HU215817B - Elrendezés üveglap hajlítására - Google Patents

Description

A találmány tárgya üveglap hajlítására szolgáló elrendezés, üveglapot felfogó hajlítókerettel, továbbá legalább egy hevítőszakasszal, amelyben felül, a boltozat tartományában és alul, a medence tartományában egymás szomszédságában, hosszúkás fütőellenállásokból álló, egymástól függetlenül táplált íütőszakaszok vannak kialakítva, és a boltozat tartományában a fütőellenállások a hevítőszakasz szimmetriatengelyével párhuzamosan, az üveglaptól beállítható távolságban, míg a medence tartományában a fűtőellenállások a hevítőszakasz szimmetriatengelyére merőlegesen húzódnak.

A javasolt elrendezés lehetőséget ad üveglapok nagy pontosságú hevítésére annak érdekében, hogy a célzott hevítéssel nagy pontossággal lehessen elsődleges és másodlagos görbületeket kialakítani az üveglapban. A javasolt elrendezés elsősorban a gépjárművekben alkalmazott többrétegű laminált üveglapok gyártásánál alkalmazható.

Kétrétegű, laminált üvegek gyártásánál az ismert és jelenleg használatos eljárások szerint a két nyers üveglapot hajlítókeretre helyezik, és ezt a hajlítókeretet folyamatosan vagy szakaszosan több hevítőszakaszon vezetik keresztül, amelyekben a hajlítókeret hosszabb vagy rövidebb időt tölt el. Az elektromosan táplált berendezésekben ezek a hevítőszakaszok fütőellenállásokat tartalmaznak, amelyek például tűzálló kerámiacsövekre tekercselt ellenálláshuzalból készülnek. A legtöbbször szimmetrikusan kialakított berendezés medencéjében és boltozatánál elhelyezett fűtőellenállások a berendezés szimmetriatengelyével párhuzamosan, azaz a hajlítókeret haladási irányában vannak elrendezve, a sík üveglapok pedig erre a tengelyre keresztirányban elhelyezkedve jutnak be a berendezésbe. Ezzel a módszerrel egyszerűen fel lehet hevíteni a sík üveglapok szélső részeit, amelyeket középső részüknél erősebben kívánunk meghajlítani. Ezen túlmenően az üveglapok ilyen elhelyezkedése a kész szerkezet optikai minőségét is javítja abban az értelemben, hogy mindama optikai rendellenességek, amelyek a tökéletesen soha nem egyenletes hevítés következtében képződnek, mivel a hevítés a fűtőellenállás-egységek elhelyezkedésének megfelelően sávosan történik, a szerkezet gépjárműbe való beszerelése után lényegében függőlegesek, és a gépjárművezetőt nem zavaiják a kilátásban.

Ilyen, üveglapok hajlítására szolgáló berendezést mutat be a CH 340 962 számú szabadalmi leírás, amely berendezés előhevítő vagy fűtő, hajlító, valamint semlegesítő főegységekből áll. A hajlító főegységben az üveglapokat hajlítókeret fogja fel, és a hevítési hőmérséklet elérését a boltozat mentén több sorban, tengelyirányban elnyúló fűtőellenállások teszik lehetővé, míg a főegység medenceoldalán szintén több sorban, de a tengelyre keresztirányban elnyúló fűtőellenállások teszik lehetővé. A tengely-, illetve keresztirányú fütőszakaszok teljesítménye egymástól függetlenül vezérelhető, illetve beállítható, és a boltozathoz tartozó fűtőellenállások távolsága az üveglaptól beállítható. A szabadalmi dokumentumból megismerhető berendezésnél is érvényesek a fent leírtak mind az egyes elemek kialakítását, mind a berendezés működését illetően: a megoldás nem ad lehetőséget arra, hogy az üveglapot bonyolult vagy kis sugarú másodlagos görbületekkel lássuk el.

Ezek az ismert berendezések jól használhatók lényegében hengerpalást alakú üveglapok előállításánál, amelyeknél csupán egyetlen irányú görbület létezik. A gépjárművek alakjának változása, fejlődése, ezen belül a számítógépes tervezésű formák létrejötte, valamint nem utolsósorban a divat változásai megteremtették az igényt olyan összetett felületű, többszörös görbületű üveglapok iránt, amelyekben az előbb említett egyetlen főgörbületen kívül egy második, lényegében az első görbületre merőleges görbület is megtalálható. Ez szélvédők esetében nem jelent mást, mint hogy az említett első főgörbület a szélvédőt szélessége mentén teszi íveltté (a gépjárműben ülve a szélvédő középen jobban kidomborodik, mint az ajtóoszlopoknál), addig a második görbület a szélvédőt magassága irányában teszi íveltté, például úgy, hogy S alakú ívelt átmenetet biztosít a gépjármű motorháztetője és teteje között. Itt jegyezzük meg, hogy mivel a javasolt elrendezés főleg szélvédőként használt üveglapok hajlítására használható, az üveglap esetében is a szélvédőknél szokásos terminológiát használjuk: egy szélvédőnek általában szélessége és magassága van, ezért a kétdimenziós üveglapnál is szélességről és magasságról beszélünk a jobb érthetőség kedvéért.

Ezt a másodlagos görbületet annál nehezebb létrehozni, minél erőteljesebb, jellegzetesebb a hajlítás, azaz minél kisebb a görbületi sugár, illetve a görbület minél közelebb helyezkedik el az üveglap széléhez. Ilyen alak esetében az üveglap erős görbületű szakaszait járulékosan hevíteni kell, ami viszont magában hordozza az üveglap középső része túlzott meghajlásának veszélyét, gömbszerű deformációját. Jóllehet, ha feltétlenül szükséges, ilyen alakú üveglapokat az ismert berendezésekkel is elő lehet állítani, például úgy, hogy a fűtőellenállásokat az üveglap széleinél csoportosítjuk, nincs lehetőség arra, hogy az üveglapokat például S alakban hajlítsuk meg, azaz az üveglap fő görbületén kívül két, egymással ellentétes irányba néző másodlagos görbületet kapjon.

A találmánnyal célunk olyan elrendezés létrehozása, amely az ismert és felsorolt hiányosságok kiküszöbölésével alkalmas bonyolultabb kettős görbületű üveglapok előállítására, beleértve az üveglap szélességében vagy magasságában változó vagy ellentétes irányú görbületeket is.

A kitűzött feladatot üveglap hajlítására alkalmas elrendezéssel oldottuk meg, amelynek üveglapot felfogó hajlítókerete, továbbá legalább egy hevítőszakasza van, amelyben felül, a boltozat tartományában és alul, a medence tartományában egymás szomszédságában, hosszúkás fütőellenállásokból álló, egymástól függetlenül táplált íütőszakaszok vannak kialakítva, és a boltozat tartományában a fűtőellenállások a hevítőszakasz szimmetriatengelyével párhuzamosan, az üveglaptól beállítható távolságban, míg a medence tartományában a fűtőellenállások a hevítőszakasz szimmetriatengelyére merőlegesen húzódnak, és a találmány értelmében a boltozat tartományában legalább egy, a íütőszakaszok

HU 215 817 Β között elrendezett, a hevítőszakasz szimmetriatengelyére merőlegesen, azaz az üveglap szélességi irányával párhuzamosan elrendezett hosszúkás fütőellenállásokból összeállított fűtőszakaszt tartalmaz.

A „fűtőellenállás” kifejezést leírásunkban általános értelemben használjuk, ami egyaránt magában foglalja a hőálló kerámiacsőre feltekercselt ellenálláshuzalból készült fűtőellenállást, az üreges kvarccsőbe behelyezett fűtőszálból álló fütőellenállást, vagy a kisméretű, előnyösen négyzetes alakú fűtőelemeket. Egyedüli megkötés az, hogy ezeknek az elemeknek önmagukban vagy egymás mellé sorolva jól kivehető, határozott hosszanti irányítottsággal kell rendelkezniük, hogy a hevítendő felület számára ezek az egységet alkotó elemek ugyanúgy hassanak, mint egy hagyományos hosszúkás fütőcső.

Ilyen fütőellenállás-elrendezéssel lehetőség van arra, hogy a meghajlítani kívánt üveglap tervezett alakjához illeszkedő hőmérséklet-eloszlást eredményező hevítést valósítsunk meg nagy pontossággal.

A találmány szerinti elrendezés egy előnyös kiviteli alakja értelmében az elrendezés szimmetriatengelyére merőlegesen elrendezett fűtőellenállásokból összeállított fűtőszakaszok a keresztben elhelyezetten áthaladó üveglap középtartományával szemben vannak kiképezve. Ennek az elrendezésnek köszönhetően a hajlítandó üveglapra ható fűtőszakaszok az üveglap magassági irányában hatnak, de az ezáltal okozott optikai rendellenességek - mint a bevezetőben leírtuk - a gépkocsiba beszerelt szélvédőben függőlegesen, a vezető látását nem zavaróan húzódnak.

A kívánt hőeloszlást annál pontosabban tudjuk megvalósítani, minél nagyobb számú fűtőellenállást helyezünk el az elrendezés egyes hevítőszakaszaiban. Ennek értelmében előnyös a javasolt elrendezés olyan kiviteli alakja, amelynél a hevítőszakasz szimmetriatengelyére merőlegesen elrendezett fütőellenállásokból összeállított fűtőszakaszok fűtőellenállásai legfeljebb 150 mm, előnyösen 100 mm távolságban húzódnak egymástól.

Az is előnyös, ha egy-egy ilyen fűtőellenállás két vagy három közvetlenül egymás mögött elrendezett, de egymástól függetlenül táplált fűtőellenállás egységből van összeállítva.

Ami az üveglap optikai minőségét illetően igaz az üveglap középső részére - ahol igen erőteljes bonyolult görbületet kell létrehozni, például a gépjármű tetejéhez érintőlegesen csatlakozó felső él mentén - az igaz az üveglap szélső részeire is, amelyeket az átlagosnál ugyancsak erőteljesebben kell meghajlítani, tehát hevíteni. Ezért előnyös, ha a javasolt elrendezésben az üveglap széleivel szemben, a hevítőszakasz szimmetriatengelye irányában legalább négy, előnyösen hat szélső fűtőszakasz van kiképezve.

A találmány szerinti elrendezés egy további előnyös kiviteli alakja értelmében a fűtőszakaszok fütőellenállásai közös kengyelben kettesével vannak rögzítve. Ebben az esetben előnyös a javasolt elrendezés olyan kiviteli alakja, amelyben az egy mozgatóegységgel társított kengyelen rögzített fűtőellenállások az üveglaptól 100-300 mm távolságban beállíthatóan vannak elrendezve. Ezt a beállítást az elrendezésben kívülről, kézzel vagy gépi úton végezhetjük. A gyors beállítások lehetővé teszik, hogy a kengyelek és velük együtt a fütőellenállások a hevítési művelet közben is lesüllyeszthetők, ami biztosítja a fűtőellenállás és az üveglap közötti állandó távolságot még abban az esetben is, amikor az üveglap a hevítés hatására alakváltoztatás közben rásüllyed a hajlítókeretre.

A találmány szerinti elrendezésnek eddig olyan kiviteli alakjairól tettünk említést, amelyekben legalább egy hevítőszakasz fűtőszakaszai a hagyományos, a hevítőszakasz szimmetriatengelyével párhuzamosan húzódó fütőellenállásokból összeállított fütőszakaszokon túlmenően a hevítőszakasz szimmetriatengelyére merőlegesen húzódó fűtőellenállásokból vannak összeállítva. Nagy kapacitású berendezéseknél azonban nem csak ilyen hevítőszakaszok képezhetők ki: ismert módon olyan segéd-hevítőszakaszok is kiképezhetők, amelyekben az üveglap fölött elhelyezkedő összes fűtőellenállás az üveglap haladási irányával, azaz a hevítőszakasz szimmetriatengelyével párhuzamosan húzódik. Célszerű, ha ezek a segéd-hevítőszakaszok az elrendezés bemenetén helyezkednek el, és ily módon a még viszonylag alacsony hőmérsékletű üveglap előhevítésére alkalmazhatók. A pénzügyi szempontokat figyelmen kívül hagyva - egy hevítőszakasszal összefüggő befektetés szorosan összefügg az egymástól függetlenül táplált fűtőszakaszok számával - ez azért előnyös, mert az üveglap optikai jellemzőinek javítása irányában hat azáltal, hogy csökkenti a hevítés következtében létrejövő és a gépjárművezető átlátását zavaró függőleges csíkok keletkezésének veszélyét.

A találmány szerinti elrendezés ezen túlmenően olyan kettős görbületű üveglapok gyártására is alkalmas, amelyek másodlagos görbülete S alakú, és inflexiós pontja nem a középpontban helyezkedik el.

A találmányt az alábbiakban a csatolt rajz segítségével ismertetjük részletesebben, amelyen a javasolt elrendezés példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon az

1. ábra a találmány szerinti elrendezés egy hevítőszakaszának vázlatos felülnézete, a

2. ábrán az 1. ábra szerinti elrendezés helyzetbeállító eszköze, és különösen a fűtőellenállásokat tartó, állítható magasságú kengyele látható, a

3a. ábra aszimmetrikus másodlagos görbületű üveglapot, valamint az üveglap görbületének mértékét mutatja koordinátarendszerben, a

3b. ábrán a 3a. ábra szerinti üveglap kialakításához szükséges hőmérséklet-elosztást mutatja sematikusan, és a

4. ábrán S alakú másodlagos görbületű üveglap előállítására alkalmas hajlítókeret vázlatos perspektivikus nézetét tüntettük fel.

A találmány szerinti elrendezésnek az 1. ábrán csupán előnyös példaként bemutatott kiviteli alakja elsősorban párosával meghajlított üveglapok gyártására alkalmas, amelyeket aztán alkalmas műanyag ragasztóval egyesítve - kétrétegű - gépjárműszélvédőként forgalmaznak.

A bemutatott elrendezés felépítése nagyjából megegyezik az ismert üveglaphajlító berendezések felépítésével, ezért az ábrán csupán egyetlen, találmányunkra leginkább jellemző 1 hevítőszakaszt tüntettünk fel. Az elrendezés kapacitásának növelése céljából akár ugyanilyen 1 hevítőszakaszok, akár a bevezetőben említett, ismert kialakítású segéd-hevítőszakaszok társíthatok a bemutatott 1 hevítőszakaszhoz, amelynek 2 kapuja 3 fűtőkamrával áll összeköttetésben. Az előzetesen alakra vágott 4 üveglapok (két 4 üveglap van egymásra helyezve) az 1 hevítőszakasz 5 szimmetriatengelyére merőlegesen keresztben helyezkednek el az 1 hevítőszakaszon, méghozzá olyan pontvonallal bejelölt 6 hajlítókereten, amelynek profilja megfelel a 4 üveglapoknak adandó profillal. Ha a hevítés hatására megereszkedő 4 üveglap egy vonal mentén érintkezik az őt felfogó elemmel, akkor azt az elemet 6 hajlítókeretnek nevezzük, ha azonban - például a 4 üveglap nagy mérete, vagy a hevítési hőmérséklet miatt - tartani lehet attól, hogy a 4 üveglapban nem kívánt görbületek is keletkezhetnek, úgy célszerű a 4 üveglapot felfogó elemben a 4 üveglap számára felfekvési felületeket kialakítani. Ilyen esetben nem beszélhetünk 6 hajlítókeretről, hanem inkább hajlítóteknőről.

A 6 hajlítókeret az 1 hevítőszakasz 5 szimmetriatengelyével párhuzamosan sínen mozgó kocsin helyezkedik el, amelyet az ábrán nem tüntettünk fel. Az 1 hevítőszakaszon elhelyezkedő 4 üveglapok kellő mértékű áthevülés után saját súlyuk hatására deformálódnak, és lényegében hézagmentesen rásüllyednek a 6 hajlítókeretre.

Az 1 hevítőszakasz 14 futőellenállásait (lásd 2. ábra) a bemutatott kiviteli alaknál tűzálló kerámiaanyagból, például szilíciumból vagy alumíniumszilikátból készült csövek köré tekercselt ellenálláshuzal alkotja, és a 14 fűtőellenállások egy része az ismert megoldásokhoz hasonlóan az 1 hevítőszakasz 5 szimmetriatengelyével párhuzamosan van felszerelve. Egy ilyen lehetséges és célszerűen használható 14 fűtőellenállás hozzávetőlegesen 1 m hosszú, rögzített helyzetű cső, amelynek vége nem nyúlik ki az elrendezésből. Az 1 hevítőszakasz 14 fütőellenállásai szakaszokba, a bemutatott esetben hat 7, 8, 9,10,11,12 fűtőszakaszba vannak csoportosítva, ahol minden egyes 7-12 fütőszakasz a többitől függetlenül kapja elektromos táplálását. A 7-12 fűtőszakaszok a 4 üveglap szélső részeivel szemben húzódnak, az 1 hevítőszakaszon belül szimmetrikusan, és 14 fűtőellenállásaik az 1 hevítőszakasz 17 boltozatára (2. ábra) és oldalfalaira vannak a gyakorlatból ismert módon rögzítve. A három-három 7-12 fűtőszakasz közül az egymással szemben elhelyezkedő 7 és 12, 8 és 11, 9 és 10 fűtőszakaszok névlegesen azonos fűtő teljesítményt adnak le a 4 üveglap szimmetrikus kialakítása érdekében, azonban mindegyik 7-12 fűtőszakasz egymástól független táplálású, és egymástól függetlenül 0-100% teljesítménytartományon belül beállítható.

Ezen túlmenően, az 1. ábrán látható a találmányunk lényegét alkotó újszerű szerkezeti kialakítása: a 7-9 és

10-12 fütőszakaszok között, az 1 hevítőszakasz közepén végighúzódó 13 fütőszakasz. A 13 fütőszakasz az 1 hevítőszakasz 5 szimmetriatengelye mentén tizennyolc darab 14 fűtőé 11 enállást tartalmaz a 17 boltozat tartományában, amelyek a többitől eltérően az 1 hevítőszakasz 5 szimmetriatengelyére merőlegesen helyezkednek el egymástól 100-150 mm távolságban. Mindegyik 14 fütőellenállás 3, közvetlenül egymás után elhelyezett fűtőellenállás-egységből van összeállítva, ahogy azt az 1. ábra 13 fütőszakaszának jobb szélső 14 fütőellenállásánál feltüntettük, és amelyek közül a két szélső rövidebb, a középső pedig hosszabb, és mindegyikük egymástól független táplálású. Ezek a 14 fűtőellenállások az 1 hevítőszakasz 5 szimmetriatengelye mentén csoportosítva három 13a, 13b, 13c fütőszakaszt hoznak létre, és feladatuk a 3. ábra segítségével válik majd érthetővé.

A hevítés profilját a 4 üveglapok méretéhez, valamint a kialakítandó görbülethez kell igazítanunk. A bemutatott esetben eltérő hevítést alkalmazunk például a 4 üveglapok szélső részeinél, ezért ezek a részek eltérő görbületűek lesznek, mint a 4 üveglapok többi részei, és ezt anélkül éljük el, hogy a 4 üveglapok többi részén bármilyen optikai vagy anyagbeli rendellenesség jönne létre a 4 üveglapokra ható hosszabb hőterhelés következtében. Ezt az ismert megoldásokhoz hasonlóan a 14 fütőellenállások és a 4 üveglapok közötti távolság beállításával oldjuk meg. A 14 fűtőellenállások magassági helyzetének szabályozására szolgáló helyzetbeállító eszközt példaképpen és vázlatosan a 2. ábrán tüntettük fel, amelyen látható, hogy a 14 fűtőellenállások párosával 15 kengyelen vannak rögzítve. A 14 fűtőellenállások feltekercselt villamos ellenálláshuzala az 1 hevítőszakasz 17 boltozata falán átnyúló és 18 tartószerkezettel a 19 tartórúdhoz erősített 16 szigetelőcsövön keresztül az ábrán nem látható tápegységhez csatlakozik. A 19 tartórúd a 18 tartószerkezeten kívül magát a 15 kengyelt is rögzíti, és felső végén további 20 tartószerkezet van felcsavarozva, amelyhez 22 fogaskerékkel kapcsolódó 21 lánc van hozzáerősítve. A 15 kengyel lesüllyesztéséhez csupán a 22 fogaskerék például egyharmad fordulatnyi elfordítására van szükség, majd a 22 fogaskereket a 14 fűtőellenállások kívánt helyzetében rögzítjük. A 22 fogaskerék forgatása kézzel vagy más módon, például automatikus gépi eszközzel valósítható meg, amelyet ismert módon az elrendezés vezérlőpultjáról működtethetünk. Ezen a módon egyszerűen változtatható a 4 üveglap és a 14 fűtőellenállások közötti távolság. A 21 lánc hossza célszerűen 200-250 mm-re van megválasztva.

Bonyolult görbület esetén lehetőség van arra is, hogy a 14 fütőellenállásokat ne csak a hevítési művelet előtt, hanem a hevítés közben süllyesszük a 4 üveglapok felszínéhez közelebb vagy a saját súlyuk hatására lesüllyedő 4 üveglapok után.

A 3 a. ábrán a vázlatosan feltüntetett, szélességében és magasságában is meghajlított 4 üveglap másodlagos h görbületének mértékét tüntettük fel a 4 üveglap m magassága mentén. A h görbület mértékét a 4 üveglap két szélét összekötő, szaggatottan bejelölt egyenes vonalhoz viszonyítottuk. Látható, hogy a h görbület a 4 üveglap m magassága mentén aszimmetrikus, tehát nem a 4 üveg4

HU215 817B lap közepén a legdomborúbb. A 4 üveglap alakját olyan 1 hevítőszakaszban hoztuk létre, amelynek hőmérsékleteloszlását a 3b. ábrán tüntettük fel. Az egyes számok az 1 hevítőszakasz 5 szimmetriatengelyével párhuzamosan húzódó 7-12 fütőszakaszok 14 fütőellenállásai, valamint a 13 fütőszakaszban az 5 szimmetriatengelyre merőlegesen elhelyezkedő 14 fütőellenállások által létrehozott hőmérsékletet jelentik °C-ban. Látható, hogy a 7-12 fütőszakaszok egyenként hét, az 1 hevítőszakasz 5 szimmetriatengelyével párhuzamosan húzódó 14 fűtőellenállást tartalmaznak (az ezekhez tartozó hőmérsékletet az ábrán jelöléstechnikai okokból két sorban tüntettük fel), míg a 13 fűtőszakasz az 1 hevítőszakasz 5 szimmetriatengelye mentén tizennyolc, egyenként három részből álló, az 5 szimmetriatengelyre merőleges 14 fűtőellenállást tartalmaz, amelyeknél külön-külön feltüntettük a 13a, a 13b és a 13c fütőszakaszt alkotó fütőellenállás-egységekhez tartozó hőmérsékleteket.

A 4 üveglap készre alakítása során 480 másodpercig tartó első lépésben a 4 üveglapot az üveg deformációs hőmérsékletét megközelítő hőmérsékletre hevítettük elő úgy, hogy az összes 14 fűtőellenállást azonos módon vezéreltük az előirányzott 400 °C hőmérséklet elérésére. Ezt követő második, 360 másodpercen át tartó lépésben aztán az egyes 14 fütőellenállásokat úgy tápláltuk, hogy létrejöjjenek a 3b. ábrán feltüntetett hőmérsékletértékek. A 14 fütőellenállások nagy száma, valamint a 14 ffitőellenállásoknak a kialakítani kívánt legnagyobb görbületek szomszédságában való elrendezés lehetővé tette a 4 üveglap hőmérséklet-eloszlásának finom beállítását, ezen keresztül a kívánt görbület nagy pontosságú létrehozását.

A javasolt elrendezés S alakban meghajlított 4 üveglapok gyártására is alkalmazható, tehát olyan 4 üveglapok gyártására, amelyek magasságuk mentén legalább egy inflexiós ponttal rendelkeznek. Ilyen esetben jól meghatározott hőmérséklet-különbséget kell létrehozni a 4 üveglap különböző pontjain, amelyek ráadásul közel is helyezkednek el egymáshoz. Itt tehát a legerősebb domborulatot járulékos hevítéssel kell létrehozni úgy, hogy a 4 üveglapnak az ezzel a résszel közvetlenül szomszédos, kevésbé görbült részeire ez a járulékos hevítés ne hasson. A szükségesnél nagyobb mértékű behajlást úgy kerülhetjük el, ha a 6 hajlítókeretet legalább részben kitöltjük és egyfajta hajlítóteknővé alakítjuk, amelynek felülete a hevítés hatására rásüllyedő 4 üveglapot feltámasztja. A 4. ábrán ilyen hajlítóteknőre mutatunk példát. A középső 24 fémkerethez kétoldalt 25, 26 tengelyen keresztül egy-egy 27, 28 szárny van elfordíthatóan csatlakoztatva, ez a három elem alkotja lényegében a hajlítóteknőt. A 24 fémkeretet a 4 üveglappal érintkezésbe nem kerülő 29 merevítőrudak merevítik, továbbá olyan 30 felülettel rendelkezik, amely biztosítja a kívánt homorulat kialakulását. A 4 üveglap alakításának kezdetén a 24 fémkeret és a 27,28 szárnyak azonos síkban húzódnak, így a rájuk helyezett 4 üveglap egy folyamatos hajlítóteknőn fekszik fel. A 27, 28 szárnyak csak az alakítási művelet alatt emelkednek fel. A hajlítóteknő 30 felületére ráhajló 4 üveglaprészt előnyösen a 4 üveglap széle tartományában elhelyezkedő 14 fütőellenállások hevítik, így a 4 üveglap középső része nem hevülhet túl.

Claims (13)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Elrendezés üveglap hajlítására, amelynek üveglapot (4) felfogó hajlítókerete (6), továbbá legalább egy hevítőszakasza (1) van, amelyben felül, a boltozat (17) tartományában és alul, a medence tartományában egymás szomszédságában, hosszúkás fütőellenállásokból (14) álló, egymástól függetlenül táplált fűtőszakaszok (7-12) vannak kialakítva, és a boltozat (17) tartományában a fűtőellenállások (14) a hevítőszakasz (1) szimmetriatengelyével (5) párhuzamosan, az üveglaptól (4) beállítható távolságban, míg a medence tartományában a fűtőellenállások (14) a hevítőszakasz (1) szimmetriatengelyére (5) merőlegesen húzódnak, azzal jellemezve, hogy a boltozat (17) tartományában legalább egy, a fűtőszakaszok (7-12) között elrendezett, a hevítőszakasz (1) szimmetriatengelyére (5) merőlegesen, azaz az üveglap (4) szélességi irányával párhuzamosan elrendezett hosszúkás fűtőellenállásokból (14) összeállított fűtőszakaszt (13) tartalmaz.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a hevítőszakasz (1) szimmetriatengelyére (5) merőlegesen elrendezett fűtőellenállásokból (14) összeállított fűtőszakasz(ok) (13) az elrendezésben keresztben elhelyezetten keresztülhaladó üveglap (4) középtartományával szemben van(nak) kialakítva.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a fűtőellenállásokat (14) tűzálló kerámiaanyagból készült csőre feltekercselt villamos ellenálláshuzal alkotja.
4. 4. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a fűtőellenállásokat (14) hosszanti irányban csoportba rendezett fűtőellenállás-egységek képezik.
5. 5. A 2-4. igénypontok bármelyike szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a hevítőszakasz (1) szimmetriatengelyére (5) merőlegesen elrendezett fűtőellenállások (14) az üveglap (4) magassági méretével párhuzamos irányban legfeljebb 150 mm, előnyösen 100 mm távolságban vannak egymástól elhelyezve.
6. 6. A 2-5. igénypontok bármelyike szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy az üveglap (4) magassági méretével párhuzamosan húzódó legalább két, előnyösen három fűtőszakaszt (13a, 13b, 13c) tartalmaz, amelyeket az üveglap (4) magassági méretére merőlegesen húzódó fűtőellenállások (14) képeznek.
7. 7. A 2-6. igénypontok bármelyike szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy az üveglap (4) magassági méretével párhuzamos irányban legalább négy, előnyösen hat fűtőszakaszt (7-12) tartalmaz, amelyek az üveglap (4) két széle tartományában helyezkednek el, és az üveglap (4) magassági méretével párhuzamosan húzódó fűtőellenállásokat (14) tartalmaznak.
8. 8. A 2-6. igénypontok bármelyike szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy az a fűtőszakaszok (7-13) fűtőellenállásai (14) közös kengyelben (15) rögzítve kettesével vannak elhelyezve.
9. 9. A 8. igénypont szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a kengyeleken (15) rögzített fűtőellenállások (14) az üveglaptól (4) 100-300 mm távolság5

   HU215 817Β bán vannak mozgatóegység révén beállíthatóan elrendezve.
10. 10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy segéd-hevítőszakaszokat tartalmaz, amelyekben a fűtőellenállások (14) az üveglap (4) magassági méretével párhuzamosan a segéd hevítőszakaszok (1) boltozatán vannak rögzítve.
11. 11. A 10. igénypont szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a segéd-hevítőszakaszok (1) az elrendezés bemeneti hevítőszakaszait alkotják.
12. 12. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a rásüllyedő üveglapot (4) felfogó, külön erre a célra kialakított feltámasztó felülettel (30) ellátott hajlítóteknőt tartalmaz, amely

    5 hajlítóteknó középső fémkeretből (24) és oldalsó szárnyakból (27, 28) áll.
13. 13. A 12. igénypont szerinti elrendezés, azzal jellemezve, hogy az üveglapnak (4) a hajlítóteknő feltámasztó felületén (30) felfekvő része a hajlítóteknőnek az

    10 üveglapot (4) több részén feltámasztó szélső részeitől távolabb helyezkedik el.