HU215921B - Eljárás (S)-(+)-2-etoxi-4-[{N-/1-(2-piperidino-fenil)-3-metil-butil/-karbamoil}-metil]-benzoesav és ezt tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya eljárás lényegében őptikailag tiszta (S)-(+)-2-etőxi-4-[{N-/3-metil-1-(2-piperidinő-fenil)-bűtil/-karbamőil}-metil]-benzőesa – beleértve a sóit is – és e vegyületet hatóanyagkénttartalmazó gyógyszerkészítmény előállítására. A vegyületvércűkőrszintet csökkentő hatással rendelkezik. ŕ

Description

A találmány tárgya eljárás legalább 95%, előnyösen 98-100% enantiomerfeleslegnek megfelelő optikai tisztaságú f5j-(+)-2-etoxi-4-[{A-/3-metil-l-(2-piperidino-fenil)-butil/-karbamoil}-metil]-benzoesav - beleértve a szerves vagy szervetlen savakkal, illetve bázisokkal képzett, fiziológiásán elviselhető sókat is - és e vegyületet tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására.

Az EP-B-0 147 850 számú nyilvánosságra hozott európai szabadalmi bejelentésben többek között leírják az (A) képletű vegyületet racemát formában; a racemát kódjele: AG-EE 388 ZW. Az EP-B-0207331 számú nyilvánosságra hozott európai szabadalmi bejelentésben ugyanennek a vegyületnek két további polimorf módosulatával foglalkoznak. Ez a vegyület ugyanis - a fiziológiásán elviselhető sókat is beleértve - értékes farmakológiai tulajdonságokkal bír, nevezetesen az anyagcsere-folyamatokat befolyásolja, és elsősorban a vércukorszintet csökkentő hatása jelentős.

Az (A) képletű vegyület mindkét enantiomerjének, így az AG-EE 623 ZW kódjelű <Sj-(+)-2-etoxi-4-[{A/3-metil-l-(2-piperidino-fenil)-butil/-karbamoil}-metil]benzoesavnak és az AG-EE 624 ZW kódjelű (/?)-(—)2-etoxi-4- [ {A-/3-metil-1 -(2-piperidino-fenil)-butil/-karbamoil}-metil]-benzoesavnak vizsgáltuk a vércukorszintet csökkentő hatását nőstény patkányokon, és meglepő módon azt találtuk, hogy az fSj-enantiomer a hatásos izomer, és ennek hatása a patkányokban több, mint hat órán át megfigyelhető.

Ezen eredmények alapján célszerűnek látszott, hogy embernél kizárólag az AG-EE 623 ZW kódjelű vegyület kerüljön alkalmazásra, hiszen így a dózis 50%-kal mindenképpen csökkenthető. Sikerült is ezt, valamint a viszonylag hosszú hatásidőtartamot embereken igazolni, azonban ezen túlmenően a humán vizsgálatok az AG-EE 623 ZW kódjelű vegyület olyan meglepő farmakokinetikai tulajdonságait tárták fel, amelyek semmiképpen nem voltak előre láthatók az AG-EE 388 ZW kódjelű vegyület vizsgálata alapján. Leszögezhetjük tehát, hogy az AG-EE 623 ZW kódjelű vegyület meglepő terápiás előnyöket mutat az AG-EE 388 ZW kódjelű racemáttal szemben.

Az embernél talált meglepő tények a következők:

a) Azonos abszolút dózisok esetén az AG-EE 623 ZW koncentrációja sokkal hamarabb visszaesik nullához közeli értékre, mint az AG-EE 388 ZW kódjelű vegyületé, ami a viszonylag hosszú hatásidőtartamot tekintve mindenképpen váratlannak mondható.

b) Az elérni szándékozott vércukorszint-csökkentő hatás lényegesen alacsonyabb plazmaszinteknél jelentkezik az AG-EE 623 ZW kódjelű vegyület esetében, mint ahogy az az AG-EE 388 ZW dózisainak megfelezésével várható lenne.

c) Az AG-EE 623 ZW kódjelű vegyület beadása után a vércukorszint-csökkentő hatás gyorsabban jelentkezik, mint az AG-EE 388 ZW kódjelű vegyület esetében.

A szembetűnő különbség a két enantiomer között abban van, hogy - amint azt az 1. és 2. ábra mutatja - a hatásos enantiomer, az AG-EE 623 ZW kódjelű vegyület meglepő módon, a hosszabb hatásidőtartam ellenére, lényegesen gyorsabban eliminálódik, mint a másik, a hatástalan AG-EE 624 ZW kódjelű enantiomer.

Az 1. ábrán az AG-EE 623 ZW és AG-EE 624 ZW kódjelű vegyület plazmaszintjeit láthatjuk az idő függvényében, 1,0 mg AG-EE 388 ZW kódjelű vegyület intravénás beadása után. A 2. ábra ugyancsak az AG-EE 623 ZW és az AG-EE 624 ZW kódjelű vegyületek plazmaszintjeit mutatja az idő függvényében, azonban itt az AG-EE 388 ZW kódjelű vegyületet 1,0 mg dózisban, orálisan, oldatban kapták a kísérleti személyek. A vizsgálat mindkét esetben 12 önként vállalkozó férfi részvételével történt.

Látható tehát, hogy a racemát beadása esetén a hatástalan enantiomert, azaz az AG—EE 624 ZW kódjelű vegyületet nemcsak hogy a plazmában a hatásos AG-EE 623 ZW kódjelű vegyülettel azonos koncentrációban jelen lévő ballasztnak kell tekintenünk, hanem egészen váratlanul a hatástalan enantiomer magasabb és tartósabb plazmaszintjével kell számolnunk. 12, illetve 6 kísérleti személyen elvégzett további vizsgálataink szerint az egyes enantiomerek fentebb leírt meglepő viselkedése azt eredményezi, hogy 2 mg AG-EE 388 ZW kódjelű vegyület, illetve 1 mg AG-EE 623 ZW kódjelű vegyületet tartalmazó tabletta beadása után a maximális koncentráció 84±25, illetve 28±18 ng/ml; 4 óra elteltével a koncentráció 19±8, illetve 0,7±l,0 ng/ml; 5 óra múlva 13±6, illetve 0,3±0,7 ng/ml; és 6 óra után 10±6, illetve 0,3 ±0,7 ng/ml.

Az AG-EE 388 ZW kódjelű vegyülethez viszonyítva az AG-EE 623 ZW kódjelű vegyület esetében tapasztalt, meglepően gyorsan jelentkező hatás a cukorbetegek számára még azzal a különleges előnnyel is jár, hogy ilyen módon, a gyors beavatkozási lehetőség tudatában, a betegség jobban kézben tartható, a vércukorszint pontosabban beállíthatóvá válik.

Az AG-EE 388 ZW kódjelű vegyület alkalmazásával szemben az AG-EE 623 ZW jelű hatóanyagok bevezetése tehát azt a teljesen meglepő előnyt kínálja, hogy a szervezet gyógyszerrel való szükségtelenül nagyfokú és tartós megterhelését elkerülhetjük, ami olyan, esetleg egész életre szóló gyógykezelést igénylő betegség esetén, mint a diabetes mellitus, igen nagy jelentőséggel bír.

Az újonnan előállított (Sj-enantiomemek, vagyis az (S)-(+)-2-etoxi-4-[ {A-/3-metil- l-(2-piperidino-fenil)butil/-karbamoil}-metil]-benzoesavnak mint a vércukorszint-csökkentő hatás hordozójának az emberen végzett vizsgálatok eredményeképpen felfedezett, meglepő, és a viszonylag hosszú hatásidótartamot figyelembe véve előre semmiképpen nem látható, az AG-EE 388 ZW kódjelű vegyülethez viszonyítva gyors eliminációja a vérből olyan tulajdonsága ennek a vegyületnek, amely messze túllép az egyébként közismert és normális körülmények között az egyes enantiomemek a racemáttal szemben mutatott előnyén, nevezetesen, hogy a dózis felére csökkenthető.

A fentiek alapján tehát a találmány mindenekelőtt az új vegyületnek tekintendő (S)-(+)-2-etoxi-4-[{/V-/3metil-l-(2-piperidino-fenil)-butil/-karbamoil}-metil]2

HU 215 921 Β benzoesav, illetve a lényegében optikailag tiszta, például legalább 95%-os, de előnyösen 98-100%-os optikai tisztaságú (S)-(+)-2-etoxi-4-[{N-/3-metil-1 -(2-piperidino-fenil)-butil/-karbamoil}-metil]-benzoesav - beleértve a fiziológiásán elviselhető, szerves vagy szervetlen savakkal, illetve bázisokkal képzett sókat is -, és ezt tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítása.

A találmány szerint az új vegyületet a következő eljárásokkal állíthatjuk elő:

a) Az I képletű <.S)-amint egy II általános képletű karbonsavval - a képletben W jelentése karboxicsoport vagy védőcsoporttal védett karboxicsoport - vagy annak valamely, adott esetben a reakcióelegyben „in situ” előállított, reaktív származékával reagáltatjuk, majd a reagáltatást követően kívánt esetben a védőcsoportot lehasítjuk.

A II általános képletű karbonsav reakcióképes származéka lehet például annak valamely észtere, így metil-, etil- vagy benzil-észtere, valamely tioésztere, így metiltioésztere vagy etil-tioésztere, valamint lehet savhalogenid, például savklorid, savanhidrid, illetve a savval acilezett imidazolin.

A reagáltatást célszerűen valamilyen oldószerben, így metilén-dikloridban, kloroformban, szén-tetrakloridban, dietil-éterben, tetrahidrofúránban, dioxánban, benzolban, toluolban, acetonitrilben, vagy Λζ/V-dimetilformamidban, adott esetben valamilyen a savat aktiváló reagens vagy vízelvonó szer, például etil-(klór-formiát), izobutil-(klór-formiát), szulfinil-klorid, foszfor(III)klorid, foszfor(V)-oxid, AUV’-diciklohexil-karbodiimid, Α,Α’-diciklohexil-karbodiimid és A-hidroxi-szukcinimid elegye, A,A'-karbonil-diimidazol vagy N,N’szulfinil-diimidazol, illetve trifenil-foszfin és széntetraklorid elegye, továbbá valamilyen az aminocsoportot aktiváló reagens, például foszfor(III)-klorid, és adott esetben valamilyen szervetlen bázis, például nátrium-karbonát, vagy valamilyen szerves tercier bázis, például trietil-amin vagy piridin - ezek egyúttal oldószerként is szolgálhatnak - jelenlétében, -25 és +250 °C közötti, előnyösen -10 °C és az alkalmazott oldószer forráspontja közötti hőmérsékleten végezzük. Mindazonáltal a reagáltatást végezhetjük oldószer nélkül is, továbbá eljárhatunk oly módon, hogy a reagáltatás közben keletkező vizet azeotrop desztillációval eltávolítjuk a rendszerből - ennek egyik kiviteli módja, hogy toluolt alkalmazunk oldószerként, és a készüléket vízleválasztó feltéttel szereljük fel, amelyben forralás közben a víz összegyűlik -, illetve adhatunk a reakcióelegyhez szárítószereket, például magnézium-szulfátot vagy molekulaszitát.

Ha egyáltalán sor kerül rá, a védőcsoport lehasítása történhet hidrolitikus úton, célszerűen valamilyen sav, például sósav, kénsav, foszforsav, trifluor-ecetsav vagy triklór-ecetsav, illetve valamilyen bázis, például nátrium-hidroxid vagy kálium-hidroxid jelenlétében, alkalmas oldószerben, például vízben, metanolban, vizes metanolban, etanolban, víz és etanol, víz és izopropilalkohol, vagy víz és dioxán elegyében, -10 és +120 °C közötti, előnyösen szobahőmérséklet és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten.

Ha a védőcsoport íerc-butil-csoport, akkor azt termikus úton is lehasíthatjuk, adott esetben valamilyen inért oldószerben, például metilén-dikloridban, kloroformban, benzolban, toluolban, tetrahidrofúránban, dioxánban vagy ecetsavban, előnyösen valamilyen erős sav, így trifluor-ecetsav, hidrogén-bromid, yj-toluolszulfonsav, kénsav, foszforsav vagy polifoszforsav jelenlétében kivitelezve a reakciót.

A benzilcsoportot, ha az szolgált védőcsoportként a reagáltatás közben, hidrogenolízissel is eltávolíthatjuk a molekulából. Ilyenkor valamilyen hidrogénező katalizátort, például csontszenes palládiumkatalizátort alkalmazunk, az oldószer pedig többek között metanol, etanol, etanol-víz elegy, ecetsav, etil-acetát, dioxán vagy ;V,A-dimetil-formamid lehet.

b) Egy III általános képletű 6S)-enantiomer vegyületet, amelynek képletében A egy hidrolízis, termolízis vagy hidrogenolízis által karboxicsoporttá alakítható csoportot jelent, karbonsavvá alakítunk.

A különböző karbonsavszármazékok közül például a helyettesített vagy helyettesítetlen amidokat, észtereket, tioésztereket, orto-észtereket, imidátokat, amidineket, savanhidrideket vagy nitrilt, a tetrazolilcsoportot, vagy az adott esetben szubsztituált 1,3-oxazol-2-il-, illetve 1,3-oxazolin-2-il-csoportot viselő származékokat hidrolízissel, a tercier alkoholokkal képzett észtereket, például a terc-butil-észtert termolízissel, az aril-alkanolokkal képzett észtereket, például a benzil-észtert pedig hidrogenolízissel alakíthatjuk át karbonsavvá.

A hidrolízist célszerűen valamilyen sav, így sósav, kénsav, foszforsav, trifluor-ecetsav vagy triklór-ecetsav, illetve valamilyen bázis, például nátrium-hidroxid vagy kálium-hidroxid jelenlétében, alkalmas oldószerben, így vízben, vizes metanolban, etanolban, víz és etanol, víz és izopropil-alkohol, vagy víz és dioxán elegyében, -10 és +120 °C közötti, például szobahőmérséklet és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten végezzük.

Amennyiben a III általános képletben A jelentése ciano- vagy karbamoilcsoport, úgy ezeket a csoportokat oly módon alakíthatjuk át karboxicsoporttá, hogy a kiindulási vegyületet 100%-os foszforsavval, 100 és 180 °C, előnyösen 120 és 160 °C közötti hőmérsékleten, vagy valamilyen nitrittel, például nátrium-nitrittel, valamilyen sav, célszerűen kénsav - mivel ez egyúttal oldószerként is szolgálhat - jelenlétében, 0 és 50 °C közötti hőmérsékleten reagáltatjuk.

Ha a III általános képletben A például tercier butoxikarbonil-csoportot jelent, akkor a terc-butil-csoport lehasítása termikus úton, adott esetben valamilyen inért oldószerben, például metilén-dikloridban, kloroformban, benzolban, toluolban, tetrahidrofúránban, dioxánban vagy ecetsavban, valamilyen erős sav, így trifluorecetsav, hidrogén-bromid, p-toluolszulfonsav, kénsav, foszforsav vagy polifoszforsav jelenlétében, 0 és 100 °C közötti, előnyösen 20 °C és az alkalmazott oldószer forráspontja közötti hőmérsékleten történhet.

Ha A jelentése a III általános képletben például benzil-oxi-karbonil-csoport, akkor a benzilcsoport lehasítását valamilyen hidrogénező katalizátor, például csont3

HU 215 921 Β szenes palládiumkatalizátor jelenlétében, alkalmas oldószerben, általában metanolban, etanolban, víz és metanol, vagy víz és etanol elegyében, ecetsavban, etil-acetátban, dioxánban vagy V,V-dimetil-formamidban, előnyösen 0 és 50 °C közötti hőmérsékleten, például szobahőmérsékleten, 1-5 bar nyomáson kivitelezett hidrogenolízissel végezhetjük.

c) Egy IV általános képletű /.S’j-enantiomcr vegyületet, amelynek képletében W’ karboxicsoportot vagy egy mindösszesen 2-5 szénatomos alkoxi-karbonil-csoportot jelent, ahol az alkoxicsoport adott esetben fenilcsoporttal szubsztituált, egy V általános képletű vegyülettel - a képletben Z jelentése valamilyen nukleofil reagensekkel kicserélhető csoport, így halogénatom, valamilyen helyettesített szulfonil-oxi-csoport, vagy a szomszédos szénatomhoz kapcsolódó hidrogénatommal együttesen diazocsoport - reagáltatunk, majd ezt követően, ha szükséges, a terméket hidrolízisnek vagy hidrogenolízisnek vetjük alá.

A fentieknek megfelelően az adott V általános képletű vegyületet célszerűen valamilyen halogeniddel, szulfonsavészterrel vagy kénsavdiészterrel, például etilbromiddal, etil-jodiddal, dietil-szulfáttal, etil-(p-toluolszulfonát)-tal vagy etil-metánszulfonáttal, illetve diazoetánnal reagáltatjuk, adott esetben valamilyen bázis, például nátrium-hidrid, kálium-karbonát, nátrium-hidroxid, kálium-(íerc-butilát) vagy trietil-amin jelenlétében, előnyösen valamilyen oldószerben, például acetonban, dietil-éterben, tetrahidrofuránban, dioxánban, piridinben vagy V,A-dimetil-formamidban, általában 0 és 100 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen 20-50 °C-on.

Amennyiben a IV általános képletben W’ jelentése karboxicsoport, akkor a vegyületet a megfelelő észterré alakíthatjuk át.

Szükség esetén a kapott terméket sav, például sósav, kénsav, foszforsav, trifluor-ecetsav vagy triklór-ecetsav, illetve bázis, például nátrium-hidroxid vagy kálium-hidroxid jelenlétében, alkalmas oldószerben, így vízben, metanolban, etanolban, víz és metanol, víz és etanol, víz és izopropil-alkohol, vagy víz és dioxán elegyében, általában -10 és +120 °C közötti, például szobahőmérséklet és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten hidrolizáljuk, illetve valamilyen hidrogénező katalizátor, például csontszenes palládiumkatalizátor jelenlétében, a szokásos oldószerek valamelyikében, így metanolban, etanolban, etanol és víz elegyében, ecetsavban, etil-acetátban, dioxánban vagy N.Ndimetil-formamidban, 1-10 bar nyomású hidrogéngáz atmoszférában hidrogenolízisnek vetjük alá.

d) Egy VI általános képletű vegyületet - a képletben W’ jelentése karboxicsoport, vagy mindösszesen 2-5 szénatomos alkoxi-karbonil-csoport, ahol az alkoxicsoport fenilcsoportot viselhet helyettesítőként, és Y az a, b vagy c képletű csoport valamelyikét jelenti enantiomerszelektív módon redukálunk, és ha szükséges, a terméket hidrolizáljuk.

A redukciót célszerűen megfelelő királis hidrogénező katalizátor jelenlétében, alkalmas oldószerben, például metanolban, etanolban, izopropil-alkoholban, etil-acetátban, dioxánban, tetrahidrofuránban, metanol és tetrahidrofurán, metanol és metilén-diklorid, etanol és metilén-diklorid, vagy izopropil-alkohol és metilén-diklorid elegyében, 0 és 100 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen 20-50 °C-on, 1-1000 bar, előnyösen 5-100 bar nyomású hidrogéngázzal végezzük. Adalékként használhatunk 0,1 és 5%, előnyösen 0,3 és 1% közötti mennyiségben titán(IV)-izopropilátot, továbbá előnyös, ha a redukciót a levegő oxigénjének teljes kizárásával végezzük, és a IV általános képletű vegyület (Zj-konfigurációjú.

Királis hidrogénező katalizátorként különböző fémkomplexeket használhatunk, ilyenek például a Ru(OCO-CH₃)₂[(5)-BINAP], a

Ru₂-C1₄[(5)-BINAP]₂xN(C₂H₅)₃, az

Rh[(5)-BINAP-NBD]C1O₄ vagy az

Rh[(-)-NORPHOS-COD]BF₄ képletű vegyületek.

A katalitikus redukció során egyidejűleg a molekulában található benzil-oxi-karbonil-csoport is redukálódik, és átalakul karboxicsoporttá.

Ha szükséges, a redukciót követően a terméket valamilyen sav, például sósav, kénsav, foszforsav, trifluorecetsav vagy triklór-ecetsav, illetve valamilyen bázis, például nátrium-hidroxid vagy kálium-hidroxid jelenlétében, alkalmas oldószerelegyben, így vízben, metanolban, etanolban, metanol és víz, etanol és víz, izopropil-alkohol és víz, vagy dioxán és víz elegyében, -10 és +120 °C közötti, előnyösen szobahőmérséklet és a reakcióelegy forráspontja közé eső hőmérsékleten hidrolizáljuk.

e) Egy VII általános képletű (Sj-enantiomer vegyületet, amelynek képletében W” egy oxidációval karboxicsoporttá alakítható csoportot jelent, oxidálunk.

Oxidációval karboxicsoporttá alakítható csoport például a formilcsoport, és annak acetállá alakított formái, a hidroxi-metil-csoport és annak éteresített alakjai, valamint a különböző helyettesített vagy helyettesítetlen acilcsoportok, így az acetil-, klór-acetil- vagy propionilcsoport, továbbá a malonsavból, vagy malonsav-félészterekből származtatható monoacilcsoportok.

A megfelelő oxidálószerrel való reagáltatást általában alkalmas oldószerben, például vízben, ecetsavban, metilén-dikloridban, dioxánban vagy etilénglikol-dimetil-éterben, 0 és 100 °C közötti hőmérsékleten, célszerűen 20-50 °C-on végezzük. Oxidálószerként előnyösen használhatunk lúgos körülmények között, például nátrium-hidroxid jelenlétében ezüst-oxidot vagy hidrogén-peroxidot, illetve nátrium- vagy kálium-hidroxid jelenlétében klórgázt vagy elemi brómot, piridin jelenlétében króm-trioxidot, valamint piridin-(klór-kromát)ot, illetve acetonban vagy metilén-dikloridban mangándioxidot.

f) Egy VIII általános képletű (Sj-enantiomer és egy IX általános képletű (R)-enantiomer - a képletben W’ jelentése karboxicsoport, vagy mindösszesen 2-5 szénatomos alkoxi-karbonil-csoport, ahol az alkoxicsoport helyettesítőként fenilcsoportot viselhet - tetszőleges összetételű, de előnyösen 1:1 arányú elegyét valamilyen diasztereomer addukton, komplexen vagy són keresztül enantiomerekre választjuk szét, és ha szükséges, a megfelelő enantiomert hidrolízisnek vagy hidrogenolízisnek vetjük alá.

HU 215 921 Β

A szétválasztást célszerű oszlopkromatográfiás vagy nagynyomású folyadékkromatográfiás eljárással, valamilyen királis álló fázison, diasztereomer adduktot vagy komplexet képezve végezni.

Amennyiben szükséges, a hidrolízist valamilyen sav, például sósav, kénsav, foszforsav, trifluor-ecetsav vagy triklór-ecetsav, illetve valamilyen bázis, például nátriumhidroxid vagy kálium-hidroxid jelenlétében, alkalmas oldószerben, így vízben, metanolban, etanolban, víz és metanol, víz és etanol, víz és izopropil-alkohol, vagy víz és dioxán elegyében, -10 és +120 °C közötti, előnyösen szobahőmérséklet és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten végezzük, míg a hidrogenolízis valamilyen hidrogénező katalizátor, például csontszenes palládiumkatalizátor jelenlétében, megfelelő oldószerben, például metanolban, etanolban, etanol és víz elegyében, ecetsavban, etil-acetátban, dioxánban vagy Α,Α-dimetil-formamidban, 1-10 bar nyomású hidrogéngázzal történhet.

Ha a találmány szerinti eljárással kapott (Sj-enantiomer optikai tisztasága eléri a 90%-ot - erre mindenképpen célszerű törekedni -, akkor frakcionált kristályosítással állíthatunk elő olyan /Sj-enantiomert, amelynek az optikai tisztasága legalább 95%-os, illetve előnyösen 98-100%-os.

Az itt elmondottak vonatkoznak a találmány szerinti III, IV és VII általános képletű vegyületek (Sj-enantiomerjeire is.

A találmány szerinti eljárással kapott (Sl-enantiomerből sókat, a gyógyászatban való hasznosítás céljára elsősorban fiziológiásán elviselhető sókat képezhetünk szerves vagy szervetlen savakkal, illetve bázisokkal. A sóképzéshez savként használhatunk például sósavat, hidrogén-bromidot, kénsavat, foszforsavat, tej savat, citromsavat, borkősavat, borostyánkősavat, maleinsavat vagy fümársavat, illetve bázisként például nátrium-hidroxidot, kálium-hidroxidot, kalcium-hidroxidot, ciklohexilamint, 2-hidroxi-etil-amint, bisz(2-hidroxi-etil)-amint, trisz(2-hidroxi-etil)-amint, etilén-diamint vagy lizint.

Az I képletű vegyület, illetve a II, III, IV, V, VI, VII, VIII és IX általános képletű vegyületek a találmány szerinti eljárás kiindulási anyagai, amelyek részben ismertek a szakirodalomból, részben ismert, a szakirodalomban leírt eljárásokkal könnyen előállíthatok.

Az I általános képletű (Sj-amint a megfelelő racém aminból ismert, az enantiomerek szétválasztására általánosan alkalmazott módszerekkel, például alkalmas optikailag aktív savakkal, előnyösen TV-acetil-L-glutaminsavval képzett diasztereomer sópárok frakcionált kristályosításával, az így kapott só szükség szerinti átkristályosításával, valamint a só megbontásával; oszlopkromatográfiás vagy nagynyomású folyadékkromatográfiás eljárással, valamilyen királis álló fázison, adott esetben acilezett származék formájában; illetve valamilyen diasztereomer vegyületté alakítva, majd a diasztereomerek szétválasztása után a megfelelő származékból az optikailag tiszta <Sj-enantiomcr visszanyerésével állíthatjuk elő.

Az I általános képletű (ój-amint előállíthatjuk azonfelül a megfelelő V-acil-kctimint, illetve enamidot alkalmas királis hidrogénező katalizátor és adott esetben - célszerűen - 0,1-5% titán(IV)-izopropilát jelenlétében hidrogéngázzal redukálva, amikor is a redukciót követően adott esetben az acilcsoportot, például formil- vagy acilcsoportot le kell hasítanunk; továbbá a nitrogénatomon megfelelő királis szubsztituenst viselő ketiminek vagy hidrazinok alkalmas hidrogénező katalizátorok és célszerűen 0,l-5%titán(IV)-izopropilát adalék jelenlétében kivitelezett, hidrogéngázzal történő diasztereoszelektív redukciójával, majd adott esetben a királis szubsztituens ez lehet például (Sj-l-fenil-etil-csoport, amelyet katalitikus hidrogenolízissel távolíthatunk el a molekulából lehasításával; valamint diasztereoszelektív addícióval, egy megfelelő, a nitrogénatomján királis szubsztituenst viselő aldiminre adott esetben 0,1-10% titán(IV)-izopropilát jelenlétében valamilyen alkalmas fémorganikus vegyületet, előnyösen Grignard-reagenst vagy lítiumvegyületet addícionáltatva, majd a termék hidrolízise után, adott esetben a kapott diasztereomerek elválasztásával, és a királis szubsztituens - ez lehet például (/?)- 1-fenil-etilcsoport, amelyet katalitikus hidrogenolízissel távolíthatunk el a molekulából - lehasításával.

Szükség esetén az így kapott termékből megfelelő optikailag aktív savval, például A-acetil-glutaminsawal sót képezhetünk, a sót szükség szerint egyszer vagy többször átkristályosíthatjuk, és ilyen módon a só megbontásával nagy enantiomertisztaságú I képletű (S)amint állíthatunk elő.

A találmány szerinti eljárás III, IV és VII általános képletű kiindulási vegyületeit az I képletű (Sj-amin és egy megfelelő karbonsav vagy reaktív karbonsavszármazék reagáltatásával, valamint adott esetben ezt követően a védőcsoport lehasításával állíthatjuk elő.

A VI általános képletű vegyületeket, amelyek szintén kiindulási vegyületként szolgálnak, a megfelelő iminovegyületből vagy annak valamely fémorganikus komplexéből, acilezéssel kaphatjuk meg, a megfelelő karbonsavat vagy annak valamely reaktív származékát használva acilezőszerként, és adott esetben a szintézis utolsó lépése itt is észterhasítás.

Az újonnan előállított, a találmány tárgyát képező /Sj-enantiomcr gyakorlatilag nem mutat toxikus hatást, azaz nem toxikus; például 5 hím és 5 nőstény patkánynak 1%-os metil-cellulózzal készített szuszpenzióban egyszeri 1000 mg/kg-os dózisokat adtunk, és a 14 napos megfigyelési időszakon belül egyetlen állat elhullását sem észleltük.

Farmakológiai tulajdonságai és farmakokinetikai paraméterei alapján a találmány szerinti eljárással előállított, AG-EE 623 ZW kódjelű (Si-enantiomer - beleértve a fiziológiásán elviselhető sókat is - alkalmas a cukorbetegség kezelésére. Ilyen célra az AG-EE 623 ZW kódjelű vegyületet, vagy annak valamely fiziológiásán elviselhető sóját, adott esetben más hatóanyagokkal kombinálva, a szokásos galenikus készítmények - ilyenek például a tabletta, a drazsé és a kapszula, a különböző porok és szuszpenziók, valamint a kúp és az injekciós oldatok - valamelyikévé alakítjuk. Felnőttek számára az egyszeri dózisok 0,1 és 20 mg, előnyösen 0,25 és 5 mg között lehetnek, így például adhatunk 0,25, 0,5, 1,0, 1,5, 2,0, 2,5, 3,0 vagy 5,0 mg-ot naponta egy, két vagy három alkalommal.

HU 215 921 Β

A következőkben a találmány jobb megvilágítása végett példákat adunk meg, előtte azonban hivatkozási példákban ismertetjük a kiindulási vegyületek előállítását.

1. hivatkozási példa (S)-3-Metil-l-(2-piperidino-fenil)-butil-amin

122 g (0,495 mól) racém 3-metil-l-(2-piperidinofenil)-butil-amint feloldunk 1000 ml acetonban, majd keverés közben 93,7 g (0,495 mól) TV-acetil-Lglutaminsavat adunk az oldathoz. Ezt követően az elegyet gőzfürdőn, visszafolyató hűtő alatt forrásig melegítjük, és kis részletekben beadagolunk összesen mintegy 80 ml metanolt. Az adagolást addig folytatjuk, amíg éles, tiszta oldat nem keletkezik. Ekkor az oldatot lehűtjük, éjszakán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd másnap a kivált kristályokat leszívatjuk, kétszer 200 ml -15 °C-ra hűtött acetonnal mossuk, végül megszárítjuk. Az így kapott termék tömege 98,9 g, az olvadáspontja: 163-166 °C; [a]j°=+0,286° (c= 1; metanol). Ezt a terméket 1000 ml acetonból, 200 ml metanol hozzáadásával átkristályosítjuk, aminek eredményeképpen 168-171 °C-on olvadó kristályok formájában 65,1 g, az (57-3-metil-l-(2-piperidino-fenil)-butil-aminból Nacetil-L-glutaminsawal képzett addíciós sót kapunk, a kitermelés 60,4%. [a]²b = +0,357° (c= 1; metanol).

A szabad amint olajként kapjuk, ha a sójából nátrium-hidroxiddal vagy ammónium-hidroxiddal felszabadítjuk, majd például toluollal, dietil-éterrel, etil-acetáttal vagy metilén-dikloriddal extraháljuk, az extraktumot szárítjuk, szűrjük és vákuumban bepároljuk.

Az aminról az alábbiak szerint bizonyítható, hogy (57-konfigurációjú: Az amint dietil-éterben (S’)-(lfenil-etil)-izocianáttal reagáltatva átalakítjuk a megfelelő karbamidszármazékká, amelynek az olvadáspontja: 183-184 °C, [a]²D°=-2,25° (c = l; metanol). A karbamidszármazékból etanol és víz 8:1 arányú elegyében kristályokat növesztünk, és röntgendiffrakciós szerkezetvizsgálatnak vetjük alá. Mivel ilyen módon a karbamidszármazékot (S, 5’/-konfigurációjúnak találtuk, következésképpen az amin (Sj-konfigurációjú.

Az enantiomertisztaság meghatározását a következőképpen végezzük: Az aminból egy kis mintát 1,3 molekvivalens ecetsavanhidriddel reagáltatunk etil-acetátban, 20 °C-on, éjszakán át. Az így kapott Y-acetil-származékot, amelynek az olvadáspontja: 128-132 °C, nagynyomású folyadékkromatográfiás eljárással vizsgáljuk. Az analízishez a Baker cégtől beszerezhető királis oszlopot használunk, amelynek a töltete úgy készült, hogy amino-propil-szilikagélhez (2/-2-fenil-A-(3,5dinitro-benzoil)-glicin van kovalensen kötve. A golyó formájú szemcsék mérete 5 pm, a pórusméret 6 nm; a kolonna hossza 250 mm, belső átmérője 4,6 mm. Az eluálást hexán és izopropil-alkohol 100:5 arányú elegyével végeztük, az átfolyási sebesség 2 ml/perc. 20 °C-ra van beállítva a kolonna hőmérséklete, UV-detektort használunk, amely 254 nm-nél dolgozik. Az (R)- és az (S)enantiomerhez tartozó csúcsok aránya 0,75:99,25, tehát az (iSj-izomert tekintve az enantiomerfelesleg 98,5%.

Dietil-éteres hidrogénklorid-oldattal az ÓSj-amint átalakíthatjuk a megfelelő dihidrokloriddá, amely molekvivalens kötött vizet tartalmaz. A dihidrokloridmonohidrát 135-145 °C-on bomlás közben olvad; [a]j?=+26,l° (c=l; metanol).

2. hivatkozási példa

N-[3-Metil-I-(2-piperidino-fenil)-l-butenil]-acetamid g (81,8 mmol) frissen előállított 3-metil-l-(2piperidino-fenil)-l-butánimint feloldunk 200 ml acetonitrilben, majd szobahőmérsékleten 4,7 ml (81,8 mmol) ecetsavat, 25,7 g (98,2 mmol) trifenilfoszfint, 34,2 ml (245 mmol) trietil-amint és 7,9 ml (81,8 mmol) szén-tetrakloridot adunk az oldathoz. A reakcióelegyet 18 óra hosszáig szobahőmérsékleten keveijük, utána vákuumban bepároljuk, és a párlási maradékot víz, valamint etil-acetát között megoszlatjuk. A szerves fázist szárítjuk, szüljük, majd vákuumban elpárologtatjuk az oldószert, és a visszamaradó nyersterméket kromatográfiás eljárással szilikagélen tisztítjuk, toluol és etil-acetát 10:1 arányú elegyével eluálva az oszlopot. Az oszlopról először az (Ej-izomert, majd utána a (//-izomert tartalmazó frakció jön le.

Az (E)-izomer tömege 6,1 g, az olvadáspontja etilacetát és petroléter elegyéből átkristályosítva: 135-137 °C. A kitermelés 26%-a az elméletileg számítottnak.

A (Z/-izomer tömege 3,1 g, az olvadáspontja etil-acetátból átkristályosítva: 140-143 °C. A kitermelés 13%-a az elméletileg számítottnak.

3. hivatkozási példa

N-[3-Metil-I-(2-piperidino-fenil)-l-butenil]-acetamid g (0,18 mól) frissen előállított 3-metil-l-(2-piperidino-fenil)-l-butánimint feloldunk 400 ml toluolban, majd 0 °C belső hőmérsékleten, keverés közben, cseppenként 17 ml (0,18 mól) ecetsavanhidridet adunk az oldathoz. A reakcióelegyet még 3 óra hosszat 0 °C-on, majd 15 órán át szobahőmérsékleten keverjük, utána vákuumban bepároljuk, a párlási maradékot feloldjuk etil-acetátban, és egymást követően többször vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk. A szerves fázist szárítjuk, szüljük, majd vákuumban elpárologtatjuk az oldószert, és a visszamaradó nyersterméket oszlopkromatográfiás eljárással szilikagélen tisztítjuk, toluol és etil-acetát 5:1 arányú elegyét használva eluensként. Az oszlopról elsőként az (El-izomer jön le, amelynek a tömege 3,0 g, a kitermelés 5,8%-a az elméletileg számítottnak. A később lejövő frakció a (Z)-izomer, amelynek a tömege 17,8 g, az olvadáspontja etil-acetátból átkristályosítva: 139-141 °C, a kitermelés 34,5%-a az elméletileg számítottnak.

4. hivatkozási példa

N-[(S)-3-Metil-I-(2-piperidino-fenil)-butil/-acetamid

Metanol és metilén-diklorid 5:1 arányú elegyét argongázzal átöblítjük, majd argongáz alatt 10 ml oldószerelegyben feloldunk 0,57 mg (1,99 mmol) 139-141 °C olvadáspontú <Zj-7V-[3-metil-l-(2-pipcridino-fenil)-butenil]-acetamidot.

Bemérünk 16,8 mg (1 mólszázalék) Ru(Oacetil)₂[(5)-BINAP]NOYORI-katalizátort - amelyet

HU 215 921 Β [Ru(COD)Cl₂]_n és TSj-BINAP [COD=ciklooktadién; (S) - B INA P = (S) -2,2 ’ -bisz(difenil-foszfino)-1,1’ -binaftil], valamint trietil-amin és nátrium-acetát reagáltatásával állítunk elő -, és 3,4 mg (0,5 mólszázalék) titán(IV)-izopropilátot, feloldjuk 10 ml 5:1 arányú metanol-metilén-diklorid elegyben, amelyet előzőleg gondosan oxigénmentesítettünk, majd ehhez az oldathoz adjuk a fent leírt módon, a telítetlen savamidból készített oldatot. A reakcióelegyet átvisszük egy 0,01 mbar nyomásra leszívatott autoklávba, többször egymás után hidrogéngázzal megnyomatjuk az autoklávot 4 bar-ra, majd végül 30 °C-on, 100 bar nyomáson 170 órán át hidrogénezzük az oldatot, amikor is a hidrogéngáz fogyása megáll. A keletkezett barnásvörös oldatot vákuumban bepároljuk, a párlási maradékot 30 ml hexánban visszafolyató hűtő alatt forraljuk, majd a forró hexánt az oldhatatlan részektől megszüljük. A szűrletet lehűtve megindul a kristályok kiválása, és ilyen módon 0,31 g a címben megnevezett vegyületet kapunk, amelynek az olvadáspontja: 127-131 °C; a kitermelés 54%-a az elméletileg számítottnak. A termék optikai tisztasága az 1. hivatkozási példában leírt nagynyomású folyadékkromatográfiás módszerrel vizsgálva, az (5)-izomerre nézve 82% enantiomerfeleslegnek felel meg.

A 30 ml hexánnal ki forralt, oldhatatlan maradékot újabb adag hexánnal forraljuk, majd szűrjük és kristályosodni hagyjuk. Ilyen módon a hexános oldatból további 14% racém, 154-156 °C-on olvadó Y-acetilamint kapunk.

5. hivatkozási példa (S)-[3-Metil-l-(2-piperidino-fenil)-butil/-amin g (3,47 mmol), 128-133 °C olvadáspontú Y-[(5)-3metil-l-(2-piperidino-fenil)-butil/-acetamidhoz (az optikai tisztasága 99,4% enantiomerfeleslegnek felel meg) 10 ml tömény sósavat adunk, az elegyet 5,5 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt forraljuk, majd lehűtjük, az után ráöntjük tömény ammónium-hidroxid és jég keverékére. A terméket kétszer egymás után etil-acetáttal extraháljuk, a szerves fázist vízzel mossuk, szárítjuk és vákuumban bepároljuk. Az így kapott 0,84 g olaj a cím szerinti amin, a kitermelés 98,8%-a az elméletileg számítottnak.

0,42 ml amin visszaacetilezésével, ami úgy történik, hogy 8,4 ml ecetsavban 1,3 molekvivalens ecetsavanhidriddel reagáltatjuk éjszakán át, szobahőmérsékleten, majd az elegyet vákuumban bepároljuk, a párlási maradékot etil-acetát és telített, vizes nátrium-hidrokarbonát-oldat között megoszlatjuk, az után a szerves fázist szárítjuk, szűrjük, végül vákuumban elpárologtatjuk az oldószert, 0,83 g Y-[(5)-3-metil-l-(2-piperidino-fenil)butil/-acetamidot kapunk, amelynek az olvadáspontja: 130-132 °C. A kitermelés 84,6%-a az elméletileg számítottnak, az enantiomerfelesleg 99,4%.

6. hivatkozási példa

Etil-{2-etoxi-4-[{N-/3-metil-l-(2-piperidino-fenil)-butenil/-karbamoil}-metil]-benzoát}

A vegyületet a 2. hivatkozási példában megadottak szerint eljárva, 3-metil-l-(2-piperidino-fenil)-butániminből és [3-etoxi-4-(etoxi-karbonil)-fenil]-ecetsavból állítjuk elő. A nyersterméket kromatográfiás eljárással szilikagélen tisztítjuk, toluol és aceton 10:1 arányú elegyével eluálva az oszlopot. Az oszlopról először 4%-os kitermeléssel a 101-103 °C olvadáspontú (Ej-izomer jön le, ezt követően eluáljuk a (Z)-izomert, amelynek az olvadáspontja petroléter és toluol 5:1 arányú elegyéből átkristályosítva: 124-127 °C; a kitermelés 28,1%.

7. hivatkozási példa

N-[(S)-l-Fenil-etil]-(S)-[3-metil-l-(2-piperidino-fenil)-butil/-amin g (49 mmol), 40 Pa nyomáson 150-155 °C-on forró izobutil-(2-piperidino-fenil)-ketonból és a Fluka cégtől vásárolt, 99,6% enantiomerfeleslegű (S’)-l-feniletil-aminból, toluolban, trietil-amin jelenlétében titán(IV)-klorid toluolos oldatának cseppenként történő beadagolásával előállított Y-[3-metil-l-(2-piperidinofenil)-butilidén]-l-fenil-etil-amint feloldunk 170 ml vízmentes etanolban. Az oldathoz hozzáadunk 1,7 g titán(IV)-izopropilátot és 8 g Raney-nikkelt, majd 50 °Con, 200 bar nyomású hidrogéngázzal hidrogénezzük. 20 óra elteltével további 8 g Raney-nikkelt adunk az oldathoz, és azonos körülmények között folytatjuk a hidrogénezést újabb 52 órán át.

Ezt követően egy G3-as zsugorított üvegszűrőre felvitt Celite-rétegen a katalizátort kiszűrjük, és a szűrletet vákuumban bepároljuk. Ilyen módon 13,1 g, a címben megnevezett terméket kapunk, amelynek a forráspontja 27 Pa nyomáson 152 °C, a kitermelés 76,6%-a az elméletileg számítottnak: [a]p =+55,3° (c= 1,1; metanol).

A diasztereomertisztaságot nagynyomású folyadékkromatográfiás módszerrel határozzuk meg, 250 mm hosszú, 4 mm belső átmérőjű RP18 (E. Merck, Darmstadt) oszlopon. A szemcseméret 7 pm, az eluens metanol, dioxán és 0,1 %-os vizes nátrium-acetát-oldat 135:60:5 arányú, ecetsavval 4,05-ös pH-júra beállított elegye; hőmérséklet: 23 °C. Az UV-detektor 254 nmnél méri az abszorbanciát. Ilyen körülmények között az (S,S)- és (7?,5’)-csúcsok 98,4% és 1,4% összetételi arányt mutatnak, vagyis az ÓS’.S/-izomert tekintve a diasztereomerfelesleg 97%.

8. hivatkozási példa (S)-[3-Metil-l-(2-piperidino-fenil)-butil/-amin

12,5 g (36 mmol), az (5,5/-konfigurációjú izomert tekintve 97%-os diasztereomerfeleslegnek megfelelő tisztaságú N-[(S')-1 -fenil-etil]-(2»/-[3-metil-1 -(2-piperidino-fenil)-butil]-amint feloldunk 125 ml víz és 3,6 ml tömény sósav elegyében. Az oldathoz 1,3 g 10%-os, csontszenes palládiumkatalizátort adunk, az után 5 bar nyomású hidrogéngázzal 50 °C-on hidrogénezzük. A hidrogéngáz fogyása mintegy 10 óra múlva megszűnik, ekkor a katalizátort Celite-rétegen kiszűrjük az oldatból, majd a szűrletet jég hozzáadása mellett ammónium-hidroxiddal meglúgosítjuk, és etil-acetáttal extraháljuk. A szerves oldószeres extraktumot szárítjuk, szűrjük, és vákuumban bepároljuk, aminek eredményeképpen 6,4 g, 5 3 Pa nyomáson 115-117°C forráspontú terméket kapunk, a kitermelés 72,1%-a az elméletileg számítottnak. Az enantiomertisztaságot előzetes acetilezés

HU 215 921 Β után nagynyomású folyadékkromatográfiás módszerrel határozzuk meg, az 1. hivatkozási példában leírtak szerint. Ilyen módon a kapott termékben az /.Sj-izomerre számítva az enantiomerfelesleg 93,5%.

9. hivatkozási példa

N-[(R’)-l-Fenil-etil]-(S)-[3-metil-l-(2-piperidino-fenil)-butil/-amin

27,4 mmol (4 ekvivalens) izobutil-magnézium-bromid 22 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készített oldatát egy 60 °C-os fürdőben keverjük, miközben cseppenként hozzáadunk 20 ml vízmentes tetrahidrofuránban oldva 2 g (6,84 mmol) (R )-l-fenil-A-(2-piperidino-benzilidén)-etil-amint, amelyet úgy állítunk elő, hogy 2-piperidino-benzaldehid és (7?’)-l-fenil-etil-amin ekvimoláris mennyiségét dietil-éteres oldatban, szobahőmérsékleten, éjszakán át állni hagyjuk, majd nátrium-szulfáton szárítjuk az oldatot. A fürdő hőmérsékletét 18 óra elteltével 80 °C-ra emeljük, majd a reakcióelegyhez 11 ml tetrahidrofuránban újabb 2 ekvivalens izobutil-magnézium-bromidot adunk. 12 órányi 80 °C-on folytatott reagáltatás után további 2 ekvivalens izobutil-magnéziumbromid oldatát adjuk az elegyhez, ezúttal 90 órán át tartjuk 80 °C-on a hőmérsékletet, majd lehűlés után feleslegben vett tömény sósavval elkeveijük a reakcióelegyet, végül vízsugárvákuumban szárazra pároljuk. A párlási maradékot vízben feloldjuk, és tömény ammónium-hidroxiddal meglúgosítjuk, majd dietil-éterrel extraháljuk. A szerves oldószeres extraktumot nátrium-szulfáton szárítjuk, szüljük, az után az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A visszamaradó nyersterméket oszlopkromatográfiás eljárással szilikagélen tisztítjuk, az eluens toluol és aceton 95:5 arányú elegye. Ilyen módon 0,20 g, 20 °C alatti olvadáspontú terméket kapunk, a kitermelés 8,3%-a az elméletileg számítottnak. A diasztereomerek arányát a

7. hivatkozási példában megadottak szerint, nagynyomású folyadékkromatográfiás analízissel határozzuk meg. Az (R,R j-izomer és az (S,R 'j-izomer aránya a termékben 4,4%, illetve 95,6%, tehát az (S,R '/-konfigurációjú vegyületet tekintve a diasztereomerfelesleg 91,2%.

Egy másik, hasonló kísérletben 2,0 g Schiff-bázist összesen 6 ekvivalens izobutil-magnézium-bromiddal toluol és tetrahidrofurán 4:1 arányú elegyében, 5% titán(IV)-izopropilát jelenlétében, egy bombacsőben, 60 órán át, 100 °C-on reagáltatva 5%-os kitermeléssel kaptuk a terméket, amelynél az (S,R '/-konfigurációjú izomerre vonatkoztatott diasztereomerfelesleg 97,6%-nak adódott.

10. hivatkozási példa (S)-[3-Metil-l-(2-piperidmo-fenil)-butil/-amin

0,15 g (0,428 mmol), 91,2% diasztereomerfeleslegnek megfelelő tisztaságú A-[(7? j-l-fenil-etil]-(S)-[3metil-1 -(2-piperidino-fenil)-butil]-amint feloldunk 0,47 ml (0,47 mmol) 1 M sósav és 1,5 ml víz elegyében, majd 20 mg 10%-os, csontszenes palládiumkatalizátor jelenlétében, 3,4 bar nyomású hidrogéngázzal, 50 °C-on 5 óra hosszáig hidrogénezzük. A katalizátort kovaföldből szűrőágyat készítve kiszüljük, a szürletet tömény ammónium-hidroxiddal meglúgosítjuk és etil-acetáttal extraháljuk. A szerves fázist szárítjuk, szűrjük és vákuumban bepároljuk, aminek eredményeképpen 0,066 g terméket kapunk, a kitermelés 62,8%-a az elméletileg számítottnak. Ez a termék 20 °C alatti olvadáspontú, és az optikai tisztasága, amelyet az 1. hivatkozási példában megadott módon, előzetes acetilezés után, nagynyomású folyadékkromatográfiás analízissel határoztunk meg, az /5)-izomer vonatkozásában 87,6% enantiomerfeleslegnek megfelelő volt.

1. példa (S)-Etil- {2-etoxi-4-[ {N-/3-metil-l-(2-piperidino-fenil)butil/-karbamoil}-metil]-benzoát}

0,47 g (1,91 mmol), 98,5%-os enantiomerfeleslegnek megfelelő optikai tisztaságú (S)-[3-metil-l-(2-piperidinofenil)-butil/-amint feloldunk 5 ml vízmentes acetonitrilben, majd az oldathoz egymás után 0,48 g (1,91 mmol) [3-etoxi-4-(etoxi-karbonil)-fenil]-ecetsavat, 0,60 g (2,29 mmol) trifenil-foszfint, 80 ml (5,73 mmol) trietilamint és 0,18 ml (1,91 mmol) szén-tetrakloridot adunk. A reakcióelegyet 20 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd vákuumban szárazra pároljuk, az után a párlási maradékot víz és etil-acetát között megoszlatjuk. A szerves fázist szárítjuk, szüljük, majd elpárologtatjuk az oldószert, s a visszamaradó nyersterméket kromatográfiás eljárással szilikagélen tisztítjuk, toluol és etil-acetát 10:1 arányú elegyével eluálva az oszlopot. Ilyen módon 0,71 g, 110-112 °C olvadáspontú terméket kapunk, a kitermelés 77,3%-a a számítottnak. Az enantiomertisztaságot egy, a Baker cégtől beszerezhető királis oszlopon, nagynyomású folyadékkromatográfiás eljárással határozzuk meg. Az álló fázis jellegzetessége, hogy amino-propil-szilikagélhez (S)-N-(3,5-dinitro-benzoil)-leucin van kovalensen kötve. A töltet golyó formájú, a szemcseméret 5 pm, a pórusméret 6 nm. Az oszlop hossza 250 mm; belső átmérője 4,6 mm. Az eluens hexán, tetrahidrofurán, metil-diklorid és etanol 90:10:1:1 arányú elegye, az átfolyási sebesség 2 ml/perc, a hőmérséklet 20 °C, az UVdetektor 242 nm-nél dolgozik. A mintában az (R)- és az (5)-izomemek megfelelő csúcsok aránya 0,75%, illetve 99,25%, tehát az enantiomerfelesleg az (éj-izomerre vonatkoztatva 98,5%.

2. példa (S)-Etil-{2-etoxi-4-[{N-[3-metil-I-(2-piperidino-fenil)butil/-karbamoil}-metil]-benzoát}

2,71 g (11 mmol), 98,5% enantiomerfeleslegnek megfelelő optikai tisztaságú, vízmentes (S)-[3-metil-l -(2piperidino-fenil)-butil]-amin 30 ml vízmentes toluollal készült oldatához szobahőmérsékleten hozzáadunk 2,77 g (11,0 mmol) [3-etoxi-4-(etoxi-karbonil)-fenil]ecetsavat, az után addig folytatjuk a kevertetést, amíg ismét oldatot kapunk. Ezt követően beadagolunk 2,38 g (11,55 mmol) Α,Α’-diciklohexil-karbodiimidet, majd 24 óra múlva újabb 0,54 g (2,14 mmol) [3-etoxiA-(etoxikarbonil)-fenil]-ecetsavat, valamint 0,48 g (2,33 mmol) A/V’-diciklohexil-karbodiimidet, közben mindvégig és az ezt követő éjszakán át is, szobahőmérsékleten keverjük az elegyet. A reakcióidő leteltével lehűtjük az elegyet +5 °C belső hőmérsékletre, a kivált csapadékot leszívat8

HU 215 921 Β juk, 5 ml toluollal mossuk, majd a szűrletet és a mosófolyadékot egyesítjük, és a toluolos oldatot vákuumban mintegy 10 ml-re betöményítjük. Az így kapott oldatot gőzfürdőn melegítjük, miközben kis részletekben petrolétert adunk hozzá, összesen 55 ml-t, amikor is az oldat már zavaros marad. Jéggel hűtve ezt az oldatot, megindul a kristályosodás. A kristályokat szűrőre gyűjtjük, leszívatjuk, és 533 Pa nyomáson, vákuumban, 75 °Con megszárítjuk. Az így kapott 4,57 g terméket, amelynek az olvadáspontja: 112 °C; az enantiomerfelesleg: 98,9%, 50 ml petroléterben felszuszpendáljuk, majd gőzfürdőn melegítve a szuszpenziót, kis részletekben annyi toluolt adunk hozzá, összesen mintegy 8 ml-t, hogy ismét oldat keletkezzék. Az oldatot lehűtjük, a kivált kristályokat leszívatjuk, majd vákuumban, 533 Pa nyomáson, 75 °C-on megszárítjuk, aminek eredményeképpen 3,93 g átkristályosított, 117-118 °C-on olvadó terméket kapunk. A kitermelés 74,3%, [a]²r','= +9,4° (c=l,0; metanol). Az 1. példában megadottak szerint nagynyomású folyadékkromatográfiás eljárással meghatározva, az optikai tisztaság 99,9% enantiomerfeleslegnek felel meg.

3. példa (S)-2-Etoxi-4-[{N-/3-metil-l-(2-piperidino-fenil)-butil/karbamoil}-metil[-benzoesav

3,79 g (7,88 mmol), 99,9% enantiomerfeleslegnek megfelelő optikai tisztaságú (5j-etil-{2-etoxi-4-[{jV-/3metil-l-(2-piperidino-fenil)-butil/-karbamoil}-metil]benzoát}-ot feloldunk 37 ml etanolban, az oldatot 60 °Cos fürdőbe helyezzük, majd keverés közben hozzáadunk 10 ml (10 mmol) 1 M nátrium-hidroxid-oldatot. A reakcióelegyet 4 óra hosszáig 60 °C-on keveijük, az után még melegen 10 ml (10 mmol) 1 M sósavat adunk hozzá, majd hagyjuk szobahőmérsékletre hűlni. Beoltás után éjszakán át állni hagyjuk az elegyet, majd másnap még egy óra hosszat jéggel hűtjük és keveijük, az után a kivált kristályokat szűrőre gyűjtjük, leszívatjuk, és kétszer 5 ml vízzel mossuk. A kristályokat ezt követően vákuumban, 533 Pa nyomáson, utoljára 100 °C-on, egy vákuumszárítóban, foszfor(V)-oxid felett megszárítjuk. Az így kapott 3,13 g termék 130-131 °C-on olvad (ez a magasabb hőmérsékleten olvadó kristályforma), a kitermelés 87,7%-a az elméletileg számítottnak, [«]]?=+7,45° (c=l,06; metanol). Az enantiomertisztaságot nagynyomású folyadékkromatográfiás eljárással határozzuk meg, a Chrom-Tech (Svédország) cégtől beszerezhető, AGP (Ól-sav glikoprotein) töltetű, királis oszlopon. Az oszlop belső átmérője: 4,0 mm, a hossza: 100 mm; a részecskeméret: 5 Sm, a hőmérséklet: 20 °C. Az eluáláshoz 0,1%-os vizes kálium-dihidrogén-foszfát-oldat (A) és acetonitril (B) elegyét használjuk. Indulásnál az acetonitril aránya 20%, ezt gradienst képezve 4 perc alatt 40%-ra növeljük; az átfolyási sebesség: 1 ml/perc. A detektálás UV-elnyelés alapján 240 nm-nél történik. Az (ój-enantiomer retenciós ideje: 2,7 perc, az //?)-enantiomeré: 4,1 perc.

Az előállított termékben az (S)- és (Rj-izomerek arányát 99,85%-nak, illetve 0,15%-nak találtuk, vagyis az /ój-enantiomerre vonatkoztatva az enantiomerfelesleg 99,7%.

Egy kis mintát etanol és víz 2:1 arányú elegyéből átkristályosítva az olvadáspont nem változik.

Egy kis mintát petroléter és toluol 5:3 arányú elegyében melegítve, majd a fel nem oldódott, 130—131 °C olvadáspontú maradékot kiszűrve, ha az oldatot gyorsan lehűtjük, megkapjuk a címben megnevezett vegyület alacsonyabb olvadáspontú módosulatát, amely 99-101 °C-on olvad, és elemanalízise tökéletesen megegyezik a várt értékekkel.

Az alacsonyabb olvadáspontú és a magasabb olvadáspontú módosulatok infravörös színképe különbözik, ha a spektrumot kálium-bromid pasztillában vesszük fel, ezzel szemben teljesen azonos spektrumot kapunk metilén-dikloriddal készített oldatban.

Ha az alacsonyabban olvadó módosulatot miután megolvadt, tovább melegítjük, akkor 127-130 °C-nál egy második olvadáspontot figyelhetünk meg.

Az alacsonyabb olvadáspontú módosulatból egy kis mintát etanol és víz 2:1 arányú elegyéből átkristályosítva, a magasabb olvadáspontú terméket kapjuk.

A magasabb és alacsonyabb olvadáspontú módosulatokat termoanalitikus módszerrel, úgynevezett differenciál „scanning” kalorimetriás (DSC) eljárással vizsgáltuk. A vizsgálathoz Mettler ΤΑ-300-System készüléket (Mettler, CH-8306 Greifensee, Svájc) és DSC 20 mérőblokkot használtunk. A kapott eredményeket az 1. táblázatban foglaltuk össze.

1. táblázat

A 3. példa szerinti vegyület	Felfűtési sebesség
10 K/perc	3 K/perc
Magasabb olvadáspontú módosulat	Egységes olvadási csúcs 133 °C olvadási hőmérsékletnél; olvadási entalpia: 100 J/g.	Egységes olvadási csúcs 132 °C olvadási hőmérsékletnél; olvadási entalpia: 100 J/g.
Alacsonyabb olvadáspontú módosulat	1. Csúcs 57 °C-nál (nagyon gyenge). 2. Csúcs 87 °C-nál (gyenge). 3. Endoterm csúcs 107 °C-nál; olvadási entalpia: 55 J/g. 4. Endoterm csúcs 132 °C-nál; olvadási entalpia: 25 J/g.	1. Csúcs 54 °C-nál (nagyon gyenge; endoterm). 2. Endoterm csúcs 104 °C-nál, olvadási hőmérséklet: 102 °C, olvadási entalpia: 52 J/g. 3. A diagram exoterm folyamatot jelez; a 104 °C-on olvadó anyag kikristályosodik. 4. Endoterm csúcs 131 °C-nál, olvadási hőmérséklet 130 °C; olvadási entalpia: 52 J/g.

HU 215 921 Β

4. példa (S)-Etil-{2-etoxi-4-[ {N-/3-metil-l-(2-piperidino-fenil)butil/-karbamoil}-metil]-benzoát}

0,79 g (1,65 mmol), 124-127 °C olvadáspontú etil- {2-etoxi-4-[ [A-/3-metil-1 -(2-piperidino-fenil)-1butenil/-karbamoil}-metil]-benzoát}-ot argongáz alatt feloldunk 10 ml 5:1 arányú metanol-metilén-diklorid oldószerelegyben, amelyből előzőleg a levegő oxigénjét kiűztük. Bemérünk 17 mg Ru(O-acetil)₂[(S)-BINAP]NOYORI katalizátort - amelyet [Ru(COD)Cl₂]_n és (5)-BINAP [(S)-BINAP=(S)2,2’-bisz(difenil-foszfino)-l,l’-binaftil], valamint trietil-amin és nátrium-acetát reagáltatásával állítunk elő -, és 3 mg titán(IV)-izopropilátot, feloldjuk 10 ml 5:1 arányú metanol-metilén-diklorid elegyben, amely előzőleg gondosan oxigénmentesítve lett, majd ehhez az oldathoz adjuk a fenti, a telítetlen észterből készült oldatot. A reakcióelegyet betöltjük egy 0,01 mbar nyomásra leszívatott autoklávba, az autoklávot ötször egymás után hidrogéngázzal 5 bárrá megnyomatjuk öblítés céljából, majd végül 30 °C-on, 100 bar nyomáson 154 órán át hidrogénezzük az oldatot, amikor is a hidrogéngáz fogyása megáll. A barnásvörös oldatot vákuumban bepároljuk, a párlási maradékot feloldjuk 80 mg dietil-éterben, és a nem oldódó, barna, pelyhes csapadékot aktív szenes derítéssel egybekötve kiszűrjük. Ezt követően a halványsárga szűrletet vákuumban bepároljuk, és a visszamaradó 0,60 g nyersterméket 60 ml hexánban, visszafolyató hűtő alatt forraljuk. A hexános oldatot forrón szüljük, hogy megszabaduljunk az oldhatatlan részektől, az után a szűrletet éjszakán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk. Másnap a kivált kristályokat szűrőre gyűjtjük, aminek eredményeképpen 0,45 g kristályos anyagot kapunk, a kitermelés 56,7%-a az elméletileg számítottnak. A termék 131-133 °C-on olvad, de 120 °C-tól már zsugorodik; az 1. példában leírt nagynyomású folyadékkromatográfiás módszerrel meghatározva, az (S)-izomerre vonatkoztatott enantiomerfelesleg 39%.

5. példa (S)-Etil-{2-etoxi-4-[{N-/3-metil-l-(2-piperidino-fenil)butil/-karbamoil}-metil]-benzoát}

0,68 g (1,15 mmol), (S)-etil-{2-hidroxi-4-[{A-/3metil-1 -(2-piperidino-fenil)-butil/-karbamoil} -metil]benzoát} [olvadáspont: 125-126 °C; [a]²D°= +12,87° (c=l,01; metanol)] 5 ml vízmentes YjV-dimetilformamiddal készített oldatához 0,05 g (1,15 mmol) 55%-os, olajban diszpergált nátrium-hidridet adunk, majd az elegyet 0,5 óra hosszáig szobahőmérsékleten keverjük. Ezt követően cseppenként beadagolunk 0,12 ml (1,15 mmol) etil-jodidot 2,5 ml vízmentes N,Ndimetil-formamídban oldva, az adagolás végeztével további 5 óra hosszat szobahőmérsékleten keverjük a reakcióelegyet, majd vákuumban bepároljuk. A párlási maradékot híg nátrium-hidroxid-oldat és kloroform között megoszlatjuk, utána a szerves fázist szárítjuk, szüljük, és az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A visszamaradó nyersterméket kromatográfiás eljárással szilikagélen tisztítjuk, toluol és etil-acetát

10:1 arányú elegyével eluálva az oszlopot, aminek eredményeképpen 0,48 g, a címben megnevezett vegyületet kapunk. A termék olvadáspontja: 110-112 °C; az 1. példában megadott nagynyomású folyadékkromatográfiás módszerrel meghatározva, az optikai tisztasága az (.S')-izomerre vonatkoztatva 98,5%os enantiomerfeleslegnek felel meg; a kitermelés 67%-a az elméletileg számítottnak.

6. példa (S)-Etil- {2-etoxi-4-[ {N-/3-metil-l-(2-piperidino-fenil)butil/-karbamoil}-metil]-benzoát}

A címben megnevezett vegyületet úgy állítjuk elő, hogy az 5. példában leírtak szerint (5)-2-hidroxi-4-[ {N13-metil-1 -(2-piperidino-fenil)-but il/-karbamoil} -metil]benzoesavat 2 ekvivalens nátrium-hidriddel és 2 ekvivalens etil-jodiddal reagáltatunk. Az így kapott termék 110-112 °C-on olvad, a kitermelés 42%-a az elméletileg számítottnak. Az 1. példában megadott nagynyomású folyadékkromatográfiás eljárással meghatározva, az optikai tisztaság 98,3% enantiomerfeleslegnek felel meg az (Sj-izomerre vonatkoztatva.

7. példa (S)-(+)-Etil-{2-etoxi-4-[ {N-/3-metil-l-(2-piperidinofenil)-butil/-karbamoil}-metil]-benzoát} és (R)-(-)-Etil-{2-etoxi-4-[{N-/3-metil-l-(2-piperidino-fenil)-butil/-karbamoil}-metil]-benzoát}

920 mg (±)-etil-{2-etoxi-4-[{/V-/3-metil-l-(2-piperidino-fenil)-butil/-karbamoil}-metil]-benzoát}-ot 10 mg-os adagokban preparatív nagynyomású folyadékkromatográfiás eljárással optikai izomerekre választunk szét. A szétválasztáshoz a Baker cégtől beszerezhető, királis töltetű oszlopot használunk, amelynél a királis töltet amino-propil-szilikagélhez kovalensen kötött (S)-N-(3,5-dinitro-benzoil)-leucin. A szemcseméret 40 pm; az oszlop hossza: 250 mm, a belső átmérője : 20 mm. Az eluens hexán, tetrahidrofurán, etanol és metilén-diklorid 180:20:3:2 arányú elegye, az átfolyási sebesség 21,25 ml/perc. Az elválasztást 27 °C-on végezzük, UV-detektort használunk, amely 285 nm-nél dolgozik. Az oszlopról először az ///)-(-)-cnantiomer (1. csúcs), utána az (S)-(+)-enantiomer (2. csúcsjjön le. A megfelelően kivágott és összegyűjtött frakciókat vákuumban bepároljuk, aminek eredményeképpen 423 mg, az 1. csúcsnak megfelelő (^-nyersterméket, valamint 325 mg, a 2. csúcsnak megfelelő (Sí-nyersterméket kapunk. Hogy a terméket a különböző szennyezésektől, többek között a tetrahidrofuránban stabilizátorként jelen lévő 2,6-di(íerc-butil)-4-metil-fenoltól megszabadítsuk, mindkét frakciót kromatográfiás eljárással szilikagélen tisztítjuk, toluol és aceton 10:1 arányú elegyével eluálva az oszlopot. A kromatográfiás tisztítás során 234,5 mg (Rj-(-)-enantiomert kapunk, amelynek az olvadáspontja petroléter és aceton elegyéből átkristályosítva a terméket: 122-124 °C; [a]]=-8,3° (c=l; metanol). A kitermelés 51%-a az elméletileg számítottnak.

A kapott /Sí-cnantiomer tömege 131,2 mg, a kitermelés 28,5%-a az elméletinek. Petroléter és aceton

HU 215 921 Β

8:1 arányú elegyéből átkristályosítva a terméket, az olvadáspontja: 122-124 °C.

Az enantiomerek elválasztásához a Daicel cégtől beszerezhető Chiralcel OD-Saule is alkalmas. Egy 250 mm hosszú, 4,6 mm belső átmérőjű oszlopon (az eluens vízmentes etanol és 0,2% dietil-amint tartalmazó hexán 5:95 arányú elegye; a hőmérséklet: 40 °C; UV-detektálás 245 nm-nél) az <7?)-enantiomer 6,8 perces, az (S)enantiomer 8,5 perces retenciós idővel eluálódik.

8. példa (R) -(-)-2-Etoxi-4-[ {N-/3-metil-1-(2-piperidino-fenil)butil/-karbamoil}-metil]-benzoesav-víz (5/2)

A címben megnevezett terméket úgy állítjuk elő, hogy 150 mg (0,312 mmol) (7?)-(-)-etil-{2-etoxi-4[ {.V-/3-metil-1 -(2-piperidino-fenil)-butil/-karbamoil] metil]-benzoát]-ot [olvadáspont: 122-124 °C; [a]n = -8,3° (c=l; metanol)] etanolban 1 M nátriumhidroxid-oldattal hidrolizálunk a 3. példában megadottak szerint. Az így kapott 95,8 mg cím szerinti vegyület olvadáspontja: 103-105 °C (toluol és petroléter elegyéből); az elemanalízis 0,4 molekvivalens kötött víz jelenlétét mutatja; a molekulacsúcs (M⁺)=452, megfelel a számítottnak, [«]]?=-6,5° (c=l; metanol). A 3. példában bemutatott nagynyomású folyadékkromatográfiás módszerrel meghatározva az optikai tisztaságot, az ffil-izomerre vonatkoztatva az enantiomerfelesleg 99,7%, a kitermelés 66,7%-a az elméletinek.

9. példa (S) -(+)-2-Etoxi-4-[ {N-/3-metil-l-(2-piperidino-fenil)butil/-karbamoil}-metil/-benzoesav- víz (5/2) mg (0,198 mmol) (S)-(+)-etil-{2-etoxi-4-[{X/3 -metil-1 -(2-piperidino-fenil)-butil/-karbamoil} -metil]-benzoát}-ot [olvadáspont: 122-124 °C;

[a]²D^u=-8,3° (c= 1; metanol)] a 3. példában leírtak szerint etanolban 1 M nátrium-hidroxid-oldattal hidrolizálunk. Az így kapott 44,5 mg cím szerinti vegyület olvadáspontja: 102-103 °C (toluol és petroléter elegyéből); az elemanalízis 0,4 molekvivalens kötött víz jelenlétét mutatja; [a]], =+6,7° (c=l; metanol). A 3. példában bemutatott nagynyomású folyadékkromatográfiás módszerrel mért enantiomerfelesleg 99,6% az (S)-izomerre vonatkoztatva, a kitermelés 48,8%-a az elméletileg számítottnak.

10. példa (S)-2-Etoxi-4-[{N-/3-metil-í-(2-piperidino-fenil)-butil/karbamoil}-metil]-benzoesav

0,26 g (0,47 mmol) ('5i-benzil-{2-etoxi-4-[{:V-/3metil-l-(2-piperidino-fenil)-butil/-karbamoil}-metil]benzoát}-ot [olvadáspont: 91-92 °C; [a]j?=+9,5° (c=l,05; metanol)] 10 ml etanolban, 0,12 g 10%-os, csontszenes palládiumkatalizátor jelenlétében, 50 °Con, 5 bar nyomású hidrogéngázzal hidrogénezünk 5 órán át. A reakcióidő letelte után a katalizátort kovaföldrétegen kiszűrjük, a szűrletet vákuumban bepároljuk, és a párlási maradékot etanol és víz 2:1 arányú elegyéből átkristályosítjuk. Az igy kapott termék tömege 0,15 g, az olvadáspontja: 130-131 °C; a 3. példában leírtak szerint nagynyomású folyadékkromatográfiás módszerrel mért optikai tisztaság 99,6% enantiomerfeleslegnek felel meg. A kitermelés 70%-a az elméletileg számítottnak.

11. példa (S)-2-Etoxi-4-[{N-/3-metil-l-(2-piperidino-fenil)-butil/karbamoil}-metil]-benzoesav

Bemérünk 102 mg (0,20 mmol) (5)-(fórc-butil)-{2etoxi-4-[ {7V-/3-metil-1 -(2-piperidino-fenil)-butil/-karbamoil}-benzoát}]-ot [olvadáspont: 122-123 °C; [a]$= + 8,7° (c=l; metanol)] és 5 ml benzolt, majd egyetlen kristály p-toluolszulfonsav-víz (1/1) hozzáadása után az elegyet fél napig visszafolyató hűtő alatt forraljuk. Vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálattal, az R_rértékből, valamint tömegspektrum alapján megállapítható, hogy a kívánt termék keletkezett, amelynek az olvadáspontja: 129 -131 °C. A tömegspektrometriásan mért molekulacsúcs (M⁺)=452, megegyezik a számítottal.

12. példa (S)-2-Etoxi-4-[{N-/3-metil-l-(2-piperidino-fenil)-butil/karbamoil}-metil] -benzoesav

Bemérünk 200 mg (0,395 mmol) (ó)-(terc-butil){2-etoxi-4-[{jV-/3-metil-l-(2-piperidino-fenil)-butil/karbamoil}-benzoát}-ot [olvadáspont: 122-123 °C; [α]]?= + 8,7° (c=l; metanol)], 2 ml metilén-dikloridot és 0,45 g (3,95 mmol) trifluor-ecetsavat. A reakcióelegyet éjszakán át szobahőmérsékleten keveijük, majd vákuumban bepároljuk, az után a párlási maradékot vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldat és etil-acetát között megoszlatjuk. A szerves oldószeres extraktumot szárítjuk, szüljük, majd vákuumban elpárologtatjuk az oldószert, és a visszamaradó nyersterméket etanol és víz 2:1 arányú elegyéből átkristályosítjuk. Az így kapott 115 mg termék olvadáspontja: 126-128 °C, a kitermelés 64,7%-a az elméletileg számítottnak. [«]]»=+6,97° (c=0,975; metanol). A 3. példában megadottak szerint nagynyomású folyadékkromatográfiás eljárással meghatározva az optikai tisztaságot, azt találtuk, hogy az enantiomerfelesleg 99,8%.

13. példa (S)-2-Etoxi-4-[{N-/3-metil-l-(2-piperidino-fenil)-butil/karbamoil}-metil] -benzoesav

1,40 g (3,1 mmol) 6Sj-;V-[(4-acetil-3-etoxi-fenil)acetil]-,V-[ 1 -(2-piperidino-fenil)-3-metil-1 -butil/-aminnak 12 ml dioxánnal készült oldatát 15 perc alatt 35-40 °C-on hozzácsepegtetjük nátrium-hipobromit kevert oldatához [készül 1,84 g (46 mmol) nátrium-hidroxid 9 ml vízzel készült oldatából és 0,72 ml (14 mmol) brómból, jeges hűtés közben]. 40 percig 35-40 °C-on állni hagyjuk, majd vizes nátrium-biszulfit-oldatot és vizet adunk hozzá, és az elegyet vákuumban bepároljuk. A maradékot vízben feloldjuk, hűtés közben 2 n sósavval megsavanyítjuk, éter és etil-acetát elegyével extraháljuk. A szerves réteget szárítjuk, és vákuumban bepároljuk. A bepárlási maradékot 2:1 térfogatarányú etanol és víz elegyéből kristályosítjuk. Kitermelés: 0,17 g (12%). Olvadáspontja: 130-131 °C.

HU 215 921 Β

14. példa (S)-2-Etoxi-4-[{N-/3-metil-l-(2-piperidino-fenil)-butil/karbamoilj-metil]-benzoesav

6Sj-2-Etoxi-4-[ {Μ/3-mct i 1-1 -(2-piperidino-fenil)-butil/-karbamoil}-metil]-benzaldehidet ezüst-oxiddal nátrium-hidroxid-oldat jelenlétében, 20 percig gőzfürdőn melegítünk. Ezt követően a reakcióelegyet 2 n kénsavval 5 pH-értékig savanyítjuk, és etil-acetáttal extraháljuk. A további tisztítást kovasavgélen oszlopkromatografálással, kloroform és metanol 10:1 térfogatarányú elegyével végezzük. Kitermelés: 2%. Olvadáspontja: 128-130 °C; m/e: számított 452, talált 452.

15. példa

0,25 mg AG-EE 623 ZWkódjelű vegyületet tartalmazó tabletta készítése A tabletta összetétele:

0,250 mg hatóanyag

0,125 mg JV-metil-glükamin

0,038 mg poli(vinil-pirrolidon)

0,075 mg poli(oxi-etilén)-poli(oxi-propilén) polimer

0,150 mg mikrokristályos cellulóz Elkészítés

A hatóanyagot és a segédanyagokat 90 °C-os vízben feloldjuk, illetve a mikrokristályos cellulózt szuszpendáljuk, majd a szuszpenziót vákuumban bepároljuk. A szárazra párolt masszát 1 mm lyukméretű szitán megszitáljuk.

A hatóanyagot tartalmazó granulátumot ez után tablettánként számítva az alábbi összetevőkkel keveijük össze:

24,862 mg (karboxi-metil)-keményítő-nátrium-só

24,000 mg mikrokristályos cellulóz 0,500 mg magnézium-sztearát

50,000 mg

Az így kapott keverékből kerek, mindkét oldalán sík lapokkal határolt, 5 mm átmérőjű, 50 mg tömegű tablettákat préselünk.

16. példa

0,5 mg AG-EE 623 ZW kódjelű vegyületet tartalmazó tabletta készítése

Minden egyes tabletta az alábbi összetevőket tartalmazza :

0,500 mg hatóanyag

0,250 mg N-metil-glükamin

0,075 mg poli(vinil-pirrolidon)

0,150 mg poli(oxi-etilén)-poli(oxi-propilén) polimer

0,300 mg mikrokristályos cellulóz Elkészítés

A hatóanyagot a segédanyagokkal együtt 90 °C-os vízben feloldjuk, illetve a mikrokristályos cellulózt az oldatban felszuszpendáljuk, az után a szuszpenziót vákuumban bepároljuk. A száraz anyagot 1 mm lyukméretű szitán engedjük át.

A hatóanyagot tartalmazó fenti granulátumot ez után összekeverjük az alábbi összetevőkkel, a megadott mennyiségeket tablettánként számítva:

24,225 mg (karboxi-metil)-keményítő-nátrium-só

24,000 mg mikrokristályos cellulóz 0,500 mg magnézium-sztearát

50,000 mg

Az így kapott keverékből kerek, 5 mm átmérőjű, mindkét oldalán sík lapokkal határolt, 50 mg tömegű tablettákat préselünk.

17. példa

1,0 mg AG-EE 623 ZW kódjelű vegyületet tartalmazó tabletta készítése

Minden egyes tabletta tartalmazza az alábbi összetevőket :

1,00 mg hatóanyag

0,50 mg A-metil-glükamin

0,15 mg poli(vinil-pirrolidon)

0,03 mg poli(oxi-etilén)-poli(oxi-propilén) polimer

0,60 mg mikrokristályos cellulóz Elkészítés

A hatóanyagokat, valamint a segédanyagokat 90 °C-os vízben feloldjuk, illetve a mikrokristályos cellulózt az oldatban felszuszpendáljuk, majd a szuszpenziót vákuumban bepároljuk. A száraz masszát ez után megszitáljuk egy 1 mm lyukméretű szitán. A hatóanyagot tartalmazó fenti granulátumhoz keveijük a következő összetevőket, tablettánként számítva a megadott mennyiségeket:

23,22 mg (karboxi-metil)-keményítő-nátrium-só

24,00 mg mikrokristályos cellulóz 0,50 mg magnézium-sztearát

50,00 mg

Az így kapott keverékből kerek, 5 mm átmérőjű, mindkét oldalán sík lapokkal határolt, 50 mg tömegű tablettákat préselünk.

18. példa

1,5 mg AG-EE 623 ZW kódjelű vegyületet tartalmazó tabletta készítése

Minden egyes tabletta az alábbi összetevőket tartalmazza :

1,500 mg hatóanyag

0,750 mg iV-metil-glükamin

0,225 mg poli(vinil-pirrolidon)

0,045 mg poli(oxi-etilén)-poli(oxi-propilén) polimer

0,900 mg mikrokristályos cellulóz Elkészítés

A hatóanyagot, valamint a segédanyagokat együtt 90 °C-os vízben feloldjuk, illetve a mikrokristályos cellulózt az oldatban felszuszpendáljuk, majd a szuszpenziót vákuumban bepároljuk. A száraz masszát ez után megszitáljuk egy 1 mm lyukméretű szitán. A hatóanyagot tartalmazó fenti granulátumot ezt követően összekeverjük az alábbi segédanyagokkal, a megadott mennyiségeket tablettánként számítva:

23,080 mg (karboxi-metil)-keményítő-nátrium-só

23,000 mg mikrokristályos cellulóz 0,500 mg magnézium-sztearát 50,000 mg

Az így kapott keverékből kerek, 5 mm átmérőjű, mindkét oldalán sík lapokkal határolt, 50 mg tömegű tablettákat préselünk.

HU 215 921 Β

19. példa

2,0 mg AG-EE 623 ZWkódjelű vegyületet tartalmazó tabletta készítése

Minden egyes tabletta tartalmazza az alábbi összetevőket:

2,00 mg hatóanyag

1,00 mg A-metil-glükamin

1,00 mg poli(vinil-pirrolidon)

1,00 mg poli(oxi-etilén)-poli(oxi-propilén) polimer

4,00 mg mikrokristályos cellulóz Elkészítés

A komponenseket 90 °C-os vízben feloldjuk, illetve a mikrokristályos cellulózt az oldatban felszuszpendáljuk, majd a szuszpenziót porlasztva szárító berendezésben megszárítjuk. Ezt követően tablettánként a következő segédanyagokat adjuk a kapott granulátumhoz :

20,35 mg mikrokristályos cellulóz

20,00 mg (karboxi-metil)-keményítő-nátrium-só 0,65 mg magnézium-sztearát

50,00 mg

Az így kapott keverékből kerek, 5 mm átmérőjű, mindkét oldalán domború tablettákat préselünk, az után a tablettákat (hidroxi-propil)-metil-cellulóz ízelfedő bevonattal látjuk el.

20. példa

2,5 mg AG—EE 623 ZW kódjelű vegyületet tartalmazó tabletta készítése

Minden egyes tabletta tartalmazza az alábbi összetevőket :

2.50 mg hatóanyag

1,25 mg L-lizin

0,25 mg poli(vinil-pirrolidon)

1,25 mg poli(oxi-etilén)-poli(oxi-propilén) polimer

4,10 mg mikrokristályos cellulóz Elkészítés

A hatóanyagokat 90 °C-ra felmelegített vízben feloldjuk, illetve a mikrokristályos cellulózt az oldatban felszuszpendáljuk, majd a szuszpenziót porlasztva szárító berendezésben megszárítjuk. Ezt követően a megszárított masszához hozzákeverjük tablettánként a következő mennyiségű segédanyagokat :

19,60 mg (karboxi-metil)-keményítő-nátrium-só

19.50 mg mikrokristályos cellulóz 0,65 mg magnézium-sztearát

50,00 mg

Az így kapott keverékből kerek, mindkét oldalán domború, 5 mm átmérőjű, és 50 mg tömegű tablettákat préselünk, majd a tablettákat (hidroxi-propil)-metil-cellulóz ízelfedő bevonattal látjuk el.

21. példa

3,0 mg AG-EE 623 ZWkódjelü vegyületet tartalmazó tabletta készítése

Minden egyes tabletta tartalmazza az alábbi összetevőket :

3,0 mg hatóanyag

1,5 mg L-lizin

1,5 mg poli(vinil-pirrolidon)

1.5 mg poli(oxi-etilén)-poli(oxi-propilén) polimer

Elkészítés:

Az alkotórészeket 90 °C-ra felmelegített vízben feloldjuk, majd egy porlasztva szárító berendezésben megszárítjuk. A száraz anyaghoz ez után hozzáadjuk a következő segédanyagokat, tablettánként számítva a megadott mennyiségeket:

21.5 mg mikrokristályos cellulóz

21,0 mg (karboxi-metil)-keményítő-nátrium-só

50,0 mg

Az így kapott keverékből kerek, mindkét oldalán domború, 5 mm átmérőjű, és 50 mg tömegű tablettákat préselünk, majd a tablettákat (hidroxi-propil)-metil-cellulóz ízelfedő bevonattal látjuk el.

22. példa mg AG—EE 623 ZW kódjelü vegyületet tartalmazó tabletta készítése

Minden egyes tabletta tartalmazza az alábbi összetevőket :

5,0 mg hatóanyag

2.5 mg L-lizin

2,5 mg poli(vinil-pirrolidon)

2.5 mg poli(oxi-etilén)-poli(oxi-propilén) polimer Elkészítés:

Az alkotórészeket 90 °C-os vízben feloldjuk, majd egy porlasztva szárító berendezésben feldolgozzuk. A kapott száraz anyaghoz hozzákeverjük a következő segédanyagokat, tablettánként számítva a megadott mennyiségeket:

19,0 mg mikrokristályos cellulóz

18.5 mg (karboxi-metil)-keményítő-nátrium-só

50,00 mg

Az így kapott keverékből kerek, mindkét oldalán domború, 5 mm átmérőjű, és 50 mg tömegű tablettákat préselünk, majd a tablettákat (hidroxi-propil)-metil-cellulóz ízelfedő bevonattal látjuk el.

Farmakológiai vizsgálatok

Az

A=(S) (+)-2-Etoxi-4-[{A-/3-metil-l-(2-piperidino-fenil)-butil/-karbamoil} -metilj-benzoesav (repaglinid=AG-EE 623 ZW) és

B=(S)-(- )-2-Etoxi-4- [ {iV-/3-metil-1 -(2-piperidino-fenil)-butil/-karbamoil}-metilj-benzoesav (AG-EE 624 ZW) vegyületeket vizsgáltuk

a) a glükóz által kiváltott inzulinkiválasztásra kifejtett hatásuk,

b) a káliumcsatoma-komplexhez való kötődési tulajdonságaik és

c) az exocitotikus folyamat közvetlen befolyásolására kifejtett hatásuk alapján, a következő módszerek szerint:

1. A glükózzal kiváltott inzulinkiválasztás serkentése A vizsgálatokat J. Fuhlendorff és munkatársai:

Diabetes 47, 345-351 (1998) módszere szerint végeztük, és az eredményeket a következő táblázatban ismertetjük.

HU 215 921 Β

Az A vagy B vegyület koncentrációja mól/literben

Az A vegyület által kiváltott inzulinkiválasztás serkentése (pmol/30 perc/100 sziget)

A B vegyület által kiváltott inzulinkiválasztás serkentése (pmol/30 perc/100 sziget)

10 6	30,5
2.10 7	23,1
4.10 8	16,5
8.10 9	9,7
1,6.10 9	0,6

* nem szignifikáns

A fenti táblázatból látható, hogy az A vegyület képes a hasnyálmirigy szigeteiből az inzulin-kiválasztás serkentésére koncentrációtól függő módon, 8.10 ⁹ mól koncentrációtól, és a B vegyület csak >2.10 ⁷ mól koncentrációban befolyásolja az inzulinkiválasztást, és a B vegyületnek az inzulinkiválasztásra kifejtett hatása 10 ⁶ mól koncentrációban jelentősen nagyobb, mint az A vegyületnek.

49,8

23,2

3,0*

-1,0*

1,1*

2. A káliumcsatorna-komplexhez való kötődés

J. Fuhlendorff és munkatársai: Diabetes 47,

345-351 (1998) módszere szerint BTC₃-sejtek és 15 0,02 nm [³H]-repaglinid és [³H]-glibenklamid radioligandumok felhasználásával meghatározott eredményeket a következő táblázatban ismertetjük.

Radioligandum [³H]-repaglinid

Vegyület IC₅₀ (mól) [³H]-glibenklamid IC₅₀ (mól)

A 3,3.10 ⁹ 3,1.10 ⁷

B 1,9.10 ⁷ 1,6.10-s

A táblázat adataiból látható, hogy az A vegyület mindkét vizsgálatban több mint 50-szer hatásosabbnak bizonyult, mint a B vegyület, ennélfogva az A vegyület nagyobb affinitású a kalciumcsatoma kötőhelyeihez, és a B vegyületnek csak kis affinitása van.

3. Az exocitózis közvetlen serkentése

A vizsgálatokat a Science 271, 813-815 (1996) közleményben leírt módszer szerint végeztük, és a következő eredményeket kaptuk:

Az A vegyület nem mutatott hatást a kapacitásra 0,1-5,0 pmol koncentrációban.

A B vegyület a következő, kapacitást fokozó hatást mutatta :

Kontrol 4,2±2,4 fF/s

1,0 pmol 21,6±6,3 fF/s

2,0 pmol 180,0±30,0 fF/s (n=5, p<5).

Az A vegyület az inzulinkiválasztást koncentrációtól függően serkenti. Ez a serkentő hatás tökéletesen magyarázható az A vegyületnek az ATP-érzékeny káliumcsatomára kifejtett kölcsönhatásával, így utánozva a glükóz fiziológiai serkentését. Az A vegyület közvetlen kölcsönhatása az exocitotikus folyamattal kizárható.

A B vegyület csak gyenge kötő affinitást mutat a káliumcsatorna-komplexhez. Az A vegyülettel összehasonlítva, nagyobb koncentrációjú B vegyület szükséges az inzulinkiválasztás serkentéséhez. Azonban a tapasztalt inzulinkiválasztási válasz meghaladja a káliumcsatomával való közvetlen kölcsönhatás alapján feltételezettet, és a maximális válasz még nagyobb is az A vegyületével összehasonlítva. Ez egyszerűen megmagyarázható a B vegyületnek azzal a képességével, hogy közvetlenül hat az exocitotikus működésre, ami inzulinkiválasztási választ eredményez.

Az (Sj-enantiomer (A vegyület) az (K)-enantiomerrel (B vegyület), és logikusan a racemáttal, azaz az

50:50 Λ/5 keverékkel ellentétben az inzulinkiválasztást csak akkor serkenti, ha ez fiziológiásán szükséges, azaz nagy glükózkoncentrációnál, és nem exocitotikus mechanizmus révén. Ez azt jelenti, hogy az A vegyület terápiá30 san releváns adagjaival a hipoglikémiás epizódok kockázata majdnem teljesen kiküszöbölhető.

Claims (5)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 35

   1. Eljárás (S)-(+)-2-etoxi-4-[{Y-/3-metil-l-(2-piperidino-fenil)-butil/-karbamoil}-metil]-benzoesav és sói, mindenekelőtt fiziológiásán elviselhető, szervetlen vagy szerves savakkal, illetve bázisokkal képzett sói

   40 előállítására, azzal jellemezve, hogy

   a) (I) képletű (Sj-amint egy (II) általános képletű karbonsavval - a képletben W jelentése karboxiesoport vagy védőcsoporttal védett karboxiesoport - vagy annak valamely, adott esetben a reakcióelegyben „in situ”

   45 előállított, reaktív származékával reagáltatjuk, majd a reagáltatást követően adott esetben a védőcsoportot lehasítjuk; vagy

   b) egy (III) általános képletű (Sj-enantiomer vegyületet, amelynek képletében A egy hidrolízis, termolízis

   50 vagy hidrogenolízis által karboxiesoporttá alakítható csoportot jelent - karbonsavvá alakítunk; vagy

   c) egy (IV) általános képletű (S) -enantiomer vegyületet, amelynek képletében W’ karboxiesoportot vagy mindösszesen 2-5 szénatomos alkoxi-karbonil-csoportot jelent, ahol az alkoxicsoport adott esetben fenilcsoporttal szubsztituált, egy (V) általános képletű vegyülettel - a képletben Z jelentése nukleofil reagensekkel kicserélhető csoport, illetve a szomszédos szénatomhoz kapcsolódó hidrogénatommal együttesen diazocsoport reagáltatunk, majd ezt követően, adott esetben a kapott

   HU215 921 Β terméket hidrolízisnek vagy hidrogenolízisnek vetjük alá; vagy

   d) egy (VI) általános képletű vegyületet, amelynek képletében W’ jelentése karboxicsoport vagy mindösszesen 2-5 szénatomos alkoxi-karbonil-csoport, ahol az alkoxicsoport fenilcsoportot viselhet helyettesítőként, és Y az (a), (b) vagy (c) képletű csoportok valamelyikét jelenti, enantioszelektív módon redukálunk, és adott esetben a terméket hidrolizáljuk; vagy

   e) egy (VII) általános képletű vegyületet, amelynek képletében W” egy oxidációval karboxicsoporttá alakítható csoportot jelent, oxidálunk; vagy

   f) egy (VIII) általános képletű (S)-enantiomer és egy (IX) általános képletű (R)-enantiomer - a képletekben W’ jelentése karboxicsoport vagy mindösszesen 2-5 szénatomos alkoxi-karbonil-csoport, ahol az alkoxicsoport fenilcsoportot viselhet helyettesítőként tetszőleges összetételű keverékét enantiomerekre választjuk szét, és az így kapott vegyületet, adott esetben átkristályosítás révén nagyobb enantiomertisztaságú termékké alakítjuk át, amikor is etanol és víz 2:1 térfogatarányú elegyéből végezve az átkristályosítást, a 130-131 °C-on olvadó, magasabb olvadáspontú módosulatot, illetve petroléter és toluol 5:3 térfogatarányú elegyéből végezve az átkristályosítást, a 99-101 °C-on olvadó, alacsonyabb olvadáspontú módosulatot kapjuk, és kívánt esetben a bármely fenti eljárással kapott terméket sóvá, mindenekelőtt fiziológiásán elviselhető, szervetlen vagy szerves savakkal, illetve bázisokkal képzett sóvá alakítjuk át.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy legalább 95% enantiomerfeleslegnek megfelelő optikai tisztaságú (Sj-enantiomert állítunk elő.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy legalább 98% enantiomerfeleslegnek megfelelő optikai tisztaságú (Sj-cnantiomert állítunk elő.
4. 4. Eljárás hatóanyagként (5)-(+)-2-etoxi-4-[{Y-/3metil-1 -(2-piperidino-fenil)-butil/-karbamoil} -metil]benzoesavat vagy fiziológiásán elviselhető, szervetlen vagy szerves savval, illetve bázissal képzett sóját tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárással előállított hatóanyagot a gyógyszerkészítésben szokásos segédanyagokkal együtt gyógyszerkészítménnyé feldolgozzuk.
5. 5. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy diabetes mellitus kezelésére alkalmas gyógyszerkészítményt állítunk elő.