HU217402B - Elektromágneses működtetőszerv kisfeszültségű megszakítóhoz - Google Patents

Abstract

Elektrőmágneses működtetőszerv kisfeszültségű megszakítóhőz, amelyelektrőmágneses testet (7), csűkló (21) körül elfőrgathatóanelrendezett emelőkart (8), állóérintkezőt (3), csűkló (22) körülelfőrgatható mőzgóérintkező-kart (5), az emelőkar (8) és amőzgóérintkező-kar (5) között elrendezett hősszúkás részbőlkialakítőtt lökőkart (9) tartalmaz. A találmány lényege, hőgy azemelőkar (8) csűklója (21) és a mőzgóérintkező-kar (5) csűklója (22)az elektrőmágneses testhez (7) viszőnyítva űgyanazőn az őldalőn vanelhelyezve, és a lökőkar (9) az emelőkarhőz (8) az emelőkar (8)csűklója (21) és az emelőkar (8) másik vége között lévő közbensőzónában elhelyezett csatlakőzási pőntnál csűklóval (23) vanhőzzákapcsőlva, és az emelőkar (8) végénél lévő tartőmánynál az apólűsdarabők első végei felé irányűló mágneses vőnzóerővelelmőzgathatóan van kialakítva. ŕ

Description

A leírás terjedelme 12 oldal (ezen belül 6 lap ábra)

HU 217 402 Β

A találmány tárgya elektromágneses működtetőszerv kisfeszültségű megszakítóhoz.

A kisfeszültségű (például 220 V-os és 50 Hz-es hálózati feszültségű) megszakítóknál, melyek viszonylag nagy áramot engednek át (például 125 A névleges áramot), régóta megfigyelték, hogy nehézségek merültek fel az érintkezők megbízható szétválasztásánál, amikor az áramköri megszakító szétkapcsolása történik.

A megszakító szétkapcsolása automatikusan következik be oly módon, hogy egy mozgóérintkező elmozdul egy állóérintkezőtől, amikor a megszakítón keresztülfolyó áram nagysága túllép egy előre beállított küszöbértéket.

A megszakító szétkapcsolásának megbízhatóságát általában a következő módon értékelik.

a) A szétkapcsolásnak be kell következnie, valahányszor az áram nagysága túllépi a küszöbértéket.

b) A szétkapcsolásnak mindig nagyon gyorsan kell végbemennie azt követően, hogy az áramerősség a küszöbértéknél nagyobbá vált.

c) A szétkapcsolásnak az áram nagyságától függetlenül kell megtörténnie, miután a fenti küszöbértéknél nagyobbá vált az áramérték.

Egy jól ismert jelenség, mely a megszakító szétkapcsolásának megbízhatóságát befolyásolja, abban a tényben keresendő, hogy különböző fizikai vagy kémiai jelenségek léphetnek fel az érintkezési pont szintjén a mozgó és az álló villamos érintkezők között, és ez a villamos érintkezők „összetapadását” eredményezheti.

A megszakító szétkapcsolási megbízhatóságának a növelésére régen javasolták már, hogy a megszakítóban egy elektromágneses működtetőeszközt rendezzenek el. Kisfeszültségű és nagy áramú áramköri megszakítókhoz nagyszámú elektromágneses működtetőeszköz létezik. Ilyen típusú elektromágneses működtetőeszközt ismertetnek például a DE-A 942455 vagy az EPA-0-410257 lajstromszámú szabadalmakban.

Egy ilyen típusú ismert elektromágneses működtetőeszköz tartalmaz:

egy elektromágneses testet, mely egy tekerccsel körülvett magot foglal magában, és két párhuzamos, a mágneses fluxust vezető pólusdarabot, melyeknek első és második végei vannak;

egy elforgathatóan felszerelt emelőkart, melynek van egy nyugalmi helyzete, amelyben a két pólusdarab első végeitől el van választva, és egy működési helyzete, amelyben az emelőkar mágnesesen érintkezik a két pólusdarab első végeivel;

egy állóérintkezőt, mely a két pólusdarab második végei között képezett légrésben vagy annak közelében van elhelyezve;

egy mozgóérintkező-kart, mely elforgathatóan van felszerelve úgy, hogy a légrésben mozogva mozgatja a hozzáerősített mozgóérintkezőt egy nyugalmi helyzet és egy működési helyzet között, ahol a nyugalmi helyzetben a mozgóérintkező érintkezik az állóérintkezővel, működési helyzetben pedig el van választva az állóérintkezőtől;

egy mozgóérintkező-kart, mely elforgathatóan van felszerelve úgy, hogy a légrésben mozogva mozgatja a hozzáerősített mozgóérintkezőt egy nyugalmi helyzet és egy működési helyzet között, ahol a nyugalmi helyzetben a mozgóérintkező érintkezik az állóérintkezővel, működési helyzetben pedig el van választva az állóérintkezőtől;

egy lökőkart, mely egy, az emelőkar és a mozgóérintkező-kar között elhelyezett hosszúkás alakú részből áll.

Pontosabban a DE-A-942455 lajstromszámú szabadalmi leírásból, melyet a technika állásának vázlatos szemléltetése céljából a jelen leíráshoz az 1A. és 1B. ábrák formájában mellékelünk, látható, hogy a v emelőkar egy középső tartományt tartalmaz, melyben az elektromágneses vonzási hatás jön létre, és van egy vége, melynél egy w csukló van elrendezve, az emelőkar ezen w csukló körül tud elfordulni, és van egy másik vége, melynél egy f lökőkar van felerősítve. Egy d mozgóérintkező-kar van elrendezve lényegében párhuzamosan az e elektromágneses testtel, és ez egyik végénél egy p csuklót tartalmaz, másik végéhez közel pedig egy mozgóérintkezőt. Ha az e elektromágneses testen hosszirányban középen keresztülhaladó 25 síkot nézzük, látható, hogy a p csukló az ezen középen hosszirányban keresztülhaladó 25 síkhoz képest a w csuklótól ellenkező irányban van elrendezve. Továbbá az f lökőkar szabad vége úgy van kialakítva, hogy érintkezésbe lép a d mozgóérintkező-kar középső tartományával, azon az f lökőkar a d mozgóérintkező-kart egy olyan pontig mozdítja el, mely a hosszirányban középen keresztülhaladó 25 síkhoz képest a w csuklóval szemben helyezkedik el.

Ennek eredményeképp az f lökőkar elmozdulásának mértéke nagyobb, mint a w emelőkar középső tartományának elmozdulása, azon a szinten, ahol az elektromágneses vonzóhatás létrejön. Ennek következtében a v emelőkar egy olyan emelőrudat képez, mely a mozgást az f lökőkar szintjén felerősíti. Következésképpen az f lökőkar szintjén az erő kisebb, mint az elektromágneses vonzóerő a v emelőkar középső tartományának szintén. Továbbá az f lökőkar a v emelőkart középső tartományban tolja el, ami azt jelenti, hogy az elmozdulás a mozgóérintkező szintjén nagyobb, mint az f lökőkar elmozdulása, annak a ténynek a következtében, hogy a d mozgóérintkező-kar úgy működik, mint egy emelőrúd, ami felerősíti az f lökőkar elmozdulását. A v emelőkar szintjén és a d mozgóérintkező-kar szintjén ez a két kombinált emeltyűmozgás-erősítési jelenség azt eredményezi, hogy a v emelőkar elektromágneses vonzási tartományának szintjén az elmozdulás nagyon kicsi lesz, ami egy viszonylag nagymértékű elmozdulást hoz létre a mozgóérintkező szintjén. Természetesen a mozgóérintkező szintjén a szétválasztóerő csökkenése ugyanolyan arányban lép fel, mint az emeltyűmozgás-erősítés aránya.

Egy ilyen elrendezés nem teszi lehetővé, hogy a megszakító szétválasztása a gyakorlatban megbízható legyen, mivel az összetapadt részeket szétválasztó erő nem elegendően nagy a mozgóérintkezőnél, amikor a szétválási művelet végbemegy. Továbbá ezen emeltyűmozgás-erősítés következtében a mozgóérintkező szétválasztásához úgy lehet elegendő szétválasztóerőt létrehozni, hogy a v emelőkar vonzóerejének viszonylag

HU 217 402 Β nagynak kell lennie. A v emelőkar vonzóerejét úgy lehet viszonylag naggyá tenni, hogy vagy a mágneses fluxus nagyságát növelik meg, vagy pedig csökkentik a v emelőkart az e elektromágneses testtől elválasztó távolságot. Az ilyen típusú elektromágneses működtetőszerkezet gyártása bonyolult, és annak méretei olyan nagyok, melyek nem egyeztethetők össze a megszakítóház térfogatával.

A találmány célja kisfeszültségű áramköri megszakítóhoz elektromágneses működtetőszerkezet kialakítása, melynek szétkapcsolása során megbízhatóbb a működése.

A találmány célja továbbá olyan elektromágneses működtetőszerkezet kialakítása, melynél a szétkapcsoláshoz szükséges villamosáram-erősség küszöbértékét pontosabban lehet betartani.

A találmány célja végezetül egy olyan elektromágneses működtetőszerkezet kialakítása, mely tömörebb szerkezeti felépítéssel rendezhető el.

A kitűzött célt olyan elektromágneses működtetőszerv kialakításával értük el, mely tartalmaz egy elektromágneses testet, mely egy geijesztőtekerccsel körülvett magot és két párhuzamos, mágneses fluxus vezető pólusdarabot foglal magában, mely utóbbiaknak egymás felé néző első végei, valamint második végei vannak;

egy csuklón elforgathatóan elrendezett emelőkart, mely nyugalmi helyzetében a két pólusdarab első végeitől el van választva, működési helyzetében a pólusdarabok első végeihez irányuló mágneses vonzással érintkezésben áll;

egy, a két pólusdarab második végei között kialakított légrésben vagy annak közelében elhelyezett állóérintkezőt;

egy csukló körül elforgathatóan elrendezett mozgóérintkező-kart, melynek mozgáspályája a légrésben halad át, a mozgóérintkező-karhoz mozgóérintkező van hozzáerősítve, mely a mozgóérintkező-kar nyugalmi helyzetében az állóérintkezővel érintkezésben áll, működési helyzetében pedig az állóérintkezőtől el van választva;

és egy, az emelőkar és a mozgóérintkező-kar között elrendezett hosszúkás alakú lökőkart.

A találmány lényege, hogy az emelőkar csuklója és a mozgóérintkező-kar csuklója az elektromágneses testhez viszonyítva ugyanazon az oldalon van elhelyezve, és a lökőkar az emelőkarhoz egy, az emelőkar csuklója és az emelőkar másik végénél lévő tartomány között lévő közbenső zónában elhelyezett csatlakozási pontnál csuklóval van hozzákapcsolva, és az emelőkar végénél lévő tartománynál az a pólusdarabok első végei felé irányuló mágneses vonzóerővel elmozgathatóan van kialakítva.

Előnyös, ha a lökőkar úgy van elrendezve, hogy annak hosszanti iránya az emelőkar hosszanti irányával 90±30°-os szöget, míg a mozgóérintkező-kar hosszanti irányávan szintén 90±30°-os szöget zár be.

Előnyös, ha az emelőkar és a mozgóérintkező-kar forgástengelyei azok síkjaihoz viszonyítva ugyanazon merőleges mentén vannak elrendezve.

A találmány szerinti elektromágneses működtetőszerkezet tulajdonságait, előnyeit a továbbiakban kiviteli példa kapcsán és a mellékelt rajz alapján ismertetjük részletesebben, ahol az 1 A. és 1B. ábrán egy, a technika állásához tartozó kisfeszültségű megszakítóhoz való elektromágneses működtetőszerkezet vázlatos rajzai láthatóak, éspedig az 1A. ábrán az eszköz nyugalmi állapotában, az 1B. ábrán pedig működési helyzetben;

a 2A. és 2B. ábrán a találmány szerinti kisfeszültségű megszakítóhoz használató elektromágneses működtetőszerkezet vázlatos rajza, a 2A. ábrán nyugalmi helyzetben, a 2B. ábrán pedig működési helyzetben;

a 3. ábra egy találmány szerinti elektromágneses működtetőszerkezet egy speciális kiviteli változatának egyszerűsített oldalnézete, egy kisfeszültségű megszakítóval együtt, melybe az be van helyezve, ahol az ábrán az áttekinthetőség kedvéért bizonyos részeket elhagytunk;

a 4. ábra a 3. ábra szerinti elektromágneses működtetőszerkezet lényeges részeinek nézeti rajza;

az 5. ábra a 4. ábra szerinti elektromágneses működtetőszerkezet oldalnézete; és végül a 6. ábra a 4. ábra szerinti elektromágneses működtetőszerkezet felülnézete.

A továbbiakban a 3. ábrára hivatkozunk, ezen egy kisfeszültségű áramköri megszakítóhoz használható elektromágneses működtetőszerkezet egy kiviteli alakját szemléltetjük. Az 1 megszakító 2 házat tartalmaz, melyben 3 állóérintkező, 4 mozgóérintkező található, mely utóbbi az 5 mozgóérintkező-kar végére van felszerelve, továbbá a 6 ívkioltó kamra és különböző (nem ábrázolt) villamos csatlakozóelemek találhatók, melyek lehetővé teszik, hogy a 3 állóérintkezőt és a 4 mozgóérintkezőt (nem ábrázolt) kivezetésekkel összekössük. Mindezen elemek jól ismertek a technika állásából, és itt nincs szükség ezek részletesebb leírására. A találmány a megszakító azon alegységére vonatkozik, melyet rendszerint „elektromágneses működtetőszerkezetnek” neveznek. Az elektromágneses működtetőszerkezet arra a célra szolgál, hogy az áramköri megszakító szétkapcsolását előidézze, azaz a villamos érintkező szétnyitását, amikor a villamos áram nagysága egy előre beállított küszöbértéknél nagyobbá válik. Az elektromágneses megszakítószerkezet arra a célra szolgál, hogy ezt a szétkapcsolást hirtelen idézze elő, azaz a 3 állóérintkező és a 4 mozgóérintkező nagyon nagy sebességgel váljanak szét egymástól.

A találmány szerinti elektromágneses működtetőszerkezet lényegében 7 elektromágneses testből, elforgatható 8 emelőkarból és a 9 lökőkarból van kialakítva.

Ha most a 4., 5. és 6. ábrákra hivatkozunk, ezeken látható, hogy a 7 elektromágneses test lényegében véve henger alakú 10 magot foglal magában, melyet egy (nem ábrázolt) tekercs vagy legalább egy menet vesz körül, és két 11 és 12 pólusdarabból áll, melyek egymás3

HU 217 402 Β sál párhuzamosan vannak elrendezve, és a 10 mag hossztengelyére merőlegesen helyezkednek el. A 11 pólusdarabnak egy, a 8 emelőkar felé néző első 13 vége, valamint egy második 14 vége van, és a 12 pólusdarabnak hasonló módon van egy első, a 8 emelőkar felé néző vége és egy második 16 vége. Az első 13 és 15 végek sík felületeket képeznek, melyek közös síkban helyezkednek el és a 8 emelőkar felé néznek. A második 14 és végek is sík felületeket képeznek, melyek egymás felé néznek, és közöttük meghatározott távolságban légrés található. A 8 emelőkamak 18 sík felülete van, mely a 7 elektromágneses test 13 és 14 végei felé néz.

Amikor az elektromágneses működtetőszerkezet nyugalomban van, a 8 emelőkar meghatározott távolságban helyezkedik el a 7 elektromágneses testtől, azaz annak 18 sík felülete meghatározott távolságban helyezkedik el a 13 és 15 végek felületeitől, és így 19, valamint légrés képződik. Amikor villamos áram folyik keresztül a (nem ábrázolt) tekercsen, mely a 10 mag középső részét körülveszi, első mágneses fluxus jön létre zárt hurokban, mely a 10 magon, a 11 pólusdarab egy részén, a 19 légrésen, a 8 emelőkaron, a 20 légrésen és a 12 pólusdarab egy részén keresztül záródik. Ugyanakkor második mágneses fluxus is létrejön egy zárt hurokban, mely a 10 magon, a 11 pólusdarab másik részén, a 17 légrésen és a 12 pólusdarab másik részén keresztül záródik.

A 8 emelőkar 21 csukló segítségével elforgatható módon van felszerelve, és az 5 mozgóérintkező-kar ugyancsak elforgathatóan van szerelve egy 22 csukló segítségével. Mint az a 3. és 5. ábrákon jól látható, a 3 állóérintkező a 17 légrésben vagy ahhoz közel van felszerelve, és az 5 mozgóérintkező-kamak legalább egy része keresztülnyúlik a 17 légrésen. A bemutatott példa szerint a 9 lökőkar hosszúkás alakú, melynek egyik vége 23 csukló segítségével a 8 emelőkarhoz van erősítve, másik 24 szabad vége pedig az 5 mozgóérintkező-kar közelében helyezkedik el.

A 3-6. ábrákra való hivatkozással leírt találmány szerinti elektromágneses működtetőszerkezet a következőképpen működik, magyarázatunk során a 2A. és 2B. ábrákra hivatkozunk. A 2A. ábrán ugyanazok a lényeges elemek találhatók meg vázlatos formában, mint amelyeket a fentiekben leírtunk. Ezen okból ugyanazokat a hivatkozási számokat használtuk a 2A. és 2B. ábrákon is, mint a 3-6. ábrákon a kiviteli példa kapcsán, hogy az eszköz működését könnyen érthetővé tegyük. A 2A. ábrán a 7 elektromágneses test hosszanti középsíkját egy pontvonallal jelölt 25 síkkal jelöltük. Ez a 25 sík úgy helyezkedik el, hogy az megfelel egy olyan síknak, mely magában foglalja a fentiekben leírt mágneses fluxusok hurkait. (A technika állását szemléltető 1A. és 1B. ábrán hasonlóképpen bejelöltünk egy középső 25 síkot, mely ábrákat a fentiekben ismertettük.) A 2A. ábrán látható, hogy a 8 emelőkar 21 csuklója bizonyos távolságban van elhelyezve a 25 síktól, és hogy az 5 mozgóérintkező-kar 22 csuklója a 25 síktól szintén bizonyos távolságban van elhelyezve, de a 25 síkhoz képest ugyanazon az oldalon, mint a 21 csukló. Azt mondhatjuk, hogy a 8 emelőkar csuklója és az 5 mozgóérintkező-kar 22 csuklója a elektromágneses testnek egy és ugyanazon oldalán helyezkednek el. Látható az is, hogy a 8 emelőkamak az a 18 felülete, mely a 7 elektromágneses test 11 és 12 pólusdarabjainak 13 és 15 végeinek felületei felé néz, egy olyan felület, mely a 8 emelőkar végénél lévő 26 tartományban helyezkedik el. Látható továbbá az is, hogy a csukló, mely a 9 lökőkart a 8 emelőkarral összeköti, a emelőkamak középső tartományában helyezkedik el, azaz a 26 tartomány és a 21 csukló között helyezkedik el. Látható továbbá az is, hogy a 9 lökőkar 24 szabad vége az 5 mozgóérintkező-karhoz közel helyezkedik el úgy, hogy ehhez az 5 mozgóérintkező-karhoz egy, az 5 mozgóérintkező-kar középső tartományában elhelyezkedő érintkezési pontnál hozzányomódik, azaz egy olyan tartományban, mely az 5 mozgóérintkező-kamak a szabad vége, mely a 4 mozgóérintkezőt tartja, között és az 5 mozgóérintkező-kar 22 csuklója között elhelyezkedő tartományban. Ezenkívül a 9 lökőkar úgy van elrendezve, hogy hoszszanti iránya lényegében merőleges a 8 emelőkar hoszszanti irányára, és ugyancsak merőleges az 5 mozgóérintkező-kar hosszanti irányára. A „lényegében merőleges” kifejezést itt olyan értelemben használjuk, hogy azzal 160° és 120° közötti szöget jelölünk, vagyis 90±30° nagyságú szöget. Összegezve a fentieket, azt mondhatjuk továbbá, hogy az az általános alak, mely a 8 emelőkarból, 9 lökőkarból és az 5 mozgóérintkezőkarból képezett szerelvény oldalnézete, az egy olyan alak, ami hasonlít egy H betűhöz.

Amikor a 10 magot körülvevő tekercsben folyó áram kisebb az előre beállított küszöbértéknél, az elektromágneses 9 lökőkar nyugalmi helyzetében marad a 2. ábrán látható módon, azaz olyan helyzetben, melyben a 8 emelőkar el van választva a 7 elektromágneses testtől, és amelyben ugyanakkor az 5 mozgóérintkező kar a 7 elektromágneses test irányában van elmozdítva úgy, hogy a 4 mozgóérintkező érintkezik a 3 állóérintkezővel. Természetesen, mint az már ismert, általában alkalmazunk egy (nem ábrázolt) rugalmas eszközt, mely folytonosan abba az irányba nyomja a 8 emelőkart, melyben a 18 sík felületet a 13 és 15 végektől elmozdítja, hogy így képezze a 19 és 20 légréseket.

Ha a villamos áram értéke nagyobbá válik az előre beállított küszöbértéknél, a 8 emelőkar és a 7 elektromágneses test között kifejtett vonzóerő nagyobbá válik a rugalmas eszköz axiális erejénél, és ennek eredményeképp a 8 emelőkar nagy sebességgel a 7 elektromágneses test felé mozdul el, és ennek az elfordulómozgásnak az eredményeképp a 9 lökőkar elmozdul, melynek szabad vége nekiütközik az 5 mozgóérintkező-karnak, majd ezt az 5 mozgóérintkező-kart eltolja, úgyhogy azt elfordítja olyan helyzetbe, melyben a 4 mozgóérintkező különválik a 3 állóérintkezőtől. Ekkor az elektromágneses 9 lökőkart abba a helyzetbe mozgatjuk, amit a 2B. ábra szemléltet. A 2A. ábrán szemléltetett nyugalmi helyzetben látható, hogy a 9 lökőkar 24 szabad vége és az 5 mozgóérintkező-kar 27 érintkezési pontja között egy kis térrész van kialakítva.

Az a tény, hogy a 9 lökőkar össze van kapcsolva a 8 emelőkarral, mégpedig a 8 emelőkar egy középső tartományánál, azzal a következménnyel jár, hogy elmoz4

HU 217 402 Β dulása csökkent mértékű a 8 emelőkar szabad végének elmozdulásához viszonyítva, egy jól ismert emeltyűhatásnak megfelelően. Ennek az az eredménye, hogy a 9 lökőkamál létrehozott axiális erő ugyanolyan mértékben nagyobb a 8 emelőkar végénél lévő 26 tartománynál fellépő vonzóerőnél, mint amekkora az emelőkarviszony. Egy ilyen szerkezeti felépítés lehetővé teszi, hogy jó kompromisszumot érjünk el a 4 mozgóérintkezőnek a 3 állóérintkezőtől való elválása során a mozgási sebessége és a 9 lökőkar hajtóereje között.

Claims (3)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Elektromágneses működtetőszerv kisfeszültségű megszakítóhoz, mely tartalmaz egy elektromágneses testet, mely egy gerjesztőtekerccsel körülvett magot és két párhuzamos, mágneses fluxust vezető pólusdarabot foglal magában, mely utóbbiaknak egymás felé néző első végei, valamint második végei vannak;

   egy csuklón elforgathatóan elrendezett emelőkart, mely nyugalmi helyzetében a két pólusdarab első végeitől el van választva, működési helyzetében a pólusdarabok első végeihez irányuló mágneses vonzással érintkezésben áll;

   egy, a két pólusdarab második végei között kialakított légrésben vagy annak közelében elhelyezett állóérintkezőt;

   egy csukló körül elforgathatóan elrendezett mozgóérintkező kart, melynek mozgáspályája a légrésben halad át, a mozgóérintkező-karhoz mozgóérintkező van hozzáerősítve, mely a mozgóérintkező-kar nyugalmi helyzetében az állóérintkezővel érintkezésben áll, működési helyzetében pedig az állóérintkezőtől el van választva;

   és egy, az emelőkar és a mozgóérintkező kar között elrendezett, hosszúkás alakú lökőkart, azzal jellemezve, hogy az emelőkar (8) csuklója (21) és a mozgóérintkező-kar (5) csuklója (22) az elektromágneses testhez (7) viszonyítva ugyanazon az oldalon vannak elhelyezve, és a lökőkar (9) az emelőkarhoz (8) egy, az emelőkar (8) csuklója (21) és az emelőkar (8) másik végénél lévő tartomány (26) között lévő közbenső zónában elhelyezett csatlakozási pontnál csuklóval (23) van hozzákapcsolva, és az emelőkar (8) végénél lévő tartománynál (26) az a pólusdarabok (11, 12) első végei (13, 15) felé irányuló mágneses vonzóerővel elmozgathatóan van kialakítva.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti működtetőszerkezet, azzal jellemezve, hogy a lökőkar (9) úgy van elrendezve, hogy annak hosszanti iránya az emelőkar (8) hosszanti irányával 90±30°-os szöget, míg a mozgóérintkezőkar (5) hosszanti irányával szintén 90±30°-os szöget zár be.
3. 3. A 2. igénypont szerinti működtetőszerkezet, azzal jellemezve, hogy az emelőkar (8) és a mozgóérintkező-kar (5) forgástengelyei azok megfelelő síkjaira merőlegesek.