HU217217B - Pórusos membrán folyadékban lévő alkatrészek maghatározására, eljárás és berendezés folyadékok vizsgálatára, valamint eljárás a membrán előállítására - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya pórűsős membrán, amely alkalmas egy, a membránrafelvitt biőlógiai főlyadékmintában lévő kőmpőnens kiműtatásáraszőlgáló vizsgálatban hőrdőzóként történő felhasználásra. A találmánylényege, hőgy a membrán pórűsainak járatai a pórűsjáratők hősszánaklegalább egy részéig főlyamatős szilárd, gél vagy mátrix főrmakialakítására alkalmas, a membránőn alkalmazőtt főlyadékmintában lévősejtfalak fragmenseit a membránőn való áthaladásban akadályőzó, avizsgálandó kőmpőnenst keresztülengedő anyaggal vannak kitöltve. Atalálmány kiterjed a találmány szerinti membránnal végzettvérvizsgálati eljárásra és a membrán előállítási eljárására is. ŕ

Description

A találmány tárgya pórusos membrán folyadékban lévő alkotórészek meghatározására, eljárás és berendezés folyadékok vizsgálatára, valamint eljárás a membrán előállítására. A találmány szerinti megoldást különösen vérelemzés során alkalmazott reagensek számára dolgoztuk ki.

Ismeretes, hogy a glükóz vagy más anyagok jelenlétének kimutatására folytatott vérelemzések vagy vérvizsgálatok során szokásosan úgy járnak el, hogy a vérnek egy cseppjét felviszik egy, a vizsgálandó anyagok közül eggyel vagy többel színreakciót adó reagensek keverékének rétegét hordozó tesztcsíkra. A tesztcsík jellegzetesen egy fehér műanyag csík egyik végén elhelyezkedő réteg formájában, zselatinban vagy más inért polimer vagy gél mátrixban hordozza a reagens(eke)t. Ugyanakkor azonban az ilyen módszer különféle hátrányokkal jár, például a minta szennyeződhet a levegőből származó vagy más anyagokkal, illetve ott, ahol a vizsgálatot végző személy egyidejűleg nagyszámú minta vizsgálatát végzi, fennáll a minták közötti keresztszennyeződés veszélye is. Ahhoz, hogy lehetővé váljon a reagensrétegben kialakuló szín meghatározása, szükséges a vérminta feleslegének eltávolítása is, ami a reagensréteg sérülését vagy szennyeződését okozhatja. Problémát jelent a vizsgálatok befejezése után a vérrel szennyezett próbatestek elhelyezése is.

A korábbiakban, például a 4 935 346. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban javasoltak egy olyan eljárást, amelynek során a vérmintát egy, a pórusaiban valamely reagenskeveréket hordozó átlátszó, porózus membrán egyik oldalára viszik fel, ahol a vér plazmája beáramlik a pórusokba, s kölcsönhatásba lépve a reagenssel olyan színfejlődést eredményez, amelyet azután a membránnak (a felvitel helyéhez viszonyított) túlsó oldalán figyelnek meg. Az ilyen technikai megoldást a következőkben „hátoldali leolvasású vizsgálati módszer” néven említjük, illetve hivatkozzuk.

Vizsgálataink során azt találtuk, hogy a hagyományos gyártási módszerekkel egyszerűen előállítható pórusméretek esetén valamennyi pórusjárat belépőnyílásánál olyan nagy a felületi feszültség hatása, hogy a vérsejt fala roncsolódik, amikor érintkezésbe kerül a membrán felületével, és a pórusokba behatoló vörösvértest sejtfalfragmentumok jelenléte megváltoztatja a membrán másik oldaláról látható színt. Ennek a színtorzulásnak a kiegyenlítéséhez egy további színleolvasásra van szükség, ami egyrészt bonyolultabbá teszi az eljárást, másrészt növeli az eljárás során alkalmazott berendezések árát.

Olyan megoldás is ismertté vált, amelynek értelmében a membránra - beleértve a membrán pórusainak belső falait is - egy olyan felületi bevonatot visznek fel, amely fokozza a membrán anyagának sejtproteinkötő képességét. Ez a kezelés azonban nem oldja meg a fentiekben említett sejtfalroncsolódás problémáját, mivel a sejtfalffagmentumok továbbra is áthatolnak a membránon, s befolyásolják a megfigyelt színt.

A találmány értelmében kidolgoztunk egy olyan megoldást, amelynek segítségével ez a probléma csökkenthető, illetve amelynek segítségével lehetőség nyílik a hátoldali leolvasású vizsgálati módszerekben történő felhasználásra alkalmas membránok előállítására. A találmány szerinti megoldás értelmében a membránban kezdetben jelen lévő pórusokat blokkoljuk vagy kitöltjük, és ezáltal eltömjük (blindeljük), ennek következtében nincs lehetőség arra, hogy a folyadék beáramoljon a pórusokba, illetve a membrán segítségével a vizsgálandó folyadékkomponens elválik az anyag celluláris komponenseitől. A membrán elhelyezhető annak a kamrának a végfalaként, amely kamrába a vizsgálandó vért bevezetjük. A vér mintáját ezt követően lezárva tartjuk a kamra belsejében, miáltal csökken a külső szennyeződés, illetve a további mintákból származó keresztszennyeződés kockázata. További előnyt jelent, hogy a minta visszamarad a kamrában, ezért csökkennek a vizsgálat befejezését követően a minta elhelyezésével kapcsolatban felmerülő problémák is.

A találmány tárgya egy olyan pórusos membrán, amely alkalmas hordozó egy, a membránra felvitt biológiai folyadékminta kimutatására szolgáló vizsgálathoz való felhasználásra, különösen hátoldali leolvasású vizsgálati módszer esetén. A találmány szerinti membrán egyik oldalára felvitt vérmintában lévő vérsejtektől a vérplazma elválik, és a membrán által hordozott, a kimutatandó komponens és a reagens válaszreakciójának megfigyelése a membrán másik oldalán történik. A membránra az jellemző, hogy a membrán pórusainak járatai a pórusok hosszának legalább egy részéig folyamatos szilárd, gél vagy mátrix forma kialakítására alkalmas anyaggal vannak kitöltve, miáltal a sejtfalfragmentumoknak a membránon történő átjutása gátolt, míg a vizsgálandó komponens keresztüljut. Előnyösen a pórusok furathosszának legalább 50%-a, például több mint 75%-a, még előnyösebben a pórusok teljes furathossza ki van töltve - el van tömve -, és a kitöltőanyag teljesen kitölti a furatok keresztmetszetét, vagy pedig a furatok oly mértékben blokkoltak, hogy a membrán pórusainak effektív mérete olyan értékre csökken, amelynél a membránra felvitt anyag celluláris komponensében lévő sejtfal nem roncsolódik jelentős mértékben.

Előnyösen a membrán porózus műanyag lap anyagú, bár kívánt esetben más membránformák is alkalmazhatók, például cső vagy más alakú membrán is kialakítható, illetve ilyen formák is hordozhatják a membránt. így a membrán lehet egy hagyományos vérvizsgálati próbatest (próbapálca; test stick) formájában is. Ugyanakkor - amint azt a fentiekben már említettük - a találmány különösen jól alkalmazható a hátoldali leolvasású vizsgálati módszerekben, elsősorban azoknál, amelyeknél a membrán a folyadékminta tartályának egyik falát alkotja, miáltal a minta a tartály belsejében marad, s azt követően, hogy betöltésre került a tartályba, a minta a környezeti hatásoktól is izolálttá válik.

A membrán egy olyan eszközt képez, amely alkalmas a vizsgálandó folyadék bármely celluláris komponensétől elválasztani a nemcelluláris folyadékot, valamint amely csökkentett sejtfalroncsolódás mellett teszi lehetővé a nemcelluláris folyadéknak a membrán pórusait eltömítő anyagba történő bejutását. A továbbiakban

HU 217 217 Β a találmányt ennek az előnyös megoldásnak az alapján ismertetjük részletesebben.

A membrán anyagát többféle anyagból választhatjuk ki, figyelembe véve a membránra feljuttatandó folyadék jellegét, a folyadékban lévő celluláris komponensek méretét és jellegét, valamint a nemcelluláris folyadékkomponenseken végrehajtandó vizsgálat jellegét. Általában a membrán egy nyitott pórusú műanyag lap, nevezetesen egy olyan nyitott pórusú műanyag lap, amelynek nyitott állapotban pórusmérete kisebb, mint azoknak a sejteknek a mérete, amelyeket a folyadékból el kívánunk távolítani. Ugyanakkor ez nem elengedhetetlen feltétel, mert a pórusokat kitöltő anyag (blinding) lényegében nullára csökkenti az effektív pórusméretet. A legtöbb felhasználás szempontjából a membrán előnyösen 0,1 és 10 mikrométer közötti, még előnyösebben 1 mikrométernél kisebb pórusmérettel rendelkezik. A membrán különféle polimer jellegű anyagokból készülhet, például cellulózból, nitro-cellulózból vagy más cellulózszármazékból, így cellulóz-észterekből; fonott vagy szövött poliamidszálakból; polivinilidén polimerekből; polikarbonát polimerekből; poliszulfon polimerekből; polialkilén polimerekből; akril- vagy metakrilsav polimerekből vagy kopolimerekből; poliamid polimerekből; poli(tetrafluoretilén) polimerekből stb. A polimer jellegzetesen lap formájú, amely azonban szálas vagy más merevítőanyagot is tartalmazhat, illetve lehet finom szövésszerkezetű szőtt termék formájában is. Az ilyen lap formájú anyagok általában flexibilisek, és az alkalmazás során egy hordozóelemen vagy más hasonló eszközön kerülnek elhelyezésre. Ugyanakkor azonban a találmány oltalmi körébe tartozik a merev formában lévő membránok alkalmazása is, amilyenek például azok a zsugorított üvegszűrők (frit) vagy kerámiák, amelyek a pórusokat képező kanyargó összekötő üregekkel rendelkeznek, s amelyek pórusai a találmány szerinti megoldás szerint ki lesznek töltve. A továbbiakban membránanyagként polimer lapok alkalmazására nézve tárgyaljuk a találmány szerinti megoldást.

A membrán belsejében lévő pórusok kialakíthatók a gyártás során, amikor például a kalanderezés ideje alatt egy illékony anyagot vagy egy oldható sót, illetve más hasonló anyagot juttatnak be a polimer lapokba, majd ezt az anyagot elpárologtatják vagy kimossák (kilúgozzák) a polimerből, s így számos összekötő átjáró vagy pórus alakul ki és marad vissza a polimer anyagában. Alternatív módon, a pórusok kialakíthatók a polimer lapok előállítását követően is, például a polimer lap tűzésével (needling) vagy szikraerodálásával (spark eroding). Jellegzetesen a membránban lévő pórusok 0,1 és 10 mikrométer közötti, előnyösen 0,1 és 1 mikrométer közötti átlagos átmérővel rendelkeznek, és a membrán légáteresztő képessége (légpermeabilitása) a membrán síkjára gyakorolt 68,95 kPa (10 ps-ig) nyomás mellett 1,5 és 4 liter/perc/négyzetcentiméter közötti értékű. Ezek a membránanyagok a kereskedelmi forgalomban igen sokféle formában kaphatók, s az anyagokat az eredeti, azaz a kereskedelmi forgalomban hozzáférhető alakjuknak megfelelően alkalmazhatjuk a találmány szerinti megoldás gyakorlati megvalósítása során.

A membrán előnyösen kellőképpen vastag ahhoz, hogy a vérsejtek színét visszatartsa a membránnak azon az oldalán, ahol a minta felvitele történt, s így a vérsejtek színe ne gyakoroljon zavaró hatást a reagens és a nemcelluláris komponensek kölcsönhatása során kialakuló szín megfigyelésére. Jellegzetesen a membrán 50 és 500 mikrométer vastagságú, s ily módon a membrán pórustérfogatát kitöltő anyagban nem kötődik meg felesleges mennyiségben a minta.

A membrán pórusait legalább részben eltömíti (blindeli) egy anyag, amelynek eredményeképpen az eredetileg nyújtott pórus mérete oly mértékben csökken, hogy a pórusok bejáratánál fellépő felületi feszültség is lecsökken annyira, hogy a sejtfalroncsolódás is csökken, és/vagy a tömítőanyag a pórust teljesen elzárja (blokkolja), s így nem lép fel a sejtek roncsolódása, illetve nincs lehetőség a sejtfalfragmentumok észrevehető mennyiségének átjutására. Ennek megfelelően a membránt impregnálhatjuk egy olyan folyadékban, amely szilárd részecskéket tartalmaz szuszpendált vagy diszpergált formában, illetve a szilárd részecskék kolloidális oldatában, s így a szilárd részecskék belépnek a pórusokba, majd a pórusok belsejében egy folyamatos mechanikai tömítést hoznak létre. Ebben az esetben szükség lehet a pórusoknak egy olyan előzetes bevonására, amely elősegíti a részecskéknek a pórusok falain történő visszatartását. Kívánt esetben felhasználhatunk olyan hőre lágyuló vagy hőre keményedő anyagot, amelyet olvadékállapotban alkalmazunk, amely azonban a pórusok belsejében megkeményedve kialakítja azok eltömítését. Az alkalmazott kitöltőanyag olyan lehet, amelynek a pórusok belsejében történő in situ keményedése vízvesztéssel vagy az anyag reológiai tulajdonságaiban bekövetkező változás útján, például egy fluid gél vagy egy tixotrop anyag visszaszilárdulása útján történik. Alternatív módon, a kitöltőanyag keményedése kémiai változás eredménye is lehet, például amikor egy prepolimer vagy egy monomer in situ polimerizálódik. Abban az esetben, ha a kitöltőanyag nem keményedik meg szilárd anyaggá és/vagy a kitöltőanyag más okoknál fogva hajlamos arra, hogy a tárolás vagy a szállítás ideje alatt kiessen a pórusokból, szükség lehet egy olyan polimer vagy viasz záróbevonatnak a tömített membránon történő alkalmazására, amely záróbevonatot a felhasználás előtt eltávolítunk.

Jellegzetesen a pórusok járatainak tömítésére szolgáló anyag könnyen nedvesíti a pórusok falát, s így csökkenti a membrán belsejében a légzsákok kialakulásának valószínűségét; a kitöltőanyag inért anyagként viselkedik a reagensekkel és a vizsgálandó folyadékkal szemben; a kitöltőanyag továbbá előnyösen a teszt során alkalmazott reagensek hordozóanyagaként funkcionál, s így a járatok belsejében átlátszó mátrixot alkot, amely lehetővé teszi a pórusok járatainak belsejében kialakuló szín megfigyelését.

A kitöltőanyag gyakran olyan közegként működik, amelyen a vizsgált anyag és a mátrixban lévő egy vagy több reagens kölcsönhatásának termékei az újabb reakcióhoz átdiffúndálnak a további komponensekhez, például egy kromogénhez. Ennélfogva a diffúzió szem3

HU 217 217 Β pontjából előnyösebb, ha a pórusok kitöltőanyaga a pórus belsejében folyamatos szilárd anyagot vagy mátrix testet alkot, mint ha a szilárd részecskék finom összekötő térközökkel rendelkező „dugaszt” (plug) képeznek. Ez különösen fontos olyan esetekben, amikor a vizsgált folyadék és egy enzimreagens egy olyan terméket szabadít fel - például hidrogén-peroxidot -, amely ezt követően egy másik komponenssel, például a kromogén o-tolidinnal reagálva eredményezi a membrán külső oldaláról megfigyelhető színt. Egy különösen előnyös megoldás értelmében zselatin vizes oldatát vagy kolloidális szuszpenzióját alkalmazzuk a pórusjáratok teljes vagy részleges hosszának kitöltésére szolgáló gél tömítés létrehozására. A találmány szerinti megoldásban alkalmazott zselatin előnyösen alacsony vagy közepes molekulatömegű, például 2000 és 50 000 közötti tartományba eső átlagos molekulatömeggel rendelkezik. Az ennek megfelelő zselatin kereskedelmi forgalomban hozzáférhető, és a találmány szerinti megoldás gyakorlati megvalósítása során az ilyen, kereskedelmi forgalomban beszerezhető formákat közvetlenül felhasználhatjuk, Kívánt esetben - annak érdekében, hogy alkalmasabbá tegyük a vérelemzésben vagy a vérvizsgálatban történő alkalmazásra - a zselatint előkezelésnek, például savas mosásnak vagy más, szokásos kezelésnek vethetjük alá.

A pórusok kitöltését elvégezhetjük úgy, hogy valamennyi járat teljes hosszát kitöltjük. Ugyanakkor gyakran erre nincs szükség, és a pórusjáratok hosszának csak részleges kitöltése is kielégítő eredményhez vezethet. A membránon alkalmazott kitöltőanyag mennyisége függ a pórus átmérőjétől, a membrán vastagságától, a vizsgálandó anyagtól és a végrehajtandó vizsgálat jellegétől. Az optimális mennyiség bármely adott esetben egyszerű próbavizsgálatokkal könnyen meghatározható. Ugyanakkor zselatin tömőanyag alkalmazásakor megállapítottuk, hogy egy 0,1-0,5 milliméter vastagságú membrán 1 négyzetméterére vonatkoztatva általában 1-10 milligramm, előnyösen 2-6 milligramm zselatin felvitelére van szükség. A kitöltőanyag felvitelét elvégezhetjük úgy is, hogy a membrán egész felületi területét tömítjük. Ugyanakkor azonban gyakran előnyös lehet, hogy a membránnak csak azt a kiválasztott területét kezeljük a kitöltőanyaggal, ahová a vizsgálandó vért vagy más anyagot felvisszük. Alternatív módon, a kezelt membránból egy kívánt területet úgy is létrehozhatunk, hogy a membránt korongokká vagy csíkokká vágjuk.

A kitöltőanyagot bármely alkalmas módszer szerint felvihetjük a membránra. Például az anyag oldatát vagy szuszpenzióját felhordhatjuk permetezőfiirdővel (spraying dipping), hengerbevonással vagy áthúzással (padding) a membránra, s így a membránt a kitöltőanyag kívánt mennyiségével tölthetjük fel. Zselatin esetében a membránra felhordandó kitöltőkeverékben lévő zselatin koncentrációja 2-3000 átlagos molekulatömegű zselatin esetén 600 térfogatrész vízre vagy más hordozófolyadékra vonatkoztatva 400 tömegrész, valamint a 25 000 és 40000 közötti átlagos molekulatömeg-tartományba eső zselatin esetén 600 térfogatrész hordozófolyadékra vonatkoztatva 100 tömegrész között változhat. Annak elősegítésére, hogy az anyag bejusson a pórusok járataiba, alkalmazhatunk a membrán egyik oldalán szívatást, s ezáltal az anyagot behúzzuk a pórusokba, és/vagy a membránra gyakorolt hidrosztatikus esés alkalmazásával a kitöltőanyagot benyomhatjuk a pórusokba.

Amint azt a fentiekben már jeleztük, a találmány szerinti membránok különösen jól alkalmazhatóak olyan vizsgálatok reagenseinek hordozójaként, amely vizsgálatokat a membránra felvitt biológiai folyadékon kívánnak végrehajtani. Például a membrán a minta felvitelével ellentétes oldalán hordozhatja a reagensek felületi bevonatát, s így a mintából származó nemcelluláris folyadék áthatol az eltömött (kitöltött) pórusokon és érintkezésbe kerül a reagensréteggel. Ugyanakkor a reagensek előnyösen beépülnek a pórusok belsejében lévő kitöltőanyagba, például úgy, hogy a megfelelő reagenseket bevisszük a membránra felhordandó vizes gélbe, s így a nemcelluláris folyadék kölcsönhatásba lép a membrán pórusaiban lévő reagensekkel, ezáltal a kitöltőanyag elszíneződik, az elszíneződés pedig a membrán másik oldaláról megfigyelhető.

A találmány szerinti membránok igen széles körben felhasználhatók azokon a területeken, ahol egy vizsgálandó folyadék nemcelluláris folyadékát és celluláris komponenseit el kell választani. így például a membránok alkalmasak a növényi sejtes anyagok és más hasonló anyagok vizsgálatában történő felhasználásra. Ugyanakkor a találmány szerinti megoldás elsődleges alkalmazási területe a vér vagy más testnedvek vizsgálata, nevezetesen a vér vagy más testnedvek glükóz-, karbamid- vagy koleszterintartalmának a meghatározása.

Az ábrák ismertetése

A találmány szerinti megoldást a következőkben egy előnyös kiviteli alak bemutatásán keresztül ismertetjük. A mellékelt ábrák közül az 1. ábra egy, a találmány szerinti membrán vázlatos keresztmetszetét mutatja be, míg a 2. ábra egy hátoldali leolvasású vizsgálati módszer során alkalmazott membránt ábrázol.

Kiviteli példa

Egy első oldatot készítettünk, oly módon, hogy szobahőmérsékleten összekevertük ionmentesített víz 300 ml-ét, egy pH 7 értéket biztosító 0,5 M nátriumfoszfát-puffer 200 ml-ét, a Gantrez felületaktív anyag 20 tömeg/térfogat%-os oldatának 100 ml-ét és egy 25 000 és 40 000 közötti tartományba eső molekulatömegű, szárazon elporított zselatin 300 grammját.

Készítettünk egy második oldatot is, amelynek előállítása során 60 °C hőmérsékleten egy órán keresztül kevertük ionmentesített víz 300 ml-ének, metoxi-etanol 300 ml-ének és o-tolidin-hidroklorid vagy dianizidinhidroklorid 15 grammjának a keverékét.

A második oldatot keverés közben hozzácsepegtettük az első oldathoz, majd a keveréket egy órán keresztül 60 °C hőmérsékleten állni hagytuk.

Összeállítottunk egy harmadik oldatot is, amelynek elkészítését úgy végeztük, hogy 500000 NE glükózoxidázt összekevertünk 30000 NE-nyi, 0,1 M nátriumfoszfát-pufferben lévő peroxidázzal. Ezt az oldatot ke4

HU 217 217 Β verés közben összekevertük az előbbi, összetett oldattal, majd az így nyert keveréket átszűrtük egy 0,1 mikrométeres nyílású szűrőn.

A szűrletként kapott oldattal egy poliszulfongyanta lapból álló 1 membránt impregnáltunk. Az 1 membrán 0,2-0,4 mm vastagságú volt, 0,2 mikrométeres pórusátmérővel rendelkezett, és légpermeabilitása 68,95 kPa (10 ps-ig) nyomás mellett 3 liter/perc/négyzetcentiméter értékű volt. Ily módon egy olyan 1 membránt nyertünk, amely négyzetcentiméterenként 5 NE glükózoxidázt, 3 NE peroxidázt, 0,2 milligramm o-tolidint és 4 milligramm zselatint tartalmazott. Az impregnálást úgy végeztük, hogy a membránlapot keresztülhúztuk a vizes oldaton. Mivel a poliszulfongyanta hidrofil jellegű, a zselatinoldat nedvesíti a pórusok belső felületeit, és a pórusok kapilláris hatása könnyen lehetővé teszi, hogy a zselatinoldat belépjen a pórusokba.

A keresztülhúzás úgy történt, hogy először egy irányban addig húztuk a membránt, amíg az oldat a membrán felső felületét megnedvesítette, majd ezt követően a másik irányban végeztük az áthúzást. Ily módon a 2 pórusok teljesen megteltek a zselatinoldattal. A feltöltött membránt hagytuk megszáradni, s így a pórusok belsejében a zselatingél szilárd 3 dugasza alakult ki.

A membránt 10 korongokká vágtuk. A 10 korongokat alkalmaztuk annak a felül nyitott vagy 12 járattal ellátott 11 tesztkamra végfalának a kialakítására, amely 11 tesztkamrába a 13 vér cseppjét bevezetjük. A 13 vér belép a 11 tesztkamrába, s így a vér teljes egészében a 14 vizsgálóeszköz belsejében marad. A 13 vér megnedvesíti a membrán belső falát és a nemcelluláris plazma abszorpció útján vagy a zselatin 3 dugaszában lévő oldaton keresztül behatol a 2 pórusokba. A zselatindugasz meggátolja a vérsejtek belépését a pórusokba, és ily módon a vérsejteknek csak kismértékű roncsolódása következik be, illetve nem történik vérsejtroncsolódás.

Amint a plazma keresztüldiffundál a pórusokat eltömítő zselatin mátrixon, a plazma kölcsönhatásba lép a reagensekkel és színváltozást eredményez, amelyet a nyíllal jelzett helyen a berendezés külső felületéről figyelhetünk meg. Ilyen módon a vérminta nincs kitéve a külső szennyezés veszélyének és a tesztberendezés anélkül tárolható, hogy a benne lévő vér fertőzésveszélyt jelentene. A találmány szerinti membrán csökkenti a vérsejtek roncsolódását, s ezáltal csökkenti a színmegfigyelés során a vérsejtfragmentumok által okozott hiba mértékét is.

Amint az az előbbi előnyös, találmány szerinti megoldás ismertetéséből is kiderült, a találmány lehetőséget nyújt egy olyan vérvizsgálati eljárásra is, amelynek során a vér mintáját felvisszük egy eredetileg porózus olyan membrán első felületére, amely membrán egy, a vérben lévő komponenssel válaszreakcióra képes legalább egy reagenst tartalmazó zselatinalapú mátrixot hordoz, és a mátrix a membrán azon területén, ahová a minta felvitelre kerül, teljesen kitölti a membránban lévő pórusokat, ezáltal a mintában lévő vörösvértestek lényegében sérülés nélkül visszamaradnak az első felületen, míg a minta plazmája bejut a mátrixba, és a reagenssel kölcsönhatásba lépve egy színt eredményez, amelyet a membrán második felületének az oldaláról határozunk meg.

A találmány kiteljed a találmány szerinti membrán előállítási eljárására is, amelynek során egy kitöltőanyagot tartalmazó folyadékkészítményt felviszünk egy porózus membránra, a folyadék behatol a membrán pórusainak járataiba, a pórusjáratokba hatolt folyadékból álló készítményt hagyjuk megszilárdulni, így a pórusok belsejében egy olyan szilárd anyagot képezünk, amely lényegében teljesen elfoglalja a pórusjáratok hosszának legalább egy részét.

Claims (11)

1. Pórusos membrán, amely alkalmas egy, a membránra felvitt biológiai folyadékmintában lévő komponens kimutatására szolgáló vizsgálatban hordozóként történő felhasználásra, azzal jellemezve, hogy a membrán pórusainak járatai a pórusjáratok hosszának legalább egy részéig folyamatos szilárd, gél vagy mátrix forma kialakítására alkalmas, a membránon alkalmazott folyadékmintában lévő sejtfalak fragmenseit a membránon való áthaladásban akadályozó, a vizsgálandó komponenst keresztülengedő anyaggal vannak kitöltve.

2. Az 1. igénypont szerinti membrán, azzal jellemezve, hogy a membrán pórusainak járatai lényegében teljesen ki vannak töltve, és a kitöltőanyag lényegében teljesen eltömíti a pórusjáratok keresztmetszetét.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti membrán, azzal jellemezve, hogy a membrán pórusainak járatai egy olyan anyaggal vannak kitöltve, amely anyag legalább egy, a vizsgálandó anyagban jelen lévő valamely komponenssel reagálni képes reagenst tartalmaz.

4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti membrán, azzal jellemezve, hogy a kitöltőanyag zselatin.

5. Az előző igénypontok bármelyike szerinti membrán, azzal jellemezve, hogy a membrán egy poliszulfongyanta.

6. Folyadékvizsgáló berendezés, azzal jellemezve, hogy egy, az 1. igénypont szerinti membránt (1) tartalmaz.

7. A 6. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a berendezés magában foglal egy mintatartó kamrát, amely kamrának az egyik falát legalább részben a membrán (1) alkotja, és ez a fal a kamrába bevezetett mintával érintkezőén van kialakítva.

8. Eljárás egy biológiai folyadékminta vizsgálatára, azzal jellemezve, hogy a folyadékmintát egy 1. igénypont szerinti membrán egyik - első - oldalára felvisszük, és az anyag valamely komponensét egy reagenssel a membrán másik oldalán át és/vagy a membránpórusokban kölcsönhatásba hozzuk; és a folyadékminta-komponens és a reagens kölcsönhatását a membrán másik oldalán határozzuk meg.

9. A 8. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a vizsgálandó folyadékminta celluláris anyagot

HU 217 217 Β tartalmaz, és a celluláris anyagot a membrán kitöltése révén visszatartjuk az első oldalon.

10. Eljárás vér vizsgálatára, azzal jellemezve, hogy a vér mintáját felvisszük egy olyan pórusos membrán első felületére, amely membrán egy, a vérben lévő komponenssel reakcióra képes, legalább egy reagenst tartalmazó zselatinalapú mátrixot hordoz, a mátrix anyaggal teljesen kitöltjük a membránban lévő pórusokat, így a mintában lévő vörösvértesteket lényegében sérülés nélkül visszatartjuk az első felületen, a mintának a mátrixba bejutott és a reagenssel kölcsönhatásba lépő plazma által eredményezett színt a membrán második felületének az oldaláról határozzuk meg.

11. Eljárás az 1. igénypont szerinti membrán előállítására, azzal jellemezve, hogy egy kitöltőanyagot tartal5 mazó folyadékkészítményt felviszünk egy eredetileg porózus membránra, engedjük a folyadékot behatolni a membrán pórusainak járataiba, majd a készítményt hagyjuk megszilárdulni, így a pórusok belsejében egy olyan szilárd anyagot képezünk, amely lényegében tel10 jesen elfoglalja a pórusjáratok hosszának legalább egy részét.