HU217055B - Készülék törött csontrészek egyesítésére - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya készülék törött csőntrészek egyesítésére, amelygúla vagy kúp alakú heggyel ellátőtt csavart (1) tartalmaz, és acsavar (1) szárának (4) disztális végénél külső menet (5) van, tővábbáa csavar (1) a szárára (4) erősített, hajlítőtt szalagőkbólkialakítőtt fejrésszel (6) és szalaghajlító elemmel van ellátva. Aszalaghajlító elem célszerűen őlyan hengeres belső elem (2), amely aszár (4) belsejében, a szárhőz (4) képest tengelyiránybanelmőzgathatóan van elhelyezve, és a szalagők szabad végeihez vancsatlakőztatva. ŕ

Description

A találmány tárgya készülék törött csontrészek egyesítésére, amely gúla vagy kúp alakú heggyel ellátott csavart tartalmaz, és a csavar szárának disztális végénél külső menet van.

Számos olyan készülék ismeretes, amelyek célja törött csontok összefogása és egymáshoz szorítása. így például az US 3,717,146 számú szabadalmi leírásban ismertetnek egy intramedulláris, azaz a csontvelő belsejébe behatoló ászokcsavart törött csontrészek összefogására, amelynek kúpos végei csavarmenettel vannak ellátva. Ezeket a csont két törött részébe vezetik be, és így a csontos szövettel kapcsolják össze.

Az US 4,091,806 számú szabadalmi leírásban egy, a csontvelő belsejébe behatoló kompressziós szeget ismertetnek, amelynek menettel ellátott vékony tengely alakú feje van. Ez a fej az egyik törött csontdarab vége felől egy perselyen nyúlik keresztül, amelynek vége nyitott. A nyitott vég V alakú, és ágai olyan menetes feszítőelemmel vannak szétterpesztve, amely a persely belsejében lévő tengelyre van felcsavarva. Az ágak ilyen módon a csontvelőcsatoma falaiba mélyen behatolnak.

Az FR 2,459,650 számú szabadalmi leírásban olyan, a csontvelő belsejébe benyúló készüléket ismertetnek, amelyet egy két darabra törött csont belsejében kivésett üregbe vezetnek be. Ennek egyik eleme olyan hajlékony részeket tartalmaz, amelyek sugárirányban nyúlnak ki az üreg belsejében, és átmérőjük nagyobb az üreg átmérőjénél. Az ilyen, a csontvelő belsejébe benyúló készülékek nem használhatók epiflzis típusú törések, azaz a csöves csontok növekedő végénél bekövetkezett törések kezelésére.

Az US 3,990,438 számú szabadalmi leírásban olyan, törött csontok rögzítésére és összenyomására szolgáló készüléket ismertetnek, amelynek egyik része önmetsző menetekkel van ellátva, hogy be tudjon hatolni a csontba, másik menetes része pedig egy olyan csavarral működik együtt, amely a csont külsejéig nyúlik, és amelyet a csont végéhez szorítanak, hogy tengelyirányú kompressziót valósítsanak meg. Az ilyen típusú csavaroknak kettős hátrányuk van: egyrészt a csavarfejnek nincs olyan felülete, amely hatásos módon együtt tud működni a csavar távoli végén lévő menettel, annak érdekében, hogy megfelelő szorítóhatást biztosítson; másrészt pedig a csavarmenetes rész menetei között csontos kizáródás lép fel, ami nagyon megnehezíti a csavar későbbi eltávolítását.

Az FR 2,633,345 számú szabadalmi leírásban olyan csontszeget ismertetnek, amely hüvelyből van kialakítva, és amelyen több összetartó és szétálló, a virág pártájához hasonló alakú elcsúsztatható rész van kialakítva hurkokkal, amelyek horogban végződnek. Az összenyomható rész a horgokkal kapcsolódik egy csatorna belső falába, és csavar segítségével összehúzva rögzíti a csontrészeket. A rendszer lehetővé teszi a törött csont hatásos rögzítését egyidejű kompresszióval. Mindazonáltal mivel ez a készülék a szigony elvén működik és rögzít, továbbá mert a horgokat vagy az éles széleket tartalmazó részek összetartó kialakításúak; rögzítés utáni eltávolítása adott esetben nem hajtható végre jelentős trauma előidézése nélkül. Számításba véve a kialakuló csontos kizáródást, nem elegendő egy szétcsavarási és szétszerelési művelet ahhoz, hogy a horgokat vagy éles végeket a csontból kibontsák és a csavart eltávolítsák.

A találmánnyal célunk egy olyan készülék kialakítása, amely lehetővé teszi egy törött csont részeinek egymáshoz szorítását és rögzítését, epifizistörések kezelésére is alkalmas, továbbá hagyományos készülékekkel helyezhető be és távolítható el, anélkül, hogy a csontot károsítaná.

A találmány szerinti készülék egy törött csont részeit összeszorítva egyben tartja, és a találmány szerint olyan csavarból van kialakítva, amelynek hegye gúla vagy kúp alakú, szára pedig disztális végénél külső menettel van ellátva, és ahol a csavar fejrésze a szárra mereven felerősített szalagokból van kialakítva és szalaghajlító eleme van.

A találmány szerinti csavar alkalmazása tehát lehetővé teszi a csavar szárának oly módon történő kialakítását, amely a törést összenyomva tartja.

A találmány szerinti készülék egy előnyös kiviteli változatában a szalagok a csavar szárának proximális végéhez vannak hozzáerősítve.

Használaton kívüli helyzetben a szalagok tengelyirányban nyúlnak el. Miután a készüléket a csontba beültettük, a szalagokat széthajtjuk, és azok egy gyakorlatilag lapos csavarfejet képeznek.

Előnyös, ha a csavar szára üreges henger. A szalagok széthajtására olyan belső hengeres elemet lehet alkalmazni, amely a csavar szárának belsejébe van behelyezve, és amelyet ehhez képest tengelyirányban lehet elmozdítani. Ez a belső elem olyan eszközökkel van ellátva, amelyekkel a szalagok szabad végeire lehet erőt kifejteni.

A hengeres elemnek a csavar szárában való elmozdítása megvalósítható a csavar szárának belső felületén kialakított csavarmenettel, valamint egy ahhoz illeszkedő csavarmenettel, amely a belső hengeres elem külső felületén van kialakítva.

A találmány szerinti készülék felhasználható csontok törött végének az összeillesztésére, például csípő vagy váll (Lataijet típusú) rekonstrukciós operációkban. A gerincműtéteknél nagy szükség van többek között egy fogazott pedikuláris csavarra, amit a spondylolysthésis (csigolyaleválás) sebészeti kezelésében lehet használni.

Abban az esetben, amikor a törés olyan természetű, hogy a törött csontrészek egymáshoz illesztése és összeszorítása előtt egy csapot kell behelyezni, a találmány szerinti készülék tartalmaz egy központi furatot, amely lehetővé teszi a csap bevezetését. Ilyen helyzet áll elő a sajkacsont töréseinél, a belső bokacsontok töréseinél, a csípő- vagy a vállcsontvégeknél, a combnyakcsont Garden 1 és 2 típusú töréseinél, a combcsontnyúlvány elülső részének a törésénél és általában a kis csontok töréseinél.

A belső hengeres elem lehet üreges vagy tömör henger. Ha a találmány szerinti készüléket szivacsos csontok összeszorítására kívánjuk használni, a csavar csúcsánál lévő külső csavarmenet egy nagyon nagy emelkedésű éles csavarmenet, amit spongiosa csavarmenet2

HU 217 055 Β nek nevezünk. Ha a találmány szerinti készüléket a kortikális (csontkéreg) összenyomására kívánjuk használni, a külső csavarmenet egy finom csavarmenet, amit kortikális csavarmenetnek nevezünk.

Az alábbiakban a találmány szerinti készüléket a mellékelt rajzra való hivatkozással kiviteli példákon keresztül ismertetjük részletesebben, amelyekkel a találmányt szemléltetjük, azonban oltalmi körünket nem korlátozzuk a bemutatott kiviteli példákra. Az

1. ábrán a találmány szerinti készülék hosszmetszete látható, ahol a szalagok részben össze vannak hajtva, a

2. ábrán a találmány szerinti készülék hosszmetszete látható, teljesen összehajtott szalagokkal, a

3. ábra a találmány szerinti készülék fejrészének nézete, részben összehajtott szalagokkal, a

4. ábra az 1. ábra A-A’ metszete, az

5. ábra az 1. ábra B-B’ metszete, a

6. ábra a találmány szerinti készülék egy másik kiviteli alakjának metszete, a

7. ábra a váll nagyított rajza, a

8. ábra a találmány szerinti készülék távlati képe, ahol a szalagok kismértékben vannak összenyomva, a

9. ábra a találmány szerinti készülék erősen összenyomott szalagokkal, a

10. ábra egy, a találmány szerinti készülékkel együtt alkalmazható lemez felülnézete, a

11. ábra a találmány szerinti készülék és egy lemez együttes metszete.

Az 1. és 2. ábrákon bemutatott készülék egy 1 csavarból és 2 belső elemből van kialakítva és 17 központi furatot tartalmaz. Az 1 csavar 3 kúpos hegyet, disztális végén 5 külső menettel ellátott 4 szárat, és egy 7 szalagokkal ellátott 6 fejrészt foglal magában. Az 1 csavar 6 fejrésze részben összehajtott 7 szalagokkal a 3. ábrán látható. A 7 szalagokat előnyösen úgy alakítjuk ki, hogy a 4 szárnak a 3 kúpos heggyel ellenkező részében hosszirányú bemetszéseket készítünk. Ezután a 7 szalagokon 8, 9 és 10 hajtogatásokat alakítunk ki. Az 1 csavar többek között 14 fészket tartalmaz, amely sokszög alakú és amely lehetővé teszi, hogy megfelelő szerszámmal az 1 csavart a csontkéregbe be lehessen csavarni. Előnyösen a 14 fészek hatszög alakú (lásd az 5. ábrát), hogy egy hagyományos hatszög alakú kulcsot tudjunk használni.

A 2 belső elem olyan 11 üreges hengerből van kialakítva, amelynek egyik végénél 16 váll található. A 7 szalagok szabad végei erre támaszkodnak fel.

Az 1 csavar és a 2 belső elem úgy van kialakítva, hogy egymáshoz képest tengelyirányban elmozgathatók legyenek. A bemutatott kiviteli alaknál ezt az 1 csavar belső felületén kialakított 12 menet, valamint az ehhez illeszkedő 13 menet biztosítja. A 12 és 13 menetek oly módon vannak elhelyezve, hogy szétcsavart állapotban a 7 szalagok a 2 belső elem külső felületéhez hozzásimuljanak, és amikor a 2 belső elemet becsavaijuk az 1 csavar 4 szárába, a 7 szalagok összenyomódjanak. A 2 belső elem egy sugárirányú síkban elhelyezkedő hatszög alakú 15 fészket tartalmaz a 7 szalagokkal ellenkező végében. Ennek is az a szerepe, hogy egy hagyományos hatlapfejű kulcsot tudjunk használni (lásd a 4. ábrát). A 2 belső elemet az 1 csavar 4 szárába illesztjük, miután az 1 csavart a csontba beültettük. A 2 belső elem eltávolítása a 7 szalagok kiegyenesedését eredményezi.

Abban a kiviteli változatban, amelyben egy belső üreggel ellátott hengeres elemet használunk, a 2 belső elem belső felületét hosszirányú barázdákkal lehet ellátni, hosszának legalább egy részében, vagy pedig egyszerű kereszthomyokat lehet alkalmazni, amelyek lehetővé teszik kereszt csavarhúzó használatát a 2 belső elemnek az 1 csavarhoz képest történő elmozdításához.

A 6. ábrán bemutatott készülék egy olyan találmány szerint készülék, amely nem tartalmaz központi furatot.

A találmány szerinti készüléket úgy lehet beültetni, hogy a törött csont két részét összenyomva tartjuk egy egyszerű segédeszköz segítségével, amely egy csőből van kialakítva, és egyik vége fogazott, másik vége pedig egy csúszásmentesített vezetőfelületet tartalmaz, valamint egy hatszögű fejjel rendelkező kulcsot.

A kiválasztott csavart belehelyezzük a csőbe oly módon, hogy csak a hegye nyúljon keresztül a csövön, azután a csavarhúzót a helyére illesztjük a csavar hatszög alakú fészkébe, és ezt az együttest felhelyezzük a csontos felületre oly módon, hogy a cső végén lévő fogak érintkezzenek a csontos felülettel. Ekkor a csavarhúzót átmenetileg visszahúzzuk.

Előnyösen egy olyan csövet használunk, amelyben egy rugós csavarrögzítő szerkezet van, vagy pedig bármilyen más olyan eszközt, amellyel a csavar kiesését el lehet kerülni.

Beültető szerszám segítségével a cső fogait beültetjük a csont kortikális részébe, és így megakadályozzuk elmozdulását a csont felületén. Miután a bevezetés helyét egy négyzet keresztmetszetű pontozó segítségével kitágítottuk, a csavarhúzót visszaillesztjük a csavarra és a csont külső kortikális részét átlyukasztjuk a csavar hegyének váltakozva ellentétes irányú mozgatásával. Miután a kortikálist átlyukasztottuk, a csavart csavarással beerősítjük. A csavar behatolási mélységének elegendően nagynak kell lennie ahhoz, hogy az 5 külső menet a törési vonal alá kerüljön, és hogy a 7 szalagok alapja érintkezésbe lépjen a csontos kortikális felületével. Ekkor a kulcsot és a csövet visszahúzzuk. Ezután a 2 belső elemet becsavarozzuk az 1 csavar 4 szárába (például egy hatszögfejű kulcs segítségével). Ezzel a művelettel a 7 szalagokat összehajtjuk, így mind az 5 külső menet, mind pedig a 7 szalagok rögzítését biztosítják.

Ha a törés természete csap alkalmazását kívánja meg, akkor olyan kúpos hegyet használunk, amelynek 17 központi furata van. A törött részek elsődleges helyreillesztését ekkor olyan csappal stabilizáljuk, amelynek hosszúságát az eltörött csont természetének megfelelően alakítjuk ki. A csap elhelyezkedését szemrevételezéssel ellenőrizzük, és így meghatározzuk a csap csonton belüli részének méretét, ami lehetővé teszi a felhasználandó csavar méretének helyes megválasztását. Miután megjelöltük a belépési pontot egy négyzet alakú pontozó segítségével, a kiválasztott csavart behelyezzük a csőbe oly módon, hogy csak a 3 kúpos hegye

HU 217 055 Β nyúljon ki a csőből. Ezután egy központi furattal ellátott hatlapfejű kulcsot helyezünk az 1 csavar hatszögű 14 fészkébe. Az egészet felhelyezzük a csapra oly módon, hogy a cső másik végén lévő fogak érintkezzenek a csont kortikális részével. A csavarhúzót átmenetileg visszahúzzuk, majd ugyanúgy járunk el, mint az előző esetben, azzal a különbséggel, hogy a fogazott csővel együtt visszahúzzuk a csapot.

Abban a speciális esetben, amikor a sajkacsont töréséről van szó, a bevezetés helyének fúróval vagy pontozóval történő megnagyobbítása lehetővé teszi az 1 csavar fejét képező 7 szalagoknak a szivacsos csonthoz való hozzászorítását a kortikális rész helyett, és így elkerüljük a fej kiugró részének a csont felületéhez való hozzászorítását.

Az ütközővel ellátott csavarok esetében, amelyeket a Lataijet típusú váll- vagy például csípőműtéteknél használunk, a központi csap alkalmazása nem kötelező. A fentiekben leírt eljárás megkönnyíti az ütköző elhelyezését, és lehetővé teszi a sebészeti megközelítés méreteinek a csökkentését is.

A 8. és 9. ábrákon egy olyan kiviteli alak látható, ahol a 18 szalagokat fejrészként hordozó 19 szár alsó végében 20 alkotóirányú bemetszések között olyan 21 szárnyak vannak kialakítva, amelyek emyőszerűen szétnyílnak, amikor a 18 szalagok összehajlításával kialakítjuk a fejrészt. A 19 szár disztális végén lévő szárnyak alsó végükön kapcsolódnak a 19 szárhoz, felső végüknél pedig kihaj lanak.

Ennél a kiviteli alaknál a 21 szárnyak a 19 szár végén lévő kortikális csavarmenet részét képezik, és a becsavarást nem akadályozzák, amikor azonban a 18 szalagok összehajlításával a fejrészt kialakítjuk, a 21 szárnyak is kifelé hajlanak.

Természetesen a 8. és 9. ábrán bemutatott kiviteli alak kúpos hegyében is lehet központi furat.

A disztális szárnyakkal ellátott készülék igen jó disztális rögzítést biztosit, és jelentősen csökkenti a kitépődés veszélyét. A biztonságos rögzítést ugyanis a kihajlított disztális szárnyak jelentős mértékben fokozzák.

A disztális szárnyakkal ellátott készüléket célszerű olyan hagyományos bevezető hüvellyel alkalmazni, amelynek disztális végén fogazás van. Ez a fogazás biztosítja a csontfelületen elmozdulásmentesen történő elhelyezést. A bevezető hüvely proximális végén csúszásmentesített rész van. A bevezetéshez olyan hatlapfejű kulcsot lehet használni, amelynek központi furata tű, illetve huzal bevezetését teszi lehetővé. A kulcs szára adott esetben beosztással lehet ellátva, és a központi furaton át ismert hosszúságú (általában 13 mm) tűt lehet bevezetni. A beültetőkészlethez tartozik általában egy, a csavarral azonos átmérőjű fúró, valamint egy vállrésszel ellátott menetfüró, amelynek átmérője valamivel nagyobb a csavar átmérőjénél, annak érdekében, hogy a kortikális rész átfúrása során helyet készítsünk a szalagokból kialakuló fejrésznek. Alkalmaznak még általában egy fokbeosztással ellátott vonalzót, amellyel mérhető a csavar központi fúratán bevezetett huzal-, illetve tűhossz.

A találmány szerinti készülék alkalmazása például a csigolyatő regenerálásához a következő módon történik.

Miután a csigolyatőnél a csontokat helyreillesztettük, óvatosan bevezetünk egy huzalt mindaddig, amíg eléri a csigolyatest elülső kortikálisát. Eközben folyamatosan ellenőrizzük a huzal helyzetét. Megméijük a kiálló részt, és ennek alapján meghatározzuk a felhasználandó csavar hosszát. A huzalra felhúzunk egy csontfúrót, és a csavar hosszúságánál mintegy 3 mm-rel hosszabb lyukat fúrunk. A proximális kortikális részt kitágítjuk egy dörzsárral, majd a kulcsra illesztett csavart behelyezzük a csőbe. A csavart addig vezetjük be, amíg a kulcs csöve szintbe nem kerül a cső végével. Ezután visszahúzzuk a bevezető hüvelyt, a huzalt és a kulcsot, a hengeres belső elemet pedig addig csavarjuk, amíg a csavarfejet képező szalagok teljesen össze nem hajlanak, és így egy lapos fejet képeznek. Ezzel egyidejűleg a csavar szárának alsó részén lévő disztális szárnyak szétnyílnak.

A találmány szerinti készüléket adott esetben a csontszövet károsítása nélkül el lehet távolítani. Ehhez lényegében elegendő a beültetéshez használt hatlapfejű kulcs, illetve egy olyan szerszám, amelynek végén annyi kis horog van, ahány szalagból a fejrész ki van alakítva.

Adott esetben a találmány szerinti készülék csontlemezzel együtt is beültethető. Általában ezt alkalmazzák a combcsont nyúlványának törésekor.

A 10. ábrán egy önmagában ismert 23 csontlemez felülnézete látható, all. ábra pedig a 23 csontlemez és a találmány szerinti készülék együttesét mutatja.

A 23 csontlemez a szokásos 24 túrátokkal van ellátva, amelyeken keresztül szabványos kortikális csavarokat lehet átvezetni a 23 csontlemez felerősítésére. A 23 csontlemez végéhez 25 hüvely csatlakozik, és ez teszi lehetővé a 23 csontlemez, valamint a találmány szerinti készülék egyesítését.

A bemutatott kiviteli alaknál a találmány szerinti készülék 26 csavarja illeszkedik a 23 csontlemez 25 hüvelyébe. A 26 csavar belsejében 27 belső hengeres elem van, disztális végén pedig külső spongiosa menet van. Proximális végén 28 fészek van kialakítva, ebbe van a 27 belső hengeres elem a 30 kulcsnyílás segítségével becsavarva. A 23 csontlemezhez csatlakozó 25 hüvely felső részében 29 hornyok vannak kialakítva, ezekbe a 29 hornyokba illeszkednek a 6 fejrészt alkotó 7 szalagok. Ily módon a 26 csavar elfordulás ellen biztosított. A kompresszió tehát a 23 csontlemezhez képest valósul meg.

Ez a kombinált megoldás kétféle kompresszió egyidejű alkalmazását teszi lehetővé: egyrészt a csavar szára által biztosított kompressziót, amelynél a csavar például 0,5 cm hosszúságban is elmozdulhat mielőtt elütközne, másrészt pedig az összenyomható fejrész által biztosított kompressziót. További előny, hogy a találmány szerinti készülék alkalmazásával szükségtelen a csontlemez hüvelyének belsejében vezetékeket vagy bordákat alkalmazni a megvezetéshez. A kombináció alkalmazását nagymértékben megkönnyíti az is, hogy fölöslegessé válik a cerbikális csavarozás, a combnyaktörés vagy combcsontnyúlvány helyreállításánál, ami a műtét legalább 15 perccel történő megrövidítését jelenti, és ez sem a sebész, sem a beteg számára nem közömbös.

HU 217 055 Β

A kombinált készülék beültetéséhez segédeszközként olyan szögmérőt alkalmazunk, amely 120-140°-ig állítható, továbbá két fúrót, amelyek közül az egyikkel a csavar furatát, a másikkal a csontlemez perselyének fészkét készítjük el. Ezenkívül a szokásos módon használjuk a bevezető huzalt, a hatlapfejű kulcsot és a szokásos menetfúrókat.

A kombinált készülék beültetése a combnyakcsonttörés vagy combcsontnyúlványtörés esetén a következőképpen történik. A csontrészek helyrerakása után bevezetjük a huzalt és helyzetét beállítjuk. A csavar behelyezése érdekében a csontba legfeljebb 0,5 cm-es fúróval furatot készítünk, majd egy nagyobb átmérőjű fúróval a kortikális részbe fészket fúrunk. A csontlemezt ezután a combcsontra illesztjük, és a csavart hatlapfejű kulcs segítségével a hüvelybe csavarjuk mindaddig, amíg a fejrészt alkotó szalagok a hüvely hornyaiba illeszkednek. Amikor már további kompresszió nem szükséges, a csavarozást leállítjuk, a huzalt kihúzzuk, és a belső hengeres elemet becsavarjuk a csavarba, hogy a szalagok összehajtásával a fejrészt előállítsuk.

A találmány szerinti készülék számos előnnyel rendelkezik a hagyományos megoldásokhoz képest. A kompresszió létrehozásához nem szükséges a fejrésznek külön üreget készíteni, egyszerű segédeszközökkel beültethető, és ugyanezekkel az eszközökkel eltávolítható anélkül, hogy a csontot roncsolnánk. A készülék behelyezése után pedig a csontegyesülés teljes időtartama alatt a lapos fejrész fölötti bőr érintetlen marad.

Claims (10)

1. Készülék törött csontrészek egyesítésére, amely gúla vagy kúp alakú heggyel ellátott csavart tartalmaz, és a csavar szárának disztális végénél külső menet van, azzal jellemezve, hogy a csavar (1) a szárára (4) erősített, hajlított szalagokból (7) kialakított fejrésszel (6) és szalaghaj lító elemmel van ellátva.

2. Az 1. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a szalagok (7) a csavar (1) szárának (4) proximális végénél vannak elrendezve.

3. Az 1. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a csavar (1) szára (4) hengeres és üreges.

4. A 3. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a szalagok (7) a csavar (1) szárának (4) proximális hengeres részében tengelyirányú bemetszések között vannak kialakítva.

5. A 3. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a szalaghajlító elem olyan hengeres belső elem (2), amely a szár (4) belsejében, a szárhoz (4) képest tengelyirányban elmozgathatóan van elhelyezve, és a szalagok (7) szabad végeihez van csatlakoztatva.

6. Az 5. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a csavar (1) szárának (4) belső felületén és a hengeres belső elem (2) külső felületén egymáshoz illeszkedő csavarmenetek (12, 13) vannak.

7. Az 1. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a csavar (1) szárának (4) tengelyével egytengelyű, hengeres központi furata (17) van.

8. Az 1. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a csavar (1) disztális végén lévő külső menet (5) spongiosa vagy kortikális csavarmenet.

9. Az 1. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a csavar (1) szára (19) disztális végén olyan hosszirányú szárnyakat (21) tartalmaz, amelyek disztális végüknél a szárhoz (19) vannak erősítve.

10. Az 1. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a csavar (26) csontlemezhez (23) kapcsolt hüvelybe (25) van beillesztve.