HU216945B - Eljárás vasalatrészek szerelőautomatával támogatott szerelésére ablakokhoz, ajtókhoz és más nyílászárókhoz - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya eljárás vasalatrészek szerelőaűtőmatával támőgatőttszerelésére ablakőkhőz, ajtókhőz és más nyílászárókhőz. Avasalatrészek legalább két sarők- irányváltót (18), valamint asarőkirányváltókkal (18) összekötött, az ablak- és ajtószárnyak adőttméreteihez hőzzáigazítőtt összekötő elemeket tartalmazó, egy ablak,ajtó és más nyílászáró szárnyán lévő vasalat részei. Egy elsőszerelési szakaszban szerelőaűtőmatákkal (24) valamennyisarőkirányváltót (18) rögzítenek a szárnyőn, és ennek sőrán azőnősfelépítésű sarőkirányváltókat (18) alkalmaznak. A következő, másődikszerelési szakaszban valamennyi összekötő elemet rögzítik a szárnyőn. ŕ

Description

A találmány tárgya eljárás vasalatrészek szerelőautomatával támogatott szerelésére ablakokhoz, ajtókhoz és más nyílászárókhoz. A vasalatrészek legalább két sarokirányváltót, és a sarokirányváltóval összekötött, az ablak- és ajtószámyak adott méreteihez hozzáigazított összekötő elemeket tartalmazó vasalat részei. Az ilyen vasalatnál az ablak- és ajtószámyon (és számykereten) van egy hajtórúdrendszer, rendszerint kézzel működtethető hajtórúdrendszer, ami a vasalat különböző funkcióinak, különösen csukást funkciójának, forgatási funkciójának és forgatási-buktatási funkciójának választás szerinti beállítására szolgál. Sarokirányváltó szerkezetek gondoskodnak arról, hogy egy központi működtetőtag (például kézi fogantyú) révén reteszelőelemeket több keretléc mentén a kívánt módon lehessen mozgatni. A reteszelőelemek együttműködnek a rögzített keret felé eső oldali vasalatokkal, elsősorban zárólemezekkel, és forgató-buktató vasalat esetén egy kitámasztóollóval is. Az ilyen, sarokirányváltó szerkezetekkel ellátott vasalatrendszereket azonban nemcsak forgató-buktató vasaitokban alkalmazzák, hanem forgatóvasalatokban, buktatóvasalatokban, csapó- és takaróvasalatokban és tolóbuktató vasaitokban is. A fából, műanyagból, acélból, alumíniumból vagy kompozit rendszerekből készült, megfelelő ablak- és ajtószámyon (és számykereten) van legalább egy kerületi számykávahorony a sarokirányváltó szerkezetek, valamint az ezeket összekötő - homloklemezszakaszból és hajtórúdszakaszból álló - összekötő elemek befogadására. Az adott sarokirányváltó szerkezet sarokszögeleme és a homloklemezszakaszok takaiják az adott esetben lépcsőzött számykávahoronyt, úgyhogy tetszetős lesz a külső megjelenés, és ugyanakkor kisebb a bepiszkolódás veszélye.

A vasalatrészek szerelőautomatával támogatott szerelésében döntő jelentősége van annak, hogy az ütemidő nem hosszabb, mint az előző megmunkálási lépések - különösen a hegesztési lépcső, ami a számykeret műanyag vagy alumíniumléceinek összehegesztéséből áll, valamint a tisztítási lépés, ami a hegesztési varratok egy szintbe hozásából áll - ütemideje. Ez az ütemidő például két perc.

Találmányunk célja olyan eljárás vasalatrészeknek ablakokhoz, ajtókhoz és más nyílászárókhoz való szerelésére, ami viszonyig kis gyártási ráfordítás mellett lehetővé teszi a legalább részben automatikus felerősítést, különösen ablak- és ajtószámygyártó és -szerelő soron belül.

Ezt a feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy egy első szerelési szakaszban szerelőautomatákkal valamennyi sarokirányváltó szerkezetet rögzítjük a szárnyon. Ennek során azonos felépítésű sarokirányváltó szerkezeteket alkalmazunk. A következő, második szerelési szakaszban valamennyi összekötő elemet rögzítjük a szárnyon. A vasalatrészek szerelését tehát két szerelési szakaszra osztjuk, amik magukban elég rövidek lehetnek ahhoz, hogy az előző megmunkálási lépcsők által meghatározott, rövid, például kétperces ütemidőt minden további nélkül be lehessen tartani. Az első szerelési szakasz a sarokirányváltó szerkezetek felerősítésére korlátozódik. Ez minden további nélkül elvégezhető viszonyig egyszerű felépítésű szerelőautomatával és viszonyig egyszerű vezérléssel, mégpedig azért, mert a sarokirányváltó szerkezetek felerősítése messzemenően független az adott számyformátumtól és - a sarokirányváltó megfelelő kialakítása esetén - messzemenően független az alkalmazott vasalatrendszertől is. Az adott számyformátumtól és az alkalmazott vasalatrendszertől függő összekötő elemek szerelése csak a második szerelési szakaszban történik, mégpedig főleg kézileg vagy részben automatikusan. Ezzel elkerüljük azokat a nagy berendezésköltségeket és vezérlési költségeket, amik a második szerelési szakasz teljes automatizálásakor a vasaitok egyedi adaptálása miatt felmerülnének. Mivel csak a két, három vagy négy összekötő elemet kell felerősíteni, ezért a második szerelési szakasz is az előre adott rövid ütemidőn belül maradhat. Különösen előnyös, hogy ily módon a szerelősor működése közben lehetséges a számyformátum és/vagy a vasalatrendszer gyors cseréje. Minthogy azonos felépítésű sarokirányváltó szerkezeteket alkalmazunk, ezért nemcsak a gyártás és a készletezés válik egyszerűbbé, hanem az első szerelési szakaszban a szerelés is, mivel a szerelőautomatánál nem kell tekintettel lenni különböző sarokirányváltó szerkezetekre. A sarokirányváltó szerkezeteket tárban lehet a szerelőautomatára adagolni, úgyhogy a berendezés hosszabb ideig működhet anélkül, hogy alkatrészeket kellene utánpótolni.

Az EP-A-0459841 számú európai szabadalmi bejelentésből ismeretes egy hajtósín szerelése egy szárnyra szerelőautomatával. Itt a szárnyra már előszerelve van egy hosszabbítás és egy irányváltó szerkezet.

Az ablak- és ajtószámyakat, valamint számykereteket manapság részben automatikusan vagy teljesen automatikusan állítják elő a megfelelő keretszelvényekből. Ezt gyakran ütemenként végzik. így lépésben például összehegesztik a számykeret műanyag vagy alumíniumléceit, és az ezt követő tisztítási lépésben a hegesztési varratokat egy szintbe lemunkálják. Az ütemidő például 2 perc körül van.

A találmány értelmében ezt a gyártósort közvetlenül követi a felerősítősor, ami ugyanabban az időütemben működik. A szerelősor berendezésköltségeinek és vezérlési költségeinek a számyformátumok és vasalatrendszerek sokfélesége ellenére a lehető legkisebbnek kell lenniük, hogy a közepes nagyságú cégek is továbbra is részt tudjanak venni a számygyártásban és vasalatszerelésben.

A találmány értelmében előnyös módon olyan sarokirányváltó szerkezeteket alkalmazunk, amik a sarokirányváltó szerkezetek hosszirányú középsíkjára merőleges szögfelező síkhoz képest tükörszimmetrikusan vannak kiképezve. Ebben az esetben egyáltalán nem kell tekintettel lenni a sarokszögelemek szerelés közbeni vagy a táron belüli tájolására.

Előnyös módon olyan sarokirányváltó szerkezeteket alkalmazunk, amik legalább egy reteszelőelemet, különösen előnyös módon a sarokirányváltó szerkezet mindkét szárán egy-egy reteszelőelemet tartalmaznak. Ily módon a vasalat funkciója szempontjából lényeges rete2

HU 216 945 Β szelőelemeket már a sarokirányváltó szerkezetek felerősítésével a helyükre tesszük, úgyhogy az összekötő elemeken bizonyos körülmények fennállása esetén nem kell reteszelőelemeknek lenniük. Ez jelentősen megkönnyíti az összekötő elemek felerősítését a szárnyra a 5 második szerelési szakaszban. Ekkor az összekötő elem felerősítésekor nem kell egy előre megadott reteszhelyzetet (a rögzített keret felé eső oldalon lévő zárólemezhez képest) betartani.

A két reteszelőelem közül az egyik gombafej alakú, 10 a másik reteszelőelem pedig előnyös módon a hosszirányú középsíkra keresztben választás szerint állítható. Ez egyrészt biztosítja a megbízható reteszelést és a kihúzás elleni biztosítást, másrészt - bizonyos körülmények fennállása esetén még hosszabb használat után is - le- 15 hetóvé teszi a számynyomás állítását.

Egy ilyen sarokirányváltó szerkezet a szögfelező síkhoz képest aszimmetrikusan van kiképezve. Az ilyen sarokirányváltó szerkezeteket a találmány értelmében úgy erősítjük fel az ablak- és ajtószámyra, hogy a szárny- 20 horony kerületi felülete mentén körbemenő irányban a sarokirányváltó szerkezetnek mindig ugyanaz a szára álljon körbemenő irányba. A szerelőautomatára azonos tájolásban (különösen a tárban) adagolt sarokirányváltó szerkezeteket ekkor a szerelőautomatának szereléskor 25 nem kell elforgatnia, hanem mindig azonos tájolásban lehet felerősíteni.

A szerelőautomata előnyös módon tartalmaz legalább egy, automatikus csavaradagolással működő csavarbehajtó egységet, hogy a szerelőautomata a sarok- 30 irányváltó szerkezeteket a szárnyra ne csak felhelyezze, hanem azon (csavarozással) rögzítse is.

Elvileg lehetséges az összes sarokirányváltó szerkezetet megfelelő számú szerelőfejjel egyidejűleg elhelyezni a szárnyon. Minthogy azonban elegendő idő áll 35 rendelkezésre a sarokcsapágyak egymás utáni felerősítéséhez, ezért a berendezésköltségek csökkentése végett a találmány értelmében a szerelőautomata a szárnyhoz viszonyított megfelelő mozgás révén egymás után a szárny szóban forgó sarkaihoz áll, majd ott az adott sarokirány- 40 váltó szerkezetet felerősíti a szárnyra. így csak egy szerelőautomatára van szükség.

A találmány első foganatosítási módja szerint az első szerelési szakaszban a szárnyat egy helyhez kötött szerelőkészülékben rögzítjük és a szerelőautomatát 45 számysarokról számysarokra mozgatjuk. A találmány értelmében a szerelőautomata tartalmaz egy szerelőfejet, ami az ablak- és ajtószámyat áthidaló, oldalirányban mozgatható hídon az ablak- és ajtószámy síkjára lényegében merőleges mértani tengely körül forgatható 50 módon, valamint a híd hosszirányában eltolható módon van elhelyezve. Ez egyrészt szerkezetileg egyszerű eszközökkel biztosítja a szerelőautomata számysarokról számysarokra való szükséges mozgását, másrészt biztosítja a megbízható működést. 55

Egy másik változat szerint az első szerelési szakaszban az ablak- és ajtószámy a szárny síkjára lényegében merőleges mértani tengely körül forgatható szerelőkészülékben van rögzítve, és a szerelőkészülék viszi a számysarkokat sorban a szerelőautomatához. Ebben az 60 esetben a szerelőautomata tartalmaz egy szerelőfejet, ami egy mértani tengely körül egy „tár” elforgatási helyzet és egy „szerelés” elforgatási helyzet között elforgatható és sugárirányban oda-vissza mozgatható.

Ennek a megoldásnak a révén a szerelőautomata gyártási költsége és vezérlésének költsége csökken, mivel a szerelőautomata gyakorlatilag helyhez kötött (a helyhez kötött mértani tengelyhez képest fennálló forgás és sugárirányú eltolódás kivételével). A szerelőkészülék átveszi a szárny mozgatását. Evégett a szerelőkészüléket megfelelőképpen elforgatható módon és - a szárnynak a négyzettől eltérő alakja esetén - a szárny síkjában oldalirányban eltolható módon kell kialakítani.

A találmány értelmében továbbá a szerelőautomata egy szerelőfejének van egy szerelés-előkészítő helyzet és egy szerelőhelyzet között mozgatható tartója a sarokszögelem számára. Ebben az esetben a sarokszögelem szerelés-előkészítő helyzetben az adott számysaroknál, de egy sarokszögelem-befogadó hornyon kívül van, míg szerelőhelyzetben a befogadó hornyon belül van. A sarokszögelem számára szolgáló mozgatható tartó lehetővé teszi a sarokszögelem finom betolását a befogadóhoronyba anélkül, hogy nagyobb tömegeket - mint a szárny vagy a szerelőautomata tömegét - együtt kellene mozgatni.

Egyszerű mozgásmechanikát, és ugyanakkor a sarokszögelemnek a befogadóhoronyba való megbízható betolását biztosítja az, hogy a tartó előnyös módon lényegében a sarokcsapágy szögfelezőjének irányában mozgatható a szerelés-előkészítő helyzet és a szerelőhelyzet között.

A mindenkori sarokszögelem pillanatnyi rögzítése a szerelőfejen megfelelő megfogó szerszámokkal vagy vákuumos szívófejekkel valósítható meg. Különösen egyszerű felépítést, és ugyanakkor megbízható működést biztosít azonban az, hogy a szerelőautomata egy szerelőfejében vagy szerelőfejében rögzítőmágnes van a sarokszögelem számára.

A találmány értelmében továbbá a második szerelési szakaszban az összekötő elemeket - adott esetben előzetes hosszra darabolás után - kézzel vagy szerelőautomatákkal helyezzük fel a szárnyra, majd rögzítőautomatákkal, elsősorban csavarbehajtó egységekkel rögzítjük a szárnyon.

A találmány egy célszerű foganatosítási módjánál a vasalatrészeket legalább részben automatikusan szereljük a forgó-bukó ablak és más nyílászáró szárnyára, ahol is a vasalat három azonos és reteszelőelemekkel ellátott sarokirányváltót, valamint az adott számyméretekhez hozzáigazítható hosszúságú összekötő elemeket tartalmaz. Az ilyen eljárási mód jellemzője, hogy a szárnyat egy szerelőkészüléken felfogjuk, és egy szerelőautomatával először kiveszünk egy sarokirányváltót a szerelőautomatán lévő tárból, ezután a szerelőautomatával hozzáállunk a szárny első számysarkához, és odahelyezzük a sarokirányváltót, ezután a sarokirányváltó két szárát a szerelőautomatába beépített, automatikus csavaradagolással működő csavarbehajtó egységgel a szárnyhoz csavarozzuk, ezt követően

HU 216 945 Β a szerelőautomatával kiveszünk egy második sarokirányváltót a tárból, és azzal hozzáállunk a szárny egy szomszédos számysarkához, és ezután a csavarbehajtó egységgel oda felcsavarozzuk, ezután a szerelőautomatával kiveszünk egy harmadik sarokirányváltót, és hozzáállunk a szárny körül ugyanabban a forgásirányban nézve a szárny következő számysarkához, és oda helyezzük a harmadik sarokirányváltót, amit ezután a csavarbehajtó egységgel ugyancsak felcsavarozunk, és a szerelőautomatával ezután visszaállunk a kiinduló helyzetébe, majd a szerelőkészüléken így szabaddá vált szárnyat továbbszállítjuk az összekötő elemek szerelésére szolgáló szerelőhelyre.

Ezekkel a megoldásokkal túl nagy automatizálási ráfordítás nélkül a második szerelési szakaszban is rövid ütemidőt lehet betartani, mivel az adott munkafolyamat kézzel is elvégezhető részfolyamatra (felhelyezés a szárnyra, adott esetben előzetes hosszra darabolás után) és egy minden további nélkül automatizálható részfolyamatra (rögzítés csavarozással a szárnyon) van felosztva. A második részfolyamat messzemenően független az adott vasalatrendszertől; az adott számymérettől való függés esetén a számyméretet egyszerű letapogatás útján meg lehet állapítani, és a csavarbehajtó egység helyzetének vezérlésére fel lehet használni. A csavarbehajtó egységet evégett előnyös módon a vele szemben lévő szárny élével párhuzamosan eltolhatóan képezzük ki, és így bizonyos körülmények fennállása esetén elegendő egyetlen csavarbehajtó egység is.

A találmány értelmében továbbá a második szerelési szakasz első lépésében egy első összekötő elemet felhelyezünk a szárnyra, a második lépésében egy második összekötő elemet felhelyezünk a szárnyra, és az első összekötő elemet egy csavarbehajtó egységgel vagy a csavarbehajtó egységgel a szárnyon önműködő módon rögzítjük. Adott esetben egy harmadik lépésben egy harmadik összekötő elemet felhelyezünk a szárnyra, és a második összekötő elemet rögzítjük; adott esetben egy negyedik lépésben egy negyedik összekötő elemet felhelyezünk a szárnyra, és a harmadik összekötő elemet rögzítjük, és a mindenkori utolsó lépésben az utolsó előtti összekötő elemet rögzítjük. A második lépéstől kezdődőleg az adott összekötő elem felhelyezése tehát időtakarékos módon, az előző lépésben felhelyezett összekötő elem önműködő rögzítésével egyidejűleg megy végbe. Ez minden további nélkül lehetséges egyidejűleg, mivel ez a két összekötő elem mindig a szárny különböző szélein van elhelyezve. Ez mindenekelőtt az összekötő elemek kézi felhelyezésekor előnyös, mivel így a szerelő személy és a szerelőautomata nem zavaija egymást.

Ha egy másik változat szerint a felhelyezést szerelőautomata végzi, akkor a felhelyezés és a rögzítés végbemehet ugyanabban a lépésben, vagyis az ablak- és ajtószárnynak ugyanazon a szélén. Ez csökkenti a szerelőautomata gyártási költségét.

A szárnyat a lépések között különösen előnyös módon 90°-kal elforgatjuk. Mind a csavarbehajtó egység, mind a szerelő személy, vagy az adott összekötő elem felhelyezésére szolgáló szerelőautomata a helyén maradhat, mivel a szárnyat a lépések között megfelelőképpen elforgatjuk.

A találmány egyik előnyös kiviteli alakjában a szerelőautomata tartalmaz egy adagolóegységet, ami az éppen szükséges összekötő elemet egy táregységből kiveszi. Az összekötő elemek tárazása megkönnyíti a kezelésüket. A különböző összekötő elemek számára több különböző rekeszt tartalmazó táregység előnyös módon rekeszenként az adagolóegység kiszedőfejéhez áll. Ezért az összekötő elemeket a kiszedés sorrendjétől függetlenül, típusonként lehet az egyes rekeszekben tárazni. Az éppen szükséges összekötő elem megfelelő eltolás (például lineáris mozgás vagy elfordulás) útján áll a kiszedőfejhez. Ezzel megtakarítunk egy megfelelően drágán gyártható és programozható robotkart, aminek az összekötő elemek kiválasztásához viszonylag nagy hatótávolsággal kellene rendelkeznie.

Az összekötő elemek felerősítésekor gyakran előfordul, hogy egyforma összekötő elemeket különböző tájolásban kell a szárnyra felerősíteni. Ez vonatkozik például az úgynevezett járulékos reteszelést szolgáló összekötő elemekre, amiket fel kell erősíteni mind a forgástengely-oldali függőleges lécre, mind - felcserélt végekkel - az alsó vízszintes lécre. Hogy ez a tár vagy a szárny elforgatása nélkül lehetővé váljon, az adagolóegység előnyös módon úgy van kialakítva, hogy a tárból kivett összekötő elemet szükség esetén olyan értelemben elforgatja, hogy az összekötő elem két vége helyet cserél.

Evégett a szerelőautomata előnyös módon tartalmaz egy robotkart, aminek két különböző forgástengelye van, és aminek a karhossza előnyös módon változtatható. A robotkar szabad vége tartóként, elsősorban mágneses tartóként lehet kiképezve az összekötő elemnek a tárból való kiszedése és a szárnyra helyezése végett. A robotkar így mind adagolóegységként, mind felhelyezőegységként szolgál.

A találmány tárgya továbbá vasalatrendszer, elsősorban forgató-buktató vasalatrendszer vagy forgató vasalatrendszer ablakhoz, ajtóhoz és más nyílászárókhoz. Ez a vasalatrendszer két számysarokban azonos felépítésű sarokirány-váltó szerkezeteket és a sarokirányváltó szerkezetekkel összekötött összekötő elemeket tartalmaz, és különösen a találmány szerinti eljárás foganatosításához szolgál.

A találmány tárgya továbbá ablaknak, ajtónak vagy más nyílászárónak az előzőleg leírt eljárás révén vasalatrészekkel ellátott szárnya.

Az előzőleg leírt eljárás kapcsán előnyös módon alkalmazott vasalatrendszer felépítése és működése tekintetében kifejezetten utalunk a jelen szabadalmi bejelentéssel egy napon benyújtott „Félautomatikusan felerősíthető vasalatrendszer ablakokhoz, ajtókhoz és más nyílászárókhoz” című német szabadalmi bejelentésre, és „Forgató-buktató vasalat ablakokhoz, ajtókhoz és más nyílászárókhoz, valamint az ilyen vasalattal ellátott ablak, ajtó és más nyílászáró” című német szabadalmi bejelentésre, amiknek a tartalma a jelen szabadalmi bejelentés tartalmához tartozik.

HU 216 945 Β

Találmányunkat annak példaképpeni kiviteli alakjai kapcsán ismertetjük részletesebben ábráink segítségével, amelyek közül az

1. ábra egy számygyártó és szerelősor sarokirányváltó szerkezetet felerősítő részének erősen egyszerűsített felülnézete egy szerelési fázis kezdetén, a

2. ábra az 1. ábra szerinti elrendezésben lévő számyfelfogó berendezés nagyított részmetszete (II-Π metszésvonal az 1. ábrán), a

3. ábra az 1. ábrával megegyező nézet az első sarokirányváltó szerkezet felerősítése közben, a

4. ábra egyszerűsített részmetszet a 3. ábra szerinti elrendezés IV-IV metszésvonala mentén, az

5. ábra az 1. és a 3. ábrával megegyező nézet egy második összekötő elem felerősítése közben, a

6. ábra az 1., 3. és 5. ábra szerinti elrendezés egyszerűsített, nagyított alulnézete, a

7. ábra az 1., 3. és 5. ábrának megfelelő résznézet egy harmadik összekötő elem felerősítése közben, a

8. ábra az 1., 3. és 5. ábrának megfelelő résznézet egy negyedik összekötő elem felerősítése közben, a

9. ábra egy számygyártó és szerelősor sarokirányváltó szerkezetet felerősítő, találmány szerinti részének második kiviteli alakja egy szerelési fázis kezdetén, a

10. ábra a 9. ábra szerinti elrendezés egy első sarokirányváltó szerkezet felerősítése közben, a

11. ábra a 9. és 10. ábra szerinti elrendezés egy második sarokirányváltó szerkezet felerősítése közben, a

12. ábra egy szárny rögzítésére szolgáló, forgatható szerelőkészülék felülnézete nyitott állapotban, a

13. ábra egy szárny rögzítésére szolgáló, forgatható szerelőkészülék felülnézete zárt állapotban, a

14. ábra az előző ábrák szerinti sarokirányváltó szerkezetet felerősítő szerelősorrészhez csatlakozó, részben automatikus összekötő elemfelerősítő szerelősorrész felülnézete az eljárás első lépése közben, a

15. ábra a 14. ábra szerinti elrendezés a következő második lépés közben, a

16. ábra a 14. ábra szerinti elrendezés a következő harmadik lépés közben, a

17. ábra a 14. ábra szerinti elrendezés a következő negyedik lépés közben, a

18. ábra a 14-17. ábra szerinti összekötő elemfelerősítő szakaszhoz képest módosított, teljesen automatikus összekötő elemfelerősítő szerelősorrész felülnézete a számykeret érkezésekor, a

19. ábra a 18. ábra szerinti elrendezés az első lépés közben, a

20. ábra a 18. ábra szerinti elrendezés a második lépés közben, a

21. ábra a 18. ábra szerinti elrendezés a harmadik lépés közben.

Az 1. ábrán látható egy számygyártó és -szerelő sor sarokirányváltó szerkezetet felerősítő 10 szerelősorrésze, ami a számygyártó gyártósorrészekhez csatlakozik. Látható két 12 számykeret, amiknél a szokásos módon szaggatott vonal jelöli az alkalmazott felerősítési módot (forgató-buktató felerősítés jobb oldalon lévő forgástengellyel és az 1. ábrán alul lévő buktatótengellyel). A 12 számykereteket az ütemnek megfelelően a vázlatosan jelölt 14 görgőpálya szállítja be, és a megfelelő sarokcsapágy felerősítése után (L, 3., 5., 7. és 8. ábra) nem ábrázolt módon továbbszállítja. A 16 ütközőléc tartja fent a számykeret tájolását a szerelősorrészek közötti szállítás közben.

A sarokirányváltó szerkezetet felerősítő 10 szerelősorrészben végbemegy a 18 sarokirányváltó automatikus felerősítése. A 12 számykeret formátumától és a vasalatrendszertől függetlenül mindig azonos 18 sarokirányváltókat alkalmazunk. A 3., 5., 7. és 8. ábra szerint a 18 sarokirányváltókat sorban felerősítjük a 20a, 20b, 20c, 20d számysarokra. Evégett a 18 sarokirányváltókat mindig azonos térbeli tájolásban vezetjük hozzá a 24 szerelőautomata 22 szerelőfejéhez. A 22 szerelőfej a 18 sarokirányváltókat a 18a szögfelező tengely (lásd a 6. ábrát) körüli forgatás nélkül szereli rá az adott, 20a, 20b, 20c, 20d számysarokra. Ennek következtében a 18 sarokirányváltók a számykáva kerületi 26 felülete mentén lévő, körbemenő irányhoz képest mindig egyformán vannak tájolva, vagyis körbemenő irányban mindig azonos a sarokirányváltó szerkezet szára.

A sarokirányváltó szerkezet elvi felépítése a 6. ábrán látható. Itt látható egy 28 sarokszögelem, aminek a belső oldalán megfelelően sarok alakú 29 C szelvény van. Ebben eltolható módon van rögzítve az erő irányának megváltoztatására szolgáló, nem látható erőátviteli tag. Az erőátviteli tagot előnyös módon két rugólemezcsík képezi. Az erő irányának megváltoztatása végett a 29 C szelvény két végén egy-egy 30 hajtórúdcsatoló elem van rögzítve, amiknek a szabad végén egy 30a csatolótag van. A 18 sarokirányváltóknak az őket felerősítő 10 szerelősorrészben történő felerősítése után a később még leírandó összekötő elemfelerősítő szerelősorrészben végbemegy egy összekötő elem adott hajtórúdszakaszának összekapcsolása a 30a csatolótaggal és az összekötő elem megfelelő homloklemezszakaszának összekötése a 28 sarokszögelem megfelelő szárának szabad végével.

Az erőátviteli tag és a 30a csatolótag összekötő elemeként egy-egy csapszeg szolgál, amit a 6. ábrán felül lévő sarokszögelemszárban a 28 sarokszögelemen túlnyúló 32 gombafej képez, a másik szárnál egy 34 excentercsapszeg képez. A 32 gombafej együttműködik a rögzített keret felőli oldalon lévő, keresztmetszetben C szelvény alakú zárólemezzel, vagy egy megfelelő résszel egy kitámasztókar alsó oldalán, ami biztosítja ezeknek a részeknek a megfelelő együtt tartását, különösen a kiemelés vagy betörés elleni biztosítás végett. A 34 excen5

HU 216 945 Β tercsapszeg lehetővé teszi a kívánt számynyomás beállítását. Kiegészítőleg utalunk a jelen szabadalmi bejelentéssel egy napon benyújtott „Félautomatikusan felerősíthető vasalatrendszer ablakokhoz, ajtókhoz és más nyílászárókhoz” című német szabadalmi bejelentésre.

A 18 sarokirányváltók szerelésekor a 22 szerelőfej az 1-8. ábra szerint körben jár a helyhez kötötten tartott 12 számykeret körül. A 12 számykeret számára a megfelelő 36 szerelőkészüléket képezheti egy egyszerű szerelőasztal. A 36 szerelőkészüléknek az 1. ábrán alsó szélén lévő 36a léc biztosítja a 12 számykeret kívánt térbeli tájolását. A 36a léc magassága lényegében megegyezik a 2. ábrán jelölt, a 12 számykeret körül körbemenő 38 számyperem ,a’ vastagságával, hogy ne következzen be ütközés a 22 szerelőfejjel és az arra felerősítendő 18 sarokcsapággyal.

A 12 számykeret a 36 szerelőkészülék 36b asztalfelületén a szokásos módon, így például vákuumos szívófejekkel van rögzítve. Az 1. és 2. ábrán egyszerű, mechanikus 40 számyfelfogó berendezést ábrázoltunk. Látható a 36b asztalfelületre merőlegesen mozgatható 42 ütközőtolattyú, amihez a megfelelő, az 1. ábrán felülről lefelé elhelyezkedő 12a számykeretléc belső oldala hozzányomható. Erre a célra 44 dugattyúrúdhenger-egység szolgál, aminek a 44a hengere a 36 szerelőkészüléknek egy 46 mélyedésében van elhelyezve, és ami a 12a számykeretléc hosszirányával párhuzamos 44b mértani tengely körül a 44a hengerre ható 47 emelővel elforgatható. A 44 dugattyúrúdhenger-egység 44d dugattyúrúdjának szabad végén lévő 44c feszítőfej a 44 dugattyürúdhenger-egységnek a 2. ábrán ábrázolt elfordítási helyzetében nyomást fejt ki a 38 számyperemre, és ezáltal a 42 ütközőtolattyúra. Két vagy több (az 1. ábrán három) ilyen 40 számyfelfogó berendezést lehet alkalmazni.

Ahhoz, hogy a 12 számykeretet ennek beszállításakor vagy elszállításakor a 36b asztalfelületen minden további nélkül el lehessen tolni, előzetesen a 42 ütközőtolattyú a 2. ábrán ábrázolt behelyezési helyzetből lefelé, szabaddá tételi helyzetbe mozog, és ennek megfelelően a 44 dugattyúrúdhenger-egység is lefelé fordul el (a mozgásirányt az A és B nyíl jelöli).

A 22 szerelőfej mozgásának szükséges vezetése végett a 24 szerelőautomata tartalmaz egy 48 hidat, ami a 12 számykeretet áthidalja, és ami egy hosszvezetéken (amit két oldalsó 50 sín jelképez) a hídhoz képest keresztirányban (C nyíl a 2. és 4. ábrán) oda-vissza eltolható. A 48 híd alsó oldalán a 22 szerelőfej egyrészt a 12 számykeret síkjára merőleges D forgástengely körül elforgatható, másrészt a híd hosszirányában (E nyíl az

1. és 3. ábrán) oda-vissza eltolható.

Az 1. ábrán pontvonallal jelölve van a 22 szerelőfej 22a kiinduló helyzete, valamint egy, a 18 sarokirányváltókat befogadó, pontvonallal jelölt 52 tárnak az 1. ábrán bal oldali végénél lévő helyzete, amiben a 22 szerelőfej kiveszi a tárból a 18 sarokirányváltót. A 3., 5., 7. és 8. ábrán a felerősítési 22c-22e helyzet látható a négy 20a, 20b, 20c, 20d számysarkon.

A 22 szerelőfej feladata, hogy felvegyen egy 18 sarokirányváltót, azt helyezze a 12 számykeret adott sarkán, majd rögzítse a szárnyon. Evégett a 22 szerelőfejnek a 4. és 6. ábra szerint van egy 54 fejlapja. Az 54 fejlapnak a 48 hídtól elmutató, alsó oldalán van egy mozgatható 56 tartó az adott 18 sarokirány váltó számára, két M ütközőmágnes a 18 sarokirány váltó számára, valamint két, automatikus csavaradagolással működő 58 csavarbehajtó egység. Az M ütközőmágnesek bizonyos körülmények fennállása esetén elhagyhatók, ha a mozgatható 56 tartó 60 tartófeje az adott 18 sarokirány váltó megbízható pillanatnyi rögzítéséhez megfelelőképpen meg van növelve. Bizonyos körülmények fennállása esetén a mozgatható 56 tartóval megegyezően az M ütközőmágnesek is mozgathatóak lehetnek. Annak oka, hogy legalább az 56 tartó mozgatható módon van kiképezve, az, hogy ekkor lehetséges az 54 fejlap durva helyezése a 12 számykerethez képest a 48 híd segítségével (szerelés-előkészítő helyzet a 4. ábra szerinti), amit a 18 sarokirányváltó közvetlenül a szokásos, lépcsőzött sarokszögelem-befogadó 61 horony előtt elfoglal (ez a horony azonos a hajtórúdvasalat befogadására szolgáló kerületi kávahoronnyal). Ebből a szerelés-előkészítő helyzetből ezután a sarokszögelemet a 60 tartófej megfelelő mozgása a 18a szögfelező irányában (F nyíl) mozgatja, míg a sarokszögelem be nem kerül a befogadó 61 horonyba.

Evégett a mozgatható 56 tartó is dugattyúrúdhengeregységként alakítható ki úgy, hogy az 56a dugattyúrúd szabad végén van elhelyezve a 60 tartófej. A 60 tartófej pontosan a 18 sarokcsapágy 28 sarokszögelemének kívül lévő sarokszögét fogja meg, és evégett megfelelő módon szögalakban van kiképezve. A 18 sarokirányváltó pillanatnyi tartása végett a 60 tartófej lehet mágneses. Lehetségesek azonban más rögzítési módok is, így például mechanikai rögzítések. Ehhez a 28 sarokszögelemet a sarokrészen megfelelő kiugrásokkal vagy mélyedésekkel kell ellátni, amikhez a mechanikai rögzítőelemek pillanatnyilag hozzákapcsolódnak.

A szerelés menete az első szerelési szakaszban aminek során automatikusan felerősítjük az összes 18 sarokirányváltót - az 1., 3., 5., 7. és 8. ábrán látható. A 22 szerelőfej 1. ábra szerinti 22a kiinduló helyzetében történik a 12 számykeret adagolása a 40 számyfelfogó berendezések feletti helyzetbe (például egy nem ábrázolt tolókar révén). Ezután a leírt módon működésbe lépnek a 40 számyfelfogó berendezések úgy, hogy a 42 ütközőtolattyúk, valamint a 44c feszítőfejek felfelé tolódnak el, majd a 44d dugattyúrúd kitolódik és megfogja a megfelelő 12a számykeretlécet.

Ezzel egyidejűleg a 22 szerelőfej az 1. ábra szerinti 22b helyzetbe mozog, amely helyzetben felvesz egy 18 sarokirányváltót. Ezután a 22 szerelőfej az első, 20a számysarokhoz áll a 3. ábra szerint, míg a 18 sarokirányváltó el nem éri a 4. ábra szerinti szerelés-előkészítő helyzetet. Ezt követően a 18 sarokirányváltót a mozgatható 56 tartó révén betoljuk a 61 horonyba. Ennek során nem ábrázolt helyérzékelők gondoskodnak a 18 sarokirányváltó mindig pontos helyezéséről. Ezt követően működésbe lép a két 58 csavarbehajtó egység, és csavarral rögzíti a 18 sarokirányváltót a 61 horony alapján.

HU 216 945 Β

Ezután a 22 szerelőfej ismét a 22b helyzetbe mozog, és kiveszi a következő 18 sarokirányváltót, majd a szerelőfej a következő, 20b számysarokhoz áll a 18 sarokirányváltó ottani szerelése végett az 5. ábra szerint.

Ugyanígy történik a 18 sarokirányváltók rögzítése a 5 20c és 20d számysarkon a 7. és 8. ábra szerint.

Ezt követi a 40 számyfelfogó berendezések kioldása és a felerősített 18 sarokirányváltókkal ellátott 12 szárnykeret továbbszállítása, hogy felerősítsük rá a többi vasalatrészt, mégpedig az összekötő elemeket (vagyis a 10 hosszú elemeket).

A találmánynak a 9 -13. ábrán ábrázolt kiviteli alakjában ugyancsak egyetlen, 22’ szerelőfejjel ellátott 24’ szerelőautomatát alkalmazunk, ami azonban ebben az esetben nem mozog keretsarokról keretsarokra, hanem 15 fordítva, a keret fordul el lépésenként, úgy, hogy mindig a kívánt keretsarok van szemben a 24’ szerelőautomatával. Egyebekben a felépítés lényegében azonos, úgyhogy utalunk az 1-9. ábra kapcsán leírtakra. Azokat az építőelemeket, amiknek a funkciója megegyezik 20 az 1-9. ábra szerinti építőelemek funkciójával, azonos hivatkozási jelekkel jelöltük, amikhez ’ (felül vessző) jelet tettünk hozzá.

A 22’ szerelőfej felépítése lényegében megegyezik a 22 szerelőfej felépítésével. Itt is van tehát egy mozgat- 25 ható 56’ tartó, aminek a 18 sarokirányváltó külső sarkán működő 60’ tartófeje (ami elsősorban mágneses 60’ tartófej) a 18 sarokirányváltó 18a szögfelezője mentén a szerelés-előkészítő helyzet és a szerelőhelyzet között, és adott esetben még a szerelőhelyzeten túl lévő tárkivé- 30 teli helyzetbe mozgatható, úgyhogy bizonyos körülmények fennállása esetén a 22’ szerelőfej választás szerinti sugárirányú mozgatására (G nyíl a 9. ábrán) szolgáló, ábrázolt 80 dugattyúrúdhenger-egység elhagyható. Ekkor elegendő a 22’ szerelőfej ábrázolt forgó rögzítése a 35 szárny síkjára merőleges H forgástengely körül.

A 9. ábrán egyrészt egy három felerősített 18 sarokirányváltó val már ellátott 12’ számykeret elszállítását, másrészt egy 18 sarokirányváltókkal még nem ellátott 12” számykeret beszállítását ábrázoltuk. 40

Mihelyt a 12” számykeret elérte a 24’ szerelőautomata terét, ott úgy kerül helyezésre, hogy 12a szárnysarka a felfelé billentett 22’ szerelőfejjel pontosan szemben van, úgyhogy a már az első kiviteli alaknál leírt módon az első 18 sarokirányváltót fel lehet erősíte- 45 ni. A számysarok 12a szögfelezője most egybeesik a 22’ szerelőfej hosszirányával, ami egybeesik a 9. ábra szerinti G nyíllal, és a H forgástengely 60’ tartófejen átmenő radiális sugarával. Annak érdekében, hogy a 12 számykeret mozgását ne akadályozza, a mozgatható 50 56 tartót a szerelés-előkészítő helyzeten túl lévő, nem ábrázolt visszahúzási helyzetbe, a H forgástengely irányában is lehet mozgatni. Ebben a helyzetben a 60’ tartófejet az éppen felvett 18 sarokirányváltóval együtt az 52’ tárban lévő 18 sarokirány váltókon túl lehet fór- 55 gatni. A 80 dugattyúrúdhenger-egység alkalmazása esetén ezt a visszahúzó mozgatást a 80 dugattyúrúdhenger-egység is végezheti.

A 9. és 10. ábra szerint a számykeret elforgatását a 9. ábra szerinti álló helyzetből a 10. ábra szerinti elbil- 60 lentett helyzetbe azzal lehet támogatni, hogy mozgatható 82, 84 ütközőléceket a 9. ábrán ábrázolt, az előző helyhez kötött 16’ ütközőléccel egy szintben lévő kiinduló helyzetükből a két, 82,84 ütközőléc közötti P forgáspont körül körülbelül 45°-kal felfelé elforgatjuk úgy, hogy a 12” számykeret megfelelő számykeretlécére felfeküdjenek. Ezzel egyidejűleg a keretsarok belső oldalán ható, ennek megfelelő szögben kihegyezett 86 feszítőfejet a 10. ábra szerinti 12a szögfelező irányában lefelé eltoljuk (Q nyíl). Ily módon a 12” számykeret a kívánt módon lesz tájolva és rögzítve.

Az első 18 sarokirányváltó felerősítése után a 12” számykeret elforgatása következik oly módon, hogy a következő, 12b számysarok kerül szembe a 22’ szerelőfejjel. Erre a célra a 9-11. ábrán részletesebben nem ábrázolt szerelőkészüléket használunk. A pontos helyezést és rögzítést a mindenkori felerősítési helyzetben ismét a két mozgatható, 82, 84 ütközőléc biztosítja, amik időközben visszatértek kiinduló helyzetükbe, és utána visszaállnak a 10. ábra szerinti szerelőhelyzetükbe (R nyilak). A 86 feszítő fej biztosítja a keret szükséges rögzítését.

A 12. és 13. ábrán egy, az S forgástengely körül elforgatható 36’ szerelőkészülék látható. Az S forgástengely itt egybeesik a szállítandó 12 számykeret átlós metszéspontjával.

A 36’ szerelőkészülék négy, 88a, 88b, 88c, 88d feszítőkart tartalmaz, amik páronként a szerelőkészülék téglalap alakú felfekvési 90 asztalának egymással átlósan szemben lévő sarkaiban elforgatható módon vannak rögzítve. A 88a, 88b, 88c, 88d feszítőkarok szabad vége egy-egy 92 feszítőfejjel van ellátva, hogy a 12 számykeret négy keretléce közül mindig az egyikre, hosszának közepén felfeküdjenek (lásd a 13. ábrát). A 12 számykeret két hosszabb (függőleges) lécén ható 88a és 88c feszítőkar valamivel hosszabb is lehet.

Egy sarokirányváltókkal ellátandó 12” számykeret befogadása végett a feszítőkarokat a 12. ábra szerint megfelelőképpen visszabillentjük, hogy a 12” szárnykeretet nem ábrázolt tolattyúk a felfekvési 90 asztalra tolhassák (a W nyíl irányában). Ezután a 88a, 88b, 88c, 88d feszítőkart az S forgástengely irányában befelé elforgatjuk annyira, hogy felfeküdjön a 12” számykeret oldalléceire, vagy a számyperem külső szélére.

Az így felfogott 12 számykeretet ezután a kívánt módon lehet helyezni a felfekvési 90 asztal megfelelő elforgatása (a 13. ábrán jelzett T nyíl szerint) útján. A 90 asztal emellett az U szállítási iránnyal párhuzamosan egy bizonyos szakaszon oda-vissza mozgatható (V kettős nyíl a 13. ábrán), hogy be lehessen állítani a szóban forgó sarok kívánt tájolását (12a szögfelező sugárirányban tájolva a H mértani tengelyhez képest a 10. ábrán).

A sarokirányváltók felerősítése után a 88a, 88b, 88c, 88d feszítőkarokat visszabillentjük a felerősített sarokirányváltókkal ellátott 12 számykeret szabaddá tétele és továbbszállítása végett.

A 18 sarokirányváltók adagolása az előbb leírt kiviteli alakokban egy 52 és 52’ tárban történik, amiben a 18 sarokirányváltók egymásba helyezve vannak elren7

HU 216 945 Β dezve, vagyis úgy, hogy 18a szögfelezőik egybeesnek. Az adagolásnak más módja is lehetséges, így egy táron belül, amiben a 18 sarokirány váltók egymás felett fekszenek, vagyis egy vonalban vannak.

Az 58, 58’ csavarbehajtó egység kiegészítőleg a kezdeti rögzítés funkcióját is elláthatja úgy, hogy csavarjaival már a 18 sarokirányváltóknak a tárból történő felszedésekor kissé benyúlik a 18 sarokcsapágy megfelelő csavarlyukaiba. Az 56, és 56’ tartó mindkét kiviteli alakban lehet a 22 és 22’ szerelőfejen helyhez kötött módon elhelyezve. Ekkor az egyes helyzetek közötti eltolási mozgást a 48 híd és a 24 szerelőautomata megfelelő egyidejű eltolódása, valamint a 80 dugattyúrúdhenger-egység megfelelő működtetése hozza létre.

A 18 sarokirányváltók felerősítése után az összekötő elemeket felerősítő 100 szerelősorrészen történik a 14-17. ábra szerint a többi vasalatrész, mégpedig az összekötő elemek (hosszú részek) felerősítése. Az öszszekötő elemeket mindenkor egy hajtórúdszakasz és egy homloklemezszakasz képezi, amiknek legalább az egyik végét össze kell kötni egy már szerelt sarokirányváltóval (a homloklemezszakaszt a 28 sarokszögelemmel és a hajtórúdszakaszt a 30a csatolótaggal). A zároldalon lévő, rúdzársínnek is nevezett 102 összekötő elemet mindkét végén össze kell kötni az adott 18 sarokirányváltóval, és emellett tartalmaz egy 102a rúdzárat (14. ábra), amibe egy nem ábrázolt kezelőfogantyút lehet behelyezni. Egy felső sínnek is nevezett 104 összekötő elem a felső számykeretlécen ismét két 18 sarokcsapágyat köt össze, és emellett tartalmaz egy önmagában ismert, részletesebben nem ábrázolt 104a kitámasztóollót (lásd a 15. ábrát). A 104a kitámasztóolló kitámasztókaijával a felső forgócsapágy-oldali 18 sarokirányváltó működik együtt.

Legalább a nagy számyformátumoknál további járulékos reteszelősíneknek nevezett 106 összekötő elemeket (16. ábra) és 108 összekötő elemeket (17. ábra) lehet alkalmazni, amik csak egyik végükön vannak egy 18 sarokirányváltóval összekapcsolva. A 106 összekötő elem a felső forgócsapágy-oldali 18 sarokirányváltótól kiindulva a számykeret megfelelő függőleges léce mentén halad lefelé. A 108 összekötő elem megfelelőképpen az alsó, a forgócsapágytól távolabb eső 18 sarokcsapágytól kiindulva halad az alsó vízszintes keretléc mentén. Mindkét, 106 és 108 összekötő elem szabad végén egy-egy 106a, és 108a reteszelőelem van, amik nagy formátumú számykereteknél biztosítják a biztos záróreteszelést és a betörésvédelmet. A két másik, 102 és 104 összekötő elemen viszont nincs reteszelőelem, mivel a 18 sarokcsapágyak megfelelő reteszelőelemei teljesen elegendőek a működési biztonsághoz és betörésvédelemhez.

A 102, 104, 106 és 108 összekötő elemeket lépésenként az ábrákon jelképesen ábrázolt 110 személy helyezi fel. A 110 személy az egy műszak alatti esetleges számyformátum-változásokat és vasalatrendszer-változásokat figyelembe véve előkészíti a szükséges összekötő elemeket. Ezek a változtatások a találmány értelmében minden további nélkül rövid idő alatt is végrehajthatók. A 110 személy tehát kikeresi a megfelelő összekötő elemeket, és adott esetben elvégzi az összekötő elemek szükséges hosszigazítását.

A csavarozórögzítés azonban automatikusan, az ábrázolt legalább egy 112 csavarbehajtó egységgel történik. A 112 csavarbehajtó egység automatikus csavaradagolással működik. Mivel az ütemidő elegendő az egymás utáni csavarozáshoz, ezért a berendezésköltség csökkentése végett egy 112 csavarbehajtó egységet alkalmazunk, ami a vele szemben lévő 12 számykeret szélével párhuzamosan (X nyíl) eltolhatóan van kialakítva. A megfelelő 114 vezetősínek a 14. ábrán jelölve vannak. Nem ábrázolt szárny formátum-érzékelőkkel (például egy sor fotocellával) az adott léchossz önműködően megállapítható, és a 112 csavarbehajtó egység ennek megfelelően vezérelhető.

A 14. ábrán ábrázolt első lépésben a 110 személy felhelyezi a 102 összekötő elemet a 12 számykeretre (vagyis a forgócsapágytól távolabb eső függőleges 116a lécre). A lépcsőzött kerületi számykávahorony révén nem áll fenn annak veszélye, hogy a felhelyezett, de csavarozással még nem rögzített 102 összekötő elem kiesik.

Ezután a 12 számykeretet az óramutató járásával ellenkező irányban a 14. ábra szerinti helyzetből 90°-kal elforgatjuk a 15. ábra szerinti helyzetbe. Ekkor a 102 összekötő elemet a 112 csavarbehajtó egység csavarozással rögzíti. Evégett a 112 csavarbehajtó egység sorban rááll az előírt becsavarozási pozíciókra, és ott becsavarja a csavarokat az összekötő elembe és a 61 horony alapjába. Ezzel egyidejűleg a 110 személy az előkészített 104 összekötő elemet ráhelyezi a felső, vízszintes 116b lécre, beleértve a 104a kitámasztóollót.

Ezután a 12 számykeretet az óramutató járásával ellenkező irányban újból 90°-kal elforgatjuk a 16. ábra szerinti helyzetbe. Ekkor a 112 csavarbehajtó egység a 104 összekötő elemet csavarozással rögzíti a 12 számykeret felső, vízszintes 116b lécén. Egyes számytípusoknál, különösen a kis formátumú szárnyaknál, a felerősítési munka ezzel befejeződik. Ellenkező esetben a 110 személy a 16. ábra szerinti lépésben még felteszi a forgócsapágy-oldali, függőleges 116c lécre.

Az óramutató járásával ellenkező irányú további 90°-os elforgatással a szárny a 17. ábra szerinti helyzetbe kerül, amiben a 112 csavarbehajtó egység csavarozással rögzíti a 104 összekötő elemet, és adott esetben a 110 személy felhelyezi a 108 összekötő elemet az alsó, vízszintes 1 lód lécre. Az utóbbi esetben ezután egy utolsó lépésben, a szárny további 90°-os elforgatása után, a 112 csavarbehajtó egység csavarozással rögzíti a 108 összekötő elemet.

A 12 számykeret 90°-os elforgató mozgásának elvégzésére ismét egy megfelelőképpen mozgatható szerelőkészüléket, például a 12. és 13. ábra szerinti 36’ szerelőkészüléket lehet alkalmazni. A 36’ szerelőkészülék megfelelő módon oldalirányban és átlósan eltolhatóan van kialakítva (V nyíl a 13. ábrán), hogy forgatás közben elkerüljük a számysarkok ütközését a 16 ütközőléccel, vagy a 112 csavarbehajtó egységgel és a 114 vezetősínekkel. A 90°-os elforgatás után átlóirányú visszamozgatás következik.

HU 216 945 Β

Az összekötőelem-felerősítő szerelősorrész egy másik kiviteli alakját a 18-21. ábrán ugyancsak egyszerűsítve ábrázoltuk. Ennek a 200 szerelősorrésznek azokat az építőelemeit, amiknek a funkciója lényegében azonos, azonos, de 100-zal megnövelt hivatkozási jelekkel jelöltük.

Az összekötő elemek (hosszú elemek) felerősítése és rögzítése itt teljesen automatikusan, mindenkor egy lépésben és a 12 számykeretnek ugyanazon a lécén megy végbe. Minden lépés után azonban a 12 számykeretet forgatjuk el 90°-kal. Az összekötő elemek - a 202 összekötő elem (zárrúd), a 204 összekötő elem (felső sín) és a 206 összekötő elem (járulékos reteszelés) adagolása egy 280 táregységgel történik, ami evégett, a megfelelő típusú összekötő elem befogadásához több, 280a, 280b, 280c rekesszel van ellátva. A 282 szerelőautomatához képest - amit két kéttengelyű, 284 és 286 robotkar képez - a 280 táregység oldalirányban választás szerint, ide-oda mozoghat (Al nyíllal jelölt mozgásirány), hogy mindig az adott esetben szükséges összekötő elem kerüljön a megfelelő 284 és 286 robotkar hatótávolságába. A 280 táregységnek más formái és más mozgásmódjai is lehetségesek, így például forgó tár, körcikk alakú rekeszekkel.

A két 284 és 286 robotkar egyenként egy helyhez kötött 284a, és 286a alaprészből; egy, az alaprészen egy vízszintes A2, és A3 mértani tengely körül választás szerint elforgatható, az A2, és A3 mértani tengelyre merőleges felső 284b és 286b karból; egy, a felső karon, annak A4, és A5 hossztengelye körül választás szerint elforgatható alsó 284c és 286c karból; valamint az alsó karon a kar hosszirányában (A4, és A5) választás szerint kitolható és behúzható 284d és 286d tartóból áll. A 284d és 286d tartón van egy 288 mágnesfej, amivel az adott, 202,204,208 összekötő elemet meg lehet fogni. A mágnes (állandó mágnes vagy elektromágnes) helyett a pillanatnyi rögzítés más módja, így például vákuum vagy mechanikai megfogószerkezet is alkalmazható.

Bizonyos körülmények fennállása esetén egyetlen robotkar is elegendő lehet. Nagy formátumú 12 szárnykeretekre történő felerősítés esetén azonban jóval kedvezőbb az ábrázolás szerint két robotkart alkalmazni. Ezek a robotkarok a 8. és 9. ábra szerint együtt fogják meg a megfelelően hosszú 202 összekötő elemet (vagyis a rúdzárat), és együtt forgatják el körülbelül 180°-kal a két egybeeső, A2 és A3 mértani tengely körül, végül a két, 284d és 286d tartó kitolása útján betolják a megfelelő számykávahoronyba (B1 és B2 nyíl a 19. ábrán).

A 12 számykeretnek az ebben a lépésben szükséges pillanatnyi rögzítése az előzőleg leírt kiviteli alakokhoz hasonló módon történik. A 18-21. ábra szerint ehhez két 240 megfogókészülék szolgál, amiknek a felépítése hasonló a 2. ábra szerintihez. Az ellentámaszt itt azonban egy 236 vezetőléc képezi. A két 240 megfogókészülék továbbá járulékosan oldalt, a B3 és B4 kettős nyíllal jelölt irányban eltolható módon van kialakítva, hogy a különböző kerethosszakhoz hozzá lehessen igazítani.

A 12 számykeretnek a megmunkálási lépések közötti 90°-os elforgatása (például az óramutató járásával ellenkező irányban; B5 nyíllal jelölt mozgásirány a 19.

ábrán) elvégezhető például a 36’ szerelőkészülékkel a

12. és 13. ábra szerint.

A felhelyezett 202, 204 és 206 összekötő elem csavaros rögzítésére ugyancsak legalább egy, a 14-17. ábra szerinti 112 csavarbehajtó egységgel megegyező, oldalirányban egy 214 vezetősín mentén eltolható csavarbehajtó egység szolgál (a 214 vezetősín itt párhuzamos a 236 vezetőléccel). Az ábrázolt kiviteli alakban két, 212a és 212b csavarbehajtó egységet alkalmazunk, hogy a rövid, körülbelül 2 perces ütemidőt be lehessen tartani annak ellenére, hogy ugyanazon a szárnykeretlécen egyidejűleg a 284 és 286 robotkar is működik.

A szerelés menete a 18-21. ábrán követhető. A 202 összekötő elemet (rúdzárat) a két, 284 és 286 robotkar veszi ki és helyezi fel, ahogyan ezt az előbb már taglaltuk. A 202 összekötő elemnek a számykávahoronyba való behelyezése után működésbe lép a két, 212a, 212b csavarbehajtó egység.

Ezt követi, a két 240 megfogókészülék kioldása után, a 12 számykeret 90°-os elforgatása, és ebben a helyzetben újbóli rögzítése (20. ábra). Időközben az egyik robotkar, például az ábrákon bal oldali 284 robotkar az oldalirányban megfelelően eltolt 280 táregységből kivette (szaggatott vonallal ábrázolt 284’ helyzet) a 204 összekötő elemet (a felső sínt a kitámasztó ollóegységgel együtt), majd az A2 mértani tengely körül 90°kal elforgatta (folytonos vonallal ábrázolt 284” helyzet). Ezután az alsó, 284c kar a 284d tartót a 204 összekötő elemmel együtt az A4 forgástengely körül 180°kal elforgatja a 204 összekötő elem két végének felcserélése végett (a kitámasztó ollóegységnek a számykeretnek ebben a tájolási helyzetében bal oldalon kell lennie).

Végül a 284 robotkar további 90°-kal elfordul az A2 mértani tengely körül, úgyhogy a 204 összekötő elem közvetlenül a számykávahorony elé kerül (szaggatott vonallal ábrázolt 284” helyzet a 20. ábrán). Ezután a 284d tartó kitolódik annyira, hogy a 204 összekötő elem kitöltse a 61 horonyt. Ekkor működésbe lép a 20. ábrán az egyszerűség kedvéért nem ábrázolt két, 212a, 212b csavarbehajtó egység.

A következő lépésben a 12 számykeret újból elfordul 90°-kal, és a 21. ábrán megadott módon bekövetkezik a pillanatnyi rögzítése a 206 összekötő elem (járulékos reteszelés a 12 számykeretnek a forgócsapágy-oldali lécén) felerősítése végett. Ezt végezheti például az ábrákon jobb oldali 286 robotkar, ami így már azelőtt működésbe léphet, hogy a másik robotkar befejezte a 20. ábra szerinti felerősítési munkáját. A 286 robotkar tehát megfogja a 206 összekötő elemet, és A5 hossztengely körül ugyanazt a 180°-os forgó mozgást végzi, mint a 20. ábra szerint a 204 összekötő elemmel, hogy a reteszelőelem 206 összekötő elemnek sarokirányváltó szerkezettől távolabb eső (bal) végén legyen (ellentétben a táregységben lévő 206 összekötő elemmel). Ezután a 286 robotkar betolja a 206 összekötő elemet a 12 számykeret kerületi kávahomyába, majd azt a két, 212a és 212b csavarbehajtó egység felcsavarozza. Az utolsó csavarozási folyamat a 21, ábrán látható.

HU 216 945 Β

A 21. ábrán látható továbbá egy további, szaggatott körvonallal ábrázolt 206’ összekötő elem felerősítése az alsó vízszintes számykeretlécre. A felerősítés a szárnynak az óramutató járásával ellenkező irányú 90°-os elforgatása után azonos, úgyhogy ezt nem ábrázoltuk. Látható, hogy itt nincs szükség az A5 hossztengely körüli elforgatásra, mivel a kartájolás a 280 táregységben már megfelelő.

Az így három sarokcsapággyal, valamint a 202,204, 206 összekötő elemmel ellátott 12 számykeret ily módon teljesen el van látva a szükséges vasalatrészekkel. Most már csak össze kell kötni a vasalatrészekkel ugyancsak ellátott rögzített kerettel, ami egy további, nem ábrázolt szerelési lépcsőben, vagy adott esetben csak a előirányzott felhasználási helyen történik.

Két robotkar és két csavarbehajtó egység alkalmazása révén a rövid, például 2 perces ütemidő minden további nélkül betartható. A 280 táregység mozgathatósága egyszerűbbé teszi a robotkarok felépítését.

Az előzőkben leírt szerelősorrészeket az jellemzi, hogy gyorsan és egyszerű módon adaptálhatóak a különböző keretméretekhez és vasalatrendszerekhez, ütemidejük rövid, például a megelőző számygyártási szakaszok ütemidejének megfelelően két perc, és ugyanakkor az automatizálási költség viszonylag kicsi.

Claims (26)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás vasalatrészek szerelőautomatával támogatott szerelésére ablakokhoz, ajtókhoz és más nyílászárókhoz, amely vasalatrészek legalább két sarokirányváltót, valamint a sarokirányváltóval összekötött, az ablak- és ajtószámyak adott méreteihez hozzáigazított összekötő elemeket tartalmazó, ablak, ajtó és más nyílászáró szárnyán lévő vasalat részei, azzal jellemezve, hogy egy első szerelési szakaszban szerelőautomatákkal (24) valamennyi sarokirány váltót (18) rögzítjük a szárnyon, és ennek során azonos felépítésű sarokirányváltókat (18) alkalmazunk, és hogy egy következő, második szerelési szakaszban valamennyi összekötő elemet (102, 104, 106, 108; 202, 204,206) rögzítjük a szárnyon.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan sarokirányváltókat (18) alkalmazunk, amelyek a sarokirányváltók (18) hosszirányú középsíkjára merőleges szögfelező (18a) síkjához képest tükörszimmetrikusan vannak kiképezve.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan sarokirányváltókat (18) alkalmazunk, amelyek a szögfelező (18a) síkjához képest aszimmetrikusan vannak kiképezve, és hogy a sarokirányváltókat (18) úgy erősítjük fel az ablak- és ajtószámyra, hogy a számyhorony kerületi felülete (26) mentén körbemenő irányban a sarokirányváltónak (18) mindig ugyanaz a szára álljon körbemenő irányba.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan sarokirányváltókat (18) alkalmazunk, amelyek legalább egy reteszelőelemet, előnyös módon a sarokirányváltó (18) mindkét szárán egy-egy reteszelőelemet tartalmaznak.
5. 5. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a két reteszelőelem közül az egyik gombafej (32) alakú, a másik reteszelőelem pedig előnyös módon a hosszirányú középsíkra keresztben, választás szerint állítható.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a sarokirányváltókat (18) tárban (52) adagoljuk a szerelőautomatára (24).
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szerelőautomata (24) csavarbehajtó egységét (58) csavaradagolóból tápláljuk.
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szerelőautomatát (24) a szárnyhoz viszonyított mozgással a szárny egy-egy sarkához állítjuk, majd ott vele az adott sarokirány váltót (18) felerősítjük a szárnyra.
9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az első szerelési szakaszban a szárnyat egy helyhez kötött szerelőkészülékben (36) rögzítjük, és a szerelőautomatát (24) számysarokról számysarokra mozgatjuk.
10. 10. A 9. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy szerelőfejet (22) tartalmazó szerelőautomatát (24) alkalmazunk, amely a szárnyat áthidaló, oldalirányban mozgatható hídon (48) a szárny síkjára lényegében merőleges forgástengely (D) körül forgathatóan, és a híd (48) hosszirányában eltolhatóan van kialakítva.
11. 11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az első szerelési szakaszban a szárnyat a síkjára lényegében merőleges forgástengely (S) körül forgatható, és előnyös módon az erre merőleges irányban ide-oda mozgatható szerelőkészülékben (36’) rögzítjük, és a szerelőkészülékkel (36’) visszük a számysarkokat sorban a szerelőautomatához (24’).
12. 12. A 11. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szerelőautomatának (24’) a szerelőfejét (22’) egy forgástengely (H) körül egy „tár” elforgatási helyzet és egy „szerelés” elforgatási helyzet között elforgatjuk, és előnyös módon ehhez képest sugárirányban ideoda mozgatjuk.
13. 13. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szerelőautomata (24, 24’) egy szerelőfejének (22, 22’) a sarokszögelem (28) számára való tartóját (56, 56’) egy szerelés-előkészítő helyzet és egy szerelőhelyzet között mozgatjuk.
14. 14. A 13. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a tartót (56) a sarokirányváltó (18) szögfelezőjének (18a) irányában mozgatjuk a szerelés-előkészítő helyzet és a szerelőhelyzet között.
15. 15. Eljárás vasalatrészek legalább részben automatikus szerelésére forgó-bukó ablak és más nyílászáró szárnyán, ahol is a vasalat három azonos és reteszelőelemekkel ellátott sarokirányváltót, valamint az adott számyméretekhez hozzáigazítható hosszúságú összekötő elemeket tartalmaz, azzal jellemezve, hogy a szárnyat egy szerelőkészüléken (36) felfogjuk, és egy szerelőautomatával (24) először kiveszünk egy sarokirányváltót (18) a szerelőautomatán (24) lévő tárból (52), ezután

    HU 216 945 Β a szerelőautomatával (24) hozzáállunk a szárny első számysarkához (20a), és odahelyezzük a sarokirányváltót (18), ezután a sarokirányváltó (18) két szárát a szerelőautomatába (24) beépített, automatikus csavaradagolással működő csavarbehajtó egységgel (58) a szárnyhoz csavarozzuk, ezt követően a szerelőautomatával (24) kiveszünk egy második sarokirányváltót (18) a tárból (52), és azzal hozzáállunk a szárny egy szomszédos számysarkához (20b), és ezután a csavarbehajtó egységgel (58) oda felcsavarozzuk, ezután a szerelőautomatával (24) kiveszünk egy harmadik sarokirányváltót (18), és hozzáállunk a szárny körül ugyanabban a forgásirányban nézve a szárny következő számysarkához (20c), és odahelyezzük a harmadik sarokirányváltót (18), amit ezután a csavarbehajtó egységgel (58) ugyancsak felcsavarozunk, és a szerelőautomatával (24) ezután visszaállunk a kiinduló helyzetébe, majd a szerelőkészüléken (36) így szabaddá vált szárnyat továbbszállítjuk az összekötő elemek (102, 104, 106, 108) szerelésére szolgáló szerelőhelyre.
16. 16. A 15. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szerelőautomatának (24) számysaroktól szárnysarokra (20a-20c) való mozgatása helyett a szárnyat (12) mozgatjuk lépésenként addig, míg az adott szárnysarok (20a-20c) szembekerül a szerelőautomatával (24’) a sarokirányváltó (18) rögzítése végett.
17. 17. Az 1 -16. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a második szerelési szakaszban az összekötő elemeket (102, 104, 106, 108; 202, 204, 206), adott esetben előzetes hosszra darabolás után, kézzel vagy szerelőautomatával (282) helyezzük a szárnyra, majd rögzítőautomatákkal, elsősorban csavarbehajtó egységgel (112; 212a; 212b) rögzítjük a szárnyon.
18. 18. Az 1-17. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a második szerelési szakasz első lépésében egy első összekötő elemet (102), míg a második lépésében egy második összekötő elemet (104) felhelyezünk a szárnyra, és az első összekötő elemet (102) egy csavarbehajtó egységgel (112) a szárnyon rögzítjük, ezután harmadik lépésben egy harmadik összekötő elemet (106) felhelyezünk a szárnyra, és a második összekötő elemet (104) rögzítjük a szárnyon, ezután negyedik lépésben egy negyedik összekötő elemet (108) felhelyezünk a szárnyra, és a harmadik összekötő elemet (106) rögzítjük a szárnyon, és a mindenkori utolsó lépésben az utolsó előtti összekötő elemet (108) rögzítjük a szárnyon.
19. 19. A 18. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az összekötő elemeket (102, 104, 106, 108) kézzel helyezzük fel a szárnyra.
20. 20. A 19. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az összekötő elemek (202, 204, 206) felhelyezését és rögzítését ugyanabban a lépésben végezzük.
21. 21. A 20. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az összekötő elemek (202, 204, 206) felhelyezését szerelőautomatával (282) végezzük.
22. 22. A 17-21. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szárnyat a lépések között 90°-kal elforgatjuk.
23. 23. A 17-22. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a csavarbehajtó egységet (112; 212a; 212b) szerelés közben a vele szemben lévő szárny szélével párhuzamosan eltoljuk.
24. 24. A 17-22. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a különböző összekötő elemek (202, 204, 206) számára több különböző rekeszt (280a, 280b, 280c) tartalmazó táregység (280) választás szerinti rekeszét (280a, 280b, 280c) az adagolóegység választás szerinti kiszedőfejével szembe állítjuk.
25. 25. A 24. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a táregységből (280) kivett összekötő elemet (202, 204, 206) az adagolóegység révén olyan értelemben elforgatjuk, hogy az összekötő elem (202, 204, 206) két vége helyet cseréljen.
26. 26. A 25. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szerelőautomata (282) robotkaqának (284, 286) szabad végén kiképzett tartóval (284d, 286d), előnyösen mágneses tartóval szedjük ki az összekötő elemeket (202, 204, 206) a táregységből (280) és helyezzük a számykeretre (12).