HU217275B - Irányváltós, excentrikus zárótolattyús szivattyú, főként hajtóművek kenőanyagának áramoltatására - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya irányváltós, excentrikűs zárótőlattyús szivattyú,főként főrgásirány-váltőztató hajtóművek kenőanyagának áramőltatására,amelynek tang<%- 2>enciális támasztékkal rögzített, szívónyílással ésnyőmónyílással ellátőtt hengeres belső felületű háza, a házőnátdűgőtt, kőncentrikűsan ágyazőtt tengelye, a tengelyen elrendezettkörszelvényű excentere, az excentert körülvevő és az excenter által aszívócsőnktól a nyőmócsőnkig vándőrló érintkezési pőntban tömítetten aház belső hengeres falának szőrítőtt, téglalap szelvényű gyűrűje, aház és a gyűrű között zárt, őldalról párhűzamős síkőkkal határőltfőlyadéktere, a szívó- és nyőmónyílást tömítetten elválasztózárótőlattyúja van. A találmány lényege az, hőgy irányváltója van,amelynek megvalósítására tangenciális támasztású, csapágyházszerűenkialakítőtt, egy nyőmónyílást közrefőgó két szívónyílással ellátőtt,külső szivattyúháza (5), ebben főrgásiránytól vezérelten,zárótőlattyúval ellátőtt és e zárótőlattyú által szétválasztőttnyílásaival (2, 3), a külső szivattyúház (5) nyőmónyílásával ésalternatívan egyik szívónyílásával csatlakőzóan határőlt és ily módőna csapágyházszerű külső szivattyúházban (5) két szélső helyzet közöttátbillenni képes belső szivattyúháza (11), a nyílásőkcsatlakőztatására a külső szivattyúháznak két ütközője (12, 13), abelső szivattyúháznak ezekkel egyenként mindkét őldalával ütközésbekerülő ütközője (14) van. ŕ

Description

A találmány tárgya irányváltós, excentrikus zárótolattyús szivattyú, főként változó forgásirányú hajtóművek kenőanyagának áramoltatására, amely szivattyú a kenni kívánt, forgásirányt változtató erőátviteli tengelyre közvetlenül is felszerelhető vagy közbenső szerelvényként felfűzhető.

A változó forgásirányú hajtóművek kenőanyagának áramoltatására igen sokféle irányváltós szivattyút (fogaskerék-szivattyút, külső és belső fogazású fogaskerekek kapcsolódásával kialakított irányváltós szivattyút, centrifugálszivattyút, dugattyús szivattyút stb.) alkalmaznak, amelyek közös jellemzője, hogy viszonylag nagy számú (húsz, harminc) alkatrészből állnak, így gyártásuk az alkatrészek száma, bonyolultsági és pontossági foka miatt költséges, továbbá nem képzelhető el olyan kiviteli alakjuk, amely lehetővé tenné, hogy egy hajtómű tengelyére felfűzhetők, például egy csapágy és egy fogaskerék közé beépíthetők legyenek, egyrészt méreteik, másrészt a forgótengely kialakítása miatt. Ezért meghajtásukhoz szabad tengelyvég vagy külön erőátviteli egység, fogaskerékpár, lánc stb. szükséges. Ez egyrészt tovább növeli a költségeket, másrészt a hajtómű térfogatát, súlyát és az alkatrészek számát is. Ezzel nem csak a szerkezet bonyolultsága és ára növekszik, de műszaki paraméterei is romlanak, mivel egy kisebb térfogatú, de azonos célú szerkezet beépítése a hasznos teher növelését eredményezhetné. Emellett a sok alkatrészből álló szerkezetek meghibásodása is gyakoribb.

A fenti hátrányok kiküszöbölésére, viszonylag egyszerű felépítésük révén, leginkább az excentrikus zárótolattyús szivattyúk lennének megfelelők, ha ezeknek irányváltós változata létezne.

Az excentrikus zárótolattyús szivattyúk felépítése nagyon egyszerű, minimális számú, viszonylag egyszerű alkatrészekből már felépíthető olyan működőképes szivattyú, amely az olajtérben elhelyezve tömítések nélkül is megbízhatóan üzemeltethető, és minimálisan négy vagy öt alkatrészből áll.

Az excentrikus zárótolattyús szivattyúkat azonban eddig nem alkalmazták a műszaki gyakorlatban az említett feladatok ellátására, különösen nem közvetlenül az erőátviteli tengelyre felfűzve kenési feladatok ellátására. Az excentrikus zárótolattyús szivattyúkra általában az a jellemző, hogy a szivattyúház és egy belső excentrikus forgórész közötti teret forgás közben a ház és a forgórész szívócsonktól a nyomócsonkig vándorló érintkezési alkotója, valamint egy zárótolattyú egy növekvő szívótérre és egy csökkenő nyomótérre osztja, egyúttal a szívótérbe beszívja, a nyomótérből pedig kinyomja a folyadékot. Ezen belül ismert olyan kiviteli alak, ahol a zárótolattyú rugós alátámasztással a házban van beépítve, és van olyan is, ahol az excentrikus forgórész által körbehajtott gyűrű nyúlványaként egy önbeálló csúszóvezetékkel működik együtt. Az excentrikus zárótolattyús szivattyú egyik legkorszerűbb változatánál a zárótolattyús szivattyú egyik legkorszerűbb változatánál a zárótolattyú a ház szívó- és nyomócsonkkal közlekedő sugárirányú furatában rögzített, a ház belsejében lelapolt végű, kívül pedig tangenciálisan megtámasztott csapként van kialakítva, míg az excenter által a ház belső falához szorítva körbehajtott gyűrűnek a csap lelapolt végével önbeállóan és tömítetten kapcsolódó sugárirányú hasítéka van.

Az excentrikus zárótolattyús szivattyúk alapvető tulajdonsága, hogy a tengely forgásirány-megváltozása egyúttal a forgórész vándorló alkotójának mozgásirányát is megváltoztatja, így az ellentétes forgásirány következtében a szívó- és nyomócsonk szerepe felcserélődik. A forgásirány-változtatás néhány hajtóműben elengedhetetlen alapkövetelmény, amelyhez a kenési rendszert is hozzá kell igazítani, mert nem engedhető meg, hogy egyik forgásirány esetén a kenőszivattyú - ahelyett, hogy olajat szállítana - a már odaszállított olajat is „visszaszívja”.

A találmány által megoldandó feladat az egyszerű felépítésű excentrikus zárótolattyús szivattyú irányváltós változatának létrehozása minél egyszerűbb eszközökkel, hogy ezeknek az alig néhány alkatrészből álló, akár közvetlenül a hajtóműtengelyre felépíthető, minimális helyigényű szivattyúknak a felhasználási területét a forgásirányváltós hajtóművekre is kiteijessze.

A kitűzött feladatot, vagyis az irányváltós excentrikus zárótolattyús szivattyút a meglévő excentrikus zárótolattyús szivattyúk olyan továbbfejlesztésével oldottuk meg, amelynél a ház osztott kivitelű, vagyis a tangenciális támasztású, csapágyházszerűen kialakított, egy nyomónyílást közrefogó két szívónyílással ellátott külső szivattyúházban, forgásiránytól vezérelten, zárótolattyúval ellátott és e zárótolattyú által szétválasztott nyílásaival a külső szivattyúház nyomónyílásával és alternatívan egyik szívónyílásával csatlakozóan határolt és ily módon a csapágyházszerű külső szivattyúházban két szélső helyzet között átbillenni képes belső szivattyúháza, a nyílások csatlakoztatására a külső szivattyúháznak két ütközője, a belső szivattyúháznak ezekkel egyenként mindkét oldalával ütközésbe kerülő ütközője van.

Ezen találmány szerinti megoldással az excentrikus zárótolattyús szivattyúk egyszerűségét megtartva, egy vagy két igénytelen alkatrésszel bővítve a forgásirányt változtató hajtóművek legolcsóbb kenőszivattyúját lehet megvalósítani.

A találmány egyik legegyszerűbb, könnyen gyártható kiviteli alakjára az jellemző, hogy a külső szivattyúház az excenterrel mozgatott gyűrű mindkét oldalsíkjával tömítően határolja a folyadékteret.

Ha a szívó- és nyomóvezetékek elrendezése az adott hely- és szerkezeti viszonyok miatt a forgástengellyel párhuzamosan célszerű, az erre a célra kialakított kiviteli alakra az a jellemző, hogy az excenterrel mozgatott gyűrű egyik oldalsíkjával a belső szivattyúház, a másik oldalsíkjával a külső szivattyúház határolja tömítően a folyadékteret.

A belső szivattyúház és a külső szivattyúház közötti határoló ütköztetés legüzembiztosabb megoldására az a jellemző, hogy a külső szivattyúház csapágyfészkének hengerpalástja nem folytonos, az így létrejött résben a belső szivattyúház saját anyagából speciálisan kialakított ütközőfelületei az irányváltáskor elmozdulnak, és

HU 217 275 Β azok a külső szivattyúház résének határain vannak ütköztetve.

A mai technika mellett (például mozgóelektródás volfrámszálas kivágás, üregelés) meglehetősen egyszerűen és nagy pontossággal gyártható, akár az előbbi saját anyagból kialakított ütközőjű megoldás kiegészítésével az a kiviteli alak, amelyre az a jellemző, hogy a belső szivattyúház a zárótolattyú csúszóvezetékével egy darabból van.

Ha a helyviszonyok és szerkezeti követelmények miatt a nyomóvezeték szétágaztatása már a szivattyún belül célszerű, az erre a célra kialakított kiviteli alakra az a jellemző, hogy a belső szivattyúháznak a zárótolattyútól szétválasztott nyílásai a forgástengellyel párhuzamos, átmenőfuratként vannak kialakítva, amelyek a külső szivattyúház nyomónyílásának ugyancsak a forgástengellyel párhuzamos, átmenőfuratú változatával a forgásiránytól függően alternatívan átömlő helyzetbe kerülnek.

A találmányt részletesebb kiviteli példák felhasználásával a csatolt ábrák alapján ismertetjük.

Ezek:

az 1. ábra egy hagyományos excentrikus zárótolattyús szivattyú hasított gyűrűs zárótolattyús változatának keresztmetszetét mutatja be;

a 2. ábra az 1. ábra szerinti szivattyú hosszmetszete; a 3. ábra egy találmány szerinti irányváltós excentrikus zárótolattyús szivattyú keresztmetszete;

a 4. ábra a találmány szerinti irányváltós szivattyú azon kiviteli alakjának hosszmetszete, amelynél a külső szivattyúház a gyűrű mindkét oldalsíkjával határolja a folyadékteret;

az 5. ábra a találmány szerinti irányváltós szivattyúnak azt a kiviteli alakját mutatja hosszmetszetben, amelynél a gyűrű egyik oldalsíkjával a belső szivattyúház, a másik oldalsíkjával a külső szivattyúház határolja a folyadékteret;

a 6. ábra a találmány szerinti irány váltós szivattyú további lehetséges kiviteli alakjának keresztmetszete, amelyben a belső szivattyúház a külsőház résébe nyúló ütközővel és a zárótolattyú csúszóvezetékével egy darabból készült;

a 7. ábra a találmány szerinti irányváltós szivattyú szétágaztatott nyomócsöves változatának hosszmetszete;

a 8. ábra a 7. ábra szerinti szivattyú keresztmetszete.

Az 1. és 2. ábrán a találmány szerinti megoldással való összevetés céljából egy irányváltó nélküli ismert excentrikus zárótolattyús szivattyú hasított gyűrűs változatát mutatjuk be, amelynél a ház furatába helyezett lelapolt végű csap a gyűrű hasítékával alkotja a zárótolattyút.

Ennek a szivattyúnak elfordulás ellen 100 tangenciális támasztékkal rögzített, kétoldalt párhuzamos síkokkal határolt és hengeres belső felülettel rendelkező 101 háza van, amelyen koncentrikusan és tömítetten csapágyazott 102 csőtengely van átvezetve. A 102 csőtengelyen középpontjától „e” távolságra eltolt középponttal körszelvényű, „R” sugarú 103 excentrikus horony van, amelyet téglalap szelvényű 104 gyűrű vesz körül, a 103 hornyot pedig szélességében tömítően kitölti.

A 104 gyűrűnek zárótolattyút képező 105 hasítéka van, amely önbeállóan magában foglalja a 6 zárótolattyút, és ezzel együttműködve tömítetten elválasztja egymástól a 101 ház 7 nyomócsonkját és 8 szívócsonkját. Ez a szivattyú úgy működik, hogy a 102 csőtengelyre munkált 103 excentrikus horony a 102 csőtengely egyik irányú forgatása során a 8 szívócsonktól a 7 nyomócsonkig vándorló érintkezési alkotó mentén tömítő módon a 101 ház belső falának szorítja a 104 gyűrűt, így a 101 ház belső fala és a 104 gyűrű között egyre növekvő szívótér és egyre csökkenő nyomótér alakul ki, miközben a szivattyú a 8 szívócsonkon keresztül beszívja, a 7 nyomócsonkon keresztül pedig kinyomja a folyadékot.

A 3. ábrán látható találmány szerinti irányváltós excentrikus zárótolattyús szivattyú hasonló elv alapján működik. Itt azonban az irányváltás megvalósítására a tangenciálisan megtámasztott 101 ház összetett szerkezet, amely a csapágyházszerűen kialakított 5 külső szivattyúház belsejében egy, a szivattyú reakciónyomatéka által mozgatott 6 zárótolattyúval és e zárótolattyú által tömítően szétválasztott 7 és 8 ki- és beömlőnyílásokkal ellátott 11 belső szivattyúházból áll. Az 5 külső szivatytyúháznak egy 2 nyomócsatlakozása és ezt közrefogóan két 3, 4 szívócsatlakozása van. Az 5 külső szivattyúházban a 11 belső szivattyúház a reakciónyomaték működésekor olyan mértékben fordul el, amelynek nagyságát 14 ütközője a külső szivattyúház 12 és 13 ütközőivel történő felütközése tesz lehetővé. A 14, 12 és 13 ütközők helyzete úgy van megválasztva, hogy a belső szivattyúház 7 és 8 ki- és beömlőnyílásai a külső szivattyúház 3, 2 vagy 2, 4 szívó- és nyomócsatlakozásaival kerülnek átömlőkapcsolatba. A forgó folyadéktér, hasonlóan a már ismertetett korábbi megoldásokhoz, itt is a

103 excenter által vezérelt 104 gyűrű külső palástja, de most már a 11 belső szivattyúház belső hengeres felülete között alakul ki, miközben a 103 excenter a helyben álló

104 gyűrű belső palástján a 102 tengely körül forogva excentricitásának megfelelő mértékben a 104 gyűrűt a belső szivattyúházhoz nyomja.

A forgásirány megváltozásakor a 11 belső szivattyúházon fellépő reakciónyomaték iránya megváltozik, így annak 14 ütközője alternatívan az 5 külső szivattyúház vagy 13 ütközőjével kerül felütközésre. Ennek megfelelően a 11 belső szivattyúháznak 7 és 8 ki- és beömlőnyílásai az 5 külső szivattyúház 3, 2 vagy 2, 4 szívó- és nyomócsatlakozásaival kerülnek átömlőkapcsolatba. Ily módon az 5 külső szivattyúház 2 nyomócsatlakozása mindkét forgásirány esetén azzal a szivattyúnyílással kerül átömlőkapcsolatba, amelyik a 104 gyűrű külső palástjának a 11 belső szivattyúház érintkező alkotójának vándorlásakor a fogyó folyadéktér oldalon helyezkedik

HU 217 275 Β el, miközben az állandóan növekvő folyadéktér alternatívan a 3 vagy 4 szívócsatlakozásokkal van átömlőkapcsolatban.

A 11 belső szivattyúház 9 és 10 helyzetek közötti átbillenését nem csak a szivattyú reakciónyomatéka, hanem a 103 excenter és a 104 gyűrű közötti - forgás közben fellépő - súrlódónyomaték is elősegíti, gyakorlatilag az irányváltás terheletlen szivattyú esetén, folyadék nélkül is végbemegy.

Az így létrejött irányváltós, excentrikus zárótolatytyús szivattyú most már az összes forgásirány-változtató hajtóműben használható, és rendelkezik mindazokkal az előnyökkel, amelyek az ilyen típusú szivattyúk sajátságai. Többek között a folyadéktér egy, a tengelybe excenterként bemunkált horony is lehet, miközben a szivattyúház összetett kivitelben is hengeres belső furattal illeszkedik a tengelyre, a gyűrű pedig csak be van pattintva a horonyba.

A 4. ábra a találmány szerinti irány váltós szivattyú olyan kiviteli alakjának hosszmetszetét mutatja be, amelynél a 11 belső szivattyúház szélessége megegyezik a 104 gyűrű szélességével, illetve a folyadékteret mindkét oldalról az 5 külső szivattyúház a 104 gyűrűvel tömítően határolja. Ennek a megoldásnak az előnye abból adódik, hogy a 11 belső szivattyúház kialakítása egyszerű gyűrűszerű alkatrészként kivitelezhető, amely el van látva a 6 zárótolattyúval, a 7 és 8 ki- és beömlőnyílásokkal, valamint a 14 ütközővel. Ezt a fajta elrendezést akkor célszerű alkalmazni, ha a szívó- és nyomócsonk csatlakozások szivattyúhoz képest sugárirányban vannak elrendezve.

Az 5. ábra a találmány szerinti irányváltós szivattyúnak azt a kiviteli alakját mutatja hosszmetszetben, amelynél a 104 gyűrű egyik oldalsíkjával a 11 belső szivattyúház, a másik oldalsíkjával az 5 külső szivattyúház határolja tömítően az olajteret. Ilyen megoldás alkalmazása akkor célszerű, ha a szívó- vagy nyomóvezetékek a rendelkezésre álló helyviszonyok miatt - a szivattyú tengelyével párhuzamosan helyezkednek el. Az egyik oldalon a 11 belső szivattyúháznak a 101 forgástengelyre merőleges fala van, amelyen a 7 és 8 ki- és beömlőnyílások az 5 külső szivattyúház megfelelő 2, 3,4 nyílásaival a forgásirány által meghatározott módon a 14 ütközővel határoltan vannak csatlakoztatva.

A 6. ábra a találmány szerinti szivattyú további lehetséges kiviteli alakjának keresztmetszetét mutatja be, amelynél az ütköztetés kialakítása rendkívül üzembiztos. A 11 belső szivattyúház külső hengerpalástjából kidudorodóan, annak saját anyagából van kialakítva a két 14 ütköző, amely az 5 külső szivattyúház csapágyházszerű belső hengerpalástjának megszakításával létrejött rés 12 és 13 ütközőin kialakuló felületeken felütközik, és így az összetett szivattyúház 7, 8 és 2,3 vagy 2,4 átömlőnyílásainak csatlakozását biztosítja.

Ugyancsak ezen az ábrán mutatjuk be azt a célszerű kiviteli alakot, amelynél a 11 belső szivattyúház a 6 zárótolattyú csúszóvezetékével egy darabból készül, rendkívüli módon leegyszerűsítve az így kialakuló irányváltós szivattyúszerkezetet. Az ilyen jellegű alkatrészek legyártása ma már rendkívül egyszerűen, úgynevezett mozgó volfrámszálas 3 mikrométer pontosságot meghaladó szikraforgácsolással készül, amellyel 3-4 alkatrész egyidejű kivágását számítógéppel programozott 0,3 mm átmérőjű, folyamatosan mozgó huzalelektróda segítségével végzik.

Nagyobb darabszám esetén persze érdemes üregelőszerszámot készíteni.

A 7. ábra a találmány szerinti irányváltós szivattyú szétágaztatott nyomócsöves változatának hosszmetszetét mutatja be. A szerkezeti kialakítás olyan követelményeknek is meg tud felelni, amely szerint a folyadékszállítást a szivattyútól két ellentétes irányban szétágaztatva kell biztosítani. A fenti követelményeken túl az is előfordulhat, hogy mindkét irányban különböző folyadékmennyiséget kell eljuttatni. Ennél a kiviteli alaknál a 11 belső szivattyúház mindkét oldalon tömítően határolja a 104 gyűrűvel a folyadékteret, miközben azon a forgástengellyel párhuzamosan a 7 és 8 ki- és beömlőnyílások átmenőén vannak kifúrva. Ha a rendszer szétágaztatása egyenlőtlen folyadékszállítás megvalósítását követeli meg, az átmenő 7 és 8 ki- és beömlőnyílások a 11 belső szivattyúház 104 gyűrűvel érintkező másik oldalán szűkebb vagy tágabb átmérőjű 7/a vagy 8/a furatokban folytatódnak. Az 5 külső szivattyúház nyomófurata szintén átmenőén van kialakítva, és így csatlakozik a 11 belső szivattyúház 7, 8 ki- és beömlőnyílásaival a forgásirány vezérlése által meghatározott variáns szerint. Természetesen a szállítani kívánt folyadékmennyiséggel összehangoltan kell a nyomófuratokat is kialakítani, ezért ha szükséges, az egyik oldalon furatot kell biztosítani.

A 8. ábra a 7. ábra szerinti irány váltós szivattyú keresztmetszetét mutatja be.

A találmány szerinti szivattyú beépítés után üzemeltetve külön karbantartást vagy beállítást nem igényel, az irányváltásra nem kell gondot fordítani, mivel azt a forgásirány megváltozása automatikusan elvégzi. Az üzemeltetéshez semmilyen szakértelem nem kell. Az excentrikus zárótolattyús szivattyúkra jellemző előnyök a találmány szerinti irányváltós szivattyúra ugyanúgy teljesülnek, kibővítve azok felhasználási területét az irányváltós kenőszivattyú alkalmazását igénylő hajtóművekre is.

Csak néhány előnyös tulajdonságot érdemes felsorolni a teljesség igénye nélkül, az excentrikus zárótolattyús szivattyúkra vonatkozóan. A zárótolattyú hasítottgyűrűs változatánál fellépő esetleges kopás nincs hatással a szivattyú működésére, mivel a hasíték tömítőélét a nyomóoldalon a folyadéktér nyomásának eredője, de az excenter forgása következtében fellépő csapsúrlódás is a csúszópályára szorítja. A szerkezet meghibásodási lehetősége a kevés számú alkatrész miatt rendkívül csekély, ezért élettartama az alkatrészek minimális igénybevétele és kitűnő kenése következtében a megkívánt élettartam többszöröse.

Az excentrikus zárótolattyús szivattyúk, különösen azok hasítottgyűrűs változata nagyon egyszerű felépítésű, legegyszerűbb kivitelében mindössze négy alkatrészt tartalmaz, amelyek hengeres és sík felületekkel határoltak és igen olcsón, a hagyományos gépparkkal is gyárthatók, különösebb felszerszámozás nélkül.

HU 217 275 Β

A találmány szerinti irányváltós szivattyú a fenti egyszerű szerkezet továbbfejlesztésével oldja meg az irányváltós hajtóművek kenési problémáját. A kitűzött célt mindössze az excentrikus zárótolattyús szivattyú házának átalakítása révén sikerül megvalósítani, néhány olyan, egyszerűen kivitelezhető alkatrész segítségével, amelyek az eredeti szivattyú árát alig befolyásolják, de ennek ellenére alkalmazási területét az irányváltós szerkezetekre, mint például a járművek futóműve vagy sebességváltója stb. is kiterjeszti.

Az irányváltás - mivel a belső szivattyúház rendkívül csekély szögelfordulása (15-30 fok) után bekövetkezik - kimagaslóan gyors és üzembiztos módon, a tengelyforgás irányát követve, a csapsúrlódás következtében is létrejön, akkor is, ha kezdetben a szivattyú még nem kapta fel a folyadékot. Menet közbeni irányváltás esetén a szivattyúban lévő olaj áramlási veszteségeinek biztosítására kialakuló reakciónyomaték járulékosan a csapsúrlódás hatásával együtt lép fel, és az irányváltást még ez a hatás is segíti.

A szerkezet tehát az irányváltó felhasználásával árban továbbra is a legolcsóbb kategóriába sorolható kenőanyag-szivattyú .

A találmány szerinti irányváltós szivattyú nagyon előnyös tulajdonsága, hogy közvetlenül tengelyre felfűzve beépíthető, ezért külön meghajtást nem igényel, helyigénye minimális, és olyan helyeken is alkalmazható, ahol más jellegű irány váltós szivattyúk beépítése fizikailag elképzelhetetlen, mert sem a hajtásra, sem az elhelyezésre nem áll rendelkezésre hely.

Az irányváltás nem befolyásolja az excentrikus zárótolattyús szivattyú azon előnyös tulajdonságát, hogy képes kenőanyagot juttatni annak a tengelynek a hosszmentén végighúzódó furatába, amely a szivattyú hajtását végzi.

A találmány szerinti szivattyú egyszerűsége és olcsósága megfontolás tárgyává teszi, hogy egy szerkezeten belül akár több szivattyú is elhelyezésre kerüljön.

Claims (6)

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Irányváltás, excentrikus zárótolattyús szivattyú, főként hajtóművek kenőanyagának áramoltatására, amelynek tangenciális támasztékkal rögzített, szívónyílással és nyomónyílással ellátott hengeres belső felületű háza, a házon átdugott, koncentrikusan ágyazott tengelye, a tengelyen elrendezett körszelvényű excentere, az excentert körülvevő és az excenter által a szívócsonktól a nyomócsonkig vándorló érintkezési pontban tömítetten a ház hengeres belső falának szorított, téglalap szelvényű gyűrűje, a ház és a gyűrű között zárt, oldalról párhuzamos síkokkal határolt folyadéktere, a szívó- és nyomónyílást egymástól tömítetten elválasztó zárótolattyúja van, azzal jellemezve, hogy irányváltója van, amelynek megvalósítására tangenciális támasztású (1), csapágyházszerűen kialakított, egy nyomónyílást (2) közrefogó két szívónyílással (3, 4) ellátott külső szivattyúháza (5), ebben a forgásiránytól vezérelten zárótolattyúval (6) ellátott és e zárótolattyú (6) által szétválasztott ki- és beömlőnyílásaival (7, 8) a külső szivattyúház (5) nyomónyílásával (2) és egyik szívónyílásával (3 vagy 4) csatlakozóan határolt és ily módon a csapágyházszerű külső szivattyúházban (5) két szélső helyzet (9 és 10) között átbillenni képes belső szivattyúháza (11), a nyílások (7-3 és 8-2 vagy 7-2 és 8-4) csatlakoztatására a külső szivattyúháznak (5) két ütközője (12 és 13), a belső szivattyúháznak (11) ezekkel egyenként mindkét oldalával ütközésbe kerülő ütközője (14) van.

2. Az 1. igénypont szerinti irányváltás, excentrikus zárótolattyús szivattyú, azzal jellemezve, hogy a külső szivattyúház (5) az excenterrel (15) mozgatott gyűrű (16) mindkét oldalsíkjával (17 és 18) tömítően határolja a folyadékteret (19).

3. Az 1. igénypont szerinti irányváltás, excentrikus zárótolattyús szivattyú, azzal jellemezve, hogy az excenterrel (15) mozgatott gyűrű (16) egyik oldalsíkjával (17) a belső szivattyúház (11), a másik oldalsíkjával (18) a külső szivattyúház (5) határolja tömítően a folyadékteret (19).

4. Az 1., 2. vagy 3. igénypont szerinti irányváltós, excentrikus zárótolattyús szivattyú, azzal jellemezve, hogy a külső szivattyúház (5) csapágyfészkének hengerpalástja (20) nem folytonos, az így létrejött résben (21) a belső szivattyúház (11) saját anyagából speciálisan kialakított ütközőfelületei (22 és 23) az irányváltáskor elmozdulnak, és azok a külső szivattyúház (5) résének (21) határain (24 és 25) vannak ütköztetve.

5. Az 1., 2., 3. vagy 4. igénypont szerinti irányváltós, excentrikus zárótolattyús szivattyú, azzal jellemezve, hogy a belső szivattyúház (11) a zárótolattyú (6) csúszóvezetékével (26) egy darabból van.

6. Az 1., 2., 3., 4. vagy 5. igénypont szerinti irányváltás, excentrikus zárótolattyús szivattyú, azzal jellemezve, hogy a belső szivattyúháznak (11) a zárótolattyútól (6) szétválasztott nyílásai (7 és 8) speciálisan a nyomóvezeték szétágaztatására a forgástengellyel (27) párhuzamos, átmenőfúratokként (28 és 29) vannak kialakítva, amelyek a külső szivattyúház (5) nyomónyílásának (2) ugyancsak a forgástengellyel (27) párhuzamos, átmenőfuratú (30) változatával a forgásiránytól függően alternatívan átömlőcsatlakozása van.