HU216754B

HU216754B - Testszövetekben eszközölt implantációhoz előnyösen körszimmetrikusan kialakított, szövetbarát anyagból álló rögzítőszerv protézisek, művi ízületi elemek rögzítésére, és az ilyen rögzítőszerveket tartalmazó rögzítőkészülék

Info

Publication number: HU216754B
Application number: HU9401186A
Authority: HU
Inventors: Per-Ingvar Brćnemark
Original assignee: Medevelop Ab
Priority date: 1993-04-27
Filing date: 1994-04-26
Publication date: 1999-08-30
Also published as: HUT67953A; US5769852A; EP0622056A2; ES2119137T3; CZ98494A3; NO941525L; PL175183B1; SE9301405D0; FI941935A; AU689766B2; RU94013444A; RU2114578C1; NO941525D0; FI941935A0; HU9401186D0; NO302507B1; DE59406252D1; BR9401612A; EP0622056B1; CA2122229A1

Abstract

A találmány tárgyai testszövetekben eszközölt implantációhőz előnyösenkörszimmetrikűsan kialakítőtt, szövetbarát anyagból álló rögzítőszervprőtézisek, művi ízületi elemek rögzítésére, ah l a rögzítőszerv afelső végétől kiindűló és a bevezetővégéig nyúló külső menettelrendelkezik. A rögzítőszerv (1) palástfelülete a bevezetővégtől (3)távközzel, legalább egy hőrőnnyal (5) vagy nyílá sal (5a) van ellátva.A hőrőny (5) vagy a nyílás (5a) – a rögzítőszervnek (1) a szövetelőpreparált nyílásába való behelyezésekőr – előnyösen fedőléccel (6,6a) van lezárva, ahől a fedőléc (6, 6a) a ögzítőszerv szövetbe történtbenövését követően eltávőlítható, és helyére a hőrőnyba (5) egytartóelem (16) vezethető be a prőtézistag rögzítéséhez. A találmánytárgya tővábbá egy rögzítőkészülék, am lynek tartőzéka legalább egyvagy több rögzítőszerv, az említett tartóelem vagy csatlakőztatótag. ŕ

Description

A találmány tárgyai testszövetekben eszközölt implantációhoz előnyösen körszimmetrikusan kialakított, szövetbarát anyagból álló rögzítőszerv protézisek, művi ízületi elemek rögzítésére, ahol a rögzítőszerv a felső végétől kiinduló és a bevezetővégéig nyúló külső menettel rendelkezik. A találmány tárgya továbbá egy rögzítőkészülék, amelynek része a találmány szerinti rögzítőszerv.

Csavarszerű rögzítőszervek ismertek például az US-A-5 064425 számú szabadalmi leírásból. Ezeket a rögzítőszerveket hosszabb idő óta jó eredménnyel használják, különösen a fogászat terén, és többek között a NobelPharma AB cég értékesíti Bránemark System védjegy használatával.

Ezek a rögzítőszervek rendszerint titánból készülnek, vagy legalábbis titánbevonattal rendelkeznek, az optimális osszeointegráció elérésére. Ugyancsak e célból a felületük mikromélyedésekkel van ellátva. Egy ilyen felületi struktúrát ír le például az US-A-4330891 számú szabadalmi irat.

A legtöbb esetben és különösen a fogtechnikai applikációkkal kapcsolatban ezek a csavar alakú implantátumok axiális irányú igénybevételnek vannak kitéve, ahol a rögzítőszervek felső vége, az úgynevezett applikációs vég megfelelő távtartó elemek közbeiktatásával műfogakat vagy hidakat tart.

Az utóbbi időben ilyen csavarszerű rögzítőszerveket alkalmaznak például művi csípőízületek, lábízületek vagy kézízületek rögzítésére, mint például az US-A-5 041 139 és az US-A-5 108444 számú szabadalmi iratok ismertetése szerint, ahol a csavarok a csont hosszirányára keresztben is rögzítésre kerültek.

A találmány feladata a fent említett célokra egy olyan rögzítőszerv létrehozása, amely egyrészről mind axiális, mind keresztirányban felveszi azon terheléseket, amelyek a rögzítőszervre közvetlenül, vagy megfelelő közdarabokhoz csatlakoztatott protéziseken, művi ízületeken vagy hasonlókon keresztül hatnak, másrészről optimális módon egy szövetben előre preparált üregbe hely szerint rögzíthető, végül lehetővé teszi a közvetlen csatlakozást egy, az adott helyen szükséges protézisrészhez. Ennél a megoldásnál jelentős operációtechnikai előnyöket lehetett elérni, és a korábbiakhoz képest a szükséges csatlakozótagoknak csak egy minimumára volt szükség, miáltal jelentősen kisebb helyet kellett igénybe venni a művi szerv elhelyezéséhez.

A feladat találmány szerinti megoldása testszövetekben eszközölt implantációhoz egy előnyösen körszimmetrikusan kialakított, szövetbarát anyagból álló rögzítőszerv protézisek, művi ízületi elemek rögzítésére, ahol a rögzítőszerv a felső végétől kiinduló és a bevezetővégéig nyúló külső menettel rendelkezik, és ahol a rögzítőszerv palástfelülete a bevezetővégtől távközzel, legalább egy horonnyal vagy nyílással van ellátva.

A rögzítőszerv ezen kiviteli alakjával első ízben sikerült olyan előfeltételeket teremteni, ahol a protézisrészek a rögzítőszervet főleg hosszirányára merőlegesen terhelik, miáltal a rögzítőszerv szilárdsága első ízben van keresztirányban optimálisan kihasználva. Egyidejűleg ezzel jelentős operációtechnikai egyszerűsítéseket lehetett bevezetni, mert az ezen a módon kiképzett csavarszerű rögzítőszerv mind axiális irányban, mind a hosszirányára merőlegesen terhelhető, és ezen terhelések esetében alkalmazható. Ebből kifolyólag a rögzítőszerv az érintett ízületi csatlakozáshoz rendkívül közel helyezhető el.

A találmány egy előnyös kiviteli alakjánál az említett horony a rögzítőszervnek a szövetbe való behelyezésénél és annak a szövettel való osszeointegrációjánál egy, a rögzítőszervből eltávolítható fedőléccel van lezárva. Ezáltal például egy protézis részére kialakított tartóelem a rögzítőszervnek a szövetben való rögződését követően az említett fedőléccel könnyen kicserélhető oly módon, hogy a protézistartó elem a fedőléc eltávolítása után a horonyba bevezethető.

A szóban forgó horony a rögzítőszervbe célszerűen bemarással készíthető el úgy, hogy ezen horony határolóélei az eltávolítható fedőléc rögzítésére szolgálnak.

A találmány szerinti kiviteli alak esetében a rögzítőszerv egy belső furattal van ellátva, amely belső furat a rögzítőszerv felső végétől indul, és hosszirányban, a bevezetővég irányában van kialakítva, és a horonnyal kapcsolatban áll. A furat hossza a horony hosszával lényegében megegyezik, vagy valamivel hosszabb, mint a horony.

A fedőléc a horonyba való betoláshoz célszerűen legalább egy axiális irányú kiemelkedéssel rendelkezik, és lefedi a hornyot a belső furatot legalább részben kitöltő, menesztő által szabadon hagyott szakaszon.

Célszerű, ha a menesztőnek az a része, amely a rögzítőszervből, pontosabban a horonyból kinyúlik, közdarabként van kiképezve, a protézistag vagy a művi ízületi komponens részére.

Ezzel a kiviteli alakkal a csavar alakú rögzítőszervnek egy lényegesen egyszerűbb hely szerinti rögzítése valósítható meg a csontszövetben előzetesen kipreparált üregben, ahol a menesztő mindössze a rögzítőszerv becsavarásánál, annak hely szerinti rögzítésére kerül alkalmazásra.

Ennél az előnyös kiviteli alaknál a menesztő a belső furatból kivehető, azután, hogy a rögzítőszerv a környező szövettel osszeointegrálttá válik, és kicserélhető egy, a protézistag részére kialakított tartóelemmel, amely a menesztőhöz hasonlóan van kiképezve, ezáltal annak betolásakor mind a hornyot, mind a belső furat egy részét kitölti.

Egy további kiviteli alak esetében a horony hosszirányára merőleges oldalmélyedésekkel van ellátva a menesztő hely szerinti rögzítéséhez, vagy a horonyba behelyezhető protézistag részére kialakított tartóelem hely szerinti rögzítéséhez.

Célszerűen a menesztő, a rögzítőszervnek a szövetbe való bevezetését követően, egy hasonlóan kiképzett tartóelemre kicserélhető, ahol a tartóelem az alaplapon kialakított kiemelkedéssel rendelkezik egy protézistag vagy hasonló rögzítésére.

A tartóelem rögzítésére különböző megoldások alakíthatók ki, amelyeket a leírás során a későbbiekben ismertetünk.

A találmány tárgya továbbá egy rögzítőkészülék, amelynek eleme a fentiekben ismertetett rögzítőszerv,

HU 216 754 Β és amely rögzítőkészülék előnyösen ízületek, úgymint láb-, csípő-, karízületek rekonstrukciójánál alkalmazható.

Ez a rögzítőkészülék alkalmas ízületi protézisnek vagy hasonló protézistagoknak csontszövetbe való rögzítésére, ahol a készülék legalább egy, a szövetbe való implantációra alkalmas, előnyösen körszimmetrikusan kialakított és szövetbarát anyagból álló rögzítőszervvel rendelkezik, továbbá ahol a rögzítőszerv a felső végétől kiinduló és a bevezetővég irányába kiképzett külső menettel rendelkezik, és amely készülékre jellemző, hogy a rögzítőszerv legalább egy, a menetes palástfelületén a bevezetővégtől távközzel kialakított horonnyal vagy nyílással van ellátva, és becsavarásához egy, az ízület mellett az ízület tengelyével vagy az ízületi síkkal párhuzamos furat van a csontszövetben kiképezve, és a rögzítőszerv a horony vagy a nyílás fölött elhelyezkedő, a művi ízületrész részére kialakított tartóelem oldható befogadására van kiképezve.

Egy alkalmas kiviteli alak szerint a találmány szerinti rögzítőkészülék rendelkezhet két vagy több rögzítőszervvel, továbbá az implantátumtest részére két vagy több csatlakoztatószervvel.

A találmányt a továbbiakban kiviteli példák kapcsán, a rajzok alapján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzokon az

1. ábra a találmány szerinti rögzítőszerv egy kiviteli alakjának perspektivikus ábrázolása, a

2. ábra a találmány egy másik kiviteli alakja szerinti rögzítőszerv perspektivikusan ábrázolva, a 3-6. ábra a találmány szerinti takarólécek különböző kiviteli alakjai, perspektivikusan ábrázolva, a hozzájuk tartozó, metszetben ábrázolt rögzítőszervekkel, a

7. ábra a rögzítőszerv egy harmadik kiviteli alakja perspektivikusan ábrázolva, a

8. ábra menesztő, perspektivikusan ábrázolva, a

9. ábra protézistartó, perspektivikus ábrázolásban, a

10. ábra egy rögzítőszerv szétszerelt állapotban, perspektivikus ábrázolásban, egy hozzá tartozó menesztővel, a 7. ábra szerint egy zárósapkával, ez utóbbi részben metszetben ábrázolva, a

11. ábra a rögzítőszerv végének lezárására szolgáló különböző zárócsavarok metszetben, a

12. ábra a találmány szerinti rögzítőszerv szétszerelt állapotban, perspektivikusan ábrázolva, tartóelemmel, a

13-14. ábra a 10. ábra szerinti megoldás továbbfejlesztett változata szétszerelt állapotban, illetve összeszerelve, metszetben, a

15. ábra a találmány szerinti rögzítőszerv hosszmetszete egy behelyezett tartóelemmel, a

16-17. ábra a 15. ábra szerinti megoldás B - B sík menti metszetei, ahol a 17. ábra szemlélteti, amint a tartóelem ékhatás segítségével rögzíthető, a

18. ábra három alternatív megoldás a tartóelem hely szerinti rögzítésére a rögzítőszerv hornyában, a

19. ábra a tartóelem rögzítésének 18. ábra szerinti szemléltetése, itt perspektivikusan, szétszerelten ábrázolva, a

20. ábra a rögzítőszerv egy további kiviteli alakjának hosszmetszete, a hozzá tartozó tartóelemmel, a

21. ábra a 20. ábra A-A sík menti metszete, a

22. ábra egy művi bokaízület perspektivikus ábrázolása két találmány szerinti, a táluszban, illetve a tibiában való rögzítésre szolgáló rögzítőkészülékkel, ahol a négy közül csak egy rögzítőszerv van ábrázolva, a

23. ábra a 22. ábrán szemléltetett művi bokaízület függőleges metszete, amely mind a négy rögzítőszervet szemlélteti, mindazonáltal elhagyva a táluszgolyóstagnak, illetve a tibiacsészeelemnek a megfelelő implantátumtesthez illeszkedő elemeit, a

24. ábra a tibiacsésze-elem a 22. ábra szerinti nézetben, a

25. ábra a tibia-implantátumtest a 22. ábra szerinti nézetben, a

26. ábra a 24. ábra szerinti tibiacsésze-elem metszetben, (a 30. ábra A-A síkjában függőlegesen metszve), a

27. ábra a táluszgolyóstag a 22. ábra szerinti nézetben, a

28. ábra a tálusz-implantátumtest perspektivikusan ábrázolva, felül a táluszgolyóstag felé forduló nyitott felével, a

29. ábra rögzítőszerv (lásd felhelyezetten a 23. ábrán), ahol a hosszirányú horony került szemléltetésre, a

30. ábra egy fedőlemezzel ellátott, 25. ábra szerinti tibia-implantátumtest, a

31. ábra egy fedőlemezzel ellátott, 28. ábra szerinti tálusz-implantátumtest, a

32. ábra a tibia-implantátumtest fedőlemeze metszetben, a 30. ábrán szemléltetett A-A vonalra fektetett függőleges sík mentén, és a

33a-f. ábra egy bokaízület helyettesítését szemlélteti a találmány szerint rögzített művi ízülettel.

Az 1. ábra a találmány szerinti rögzítőszerv egy kiviteli alakját ábrázolja.

Az 1 rögzítőszerv egy csavar alakú, körszimmetrikus test, 2 külső menettel, amely a hengeres test két vége között van kiképezve. A csavar egyik vége kúposán valamelyest elvékonyodik, és a továbbiakban 3 bevezetővégként szerepel, azaz a csavar ezzel a végével kerül a szövetben előre elkészített furatba becsavarásra, ahol a furat átmérője kisebb, mint a csavar külső átmérője. A csavar másik végét 4 felső végként jelöljük.

Az 1. ábrán szemléltetett 1 rögzítőszerv egy, a 4 felső végtől induló 8 belső furattal és palástfelületén egy rés alakú 5a nyílással rendelkezik, amely megfelelő módon egy 6a fedőléccel le van zárva, amely alkalmas módon oldhatóan az 5a nyílás határolóélein van rögzítve. Az 1 rögzítőszerv becsavarásakor egy, a szövetben előzetesen kialakított furat zárja a 6a fedőlécet, és ezáltal az 5 a nyílást. A fedőléc - amint ez a továbbiakban közelebbről ismertetésre kerül - a későbbiekben könnyen eltávolítható, és ezzel lehetővé válik megfelelő közdarabok alkalmazásával protézisek felhelyezése. Az ábrán szemléltetett 5a nyílás kialakítható a hengeres test

HU 216 754 Β tengelyére szöget bezáróan, előnyösen derékszögben is. Egy ilyen 5 a nyílással, amely legelőnyösebben a rögzítőszerv hosszának felénél van kialakítva, a rögzítőszerv keresztirányú megterhelése is elérhető.

A 2. ábra szerint a rés alakú nyílás helyett az 1 rögzítőszerv egy, a 4 felső végtől induló és a 3 bevezetővég felé haladó 5 horonnyal van ellátva, ahol az 5 horony a csavarnak a szövetbe való behelyezésekor egy oldható fedőléccel van kitöltve.

A 3-6. ábrákon az ilyen 6 fedőlécek különböző alkalmas kiviteli alakjai kerültek szemléltetésre, ahol a 6 fedőlécek különböző profillal rendelkeznek, és ahol az 5 hornyok a 6 fedőlécek könnyű betolhatóságát és rögzítését biztosító profilokkal vannak kiképezve. A 6 fedőlécek 7 felső felülete valamelyest le van kerekítve, miáltal egy természetes átmenet alakul ki a szomszédos 2 külső menethez. A 6 fedőlécek 3-6. ábrák szerinti kialakítása és a hozzájuk tartozó profilos 5 hornyok a 6 fedőlécek jó rögzítését biztosítják az 5 hornyokban. Természetesen lehetséges a 6 fedőlécet másképpen is kialakítani - a 2. ábrán példaképpen szemléltetett paralelogramma keresztmetszetű 5 horonyba való beilleszthető módon például sík oldallapokkal és sík fenéklappal.

A 6 fedőlécnek előnyösen ki kell töltenie az egész 5 hornyot, azaz az 5 horonnyal azonos hosszúságúnak kell lennie annak érdekében, hogy az 1 rögzítőszerv betokosodása során a szövet benövése az 5 horony belső terébe eredményesen megakadályozható legyen.

A csavar alakú 1 rögzítőszerv célszerűen titánból készül, vagy legalábbis titánréteggel van bevonva. Célszerű továbbá az 1 rögzítőszerv felületét a szövettel való osszeointegráció elérésére mikromélyedésekkel, melyeknek átmérője 10-10 000 nm között van, és adott esetben 1-20 μιη átmérőjű makromélyedésekkel ellátni. Titánfelületeknek ilyen felületi kiképzésére különböző technológiai eljárások ismeretesek.

A fedőléceket előnyösen olyan anyagból kell kiképezni, amely nem rögzítődik a szövetben, így például kialakíthatók egy erre a célra alkalmas műanyagból vagy tükörsimára polírozott fémszalagból, amely példaképpen készülhet titánból is.

A találmány alapgondolata az, hogy az 1 rögzítőszervben kialakított 5 horony vagy 5 a nyílás a szövetben előre kiképzett szervbe való behelyezéskor egy eltávolítható 6, 6a fedőléccel takarva van, miáltal a szövet benövése a horonyba megakadályozható, és a fedőléc egy későbbi fázisban eltávolítható, és az ily módon szabaddá váló horonyba egy, a protézistag rögzítéséhez szükséges tartóelem, protézisek csatlakozóeleme és hasonlók behelyezhetők.

A 7-11. ábrák az 1-6. ábrákon szemléltetett alapelv továbbfejlesztését mutatják be. Amint a 7. ábrából kitűnik, az 1 rögzítőszerv a 4 felső végtől kiinduló 8 belső furattal rendelkezik, amely az 5 horonnyal kapcsolatban van, és célszerűen valamivel hosszabb, mint az 5 horony. A kúposán elvékonyodó 3 bevezetővég célszerűen ugyancsak egy, ettől a végtől kiinduló 10 belső furattal, valamint a 3 bevezetővégtől induló 9 bevágással van ellátva, ahol ezen utóbbi az 1 rögzítőelemnek a szövetben előkészített furatba való becsavarását könnyíti meg azáltal, hogy a 9 bevágás 11 vágóélekkel van kiképezve. A 8 és 10 belső furatok azonban nem állnak egymással kapcsolatban. A 8 belső furat 12 nyílásokkal van ellátva, amelyek az 1 rögzítőszerv 2 külső menetének külső felületébe torkollnak. Ezek a 12 nyílások növekedést elősegítő vagy gyulladásgátló anyagok bevezetésére szolgálnak, mely anyagokat a szövet és a 2 külső menet között lévő üreges térbe vezethetünk be.

A 8. ábra egy 13 menesztőt szemléltet, amely ezen kiviteli alakjában az 1 rögzítőszerv 8 belső furatába helyezhető be, és kialakításánál fogva egyidejűleg az 5 hornyot is kitölti, minthogy a 13 menesztő palástfelületén egy, az 5 horony méreteinek megfelelő retesszerű 14 kiemelkedés van kiképezve. A 13 menesztő elülső végén egy kereszt alakú 15 hasíték van kialakítva, amely lehetővé teszi, hogy egy alkalmas, nem ábrázolt eszközzel a csavar alakú 1 rögzítőszerv könnyen és ellenőrizhető módon a kívánt helyen rögzíthető, illetve a szövetbe az előzőleg kialakított furatba becsavarható legyen. A retesszerű 14 kiemelkedés útján a 13 menesztő és az 1 rögzítőszerv között kényszerkapcsolat alakul ki, mellyel az 1 rögzítőszerv forgatása, ennek megfelelően becsavarása lehetővé válik.

A 9. ábra egy 16 tartóelemet szemléltet, amely a 8 belső furatba és az 5 horonyba behelyezhető, azután, hogy a 13 menesztőt az 1 rögzítőszervnek a szövettel való osszeointegrációja után a 8 belső furatból eltávolítottuk. Ez esetben a 16 tartó lényegében azonos formájú, mint a 13 menesztő, azzal a különbséggel, hogy a 14 kiemelkedésen egy 17 alaplap van kialakítva, a protézisrészek rögzítésére.

A 10. ábra a 7. ábrán szemléltetett 1 rögzítőszerv egy részét ábrázolja az 5 horonnyal és a 8 belső furattal, valamint az ezekbe illeszkedő, a 9. ábrán szemléltetett 16 tartóelemmel, amely tartóelem a 8 belső furatba, illetve az 5 horonyba behelyezhető. Az ábra szemléltet továbbá még egy kereszt alakú 15 hasítékkal ellátott zárócsavart, amely az 1 rögzítőszerv 4 felső végére való rácsavarásnál a 16 tartóelem rögzítését biztosítja.

All. ábra a 18 zárócsavar segítségével elérhető különböző lezárásokat szemléltet, ahol a 18 zárócsavar egy külső vagy egy 20 belső menet segítségével rögzíthető. A 13 menesztő vagy a 16 tartóelem ilyen rögzítése elérhető akár egy egyszerű hemyócsavarral, amelyet becsavart helyzetében pontozóbeütéssel rögzíthetünk.

A 12. ábra perspektivikusan ábrázolva egy szétszerelt állapotot mutat, ahol a 16 tartóelem egy 21 átmenőfurattal van ellátva, amely furatba egy 22 fejes csap helyezhető be, amelynek 23 menetes szakasza a 8 belső furat végén kialakított 24 menetbe csavarható be.

A 13. ábrán szemléltetett kiviteli alak esetében a 22 fejes csap szára csaknem teljes hosszában 25 menettel van ellátva, ahol ez a 25 menet aló tartóelem 21 átmenőfuratában kialakított 26 belső menetbe csavarható be. Ezáltal a 16 tartóelemnek az 5 horonyban való egyszerű módon és egzakt helyen való rögzítése lehetővé válik. A 14. ábra a 13. ábrán szemléltetett készüléket összeszerelt állapotban szemlélteti.

A 15., 16. és 17. ábra a 16 tartóelem hely szerinti rögzítésének további variánsait mutatja, amely megol4

HU 216 754 Β dások a 16 tartóelemnek az 5 horony hosszirányába való finombeállítására szolgálnak. Ebből a célból a 8 belső furatban elhelyezkedő 28 tartórúd, amely a 8 belső furatot csak részben tölti ki, a felső felületén legalábbis szakaszosan 29, 30 kiemelkedésekkel rendelkezik, amelyek a 8 belső furat 31, 32 beszúrásaiba illeszthetők. Ennél a megoldásnál célszerű, ha a 3 bevezetővég irányában a 28 tartórúd 33 végszakasza kúpfelületnek megfelelően van kiképezve, ami lehetővé teszi, hogy a 28 tartórúd ezen 33 végszakasza a 8 belső furat fenekén kiképzett 34 kúpfelületnek nekifeküdjék. Ezen a módon a 16 tartóelem a 28 tartórúdhoz illeszkedő 36 ék alakú elemmel a pontvonallal rajzolt 35 jelölt helyzetekben könnyen rögzíthető, ahol a 29, 30 kiemelkedések a megfelelő 31,32 beszúrásokhoz vannak szorítva.

A 16 tartóelem hely szerinti rögzítése így azáltal érhető el, hogy a 8 belső furatban lévő 28 tartórúd amint ezt a 16. ábra szemlélteti - a 8 belső furatnak csak egy részét tölti ki, miáltal egy optimális finombeállítás azáltal érhető el, hogy a 17. ábrán szemléltetett 36 ék alakú elemet a 28 tartórúd által a 8 belső furat nem kitöltött, alsó 37 üreges terébe betoljuk.

A rajzokon nem ábrázolt változat szerint a 16 tartóelem hely szerinti rögzítése az 5 horonyban megfelelő távtartó darabokkal is megoldható, amelyeket a 8 belső furatba a 16 tartóelem elé és mögé helyezünk el, ahol a 16 tartóelem rövidebbre van kiképezve, mint a normál esetben. A 16 tartóelemnek ilyen rövidebb kiképzését a

17. ábrán látható kiviteli alak szemlélteti.

A 18. ábrán a 16 tartóelem hely szerinti rögzítésének néhány további kiviteli alakja látható, sematikus ábrázolásban. Amint ebből az ábrából kitűnik, a 28 tartórúd különböző módon kiképzett, a 28 tartórúd palástfelületéből előreálló 38 kiemelkedésekkel rendelkezhet, amelyek az 5 horony hosszanti oldalán kiképzett 39 bemélyedésekbe illeszthetők.

A 19. ábrán szemléltetett kiviteli alak esetében a 28 tartórúdból kiálló és az 5 hornyot legalább részben kitöltő retesszerű elem olyan 38 kiemelkedésekkel van ellátva, amelyek az 5 horony hosszirányú oldallapjában kiképzett 39 bemélyedésekbe illeszthetők.

A 20. és 21. ábrán szemléltetett kiviteli alak esetében az 5 horony eredetileg egy valamelyest flexibilis, viszonylag vékony, szalag alakú 6 fedőléccel van letakarva, amelyet a 16 tartóelem behelyezése előtt nem kell eltávolítani. Ez esetben a 16 tartóelem 28 tartórúdjának elülső része egy 39a ferde síkkal van kiképezve, miáltal a 16 tartóelemnek a 8 belső furatba való behelyezésekor a 6 fedőléc automatikusan a 8 belső furat irányába hajlik meg. Ennél a megoldásnál a 28 tartórúd célszerűen csak a 8 furatnak a felső, az 5 horony közelében fekvő részét tölti ki.

Ezáltal a 6 fedőléc 40 lehajtott része a szabad 40a üreges térben foglal helyet. Ezzel a kiviteli alakkal a 16 tartóelem indirekt, hely szerinti rögzítése érhető el, az 5 horony kihasználatlan része pedig a 6 fedőléccel van lefedve.

A 22. és 23. ábra egy művi bokaízületet szemléltet perspektivikusan alulról ábrázolva. A bokaízület egy fényesre polírozott ötvözött titánból (TÍ6A14V) készült 41 táluszgolyóstagból, egy HD-polietilénből előállított 42 tibiacsésze-elemből, egy, a 41 táluszgolyóstaghoz csatlakozó 43 tálusz-implantátumtestből és egy, a 42 tibiacsésze-elemhez csatlakozó 44 tibia-implantátumtestből áll. A 22. és 23. ábrán a 41-44 tagok „egyenes” vagy „nyújtott” helyzetben vannak szemléltetve, azaz a 43 tálusz-implantátumtest és a 44 tibiaimplantátumtest egymáshoz képest legtávolabbi állapotában. Ebben a helyzetben a 41-44 tagok az átmenőén elrendezett S-S ízületi tengely körül központosán helyezkednek el. A 42 tibiacsésze-elem a 41 táluszgolyóstag felé fordított oldalán egy szférikus gömbsüvegként van kialakítva, egy 130°-os a gömbsüvegszöggel, amelybe egy úgynevezett 51 táluszgolyó illeszkedik (27. ábra). Az 51 táluszgolyó alakkongruens egy negatív szférikus kiképzésű, gömbsüveg alakú mélyedéssel, az úgynevezett 61 tibiacsészével (24. ábra), amely a 42 tibiacsésze-elemben van kialakítva. Szerelt állapotban a művi bokaízületben az 51 táluszgolyó a 61 tibiacsészére támaszkodik, és eközben szabadon mozgatható.

A 42 tibiacsésze-elem paralelepipedon alakú kvadratikus test a sarkain lekerekített alakkal. A 42 tibiacsésze-elemnek a 61 tibiacsészével szemben fekvő lapja alakkongruens a 44 tibia-implantátumtestnek a csukló felé forduló oldalával (25. ábra).

A 44 tibia-implantátumtest alakja egy alacsony paralelepipedonnak felel meg, melynek kvadratikus keresztmetszete megfelel a 42 tibiacsésze-elem keresztmetszetének, hasonlóképpen lekerekített sarkokkal úgy, hogy a 42 tibiacsésze-elem 64 oldallapjai és a 44 tibia-implantátumtest 85 oldallapjai azonos síkokban fekszenek, és egymáshoz folyamatosan csatlakoznak. A 44 tibia-implantátumtestnek a 42 tibiacsésze-elemhez csatlakozó oldala egy közel négyszögletes mélyedéssel van kialakítva, mely mélyedés sarkai le vannak kerekítve, amely mélyedés sík 81 alaplappal és valamelyest befelé hajló belső falakkal van kiképezve.

A 81 alaplap és a mélyedés körüli fal két szemben lévő oldala egy, a 81 alaplapra merőleges négyszög keresztmetszetű bevágással van ellátva, amely a mélyedés szemben fekvő két fala felső 83 határolófelületének külső éléig fut ki, és amely - amint ez a bevágás 84 oldalfalán látható - körszegmens alakú.

Szerelt állapotban a 42 tibiacsésze-elem a 44 tibiaimplantátumtesten fekszik oly módon, hogy a lépcsőzetet képező 65 szegély (26. ábra) az oldalfalak lapos 83 határolófelületén, a 67 alsó felület a 81 alaplapon, és a 67 alsó felület irányában enyhén hajló 66 lépcsőfal a mélyedés azonos irányban hajló 82 belső falán fekszik fel. Az oldalnézetben félhold alakú 68 borda a 67 alsó felületet két azonos, lényegében négyszög alakú szakaszra osztja. Ez a 68 borda a 67 alsó felületből emelkedik ki, és alakját illetően beilleszthetően megfelel a 44 tibia-implantátumtestben kiképzett bevágásnak. A 44 tibia-implantátumtest körbefutó falának 83 határolófelülete, és a körszelet alakú kivágás középpontja közötti távolság nagyobb, mint a 44 tibiaimplantátumtest magassága, amely kialakítás megvaló5

HU 216 754 Β sítható azáltal, hogy egy félkör keresztmetszetű, a 44 tibia-implantátumtesttel egy darabból kialakított 88 középborda van a 44 tibia-implantátumtesten elrendezve, amely a 44 tibia-implantátumtest anyagvastagságát az említett bevágás szakaszán megnöveli. A 88 középborda a 44 tibia-implantátumtest két szemben lévő 85 oldallapjával párhuzamosan fut, és hosszúsága azonos a másik két oldallap közötti távolsággal. A 88 középborda két végén egy-egy rövid, nem átmenőfurattal van ellátva abból a célból, hogy ezekbe a furatokba egy szerszám vagy hasonló eszköz legyen behelyezhető.

A 88 középbordával párhuzamosan a 44 tibia-implantátumtest két oldalán, azzal egy darabból két 86 oldalsó borda van kiképezve. A 86 oldalsó bordák, melyeknek magassága nagyobb, mint a 88 középbordáé, teljes hosszukban egy keskenyebb 862 bordalábazattal, és egy szélesebb 861 bordafejjel vannak kialakítva, amely 861 bordafej a 86 oldalsó borda hossztengelyére merőleges keresztmetszetben körszelet alakú, egy több, mint 270°-os szegmensszöggel. A 861 bordafejek mindkét végén középponti 863 furatok vannak elrendezve, melyek belső menettel vannak ellátva.

A 28. ábrán látható 43 tálusz-implantátumtest kis magasságú, hengeres alakú test, amely egy 71 fenéklappal és egy külső és 72 belső palástfelülettel, valamint egy gyűrű alakú, sík 73 palástperemmel rendelkező körbefutó fallal van kiképezve. A 72 belső palástfelület fala enyhén a 71 fenéklap felé hajlik, azaz a 72 belső palástfelület csonka kúp alakú. A külső palástfelületen egymáshoz képest 90°-kal szimmetrikusan elrendezett 78 síkfelületű szakaszok vannak kialakítva. A 71 fenéklap két 74, 75 furattal van ellátva, amelyek egy, a 71 fenéklappal egy darabból kiképzett 77 középbordában folytatódnak, amely 77 középborda két, egymással szemben fekvő 78 síkfelületű szakasz középvonalán halad keresztül, és hossza azonos a két 78 síkfelületű szakasz közötti távolsággal. A 77 középborda mindkét végén nem átmenő 771 furatokkal van ellátva.

A 43 tálusz-implantátumtest 77 középbordájával párhuzamosan és annak két oldalán a 43 tálusz-implantátumtesttel egy darabból kialakított két 76 oldalsó borda van elrendezve. A 76 oldalsó bordák magasabbak, mint a 77 középborda, és teljes hosszukban egy keskenyebb 762 bordalábazattal és egy szélesebb 761 bordafejjel rendelkeznek, amely 761 bordafej a 76 oldalsó borda hossztengelyére merőlegesen körszelet alakú, mintegy 270°-os szegmensszöggel. A 761 bordafejek mindkét végének középpontjában 763 furatok vannak kialakítva, melyek belső menettel vannak ellátva szerszámok vagy hasonló eszközök befogadására.

A 27. ábrán látható 41 táluszgolyóstag kis magasságú hengeres test, amely az 51 táluszgolyóval egy darabból van kiképezve, amely 51 táluszgolyó az 52 hengerpalásthoz csatlakozik. Az 52 hengerpalást két diametrálisan egymással szemben fekvő 59 síkfelületű szakasszal rendelkezik, egy 53 gyűrű alakú peremmel zárul, az 53 gyűrű alakú perem egy kúpos felülettel folytatódik, mely kúpos felület 54 palástja enyhén befelé hajlik. Ezt a kúpos felületet egy kör alakú, sík 55 felső felület zárja le, amelyen két, egy átmérőn elrendezett 57, 58 csap helyezkedik el, amelyek szabad végeik irányában elkeskenyedő kúpok, és amelyek közül az egyik 57 csap az 55 felső felület középpontjában van elrendezve. Az 52 hengerpaláston kialakított 59 síkfelületű szakaszok párhuzamosak az 57, 58 csapok középpontján áthaladó átmérővel.

Szerelt állapotban a 41 táluszgolyóstag a 43 táluszimplantátumtesten fekszik oly módon, hogy a 41 táluszgolyóstag körbefutó lépcsőt képező 53 gyűrű alakú pereme a 73 palástperemen, az 55 felső felület a 71 fenéklapon, a kúpos felület 54 palástja az azonosan kúpos 72 belső palástfelületen fekszik fel. A 43 táluszimplantátumtest 71 fenéklapjában két nem átmenő, hengeres 74, 75 furat van kiképezve, melyeknek helye és méretei 41 táluszgolyóstag enyhén kúpos 57, 58 csapjainak felelnek meg. A 74, 75 furatok nem haladnak át a viszonylag vékony 71 fenéklapon, minthogy egy keresztmetszetében félkör alakú, a 43 tálusz-implantátumtest 71 fenéklapjának külső oldalával egy darabból kialakított 77 középborda a 71 fenéklap anyagvastagságát az említett furatok szakaszán megvastagítja. A 77 középborda mindkét végén rövid belső menettel ellátott 771 furattal rendelkezik, és a 77 középborda hosszúsága megegyezik a 43 tálusz-implantátumtest külső palástfelületén egymással szemben kialakított 78 síkfelületű szakaszok közötti távolsággal.

A 43 tálusz-implantátumtest 77 középbordájával párhuzamosan és annak mindkét oldalán két 76 oldalsó borda van ebendezve, amelyek a 43 tálusz-implantátumtesttel egy darabból vannak kiképezve. A 76 oldalsó bordák, amelyek szemben a 77 középbordával a 71 fenéklap külső oldalain túlnyúlnak, teljes hosszúságukban egy keskenyebb 762 bordalábazattal és egy szélesebb 761 bordafejjel rendelkeznek, amely a 76 oldalsó borda hossztengelyére merőleges keresztmetszetben körszelet alakú egy körülbelül 270°-os szegmensszöggel. A 761 bordafejek mindkét végén 763 furatok vannak kiképezve, melyek belső menettel vannak ellátva. A 78 síkfelületű szakaszok síkokat határoznak meg, amelyek érintősíkjai a megfelelő oldalon fekvő, a 761 bordafej által meghatározott hengernek.

A 43 tálusz-implantátumtest és a 44 tibia-implantátumtest mélyedései a 41 táluszgolyóstag, illetve a 42 tibiacsésze-elem irányában egy-egy, a 30., illetve 31. ábrán látható 79, 87 fedőlemezzel lezárhatóak. A felhelyezett 79 fedőlemez teljes mértékben lefedi a 41 tálusz-golyóstag befogadására szolgáló nyílást, és kontúrja azonos a 73 palástperem kontúrjával. A 79 fedőlemez két, nem átmenő 791 furattal van kiképezve, mely 791 furatok a szerelésnél és a szétszerelésnél szerszámok behelyezésére szolgálnak. A 79 fedőlemez nem ábrázolt belső része megfelel a 27. ábrán szemléltetett 41 táluszgolyóstag belső részének, amely a szerelést követően a 43 táluszimplantátumtest belső felén felfekszik. Ennek megfelelően a 79 fedőlemez ugyanazon 53,54, 55, 57 és 58 tagelemekkel van kiképezve, mint a 43 tálusz-implantátumtest.

Hasonló módon védi a felhelyezett 87 fedőlemez a 44 tibia-implantátumtest mélyedését, amint ezt a 30. ábra mutatja. A 87 redőlemezben kiképzett, nem átmenő két

HU 216 754 Β

871 furat szerszámok behelyezéséire szolgál. A 32. ábra a 41 tibiacsésze-elem lefedésére szolgáló 87 fedőlemezt szemlélteti metszetben. A 87 fedőlemez vékony 875 gyűrűs pereme a 44 tibia-implantátumtest peremének 83 határolófelületén fekszik fel. A 87 fedőlemez 876 középső részének vastagsága lényegében megfelel a 44 tibia-implantátumtestben kialakított mélyedés mélységének. A 87 fedőlemez belső oldalán három, oldalnézetben félhold alakú 872, 873 és 874 borda van kiképezve oly módon, hogy azok a 44 tibia-implantátumtest 81 alaplapjában kialakított körszelet alakú bevágásba illeszkedjenek. A külső 872 és 874 bordák vékonyra, s ebből következően rugózóan vannak kiképezve, annak érdekében, hogy ezek a bordák a 87 fedőlemezt rögzítsék.

A 43 tálusz-implantátumtest, illetve a 44 tibiaimplantátumtest hosszirányában futó, henger alakú 761 és 861 bordafejek a belső furattal és külső menettel ellátott 45 rögzítőszervbe bevezethetők, ahol a 45 rögzítőszerv egy, a hosszirányában fütó, nyitott 91 hasítékkal van ellátva (29. ábra), amelynek szélessége nagyobb, mint a 762, illetve a 862 bordalábazat szélessége, és amelynek nyitott vége mint bevezetővég definiálható. A 22. ábra egy 1 rögzítőszervet szemléltet, amelybe a 43 tálusz-implantátumtest 76 oldalsó bordája be van vezetve. Az 1 rögzítőszerv belső furata (29. ábra) nem átmenőfürat, hanem egy körülbelül két menetmagasságnak megfelelő vastagságú 96 fallal egy hosszabb és egy rövidebb szakaszra van osztva; és az 1 rögzítőszerv külső menete a 96 fal szakaszán nincs megszakítva. A 91 hasíték ugyanolyan hosszú, mint a belső furat hosszabb szakasza, míg a belső furat rövidebb szakaszán egy kúposán elvékonyodó 95 szakasszal rendelkező bevezetővégen három szimmetrikusan elrendezett, az 1 rögzítőszerv hosszirányában kiképzett, nyitott 94 hasíték van kialakítva. Az 1 rögzítőszerv külső menete önvágó. Az 1 rögzítőszerv bevezetővége egy rövid 97 belső menettel van ellátva.

A továbbiakban egy alkalmas kiviteli alak kapcsán egy sérült bokaízületnek a találmány szerinti rögzítőszervvel való rekonstrukcióját ismertetjük a 33a-33f. ábrák kapcsán.

A 33a-33f. ábrák egy láb hátsó részét szemléltetik a bokaízülettel mediális nézetben, ahol a 101 tálusz, 102 tibia, a 103 sarokcsont és a 104 lábfejcsont van ábrázolva. A műtét során a 101 táluszt, a 102 tibia disztális végét, valamint a 103 sarokcsont felső részét szabaddá teszik, és egy sablon segítségével a négy + jellel markírozott pontot megjelölik, mely pontok egy négyszög sarkainak felelnek meg. Ezeken a pontokon négy merőleges 107 furatot készítenek (mediálisan/laterálisan), amint ezt a 33b. ábra szemlélteti. A 107 furatokat az 1 rögzítőszerv hosszának megfelelően készítik el. Ezt követően a 101 táluszban, valamint a 102 tibiában a 107 füratokból kiindulva kipreparálják a 105 és 106 üregeket. Ezeket a 105 és 106 üregeket úgy alakítják ki, hogy azok kontúrjai megfeleljenek a 43 tálusz-implantátumtest 76 oldalsó, illetve 77 középbordáinak, illetve a 44 tibia-implantátumtest 86 oldalsó, illetve 88 középbordáinak. A 107 furatokat olyan átmérővel kell elkészíteni, hogy azokba az önvágó rögzítőszerv becsavarható legyen. A becsavarás a 33c. ábrán szemléltetett eredményre vezet, nevezetesen a becsavarást úgy kell befejezni, hogy az 1 rögzítőszerv a megfelelő becsavarási hosszt elérje, ahol is a 91 hasítékoknak úgy kell elhelyezkedniük, hogy azok a 101 tálusztól a 102 tibia felé, egymás felé nézzenek.

Ezt követően a 43 tálusz-implantátumtest a 79 fedőlemezzel, valamint a 44 tibia-implantátumtest a 87 fedőlemezzel az 1 rögzítőszerv 91 hasítékaiba, illetve a 101 táluszban és a 102 tibiában kipreparált 105,106 üregekbe betolásra kerül. A bevezetőcsapok nem ábrázolt távtartó csavarok segítségével kerülnek beállításra, ahol ezen utóbbiak a 763, 863 furatokban a 76, 86 oldalsó bordák laterálisán elhelyezkedő végeire helyezhetők be, és szerelt állapotban az 1 rögzítőszerv belső 96 falának ütköznek. A 43 tálusz-implantátumtest és a 44 tibia-implantátumtest betolt helyzetükben nem ábrázolt rövid ütközőcsavarokkal kerülnek reteszelésre, ahol ezek az 1 rögzítőszerv 97 belső menetébe a 76, 86 oldalsó bordák mediális irányú végéig becsavarásra kerülnek.

Az operációs nyílást lezárják, és viszonylag rövid gyógyulási idő után a beteg a sérült bokaízületet tovább használhatja. Néhány hónap elteltével a beoperált 1 rögzítőszerv a 43 tálusz-implantátumtesttel és a 44 tibiaimplantátumtesttel implantálódik (33d. ábra), és a szövetcsontban rögzítődik. Létrejön az úgynevezett osszeointegráció. Ezt követően a beteget másodszor is megoperálják. Ekkor a 33e. ábrán a 101 tálusz, illetve a 102 tibia szaggatott vonallal jelzett 101’ és 102’ részeit a 79 és 87 fedőlemezekkel eltávolítják. Ezután a 33f. ábrának megfelelően a 41 táluszgolyóstagot és a 42 tibiacsészeelemet a 43 tálusz-implantátumtestbe, illetve a 44 tibiaimplantátumtestbe behelyezik, és az operációs nyílást lezárják.

Ezt követően a művi bokaízület a befejezett sebészeti beavatkozás után közvetlenül terhelhető. Ezzel a kétlépcsős művelettel a beteg a rögzítőszerv beépülése időszakában a sérült bokaízülettel addig is tud többékevésbé mozogni, míg a művi bokaízület véglegesen beépítésre nem kerül.

Egy művi bokaízületet a találmány szerinti megoldással oly módon is kivitelezni lehet, hogy a 33a. ábrán szemléltetett furatok iránya 90°-kal elfordításra kerül, azaz dorzálisan/anteriorálisan alakítják ki azokat. Ez esetben azonban szükségessé válik a felső táluszközéptag egy kis részének eltávolítása.

Hasonló módon lehetséges természetesen más ízületek részbeni vagy teljes pótlása. Példaképpen alkalmas a találmány szerinti rögzítőkészülék térdizületprotézisek, csípőízület-protézisek, vállízület-protézisek, könyökízület-protézisek, kézízület-protézisek rögzítésére.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Testszövetekben eszközölt implantációhoz előnyösen körszimmetrikusan kialakított, szövetbarát anyagból álló rögzítőszerv protézisek, művi ízületi elemek rögzítésére, ahol a rögzítőszerv a felső végétől

HU 216 754 Β kiinduló és a bevezetővégéig nyúló külső menettel rendelkezik, azzal jellemezve, hogy a rögzítőszerv (1) palástfelülete a bevezetővégtől (3) távközzel, legalább egy horonnyal (5) vagy nyílással (5a) van ellátva.
2. Az 1. igénypont szerinti rögzítőszerv, azzal jellemezve, hogy a horony (5) vagy nyílás (5a) a rögzítőszervnek (1) a szövet előre preparált nyílásába való behelyezésekor és az osszeointegrációs periódus alatt egy eltávolítható fedőléccel (6, 6a) le van takarva.
3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti rögzítőszerv, azzal jellemezve, hogy a horony (5) vagy nyílás (5a) a fedőléc (6, 6a) eltávolítása után egy protéziselemnek, művi ízületnek vagy ízületrésznek hely szerinti rögzítésére szolgálóan van kialakítva.
4. Az 1. igénypont szerinti rögzítőszerv, azzal jellemezve, hogy a horony (5) vagy nyílás (5a) legalább egy, a rögzítőszerv (1) felső végétől kiinduló, előnyösen axiális elrendezésű hasítékként van kiképezve, amely az előre preparált szövetbe való behelyezéskor egy, a hasítékot kitöltő, eltávolítható fedőtaggal van ellátva.
5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőszerv, azzal jellemezve, hogy a rögzítőszervbe mart horony (5) vagy nyílás (5a) oldalai a fedőléc (6, 6a) rögzítésére alkalmasan vannak kiképezve.
6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőszerv, azzal jellemezve, hogy a horony (5) vagy nyílás (5 a) a rögzítőszerv (1) felső végétől (4) kiinduló belső furatba (8) torkollik.
7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőszerv, azzal jellemezve, hogy a belső furat (8) hosszabb, mint a belé torkolló horony (5) vagy nyílás (5a).
8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőszerv, azzal jellemezve, hogy a fedőléc (6, 6a) menesztőként (13) van legalább egy axiális kiemelkedéssel (14) kialakítva, amely a belső furat (8) legalább részleges kitöltése mellett betoláskor a hornyot (5) takarja.
9. A 8. igénypont szerinti rögzítőszerv, azzal jellemezve, hogy a menesztő (13) hornyon (5) túlnyúló kiemelkedése (14) a protéziselemet tartó közdarabként van kiképezve.
10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőszerv, azzal jellemezve, hogy a horonyban (5) annak hossztengelyére előnyösen merőleges bemélyedések (39) a menesztő (13) vagy a horonyba (5) betolt, a protéziselemek felerősítésére szolgáló tartóelem (16) hely szerinti rögzítésére alkalmasan vannak kiképezve.
11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőszerv, azzal jellemezve, hogy a menesztő (13) a rögzítőelem (1) behelyezését követően egy azonos kialakítású tartóelemre (16) kicserélhetően van kiképezve, ahol a tartóelem (16) egy, a protézisrészt tartó alaplappal (17) van ellátva.
12. A 11. igénypont szerinti rögzítőszerv, azzal jellemezve, hogy a rögzítőszerv (1) felső vége (4) a belső furatba (8) bevezetett tartóelemnek (16) előnyösen hely szerinti rögzítésére is szolgáló zárócsavarral (18) lezárhatóan van kiképezve.
13. A 11. vagy 12. igénypont szerinti rögzítőszerv, azzal jellemezve, hogy a tartóelem (16) egy fejes csap (22) befogadására szolgáló furattal (21) rendelkezik, a fejes csap (22) pedig a fejjel átellenes végén menetes szakasszal (23) van ellátva, továbbá a rögzítőszerv (1) belső furatának (8) végső szakasza a fejes csap (22) menetes szakaszának (23) becsavarását biztosító menettel (24) van kiképezve.
14. A 13. igénypont szerinti rögzítőszerv, azzal jellemezve, hogy a fejes csap (22) egy, a tartóelem (16) hely szerinti rögzítését ellátó, a tartóelem (16) füratában (21) kiképzett belső menetbe (26) becsavarható menettel (25) van ellátva.
15. Az 1-14. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőszerv, azzal jellemezve, hogy a tartóelem (16) egy részével, egy tartórúddal (28) a belső furatot (8) legalább részben kitölti, ahol a tartórúd (28) felső része, legalábbis szakaszosan a tartóelem (16) hely szerinti rögzítésére szolgáló kiemelkedésekkel (29, 30) rendelkezik, melyek a belső furat beszúrásaiba (31, 32) belefekszenek.
16. Az 1-15. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőszerv, azzal jellemezve, hogy a tartóelem (16) tartórúdja (28) a belső furatot (8) csak részben tölti ki, és a tartóelemet (16) hely szerint rögzítő, ék alakú elem (36) kiemelkedésekkel (29, 30) van ellátva, amelyek a belső furat (8) megfelelő beszúrásaiba (31, 32) illeszkednek.
17. Az 1-16. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőszerv, azzal jellemezve, hogy a tartóelemnek (16) a belső furatban (8) elhelyezkedő része a tartóelemet (16) rögzítő kiemelkedésekkel (38) rendelkezik, amelyek a horony (5) hosszanti oldalán kiképzett bemélyedésekbe (39) illeszkednek.
18. Az 1-17. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőszerv, azzal jellemezve, hogy vékony, rugalmas anyagból kiképzett fedőléc (6) van a tartóelem (16) és a belső furat (8) között lévő szabad térbe, a horonyba (5) benyomva elrendezve.
19. Az 1-18. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőszerv, azzal jellemezve, hogy a rögzítőszerv (1) bevezetővége (3) kúposán el van vékonyítva, és egy vagy több, a rögzítőszerv (1) nyitott végétől induló vágóéllel (11) rendelkező bevágással (9) van ellátva.
20. Készülék ízületi protézisnek vagy hasonló protézistagoknak csontszövetbe való rögzítésére, amely készülék legalább egy, a szövetbe való implantációra alkalmas, előnyösen körszimmetrikusan kialakított és szövetbarát anyagból álló rögzítőszervvel és legalább egy, az ízületi protézis részére a kialakított tartóelemmel rendelkezik, ahol a rögzítőszerv a felső végétől kiinduló, a bevezetővég irányába kiképzett külső menettel van ellátva, azzal jellemezve, hogy a rögzítőszerv (1) legalább egy, a menetes palást felületén, a bevezetővégtől (3) távközzel kialakított és a rögzítőszerv (1) hátsó végétől kiinduló horonnyal (5) vagy nyílással (5a) rendelkezik, amelyek axiális irányban vannak elrendezve, és a rögzítőelem becsavarásakor a hornyot (5) vagy nyílást (5a) kitöltő, fedőlécként (6, 6a) kiképzett fedőelem oldható befogadásához a szövetben egy előre pre8

HU 216 754 Β páráit furat van kiképezve, továbbá a rögzítőszerv (1) közvetlenül az ízület mellett, az ízületi tengellyel vagy az ízület síkjával párhuzamosan kialakított, előre preparált furatba becsavarhatóan van kialakítva, valamint a rögzítőszerv (1) a horony (5) vagy a nyílás (5a) fölött elhelyezkedő, a művi ízületrész részére kialakított tartó elem (16) oldható befogadására alkalmasan van kiké pezve.
21. A 20. igénypont szerinti készülék, azzal jellemez 5 ve, hogy két vagy több rögzítőszervvel (1) rendelkezik.