HU214415B - Eljárás irányokhoz rendelt érzékelők jármű mozgásirányához történő önműködő hozzárendelésére - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya eljárás irányőkhőz rendelt érzékelők járműmőzgásirányáhőz történő önműködő hőzzárendelésére, ahől többérzékelővel ellátőtt mérőegységet (2), valamint egymással összekapcőlandó jelek kiértékelésére szőlgáló kiértékelő egységet tartalmazó,mőzgáspálya rekőnstrűálására alkalmas, a járműbe szerelt adatrögzítőkészüléket (1) alkalmazűnk, ahől a találmány szerint az azőnős jellegű érzékelők kimeneti jeleinek időbeli lefűtásátmeghatárőzőtt időintervallűmőn belül rögzítjük, ezen kimeneti jeleket egy tővábbi, jármű-gépegység által szőlgáltatőttés egyértelmű, ismert módőn a járműnek (6) egy mőzgásirányáhőztársítőtt jellel lőgikailag összekapcsőljűk, azőn érzékelőt a járműnek (6) egy meghatárőzőtt mőzgásirányáhőzrendeljük hőzzá, amely érzékelő vőnatkőzásában a kimeneti jel időbelilefűtása szignifikáns mérőértékváltőzásőkkal rendelkezi . ŕ

Description

A találmány tárgya eljárás irányokhoz rendelt érzékelők jármű mozgásirányához történő önműködő hozzárendelésére, ahol több érzékelővel ellátott mérőegységet, valamint egymással összekapcsolandó jelek kiértékelésére szolgáló kiértékelő egységet tartalmazó, mozgáspálya rekonstruálására alkalmas, a járműbe szerelt adatrögzítő készüléket, például baleseti adattárolót alkalmazunk.

Ilyen felépítésű adatrögzítő készülékek már ismertek, így például az EP 0 118 818 B1 lajstromszámú szabadalmi leírásból ismert - ahogy az említett leíráshoz tartozó 1. ábrán látható hogy az általában „fekete dobozként” kialakított adatrögzítő készülékek a jármű dinamikájára vonatkozó adatok, például hosszirányú és keresztirányú gyorsulás regisztrálása mellett időben szinkron módon a jármű állapotára jellemző információkat, például irányjelző funkciót regisztrálnak. Ismert olyan megoldás is, amelynél a járműnek az egyenes vonalú mozgásától eltérő mozgását érzékelőkkel történő rögzítésére szolgáló, mágneses erőtértől függő mérőegységet az említett felépítésű adatrögzítő készülékbe integrálják (beépítik), hogy a jármű mozgáspályáját teljes mértékben rekonstruálhatóvá tegyék.

A példaként említett, irányokhoz rendelt érzékelők által szolgáltatott jelek ésszerű, feladat szerinti kiértékeléséhez a mereven elrendezett érzékelőket tartalmazó adatrögzítő készülék beépítési helyzetének ismerete döntő jelentőségű. így tehát szükséges, hogy az adatrögzítő készülék megfelelő beépítési helyzetét, például a készülék házán elhelyezett jelölések segítségével jelöljék. A készülék rendeltetésszerű működése így tehát a beépítési előírások pontos betartását követeli meg, ezáltal a szereléssel szemben meglehetősen szigorú követelményeket kell támasztani. Az adatrögzítő készülék utólagos beépítése során a gyakorlatban szükséges házméretek miatt - amelyek a ház által körülvett, funkcionálisan szükséges szerkezeti egységek helyigényéből adódnak -jelentős elrendezési problémákkal kell számolni. Biztonsági szempontok miatt az e céba rendelkezésre álló hely meglehetősen korlátozott és a szerelés számára gyakran nehezen hozzáférhető. Ennek következménye a nagy ráfordítást igénylő és ezáltal a felhasználó számára költséges szerelés. Ez viszont ahhoz vezet, hogy a felhasználók az előbbiekben felsorolt problémák miatt az önkéntes beépítésen alapuló jármű-adatrögzítő készüléket gyakran nem tartják elfogadhatónak.

A találmány révén megoldandó feladat abban van, hogy az adatrögzítő készülék szerelését leegyszerűsítsük és az irányokhoz rendelt mérőegység rendeltetésszerű működését a készülék beépítési helyzetétől függetlenné tegyük.

A feladat megoldására irányokhoz rendelt érzékelők jármű mozgásirányához történő önműködő hozzárendelésére olyan eljárást hoztunk létre, amelynél a találmány szerint úgy járunk el, hogy az azonos jellegű, irányokhoz rendelt érzékelők jeleit egymással összehasonlítjuk és logikai jelösszekapcsolás és jelkiértékelés útján egy meghatározott jármű-mozgásirányhoz adatforrásként azon érzékelőt választjuk ki, amely legalább egy további jel megjelenése esetén - amely további jelet egy másik jármű-gépegység szolgáltat és önmagában egyértelmű és ismert módon a járműnek egy meghatározott mozgásirányához van hozzárendelve - az elvárásoknak megfelelően szignifikáns mérőértékváltozásokat szolgáltat.

Előnyös, ha az adatrögzítő készülék érzékelőinek jeleit ajármű irányjelző kapcsoló jelével kapcsoljuk össze.

Előnyös továbbá, ha az adatrögzítő készülék érzékelőinek jeleit a jármű fékjeiével kapcsoljuk össze.

Célszerű, ha az adatrögzítő készülék érzékelőinek jeleit szögadójelével azzal a feltétellel kapcsoljuk össze, hogy a szögadó jele menet közben előre meghatározott időintervallumon belül állandó értékű, ajármű továbbhaladási szögére jellemző jel.

Célszerű továbbá, ha az adatrögzítő készülék érzékelőinek jeleit szögadó jelével kapcsoljuk össze, ahol a szögadó jele ajármű kanyarodásával van kapcsolatban.

Előnyös, ha az adatrögzítő készülék érzékelőinek a jármű mozgásirányaihoz történő hozzárendelése során oly módon járunk el, hogy az érzékelők mérőértékváltozásait azon időintervallum előtti és/vagy utáni időintervallumon keresztül rögzítjük és értékeljük ki, amely időintervallumot a jármű főtengelyéhez képest ismert térbeli viszonyban lévő jármű-gépegységek működtetése révén állapítjuk meg.

Előnyös még, ha az adatrögzítő készülék érzékelőinek a jármű mozgásirányaihoz való hozzárendelési viszonyát időközönként vagy folyamatosan ellenőrizzük.

A találmány előnye abban van, hogy a rendszerint érzékelőfajtánként kétcsatornásán felépített, a járműdinamika érzékelésére (rögzítésére) szolgáló mérőegység érzékelőinek vonatkozásában teljes mértékben azonosan, azaz az irányok szempontjából közömbösen építhető fel és nincs szükség arra, hogy a gyártó gyárilag írja elő, hogy melyik érzékelőcsatoma szolgáljon a jármű hosszirányú vagy keresztirányú dinamikájának érzékelésére. Az adatrögzítő készülék házán elhelyezkedő jelölésekre, valamint irányokhoz rendelt beépítési előírásokra sincs szükség. Ezenkívül arra sincs szükség, hogy az adatrögzítő készülék kiszerelése során - például egy baleset lezajlásának rekonstruálása céljából történő, külső számítógépbe való adatátvitel céljára - a készüléknek a járműben való, irányhoz rendelt beépítési helyzetét feljegyezzük, amelynek ismerete a mozgáspálya rekonstruálásához feltétlenül szükséges.

Az adatrögzítő készülék felhasználójának számára ez a szempont szintén meglehetősen előnyös, mivel ezáltal lehetővé válik, hogy az adatrögzítő készüléknek ajármű főtengelyéhez képesti beépítési irányát szinte tetszőleges módon szabadon válasszuk meg. így tehát a készülék bárki számára egyszerű módon beépíthetővé válik anélkül, hogy ehhez speciális műhelyt kellene igénybe venni. Korlátozóan viszont meg kell jegyezni, hogy a rendszerint egymásra merőlegesen elrendezett érzékelők miatt olyan beépítési helyzetek célszerűtlenek, amelyeknél az érzékelő főtengelyei a jármű fő mozgásirányaival pontosan 45°-ot bezáróan helyezkednek el. Előnyös az ábrákon bemutatott két elrendezés.

Az adatrögzítő készülék logikai jelösszekapcsolás és szignifikáns mérőjelalakok kiértékelése révén önműködően felismeri, hogy az érzékelős mérőegység melyik része melyik iránykomponenst rögzíti. Az adatrögzítő

HU214415 Β készülék hardverjébe való manuális beavatkozás nem szükséges. Ezenkívül a készüléknek a járműbe való szerelése során nincs szükség bemérésre vagy kalibrálásra, ami különösen azon nagy felhasználói réteg számára előnyös, amely speciálisan személygépjárművekhez való baleseti adattárolóként kialakított készüléket alkalmaz.

A találmányt az alábbiakban rajzra való hivatkozással részletesebben is ismertetjük, ahol a rajzon az

1. ábra irányjelző jelével való összekapcsolást, a

2. ábra fékjellel való jelösszekapcsolást, és a

3. ábra szögadó jelével való jelösszekapcsolást szemléltet.

A bevezetőben említett felépítésű 1 adatrögzítő készülékben a járműdinamika érzékelőkkel történő rögzítésére szolgáló 2 mérőegység rendszerint az 1 adatrögzítő készüléken belül van elrendezve. A járműdinamika például a gyorsulás ax, ay összetevőinek, valamint a járművet körülvevő B mágneses erőtér Bx, By összetevőinek mérésével határozható meg. Illetéktelen hozzáférés ellen az 1 adatrögzítő készülék házát általában a gyártó leplombálja. A 2 mérőegységre ható kezelőelemek általában nincsenek kiképezve.

Az 1 adatrögzítő készülék - különösen, ha az baleseti adattárolóként van kiképezve - felhasználóját olyan helyzetbe kívánjuk hozni, hogy képes legyen arra, hogy az 1 adatrögzítő készüléket járművének térbeli tengelyeihez képest szinte tetszőleges elrendezésben saját maga beépítse. Példaként említjük a beépítési la, 2a, illetve lb, 2b helyzeteket. Ezért szükség van arra, hogy az 1 adatrögzítő készülék üzembehelyezése során önműködően felismerje, hogy melyik helyzetben került elrendezésre, különösen a jármű 3 hossztengelyéhez, illetve 4 kereszttengelyéhez képest. Mivel a közlekedési szabályokban meghatározott előírások az összes jármű vonatkozásában megegyezően előírják, hogy menetirányváltoztatások esetén, például a 3 hossztengely irányából 7 irányba történő menetirányváltoztatás esetén 5 irányjelző kapcsolót kell működtetni, ezért például ezen járműállapotjelnek az 1 adatrögzítő készülék részét képező többcsatornás, érzékelőkkel ellátott és a járműdinamika rögzítésére kiképzett 2 mérőegységgel való összekapcsolása előnyös az irányra vonatkozó hozzárendelés elvégzése szempontjából.

Amennyiben az 5 irányjelző kapcsolót működtetjük és a 6 jármű az 5 irányjelző kapcsoló jele által meghatározott időablakon belül menetirányt változtat, az érzékelőfajtánként meglévő két érzékelő közül az egyik nagyobb mérőjelváltozást szolgáltat, mint a másik. A 2 mérőegység rendszerint érzékelőfajtánként két, egymásra merőlegesen elrendezett érzékelőből áll. A 2 mérőegység a harmadik térbeli tengely körül is elrendezett érzékelővel bővíthető. A mérőértékváltozásokat adott időintervallumon keresztül - amely időintervallum az 5 irányjelző kapcsoló jele által meghatározott időablak vonatkozásában meghatározott elő- és/vagy utánfutási időket foglal magába - azzal értékeljük, hogy az azonos jellegű érzékelők jelváltozásait egymással összehasonlítjuk. A hosszirányra vonatkozó dinamikaértékek például az 5 irányjelző kapcsoló jele által meghatározott időintervallum előtt és után nem azonos szignifikáns módon változnak. A két érzékelő jelváltozásának összehasonlítása alapján határozzuk meg a hozzárendelést, azaz hogy a 2 mérőegység melyik érzékelője rögzíti a keresztirányú dinamikát.

Mivel az 1 adatrögzítő készüléknek a 6 járműben való elrendezését, például az la, 2a helyzetét vagy az lb, 2b helyzetét általában a beszerelést követően már nem változtatjuk meg, ezért az első ízben történő hozzárendelést követően a hozzárendelési viszonyt állandónak tekinthetjük. Amennyiben különleges körülmények ezt szükségessé teszik, ebben az esetben ezen hozzárendelési viszonyt időközönként vagy akár folyamatosan is a fentiekben leírt módon ellenőrizhetjük.

Mivel a közlekedési szabályok menetirányváltoztatás esetén az 5 irányjelző kapcsoló működtetését írják elő és az egyenestől eltérő mozgáspályák egy 6 jármű szokásos üzemfeltételeinek felelnek meg, ezért az 1 adatrögzítő készülék rövid időn belül a mozgáspálya rekonstruálásához szükséges meghatározott állapotba kerül. Ezt általában a 6 jármű indulásakor - vagy legalább is az indulás után rövid idő elteltével - érjük el.

Az 5 irányjelző kapcsoló jelével történő jelösszekapcsoláson kívül további, funkcionálisan azonosan ható jelösszekapcsolások lehetségesek, amelyeknek révén biztosítható az irányokhoz rendelt érzékelők jármű mozgásirányához történő önműködő hozzárendelése.

A 2. ábrán látható egy további kiviteli példa, amelynek esetén a jármű fékberendezése által egyértelmű módon előállított jelet azon érzékelők felismerésére használjuk, amely érzékelők a jármű hosszirányához és ezáltal a jármű szokásos fő mozgásirányához vannak hozzárendelve. Az, hogy a 8 fékberendezés melyik összetevőjétől származtatjuk a jelet, tisztán gyakorlati szempontok alapján dönthető el.

Mihelyt a - ennél a példánál teljesen általánosan fékjeiként említett jel megjelenik és ezzel egyidejűleg a kiértékelő egység az egymásra merőlegesen elrendezett gyorsulásérzékelők egyikén az előre megadott küszöbértéket például 0,2 grammnál nagyobb mértékkel túllépő késleltetést állapít meg, az 1 adatrögzítő készülék 2 mérőegysége ezen jelösszekapcsolás és az említett jelek kiértékelése révén önműködően felismeri, hogy melyik érzékelőt kell a hosszirányhoz hozzárendelni, mivel a fékezési folyamat során a menetirányhoz hozzárendelt gyorsulásérzékelő mérőjelei szignifikáns módon másképpen, például nagyobb jelnövekedéssel változnak meg, mint az erre merőlegesen elrendezett, azonos jellegű érzékelő mérőjelei.

Ezenkívül a 3. ábrán a jelösszeköttetésnek egy harmadik lehetséges megvalósítási módja látható, amennyiben például a 6 jármű elfordulási 9 szögadóval van ellátva és ezen 9 szögadó az 1 adatrögzítő készülék kiértékelő egységének jelet szolgáltat, ebben az esetben menet közben állandó szöget. Előnyösen a 6 jármű fő mozgásirányát előre meghatározott időablakon belül képviselő jel jelenléte esetén ezen szögjelnek a gyorsulásérzékelők mérőjeleivel való összekapcsolása révén szintén önműködően valósulhat meg az érzékelők beépítési helyzetének a 6 jármű főtengelyeihez való hozzárendelése. A 9 szögadó szerepét például kormányszögadó, elektroni3

HU 214 415 Β kus iránytű vagy hasonló eszközök tölthetik be. A 6 jármű mozgására vonatkozó jelet például 10 tahométer szolgáltathatja.

A fentiekben felsorolt három példa nem tekinthető kizárólagos példának, hanem azok csupán példaképpen szemléltetik a találmányi gondolatot, amely szerint a 6 jármű főtengelyeihez képesti ismert hozzárendelési viszonnyal rendelkező eszközök jeleit egy (1) adatrögzítő készülék 2 mérőegységének jeleivel kiértékelő egységen keresztül egymással összekapcsoljuk, hogy a 2 mérőegységhez tartozó irányokhoz rendelt érzékelőknek a 6 jármű mozgásirányához való önműködő hozzárendelését biztosítsuk.

Claims (7)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás irányokhoz rendelt érzékelők jármű mozgásirányához történő önműködő hozzárendelésére, ahol több érzékelővel ellátott mérőegységet, valamint egymással összekapcsolandó jelek kiértékelésére szolgáló kiértékelő egységet tartalmazó, mozgáspálya rekonstruálására alkalmas, a járműbe szerelt adatrögzítő készüléket alkalmazunk, azzal jellemezve, hogy

   - az azonos jellegű érzékelők kimeneti jeleinek időbeli lefutását meghatározott időintervallumon belül rögzítjük,

   - ezen kimeneti jeleket egy további, jármű-gépegység által szolgáltatott és egyértelmű, ismert módon a járműnek (6) egy mozgásirányához társított jellel logikailag összekapcsoljuk,

   - azon érzékelőt a járműnek (6) egy meghatározott mozgásirányához rendeljük hozzá, amely érzékelő vonatkozásában a kimeneti jel időbeli lefutása szignifikáns mérőértékváltozásokkal rendelkezik.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az adatrögzítő készülék (1) érzékelőinek jeleit a jármű (6) irányjelző kapcsoló (5) jelével kapcsoljuk össze.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az adatrögzítő készülék (1) érzékelőinek jeleit a jármű (6) fékjeiével kapcsoljuk össze.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az adatrögzítő készülék (1) érzékelőinek jeleit szögadó (9) jelével azzal a feltétellel kapcsoljuk össze, hogy a szögadó (9) jele menet közben előre meghatározott időintervallumon belül állandó értékű, a jármű (6) továbbhaladási szögére jellemző jel.
5. 5. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az adatrögzítő készülék (1) érzékelőinek jeleit szögadó (9) jelével kapcsoljuk össze, ahol a szögadó (9) jele a jármű (6) kanyarodásával van kapcsolatban.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az adatrögzítő készülék (1) érzékelőinek a jármű (6) mozgásirányaihoz történő hozzárendelése során oly módon járunk el, hogy az érzékelők mérőértékváltozásait azon időintervallum előtti és/vagy utáni időintervallumon keresztül rögzítjük és kiértékeljük, amely időintervallumot a jármű (6) főtengelyéhez képest ismert térbeli viszonyban lévő jármű-gépegységek működtetése révén állapítjuk meg.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az adatrögzítő készülék (1) érzékelőinek a jármű (6) mozgásirányaihoz való hozzárendelési viszonyát időközönként vagy folyamatosan ellenőrizzük.