HU209007B - Ejector joint-hinge - Google Patents

Description

A találmány tárgya kivető csuklópánt süllyesztett csuklóféllel, ennek csapjaira felfűzött kivetőkarokkal és a kivetőkarok másik végéhez elfordíthatóan csatlakoztatott csuklókarral, amely csuklókar oldható és állítható kapcsolattal, oldalfalra szerelhető rögzítőlapon van legalább három ponton - feltámasztva és rögzítve. Ilyen csuklópántok fő alkalmazási területe a bútoripar, a bútorok nyitható ajtajainak felfüggesztése.

Számos, többé-kevésbé hasonló kivető csuklópánt megoldás ismeretes, amelyek egyik csuklófele a nyíló ajtóba süllyesztet csuklófél, amelynek forgástengellyel párhuzamos csapjain két kivetőkar van billenthetően elrendezve, amely kivetőkarok másrészt oldalfalon rögzített rögzitőlapon oldható kötéssel, állíthatóan rögzített csuklókar oldallapjai között vannak csapágyazva, ahol a csuklópánt jusztírozására a csuklókar helyzetét a rögzítőlaphoz képest beállító állítócsavar szolgál.

Egy ilyen ismert megoldás van leírva A DE 3 444994 Al szabadalmi leírásban, amelyben a csuklókart rögzítőcsavar szorítja a rögzítőlaphoz, amely rögzítőcsavar egy rugalmas alátéttel ellátott, a csuklókar hossznyílásán átmenő, a rögzítőlap menetes furatába benyúló csavar. A csuklókar kivetőkarokhoz közeli, elülső részénél a rögzítőlap sík felületén feltámaszkodó állítócsavar van a a csuklókar menetes furatába becsavarozva. A csuklókar másik, a rögzítőlap irányában lehajlított lemezvége ugyancsak a rögzítőlap sík felületén, élével támaszkodik fel.

Amiatt, hogy a csuklókar általában nem párhuzamos a rögzítőlappal, a rögzítőcsavarnak csak kis felületrésze szorít és ezt a szorítást is lazítja idővel az alátét deformációja. Ez a jelenség nem szüntethető meg a szorítóerő növelésével sem. Emiatt a csuklókarnak a rögzítőlaphoz történő rögzítése a használat során fellazul, nem megbízható. Az ismert megoldás további hiányossága, hogy a csuklókar nincs kielégítően rögzítve a rögzítőlapon hosszirányú elmozdulás ellen. A lehajtott lemezvéget csak a súrlódóerő tartja a rögzítőlap hosszirányában és ez az erő a rögzítés fellazulásával megszűnik. A lehajtott lemezvég az ajtó kezelése során fellépő erőhatások hatására kihajolhat, ami a szorítócsavar fellazulásától függetlenül is a rögzítés fellazulását eredményezi.

Egy másik ismert megoldás van leírva a DE 3 245 227 Al szabadalmi leírásban. Ebben a megoldásban a csuklókart és a rögzítőlapot a csuklókarban kialakított hosszúkás fészekben elrendezett, süllyesztett csavar köti össze és egy, a csuklókar menetes nyílásába becsavarozott állítócsavar lesarkított vége a rögzítőlap lejtős felületén fekszik fel, másrészt az U-profilú csuklókar oldallemezeinek éle felfekszik a rögzítőlap erre alkalmasan kiképzett felületrészein.

E megoldás hiányosságai is bizonyítottak. Amikor a beállítás olyan, hogy a csuklókar a rögzítőlappal szöget zár be, a süllyesztett csavar feje belenyomul a hosszlyukba, csökkentve az állíthatóságot, másrészt a kis felületen felfekvő csavarfej nem biztosít elégséges szorítóerőt, harmadrészt a csuklókar kis felületen felfekvő élei könnyen lecsúszhatnak a rögzítőlap széléről, ami a rögzítés hirtelen és nagymérvű fellazulását eredményezi. A rögzítőlap lejtős felülete csak az egyik irányú hosszmenti erőhatás esetén nyújt megfelelő támaszt az állítócsavar számára, a másik irányú erőhatás esetén nem véd a hosszirányú elcsúszás és az ezzel együtt bekövetkező fellazulás ellen.

Célunk a találmányok fenti hiányosságainak kiküszöbölése olyan megoldás kialakításával, amely a könnyű és egyszerű szerelhetőség mellett megfelelő, a használattal járó igénybevételnek tartósan ellenálló rögzítést tesz lehetővé.

A feladat találmány szerinti megoldásában a rögzítőlapnak van egy alacsony első, támasztó lépcsője, amelynek elején a lépcső síkjából kiemelkedő, állítócsavart határoló borda van elrendezve, amely rögzítőlapnak továbbá a támasztó lépcsőnél magasabb második rögzítő lépcsője van, amelynek sík lépcsőfelületében a támasztó lépcső irányában nyitott, zárt végén félkörben végződő kivágás van kialakítva, amely kivágásban rögzítőcsavar nyakrészénél fogva van elfordulást megengedő módon rögzítve, és amely rögzítőlapnak továbbá a rögzítő lépcsőnél magasabb harmadik, állító és támasztó lépcsője van, amelyben fölül és hátul nyitott mélyedés van kialakítva és amelynek lépcsőfelületében a csuklókar keresztirányú recézetével kapcsolódó keresztirányú recézet van kialakítva, ahol a lépcsők a rögzítőlap oldalfalai között vannak elrendezve, a rögzítőlap felé nyitott U-profilú csuklókar a támasztó lépcső fölötti részén támasztófelületével a lépcsőn feltámaszkodó állítócsavart befogadó belső menettel és a rögzítő lépcső feletti részén rögzítőcsavart befogadó belső menettel van ellátva, míg a csuklókar állító és támasztó lépcső fölötti részén a rögzítőlap recézetével kapcsolódó keresztirányú recézet van kialakítva.

Előnyösen a csuklókar recézet feletti mélyedésének íve úgy van megválasztva, hogy az ív közepe a két recézet kapcsolódó részénél van.

Célszerűen a második, rögzítő lépcső kivágásának oldalfelületei és a kivágást határoló vállrészének felületei egymásra merőleges, sík felületek.

Előnyösen a rögzítőcsavar nyakrészének a vállrész alsó és felső lapjával együttműködő, a rögzítőcsavarnak a vállrészhez képest különböző szögállását lehetővé tevő trapéz keresztmetszetű, körbefutó hornya van.

Célszerűen a rögzítőcsavar körbefutó hornya trapéz oldalfelületinek szöge megfelel a rögzítőlapon állítási tartománya szélének megfelelően feltámaszkodó csuklókar legnagyobb állásszögének.

Előnyösen az állítócsavar sík vagy íves felületű támasztófelülettel van kialakítva.

A találmány szerinti megoldás előnye, hogy a csuklókar minden lehetséges beállításban hosszirányban, keresztirányban és magasságban is stabilan rögzíthető a rögzítőlaphoz. A beállítási tartományt nem korlátozzák befeszülések, deformációk, a felfekvő felületek kapcsolata jól definiált, megfelelő kapcsolódó felületekkel.

A találmány szerinti megoldás szereléskönnyítő és laza állapotban kiegészítő pozicionáló elemmel rendelkezik: egy határoló bordával, amelybe az állítócsavar

HU 209 007 Β beakad és hosszirányban határolja a csuklókar elmozdulását a rögzítölapon.

Az alábbiakban kiviteli példára vonatkozó rajz alapján részletesen ismertetjük a találmány lényegét. A rajzon az

1. ábra szerelt kivető csuklópánt felülnézetben, a

2. ábra szerelt csuklókar metszetben, a

3. ábra a 2. ábra szerinti szerelt csuklókar szélső helyzetébe állítva, a

4. ábra rögzítőlap felülnézetben, az

5. ábra a 2. ábra szerinti I-I metszet részlete, a

6. ábra szerelt csuklókar másik kiviteli alakja, metszetben

Az 1. ábrán feltüntetett kivető csuklópánt bútor ajtajának csuklópántja, amelynek 1 csuklókarja a bútor oldalfalán facsavarokkal rögzített 4 rögzítőlaphoz állíthatóan és könnyen megbonthatóan, de mereven van rögzítve, másik, mozgó 2 csuklófele pedig a bútor ajtószámyában kialakított hengeres 8’ fészekfuratba süllyesztetten van facsavarral vagy oldalirányú lemezékekkel rögzítve. A 2 csuklófél két billenthető 3 kivetőkar közbeiktatásával van csuklósán összekötve az 1 csuklókarral. Az 1 csuklókart egy 6 rögzítőcsavar rögzíti a 4 rögzítőlapon, ennek a 6 rögzítőcsavamak az oldásával az 1 csuklókar leszerelhető. Az 1 csuklókar lemezből készült, a 4 rögzítőlap felé nyitott U-profilú elem, amelynek oldallapjai alkotják az U-profil szárait. Az 1 csuklókar 3 kivetőkaroktól távoli szakaszán íves 13 mélyedés van (2. ábra), amely alatt az 1 csuklókar belső, íves felületén keresztirányú 12 recézet van kialakítva, amely 12 recézet a 4 rögzítőlap 11 recézetével kapcsolódik.

A 4 rögzítőlapnak van egy alacsony első, támasztó 16 lépcsője, amelynek elején a lépcső síkjából kiemelkedő, 5 állítócsavart határoló 22 borda van elrendezve. A 4 rögzítőlapnak továbbá a támasztó lépcsőnél magasabb második, rögzítő 17 lépcsője van, amelynek sík lépcsőfelületében a támasztó 16 lépcső irányában nyitott, zárt végén félkörben végződő 10’ kivágás van kialakítva, amely 10’ kivágásban a 6 rögzítőcsavar 6’” nyakrészénél fogva van elfordulást megengedő módon rögzítve. A 4 rögzítőlapnak továbbá a rögzítő lépcsőnél magasabb harmadik, állító és támasztó 18 lépcsője van, amelyben fölül és hátul nyitott mélyedés van kialakítva és amelyeknek magas lépcsőfelületében az 1 csuklókar keresztirányú 12 recézetével kapcsolódó keresztirányú 11 recézet van kialakítva. A 16, 17, 18 lépcsők a 4 rögzítőlap 9 oldalfalai között vannak elrendezve. A 4 rögzítőlap fölül és hátul nyitott mélyedésében és a másik végében süllyesztett furat van kialakítva a 4 rögzítőlapot a 7 oldalfalhoz rögzítő facsavarok számára. A 4 rögzítőlap felé nyitott U-profilú 1 csuklókar a támasztó 16 lépcső fölötti részén 5’ támasztófelületével a 16 lépcsőn feltámaszkodó 5 állítócsavart befogadó belső 14 menettel és a rögzítő 17 lépcső feletti részén a 6 rögzítőcsavart befogadó belső, pl. balmenetes 15 menettel van ellátva.

A 6 rögzítőcsavar 5. ábra szerinti kialakításában a rögzítőcsavar a 6’” nyakrészén 6” horonnyal rendelkezik, amelynek vállai közrefogják a középső 17 lépcső

10’ kivágását határoló vállrészeit. A 6 rögzítőcsavar 6” hornyának vállai előnyösen kúpfelületek, a 6” horony profilja kifelé szélesedő trapéz alakú. Ez a kialakítás lehetővé teszi a 10 vállrészek közé becsúsztatott 6 rögzítőcsavar merőlegestől eltérő szöghelyzetét és minden lehetséges szöghelyzetben kellően nagy és illeszkedő felfekvő felületet biztosít a 6” horony és a 10 vállrészek között.

Az 5 állítócsavar magméretű, hengeres szakasszal van kialakítva és sík vagy íves (pl. gömbszelet) 5’ támasztófelületként kialakított végfelülete van. Az 5 állítócsavar és a 6 rögzítőcsavar menetes vége csavarhúzó végét befogadó kereszthoronnyal van ellátva. A 3 kivetőkarok egymással és az ajtó forgásirányával párhuzamos tengelycsapjai az 1 csuklókar oldallapjaiban ill. a 2 csuklófél süllyesztett, kupakszerű alaptestének oldalfalában vannak rögzítve.

Az 1-5. ábrákon egy első kiviteli alak van ábrázolva. A 6. ábra szerinti másik kiviteli alak a 6 rögzítőcsavar megoldásában tér el az 1-5. szerinti megoldástól. Itt a 6 rögzítőcsavar egy szabványos csavarfejjel ellátott csavar, amelynek a menetes végében van csavarhúzónyílás kialakítva. A 6 rögzítőcsavar 6’ fejét követő 6” nyakrészt ez esetben a 6’ fej alatti váll határolja, ez fekszik fel a 4 rögzítőlap 10’ kivágását határoló 10 vállrészek alsó felületén.

Egy megvalósított alakjában az 1,2, 3 és 6. ábrákon ábrázolt 1 csuklókar 1 mm vastag acéllemezből készült kivágó, hajlító és lyukasztó és recéző műveletekkel. Az U-profilú csuklókar szélessége 15 mm. Az M7 méretű 14,15 menetek bemunkálása után sorjázással és felületkezeléssel készül el az 1 csuklókar. A 4 rögzítőlap réz-cink-nikkel ötvözetből présöntéssel készül, a formából kivéve csak felületsorjázásra van szükség, amely forgódobban történhet. A csavarok ötvözött acélból automatán forgácsoltak, felületkezeltek. A 3 kivetőkarok tengely csapjai szegecseltek.

A találmány szerinti kivető csuklópánt működését az alábbiakban ismertetjük:

A szétszerelt csuklópánt 2 csuklófelét a vele egy egységet képező 3 kivetőkarokkal és 1 csuklókarral együtt a 8 ajtószámy 8’ fészekfuratában rögzítjük. A szétszerelt csuklópánt másik egységét alkotó 4 rögzítőlapot a bútor 7 oldalfalán rögzítjük facsavarokkal. A csuklópánt összeszerelése során (az ajtószárny felszerelésekor) az 1 csuklókar szabad végét A irányban (2. ábra) rácsúsztatjuk a lépcsős 4 rögzítőlapra úgy, hogy az U-profil két szárnyát képező oldallapjai közrefogják a 4 rögzítőlap két 9 oldallapját. Eközben az 1 csuklókar belső 15 menettel ellátott furatába becsavarozott 6 rögzítőcsavar 6’” nyakrésze befűződik a középső 17 lépcső 10’ kivágásába, az ugyancsak az 1 csuklókar belső 14 menettel ellátott furatába becsavarozott 5 állítócsavar a határoló 22 borda mögé kerül, a 12 recézet pedig a 11 recézet fölé kerül, a két 11, 12 recézet összekapcsolódik. Ebben az állapotban a csuklópánt beállítása elvégezhető, amit megkönnyít az, hogy a csuklópánt már bizonyos fokig védett a szétesés ellen, ugyanis az 1 csuklókar két oldallapja megakadályozza annak oldalirányú elmozdulását a 4 rögzítőlaphoz képest, a 6

HU 209 007 Β rögzítőcsavar 6’ feje megakadályozza, hogy a csuklópánt két szerelési egysége egymástól eltávolodjon, a 22 borda viszont az 5 állítócsavar végének az 1 csuklókar hosszirányú mozgathatóságát határolja. A csuklópánt hosszirányú állítása, amellyel a 8 ajtószámynak a 7 oldalfal élétől mért távolsága állítható, a 11, 12 recézetek relatív elmozdításával történhet. A csuklópánt magasságirányú állítása, amellyel a 8 ajtószárnynak a vízszintes irányú helyzete állítható a 7 oldalfalakhoz képest, az 5 állítócsavar ki- vagy becsavarásával történhet. A beállítások elvégzése után a 6 rögzítőcsavar meghúzásával rögzítjük az 1 csuklókart a 4 rögzítőlapon a beállított helyzetében. A magasságirányú állítás során az íves 12 recézet mintegy legördül a 4 rögzítőlap 11 recézetén. Ennek köszönhetően bármely magassági helyzetben biztos, megfelelően merev kapcsolat létesíthető a 11, 12 recézetek között. Mereven összekapcsolt állapotában az 1 csuklókar 5 állítócsavarjának 5’ támasztófelülete feltámaszkodik a 16 lépcső sík felületén, a 12 recézet feltámaszkodik all recézeten és a 11 csuklókart hosszirányban is rögzíti, két támasztási pont között pedig a 6 rögzítőcsavar leszorítja az 1 csuklókart. Keresztirányú elmozdulás ellen a 6 rögzítőcsavaron kívül az 1 csuklókar 4 rögzítőlap 9 oldallapjait közrefogó két oldallapja is biztosítja az 1 csuklókart.

A 2. ábra szerinti alsó helyzetében az 1 csuklókar mindkét oldallapjának éle egy szakaszon felfekszik a 4 rögzítőlap bázisszintjén. A 8 ajtószámy erőszakos mozgatásánál előállhat a 6 rögzítőcsavar szorításának lazulása. Az 5 beállítócsavar a 16 lépcső 22 bordáján felütközve ez esetben is megakadályozza a csuklókar szétesését. Az 1 csuklókar 3. ábra szerinti, felső helyzetében az 1 csuklókart a becsavart 5 állítócsavar elemelte a 4 rögzítőlap elülső részétől. A 11, 12 recézetek ez esetben is megbízhatóan kapcsolódnak annak révén, hogy az egyik 12 recézés íves felületen van kialakítva, így minden magassági helyzetben állandó számú recefog kapcsolódhat egymással. A 6 rögzítőcsavar 6” hornyának kúpos oldalfelületei az 1 csuklókar minden lehetséges helyzetében lehetővé teszik az 1 csuklókarra mindig merőleges helyzetű 6 rögzítőcsavamak befeszülésmentes ágyazását a 4 rögzítőlap 17 lépcsője 10’ kivágásában.

Claims (6)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Kivető csuklópánt süllyesztett csuklóféllel, ennek csapjaira felfűzött kivetőkarokkal és a kivetőkarok másik végéhez elfordíthatóan csatlakoztatott csuklókarral, amely csuklókar oldható és állítható kapcsolattal, oldalfalra szerelhető rögzítőlapon van - legalább három ponton - feltámasztva és rögzítve, azzal jellemezve, hogy a rögzítőlapnak (4) van egy alacsony első, támasztó lépcsője (16), amelynek elején a lépcső síkjából kiemelkedő, állítócsavart (5) határoló borda (22) van elrendezve, továbbá a rögzítőlapnak (4) a támasztó lépcsőnél (16) magasabb második, rögzítő lépcsője (17) van, amelynek sík lépcsőfelületében a támasztó lépcső (16) irányban nyitott, zárt végén félkörben végződő kivágás (10’) van kialakítva, amely kivágásban (10’) rögzítőcsavar (6) nyakrészénél (6”’) fogva van elfordulást megengedő módon rögzítve, továbbá a rögzítőlapnak (4) a rögzítő lépcsőnél magasabb harmadik, állító és támasztó lépcsője (18) van, amelyben fölül és hátul nyitott mélyedés van kialakítva és amelynek lépcsőfelületében a csuklókar (1) keresztirányú recézetével (12) kapcsolódó keresztirányú recézet (11) van kialakítva, ahol a lépcsők (16, 17, 18) a rögzítőlap (4) oldalfalai (9) között vannak elrendezve, a rögzítőlap (4) felé nyitott U-profilú csuklókar (1) a támasztó lépcső (16) fölötti részén támasztófelületével (5’) a lépcsőn (16) feltámaszkodó állítócsavart (5) befogadó belső menettel (14) és a rögzítő lépcső (17) feletti részén rögzítőcsavart (6) befogadó belső menettel (15) van ellátva, míg a csuklókar (1) állító és támasztó lépcső (18) fölötti részén a rögzítőlap (4) recézetével (11) kapcsolódó keresztirányú recézet van kialakítva.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti kivető csuklópánt, azzal jellemezve, hogy a csuklókar (1) recézet (12) feletti mélyedésének (13) íve úgy van megválasztva, hogy az ív közepe a két recézet (11, 12) kapcsolódó részénél van.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti kivető csuklópánt, azzal jellemezve, hogy a második, rögzítő lépcső (17) kivágásának (10’) oldalfelületei és a kivágást (10’) határoló vállrészének (10) felületei egymásra merőleges, sík felületek.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti kivető csuklópánt, azzal jellemezve, hogy a rögzítőcsavar (6) nyakrészének (6’”) a vállrész (10) alsó és felső lapjával együttműködő, a rögzítőcsavarnak (6) a vállrészhez képest különböző szögállását lehetővé tevő trapéz keresztmetszetű körbefutó hornya (6”) van.
5. 5. A 4. igénypont szerinti kivető csuklópánt, azzal jellemezve, hogy a rögzítőcsavar (6) körbefutó hornya (6”) trapéz oldalfelületeinek szöge megfelel a rögzítőlapon (4) állítási tartománya szélének megfelelően feltámaszkodó csuklókar (1) legnagyobb állásszögének.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti kivető csuklópánt, azzal jellemezve, hogy az állítócsavar (5) sík vagy gömbszelet felületű támasztófelülettel (5’) van kialakítva.