két, függőleges irányban egymástól térközzel elválasztott felfekvőszakasszal és/vagy legalább egy sík kiképzésű felfekvőtartománnyal rendelkezik, amely szorítóelem a tárgyra annak beszorításakor, illetve függesztett elhelyezésekor a tárgy oldalán erőt gyakorló, és a tárgyat a falfelület vagy a további szorítóelem felé kényszerítő módon van kialakítva.

A találmány egyik előnyös kiviteli változata értelmében a legalább egy szorítóelem a falfelülethez vagy a további szorítóelemhez képest billenthetően van egy lapszerű elemen, például egy alaplapon elrendezve.

A szorítóelem oly módon billenthetően van elrendezve, hogy a legalább két felfekvőszakasz vagy a sík felfekvőtartomány két-két forgástengely körül, vagyis mindegyik felfekvőszakasz egy-egy forgástengely, míg a sík felfekvőtartomány paralelogrammaszerűen legalább két forgástengely körül billenthető, így a falfelület, illetve a további szorítóelem felé tartó, a tárgyat beszorító mozgás egy ívelt, lefelé irányuló mozgás.

Előnyösen a legalább egy szorítóelem egy szorítópofa, ahol a szorítópofát képező két felfekvőszakasz, illetve a két szakaszt összekötő a sík felfekvőtartomány a falfelülethez, illetve a további szorítóelem összeszorításra előirányzott szakaszaihoz vagy tartományaihoz képest lényegében párhuzamosan van kialakítva, illetve elrendezve.

Az összeszorításra előirányzott felfekvőszakaszok, illetve a sík felfekvőtartomány egy lapszerű elemre, mint például alaplapra lényegében merőleges hosszanti kiterjedéssel rendelkeznek.

A további szorítóelemnek előnyösen legalább egy pontszerű vagy hosszirányban kiterjedő, vagy sík felfekvése van, amelyhez a beszorítandó tárgyat az első szorítóelem segítségével kényszerítjük.

Az egyik előnyös kiviteli alak értelmében az első szorítóelem, illetve szorítópofa paralelogrammaszerűen van kialakítva, amely egyik oldala mentén stabilan össze van kötve a lapszerű elemmel, mint például az alaplappal, míg az első oldallal párhuzamos szemközti oldala a falfelület vagy a tárgyat beszorító további szorítóelem felé billenthetően van kialakítva, illetve mozgatható.

Ezen billenthető mozgathatóság eléréséhez a szemközti oldal vagy két, az első oldalon elrendezett forgástengely körül billenthetően van ágyazva, vagy a szorítópofa legalább részben hajlékony vagy rugalmas, illetve gumirugalmasságú anyagból van készítve, hogy így biztosítva legyen a szemközti oldal billenthetősége az első oldal felé. Ilyen hajlékony vagy rugalmas anyagként egyrészt fémlemezek jöhetnek szóba, vagy poli2

HU 217 929 Β meranyagok is, mint például a kereskedelmi forgalomban is kapható puhított, hajlékonnyá tett vagy plasztifikált műanyagok, vagy akár elasztomer műanyagok vagy gumi, amint azokat szokásosan az ilyen szerkezetek előállításához felhasználják. Itt lényeges az, hogy az ilyen polimerek, illetve műanyagok kellő hajlékonysággal, másrészt viszont kellő szilárdsággal is rendelkezzenek, hogy az ilyen szorítópofákkal nagyobb súlyú tárgyakat is össze lehessen szorítani anélkül, hogy ennek során a szorítópofa megsérülne. Példaként említjük itt a hőre lágyuló poliésztert, poliamidot, polietilént, PVC-t stb.

Természetesen az is lehetséges, hogy a szemközti oldal mozgathatóságát szerkezeti megoldásokkal biztosítsuk, például azáltal, hogy az első oldalon kisebb falvastagságú végtartományokat képezünk ki, hogy így a szorítópofának ezekben a tartományokban egy bizonyos hajlékonyságot kölcsönözzünk.

Egy további kiviteli változatnál a szorítópofa hajlékonyságának növelése érdekében az is lehetséges, hogy a paralelogrammaszerűen kialakított szorítópofán hiányzik a szabadon mozgatható szemközti oldal, hogy így egy, a homlokoldalán nyitott, lényegében U alakú szorítószervjöjjön létre két, a széleken kiálló, egymással párhuzamos és a lapszerű elemre, például az alaplapra merőlegesen húzódó élszerű vagy csíkszerű felfekvőszakasszal.

Ezek a lényegében élszerű felfekvőszakaszok adott esetben vissza vannak hajlítva, hogy így egy szorítópofa jellegű ívelt felfekvő felületszakaszt képezzenek, ahol a két felületszakasz nem összeszorító állapotban gyakorlatilag függőlegesen egymás fölött van elrendezve. Ezenkívül még olyan megoldás is lehetséges, ahol ezek az élszerű felfekvőszakaszok egy gumiszerű réteggel vannak bevonva, vagy erre az élre egy hengerszerű, gumiból vagy elasztomeranyagból előállított, peremszerű test van ráhúzva, hogy a tárgy összeszorításakor jobb szorítóhatást érjük el.

A jobb szorítóhatás elérése érdekében a szorítópofák felfekvőszakaszait vagy sík felfekvőtartományát érdesíteni is lehet vagy olyan anyaggal bevonni, amely növeli az összeszorítandó tárgy csúszási súrlódását a felfekvőszakaszokon vagy a sík felfekvőtartományon.

A szorítószerkezet egy további előnyös kiviteli alakja értelmében a további szorítóelem az első szorítóelemhez hasonlóan lényegében síkszimmetrikusan van kialakítva és ezen első szorítóelemmel szemben van felszerelve, ugyanakkor a két szorítóelem egymás felé billenthetően van felszerelve. A fentebb említett, lényegében szimmetriasíkot a két elem között az összeszorítandó tárgy, mint például egy pár síléc képezi. A két elem ezen síkszimmetrikus kialakítása révén az összeszorítandó tárgy a két egymáshoz képest szimmetrikusan elrendezett felfekvőszakasz, illetve a két egymáshoz képest szimmetrikusan kialakított felület közé kerül beszorításra. Beszorításkor először az elhelyezendő tárgyat, mint például egy kerti szerszámot vagy egy pár sílécet a két szorítóelem között felfelé toljuk, miáltal a két szorítóelemet szétnyitjuk egymástól. Ezt követően a tárgyat függesztjük, miáltal a tárgy önsúlya következtében a két szorítóelem, például a két szorítópofa egymás felé van kényszerítve, hogy a tárgyat összeszorítsa. Azáltal, hogy a két szorítóelem két egymással szemközti felfekvőszakasszal vagy egy-egy sík felfekvőtartománnyal rendelkezik, megakadályozzuk azt, hogy az elhelyezendő tárgy függesztéskor félredőljön. Emellett a nagyobb felfekvőfeliilet révén biztosított az, hogy a tartószerkezetben nagyobb súlyú tárgyak is biztonsággal elhelyezhetők legyenek.

Annak érdekében, hogy nagyobb súlyú tárgyakat, mint például vasrudakat vagy hasonlókat is lehessen függesztve elhelyezni a találmány szerinti szorítószerkezet segítségével, az is elképzelhető például, hogy függőleges irányban elosztva több szorítóelemet rendezzünk el egy falfelülettel vagy előnyösen azonos számú további szorítóelemmel szemben, hogy azután a tárgyakat ezen több szorítóelem közé beszorítva rendezzük el.

A találmány szerinti szerkezet, illetve szorítópofák előnyösen kialakított kiviteli változatai a függő 2-14. igénypontokban vannak jellemezve.

Előnyösen a találmány értelmében javasolt szorítóelemek egy alaplapon vannak elrendezve, amely sínszerűen van kialakítva és például ezen sín mentén megakasztó szervekkel van ellátva, amely sínen a szorítóelemek szorítópofaként hosszirányban eltolhatóan és megakaszthatóan lehetnek elrendezve. Az egyes szorítóelemek, mint például szorítópofák hosszirányú eltolhatósága révén lehetőség van ezek között olyan eszközök, szerszámok vagy sportszerek elrendezésére, amelyek különböző vastagsággal vagy szélességgel rendelkeznek. Például az ilyen hosszirányban eltolható szorítóelemek révén lehetséges egy úgynevezett „sífogason” hódeszkákat is elhelyezni azáltal, hogy a szorítópofákat megfelelő távolságra széthúzzuk egymástól. Azonban a háztartásban vagy a kerti szerszámoknál is előnyös, ha a különböző vastagságú vagy szélességű eszközöket vagy szerszámokat egyetlen ilyen tartószerkezeten lehet elhelyezni.

Egy további kiviteli változat értelmében az is lehetséges, hogy a szorítóelemek például vezetőlapokon legyenek elrendezve, amely vezetőlapok szorító- vagy tartószervekkel rendelkeznek, hogy a vezetőlapokat a szorítóelemekkel együtt a sínszerű alaplapon rögzítsék. Ezek a szorító- vagy tartószervek úgy vannak kialakítva. hogy a szorítóelemek a sínszerű alaplap mentén folyamatosan eltolhatóan legyenek elrendezve.

Az ilyen különböző vastagságú, illetve méretű, alapvetően hosszirányban kiterjedő tárgyak függesztett elhelyezésére alkalmas, találmány szerinti szorítóelemeket felhasználó elrendezések célszerű kiviteli változatainak jellemzőit a 15-18. igénypontok tartalmazzák,

A találmányt részletesebben kiviteli példák kapcsán, a csatolt rajz alapján ismertetjük. A rajzon az 1. ábra egy találmány szerinti szorítószerkezet vázlatos elölnézete, egy falfelület felé billenthető szorítópofával, a 2. ábra ugyancsak vázlatos elölnézetben egy találmány szerinti szorítópofa egyik lehetséges kiviteli alakját tünteti fel,

HU 217 929 Β a 3. ábra egy további szorítószerkezetet szemléltet elölnézetben, két egymás felé billenthetően kialakított szorítópofával, a 4. ábra a találmány szerinti szorítószerkezet egy további kiviteli változatát tünteti fel elölről vett távlati oldalnézetben két, egymás felé billenthetően kialakított szorítópofával és további tartóelemekkel segédeszközök elhelyezésére, az 5. ábra a 4. ábra szerinti szorítópofákat mutatja, egy-egy homlokoldali bevonattal a csúszó súrlódás növelésére, a 6. ábra több, a 4. és 5. ábra szerinti szorítópofát tünteti fel, a 7. ábra a találmány szerinti szorítószerkezet egy további lehetséges kiviteli alakjának elölről vett távlati képe, a 8. ábra egy további találmány szerinti szorítószerkezet elölről vett távlati képe, két szorítópofával, egy pár siléc függesztett elhelyezésére, a 9. ábra a 8. ábra szerinti szorítószerkezetet mutatja, amely egy sinszerűen kiképzett alaplapon van elrendezve és több megakasztó elemmel van ellátva, a 10. ábra a 9. ábra szerinti alaplapot és két szorítópofát mutat egymástól széthúzott helyzetben, all. ábra a sinszerűen kiképzett alaplap egy további lehetséges kiviteli változatát tünteti fel egy szorítószerkezetnek a 8. és 9. ábrákhoz hasonló elrendezésére, vázlatos távlati elölnézetben, a 12a. és 12b. ábrák all. ábra szerinti szorítószerkezet szorítópofáját tüntetik fel vázlatosan a sinszerűen kiképzett alaplapon, hosszirányban eltolható, illetve rögzített állapotban, a 13a. és 13b. ábrák egy sinszerűen kiképzett alaplap mentén hosszirányban folyamatosan eltolható szorítószerkezet egy további kiviteli változatát mutatják elölnézetben és felülnézetben, a 14a. és 14b. ábrák a 13a. és 13b. ábrák szerinti szorítószerkezetek vezetőlapját tüntetik fel elölnézetben és felülnézetben, amely vezetőlap biztosítja a szorítószerkezet folyamatos hosszirányú eltolhatóságát, a 15a., 15b. és 15c. ábrák a 13a. és 13b. ábrákon bemutatott szorítószerkezet elrendezését szemléltetik vázlatosan a sínszerű alaplapon, valamint egy tárgynak a szorítószerkezet közé beszorított elhelyezését, a 16. ábra különböző vastagságú, illetve méretű tárgyak elhelyezését mutatja vázlatos elölnézetben egy sínszerű alaplapon, amely több, a 13a. és 13b. ábra szerinti szorítószerkezettel van felszerelve, végül a 17a. és 17b. ábrák a vezetőlap egy további lehetséges kiviteli alakját tüntetik fel távlati nézetben, valamint felülnézetben, amely vezetőlap alkalmas egy szorítószerkezet folyamatos hosszirányú eltolására egy sínszerű alaplap mentén.

Az 1. ábra egy találmány szerinti szorítószerkezet vázlatos elölnézetét mutatja, amely szorítószerkezethez egyrészt egy 1 szorítópofa, másrészt pedig egy ezzel szemben elrendezett 21 falfelület, illetve felfekvőfelület tartozik, amely felé az 1 szorítópofa elbillenthető, hogy a közöttük levő 23 térközben egy hosszanti irányban kiterjedő tárgyat, mint például egy seprűt, egy kerti kapát vagy egy pár sílécet beszorítson.

A találmány szerint kialakított 1 szorítópofa két, homlokoldalával a 21 falfelület felé irányuló, hosszanti irányban kiterjedő 3 és 5 felfekvőszakasszal rendelkezik, amelyek a 21 falfelülettel párhuzamosan, illetve egy, az 1 szorítópofa mögött elrendezett 17 alaplapra lényegében merőlegesen, hosszanti irányban kiterjedő módon vannak kialakítva. Ez a két 3 és 5 felfekvőszakasz például egy gerinc vagy egy 4 felfekvőtartomány, mint összekötő felület által van egymással összekötve. Ezenkívül az 1 szorítópofa egy, a 4 felfekvőtartománnyal ellentétes oldalon egy ezzel párhuzamos 11 oldalfallal rendelkezik, amely előnyösen stabilan össze van kötve a mögötte húzódó 17 alaplappal. A 11 oldalfalra 8 és 10 forgástengelyeket képező, csuklópántszerű kötőelemek vannak felszerelve két további 13 és 15 oldalfelülettel való összekötésre, hogy így az 1 szorítópofának egy lényegében paralelogrammaszerű alakot kölcsönözzenek. A 17 alaplapon keresztül mind az 1 szorítópofa, mind pedig a 2 a falfelület szilárdan összeköthető egy mögöttük elhelyezkedő falfelülettel. Egy tárgy beszorított elhelyezése céljából ezen tárgyat egy felfelé irányuló mozgással beillesztjük az 1 szorítópofa és a 21 falfelület közötti 23 térközbe, miáltal az 1 szorítópofát felfelé kényszerítjük. Ezt követően a beszorítandó tárgyat elengedjük, miáltal a tárgy önsúlya, valamint a két 3 és 5 felfekvőszakaszon fellépő súrlódás következtében az 1 szorítópofa révén a 21 falfelülethez nyomódik és ily módon beszorítva marad.

A találmány szempontjából itt lényeges az, hogy az l szorítópofa vagy két 3 és 5 felfekvőszakasszal rendelkezik a tárgy beszorítására, vagy adott esetben egy sík fel fekvőfelülettel, amilyen például a 4 felfekvőtartomány, amennyiben a két 3 és 5 felfekvőszakasz nem kiugró módon van kialakítva. Ezen két felfekvőszakasz vagy a sík felfekvőtartomány által biztosítjuk azt, hogy lehetetlenné válik a függesztve elhelyezett tárgy félredőlése, emellett pedig nagyobb önsúlyú tárgyak is kifogástalanul függesztve elhelyezhetők anélkül, hogy a szorítópofa és a falfelület között lecsúsznának.

A 2. ábrán ugyancsak oldalnézetben a találmány szerinti szorítópofa egy további lehetséges kiviteli változata látható, ahol ebben az esetben a két homlokoldalon elrendezett 3 és 5 felfekvőszakasz, illetve a 4 felfekvőtartomány egy központosán elrendezett 4a csuklópontban egy 9 gerincen vagy összekötő felületen keresztül egy 7 forgástengellyel van összekötve. Egy adott tárgy itt is a két 3 és 5 felfekvőszakasz, illetve a 4 felfekvőtartomány, valamint a szemközti 21 falfelület közé beszorítottan kerül elhelyezésére.

HU 217 929 Β

A 3. ábrán egy találmány szerinti szorítószerkezet előnyös kiviteli változata van feltüntetve, amelynél két egymással szemközti 1 szorítópofa van elrendezve, amelyek a központosán húzódó „szorítófelülethez” képest síkszimmetrikusan vannak kialakítva. Ennél a kiviteli alaknál az 1. és 2. ábrákon szereplőkkel azonos alkatrészek azokkal azonos hivatkozási számokkal vannak ellátva. Az 1. ábrától eltérően ennél a kiviteli alaknál a hátoldali 11 oldalfal nem két-két szélső csuklópánttal vagy forgatható tengellyel rendelkezik, hanem a 11 oldalfal szélső tartományaiban hajlékony anyagon keresztül van befelé hajlítva, hogy így a szemközti falfelületnek a két 8a, illetve 10a forgástengelyt képező pontokban bizonyos billenthetőséget, illetve forgathatóságot kölcsönözzünk. Általában véve a 3. ábra szerinti két 1 szorítópofa készülhet hajlékony vagy rugalmas anyagból, mint például vaslemezből vagy hajlékony vagy rugalmas műanyagból, miáltal a két szorítópofa a 8a és 10a forgástengelyekben bizonyos billenthetőséggel rendelkezik. Magától értetődően a hajlékony vagy rugalmas anyag alkalmazása azt is lehetővé teszi, hogy a két 1 szorítópofa a két egymással szemközti 13 és 15 oldalfelület mentén enyhén vissza legyen hajlítva. Egy beszorítandó tárgy, mint például egy pár síléc függesztett elhelyezéséhez ezeket megint csak felfelé történő mozgatással vezetjük be a két 1 szorítópofa közé, majd ezt követően ezeket elengedjük, miáltal a két 1 szorítópofát egymás felé kényszerítjük.

A 4. ábrán a 3. ábrához hasonlóan két azonos, egymáshoz képest felületszimmetrikusan elrendezett szorítópofa van egy 17 alaplapra felszerelve, amely szorítópofák például egy pár síléc elhelyezésére alkalmasak. A két szorítópofától kétoldalt 27 tartóelemek vannak elrendezve, miáltal járulékosan még egy pár síbot is elhelyezhető.

A két találmány szerinti szorítópofa közötti rögzítőhatás járulékos növelése érdekében az is elképzelhető, amint azt az 5. ábrán bemutatjuk, hogy a két homlokoldali 4 felfekvőtartományt járulékos 28 gumibevonattal lássuk el, amely emellett még érdesített is. Egy gumiszerű anyag alkalmazása helyett természetesen egy megfelelő polimer, mint például szilikon, poliuretán vagy más hasonló anyag felhasználása is szóba jöhet a két homlokoldali 4 felfekvőtartomány bevonására.

Annak érdekében, hogy egy 17 alaplap mentén minél több tárgy függesztett elhelyezését biztosíthassuk, amint azt a 6. ábrán vázlatosan és távlati nézetben bemutatjuk, több szorítószerkezetet kell a 17 alaplapon elrendezni. Ennek során a találmány szerinti szorítópofák elrendezése két, egymástól adott távolságra levő vízszintes síkban történik, ahol a 6. ábra szerinti elrendezésnél a felső síkban vékonyabb tárgyak elrendezésére alkalmas 4a’ felfekvőtartománnyal és 11a' oldalfallal rendelkező szorítópofák, míg az alsó vízszintes síkban olyan 4b' felfekvőtartománnyal és 11b' oldalfallal rendelkező szorítópofák vannak elrendezve, amelyek lényegesen nagyobb távolságra vannak egymástól. Ennélfogva ezen utóbbi szorítópofák szélesebb, illetve vastagabb tárgyak elrendezésére alkalmasak.

A 7. ábra a találmány szerinti szorítószerkezet egy további kiviteli változatát tünteti fel, amely két egymással szemközt elrendezett szorítópofát tartalmaz, ahol a két 13 és 15 oldalfelület között további lamellaszerű vagy bordaszerű 27' elemek vannak elrendezve, amelyek azonos hosszúsággal rendelkeznek, mint az említett 13 és 15 oldalfelületek. Ezáltal a homlokoldalon számos befogószakasz jön létre egyes szorítópofák között elhelyezendő tárgy rögzítésére. Ez például akkor lehet előnyös, ha a két szorítópofa között elhelyezendő tárgy érdesített felületekkel rendelkezik, amelyek például sík kiképzésű szorítópofákon nem kielégítő tapadással rendelkeznének.

A 8. ábrán a találmány szerinti szorítószerkezet egy további előnyös kiviteli változata látható, amely különösen alkalmas egy pár 30 síléc elrendezésére. A 8. ábra szerinti szorítószerkezetben elmarad a két homlokoldali 3 és 5 felfekvőszakasz 4 felfekvőtartomány általi összekötése, hogy így a közöttük beszorítandó tárgy külső körvonalaihoz a felfekvőszakaszok még egyedibb hozzáigazítását tegyük lehetővé. Különösen síléceknél, amelyek vastagsága a kötéstől a homlokoldali orr felé csökken, előnyös, ha a homlokoldali 3 és 5 felfekvőszakaszok gyakorlatilag a hátoldali 11 oldalfal körül szabadon billenthető módon vannak elrendezve, hogy így jobban igazodhassanak a sílécek különböző vastagságához. A 8. ábra szerinti kiviteli alaknál emellett az így létrejövő, gyakorlatilag élszerű 3 és 5 felfekvőszakaszokat járulékosan felfelé visszahajlítjuk, hogy így csaknem félkör alakú 3b és 5b felületszakaszokat képezzünk. Ezek a 3b és 5b felületszakaszok járulékosan bevonhatók például egy gumiszerű anyaggal vagy műanyaggal, hogy növeljük a súrlódást, hogy így nagyobb súlyú tárgyakat is rögzíthessünk. A 8. ábra szerinti szorítópofák, illetve a szorítószerkezet készíthető fémből, például vaslemezből, de adott esetben műanyagból, például poliamidból, hőre lágyuló poliészterből, PVC-ből, polietilénből és hasonlókból. Lényeges az. hogy az anyag kellő hajlékonysággal rendelkezzen, hogy a tárgy elhelyezésekor bekövetkező visszahajlításnál ne törjön el a két 8a, illetve 10a forgástengely tartományában vagy 13 vagy 15 oldalfelületek mentén.

A 9. ábrán a 8. ábrához hasonlóan a szorítószerkezet egy sínszerű 17 alaplapon van elrendezve, amely hosszirányban több 18 megakasztóelemmel, valamint két hosszanti 19 sínnel rendelkezik, amely 19 sínekben a két 1 szorítópofa mindegyike hosszirányban eltolhatóan van elrendezve. A két 1 szorítópofa rögzített elrendezése érdekében az 1 szorítópofák 20 megakasztóbütykökkel rendelkeznek, amelyek be tudnak akadni a 18 megakasztóelemekbe. Annak érdekében, hogy a két 1 szorítópofát a két hosszanti 19 sín mentén hosszirányban el tudjuk tolni, ezekhez a sínekhez járulékosan vezetőlapok vannak hozzárendelve, amelyek szilárdan össze vannak kötve a két szélső 11 oldalfallal.

A 10. ábrán a 9. ábra szerinti elrendezés távlati oldalnézete van feltüntetve széthúzott állapotban, annak jobb szemléltetése érdekében, hogy miként valósítható meg az 1 szorítópofák hosszirányú eltolhatósága a alaplapok mentén a feltüntetett nyilak irányában.

HU 217 929 Β

A 9. és 10. ábrák szerinti szorítószerkezettel lehetőség van mind keskeny tárgyak, mint például egy seprű, lapát vagy egy pár síléc elhelyezésére, de adott esetben egy széles, illetve vastag tárgy, mint például egy hódeszka elhelyezésére is. Az ilyen elrendezés előnye abban van, hogy egy hagyományos „sífogason” mind sílécek, mind pedig hódeszkák egyidejűleg elhelyezhetők anélkül, hogy különböző szerkezeteket kellene előirányozni a különféle sporteszközök elhelyezésére. Ugyanez az előny érvényes természetesen a háztartási eszközök, szerszámok, kerti szerszámok stb. függesztett tárolásánál is.

All. ábrán a 9. és 10. ábrákhoz hasonlóan ismét egy olyan szorítószerkezet van feltüntetve, amely hosszirányban eltolhatóan egy sínszerű 17 alaplap mentén rögzíthető. All. ábrán látható szerkezet is tartalmaz két 1 szorítópofát egy-egy hajlékonyán kialakított, hosszirányban kiterjedő 3 és 5 felfekvőszakasszal, amelyek arra szolgálnak, hogy közöttük egy tárgyat, például egy pár sílécet beszorítva elhelyezzünk. A két 1 szorítópofa egy hosszanti irányban elnyúló, sínszerű 17 alaplapon van elrendezve, amely középen a jobb ábrázolhatóság érdekében megszakítottan van feltüntetve, ahol azonban a két sínszakasz a szaggatottan ábrázolt 17b átmeneti szakaszon keresztül valójában egymással össze van kötve. All. ábrán a két 1 szorítópofa középről nézve eltérő távlati nézetben van ábrázolva, ugyanakkor a valóságban a 17 alaplapot képező teljes sín egy egyenesben húzódik. Emellett a sínszerű 17 alaplap egy-egy hátoldali 17a összekötő gerincen keresztül egy hátoldali 29 falfelületen van rögzítve.

A két 1 szorítópofa a 9. és 10. ábrákon látható elrendezéshez hasonlóan egy-egy 16 vezetőlapon (fenéklapon) van elrendezve, amely 16 vezetőlap ezenkívül egy-egy homlokoldali, a sínszerű 17 alaplapot felülről és alulról átfogó 20b vezetőnyúlvánnyal rendelkezik annak érdekében, hogy a 16 vezetőlapot a 17 alaplap mentén hosszirányban eltolható helyzetben tartsa.

Amint az a 12a., illetve 12b. ábrákból kitűnik, ez a 20b vezetőnyúlvány a 16 vezetőlaphoz képest ferde szögben van kialakítva, amely ferde kialakítás értelmét a 12a. és 12b. ábrák kapcsán még részletezni fogjuk. Ezenkívül a 16 vezetőlap egy-egy hátoldali 20a rögzítőszervvel rendelkezik annak érdekében, hogy a 16 vezetőlapot a sínszerű 17 alaplapra rászorítva lehessen elrendezni.

Az alábbiakban a 12a. és 12b. ábrák kapcsán ismertetjük részletesebben all. ábra szerinti elrendezés, illetve a 16 vezetőlap működésmódját. A 12a. ábrán a 20a rögzítőszerv el van billentve a 17 alaplaptól, miáltal a 20b vezetőnyúlvány lényegében merőlegesen van a sínszerű 17 alaplaphoz képest elrendezve. Ezáltal a 20d vezetőrés egy nagyobb mérete adódik a 20b vezetőnyúlványban, miáltal az 1 szorítópofa a sínszerű 17 alaplap mentén hosszirányban eltolható. Ily módon a szorítópofát például a szorítószerkezet másik szorítópofája irányában tolhatjuk el vagy attól eltávolíthatjuk, aszerint, hogy milyen nagy a közöttük rögzítendő tárgy.

Annak érdekében, hogy az 1 szorítópofát szilárdan rögzítsük a sínszerű 17 alaplapon, a 20a rögzítőszervet a 17 alaplap fölé toljuk, miközben például a 20a rögzítőszerv kapocsszerű kialakítása révén az szilárdan lerögzíthető a 17 alaplapon. Itt mutatkozik meg annak jelentősége, hogy a 20b vezetőnyúlvány ferde szögben van elrendezve a sínszerű 17 alaplaphoz képest, ami azt eredményezi, hogy a 20b vezetőnyúlvány tartományában szintén szorítóhatás jön létre, aminek az az oka, hogy a 20b vezetőnyúlványban kiképzett 20d vezetőrés a sínszerű 17 alaplaphoz képest a ferde elrendezés révén keskenyebb lett. Ily módon a szorítópofa a középen elhelyezett rögzítendő tárgy következtében fellépő viszonylag nagy erők mellett sem tolható el többé hosszirányban. A szorítópofa újbóli kilazításához egyszerűen leemeljük a 20a rögzítőszervet a sínszerű 17 alaplapról, miáltal a 20b vezetőnyúlványon fennálló szorítóhatás is megszűnik.

A 13 a. és 13b. ábrákon a találmány szerinti 1 szorítópofák egy további kiviteli változata látható, ahol a 13 a. ábra két egymáshoz hozzárendelt 1 szorítópofát elölnézetben tüntet fel, míg a 13b. ábra a két szorítópofa egyikét felülnézetben mutatja. A 13a. és 13b. ábrákon bemutatott 1 szorítópofák a 11, 12a. és 12b. ábrákon bemutatott szorítópofákhoz hasonlóan alkalmasak arra, hogy egy sínszerű 17 alaplap mentén folyamatosan eltolhatóan legyenek elrendezve. Az 1 szorítópofák egy hátoldali 11' tartóidommal rendelkeznek, ahol ezen 1 Γ tartóidom 1 la és 11b tartóréseiben van a két 3 es 5 felfekvőszakasz szára van elrendezve, amelyek a homlokoldalukon a találmány szerinti sávszerű szakaszokkal rendelkeznek egy tárgynak a két 1 szorítópofa közötti rögzítéséhez. Ez a két 3 és 5 felfekvőszakasz például gumirugalmasságú anyagból van készítve, miáltal a rögzítendő tárgy alulról történő bevezetésekor a két felfekvőszakasz valamennyire felfelé billen, amit követően a tárgy elengedésekor ezt a tárgyat a két 3 és 5 felfekvőszakasz újbóli lefelé való billenése révén beszorítva rögzítjük.

All., 12a. és 12b. ábrákon látható szorítópofákhoz hasonlóan a 13a., illetve 13b. ábrák szerinti szorítópofák is egy-egy 16 vezetőlappal rendelkeznek, amelyen a 1 Γ tartóidom például 23' csavarkötéseken keresztül rögzíthető. Amint az különösen a 13b. ábrából kivehető, egy 23a csavar becsavarozható egy, all' tartóidomban levő megfelelő 23b foglalatba. A 16 vezetőlap itt is rendelkezik egy-egy 20b vezetőnyúlvánnyal, illetve hátoldali 20a rögzítőszervvel, amely 20a rögzítőszerv egy 20c rögzítőbütyökkel van ellátva a 16 vezetőlap sínszerű 17 alaplapon való megakasztott rögzítésére. A szorítópofák hosszirányú eltolásához a 12a. ábra szerinti ábrázoláshoz hasonlóan a 20a rögzítőszervet lebillentjük a sínszerű 17 alaplapról, miközben a 20c rögzítőbütyköt a 17 alaplap széle fölé kiemeljük. Ennek során a 16 vezetőlapot oly mértékben billentjük el, amíg a 20b vezetőnyúlvány lényegében merőlegesen nem húzódik a sínszerű 17 alaplapra, miáltal lehetővé válik a szorítópofa hosszirányú eltolása.

A 14a. és 14b. ábrákon csak a 16 vezetőlap látható elölnézetben és felülnézetben, ahol magának a szorítótestnek a bemutatásától eltekintettünk. A 14a. és 14b. ábrákon a 20b vezetőnyúlványban kialakított vezetőrést 20d hivatkozási számmal jelöltük.

HU 217 929 Β

A 15a., 15b. és 15c. ábrákon vázlatosan bemutatjuk, hogy például egy rúd alakú tárgy elhelyezéséhez először miként állítjuk a két szorítópofát megfelelő helyzetbe, majd miként függesztjük le a tárgyat.

A 15a. ábrán a 31 tárgyat az egyik 1 szorítópofa két 3 és 5 felfekvőszakaszára helyezzük és ott megtartjuk, míg a másik 1 szorítópofát a vezetőlap kibillentése mellett keresztirányban a beszorítandó 31 tárgyhoz toljuk. Ennek során ez utóbbi 1 szorítópofát addig toljuk a 31 tárgy felé, amíg az stabilan fel nem fekszik annak mindkét 3 és 5 felfekvőszakaszán.

A 15b. ábra szerint ezután a 31 tárgyat alulról, a nyíl irányában a két 1 szorítópofa között felfelé nyomjuk, miközben a két 3 és 5 felfekvőszakasz gumirugalmassága következtében szintén felfelé kitér.

A 15c. ábra szerint a 31 tárgyat elengedjük, miáltal az önsúlya következtében ismét lefelé mozdul el, amivel egyidejűleg gumirugalmassága következtében a két 3 és 5 felfekvőszakasz is lefelé mozog, amíg a 31 tárgy be nem szorul a 3 és 5 felfekvőszakaszok közé. A 15c. ábrából világosan kitűnik, hogy a 31 tárgynak a két 3 felfekvőszakasz, illetve a két 5 felfekvőszakasz közé történő kettős beszorítása következtében a tárgy eldőlése vagy oldalirányú kimozdulása lehetetlen.

A 16. ábrán ismét csak elölnézetben egy 29 falfelületen elrendezett sínszerű 17 alaplap látható, amely több találmány szerinti szorítószerkezettel, illetve szorítópofával van ellátva. A 16. ábrából világosan kitűnik, hogy a szorítópofák folyamatos oldalirányú hosszanti eltolása révén lehetővé válik különböző méretű, illetve különböző vastagságú tárgyak elhelyezése. így lehetséges például viszonylag széles, illetve vastag deszka elhelyezése, egy pár síléc elhelyezése, egy cső elhelyezése stb. Ennek kapcsán természetesen nyilvánvaló, hogy a tárgy mélységétől függően adott esetben a találmány szerinti szorítópofák is nagyobb mélységgel rendelkezhetnek. így lehetséges például a 13. és 14. ábrán bemutatott szorítópofákat 5 cm-es, 10 cm-es vagy még ennél is nagyobb mélységgel kialakítani.

A 17a. és 17b. ábrákon a 16 vezetőlap, illetve fenéklap egy további lehetséges kiviteli alakja látható a rajta elhelyezendő szorítószerkezet nélkül, amely 16 vezetőlap arra szolgál, hogy egy szorítópofát egy sínszerű 17 alaplap mentén folyamatosan el lehessen tolni. A 17a. ábra ezt a kiviteli alakot perspektivikus nézetben, elölről mutatja, míg a 17b. ábrán a 16 vezetőlap felülnézete látható.

Aló vezetőlap, illetve fenéklap itt is hátoldali 20a rögzítőszerv és 20b vezetőnyúlvány segítségével tartható a sínszerű 17 alaplapon. A 16 vezetőlap eltolhatóságát, illetve rögzíthetőségét egy 41 excenter biztosítja, amely a 16 vezetőlap egy 43 nyílásába dugható. Amint az különösen a 17b. ábrán jól látható, a 41 excenter egy nyitott helyzetből egy zárt helyzetbe fordítható, miközben a 41 excenter 17b. ábrán is bemutatott excentrikus kialakítása révén a 16 vezetőlap vagy rögzül a sínszerű 17 alaplapon, vagy pedig szabaddá válik.

Ily módon a 16 vezetőlap eltolható a sínszerű 17 alaplapon, ha a 41 excenter nyitott, ugyanakkor a 41 excenter elforgatásával aló vezetőlap rögzíthető a sínszerű 17 alaplapon. Ezen 16 vezetőlap előnye abban áll, hogy itt nem léphet fel a 13a. és 13b. ábrák szerinti 16 vezetőlap billenő, illetve elforduló mozgása. Ezáltal az is biztosított, hogy a szoritópofák felfüggesztendő tárgyon való rögzítésekor a két szorítópofa közötti távolság a rögzítendő szorítópofa visszabillentésével már nem növelhető.

Az 1-17. ábrákon példaként bemutatott találmány szerinti szoritószerkezetek csupán a találmány megvilágítására szolgálnak és természetesen számtalan módon változtathatók, illetve kiegészíthetők. Az is lényegtelen, hogy a találmány szerinti szerkezetek fémből vagy műanyagból készülnek-e. A találmány ugyancsak nincs az olyan szorítópofákra korlátozva, amelyek csak két felfekvőszakasszal vagy egy felfekvőtartománnyal rendelkeznek, hanem ezeknek a szorítópofáknak, amint azt a 7. ábra is mutatja, több szorítószakaszuk is lehet a tárgyak beszorított elhelyezésére. Az is lehetséges, hogy vízszintesen egymás fölött több felfekvőszakaszt helyezzünk el, hogy ily módon garantáljuk a nehezebb tárgyak biztos megfogását.

A találmány szempontjából lényeges, hogy legalább egy szorítóelem, illetve szorítópofa legyen, amely legalább két felfekvőszakasszal vagy egy sík felfekvőtartománnyal rendelkezik.

Claims (18)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Szerkezet, főként alapvetően hosszirányban kiterjedő tárgyak függesztett elhelyezésére, amely szerkezet legalább egy szorítóelemet tartalmaz, ahol ezen szorítóelem egy falfelület vagy egy további szorítóelem felé irányítva mozgatható, hogy a tárgyat annak önsúlya révén azokkal együtt beszorítva tartsa, azzal jellemezve, hogy a, legalább egy szorítóelem (1) legalább két, függőleges irányban egymástól térközzel elválasztott felfekvőszakasszal (3, 5) és/vagy legalább egy, sík kiképzésű felfekvőtartománnyal (4) rendelkezik, amely szorítóelem (1) a tárgyra (31) annak beszorításakor, illetve függesztett elhelyezésekor a tárgy oldalán erőt gyakorló, és a tárgyat (31) a falfelület (21) vagy a további szorítóelem (1) felé kényszerítő módon van kialakítva.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a, legalább egy szorítóelem (1) a falfelülethez (21) vagy a további szorítóelemhez (1) képest billenthetően van egy alaplap (17) jellegű elemen elrendezve.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a, legalább egy szorítóelem (1) oly módon billenthetően van elrendezve, hogy a, legalább két felfekvőszakasz (3,5) vagy a sík felfekvőtartomány (4) két-két forgástengely (8, 10; 8a, 10a) körül, vagyis mindegyik felfekvőszakasz (3, 5), egy-egy forgástengely, míg a felfekvőtartomány (4) paralelogrammaszerűen legalább két forgástengely körül billenthető, így a falfelület (21), illetve a további szorítóelem (1) felé tartó, a tárgyat (31) beszorító mozgás egy ívelt, lefelé irányuló mozgás.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a, legalább egy szoritóelem

   HU 217 929 Β (1) egy szorítópofa, ahol a szorítópofát képező, két felfekvőszakasz (3, 5) és/vagy a sík felfekvőtartomány (4) lényegében párhuzamosan van kialakítva a falfelülethez (21), illetve a további szorítóelem (1) beszorításra alkalmas felfekvőszakaszaihoz (3, 5) vagy felfekvőtartományaihoz (4) képest.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a felfekvőszakaszok (3, 5), illetve a felfekvőtartomány (4) hosszanti kiterjedése lényegében merőleges az alaplap (17) jellegű elemre.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a további szorítóelem (1) legalább egy pontszerű vagy hosszanti kiterjedésű, vagy sík felfekvéssel rendelkezik, amelyhez a beszorítandó tárgy (31) az első szorítóelem (1) által kényszeríthető.
7. 7. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy az első szorítóelem (1) egy paralelogrammaszerűen kialakított szorítópofa, amely egyik oldala mentén stabilan össze van kötve az alaplap (17) jellegű elemmel, míg az ezzel szemközti oldala az első oldallal párhuzamosan a tárgyat (31) beszorító módon a falfelület (21) vagy a további szorítóelem (1) felé billenthető.
8. 8. A 7. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a szorítópofa legalább részben egy, a szemközti oldal első oldalhoz képesti billenthetőségét biztosító hajlékony vagy rugalmas anyagból van készítve.
9. 9. A 7. vagy 8. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a paralelogrammaszerűen kialakított szorítópofa a szabadon mozgatható szemközti oldalt nélkülöző módon, homlokoldalán nyitott, lényegében U alakú szorítószervként van kiképezve, amely két, széleken kiálló, egymással párhuzamosan és az alaplap (17) jellegű elemre merőlegesen húzódó élszerű vagy csíkszerű felfekvőszakaszokkal (3, 5) rendelkezik.
10. 10. A 9. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy az élszerű felfekvőszakaszok (3, 5) felfelé húzódva egy-egy szorítópofa jellegű, ívelt felfekvő felületszakaszt (3b, 5b) képező módon vissza vannak hajlítva, ahol a két felfekvő felületszakasz (3b, 5b) kiengedett állapotban függőlegesen egymás fölött van elrendezve.
11. 11. A 9. vagy 10. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a, lényegében U alakú szorítószervként kialakított szorítópofa egy, az U alak szárait képező felfekvőszakaszokat (3, 5) megtartó hátoldali, szilárd anyagból készített tartóidommal (11) rendelkezik, ahol a két egymással párhuzamosan húzódó felfekvőszakasz (3, 5) hajlékony vagy gumirugalmasságú anyagból van, így a szárak végein levő, előnyösen sík vagy sávszerű felületszakaszok billenthetők a további szorítóelem, illetve szorítószerv felé, illetve ezektől eltávolítva.
12. 12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a felfekvőszakaszok (3,

    5) és/vagy a sík felfekvőtartomány (4) legalább részben érdesítve vannak, vagy a csúszó súrlódást csökkentő anyaggal vannak bevonva.
13. 13. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a további szorítóelem (1) az első szorítóelemhez (1) hasonlóan lényegében síkszimmetrikusan van kialakítva és azzal szemben van elrendezve, ugyanakkor a két szorítóelem (1) egymás felé billenthetően van felszerelve.
14. 14. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy függőleges irányban több szorítóelem (1) van egy falfelülettel (21) vagy előnyösen hasonló számú további szorítóelemmel (1) szemben elrendezve.
15. 15. Elrendezés, főként alapvetően hosszirányban kiterjedő, különböző vastagságú, illetve különböző méretű tárgyak függesztett elhelyezésére, amely elrendezés egy vagy több, az 1-13. igénypontok bármelyike szerinti szerkezetet tartalmaz, azzal jellemezve, hogy a különböző vastagságú és méretű tárgyak beszorított elhelyezéséhez a, legalább egy szorítóelem (1) billenthetősége mellett oldalirányban eltolható és oldhatóan rögzíthető módon van egy lapszerű vagy sínszerű alaplapra (17) felszerelve.
16. 16. A 15. igénypont szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a, legalább egy vagy két-két egymáshoz hozzárendelt szorítóelem, illetve szorítópofa egy-egy vezetőlapon (16) van elrendezve, amely vezetőlap (16) legalább egy-egy, a lap- vagy sínszerű alaplapot (17) felül és adott esetben alul átfogó vezetőnyúlvánnyal (20b) van ellátva, emellett pedig az alaplap (17) hosszirányában eltoltan, illetve attól adott távolságra a vezetőlapot (16) a lap- vagy sínszerű alaplapon (17) oldhatóan rögzítő szorító-, illetve tartószervvel (20a, 20c, 41) rendelkezik.
17. 17. A 16. igénypont szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a sínszerű alaplapot (17) átfogó egy vagy több vezetőnyúlvány (20b) ferde szögben van kialakítva az alaplaphoz (17) mint vezetősínhez képest, ahol a vezetőnyúlványon (20b) az alaplappal (17) mint vezetősínnel együttműködő vezetőrés (20d) van kiképezve, és a sínszerű alaplap (17) úgy van méretezve, hogy a vezetőlap (16) kioldásakor és elfordításakor, és a vezetőnyúlvány (20b) függőleges elrendezésekor a sínszerű alaplaphoz (17) képest a vezetőlap (16) szabadon eltolható az alaplapon (17), azonban a vezetőlap (16) alaplapon (17) való, szorító- vagy tartószerv (20a, 20c) általi stabil elrendezésekor a sínszerű alaplap (17) a vezetőrésben (20d) csaknem teljesen be van szorulva.
18. 18. A 16. igénypont szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a szorító-, illetve tartószerv egy excenterrel (41) rendelkezik, amelynek segítségével a vezetőlap (16) a lap- vagy sínszerű alaplapon (17) elforgatással vagy feszítéssel oldhatóan rögzíthető.