HU210019B

HU210019B - Braided chain jewel

Info

Publication number: HU210019B
Application number: HU908120A
Authority: HU
Inventors: David Rozenwasser
Original assignee: Rozenwasser
Priority date: 1989-12-08
Filing date: 1990-12-07
Publication date: 1995-01-30
Also published as: ZA902143B; YU60690A; MX173866B; IL92607A0; HU908120D0; EP0431720A1; DE69008824D1; DE69008824T2; CA2011673A1; ATE105468T1; EP0431720B1; US4996835A; HUT58573A; JPH03186203A; CA2011673C; IL92607A; AU617640B2; US4996835B1; JPH0751089B2; TR26706A

Description

A találmány tárgya fonott ékszerlánc, amely huzalból készített, szorosan egymásba illeszkedő, összefonva kettős csavarvonalat képező, körtől eltérő hosszúkás alakú láncszemekből áll, amelyek további láncszemek befűzését lehetővé tevő réssel rendelkeznek.

A nemesfémből készült fonott lánc ékszereket évtizedek óta precíziós, nagy figyelmet és türelmet igénylő kézi munkával készítik. A jelenleg elterjedt ilyen típusú fonott ékszerláncok mai napig megfigyelhető gyártási módszerét részletesen mellékelt rajzom A-D ábrái segítségével ismertetem a jobb megértés kedvéért. A fonott ékszerláncok alapvető eleme vagy összetevője tömör vagy üreges huzalból, általában nemesfémből, gyakran 14 karátos aranyból készített 1 láncszem. Ezt az 1 láncszemet az A ábrán már úgy tüntettem fel, hogy 2 rés van benne kiképezve. Mivel a 2 résnek nagy szerepe van, lényeges megjegyeznünk, hogy az 1 láncszem anyagvastagságától függően a 2 résnek az 1 láncszem belső határoló felületénél úgynevezett 3 legkisebb szélessége van, míg az 1 láncszem külső határoló felületénél a 2 rés szélessége ennél nagyobb.

Az 1 láncszemet alkotó tömör huzal egy lehetséges kialakításának átmérője látható a B ábrán. A huzalnak két lapított átellenes 4 sík oldala, valamint ezeket öszszekötő két átellenes 5 ívelt vége van. A 4 sík oldalak 6 hosszúsága szemmel láthatóan nagyobb, mint az 5 ívelt végek 7 hosszúsága. Az 1 láncszemet alkotó huzal természetesen ettől eltérő átmérőjű, például kör átmérőjű is lehet. Az 1 láncszem 2 rése értelemszerűen lényegesen szélesebb, mint az 1 láncszemet alkotó huzal kisebb 7 hosszúság értéke, és 3 legkisebb szélessége éppen hogy csak nagyobb, mint a huzal nagyobbik 6 hosszúsága.

A Cl ábrán a fonott ékszerlánc kész külső megjelenési formájának részlete látható, ahol a megjelenése szerint kettős csavarvonal alakú láncot számos egybefűzött 1 láncszem alkotja, és ezt az alakot bátran nevezhetjük a fonott ékszerláncok legáltalánosabb és legelteqedtebb, szinte szabványos formájának. Ezek a szorosan egymásba illesztett 1 láncszemekből álló fonott ékszerláncok értelemszerűen csak kézzel készülhetnek.

Ezeket az ékszerláncokat már régóta olyan felhasított 1 láncszemekből készítik, amelyek külső és belső átmérője 3 :1 arányú. Az US-PS 4 651 517 számú szabadalmi leírás olyan fonott ékszerlánc készítési eljárást ismertet, amelynél jelentős súlymegtakarítás érhető el azáltal, hogy az ékszerláncot olyan felhasított láncszemekből készítik, amelyek belső átmérője éppen hogy csak meghaladja a külső átmérő X-szeresét, ahol X háromnál nagyobb páratlan szám. A felhasított láncszemek egymáshoz viszonyított elrendezése a lánc képzése során gyakorlatilag megegyezik a korábbi gyakorlattal. Ezt az 1 láncszemet, valamint az ékszerlánc képzéséhez használatos láncszemelrendezést a Dl, D4 ábrákon tüntettem fel, ahol X értékéül 3-at választottam. A fonott ékszerláncot alkotó első 1 láncszemet a láncszemnek, a másodikat b, a harmadikat c és a negyediket d láncszemnek jelöltem be.

Látható, hogy az a láncszem 1 láncszem szerelvényt képező 4 láncszem első tagját alkotja.

Az ismert kialakítású fonott ékszerláncot alkotó a, b, c, d láncszemek egymáshoz viszonyított elhelyezkedésének igen nagy jelentősége van. Az a láncszemet már a kiindulásnál kézzel úgy kell beigazítani, hogy 20a rése előre meghatározott irányba, például közel tisztán felfelé nézzen a Dl ábrán látható elhelyezkedéshez hasonlóan. A szerelvény második b láncszemét ezt követően át kell bújtatni az a láncszem 20a résén úgy, hogy saját 20b rése az a láncszem 20a résével átellenesen, azaz attól 180°-kal elfordítva helyezkedjen el a D2 ábrán látható módon. Az a és b láncszemek egymásba fűzve és kis mértékben egymáson eltolva fekszenek fel egymáson úgy, hogy a b láncszem külső kerülete az a láncszem belső kerületéhez ér és fordítva, azaz az a láncszem külső kerülete azzal átellenben a b láncszem belső kerületével érintkezik a lehető legnagyobb mértékben, aminek következtében viszonylag nagy központi 30 nyílás alakul ki az egymásba fűzött a és b láncszemek közepében. Míg az a láncszem síkja egybeesik a rajzlap síkjával, a b láncszem síkja ebből a síkból enyhén eltérően kiemelkedik.

A harmadik c láncszem 20c rését ezután átbújtatjuk a második b láncszem 20b résén, valamint az első a láncszem kisebb átmérőjű szakaszán, és hozzáigazítjuk az a és b láncszemekhez úgy, hogy 20c rése ugyanabba az irányba nézzen, mint az a láncszem 20a rése. Ez a helyzet van feltüntetve a D3 ábrán, és az is érzékelhető, hogy a c láncszem síkja már jobban elemelkedik az a láncszem síkjától mint a b láncszem síkja. A három a, b, c láncszem között továbbra is felismerhető egy központi 30a nyílás, amely már kisebb, mint a 30 nyílás. Az a, b, c láncszemek síkja egymástól az anyagvastagságokból adódóan hozzávetőlegesen 20°-kal tér el. Abban az esetben, ha X értékéül ötöt választunk, az a, b, c láncszemek átmérője keskenyebb lesz, és az őket tartalmazó síkok is hozzávetőlegesen 15°-os szöget zárnak be egymással.

Rátérve a D4 ábrára látható, hogy a negyedik d láncszem 20d rését át kell bújtatni az a, b,c láncszemeken, valamint a kialakuló központi 30b nyíláson, amelyet így az a, b, és c láncszemek lényegében teljesen kitöltenek. A d láncszem a lehető legnagyobb mértékben ugyancsak nekitámaszkodik az a, b, c láncszemeknek és az általa meghatározott sík is hozzávetőlegesen 20°-kal tér el a vele szomszédos, megelőző c láncszem síkjától. A d láncszem 20d rése értelemszerűen a b láncszem 20b résével azonos irányba, tehát a rajzon lefelé néz.

Az a-d láncszemek fent leírt egymásba fűzése és elhelyezése lehetővé teszi további szerelvények egymásba fűzését, méghozzá négy láncszemként, ha X = 3, vagy hat láncszemként, ha X=5, stb. annak érdekében, hogy a kívánt hosszúságú kettős csavarvonal alakú fonott ékszerláncot megkapjuk. További 4 láncszemből álló szerelvény hozzáadása az előbb leírt irányítottságok ismétlését jelenti, de ennek a második szerelvénynek a síkja megközelítőleg 90°-kal eltér az első szerelvény a-d láncszemei által meghatározott átlagos síktól.

Meg kívánom jegyezni, hogy a második láncszem

HU 210 019 Β szerelvény első és harmadik láncszemének rései egybeesnek az első láncszem szerelvény első és harmadik a, c láncszemének 20a, 20c réseivel, míg a második láncszem szerelvény második és negyedik láncszemei az első láncszem szerelvény második és negyedik b, d láncszemeinek 20b, 20d résein keresztül bújnak, és a láncszemek réseinek egymáshoz viszonyított orientációja a szomszédos láncszem között 180°-ként változik. Ez azt jelenti, hogy a fonott ékszerláncot készítő személy a következő láncszem befűzése során a láncszem rését mindig az előzővel ellentétes irányba állítja be.

A láncszemek leírt módon történő összeépítése után a kettős csavarvonal alakú fonott ékszerlánc kialakításához a láncszemeket a kívánt helyzetben kell ideiglenesen megtartani, ami úgy oldható meg, hogy az a-d láncszemek köré vékony 25 fémhuzalt tekernek a C2 ábrán látható módon. Ezt követően szakaszosan helyenként S forraszanyagot helyezünk el például mindegyik második láncszem páron, általában úgy, hogy az egymással átellenben elhelyezett S forraszanyag pötytyök a láncszemek átellenes oldalán egy láncszemmel el vannak tolva, azaz mindegyik láncszem az egyik kerületi pontján érintkezik az őt megelőző láncszemmel és egy azzal átellenes kerületi ponton érintkezik az őt követő láncszemmel. A forrasztások elkészítése után a 25 fémhuzal eltávolítható a szerelvényről. A szakaszosan váltakozva elhelyezett S forraszanyag pontok olyan fonott ékszerláncot eredményeznek, ahol mindegyik láncszem pár enyhe elmozdulásra képes a vele szomszédos láncszem párokhoz viszonyítva, aminek következtében a fonott ékszerlánc kellően flexibilis lesz ahhoz, hogy nyakláncot vagy karláncot készíthessenek belőle.

A 88 356 számú izraeli szabadalmi bejelentés arra tesz javaslatot, hogyan lehet kiváló minőségű fonott ékszerláncot előállítani további megtakarításokkal és nagyobb változatossággal, amelyeknél a láncszem átmérőinek aránya hárommal egyenlő vagy annál páratlan számmal nagyobb. Az ékszerlánc több egymásba kapcsolódó láncszem szerelvényből van sorozatban összeállítva, ahol mindegyik láncszem szerelvény X+l számú láncszemet tartalmaz és a láncszem szerelvény minden egyes láncszeme a szomszédos láncszemmel van ferdén egybefonva, továbbá mindegyik láncszem szerelvény legalább egy olyan láncszemet tartalmaz, amelynek rése 180°-kai el van tolva a láncszem szerelvényben lévő legalább egy másik láncszem résétől. Az idézett megoldásnál újszerű módon mindegyik láncszem szerelvény legalább egy, két vagy több szomszédos láncszemből álló csoportot tartalmaz, amelynek rései ugyanazon irányba mutatnak és ezzel legalább két vagy több szomszédos láncszem rögzítetten kapcsolódik egymáshoz és mindegyik legalább két vagy több szomszédos láncszemből álló csoport rögzítetten van egy másik láncszemhez kapcsolva, amelynek rése 180°-kal el van tolva a két vagy több szomszédos láncszemből álló csoport láncszemeinek rései irányától, és a sorozatban az egyes láncszem szerelvények utolsó láncszeme a csoport többi gyűrűjét burkolja be.

Ezzel az újszerű módszerrel olyan fonott ékszerláncok állíthatók elő, amelyekben páros és páratlan számú láncszem szerelvények váltakoznak, azaz a láncszem belső átmérőjének és a huzal átmérőjének X aránya ugyancsak háromnál nagyobb páros és páratlan szám lehet. Ez azáltal vált lehetségessé hogy a hasonló irányba fordított szomszédos láncszemek egymáshoz vannak rögzítve úgy, hogy mindegyik ilyen azonos irányba néző láncszem csoport úgy tekinthető, mintha egyetlen réssel rendelkező egyetlen láncszem lenne.

Ennek a fonott ékszerlánc előállítására alkalmas eljárásnak az ismertetésére nézzük a F ábrát. Az F ábrán két láncszem szerelvény látható, az egyik az a-d láncszemeket, a másik pedig az aa-dd láncszemeket tartalmazza. Mindegyik láncszem szerelvényben van egy három szomszédos b, c, d és bb-cc-dd láncszemből álló csoport, amelyeknél a rés iránya azonos, és csupán két olyan a, aa láncszeme, amelyeknél a rés iránya 180°-kal el van fordítva a többihez képest. A saját láncszem szerelvény előző láncszemeit a d és dd láncszemek burkolják be. Ennél az elrendezésnél a b-c-d illetve a bb-cc-dd láncszemekből álló 52, 53 csoportokat S forraszanyag pontokkal kell összeforrasztani ahhoz, hogy egy egységet alkossanak. Mindegyik láncszem szerelvényben az utolsó d és dd láncszem SÍ helyen a következő láncszem szerelvény első aa, ee láncszeméhez van forrasztva. Ebben a példában azoknak a láncszemeknek a száma, amelyeket az egyes láncszem szerelvényekben kézbe kell venni, és az előző láncszemhez képest 180°-kal el kell fordítani, csupán egy, ami azt jelenti, hogy ennél a gyártási műveletnél a hagyományos gyártási idő kétharmadát meg lehet takarítani. Egészében véve ezzel a módszerrel a fonott ékszerlánc előállítására vonatkozó költségek körülbelül 18-20%-a takarítható meg.

Az US 4 651 517 számú szabadalmi leírás fonott ékszerláncot ismertet, amely szorosan összefonott láncszemekből áll. A megoldás a lánc kör alakú láncszemekből való készítése mellett érvel, és erre koncentrálva megadja a javasolt arányt a kör alakú láncszemek belső átmérője és a láncszemeket alkotó huzal átmérője között is. A leírás arra is kitér, hogy az egy láncszembe befűzhető láncszemek száma nem korlátozódik háromra, hanem bármely ennél nagyobb páratlan szám lehet, amely biztosítja a láncszem belső átmérője és a láncszemet alkotó huzal átmérője közötti kívánt X arányt. A javaslat mégsem ad hatékony útmutatást anyag- és időtakarékos ékszerlánc készítésre.

A DE-OS 2 546 853 téglalap alakú láncszemet ismertet, azonban nem ad kitanítást arra, hogyan lehet ilyen láncszemekből fonott ékszerláncot előállítani. Hasonló módon a DE-PS 2 829 854 számú szabadalmi leírás körtől eltérő alakú, pontosabban ovális láncszemekből felépített láncot mutat be, azonban ez hagyományos, laza lánc, nem pedig a célul kitűzött tömör, fonott ékszer lánc.

A találmánnyal célom olyan finom fonott ékszerlánc létrehozása kézi úton, amelynél jelentős időmegtakarítás érhető el a hagyományos megoldásokhoz képest. A találmány célja továbbá olyan fonott ékszerlánc

HU 210 019 Β létrehozása, amelynél a gyártásnál felhasznált nemesfém mennyisége is lényegesen csökkenthető az ismert megoldásokhoz képest. Célom továbbá, hogy az új megoldás tegye lehetővé az eddiginél sokkal változatosabb, szép láncok gyártását.

A kitűzött feladat megoldása során olyan fonott ékszerláncot vettem alapul, amely huzalból készített, szorosan egymásba illeszkedő, összefonva kettős csavarvonalat képező, körtől eltérő hosszúkás alakú láncszemekből áll, amelyek további láncszemek befűzését lehetővé tevő réssel rendelkeznek.

Ezt a találmány értelmében úgy fejlesztettem tovább, hogy mindegyik láncszemnek hosszabb külső átmérőt és hosszabb belső átmérőt meghatározó főtengelye és rövidebb külső átmérőt és rövidebb belső átmérőt meghatározó melléktengelye van, és rése a főtengellyel párhuzamosan húzódó szakaszon van kialakítva, továbbá a rövidebb belső átmérő meghaladja a láncszemet alkotó huzal átmérőjének legalább kétszeresét, és az egymással kapcsolódó láncszemek az ékszerláncban úgy helyezkednek el, hogy szélességét a láncszemek hosszabb külső átmérője határozza meg.

A találmány szerinti fonott ékszerlánc egy előnyös kiviteli alakja értelmében a láncszemeknek lapos oldala és lekerekített vége van.

Előnyös továbbá a találmány értelmében, ha a fonott ékszerláncot alkotó láncszemek alakja körtől eltérően ovális, négyszögletes vagy sokszögletű.

Ugyancsak előnyös, ha a javasolt fonott ékszerlánc láncszemeit alkotó huzal tömör, üreges vagy félüreges huzal.

Ugyancsak előnyös a javasolt fonott ékszerlánc olyan kiviteli alakja, amelyben az ékszerláncot alkotó láncszemek a melléktengely irányában görbítettek, és a főtengely irányában sík kiképzésűek.

Az ékszerláncot alkotó láncszemek anyagául kör, ovális vagy sokszög átmérőjű huzal választható.

Előnyös továbbá találmányom értelmében, ha az ékszerláncot alkotó láncszem rövidebb belső átmérőjének és a huzal átmérőjének aránya háromnál éppen hogy nagyobbra van választva. Bizonyos fonott ékszerláncoknál ez az arány előnyösen nagyobb, mint négy vagy öt, ami érdekes végső megjelenést biztosít az így készített ékszemek.

A leírtakkal összefüggésben egy adott fonott ékszerlánc súlyát úgy is befolyásolhatjuk, ha szélességét állandó értéken tartjuk. Ez úgy érhető el, hogy az ékszerláncot alkotó láncszemeknek csupán rövidebb méretét változtatjuk, továbbá módosítjuk a láncszemet alkotó huzal átmérőjét, ám továbbra is fenntartjuk az 1 láncszem szerelvényben meglévő láncszemek számát. Az ismert megoldások szerint egy adott fonott lánc súlyának csökkentése a lánchoz felhasznált huzal átmérőjének csökkentését valamint a láncszem szerelvényenként alkalmazott láncszemek számának növelését jelentette. Ez például azt jelenti, hogy ha a hagyományos módon 5,8 mm külső átmérőjű és 4,2 mm belső átmérőjű láncszemekből készítünk fonott ékszerláncot, és mindegyik láncszem szerelvény 0,80 mm átmérőjű öt darab láncszemet tartalmaz (X=5), a fonott ékszerlánc súlyának csökkentéséhez és szélességének (5,8 mm) megtartásához csökkenteni kellene a huzal átmérőjét, azaz meg kell növelni a láncszem belső átmérőjét. Ennek következtében szerelvényenként több lánc5 szemet kell felhasználni annak érdekében, hogy kielégítsük azt a követelményt, miszerint mindegyik láncszem belső átmérőjének kismértékben nagyobbnak kell lennie mint a huzal átmérőjének X-szerese. Ez a követelmény azért fontos, mert az egymásba illesztett lánc10 szemeknek nem szabad lazán elmozdulniuk, hanem teljes kerületük mentén szorosan kell illeszkedniük egymáshoz, különben nem állítható elő fonott lánc. A javasolt fonott ékszerláncnál azonban egy adott vastagságú fonott ékszerlánc súlyának csökkentéséhez csu15 pán az szükséges, hogy csökkentsük a láncszemet alkotó huzal átmérőjét, valamint a láncszem rövidebb méretét, hiszen a láncszem rövidebb méretének a huzal átmérőjéhez viszonyított aránya továbbra is meg fogja haladni az X értéket.

A találmány szerinti fonott ékszerlánc további előnyeként tekinthető, hogy a körtől eltérő alakú láncszemeket egyszerűbb egymásba illeszteni, mert ilyenkor nem tudnak olyan könnyen elfordulni, és a rés sem mozdul el a kívánt irányból. Ez természetesen a fonott ékszerlánc előállítására fordított időt rövidíti le.

A találmány további előnye, hogy adott vastagságú fonott ékszerlánchoz, azaz azonos külső átmérőjű ékszer előállításához az egyes láncszemeket kisebb úton kell egymásba helyezni, mint a technika állásánál is30 mertetett láncoknál. A javasolt fonott ékszerlánc előállítására felhasznált nemesfémek, arany, platina, ezüst és ezek ötvözetei, vagy ettől eltérő, az ékszerészet terén használt anyagok lehetnek. A fonott ékszerlánc előállítására használt láncszemek bármilyen szabályta35 lan alakúak lehetnek és tömör, üreges vagy félüreges huzalból állhatnak. A „szabálytalan” kifejezés használatakor ovális, négyszögletes, háromszögű, hatszögű, nyolcszögű vagy bármely más sokszögű vagy lekerekített alakú láncszemre gondolok, amelynél megkülön40 böztethető egy hosszabb és egy rövidebb méret.

A találmányt az alábbiakban a mellékelt rajz segítségével ismertetem részletesebben, amelyen a fonott ékszerlánc példakénti kiviteli alakját tüntettem fel. Természetesen a leírás és a rajzok a találmányt csak példa45 képpen, de semmiképpen sem korlátozó módon írják le. A rajzon az

A ábra fonott ékszerlánc gyártásához használt nyitott láncszem nézete, a

B ábrán az A ábra szerinti láncszem 2-2 vo50 nal mentén vett átmérője látható

Cl és C2 ábrák készre gyártott illetve félkész állapotú fonott ékszerláncok részletének oldalnézetét mutatják, a

D1-D4 ábrákon a technika állásához tartozó fonott ékszerlánc nyitott láncszemekből történő összeállításának egyes lépéseit mutatják a felépítés sorrendjében , az

E ábra ismert fonott ékszerlánc egy szakaszát ábrázolja vázlatosan, ahol a láncszemek rése 180°-onként válto4

HU 210 019 Β zik a D4 ábrán is látható módon és ahol a láncszemek belső átmérője enyhén meghaladja a láncszemet alkotó huzal átmérőjének háromszorosát, az

Fábra ugyancsak ismert fonott ékszerlánc olyan szakaszát mutatja be vázlatosan, ahol a láncszemek rése különbözőképpen helyezkedik el és ahol a láncszemek belső átmérője szintén kissé meghaladja a láncszemet alkotó huzal átmérőjének háromszorosát, az

1-6. ábrákon a találmány szerinti fonott ékszerláncot alkotó láncszemek néhány lehetséges kiviteli alakját tüntettem fel vázlatosan nézetben, a

7a-7f. ábrák a találmány szerinti fonott ékszerlánc egy lehetséges kiviteli alakjának láncszemekből történő felépítését mutatják az egyes lépések sorrendjében a 3. ábra szerinti láncszemek felhasználásával, és a

8-10. ábrákon · a technika állásához tartozó, valamint a találmány szerinti fonott ékszerlánc készítéséhez használt láncszemek jellemző geometriai méreteinek értelmezése látható.

Az A-F ábrákat az ismert műszaki szint bemutatásánál részletesebben taglaltam.

Az 1-6. ábrákon csupán a találmány szerinti fonott ékszerlánc előállításához felhasználható láncszemek néhány, egyaránt lehetséges alakját igyekeztem példaként bemutatni. Ezek közös tulajdonsága, hogy mindazoknál a láncszemeknél, amelyek körtől eltérő alakúak, egy hosszabb és egy rövidebb méret figyelhető meg és különíthető el, és a láncszem rése minden esetben a láncszem hosszabb oldalában van kialakítva.

A 7a-7f ábrákat szemügyre véve megfigyelhető egy fonott ékszerlánc hosszúkás láncszemekből történő készítésének menete. A bemutatott esetben X = 5, egyébként az eljárás megegyezik a technika állását bemutató D 1-D4 ábrák kapcsán ismertetett eljárással.

A 8-10. ábrák három különböző láncszemet mutatnak be. A 8. és 9. ábrán látható láncszem az USPS 4 651 517 illetve a 88 356 számú izraeli szabadalmi leírásokból megismerhető fonott ékszerlánc felépítésére alkalmas. Mindkét láncszem teljesen kör alakú, így egyetlen, belső és külső átmérője van. A 8. ábra azt a legrégebben felhasznált láncszemet mutatja be, ahol a láncszem D belső átmérőjének a láncszemet alkotó huzal d átmérőjéhez viszonyított aránya éppen hogy nagyobb, mint három. A 9. ábrán ez az arány némileg nagyobb, mint öt.

A 10. ábra a találmány szerinti fonott ékszerlánc előállításához leginkább javasolt hosszúkás láncszemet mutatja, amelynek egy hosszabb és egy rövidebb mérete van. A láncszemnek D_ox hosszabb külső átmérője és D_oy rövidebb külső átmérője, valamint D_ix hosszabb belső átmérője és D_iy rövidebb belső átmérője van.

Az alábbi 1. táblázat a 8-10. ábrák szerinti láncszemek, valamint az ezekből készített fonott ékszerláncok hozzávetőlegesen számított adatait foglalja össze, amelyből látható, hogy ha a láncszemek hosszabb méretét állandó értékűen tartjuk (és ez a méret határozza meg a fonott ékszerlánc vastagságát), akkor jelentős előnyök figyelhetők meg a javasolt fonott ékszerlánc súlyát, valamint előállítási idejét tekintve, az ismert megoldásokkal összehasonlítva.

1. táblázat

	8. ábra	9. ábra	10. ábra
Dqx	5,8 mm	5,8 mm	5,8 mm
Doy	5,8 mm	5,8 mm	4,44 mm
D_ix	3,66 mm	4,2 mm	4,6 mm
Djy	3,66 mm	4,2 mm	3,24 mm
d	1,07 mm	0,8 mm	0,6 mm
r	0,535 mm	0,4 mm	0,3 mm
Diy/d	3,42	5,25	5,4
X+l	4	6	6
g	1,2	0,9	0,7
V!	12,97 mm³	7,65 mm³	4,51 mm³
L/m	690	1034	1351
V/m	8944	7913	6093
S	-	11,5%	11,6%

ahol

D_ox = hosszabb külső átmérő

D_oy = rövidebb külső átmérő

D_ix = hosszabb belső átmérő

D_iy = rövidebb belső átmérő d = a huzalt befoglaló kör átmérője r = a huzalt befoglaló kör sugara

X+l = a láncszemek szára szerelvényenként g = rés távolsága

Vj = egy láncszem térfogata

L/m = az összeszerelt láncszemek száma méterenként (1000/D_ox)X+l

V/m = 1 m hosszúságú lánccá összeállított láncszemek térfogata (Vxl/m)

S = a megelőző példához képest kimutatható anyagmegtakarítás százalékban.

Az 1. ábra adatai csupán a találmány lényegét bemutató, megközelítő értékek és az alábbi összegzések alapján kerültek meghatározásra, a 8. és 9. ábra jelöléseivel:

Egy láncszem térfogata (Vj) = a láncszem térfogata (V_r) - a rés térfogata (V_g).

V. = V -V ’l ^vr ^vg

V = Jtr²h h = πϋ_θ ahol D_o a láncszem külső átmérője, és g a rés közepes szélessége.

V! = nr²XKD₀-Kr²Kg

Vi = JtVDo-JtVg

A 8. ábránál V) = 16,36 mm³-3,39 mm³ = 12,97 mm³

A9. ábránál V] = 9,15 mm³-l,5 mm³ = 7,65 mm³

HU 210 019 Β

A 10. ábránál: V! = V,+2VD_ox-D_oy-V_gahol V_f a tömör láncszem térfogata, és V_g a rés térfogata D_ox és D_oy a mindenkori hosszabb illetve rövidebb átmérő.

V = Ttr²h - uDoy+Dix Vf = 7tr²[nDoy+2(D_ox-D_oy)] V_g = 7tr²g VI = pr2[pDoy+2(Dox-Doy)]-pr2g = 0,282[l3,94+2,72]0,282x0,7

V, = 4,5 mm³

Megállapítható, hogy a találmány szellemében olyan fonott ékszerláncnál, amely a 9. ábrán bemutatott láncszemekből van felépítve, és amelynél huzal átmérője 0,8 mm, és rövidebb belső átmérője (D_iy) 0,26 mm, azaz ahol X éppen hogy csak nagyobb 3-nál, hozzávetőlegesen 25 %-os nemesfém és munkaidő megtakarítás mérhető az US-PS 4 651 517 számú szabadalmi leírásban ismertetett eljáráshoz viszonyítva. A találmány szerinti fonott ékszerláncban a kettős csavarvonal hosszúkásabb, nemesebb képet mutat, mint az ismert láncok esetében.

A találmány szerinti fonott ékszerláncot természetesen a technika állásához tartozó módszerekkel is lehet gyártani. Ebben az esetben az ékszerláncot alkotó láncszemeket egymástól 180°-kal elforgatott réssel, vagy különböző irányba néző réssel kell szerelni olyan hosszan, hogy az egyes láncszemek szorosan illeszkedjenek egymásba.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Fonott ékszerlánc, amely huzalból készített, szorosan egymásba illeszkedő, összefonva kettős csavarvonalat képező, körtől eltérő hosszúkás alakú láncszemekből áll, amelyek további láncszemek befűzését lehetővé tevő réssel rendelkeznek, azzal jellemezve, hogy mindegyik láncszemnek (1) hosszabb külső átmérőt (D_ox) és hosszabb belső átmérőt (D_ix) meghatározó főtengelye és rövidebb külső átmérőt (D_oy) és rövidebb belső átmérőt (D_iy) meghatározó melléktengelye van, és rése (2) a főtengellyel párhuzamosan húzódó szakaszon van kialakítva, továbbá a rövidebb belső átmérő (D_iy) meghaladja a láncszemet (1) alkotó huzal átmérőjének legalább kétszeresét, és az egymással kapcsolódó láncszemek (1) az ékszerláncban úgy helyezkednek el, hogy az ékszerlánc szélességét a láncszemek (1) hosszabb külső átmérője (D_ox) határozza meg.
2. Az 1. igénypont szerinti fonott ékszerlánc azzal jellemezve, hogy a láncszemek (1) alakja ovális, négyszögletes vagy sokszögletű.
3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti fonott ékszerlánc azzal jellemezve, hogy a láncszemeket (1) alkotó huzal tömör, üreges vagy félüreges huzal.
4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti fonott ékszerlánc azzal jellemezve, hogy az ékszerláncot alkotó láncszemek (1) a melléktengellyel párhuzamos vonal mentén görbítettek, és a főtengellyel párhuzamos vonal mentén sík kiképzésűek.
5. Az 1M. igénypontok bármelyike szerinti fonott ékszerlánc azzal jellemezve, hogy az ékszerláncot alkotó láncszemek (1) anyaga kör, ovális vagy sokszög átmérőjű huzal.
6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti fonott ékszerlánc azzal jellemezve, hogy az ékszerláncot alkotó láncszem (1) rövidebb belső átmérőjének (D_iy) és a huzal átmérőj ének aránya nagyobb, mint 3.
7. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti fonott ékszerlánc azzal jellemezve, hogy az ékszerláncot alkotó láncszem (1) rövidebb belső átmérőjének (D_iy) és a huzal átmérőjének aránya nagyobb, mint 4.
8. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti fonott ékszerlánc azzal jellemezve, hogy az ékszerláncot alkotó láncszem (1) rövidebb belső átmérőjének (D_iy) és a huzal átmérőjének aránya nagyobb, mint 5.