HU212148B

HU212148B - Process and device for promotion determining the health condition of a living being

Info

Publication number: HU212148B
Application number: HU9301842A
Authority: HU
Inventors: Fritz-Albert Popp
Original assignee: Reinhard
Priority date: 1991-10-23
Filing date: 1992-10-15
Publication date: 1996-03-28
Also published as: NZ244848A; WO1993007809A1; AU658228B2; MY108029A; SK65093A3; IL103450A0; PL169278B1; DE4134960A1; MX9206036A; NO932293D0; JPH05508799A; DK0538739T3; CZ124593A3; CN1047931C; HUT71137A; NO317858B1; HK117195A; ATE115844T1; BG60897B1; DE59201022D1

Description

A találmányi eljárás lényege, hogy a kiválasztott fiziológiai jellemzőt többcsatornás érzékelőegységgel (1) - amely több, egy meghatározott felületrészen elosztott érzékelőelemet tartalmaz - az érzékelőelemek számával megegyező számú mérési helyen érzékeljük. Az érzékelőegység (1) által leadott és a kiválasztott fiziológiai jellemző mérési eredményeinek megfelelő jelekből statisztikai módszerekkel meghatározzuk a jelszintek statisztikai eloszlását és ugyancsak ezek logaritmikus normális eloszlását. Meghatározzuk a két eloszlás eltéréseit, a logaritmikus normális eloszlást tekintve referenciajellemzőnek.

A berendezés tartalmaz egy többcsatornás érzékelőegységet (1) az élőlény egy kiválasztott fiziológiai jellemzőjének több, a test egy bizonyos felületrészén elosztott mérési helyen való megállapítására és ezeknek megfelelő jelek leadására, egy jelfeldolgozó egységet (2) a többcsatornás érzékelőegység (1) álul leadottjelek feldolgozására, és egy számítóegységet (3), amely a jelfeldolgozó egységhez (2) csatlakozik, és annak kiadott jeleiből az észlelt fiziológiai jellemző mért jelértékeinek tényleges gyakorisági eloszlását, valamint logaritmikus normális eloszlását statisztikai módszerekkel kiszámítja.

A leírás terjedelme: 12 oldal (ezen belül 4 lap ábra)

HU 212 148 B

A találmány tárgya eljárás és berendezés élőlény egészségi állapota megállapításának elősegítésére. Az egészségi állapot megállapítása azon alapszik, hogy az élőlény egy kiválasztott fiziológiai jellemzőjét összehasonlítjuk egy megfelelő, az egészséges állapotra jellemző referenciajellemzővel.

A találmány tárgya különösen eljárás és berendezés ember vagy állat komplex egészségi állapota megállapításának elősegítésére.

Az orvosi diagnosztikában alkalmazott minden műszer a páciens egy meghatározott jellemzőjét vagy paraméterét, így például pulzusszámát, vérnyomását, vérének kémiai összetételét, stb. határozza meg. Ilyen a WO 88 05283 közzétételi számú nemzetközi bejelentés szerinti eljárás és berendezés intraarteriális vérnyomás noninvazív mérésére, amelynek során egy átalakító elemeket tartalmazó elektromechanikai átalakítót helyeznek egy artériát lefedő területre. Az átalakító elemek kimenetén megjelenő diasztolikus és/vagy szisztolikus nyomás és impulzus amplitúdó értékeket és a vizsgált személy egyéb adatait, amelyeknek a vizsgálathoz köze van, számítógépen tárolják. Az impulzus amplitúdók értékhalmazának felhasználásával, így például függvényillesztéssel meghatározható az artéria középvonala, átmérője, a vérnyomás jellemző értéke. Itt azonban a mért adatok nem kerülnek összevetésre semmilyen referencia jellegű értékkel vagy függvénynyel sem. A függvényillesztés célja a mért értékekből a legkisebb hibavalószínűségű eredmény előállítása.

Az US 4 310 003 lajstromszámú szabadalmi leírás passzív termográfiás vizsgálati eljárást ismertet, emlőrák betegség meghatározására. A vizsgák személy kiválasztott testfelületét és saját másik referencia testfelületét egy emlővizsgálóval letapogatják, amely soros elrendezésű infravörös detektorokat és reflektorokat tartalmaz. A detektorok a kiválasztott testfelület pontonkénti hőmérsékletével arányos analóg feszültséget adnak, amelyeket mintavételezés, A/D átalakítás és tárolás után alakfelismerést végző szoftverrel értékelnek automatikus módon, a normális értéket képviselő referenciától való eltérés analízisével. A referenciául szolgáló testfelületi rész a vizsgáktól különböző bőrrész, így azt szintén le kell tapogatni, a mérési adatokat onnan is begyűjteni, ami dupla munkával és idővel jár. Továbbá a másik bőrfelületrész kijelölése némi bizonytalanságot visz a referenciába, hiszen ha azt odébb vesszük fel, akkor némileg változhat a mérés eredménye, ezáltal a referencia.

Minthogy egy egészséges populáció valamely kiválasztott fiziológiai jellemzőjének megfelelő mérési eredményeiből kapott normális tartományok ismertek valamely élőlényre vonatkoztatva, ezért a tényleges értékek és a normálisnak tartott értékek közötti eltérésből származtatható a megbetegedés jellegére és súlyosságára vonatkozó kritérium. Eddig azonban még az úgynevezett „komplex orvostudomány” alternatív módszereivel sem sikerült egyértelmű és objektív kritériumokat találni a páciens „komplex” egészségi állapotának meghatározására. A leletet számos különböző jellemző alapján állapítják meg, és ennek során az adott jellemzők kiválasztásakor az orvosi tapasztalat rendszerint döntő szerepet játszik. Éppen ezért az ezt támogató eszközök és eljárások csupán az egészségi állapot megállapítását elősegítő mivoltukban vehetőek tekintetbe.

A kiválasztott fiziológiai jellemzőt így az élőlény meghatározott testfelületrészén elosztott, statisztikailag elegendő számosságú mérési helyen érzékeljük és az értékelést a statisztika módszereivel, az érzékelt mérési eredmények gyakorisági eloszlása és egy referencia gyakorisági eloszlás alapján végezzük. Referencia gyakorisági eloszlásnak a logaritmikus normális eloszlást vehetjük.

A DE-A 27 19 341 számú német szabadalmi bejelentésből ismeretes, hogy az emberi bőr felülete érdességének meghatározásakor az értékeléshez ennek a paraméternek a gyakorisági eloszlását veszik alapul, de ehhez a vizsgálati alanyok széles korén különböző időpontokban és helyeken végzett mérések eredményeit használják fel. Előnyös lenne, ha egyszerűbb megoldást lehetne találni a referencia felvételére. A találmány megértéséhez ismernünk kell azt a tényt, hogy a statisztika törvényei szerint bármilyen jellegű paraméter mindig egy meghatározott gyakorisági eloszlást követ (v. ö. L. Sachs: Statistische Auswertungsmethoden [Statisztikai értékelési módszerek], 2. kiadás, Springer Verlag Berlin 1969, pp. 105-106.). Itt „gyakorisági eloszláson” azt a p(x) valószínűségi függvényt értjük, ami megadja annak gyakoriságát vagy valószínűségét, hogy egy meghatározott x mérési eredmény egy tetszőleges vizsgálati objektumnál előfordul. Itt x az egész rendelkezésre álló értéktartományra kiterjedhet.

Ezen túlmenően az élőlények fiziológiai jellemzői, mint például a testnagyság, a vérnyomás, a gyógyszertűrő képesség, stb. logaritmikus normális eloszlást mutatnak (v. ö. például még: H. Gebelein és H. J. Heite, Kiin. Wschr. [Klinikai hetilap] 28 (1959), p. 41.).

Kísérleteink keretében továbbá megállapítottuk, hogy a logaritmikus normális eloszlás nemcsak egy meghatározott jellemzőnek sok egyeden végzett mérésekor áll fenn, hanem egyetlen egészséges egyednél is fennáll, ha a szóban forgó jellemzőt az egyed kellően nagy számú mérési eredménye alapján mérjük. Ebben az összefüggésben a „kellően nagy számú” azt jelenti, hogy a mérési eredmények számának további növelése nem módosítja érdemben a kapott gyakorisági eloszlást.

Találmányunk célja a bevezetőleg leírt jellegű olyan eljárás és berendezés, ami lehetővé teszi a vizsgálati alany komplex egészségi állapotának megbízható megállapítását, pontosabban hatékonyan támogatja ebben az orvost. Célunk lehetővé tenni annak megállapítását, hogy a vizsgálati alany lelete összességében milyen mértékben tér el az ideális állapottól. A berendezésnek továbbá lehetővé kell tennie nagy számú vizsgálati alany vizsgálatának gazdaságos, gyors és olcsó elvégzését.

A találmány felismerése értelmében az értékelést az egy vizsgálati alanyon, egy meghatározott, kiválasztott testterületen lényegében egyidejűleg megállapított mé2

HU 212 148 Β rési eredmények alapján végezzük, vagyis a referencia logaritmikus normális eloszlást ugyancsak az adott vizsgálati alany észlelt mérési eredményeiből nyerjük. Testterületként előnyös módon a vizsgálati alany bőrét használjuk, mivel az egyszerű módon hozzáférhető. Fiziológiai jellemzőnek a bőr villamos vezetőképességét vagy kisugárzási intenzitását lehet tekinteni. A találmány azonban nem korlátozódik sem az ilyen speciális fiziológiai jellemzőkre, sem a „bőr” testfelületre. A találmány szerinti eljárás alapvetően alkalmazható más jellemzők és más alkalmas belső vagy külső testterületek, testrész felületek esetén is.

Az egyetlen vizsgálati alanyon felvehető mérési eredmények ideális logaritmikus normális eloszlása csak akkor áll fenn, ha az ideális „multiplikációs alakítási elv” - azaz valamennyi biológiai alrendszer tér- és időbeli együttműködése, ideális szervezése - teljesül. Ebből következőleg a mért gyakorisági eloszlásnak vagy a mérési eredmények alkalmas transzformációja révén meghatározott gyakorisági eloszlásnak a logaritmikus normális eloszlással való összehasonlítása útján megkapható a „komplex” állapotnak az ideális biológiai állapothoz viszonyított osztályozása. További ilyen jellegű megállapításokhoz lehet jutni úgy, hogy kiegészítőleg meghatározzuk az azonos rendűségű eltéréseket, azaz az elsőrendű...n-ed rendű momentumok relatív különbségeit és/vagy a gyakorisági eloszlás időbeli változását és ezen korrelációs elemzést végzünk. A gyakorisági eloszlás időbeli fejlődése leírja a belső függések azon hálójának dinamikus viselkedését, amely a mérés alapjául szolgál. A korrelációs elemzés (például faktorelemzés) - ismerve a mérési eredmények hozzárendelését azok meghatározott bőrterületeihez - lehetővé teszi a bőrterületek közötti belső összefüggések dinamikus leírását. Ezek tartalmazzák az összes kölcsönös kapcsolatot a szervekkel.

Ebből következik, hogy a találmány értelmében a vizsgálati alanyt „komplexen” „egészségesnek” tekintjük, ha p(x) eloszlásfüggvénye nem tér el szignifikánsan p_n(x)-től, ahol p(x) a mért eloszlásfüggvény és p_n(x) az ideális eloszlásfüggvény egy egészséges egyednél. Ez a p_n(x) eloszlásfüggvény egy logaritmikus normális eloszlás és a találmány értelmében a vizsgálati alanyon kapott mérési eredményekből megállapítható. vagyis a normális eloszlást nem kell empirikus függvényként sok egészséges vizsgálati alanyon kapott mérési eredményekből meghatározni.

Fordítva: a „beteg állapotot” ebben a „komplex” értelemben a p(x) és a p_n(x) függvény közötti szisztematikusan (és teljesen) felsorolt eltérésekkel lehet meghatározni. A találmány szerinti eljárás lényeges előnye, hogy nem kell nagy számú vizsgálati alanyon a mérési eredmények empirikus összegyűjtéséhez folyamodni, hanem az egyedi vizsgálati alanyra vonatkozó ideális eloszlásfüggvényt közvetlenül a mérési eredményekből lehet számítani és a valóságos gyakorisági eloszlással összehasonlítani.

Célkitűzésünket a találmányi eljárásban úgy oldjuk meg. hogy a kiválasztott fiziológiai jellemzőt többcsatornás érzékelőegységgel - ami több, egy meghatározott testfelületrészen elosztott érzékelőelemet tartalmaz - az érzékelőelemek számával megegyező számú mérési helyen érzékeljük. Az érzékelőegység által leadott és a kiválasztott fiziológiai jellemző mérési eredményeinek megfelelő jelekből statisztikai módszerekkel meghatározzuk a jelszint statisztikai eloszlását és logaritmikus normális eloszlását. Meghatározzuk a statisztikai eloszlás eltéréseit a jelszint logaritmikus normális eloszlásától. Ennek során a logaritmikus normális eloszlást tekintjük referenciajellemzőnek.

Az eljárás során a fiziológiai jellemző például a bőr meghatározott villamos potenciál ráadásakor fennálló vezetőképessége.

A vezetőképesség időbeli változását előnyös módon az elektroakupunktúra módszerei szerint határozzuk meg.

Az eljárás egy másik előnyös foganatosítási módja értelmében a meghatározandó fiziológiai jellemző a bőr sugárzási intenzitása, különösen az optikai vagy az infravörös tartományban.

Az eljárás során az összehasonlításból előnyös módon az azonos rendű eltéréseket határozzuk meg.

Az eljárás egy további lépése során előnyös módon meghatározzuk a gyakorisági eloszlás időbeli változását és ezen korrelációs elemzést végzünk.

A feladatot a találmány értelmében a berendezés tekintetében úgy oldjuk meg, hogy a berendezés tartalmaz egy többcsatornás érzékelőegységet az élőlény egy kiválasztott fiziológiai jellemzőjének több, egy bizonyos testfelületrészen elosztott mérési helyen való megállapítására és megfelelő jelek leadására, egy jelfeldolgozó egységet a többcsatornás érzékelőegység által leadott jelek feldolgozására, és egy számítóegységet, ami a jelfeldolgozó egységhez csatlakozik, és annak kiadott jeleiből az észlelt fiziológiai jellemző mért jelértékeinek tényleges gyakorisági eloszlását valamint logaritmikus normális eloszlását statisztikai módszerekkel kiszámítja.

A többcsatornás érzékelőegység előnyös módon tartalmaz több, egy meghatározott felületrészen elosztva elhelyezett érzékelőelemet, valamint egy részegységet az érzékelőelemek egymás utáni letapogatására.

Az érzékelőelemeket előnyös módon akupunktúratűkhöz hasonló, tűszerű elemek képezik.

A találmány egy másik előnyös kiviteli alakjában a többcsatornás érzékelőegység a mérési eredmények érintkezés nélküli észlelésére szolgáló érzékelőelemeket tartalmaz.

A találmány egy további előnyös kiviteli alakjában a többcsatornás érzékelőegység a fiziológiai jellemző észlelésére rácselektródákat, görgős elektródákat vagy kefeelektródákat tartalmaz.

Találmányunkat annak példaképpeni kiviteli alakjai kapcsán ismertetjük részletesebben ábráink segítségével, amelyek közül az la ábra egy páciens bőrének vezetőképesség-értékei gyakorisági eloszlása kezelés előtt a logaritmikus normális eloszlással összehasonlítva.

bábra az előző páciens bőrének vezetőképességértékei gyakorisági eloszlása kezelés után a logaritmikus normális eloszlással összeha3

HU 212 148 B sonlítva, ugyanazzal a középértékkel és szórásértékkel, mint az la ábrán.

2a ábra a logaritmikus normális eloszlás és a mért eloszlás r-ed rendű (r = 1.. .6) momentumainak aránya, kezelés előtt.

2b ábra a logaritmikus normális eloszlás és a mért eloszlás r-ed rendű (r = 1.. .6) momentumainak aránya, kezelés után.

3. ábra a bőr vezetőképességének észlelésére és a kapott mérési eredmények feldolgozására szolgáló, a találmány szerinti berendezés egyik kiviteli alakjának tömbvázlata, a

4. ábra a 3. ábra szerinti berendezés érzékelő egysége érzékelőrészének metszete, az

5. ábra a 3. ábra szerinti érzékelőegység alulnézete.

Először a 3-5. ábrák kapcsán, egy páciens bőre villamos vezetőképességének mérése alapján leírjuk a találmány szerinti eljárás foganatosítására szolgáló berendezés vagy műszer egy kiviteli alakját. A berendezés a 3. ábra szerint egy 1 érzékelőegységet, egy 2 jelfeldolgozó egységet és egy 3 számítóegységet tartalmaz.

Az 1 érzékelőegységet önmagában ismert többcsatornás elektróda elrendezés képezheti, ami egy 4 érzékelőrészből és egy 5 letapogatórészből, ún. szkennerből áll. A 4 érzékelőrészt részletesebben ábrázoltuk a 4. és 5. ábrán. A 4 érzékelőrész több - az ismert akupunktúratűhöz hasonló - tű alakú 13 érzékelőelemet tartalmaz, amelyek egy alaprészben hosszirányban eltolható módon vannak elhelyezve. Mindegyik 13 érzékelőelemhez hozzá van rendelve egy előfeszítő rugó, amely azt a 4. ábrán látható kiinduló helyzetbe előfeszíti. Ebben a kiinduló helyzetben a 13 érzékelőelemeknek az alaprészből kiálló, szabad végei egy mértani felületen helyezkednek el. Ez a felület lehet sík, vagy a vizsgálati alany érzékelendő testrésze, például keze domborulatának megfelelően görbült. A 13 érzékelőelemek az előfeszítés következtében meghatározott nyomást gyakorolnak a bőr felületére, amikor azon felfekvésbe hozzuk őket. Kellően nagy számú 13 érzékelőelemet alkalmazunk, és ezen értelemben 50...150 közötti, például 60 darab 13 érzékelőelem kellően nagy számúnak tekinthető.

A 13 érzékelőelemek a 4 érzékelőrész adott, például kör alakú 14 mérőfelületén vannak elosztva. Az 1 érzékelőegység 5 letapogatórésze, ami az adott szakterületen járatos szakember számára elvileg ismert felépítésű szkenner lehet, az egyes 13 érzékelőelemek egymás utáni letapogatására, leolvasására szolgál, összegyűjti és a 2 jelfeldolgozó egységre adja a jeleket, melyek az egyes 13 érzékelőelemeken letapogatott vezetőképességi értékeknek megfelelnek. A mérési eredmények lehetnek például a „mutató leesései” a jelenleg szokásos „elektroakupunktúra” módszereinél, mihelyt a mérőelektróda a mérőhelyen állandó szorítónyomással el van helyezve és egy maximális értéket veszünk alapul.

A 2 jelfeldolgozó egység tartalmaz egy 6 erősítőt az 1 érzékelőegység által leadott egyes jelek erősítésére. A 6 erősítő kimenőjele egy mellékáramkörű 7 szűrőre jut, amely a mérési jelekből kiszűri az esetleges zavarjeleket. A szűrt mérési jeleket ezután egy 8 analóg/digitális átalakítóra adjuk, melynek digitális kimenőjeleit a 2 jelfeldolgozó egység egy 9 interfészén át a 3 számítóegységre adjuk. A 3 számítóegység így erősített és a zavaró hatásoktól mentesített digitális jeleket kap, amelyek megfelelnek az 1 érzékelőegység által megállapított mérési jeleknek.

A 2 jelfeldolgozó egység tartalmaz továbbá egy készüléket, amely meghatározott váltakozó feszültséget, mint referenciát ad a vizsgálati alany testének alkalmas helyére. Ha a mérési eredményeket a vizsgálati alany kezének egyik oldalán vesszük fel, akkor az alkalmas hely ennek a kéznek a másik oldala. A referencia változó feszültséget szolgáltató készülék egy 10 feszültséggenerátort tartalmaz, amelynek a kimenete a szabályozható 11 erősítőn át alkalmas 12 kézelektródára jut.

A 3 számítóegység a 2 jelfeldolgozó egység által leadott - a vizsgálati alanyon végzett mérések eredményeinek megfelelő - jelekből először meghatározza a vizsgálati alanyra vonatkozó p_n(x) logaritmikus normális eloszlást, vagyis a vizsgálati alany számára ideális eloszlásfüggvényt, valamint a valóságos p(x) eloszlásfüggvényt. A logaritmikus normális eloszlást úgy tudjuk egyértelműen kiszámítani, hogy x középértékét és σ szórását azonosnak vesszük a mért p(x) eloszlás x középértékével és σ szórásával. Egy adott típusú eloszlásfüggvényt ezen két adata egyértelműen meghatároz. A p(x) és p_n(x) közötti eltérések alapján lehetséges a fennálló egészségi problémák jellegére és terjedelmére vonatkozó megállapítás.

A 3 számítóegység meghatároz továbbá a vizsgálati alany egészségi állapotának megállapításához más jellemző mennyiségeket is, így például a logaritmikus normális eloszlás r-ed rendű momentumainak a mért gyakorisági eloszláshoz viszonyított arányát. A számítási eredményeket képernyőn és/vagy kinyomtatva, diagramok vagy táblázatok alakjában lehet ábrázolni. A 3 számítóegység elvégzi továbbá a maximális vezetőképességi érték lokalizálását és számítását a mért mátrixon belül.

Az alábbiakban egy számítási példa alapján taglaljuk a mért p(x) eloszlásfüggvény és p_n(x) logaritmikus normális eloszlás számítását. A számítási példában említett értékek megegyeznek az 1. táblázatban szereplő értékekkel.

Számítási példa

1. A gyakorisági értékek besorolása n számú osztályba.

A jelen példában n = 14. Az osztályok középértékeit az egész mérési tartományban (ahogyan ez az 1. táblázatban szerepel) nyolcas lépésekben 4, 12, 20, 28, ..., 108-cal adjuk meg (ahogyan ez az la és lb ábrán az x-tengelyen látható). A következőkben ezeket az értékeket K_közép(i)-nek nevezzük, ahol i = l, ..., 14. Például K_közép(2) = 12, K_közép(3) = 20.

2. A p(x) mért eloszlás számítása

a) Az 1. táblázatban megadott p(x) gyakorisági értékek számítása. Példaként a kezelés előtti értékeket vesszük. Az összeget a következőkben N-nel jelöljük:

HU 212 148 Β k=l

N = £ Ρ(χ,) ί=1

Tehát N = 0+14+22+34+18+32+2+0 = 122.

A P(x) gyakorisági értékeket az N összeggel osztjuk.

= 0,-^- = 0115 = 018 = 0 279 — =

122 122 ’ Ί22 ’ ’122 ’ ’122

0,,48.^ = 0.262.-^ = 0,0,6.-^ = 0.

Képletben:

^p(\) = ^P(Xi) = p,

3. A logaritmikus normális eloszlás számítása Az x középérték és a σ szórás számítása a következő:

k

X = P(Xj) = * K_közép (i) _ i=l_ σ = V^y£(K_közép(i)-x)²P(x_i) = ¹ i=l o Példa:

x = (14*52+22*60+34*68+18*76+32*84+2*92) = 70,49 ha = (52-70,49)²*14+(60-70,49)²*22+(68-70,49)²* 34+(76-70,49)²*18+(84-70,49)²*32+(92-70,49)²*2

Ezt a mért eloszlást az ábrán oszlopdiagramként ábrázoltuk. 20

121 *hr|

Segédmennyiségek:

k = A/ln(^+l) =0,156 X² . — 1 ηθ“ x a μ = In x - = 4,243

A logaritmikus normális eloszlás:

Pn (X,) =

V2plnaK_közíp(i) exp

Irc^középO) M jo

Például a 68 osztály-középértékre:

Pn(68)= ^2*π*0,156*68 ^eXp[ <4,219^1,243 2^ 0,156

0,121

Ezután az összes p_n(x,) értéket i-re összegezzük és a teljes összeggel osztjuk. A teljes összeg k=I4 £P_n(x,) = 0,412,

1=] úgyhogy például a (68) helyen a függvényérték nem 0,121, hanem ezután a normálás után ^P-^{(68, =} oÍÜ2 ^{= 0}'²⁹⁴

Példa

Egy páciensnél, akinek súlyos bronchiális asztmája volt, a bőr 112 mérési helyén megállapítottuk a villamos vezetőképességi értékeket, és az értékek gyakoriságát O-tól 100-ig terjedő skálán vettük fel.

A különböző skálatartományokban mért értékek gyakoriságait az 1. táblázatban n = 8 mérési intervallumra adtuk meg. A bal oszlop a kezelés előtti állapotra vonatkozik, míg ajobb oszlop a viszonylag eredményes kezelés utáni (a páciensnek kevesebb panasza volt) értékeket tartalmazza.

Maguk az adatok nem nyújtanak objektív kritériu45 mot sem a páciens kezelés előtti egészségi állapotára, sem a kezelés utáni javulás mértékére vonatkozóan. Ha viszont azt vizsgáljuk, hogy meghatározott n vezetőképességi értékek előfordulásának p(n) gyakoriságai hogyan egyeznek a logaritmikus normális eloszlással (az la és lb ábrán a folytonos vonallal ábrázolt görbével), akkor megállapítható, hogy

1. A kezelés előtt jelentősek az eltérések a normális eloszlástól (la ábra), csakúgy mint az r-ed rendű esetre az ^N

M(r)= £p(ni)(ni-n)^r i=I képlettel definiált harmad- és magasabb r-ed rendű M 60 momentumokban. A 2a ábra a logaritmikus normális

HU 212 148 Β eloszlás és a tényleges eloszlás momentumainak M|_Og/M arányát ábrázolja a különböző r rendekre vonatkozóan.

Ez azt jelzi, hogy a páciens nem egészséges. A betegség jellege és súlyossága ebben a vetületben a logaritmikus normális eloszlástól való eltérés jellegében és mértékében mutatkozik meg.

2. Kezelés után jóval nagyobb a korreláció a logaritmikus normális eloszlással, amint a 2a ábrával azonos jelölésű 2b ábra mutatja, és kisebb a magasabb r rendű M momentumok eltérése a normális eloszlásból kapott ideális M,_og momentumoktól. A görbéket itt úgy transzformáltuk, hogy az ideális és a mért eloszlás elsőrendű és második rendű momentumai (középérték és szórás) megegyezzenek.

7. táblázat

A vezetőképesség! értékek mért gyakoriságai bronchiális asztmás vizsgálati alany 112 bőrpontján) 0 és 100 közötti hozzárendelt mérési tartományban

Mérési tartomány	Kezelés
előtt	után
	Gyakoriság	Gyakoriság
0-48	0	0
48-56	14	15
56-64	22	34
64-72	34	34
72-80	18	30
80-88	32	8
_ 88-96	2	1
96-112	0	0

Az előző leírásban a találmányt a bőr villamos vezetőképessége, mint fiziológiai jellemző mérése alapján ismertettük. Más jellemzők esetén a berendezést megfelelőképpen módosítani kell. Jellemző lehet például a bőr kisugárzása az infravörös vagy az optikai tartományban. Ebben az esetben az előbb leírt kiviteli alakban alkalmazott, tű alakú érzékelőelemek elrendezésével és számával megegyező elrendezésű és számú, előnyös módon érintkezés nélküli érzékelőelemet alkalmazunk. A fiziológiai jellemzőket érzékelő más eszközök lehetnek például rácselektródák, görgős elektródák vagy kefeelektródák. A vizsgálati alany komplex egészségi állapotát előnyös módon a valóságos eloszlásfüggvénynek a vizsgálati alanyon megállapított ideális, vagyis logaritmikus normális eloszlással való összehasonlítása alapján ítéljük meg. Magától értetődik azonban, hogy a találmány kiterjed olyan adatok referencia gyakorisági eloszlása alapján történő összehasonlításra is, melyeket a szóban forgó fiziológiai jellemző tekintetében bizonyos számú egészséges egyeden végzett mérésekből kapunk.

A találmány szerinti berendezés lehetővé teszi a mérési eredmények gyors észlelését és helyszíni értékelését. Felépítése egyszerű, ezért kezeléséhez nincs szükség speciális ismeretekre.

A berendezés olcsón előállítható.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás élőlény egészségi állapota megállapításának elősegítésére, amely során az élőlény egy kiválasztott fiziológiai jellemzőjét összehasonlítjuk egy megfelelő, az egészséges állapotra jellemző referenciajellemzővel, amelyben a kiválasztott fiziológiai jellemzőt többcsatornás érzékelőegységgel - amely több, egy meghatározott testfelületrészen elosztott érzékelőelemet tartalmaz - az érzékelőelemek számával megegyező számú mérési helyen érzékeljük, azzal jellemezve, hogy a kiválasztott fiziológiai jellemző mért és a többcsatornás érzékelőegység (1) által szolgáltatott jelértékeiből ismert statisztikai módszerekkel meghatározzuk a jelértékek statisztikai eloszlását, valamint logaritmikus normális eloszlását, és ez utóbbit tekintve referenciajellemzőnek meghatározzuk a statisztikai eloszlás eltéréseit ajelérték logaritmikus normális eloszlásától.
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy testfelületrészként az élőlény bőrének egy részét használjuk.
3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a fiziológiai jellemző a bőr meghatározott villamos potenciál ráadásakor mérhető vezetőképessége.
4. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a vezetőképesség időbeli változását az elektroakupunktúra módszerei szerint határozzuk meg.
5. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a meghatározandó fiziológiai jellemző a bőr kisugárzási intenzitása, különösen az optikai vagy az infravörös tartományban.
6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az összehasonlításkor az azonos rendű eltéréseket határozzuk meg.
7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy meghatározzuk a gyakorisági eloszlás időbeli változását és ezen korrelációs elemzést végzünk.
8. Berendezés élőlény egészségi állapota megállapításának 1. igénypont szerinti elősegítésére, azzal jellemezve, hogy tartalmaz egy többcsatornás érzékelőegységet (1) az élőlény egy kiválasztott fiziológiai jellemzőjének több, egy bizonyos testfelületrészen elosztott mérési helyen való megállapítására és ezeknek megfelelő jelek leadására, egy jelfeldolgozó egységet (2) a többcsatornás érzékelőegység (1) által leadott jelek feldolgozására, és egy számítóegységet (3), amely a jelfeldolgozó egységhez (2) csatlakozik, és annak kiadott jeleiből az észlelt fiziológiai jellemző mért jelértékeinek tényleges gyakorisági eloszlását, valamint logaritmikus normális eloszlását statisztikai módszerekkel kiszámító egység.
9. A 8. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a többcsatornás érzékelőegység (1) tartalmaz több, egy meghatározott testfelületrészen elosztva elhelyezett érzékelőelemet (13) magába foglaló érzékelőrészt (4), valamint egy letapogatórészt (5) az érzékelőelemek (13) egymás utáni letapogatására.
10. A 9. igénypont szerinti berendezés, azzal jelle6

HU 212 148 B mezve, hogy az érzékelőelemek (13) akupunktúratűhöz hasonló, tűszerű elemek.
11. A 8. vagy 9. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a többcsatornás érzékelőegység (1) a mérési eredmények érintkezés nélküli észlelésére szolgáló érzékelőelemeket (13) tartalmaz.
12. A 8. vagy 9. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a többcsatornás érzékelőegység (1) a fiziológiai jellemző észlelésére rácselektródákat, görgős elektródákat vagy kefeelektródákat tar5 talmaz.