HU215405B

HU215405B - Üveges tábla és eljárás ennek előállítására

Info

Publication number: HU215405B
Application number: HU9501187A
Authority: HU
Inventors: Michel Hannotiau; Philippe Legrand; Robert Terneu; Karel Vandiest
Original assignee: Glaverbel
Priority date: 1994-04-27
Filing date: 1995-04-26
Publication date: 1998-12-28
Also published as: GB2288818A; GB9508124D0; IL113470A; GB2288818B; ATA72495A; CH689037A5; HUT70709A; CZ290245B6; ES2115496B1; LU88606A1; ITTO950296A0; ITTO950296A1; FR2719305A1; GB9408359D0; HU9501187D0; CZ108895A3; BE1009514A3; ES2115496A1; FR2719305B1; DE19515015A1

Description

A találmány tárgya üveges tábla és eljárás ennek előállítására. A találmány tárgya különösen olyan üveges tábla, ami bevont hordozóanyagot tartalmaz.

A visszaverő és áttetsző, napsugárzást szabályozó üveges táblák hasznos anyaggá váltak, amit az építészek épületek külső homlokzataihoz használnak. Ezeknek a tábláknak a megjelenése esztétikus, mivel visszaverik a közvetlen környezetet, továbbá megkönnyítik az épület külső kialakítását, mivel számos színben állnak rendelkezésre. Az ilyen üveges táblák műszaki előnyökkel is járnak, amennyiben az épületben tartózkodó személyeket védik a visszavert és/vagy elnyelt napsugárzás ellen, és az erős napsütés kápráztató hatásait kiküszöbölve hatékonyan árnyékolást nyújtanak a vakítás ellen, ezzel javítják a vizuális komfortot és csökkentik a szem kifáradását.

Műszaki szempontból kívánatos, hogy az üveges tábla ne engedje át a ráeső teljes napsugárzást, hogy így az épület belseje napos időben ne melegedjen túl. A ráeső teljes napsugárzást a „szoláris tényezővel” lehet kifejezni. A jelen leírásban „szoláris tényezőn” a közvetlenül átvitt teljes energia és az elnyelt és az energiaforrással ellentett oldalon újra kisugárzott energia összegének a bevont üvegre eső teljes sugárzási energiához viszonyított arányát értjük.

Esztétikai szempontból előnyös kék vagy aranyszínben visszaverő üveges táblákat alkalmazni. Ha az épületen viszonylag nagy üvegezett felület van és ha nagy épületről van szó, akkor a kék visszavert szín a néző számára kevésbé zavaró látványt nyújt. Az aranyszínnel üvegezett épületek gazdagság és minőség benyomását keltik.

Előnyös továbbá a visszaverődve látott üveges táblák színtisztaságát javítani, különösen abban az értelemben, hogy az épület egész üvegezett homlokzata kívülről nézve egységes megjelenést nyújtson. Megállapították, hogy a színtisztaság és az alacsony szoláris tényező egyidejű megvalósítása különösen nehéz, és még nehezebb akkor, ha a bevonatokat pirolízis útján viszik fel. A pirolízis általános előnye, hogy kemény bevonatot szolgáltat, ami nem igényel védőréteget. A pirolízissel kialakított rétegeknek tartósan kopásálló és korrózióálló tulajdonságaik vannak. Úgy vélik, hogy ez elsősorban annak a ténynek tulajdonítható, hogy az eljárás során a bevonóanyagot meleg hordozóanyagra viszik fel. A pirolízis emellett általában olcsóbb, mint az egyéb bevonási eljárások, így a fémszórás. Ez elsősorban a létesítmény beruházási költségeire vonatkozik.

Ismeretesek olyan üveges táblák, amiknek a bevonata véd a napsugárzás ellen.

Ismeretes például olyan eljárás, aminek során az üvegre pirolízis útján színezett fém-oxid réteget visznek fel. A fém-oxid lehet vas(III)-oxid, króm(III)-oxid és trikobalt-tetra-oxid keveréke. Az ilyen üveges táblák bevont oldalról visszavert színe tipikusan borostyánszín, aminek a domináns hullámhossza 571-575 nm és színtisztaságuk alacsony, körülbelül 6-8%.

A CA 1117383 számú kanadai szabadalmi leírás (PPG Industries Inc.) értelmében az ilyen bevonatok kopásállóságát egy második, 30-80 nm vastag ón(IV)oxid bevonatréteggel lehet javítani. Ennek a szabadalomnak az értelmében a második bevonat nem módosítja az első bevonat színét.

Találmányunk célja esztétikailag tetszetős üveges tábla, amit egy hordozóanyag pirolitikus bevonása útján lehet előállítani, aminek alacsony a szoláris tényezője, és visszavert színének magas a színtisztasága, és amit ipari méretekben, pirolízis útján lehet gyártani.

A találmány szerinti üveges táblát egy hordozóanyag képezi, ami pirolízis útján be van vonva

A) egy fényelnyelő bevonatréteggel, ami króm(III)oxid, trikobalt-tetra-oxid és vas(III)-oxid közül kiválasztott legalább egy fém-oxidot tartalmaz,

B) egy nem fényelnyelő bevonatréteggel, ami a fényelnyelő bevonatréteggel érintkezésben van és anyagának η(λ) törésmutatója 1,4 és 3,0 közötti értékű.

A feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy az üveges tábla a következő tulajdonságokkal rendelkezik:

(i) a bevont oldalról visszavert fény színtisztasága 16%-nál nagyobb, és (ii) a szoláris tényező 70%-nál kisebb.

A hordozóanyag előnyös módon üvegszerű anyagból, így például üvegből vagy valamely más átlátszó, rideg anyagból készült szalag. Az üveges tábla által elnyelt beeső napsugárzás következtében - különösen olyan környezetekben, ahol a tábla erős vagy huzamos napsugárzásnak van kitéve - az üveges tábla felmelegszik, és ez szükségessé teheti, hogy az üveg hordozóanyagot keményítési eljárással kezeljék. A bevonat tartóssága azonban lehetővé teszi, hogy az üveges táblát a bevont oldallal kifelé szereljük, és ezáltal a melegítési effektust csökkentsük. A találmány szerinti üveges táblák szelektivitása ezenkívül adott fényátbocsátás esetén korlátozza az üveges tábla energiaelnyelését, és ez csökkenti az üveg keményítése iránti igényt.

A hordozóanyag előnyös módon átlátszó üveg, bár a találmány színezett üveg hordozóanyagként történő használatára is kiterjed.

A bevont üveges tábla különböző rétegei előnyös módon együttműködnek a találmány céljának megvalósításában. A kapott bevonat konkrét tulajdonságait az egyes bevonatrétegek anyagainak megválasztásával és vastagságával lehet változtatni.

A fényelnyelő bevonatréteg összetétele előnyös módon 12-14 tömeg% Cr₂O₃, 23-28 tömeg% Fe₂O₃, a maradék Co₃O₄. A króm-oxid, kobalt-oxid és vas-oxid kombinálása azzal a különös előnnyel jár, hogy fényelnyelő tulajdonságokkal rendelkező és tartós bevonatréteget kapunk.

A fényelnyelő réteg összetétele és vastagsága általában olyan, hogy

T_L

-X«l,0

1-Rl ahol T_L a látható fény fényátbocsátási tényezője és

R_l a látható fény visszaverődési tényezője.

A fényelnyelő bevonatréteg geometriai vastagsága előnyös módon 40-75 nm.

HU 215 405 Β

A nem fényelnyelő bevonatréteg vastagsága előnyös módon elegendő ahhoz, hogy a bevont oldali visszaverődés szerinti domináns hullámhosszt megváltoztassa. Ennek a nem fényelnyelő bevonatrétegnek az optikai vastagsága, vagyis ennek a bevonatrétegnek a törésmutatójával megszorzott geometriai vastagsága különösen előnyös módon 69-300 nm. A nem fényelnyelő bevonatréteg vastagságát a kívánt tulajdonságok biztosítása végett optimálni kell. így például megállapítottuk, hogy abban az esetben, ha a nem fényelnyelő bevonatréteg SnO₂-ból készült, akkor a bevonat 120 és 150 nm közötti vastagsága esetén kék külsőt kapunk. Aranyszínű külsőt kapunk viszont akkor, ha a bevonatanyag TiO₂, és az optikai vastagság körülbelül 100 nm. Általában aranyszínű külsőt kapunk legalább 80 nm optikai vastagság esetén, és mélykék külsőt legalább 110 nm optikai vastagság esetén.

A nem fényelnyelő bevonatréteg geometriai vastagsága előnyös módon 35-90 nm.

A nem fényelnyelő bevonatréteg anyagának η(λ) törésmutatója 1,4-3,0 az egész látható színképben (380 és 780 nm között). „Nem fényelnyelő anyagon” a jelen leírásban olyan anyagokat értünk, amiknek az η(λ) törésmutatója az egész látható színképben (380 és 780 nm között) nagyobb, előnyös módon lényegesen nagyobb, mint a k(X) színképelnyelési mutatója. Különösen előnyösnek bizonyult olyan anyag választása, aminek az η(λ) törésmutatója az egész látható színképben (380 és 780 nm között) több, mint tízszerese a k(X) színképelnyelési mutatónak. A nem fényelnyelő bevonatréteg anyagát a legelőnyösebb módon alumínium-nitrid, alumínium-oxid, bizmut(III)-oxid, szilícium-nitrid, ón(IV)-oxid, titán-dioxid (mind rutil, mind anatáz), cink-oxid, cirkónium-oxid és szilícium(IV)-oxid közül választjuk ki.

Megjegyzendő, hogy a fém-oxid vagy fém-nitrid nem fényelnyelő anyagú bevonatrétegben nem lényeges, hogy a fém és az oxigén vagy nitrogén sztöchiometrikus arányban legyen jelen.

A nem fényelnyelő bevonatréteg összetétele és vastagsága általában olyan, hogy

A törésmutató és a színképelnyelési mutató definíciója megtalálható az International Commission on Ulumination (CIE) által publikált International Lighting Vocabulary-ban (Nemzetközi világítástechnikai szótár, 1987, pp. 127, 138 és 139).

A következő, 1. táblázat tartalmazza több alkalmas és nem alkalmas nem fényelnyelő anyag η(λ) törésmutatóját és k(X) színképelnyelési mutatóját.

1. táblázat

Anyag	η(λ=380-780 nm)	k(X=380-780 nm)
TiO₂r	2,9-2,3	0*
Bi₂O₃	2,92-2,48	0,1-0*
TiO₂a	2,64-2,31	0*

Anyag	η(λ=380-780 nm)	k(Á=380-780 nm)
#Fe₂O₃/ Cr₂O₃/ Co₃0₄	2,44-2,8	0,63-0,1
ZnO	2,3-2,02	0,08-0,001
Si₃N₄	2,08-2,01	0*
SnO₂	1,94-1,85	0*
A1₂O₃	1,79-1,76	0*
SiO₂	1,47-1,45	0*
A1N	=2,0	0*
ZrO₂	=2,1	0*
SiO_x	1,7	0*

Megjegyzések:

r - rutil alak, a - anatáz alak,

0*- azt jelenti, hogy 0,001-nél kisebb, # - azt jelenti, hogy az anyag alkalmatlan nem fényelnyelő bevonatrétegként, mivel fényelnyelő anyag.

A nem fényelnyelő bevonatréteg anyaga különösen előnyös módon titán-dioxid és/vagy ón(IV)-oxid. Ha a nem fényelnyelő bevonatréteg külső réteg, akkor nagyobb kopásállóság igénye esetén - például akkor, ha az üveges tábla úgy van elhelyezve, hogy a bevont réteg van legkívül - előnyös az ón(IV)-oxid.

Más bevonatréteg általában nincs jelen. így a találmány előnyös kiviteli alakjában a fényelnyelő bevonatréteggel közvetlenül a hordozóanyagot vonjuk be (vagyis ez az első bevonatréteg), és a nem fényelnyelő bevonatréteg egy szabadon lévő bevonatréteg (vagyis a második bevonatréteg). Más kiviteli alakokban a fényelnyelő bevonatréteg és a nem fényelnyelő bevonatréteg helyzete fordított lehet. Kívánat esetén a második bevonatrétegre fel lehet vinni egy harmadik bevonatréteget. Ha például a harmadik bevonatréteg összetétele és vastagsága hasonló az első bevonatréteg összetételéhez és vastagságához, akkor olyan üveges táblát kapunk, aminek az optikai tulajdonságai mindkét oldaláról nézve hasonlók.

Kívánatos, hogy az üveges tábla a látható fény indokolt részét átengedje, és így lehetővé tegye az épület belsejének természetes megvilágítását, valamint azt, hogy az épületben tartózkodó személyek kilássanak. A látható fény áteresztése a „fényáteresztési tényezővel” fejezhető ki, ami az áteresztett fénynek a bevont hordozóanyagra eső fényhez viszonyított aránya. A találmány szerinti üveges tábla fényáteresztési tényezője előnyös módon 30 és 65% között van.

Az üveges tábla közepes ultraibolya fényáteresztési tényezője az ultraibolya színképben (280-380 nm) 30%-nál kisebb vagy azzal egyenlő, a leginkább előnyös módon 15%-nál kisebb vagy azzal egyenlő. Ez kedvező az épületben lévő fényre érzékeny anyagok károsodásának csökkentése szempontjából.

Esztétikai okok miatt előnyös módon a bevont oldalról visszavert fényben a domináns hullámhossz

HU 215 405 Β

470 és 490 nm között (kék) vagy 575 és 596 nm között (aranyszín) van. A látható fény visszaverődése erről az oldalról előnyös módon 3-33%.

Emellett a visszavert szín tisztasága 16%-nál nagyobb, előnyös módon 50%-nál nagyobb. A szintisztaságot lineáris skála alapján határozzuk meg, amin egy meghatározott fehér fényforrás színtisztasága nulla és a tiszta szín színtisztasága 100%. A „színtisztaság” fogalmon a jelen leírásban a közepes gerjesztési tisztaságot értjük, amit „C” szabványos színmérő fényfonással mérünk, ahogyan ezt az International Commission on Illumination (CIE) által publikált International Lighting Vocabulary (Nemzetközi világítástechnikai szótár) meghatározta (1987, pp. 127, 138 és 139). A színtisztaságot az üveges tábla bevont oldala felől mérjük. Ha az üveges táblát például épületekben alkalmazzák, akkor az üveges tábla bevont oldala állhat kifelé. Ez az elrendezés lehetővé teszi pirolízis alkalmazását a bevonatrétegek előállítására. Az ismert szoláris tábláknál nem lehetett ugyanazokkal a gyártási eljárásokkal, és ugyanakkora költségekkel a visszavert szín színtisztaságának ugyanolyan értékét elérni, mint a találmány értelmében.

A találmány szerinti üveges táblák szoláris tényezője 70%-nál kisebb, előnyös módon 60%-nál kisebb, ha a találmány szerinti üveges táblák a bevont oldallal kifelé, vagyis az energiaforrás felé vannak elhelyezve. Ez az elhelyezés általában jobb szoláris tényezőt eredményez, mint az olyan elhelyezés, ami szerint az üveges tábla bevont oldala az energiaforráshoz képest a másik oldalon van.

A találmány szerinti üveges táblákat egytáblás vagy többtáblás elrendezésben lehet használni. A találmány szerinti üveges táblákat előnyösen lehet rétegelt üvegszerkezetekben használni.

A találmány szerinti eljárás értelmében az üveges táblát úgy állítjuk elő, hogy egy hordozóanyagot pirolízis útján egymást követően bevonunk

B) egy nem fényelnyelő bevonatréteggel, ami a fényelnyelő bevonatréteggel érintkezésben van, és anyagának η(λ) törésmutatója 1,4 és 3,0 közötti értékű, és ez az üveges tábla a következő tulajdonságokkal rendelkezik:

Mindegyik pirolitikus lépést 550 °C és 750 °C közötti hőmérsékleten kell végezni.

A bevonatokat alagútkemencében mozgó üveglemezen vagy alakítás közben, még forró üvegszalagon lehet kialakítani. A bevonatokat az üvegszalag-alakító berendezés után elhelyezett üveglágyító kemencében vagy az úsztatótartályban, az olvadt ónfurdőn úszó üvegszalag felső lapján lehet kialakítani.

Az A jelű és B jelű bevonatréteget előnyös módon kémiai gőzöléses bevonással visszük fel a hordozóanyagra. A kémiai gőzöléses bevonás különösen előnyös, mivel szabályos vastagságú és összetételű bevonatokat eredményez. A termék egyenletessége különösen fontos ott, ahol nagy felületen használnak üveges táblákat. Ha reagens anyagokként folyadékokat használunk, akkor a gőzölési folyamatot nehéz szabályozni, és nehezen lehet egyenletes vastagságú bevonatokat előállítani. Emellett a pirolízis lényegében oxidbevonatok, így például SnO₂ és TiO₂ gyártására van korlátozva. Nehéz többréteges bevonatokat kialakítani, mivel mindegyik burkolat felvitele jelentős mértékben lehűti a hordozóanyagot. A kémiai gőzöléses bevonás emellett a nyersanyagok tekintetében olcsóbb, és így kisebb a veszteség.

Az egyes bevonatok kialakítása végett a hordozóanyagot bevonókamrában érintkezésbe hozzuk egy gáz alakú közeggel, ami gázfázisban egy vagy több anyagot tartalmaz. A bevonókamrát egy vagy több fúvókán át reagens gázzal tápláljuk. A fúvókák hossza legalább egyenlő a bevonandó szélességgel. A kialakítandó bevonat típusától és - ha többféle anyagot használunk - az anyagok reagálóképességétől függően az anyagokat vagy keverék alakjában, egy ejektorfüvókával a bevonókamrában, vagy külön-külön, több ejektorfuvókával osztjuk el.

Ilyen bevonat kialakítására szolgáló eljárásokat és berendezéseket ismertet például a 2348 166 számú francia szabadalmi leírás (BFG Glassgroup) vagy a 2 648453 Al számú francia szabadalmi bejelentés (Glaverbel). Ezek az eljárások és berendezések előnyös optikai tulajdonságokkal rendelkező, különösen erős bevonatokat eredményeznek.

Ón(IV)-oxid (SnO₂) vagy titán-dioxid (TiO₂) bevonatok kialakításához két egymás utáni fuvókát használunk. A fémet (Sn vagy Ti) hordozó reagens, amit az első fuvókán át adagolunk, egy tetraklorid, ami a környezeti hőmérsékleten folyadék- és vízmentes hordozógázban, megnövelt hőmérsékleten elgőzölög. Az elgőzölődést megkönnyíti ezeknek a reagenseknek a hordozógázban bekövetkező porlasztódása. Az oxid előállítása végett a tetraklorid molekulákat a második fúvókéba vezetett vízgőzbe bevisszük. A vízgőzt túlhevítjük, és ugyancsak egy hordozógázba injektáljuk. Az SnO₂ előállítható például SnCl₄-nak és a H₂O-nak a GB 2026454 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás (Glaverbel) szerinti arányú használatával.

A szilícium(IV)-oxid (SiO₂ vagy SiO_x) bevonatok felvihetők szilícium-hidrogénből (SiH₄) és oxigénből a GB 2234264 és GB 2247691 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás szerint.

Találmányunkat a következő, nem korlátozó jellegű példák kapcsán ismertetjük részletesebben.

1. példa mm vastag, átlátszó nátronmész-üveglemezt pirolízis útján a következőképpen vontunk be. Két, egymást követő fúvókát tartalmazó berendezést használtunk. A reagenst, ami króm-, kobalt- és vas-acetil-acetonát keveréke volt, vízmentes nitrogéngázáramban körülbelül 600 °C hőmérsékleten elgőzölögtettük, és az első fúvókán át beadagoltuk. Az elgőzölögtetést megkönnyíti ezeknek a reagenseknek a hordozógázban való

HU 215 405 Β porlasztása. A második füvókára vízgőzt vezettünk. A vízgőzt körülbelül 600 °C-ra túlhevítettük, és ugyancsak egy hordozógázba injektáltuk, amit levegővel körülbelül 600 °C-ra melegítettünk. A gáz (hordozógáz + reagens) időegységenkénti átfolyása mindegyik fúvókéban az üzemi hőmérsékleten 1 m³/hordozóanyag szélesség cm/óra volt.

A bevonási folyamatot addig folytattuk, amíg a hordozóanyagon kialakított bevonat geometriai vastagsága el nem érte a 68 nm-t. Az első bevonatot elemeztük, és megállapítottuk, hogy az összetétele a következő (tö-

meg%-ban):
Fe₂O₃	26
CO3O4	61
Cr₂O₃	13
A hordozóanyagra ezután felvittünk	egy második

bevonatot. A reagenst, ami ón-klorid volt, vízmentes nitrogéngázáramban körülbelül 600 °C hőmérsékleten elgőzölögtettük, és az első fúvókén át beadagoltuk. A második füvókára vízgőzt vezettünk. A vízgőzt körülbelül 600 °C-ra túlhevítettük, és ugyancsak egy hordozógázba injektáltuk, amit levegővel körülbelül 600 °C-ra melegítettünk. A gáz (hordozógáz + reagens) időegységenkénti átfolyása mindegyik fúvókéban az üzemi hőmérsékleten 1 m³/hordozóanyag szélesség cm/óra volt.

A második bevonási folyamatot addig folytattuk, amíg a hordozóanyagon kialakított ón(IV)-oxid bevonat geometriai vastagsága el nem érte a 66 nm-t.

A leírt üveges táblának a bevont oldalon visszavert színe intenzív kék volt. Az üveges tábla különböző tulajdonságait mértük, és a következő értékeket kaptuk:

domináns visszavert hullámhossz 475 nm színtisztaság 62% szoláris tényező (Fs) 53% ultraibolya fényáteresztés 15%

2. és 3. példa

Az 1. példában leírthoz hasonló eljárások alkalmazásával az alábbi jellemzőkkel rendelkező bevont üveges táblákat állítottuk elő.

Példa száma	2	3
első bevonatanyag	TiO₂*	TiO₂*
az első bevonat vastagsága, nm	41,0	85,0
második bevonatanyag	FCC>	FCC¹
a második bevonat vastagsága, nm	46,5	45,0
szín (visszavert)	arany	kék
domináns hullámhossz, nm	578	484
színtisztaság, %	28,0	20,1
szoláris tényező, %	49,0	50,8
ultraibolya áteresztés, %	23,0	25,8

Megjegyzések:

* - Az anatáz alakú titán-dioxidot TiCl₄+H₂O 600 °C feletti pirolízise útján kapjuk;

¹ -Fe₂O₃, Co₃O₄ és Cr₂O₃ keveréke, mint az 1. példában.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Üveges tábla, ami egy olyan hordozóanyagot tartalmaz, amely pirolízis útján be van vonva

A) egy fényelnyelő bevonatréteggel, ami króm(III)oxid, trikobalt-tetraoxid és vas(III)-oxid közül kiválasztott legalább egy fém-oxidot tartalmaz,

B) egy nem fényelnyelő bevonatréteggel, ami a fényelnyelő bevonatréteggel érintkezik, és anyagának η(λ) törésmutatója 1,4 és 3,0 közötti értékű, azzal jellemezve, hogy az üveges tábla a következő tulajdonságokkal rendelkezik:

(i) a bevont oldalról visszavert fény színtisztasága 16%-nál nagyobb, és (ii) a szoláris tényező 70%-nál kisebb, mimellett a nem fényelnyelő bevonatréteg anyagát az alumíniumnitrid, alumínium-oxid, bizmut(III)-oxid, szilíciumnitrid, ón(IV)-oxid, titán-dioxid, cink-oxid, cirkónium-oxid és szilícium(IV)-oxid közül egy vagy több alkotja.
2. Az 1. igénypont szerinti üveges tábla, azzal jellemezve, hogy a fényelnyelő bevonatréteg összetétele 12-14 tömeg% Cr₂O₃, 23-28 tömeg% Fe₂O₃, és a maradék Co₃O₄.
3. Az 1. igénypont szerinti üveges tábla, azzal jellemezve, hogy a hordozóanyag átlátszó üveg.
4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti üveges tábla, azzal jellemezve, hogy a fényelnyelő bevonatréteg közvetlenül a hordozóanyagra van felvíve, és a nem fényelnyelő bevonatréteg egy külső bevonatréteg.
5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti üveges tábla, azzal jellemezve, hogy fényáteresztési tényezője 30 és 65% között van.
6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti üveges tábla, azzal jellemezve, hogy közepes ultraibolya fényáteresztési tényezője a 280 és 380 nm közötti tartományban 30%-nál kisebb vagy azzal egyenlő, előnyös módon 15%-nál kisebb vagy azzal egyenlő.
7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti üveges tábla, azzal jellemezve, hogy a fényelnyelő bevonatréteg (A) geometriai vastagsága 40-75 nm.
8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti üveges tábla, azzal jellemezve, hogy a nem fényelnyelő bevonatréteg (B) vastagsága elegendő ahhoz, hogy a bevont oldali visszaverődés szerinti domináns hullámhosszat megváltoztassa.
9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti üveges tábla, azzal jellemezve, hogy a nem fényelnyelő bevonatréteg optikai vastagsága 69-300 nm.
10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti üveges tábla, azzal jellemezve, hogy a nem fényelnyelő bevonatréteg (B) geometriai vastagsága 35-90 nm.
11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti üveges tábla, azzal jellemezve, hogy az üveges tábla színtisztasága a bevont oldalról visszavert színen mérve 50%-nál nagyobb.
12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti üveges tábla, azzal jellemezve, hogy a domináns hullámhossz a bevont oldalról visszaverten nézve 470 és 490 nm között van.

HU 215 405 Β
13. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti üveges tábla, azzal jellemezve, hogy a domináns hullámhossz a bevonat oldaláról visszaverten nézve 575 és 596 nm között van.
14. Eljárás, aminek során az 1. igénypont szerinti üveges táblát úgy állítjuk elő, hogy a hordozóanyagot pirolízis útján egymást követően bevonjuk

A) egy fényelnyelő bevonatréteggel, ami króm(III)oxid, trikobalt-tetraoxid és vas(III)-oxid közül kiválasztott legalább egy fém-oxidot tartalmaz,

B) egy nem fényelnyelő bevonatréteggel, ami a fényelnyelő bevonatréteggel érintkezik és anyagának η(λ) törésmutatója 1,4 és 3,0 közötti értékű, azzal jellemezve, hogy az üveges tábla jellemzői a következők:

(i) a bevont oldalról visszavert fény színtisztasága 16%-nál nagyobb, és

5 (ii) a szoláris tényező 70%-nál kisebb, mimellett a nem fényelnyelő bevonatréteg anyagát az alumínium-nitrid, alumínium-oxid, bizmut(III)-oxid, szilícium-nitrid, ón(IV)-oxid, titán-dioxid, cink-oxid, cirkónium-oxid és szilícium(IV)-oxid közül egy vagy több alkotja, és mindegyik

10 pirolitikus lépést 550 °C és 750 °C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre, és az (A) és (B) bevonatrétegeket kémiai gőzöléses bevonással visszük fel a hordozóanyagra.