HU216616B - Eljárás és berendezés alakos testek előállítására, valamint az eljárás szerint előállított alakos test - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya eljárás és berendezés alakős testek – különösenkőntaktlencsék – előállítására, megfelelő berendezés alakős testelőállítására, valamint az eljárás szerint, illetőleg a erendezésselelőállítőtt, illetőleg előállítható alakős test, elsősőrban őptikailencse és különösen kőntaktlencse. Az eljárás sőrán egy kétrészesszerszámba (1), aminek a főrmaürege (15) az előállítandó alakős testalakját meghatárőzza, bevisznek bemért mennyiségű őlyan anyagőt, amitalkal as energiafőrma, elsősőrban űltraibőlya fény beviteléveltérhálósítani lehet. A két szerszámfelet egymástól kis távőlságbantartják úgy, hőgy közöttük vékőny, gyűrű alakú rés (16) képződik, amia főr aüreggel (15) összeköttetésben van, és amin át felesleges anyagléphet ki. A térhálósődást a választőtt energiafőrma bevitelévelváltják ki. Az energiabevitelt alkalmas maszkőlás révén térbelileg a frmaüregre (15) kőrlátőzzák úgy, hőgy a főrmaüregen kívül lévő anyagnem térhálósődik. Ily módőn őlyan alakős testeket kapnak, amik nemigényelnek mechanikai űtánműnkálást, és a szerszámőt újra lehetlkalmazni. Az eljárás elsősőrban, de nem kizárólag, kőntaktlencsékelőállítására alkalmas. A berendezés tartalmaz egy szerszámőt (1). Aszerszámban (1) van egy főrmaüreg, ami az előállítandó alakős testalakját meghatárőzza. A szerszám egy térhálósítható anyag befőgadásáras őlgál, és legalább részben átereszti a kívülről bevezetett, az anyagtérhálósődását előidéző energiát. A berendezés tartalmaz tővábbá egyenergiafőrrást (2a) a térhálósődást előidéző energia számára, valaminteszközöket (2b), amik a térhálósődást előidéző energiát a szerszámbavezetik, valamint eszközöket, amik a szerszámnak (1) a térhálósődástlétrehőzó energiával történő besűgárzását térbelileg a főrmaüregre(15) kőrlátőzzák. ŕ

Description

A leírás terjedelme 32 oldal (ezen belül 9 lap ábra)

HU 216 616 Β vékony, gyűrű alakú rés (16) képződik, ami a formaüreggel (15) összeköttetésben van, és amin át felesleges anyag léphet ki. A térhálósodást a választott energiaforma bevitelével váltják ki. Az energiabevitelt alkalmas maszkolás révén térbelileg a formaüregre (15) korlátozzák úgy, hogy a formaüregen kívül lévő anyag nem térhálósodik. Ily módon olyan alakos testeket kapnak, amik nem igényelnek mechanikai utánmunkálást, és a szerszámot újra lehet alkalmazni. Az eljárás elsősorban, de nem kizárólag, kontaktlencsék előállítására alkalmas.

A berendezés tartalmaz egy szerszámot (1). A szerszámban (1) van egy formaüreg, ami az előállítandó alakos test alakját meghatározza. A szerszám egy térhálósítható anyag befogadására szolgál, és legalább részben átereszti a kívülről bevezetett, az anyag térhálósodását előidéző energiát. A berendezés tartalmaz továbbá egy energiaforrást (2a) a térhálósodást előidéző energia számára, valamint eszközöket (2b), amik a térhálósodást előidéző energiát a szerszámba vezetik, valamint eszközöket, amik a szerszámnak (1) a térhálósodást létrehozó energiával történő besugárzását térbelileg a formaüregre (15) korlátozzák.

A találmány tárgya eljárás és berendezés kontaktlencsék előállítására, valamint az eljárás szerint, illetőleg a berendezéssel előállított, illetőleg előállítható alakos test, elsősorban optikai lencse és különösen kontaktlencse.

Az eljárás során a kontaktlencséket alkalmas energia közlése útján térhálósítható anyagból, a térhálósító energia számára legalább részben áteresztő szerszámban állítjuk elő. A szerszámnak van egy formaürege, ami az előállítandó kontaktlencse alakját meghatározza. Az anyagot legalább részben még térhálósíthatatlan állapotban visszük be a szerszámba, és abban a térhálósodást létrehozó energia közlésével a kontaktlencsének a formából való eltávolíthatóságához elegendő mértékig térhálósítjuk, mi mellett a térhálósító energiát térbelileg a formaüregre korlátozva közöljük az anyaggal.

A kontaktlencsék előállítására szolgáló berendezést egy zárható és nyitható szerszám képezi. A szerszámnak van egy formaürege, ami az előállítandó kontaktlencse alakját meghatározza. A szerszám térhálósítható anyag befogadására szolgál, és legalább részben átereszti a kívülről közölt, az anyag térhálósodását előidéző energiát. A berendezés tartalmaz továbbá egy energiaforrást a térhálósodást előidéző energia számára, valamint eszközöket, amik a térhálósodást előidéző energiát a szerszámba vezetik, vannak továbbá olyan eszközei, amelyek a térhálósodást előidéző energiát térbelileg a formaüreg területére korlátozzák.

A nagy darabszámban, gazdaságosan előállítandó kontaktlencséket előnyös módon az úgynevezett mouldeljárással, illetőleg full mouldeljárással készítik. Ennek az eljárásnak a során a lencséket két szerszám (mould) között végleges alakjukban állítják elő úgy, hogy nincs szükség sem a lencsék felületének utólagos megmunkálására, sem a lencsék szélének megmunkálására. Mouldeljárásokat ismertet például a WO 87/04390 számú PCT közzétételi leírás vagy az EP-A-0367513 számú európai közzétételi leírás.

Ennél az ismert mouldeljárásnál az előállítandó kontaktlencse körvonalát a szerszám ürege határozza meg. A kontaktlencse szélét ugyancsak a rendszerint két szerszámfélből álló szerszám képezi. A kontaktlencse szélének geometriáját a két szerszámfélnek az érintkezésük helyén fennálló körvonala határozza meg.

A kontaktlencse előállítása végett először bizonyos mennyiségű olvadékony kiindulóanyagot juttatnak be a matricaszerszámfélbe. Ezután a szerszámot a patrica20 szerszámfél felhelyezésével lezáiják. A kiindulóanyagot rendszerint kissé túladagolják úgy, hogy a felesleges mennyiség a szerszám zárásakor a szerszám üregéhez kifelé csatlakozó túlfolyótérbe nyomódik. A kiindulóanyagot ezt követően ultraibolya fénnyel besugározva, illetőleg hőhatással, vagy más, nem termikus módszerrel polimerizálják, illetőleg térhálósítják. Ennek során mind a szerszám üregében lévő kiindulóanyag, mind a túlfolyótérben lévő felesleges anyag kikeményedik. A felesleges anyag kikeményedése némileg késleltetve mehet végbe, mivel kezdetben a levegő oxigénje inhibitorként gátolja a kikeményedést. A két szerszámfél érintkezési szakaszon jó tömítettségre van szükség és el kell érni a felesleges anyag kiszorítását, hogy a kontaktlencsét hibátlanul lehessen a felesleges anyagról leválasztani.

Csak így lehet hibátlan kontaktlencseszéleket kapni.

A szerszámok anyagaként manapság előnyös módon műanyagokat, például polipropilént alkalmaznak. A szerszámokat fröccsöntéssel állítják elő és csak egyszer használják (disposable moulds). Ennek többek kö40 zött az az oka, hogy a szerszámokat a felesleges anyag részben beszennyezi, a szerszámok a kontaktlencse leválasztásakor megsérülnek vagy egyes részeik helyreállíthatatlan módon deformálódnak.

A fröccsöntött szerszámoknál ezenkívül számolni kell még méretingadozásokkal, amiket az előállítási folyamatban fellépő ingadozások (a hőmérsékletek, nyomások, anyagtulajdonságok ingadozásai) idéznek elő. Emellett a fröccsöntés után még jelentkezhet a szerszámok zsugorodása. A szerszámnak ezek a méretváltozásai az előállítan50 dó kontaktlencse paramétereinek (csúcstörésmutató, átmérő, vezérgörbe, középen mért vastagság stb.) ingadozásait idézhetik elő, ami a lencsék minőségének rosszabbodásához, és ezáltal a kitermelés csökkenéséhez vezethet. Ha a tömítés a két szerszámfél között nem elégséges, akkor a felesleges anyagot nem lehet tisztán leválasztani, és ennek következtében a kontaktlencse-széleken úgynevezett „lebegő hártyák” keletkeznek. Ha ezek a „kozmetikai” hibák erősebben kifejezettek, akkor ilyen lencse használatakor irritációt idézhetnek elő, és emiatt az ilyen lencséket ellenőrzéssel ki kell válogatni.

HU 216 616 Β

A szerszámokat elsősorban a kontaktlencseszél minősége iránt támasztott követelmények miatt csak egyszer alkalmazzák, mivel biztonsággal nem zárható ki, hogy a szerszámok az érintkezési részen bizonyos fokig deformálódnak.

A 4113224 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismertet egy további mouldeljárást többek között kontaktlencsék előállítására. Ennek az eljárásnak a során olyan szerszámot alkalmaznak, aminek az ürege nincs teljesen lezárva, hanem egy vékony, gyűrű alakú rés összeköti az üreget körülvevő, gyűrű alakú tárolócsatomával (túlfolyóvályúval). A gyűrű alakú résen át a térhálósodási folyamat alatt a tárolóból anyag folyhat a formaüregbe, hogy a szokásosan alkalmazott lencseanyagoknál bekövetkező viszonylag nagy térfogatcsökkenést kiegyenlítse.

A tárolócsatomában lévő anyag térhálósodása inhibitorként ható gázatmoszférával vagy a térhálósodási létrehozó energiasugárzás árnyékolásával akadályozható meg. Annak érdekében, hogy az anyag utánfolyását a szerszám formaüregébe biztosítsák, a formaüregben lévő anyagot - legalábbis kezdetben - csak egy középső, a formaüreg átmérőjével kisebb részen sugározzák be, vagy az anyagot ezen a részen erősebb sugárzásnak teszik ki, mint a formaüregnek a középső részt körülvevő szélső részét. Miután a térhálósodás a középső részen megkezdődött és bizonyos mértékig előrehaladt, akkor teljes sugárzásnak teszik ki és térhálósítják a szélső részen és ezzel együtt az ehhez csatlakozó, gyűrű alakú résben és a tárolócsatomában lévő anyagot is. Ekkor kényszerű módon kialakulnak a fentebb már említett soiják és „lebegő hártyák” úgy, hogy az eszerint az ismert eljárás szerint előállított kontaktlencsék, illetőleg más alakos testek mechanikai utánmunkálást igényelnek.

Találmányunk célja a bevezetőleg leírt jellegű eljárás és berendezés továbbfejlesztése és arra irányuló tökéletesítése, hogy a fentebb, a kontaktlencsék előállításával kapcsolatban említett nehézségeket és problémákat elkerüljük. Elsősorban meg kell teremteni annak előfeltételeit, hogy a szükséges szerszámokat, illetőleg szerszámfeleket többször lehessen használni, és a sorjaképződést és „lebegő hártyák” képződését az előállított formatesteken elkerüljük, és ily módon a formatestek selejtaránya rendkívül alacsony legyen, illetőleg a formatestek mechanikai vagy más utánmunkálására ne legyen szükség.

Ezt a feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy az eljárás során az anyagnak a térhálósodást létrehozó energiával történő besugárzását térbelileg a teljes formaüregre - beleértve annak peremét is - korlátozzuk, a szerszámnak a térhálósító energia számára legalább részben áthatolhatatlan maszkolásával és/vagy az energia sugárútjának vezetésével, mi mellett az energiának ezen térbeli korlátozása meghatározza a kontaktlencse - beleértve a kontaktlencse peremét is - végérvényes alakját, és az így előállított kontaktlencse utólagos megmunkálására nincs szükség.

A feladatot a berendezés tekintetében úgy oldjuk meg, hogy a berendezés tartalmaz olyan eszközöket, amik az anyagnak a térhálósodást létrehozó energiával történő besugárzását térbelileg a formaüregre korlátozzák, azzal jellemezve, hogy ezen eszközök a szerszámnak a térhálósodást előidéző energiát nem vagy rosszul áteresztő maszkolásaként és/vagy a sugárnyaláb bevezetésére szolgáló elemekként vannak kiképezve, és ez/ezek úgy van/vannak elrendezve, hogy a teljes formaüreggel - beleértve a peremét is - közlünk energiát, és a kontaktlencse - beleértve annak peremét is - végső alakját meghatározzuk, és az így előállított kontaktlencse utómegmunkálása nem szükséges.

Térhálósodást létrehozó energiaként előnyös módon sugárzó energiát, különösen ultraibolya sugárzást, gamma-sugárzást, elektronsugárzást vagy hősugárzást alkalmazunk.

A sugárzási energiát előnyös módon lényegében párhuzamos sugárnyaláb alakjában alkalmazzuk.

Az eljárás egyik előnyös végrehajtási módja szerint olyan szerszámot alkalmazunk, aminek legalább az egyik oldala a térhálósodást létrehozó energia számára jól áteresztő, és az energiabevitelt térbelileg a szerszámnak a térhálósodást létrehozó energia számára rosszul vagy nem áteresztő részeivel korlátozzuk.

Előnyös módon a berendezés egyik előnyös kiviteli alakjánál a szerszám maszkolása olyan maszkként van kiképezve, amely a térhálósodást létrehozó energiával szemben a formaüreg kivételével árnyékol minden olyan szerszámüreget, ami nem térhálósodon anyagot tartalmazhat, illetőleg árnyékolja a szerszámfalakat, amelyek az anyaggal érintkezésbe kerülhetnek.

Az energiaforrás előnyös módon ultraibolya sugarakat állít elő, és a szerszámnak legalább az egyik szerszámfele ultraibolya-áteresztő anyagból, különösen kvarcból készül.

A maszk előnyös módon ultraibolya sugárzás számára nem áteresztő anyagból, különösen fémrétegből vagy fém-oxid-rétegből, elsősorban krómrétegből áll.

A szerszám előnyös módon távtartó elemekkel van ellátva, amik a két szerszámfelet a szerszám zárt állapotában egymástól kis távolságban tartják úgy, hogy legalább egy, a formaüreget körülvevő, azzal összeköttetésben álló rés képződik, és a maszk ennél a résnél van elhelyezve.

A berendezés előnyös módon tartalmaz egy tárolótartályt a kiindulóanyag tárolására. Ez a tárolótartály körülveszi a formaüreget és a formaüreggel összeköthető. A formaüreg megtöltésekor a tárolótartály a formaüreggel össze van kötve, és a tárolótartályból anyag áramlik be. A berendezés előnyös módon tartalmaz egy tartályt, és egy, a tartályban eltolható alakos elemet, amit a szerszám nyitása és zárása végett a tartály vele szemben lévő falától távolítva és ahhoz közelítve lehet mozgatni. A tartályban van egy beömlőnyílás, amin át a szerszám nyitása alatt a tartály fala és az alakos elem közé kiindulóanyag áramlik be. A tartályban van egy kiömlőnyílás, amin át a szerszám zárása alatt kiindulóanyag áramlik ki. A szerszám előnyös módon két szerszámfélből áll, és az egyik szerszámfél a tartály falán, a másik szerszámfél az eltolható alakos elemen van. A berendezésben szivattyúk vannak, amik a szerszám nyitásakor a beömlőnyíláson át kiindulóanyagot vezetnek be a tartály

HU 216 616 Β fala és az alakos elem közé, és a szerszám zárásakor a kiömlőnyíláson át azt elvezetik.

A berendezésben előnyös módon egy megfogószerkezet veszi ki a térhálósodon alakos testeket a szerszámból.

A tartálynak egy - az alakadó felülettől eltérő falában van egy kitüremlés vagy fülke, ami lényegében az eltolható alakos elem mozgási irányában terjed ki. A megfogószerkezet ebben a kitüremlésben van elhelyezve. Az eltolható alakos elemnek az egyik - nem az alakadó tartályfallal szemben lévő - külső falában van egy betüremlés, amibe a megfogószerkezet a kivett alakos testet beteszi.

Az eltolható alakos elemben előnyös módon van egy, a betüremléshez vezető csatorna, amire vákuumforrást, illetőleg nyomásforrást lehet csatlakoztatni. Miután a megfogószerkezet a kivett alakos testet az alakos elem betüremlésébe betette, a csatornát a vákuumforrásra csatlakoztatjuk, majd a lencse leválasztása végett a nyomásforrásra csatlakoztatjuk.

„Térhálósodáson” itt és a továbbiakban összefoglalólag minden olyan reakciót értünk, aminek során az anyag egy alkalmas monomernek, oligomemek és/vagy előpolimemek, és/vagy ezek keverékének polimerizálása révén olyan állapotba kerül, amelyben a formaüreg által meghatározott alakját megtartja. Az alkalmas anyagokat és polimerizálási-térhálósodási reakciókat az adott szakterületen járatos szakemberek ismerik. Tipikus példák találhatók többek között az említett 4113224 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban és az abban idézett művekben.

A találmány általános alapgondolata értelmében tehát a kiindulóanyag polimerizálását, illetőleg térhálósítását csak az előállítandó alakos testnek, speciálisan a kontaktlencsének a területére korlátozzuk. Az esetleges felesleges anyagot nem polimerizáljuk, illetőleg nem térhálósítjuk. Az alakos test szélének részterületeit a találmány szerinti eljárás értelmében nem az anyagnak alakos falakkal való mechanikai határolása útján, hanem a polimerizálást, illetőleg térhálósodást kiváltó energiabevitel (rendszerint ultraibolya sugarak vagy más sugarak) térbeli határolása útján alakítjuk ki. Ezzel a két intézkedéssel a találmány előnyös kiviteli alakjánál elkerüljük a két szerszámfél közötti érintkezést. így ezek nem deformálódnak és ennek megfelelően újra alkalmazhatóak lesznek. Ezenkívül a térhálósodáskor fellépő térfogatcsökkenés (zsugorodás) problémája is nagyon egyszerűen megoldható, anélkül, hogy - mint a 4 113 224 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalom esetében az alakos test mechanikai utánmunkálásra szükség lenne.

Találmányunkat és annak további jellemzőit, valamint előnyeit a találmány példaképpeni kiviteli alakjai kapcsán ismertetjük részletesebben ábráink segítségével, amelyek közül az

1. ábra a találmány szerinti eljáráshoz kialakított, találmány szerinti berendezés első kiviteli alakjának metszete, a szerszám zárt állapotában, a

2. ábra az 1. ábra II jelű részlete erősen nagyítva, a

3. ábra a találmány szerinti berendezés egy további kiviteli alakjának a 2. ábrával megegyező ábrázolása, a

4. ábra a találmány szerinti berendezés egy még további kiviteli alakjának a 2. ábrával megegyező ábrázolása, az

5. ábra a találmány szerinti berendezés egy ismét további kiviteli alakjának a 2. ábrával megegyező ábrázolása, a

6A-C. ábra a találmány szerinti berendezés egy további kiviteli alakja, a

7A-C. ábra a találmány szerinti berendezés egy még további kiviteli alakja, a

8A—C. ábra a találmány szerinti berendezés egy ismét további kiviteli alakja, a

9A-C. ábra a találmány szerinti berendezés egy ismét további kiviteli alakja, a

10-11. ábra a találmány szerinti eljárás egy-egy további változata, amiknél az egyik szerszámfelet csomagolásként alkalmazzuk.

Az 1. ábrán látható berendezés arra van kialakítva, hogy ultraibolya sugárzással polimerizálható, illetőleg térhálósítható, folyékony kiindulóanyagból kontaktlencséket állítson elő. A berendezés az ábra szerint tartalmaz egy itt zárt állapotban ábrázolt 1 szerszámot, egy 2 a energiaforrást (itt ultraibolya sugárforrást), valamint egy 2b eszközt, ami az energiaforrás által leadott energiát lényegében párhuzamos 3 sugárnyaláb alakjában az 1 szerszámra irányítja. Magától értetődik, hogy a 2a energiaforrás és a 2b eszköz egyetlen egységbe is összefoglalható.

Az ábrázolt berendezés általános koncepciója megegyezik a bevezetőleg említett leírásokban leírt berendezésekével úgy, hogy a következő leírás a leglényegesebb pontokra és az ismert megoldásoktól eltérő, a találmány szempontjából lényeges különbségekre korlátozható. Az általános felépítés, a méretezési kérdések, anyagmegválasztás és a stabilitási kérdések stb. részleteit, valamint az alakos test példaképpeni szóba kerülő anyagait és a technológiai szempontokat nagyon átfogóan taglalja az EP-A 03675134 számú európai közzétételi leírás és különösen a 4113224 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás. Ezeket a dokumentumokat ezért a jelen leírás integráns alkotórészének nyilvánítjuk.

Az 1 szerszám két, 11 és 12 szerszámfélből vagy formarészből áll, amiknek van egy-egy görbült, 13, illetőleg 14 szerszámfelületük. A 13 és 14 szerszámfelület együtt egy 15 formaüreget határol, ami meghatározza az előállítandó CL kontaktlencse alakját (2. ábra). Az ábrán a felső 11 szerszámfél 13 szerszámfelülete domború. Ez a 13 szerszámfelület határozza meg a kontaktlencse hátlapját vagy alaplapját az ahhoz csatlakozó szélrésszel együtt. Ezt a szerszámfelet rendszerint behatoló szerszámfélnek (vagy patricának) nevezik. A másik, anyaszerszámfélnek (vagy matricának) nevezett szerszámfél 14 szerszámfelülete viszont homorú és ez határozza meg az előállítandó kontaktlencse homloklapját, ugyancsak együtt az ahhoz csatlakozó szélrésszel.

A 15 formaüreg például a bevezetőleg említett WO 87/04390 számú PCT közzétételi leírásból vagy az EP-A-0 367 513 számú európai közzétételi leírásból is4

HU 216 616 Β mert szerszámoktól eltérőleg nincs teljesen és tömören lezárva, hanem az ábrázolt kiviteli alaknál kerületi szélénél - ami az előállítandó kontaktlencse szélét határozza meg - körben nyitott, és ott egy viszonylag keskeny, gyűrű alakú 16 réssel van összeköttetésben, ugyanúgy, mint a 4113224 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerinti szerszámok esetében. A gyűrű alakú 16 rést a behatoló 11 szerszámfélen, illetőleg a 12 matricaszerszámfélen egy-egy sík 17 és 18 szerszámfal határolja, illetőleg képezi. A szerszám teljes zárásának megakadályozása végett a 12 szerszámfélen távtartó elemek - például több távtartó 19a, illetőleg 19b csap vannak, amik a behatoló, 11 szerszámfél 20 gallérjával vagy karimájával működnek együtt, és a két szerszámfelet annyira távol tartják egymástól, hogy gyűrű alakú 16 rés képződik. A távtartó elemek lehetnek állítható vagy rugózó kiképzésűek is, amint ezt az 1. ábrán a jobb oldali, távtartó 19b csapnál jelképesen menet jelöli. Ily módon a távtartó elemek átállítása révén (amit jelképesen a forgásirányt mutató 19c nyíl jelöl) vagy rugóerő ellenében a két szerszámfelet a térhálósodási folyamat alatt - a zsugorodás kiegyenlítése végett - egymás felé lehet mozgatni. Magától értetődik, hogy a szerszámot a szokásos módon, például itt csak egy la nyíllal jelölt záróegységgel lehet nyitni és zárni. A két szerszámfél közötti távolság állítása a zsugorodás kiegyenlítése végett végezhető például ezzel a külső záróegységgel is.

Egy másik, itt nem ábrázolt kiviteli alaknál a végigmenő gyűrű alakú 16 rés és a távtartó elemek helyett alkalmazható egy sor körszelet alakú rés is. Ekkor az egyes körszeletrések közötti közbenső terek látják el a távtartó elemek funkcióját. Magától értetődik, hogy más konfigurációk is lehetségesek.

A két, 11 és 12 szerszámfél az energia választott alakját, itt - mint említettük - az ultraibolya fényt a lehető legjobban áteresztő anyagból, például az ilyen célokra rendszerint alkalmazott polipropilénből vagy más poliolefinből készül. Minthogy a besugárzás az ultraibolya fénnyel itt csak egy oldalról, mégpedig felülről történik, ezért tulajdonképpen csak a felső, vagyis itt a behatoló 11 szerszámfélnek kell ultraibolya-áteresztőnek lennie. Alulról, a matricaszerszámfélen át történő besugárzás esetére természetesen ugyanez értelemszerűen érvényes.

A találmány egyik különösen célszerű és előnyös kiviteli alakja szerint legalább az ultraibolya fény által besugárzott szerszámfél anyaga kvarc. Ennek az anyagnak nemcsak az ultraibolya-áteresztése különösen jó, hanem nagyon kemény és ellenállóképes is, úgyhogy az ebből az anyagból előállított szerszámokat nagyon jól lehet ismételten alkalmazni. Ennek előfeltétele azonban - amint ez a következőkből részletesen látható -, hogy a szerszám vagy erő nélkül legyen zárva, vagy ne legyen teljesen zárva és így a szerszámfelek érintkezés következtében ne sérüljenek meg. Kvarc helyett ultraibolya-áteresztő különleges üvegeket vagy zafírt is lehet alkalmazni. A szerszámok, illetőleg szerszámfelek újra alkalmazhatósága végett gyártásuk során viszonylag nagy ráfordítás szükséges, hogy rendkívül nagy pontosságú és reprodukálható szerszámokat kapjunk. Mivel a szerszámfelek az előállítandó lencse, illetőleg az üreg, illetőleg a tulajdonképpeni szerszámfelületek részén nem érintkeznek, ezért az érintkezés miatti sérülés ki van zárva. Ez biztosítja a szerszámok hosszú élettartamát. Ez kedvező következményekkel jár az előállítandó kontaktlencsék, illetőleg alakos testek reprodukálhatósága szempontjából.

Egyoldali energiabevitel esetén az energiaforrástól távolabbi szerszámfél elvileg készíthető minden olyan anyagból, ami a térhálósítható, illetőleg térhálósodott anyaggal, illetőleg annak összetevőivel összefér. Fémek alkalmazása esetén azonban az energiasugárzás jellegétől függően potenciális visszaverődésekkel kell számolni, amik esetleg nemkívánatos hatásokat, így túlbesugárzást, széltorzulást vagy hasonlót idézhetnek elő. Az abszorbeáló anyagoknak nincsenek ilyen hátrányaik.

A berendezés és különösen az 1 szerszám ennyiben lényegében megegyezik az említett 4113224 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett berendezéssel és szerszámmal. Az ebben közzétettekhez képest a legjellemzőbb és legfontosabb különbség a találmány fő alapgondolata szerint az, hogy az alakos test előállításához használt anyagnak a térhálósodást létrehozó energíaformával való besugárzását a formaüregre korlátozzuk, vagyis csak a formaüregben lévő térhálósítható anyagot sugározzuk be az alkalmas energiaformával, a jelen esetben ultraibolya sugárral és csak az üregben lévő anyag térhálósodik. Főleg a formaüreget körülvevő, gyűrű alakú résben és az esetleg alkalmazott, a réssel összeköttetésben lévő tartályban lévő anyagra vonatkozik, hogy nem adunk rá energiát és nem térhálósítjuk. Formaüregen a zárt szerszámnak azt az üreges terét értjük, amit az előállítandó alakos test, speciálisan tehát a kontaktlencse körvonala határol. A formaüregbe torkolló, gyűrű alakú 16 rés eszerint nem tartozik a 15 formaüreghez.

A találmány ezen fő gondolatának gyakorlati megvalósítása végett a berendezésnek az 1. és 2. ábrán látható kiviteli alakjánál a 17 szerszámfalon, a gyűrű alakú 16 résnél van egy 21 maszk, ami az alkalmazott energiaforma, itt tehát ultraibolya fény számára nem áteresztő (vagy legalábbis a szerszám fényáteresztéséhez képest rosszul áteresztő). A 21 maszk közvetlenül a formaüregig ér, és annak kivételével árnyékolja a besugárzott energiával szemben a szerszám összes többi részét, üreges terét vagy felületét, amik az itt folyékony, nem térhálósodott, esetleg felesleges anyaggal érintkezésben vannak vagy azzal érintkezésbe kerülhetnek. A lencseszél részterületeit a találmány szerinti eljárás értelmében nem az anyagnak szerszámfalakkal történő határolása útján, hanem a polimerizálást, illetőleg térhálósodást kiváltó sugárzás vagy más energiaforma térbeli határolása útján képezzük. Az ezzel kapcsolatos részleteket később, a 2-5. ábra kapcsán ismertetjük.

Ultraibolya fény esetében a maszk előnyös módon vékony krómréteg lehet, amit például a fényképészetből vagy ultraibolya litográfiából ismert eljárás szerint lehet előállítani. A maszk anyagaként esetleg más fémek vagy fém-oxidok is szóba kerülhetnek. A maszk bevonható védőréteggel. Ha a szerszám, illetőleg szerszámfelek anyaga kvarc, akkor a védőréteg lehet például szilíciumdioxid. A maszkot nem kell feltétlenül rögzítetten elhe5

HU 216 616 Β lyezni, hanem lehet például levehetően vagy cserélhetően is kialakítva, illetőleg elhelyezve. Továbbá nem feltétlenül szükséges, bár előnyös a maszkot a 2-5. ábra szerinti módon elhelyezni. A maszk elvileg bárhol elhelyezhető a szerszámnál vagy a szerszámon, ahol és amennyiben csak a számára meghatározott funkciót, vagyis a formaüreg kivételével minden, nem térhálósodon anyagot tartalmazó szerszámrész árnyékolását el tudja látni. Elvben még el is hagyható a szerszámban, illetőleg a szerszámon lévő maszk, illetőleg maszkolás, ha más módon sikerül az energiabevitelt, adott esetben a szerszám optikai hatásának figyelembevételével lokálisan a formaüregre korlátozni. Ultraibolya sugárzás esetén ez elérhető például egy térbelileg határolt fényforrással, alkalmas lencseelrendezéssel, esetleg külső maszkokkal, fényrekeszekkel vagy hasonlókkal kombinálva és a szerszám optikai hatásának figyelembevételével.

A kontaktlencse előállításának egyes lépései lényegében a következők.

Folyékony, nem térhálósodott kiindulóanyag adagolása a 12 matricaszerszámfélbe az 1 szerszám nyitott állapotában. A kiindulóanyagot rendszerint túladagoljuk, vagyis az adagolt térfogat nagyobb, mint a 15 formaüreg, illetőleg az előállítandó CL kontaktlencse térfogata.

Az 1 szerszám zárása. A két szerszámfél zárásakor felesleges anyag szorítódik ki a két, 11 és 12 szerszámfél közötti, gyűrű alakú 16 résbe. A gyűrű alakú 16 rést úgy választjuk meg, hogy bősége, illetőleg magassága (Ay) révén a két, 11 és 12 szerszámfél érintkezését a 21 maszknál biztonsággal, megbízhatóan elkerüljük. A két szerszámfél vezetése és helyezése (távolságtartása) tovább kívül lévő - itt csak jelképesen, a távtartó 19a és 19b csappal jelölt - vezető- és ütközőelemekkel történik, ahogyan ez elvileg a 4113224 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásból ismert. A kontaktlencsék előállításakor a tipikus Ay résmagasság körülbelül 100 pm alatt van. Kísérletek azt mutatták, hogy legalábbis párhuzamos energiasugárzás alkalmazásakor az előállítandó alakos test széleinek tiszta kialakítása még körülbelül 1 mm résmagasság esetén is lehetséges. Minden további nélkül lehetséges fordítva, a gyűrű alakú 16 rés bőségét, illetőleg magasságát gyakorlatilag nullára csökkenteni, ha a szerszámot erő nélkül záijuk, vagyis ha a két szerszámfél külső terhelés nélkül fekszik egymáson. Ekkor a két szerszámfél között a gyűrű alakú résnél csak néhány mikrométer vastagságú, nem térhálósodott anyaghártya marad, ami azonban az ultraibolya sugárzás árnyékolása következtében nem idézheti elő „lebegő hártyák” képződését. A szerszám erő nélküli zárása következtében a szerszám - legalábbis alkalmas anyagválasztás esetén - ugyancsak nem sérül meg.

Az anyag polimerizálása, illetőleg térhálósítása a 15 formaüregben. Ultraibolya fénnyel való besugárzással (vagy általában egy alkalmas energiaforma bevitelével) polimerizáljuk, illetőleg térhálósítjuk a kiindulóanyagot az előállítandó CL kontaktlencsének (vagy általánosságban, az előállítandó alakos testnek) megfelelő részen.

A szerszám nyitása és a térhálósodott lencse kivétele. A kiindulóanyagnak a 15 formaüregben bekövetkezett polimerizálódása, illetőleg térhálósodása után a és 12 szerszámfelet például egy nem ábrázolt készülékkel széthúzzuk, és ezáltal az 1 szerszámot nyitjuk. Ekkor a CL kontaktlencse szabadon hozzáférhetővé válik, és kézileg vagy egy ugyancsak nem ábrázolt készülékkel kivehető. Ekkor kívánat esetén önmagukban ismert intézkedésekkel gondoskodni lehet arról, hogy az így előállított kontaktlencse előnyös módon az egyik vagy a másik szerszámfélen maradjon. Alkalmas intézkedéseket ír le például a 4113 224 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás.

A 2. ábrán nagyított részletként látható az 1 szerszám kialakítása a 15 formaüreg és a gyűrű alakú 16 rés közötti átmeneti részen. A 15 formaüreg alakja itt példaképpen megfelel egy úgynevezett lágy CL kontaktlencse tipikus szélgeometriájának. Az üreg és ezzel együtt a lencse szélét itt két, egymásra merőleges 22 és 23 falfelület képezi, amik a behatoló 11, illetőleg a 12 matricaszerszámfélen vannak kiképezve. Ennek a két falfelületnek, illetőleg a kontaktlencse általuk meghatározott szélrészeinek szélességét és magasságát X, illetőleg Y jelöli. Magától értetődik, hogy a lencse széle a gyakorlatban kissé lekerekített is lehet.

Amint ez világosan látható, a 12 matricaszerszámfél hengeres 23 falfelülete nem ér teljesen a sík 22 falfelülethez, illetőleg a behatoló 12 szerszámfélnek az ehhez a falfelülethez varratmentesen csatlakozó 17 szerszámfalához, hanem egy Ay értékkel kevésbé magas, úgyhogy a két, 11 és 12 szerszámfél 17 szerszámfala és 18 szerszámfala között kialakul a már említett, gyűrű alakú 16 rés.

Az ennél a kiviteli alaknál a behatoló 11 szerszámfél 17 szerszámfalán lévő 21 maszk vízszintesen pontosan a 12 matricaszerszámfél 23 falfelületének 23a meghosszabbításáig ér. Ha a térhálósodást létrehozó ultraibolya fény párhuzamos 3 sugárnyaláb alakjában a 22 falfelületre, illetőleg 17 szerszámfalra merőlegesen, illetőleg a 23 falfelülettel párhuzamosan esik be, akkor a függőlegesen a 21 maszk alatt lévő tér árnyékolva van, és csak a 15 formaüregen belül, tehát a fal gondolati 23a meghosszabbításán belül lévő anyag térhálósodik. így tiszta, sorjamentes lencseszél keletkezik, ami semmiféle mechanikai utánmunkálást nem igényel. Párhuzamos energiasugárzás alkalmazása esetén tehát - a gyakorlatban többnyire elhanyagolható fényelhajlási és fényszórási hatásoktól eltekintve - a maszk körvonalát kétdimenziósán párhuzamosan (itt) lefelé visszük át a kontaktlencse szélrészére. Ha tehát a két 11 és 12 matricaszerszámfelet a Ay magasságú, gyűrű alakú 16 rés választja el egymástól, akkor a szélt az ezáltal az eltolódás által adódó szakaszán kifelé az energiasugárzás térbeli korlátozása képezi.

Elvileg fényelhajlási és/vagy fényszórási hatásokat is lehet célzottan az előállítandó alakos test szándékoltan életlen, illetőleg kissé lekerekített körvonalának létrehozására kihasználni. Ugyanez a hatás elérhető helyileg változó áteresztőképességű maszkok alkalmazásával. Az előállítandó alakos test éles széleit így célzottan nem teljes térhálósítással és a nem teljesen térhálósodott részeknek alkalmas oldószerrel való ráoldásával lehet célzottan lekerekíteni. Az oldószer lehet maga a nem térhálósodott anyag is. HEMA (hidroxi-etil-metakrilát) esetében alkalmas oldószer például az izopropanol.

Az így előállított alakos testnek a szerszámból való kivétele után az esetleg az alakos testre tapadt, nem térhálósodott anyagot egyszerűen egy alkalmas oldószerrel lehet leöblíteni. Ez az oldószer az anyagtól függően még víz is lehet.

A találmány szerinti berendezésnek a 3. ábrán látható kiviteli alakjánál a térhálósodást létrehozó energiát a 12 matricaszerszámfélen át, tehát a rajz szerint alulról viszszük be. Itt a 21 maszk értelemszerűen a behatoló 11 szerszámfél 17 szerszámfala helyett a 12 matricaszerszámfél 18 szerszámfalán van. Egyebekben nem különbözik az 1. és 2. ábra szerinti kiviteli alaktól.

A 4. ábra szerinti kiviteli alaknál az energia besugárzása ismét a behatoló 11 szerszámfél oldalán történik, és a 21 maszk ismét ennek a szerszámfélnek a 17 szerszámfalán van. A 12 matricaszerszámfél azonban nincs oldalt felhúzva, vagyis hiányzik a 12 matricaszerszámfél 2. ábrán látható hengeres 23 falfelülete. Ehelyett a gyűrű alakú 16 rés megfelelően tágabbra, illetőleg magasabbra van kiképezve. Kísérletek azt mutatták, hogy a kontaktlencsék előállításánál szokásos méretek esetén a szerszámnak ez a konfigurációja is kifogástalan eredményekhez vezet.

Végül az 5. ábra szerinti kiviteli alak megegyezik a 4. ábra szerintivel. A különbség az, hogy az energiabevitel itt ismét alulról, a 12 matricaszerszámfélen át történik, és a 21 maszk ennek a szerszámfélnek a 18 szerszámfalán van.

Magától értetődik, hogy térhálósodást létrehozó energiát nemcsak az egyik oldalon lehet a formaüregben lévő térhálósítható anyagba bevinni, hanem mindkét oldalról is. Mindössze arról kell gondoskodni, hogy az energia csak az üregbe juthasson be, és az energiát a többi résztől hatékonyan távoltartsuk. Ez például két vagy esetleg több maszk alkalmas elrendezése révén érhető el. A maszkot vagy maszkokat egyébként nem kell feltétlenül a szerszámfalak felületein elhelyezni, hanem lehetnek esetleg a szerszámfalak belsejében is. A maszkot, illetőleg maszkokat előnyös módon a nem térhálósodott anyaggal érintkezésben lévő falfelületen vagy szorosan ez alatt helyezzük el, mert ily módon messzemenően kizárjuk a nemkívánatos fényelhajlási és fényszórási hatásokat.

A találmány egy további előnyös kiviteli alakjánál az egyik szerszámfelet később a kontaktlencse csomagolására lehet használni. Erre a célra alkalmazható akár a behatoló 11 szerszámfél, akár a 12 matricaszerszámfél, csak az egész szerszámot kell megfelelőképpen kialakítani. Ez a 10., illetőleg 11. ábrán látható, ahol mindenkor az egyik szerszámfelet (a 10. ábrán a behatoló 11 szerszámfelet, all. ábrán a 12 matricaszerszámfelet) használjuk később csomagolásra. Ezt a szerszámfelet célszerű egyszer használatos szerszámfélként kiképezni, míg a mindenkori másik szerszámfél többször használatos szerszámfélként (például kvarcból vagy zafírból) alakítható ki. A többször használatos szerszámfélen mindenkor van egy 21 maszk. Az energiabevitel az ultraibolya 3 sugárnyaláb alakjában mindenkor az energiasugárzást

- a maszkolt rész kivételével - jól áteresztő, többször használatos szerszámfélen át történik. Az egyszer használatos szerszámfelet megfelelő módon előkezelni lehet, hogy a 15 formaüreg alakja által kialakított lencse a polimerizálás után az egyszer használatos szerszámfélen tapadjon. A polimerizálás után a 21 maszknál lévő felesleges és nem polimerizált anyagot ezután el lehet távolítani ebből a szerszámfélből. A polimerizált, az egyszer használatos szerszámfélre tapadó lencsét a további megmunkálás alatt ebben a szerszámfélben lehet hidratálni, ha hidratálásra szükség van. A kész lencsét később az egyszer használatos szerszámfélbe csomagoljuk úgy, hogy az egyszer használatos szerszámfelet például fedőfóliával lezárjuk és lepecsételjük.

Az ismert eljárásnál a gyártás során további problémát jelent, hogy a szerszám zárásakor légzárványok keletkezhetnek. A lencsékben lévő légzárványok miatt viszont a lencséket a későbbi minőség-ellenőrzés során selejtként ki kell válogatni. Eddig a szerszámot megfelelő módon lassan zárták, hogy a formaüregből a levegő a lehető legteljesebb mértékben távozhasson. A szerszámnak ez a viszonylag lassú zárása azonban viszonylag sok időt vesz igénybe.

Ezért a találmány egy további jellemzője szerint kívánatos egy olyan, leírt jellegű eljárás és berendezés kialakítása, amiknek nagy a hatékonysága, vagyis a szerszámot hatékonyan lehet használni, és aminél a ráfordítás viszonylag kicsi. További feltétel, hogy az előállított alakos testben (például kontaktlencsében) ne legyenek légzárványok.

Ezt a feladatot a találmány értelmében az eljárás tekintetében úgy oldjuk meg, hogy a formaüreget legalább részben még nem térhálósodott kiindulóanyaggal töltjük meg. Ezzel elérjük, hogy a szerszám töltésekor eleve nem lehet levegő a szerszámban, és így a légzárványokat teljesen elkerüljük. Ennek következtében a szerszámot gyorsabban lehet tölteni és ezáltal hatékonyabban lehet használni. Ugyanakkor a ráfordítás viszonylag nagyon kicsi. Emellett ily módon automatikusan adott a kiindulóanyag szükséges mennyiségének pontos adagolása, mivel a töltés kiindulóanyaggal történik.

Az eljárás egyik változata szerint a formaüreget megtöltése végett összeköttetésbe lehet hozni egy, a formaüreget körülvevő tárolótartállyal, amiben kiindulóanyagot tárolunk és amiből a formaüregbe anyag folyik.

Az eljárás egy további változata szerint a szerszámot a kiindulóanyagban zárjuk, és ezzel kizárjuk annak veszélyét, hogy a zárási folyamat alatt valamilyen úton levegő juthasson a formaüregbe.

Egy ismét további változatnál olyan szerszámot alkalmazunk, ami tartalmaz egy tartályt és a tartályban dugattyúszerűen eltolható alakos elemet. Ez az alakos elem a szerszám nyitása és zárása végett a vele szemben lévő tartályfaltól távolítva és ahhoz közelítve mozgatható. A szerszám nyitása alatt kiindulóanyagot vezetünk be a tartály fala és az alakos elem közé, és a szerszám zárása alatt kíindulóanyagot vezetünk el onnan. Az eltolható alakos elemet a szemben lévő tartályfaltól távolítva, az eltolható alakos elem és a tartályfal közötti teret úgy töltjük meg kiindulóanyaggal, hogy

HU 216 616 Β ebbe a térbe nem hatolhat be levegő. Ezt követően az eltolható alakos elemet a tartályfal felé mozgatva az alakos elem és a tartályfal között lévő kiindulóanyagot ismét elvezetjük. Ekkor a formaüregben lévő anyag természetesen ott marad. Az alakos elemnek a tartályfal felé történő mozgatásakor sem juthat levegő a formaüregbe. így egyszerű és hatékony módon lehet légzárványok nélküli alakos testeket előállítani.

Alkalmazni lehet például két szerszámfélből álló szerszámot, aminek az egyik szerszámfele a tartályfalon, a másik szerszámfele az eltolható alakos elemen van. Alkalmazható egy behatoló szerszámfélből és egy matricaszerszámfélből álló szerszám, amikor is a tartályfalon van a behatoló szerszámfél és az eltolható alakos elemen a matricaszerszámfél. A kiindulóanyag bevezetésére és elvezetésére előnyös módon szivattyúkat lehet alkalmazni. Az eljárás egy további előnyös változata szerint a kiindulóanyag bevezetése és elvezetése végett a dugattyú hajtható.

A térhálósodott alakos testet különösen előnyös módon lehet úgy eltávolítani, hogy a szerszámot kiindulóanyaggal kiöblítjük. Ez például úgy történhet, hogy az alakos testet a kiindulóanyag áramlása a szerszám nyitásakor a szerszámról leválasztja, és a szerszám zárásakor a szerszámból kiöblíti.

Az eljárás egyik változata szerint egy első ciklusban a szerszámot nyitjuk és újból zárjuk. Ezután a legalább az alakos testnek a szerszámból való kivételéhez szükséges térhálósítás következik energiabevitellel. Egy második ciklusban a szerszámot újból nyitjuk, az alakos testet a szerszámról leválasztjuk, majd a dugattyúszerű alakos elemet a szerszám zárása végett a tartály szemben lévő falához toljuk, tehát a szerszámot újból záijuk és a térhálósodott alakos testet a szerszámból kiöblítjük. Az eljárásnak ezt a kétciklusos változatát az jellemzi, hogy az első ciklusban előállítjuk az alakos testet, majd azt a következő, második ciklusban a szerszámból kiöblítjük. Az öblítési ciklusban egyidejűleg tisztítani is lehet a szerszámot.

Az előbb leírt eljárásváltozat lefolyhat úgy, hogy először van egy gyártási ciklus (első ciklus) és ezt követően egy külön öblítési ciklus (második ciklus, például öblítőfolyadékkal). Lefolyhat azonban úgy is, hogy a kiöblítés egybeesik egy új alakos test előállításának ciklusával, vagyis, amikor új kiindulóanyagot töltünk be a formaüregbe, akkor kiöblítjük a szerszámból az előző ciklusban előállított alakos testet. Az eljárás kétciklusos változata ekkor egyciklusos változattá válik.

A térhálósodott alakos testet megfogószerkezettel is ki lehet venni a szerszámból. Ez úgy megy végbe, hogy a megfogószerkezettel a szerszámból kivett alakos testet az eltolható alakos elem és a vele szemben lévő tartályfal közötti téren kívül az eltolható alakos elemre helyezzük. Az eltolható alakos elemre lerakott alakos testet ott vákuummal lehet tartani, majd túlnyomással lehet arról leválasztani.

Az eljárás egy még további változata szerint a szerszámot a kiindulóanyagnak a formaüregbe való bevitele után nem zárjuk teljesen úgy, hogy legalább egy, a formaüreggel összeköttetésben lévő, azt körülvevő és nem térhálósodott anyagot tartalmazó, gyűrű alakú rés nyitott marad. Ezáltal egyrészt a térhálósodáskor keletkező zsugorodást kiegyenlítjük, ugyanis a gyűrű alakú résen át kiindulóanyag áramlik be a formaüregbe. Másrészt ezáltal elkerüljük, hogy a szerszámfelek az alakos test előállításakor szorosan egymáshoz préselődjenek. A szerszámfeleket - amint ezt bevezetőleg említettük - eddig csak egyszer alkalmazták. Ennek oka elsősorban annak veszélye volt, hogy a szerszámfelek mechanikai igénybevétel esetén maradó alakváltozást szenvednek. Az eljárásnak ennél a változatánál a szerszámfeleket többször lehet alkalmazni.

A szerszámot az anyag előrehaladó térhálósodása alatt a térhálósodási zsugorodást követve lehet tovább zárni.

Minden esetben fontos azonban, hogy térhálósodás előtt legalábbis sűrűn folyó kiindulóanyagot alkalmazzunk, hogy a zsugorodás kiegyenlítése végett a gyűrű alakú résen át kiindulóanyag folyhasson utána a formaüregbe.

A berendezés tekintetében a lehetséges légzárványok problémáját úgy oldjuk meg, hogy a formaüreg megtöltésekor a formaüreg legalább részben még nem térhálósodott állapotban lévő kiindulóanyagba van helyezve. Ezzel eléijük, hogy a szerszám töltésekor abban eleve nem lehet levegő. így a légzárványokat teljesen elkerüljük. Ennek következtében a szerszámot gyorsabban lehet zárni és hatékonyabban lehet használni. Ugyanakkor a ráfordítás viszonylag nagyon kicsi.

Az egyik kiviteli alaknál a berendezés tartalmaz egy tárolótartályt a kiindulóanyag tárolására. Ez a tárolótartály körülveszi a formaüreget és a formaüreggel összeköthető. A formaüreg megtöltésekor a tárolótartály a formaüreggel össze van kötve, és a tárolótartályból anyag áramlik be. Ez lehetővé tesz több, konstrukciós szempontból különösen egyszerű továbbfejlesztést, amiket egyenként még részletesebben ismertetünk.

A berendezés egyik előnyös kiviteli alakja tartalmaz egy tartályt és egy, a tartályban dugattyúszerűen eltolható alakos elemet, amit a szerszám nyitása és zárása végett a tartály vele szemben lévő falától távolítva és ahhoz közelítve lehet mozgatni. A tartályban van egy beömlőnyílás, amin át a szerszám nyitása alatt a tartály fala és az alakos elem közé kiindulóanyag áramlik be. A tartályban van egy kiömlőnyílás, amin át az öntőforma zárása alatt kiindulóanyag áramlik ki.

A szerszám előnyös módon két szerszámfélből áll, és az egyik szerszámfél a tartály falán, a másik szerszámfél az eltolható alakos elemen van. A szerszám (különösen kontaktlencsék előállításakor) egy behatoló szerszámfélből és egy matricaszerszámfélből áll. A behatoló szerszámfél előnyös módon a tartályfalon, a matricaszerszámfél az eltolható alakos elemen van. Ennél a kiviteli alaknál az alakos testet (kontaktlencsét) később különösen egyszerűen lehet a szerszámból kivenni.

A berendezésben a kiindulóanyag bevezetésére és/vagy elvezetésére előnyös módon szivattyúk vannak, amik a szerszám nyitásakor a beömlőnyíláson át kiindulóanyagot vezetnek be a tartály fala és az alakos elem közé, és a szerszám zárásakor a kiömlőnyíláson át azt elvezetik. Az ilyen szivattyúk megbízhatóan működnek és ezért nem jelentenek különös ráfordítást.

A berendezés egy ismét további előnyös kiviteli alakja tartalmaz eszközöket a dugattyúszerűen eltolható alakos elem hajtására. Ilyen eszközöket alkalmazni lehet mind szivattyúk nélkül működő berendezésnél, mind szivattyúkkal ellátott berendezésnél, hogy a dugattyúszerűen eltolható alakos elemet a szemben lévő tartályfal irányában mozgassák, és így a szerszámfelek között lévő kiindulóanyagot ismét kiszorítsák.

A berendezés egy ismét másik előnyös kiviteli alakjánál a berendezés tartalmaz eszközöket egy áramlás létrehozására. Ez az áramlás az alakos testet a szerszám nyitásakor leválasztja a szerszámról és a szerszám zárásakor kiöblíti a szerszámból. Ezek az eszközök lehetnek füvókák vagy ehhez hasonlóan működő eszközök. Fontos, hogy ezek az eszközök létrehozzák a szerszámfelek között lévő kiindulóanyag áramlását vagy örvénylését, hogy az alakos testet (kontaktlencsét) az áramlás, illetőleg örvénylés leemelje a szerszámfélről.

A berendezés egy további kiviteli alakjánál egy első ciklusban (gyártási ciklus) először a beömlőnyíláson át kiindulóanyag áramlik a tartályfal és az eltolható alakos elem közé, majd a kiömlőnyíláson át kiáramlik. Ezután az energiaforrás a szerszámba az alakos testnek a szerszámból való kivételéhez szükséges mennyiségű energiát visz be úgy, hogy térhálósodás következik be. Ezt követően egy második ciklusban a beömlőnyíláson át ismét kiindulóanyag áramlik be a tartályfal és az eltolható alakos elem közé, leválasztja az alakos testet a szerszámról és azt a kiömlőnyíláson át kiöblíti.

Ezt a kétciklusos berendezést az jellemzi, hogy az első ciklusban történik az alakos test előállítása, majd az azt követő, második ciklusban (öblítési ciklus, tisztítási ciklus) az alakos test kiöblítése a szerszámból. Az öblítési ciklusban egyidejűleg tisztítani is lehet a szerszámot.

Ez a berendezés kialakítható vagy úgy, hogy a leírtak szerint először van egy gyártási ciklus (első ciklus) és ezt követően egy külön öblítési ciklus (második ciklus), vagy úgy, hogy a kiöblítés egybeesik egy új alakos test előállításának ciklusával, vagyis új kiindulóanyagnak a formaüregbe történő betöltésekor a szerszámból az előző ciklusban előállított alakos testet kiöblítjük. A kétciklusos berendezés ekkor egyciklusos berendezéssé válik. Az egyciklusos berendezésnél azonban az öblítéshez kiindulóanyagot kell alkalmazni, míg a kétciklusos berendezésnél az öblítési ciklusban speciális tisztítófolyadék alkalmazása is elképzelhető.

Az alakos test kivételére megfogószerkezetet lehet alkalmazni, ami a térhálósodon alakos testet a szerszámból kiveszi. Evégett a tartálynak egy - az alakadó felülettől eltérő - falában előnyös módon van egy kitüremlés vagy fülke, ami lényegében az eltolható alakos elem mozgási irányában teljed ki. A megfogószerkezet ebben a kitüremlésben van elhelyezve. Az eltolható alakos elemnek az egyik - nem az alakadó tartályfallal szemben lévő - külső falában van egy betüremlés, amibe a megfogószerkezet a kivett alakos testet beteszi. Ez a berendezésnek konstrukciós szempontból különösen célszerű és egyszerű kialakítása.

Ezt a berendezést még tovább lehet fejleszteni úgy, hogy az eltolható alakos elemben van egy, a betüremléshez vezető csatorna, amire vákuumforrást, illetőleg nyomásfonást lehet csatlakoztatni. Miután a megfogószerkezet a kivett alakos testet az alakos elem betüremlésébe betette, a csatorna a vákuumfonásra csatlakozik, majd a lencse leválasztása végett a nyomásfonásra csatlakozik. Ily módon egy ciklus alatt a lencsét elő lehet állítani, és a következő ciklus alatt ki lehet venni, az alakos elemre lehet helyezni, majd az alakos elemről le lehet venni. Ez megvalósítható mind a kétciklusos berendezésként kialakított berendezésnél, mind az egyciklusos berendezésként kialakított berendezésnél.

A berendezés további kiviteli alakjánál a szerszám távtartó elemekkel van ellátva, amik a két szerszámfelet a szerszám zárt állapotában egymástól kis távolságban tartják, úgy hogy legalább egy, a formaüreget körülvevő és azzal összeköttetésben álló, gyűrű alakú rés képződik.

Ezáltal egyrészt kiegyenlítjük a térhálósodáskor keletkező zsugorodást, ugyanis a gyűrű alakú résen át kiindulóanyag áramlik be a formaüregbe. Másrészt ezáltal elkerüljük, hogy a szerszámfelek az alakos test előállításakor szorosan egymáshoz préselődjenek. A szerszámfeleket - amint ezt bevezetőleg említettük - eddig csak egyszer alkalmazták. Ennek oka elsősorban annak veszélye volt, hogy a szerszámfelek mechanikai igénybevétel esetén maradó alakváltozást szenvednek. A berendezés ezen kiviteli alakjának alkalmazása esetén a szerszámfeleket többször lehet alkalmazni. Ezenkívül a berendezést lehet úgy továbbfejleszteni, hogy a szerszám rugalmas eszközökkel vagy állítóeszközökkel van ellátva, amik lehetővé teszik a két szerszámfélnek a térhálósodási zsugorodást követő közeledését.

Az eljárás szerint, illetőleg a leírt berendezéssel elsősorban alakos testeket, különösen optikai lencséket, és speciálisan kontaktlencséket lehet előállítani.

A találmány szerinti berendezésnek a 6A-C. ábrán látható kiviteli alakja kontaktlencséknek folyékony kiindulóanyagból történő előállítására van kialakítva, amely folyékony kiindulóanyagot például ultraibolya sugárzással polimerizálnak, illetőleg térhálósítanak. A 6A. ábrán az 1 szerszám zárt állapotban látható. Az 1 szerszám egy 10 tartályban van elhelyezve, ami nem térhálósodott, folyékony M kiindulóanyaggal van megtöltve. A berendezés tartalmaz továbbá egy 2a energiaforrást, a jelen esetben egy ultraibolya fényforrást, valamint 2b eszközöket, amik az ultraibolya fényforrás által kibocsátott energiát párhuzamos 3 sugárnyaláb alakjában az 1 szerszámra irányítják. Ezek között a 2b eszközök között lehet különösen egy fényrekesz, ami a 2a energiaforrás (ultraibolya fényforrás) és a 10 tartály között van elhelyezve. Magától értetődik, hogy az ultraibolya fényforrást és a 2b eszközöket egyetlen egységgé is össze lehet foglalni.

Az 1 szerszám két, 11 és 12 szerszámfélből áll, amiknek van egy-egy görbült, 13, illetőleg 14 szerszámfelületük. A 13 és 14 szerszámfelület együtt egy 15 formaüreget határol, ami meghatározza az előállítandó CL kontaktlencse alakját. A felső, 11 szerszámfél 13 szerszámfelülete homorú. Ez a 13 szerszámfelület határozza

HU 216 616 Β meg a kontaktlencse előlapját az ahhoz csatlakozó szélrésszel együtt. Ezt a szerszámfelet matricaszerszámfélnek nevezik. Az alsó, 12 szerszámfél 14 szerszámfelülete domború és ez határozza meg a CL kontaktlencse hátlapját vagy alaplapját, együtt az ahhoz csatlakozó szélrésszel. Ezt a 12 szerszámfelet rendszerint behatoló szerszámfélnek nevezzük.

A 11 és 12 szerszámfél közötti tér és így a 15 formaüreg is az egész előállítási folyamat alatt a nem térhálósodott M kiindulóanyagban van elhelyezve. A találmány általános gondolata szerint mindenesetre legalább a formaüreg töltéskor teljesen a nem térhálósodott állapotban lévő kiindulóanyagban van. A 6B. ábrán látható, hogy a felső, 11 szerszámfél még nyitott állapotban sem áll ki teljesen az M kiindulóanyagból, a 11 és 12 szerszámfél közötti tér mindig a 10 tartályban lévő M kiindulóanyag folyadékszintje alatt marad. így a két szerszámfél közötti tér és különösen a formaüreg állandóan összeköttetésben van a 10 tartályban lévő M kiindulóanyaggal. így semmikor sem kerülhet levegő a két és 12 szerszámfél közé.

Ha a formaüreg megtelt és a szerszám le van zárva (6A. ábra), akkor ultraibolya 3 sugárnyalábot bocsátunk rá, és így az alakos test térhálósodik.

A térhálósodás után a szerszámot nyitjuk és az alakos testet, itt a CL kontaktlencsét, a szerszámról levesszük és a szerszámból kivesszük.

A 6C. ábrán erre a célra jelképesen a 4 megfogószerkezet szolgál. Amikor a felső szerszámfél le van emelve, akkor a 4 megfogószerkezet a CL kontaktlencsét leveszi a behatoló, 12 szerszámfélről (6B. ábra) és eltávolítja a szerszámból (6C. ábra). A kontaktlencsét, illetőleg alakos testet azonban más módon is ki lehet venni a szerszámból. Ezt más kiviteli alakoknál még taglaljuk. A kontaktlencsének, illetőleg az alakos testnek a szerszámból való kivétele után a szerszámot lehet újból zárni, és egy következő kontaktlencsét lehet előállítani.

Mivel a 6A-C. ábra szerinti egész előállítási folyamat a 10 tartályban lévő M kiindulóanyag folyadékszintje alatt megy végbe, ezért nem juthat levegő a 11 és szerszámfél közötti térbe és különösen a 15 formaüregbe. Mivel az öntőforma nyitása és zárása a folyadékszint alatt történik, ezért a szerszámot viszonylag gyorsan lehet zárni, ami a jelenleg ismert eljárásoknál, illetőleg berendezéseknél nem lehetséges. így hatékonyan és kis ráfordítással lehet mindennemű, légzárvány nélküli kontaktlencséket előállítani.

A 6A-C. ábra szerinti kiviteli alaknál emellett a szerszám besugárzását az ultraibolya sugarakkal a 15 formaüregben lévő anyagra korlátozzuk, vagyis csak a 15 formaüregben lévő anyag térhálósodik. Különösen a 15 formaüreget körülvevő, gyűrű alakú 16 résben lévő kiindulóanyagot és a többi, a 10 tartályban lévő M kiindulóanyagot nem sugározzuk be és nem térhálósítjuk. Formaüregen itt a zárt szerszámnak azt az üreges terét értjük, amit az előállítandó alakos test, speciálisan tehát a CL kontaktlencse teljes körvonala határol. A formaüregbe torkolló, gyűrű alakú 16 rés tehát nem tartozik a 15 formaüreghez.

A gyakorlati megvalósításhoz a 6A-C. ábra szerint a 17 szerszámfalon, a gyűrű alakú 16 rés közelében van egy 21 maszk, ami az alkalmazott energiát, itt tehát ultraibolya fényt nem ereszti át (vagy legalábbis a szerszám áteresztőképességével összehasonlítva rosszul ereszti át). Ez a 21 maszk közvetlenül a formaüregig ér, és a formaüreg kivételével a szerszámnak minden többi részét, üregét vagy felületét, amik az itt folyékony, nem térhálósodott, esetleg felesleges anyaggal érintkezésben vannak vagy érintkezésbe kerülhetnek, árnyékolja a besugárzott energiával szemben. A lencseszél részterületeit nem az anyag szerszámfalakkal való határolása útján, hanem a polimerizálást, illetőleg térhálósodást létrehozó sugárzás vagy más energia térbeli határolása útján képezzük. A felső szerszámfél oldalfalai ugyancsak el vannak látva 21 maszkkal, hogy az megakadályozza a 10 tartályban a szerszámot körülvevő M kiindulóanyag térhálósodását.

A találmány szerinti berendezés további kiviteli alakja látható a 7A-C. ábrán. Ennél a kiviteli alaknál az egyik szerszámfelet, itt a behatoló szerszámfelet a 10a tartály egyik fala, itt a tartály 100a feneke képezi. A behatoló szerszámfél tehát közvetlenül a tartály 100a fenekén van kialakítva. A 10a tartályban van továbbá egy dugattyúszerűen eltolható 11a alakos elem, amit a tartály vele szemben lévő falától, itt a tartály 100a fenekétől távolítva és ahhoz közelítve, a tartály oldalfalai mentén, tömítetten lehet mozgatni. A szerszámot így lehet nyitni és zárni. A 11a alakos elemnek a tartály feneke felé eső 17a felülete megfelelőképpen matricaszerszámfélként van kialakítva.

A szerszám zárt állapotában (7A. ábra) a tartály 100a feneke és a 17a felülete határolja a 15a formaüreget. Magától értetődik, hogy az alakos elemet nem kell feltétlenül dugattyúszerűen kialakítani. Ugyanígy alkalmazható membrán is, amin a szerszámfél rögzítve van. A térfogat változtatásának más módjai is lehetségesek.

A 10a tartályon, itt a tartály 100a fenekében van egy 101a beömlőnyílás, amin át kiindulóanyag áramolhat a 11a alakos elem és a tartály 100a feneke közé. A 11a alakos elem és a tartály 100a feneke evégett állandóan érintkezésben van egy R tárolótartállyal. Az Pl és P2 szivattyúval a 101a beömlőnyíláson, illetőleg a 102a kiömlőnyíláson át a 11a alakos elem és a tartály 100a feneke közötti térbe kiindulóanyagot lehet bevezetni, illetőleg ebből a térből elvezetni. Itt fontos, hogy a 11a alakos elem és a tartály 100a feneke közötti tér mindig töltve legyen M kiindulóanyaggal, és így ebbe a térbe ne hatolhasson be levegő. A Pl és P2 szivattyút egy velük egybeépített visszacsapó szeleppel ábrázoltuk. Alkalmazhatók azonban beépített visszacsapó szelep nélküli szivattyúk is. Ebben az esetben a visszacsapó szelep külön iktatható be a szivattyú és a tartály közé, illetőleg - a szivattyú típusától függően - a visszacsapó szelepet el is lehet hagyni.

A szerszám zárt állapotában (7A. ábra) a szerszámba energiát, itt ugyancsak ultraibolya sugárzást viszünk be. Az energiabevitel példaképpen itt is felülről történik. Ez előidézi a térhálósodást. Ezután a térhálósodott alakos testet leemeljük a szerszámról és eltávolítjuk a szerszámból. Evégett először az Pl szivattyúval a 101a beömlő10 nyíláson át folyékony M kiindulóanyagot vezetünk a tartály 100a feneke és a 11a alakos elem közötti térbe, a dugattyúszerű 1 la alakos elemet felfelé mozgatjuk (7B. ábra). Az alakos testet - itt CL kontaktlencsét most a szerszámról le lehet választani, és a szerszámból ki lehet venni. Ez végezhető például egy speciális megfogószerkezettel, ahogyan ezt az 1. ábra kapcsán leírtuk. A CL kontaktlencsét azonban a szerszámból ki is lehet öblíteni. Erre később részletesebben kitérünk.

A dugattyúszerűen eltolható 11a alakos elemet ezt követően ismét lefelé mozgatjuk, és a 11a alakos elem és a tartály 100a feneke között lévő anyagot a 102a kiömlőnyíláson át elvezetjük (7C. ábra). Az anyagot a kiömlőnyílásnál lévő P2 szivattyú révén lehet elvezetni.

Elvileg itt is lehetséges, hogy a dugattyúszerűen eltolható 11a alakos elemet csak a 11a alakos elem és a tartály 100a feneke közé bevezetett, illetőleg onnan elvezetett folyékony kiindulóanyag hajtsa úgy, hogy a Pl és P2 szivattyú szolgáltatja az ehhez szükséges hajtóenergiát. Olyan változat is lehetséges, aminél egyáltalán nincsenek szivattyúk és a dugattyúszerűen eltolható 11a alakos elem hajtása mechanikai úton történik úgy, hogy felfelé mozgáskor a kiindulóanyag beszívódik, és lefelé mozgáskor megint kinyomódik. Magától értetődik, hogy a szivattyúkat és a mechanikai hajtást kombinálni is lehet.

A 11a alakos elemen van egy 21 maszk. Ez a 21 maszk - hasonlóképpen, mint a felső 11 szerszámfélnél, a 6A-C. ábrán - a gyűrű alakú 16a résen túl a 15a formaüregig, valamint adott esetben a dugattyúszerűen eltolható 11a alakos elem oldalfalai mentén terjed ki. Ha most a szerszámot ultraibolya 3 sugárnyalábbal besugározzuk, akkor a 15a formaüregben, és csak ott, bekövetkezik az alakos test térhálósodása és kialakulása. A többi részben, különösen a gyűrű alakú 16a résben lévő anyag, valamint a 10a tartályban lévő többi kiindulóanyag nem térhálósodik. Az ilyen maszkok anyagaira, valamint előállítására és felhelyezésére elvileg ugyanazok érvényesek, amiket a 6A-C. ábra kapcsán erről leírtunk.

A 8A-C. ábrán a berendezésnek olyan kiviteli alakja látható, ami elvben nagyon hasonló a 7A-C. ábra szerinti kiviteli alakhoz, és attól abban különbözik, hogy a 8A-C. ábra szerinti kiviteli alaknál a 102a kiömlőnyílásnál nincs P2 szivattyú, hanem a 102a kiömlőnyílás deformálható hevederként, illetőleg lapként, illetőleg szelepként van kiképezve. A 8A-C. ábra ismertetése során a következőkben főként az alakos testnek, itt tehát a CL kontaktlencsének a szerszámból való kivételét taglaljuk. A 15a formaüreg megtöltése a 7A-C. ábra szerinti kiviteli alakkal megegyező módon a Pl szivattyúval történik. Amikor a szerszám zárva van (8A. ábra), akkor térhálósítással, ultraibolya 3 sugárnyalábbal való besugárzással előállítjuk a CL kontaktlencsét.

A dugattyúszerű 1 la alakos elem felfelé mozgásakor (8B. ábra) a 10a tartályba, a tartály 100a feneke és a dugattyúszerűen eltolható 1 la alakos elem közé folyékony kiindulóanyag áramlik be. A 101a beömlőnyílást füvókaként vagy más, áramlást létrehozó eszközként lehet kialakítani. A folyékony kiindulóanyagnak a beömlőnyíláson át történő bevezetésekor a létrehozott áramlás leemeli a CL kontaktlencsét a szerszámról, és a füvóka megfelelő elrendezése esetén a 102a kiömlőnyílás irányába öblíti. A 102a kiömlőnyílás itt deformálható hevederként, illetőleg lapként van kiképezve. A dugattyúszerű 11a alakos elem lefelé mozgásakor (8C. ábra) a keletkezett nyomás a hevedert lefelé deformálja és a 102a kiömlőnyílást szabaddá teszi, úgy hogy a folyékony kiindulóanyagot a CL kontaktlencsével együtt a 102a kiömlőnyíláson át ki lehet öblíteni. A kontaktlencsét egy S szitán lehet felfogni, ami a folyékony kiindulóanyagot átereszti. A kiindulóanyagot például lehet - adott esetben tisztítás után - újrahasznosítani. A kontaktlencse kiöblítése közben a 15a formaüreget megtöltjük új kiindulóanyaggal, úgy hogy ultraibolya 3 sugárnyaláb ráadásával egy további CL kontaktlencsét lehet térhálósítani.

Az előzőekben leírtuk, hogy leemelés és kiöblítés végett folyékony kiindulóanyagot vezetünk a 10a tartályba, ugyanebben a ciklusban a 15a formaüreget újból megtöltjük, és a szerszám zárt állapotában a következő CL kontaktlencse térhálósítása és előállítása végett a szerszámra újból ultraibolya 3 sugárnyalábot adunk. A berendezés tehát mintegy egyciklusos berendezésként működik. Minden ciklusban (a dugattyúszerű 1 la alakos elem felfelé mozgása és lefelé mozgása) egy kontaktlencsét állítunk elő és öblítünk ki a szerszámból.

Olyan változat is lehetséges azonban, amelynél egy első ciklusban (gyártási ciklus) történik a kontaktlencse előállítása, vagyis a dugattyúszerű 1 la alakos elem felfelé mozog, folyékony kiindulóanyag áramlik a 11a alakos elem és a tartály 100a feneke közé, majd a 11a alakos elem ismét lefelé mozog. Ezután a szerszámra zárt állapotban ultraibolya 3 sugárnyalábot irányítunk, azáltal bekövetkezik a térhálósodás és így előállítunk egy CL kontaktlencsét. Ezután egy külön második ciklusban (öblítési ciklus) a kontaktlencse a szerszámból kiöblíthető anélkül, hogy ebben a második ciklusban új kontaktlencsét állítanánk elő, míg az egyciklusos berendezésben ismét előállítunk egy új kontaktlencsét. Az öblítéshez ezért a kétciklusos berendezésben alkalmazni lehet mind folyékony kiindulóanyagot, mind különösen külön tisztítófolyadékot. Ez annyiban előnyös, hogy ekkor az öblítési ciklus alatt a szerszámot belülről különösen jól lehet tisztítani, mielőtt a következő ciklusban újból kiindulóanyag áramlik be, és előállítjuk a következő CL kontaktlencsét. A 8A-C. ábra szerinti kiviteli alaknál tehát lehetséges mind az egyciklusos működés (minden ciklusban egy kontaktlencsét állítunk elő), mind a kétciklusos működés (az első ciklusban egy kontaktlencsét állítunk elő, a második ciklusban kiöblítjük és a szerszámot megtisztítjuk, anélkül, hogy új kontaktlencsét állítanánk elő).

A találmány szerinti berendezés egy ismét további kiviteli alakja a 9A-C. ábrán látható. Elvben ez a kiviteli alak is hasonló a 7A-C. ábra szerinti kiviteli alakokhoz, azoktól azonban jelentősen különbözik abban, hogy némileg eltérő módon kialakított, dugattyúszerűen eltolható 11a alakos elemet tartalmaz. Ezenkívül a 10b tartály is jelentősen eltérően van kialakítva annyiban, hogy 103b oldalfalában van egy 104b kitüremlés vagy fülke, ami a dugattyúszerű 11b alakos elem mozgásának irányában teljed ki. Ebben a 104b

HU 216 616 Β kitüremlésben egy 4b megfogószerkezet van elhelyezve. A 1 lb alakos elem külső, 113b falában - pontosan azon a részen, amelyen a 104b kitüremlés van a 10b tartály 103b oldalfalában - van egy 114b betüremlés. A 1 lb alakos elemben van továbbá egy 115b csatorna, amit egy P3 vákuumforrásra, illetőleg nyomásforrásra lehet csatlakoztatni. A 4b megfogószerkezetet ugyancsak erre a P3 vákuumforrásra, illetőleg nyomásforrásra lehet csatlakoztatni.

A CL kontaktlencse előállítása térhálósítással, 3 ultraibolya sugárnyalábnak a szerszámra történő ráadásával ismét ugyanolyan módon megy végbe, ahogyan ezt a 7A-C. ábra és a 8A-C. ábra kapcsán már leírtuk. A 9A-C. ábra magyarázata során ezért főként a CL kontaktlencse szerszámból való eltávolításának módjára térünk ki. A szerszám zárt állapotában a szerszámra itt is 3 ultraibolya sugárnyalábot adunk és térhálósítással CL kontaktlencsét állítunk elő (9A. ábra). Ezután a Pl szivattyú kiindulóanyagot szivattyúz a 1 lb alakos elem és a tartály 100b feneke közé, és a 11b alakos elem felfelé mozog (9B. ábra). Ekkor a 4b megfogószerkezet a 104B kitüremlésből kifordul a CL kontaktlencse fölé. A 4b megfogószerkezet 40b megfogótányérjában van egy furat, amin át most a P3 vákuumforrás vákuumot létesít, és ez a CL kontaktlencsét leemeli, és a 40b megfogótányérhoz szívja. Amikor a CL kontaktlencse a 40b megfogótányérra van szívva, akkor a 4b megfogószerkezet újból visszafordul a 104b kitüremlésbe és a 11b alakos elem ismét lefelé mozog. Eközben a 1 lb alakos elem és a tartály 100b feneke között lévő folyékony kiindulóanyagot a P2 szivattyú elszívja (9C. ábra).

A 104b kitüremlésben lévő 4b megfogószerkezet ekkor vagy a 11b alakos elem külső 113b fala mentén csúszik, vagy a 104b kitüremlésben van tartva, amíg a 40b megfogótányér a 114b betüremléssel szemben, a 11b alakos elem külső falán van. Ebben az időpontban a 40b megfogótányérban lévő furaton át túlnyomás lép fel, úgy hogy a CL kontaktlencse a 40b megfogótányérról leválik és a 114b betüremlésbe kerül. A 114b betüremléshez vezető 115b csatornán át ugyanis ugyanabban az időpontban, amelyben a CL kontaktlencse a 40b megfogótányérról leválik, vákuum lép fel úgy, hogy a CL kontaktlencse a 40b megfogótányérról egyszerűen a 114b betüremlésbe kerül.

Ha a 11b alakos elem felfelé mozog, akkor a 11b alakos elem 114b betüremlése a 10b tartályon kívül van (9B. ábra). Ha most a 115b csatornán át túlnyomás lép fel, akkor a CL kontaktlencse elválik a 114b betüremléstől és további feldolgozásra továbbítható. Ezzel kapcsolatban külön megjegyezzük, hogy a 103b oldalfal felfelé még tovább teijedhet és lehet benne egy további betüremlés vagy fülke, amibe a CL kontaktlencsét be lehet tenni, illetőleg bele lehet öblíteni. Ezáltal elérjük a 1 lb alakos elem még jobb vezetését és a tartály fala mentén csúszó, megfelelő tömítőfelületeinek kímélését.

A nyomás vagy szívás kifejtésére a 9A-C. ábrán az P3 szivattyú szolgál, aminek a HP nyomáscsatlakozója, illetőleg NP vákuumcsatlakozója a dugattyúszerűen eltolható 1 lb alakos elem helyzetétől függően a 115b csatornával, illetőleg a 40b megfogótányérban lévő furattal van összekötve. Ez az P3 szivattyú a kiindulóanyagot tartalmazó R tárolótartályból szívhat kiindulóanyagot, amivel a szükséges nyomást létrehozza. A 9A-C. ábrán a 101b beömlőnyílásnál és a 102b kiömlőnyílásnál két külön tárolótartályt ábrázoltunk, amikbe a Pl, illetőleg P2 és P3 szivattyú benyúlik. Magától értetődik azonban, hogy ez lehet ugyanaz az egy tárolótartály.

Ezen a helyen még megjegyezzük, hogy a 9A-C. ábra szerinti kiviteli alak is működhet akár egyciklusos berendezésként, akár kétciklusos berendezésként. Egyciklusos berendezés esetén mindenesetre biztosítani kell, hogy mindig csak kiindulóanyag áramoljon be a 10b tartályba. Kétciklusos berendezés esetén viszont a második ciklusban, amiben a CL kontaktlencsét kivesszük, tisztítófolyadékot lehet bevezetni.

Világos továbbá, hogy az ábrák kapcsán ismertetett berendezés egy formaüreg helyett több formaüreget is tartalmazhat, úgy hogy egy ciklus alatt egyidejűleg több kontaktlencsét lehet előállítani. Ez a változat különösen hatékony.

Ezenkívül a találmány szerinti berendezés egyik kiviteli alakjánál az átáramlás célzottan úgy vezérelhető, hogy először a dugattyúszerű alakos elemre mechanikai úton fejtünk ki erőt, és a kiindulóanyagot adagoláskor kissé késleltetetten engedjük a tartályba, illetőleg elvezetéskor kissé késleltetetten engedjük ki a tartályból. Ez vonatkozik arra a kiviteli alakra is, amelyben szivattyúkat is alkalmazunk, és a dugattyút mechanikai úton hajtjuk. Ezzel a megoldással az adagoláskor célzottan szívást, illetőleg elvezetéskor célzottan nyomást létesítünk a tartályban, illetőleg a nyomást a tartályban általában így lehet befolyásolni.

Lehetséges továbbá egy olyan változat is, amelyben a ciklusok száma, ami után új kontaktlencsét állítunk elő, változtatható. Például egy érzékelő érzékelheti, hogy a szerszámból a kontaktlencse tényleg ki van-e öblítve, és a szerszám teljes zárása és a következő kontaktlencse előállítása csak akkor megy végbe, ha az érzékelő érzékelte a kiöblített kontaktlencsét. Ha az érzékelő nem érzékelt kiöblített kontaktlencsét, akkor a szerszám öblítése mindaddig folytatódik, amíg a kontaktlencsét ki nem öblítjük.

A kontaktlencsék kiindulóanyaga, ami ultraibolya fénnyel besugározva térhálósodhat, lehet az ezekre a célokra széleskörűen alkalmazott HEMA (hidroxi-etil-metakrilát) vagy poli-HEMA, különösen egy alkalmas térhálósító szerrel, mint például etilén-gikol-dimetakriláttal keverve. Más alakos testek esetében az alkalmazási céltól függően esetleg más térhálósítható anyagokat is lehet alkalmazni. A térhálósodás létrehozására a térhálósítható anyag fajtájától függően elvileg más energiaformákat, például elektronsugárzást, gamma-sugárzást, hőenergiát stb. is lehet alkalmazni. A kontaktlencsék előállításánál az ultraibolya fénnyel térhálósítható kiindulóanyagok általánosan szokásosak, de nem feltétlenül kell ilyeneket alkalmazni.

A találmány egy további jellemzője szerint kiindulóanyagként speciális prepolimerek, különösen olyan poli(vinil-alkohol)-alapú prepolimerek jönnek szóba, amelyek ciklikus acetálgyököket és térhálósítható gyököket tartalmaznak.

HU 216 616 Β

A poli(vinil-alkohol)-alapú kontaktlencsék már ismeretesek. így például az EP 216,074 számú európai szabadalmi leírás ismertet olyan kontaktlencséket, amik poli(vinil-alkohol)-t tartalmaznak. A poli(vinil-alkohol) uretángyökökkel kötött (met)akriloilgyököket tártál- 5 máz. Az EP 189,375 számú európai szabadalmi leírás poliepoxidokkal térhálósított poli(vinil-alkohol)-ból készült kontaktlencséket ír le.

Ismeretes továbbá már néhány speciális acetál is, amik térhálósítható gyököket tartalmaznak. Ezzel kap- 10 csolatban utalunk például az EP 201,693, az EP 215,245 és az EP 211,432 számú európai szabadalmi leírásokra. Az EP 201,693 számú európai szabadalmi leírás például többek között 2...11 szénatomos elágazás nélküli aldehidek olyan acetáljait írja le, amik véghely- 15 zetben egy aminogyököt hordoznak. Ez az aminogyök egy (G3-C24-) olefmes telítetlen szerves gyökkel van szubsztituálva. Ennek a szerves gyöknek van egy olyan csoportja, ami a nitrogénatomtól elektronokat von el. Az olefinesen telítetlen csoport továbbá polimerizálható. Az 20 EP 201,693 számú európai szabadalmi leírás szerint felhasználják az előbb jellemzett acetáloknak 1,2-diollal,

1,3-dioilal, egy poli(vinil-alkohol)-lal vagy egy cellulózzal képződött reakciótermékeit is. Ezeket a termékeket azonban nem hja le konkrétan. 25

Ha az EP 201,693 számú európai szabadalmi leírás szerinti egyik acetált például poli(vinil-alkohol)-lal kapcsolatban említik - úgy, mint többek között ennek a szabadalmi bejelentésnek a 17. példájában -, akkor az olefingyökén át polimerizálható acetált először például 30 vinil-acetáttal kopolimerizálják. Az így kapott kopolimert azután poli(vinil-alkohol)-lal reagáltatják, és 37 tömeg% szilárd anyagot tartalmazó emulziót kapnak, aminek a pH-ja 5,43 és viszkozitása 11,640 Pa.s.

Ezzel szemben a jelen találmány 1,3-diol alapvázat 35 tartalmazó polimerekre irányul úgy, hogy az 1,3-diolegységeknek bizonyos részaránya 1,3-dioxánná van módosítva, ami a 2-helyzetben egy polimerizálható, de nem polimerizált maradékot tartalmaz. A polimerizálható maradék elsősorban egy amino-alkil-maradék, 40 aminek a nitrogénatomjához egy polimerizálható gyök van kötve. A találmány tárgyát képezik még az említett prepolimerek homo- vagy kopolimeijei, eljárás az új polimerek előállítására, és az így kapott homo- vagy kopolimerek, alakos testek az említett homo- vagy ko- 45 polimerekből, különösen kontaktlencsék ezekből a homo- vagy kopolimerekből, és eljárás kontaktlencsék előállítására az említett homo- vagy kopolimerek alkalmazásával.

A találmány szerinti prepolimer előnyös módon egy legalább körülbelül 2000 molekulatömegű poli(vinil-alkoholj-származék, ami a poli(vinil-alkohol) hidroxilgyökeinek számára vonatkoztatva körülbelül 0,5...90% I képlet szerinti egységet tartalmaz,

ahol R - jelentése legfeljebb 8 szénatomos, rövid szénláncú alkilcsoport,

R¹ - jelentése hidrogénatom vagy rövid szénláncú alkilcsoport, és

R² - jelentése olefinesen telítetlen, elektronvonzó, kopolimerizálható csoport, előnyös módon legfeljebb 25 szénatommal.

R² - jelentése például olefinesen telítetlen, R³-CO képletű acilcsoport, ahol R³ - olefinesen telítetlen, kopolimerizálható csoport 2...8 szénatommal, előnyös módon 2...8 szénatommal, különösen előnyös módon

2.. .4 szénatommal. Egy másik kiviteli alaknál R² a II általános képlet szerinti csoportot jelenti: -CO-NH-(R⁴-NH-CO-O)q-R⁵-O-CO-R³ (II) ahol q értéke nulla vagy egy,

R⁴ és R⁵ — egymástól függetlenül rövid szénláncú alkiléncsoport 2...8 szénatommal, ariléncsoport

6.. .12 szénatommal, telített, kétértékű cikloalifás csoport 6...10 szénatommal, arilén-alkilén-csoport vagy alkilén-arilén-csoport 7...14 szénatommal vagy arilénalkilén-arilén-csoport 13...16 szénatommal,

R³ - jelentése ugyanaz, mint fentebb.

A találmány szerinti prepolimer ezért elsősorban legalább körülbelül 2000 molekulatömegű poli(vinil-alkohol)-származék, ami a poli(vinil-alkohol) hidroxilgyökeinek számára vonatkoztatva körülbelül 0,5...80%ban III általános képlet szerinti egységet tartalmaz,

[CO-NH (ΠΙ) (R⁴-NH-CO-O)q-R⁵-O]p-C0-R³

HU 216 616 Β ahol R - jelentése rövid szénláncú alkilcsoport,

R¹ - jelentése hidrogénatom vagy rövid szénláncú alkilcsoport, q - értéke nulla vagy egy, p - értéke nulla vagy egy,

R³ - jelentése olefinesen telítetlen, kopolimerizálható csoport 2...8 szénatommal,

R⁴ és R⁵ - jelentése egymástól függetlenül rövid szénláncú alkiléncsoport 2...8 szénatommal, ariléncsoport 6...12 szénatommal, telített, kétértékű cikloalifás csoport 6...10 szénatommal, arilén-alkilén- vagy alkilénarilén-csoport 7...14 szénatommal vagy arilén-alkilénarilén-csoport 13...16 szénatommal.

Az R rövid szénláncú alkiléncsoportnak előnyös módon legfeljebb 8 szénatomja van és lehet egyenes láncú vagy elágazó. Alkalmas példa e csoportokra az oktilén-, hexilén-, pentilén-, butilén-, propilén-, etilén-, metilén-, 2-propilén-, 2-butilén- vagy 3-pentiléncsoport. Az R rövid szénláncú alkiléncsoportnak előnyös módon legfeljebb 6, előnyös módon legfeljebb 4 szénatomja van. Különösen előnyös a metilén- és a butiléncsoport.

R¹ jelentése előnyösen hidrogénatom, vagy legfeljebb hét, különösen legfeljebb négy szénatomot tartalmazó rövid szénláncú alkilcsoport, de főleg hidrogénatom.

Az R⁴ vagy R⁵ rövid szénláncú alkiléncsoportnak előnyös módon 2...6 szénatomja van, és elsősorban egyenes láncú.

Alkalmas példa erre a propilén-, butilén-, hexilén-, dimetil-etiléncsoport, és különösen előnyös módon az etiléncsoport.

Az R⁴ vagy R⁵ ariléncsoport előnyös módon feniléncsoport, ami nem szubsztituált vagy rövid szénláncú alkilcsoporttal vagy rövid szénláncú alkoxicsoporttal szubsztituált, különösen 1,3-fenilén- vagy 1,4-fenilénvagy metil-1,4-fenilén-csoport.

Az R⁴ vagy R⁵ telített, kétértékű cikloalifás csoport előnyös módon ciklohexilén- vagy ciklohexilén-(rövid szénláncú alkilj-csoport, például ciklohexilén-metiléncsoport, ami szubsztituálatlan vagy szubsztituálva van egy vagy több metilcsoporttal, így például trimetil-ciklohexilén-metilén-csoporttal, például kétértékű izoforoncsoporttal.

Az R⁴ vagy R⁵ alkilén-arilén- vagy arilén-alkiléncsoportok arilénegysége előnyös módon nemszubsztituált vagy rövid szénláncú alkilcsoporttal vagy rövid szénláncú alkoxicsoporttal szubsztituált feniléncsoport, alkilénegysége előnyös módon rövid szénláncú alkiléncsoport, mint metilén- vagy etilén-, különösen metiléncsoport. Az ilyen R⁴ vagy R⁵ csoport ezért előnyös módon fenilén-metilén- vagy metilén-fenilén-csoport.

Az R⁴ vagy R⁵ arilén-alkil-arilén-csoport előnyös módon az alkilegységben legfeljebb 4 szénatomot tartalmazó fenilén-(rÖvid szénláncú)-alkilén-fenilén-csoport, például fenilén-etilén-feniléncsoport.

Az R⁴ és R⁵ csoport jelentése egymástól függetlenül előnyös módon 2...6 szénatomot tartalmazó, rövid szénláncú alkiléncsoport, nemszubsztituált vagy rövid szénláncú alkilcsoporttal szubsztituált feniléncsoport, nemszubsztituált vagy rövid szénláncú alkilcsoporttal szubsztituált ciklohexilén- vagy ciklohexilén-(rövid szénláncú alkilén)-csoport, fenilén-(rövid szénláncú alkilén)-csoport, (rövid szénláncú alkilén)-fenilén- vagy fenilén-(rövid szénláncú alkilén)-fenilén-csoport.

A „rövid szénláncú” fogalom a jelen találmány keretében csoportokkal és vegyületekkel kapcsolatban legfeljebb 7 szénatomot tartalmazó, előnyös módon legfeljebb 4 szénatomot tartalmazó csoportokat vagy vegyületeket jelent, ha nincs ettől eltérő definíció.

A rövid szénláncú alkilcsoport, elsősorban legfeljebb hét, előnyös módon legfeljebb négy szénatomot tartalmaz, és például metil-, etil-, propil-, butil- vagy terc-butil-csoport.

A rövid szénláncú alkoxicsoport elsősorban legfeljebb hét, előnyös módon legfeljebb négy szénatomot tartalmaz, és például metoxi-, etoxi-, propoxi-, butoxivagy terc-butoxi-csoport.

A 2...24 szénatomot tartalmazó, olefinesen telítetlen, kopolimerizálható R³ csoport jelentése előnyös módon

2.. .24 szénatomot tartalmazó alkenilcsoport, különösen

2.. .8 szénatomot tartalmazó alkenilcsoport és különösen előnyös módon 2...4 szénatomot tartalmazó alkenilcsoport, például etenil-, 2-propenil-, 3-propenil-, 2-butenil-, hexenil-, oktenil- vagy dodecenilcsoport. Előnyös az etenil- és 2-propenilcsoportúgy, hogy a -CO-R³ csoport az akrilsav vagy metakrilsav acilmaradéka helyett áll.

A kétértékű -R⁴-NH-CO-O-csoport jelen van, ha q egyet jelent és nincs jelen, ha q nullát jelent. Előnyösek azok a prepolimerek, ahol q értéke nulla.

A kétértékű [-CO-NH-(R⁴-NH-CO-O)q-R³-O-] csoport jelen van, ha p értéke egy és nincs jelen, ha p értéke nulla. Előnyösek azok a prepolimerek, ahol p értéke nulla.

Azokban a prepolimerekben, amelyekben p egy helyett áll, a q index előnyös módon nulla. Különösen előnyösek azok a prepolimerek, amelyekben p egy helyett áll, a q index nullát jelent és R⁵ rövid szénláncú alkilcsoport helyett áll.

A találmány szerinti egyik előnyös prepolimer legalább 2000 molekulatömegű poli(vinil-alkohol)-származék, ami a poli(vinil-alkohol) hidroxilgyökeinek számára vonatkoztatva körülbelül 0,5...80%-ban III általános képlet szerinti egységet tartalmaz, ahol R - jelentése legfeljebb 6 szénatomot tartalmazó rövid szénláncú alkiléncsoport, p - értéke nulla, és

R³ - jelentése 2...8 szénatomot tartalmazó alkenilcsoport.

Egy, a találmány szerinti további előnyös prepolimer legalább 2000 molekulatömegű poli(vinil-alkohol)-származék, ami a poli(vinil-alkohol) hidroxilgyökeinek számára vonatkoztatva körülbelül 0,5...80%-ban olyan III általános képlet szerinti egységet tartalmaz, ahol R - jelentése legfeljebb 6 szénatomot tartalmazó alkiléncsoport, p - értéke egy, q - értéke nulla,

R⁵ - jelentése 2...6 szénatomot tartalmazó rövid szénláncú alkiléncsoport, és R³ - jelentése 2...8 szénatomot tartalmazó alkenilcsoport.

Egy, a találmány szerinti további előnyös prepolimer legalább 2000 molekulatömegű poli(vinil-alkohol)-származék, ami a poli(vinil-alkohol) hidroxilgyökeinek számára vonatkoztatva körülbelül 0,5...80%-ban (III) általános képlet szerinti egységet tartalmaz, ahol R - jelentése legfeljebb 6 szénatomot tartalmazó rövid szénláncú alkiléncsoport, p - értéke egy, q - értéke egy,

R⁴ - jelentése 2...6 szénatomot tartalmazó rövid szénláncú alkiléncsoport, nemszubsztituált vagy rövid szénláncú alkillal szubsztituált fenilén, nemszubsztituált vagy rövid szénláncú alkilcsoporttal szubsztituált ciklohexilén- vagy ciklohexilén-(rövid szénláncú alkilén)-, fenilén-(rövid szénláncú alkilén)csoport, (rövid szénláncú alkilénj-fenilén- vagy fenilén-(rövid szénláncú alkilén)-fenilén-csoport,

R⁵ - jelentése 2...6 szénatomot tartalmazó, rövid szénláncú alkiléncsoport és

R³ - jelentése 2...8 szénatomot tartalmazó alkenilcsoport.

A találmány szerinti prepolimerek legalább 2000 molekulatömegű poli(vinil-alkohol)-származékok, amik a poli(vinil-alkohol) hidroxilgyökeinek számára vonatkoztatva körülbelül 0,5...80%, különösen körülbelül 1...50%, még előnyösebben körülbelül 1...25%, előnyös módon körülbelül 2...15% és különösen előnyös módon körülbelül 3...10%-ban III általános képlet szerinti egységet tartalmaznak. A kontaktlencsék előállítására szolgáló, találmány szerinti prepolimerek a poli(vinil-alkohol) hidroxilgyökeinek számára vonatkoztatva körülbelül 0,5...25%, különösen körülbelül 1...15% és különösen előnyös módon körülbelül 2... 12% III általános képlet szerinti egységet tartalmaznak.

A találmány szerint deriválható poli(vinil-alkohol)ok molekulatömege előnyös módon legalább 10000. Felső határként a poli(vinil-alkohol)-ok molekulatömege 1000 000 lehet. A poli(vinil-alkohol)-ok molekulatömege előnyös módon legfeljebb 300000, különösen legfeljebb körülbelül 100000 és nagyon különösen előnyös módon legfeljebb körülbelül 50 000.

A találmány szerint alkalmas poli(vinil-alkohol)-oknak rendszerint főként poli(2-hidroxi-etilén)-szerkezetük van. A találmány szerint derivált poli(vinil-alkohol)-ok

R' R tartalmazhatnak azonban hidroxigyököket is 1,2-glikolok alakjában, például 1,2-dihidroxí-etilén kopolimer-egységeket, amiket például vinil-acetát/vinilén-karbonát kopolimerek alkalikus hidrolízise útján lehet előállítani.

A találmány szerint derivált poli(vinil-alkohol)-ok tartalmazhatják kis mennyiségben, például maximum 20%, előnyös módon maximum 5% mennyiségben etilén, propilén, akrilamid, metakrimid, dimetakrilamid, hidroxi-etil-metakrilát, metil-metakrilát, metil-akrilát, etil-akrilát, vinil-pirrolidon, hidroxi-etil-akrilát, allil-alkohol, sztirol vagy hasonló, általánosan alkalmazott komonomerek kopolimeregységeit.

Lehet alkalmazni a kereskedelemben szokásos poli(vinil-alkohol)-okat, például az Air Products cég Vinol 107^R termékét (molekulatömeg 22000...31000,

98...98,8%-os hidrolizálás), a Polysciences 4397 terméket (molekulatömege 25 000, 98,5%-os hidrolizálás), a Chan Chun cég BF 14 termékét, a DuPont Elvanol^R 90-50 termékét, az Unitika cég UF-120 termékét, a Hoechst Moviol^R 4-88, 10-98 és 20-98 termékét. Más gyártók, például a Nippon Gohsei (Gohsenol^R), a Monsanto (Gelvatol^R), a Wacker (Polyviol^R) vagy a Kuraray, Denki és Shin-Etsu japán cégek.

Mint már említettük, hidrolizált vinil-acetát-kopolimereket is lehet alkalmazni, amik például hidrolizált/ etilén/vinil-acetátként (ÉVA) vagy vinil-klorid/vinilacetátként, N-vinil-pirrolidon/-vinil-acetátként és maleinsavanhidrid/vinil-acetátként kaphatók.

A poli(vinil-alkohol)-t rendszerint a megfelelő homopolimer poli(vinil-acetát) hidrolízise útján állítják elő. Egy előnyös kiviteli alaknál a találmány szerint derivált poli(vinil-alkohol) 50%-nál kevesebb, különösen 20%-nál kevesebb poli(vinil-acetát) egységet tartalmaz.

AIII általános képlet szerinti egységeket tartalmazó vegyületeket az önmagában ismert módon lehet előállítani. Egy legalább 2000 molekulatömegű poli(vinil-alkohol)-t, ami körülbelül 0,5...80%, az alábbi IV képlet szerinti

-CH(OH)-CH₂- (IV) egységet tartalmaz a TV általános képlet szerinti vegyület hidroxilgyökeinek számára vonatkoztatva, az alábbi, V általános képlet szerinti vegyületté lehet, különösen savas közegben, átalakítani:

(V)

R_ N [CO-NHahol R' és R jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, rövid szénláncú alkilcsoport vagy rövid szénláncú alkanoilcsoport, mint acetil- vagy propinoilcsoport, és a többi változó értéke a III képlet szerinti érték.

-NH-CO-O)_q-R⁵-O]p -CO-R³

Egy másik változat szerint egy IV általános képlet szerinti egységeket tartalmazó, legalább 2000 molekulatömegű poli(vinil-alkohol)-t, különösen savas feltételek között, a VI képlet szerinti vegyülettel reagáltathatunk,

R' R

Ο 0

és az így előállítható ciklikus acetált ezután az alábbi,

VII képlet szerinti

OCN-(R⁴-NH-CO-O)q-R⁵-O-CO-R3 (VII) vegyülettel reagáltathatunk, amiben a változók az V képlet szerinti vegyületnél vannak meghatározva.

Ennek változataként egy IV képlet szerinti vegyület és egy VI képlet szerinti vegyület reakciótermékeként az előzőleg leírt módon előállítható terméket az alábbi,

VIII képlet szerinti vegyülettel reagáltathatjuk:

X-CO-R³ (VIII) ahol R³ - jelentése például 2...8 szénatomot tartalmazó alkenilcsoport, és

X - egy reakcióképes csoport, például éterezett vagy észterezett hidroxicsoport, például halogénatom, különösen klóratom.

Az olyan V általános képlet szerinti vegyületek, amikben p értéke nulla, például az EP 201,693 számú szabadalmi leírásból ismeretesek. Ez a leírás a VI képlet szerinti vegyületeket is ismertet. A VII képlet szerinti vegyületek önmagukban ismertek vagy önmagában ismert módon előállíthatóak. Példa az olyan VII képlet szerinti vegyületre, amiben q értéke nulla, az izocianátoetil-metakrilát. Példa a VII képlet szerinti olyan vegyületre, amiben q értéke egy, az izoforon-diizocianátnak 0,5 egyenértékű hidroxi-etil-metakriláttal képezett reakcióterméke. A VIII képlet szerinti vegyületek önmagukban ismertek, tipikus képviselőjük a metakriloil-klorid. Az V képlet szerinti vegyületeket, amikben p és/vagy q értéke egy, az előbb említett vegyületekből ismert módon, például egy VI képlet szerinti vegyületnek izocianáto-etil-metakriláttal való átalakítása útján vagy egy VI képlet szerinti vegyületnek - előzőleg 0,5 egyenérték hidroxi-etil-metakriláttal terminált - izoforon-diizocianáttal való átalakítása útján lehet előállítani.

Az I, illetőleg III képlet szerinti prepolimerek meglepő módon rendkívül stabilak. Ez a szakember számára váratlan, mivel például a nagyobb funkciós csoportszámú akrilátokat rendszerint stabilizálni kell. Ha az ilyen jellegű vegyületeket nem stabilizálják, akkor rendszerint gyors polimerizálódás következik be. Spontán térhálósodás homopolimerizálódás útján azonban a találmány szerinti prepolimereknél nem következik be. Az I, illetőleg III képlet szerinti prepolimereket ezenkívül az önmagában ismert módon lehet tisztítani, például acetonos kicsapatással, dialízissel vagy ultraszűréssel. Különösen előnyös az ultraszűrés. Ennek a tisztítási folyamatnak a révén az I, illetőleg III képlet szerinti prepolimereket rendkívül tiszta formában, például töményített vizes oldatokként kaphatjuk meg, amikben nincsenek vagy legalábbis lényegében nincsenek reakciótermékek, mint sók és kiindulóanyagok, mint például V képlet szerinti vegyületek vagy más nempolimer-alkotók.

A találmány szerinti polimerek tisztításának előnyös eljárását, az ultraszűrést az önmagában ismert módon lehet elvégezni. Lehetőség van az ultraszűrés ismételt, például két...tízszeri elvégzésére. Egy másik változat szerint az ultraszűrés végezhető folytonosan, a kívánt tisztasági fok eléréséig. A kívánt tisztasági fok tetszőlegesen magasra választható. A tisztasági fok alkalmas mértéke például az oldat konyhasótartalma, amit az ismert módon egyszerűen meg lehet határozni.

A találmány szerinti, I és III képlet szerinti prepolimereket másrészt rendkívül hatékony módon és célzottan lehet - különösen fototérhálósítás útján - térhálósítani.

A fototérhálósítás során alkalmas módon egy fotoiniciátort viszünk be, ami gyökös térhálósodást tud iniciálni. A példák az adott szakterületen járatos szakember számára ismertek. Alkalmas fotoiniciátorokként megnevezhetők a benzoin-metil-éter, az 1-hidroxi-ciklohexilfenil-eton, a Daracure 1173 vagy Irgacure típusok. A térhálósodást aktinikus sugárzással, például gammasugárzással vagy röntgensugárzással lehet kiváltani.

A fotopolimerizálást alkalmas módon oldószerben végezzük. Oldószerként elvileg minden olyan oldószer alkalmas, ami a poli(vinil-alkohol)-t és az adott esetben járulékosan alkalmazott vinilkomonomereket oldja, így például víz, alkoholok, így a rövid szénláncú alkanolok, például etanol vagy metanol, tovább karbonsavamidok, mint dimetil-formamid vagy dimetil-szulfoxid, valamint alkalmas oldószerek keverékei is, mint például víz keveréke egy alkohollal, mint például víz-etanol keverék vagy víz-metanol keverék.

A fototérhálósítás előnyös módon közvetlenül a találmány szerinti prepolimerek vizes oldatából történik. Ezt a vizes oldatot az előnyös tisztítási lépés eredményeként, adott esetben járulékos vinilkomonomer hozzáadása után kapjuk. Végezhető például egy körülbelül

15...40 tömeg%-os vizes oldat fototérhálósítása.

A találmány szerinti polimerek előállítására szolgáló eljárás például azzal jellemezhető, hogy egy prepolimert, ami I, illetőleg III képlet szerinti egységeket tartalmaz, lényegében tiszta alakban, vagyis például egyszeri vagy többszöri ultraszűrés után, előnyös módon oldatban, különösen vizes oldatban, járulékos vinilkomonomer nélkül vagy annak jelenlétében fototérhálósítunk.

A vinilkomonomer, ami a találmány értelmében a fototérhálósítás során járulékosan alkalmazható, lehet hidrofil monomer, vagy hidrofób monomer vagy egy hidrofób és egy hidrofil monomer keveréke. Különösen azok a monomerek alkalmasak, amiket kontaktlencsék előállításakor rendszerint alkalmaznak. Hidrofil vinilmonomeren olyan monomert értünk, ami homopolimerként tipikusan olyan polimert eredményez, ami vízben oldható vagy legalább 10 tömeg% vizet el tud nyelni. Hasonló módon hidrofób vinilmonomeren olyan monomert értünk, ami homopolimerként tipikusan olyan polimert eredményez, ami vízben oldhatatlan és 10 tömeg%-nál kevesebb vizet tud elnyelni.

Általában az I, illetőleg III képlet szerinti egy egységre vonatkoztatva a tipikus vinilkomonomer körülbe16

HU 216 616 Β lül 0,01...80 egysége reagál. Ha vinilkomonomert alkalmazunk, akkor a találmány szerinti térhálósodott polimerek a poli(vinil-alkohol) hidroxilgyökeinek számára vonatkoztatva előnyös módon körülbelül 1 és 15% közötti, különösen előnyösen körülbelül 3 és 8% közötti I, illetőleg III képlet szerinti egységet tartalmaznak, amit a vinilmonomer 0,1 ...80 egységével alakítunk át.

Ha vinilkomonomereket alkalmazunk, akkor ezek részaránya az I képlet szerinti egy egységre vonatkoztatva előnyös módon 0,5...80 egység, az I képlet szerinti egy egységre vonatkoztatva előnyös módon különösen

1...30 egység és az I képlet szerinti egy egységre vonatkoztatva különösen előnyös módon 5...20 egység.

Előnyös továbbá hidrofób vinilkomonomert alkalmazni vagy hidrofób vinilkomonomer és hidrofil vinilkomonomer keverékét alkalmazni. Az utóbbi keverék legalább 50 tömeg% hidrofób vinilkomonomert tartalmaz. Ily módon a polimer mechanikai tulajdonságait javítani lehet anélkül, hogy a víztartalom jelentősen csökkenne. Elvileg fennáll azonban, hogy mind a szokványos hidrofób vinilkomonomerek, mind a hagyományos hidrofil vinilkomonomerek alkalmasak az I képlet szerinti gyököket tartalmazó poli(vinil-alkohol)-lal való kopolimerizálásra.

Alkalmas hidrofób vinilkomonomerek - a felsorolás teljességének igénye nélkül - a Cj-Cjg-alkil-akrilátok és -metakrilátok, C₃-C_IR-alkil-akril-amidok és -metakril-amidok, akril-nitril, metakril-nitril, vinil-C₁-C_]8alkanoátok, G-Cig -alkének, C2“C₁₈ -haloalkének, szűrői, C]-C₆-alkil-sztirol, vinil-alkiléter, amikben az alkilrész 1...6 szénatomot tartalmaz, C2~C₁₀ -perfluoralkilakrilátok és -metakrilátok vagy megfelelő parciálisán fluorozott akrilátok és -metakrilátok, (C₃-C₁2-perfluoralkil)-etil-tiokarbonil-aminoetil-akrilátok és -metakrilátok, akril-oxi- és metakril-oxi-alkil-sziloxánok, N-vinilkarbazol, maleinsav, fumársav, itakonsav, mezakonsav és hasonlók C|-C₁₂-alkilésztere. Előnyösek például vinilesen telítetlen 3-5 szénatomos karbonsavak 1-4 szénatomos alkilészterei vagy a legfeljebb 5 szénatomos karbonsavak vinilészterei.

Alkalmas hidrofób vinilkomonomerekre példák: metil-akrilát, etil-akrilát, propil-akrilát, izopopil-akrilát, ciklohexil-akrilát, 2-etilhexil-akrilát, metil-metakrilát, etilmetakrilát, propil-metakrilát, vinil-acetát, vinil-propionát, vinil-burirát, vinil-valerát, szűrői, kloroprén, vinil-klorid, vinilidén-klorid, akril-nitril, 1-butén, butadién, metakrilnitril, vinil-toluol, vinil-etil-éter, perfluor-hexil-etil-tiokarbil-amino-etil-metakrilát, izobomil-metakrilát, trifluor-etil-metakrilát, hexafluor-izopropil-metakrilát, hexafluor-butil-metakrilát, trisz-trimetilszililoxi-szililpropil-metakrilát, 3-metakril-oxi-propil-pentametildisziloxán és bisz(metakril-oxi-propil)-tetrametildisziloxán.

Alkalmas hidrofil vinilkomonomerek - a felsorolás teljességének igénye nélkül - hidroxilcsoporttal szubsztituált, rövid szénláncú alkil-akrilátok és -metakrilátok, az akrilamid, metakrilamid, rövid szénláncú alkil-akrilamidok és -metakrilamidok, etoxilezett akrilátok és metakrilátok, hidroxicsoporttal szubsztituált rövid szénláncú alkil-akrilamidok és -metakrilamidok, hidroxicsoporttal szubsztituált rövid szénláncú alkil-viniléter, nátrium-etilén-szulfonát, nátrium-sztirol-szulfonát, 2-akrilamido-2metil-propán-szulfonsav, N-vinil-pirrol, N-vinil-szuccinimid, N-vinil-pirrolidon, 2- vagy 4-vinil-piridin, akrilsav, metakrilsav, amino- (ahol az amino kvatemer ammóniumiont is jelent), rövid szénláncú monoalkil-amino- vagy rövid szénláncú dialkil-amino-(rövid szénláncú alkil)-akrilátok és metakrilátok, allil-alkohol és hasonlók. Előnyösek például hidroxicsoporttal szubsztituált Cj-C^alkil(met)akrilátok, öt...hét tagú N-vinil-laktámok, N,N-di(1-4 szénatomos C^C^alkiljfmetjakrilamidok és vinilesen telítetlen karbonsavak összesen 3...5 szénatommal.

Alkalmas hidrofil vinilkomonomerekre példák: hidroxi-etil-metakrilát, hidroxi-etil-akrilát, akrilamid, metakrilamid, dimetil-akrilamid, allil-alkohol, vinil-piridin, vinil-pirrolidon, glicerin-metakrilát, N-(l,l-dimetil-3oxobutil)-akrilamid és hasonlók.

Előnyös hidrofób vinilkomonomerek a metil-metakrilát és vinil-acetát.

Előnyös hidrofil vinilkomonomerek a 2-hidroxietil-metakrilát, N-vinil-pirrolidon és akrilamid.

A találmány szerinti polimereket az ismert módon lehet alakos testekké, különösen kontaktlencsékké feldolgozni, például úgy, hogy a találmány szerinti prepolimereket alkalmas kontaktlencse-szerszámban fototérhálósítással térhálósítjuk. A találmány tárgya ezért továbbá alakos test, aminek az anyaga lényegében egy találmány szerinti polimer. A találmány szerinti alakos testekre - a kontaktlencsék mellett - további példák az orvosbiológiai vagy speciálisan szemorvosi alakos testek, például intraokuláris lencsék, szemkötések, a sebészetben alkalmazható alakos testek, így szívbillentyűk, mesterséges artériák vagy hasonlók, továbbá hártyák vagy membránok, például diffúzió-ellenőrzési membránok, fotostrukturálható fóliák információtárolásra vagy fotoreziszt anyagok, például membránok vagy alakos testek maratóreziszt vagy szitanyomóreziszt rétegekhez.

A találmány egyik speciális kiviteli alakja kontaktlencsékkel kapcsolatos, amik egy találmány szerinti polimert tartalmaznak, vagy lényegében vagy teljesen egy találmány szerinti polimerből állnak. Az ilyen kontaktlencséknek számos szokatlan és rendkívül előnyös tulajdonságuk van. Ilyen tulajdonság például a kiváló összeférhetőség az emberi szaruhártyával, ami a víztartalom, az oxigénáteresztés és a mechanikai tulajdonságok kiegyensúlyozott összhangján alapszik. Emellett a találmány szerinti kontaktlencséknek nagyon jó az alakállósága. Még körülbelül 120 °C-on végzett autoklávos sterilizálás után sem lehet alakváltozásokat kimutatni.

Kiemeljük még, hogy a találmány szerinti kontaktlencséket az ismert eljárásokkal szemben nagyon egyszerűen és hatékonyan lehet előállítani. Ez több tényezőn alapszik. Egyrészt olcsón lehet beszerezni vagy előállítani a kiindulóanyagokat. Másrészt előnyös, hogy a prepolimerek meglepően stabilak, úgy hogy nagyfokú tisztításnak lehet alávetni őket. A térhálósításhoz ezért olyan anyagot lehet alkalmazni, ami gyakorlatilag már nem igényel utólagos tisztítást, különösen a nem polimerizálódott alkotóelemek költséges extrahálását. A polimerizálás továbbá vizes oldatban történhet, úgy

HU 216 616 Β hogy nincs szükség utólagos hidratálási lépésre. Végül a fotopolimerizálás rövid időn belül végbemegy, úgy hogy a találmány szerinti kontaktlencsék előállítási folyamata ebből a szempontból is rendkívül gazdaságosan alakítható ki.

Valamennyi előbb említett előny természetesen nemcsak kontaktlencséknél, hanem a találmány szerinti más alakos testeknél is fennáll. A találmány szerinti alakos testek előállításánál a különböző előnyös jellemzők együttesen azt jelentik, hogy a találmány szerinti alakos testek különösen alkalmasak tömegcikkekként, mint például kontaktlencsékként, amiket rövid ideig hordanak, majd új lencsére cserélik.

A következő példákban a mennyiségadatok, hacsak ezt nem adjuk meg kifejezetten másképpen, tömegadatok, és a hőmérsékleteket Celsius-fokban adjuk meg. A példák a találmányt semmiképpen nem korlátozzák, például a példák terjedelmére.

la) példa: 200 tömegrész diklór-metánban oldott 105,14 tömegrész amino-acetaldehid-dimetil-acetálhoz és 101,2 tömegrész trietil-aminhoz jeges hűtés közben maximum 15 °C-on, 4 óra alatt 105 tömegrész diklórmetánban oldott 104,5 tömegrész metakriloil-kloridot csepegtetünk. A reakció befejeződése után a diklór-metán fázist 200 tömegrész vízzel, majd 200 tömegrész IN HCl-oldattal, majd kétszer 200 tömegrész vízzel mostuk. Vízmentes magnézium-szulfátos szárítás után a diklór-metán fázist bepároljuk, és a reakciótermékre vonatkoztatott 0,1 t% 2,6-di(terc-butil)-p-krezollal stabilizáljuk. 90 °C-on, 0,001 mbar nyomáson végzett desztillálás után 112 g metakril-amido-acetaldehid-dimetilacetált kapunk, ami színtelen folyadék és forrpontja 0,001 mbar nyomáson 92 °C (65%-os hozam).

lb) példa: 52,6 g amino-acetaldehid-dimetil-acetált 150 ml ionmentesített vízben oldottunk és jégben hűtve 5 °C-ra hűtöttük. Ezután egyidejűleg 50 ml metakrilsavkloridot és 50 ml 30 t%-os nátronlúgot 40 percen át úgy adtunk hozzá, hogy a pH-érték 10 maradjon és a hőmérséklet ne haladja meg a 20 °C-ot. A hozzáadás befejezése után gázkromatográfiával meghatároztuk a maradó amino-acetaldehid-dimetil-acetál-tartalmat, ami 0,18% volt. 2,2 ml metakrilsav-klorid és 2,0 ml 30 1%os nátronlúg további hozzáadásával az amint teljesen átalakítottuk. Ezt követően az oldatot IN sósavval semlegesítettük (pH=7). A vizes fázist 50 ml petroléterrel extraháltak és vízzel mostuk. A petroléteres fázis 3,4 g mellékterméket tartalmaz. A vizes fázisokat egyesítettük, és ezek így 402,8 g 20,6 t%-os metakril-amido-acetaldehid-dimetil-acetál-oldatot adtak. A termék gázkromatogramm szerint 98,2%-os.

2) példa: 10 rész 22000 molekulatömegű és

97,5...99,5% szappanosodási fokú poli(vinil-alkohol)-t 90 tömegrész vízben oldottunk, 2,5 tömegrész metakrilamido-acetaldehid-dimetil-acetállal elkevertünk és 10 tömegrész tömény sósavval savassá tettünk. Az oldatot 0,02 tömegrész 2,6-di-(terc-butil)-p-krezollal stabilizáljuk. Szobahőmérsékleten végzett 20 órás keverés után az oldatot 10 t%-os nátronlúggal pH=7-re állítjuk be, majd hétszer egy 3kD-membránon ultraszűijük (1:3 arány). Bepárlás után poli(vinil-alkohol) 18 t%-os vizes metakril-amido-acetaldehido-l,3-acetál oldatát kapjuk, aminek a viszkozitása 25 °C-on 2,240 Pa.s.

3) példa: a 2. példa szerint kapott poli(vinil-alkohol) 18 t%-os vizes metakril-amido-acetaldehido-1,3acetál oldatából 10 tömegrészt fotokémiai úton térhálósítottank úgy, hogy 0,034 tömegrész Darocure 1173mal (Ciba-Geigy) elkevertük. Ezt a keveréket 100 mikrométer vastag rétegként két üveglap között a Staub cég 5000 W-os megvilágítókészülékének 200 impulzusával megvilágítottuk. 31 t% szilárdanyag-tartalmú szilárd, átlátszó fóliát kapunk.

4) példa: 110 g poli(vinil-alkohol)-t (Moviol 4-88, Hoechst) 440 g ionmentesített vízben 90 °C-on oldottunk és 22 °C-ra lehűtöttük. 100,15 g 20,6 t%-os vizes metakril-amido-acetaldehid-dimetil-acetál-oldatot,

38.5 g tömény sósavat (37 t% p. a., Merck) és 44,7 g ionmentesített vizet adtunk hozzá. A keveréket szobahőmérsékleten 22 órán át kevertük, majd pH-ját 5 t%-os NaOH-oldattal 7,0-ra állítottuk be. Az oldatot ionmentesített vízzel 3 literre hígítottak, szűrtük és a Filtron cég 1-KD-Omega membránjával ultraszűrtük. A háromszoros mintatérfogat átszivárgása után az oldatot bekoncentráltak. Poli(vinil-alkohol) 660 g 17,9 t%-os metakril-amido-acetaldehido-l,3-acetál oldatát kaptuk, aminek a viszkozitása 0,210 Pa.s. A polimer inherens viszkozitása 0,319. A nitrogéntartalom 0,96 t%. Magmágneses rezonanciavizsgálat (NMR) szerint az OH-gyökök 11 mol%-a acetálosodott és az OH-gyökök 5 mol%-a acetilesedett. A vizes polimeroldatot csökkentett nyomáson bekoncentrálva 30,8 t%-os oldatot kaptunk, aminek a viszkozitása 3,699 Pa.s volt.

5) példa: 133,3 g 15 t%-os poli(vinil-alkohol)-oldatot (Moviol 4-88, Hoechst) 66,6 g ionmentesített vízzel,

3.3 g monomer 4-metakril-amido-butiraldehid-dietilacetállal és 20,0 g tömény sósavval (371% p. a., Merck) elkevertünk, és szobahőmérsékleten 8 órán át kevertük. Ezután az oldatot 5 t%-os nátronlúggal pH=7-re állítottak be. Ezt az oldatot a Filtron cég 3 KD-Omega membránjával ultraszűrtük, miközben a polimeroldat nátrium-klorid-tartalma 2,07 t%-ról 0,04 t%-ra csökkent. így poli(vinil-alkohol) 20 t%-os metakril-amidobutir-aldehido-l,3-acetál polimeroldatát kaptuk, aminek a viszkozitása 0,400 Pa.s. A polimer inherens viszkozitása 0,332. A nitrogéntartalom 0,41 t%. Magmágneses rezonanciavizsgálat (NMR) szerint az OH-gyökök

7.5 mol%-a acetálgyökökkel töltött és az OH-gyökök

7.3 mol%-a acetátgyökökkel töltött.

6) példa: 200 g 15 t%-os poli(vinil-alkohol)-oldatot (Moviol 4-88, Hoechst) amino-butiraldehid-dietil-acetállal (Fluka) és 20,0 tömény sósavval (37 t% p.a., Merck) elkevertünk. Az oldatot szobahőmérsékleten 48 órán át kevertük. Ezután az oldatot 10 t%-os nátronlúggal semlegesítettük. Az oldatot 400 ml-re hígítottuk. Ebből az oldatból 200 ml-t a 7. példa szerint tovább feldolgoztunk. A többi 200 ml-t 0,85 g (8,1 mmol) metakrilsav-kloriddal (Fluka) elkevertük és a pH-értéket 2N nátronlúggal pH=10 értéken tartottak. Szobahőmérsékleten 30 perc után a pH-t 7,0-ra állítottuk be és az oldatot az 5. példával megegyező módon a Filtron cég 3 KD-Omega membránjával ultraszűrtük. Bekon18

HU 216 616 Β centrálás után poli(vinil-alkohol) 27,6 t%-os metakrilamido-butil-aldehido-l,3-acetál polimeroldatát kaptuk, aminek a viszkozitása 2,920 Pa.s. A polimer inherens viszkozitása 0,435. A nitrogéntartalom 0,591%.

7) példa: A 6. példa szerinti 200 ml polimeroldatot

1,3 g (8,5 mmol) 2-izocianáto-etil-metakriláttal elkevertünk és 2N nátronlúggal 10 pH-értéken tartottunk. Szobahőmérsékleten 10 perc után az oldatot 2N sósavval semlegesítettük és a 6. példával megegyező módon ultraszűrtük. Bekoncentrálás után poli(vinil-alkohol) 27,1 t%-os 4-(2-metakriloil-etil-ureido)-(butil-aldehido-l,3-acetál polimeroldatát kaptuk, aminek a viszkozitása 2,320 Pa.s. A polimer inherens viszkozitása 0,390. A nitrogéntartalom 1,91%.

8) példa: 4. példa szerinti 30,8 t%-os, körülbelül 3600 Pa.s viszkozitású polimeroldatot a polimertartalomra vonatkoztatva 0,7 t% Darocur 1173-mal elkevertünk. Az oldatot átlátszó, polipropilén kontaktlencseszerszámba töltöttük és a szerszámot lezártuk. Az oldatot 200 W-os Oriel ultraibolya lámpával 6 másodpercen át 18 cm távolságból megvilágítottuk. A formát nyitottuk. A kész kontaktlencse eltávolítható. A kontaktlencse átlátszó és víztartalma 611%. A modulus 0,9 mPa, a szakadási nyúlás 50%. A kontaktlencsét 121 °C-on autoklávban sterilizáltuk. Az így kapott kontaktlencsén nem lehetett alakváltozásokat kimutatni.

9) példa: 10,00 g 7. példa szerinti 27,1 t%-os polimeroldatot 0,0268 g (a polimertartalomra vonatkoztatva 0,71%) Darocur 1173-mal és 0,922 g metil-metakriláttal elkevertünk. Ezt az oldatot a 8. példával megegyező módon 200 W-os Oriel lámpával 14 másodpercen át megvilágítottuk. Átlátszó kontaktlencsét kaptunk, aminek a víztartalma 70,41%.

10) példa: 12,82 g, 4. példa szerinti 24,16 t%-os prepolimeroldatot 1,04 akrilamiddal és 0,03 g Darocur 1173-mal elkevertünk. Az átlátszó oldatot ezután a 8. példával megegyező módon 200 W-os Oriel lámpával 14 másodpercen át megvilágítottuk. 64,4 t% víztartalmú kontaktlencsét kaptunk.

Claims (61)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás kontaktlencsék előállítására, aminek során a kontaktlencséket alkalmas energia közlése útján térhálósítható anyagból, a térhálósító energia számára legalább részben áteresztő szerszámban (1) állítjuk elő, aminek van egy formaürege (15), ami az előállítandó kontaktlencse (CL) alakját meghatározza, mi mellett az anyagot legalább részben még térhálósítatlan állapotban visszük be a szerszámba, és abban a térhálósodást létrehozó energia közlésével a kontaktlencsének a formából való eltávolíthatóságához elegendő mértékig térhálósítjuk, mi mellett a térhálósító energiának (3) az anyaggal való közlését térbelileg a formaüregre (15) korlátozzuk, azzal jellemezve, hogy a térhálósodást létrehozó energiát (3) térbelileg a teljes formaüregre (15) - beleértve annak peremét is - korlátozzuk a szerszámnak (1) a térhálósító energia számára legalább részben áthatolhatatlan maszkolásával és/vagy az energia sugárútjának vezetésével, mi mellett az energiának ezen térbeli korlátozása meghatározza a kontaktlencse - beleértve a kontaktlencse peremét is - végérvényes alakját, és az így előállított kontaktlencse (CL) utólagos megmunkálására nincs szükség.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy térhálósodást létrehozó energiaként sugárzó energiát, különösen ultraibolya sugárzást, gamma-sugárzást, elektronsugárzást vagy hősugárzást alkalmazunk.
3. 3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a sugárzási energiát lényegében párhuzamos sugárnyaláb (3) alakjában alkalmazzuk.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan szerszámot (1) alkalmazunk, aminek legalább az egyik oldala a térhálósodást létrehozó energia számára jól áteresztő, és az energiaközlést térbelileg a szerszámnak a térhálósodást létrehozó energia számára rosszul vagy nem áteresztő részeivel korlátozzuk.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan szerszámot (1) alkalmazunk, ami a térhálósodást létrehozó energiát legalább az egyik irányból jól átereszti, és az energiabevitelt térbelileg a formaüregen (15) kívül a szerszámon vagy a szerszámban lévő, a térhálósodást létrehozó energia számára rosszul vagy nem áteresztő maszkkal (21) korlátozzuk.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a maszkot (21) a különböző szerszámrészek osztósíkjainál, illetőleg osztófelületeinél, különösen a térhálósodé anyaggal érintkező részeinél - a szerszámfalaknál (17, 19) - helyezzük el.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szerszámot (1) az anyagnak a formaüregbe (15) történő bevitele után nem zárjuk le teljesen, úgyhogy legalább egy, a formaüreggel (15) összeköttetésben lévő, azt előnyös módon körülvevő és nem térhálósodon anyagot tartalmazó rés (16) nyitott marad, és a térhálósodást létrehozó energiát az ebben a résben (16) lévő anyagtól távol tartjuk.
8. 8. A 7. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szerszámot (1) az anyag előrehaladó térhálósodása közben a térhálósodási zsugorodást követve továbbzárjuk.
9. 9. A 7. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a térhálósodás előtt legalább vastagon folyó anyagot alkalmazunk és a térhálósodást létrehozó energia által nem besugárzott tárolótartályt használunk, amiből a zsugorodás kiegyenlítése végett a résen (16) át anyag folyhat utána a formaüregbe (15).
10. 10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kontaktlencsének (CL) a szerszámból való kivétele után a reá tapadt, nem térhálósodott vagy csak részben térhálósodott anyagot alkalmas oldószerrel végzett öblítés útján eltávolítjuk.
11. 11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szerszámot (1) erőmentesen zárjuk le, úgyhogy a két szerszámfél (11, 12) külső terhelés nélkül fekszik egymáson.
12. 12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a formaüreget (15) legalább

    HU 216 616 Β részben még nem térhálósodott állapotban lévő kiindulóanyaggal (M) töltjük meg.
13. 13. A 12. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a formaüreget (15) megtöltése végett összeköttetésbe hozzuk egy, az őt körülvevő tárolótartállyal (R), amiben kiindulóanyag van tárolva, és amiből a formaüreget (15) töltjük.
14. 14. A 12. vagy 13. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szerszámot a kiindulóanyagban záijuk.
15. 15. A 12-14. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan szerszámot alkalmazunk, ami tartalmaz egy tartályt (10a, 10b) és egy, a tartályban eltolható alakos elemet (11a, 11b), amit a szerszám nyitása és zárása végett a tartály vele szemben lévő falától, illetőleg fenekétől (100a, 100b) távolítva és ahhoz közelítve lehet mozgatni; a szerszám nyitása alatt a tartály fala, illetőleg feneke (100a, 100b) és az alakos elem (11a, 11b) közé kiindulóanyagot vezetünk be, és a szerszám zárása alatt kiindulóanyagot elvezetünk.
16. 16. A 15. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy két szerszámfélből álló szerszámot alkalmazunk, és az egyik szerszámfél a tartály falán, illetőleg fenekén (100a, 100b), a másik szerszámfél az eltolható alakos elemen (11a, 11b) van.
17. 17. A 16. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy behatoló szerszámfélből és matricaszerszámfélből álló szerszámot alkalmazunk, aminél a tartály falán, illetőleg fenekén (100a, 100b) van a behatoló szerszámfél, és az eltolható alakos elemen (11a, 11b) van a másik szerszámfél.
18. 18. A 15-17. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kiindulóanyag bevezetésére és elvezetésére szivattyúkat (Pl, P2) alkalmazunk.
19. 19. A 15—17. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kiindulóanyag bevezetése és elvezetése végett az eltolható alakos elemet (11a, 1 lb) hajtjuk.
20. 20. A 12-19. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a térhálósodott alakos testet (CL) a szerszámnak kiindulóanyaggal történő kiöblítése útján vesszük ki a szerszámból.
21. 21. A 15-19. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az alakos testet (CL) a kiindulóanyag áramlása révén a szerszám nyitásakor a szerszámról leválasztjuk, és a szerszám zárásakor a szerszámból kiöblítjük.
22. 22. A 20. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy egy első ciklusban a szerszámot nyitjuk és újból záijuk; ezután a legalább az alakos testnek (CL) a szerszámból való kivételéhez szükséges térhálósítást végzünk energiaközléssel és egy második ciklusban a szerszámot újból nyitjuk, mi mellett az alakos testet a szerszámról leválasztjuk, majd az alakos elemet (1 la) a szerszám zárása végett a tartály szemben lévő falához, illetőleg fenekéhez (100a) toljuk, és a térhálósodott alakos testet a szerszámból kiöblítjük.
23. 23. A 12-19. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a térhálósodott alakos testet (CL) egy megfogószerkezettel (4) vesszük ki a szerszámból.
24. 24. A 15-19. igénypontok bármelyike vagy a 23. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a megfogószerkezettel (4,4b) a szerszámból kivett alakos testet (CL) az eltolható alakos elem (11b) és a tartály vele szemben lévő fala (100b) közötti téren kívül helyezzük az eltolható alakos elemre (1 lb).
25. 25. A 24. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az eltolható alakos elemre helyezett alakos testet ott vákuummal (NP) tartjuk, és arról nyomással (HP) választjuk le.
26. 26. A 12-25. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szerszámot a kiindulóanyagnak a formaüregbe való betöltése után nem zárjuk teljesen, úgyhogy a formaüreget körülvevő, azzal összeköttetésben lévő, nem térhálósodott kiindulóanyagot tartalmazó, gyűrű alakú rés (16) szabadon marad.
27. 27. A 26. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szerszámot az anyag előrehaladó térhálósodása alatt a térhálósodási zsugorodást követve továbbzáijuk.
28. 28. A 27. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a térhálósodás előtt legalább sűrűn folyó kiindulóanyagot alkalmazunk, és a zsugorodás kiegyenlítése végett a gyűrű alakú résen (16) át kiindulóanyag folyhat a formaüregbe (15).
29. 29. Az 1-28. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kiindulóanyag egy prepolimer, mégpedig egy legalább 2000 molekulatömegű poli(vinil-alkohol)-származék, ami a poli(vinil-alkohol) hidroxilgyökeinek számára vonatkoztatva körülbelül 0,5...80%, az alábbi (I) képlet szerinti egységet tartalmaz ahol R - jelentése legfeljebb 8 szénatomos, rövid szénláncú alkilcsoport,

    R¹ - jelentése hidrogénatom, vagy rövid szénláncú alkilcsoport, és

    R² - jelentése olefinesen telítetlen, elektronvonzó, kopolimerizálható csoport, előnyös módon legfeljebb 25 szénatommal.
30. 30. A 29. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kiindulóanyag egy prepolimer, ahol R² olefinesen telítetlen, R³-CO képletű acilcsoport, ahol R³ olefinesen telítetlen, kopolimerizálható csoport 2...24 szénatommal, előnyös módon 2...8 szénatommal, különösen előnyös módon 2...4 szénatommal.
31. 31. A 30. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kiindulóanyag egy olyan prepolimer, melyben R³

    2...8 szénatomot tartalmazó alkenilcsoport helyett áll.
32. 32. A 29. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kiindulóanyag egy olyan prepolimer, melyben R² a (II) általános képletű csoportot jelenti:

    HU 216 616 Β

    -CO-NH-(R⁴-NH-CO-O)_q-R5-O-CO-R³ (Π) ahol q - nulla vagy egy,

    R⁴ és R⁵ - egymástól függetlenül 2...8 szénatomos, rövid szénláncú alkiléncsoport, 6...12 szénatomos aciléncsoport, telített, kétértékű cikloalifás csoport 6...10 szénatommal, arilén-alkilén- vagy alkilén-arilén-csoport

    7.. .14 szénatommal vagy arilén-alkilén-arilén-csoport

    13.. .16 szénatommal, és ahol R³ olefmesen telítetlen, kopolimerizálható csoport 2...24 szénatommal, előnyös módon 2...8 szénatommal, különösen előnyös módon

    2...4 szénatommal.
33. 33. A 29. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a prepolimer legalább körülbelül 2000 mole5 kulatömegű poli(vinil-alkohol)-származék, ami a poli(vinil-alkohol) hidroxilgyökeinek számára vonatkoztatva körülbelül 0,5...80% (III) általános képlet szerinti egységet tartalmaz:

    CH (III)

    R¹ [CO-NH- (R⁴-NH-CO-O) q-R⁵-O]p-CO-R³ ahol R - jelentése rövid szénláncú alkiléncsoport,

    R¹ - jelentése hidrogénatom vagy rövid szénláncú alkilcsoport, p - értéke nulla vagy egy, és q - értéke nulla vagy egy,

    R³ - jelentése olefmesen telítetlen, kopolimerizálható csoport 2...8 szénatommal,

    R⁴ és R⁵ - jelentése egymástól függetlenül rövid szénláncú alkiléncsoport 2...8 szénatommal, ariléncsoport 6...12 szénatommal, telített kétértékű cikloalifás csoport 6...10 szénatommal, arilén-alkilén-csoport vagy alkilén-arilén-csoport 7...14 szénatommal vagy arilén-alkilén-ariléncsoport 13...16 szénatommal.
34. 34. A 33. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kiindulóanyag egy prepolimer, aminél R jelentése legfeljebb 6 szénatomot tartalmazó, rövid szénláncú alkiléncsoport, p értéke nulla és R³ jelentése

    2.. .8 szénatomot tartalmazó alkenilcsoport.
35. 35. A 33. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kiindulóanyag egy prepolimer, aminél R jelentése legfeljebb 6 szénatomot tartalmazó, rövid szénláncú alkiléncsoport, p értéke egy, q értéke nulla, R⁵

    2.. .6 szénatomot tartalmazó, rövid szénláncú alkiléncsoport és R³ 2...8 szénatomot tartalmazó alkenilcsoport.
36. 36. A 33. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kiindulóanyag egy prepolimer, amelyben R jelentése legfeljebb 6 szénatomot tartalmazó, rövid szénláncú alkiléncsoport, p értéke egy, q értéke egy, R⁴ jelentése 2...6 szénatomot tartalmazó, rövid szénláncú alkiléncsoport, nem szubsztituált vagy rövid szénláncú alkilcsoporttal szubsztituált ciklohexilén vagy ciklohexilén(rövid szénláncú alkilén)-csoport, fenilén-(rövid szénláncú alkilén)-csoport, (rövid szénláncú alkilén)-feniléncsoport vagy fenilén-(rövid szénláncú alkilén)-feniléncsoport, R⁵ jelentése 2...6 szénatomot tartalmazó rövid szénláncú alkiléncsoport és R³ jelentése 2...8 szénatomot tartalmazó alkenilcsoport.
37. 37. A 29. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kiindulóanyag egy polimer, amely legalább 2000 molekulatömegű poli(vinil-alkohol)-származék, ami a poli(vinil-alkohol) hidroxilgyökeinek számára vonatkoztatva körülbelül 1...15% (I) általános képlet szerinti egységet tartalmaz.
38. 38. Az 1—37. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szerszám (1) egyik szerszámfelét (11, 12) a kontaktlencse (CL) csomagolására alkalmazzuk.
39. 39. Berendezés kontaktlencsék előállítására, amelynek zárható és nyitható szerszáma (1) van, amely szerszámnak az előállítandó kontaktlencse (CL) alakját meghatározó formaürege (15) van, és amely szerszám térhálósítható anyag befogadására szolgál, és legalább részben átengedi a kívülről közölt, az anyag térhálósodását előidéző energiát, amely berendezésnek továbbá van egy energiaforrása (2a) a térhálósítást előidéző energia számára, vannak továbbá eszközei (2b), amelyek a térhálósodást előidéző energiát a szerszámmal (1) közük, vannak továbbá olyan eszközei, amelyek a térhálósodást előidéző energiát térbelileg a formaüreg (15) területére korlátozzák, azzal jellemezve, hogy a szerszámmal való energiaközlést térbelileg korlátozó eszközök a szerszámnak a térhálósodást előidéző energiát nem vagy rosszul áteresztő maszkolásaként és/vagy a sugárnyaláb vezetésére szolgáló elemekként vannak kiképezve, és ez/ezek úgy van/vannak elrendezve, hogy a teljes formaüreggel (15) - beleértve a peremet is - közlünk energiát, és a kontaktlencse (CL) - beleértve a kontaktlencse peremét is - végső alakját meghatározzuk, és az így előállított kontaktlencse (CL) utómegmunkálása nem szükséges.
40. 40. A 39. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a szerszám (1) maszkolása olyan maszkként (21) van kiképezve, amely a térhálósodást létreho21

    HU 216 616 Β zó energiával szemben a formaüreg (15) kivételével árnyékol minden szerszámüreget (16), ami nem térhálósodott anyagot tartalmazhat, illetőleg árnyékolja a szerszámfalakat (17, 18), amelyek az anyaggal érintkezésbe kerülhetnek.
41. 41. A 39. vagy 40. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a szerszám (1) két szerszámfélből (11, 12) áll, amik egy osztófelület (17, 18) mentén vannak elválasztva, és a maszk (21) az egyik szerszámfélen (11, 12) és/vagy mindkét szerszámfélen az osztófelületnél (17, 18) a formaüregen (15) kívül van elhelyezve.
42. 42. A 41. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az energiaforrás (2a) ultraibolya sugarakat állít elő, és a szerszámnak (1) legalább az egyik szerszámfele (11, 12) ultraibolya-áteresztő anyagból, különösen kvarcból készül.
43. 43. A 42. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a maszk (21) ultraibolya sugárzás számára nem áteresztő anyagból, különösen fémrétegből vagy fém-oxid-rétegból, elsősorban krómrétegből áll.
44. 44. A 39-43. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a szerszám (1) távtartó elemekkel (19a, 19b) van ellátva, amik a két szerszámfelet (11, 12) a szerszám zárt állapotában egymástól kis távolságban (Ay) tartják, úgyhogy legalább egy, előnyös módon a formaüreget (15) körülvevő, azzal összeköttetésben álló rés (16) képződik, és a maszk (21) ennél a résnél (16) van elhelyezve.
45. 45. A 44. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a szerszám (1) rugalmas elemekkel vagy állítóelemekkel (19b) van ellátva, amik lehetővé teszik a két szerszámfélnek (11, 12) a térhálósodási zsugorodást követő közelítését.
46. 46. A 39-43. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a formaüreg (15) megtöltésekor a formaüreg (15) legalább részben még nem térhálósodott állapotban lévő kiindulóanyagban (M) van elhelyezve.
47. 47. A 46. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy tartalmaz egy tárolótartályt (R) a kiindulóanyag tárolására, ami körülveszi a formaüreget (15) és a formaüreggel (15) összeköthető, és hogy a formaüreg megtöltésekor a tárolótartály (R) a formaüreggel (15) össze van kötve, és a tárolótartályból (R) anyag áramlik be a formaüregbe.
48. 48. A 46. vagy 47. igénypont bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy tartalmaz záróeszközöket a kiindulóanyagban elhelyezett szerszám (1) zárásához.
49. 49. A 46-48. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a szerszám tartalmaz egy tartályt (10a, 10b) és egy, a tartályban eltolható alakos elemet (11a, 11b), amit a szerszám nyitása és zárása végett a tartály vele szemben lévő falától, illetőleg fenekétől (100a, 100b) távolítva és ahhoz közelítve lehet mozgatni, és hogy a tartályban van egy beömlőnyílás (101a, 101b), amin át a szerszám nyitása alatt a tartály fala (100a, 100b) és az alakos elem (11a, 11b) közé kiindulóanyag áramlik be, és a tartályban van egy kiömlőnyílás (102a, 102b), amin át a szerszám zárása alatt kiindulóanyag áramlik ki.
50. 50. A 49. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a szerszám két szerszámfélből áll, és az egyik szerszámfél a tartály falán, illetőleg fenekén (100a, 100b), a másik szerszámfél az eltolható alakos elemen (11a, 11b) van.
51. 51. Az 50. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a szerszám egy behatoló szerszámfélből és egy matricaszerszámfélből áll, és hogy a behatoló szerszámfél a tartály falán, illetőleg fenekén (100a, 100b), a matricaszerszámfél az eltolható alakos elemen (11a, 1 lb) van.
52. 52. A 49-51. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy szivattyúkat (Pl, P2) tartalmaz, amik a szerszám nyitásakor a beömlőnyíláson (101a, 101b) át kiindulóanyagot vezetnek be a tartály fala, illetőleg feneke (100a, 100b) és az alakos elem (11a, 11b) közé, és a szerszám zárásakor a kiömlőnyíláson (102a, 102b) át azt elvezetik.
53. 53. A 49-51. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy eszközöket tartalmaz az eltolható alakos elem (1 la, 1 lb) hajtására.
54. 54. A 46-53. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy eszközöket tartalmaz áramlás létrehozására, ami az alakos testet a szerszám nyitásakor a formáról leválasztja és a szerszám zárásakor a formából kiöblíti.
55. 55. A 49-53. igénypontok bármelyike vagy az 54. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy egy első ciklusban először a beömlőnyíláson (101a) át kiindulóanyag áramlik a tartály fala, illetőleg feneke (100a) és az eltolható alakos elem (11a) közé, majd a kiömlőnyíláson (102a) át kiáramlik: ezután az energiaforrás (2a) a szerszámba az alakos testnek a szerszámból való kivételéhez szükséges mennyiségű energiát (39 visz be, és ezt követően egy második ciklusban a beömlőnyíláson (101a) át ismét kiindulóanyag áramlik be a tartály fala, illetőleg feneke (100a) és az eltolható alakos elem (11a) közé, leválasztja az alakos testet (CL) a szerszámról, és azt a kiömlőnyíláson (102a) át kiöblíti.
56. 56. A 46-53. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy tartalmaz egy megfogószerkezetet (4), ami a térhálósodott alakos testet (CL) a formából kiveszi.
57. 57. A 49-53. igénypontok bármelyike vagy az 56. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a tartálynak (10b) egy - az alakadó felülettől (101b) eltérő — falában (103b) van egy kitüremlés vagy fülke (104b), ami lényegében az eltolható alakos elem (11b) mozgási irányában terjed ki, és a megfogószerkezet (4b) ebben a kitüremlésben (104b) van elhelyezve, és hogy az eltolható alakos elemnek (11b) az egyik nem az alakadó tartályfallal (100b) szemben lévő külső falában (113b) van egy betüremlés (114b), amibe a megfogószerkezet (4b) a kivett alakos testet (CL) beteszi.
58. 58. Az 57. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az eltolható alakos elemben van egy, a betü22

    HU 216 616 Β remléshez (114b) vezető csatorna (115b), amire vákuumforrást, illetőleg nyomásforrást (P3) lehet csatlakoztatni, és miután a megfogószerkezet (4b) a kivett alakos testet (CL) az alakos elem (1 lb) betüremlésébe (114b) betette, a csatorna a vákuumforrásra csatlakozik, majd a lencse leválasztása végett a nyomásforrásra csatlakozik.
59. 59. Az 50-58. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a szerszám távtartó elemekkel (19) van ellátva, amik a két szerszámfalat a szerszám zárt állapotában egymástól kis távolságban tartják úgy, hogy egy, a formaüreget (15) körülvevő, azzal összeköttetésben álló, gyűrű alakú rés (16) képződik.
60. 60. Az 59. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a szerszám rugalmas elemekkel vagy ál5 lítóelemekkel van ellátva, amik lehetővé teszik a két szerszámfélnek a térhálósodási zsugorodást követő közelítését.
61. 61. Alakos test, különösen optikai lencse, speciálisan kontaktlencse, azzal jellemezve, hogy az 1-37. igény10 pontok bármelyike szerinti eljárás szerint van előállítva.