HU215731B - Eljárás és berendezés gáznemű és folyékony közegek érintkeztetésére - Google Patents

Description

A találmány tárgya berendezés gáznemű és folyékony közegek érintkeztetésére. Ennek tálcaszerelvénnyel ellátott kezelőtomya az érintkeztetendő folyadék számára levezetőcsővel van ellátva, amely a tálcaszerelvény tálcájának beömlési körzete fölött, a tálca aktív szakasza körzetében van elrendezve. A találmány lényege, hogy a levezetőcsőnek (102) félkúpszerű alsó szakasza van, amely a külső oldalán gázcsatomát (103a) képező, a belső oldalán pedig folyadékhatároló falként (103) van kialakítva. A levezetőcső (102) legalább egy, a tálcabeömlési körzet (104) fölött elhelyezkedő kiömlőnyílásban (107) végződik. A tálcabeömlési körzetben (104) gázátvezető és a gázt a gázcsatomába (103a) felfelé vezető kamrákkal (51a) van ellátva. A találmány tárgya továbbá eljárás gáznemű és folyékony közegek érintkeztetésére, amelynél a kezelőtorony levezetőcsövét tálcabeömlési körzet fölött rendezzük el, és ezáltal a folyadékot a tálcára vezetjük. A tálcabeömlési körzetben gázátvezető járatot alakítunk ki, és azt érintkeztetésbe hozzuk a levezetőcsőből kiáramló folyadékkal. Az eljárás lényege, hogy a levezetőcsövet lefelé szűkülő, előnyösen félkúpos oldalfalúra alakítjuk ki, továbbá a levezetőcső kiömlését viszonylag beszűkítjük, és a levezetőcsőnek ezt a beszűkített kiömlését a tálcabeömlési körzet fölött rendezzük el, továbbá a tálcabeömlési körzetet a tálcához képest teknőszerűen bemélyülőre A leírás terjedelme 14 oldal (ezen belül 3 lap ábra) alakítjuk ki, ezt a teknőszerű bemélyedést a levezetőcső kiömlése alatt rendezzük el, és a folyadék összegyűjtésére alkalmas módon alakítjuk ki, továbbá a tálcabeömlési körzetet felfelé kiálló gőzátvezető kamrákkal látjuk el, amelyeken gázátvezető nyílásokat alakítunk ki.

HU 215 731 B

HU215 731 Β

A találmány tárgya eljárás és berendezés gáznemű és folyékony közegek érintkeztetésére.

Jelenleg a gáznemű és folyékony közegek érintkeztetésére különböző desztillációs vagy lepárlótomyokat alkalmaznak, amelyek segítségével a többkomponenses közegből leválasztják a kívánt komponenseket. Általában az ilyen gáz-folyadék érintkeztető tornyok vagy tálcákat, vagy tölteteket, vagy a kettő kombinációját foglalják magukban. Az utóbbi években az úgynevezett „buboréksapkás” tálcákat szitaszövetes és szelepes tálcák helyettesítik a kezelőtomyokban. Járulékosan ömlesztett vagy strukturált tölteteket is alkalmaznak a tálcákkal kombinálva, hogy ezzel javítsák a kiválasztott komponensek leválasztását az áramló közegekből.

A kezelőtoronyban végzendő eredményes frakcionálás elsősorban a folyékony és a gáznemű közegek közötti kapcsolat milyenségétől függ. A gáznemű és folyékony közegeket érintkeztető szerkezeti egységek, így például a tálcák jellemző tulajdonsága, hogy viszonylag nagy nyomásesést és viszonylag nagy folyadéktorlódást idéznek elő. A folyékony és gáznemű közegeket érintkeztető berendezések másik típusánál strukturált és nagy hatékonyságú tölteteket alkalmaznak, és ezek a kivitelek bizonyos alkalmazásmódoknál beváltak. A töltetek általában hatékony energiafelhasználást biztosítanak, mivel viszonylag alacsony nyomásesést és kismértékű folyadéktorlódást idéznek elő. Hiányosságuk viszont, hogy a töltetek időnkénti cseréje miatt az ilyen kezelőtomyok nem üzemeltethetők kellően stabil és állandó üzemmódban. Továbbá a kezelőtornyok nagy részénél egyszerűen megkívánt a tálcák alkalmazása.

A frakcionálótomyok tálcái általában keresztáramú vagy ellenáramú elrendezésben készülnek. A tálcák általában merev lapként vagy fedélként vannak kialakítva, amelyek nyílásokkal vannak ellátva, és a tornyon belül támasztógyűrűkön vannak elrendezve. A keresztáramú tálcaszerelvényeknél a gőzök és gázok alulról felfelé áramolnak keresztül a nyílásokon, és érintkezésbe kerülnek a tálcán keresztülhaladó folyadékkal, pontosabban a tálcának az „aktív” felületén áramló folyadékkal. Ebben az aktív körzetben folyadék és gőz, illetve gáz keveréke, valamint frakciók keletkeznek. A folyadék a tálcára a felső tálcával társított függőleges csatornán keresztül jut. Ezt a csatornát általában „adagoló levezetőcső”-nek nevezik. A folyadék keresztüláramlik a tálcán, és hasonló kialakítású csatornán keresztül távozik, amelyet „kiömlési levezetőcső”-nek neveznek.

A levezetőcsövek elrendezése meghatározza a folyadék folyásalakzatát. Ha két beömlési levezetőcsövet alkalmaznak, és így a folyadékot két áramban vezetik a tálcán, ezt „kétáramú” tálcának nevezik. Ha azonban csupán egyetlen beömlési és egyetlen kiömlési levezetőcsövet alkalmaznak a tálca két szemben fekvő oldalán, ezt az elrendezést „egyáramú” tálcának nevezik. Két vagy több áram esetében „többáramú” tálcáról beszélnek. A folyadékáramok száma általában nő, ha a szükséges (tervezett) folyadékmennyiség nagyobb. A tálcának azonban van egy adott aktív körzete, amely mértékadó jelentőségű.

A tálcáknak nem a teljes körzete működik közre a folyékony és gáznemű közegek érintkeztetésében. Például a beömlési levezetőcső alatti körzet általában nem vesz részt az érintkeztetésben. Annak érdekében, hogy a tálcának minél nagyobb felületét hasznosítsák a folyékony és gáznemű közegek érintkeztetésére, gyakran a levezetőcsöveket ferdén rendezik el. A tálcának a maximális közegkezelő kapacitása általában növelhető az aktív, buborékos körzet növelésével. Bizonyos korlátok közé van azonban szorítva, hogy a levezetőcsövek mennyire lehetnek lejtősek a buborékos körzet növelése érdekében, ugyanis bizonyos ferdeségen felül a csatorna túlságosan leszűkül. Ez viszont korlátozhatja a folyadékáramot és/vagy korlátozhatja a folyadékban visszamaradt gőzök kiválását, következésképpen az ilyen folyadék visszajut a levezetőcsőbe, ez pedig óhatatlanul korlátozza a tálcának a gáz-folyadék kezelési kapacitását.

A buborékos körzet növelésére, és egyúttal a gáz-folyadék kezelési kapacitás növelésére javasoltak már több levezetőcsővel ellátott tálcát is. Ennél a tálcán függőleges csatornákat szimmetrikus elrendezésben alakítottak ki, és ezek irányítják a folyadékot a tálcára, illetve vezetik el a folyadékot a tálcáról. Ezek a levezetőcsövek nem nyúlnak a tálca alá, de egy előre meghatározott távközzel végződnek, amely távköz úgy van megválasztva, hogy kellő tér álljon rendelkezésre arra a célra, hogy a kilépő levezetőcsőbe bejutó folyadékban visszamaradt gőzök és gázok megnyugtatóan kiválhassanak. A levezetőcsövek a szomszédos tálcákon egymáshoz képest 90°-ban elfordított helyzetben vannak elrendezve. A csatornák fenéklapja nyílásokkal van ellátva, amelyek a folyadékot az alsó tálca buborékos körzetére irányítják. A több levezetőcsöves tálca a „többjáratos” tálcák közé tartozik, amelyeket általában nagy folyadékmennyiségek esetén alkalmaznak.

A keresztáramú tálcaelrendezésű kezelőtomyoknál különösen előnyös, ha „szitatálcát” alkalmaznak. Ez a tálca ügy van kialakítva, hogy a fenéklapján igen nagyszámú nyílás van kialakítva. Ezek a nyílások lehetővé teszik, hogy a felfelé áramló gőzök és gázok közvetlen kapcsolatba kerüljenek a folyadékkal, amely a fentiekben már ismertetett levezetőcsőből ömlik a tálcára. Ha elegendő gáznemű közeg áramlik felfelé a tálcán keresztül, ez megakadályozza, hogy a nyílásokon keresztül lefelé áramoljon a folyadék (ezzel megakadályozható az úgynevezett „folyadékkiválás”). Megemlítjük, hogy kismértékű folyadékkiválás szokásos a tálcáknál, de nagyobb mértékű folyadékkiválás veszélyeztetheti a tálca kapacitását és hatékonyságát.

A hatékonyság növelésére javasoltak már olyan tálcákat is, amelyeknél növelték a folyadékhab magasságát, és ugyanakkor csökkentették a tálcán keresztüláramló folyadék visszaáramlását. A habosodás akkor jelentkezik, amikor a gőzbuborékok fölfelé igyekeznek áramlani a tálcán áramló folyadékon keresztül. A folyékony és a gáznemű közeg szuszpenziója meghosszabbítja a folyékony és légnemű közegek érintkezését, ami pedig javítja az eljárás hatékonyságát. Minél hosszabb ideig tartják fenn a habképződést és minél magasabb habréteg

HU 215 731 Β képződik, annál nagyobb a gáznemű és folyékony közegek érintkeztetési ideje.

A magasabb hab képződéséhez kisebb gázbuborékokra van szükség, valamint arra, hogy a buborékok viszonylag lassabb ütemben képződjenek. Továbbá a habréteg alatt visszaáramlás történhet, ha cirkuláló folyadékáramok jönnek létre, miközben a folyadék keresztüláramlik a tálcán. Ez általában az oldalsó részeken történik. Ezek az áramok visszavezetnek bizonyos mennyiségű folyadékot a tálcán, mégpedig úgy, hogy ezáltal csökkentik a közegszállításhoz szükséges mozgatóerőt. A gáznemű és a folyékony közegek között ugyanis koncentrációkülönbség lép föl, ami a folyékony és gáznemű közegek érintkeztetésének hatékonyságát fokozza.

A gáznemű és a folyékony közegek közötti koncentrációkülönbség különböző módokon érhető el, ezek közül azonban néhány csökkenti a hatékonyságot. Például, ha az üzemi nyomást növeljük, a lefelé áramló folyadék a tálcán keresztüláramló gáznemű közeget abszorbeálja. Ez viszont a szokásosan elnyelt gázmennyiség fölött van, és jóval nagyobb gázképződést jelent, ami elegyedik a folyadékkal. Ezt a gázt azonban nem tartja a folyadék, hanem az kiválik a lefolyócsőben, vagyis az említett gáz nagyrészt eltávolítandó a folyadékból, különben a levezetőcső nem lenne képes befogadni a folyadék-gáz keveréket, ami pedig megakadályozza a kezelőtorony hatásos üzemeltetését.

Az alább ismertetésre kerülő hagyományos tálcáknál a felszabaduló gázok, illetve gőzök szembetalálkoznak a levezetőcsőben lefelé haladó gáz-folyadék keverékkel. Sok esetben az ilyen ellenáramú közegvezetés lerontja a kezelőtorony üzemét, és zavarja a folyadékáramlást.

További probléma jelentkezik a hagyományos berendezéseknél, hogy nevezetesen a felfelé áramló gáznemű közeg folyadékcseppeket ragad magával. Ez a jelenség valójában ellentéte a fentebb részletezett gázelnyelés jelenségének, viszont akadályozhatja a gáznemű és folyékony közegek hatásos érintkeztetését. A folyadékelnyelés dinamikus áramlási feltételhez van kötve. A nagy sebességű gázáram ugyanis folyadékcsöppeket képes magával ragadni, és megakadályozza, hogy azok hatásosan keresztülhaladjanak a habos keverőzónán. Különösen nehéz megakadályozni ezt a jelenséget, ha az alkalmazandó kezelőtorony nagy térfogatú gázáramot igényel ellenáram alkalmazása esetén, vagyis amelynél a nagy mennyiségű folyadékáram lefelé halad.

A gáznemű és folyékony közegek érintkeztetésének technológiája igen nagy szakirodalommal rendelkezik. Példaként említjük az US—3-959-419, US-4-604-247 és az US-4-597-916 USA-beli szabadalmi leírásokat, amelyek jogosultja a jelen találmány bejelentője, továbbá az US-4-603 022 számú USA-beli szabadalmi leírást. Különösen közeli technika állásaként hivatkozunk az US-4-499-035 számú USA-beli szabadalmi leírásra, amely olyan folyékony és gáznemű közegek érintkeztetésére való tálcát ír le, amely tökéletesített beömlési buborékképző egységgel van ellátva. Az ilyen típusú keresztáramú tálca javítja a buborékképződési hatást a tálca beömlésénél, továbbá olyan falelemei vannak, amelyek lényegében a folyadékáramra keresztirányban és függőlegesen helyezkednek el. A szerkezeti kialakítása olyan, hogy javítsa a megnövelt felületű tálcán az érintkezés hatékonyságát, ahol a megnövelt felültet egyszerű perforált tálcaegységekkel érik el. A levezetőcsővel szomszédosán olyan megemelt körzetet alakítanak ki ennél, amely elősegíti a gáznemű közeg keresztüláramlását.

Az US-4-550-000 számú USA-beli szabadalmi leírás szerinti folyadék-gáz érintkeztető berendezésnél a kezelőtoronyban függőlegesen egymás fölött tálcák sorozata van elrendezve. Az egyik tálcában kialakított nyílások olyan módon képeznek gázjáratokat, hogy ne akadályozzák a fölötte lévő tálca levezetőcsövéből érkező folyadékáramot. Ezt azzal érik el, hogy a tálca felső részére perforált burkolatokat rögzítenek, amelyek a levezetőcsövek alatt helyezkednek el, és így megtörik a lefelé haladó folyadékáramot. Ezzel javítható bizonyos mértékig a tálca hatékonysága a hagyományos berendezéseknél. Hasonlóképpen az US-4-543-219 számú USA-beli szabadalmi leírás olyan kezelőtomyot ismertet, amelynél terelőlemezes tálcát alkalmazunk. Ennél a folyékony és gáznemű közegek érintkeztetése viszonylag kedvező üzemi paraméterekkel elvégezhető, és kis nyomáseséssel kell számolni.

A fentiekben említett referenciák hasznosak abból a szempontból, hogy bizonyítsák, hogy a felhasználók körében régi igényként jelentkezik a tálcás kezelőtornyoknál a gáznemű és folyékony közegek érintkeztetésének hatékonyságnövelése. Az US-4-504-426 számú USA-beli szabadalmi leírás szerinti berendezés ismét további példája a hagyományos gáz-folyadék érintkeztetésnek. Ez a berendezés a tálcás elrendezések néhány további hatékonyabb változatát ismerteti. A tálca perforált körzete a levezetőcső alatti részen van, amelynél azonban legfeljebb 25%-kal kisebb a perforált terület.

Az US-3-410-540 számú USA-beli szabadalmi leírás szerinti berendezésnél a folyadékelvezető cső kiömlési terelőlappal van ellátva, amely szabályozza a folyadékkiömlést. Ez a terelőlap ellátható statikus vagy dinamikus tömítéssel. A levezetőcső nyílásai kellően kicsik ahhoz, hogy szabályozzák a kiömlést, de adott esetben nagyobbak lehetnek, mint a tálca perforációja, a nyílások pedig alakjukat tekintve lehetnek körkörösek vagy négyszögletesek. A levezetőcső működését megszakítható tranziens erők ezáltal teljesen kiküszöbölhetők. Ezeket az erőket és a gáz-folyadék árammal kapcsolatos problémákat minden egyes berendezésnél figyelembe kell venni, amely berendezésnél a levezetőcső látja el folyadékkal az alatta elrendezett tálcát.

Ismét további referenciaként utalunk az US-4-956-127 számú USA-beli szabadalmi leírásra, amely folyadék és gáz keverésére alkalmas berendezést és eljárást ismertet. Ennél a tálca aktív beömlési körzete megnövelt és külön körzetet foglal magában, az alatta elrendezett tálca gázának, illetve gőzének eltávolítására. A megnövelt beömlési körzet csökkenti a gáznemű közeg nyomását, ami elősegíti a felfelé áramló gáz haladását. A megnövelt aktív beömlési körzeten zsaluszerű szellőzőnyílások vannak elrendezve, amelyekkel sze3

HU 215 731 Β lektíven irányítható a gőzáram, illetve gázáram fölfelé a folyadékkörzetbe. Ezáltal hatásos gáz-folyadék érintkeztetés érhető el, és egyúttal csökkenthető a tálcán kereszülhaladás közben a visszakeveredés.

A levezetőcsőből kiáramló folyadék a megnövelt aktív beömlési körzetbe jut, és az aktív beömlési körzet nyílásain keresztül távozik. Adott esetben a folyadék a levezetőcsőtől oldalra kiáramolhat, aminek következtében könnyebben szuszpendálható folyadékcsöppek jönnek létre. Éppen ezért célszerű lenne a megnövelt aktív beömlési körzeten olyan aktív gázáramot keresztülvezetni a levezetőcső alatt, amellyel bizonyos mértékig elpárologtatható lenne a folyadék. Ehhez azonban szükség lenne arra, hogy a nyílások lehetővé tegyék a gázok, illetve gőzök felfelé haladását, és ne engedjék, hogy rajtuk keresztülhaladjon a lefelé áramló folyadék.

A jelen találmánnyal célunk a fenti hiányosságok kiküszöbölése, azaz olyan tökéletesített megoldás létrehozása, amellyel a gáznemű és folyékony közegek érintkeztetése jóval hatékonyabban oldható meg, mint a hagyományos megoldásoknál, továbbá amellyel a levezetőcső alatti kiömlési zónában lévő gázáram szabályozható és a tálcán hatásosan keresztüláramoltatható, és egyúttal elősegíthető a folyadékban visszamaradt gáz kiválasztása.

A kitűzött feladatot a jelen találmány szerint olyan berendezéssel oldottuk meg, amely gáznemű és folyékony közegek érintkeztetésére való, és amelynek tálcaszerelvénnyel ellátott kezelőtomya van, és ez a folyadék számára levezetőcsővel rendelkezik. A levezetőcső a tálcaszerelvény beömlési körzete fölött, a tálca aktív szakasza körzetében van elrendezve. A találmány lényege, hogy a levezetőcső félkúpszerű alsó szakasza kívül gázcsatomát képező, belül pedig folyadékzáró falként van kialakítva, amely legalább egy olyan kiömlőnyílásban végződik, amely a teknőszerű tálcabeömlési körzet fölött helyezkedik el. Továbbá a tálcabeömlési körzet gázátvezető és a gázt felfelé a gázcsatomába vezető kamrákkal van ellátva.

A tálcaszerű beömlési körzet és a gázcsatomák révén közvetlen gázbeömlést érünk el az alsó tálcakörzetből a folyadékáramba, amivel lényegesen megnöveljük a gáz-folyadék kezelés hatékonyságát. Hasonlóképpen, az aktív körzetben a lefelé áramló folyadék révén kifejtett szívóhatás csillapítható a teknőben lévő folyadékkal, valamint a hatásos gázárammal, amely felfelé halad a kamrákon keresztül.

A találmány szerinti megoldás tehát tökéletesített tálcaszerelvényt javasol gáznemű és folyékony közegek érintkeztetésére való kezelőtoronyhoz. Ennél a kezelőtoronynál a folyadék felülről lefelé áramlik, és első levezetőcsövön keresztül első tálcára ömlik, és keresztülhalad annak aktív körzetén. Ezen az aktív körzeten felfelé áramlik a gáznemű közeg, eközben a közegek érintkeznek, azaz kölcsönhatásba kerülnek egymással. A folyadék a tálcáról második levezetőcsövön keresztül halad tovább lefelé. A találmány szerinti elrendezésnél az első levezetőcső alatti tálcabeömlési körzetben álló helyzetű kamrák vannak kialakítva, amelyek a gázt fölfelé keresztülvezetik, és a gázcsatoma felé továbbvezetik. A levezetőcső félkúpszerű, alsó szakasza kívülről gázcsatomát képező, belül pedig folyadéktömör falként van kialakítva. Ezzel az elrendezéssel elérjük, hogy az irányított és kiszellőztetett gáz-, illetve gőzáram a levezetőcső külső falánál irányított gázáramként jut a levezetőcső alatti körzetbe, és a tálca ahhoz közeli, aktív körzete fölé. A tálcabeömlési körzet előnyösen kialakítható teknősre, amelynek fenéklapja a tálca aktív körzete alatt helyezkedhet el. Adott esetben a tálcáról távozó gázáram a levezetőcsőből távozó folyadékot elpárologtathatja, miközben a folyadékot különböző áramlási alakzatban terelhetjük. A gázáram fojtásának problémája tehát a találmány szerinti berendezéssel jóval kisebb, mint a hagyományos megoldásoknál.

Célszerű továbbá az olyan kivitel, amelynél a tálcaszerelvény lényegében félkúpos alakú levezetőcsöve sík falszakaszokkal van ellátva, amelyek a gázcsatomát képezik. De olyan kivitel is lehetséges, amelynél a levezetőcső ívelt falszakaszokból van kialakítva, amelyek a teknős beömlőszakasz felé hajlított kialakításúak, és külső oldalukon gázcsatomát képeznek. A levezetőcső kiömlési szakasza ellátható olyan kiömlőnyílásokkal, amelyek például ívelt alakzatban vannak kialakítva a levezetőcső alsó szakaszán, és ezek a beömlési körzet fölött helyezkednek el, lényegében azzal párhuzamosan.

A találmány szerinti eljárásnál a gáznemű és folyékony közegek érintkeztetését azzal oldjuk meg, hogy a kezelőtorony levezetőcsövéből kiáramló folyadékot az alatta elhelyezkedő tálcára vezetjük. A kezelőtomyot több tálcával és levezetőcsővel láthatjuk el, amelyek függőleges irányban egymástól olyan távközzel rendezhetők el, hogy stabil folyadék- és gázáramot tarthassunk fenn a kezelőtoronyban. A találmány szerinti eljárás lényege, hogy a tálcát olyan teknős beömlőkörzettel képezzük ki, amelynek gázkiszellőztető kamrái vannak, ezek a levezetőcső kiömlési körzete alatt helyezkednek el, és ezen a beömlési körzeten keresztül halad a gázáram. A távozó gázáramot úgy irányítjuk, hogy az kapcsolatba kerüljön a kiömlő folyadékkal, és a beömlési körzettől fölfelé a gázcsatomán keresztül haladjon tovább, amely gázcsatomát a levezetőcső külső falával képezzük.

A találmány szerinti berendezés további előnyös kivitelénél a teknős beömlési körzet lehet teknős panelszerű kialakítású, amely kamrákkal van ellátva, amelyek a levezetőcső kiömlőnyílásai alatt vannak elrendezve egymástól távközzel. A kiszellőztetőkamrák a kiömlőnyílások közötti szakaszok alatt úgy vannak elrendezve, hogy a kiömlő folyadék először a kamrák közötti szakaszokra jusson. Amikor a teknős szakasz már megtelt a folyadékkal üzem közben, akkor a kiömlő folyadék felütközési erejét csillapítjuk.

A találmányt részletesebben a csatolt rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti berendezés példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon:

-az l.ábra a találmány szerinti kezelőtorony perspektivikus képe, részben kitörve, amelyen feltüntettük a találmány szerinti tálcaszerelvény példakénti kiviteli alakját;

HU 215 731 Β

- a 2. ábra vázlatos keresztmetszetben szemlélteti a találmány szerinti tálcaszerelvény további változatát beépített állapotban;

- a 3A. és 3B. ábrákon a 2. ábra szerinti tálcaszerelvény további változatai láthatók;

- a 4. ábrán a találmány szerinti tálcaszerelvény ismét további példakénti kiviteli alakja látható perspektivikus képben, részben kitörve;

- az 5. ábra a 4. ábrán az aktív tálcakörzetben vett függőleges metszet, viszonylag nagyobb léptékben;

- a 6. ábra vázlatos függőleges metszetben szemlélteti a 4. ábra szerinti megoldást, ahol jól láthatók a gázszellőztető kamrák és a gázcsatoma.

Amint az 1. ábrán látható, a találmány szerinti 10 kezelőtomyot összeszerelt állapotban, perspektivikus képben és a belső szerelvények jobb áttekinthetősége érdekében helyenként kitörve szemléltettük. A 10 kezelőtoronynak 12 hengere van, amelyben több 14 kezelőegység van elrendezve, amelyek töltetrétegeket vagy tálcákat foglalhatnak magukban. Továbbá a 12 henger 16 járócsatomákkal van ellátva, amelyeken keresztül a kezelőszemélyzet hozzáférhet a 12 henger belső szerelvényeihez. A 10 kezelőtoronynak oldalsó 20 elszívó vezetéke, oldalsó folyadékadagoló 18 vezetéke, valamint oldalsó 32 vezetéke van, amely gázbeadagoló vezetékként vagy gőzfejlesztőbe való visszatérő vezetékként szerepel. A 10 kezelőtorony felső részén visszatérő 34 vezetékről gondoskodtunk.

Üzemeltetés közben 13 hivatkozási számmal jelölt nyilak mentén folyadékot vezetünk a 10 kezelőtoronyba a 34 vezetéken, valamint a 18 vezetéken keresztül. A 13 nyíllal jelölt folyadék lefelé áramlik a 10 kezelőtoronyban, és vagy a 20 elszívóvezetéken, vagy az alsó 30 elszívóvezetéken keresztül alul elhagyja azt. A lefelé áramlása közben a 13 nyíllal jelölt folyadékáram bizonyos mennyisége elpárolog, miközben az keresztülhalad a 14 kezelőegységeken, azaz a tálcákon vagy töltetrétegeken. Eközben a folyadék gazdagodik, vagyis feldúsul olyan anyagokkal, amelyek azokban kondenzálódtak, vagy kiváltak a gőzáramból.

Az 1. ábra szerinti 10 kezelőtorony gőzkiömlése a felső 26 vezetéknél van, amelynél a távozó gáznemű közeget (jelen esetben gőzáramot) 15 nyíllal jelöltük. A 10 kezelőtorony alsó 28 szoknyája a 12 henger legalsó palástját képezi, amely az alsó 30 elszívóvezeték burkolataként szerepel. Ez az alsó 30 elszívóvezeték melegítőberendezésre (jelen esetben gőzfejlesztőre) csatlakozik, amit külön nem ábrázoltunk.

A 28 szoknya fölött a gőzfejlesztőből visszatérő 32 vezeték helyezkedik el, amelyen keresztül a fejlesztett gőzt bevezetjük a 10 kezelőtoronyba, amely azután felfelé áramlik a 14 kezelőegységeken, azaz tálcákon vagy töltetrétegeken keresztül. A 10 kezelőtorony felső 23 toronyszakaszán a kondenzátorokból visszavezetett folyadékot a 34 vezetéken keresztül vezetjük vissza, amely folyadékot azután 36 folyadékelosztó osztja szét a felső 38 kezelőágy mentén.

Megjegyezzük, hogy a felső 38 kezelőágy a jelen esetben szemcsés töltettel rendelkezik. A 10 kezelőtoronynak a 38 kezelőágy alatti szakaszait csupán a berendezés szemléltetése kedvéért mutatjuk be. Ezen a szakaszon helyezkedik el a 40 folyadékgyűjtő, amely a felső 38 kezelőágyat támasztó 41 tartórács alatt van elrendezve. Ez alatt 42 folyadékelosztó helyezkedik el. A 10 kezelőtorony 43 hivatkozási számmal jelölt, vízszintes törésvonala alatt másik típusú 42a folyadékelosztó van elrendezve a 14 kezelőegység fölött. A 10 kezelőoszlopot a 43 törésvonal mentén eltörve szemléltettük arra utalva, hogy abban számos más, hagyományos szerelvény elrendezhető adott esetben.

Az 1. ábra szerinti megoldásnál példaként csupán két tálcaszerelvényt szemléltettünk. Megjegyezzük azonban, hogy a 10 kezelőtorony bizonyos kiviteleknél a 14 kezelőegységként ellátható csak töltetrétegekkel, vagy csak tálcákkal, vagy ezek kombinációjával. A jelen esetben azonban kombinált megoldást alkalmaztunk annak érdekében, hogy a teljes 10 kezelőtomyot bemutathassuk üzem közben. A tálcás kivitelű 10 kezelőtorony 48 tálcák sorozatával van ellátva, amelynek típusára alább térünk ki. Sok esetben a 48 tálcák szelepes vagy perforált, illetve szitaszerű kialakításúak. A 48 tálcák tartalmazhatnak olyan lapokat, amelyek perforáltak vagy hosszúkás áttörésekkel vannak ellátva.

A jelen esetben a gőz és a folyadék a 48 tálcáknál, illetve azok mentén érintkezik egymással (bizonyos kiviteleknél ugyanazon a nyílásokon keresztül ellenáramban áramoltatjuk a kétféle közeget). Mindenképpen kívánatos, hogy a gőz és a folyadék stabil és folyamatos áramban haladjon a berendezésben.

Az alább ismertetésre kerülő levezetőcsövek révén érjük el a találmány szerint ezt a stabil közegáramlást, mégpedig viszonylag kis áramlási mennyiség mellett, aminek következtében biztosítjuk, hogy az alulról felfelé áramló gőz kellőképpen keveredjék a lefelé áramló folyadékkal. Bizonyos kiviteleknél a levezetőcsövek elmaradnak, és a gőz, valamint a folyadék ugyanazokon a nyílásokon halad keresztül, a nyomásváltozásoknak megfelelően váltakozva. Az 1. ábra szerinti kivitelnél azonban nem ezt az utóbbi megoldást alkalmaztuk.

Az 1. ábra szerinti 10 kezelőtoronyban kezelőegységként keresztáramú 48 és 49 tálcákat, valamint 53 és 69 levezetőcsöveket alkalmaztunk. Itt a 48 tálca 50 felülettel rendelkezik, amely úgynevezett „miniszelepes” felületként van kialakítva, az ilyen típusú felület ismertetésére alább térünk ki. A 49 tálca teknős 51 szakasszal rendelkezik, amelynek felülete ugyancsak miniszelepes kialakítású. A teknős 51 szakasz az 53 levezetőcső alatt helyezkedik el, amely a találmány szerint gőzkieresztő 51a kamrákkal van ellátva. Az 53 levezetőcső lényegében félkúpos falú, amire alább térünk ki részletesebben.

A teknős 51 szakaszban kialakított 51a kamrák a 49 tálca megemelt szakaszaiként vannak kialakítva, és ezek előre meghatározott alakzatban elrendezett nyílásokkal vannak ellátva. Az 51a kamrák mérete, távköze és száma a mértékadó tervezési paraméterek függvénye, amely paraméterek alatt értendő a folyadék/gőz aránya, folyadékhűtés, folyadékáram/visszakeverés, habmagas5

HU 215 731 Β ság, habegységesség, szilárd részecskék vagy zagyok jelenléte, valamint az a körülmény, hogy szükséges-e járulékos nyomás az alsó tálca szellőztetéséhez. A korrózió ugyancsak figyelembe veendő a 10 kezelőtorony alkatrészeinek és különböző szerelvényeinek tervezésekor, ennek megfelelően kell a szerkezeti anyagokat megválasztani. Az 1. ábrán látható kezelőtoronyhoz hasonló, hagyományos kezelőtorony működtetésmódjának részletesebb leírása megtalálható például Gilbert Chen: „Packed Column Intemals” című dolgozatában (Chemical Engineering, 1984. március 5-i számában).

A 2. ábrán a találmány szerinti megoldás példakénti kivitele vázlatos függőleges metszetben látható részletesebben. A 48 és 49 tálcák itt sík panelekként vannak kialakítva, amelyek lapjai perforáltak, és az alább ismertetésre kerülő miniszelepekkel vannak ellátva. Megjegyezzük azonban, hogy más tálcakialakítások is alkalmazhatók. A 13 nyíllal jelölt folyadék lefelé halad az levezetőcsőben, amelynek lényegében félkúpos szakasza van, amely a 48 tálcától kezdődően lefelé szűkülő kialakítású. Az 53 levezetőcső félkúpos 54 szakaszának külső fala csatornát képez az 51a kamrákból felfelé áramló gőz részére. Ez a gőzcsatoma vízszintes áramlási irányt ad annak a gőznek, amely elhagyja az a kamrát.

A 13 nyíllal jelölt folyadékáram kapcsolatba kerül az 51 szakasz 51a kamráiból távozó és 15 nyíllal jelölt gőzárammal az 53 levezetőcső alatti körzetben. A levezetőcsőből a szellőztetőkörzet alá szökött gáz közvetlenül bevezethető és keresztülvezethető az 51 a kamrákon. Az 51a kamrák nélkül ennél a speciális kiviteli alaknál a gőzáram egésze keresztülhalad a központi, aktív 52 szakaszon. A 49 tálcának ez a központi, aktív szakaszán tehát a gőzáram érintkezésbe kerül a lefelé haladó folyadékárammal, a lényegében félkúpos 54 szakasz ferdesége pedig a gőzáramot vízszintes áramlásba kényszeríti. Az 51a kamrák tehát bizonyos gőznyomás-növekedést idéznek elő az 51 szakaszon, ami javítja az áramlási feltételeket és a 10 kezelőtorony üzembiztonságát.

Az alábbiakban ismertetésre kerülő módon a félkúpos 54 szakasz gőzcsatomája megakadályozza a dugulást, elősegíti a gőz és a folyadék kölcsönhatását, és az áramlási alakzat következtében a magával ragadott folyadék kicsepegését teszi lehetővé. A 15 nyíl irányában felfelé áramló gőz keresztülhalad az aktív 52 szakasz nyílásain, majd felfelé haladhat, és eközben 61 habot képez. A habosodás a levegőztető zónában következik be, amelyben a 13 nyíllal jelölt folyadékáram folytonos. Ha a 61 hab nincs jelen vagy nem folyamatos, akkor előfordulhat, hogy a folyamatos gőzáram felfelé keresztüláramló „gázspray”-t képez. A gőz-folyadék csatornák és a találmány szerinti tálcaszerelvény révén az ilyen gázáramlási alakzatokat nagymértékben kiküszöböljük.

A 2. ábra szerint a 61 hab viszonylag egységes magasságú. Az elvi habmagasságot 63 hivatkozási számmal jelöltük a 49 tálca teljes szélességében, egészen a szemben fekvő 65 végéig, ahol 67 bukógát van kialakítva, hogy fenntartsuk a megfelelő 63 habmagasságot.

A felgyülemlett 61 hab átbukik a 67 bukógáton, a vele társított 69 levezetőcsőbejut, amely a 61 habot lefelé vezeti a lényegében félkúpos 70 szakaszba. A 70 szakaszban összegyűlik a folyadék, és eloszlik a 71 szakasz 51a kamráiban. A teknős 71 szakasz itt csupán vázlatosan van feltüntetve. A perforációval vagy furatokkal ellátott felülete és egyetlen keresztáramú lap biztosítja a lap aktív hosszát és azt a zónát, amelyben a 61 hab képződik.

Megjegyezzük, hogy a találmány szerinti megoldás számos más levezetőcső-alakzatokkal is megvalósítható, amelyeknél a levezetőcsövek és a teknős 51 és szakaszok a 48 és 49 tálcák közbenső szakaszaiban vannak elrendezve. A teljes aktív körzet növelhető az 51a kamrákkal, azaz azoknak nagyobb befogadóképességével, hiszen ezzel a hatékonyság tovább növelhető.

A 3A. és 3B. ábrákon a 2. ábra szerinti tálcaelrendezés két további változata látható vázlatos függőleges metszetben. A 3A. ábrán a tálcaszerelvényt egészében hivatkozási számmal, a 3B. ábra szerinti változatnál pedig 72a hivatkozási számmal jelöltük.

A 3 A. ábrán közbenső 75 levezetőcső 74 tálca fölött van elrendezve. A 3B. ábrán viszont oldalsó elrendezésű 76 levezetőcsövet alkalmaztunk, amely 74a tálca fölött helyezkedik el. A 3A. és 3B. ábrákon a gázátvezető 51a kamrának két különböző elrendezése látható. A középső 75 levezetőcső alatt például teknős 71 szakasz van kialakítva a 74 tálca középső részén, és ezen felfelé állóan van elrendezve az 51 a kamra. A teknős 71 szakasz a 74 tálca alakításával van kiképezve.

A 3B. ábrán csupán a szemléltetés kedvéért az 51a kamra az oldalfal melletti 76 levezetőcső alatt helyezkedik el, amelyet azonban nem vesz körül teknőszerű bemélyedés. Ez az elrendezés annak a gázátvezető 51a kamrának a kiviteli változata, amelynél nem alkalmazunk teknőszerű kialakítást.

A 15 nyíl irányában fölfelé áramló gőzök keresztülhaladnak az 51a kamrán. A teknős 71 szakaszban (3A. ábra) a 13 nyíllal jelölt folyadék összegyűjthető, és ezáltal csillapítható a közbenső 75 levezetőcsőből kiáramló folyadék felütközése. Az oldalsó 76 levezetőcsőből kiáramló és ugyancsak 13 nyíllal jelölt folyadék egyszerűen érintkezik a lényegében sík 74a tálcaszakasszal, amely a kiszellőztető 51a kamra alatt vagy fölött rendezhető el. A fentiekből látható, hogy a találmány szerint mind az egyjáratos, mind a többjáratos tálcák egyaránt alkalmazhatók.

A 4. ábrán viszonylag nagyobb perspektivikus képben ábrázoltuk a találmány szerinti 100 tálcaszerelvény további példakénti kiviteli alakját. Ennek 48 és 49 tálcái úgy vannak kialakítva, hogy azok behelyezhetek legyenek a 12 hengerbe, ezáltal a folyadékadagoló 102 levezetőcső lényegében félkúpos 103 fallal rendelkezik, amely felülről lefedi a teknőszerű tálcabeömlési 104 körzetet, mégpedig úgy, hogy a 13 nyíllal jelölt folyadék a 48 tálcáról a 49 tálcára jut. A 13 nyíllal jelölt folyadék lefolyik a 102 levezetőcsőben, és 108 leadólap 107 kiömlőnyílásain keresztül lép ki. Ezek a 107 kiömlőnyílások a kiszellőztető 51 a kamrák között helyezkednek el, így a folyadék mindig a tálca6

HU 215 731 Β beömlési 104 körzetbe jut. Ezután a folyadék a 49 tálcán folyik tovább. A teknőszerű tálcabeömlési 104 körzet gázvezető 51a kamrákkal van ellátva, amelyeken keresztül a 15 nyíllal jelölt gőzáram felfelé halad 103a gázcsatomába (6. ábra). A 103a gázcsatomát a 103 falnak a 49 tálca felőli oldalával alakítottuk ki. A 49 tálcáról felszálló gőzök keresztülhaladnak az 51a kamrákon, majd távolodnak a tálcabeömlési 104 körzetből, és végül a 103a gázcsatomába jutnak, de még a gázcsatomába jutás előtt kerülnek kölcsönhatásba a lefelé áramló folyadékkal.

A találmány szerinti elrendezésből speciális előnyök származnak. A távozó gőzáramot ugyanis eltérítjük a 103a gőzcsatomával. A vízszintes gőzáramot a 4. ábrán 105 nyíllal jelöltük, amely elősegíti, hogy a gázárammal felragadott folyadékcseppek kiváljanak. A folyadékrészecskék gázárammal történő magával ragadása szokásos olyan kezelőtomyoknál, amelyeknél a gázáram alulról felfelé halad, de ez a kedvezőtlen hatás még súlyosabb akkor, ha megemelt aktív beömlési körzetet alkalmaznak.

Az 5. ábrán a 49 tálca részletét viszonylag nagyobb léptékű metszetben szemléltettük. Ennél a kivitelnél a 49 tálca miniszelepes kivitelű, ami más szavakkal annyit jelent, hogy 55 szelepekkel van ellátva, amelynek a szelepeleme lebegő helyzetben van. „Miniszelep” elnevezés a kereskedelmi forgalomban ismert védjegyünk (USAbeli védjegy lajstromszáma: 1-777-008). Az 55 szelepek a 49 tálca központi aktív körzetében vannak elrendezve ennél a kiviteli alaknál. Az ilyen miniszelepes szerkezet részletesebb ismertetését tartalmazza az US-5 -120-474 számú USA-beli szabadalmi leírás.

A gázáram 15 nyíllal jelölt irányban felfelé halad az 55 szelepen keresztül, hogy érintkezésbe kerüljön a 13 nyíl irányban áramló folyadékkal, amely az 5. ábrán külön nem ábrázolt 102 levezetőcsőből a gázáramra lényegében merőleges irányban, azaz keresztirányban áramlik. Ennek eredményeként a gáz és a folyadék találkozásakor turbulens áramlások jönnek létre, amelyek javítják a közegérintkeztetés hatékonyságát. Továbbá a találmány szerinti megoldásnál a habmagasság maximális lehet, a folyadékrészecskék felragadásának lehetőségét minimalizáljuk, ugyanakkor a kis nyomásesés a levezetőcsőnél csökkentett visszaszívást eredményez. A teknős tálcabeömlési 104 körzet 51a kamráiból történő irányított áramlás jelentősen javítja a tálcák hatásfokát minimális szerkezeti magasság mellett. Megemlítjük azonban, hogy a 49 tálca aktív körzete ellátható bármilyen más típusú szeleppel vagy nyílással. Jóllehet a fentiekben miniszelepes tálcát ismertettünk, buboréksapkás tálcák, más nyílásokkal vagy perforációkkal, illetve szelepekkel ellátott tálcák is alkalmazhatók a találmány szerinti megoldáshoz. Ezek a szelepek adott esetben lehetnek helytállóak vagy elmozdíthatóak.

A 6. ábrán a 4. ábra szerinti teknős tálcabeömlési 104 körzetet és a 102 levezetőcsövet viszonylag nagyobb léptékben és függőleges vázlatos metszetben szemléltettük. Amint itt látható, a 102 levezetőcsőnek lényegében félkúpos alakú 103 fala van, amely alkalmazható arra, hogy javítsa a gőzáram hatékonyságát, amint arra fentebb már utaltunk. A 103 fal kialakítható egymáshoz hegesztett, sík lapok sorozatából. A 107 kiömlőnyílások a jelen esetben hosszhomyokként vannak kialakítva az alsó 108 leadólapon, és ezeken keresztül távozik a folyadék a tálcabeömlési 104 körzetbe, mégpedig közvetlenül a gőzvezető 51a kamrák közé, és itt kerül érintkezésbe a fölfelé, 15 nyíllal jelölt irányba áramló gőzzel.

A 102 levezetőcső kiömlési körzete szűkebb, mint a felső keresztmetszete, ezáltal „dinamikus folyadékzárást” hozunk létre. A folyadék tehát a 13 nyíllal jelölt irányban lefelé áramlik, miközben a gőz a 15 nyíllal jelölt irányban felfelé halad. A 6. ábrán 120 nyilak jelölik a gőzáramot a 103a gázcsatomában. A gázáram a kiszellőztető 51a kamrákból 122 nyílásokon keresztül távozik. Jóllehet a jelen esetben a 122 nyílások egyetlen sorban helyezkednek el az 51a kamra mindkét 153 oldalfalán, sokféle más alakzatot alkalmazhatunk a 122 nyílások elrendezésére. Az 51a kamrák mérete és alakja is lehet másféle is.

A 6. ábra szerinti elrendezésnél tehát olyan továbbfejlesztett levezetőcsöves tálcaszerelvényt mutatunk be folyadék és gáz érintkeztetésére, amelynél a 102 levezetőcső a tálcabeömlési 104 körzet fölött, a 49 tálca aktív körzete fölött van elrendezve, mégpedig úgy, hogy a folyadékot erre az aktív körzetre adagolja. A 102 levezetőcsőnek a félkúpos 103 fala a jelen esetben egymáshoz hegesztett sík lapokból van kialakítva. A 102 levezetőcső alsó végén íves 108 leadólappal van ellátva, és ennek falában vannak a 107 kiömlőnyílások kialakítva, amelyeken keresztül a folyadék lefelé kiömlik. Ezek a 107 kiömlőnyílások a 49 tálca aktív beömlési körzete fölött helyezkednek el. A 49 tálca alsó részén teknős tálcabeömlési 104 körzet van kialakítva, amely a kiszellőztető 51a kamrákat foglalja magában.

A tálcabeömlési 104 körzet hajlított lemezből van kialakítva, amelynek alsó 140 tálcaszakasza, ferde 141 homlokfala és felső 142 falszakasza van, továbbá merevítésként 143 merevítőszakasszal van ellátva, amely alulról támasztja a 49 tálcát. A tálcabeömlési 104 körzet ennél a kivitelnél tehát külön legyártható panelként van kialakítva, amelyet elláttunk a kiszellőztető 51a kamrákkal is, amelyeket egyszerűen hozzáhegesztettünk a panel fenéklapjához az alsó 140 tálcaszakaszban kialakított 140a nyílásokon keresztül.

Más szavakkal tehát a kiszellőztető 51a kamrák álló falszakaszokkal és a panelként kialakított tálcabeömlési 104 körzetet határoló szerkezeti részekből állnak, és előnyösen a 102 levezetőcső alatt úgy vannak elrendezve, hogy maximális áramlási hatékonyságot érjünk el.

Olyan kivitel is lehetséges, amelynél az 51 kamrák függőlegesen a 102 levezetőcső 107 kiömlőnyílásai között helyezkednek el, amivel eléijük, hogy a kilépő folyadék a szomszédos 51a kamrák közötti részeken ütközzék fel. Ez az elrendezés csillapítja a 102 levezetőcsőből kiömlő folyadékáramot, és elnyeli annak energiáját. Továbbá a fenti elrendezésnek köszönhetően a folyadék nem közvetlenül kerül kapcsolatba a 122 nyílásokból kilépő gőzárammal.

HU 215 731 Β

A 6. ábra szerinti példakénti kivitelnél a kiszellőztető 51a kamrák előnyösen fémdobozként vannak kialakítva, amelyeknek 150 teteje, egymással szemben fekvő 151 és 152 falai, valamint 153 oldalfalai vannak (amelyek közül csupán az egyiket ábrázoltuk). Az 51a kamra 155 fenéklapja a fentiekben már ismertetett módon a tálcabeömlési 104 körzet alsó 140 tálcaszakaszában kialakított 140a nyílásokon keresztül közvetlenül hegesztéssel van rögzítve. A 153 oldalfalak a ferde 141 homlokfal körzetében hasonlóképpen ferde kialakításúak, és hegesztéssel kapcsolódnak a panel falához. Ilyen kialakítás esetén a gőz a tálcabeömlési 140 körzet alatti térből közvetlenül a lefelé áramló és a 102 levezetőcsőből kilépő folyadékkal kerül kapcsolatba, majd a keveredésből kiválva a 103a gőzcsatomán keresztül halad tovább. A 103a gőzcsatoma és az 5 la kamrák kombinációja jelentősen megjavítja a fentiekben ismertetett tálcaszerelvény hatékonyságát.

A fentiekben részletesen és kellő mélységben ismertettük a találmány szerinti megoldás szerkezeti felépítését és működésmódját. Fenti leírásunkban a berendezés példakénti kiviteli alakjait, valamint az eljárás példakénti foganatosítási módjait célszerűnek minősítettük ugyan, de megjegyezzük, hogy a bemutatott kiviteli változatok számos módosítása és változata elképzelhető az igényelt oltalmi körön belül.

Claims (40)

1. Berendezés gáznemű és folyékony közegek érintkeztetésére, amelynek tálcaszerelvénnyel ellátott kezelőtomya az érintkeztetendő folyadék számára levezetőcsővel van ellátva, ez a tálcaszerelvény tálcájának beömlési körzete fölött, a tálca aktív szakasza körzetében van elrendezve, azzal jellemezve, hogy a levezetőcsőnek (102) félkúpszerű alsó szakasza van, amely a külső oldalán gázcsatomát (103a) képező, a belső oldalán pedig folyadékhatároló falként (103) van kialakítva, továbbá a levezetőcső (102) legalább egy, a tálcabeömlési körzet (104) fölött elhelyezkedő kiömlőnyílásban (107) végződik, továbbá a tálcabeömlési körzetben (104) gázátvezető és a gázt a gázcsatomába (103 a) felfelé vezető kamrákkal (51a) van ellátva.

2. Az 1. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a tálcabeömlési körzet (104) a kamrákkal (51 a) ellátott részén teknőszerűen van kialakítva, továbbá a kamrák (51a) dobozszerű kialakításúak, és fölfelé kiemelkedő falakkal (151, 152) vannak ellátva.

3. A 2. igénypont szerinti berendezés, azzaljellemezve, hogy a dobozszerű kamrák (51a) egymással szemben fekvő oldalfalakkal (153) vannak ellátva, ezek egymással párhuzamos helyzetűek, és tetővel (150) vannak összekötve, továbbá az oldalfalak (153) gázátbocsátó nyílásokkal (122) vannak ellátva.

4. A 3. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a dobozszerű kamrák (51a) négyszögletes alakúak.

5. A 4. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a dobozszerű kamrák (51 a) a szemben fekvő oldalfalain (153) a gázátbocsátó nyílások legalább egy-egy sorban vannak elrendezve.

6. Az 5. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a kamrák (51a) első alakzatban vannak elrendezve.

7. A 6. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a levezetőcső (102) több kiömlőnyílással (107) van ellátva, ezek a kamrák (51 a) első elrendezési alakzatához igazodó második alakzatban vannak elrendezve.

8. A 7. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a kamrák (51a) első elrendezési alakzatának és a kiömlőnyílások (107) második elrendezési alakzatának egymással összehangolt elrendezésénél a kiömlőnyílások (107) a kamrák (51a) közötti szakaszok fölött helyezkednek el.

9. Az 1. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a levezetőcső (102) előnyösen sík falakkal rendelkezik, ezek a falak a levezetőcső (102) kiömlési vége irányában szűkülő elrendezésűek, továbbá a levezetőcső (102) kiömlési vége szűkebb keresztmetszetű, mint a levezetőcső (102) felső szakasza.

10. Az 1. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a levezetőcsőnek (102) a kiömlési vége körzetében több kiömlőnyílása (107) van, és ezeknek a kiömlőnyílásoknak (107) a többsége folyadékot a kamrák (51a) közötti szakaszokba irányító elrendezésű.

11. A 10. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a gázvezető kamrák (51a) a tálcabeömlési körzetben (104) felfelé nyúló, egymással párhuzamosan elrendezett egységekként vannak elrendezve.

12. Az 1. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a levezetőcső (76) a kezelőtorony (10) hengerének (12) oldalsó körzetében van elrendezve.

13. Eljárás gáznemű és folyékony közegek érintkeztetésére, amelynél a kezelőtorony levezetőcsövét a tálcabeömlési körzet fölött rendezzük el, és ezáltal a folyadékot a tálcára vezetjük, továbbá a tálcabeömlési körzetben gázátvezető járatot alakítunk ki, és a gázt érintkeztetésbe hozzuk a levezetőcsőből kiáramló folyadékkal, azzal jellemezve, hogy a levezetőcsövet lefelé szűkülő, előnyösen félkúpos oldalfalúra alakítjuk ki, továbbá a levezetőcső kiömlését viszonylag beszűkítjük, és a levezetőcsőnek ezt a beszűkített kiömlését a tálcabeömlési körzet fölött rendezzük el, továbbá a tálcabeömlési körzetet a tálca síkjához képest teknőszerűen bemélyülőre alakítjuk ki, ezt a teknőszerű bemélyedést a levezetőcső kiömlése alatt rendezzük el, és a folyadék összegyűjtésére alkalmas módon alakítjuk ki, továbbá a tálcabeömlési körzetet felfelé kiálló gázátvezető kamrákkal látjuk el, amelyeken gázátvezető nyílásokat alakítunk ki.

14. A 13. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kamrákat dobozszerűre alakítjuk ki, amelynek magasságát a kiömlőnyílások tálca fölötti elrendezhetőségének megfelelően választjuk meg, és ezekkel a nyílásokkal a tálcakörzeten keresztüli gázáramot hozunk létre.

15. A 13. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a gázvezető kamrákat a tálca teknőszerű részéből kiálló oldalfalakkal alakítjuk ki.

HU215 731 Β

16. A 15. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kamrák oldalfalait tetővel kötjük össze, és ez alatt alakítjuk ki az oldalfalakon a gázátvezető nyílásokat.

17. A 15. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a gázátvezető nyílásokat a kamrák egymással szemben fekvő oldalfalain legalább egy-egy sorban alakítjuk ki.

18. A 15. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a gázvezető kamrákat a tálca teknőszerű bemélyedése mentén első alakzatban rendezzük el.

19. A 18. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a levezetőcsövet kiömlőnyílásokkal látjuk el, és ezeket a kiömlőnyílásokat a kamrák első elrendezési alakzatához igazodó második alakzatban rendezzük el.

20. A 19. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kiömlőnyílások második alakzatban való elrendezését úgy végezzük, hogy a kiömlőnyílásokat a kamrák közötti szakaszok fölött rendezzük el, ezáltal a kiömlőnyílásokból kilépő folyadékot a kamrák közötti szakaszokba vezetjük.

21. Berendezés gáznemű és folyékony közegek érintkeztetésére, amelynek kezelőtomya folyadékvezető levezetőcsővel és ez alatt elrendezett tálcával van ellátva, ahol a tálcabeömlési körzet a levezetőcső alatt a víz tálcára vezetését és a gáz fölfelé történő keresztülvezetését engedően van elrendezve, azzal jellemezve, hogy a levezetőcső (102) félkúpos falszakasszal rendelkezik, amely a külső oldalán gázcsatomát (103 a) képező, a belső oldalán pedig folyadékhatároló falként (103) van kialakítva, továbbá a levezetőcső (102) legalább egy, a tálcabeömlési körzet (104) fölött elrendezett kiömlőnyílással (107) van ellátva, továbbá a tálcabeömlési körzet (104) a levezetőcső (102) kiömlése alatt gázátvezető és a gázt a gázcsatomába (103 a) felfelé vezető kamrákkal (51a) rendelkezik.

22. A 21. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a tálcabeömlési körzet (104) teknőszerű kialakítású, a kamrák (51a) pedig doboz alakú egységek, amelyek a teknőből felfelé kiemelkedő falakkal (151, 152) rendelkeznek.

23. A 22. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a dobozszerű kamrák (51a) egymással szemben fekvő és egymással párhuzamos oldalfalakkal (153) és ezeket felül összekötő tetővel (150) vannak ellátva, továbbá az oldalfalakon (153) gázátvezető nyílások (122) vannak kialakítva.

24. A 23. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a dobozszerű kamrák (51a) négyszög keresztmetszetűek.

25. A 24. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a dobozszerű kamrák (51 a) szemben fekvő oldalfalain (153) kialakított gázátvezető nyílások (122) legalább egy sorban helyezkednek el.

26. A 25. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a kamrák (51 a) a tálcabeömlési körzet (104) teknőszerű részében első alakzatban vannak elrendezve.

27. A 26. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a levezetőcsőnek (102) több kiömlőnyílása (107) van, ezek a kamrák (51a) első elrendezési alakzatához igazodóan és azok fölött második alakzatban vannak elrendezve.

28. A 27. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az első és a második elrendezési alakzatok egymással összefüggő elrendezésénél a kiömlőnyílások (107) a tálcabeömlési körzet (104) teknőszerű részében elrendezett kamrák (51a) közötti szakaszok fölött vannak elrendezve.

29. A 21. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a levezetőcsőnek (102) előnyösen sík falai vannak, ezek lefelé szűkülő elrendezésűek, és alul kiömlési körzetet határolnak, amely szűkebb keresztmetszetű, mint a levezetőcső (102) felső szakasza.

30. A 21. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a levezetőcső (102) kiömlése több kiömlőnyílással (107) van ellátva, ezek többsége folyadékot a tálcabeömlési körzetben (104) a kamrák (51a) közötti szakaszokra irányító elrendezésű.

31. A 30. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a kamrák (51a) egymással párhuzamosan és egymástól távközzel vannak elrendezve.

32. A 21. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a levezetőcső (102) a kezelőtorony (10) hengerének (12) fala közelében van elrendezve.

33. Eljárás gáznemű és folyékony közegek érintkeztetésére, amelynél kezelőtorony folyadékvezető levezetőcsövét a tálca beömlési körzete fölött rendezzük el, és ezáltal a tálcán áramoltatjuk a folyadékot, továbbá a tálcabeömlési körzeten gázáramot vezetünk át, és ezt keveredésbe hozzuk a levezetőcsőből kivezetetett folyadékkal, azzal jellemezve, hogy a levezetőcsövet lefelé szűkülő, előnyösen félkúpos oldalfalakkal alakítjuk ki, amelyeket a kiömlési végükön viszonylagosan beszűkítünk, a levezetőcsőnek ezt a beszűkített kiömlését a tálcabeömlési körzet fölött rögzítjük, és a tálcabeömlési körzetet gázátvezető nyílásokkal ellátott, kiemelkedő gázvezető kamrák sorozatával látjuk el.

34. A 33. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a tálcabeömlési körzetet teknőszerűre alakítjuk ki, a kamrákat pedig dobozszerűre képezzük ki, amelyeknél a magasságot úgy választjuk meg, hogy a kiömlőnyílások a tálca felső síkja fölött helyezkedjenek el, és ezek alatt vezetjük a gázáramot a tálca körzetén keresztül.

35. A 34. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kamrák oldalfalait a teknőszerű bemélyedés felálló szakaszaival képezzük ki.

36. A 35. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kamrák oldalfalait tetővel kötjük össze, és az oldalfalakon a tető alatti részen alakítjuk ki a gázátvezető nyílásokat.

37. A 35. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szemben fekvő oldalfalakon legalább egyegy sorban alakítjuk ki a gázátvezető nyílásokat.

38. A 35. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a tálcabeömlési körzet teknőszerű részén a kamrákat első alakzatban rendezzük el.

HU 215 731 Β

39. A 38. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a levezetőcsövet több kiömlőnyílással látjuk el, és ezeket a kiömlőnyílásokat a kamrák első elrendezési alakzatával összhangba hozott második alakzatban rendezzük el.

40. A 39. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kiömlőnyílások második elrendezési alakzatának megválasztásakor a kiömlőnyílásokat a kamrák közötti tálcaszakaszokra irányítottan rendez5 zük el.

HU 215 731 Β Int.Cl.⁶: B01 D 3/22