HU212658B - Pop riveting device - Google Patents

Description

A találmány tárgya vakszegecselő készülék húzószerkezettel és átállítható módon ágyazott ajakelemmel, amelynek több, a húzószerkezettel egyenként vonalba hozható tüskevezető csatornája van.

A jelen leírásban az egyszerűség kedvéért a vakszegecselő kifejezést használjuk, de a találmány értelemszerűen vonatkozik minden olyan készülékre, amely vakon behelyezhető kötő- és rögzítőelemekkel dolgozik. Ide értendők például a vakszegecs-anyák felvitelére szolgáló készülékek is.

A ma leginkább használatos szegecsek 2,4 és 5 mm közötti átmérővel készülnek különféle anyagokból. A szegecstüskék, amelyek egy előírt törési helyen a szükséges felviteli erő elérésekor leszakadnak, általában 1,5 és 3,2 mm közötti átmérővel készülnek. Ezért az ajakelemeket, amelyekre felvitel alkalmával a szegecsfej támaszkodik, illeszteni kell a szegecstüske-átmérőkhöz. Ennek megfelelően a leginkább használatos szegecsekhez alkalmazott ajakelemek furatainak átmérője

1,9 és 3.6 mm között van. Ha a furat, illetve a tüskevezető csatorna ármérője túl kicsi, nem lehet nagyobb szegecsekkel dolgozni, mivel a vastagabb tüskék nem mennek bele az ajakelembe. Ha viszont túl nagy átmérőjű furatokat alkalmaznak, a vékonyabb tüskék bemennek ugyan az ajakelembe, de a vakszegecsek felvitele problematikus. Egyrészt a tüske leszakadás nélkül áthúzható a szegecsen, másrészt a látható szegecsfejen gyűrű alakú benyomódások és deformációk keletkezhetnek. mivel nem állnak rendelkezésre a szükséges felfekvési felületek. Az ajakelem méreteit tehát mindig az alkalmazott szegecs nagyságának megfelelően kell megválasztani.

A legtöbb vakszegecselő készüléknél ezért cserélhető ajakelemeket alkalmaznak. Az ajakelemek cseréjéhez azonban általában külön szerszám szükséges. A szegeesméret megváltozásakor tehát jelentős számú munkafázist kell végrehajtani. A szerszám segítségével ki kell venni a nem megfelelő ajakelemet, meg kell keresni a megfelelő méretű másik ajakelemei, és azt a szerszám segítségével be kell helyezni. A kivett ajakelemet megfelelő helyre kell tenni, hogy ne kallódjék el. Tehát az olyan alkalmazásoknál, amelyeknél gyakran változik a szegecsnagyság, a váltás jelentős időt vesz igénybe.

Az US-PS 4 648 259 jelű leírás beállítható ajakelemet mutat be vakszegecselő készülékekhez. Ez az ajakelem lényegében két pofából áll. Mindkét pofa háromszög alakú nyílással van ellátva, úgy hogy az egymással szemközt fekvő pofák együtt egy közel téglalap vagy négyzet alakú tüskevezető csatornát képeznek. A pofák a csúcs irányában elvékonyodnak, és egy rátétanya segítségével billentés útján többé-kevésbé erősen közelíthetők egymáshoz. Nagyobb átmérőjű tüskevezető csatorna esetén a két pofa között rés keletkezik, amely világosan kirajzolódik a szegecsfejen. A tüskevezető csatorna szűkítése esetén az a két felfekvési felület, amelyek nagyobb átmérőknél még egy síkban vannak, a szegecsfejhez képest rézsútos helyzetű lesz. Ez egyrészt ismét egy látható lenyomatot eredményez a szegecsfejen, másrészt rontja a felvitel minőségét is.

Az EP 0 137 817 jelű leírás a bevezetőben említett típusú vakszegecselő készülékre mutat példát. Ennél az ajakelem egy, a húzószerkezet húzási irányával mintegy 45°-ol bezáró tengely körül elfordítható. Ennek megfelelően a tüskevezető csatornák is ugyanilyen szöget zárnak be a tengellyel. Az egyes tüskevezető csatornák az ajakelemnek a tengely körüli elfordítása útján hozhatók egy vonalba a húzószerkezettel. Hiányosságot jelent, hogy az ajakelem és a ház előállítása meglehetősen munkaigényes. Hiányosság az is, hogy a ház mérete viszonylag nagy, nevezetesen az átmérőjének kell megfelelően nagynak lennie. Ennek következtében a készülék súlyos és nehezen kezelhető lesz. Sok esetben olyan szegecsekre van szükség, amelyeknek igen hosszú a szegecstüskéjük, hogy a húzószerkezettel meg lehessen fogni az ajakelemen és a szükséges házelemeken átvezetett tüskéket.

A találmány feladata olyan vakszegecselő készülék létrehozása, amelynél különféle méretű szegecsek alkalmazása esetén gyorsan végrehajtható az átállás.

A feladatot a bevezetőben említett típusú vakszegecselő készülékkel oly módon oldjuk meg, hogy az ajakelem metszete páratlan oldalszámú sokszög, és a tüskevezető csatornák egy oldaltól kiindulva a szemközti csúcsig tartanak. A csúcs kifejezés itt csupán két oldal közötti átmenetet jelent. Nem szükséges, hogy a csúcsot alkotó két oldal egy meghatározott szögben találkozzék. Lekerekített vagy sokszögmenetet követő átmenet is lehetséges. Azáltal, hogy páratlan oldalszámú sokszöget alkalmazunk, egy sor tüskevezető csatorna alakítható ki az ajakelemben anélkül, hogy az átmérők egymást kölcsönösen befolyásolnák. A tüskevezető csatornák egyik végén a sokszög megfelelő oldala sík felületet biztosít, amelyre a szegecs a felvitel során támaszkodhat anélkül, hogy különleges profillal vagy mintázattal kellene rendelkeznie. Az ajakelem magassága vagy egyáltalán nem lépi túl a szokásos ajakelemek magasságát vagy csak csekély mértékben. Ezért normális szegecsekkel dolgozhatunk, nincs szükség különlegesen hosszú szegecstüskékre. A súlynövekedés gyakorlatilag alig érzékelhető. A készülék házának befoglaló méretei lényegében változatlanok maradhatnak.

A sokszög előnyösen szabályos sokszögként van kialakítva. Ez megkönnyíti egyrészt az ajakelem előállítását, másrészt a készülékbe való behelyezéséi. Az ajakelem a tüskevezető csatorna méretétől függetlenül mindig azonos módon kezelhető és működtethető.

Az ajakelem előnyösen egy lényegében rögzített, a húzószerkezet húzási irányára merőleges helyzetű tengely körül elfordítható módon van ágyazva. Az ajakelem tehát átállítás esetén lényegében változatlan helyzetben marad a készüléken belül. Az ajakelem elkallódásának veszélye tehát drasztikusan csökken. A beállítás is egyszerűbbé válik, mivel az ajakelem rögzített helyzetű ágyazása eleve biztosít egy bizonyos pozicionálást. Az elfordítható kialakítás miatt lényegesen kényelmesebb a készülék kezelése.

Előnyös, ha az ajakelemnek a tüskevezető csatornákra merőlegesen kiálló csapágycsapjai vannak, ame2

HU 212 658 Β lyekkel a ház egy csapágyelemére támaszkodik, amelyhez képest a húzószerkezet elmozdítható. A ház tehát az ajakelemen át veszi fel azokat az erőket, amelyeket a húzószerkezet a szegecstüskére kifejt. A csapágycsapok egyrészt erőt visznek át az ajakelemről a házra, másrészt biztosítják az ajakelem állíthatóságát.

Egy előnyös kiviteli alaknál a csapágycsapok hengeresek. Egy másik előnyös kiviteli alaknál legalább az egyik csapágycsap metszete megfelel a sokszögnek, csak csökkentett oldalméretekkel, és a csapágy csap sokszöge az ajakelem sokszögéhez képest el van fordítva. Az elfordítás szögét úgy kapjuk meg, hogy a 180°-ot osztjuk a sokszög oldalainak számával. Az utóbbi esetben a csapágycsap egy olyan felületen fekszik fel, amely lényegében merőleges a húzási irányra. A sokszög keresztmetszetű csapágycsap segítségével tehát az ajakelem rögzíthető az általa felvett helyzetben. A sokszög keresztmetszetű csapágycsapnak az adott felületen felfekvő oldala a csapágycsapnak az ajakelemhez viszonyított szöghelyzetéből kifolyólag lényegében párhuzamos az ajakelem azon oldalával, amely ebben a helyzetben a szegecsfej felfekvési felületét képezi. Mivel ez a felület lényegében merőleges a húzási irányra, vagyis a felület normálvektora párhuzamos a húzási iránnyal, a szegecsfejre ható erő teljes mértékben felvételre kerül. A sokszög keresztmetszetű csapágycsapnak az adott felületen felfekvő oldala fokozott mértékben gátolja az ajakelem elfordulását. Az ajakelemnek legalább egy kis mértékben el kell tolódnia ahhoz, hogy a csapágycsap oldala felemelkedhessék az adott felületről.

Előnyös, ha készenléti állapotban az ajakelem a sokszög egyik csúcsával a ház egy részének megfelelő mélyedésébe illeszkedik, és az adott csúcsot közrefogó oldalak legalább egy része mentén felfekszik ezen a házrészen. Készenléti állapotnak azt a helyzetet tekintjük. amikor a készülék kész egy felvinni kívánt vakszegecs (illetve egy vakszegecs-anya) befogadására. Ekkor a húzószerkezet elülső helyzetben van. Ebben az állapotban az ajakelemnek oly módon kell rögzítve lennie, hogy lényeges elállítódás ne következhessék be, vagyis ténylegesen rendelkezésre álljon a kívánt átmérőjű tüskevezető csatorna. Ha a húzószerkezet már megfogta a tüskét, az ilyen mértékű rögzítés már nem szükséges, mivel a szegecstüske az ajakelemet a megfelelő helyzetben tartja. Az ajakelemnek a készenléti helyzetben való rögzítésére tehát a sokszög csúcsát használjuk fel. Azáltal, hogy ez a csúcs az adott házrész egy mélyedésébe illeszkedik, és egyidejűleg a csúcsot közrefogó két oldal legalább részben felfekszik az adott házrészen, az ajakelem lényeges mértékű elfordulása gyakorlatilag kizárt. A páratlan oldalszámú sokszög azon előnye mellett, hogy nagy számú tüskevezető csatorna áll rendelkezésre, ez a sokszög azzal az előnnyel is jár, hogy a rögzítés további intézkedések nélkül jelentős mértékben leegyszerűsödik.

Az említett házrész előnyösen oly módon van kialakítva, hogy a házhoz képest elmozdítható. Ez megkönnyíti az ajakelem átállítását. A házrészt csak oly mértékben kell elmozdítani, hogy a házrészbe illeszkedő csúcs kimozdítható legyen a házrészből. Amikor a házrészt visszavisszük az eredeti helyzetébe, az ajakelem ismét rögzítetté válik.

Előnyös olyan eszközök alkalmazása, amelyek az említett házrész és a ház között fokozott súrlódásos kapcsolatot biztosítanak. A házrész tehát a fokozott súrlódás következtében normál esetben a beállított helyzetében marad. Elmozdításához kívülről ható erők szükségesek, amelyeket például a készüléket kezelő személy szolgáltat. A házrésznek a házhoz viszonyított véletlen elmozdítása valamely munkafolyamat közben azonban messzemenően megakadályozható.

Előnyös, ha készenléti állapotban az említett házrészre visszaállító erő hat. Ez a visszaállító erő megakadályozza az ajakelem elfordulását, mivel a házrészt az ajakelemhez nyomja.

Különösen előnyös, hogy a visszaállító erő a húzószerkezeten át hat a házrészre. A húzószerkezet egyébként is megkíván egy olyan visszaállító erőt, amelyet normál esetben valamely rugó, különösen nyomórugó biztosít. Ennek a rugónak az erejét arra is felhasználhatjuk, hogy az említett házrészt az ajakelemhez szorítsuk. Ezáltal készenléti állapotban biztosítjuk az ajakelem kívánt rögzítését is. Ha az ajakelemet át kívánjuk állítani, a húzószerkezetet kis mértékben hátrafelé kell elmozdítani. Ez történhet kézzel vagy motor segítségével. Ekkor az említett házrészt oly mértékben szabaddá tesszük, hogy az a házhoz képest eltolható lesz.

Az említett házrész előnyösen a húzószerkezet pofanyitó készülékeként van kiképezve. Amikor a húzószerkezetet ismét elülső véghelyzetébe toljuk, vagyis a készenléti helyzetet állítjuk elő, a pofáinak nyitott helyzetben kell lenniük, hogy a régi szegecstüske eltávolítható és az új szegecstüske behelyezhető legyen. Ha a házrész oly módon van kialakítva, hogy egyidejűleg pofanyitó készüléket is képez, akkor készenléti állapotban a házrész mindig az ajakelemhez lesz szorítva a szükséges erővel. Amikor a szegecstüske kivehető. a kezelő tudja, hogy az ajakelem ismét rögzített helyzetben van.

Az ajakelem előnyösen olyan gömbtárcsaként van kialakítva, amely a tüskevezető csatornákra kétoldalt lényegében szimmetrikusan van kiképezve, és kerülete mentén minden tüskevezető csatorna torkolatánál lényegében sík levágással van ellátva. A tüskevezető csatornák a gömbtárcsa középsíkjában helyezkednek el. Ha egy gömb, illetve gömbtárcsa síkban le van vágva, a levágás kör alakú lesz. Ez pedig éppen az a forma, amely a szegecsfej felfekvési felületeként kívánatos. A gömbtárcsa viszonylag könnyen állítható elő, például esztergált munkadarabként. A levágások ugyancsak egyszerű módon állíthatók elő, például marással. Gömbtárcsaként való kialakítás esetén a sokszögforma csak a középsíkban ismerhető fel. A gömbtárcsa kél homlokoldalán kívülről még csak egy kör látható. Ennek megfelelően a házrészben a gömbtárcsa homlokoldalai tartományában levő mélyedést megfelelő belső rádiuszokkal láthatjuk el, ha ilyen mélyedést alkalmazunk.

A gömbtárcsa szélessége előnyösen a sokszög

I

HU 212 658 Β egyik oldala hosszának felel meg. így az ajakelem adott méretek esetén a lehető legkisebb lesz. A levágások átmérője ekkor pontosan megfelel az ajakelem, illetve a gömbtárcsa szélességének. Az egyes levágások pedig a sokszög csúcsaiban találkoznak egymással. Ez azonban szigorúan véve csak a középsíkokra érvényes. Kifelé haladva növekvő méretű lekerekített átmenetek vannak.

Az ajakelemet előnyösen borítóanya (hollandi anya) tartja a házban. Az ilyen borítóanya könnyen felcsavarható, ugyanakkor belső tere biztosítja a szükséges mozgási szabadságot ahhoz, hogy az ajakelem megfelelő módon átállítható legyen. A borítóanya előnyösen csak a csapágycsapokra hat, úgy hogy az ajakelem szabadon elfordítható, ha az egyéb rögzítések oldva vannak, viszont kiesés (elvesztés) ellen biztosítva van.

Különösen előnyös, ha a borítóanyának az ajakelem irányában kúposán táguló átmenő nyílása van. Ezáltal egyrészt csak egy kis rés marad a borítóanya és az ajakelem között, tehát az ajakelemnek a házban való mozgását akadályozó szennyeződések nehezen juthatnak be; másrészt a kúposán bővülő kialakítás anélkül teszi lehetővé az ajakelem szabad mozgását, hogy a borítóanyát túlságosan messze kívül kellene elrendezni. Az ajakelem gömbtárcsaként való kialakítása itt további előnyöket biztosít, mivel a megfelelő lekerekítésekkel rendelkező gömbtárcsa viszonylag szabadon tud mozogni a borítóanya belső felületei mentén.

A találmányt a következőkben a csatolt rajzon vázolt előnyös kiviteli példák kapcsán ismertetjük. Az

1. ábra vakszegecselő készülék egy részének vázlatos hosszmetszete; a

2. ábra az 1. ábra szerinti vakszegecselő készülék háza egy részének hosszmetszete; a

3. ábra a 2. ábra szerinti ház bal oldal felől vett nézete; a

4. ábra egy ajakelem elölnézete; és az

5. ábra egy másik ajakelem oldalnézete.

Az 1. ábra szerinti 1 vakszegecselő készüléknek 2 háza és abban elmozdítható 3 húzószerkezete van. A 3 húzószerkezethez több 4 befogópofa, valamint 5 nyomóelem és 6 visszatérítő rugó tartozik. A 3 húzószerkezet az ábra szerinti készenléti helyzetből (nem ábrázolt) kézi vagy motoros működtetésű hajtómű segítségével jobbra mozdítható el. Ekkor a 4 befogópofák közelítenek egymáshoz, és az 1 vakszegecselő készülékbe bevezetett (nem ábrázolt) szegecstüskét megfogják és jobbfelé húzzák. Az ilyen húzószerkezet és a vakszegecs működésmódja elvben kellőképpen ismert. Ezeket a következőkben csak a feltétlenül szükséges mértékben részletezzük.

A 2 ház elülső (az 1. ábra szerint bal oldali) végén 7 ajakelem van elrendezve, amely több 8 tüskevezető csatornával van ellátva. A 4. ábrán elölnézetben látható 7 ajakelem D átmérőjű, 9 középsíkjára lényegében szimmetrikus 11 gömbtárcsaként van kialakítva. A 8 tüskevezető csatornák a 9 középsíkban vannak elrendezve. A 7 ajakelem két oldalán 10 csapágycsapok vannak kialakítva. A 7 ajakelem ezen 10 csapágycsapjai a 2 ház 12 csapágy helyei be vannak illesztve, éspedig oly módon, hogy a 7 ajakelem a 3 húzószerkezet húzási irányára lényegében merőleges tengely körül elfordítható. A 12 csapágyhelyek egyúttal a 3 húzószerkezet mozgási irányának megfelelően kitámasztják a 7 ajakelemet.

A 11 gömbtárcsa a kerülete mentén több 13 levágással van ellátva. Mivel egy gömb minden síkbeli levágása körfelületet eredményez, a 11 gömbtárcsa (és egyúttal a 7 ajakelem) külső felületén egy sor kör alakú, a átmérőjű levágás keletkezik. Ez az α átmérő lényegében a 11 gömbtárcsa b szélességének felel meg. A 13 levágások által képzett egyes körfelületek tehát a 7 ajakelem 9 középsíkjában érintkeznek egymással. A 7 ajakelem így a 9 középsíkjában sokszög keresztmetszetű, mint az az 1. ábrán jól látható. A keresztmetszet szabályos sokszög alakú, vagyis valamennyi 14 oldala azonos a hosszúságú. A sokszögnek páratlan számú 14 oldala és 15 csúcsa van. A 15 csúcsok itt a két 14 oldal közötti összeköttetésként értelmezendők. A 15 csúcsok két 14 oldal közötti lekerekített vagy sokszögmenetként kialakított átmenetek is lehetnek.

A 8 tüskevezető csatornák a 7 ajakelemen átmenő csatornák, például furatok, amelyek az egyik 14 oldaltól a szemközti 15 csúcsig tartanak. A 8 tüskevezető csatornák bemenő nyílásai körül tehát mindig lényegében sík felület van, amelyet a 13 levágás képez. Felvitelkor ezen a sík felületen fekszik fel a szegecs feje.

A 15 csúcs a 2 ház 17 házrészének 16 mélyedésébe illeszkedik. A 16 mélyedés vezeti át a szegecstüskét a 4 befogópofákhoz. A 16 mélyedés az elülső vég irányában V alakban kitágul, úgy hogy a 7 ajakelem 14 oldalai fel tudnak feküdni a 17 házrészen. A 17 házrész tolótagon van elrendezve, amely a 2 házhoz képest axiális irányban, vagyis az 1. ábra szerint balról jobbra és fordítva tolható el. A 2 ház és a 18 tolótag közötti súrlódás növelése érdekében (például gumiból készült) gyűrűt alkalmazunk, amely súrlódásos kapcsolatot biztosít a 18 tolótag és a 2 ház között. A 18 tolótag tehát csak egy bizonyos ellenállás legyőzése esetén tolható el a 2 házhoz képest. A 17 házrészt 20 rögzítőgyűrű tartja a 18 tolótagban. A 2 ház 21 nyílással van ellátva, amelyen a 17 házrész át van vezetve.

A 17 házrésznek a 3 húzószerkezet felé mutató 22 toldata van, amely kifelé rézsútosan le van vágva, és a 4 befogópofákat nyitó szerkezetet képez. A 4 befogópofákat a 6 visszatérítő rugó ereje szorítja a 22 toldathoz. Ezáltal a 17 házrész az 1. ábrán bemutatott készenléti helyzetben a 7 ajakelemhez lesz szorítva. A 7 ajakelem tehát a beállított helyzetben rögzítésre kerül.

Annak érdekében, hogy a 7 ajakelemnek a 2 házból való kinyomódását megakadályozzuk, 23 borítóanyát alkalmazunk, amelynek a 7 ajakelem egy részét befogadó 24 nyílása van. A 24 nyílás befelé kúposán bővülő kialakítású. A 23 borítóanya és a 7 ajakelem között tehát csak egy szűk 25 rés van. A 7 ajakelemnek a 11 gömbtárcsából adódó alakja, valamint a 24 nyílás kúposán bővülő kialakítása lehetővé teszi, hogy a 25 rész mérete kicsi legyen anélkül, hogy akadályozva lenne a

HU 212 658 Β ajakelemnek a 2 házban való elfordulása. A 23 borítóanya a 7 ajakelem 10 csapágycsapjára hat.

A 7 ajakelem elfordításához a 3 húzószerkezetet kell működtetni. Ekkor a húzószerkezet egy meghatározott mértékben jobbra mozdul el. Nem szükséges, hogy véghelyzetbe vigyük, elégséges, ha a 4 befogópofák a 22 toldatot annyira szabaddá teszik, hogy a 17 házrészt a 18 tolótag segítségével oly mértékben tolják jobbra, hogy a 7 ajakelem kilép a 16 mélyedésből. Ekkor a 7 ajakelem nincs már rögzítve, tehát a 12 csapágyhelyekben szabadon elfordítható. Amikor a kívánt átmérőjű 8 tüskevezető csatorna jelenik meg az elülső oldalon, a 3 húzószerkezetet ismét balfelé mozgatjuk. Ekkor a 4 befogópofák a 17 házrészt ismét a 7 ajakelemhez szorítják, tehát rögzítik azt.

Amikor szegecset viszünk fel, a 3 húzószerkezetet ugyancsak jobbfelé mozgatjuk, miáltal csökken, majd megszűnik a 17 házrészre ható nyomóerő. Ekkor a szegecstüskét a 8 tüskevezető csatornán és a 16 nyíláson át a 4 befogópofák közé vezetjük, úgy hogy a 7 ajakelemet maga a szegecstüske rögzíti.

A 7 ajakelem átállításához tehát nem szükséges a 23 borítóanya oldása.

A 7 ajakelem ötszögként való kialakítása a legtöbb alkalmazási esetben lehetséges. így egyrészt megfelelő számú különféle átmérőjű 8 tüskevezető csatorna áll rendelkezésre (nevezetesen öt darab), másrészt a 7 ajakelem még eléggé stabil ahhoz, hogy nagyobb húzóerőket is fel tudjon venni.

Az 5. ábrán egy másféle kialakítású 7' ajakelemet mutatunk be. Ez csak a 10' csapácscsap formáját tekintve különbözik az előzőtől. A 10' csapágycsap keresztmetszete ugyancsak sokszög alakú. Ez a sokszög matematikai értelemben hasonló a 7 ajakelem sokszögéhez, vagyis a csúcsok száma, valamint a szögek és az oldal viszonyok azonosak. A 10' csapágycsap sokszöge azonban a 7' ajakelem sokszögéhez képest a szöggel el van fordítva. Azt is mondhatjuk, hogy a 10' csapágycsap sokszöge egy, a forgási tengely által meghatározott és valamelyik 14 oldallal párhuzamos 26 síkra tükrözve van. Ezáltal a 7' ajakelem sokszögének egy c oldala és a 10' csapágycsap egy d oldala mindig párhuzamos egymással. A 10' csapágycsap ezen d oldala a 2. ábrán szaggatott vonallal jelölt 12' csapágy felületre támaszkodik. Az elfordulás elleni biztosítást itt azáltal érjük el, hogy a 7' ajakelem 10' csapágycsapját előbb meghatározott mértékben el kell távolítani a 12' csapágyfelülettől, ha elfordítást akarunk végezni. Ehhez a 23 borítóanyát oldani kell. Ennél a kiviteli alaknál a 2 házhoz képest rögzített helyzetű lehet a 17 házrész, tehát azzal egybefüggően is kiképezhető.

Claims (15)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Vakszegecselő készülék, amelynek húzószerkezete és több tüskevezető csatornával ellátott, átállítható módon ágyazott ajakeleme van, és amelynél használatkor a tüskevezető csatornák közül egy a húzószerkezettel vonalba van hozva, azzal jellemezve, hogy páratlan oldalszámú sokszög alakú keresztmetszettel rendelkező ajakeleme (7, 7') van, amely a sokszög valamely oldalától (14) a szemközti csúcsig (15) menő tüskevezető csatornákkal (8) van ellátva.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy ajakeleme (7, 7') szabályos sokszög alakú keresztmetszettel rendelkezik.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy egy ajakeleme (7, 7') egy a húzószerkezet (3) húzási irányára merőleges tengely körül elfordítható.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy az ajakelemnek (7, 7') a tüskevezető csatornákra (8) merőleges irányban kiálló csapágycsapjai (10, 10') vannak, amelyek egy a húzószerkezethez (3) képest álló ház (2) egy csapácsrészébe (12, 12') vannak illesztve.
5. 5. Az 4. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy legalább egy csapácscsap (10') az adott formájú, de csökkentett méretű oldalakkal (d) rendelkező sokszöget követő keresztmetszettel van kiképezve, és a csapágycsap (10') sokszöge az ajakelem (7') sokszögéhez képest a 180° és a sokszög oldalai (14) számának hányadosa által meghatározott szögben (a) el van fordítva, és a csapágycsap (10') egy. a húzási irányra merőleges felületen fekszik fel.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti készülék. azzal jellemezve, hogy az ajakelem (7) a sokszög egyik csúcsával (15) egy házrész (17) egy mélyedésébe (16) illeszkedően, és az adott csúcsot (15) határoló oldalak (14) legalább egy részével a házrészen felfekvően van elrendezve készenléti helyzetben.
7. 7. A 6. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a házhoz (2) képest elmozdítható házrésze (17) van.
8. 8. A 7. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve. hogy a házrész (17, 18) és a ház (2) között súrlódásos kapcsolatot biztosító eszköze, célszerűen gumiból készült gyűrűje (19) van.
9. 9. A 7. vagy 8. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a készenléti helyzetben visszatérítő elemmel kapcsolt házrésze (17) van.
10. 10. A 9. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy visszatérítő elem a húzószerkezettel (3) van kapcsolva.
11. 11. A 6-10. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a húzószerkezet (3) befogópofáit (4) nyitó eszközzel - célszerűen toldattal (22) ellátott házrésze (17) van.
12. 12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy az ajakelem (7, 7') a tüskevezető csatornákra (8) kétoldalt szimmetrikus gömbtárcsaként (11) van kialakítva, amely kerülete mentén a tüskevezető csatornák (8) bevezető nyílásai tartományában egy-egy sík levágással (13) van ellátva.
13. 13. A 12. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a gömbtárcsa (11) szélessége (b) lényegében megfelel a sokszög egy oldala (a) hosszának.
14. 14. Az 1-13. igénypontok bármelyike szerinti ké5

    HU 212 658 Β szülék, azzal jellemezve, hogy az ajakelemet (7, 7') a házon belül tartó borítóanyája (23) van.
15. 15. A 14. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a borítóanya (23) az ajakelem (7, 7') irányában kúposán bővülő átmenő nyílással (24) van ellátva.