HU207452B - Method for producing therapeutical preparations containing active ingredient having biologicallu active protein structure - Google Patents

Description

Találmányunk tárgya eljárás biológiailag aktív alakban levő fehérjeszerkezetű anyagok orális adagolására alkalmas, új készítmények előállítására. Találmányunk elsősorban diabetes orális inzulin adagolással történő kezelésére alkalmas készítmények előállítására vonatkozik.

A gyógyászatban sok gyógyszert és gyógyhatású készítményt parenterálisan kell adagolni, minthogy a hatóanyag a gyomorban és a gyomorbélrendszerben lebomlik vagy nem szívódik fel és ezért Orálisan nem adagolható. így például az inzulint nagyon sok Diabetes mellitusban szenvedő betegnek szubkután injekció formájában adják be.

A Diabetes mellitus a szénhidrát, zsír és fehérje anyagcserét befolyásoló krónikus rendellenesség. Ezt a betegséget a hiányos vagy nem-kielégítő inzulinkiválasztásból létrejött hiperglikémia és glikoszurea (cukorvizelés) jellemzi. A betegség két főbb változata ismeretes. Az Amerikai Egyesült Államokban kb. 10 millió cukorbeteget tartanak nyilván és ez a szám évente kb. 6%-kal emelkedik.

Az összes spontán (idiopátiás) cukorbeteg kb. 10%-a a betegség egyik változatában szenved, amelyet az irodalomban inzulintól függő (inzulin dependens) Diabetes mellitusnak (a továbbiakban „IDDM”) vagy ifjúkori diabetesnek neveznek. A betegség ezen változata gyakran már ifjúkorban jelentkezik és hasnyálmirigy beta-sejtjei inzulin kiválasztó funkciójának fokozatos elvesztésével jellemezhető; ezért a beteg a szénhidrát anyagcsere fenntartása céljából fokozódó mértékben külső inzulin adagolástól függ, dependencia alakul ki. Ezt a jellemző tünetet mutatják azok a nem-spontán (nem-idiopatikus) „másodlagos” cukorbetegek is, akiknél a rendellenesség hasnyálmirigy betegség eredetű. A spontán (idiopatikus) Diabetes mellitus második változatát inzulintól nem függő Diabetes mellitusnak (a továbbiakban „NIDDM”) vagy felnőttkorban kialakuló Diabetes mellitusnak nevezik és az idiopatikus diabeteses betegállomány maradék része ebben a betegségben szenved.

Függetlenül a genetikai és környezeti háttértől vagy a betegség kialakulásának időpontjából és időtartamától, az összes diabetesben szenvedő beteg közös jellemző sajátossága az inzulintermelés nyilvánvaló hiánya vagy nem-kielégítő mértéke. Minthogy a glükóznak a vérből az izmokba és zsírszövetekbe való elszállítása inzulindependens folyamat, a cukorbetegek képtelenek a glükóz megfelelő hasznosítására. Ezenkívül mivel a glikogenolízist az inzulin rendszerint gátolja, cukorbetegeknél fokozott glikogenolízis lép fel. A normál anyagcsere mindkét fentemlített megbomlás során a vérben a glükóz felhalmozódik, hiperglikémia lép fel; bizonyos érték felett a vese már képtelen a megnövekedett glükózmennyiség feldolgozására és glikoszurea (cukorvizelés) alakul ki. A diabetesben szenvedő fő energiaforrásává a zsírszövetekben tárolt trigliceridekből leszármaztatható zsírsavak válnak.

A zsírsavak a májban keton-testekké oxidálódnak, amelyek a szervezetben keringenek és a szövetek energiaforrásként hasznosítják. IDDM-betegek és bizonyos esetekben NIDDM-betegek esetében a ketontestek képződése meghaladja felhasználásuk mértékét és anyagcsere acidózissal kísért ketózis alakulhat ki. Minthogy a szövetek rendkívül erősen igénylik a glükózt, a glükogenolízisben a táplálékkal bekerült és a szövetekben lévő fehérjék használódnak fel. Anabolikus folyamatok (például glikogén, trigliceridek és fehérjék szintézise) a katabolikus folyamatoknak (beleértve a glikogenolízist, glükoneogenézist és a zsírok mobilizációját) „áldozatul esnek”. így az „egyszerű” inzulinhiányból eredő diabetes állapot kiterjedt anyagcsere zavarokhoz vezet, amely a test csaknem valamennyi szerve és szövete hosszan tartó kóros elváltozásához vezet. Ténylegesen a diabeteses állapot a miokardiális infarktus, vesezavarok, agyi keringési betegségek, atheroszklerotikus szívbetegségek és szisztémás elváltozások által előidézett halálesetek egyik fő tényezője.

A diabeteses betegség hiperglikémiás és glikoszuriás állapotai az étrend, a testtömeg és a fizikai aktivitás szabályozásával javíthatók. A cukorbetegek bizonyos csoportjai - különösen az NIDDM-ben szenvedők esetében a hiperglikémás és glikoszuriás állapotok antihiperglikémás szerek (például szulfonil-karbamidok, szulfonamid-származékok, biguanid-származékok és más vegyületek) orális adagolásával kezelhetők. IDDM-ben és előrehaladott NIDDM-ben szenvedő cukorbetegek kezelése azonban túlnyomórészt külső inzulin-adagolással történik.

Az inzulin a hasnyálmirigyben levő Langerhansszigetek által termelt polipeptid. Az inzulin molekula a szintézis során először egyetlen polipeptid-lánc formájában keletkezik, azonban a későbbiekben oly módon alakul át, hogy aktív formája két cisztein-diszulfid kötés által összekapcsolt két aminosav-láncból áll. A két lánc közül az egyik egy harmadik diszulfid-kötés által visszahajlik. A teljes molekulatömeg 5734 és a biológiailag aktív konformáció megtartása a diszulfid-kötésektől függ.

Korábban az exogén inzulint elsősorban szarvasmarhából és sertésből nyerték. A közelmúltban rekombináns DNS technológia segítségével „humán” inzulint nyertek. A rekombináns forrásokból nyert „humán” inzulin igen előnyösen adagolható az állati eredetű inzulinnal szemben túlérzékeny diabeteses betegeknek.

Az inzulin terápia legnagyobb problémája azonban nem az inzulin eredetével, hanem az inzulinnak a szervezetbe juttatásával kapcsolatos. Az inzulint leggyakrabban szubkutáns injekció formájában adagolják. Ez a módszer azonban kényelmetlen, fájdalmas és a betegség kóros tüneteinek súlyosbodásához vezethet. Inzulin szubkutáns befecskendezésekor a perifériás szövetekben viszonylag magas inzulin-szint alakul ki, ugyanakkor az endogén inzulin aktivitás primer helyéül szolgáló májon viszonylag kevés inzulin áramlik át. A perifériás szövetek magas inzulin-szintje a véredények kóros elváltozásaival (például véredényszűkület és permeabilitás változások) és a perifériás szövetek ugyancsak kóros elváltozásaival (például a diabeteses retinopátia) jár együtt. A szubkutáns úton adagolt inzulinnak a

HU 207 452 Β perifériás keringési szövetekre kifejtett károsító hatásai végül a májban áramló inzulin mennyiségét csökkentik és ezáltal a kívánt anyagcsere hatások kifejtéséhezegyre növekvő inzulin-dózisra van szükség. A fenti hátrányok miatt régóta nagyon komoly szükséglet mutatkozik a befecskendezéstől eltérő inzulin adagolási módszerek iránt.

Az inzulin befecskendezés alternatívájaként megkísérelték a kúp formájában történő intrarektális adagolást. A 2373625 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás (feltaláló: Brahn) szerint gyenge szerves savakat (például tejsavat vagy citromsavat) és felületaktív anyagokat tartalmazó inzulinkúpok állíthatók elő.

Az irodalomból ismertek továbbá különböző ingredienseket (például szaponint, kukoricaolajat, polioxietilén9-laurilalkoholt és polioxietilén-lauril-étert) tartalmazó inzulinkúpok. Az inzulint továbbá akrilsav-alapú vízoldható gélekbe és felületaktív anyagokat tartalmazó lágyzselatinkapszulákba is kapszulázták. Bár az inzulin intrarektális adagolására irányuló kísérletek ígéretes eredményeket is hoztak, a biológiai értékesíthetőségre vonatkozó vizsgálatok ellenőrizhetetlen eredményeket adtak és ezért ez a módszer is kedvezőtlen.

Ishida és tsai (Chem. Pharm. Bull., 29,810) közleménye szerint az inzulint a száj nyálkahártyáin keresztül adagolják. Inzulint kakaózsír-alapú masszával és felületaktív anyaggal kevernek össze, majd a száj nyálkahártyáira juttatják. Kutyakísérletek szerint azonban az ily módon adagolt inzulin biológiai értékesülése gyenge.

Más szerzők inzulin intra-pulmonális adagolására tettek kísérleteket [Wigley és tsai: Diabetes, 20, 552 (1971)]. Inzulinból ködképző berendezés segítségével 2 pm átmérőjű részecskéket állítanak elő, 500 egység/ml aktivitással. A megfigyelések szerint hipoglikémás reakció 30 egység/kg testtömeg beadagolásakor lép fel és ez kb. 7-16%-os teljes biológiai értékesülést jelez. Yoshida és tsai [J. Pharm. Sci. 68,670 (1979)] közleménye szerint inzulin, laktóz és acetil-glicerin-monosztearát fluor-etánnal képezett oldatát intrapulmonálisan adagolják. Az aeroszol nyúlon 2,5 egység/kg testtömeg dózisban hipoglikémiás reakciót idéz elő.

Az inzulin adagolásának további módja az intra-nazális alkalmazás. Hirai és tsai [Int. J. Pharm., 9, 165 (1981)] közleménye szerint inzulint valamely felületaktív anyagot (például nátrium-glikokolát) tartalmazó oldatban intra-nazálisan adagolnak. Nagai és tsai [Journal of Controlled Release, 1,15 (1984)] kutyáknak intra-nazálisan adagolt inzulin magas biológiai értékesíthetőségéről számolnak be. E módszer során kristályos inzulint felületaktív anyagot tartalmazó 0,1 n sósav-oldatban oldanak fel. Az oldat pH-ját 0,01 n NaHCl oldat hozzáadásával 7,4-re állítják be, majd fagyasztva szárítják. Az oldatot a nazális adagolás előtt kristályos cellulózzal elegyítik.

Inzulin további adagolási módjaira irányuló kutatómunka során a legnagyobb figyelmet az orális inzulin-adagolásnak szentelték. Megbízhatóság, biztonság, egyszerűség és kényelem szempontjából rendkívül kívánatos az orális inzulin-adagolás kidolgozása és ez az alkalmazási módszer kiküszöböli az inzulin befecskendezésen alapuló kezelési eljárás sokfajta hátrányát. A módszer nyilvánvalóan előnyös és kívánt volta ellenére az inzulin orális adagolása két fő nehézségbe ütközik és ez határt szab az orális inzulin-adagoláson alapuló gyógyászati kezelés elterjedésének.

Az orális inzulin-adagolás egyik fő nehézsége, hogy az inzulin polipeptidet a gyomorbélrendszerben enzimek (például tripszin, kimotripszin és más lizáló enzimek) inaktiválják. Az inzulin viszonylag egyszerű polipeptid, és a két diszulfid-kötés a gyomorban és gyomorbélrendszerben levő erélyes körülmények hatására könnyen felhasad. .

Az orális inzulin-adagolás másik problémája, hogy még ha valamilyen módon sikerülne is megakadályozni a polipeptid elbomlását a gyomorban és a gyomorbélrendszerben, az inzulin a gyomorbélrendszer membránjain gyengén és ellenőrizhetetlenül szívódik fel. A gyenge biológiai értékesülés miatt hipoglikémiás hatás kifejtéséhez nagy orális dózisok beadására van szükség. Minthogy a felszívódott inzulin mennyisége ellenőrizhetetlen, az orális adagolás előnyeinél komolyabb veszélyt jelent az inzulin alul- vagy túladagolása és ez gyakran károsabb és veszélyesebb az egészségre, mint az inzulin-adagolás teljes elhagyása.

Az orális inzulin-adagolás inherens nehézségeinek kiküszöbölésére többféle próbálkozás történt. Az egyik módszer szerint megkísérelték az inzulin-működés inaktiválásáért felelős, a gyomorbélrendszerben levő litikus enzimek hatástalanítását, az enzimek inaktiváló hatásának ellenálló inzulin-analógok előállításával. Sichiri és tsai, To-Nyo-Byo [Japanese Diabetes Publication; 18,619 (1975)] egy inzulin-analógot (beta-naftilazo-polisztearil-inzulin) írtak le, amely nyúlon 150 nemzetközi egység/kg testtömeg dózisban hipoglikémiás reakciót idéz elő. Más kutatók megkísérelték trietil-amin-hidroklorid és felületaktív anyagok hozzáadásával az inzulin alkil-származékai előállítását [Teng: az American Diabetic Society 1983. májusi ülésén (San Antonio, Texas) megtartott szóbeli előadás].

Kísérleteket tettek továbbá inzulin bomlásának megakadályozására a gyomorbélrendszerben levő litikus enzimek inaktiválásával; a kísérletek bizonyos sikerekkel jártak. Danforth és tsai [Endocrinology, 65, 118 (1959)] közleményükben izopropil-fluor-foszfáttal (tripszin és kimotripszin inhibitor) és indol-3-acetáttal (a májban található „inzulináz” néven ismert enzimek inhibitora) együtt orálisan adagolható inzulin-készítményt írtak le. A készítmény patkányon orális adagolás esetén hipoglikémiás hatást fejt ki. Más szerzők inzulin és pankreász-inaktizáló szerek együttes orális alkalmazásakor enyhe (az inzulin biológiai értékesülése 3%ának megfelelő) hipoglikémiás hatásról számoltak be [Laskowsi, és tsai: Science, 127,1115 (1958)]. További szerzők azt találták, hogy az orálisan adagolt inzulin alacsony biológiai értékesülésének oka, hogy az inzulint a gyomorban a pepszin inaktiválja és az inzulin a bélmembránokon keresztül gyengén szívódik fel [Crane és tsai Diabetes, 17,625 (1968)].

Megkísérelték továbbá az orálisan adagolt inzulin

HU 207 452 Β biológiai értékesülésének felületaktív szerek együttes beadásával történő javítását. Különböző felületaktív szerek (például polietilénglikol-1000-monoacetil-éter és nátrium-lauril-szulfát trietil-amin-hidrokloriddal együtt) bizonyos mértékben növelik az inzulin biológiai értékesíthetőségét; 35 orálisan adagolt inzulin-egység azonban csupán olyan hatást fejt ki a vércukorszintre, mint 4 intravénásán beadott inzulin-egység. [Touitou és tsai: J. Phaim. Pharmacol., 32,108 (1980)].

Más irányú erőfeszítések inzulin valamely emulziós rendszerrel együtt történő orális adagolására irányultak. Az egyik kutatócsoport [Sichiri és tsai: Acta Diabet. Lat., 15, 175 (1978)] megfigyelése szerint inzulint víz/olaj/víz emulziós rendszerrel együtt patkányoknak beadva hipoglikémiás hatás lép fel. A 250 NE/kg testtömeg dózis által előidézett hatás 10 NE/kg intramuszkuláris dózis aktivitásával egyenértékű. Inzulin, továbbá zsíroldható vitaminok felhasználásával más emulziós rendszerekkel is beadható, bár az állatkísérleteken (kutyán) mutatott hipoglikémiás hatás enyhe és a dózistól független.

ígéretes kísérleteket végeztek az orálisan adagolt inzulin biológiai értékesíthetőségének fokozására inzulin mikrokapszulázása révén. Inzulint akrilsavészterekben mikrokapszuláztak [Sichiri és tsai: Acta, Diabet. Lat., 15, 175 (1978)] és nagy molekulasúlyú polimerek felhasználásáról is beszámoltak. Más kutatók inzulint különböző lipid kompozíciók liposzómáiban mikrokapszuláztak, így különböző készítményekkel (például foszfatidil-kolin, koleszterin és sztearil-amin; dimirisztoil-foszfatidilkolin; dimirisztoil-foszfatidil-kolin és koleszterin) és lecitinnel és koleszterinnel, valamint más anyagokkal képeztek inzulintartalmú liposzómákat.

Dobre és tsai: Rév. Roumanian Med. Endocrinol 22, 253 (1984) módszere szerint inzulint orális adagolás céljából liposzómákba zártak be. A liposzómák képzéséhez különböző anyagokat javasoltak, így tojássárgája foszfatidil-kolint, koleszterint, sztearil-amint, és dipalmitoil-foszfatidil-kolint. A liposzóma bevonatok azonban nem képesek teljesen megvédeni a bezárt inzulint a gyomorban levő sósav és a gyomorbélrendszerben található enzimek (például pepszin, tripszin és kimotripszin) lebontó hatásaitól.

Yoshida és tsai (140085 sz. európai szabadalmi bejelentés) valamely foszfolipid vizes oldatát vagy szuszpenzióját tartalmazó vizes fázisból álló lipid hólyagocskákat magukban foglaló inzulin-tartalmú lipid hólyagocska (vesikula) készítményeket ismertettek.

Az inzulin bezárására a korábban ismertetett megoldások szerint alkalmazott liposzómák mesterségesen előállított, változó molekulaméretű, két- vagy többrétegű foszfolipid hólyagocskák. A liposzómába bezárt biológiailag aktív anyag - így az inzulin - a közvetlen felszívódás számára hozzáférhetetlenné válik, azaz a liposzóma bevonat védi a bezárt biológiailag aktív anyagot a gyomorban lévő sósav és a gyomor- és bélrendszerben található enzimek lebontó hatásaitól. A liposzómákba zárt biológiailag aktív anyag szervezetbe jutását és eloszlását a szervezetben lényegében a liposzómák fiziko-kémiai sajátságai szabják meg.

Hátrányt jelent azonban, hogy a liposzómák - mint viszonlag nagyméretű mesterséges anyagok - nehezen szívódnak fel. Ennek egyik következménye az, hogy a liposzóma a bezárt biológiailag aktív anyaggal együtt hosszú időn át marad érintkezésben a gyomor- és bélrendszer enzimeivel, már ott bizonyos mértékű bomlást szenved, így nem képes tökéletesen megvédeni a bezárt biológiailag aktív anyagot az enzimek károsító (lebontó) hatásaitól. A liposzóma nehéz felszívódása a bezárt, biológiailag aktív anyag szervezetbe jutását is késlelteti. Felszívódása során a liposzóma először a májba kerül, ahol a két- vagy többrétegű szerkezet első lépésben a természeteshez hasonló egyrétegű szerkezetté alakul, majd ezután jut a véráramba, ahol a burkolat lebomlása teljessé válik, és felszabadul a bezárt biológiailag aktív anyag. Mindezen folyamatok eredményeként a hatóanyag felszívódása jelentős késleltetést szenved, és nem szabályozható; azaz nem garantálható, hogy a szervezetbe a liposzómába zárva orálisan bejuttatott hatóanyag teljes mennyisége vagy legalábbis jól meghatározható, ismert hányada egy adott időpontban az élő szervezet rendelkezésére fog állni. Más szavakkal: liposzómába zárt, biológiailag aktív anyagok adagolásával nem biztosítható a biológiailag aktív anyag viszonylag állandó (vagy előre meghatározható) koncentrációja a vérben. A hatóanyag vérszintjének ismeretlen változásai és a tolerálhatónál nagyobb mértékű ingadozásai káros következményekhez vezethetnek. Különösen érvényes ez az inzulinra, ahol a kívánt vérszint szűk határok között mozog, és az aluladagolás a kezelés eredménytelenségéhez, a túladagolás pedig sokkos vagy kómás állapot kialakulásához vezethet.

Találmányunk orális adagolás esetén hatékony mennyiségű fehérjeszerkezetű anyag beadására alkalmas készítmények előállítására vonatkozik. Meglepő módon azt találtuk, hogy a gyomor- és bélrendszerben lebomlásra hajlamos és a gyomor- és bélrendszeren keresztül a szervezetben gyengén felszívódó gyógyhatású fehérjeszerkezetű anyagok találmányunk értelmében oly módon vonhatók be, hogy azokból a szervezetben a hatóanyag a kívánt, gyógyászatilag hatásos mennyiségben szívódik fel.

A találmány tárgya tehát eljárás biológiailag aktív fehérjeszerkezetű hatóanyagot tartalmazó, orálisan adagolható gyógyászati készítmények előállítására. A találmány értelmében a következőképpen járunk el:

a) (i) szilárd emulgeálószert és felületaktív anyagot (2,4-12,3):1 tömegarányban tartalmazó, 1 mikron és 0,5 mm közötti átlagos átmérőjű részecskéket képezünk, (ii) a biológiailag aktív fehérjeszerkezetű hatóanyagot kötőanyaggal a részecskék felületéhez kötjük, (iii) az így kapott részecskéket 0,05-1,0 mikron vastagságú lipid réteggel vonjuk be, és kívánt esetben (iv) a lipid bevonatot - adott esetben ismert vízoldható bevonat felvitele után - bélben oldódó anyaggal vonjuk be; vagy

b) (i) kis sűrűségű lipoproteinből 1 mikron és 0,5 mm közötti átlagos átmérőjű részecskéket képezünk,

HU 207 452 Β (ii) a biológiailag aktív fehérjeszerkezetű hatóanyagot a kötőanyag felhasználásával felvisszük a lipoprotein részecskékre, (iii) az így kapott részecskéket - adott esetben vízoldható bevonat felvitele után - 0,05-1,0 mikron vastagságú lipid réteggel vonjuk be, és kívánt esetben (iv) a lipid bevonatot bélben oldódó anyaggal vonjuk be; vagy

c) (i) nátrium-hidrogén-karbonátot és citromsavat (3-1): 1 tömegarányban tartalmazó, 1 ‘ mikron és 0,5 mm közötti átlagos átmérőjű részecskéket készítünk, (ii) az így kapott részecskéket a biológiailag aktív fehérjeszerkezetű hatóanyagot tartalmazó, az a) vagy

b) pont szerint előállított kompozíció porával vagy szuszpenziójával vonjuk be, és (iii) a kapott részecskékre bélben oldódó bevonatot viszünk fel;

mimellett adott esetben a készítményhez a fenti a) c) eljárás bármely lépésében vagy az utolsó művelet után egy vagy több gyógyszertechnológiai segédanyagot, előnyösen antimikrobás szert, lipolitikus enzimet, enzim-inhibitort, habzásgátlót és/vagy felületaktív anyagot adunk.

Miként a fentiekből megállapítható, a találmány lényege az, hogy a megfelelő magra felvitt biológiailag aktív fehérjeszerkezetű hatóanyagot lipid réteggel vonjuk be [a c) eljárás esetén ezt a lipid réteggel már bevont fehérjeszerkezetű hatóanyagot visszük fel a nátrium-hidrogén-karbonátot és citromsavat tartalmazó magra). A gyomor- és bélrendszerbe bejutó készítmény külső rétege tehát lipid réteg; az esetlegesen jelen lévő, bélben oldódó bevonat a bélben leoldódik a lipid rétegről. A lipidek, mint természetes anyagok, a vékonybélben akadálytalanul, gyorsan és teljes egészükben felszívódnak a bélmembrán limfatikus rendszerének végállású nyílásain keresztül. Itt az élő szervezetbe jutó anyagok közül a legkönnyebben a zsírsavak - mint legfőbb energiaforrások - szívódnak fel. A lipidek felszívódásával együtt a lipidekbe zárt fehérjeszerkezetű biológiailag aktív anyagok is teljes egészükben akadálytalanul felszívódnak. A vékonybélben felszívódott lipid - a bezárt fehérjeszerkezetű, biológiailag aktív anyaggal együtt - a beteg nyirokérhálózatába, ezen belül a fő nyiroktörzsbe jut, ahonnan a hatóanyag a lipid burkolattól megfosztva akadálytalanul és teljes mennyiségében át tud lépni a véráramba. Ezen kedvező felszívódási folyamatok eredményeként egyrészt a hatóanyag a bélrendszerben - ahol lipiddel bevont állapotban van jelen - még nem károsodik, másrészt a hatóanyag felszívódása gyors és teljes. Ezáltal biztosítható, hogy a biológiailag aktív anyag viszonylag állandó (vagy előre meghatározott) koncentrációban legyen jelen a vérben, így a véráram hatóanyag-szintjének ingadozásaiból származó káros következmények biztonsággal kiküszöbölhetők.

A találmány szerinti eljárással bármely fehérjeszerkezetű, biológiailag aktív anyagot orálisan adagolható gyógyászati készítménnyé alakíthatunk. A „fehérjeszerkezetű, biológiailag aktív anyag” megjelölésen a fehérjéken kívül az acilezett aminocsoportot tartalmazó peptideket - így a peptidkötéssel kapcsolódó aminosavakat - is értjük. Az ilyen fehérjeszerkezetű, biológiailag aktív anyagok közös fiziko-kémiai jellemzője, hogy lipidekkel könnyen és tökéletesen bevonhatók, és a lipid bevonatból a bélrendszer enzimei hatására nem szabadulnak fel, azaz a lipid bevonattal együtt szívódnak fel a vékonybélben. A találmány szerinti eljárással olyan fehérjeszerkezetű, biológiailag aktív anyagokat célszerű orálisan adagolható készítményekké alakítani, amelyek egyébként a gyomorban és/vagy a gyomor- és bélrendszerben lebomlanának, vagy onnan nem szívódnának fel megfelelően. Ilyen fehérjeszerkezetű gyógyhatású anyagok például a következők:

inzulin - diabetes kezelésre; urokináz - trombózis kezelésére;

VHI faktor— hemofília kezelésére.

A fenti gyógyszerek orális adagolása a legtöbb beteg számára kényelmesebb és számos beteg számára gyógyászatilag kedvezőbb a parenterális adagolásnál. Találmányunk segítségével olyan fehérjeszerkezetű anyagok adagolhatók orálisan biológiailag hatékony mennyiségben, amelyek korábban csak parenterálisan voltak adagolhatók.

A találmány szerinti a) eljárás olyan készítmények előállítására vonatkozik, amelyek lényegében szilárd emulgeáló szerek és felületaktív anyagok (2,4-12,3): 1 tömegarányú keverékéből képezett magot tartalmaznak, és ezen magok felületéhez kötőanyag segítségével kapcsolódik a biológiailag aktív fehérjeszerkezetű anyag. A fehérjeszerkezetű anyagot hordozó részecskékre lipid bevonatot viszünk fel. A részecskék átlagos átmérője körülbelül 1 μ és körülbelül 0,5 mm közötti érték; az átlagos átmérő előnyösen körülbelül 1-100 μ. A lipid bevonatot a fehérjeszerkezetű anyagot hordozó részecskékre előnyösen körülbelül 0,05-1,0 μ vastagságban visszük fel. A lipid bevonat bélben oldódó bevonóréteggel borítható, ami azt biztosítja, hogy a készítmény a gyomorban való lebomlás nélkül kerül a bélrendszerbe.

A b) eljárás szerint előállított készítményekben a fehérjeszerkezetű anyagot kötőanyaggal lipoprotein részecskékhez kapcsoljuk. A részecskék átlagos átmérője 1 μ és 0,5 mm közötti érték, előnyösen 1-100 μ. A jelen levő lipoprotein részecskék növelik a hatóanyag felszívódását a szövetekben. A lipoproteinek ugyanis a sejtmembránokon könnyen áthatolnak, és ily módon a hatóanyagnak a beteg szöveteibe történő szállításánál a hordozóanyag szerepét töltik be. A részecskéket - kívánt esetben vízoldható anyaggal való bevonás után lipid bevonattal látjuk el. A lipid bevonat vastagsága körülbelül 0,1-0,3 μ. A kapott termék gélkapszulába tölthető, majd körülbelül 0,1-0,3 μ vastagságú, bélben oldódó bevonattal látható el.

A találmány szerinti c) eljárás során a fehérjeszerkezetű anyagot granulákra visszük fel. A granulákat oly módon képezzük, hogy nátrium-hidrogén-karbonátot és kívánt esetben kis mennyiségű keményítőt citromsav részecskékre viszünk fel. Az ily módön elkészített

HU 207 452 Β granulákra visszük fel a fehérjeszerkezetű anyagot tartalmazó réteget, ami az a) vagy b) eljárás szerint előállított mag-anyagot, arra rávitt fehérjeszerkezetű anyagot és arra rávitt lipid bevonatot tartalmazó készítmény szuszpenziója. A kapott terméket ezután bélben oldódó bevonattal látjuk el. A kapott granulák előnyösen 2,0 mm-nél kisebbek. Fiziológiai szempontból a 2,0 mm-nél kisebb granulák könnyen a duodénumba (nyombél) juttathatók. Amennyiben a granulákat kis kemény gélkapszulákba töltjük, a bélben történő felszívódás - a nagy gélkapszulákhoz viszonyítva - fokozódik. A granulák készítésénél vagy a formulázásnál por alakjában felhasznált nátrium-hidrogén-karbonát és citromsav a kapszulák vagy granulák gyors szétesését és felnyílását segíti elő, és ily módon a fehérjeszerkezetű anyag a nyombélben könnyebben szabadul fel. A szétesés elősegítésére természetesen más anyagokat is felhasználhatunk (például nátrium-citrátot és más hidrogén-karbonátokat, így kálium-hidrogén-karbonátot).

Miként már közöltük, adott esetben a készítményhez bármely eljárási lépésben vagy az utolsó művelet után egy vagy több gyógyszertechnológiai segédanyagot is adhatunk. Ilyen gyógyszertechnológiai segédanyagok például a lipolitikus enzimek, amelyekre a gyógyhatású anyagként inzulint tartalmazó készítmények beadásakor szükség van. A lipolitikus enzimeket a készítménybe bedolgozhatjuk, vagy külön tabletta vagy kapszula formájában adagolhatjuk. A lipolitikus enzimek elősegítik a lipidbevonattal ellátott anyagnak a bélmembránok limfatikus rendszere végállású nyílásaiban történő felszívódását. További gyógyszertechnológiai segédanyagok lehetnek például a kötőanyagok, felületaktív anyagok, emulgeálószerek, stabilizálószerek, antimikrobás szerek és enzim-inhibitorok, valamint a habzásgátlók.

Inzulintartalmú készítményt a találmány szerinti a) eljárással tehát úgy is előállíthatunk, hogy inzulint valamely emulgeálószert/szolubilizálószert, felületaktív anyagot, enzim-inhibitort, habzásgátlót és antimikrobás szert tartalmazó kompozícióval keverünk össze. A kapott keveréket ezután poli-etilén-glikol-zsírsav-észtereket tartalmazó lipid bevonattal látjuk el. Az ily módon kapott terméket ezután bélben oldódó bevonattal borítjuk, majd kemény zselaíinkapszulákba vagy tablettákba töltjük, vagy pedig előbb kapszulázzuk vagy tablettázzuk, és utána vonjuk be. Az egyes tabletták vagy kapszulák tömege 250 mg, és 16 NE kristályos sertés-inzulint tartalmaznak.

Inzulintartalmú készítményt a találmány szerinti b) eljárással úgy is előállíthatunk, hogy lipoprotein anyagot (lipidekből és fehérje-komponensekből, azaz aminosavakból és/vagy kis molekulatömegű fehérjékből kialakított kis sűrűségű lipoproteint) kötőanyaggal, inzulinnal, és adott esetben enzim-inhibitorral, habzásgátlóval és/vagy vízoldható anyaggal keverünk össze. A kapott keveréket ezután triglicerideket, foszfolipideket és koleszterint tartalmazó lipiddel vonjuk be. Az ily módon nyert terméket gélkapszulába töltjük, és a kapszulát bélben oldódó bevonattal látjuk el.

Inzulintartalmú készítményt a találmány szerinti c) eljárással úgy is előállíthatunk, hogy citromsavból álló, előnyösen 2,00 mm méretű granulákat nátrium-hidrogén-karbonáttal vonunk be, majd ezeket a részecskéket az előzőekben ismertetett eljárások bármelyike szerint előállított inzulintartalmú készítmény porával vagy szuszpenziójával vonjuk be, ezután a készítményre bélben oldódó bevonatot viszünk fel.

Eljárhatunk úgy is, hogy a lipid bevonó réteggel, majd bélben oldódó bevonattal ellátott inzulin-részecskéket bélben oldódó bevonattal ellátott lipáz-részecskékkel és epesóval együtt kapszulákba töltjük. A kapszulákhoz előnyösen nátrium-hidrogén-karbonátot és citromsavat is adunk.

A fentiekben meghatározott készítmények előállítására szolgáló berendezés egy kamrát magában foglaló tartályt tartalmaz. A kamra alján perforált forgó korong, levegőztető berendezés és aprítóberendezés helyezkedik el. A kamra alja felett fúvókák találhatók. A készítmény előállítása céljából a részecskéket a kamrák aljára helyezzük, és az aprító berendezéssel megőröljük. A levegőztető berendezés a részecskéket a kamrában lebegteti. A gyógyászati hatóanyagot a fúvókákon keresztül bepermetezve a hatóanyag a részecskékhez kötődik. Miután a hatóanyag a részecskékhez kötődött, a fúvókán keresztül bepermetezett lipid bevonóanyagot felvisszük. A lipid bevonat felvitele után kerül sor a bélben oldódó bevonat felvitelére.

Az 1. ábrán a sugármalom keresztmetszetét vázlatosan ábrázoljuk.

A 2. ábrán az 1. ábrán feltüntetett sugármalom keresztmetszetét mutatjuk be.

A 3. ábrán egy „Spir-A-Flow” berendezés keresztmetszetét vázlatosan ábrázoljuk.

A 4. ábrán az 1. példa szerinti készítmény kromatográfiáját tüntetjük fel.

Az 5. ábrán az 1. példa szerinti készítmény fotomikrográfiáját mutatjuk be.

A 6. ábra az 1. példa szerinti készítmény fotomikrográfiáját ábrázolja.

A 7. ábrán az 1. példa szerinti készítménnyel, illetve Actrapiddal kezelt egy-egy sertés venális szérumcukorszintjét mutatjuk be. Az 1. példa szerinti készítménnyel kezelt sertés venális szérumcukorszintjét az „o” jelzésű görbe, míg az Actrapiddal kezelt sertés venális szérumcukorszintjét az „x” jelzésű görbe ábrázolja. Az abszcisszán az időt (percben), míg az ordinátán a szérumglükózt (millimólban) tüntetjük fel.

A 8. ábrán „Tong-Shin” inzulinnal, az 1, példa szerinti orális inzulinnal és „Novo” inzulinnal az 1-D teszt szerint kapott eredményeket hasonlítjuk össze.

A 9. ábrán az 1. példa szerinti orális inzulin és hagyományos inzulin injekció hatását az 1-E teszt szerint hasonlítjuk össze, két önkéntesen. Az első önkéntesre vonatkozó adatokat a körrel jelölt görbék, a második önkéntesre vonatkozó adatokat a deltával jelölt görbék mutatják be. Mindkét esetben a szaggatott vonal az inzulin injekcióval, a kihúzott vonal az 1. példa szerinti orális inzulin készítménnyel elért eredményeket mutatja be.

A 10. ábrán az 1. példa szerinti orális inzulinkészít6

HU 207 452 Β ménnyel (x jelű görbe) és a 2. példa szerinti orális inzulinkészítménnyel (o jelű görbe) a 2-B teszt szerint kapott eredményeket hasonlítjuk össze.

A11. ábrán az 1. példa szerinti orális inzulinkészítménnyel (x jelű görbe) és a 2. példa szerinti orális inzulinkészítménnyel (o jelű görbe) a 2-B teszt szerint kapott eredményeket hasonlítjuk össze.

A 12. ábrán inzulin injekciót a 6. példa szerinti készítménnyel hasonlítjuk össze.

A 13. ábrán inzulin injekciót a 6. példa szerinti készítménnyel hasonlítunk össze.

A 14. ábrán inzulin injekciót a 6. példa szerinti készítménnyel hasonlítunk össze.

A 15. ábrán inzulin injekciót a 6. példa szerinti készítménnyel hasonlítunk össze.

A 16. ábrán a 6. példa szerinti készítmény vércukorszintre kifejtett hatását ábrázoljuk.

A 18. ábrán a 6. példa szerinti készítmény vércükorszintre kifejtett hatását ábrázoljuk.

A 19. ábrán inzulin injekciót a 6. példa szerinti készítménnyel hasonlítunk össze.

A 20. ábrán inzulin injekciót a 6. példa szerinti készítménnyel hasonlítunk össze.

A 21. ábrán inzulin injekciót a 6. példa szerinti készítménnyel hasonlítunk össze.

A 22. ábrán a 7. példa szerinti orális inzulin készítményt hagyományos inzulin injekcióval hasonlítunk össze.

A 23. ábrán egy CF granulátor keresztmetszetét vázlatosan ábrázoljuk.

A 24. ábrán a 12. példa szerinti orális inzulin granulátumot vázlatosan ábrázoljuk.

A 25. ábrán a 12. példa szerinti inzulin készítmény beadásakor kutya vérében kialakult inzulinszintet tüntetjük fel.

A 26. ábrán a 12. példa szerinti orális inzulin granuláknak kutya vércukorszintjére kifejtett hatását mutatjuk be.

A 27. ábrán a 12. példa szerinti orális inzulin készítménynek kutya plazma glükóz-szintjére kifejtett hatását tüntetjük fel.

A28. ábrán a 11. példa szerinti orális inzulin készítmény és a 12. példa szerinti orális inzulin készítmény vércukorra kifejtett hatását tüntetjük fel.

A 29. ábrán a 13. példa szerinti orális inzulin készítmény vércukorra kifejtett hatását ábrázoljuk.

Az alábbiakban részletesen ismertetjük a találmányunk szerint előállítható készítmények előnyös komponenseit.

Fehérjeszerkezetű, anyagok

A fehérjeszerkezetű anyagok a találmány szerinti előállított gyógyászati készítmények hatóanyagai. Miként már közöltük, a „fehérjeszerkezetű anyag” megjelölésen a fehérjéken kívül az acilezett aminocsoportot tartalmazó peptideket is értjük. Noha a találmány szerint felhasználható hatóanyagok köre nem korlátozódik a gyomor- és bélrendszerben való lebomlásra hajlamos vagy a gyomor- és bélrendszerből a szervezetbe gyengén felszívódó fehérjeszerkezetű anyagokra, gyakorlati szempontokból célszerűen ilyen anyagokat alakítunk át orálisan adagolható kompozíciókká a találmány szerinti eljárással. Fehérjeszerkezetű anyagként előnyösen alkalmazhatunk állati vagy rekombináns eredetű inzulint, valamint más gyógyászati hatóanyagokat, így például urokinázt, VHI faktort.

Lipid bevonóanyagok

A találmány szerint előállítható készítményekbe lipid bevonóanyagként a vékonybél membrán limfatikus rendszere végállású nyílásai által vonzott, ciklomikronszerű anyagok alkalmazhatók. Ezen anyagok előnyös képviselőiként - csupán példálózó jelleggel - az alábbiakat említjük meg: polietilén-glikol-zsírsavészterek, glicerofoszfatidok, foszfatidil-foszfátok, tojássárgája lecitin, olajsav, sztearinsav, palmitát, koleszterin, mono-, di- és trigliceridek, koleszterin-észterek, 5-20% foszfatidinsavat tartalmazó tojássárgája lecitin, linolsav, linolénsav, laurinsav, foszfatidil-foszfát, glicerin, szójababolaj, szezámmagolaj és tromethan. A gyógyászati hatóanyag felületére felvitt fenti lipid bevonó anyagok nem csupán lezárják a gyógyászati hatóanyagot, hanem fokozzák a hatóanyagnak a bélmembránok limfatikus edényei végállású nyílásaival szembeni affinitását, és e helyeken történő felszívódását, és ennek eredményeként a hatóanyag a limfatikus rendszerben felszívódik.

Egy megfelelően működő lipid bevonó készítmény összetétele a következő:

80-90% lipid, mono-, di- és trigliceridek formájában,

6- 9% foszfolipidek,

2% koleszterin-észter és 1% szabad koleszterin, és

1%-nál kevesebb szabad zsírsavak (NEFA).

A készítményhez körülbelül 2% kis molekulatömegű fehérje vagy aminosav is adható.

Az alábbi koleszterin-észterek alkalmazhatók:

30% mint koleszterin-linolsav-észter,

20% mint koleszterin-olajsav-észter, és

22% mint koleszterin-palmitinsav-észter.

Bélben oldódó bevonóanyagok

A találmány szerint előállítható készítményekben olyan bélben oldódó bevonóanyagok alkalmazhatók, amelyek a gyomorban fellépő lebontó hatásoknak ellenállnak, ugyanakkor azonban a bélrendszerben lebomlanak, és az általuk bevont anyagot itt felszabadítják. E célra előnyösen, azonban nem korlátozó jelleggel, az alábbi anyagok alkalmazhatók önmagukban vagy kombinációikban: hidroxi-propil-metil-cellulózftalát, polietilén-glikol 6000 és sellak (ezek oldószerekben, például diklór-metánban, etanolban vagy vízben oldott formában alkalmazhatók), továbbá cellulózftalát vagy polivinil-acetát-ftalát.

Inzulin bevonására előnyösen alkalmazható egy 4,5 tömegrész hidroxi-metil-cellulózt, 0,5 tömegrész sellakot és 0,5 tömegrész polietilén-glikol 6000-et tartalmazó, bélben oldódó bevonóanyag. Ezt az anyagot 47,3 rész diklór-metánban és 37,8 rész etanolban oldjuk. A bélben oldódó bevonóanyagot ezután vízzel a kívánt koncentrációra hígítjuk, és bevonásra felhasználjuk.

HU 207 452 Β

Lipoprotein anyagok

A találmány szerint előállítható készítményekben lipoprotein anyagként olyan lipidek és fehérje-komponensek kombinációját alkalmazzuk, amelyek kis sűrűségű lipoproteineket képeznek. Előnyösen alkalmazhatunk az emberi szervezetben lévő, kis sűrűségű lipoproteinekhez hasonló, kis sűrűségű lipoproteineket. A „kis sűrűségű lipoprotein” megjelölés 1,00-1,06 g/cm³ sűrűségű lipoproteinekre vonatkozik [A. L. Lehninger: „Principles of Biochemistry” (Worth Pub'lishers, Inc., New York, 1988) 318. oldal],

A lipoproteint felépítő lipid komponens képviselőiként nem korlátozó jelleggel az alábbi anyagokat említjük meg: koleszterin, olajsav, sztearinsav, nátrium-lauril-szulfát, lecitinek, nátrium-lauril-szulfát és lecitinek keveréke, foszfatidok, plamitinsav és foszfatid-foszfátkolin.

A lipoproteint felépítő fehérje-komponensként nem korlátozó jelleggel bármely aminosav vagy kis molekulatömegű fehérje felhasználható. Az aminosavak közül legelőnyösebbnek az arginin, lizin, hisztidin és aszparaginsav, míg a fehérjék közül legkedvezőbbnek az albumin és globulin bizonyult.

A lipidet előnyösen 1:1 és körülbelül 3:1 molekulatömeg arányban kombináljuk a kis molekulatömegű fehérjével vagy aminosavval. Találmányunk előnyös kiviteli alakja szerint a lipidek és fehérjék aránya 1:1.

46% koleszterin-észtert, 14% szabad koleszterint, 25% foszfolipideket, 14% zsírt és körülbelül 1% NEFA-t (FFA) tartalmazó lipid készítmény 20-25 tömeg% aminosavakkal kombinálva megfelelő hatást fejt ki.

Vízoldható bevonóanyagok

A találmányunk szerint előállítható készítményekben vízoldható bevonóanyagként hidrofil bevonatot kialakító vegyületeket alkalmazhatunk. Ezek képviselőiként - nem korlátozó jelleggel - az alábbi anyagokat soroljuk fel: hidroxi-propil-metil-cellulóz-ftalát, polietilénglikol-6000, hidroxi-propil-metil-cellulóz, hidroxi-propil-cellulóz, kristályos cellulóz és sellak - diklórmetánnal, etanollal vagy vízzel képezett oldat formájában - cellulóz-ftalát és polivinil-acetát-ftalát. A lipoproteinekhez kötött és vízoldható bevonattal ellátott fehérjeszerkezetű anyagokat előnyösen körülbelül 0,05-0,5 μ vastagságú bevonattal látjuk el.

Kötőanyagok

A találmányunk szerint előállítható készítményekben kötőanyagként valamely peptidnek lipidhez vagy lipoproteinhez való megkötésére képes anyagokat alkalmazunk. Ezek előnyös képviselőiként - nem korlátozó jelleggel - az alábbi anyagokat soroljuk fel: mikrokristályos cellulóz, metil-cellulóz, etil-cellulóz, nátrium-karboxi-metil-cellulóz, hidroxi-propil-cellulóz, metil-hidroxi-propil-cellulóz zselatin, povidone és polietilénglikol-zsírsav-észter csoportok.

Lipolítikus enzimek

A találmányunk szerint előállítható készítményekhez olyan enzimek adhatók, amelyek lipideknek a bélmembrán limfotikus rendszerében levő végállású nyílásokban való felszívódását elősegítik. E célra például lipázt (beleértve pankreatikus lipázt), amilázt, proteázt és epe-sókat alkalmazhatunk. A zsírsavak és lipidek bélben való felszívódását pankreatikus lipáz epe-sók jelenlétében elősegíti és fokozza. Ezért fehérjeszerkezetű anyagokat epe-sók jelenlétében lipoprotein pankreatikus lipázzal bevonva a fehérjeszerkezetű anyag felszívódása fokozódik. A lipolítikus enzimek a készítménybe bedolgozhatok vagy külön tabletta vagy kapszula formájában adhatók be. A lipolítikus enzim-keverék kedvező eredményeket ad inzulint, pankreatikus lipázt, amilázt, proteázt és epe-sókat tartalmazó készítmény esetében.

Töltőanyagok

Lipoproteinhez kötött fehérjeszerkezetű anyagok esetében töltőanyag alkalmazható. A töltőanyag fizikai kötőanyag is lehet. E célra például - nem korlátozó jelleggel - az akácia gumit, kristályos cellulózt, hidroxi-propil-cellulózt vagy hidroxi-propil-metil-cellulózt alkalmazhatunk.

Felületaktív anyagok

Felületaktív anyagként a bélmembrán limfotikus rendszerében levő végállású nyílásokban való jobb felszívódást elősegítő anyagok alkalmazhatók. E célra nem korlátozó jelleggel - kationos, anionos vagy nemionos felületaktív anyagok használhatók, például nátrium-lauril-szulfát, sztearil-amin, poliglicerin-zsírsav-észterek, polietilén-alkil-éterek, polioxietilén-alkil-fenil-éterek, zsírsav-monogliceridek, szorbitán-zsírsav-észterek, polioxietilén-zsírsav-aminok és polietilén-glikol-zsírsavészterek.

Emulgeálószerek

Emulgeálószerként emulziók in vivő képzésére képes vegyületek alkalmazhatók. Ezek példáiként - nem korlátozó jelleggel - az alábbi vegyületeket vagy kombinációikat soroljuk fel: koleszterin, sztearinsav, nátrium-sztearát, plamitinsav, nátrium-palmitát, olajsav, nátrium-oleát, gliceril-mono-sztearát, polietilén-50sztearát, polioxi-40-sztearát, poliszorbát 20, poliszorbát 40, poliszorbát 60, poliszorbát 80, propilénglikoldiacetát és propilénglikol monosztearát. Emulgeálószerként az emberi plazmában levő „alacsony sűrűségű lipoproteinekhez” hasonló kémiai anyagok és komponensek is felhasználhatók (például arginin-hidroklorid, akácia gumi, koleszterin, koleszterin-észterek, foszfolipidek és zsírsavak).

Stabilizátorok és enzim-inhibitorok

A találmányunk szerint előállítható készítményekben stabilizátorként és enzim-inhibitorként az emlősök szervezetében működő lebontó enzimek [például peptidázok, proteázok, foszforilázok, glutation-inzulintranszhidrogenáz és inzulin lebontó enzim (azaz inzulináz)] inaktiválására vagy lebontására képes vegyületek alkalmazhatók. A stabilizálószerek közül - csupán példálózó jelleggel - az alábbi vegyületek alkalmazhatók: sztearil-amin, sztearil-alkohol, citromsav, tejsav, trietilamin-hidroklorid, pirofoszfát, trietanol-amin, ovomukoid, etilén-diamin-teíraacetát, jód-acetamid, fenilhidrazin, hidroxilamin és 8-hidro-kinolin.

Antimikrobás szerek

A találmány szerint előállítható készítményekben antimikrobás szerként a gyógyászati hatóanyag és a kötő1

HU 207 452 Β anyagok, bevonóanyagok és adalékok mikrobás szenynyeződésének és lebomlásának megakadályozására képes vegyületeket alkalmazhatunk. E célra olyan vegyületek használhatók, amelyek antimikrobás hatása megfelelő, és a többi komponenssel, valamint a kezelendő organizmus toxicitásával kompatíbilisek. Az antimikrobás szerek közül - példálózó, nem korlátozó jelleggel az alábbiakat soroljuk fel: metil-parabén, etü-parabén, propil-parabén, butil-parabén, fenol, dehidroecetsav, fenil-etil-alkohol, nátrium-benzoát, szorbinsáv, timol, timerozál, nátrium-dehidro-acetát, benzil-alkohol, krezol, p-klór-m-krezol, klór-butanol, fenil-merkuri-acetát, fenil-merkuri-benzoát, fenil-merkuri-borát, fenil-meikurinitrát és benzil-alkónium-klorid.

Találmányunk további részleteit az alábbi példákban ismertetjük anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk. A példákban - kiemelt fontossága miatt - a hatóanyagként inzulint tartalmazó, orálisan adagolható készítmények előállítását ismertetjük. Megjegyezzük azonban, hogy inzulin helyett hatóanyagként bármely más, a korábbiakban ismertetett meghatározásnak megfelelő fehérjeszerű anyag is alkalmazható, mert ezek az inzulinnal azonosan képesek beágyazódni lipidekbe, és a végső készítmény felszívódási jellemzőit alapvetően a lipid bevonóanyag szabja meg.

1. példa

E példában inzulin orális adagolására alkalmas készítmény előállítását mutatjuk be. Koleszterin, nátrium-lauril-szulfát és metil- és propil-parabén (PH-6) mikrobaellenes tartósítószerek keverékéből körülbelül 50 μ átlagos átmérőjű részecskéket készítünk. A részecskéket a Freund International Ltd., Tokyo, Japán cégtől beszerezhető „Jet Mill” (sugármalom) felhasználásával készítjük el.

A „Jet Mill 10”-et vázlatosan az 1. és 2. ábrán tüntetjük fel. Az előállítandó részecskéket vibrációs adagoló segítségével tápláljuk be a (11) bemeneti kamrába. A bemeneti kamrában levő részecskéket a (13) levegőfúvókán bejuttatott levegőáram szállítja a (12) őrlőkamrába. A (14) levegőfúvókán keresztül a részecskéket szuszpenzióban szállító levegőárammal ellentétes irányú levegőáramot vezetünk be. A levegőáramok irányát nyilakkal jelöljük. A levegőáramok a részecskéket a (12) kör alakú őrlőkamrában megórlik. A fúvókákon átáramló levegőáramot szabályozva a kamrában megfelelő őrlőhatást állítunk be. A kívánt átmérőméretre őrölt részecskék a (15) távozó levegőnyíláson keresztül az őrlőkamra középpontjában elhelyezett (15) kimenő levegőnyíláson át távoznak. Az ábrán nem jelölt szeparátor az őrölt részecskéket oly módon irányítja, hogy azok a gyűjtőüvegben ülepednek le, a levegő a levegőkimeneti nyíláson át távozik.

Kristályos, egykomponensű sertés-inzulint (Novo, Bagarvaerd, Dánia cégtől szereztük be) 8 tömeg% hidroxi-propil-cellulózt és 0,005 mól nátrium-szulfátot, 0,005 mól trietil-amin-hidrokloridot és 0,005 mól citromsavat tartalmazó oldat felhasználásával a részecskéken megkötünk. A felületükön megkötött inzulint tartalmazó részecskéket 6 tömeg% polietilén-glikol-monosztearátot (Emanon-3199; a KAO, Tokyo, Japán cégtől szereztük be) magában foglaló oldattal bevonva körülbelül 0,1 μ vastagságú lipidbevonatot alakítunk ki. Ezután bélben oldódó bevonóoldatot készítünk oly módon, hogy 4,5 tömeg/tömeg% hidroxil-metil-cellulóz-ftalátot (HPC-55), 0,5 tömeg/tömeg% sellakot (Shin-Etsu Chemical, Japán) és 0,5 tömeg/tömeg% polietilén-glikol 6000-et (ShinWha Yakuhin, Japán) feloldunk 47,3 térfogatrész diklór-metánt és 37,8 térfogatrész etanolt tartalmazó oldatban. A kapott oldatot vízzel olyan optimális koncentrációra hígítjuk, hogy a lipiddel bevont részecskék vastagsága a bélben oldódó bevonat felvitele után körülbelül 0,1 μ. Ezután 250 mg, bélben oldódó bevonattal ellátott részecskéket kézzel keményzselatinkapszulákba töltünk.

A készítményt módosított „Freund” Spir-A-Flow, model SFC-Mini-S 220 V, 60 Hz, 3P berendezés (a Freund International Tokyo, Japán cégtől szereztük be) felhasználásával készítjük el. A standard „Spir-AFlow” berendezést a következőképpen módosítottuk. A forgórészben levő nyílásokat túl nagynak találtuk. Ezért két további lyukszabályozó gyűrűt helyeztünk el. Ezeket a gyűrűket olyan helyzetben helyezzük el, hogy a részecskék ne hulljanak át.

A „Spir-A-Flow” berendezést oly módon is módosított, hogy a beszívott levegőt előzetesen megszárítottuk és a benne levő olajrészecskéket eltávolítöttuk. A levegőt 20% abszolút nedvességtartalomra szárítjuk. A levegőáram sebességét ezáltal 920 liter/perc értékre emeljük és a levegőáramot oly módon irányítjuk, hogy az alaplemezen keresztül „robbanjon be”.

Ezenkívül egy levegőbevezetőnyílás helyett négyet alkalmazunk. E nyílásokat az alaplemezben 0°, 90°, 180° és 270° helyzetben alakítjuk ki.

A zsákos porszűrőket és pulzáló szűrőket hosszúságuk felére levágjuk.

Ezenkívül a tartály alján levő egyetlen fúvóka helyett három fűvókát alkalmazunk. A negyedik bevonó fúvóka a tartály tetején helyezkedik el. A tartály alján levő fúvókákat megkötésre, míg a tetőn levő fúvókát bevonásra használjuk.

A (20) „Spir-A-Flow” berendezést a 3. ábrán tüntetjük fel. A részecskéket a (22) forgókorongra helyezzük. A (22) forgókorong tartalmazza a (31) lyukakat. A (29) aprítóberendezés és a (21) keverő a (22) koronggal együttműködve megadott nagyságú szemcséket képez. Ezután bekapcsoljuk a levegőáramot, amely a részecskéket a (26) tartányban lebegteti. Kétfajta levegőáramot alaktunk ki, amelyek közül az egyik (rés-levegő) a (33) nyíláson, míg a másik (fluidlevegő) a (32) nyíláson keresztül lép a berendezésbe. A levegtetett részecskéket a (27) alsó fúvókákon keresztül bepermetezett kötőanyag oldattal vonjuk be. Bár a módosított (20) „Spir-A-Flow” berendezés ábráján csak egy (27) alsó fúvókát tüntetjük fel, a berendezésen három (27) alsó fúvókát alkalmazunk. A részecskék a bevonat felvitele után a (22) korongra visszahullanak. Miután az összes részecskét bevontuk a kötőanyaggal, a levegőáramot fokozzuk és a bevont

HU 207 452 Β részeket ismét bevonhatjuk és a műveletet így folytatjuk. A részecskék továbbá a (28) felső fúvókából permetezett oldattal is bevonhatók.

Minthogy a por alakú részecskék a megkötési és bevonási művelet során állandó mozgásban vannak, a részecskék jól keverednek, nedvesednek, az átgyúrás és átfordítás rendkívül hatékony és ily módon nagyon gyorsan igen jó minőségű granulák alakulnak ki. A korong átlyuggatott részén áthaladó levegőáram a granulákat igen hatékonyan szárítja. A képződő és a berendezés felső részébe került porszerű anyagokat a (24) porzsákos szűrőben gyűjtjük össze. A szűrőkben összegyűjtött porszerű anyagokat szükség szerint a (25) tisztítófúvókákon keresztül bejuttatott levegővel juttatjuk vissza az alaplemezen levő (22) forgókorongra,

A (22) forgókorong és (29) aprítóberendezés együttes működése eredményeként gömb alakú, sima felületű, nagy mechanikai szilárdságú, nagy sűrűségű és szűk részecskenagyság-eloszlású részecskék képződnek. A példa szerinti készítmény előállítása céljából a bevezető nyíláson keresztül szilárd emulzió-szolubizálószereket, felületaktív anyagokat és mikrobaellenes tartósítószereket juttatunk a tartályba. A por alakú nyersanyagok beadagolása után enyhe áramban levegőt fúvatunk felfelé, a forgókorong lyuggatott részein, valamint a forgókorong és a kamra (tartály) belső fala között elhelyezkedő kerületi (23) nyíláson keresztül. A levegőáram megakadályozza az anyagoknak a (23) nyíláson és a lyuggatott részeken keresztül történő lehullását.

A nyersanyagok beadagolása után a (22) forgókorongot, a (21) keverőt, és a (29) aprítóberendezést működésbe hozzuk. Az 1. példa szerinti készítmény előállítása céljából a forgórészt és ennek megfelelően a lyuggatott korongot percenkénti 300 fordulattal, az aprítóberendezést percenkénti 2000 fordulattal, míg a keverőt percenkénti 500 fordulattal forgatjuk. A forgórész nyílásain keresztül 8-10 liter/perc sebességgel 32-35 °C hőmérsékletű „fluid” levegőáramot vezetünk át, míg a forgórész és a fal közötti nyíláson a 32-35 °C hőmérsékletű „rés” levegőt 7-8 liter/perc sebességgel vezetjük be. A részecskéket egyesítjük és 30 percen át szárítjuk.

Kristályos inzulint (Novo Monocomponent, kristályos sertés-inzulin, sarzsszám 833 115, szériaszám 69195-01) hidroxi-propil-cellulózt, nátrium-laurilszulfátot, citromsavat és trietil-amin-hidrokloridot tartalmazó oldatban (pH 2,0) teljesen feloldunk.

A részecskéket a bevonó és megkötő berendezés fala között a (32 és 33) nyíláson keresztül betáplált „rés” és „fluid” levegőáram segítségével felfelé mozgatjuk; a kötőanyag oldatát kettős fúvókán keresztül 3,0 Pa levegőnyomás mellett 10 liter/perc sebességgel finom köd formájában tápláljuk be.

Az inzulinhoz kötött szilárd emulgeáló részecskéket ezután polietilén-glikol-zsírsavészterek (KAO SEKKEN, Japán: EMANON 3199, szériaszám 12744Y) oldatát tartalmazó lipid bevonóanyaggal 3,0 Pa permetező levegőnyomás mellett 10 liter/perc sebességgel vonjuk be.

Az ily módon bevont, inzulinhoz kötött szilárd emulgeáló részecskéket ezután keményzselatinkapszulákba töltjük, majd a kapszulákra bélben oldódó bevonatot viszünk fel.

A kapott 350 mg kapszulák összetétele a következő: Koleszterin (Fuluka, A. G.; Svájc; sarzsszám 24657-784) -6,76x1ο^-4

Nátrium-lauril-szulfát (Yakuri, Kagaku, Japán;

S316-06) -1,377x1ο^-4 M

Trietil-amin-hidroklorid (Wako Sei-Yaku, Japán) -4,089xl0^-6 M

Citromsav (Yakuri Kagaku, Japán; (KA9105) -5,965x1ο⁴⁵ M

Hidroxi-propil-cellulóz-L (Shin-Wa Yakuhin, Japán;

191184) -l,234xl0^_2g

Polietilénglikol-zsírsavészterek (KAO Sekken,

Japán; EMANON 3199

127 44Y); -l,543xl(r²g

Inzulin (NOVO) -8 egység

Az inzulin-inaktiváló enzimek inhibitoraként, valamint inzulin-stabilizálószerként és a pH beállítására citromsavat alkalmazunk.

Inzulin-stabilizátorként és habzásgátlóként trietilamin-hidrokloridot alkalmazunk.

]-A teszt

A teszt során az i. példa szerinti orális inzulin készítményt kémiailag az Actripid nevű intravénás inzulin készítménnyel (Novo) hasonlítjuk össze. Az 1. példa szerint előállított, 8 nemzetközi egység (NE) Novo monokomponens kristályos sertés inzulint tartalmazó orális inzulin kapszulát ultraszonifer felhasználásával 5 perc alatt szonifikáció útján vízben oldunk. Az oldat felét (4 NE) orális inzulin készítményt tartalmaz) fordított fázisú kromatográfiával megelemezzük. 4 NE Novo Actrapid inzulint fordított fázisú kromatográfiával megelemzünk. Az eredmények azt mutatják, hogy mindkét minta azonos mennyiségű, kémiailag ekvivalens inzulint tartalmaz (lásd 4. ábra).

1-B teszt

Ennél a tesztnél letapogató elektron mikroszkóp felhasználásával az 1. példa szerinti orális inzulin készítményről fotómikrográfot készítünk. A részecskékről a bélben oldódó és a lipid bevonatot 47,3 térfogatrész diklór-metánt és 37,8 térfogatrész etanolt vízben tartalmazó oldószerrel eltávolítjuk. A részecskék 500-szoros nagyítással fotomikrográfja viszonylag nagy (körülbelül 50 mikron átlagos átmérőjű) koleszterin és nátrium-lauril-szulfát részecskékhez kötődő, viszonylag kis (körülbelül 5-10 mikron átlagos átmérőjű) inzulin-részecskéket és hidroxi-propil-cellulóz kötőanyagot mutat (lásd 5. ábra). A 3000-szeres nagyítású felvételen rudacska alakú inzulin kristályok láthatók a hidroxi-propil-cellulóz részecskéken belül beágyazva (6. ábra).

1-C teszt

Ennél a tesztnél az 1. példa szerinti orális inzulin

HU készítményt biológiai meghatározással Actripid intravénás inzulin oldattal (Novo) hasonlítjuk össze. Két Yorkshire sertést egy éjjelen átéheztetünk és az egyik sertésnek intravénásán 8 NE Actripid inzulint adunk be. A másik sertésnek 15 perces intravénás infúzióval 8 NE, az 1. példa szerinti orális infúziót adjuk be 50 ml vízben oldva. Mindkét sertéstől vérmintát veszünk és a szérumcukorszintet meghatározzuk. A két sertés venális szérumcukorszintje durván azonos mértékben csökken, bár az 1. példa szerinti'készítmény hipoglikémás hatása az Actripid inzulinnál valamivel tovább tart (lásd 7. ábra).

1-D teszt

Ennél a tesztnél az 1. példa szerinti orális inzulin készítményt intravénás nyúl biológiai meghatározással Novo monokomponens kristályos sertés-inzulinnal és hagyományos fecskendezhető inzulin-40-nel (TongShin Pharmaceutical Co.) hasonlítjuk össze. Három, 1,8 kg testtömegű fehér nyulat egy éjjelen át éheztetünk, majd 10 perces intravénás infúzió útján 4 NE Novo-inzulinnal, Tong-Shin inzulin-40-nel vagy az 1. példa szerinti orális inzulin készítményt tartalmazó emulzióval kezelünk. Minden nyúl fülvénájából, 30 perccel az inzulin infúzió beadagolása előtt és befejezése után 0, 15, 30, 45, 60, 75, 90 és 105 perccel, vénás vérmintát veszünk.

Mindhárom inzulin készítmény hozzávetőlegesen azonos hipoglikémás hatást fejt ki, a hipoglikémás aktivitás az infúzió megkezdésétől számított 30 percen belül lép fel. A hipoglikémás hatás csúcsa Novo-inzulin esetében az infúzió befejezése után 30 perccel, míg Tong-Shin inzulin-40 esetében 60 perccel lép fel. Az 1. példa szerinti orális inzulin készítmény hipoglikémás hatásának csúcsa a Novo és Tong-Shin inzulin készítmények csúcsai között jelentkezik (8. ábra).

1-E teszt

A teszt során az 1. példa szerinti orális inzulin készítményt két egészséges férfi önkéntesnek orálisan adjuk be. Az orális inzulin adagolás által előidézett hipoglikémás hatás ekvivalens mennyiségű befecskendezhető inzulin szubkutáns beadagolásakor fellépő aktivitással összehasonlítható.

A kísérletben két, 37, illetve 48 éves, 52, illetve 54 kg testtömegű, egészséges férfi önkéntes vesz részt. Mindegyik kísérleti személynek az 1. példa szerinti orális inzulin készítményből 16 NE dózist adunk be. Az 1. példa szerinti orális inzulin készítmény mellett mindegyik kísérleti személy két lipolitikus enzim kapszulát is kap. A kapszulák

1000 egység pankreatin lipázt

7500 egység amilázt

7500 egység proteázt és mg epe-sókat tartalmaznak (350 mg-os kapszulákban), kukoricakeményítő töltőanyag mellett.

Az enzim-kapszulákat a következőképpen állítjuk elő:

Pankreatikus lipázra 0,1-0,3 mikron vastagságban hidroxi-propil-cellulóz bevonatot és bélben oldódó bevonatot viszünk fel, az 1. példában leírt módon. Ezután amilázt és proteázt adunk hozzá. A kapott

452 B 2 keveréket 0,1 mikron vastagságú hidroxi-propil-cellulóz bevonattal látjuk el. 0,1 mikron vastagságú hidroxi-propil-cellulóz réteggel bevont epe-sókat és a pankreatikus lipázt tartalmazó anyagot kemény gélkapszulába töltjük.

A kísérlet napján reggel 7 óra 30 perckor a kísérletben részt vevő személyek két tojásból készített rántottéból, 2 darab szalonnából, két szelet sötét pirított kenyérből, kiskanálnyi vajból és egy csésze feketekávéból álló standard reggelit kaptak. Az 1. példa szerint orális inzulin készítményt mindkét kísérleti személynek reggel 10 óra 00 perckor orálisan adtunk be. Az orális inzulint 16 NE Novo monokomponens kristályos sertés-inzulint tartalmazó kapszulákban adagoltuk. Mindkét kísérleti személy 12 óra 00 perckor 180 g marhasültből, olajjal, ecettel készített zöld salátából, egy szelet fekete kenyérből és feketekávéból álló standard ebédet fogyasztott.

A kísérleti személyektől 10 óra 00 perckor, 13 óra 00 perckor és 16 óra 00 perckor vérmintát vettünk és a vércukorszintet meghatároztuk. A kísérleti eredmények azt mutatják, hogy az orális inzulin készítmény mindkét kísérleti személyen három óra után erős hipoglikémás hatást fejt ki, azonban a vércukorszint hat óra elteltével a kísérlet megkezdése előtti szintre tér vissza.

Mindkét kísérleti személy vércukorszintje az inzulin beadása után 3 órával drámai módon lecsökkent. Az első kísérleti személy 10 óra 45 perc körül látási zavarokról, a koncentrálóképesség hiányáról és hányingerről kezdett panaszkodni. Ugyanez a kísérleti személy 11 óra 20 perc körül a karokban és lábakban fellépő fájdalomról és remegésről, valamint hideg izzadásról számolt be. A második kísérleti személy nagyjából hasonló, azonban enyhébb mértékű tünetekről panaszkodott. Mindkét kísérleti személynek 11 óra 30 perckor 250 ml tiszta narancs-juice-t adunk be és az első személy ezenkívül 250 ml lágy italt is kapott.

Egy héttel később, ugyanabban az időpontban mindkét kísérleti személy standard reggelit (azaz a kísérlet első napján elfogyasztott reggelit) kapott. Mindkét kísérleti személybe 10 óra 00 perckor 16 NE hagyományos TongShin inzulint fecskendeztünk, szubkutáns injekció formájában. 10 óra 30 perc körül mindkét kísérleti személynél hipoglikémás reakciók léptek fel és ezek körülbelül órán át tartottak. Mindkét kísérleti személynek 11 óra 20 perckor tiszta narancs-juicet és 12 óra 00 perckor standard ebédet adtunk. A 10 óra 00 perckor, 13 óra 00 perckor és 16 óra 00 perckor végzett vércukorszintmérés tanúsága szerint az inzulin injekció hatására a hipoglikémás hatás csúcsa a beadagolás után durván 3 órával jelentkezik és a hatás — az orális 1. példa szerint orális inzulin készítményhez hasonlóan - a kezelés után 6 órával szűnik meg (lásd 9. ábra).

1-F teszt

Ennél a tesztnél az 1. példa szerinti orális inzulin készítményt inzulintól függő Diabetes mellitisben (IDDM) és inzulintól nem függő Diabetes mellitisben (NIDDM) .szenvedő öt-öt egyénnek adtuk be. Az IDDM betegeket a kísérlet megkezdése előtt legalább napig kórházban tartottuk és vércukorszintjüket szo11

HU 207 452 Β kásos kórházi étrenddel és hagyományos Tong-Shin inzulin szubkutáns befecskendezésével szabályoztuk.

Az NIDDM betegek vércukorszintjét kórházi étrenddel és orális hipoglikémás szerek (például klórpropamid; Diabináz; gyártó cég Pfizer Laboratories Division New 5 York N. Y.) orális beadásával szabályoztuk.

A kísérlet első napjának reggelén a betegek szokásos reggelit kaptak, azonban az orális hipoglikémás szert, illetve a szubkutáns inzulin injekciót megvontuk.

Ehelyett a betegeknek az 1. példa szerinti orális inzulin készítmény megfelelő dózisát és 2 kapszula, az 1-E tesztnél ismertetett lipolitikus enzim-készítményt adtunk be. A betegektől közvetlenül az orális inzulin készítmény beadása előtt és utána 2 és 5 órával vérmintákat vettünk. A minták vércukorszintjét meghatároztuk. Az orális inzulin készítmény beadása után 2 órával a betegek standard kórházi ebédet kaptak.

A teszt eredményeit az 1. táblázatban foglaljuk össze.

1. táblázat

Átlagos napi követelmények

Kezelt személy	Betegség típusa	Nem	Kor	Hagyományos inzulin (N.E.)	NPH (N.E.)	DIABINÁZ (Mg.)
A	IDDM	F	49	40	80	0
B	IDDM	F	59	60	145	0
C	IDDM	F	54	30	30	0
D	IDDM	F	48	90	110	0
E	IDDM	N	44	40	70	0
F	NIDDM	N	41	0	0	250
G	NIDDM	N	57	0	0	250
H	NIDDM	F	52	0	0	250
I	NIDDM	F	63	0	0	250
J	NIDDM	N	65	0	0	375

F - férfi, N = nő

1. táblázat (folytatás)

Átlagos napi követelmények

Kezelt személy	Dózis Példa Készítmény (N.E.)	Vérglükózszint (mg%)
0 óra	2 óra	4 óra
A	24	252	103	140
B	32	227	153	220
C	32	201	137	177
D	32	199	140	197
E	32	203	163	212
F	32	290	170	117
G	32	276	201	109
H	24	189	188	132
I	24	156	121	130
J	32	241	171	120

Az 1. táblázatból látható, hogy az összes beteg vércukorszintje az orális inzulin készítmény beadásától számított két órás időszakban szignifikáns mértékben csökkent. Az IDDM betegek esetében azonban a glükózszint a 2. és 4. óra között erősen emelkedett és az 5 50 beteg közül 3 esetében a kezelés előtti szintre állt vissza vagy azt meg is haladta. Ezzel szemben a NIDDM-ben szenvedő 5 beteg közül 4 vérglükózszintje a 2. és 4. óra között tovább csökkent. Az 5. beteg vércukorszintje a 2. és 4. óra között emelkedett ugyan, 55 azonban nem érte el a kezelés előtti szintet.

2. példa

E példa szerint meghosszabbított hatású orális inzulin készítményt állítunk elő, az 1. példában ismertetett általá- 60 nos módszer szerint. Koleszterint, nátrium-lauril-szulfátot, metil-parabént és propil-parabént tartalmazó részecskéket készítünk és ezeket hidroxi-propil-cellulózzal (40 g hidroxi-propil-cellulóz 600 ml vízben; 6,07%-os oldat), nátrium-lauril-szulfáttal, trietil-amin-hidrokloriddal és citromsavval megkötött Novo monokomponens sertés inzulint tartalmazó részecskékkel vonjuk be. A felületükhöz kötött inzulint tartalmazó részecskéket ezután polietilén-glikol-monosztearáttal vonjuk be. A részecskéket körülbelül 0,3 mikron vastagságú lipid-bevonattal borítjuk (az 1. példa szerinti készítmény lipid-bevonatának vastagsága körülbelül 0,1 mikron). A részecskéket ezután körülbelül 0,1 mikron vastagságban az 1. példa szerinti készítménynél felsorolt anyagokat tartalmazó, bélben oldódó bevonattallátjuk el.

HU 207 452 B

2-A teszt

A teszt során a 2. példa szerinti hosszan tartó hatású orális inzulin készítményt IDDM-ben szenvedő három betegnek és NIDDM-ben szenvedő három betegnek adjuk be (az 1-F tesznél szereplő A, D, E, G, I és J jelzésű beteg). A betegek a kísérlet reggelén szokásos reggelit kaptak, a normál terápia részét képező orális hipoglikémás szert, illetve szubkutáns inzulin adagolást azonnal megvontuk. Ehelyett a betegeknek orálisan a 2. példa szerinti készítményt és két,‘az 1-E teszt kapcsán ismertetett lipolitikus enzim-készítmény kapszulát adtunk be. Az orális inzulin készítmény beadásakor és utána különböző időpontokban vérmintát vettünk. A betegek az inzulin készítmény beadása után órával standard kórházi ebédet kaptak.

A vérminták vércukorszintjének meghatározása azt mutatja, hogy a 2. példa szerinti készítmény az 1. példa termékénél hosszabb időn át tartó hipoglikémás hatást fejt ki. A vastagabb lipid és bélben oldódó bevonattal ellátott készítmények hipoglikémás hatásának csúcsa 46 óra után jelentkezik és a hatás 7 óráig tart, ami a kísérlet teljes időtartamának felel meg (lásd 2. táblázat).

2. táblázat

Átlagos napi követelmények

Kezelt személy	Betegség típusa	Nem	Kor	Dózis példa szerinti készítmény (N.E.)
A	IDDM	F	49	32
D	IDDM	F	48	40
E	IDDM	N	44	48
G	NIDDM	N	57	32
I	NIDDM	F	63	24
J	NIDDM	N	65	32

F = férfi, N = nő

2. táblázat (folytatás)

Kezelt személy	Vérglilkózszint (mg%)
Oóra	2 óra	3 óra	4 óra	6 óra	7 óra
A	274	240	-	145	126	132
D	277	230	-	135	-	168
E	285	184	-	126	118	126
G	301	306	-	109	Π2	200
I	270	130	-	114	129	-
J	252	-	135	122	-	140

2-B teszt

Ennél a tesztnél az 1. példa szerinti orális inzulin készítmény és a 2. példa szerinti hosszan tartó hatású orális inzulin készítmény hatását hasonlítjuk össze. Három IDDM betegnek és 3 NIDDM betegnek váltakozó napokon az 1. vagy 2. példa szerinti készítményt adtunk be, az 1-E tesztnél ismertetett két lipolitikus enzim-kapszulával együtt. Egy orális inzulin dózishoz két kapszulát alkalmaztunk. Minden beteget egy éjjelen át koplaltattunk és a betegek másnap reggel reggelit és szokásos antidiabetikus gyógyszert sem kaptak. Minden kísérleti személy vércukorszintjét az orális inzulin készítmény beadásakor és utána bizonyos időpontokban határoztuk meg.

Az IDDM betegeknek az 1. és 2. példa szerinti készítménnyel történő kezelése során azt tapasztaltuk, hogy az 1. példa szerinti készítmény hatására az adagolástól számított 2 órán belül erős hipoglikémás hatás lép fel, azonban a vércukorszint 4 óra elteltével az alapértékre visszatér. Ezzel szemben a 2. példa szerinti készítmény hatását fokozatosabban fejti ki és a hipoglikémás hatás csúcsa csak 4-6 óra után jelentkezik. A kezelés során még hét óra után is kifejezett hipoglikémás hatást mérünk.

NIDDM betegeken a két készítmény hatása kevésbé tér el egymástól. Mindkét készítmény hipoglikémás hatásának csúcsa körülbelül 4 óra után jelentkezik, bár a 2. példa szerinti készítmény hatása hosszabbantartó az 1. példa szerinti készítményénél. Mindkét készítmény NIDDM betegeken hosszabbantartó „normoglikémás” állapotot mutat, mint IDDM betegek esetében.

Feltételezésünk szerint az 1. példa szerinti készítmény IDDM betegeken hatását azért fejti ki rövidebb ideig, mert az 1. példa szerinti készítményből az inzulin gyorsabban szabadul fel, mint a 2. példa szerinti készítmény esetében. Ugyanakkor azonban IDDM betegek esetében az inzulin gyorsabban inaktiválódik, minthogy IDDM betegeknél gyakran találunk anti-inzulin anti-testeket (lásd 10. és 11. ábra).

3. példa

E példa során az 1. példa szerinti általános eljárás segítségével hosszan tartó hatású orális inzulin készítményt állítunk elő. Koleszterin, nátrium-lauril-szulfát, metil-parabén és propil-parabén keverékéből, körülbelül 50 mikron átlagos átmérőjű részecskéket készítünk. A részecskéken hidroxi-propil-cellulózt, nátrium-lauril-szulfátot, trietil-amin-hidrokloridot és citromsavat tartalmazó kötőanyag segítségével Novo monokomponens kristályos inzulint kötünk meg. A felületükhöz kötött inzulint tartalmazó részecskéket 0,15-0,15 mikron vastagságú két polietilénglikol-monosztearát bevonattal látjuk el. A kettős lipid bevonattal ellátott részecskékre az 1. példa szerinti, 0,1 mikron vastagságú, bélben oldódó bevonatot viszünk fel.

3-A teszt

A teszt során a 3. példa szerinti, hosszan tartó hatású inzulin készítményt IDDM-ben szenvedő három betegnek adtuk be. A kezelést az 1. klinikai teszt során ismertetett protokoll szerint végeztük el; a betegeket egy éjjelen át koplaltattuk és a normál hipoglikémás kezelést is megvontuk. A betegek standard kórházi reggelit fogyasztottak, majd a 3. példa szerinti készítményt orálisan beadtuk, az 1-E tesztnél leírt összetételű két lipolitikus enzimkészítmény-kapszulával együtt. A 3. példa szerinti orális enzim-készítmény beadása után 3 órával a betegek standard kórházi ebédet kaptak.

HU 207 452 Β

Az orális inzulin készítmény beadása után meghatározott időközökben levett vénás vérmintákban a betegek vérglükózszintjét meghatároztuk. A mért adatokat a 3. táblázatban tüntetjük fel. Az eredmények szerint a hosszan tartó hipoglikémás hatás csúcsa a 4. és 6. óra között jelentkezik, azonban a hipoglikémás aktivitás 9 óráig is eltart.

Az egyik NIDDM beteget a 3. példa szerinti készítménnyel és az 1-E példa szerinti lipolitikus enzim-készítménnyel is kezeltük. Ezt a beteget a kísérlet előtti éjszaka és a kísérlet alatt is koplaltattuk. Ezt a nőnemű NIDDM beteget 10 óra 00 perckor kezeltük és azt találtuk, hogy vércukorszintje a kezelés teljes öt és fél órás időtartama alatt süllyedt.

3. táblázat

Átlagos napi követelmények

Kezelt személy	Betegség típusa	Nem	Kor	Dózis példa szerinti készítmény (N.E.)
C	IDDM	F	54	32
K	IDDM	N	20	32
L	IDDM	F	31	32
M	NIDDM	N	58	48

F = férfi, N = nő

3. táblázat (folytatás)

Átlagos napi követelmények

Kezelt személy	Vérglilkózszint (mg%)
0 óra	2 óra	3 óra	6 óra	8 óra	7 óra
C	191	-	208	144	-	163
K	291	-	138	268	-	193
L	180	181	-	149	176	-
M	389	-	241	159	-	-

4. példa

E példa szerint az 1. példa szerintihez hasonló öszszetételű orális inzulin készítményt állítunk elő. Az 1. példa szerint járunk el, azonban a lipid bevonatot változtatjuk. Ezt oly módon végezzük el, hogy a lipid bevonó anyagokhoz a polietilén-glikol-monosztearáton kívül foszfatidil-foszfátot (0,046x10² g végső koncentrációt kitevő mennyiségben) és koleszterint (2,628x1ο^-4 mól végső koncentrációt kitevő mennyiségben) is adunk. Ezt a lipid bevonó anyagot 0,3 mikron vastagságban visszük fel az inzulinra és a részecskékre. 240 mg orális inzulin készítményt kézzel kemény zselatinkapszulákba töltünk. A gélkapszulát az 1. példa szerinti bélben oldódó bevonattal látjuk el.

5. példa

E példa szerint a 3. példában ismertetetthez hasonló összetételű orális inzulin készítményt állítunk elő. Az orális inzulin készítményt a 3. példa szerintihez képest olyan értelemben módosítjuk, hogy a koleszterint koleszterin-arginin-hidrokloriddal helyettesítjük. A koleszterin-arginin-hidroklorid jelenléte révén a készítmény in vivő alacsony sűrűségű lipoprotein készítményeket utánozza. A lipid bevonó anyagokat is megváltoztatjuk. Miután a készítményt a 4. példa szerintihez hasonló lipid bevonattal 0,15 mikron vastagságban bevontuk, második lipid bevonatot is felviszünk. A második lipid bevonat olajsavat (8,776x1ο^-6 mól végső koncentrációt kitevő mennyiségben) és tromethánt (8,764x1ο^-6 mól végső koncentrációt kitevő mennyiségben) is tartalmaz; ezek a komponensek a folyékony bevonó membránokban a „vulkanizálószer” vagy „lágyító” szerepét töltik be.

A jelen példa szerinti orális inzulin készítmény alapanyagként „alacsony sűrűségű lipoprotein-szerű” szilárd emulgeálószerből áll. Az emulgeálószerhezNovo monokomponens kristályos sertés inzulint kötünk és a kapott terméket előbb 0,1 mikron vastagságú vízoldható hidroxi-propil-metil-cellulóz bevonattal, majd kétszer lipid bevonóanyaggal vonjuk be; a végső membránvastagság 0,3 mikron (0,15 mikron egy-egy réteg lipid bevonóanyagra vonatkoztatva). Hozzáadjuk a „tromethan stabilizálószert” majd kézzel keményzselatinkapszulákba töltjük (minden kapszula 240 mg készítményt tartalmaz). A kapszulákat az 1. példa szerinti, bélben oldódó bevonattal látjuk el. A vízoldható bevonat lehetővé teszi az inzulin-koleszterin-argininhidrokloridnak lipid bevonattal történő borítását.

5-A teszt

A 4. és 5. példa szerinti orális inzulin készítmények biológiai értékesíthetőségét és hipoglikémás hatásait IDDM és NIDDM betegeken határozzuk meg. A 4. példa szerinti orális inzulin készítmény hatását két normális, egészséges hím önkéntesen is vizsgáljuk. Az 5-A teszt során a kísérleti személyek orális inzulin készítményt és két, az 1-E tesztnél megadott összetételű lipolitikus enzim-kapszulát, kapnak.

A kezelés megkezdése előtt legalább 12 vagy 24 órával megszüntettük a kísérleti személyek szokásos antidiabetikus gyógyszeres kezelését. A kísérleti személyek a kísérlet megkezdése előtt egy éjjelen át és a vizsgálat teljes időtartama során koplaltak. A 4. vagy 5. példa szerinti inzulin készítményt orálisan adagoltuk.

A vénába - általában az antekubitális vénába - mintavevő vénás katétert illesztettünk és a gyógyszeres kezelés megkezdése után 0., 1,0., 1,5., 2,0., 2,5., 3,0., 4,0. és/vagy 5,0 órában vérmintákat vettünk. A szérum glükózszintet Gilfordx400-en mértük; a szérum inzulin szintet immuno-enzimatikus o-feniléndiamin (ODP) módszer és inzulin-B teszt-kit (WAKO, Japán) segítségével határoztuk meg. Az összes mérést kétszer végeztük el.

Mint már korábban említettük, a kísérletben két egészséges hím önkéntes (életkor 38, illetve 31 év) is részt vett. Az egyik kísérleti egyénnek a 4. példa szerinti orális inzulin készítményt kéthetes időszakban kétszer, hetente egyszer, 0,20 és 0,27 NE inzulin/kg dózisban adtuk be. A kísérleti egyén szérumglükózszintje a 111,0 mg/dl átlagos alapértékről a gyógyszer adagolása utáni 3. órában 80,5 mg/dl átlagértékre csök14

HU 207 452 Β kent. A szérum inzulinszint a csúcsértéket mindkét esetben másfél órával a gyógyszer beadása után érte el (20 mikroegység/ml). Az orális inzulin adagolás után 45 perccel a kísérleti egyén látási zavarokról, hideg izzadásról, ingerlékenységről és a koncentrálóképesség 5 hiányáról panaszkodott.

A második önkéntes szubkutáns úton 10 NE szokásos fecskendezhető inzulin 40-et (Tong-Shin Pharm.

Co., Szöul, Korea) kapott. A hagyományos inzulin készítmény befecskendezése után 72 órával'inzulin által 10 előidézett tipikus sokkos tüneteket figyeltünk meg, ekkor a szérum glükózszintje 47 mg/dl volt. Az önkéntesnek egy üveg friss narancs-juice-t adtunk és ennek hatására a véiglükózszint egy órán belül körülbelül 115 mg/dl értékre emelkedett.

IDDM betegen elvégeztük az 5-A teszt mindhárom fázisát, azaz a betegek az első héten szubkutáns injekció formájában 10 NE hagyományos fecskendezhető inzulin-40 készítményt (Tong-Shin Pharm. Co. Szöul Korea); egy héttel később a 4. példa szerinti készítményből egyetlen orális dózist [0,544 NE/kg átlagos dózis]; és a következő héten 6 órás időközökben a 4. példa szerinti készítményből 9 egymás utáni dózist [átlagos dózis 0,544 NE/kg] kaptak.

A 4. példa szerinti orális inzulin készítményt összesen 8 IDDM betegnek (10 kísérlet; két betegen megismételtük a vizsgálatot) és 7 NIDDM betegnek (11 vizsgálat; négy betegen megismételtük a vizsgálatot) adtuk be.

Az 5. példa szerint orális inzulin készítmény egyetlen orális dózisának beadása után 7 IDDM beteg fejezte be a vizsgálatot.

A kísérletek azt mutatták, hogy a 4. példa szerinti orális inzulin készítmény hatása lassabban jelentkezik, azonban „hipoglikémás hatást hosszabb időn át fejti ki IDDM és NIDDM betegeken egyaránt, mint a hagyományos inzulin. A 4. példa szerinti inzulin készítmény biológiai értékesíthetősége körülbelül háromszor 15 nagyobb, mint a hagyományos inzuliné; az inzulin dózis beállításakor azonban körülbelül azzal egyenlő (lásd 4. táblázat).

A vizsgálatok igazolták, hogy az 5. példa szerinti inzulin készítmény a hipoglikémás fellépésének idő20 pontja és a hipoglikéma össz-időtartama tekintetében egyaránt hozzávetőlegesen a hagyományos szubkutáns inzulin injekció aktivitásával egyenértékű. Az 5. példa szerinti orális készítmény biológiai értékesülése nagyobb mint a 4. példa szerinti készítményé.

4. táblázat

A 4. és 5. példa szerinti orális inzulin készítmény és hagyományos szubkutáns inzulin injekció beadása utáni inzulin biológiai értékesíthetőség és hipoglikémás hatások

Készítmény	Dózis (NE/kg)	Szérum glükóz (mg/dl)
Co	Qnin	Tc-mín	Tioo	dC/dT
Hagyományos S. C. inzulin injekció	0,172	271	94,5	4,0	2,1	59,16
4. példa orális 1. dózis	0,544	221	95,0	5,0	4,7	27,02
4. példa orális 9. dózis	0,556	250	78,5	5,0	3,6	37,78
4. példa orális 1. dózis 8 IDDM betegen	0,535	265	140	5,0	6,2	32,3
4. példái, orális dózis 7 NIDDM betegen	0,338	231	162	5,0	8,4	15,6
5. példa orális 1. koplalás	0,649	237	98,9	3,0	2,5	59,08
5. példa orális 1. étkezés utáni	0,4165	192	108	5,0	5,3	29,50

4. táblázat (folytatás)

Készítmény	szérum inzulin (mikro E/ml)
Io	Imax	T'i-max.	Tj-0	dl/dT	AUC
Hagyományos inzulin injekció se.	8.0	20,3	1,5	4,8	38,29	305,3
4. példa 1. orális dózis	7,8	57,9 65,2X	1,5 3,0x	7,2	60,01	935,7
4. példa 9. orális dózis	64,0	121,0	1,0	8,2	72,43	1071,8
4. példa 1. orális dózis 8 IDDM betegen	-	-	-	-		-
4. példa 1. orális dózis 7 NIDDM betegen

HU 207 452 B

Készítmény	szérum inzulin (mikro E/ml)
Io	imnx	τ 3-max	Τ,-ο	dl/dT	AUC
5. példa orális 1. koplalás	13,9	185,0	2,0	7,8	76,38	1229,4
5. példa orális 1. étkezés utáni	-	-	-	-	-	-

Cq - szérumglükóz alapértéke; C_m;_n - glükóz minimális értéke; “c-min - minimális glükózszint megfigyelésének ideje; T₁₀₀- 100 mg/dl szérumgliikózszint eléréséhez szükséges idő; dC/dT- szérumglükózszint csökkenésének mértéke; ,

Io - széruminzulin alapértéke;

I_max- inzulin maximális értéke;

Tl-mnx” maximális szérumínzulinszint eléréséhez szükséges idő;

T[^)~ szérumínzulinszint alapértékének eléréséhez szükséges idő;

dl/dT- szérumínzulinszint emelkedésének mértéke;

AUC- a vizsgálati időszak alatt felvett szérumínzulinszint görbe alatti terület (^x kettős csúcsok a széruminzulinszintben).

6. példa

Az 5. példa szerinti készítményt oly módon állítjuk elő, hogy inzulint (Novo monokomponens) koleszterin-nátrium-lauril-szulfát részecskékkel az 1. példában leírt módon kötünk meg. Az inzulinhoz kötött szilárd emulgeálható részecskéket polietilénglikol-zsírsavésztereket és tojásfehérje-lecitint, valamint 5% foszfatidsavat (olyan mennyiségben, hogy a 350 mg-os kapszula 0,309xl0~² g-ot tartalmazzon) tartalmazó bevonó oldattal vonjuk be. Az 5% foszfatidsavat tartalmazó tojásfehérje-lecitin etanolos oldatát alkalmazzuk (SIGMACHEMICAL St., Louis MO).

6. teszt

IDDM és NIDDM betegekből álló csoportokon Koreában egy koreai és amerikai egyesült államokbeli vizsgáló csoport végzett vizsgálatokat. A betegeknek a 6. példa szerinti készítményt egyetlen orális dózisban adjuk be. A koreai vizsgáló csoport vér-tesztjeit Koreában elemeztük és ezenkívül az Amerikai Egyesült Államokban ugyanabban a laboratóriumban analizáltuk, amelyben az amerikai egyesült államokbeli vizsgáló csoport tesztjeit. Egyes betegeknek váltakozó napokon 10 NE hagyományos inzulin injekciót (Tong-Shin) adtunk be. Valamennyi beteg a vizsgálat alatt és az azt megelőző éjszakán koplalt. A betegek más diabetikus kezelést egyáltalán nem kaptak. A szérummintákban a szérumgliikózszintet meghatároztuk. Az eredmények szerint (lásd 12-21. ábra) a 6. példa szerinti készítmény mind az IDDM, mind a NIDDM betegeken orálisan aktív inzulinkészítménynek bizonyult. Ezenkívül mindkét laboratóriumban hasonló eredményeket kaptunk.

A 12-21. ábrával kapcsolatban megjegyezzük, hogy az összefüggő vonalak a koreai, míg a szaggatott vonalak az amerikai egyesült államokbeli vizsgálócsoport kísérleti eredményeit jelzik. A vízszintes tengelyen az időt (órában), míg a függőleges tengelyen a vérglükózszint (mg/dl) tüntetjük fel. A 9. ábrán egy 46 éves, a 6. példa szerinti 6 kapszulával kezelt nőnemű beteg eredményeit tüntettük fel. A 10. ábrán értékelt 38 éves férfi NIDDM beteg 10 egység hagyományos inzulin injekciót (x vonal), majd a 6. példa szerinti 6 kapszulát (24 egység) kapott

All. ábrán értékelt 47 éves férfi IDDM beteget 10 egység inzulin injekcióval [jelzése (II)] és a 2. napon a

6. példa szerinti 6 kapszulával (24 egység) kezeltük (x). All. ábrán értékelt 45 éves hím IDDM beteget 10 egység inzulin injekcióval (II), majd a 2. napon a 6. példa szerinti 8 kapszulával (32 egység) kezeltük (x).

A 12. ábrán értékelt 47 éves nőnemű NIDDM beteg a 6. példa szerinti 6 kapszulát (24 egység) kapott. A 13. ábrán értékelt IDDM beteget a 6. példa szerinti 14 kapszulával (56 egység) kezeltük. A 14. ábrán értékelt IDDM beteg a 6. példa szerinti 12 kapszulát (48 egység) kapott. A 15. ábrán értékelt 38 éves férfi IDDM beteget 10 egység inzulin injekcióval (Π), majd a 2. napon a 6. példa szerinti 10 kapszulával (40 egység) kezeltük (x). A 16. ábrán értékelt 47 éves férfi IDDM beteg 10 egység hagyományos inzulin injekciót (II) és a 2. napon a 6. példa szerinti 8 kapszulát (32 egység) kapott (x). A 17. ábrán értékelt 49 éves férfi IDDM beteget 10 egység hagyományos inzulin-injekcióval (II) és a 2. napon a 6. példa szerinti 6 kapszulával (24 egység) kezeltük (x).

Valamennyi vizsgált személynek a 6. példa szerinti készítmény egy-egy dózisával együtt két-két, az 1-E tesztnél ismertetett lipolitikus enzim-kapszulát is beadtunk.

7. példa

A jelen példa szerinti készítmény előállításához koleszterint (Fűlika A. G. Svájc) és L-arginin-hidrokloridot (Wako Jun-A-Yaku Japán; KWJ 3778) 2:1 arányban keverőberendezésben alaposan összekeverünk. Töltőanyagként akácia gumit (Yakuri-Kagaku Japán; A001=03) alkalmazunk.

Egy lipidet (koleszterin) és egy aminosavat (L-arginin-hidroklorid) inzulint tartalmazó hidroxi-propil-cellulózzal megkötünk (Novo monokomponens kristályos sertés inzulin). Inzulin-inaktiváló enzim-inhibitorként és a pH beállítására citromsavat alkalmazunk. Inzulinstabilizátorként és habzásgátlóként trietil-amin-hidrokloridot használunk.

Az inzulint és a részecskéket az 1. példában leírt módon kombináljuk, a bepermetezett levegőáram sebessége 12 liter/perc és nyomása 2,5 Pa.

A kristályos inzulinhoz kötött lipid és aminosav részecskéket hidroxi-propil-metil-cellulózt (Shin-Etsu-Kagaku, Japán) tartalmazó vízoldható membránnal vonjuk be. A vízoldható membránnal bevont; inzulinhoz kötött lipid-aminosav részecskéket ezután polietilénglikol-zsír16

HU 207 452 Β sav-észtereket, 5% foszfatidsavat tartalmazó tojássárgája lecitint és olajsavat (Sigma Chem. St Louis) tartalmazó lipid bevonó anyaggal vonjuk be. Vulkanizálószerként tromethamint alkalmazunk.

A kapott kompozíciót kéményzselatinkapszulákba helyezzük és az 1. példában leírt módon bélben oldódó bevonattal látjuk el.

Az ily módon kapott 240 mg-os kapszulák összeté-

tele a következő:
Koleszterin	-Σ,ΟΟΙΧίΟ4 M
Nátrium-lauril-szulfát	-7,982X10-5 M
Arginin-hidroklorid	-2,575x1ο-4 M
Trietil-amin-hidroklorid	-2,060x1ο-6 M
Citromsav	-6.563Χ10-3 M
Olajsav	-1,901x1ο-2 M
Trometamin (Fuluka, Svájc)	-1,902x1ο-2 M

Akácia gumi (Yakuri Kagaku,

Japán) -2,147x1ο^-2 g

Hidroxi-propil-cellulóz-L -0,733x1ο^-2 g

Hidroxi-propil-metil-cellulóz -0,458x1ο^-2 g

Tojás lecitin (5% foszfatidsav) -0,299x1ο^-2 g

Inzulin (Novo) -8 egység

Metil-parabén -5,780x1ο^-5 M

Propil-parabén -1,245x1ο^-5 M

Szilikagél -0,458x1ο^-2 g

A 7. példa szerinti készítmény emberen a hagyományos szubkután inzulin-injekcióhoz hasonló hatást fejt ki.

A 7. példa szerinti készítmény előállításánál az egyes komponensek előnyös mennyiség-tartományai a következők (a fenti mennyiségek 240 mg-os kapszulákra vonatkoznak).

Koleszterin Nátrium-lauril-szulfát Arginin-hidroklorid Trietil-amin-hidroklorid Citromsav Olajsav Troetamin Akácia gumi Hidroxi-propil-cellulóz-L Hidroxi-propil-metil-cellulóz Tojássárgája lecitin (5% foszfatidsav)

Minden kapszulához 4-40 NE/kapszula mennyiségben Novo monokomponens kristályos sertés-inzulint vagy más inzulinkészítményt adunk.

*** = metil-parabént (3,179-7,803)xl0^-5 M propil-parabént (0,809-1,68 ljxlO^-5 M és szilikagélt (0,275-0,641)xl0^-2 g 35 adunk a finoman porított orális inzulin-részecskékhez.

A kész bevont orális inzulin porkészítményt keményzselatinkapszulákba, lágyzselatinkapszulákba tölthetjük vagy kemény préselt tablettákká préselhetjük. A kapott kapszulákat vagy tablettákat bélben oldó- 40 dó bevonattal vonhatjuk be.

8. példa

A készítményt a 7. példa szerint állítjuk elő, azonban a komponensek mennyiségét az alábbiak szerint 45 módosítjuk.

A 240 mg tömegű kapszulák összetétele a követke-

ző:
Koleszterin	-2,413x1ο-4 M
Nátrium-lauril-szulfát	-8,O81xl(r5M	50
Arginin-hidroklorid	-2,592xl(HM
Trietil-amin-hidroklorid	-2,073x1ο-6 M
Citromsav	-3,024x1ο-3 M
Olajsav	-2,376x1ο-4 M
Troetamin	-8.764X10-6 M	55
Akácia gumi	—2,119x1ο-2 g
Hidroxi-propil-cellulóz-L	-O,737xlO-2g
Hidroxi-propil-metil-cellulóz	-0.461X10-2 g
Tojássárgája lecitin
(5% foszfatidsav)	-0,115xl(r2g	60

-(1,609-2,413)xlO^-4M -(5,587-9,978)xl0^-5 M -(1,931-3,219)xlO⁴M -(1,545-2,575)xlO^-6M -(4,266-8,860)xl0^r3 M -(1,426-2,376)xlO-⁴M -(1,331-2,568)xl0^-2M -(1,825-2,576)xl0^-2g -(0,115-0,298)xl0-²g -(0,275-0,641)xl0~² g -(0,115-0,298)xl0²g

Inzulin (Novo) Metil-parabén Propil-parabén Szilikagél

-8 egység -5,815x1ο^-5 M -1,153x1ο^-5 M -0,461x1ο^-2 g

8, teszt

Inzulintól függő Diabetes mellhúsban (IDDM) szenvedő 7 betegnek [6 férfi és 1 nő; koruk 24 és 47 között (átlag 34,4); testtömeg 48-68 kg (átlag 58,6 kg)] 32-48 (átlagosan 42,6) NE inzulint tartalmazó, a 7. példa szerinti orális inzulin készítményt adtunk be; a betegek a vizsgálat előtt egy éjjelen át és a teljes vizsgálati idő alatt koplaltak.

Öt férfi IDDM betegnek egy éjjelen át való koplalás után 0,172 NE/kg hagyományos inzulin injekciót (Tong-Shin) adtunk be; a betegek az egész vizsgálati idő alatt koplaltak. Azt találtuk, hogy 5 másik férfi IDDM betegen a 7. példa szerinti orális készítmény a szérumglükóz-szintet hasonlóan csökkenti, mint a hagyományos inzulin injekció (lásd 22. ábra).

Készítmény	Dózis (NE/kg)	Szérum glükóz (mg/dl)
Co	c · '-mm	Ic-mín	ÜOO	dC/dT
Hagyományos inzulin	0,172	271	94,5	4,0	2,1	59,16
Orális inzulin forma 0914	0,649	237	98,9	3,0	2,5	59,08

Cq - glükóz alapszint;

HU 207 452 Β

C_mi_n- megfigyelt minimális glükóz-érték;

Tc-min” minimális glükózszint megfigyeléséig eltelt idő;

Tiqq- 100 mg/dl érték eléréséig eltelt idő; dC/dT- hípoglikémás hatás sebessége.

Két IDDM betegen mérjük a 7. példa szerinti orális inzulin készítmény orális beadagolása után (0,63 NE/kg) az inzulin biológiai értékesíthetőségét.

Az öt IDDM betegnek szubkutáns injekció formájában 0,172 NE/kg dózisban beadott hagyományos inzulin-készítménnyel összehasonlítva, az inzulin „farmakokinetikáját és biológiai értékesíthetőségét” az alábbiakban adjuk meg:

Készítmény	Inzulin dózis	Szérum inzulin (Mikro-E/ml)
lo	Imax	T I-max	T,.o	dl/dt	AUC
Hagyományos inzulin	0,172	8,0	20,3	1,5	4,8	38,29	305,3
Orális inzulin forma 0914	0,630	14,0	136,4	2,5	5,5	86,22	1426,8

1q - inzulin alapértéke;

I_max= széruminzulin maximális értéke;

Il-max” széruminzulin maximális értékének eléréséig eltelt idő;

T]_0- széruminzulin alapértékének eléréséig eltelt idő;

dl/dT™ széruminzulin emelkedésének sebessége (felszívódási sebesség);

AUC- a vizsgálati időszakban felvett széruminzulinszint görbéje alatti terület.

A 8. teszt során minden kísérleti személynek az egyes orális inzulinkészítménnyel együtt két, az I-E példában leírt lipolitikus enzin-kapszulát is beadunk.

A klinikai vizsgálatok tanúsága szerint a 7. példa szerinti orális inzulinkészítmény egyetlen orális 0,630 NE/kg dózisban ugyanolyan „hípoglikémás” (vagy szérumglükóz csökkentő) hatást idéz elő, mint a 0,172 NE/kg szubkutáns dózisban beadagolt hagyományos inzulinkészítmény (Tong-Shin), inzulintól függő Diabetes mellhúsban szenvedő betegek más csoportjában. A hét megvizsgált IDDM beteg közül négy inzulin-sokkot érzett, amelyet cukrosvíz és friss narancsjuice orális fogyasztása helyrehozott.

A 7, példa szerinti orális inzulin készítmény 0,630 NE/kg dózisban történő beadása és a hagyományos inzulin injekció (Tong-Shin) 0,172 NE/kg szubkutáns dózisban történő beadagolása során a farmakokinetikai és biológiai értékesíthetőségi adatok összehasonlítása azt mutatja, hogy az orálisan adagolt injekció felszívódása több mint kétszer nagyobb a hagyományosan befecskendezett inzulin megfelelő értékénél. Az inzulin biológiai értékesíthetősége orális inzulin adagolás (0,630 NE/kg) után csaknem 4,7-szer nagyobb AUC-t ad a hagyományos inzulin szubkutáns befecskendezésekor (0,172 NE/kg) kapott értéknél. A beadagolt inzulin dózis beállítása után a biológiai értékesíthetőség (AUC) orális inzulin adagolás esetén 2264,8/NE, míg szubkutáns adagolásnál 1175,0/NE. A

7. példa szerinti orális inzulin készítmény biológiai értékesíthetősége tehát - adott inzulin-dózisra vonatkoztatva - egyenlő vagy nagyobb mint a hagyományos inzulin injekció megfelelő értékével, illetve értékénél.

A 7. példa szerinti orális inzulin készítmény orális beadásakor a cukorbaj kezelése során kifejtett szérumglükózszint csökkentő hatása és az inzulin biológiai értékesíthetősége egyaránt kitűnő, és inzulintól függő diabetesben szenvedő betegek esetében a szubkutáns úton befecskendezett hagyományos inzulin injekciók megfelelő értékeihez hasonló.

9. példa

E példa szerint a lipolitikus enzimeket lipid bevonattal és bélben oldódó bevonattal látjuk el és az orális inzulin készítménnyel együtt egyetlen kapszulába vagy tablettába dolgozzuk be.

A) Pankreatikus lipáz

A pankreatikus lipáz részecskéket a következőképpen állítjuk elő. Az alábbi komponenseket a korábbiakban leírt, módosított „Spir-A-Flow” berendezésbe helyezzük:

Komponens	Mennyiség	Gyártó/sarzsszám (ha megadható)
Pankreatikus lipáz	700 g	Sigma, St. Louis: No-L-3126/sarzsszám (73F-0470)
Kukoricakeményítő	148,7 g	Shinwa Yakuhin, Japán (S 8285)
Mctil-parabén	12,0 g	Sigma (32F-0511)
Propil-parabén	1,5 g	Junc-Sei, Japán (9L1202)

A komponenseket a Spir-A-Flow berendezés korongjára helyezzük és körülbelül 30-32 °C-os hőmérsékleten szárítjuk, miközben a forgórészt percenkénti 300 fordulattal, a keverőt percenkénti 500 fordulattal és az őrlőberendezést percenkénti 2000 fordulattal működtetjük. A komponensekből kialakult, finoman szárított részecskéket a levegőáram az alaplemez aljától felfelé mozgatja, miközben hőmérsékletük 30-32 °Cra emelkedik. A felhevített levegőt a forgórész és a tartály fala közötti nyíláson (rés-levegő) és a forgókorong finom nyílásai között (fluid-levegő) fúvatjuk át. A rés-levegő és fluid-levegő nyomása egyaránt 100450 mbar. A komponensek finom részecskéit a Spir-AFlow tartályban a rés-levegő és a fluid-levegő segítségével lebegtetjük. A komponensek részecskéit ezután alábbi összetételű bevonó oldattal vonjuk be.

Komponens	Mennyiség	Gyártó/sarzsszám (ha megadható)
Hidroxi-propil-mctil- cellulóz-L	12,5 g	Shinwa Yakuhin, Japán (191 184)
(HPMC-L) Nátriumlauril-szulfát	360,5 mg	Yakuri Kagaku, Japán (S316-06)
Víz	250 ml, térfogatig

A részecskéknek a bevonó oldattal történő bevonása céljából a bevonó oldatot 120 percen át a tartályban lebegtetett részecskékre permetezzük 10 ml/perc se18

HU bességgel, 1,0-5,0 Pa nyomással. (A permetező fúvókát váltakozva 20-40 másodpercig működtetjük és 6090 másodpercre kikapcsoljuk.)

Az ily módon kapott, bevont pankreatikus lipáz részecskékre ezután vékony, vízoldható HPMC-L membrán segítségével védőréteget viszünk fel. A kapott, HPMC-L membránnal bevont pankreatikus lipáz részecskéket ezután alábbi összetételű, bélben oldódó bevonó oldattal vonjuk be.

Komponens	Mennyiség	Gyártó/sarzsszám (ha megadható)
Hidroxi-propil-metil- cellulóz-L	4,5%	Shinwa Yakuhin, Japán (191184)
Polietilén-glikol 6000	0,5%	Kao Sekken, Japán
Diklór-metán	47,3%
Etanol	37,8%
Víz	9,4%

A fenti, bélben oldódó bevonó oldat pH-ja körülbelül 5,2-5,6.

Eljárhatunk oly módon is, hogy a részecskék bevonására kereskedelmi minőségű akrilsavgyantát - EUDRAGIT^R L-100-55 (vagy L-100) vagy EUDRAGIT*L30-D-55 - alkalmazunk.

Komponens	Mennyiség	Gyártó/sarzsszám (ha megadható)
EUDRAGITr-L- 100-55	12,5%-os oldat, 480 tö- megrész	Rohm Pharma, Weiterstadt, NSZK
Etanol vagy izopropil-alkohol	502 rész
Polietilén-glikol 6000	6 rész	Kao Sekken, Japán
Magnézium-sztearát	12 rész

1,000 rész vagy

Komponens	Mennyiség	Gyártó/sarzsszám (ha megadható)
EUDRAGITr-L30- D55	30%-os oldat, 1,000 tömegrész	Rohm Pharma Weiterstadt, NSZK
Polietilén-glikol 6000	30 rész	Kao Sekken, Japán
Víz	898 rész
Szilikon emulzió	2 rész
Talkum	70 rész

1,000 rész

A részecskék bevonását oly módon végezzük el, hogy a tartályban lebegtetett, HPMC-L bevonattal ellátott pankreatikus lipáz részecskékre a bélben oldódó bevonó oldatot 10 ml/perc sebességgel, 2,5 Pa nyomáson 3-4 órán át permetezzük. A permetező fúvókát 20-40 másodpercig bekapcsoljuk, majd 60-120 má452 B sodpercig kikapcsoljuk. A kapott termék mind a „gyomor-oldatban”, mind a „nyombél-oldatban” a kívánt oldódási értéket mutatja.

B) Epe-sók

Az epe-só részecskéket oly módon készítjük el, hogy epe-sót és Avicelt Spir-A-Flow berendezésben a pankreatikus lipáz bevonására használt, a korábbiakban megadott összetételű bevonó oldattal vonjuk be. Az epe-só és Avicel bevonása a korábbi A) bekezdés szerint történik. Az alábbi epe-só és Avicel komponenseket alkalmazzuk.

Komponens	Mennyiség	Gyártó/sarzsszám (ha megadható)
Epe-só	406,6 g	Dilco (714720)
Avicel	69,1 g	Shinwa Yakuhin, Japán

C) Orális inzulin készítmény

Az orális inzulin készítményt a következőképpen állítjuk elő. Az alábbi komponenseket Spir-A-Flow berendezésben összekeverjük.

Komponens	Mennyiség	Gyártó/sarzsszám (ha megadható)
Koleszterin	220,5 g	Kaksan, Kagaku Japán(D850134)
Arginin-hidroklorid	110,2 g	Furuka, Svájc
Akácia gumi	24,0 g
Glicin	31,2 g
Nátrium-lauril-szul- fát	48,0 g
Propil-parabén	3,3 g	June-Sei Japán (9L1202)

A komponenseket a Spir-A-Flow berendezés tartályában alaposan összekeverjük és szárítjuk. A berendezést az alábbi paraméterekkel működtetjük: a forgórész sebessége percenként 350 fordulat; a keverő sebessége percenként 500 fordulat; az őrlőberendezés sebessége percenként 2000 fordulat; a rés-levegő nyomása 100300 mbar, a fluid-levegő nyomása 100-350 mbar; a levegő hőmérséklete körülbelül 24-31 °C. A komponenseket a Spir-A-Flow berendezésben a fenti körülmények között körülbelül 30 percen át keverjük és szántjuk. A megfelelően összekevert és szárított, a tartályban levő levegő által lebegtetett komponenseket ezután az alábbi összetételű kötőanyag-oldattal kötjük meg.

Komponens	Mennyiség	Gyártó/sarzsszám (ha megadható)
Hidroxi-pröpil-ceHulóz-L (HPC-L.)	16,0 g	Shinwa Yakuhin, Japán (191184)
Nátrium-lauril-szul- fát	1,0815 g	Yakuri-Kagaku, Japán (S316-06)
Trimetil-amin	0,8150 g	Wako Kagaku, Japán
Citromsav	1,2608 g	Yakuri-Kagaku, Japán (KA9105)
Kristályos inzulin	szükség szerint g-ban (szarvasmarha kristályos inzulin)
Víz	220 ml az oldat pH-ja kb. 2,0-3,5

HU 207 452 Β

Az ily módon kapott részecskék bevonása céljából a kötőanyag-oldatot a Spir-A-Flow berendezés tetején levő permetező fúvókán [lásd 3. ábra (28) fúvóka] keresztül permetezzük be; a kötőanyag-oldatot hengerbe helyezzük, és a permetezési művelet előtt és alatt jeges fürdőbe való merítéssel lehűtjük. A kötőanyag-oldatot a levegőben finoman szuszpendált részecskékre 10-14 ml/perc sebességgel, 1,0-2,0 Pa levegőnyomás mellett és 15-25 1/perc levegő-térfogattal 2 órán át visszük fel; a permetezés'műveletét a kötőanyag-oldat teljes felviteléig, körülbelül 2 órán át végezzük.

A permetező fúvókát váltakozva 20-40 másodpercig bekapcsoljuk és 30-90 másodpercig kikapcsoljuk. Az eljárás során a termék hőmérsékletét a részecskék lebegtetéséhez felhasznált levegő segítségével körülbelül 25-32 °C-on tartjuk. A kristályos inzulint tartalmazó részecskéket azonnal, körülbelül 24 °C hőmérsékletű vízben oldjuk és ily módon a finom részecskékhez kötött inzulint tartalmazó emulziót kapunk.

Az emulzió pH-ja körülbelül 4,2 és körülbelül 5,4 közötti érték.

Az emulzióban levő, inzulinhoz kötött részecskéket ezután azonnal lipid bevonó oldattal vonjuk be az alábbi módon.

Az alábbi komponenseket tartalmazó lipid bevonatot az inzulinhoz kötött részecskékre permetezzük:

Komponens	Mennyiség	Gyártó/sarzsszám (ha megadható)
Tojás-lecitin	24,0 g	Sigma, St. Louis
Polietilén-glikol-zsír- savészter	18,7 g	Kao Sek-ken, Japán (Emanon 3199; szériaszám 12744Y)
Víz	200 ml végtérfogatig, a kapott oldat pH-ja kb. 5,5-6,5

A lipid bevonó oldatot a tartály tetején elhelyezett (28) permetező fúvókákon keresztül permetezzük be. A Spir-A-Flow berendezés paraméterei az alábbiak: a forgórész percenkénti 250-300 fordulattal, a keverő percenkénti 500 fordulattal és az őrlőberendezés percenkénti 2500-3000 fordulattal működik. A permetező fúvókát 12,0 ml/perc sebességgel, 1,2-1,5 Pa levegőnyomással és 15-20 liter/perc levegőtérfogattal üzemeltetjük; a termék-hőmérséklet körülbelül 3034 °C. A termék-hőmérsékletet a Spir-A-Flow berendezés hőszabályozásával oly módon állítjuk be, hogy a tartányba beáramló levegő hőmérséklete a kívánt érték legyen. A lipid bevonó oldatot 60 másodpercig permetezzük. A permetező fúvókát váltakozva 20 másodpercre bekapcsoljuk és 60-90 másodpercig kikapcsoljuk.

A kapott lipid bevonattal ellátott részecskéket ezután lipid bevonóanyagot tartalmazó oldattal újra bevonjuk. Az e célra felhasznált lipid bevonó oldat az alábbi komponenseket tartalmazza.

Komponens	Mennyiség	Gyártó/sarzsszám (ha megadható)
Olajsav	7,5 g	Junsei-Japán
Koleszterin	3,0 g	Furuka, A. G. (246537-784)
Trometamol	2,5 g	Pharmacia, Svédország
Alkohol	100 ml-re (a többi komponens összekeverése előtt 80-90 °C-ra melegítjük)

Az újrabevonáshoz felhasznált lipidbevonó oldatot a Spir-A-Flow berendezésből 12 ml/perc sebességgel, 1,0-1,5 Pa levegőnyomással és 15-20 liter/perc levegőtérfogattal permetezzük. A forgórészt percenkénti 300-350, a keverőt percenkénti 500 és az őrlőberendezést percenkénti 3000-3500 fordulattal működtetjük és termék-hőmérsékletet körülbelül 31 °C és körülbelül 35 °C között tartjuk. A permetező fúvókát váltakozva 20-40 másodpercig bekapcsoljuk és 60-90 másodpercig kikapcsoljuk.

Az újra bevonó lipid-oldatból a trometamolt kívánt esetben elhagyhatjuk. A trometamol elhagyása azonban a szárítási idő meghosszabbításával jár és ez esetben rendkívül ügyelnünk kell a részecskék „túlzott zsírosodásának, nedvességének” elkerülésére. A Tromethamine (trometamol) az amerikai egyesült államokbeli és az európai gyógyszerkönyvekben szerepel.

Az újra bevonáshoz felhasznált lipid-oldat felvitele után a bevont szárított részecskéket kemény gélkapszulákba helyezzük vagy tablettákká préseljük. Az orális inzulinhoz kötött, bevont részecskéket önmagukban kapszulázhatjuk vagy tablettázhatjuk vagy pedig a korábbiakban leírt, bélben oldódó bevonattal ellátott lipáz és epe-só részecskékkel összekeverhetjük. A kapott kapszulákat vagy tablettákat bélben oldódó bevonattal láthatjuk el.

Eljárhatunk oly módon is, hogy magukat a lipidbevonattal ellátott orális inzulinrészecskéket vonjuk be bélben oldódó bevonattal. A lipid bevonattal ellátott orális inzulin részecskék bevonásához felhasznált, bélben oldódó bevonó-oldat az alábbi komponenseket tartalmazza.

Komponens	Mennyiség	Gyártó/sarzsszám (ha megadható)
EUDRAGITr- L30D	1,000 rész (30%-os oldat)	Rohm Pharma GmbH, NSZK
Polietilénglikol 6000	30 rész
Talkum (por)	70 rész
Szilikon emulziók	2 rész
Víz	898 rész A kapott oldat pH-ja kb. 5,5-6,5

HU 207 452 Β

A bélben oldódó bevonattal ellátott, lipid anyaggal bevont orális inzulin-részecskéket oly módon állítjuk elő, hogy a bélben oldódó bevonó oldatot a Spir-AFlow berendezés tartánya tetején elhelyezett (28) permetező fúvókán keresztül bepermetezzük, 500 g lipidbevonattal ellátott, megkötött orális inzulin-részecskékre vonatkoztatva 1 g/kg/perc sebességgel. A részecskéket váltakozva 5 másodpercen át permetezzük és 5 másodpercig száradni hagyjuk. Ezt a műveletet a bélben oldódó bevonat kívánt vastagságának eléréséig végezzük.

A bélben oldódó bevonó oldat mennyiségét szárazanyag%-ban („Q”) oly módon határozzuk meg, hogy a bevonandó részecskék felületét (SA; mm²) a bevonat vastagságával [száraz bevonat tömege mg-ban (L) per cm²; mg/cm²] beszorozzuk, majd a kapott értéket az orális inzulinhoz kötött részecske tömegével (W; mg) elosztjuk. Ennek megfelelően a száraz bevonat %-os értékét („Q”) az alábbi egyenlettel számítjuk ki:

Q = (SAxL)/W

A bélben oldódó bevonattal ellátott orális inzulinrészecskék átmérője előnyösen körülbelül 0,1 mm és körülbelül 0,8 mm közötti érték (a fajlagos felület körülbelül 0,314 és körülbelül 2,0 mm² közötti érték). Azt találtuk, hogy amennyiben a fenti, bélben oldódó bevonó oldat körülbelül 120-150 ml-es mennyiségét mintegy 450 g tömegű orális inzulin-részecskére permetezzük, a kapott, bevont részecskék körülbelül 1,2 pH-értékű oldatba (gyomorsáv-oldat) helyezve legalább 10 percig nem oldódnak fel. Ugyanakkor azonban a fenti módon bevont részecskék körülbelül 6,8 pH-értékű oldatban (nyombél-oldat) 30 másodpercen belül feloldódnak és diszpergálódnak. Ez bizonyítja, hogy az orális inzulin-részecskék számára ideális bevonó oldatot készítettünk.

D) Orális inzulin-részecske!lipázlepe-só kapszula

A példa szerint orális inzulint tartalmazó bevont részecskéket, bevont lipázt és bevont epe-sókat tartalmazó kapszulákat készítünk. Minden 1-es nagyságú keményzselatinkapszula számára a bélben oldódó bevonattal ellátott orális inzulin-részecskéket [előállítás a C) bekezdés szerint], a bélben oldódó bevonattal ellátott lipáz-részecskéket [előállítás az A) bekezdés szerint] és bélben oldódó bevonattal ellátott epe-só részecskéket [előállítás a B) bekezdés szerint] összekeverjük és az alábbi arányban keménygélkapszulákba helyezzük.

200 mg (12 NE) orális inzulin mg (1,000 E) pankreatikus lipáz mg epe-só mg nátrium-hidrogén-karbonát (kemencében szárított); és mg citromsav (töltőanyag)

A nátrium-hidrogén-karbonát és citromsav szétesést előidéző hatása következtében a keménygélkapszula a gyomorban felnyílik és a bélben oldódó bevonattal ellátott orális inzulin, lipáz és epe-só részecskék 1 mm-nél kisebb részecske-nagyságban szabadulnak fel. E részecskék nagyságuk és összetételük révén a gyomorkapun (pylóruson) keresztül gyorsan áthaladnak és a nyombélbe kerülnek. A nátrium-hidrogén-karbonát és citromsav, továbbá a bélrendszerben a pH-t lúgos irányba tolja el és ezáltal növeli a pankreatikus lipáz aktivitást epe-sók jelenlétében.

E) A C) bekezdés szerint előállított orális inzulin készítmény és a D) bekezdés szerint előállított orális inzulin készítmény összehasonlító klinikai vizsgálata

A C) és D) bekezdés szerint előállított orális inzulin készítmények összehasonlító klinikai vizsgálatához 6 cukorbeteget alkalmazunk (három IDDM és három ID NIDDM beteg; öt férfi és egy nő). A C) bekezdés szerinti orális inzulin készítményt négy, 1000 egység lipázt és 25 mg epe-sót tartalmazó lipolitikus enzimkapszulával együtt adagoljuk. A D) bekezdés szerinti orális inzulin készítményt [azaz a C) bekezdés szerinti orális inzulin készítmény, az A) bekezdés szerinti bevont lipáz és a B) bekezdés szerinti bevont epe-só kombinációját], nátrium-hidrogén-karbonátot és citromsavat keményzselatinkapszulába töltve adagoljuk.

Minden beteg különböző napokon mindegyik készítményt kapott. Minden betegnek a kezelés első napján 48 NE orális inzulint és négy, 4000 egység lipázt és 100 mg epe-sót tartalmazó kapszulát, és a kezelés második napján négy, 48 NE orális inzulint, 4000 E lipázt és 100 mg epe-sót tartalmazó négy kapszulát adunk be. A kezelés 3. és 4. napján a rutin kezelést megismételjük.

Függetlenül attól, hogy .a, lipolitikus enzimeket külön kapszulákban, az orális inzulin (48 NE) kapszulákkal együtt adagoljuk vagy a lipolitikus enzimeket és az orális inzulint közös kapszulában adjuk be, az orális inzulin azonos mértékű vércukorcsökkentő és hipoglikémás összhatást fejt ki.

F) Orális inzulin/lipázlepe-só tabletta

Az A), B) és C) bekezdésben leírt, bélben oldódó, bevonattal el nem látott részecskéket kombináljuk és kemény tablettákká préseljük. Az alábbi komponenseket keverjük össze:

Inzulin/lipáz/epe-só részecske [a D) bekezdésnél megadott tömegarányban] 125,35 g

Nátrium-hidrogén-karbonát 40,0 g

Kálium-hidrogén-karbonát 32,0 g

Citromsav 17,65 g

Talkum 500 mg

Avicel 500 mg

Laktóz 45,0 g

Kukoricakeményítő 28,0 g

Össztömeg 300 g

A fenti keveréket körülbelül 220 mg-os (kívánt esetben kisebb vagy nagyobb) kemény tablettákká préseljük. Amennyiben a C) bekezdés szerinti készítményben kristályos inzulint alkalmazunk, a tabletták 6 NE inzulint tartalmazhatnak; az inzulin dózis kívánt esetben 40 NE értékig emelhető.

A kapott tablettákat körülbelül 0,1-0,15 mm végső „filmvastagságig” EUDRAGIT^R-E-100-zal vonjuk be. Az ily módon elkészített tabletták pH = 5,0 értékig a gyomorsavröldatokban 30 másodperc vagy rövidebb idő alatt oldódnak. A bélben oldódó bevonat miatt a felszabadult részecskék (azaz orális inzulin, lipáz és

HU 207 452 Β epe-só) 6,0 vagy nagyobb pH-éríékű oldatban könnyen oldódnak. Ezenkívül a részecskék nagysága 1 mm-nél kisebb, ezért a pyloruson (gyomorkapun) könnyen áthaladnak és a nyombélben oldódnak. A részecskék a nyombélben emulgeálódnak és a kötött inzulint tártál- 5 mazó, 1 mikronnál kisebb mikroliposzferikus részecskék és/vagy a „lipid-réteggel bevont” mikro-liposzferikus-kötött inzulint tartalmazó, 50 mikronnál kisebb ré- foglaljuk össze, szecskék szuszpendálódnak. Ennek megfelelően a

Név	Nem	Testtömeg	Kor	Diabetes	Dózis	Vércukor, (mg%)
0	1	2	3	4	5
JSL	F	59	56	IDDM	60 NE	168	142	126	115	103	88
KCK	F	55	63	IDDM	60 NE	195	175	157	135	108	62
KSK	F	58	42	IDDM	48 NE	152	132	120	99	72	-

F = férfi

Az orális inzulin részecskéket, epe-só részecskéket és lipáz részecskéket tartalmazó, bélben oldódó bevonó ol- 20 dattal (pl. EUDRAGIT^R-L-100 vagy L-30) bevont részecskék az alábbi jellemző tulajdonságokat mutatják:

1. Gyomomedvekkel szemben ellenállnak.

2. A gyomorbevonatot védik a részecskék esetleges korrozív hatásával szemben. 25

3. Az inkompatíbilis gyógyszereket izolálják.

4. Javítják a termékek tárolhatóságát.

5. A higroszkópos magokat szigetelik.

6. Védik a részecskéket a légköri behatásoktól.

Mint arra a korábbiakban rámutattunk, az EUDRA- 30 GIT^R a gyomorfalat az epe-sók korrozív hatásaitól védi és ezenkívül javítja a rosszul tárolható és rendkívül labilis és higroszkópos orális inzulin készítmények felhasználhatóságát.

10. példa

E példa szerint orális inzulin készítményt állítunk elő. Az alábbi komponenseket Spir-A-Flow berendezés tartányába mérjük be:

Komponens	Mennyiség	Gyárt ó/sarzsszám (ha megadható)
Koleszterin	250-350 g	Koksan Kagaku, Japán (D850134)
Arginin-hidroklorid	120-180g	Junsci Chem. Co., Japán (1A1527)
Aminoecctsav	30-50 g	Yakuri Kagaku, Japán (171092)
Nátrium-laurii-szul- fát	30-60g	Yakuri Kagaku, Japán (S316=05)
Propil-parabén	5-10 g	Junsei Chem. Co., Japán (9L1202)

A fenti, porított komponenseket a korábbiakban ismertetett légsugármalomban (lásd 1. és 2. ábra) mikronnál kisebb részecskenagyságra megőröljük, majd a Spir-A-Flow berendezés tartányában az alábbi paraméterek mellett alaposan összekeverjük és őröljük: 60 részecskék a nyombél üregében képződő emulzióban szuszpendálódnak. Ezek a részecskék ily módon a májon áthaladva a bél nyálkahártyák limfotikus rendszerében levő végállású nyílásokból felszívódnak. Az orális inzulin/lipáz/epe-só tabletta formájában kikészített készítménnyel három IDDM betegen végzünk klinikai vizsgálatokat és az eredményeket az alábbi táblázatban

Forgórész sebessége percenkénti 250-300 fordulat; fluid-levegő nyomás 40-50 mbar;

keverő sebessége percenkénti 500-700 fordulat; rés-levegő nyomása 25-35 mbar;

őrlőberendezés sebessége percenkénti 4000-5000 fordulat; táp (fő) levegő nyomás 1200-1330 mbar.

Az alaposan összekevert és szárított komponenseket (részecskéket) a rés-levegő és a fluid-levegő nyomásának körülbelül 50-100 mbar értékre való növelésével lebegtetjük. A szuszpendált finom szárított részecskéket alábbi összetételű oldattal vonjuk be:

Komponens	Mennyiség	Gyárt ó/sarzsszám (ha megadható)
Hidroxi-propil-mctil- ccllulóz-L	15-25g	Shinwa Yakuhin, Japán (191 184)
Trietil-amin	0,5-1,0 g	Wako Kagaku, Japán
Citromsav	0,050,10 M	Yakuri Kagaku, Japán
Nátrium-lauril-szul- fát	1,00- 1,500 g	Yakuri Kagaku, Japán (S316=05)
Kristályos inzulin	szükség szerint 820 NE	Eli Lilly (szarvasmarha inzulin)
Víz	400 ml végtérfogatra; kb. 1012°C-on; kg. 1,2-1,5 végső pHértékrc.

A kötőanyag-oldatot a tartány tetején lévő permetező fúvókákból olyan módon permetezzük, hogy a részecskéket bevonja. A kristályos inzulint tartalmazó kötőanyag-oldatot az alábbi paraméterek mellett kötjük meg a finom, szárított részecskéken: forgó rész sebessége percenkénti 200-300 fordulat;

permetező szivattyú teljesítménye 12,0-15,0 ml/perc; keverő sebessége percenkénti 500-700 fordulat; permetező levegő nyomása 1,2-1,5 MPa; őrlőberendezés sebessége percenkénti 2800-3500 fordulat;

permetező levegő térfogata 20-401/perc;.

HU 207 452 Β fluid-levegő nyomása 50-80 mbar; rés-levegő nyomása 50-90 mbar; fő táp levegő nyomása 1080-2000 mbar; termék-hőmérséklet 26,7-28,5 °C.

A részecskéket megszakításokkal, körülbelül 90120 percen át a teljes kötőanyag-oldat felviteléig permetezzük. A részecskéket váltakozva, körülbelül 5 másodpercig permetezzük és körülbelül 22 másodpercig szárítjuk.

A megkötött kristályos inzulint tartalmazó részecskéket ezután első bevonó oldattal vonjuk be, amelynek összetétele a következő:

Komponens	Mennyiség	Gyártó/sarzsszám (ha megadható)
Tojássárgája lecitin	15-24,0 g	Sigma Chemical
Polietilénglikol-zsírsav-észter (Emanon)	12-16,0 g	Kao Sekken, Japán (Emanon3199; 12 744Y)
Poliszorbát-80	1-5,0 g	Hayashi Pure Chemical Osaka, Japán (Tween-80 IFM09818)
Víz	500 ml végtérfogatig, hőmérséklet 25-26 °C; pH 4,5-6,5

A kötött inzulint tartalmazó részecskéket Spir-AFlow berendezésben lebegtetjük és a fenti összetételű első bevonó oldattal az alábbi körülmények között vonjuk be:

forgórész sebessége percenkénti 220-300 fordulat; permetező szivattyú teljesítménye 12,0-15,0 ml/perc; keverő sebessége percenkénti 500-800 fordulat; permetező levegő nyomása 1,2-2,0 MPa; őrlőberendezés sebessége percenkénti 2800-4000 fordulat;

permetező levegő térfogata 20-40 liter/perc; fluid-levegő nyomása 50-100 mbar; rés-levegő nyomása 50-100 mbar; fő táplevegő nyomása 1200-1330 mbar; termék-hőmérséklet 32-33,8 °C.

A kötött inzulint tartalmazó részecskéket körülbelül 5-10 mg-ig permetezzük és körülbelül 20-22 másodpercig szárítjuk.

A kötött inzulint tartalmazó, bevont részecskéket ezután második bevonó oldattal vonjuk be, amelynek összetétele a következő:

A fenti összetételű második bevonó oldatot a tartány oldalán levő permetező fúvókából az alábbi paraméterek mellett permetezzük á lebegtetett részecskékre: forgórész sebessége percenkénti 250-300 fordulat; permetező szivattyú teljesítménye 12,0-15,0 ml/perc; keverő sebessége percenkénti 500-700 fordulat; permetező levegő nyomása 1,2-15 MPa; őrlőberendezés sebessége percenkénti 3000-4500 fordulat;

permetező levegő térfogata 20-401/óra;

fluid-levegő nyomása 60-110 mbar;

rés-levegő nyomása 60-110 mbar;

fő táplevegő nyomása 1200-1460 mbar;

termék-hőmérséklet 30-32,5 °C.

A kapott, kötött inzulint tartalmazó és lipidekkel bevont részecskékből 2 mm-nél kisebb átmérőjű, finom szemcséket készíthetünk („magként” nátrium-hidrogén-karbonát és eitromsav 3:1 arányú, keményítővel bevont keverékét alkalmazzuk és ezt bevonó réteggel és a fentiekben leírt inzulinhoz kötött kémiai részecskékkel mint külső réteggel stb. vonjuk be, majd bélben oldódó bevonattal látjuk el) vagy 20-30 tömeg% nátrium-hidrogén-karbonáttal, 10-20 tömeg% citromsavval, és 3-6 g szilikagéllel - 650 g végső készítménytömegre vonatkoztatva - összekeverjük, majd 4-es méretű keménygélkapszulákba töltjük.

A kapott kapszulákat az alábbi, bélben oldódó bevonó oldat felhasználásával bélben oldódó bevonattal látjuk el:

Komponens	Mennyiség	Gyártó/sarzsszám (ha megadható)
Hidroxi-propil-metil- cellulóz-ftalát	4,5%	Shinwa Yakuhin, Japán
Polietilénglikol-6000	0,5%	Kao Sekken, Japán
Diklór-metán	47,3%	Yakuri Kagaku, Japán (224144)
Etanol	37,8%
Víz	9,4%, pH = 5,2-5,6
Sellak	0,2 g/100 ml fenti oldat mennyiségében adjuk hozzá és feloldjuk (sötétbarna szín); pH 5,2-5,6; kb. 30,0-32,5 °C-on keverjük össze.

Eljárhatunk oly módon is, hogy az alábbi komponenseket tartalmazó, bélben oldódó bevonó oldatot alkalmazzuk:

Komponens	Mennyiség	Gyártó/sarzsszám (ha megadható)
Olajsav	10-15,0 g	Junsei Chemical, Japán (904034)
Poliszorbát-80	4-6,0 g	Hayashi Pure Chemical, Japán (IFM09818)
Etanol	500 ml végső térfogatig, hőmérséklet 25-30 °C; pH 6,0-7,2

Komponens	Mennyiség	Gyártó/sarzsszám (ha megadható)
EUDRÁG1Tr-L30-D55	30%-os oldat 1000 rész	Rohn Pharm, West NSZK
Polietilénglikol-6000	30 tömegrész	Kao Sekken, Japán
Szilikon emulzió	2 rész
Talkum	70 rész
Víz	898 rész

HU 207 452 Β

Az első bélben oldódó bevonó oldatot inzulinhoz kötött részecskékekkel töltött 4-es méretű kapszulák bevonására alkalmazzuk. Az ily módon bevont, kötött inzulint tartalmazó részecskékkel töltött kapszulák körülbelül 1,2 pH-értékű gyomomedv-oldatban csak két óra elteltével vagy még hosszabb idő után oldódnak. Ezzel szemben a kapszulák körülbelül 6,8 pH-értékű nyombél-oldatban már 15 perc vagy ennél rövidebb idő alatt feloldódnak (a vizsgálatot az USP szerint végezzük el). A második bevonó oldattal'bevont kapszulák hasonló jellemző tulajdonságokat mutatnak.

11. példa

E példa szerint orális inzulin készítményt állítunk elő oly módon, hogy az alábbi komponenseket Spir-AFlow berendezés tartányába helyezzük:

Komponens	Mennyiség	Gyárt ó/sarzsszám (ha megadható)
Koleszterin	350-500 g	Koksan Kagaku, Japán (D850134)
Nátrium-lauril-szul- fát	30-50 g	Yakuri Kagaku, Japán (S316-05)
Propil-parabén	5-10 g	Junesei Chemical, Japán (9L1202)
Mctil-parabén	5-10 g	Junesei Chemical, Japán (00495)

A komponenseket a Spir-A-Flow berendezés tartányában a 10. példában megadott körülmények és paraméterek mellett összekeverjük és szárítjuk, majd a részecskéket inzulintartalmú kötőanyag-oldattal megkötjük. Az inzulintartalmú kötőanyag-oldat összetétele a következő:

Komponens	Mennyiség	Gyárt ó/sarzsszám (ha megadható)
Hidroxi-propil-metil- cellulóz-L	15-25g	Shinaw Yakuhin, Japán (191 184)
Trimetil-amin	0,5—1,0 g	Wako Kagaku, Japán
Citromsav	0,050,1 M	Yakuri Kagaku, Japán (KA9105)
Nátrium-lauril-szul- fát	1,00- 1,500	Yakuri Kagaku, Japán (S316=05)
Szilikon-emulzió	0,3-1,0 g
Inzulin	(szükség szerint kapszulánként 2-20 NE)
Víz	400 ml végtérfogatig; pH mintegy 1,2-2,5

Az összekevert és szárított komponenseket a tartányban lebegtetjük és az inzulintartalmú kötőanyagoldatot a tartány tetején levő (28) fúvókán keresztül bepermetezzük. A kötőanyag oldatát a Spir-A-Flow berendezésben a 10. példában ismertetett körülmények között permetezzük rá.

Az inzulintartalmú részecskéket ezután első bevonó oldattal vonjuk be, amelynek összetétele a következő:

Komponens	Mennyiség	Gyárt ó/sarzsszúm (ha megadható)
Tojássárgája lecitin	15-24 g	Sigma Chemical
Emanon-3199 (polietilén-glikol-zsírsavészter)	12-16g	Kao Sekken, Japán
Tween-80	1-5 g	Hayashi Pure Chemical, Japán (IFM09818)
Víz	500 ml végtérfogatig; pH = 4,06,2

Az inzulinhoz kötött bevont részecskéket a fenti összetételű első bevonó oldattal a 10. példában ismertetett körülmények között vonjuk be.

A kapott bevont részecskéket ezután második bevonó oldattal vonjuk be, amelynek összetétele a következő:

Komponens	Mennyiség	Gyárt ó/sarzsszám (ha megadható)
Olajsav	10-15,0 g	Junsei Chemical, Japán (904034)
Tween-80	4-6,0 g	Hayashi Pure Chemical Japán (IFM09818)
Etanol	500 ml végtérfogatig; pH - 6,07,2

A második bevonó oldatot a tartány oldalán levő (27) fúvókán keresztül a 10. példában megadott körülmények között permetezzük be.

A kapott, bevont részecskékből 2 mm-nél kisebb átmérőjű alábbi összetételű, finom granulákat készíthetünk: nátrium-hidrogén-karbonát és citromsav 3:1 vagy 1:1 arányú keveréke mint „mag”; keményítő, mint „nonpareille”; bevonó réteg; inzulinhoz kötött részecskék mint külső réteg; és bélben oldódó bevonat. Eljárhatunk oly módon is, hogy körülbelül 20-30 tömegbe nátrium-hidrogén-karbonáttal, körülbelül 1020 tömeg% citromsavval és körülbelül 0,5-2,0 tömegbe szilikagéllel keverjük össze. A kapott keveréket 4-es számú keménygélkapszulákba tölthetjük és a kapszulákra bélben oldódó bevonatot vihetünk fel.

12. példa

E példa során a 10. és 11. példa szerinti, 2 mm-nél kisebb átmérőjű granulákat készítünk. A 23. ábrán feltüntetett CF granulátort alkalmazzuk és a 10. vagy 11. példa szerinti orális inzulin készítményt nátrium-hidrogén-karbonát és citromsav körülbelül 3:1 arányú keverékével (mint „nonpareille”) kombináljuk; a szemcseméret 0,5 mm-nél kisebb. A kapott granulákat a korábban leírt, valamely bélben oldódó bevonó oldattal vonjuk be. Azt találtuk, hogy a kapott granulák körülbelül 1,2 pH-értékű nyomornedv-oldatban legalább 2 óráig nem oldódnak fel, míg 6,8 pH-értékű nyombéloldatban 15 perc vagy ennél rövidebb idő alatt feloldódnak.

HU

A Freund Industries Ind. Tokio Japán cég által kereskedelmi forgalomba hozott CF granulátort a 23. ábrán feltüntetett centrifugális rendszer segítségével agglomerálásra, granulálásra és bevonásra terveztük. A (40) CF granulátorban a (42) energiaforrás, (44) foigóiész, (46) levegőbetápláló szerv és a (48) permetező fúvóka helyezkedik el. A foigórészt az (M) motor hajtja.

A terméket a CF granulátorban oly módon állítjuk elő, hogy a betáplált levegőt körülbelül 28-34 °C-ra, a forgórész sebességét percenkénti körülbelül 130-200 fordulatra, a beáramló levegő sebességét 30-50 1/perc értékre, a permetező fuvóka teljesítményét 2050 ml/perc értékre és a permetező nyomást 10-30 liter/perc értékre állítjuk be.

A nátrium-hidrogén-karbonát/citromsav kompozíciót oly módon készítjük el, hogy körülbelül 110— 150 g citromsavat (mint „mag”), körülbelül 400450 g nátrium-hidrogén-karbonát port és kevés, körülbelül 10-50 g alfa-keményítő port a citromsavra rétegezőnk és Spir-A-Flow berendezésben 30 percen át szárítjuk.

Citromsav (mint „mag”), valamint nátrium-hidrogén-karbonát és keményítő (mint külső bevonatréteg) felhasználásával (mindkettő mint „nonpareille”) a

10. és 11. példa szerinti, por alakú, körülbelül 30 tömeg% keményítővel előkevert orális inzulin készítménnyel, körülbelül 6-20% (előnyösen körülbelül 10%) hidroxi-propil-cellulóz-L alkoholos oldatának alkalmazásával szemcsés „nonpareill”-t vonunk be, az alábbi paraméterek mellett forgórész sebessége percenkénti, körülbelül 100-200 fordulat; levegőáram sebessége 20-50 liter/perc, permetező fúvóka teljesítménye 15-40 ml/perc, 10-30 liter/perc nyomás mellett; a permetezés időtartama 20-40 perc, a hőmérséklet körülbelül 25-30 °C. A kapott granulákat Spir-A-Flow berendezésben 30 percen át, körülbelül 30-35 °C-os hőmérsékleten szárítjuk.

A kapott, körülbelül 0,490-1,450 mm átmérőjű szemcsékre 5% hidroxi-propil-cellulóz-metil-ftalátot és 0,5% polietilénglikol-6000-et tartalmazó etanolos oldattal bélben oldódó bevonatot viszünk fel. A korábbiakban ismertetett más bevonó oldatokat is felhasználhatjuk. A bélben oldódó bevonat felvitelénél a forgórész sebessége percenként körülbelül 150-250 fordulat, a levegőáram sebessége 30-50 1/óra; a permetező fúvóka teljesítménye 20 ml/perc, 15301/perc nyomás mellett; a hőmérséklet körülbelül 2530 °C. A kapott szemcsék szerkezetét a 24. ábrán tüntetjük fel. Az (50) szemcse az alábbi részekből áll: (52) mag; (54) „nonpareille”; (56) HPLC-L bevonat; (58) inzulin réteg és (59) bélben oldódó bevonat. Ezek a szemcsék körülbelül 1,2 pH-értékű gyomomedv-oldatban legalább 2 óráig nem oldódnak fel, azonban körülbelül 6,8 pH-értékű nyombél-oldatban 15 perc vagy rövidebb idő alatt oldódnak.

I2a-teszt

A kapott terméket - körülbelül 0,9 (0,69-1,07) NE/kg - in vitro 10-20 ml nátrium-klorid-oldatban oldjuk és Wallace-Diamond-féle kettősüregű cső segít452 B ségével három kutya nyombelébe juttatjuk. A készítmény beadagolása után mindhárom kutya véna femorialisából a 0., 60., 80., 100., 180., 240. és 300. percben vérmintákat veszünk. A kísérlethez egy hím és két nőstény kutyát alkalmazunk, az állatok átlagos testtömege 4,0 kg (körülbelül 3,0-5,6 kg). A plazmaglükózszintet és az inzulin-szintet radioimmunológiai és Wako-féle enzimatikus radioimmunológiai meghatározással mérjük.

Kifejezett és szignifikáns hipolgikémia lép fel körülbelül 80 perc után és a hatás időtartama körülbelül 300 perc. A maximális plazmainzulin-szintet a készítmény intraduodenális beadása után körülbelül 100 perccel figyeltük meg (lásd 25. és 26. ábra).

12b-teszt

A 11. példa szerinti, a 12. példában ismertetett módon módosított készítményt körülbelül 1,0 NE/kg dózisban 6,0 kg testtömegű nőstény kutyának intraduodenálisan adagoljuk be. A készítmény hipoglikémás hatását hagyományos intraduodenális inzulin injekció [novo actrapid inzulin, 1,0 NE/kg] és hagyományos intravénás inzulin injekció [novo actrapid inzulin, 0,5 NE/kg] aktivitással hasonlítjuk össze. 1,26 NE hagyományos intravénás inzulin injekció befecskendezése után a plazmaglükóz-szint 20 perc alatt 102 mg/ml értékről 23 mg/ml értékre csökkent és 3 óra alatt 100 mg/ml-re állt vissza. Ezután 6 NE hagyományos intraduodenális inzulin injekciót adtunk be. A vérglükózszint 3 óra alatt nem változott. 6 NE hagyományos intraduodenális inzulin készítményt adtunk be és ennek hatására a vércukorszint számottevő és tartós csökkenése következett be. Az állat a készítmény beadása után 2 órával súlyos hipoglikémia következtében kimúlt (27. ábra).

12c-teszt

Három IDDM és két NIDDM beteget 24 órás megfigyelési időszak alatt tartottunk, ez alatt a betegek koplaltak és sem inzulint, sem hipoglikémás szert nem kaptak. Ezután a betegek a 10. példa szerinti, a 12. példában leírtak szerint módosított inzulin készítmény körülbelül 0,64-0,73 NE/kg dózisát kapták. A vércukorszintet 5 órán át óránként mértük. Az egyik IDDM beteg és az egyik NIDDM beteg azonban a vizsgálat előtt mért lecsökkent vérglükózszint miatt standard reggelit kapott és a vizsgálatot étkezés után folytattuk. Ezeknél a betegeknél klinikailag szignifikáns mértékű „hipoglikémiát” figyeltünk meg (lásd 5. táblázat).

További hat betegnek (négy IDDM és két NIDDM beteg) a 11. példa szerinti, a 12. példában foglaltak szerint módosított készítményt 0,49-0,63 NE/kg dózisban orálisan beadtuk. Az egyik beteg a koplalás következtében beállt alacsony vércukorszint miatt standard reggelit kapott és a vizsgálatot az étkezés után folytattuk. A többi öt beteg esetében a vizsgálatot koplalás mellett folytattuk. A készítmény orális beadása után szignifikáns hipoglikémás hatást figyeltünk meg (lásd

6. táblázat).

HU 207 452 Β

5. táblázat

Vércukorszint orális inzulin készítmény orális beadása után

Név	Nem	Kor	Testtömeg (kg)	Magasság (cm)	Orális inzulin dózis (NE/kg)	Diabetes típusa
LEEYS	F		55	161	0,73	IDDM '
LEE KW	F		72	165	0,64	1DDM
KIM CS	N		46	150	0,66	IDDM
LEEJS	F		62	173	0,65	NIDDM
HONG CJ	N		52	160	0,65	NIDDM

F = férfi, N = nő

5. táblázat (folytatás)

Név	Vércukor (mg/ml) a vizsgálat idején (óra)
0	1	2	3	4	5
LEEYS	173,5	163,5	144,0	136,0	127,0	103,5
LEE KW	x183,0	137,0	85,0	96,0	76,5	-
KIMCS	216,0	178,5	177,5	162,0	149,5	-
LEE JS	156,0	152,5	126,0	118,0	89,5	86,5
HONG CJ	x257,5	259,5	196,5	183,0	165,0	136,5

6. táblázat

Vércukorszint orális inzulin készítmény orális beadása után

Név	Nem	Kor	Testtömeg (kg)	Magasság (cm)	Orális inzulin dózis (NE/kg)	Diabetes típusa
LEEYS	F		64	165	0,63	IDDM
LEE JW	p		82	169	0,49	IDDM
MOON YJ	F		65	168	0,63	IDDM
SHIN GS	F		66	169	0,49	IDDM
KIM CS	N		67	159	0,63	NIDDM
CHOI DS	F		59	165	0,63	NIDDM

6. táblázat (folytatás)

Név	Vércukor (mg/ml) a vizsgálat idején (óra)
0	1	2	3	4	5
LEEYS	x316,0	353,5	325,0	270,0	165,0	148,0
LEE JW	153,0	137,5	131,0	129,0	130,5	-
MOON YJ	329,0	247,0	158,0	-	-	-
SHIN GS	333,5	378,5	265,6	238,0	170,5	-
KIM CS	157,0	152,0	137,0	134,0	130,5	-
CHOI DS	209,5	162,5	97,5	88,0	86,0 . ·	4,4 ,,( -^4(,((((

(^x = reggelit kapott)

HU 207 452 Β

12d Klinikai vizsgálatok granuláris készítmény felhasználásával diabetes tesztben A vizsgálatban részt vevő cukorbetegeken a 10. és

11. példa szerinti készítmény hatását kéthetes vizsgálati időszakban kétszer határozzuk meg. Az első héten minden betegnek orálisan a 10. vagy 11. példa szerinti, bélben oldódó bevonattal ellátott 4-es kapszulába töltött orális készítményt orálisan beadtuk, majd egy hét múlva ugyanez a beteg a 10. vagy 11. példa szerinti alternatív összetételű szemcsés készítményt kapott orálisan. A 11. példa szerinti szemcsés készítmény 0,45 E/kg testtömeg átlagos orális inzulin dózisban [0,11-0,18 egység/kg testtömeg] a kétórás mérési időszakban a vérglükózszintet gyorsabban csökkenti, mint a 11. példa szerinti, 4-es kapszulákba töltött készítmény 0,583 egység kg/testtömeg [0,49-0,63 egység/kg testtömeg] dózisban; utóbbi érték a 11. példa szerinti granuláris (szemcsés) készítmény dózisa közel négyszeresének felel meg. A 4-es kapszulák formájában adagolt 11. példa szerinti készítmény hipoglikémás hatása azonban tovább tart és a hatás az adagolástól számított kétórás vizsgálati időszak után is tart (lásd 28. ábra). A 10. példa szerinti készítmény beadása után egy órával mért hipoglikémia a granuláris forma esetén valamivel magasabb mint a 4-es méretű keménygélkapszula adagolása esetén. A 10. példa szerinti orális inzulin készítmény azonban 4-es nagyságú keménygélkapszulákbá töltve hosszabb időtartamon át fejti ki hipoglikémás hatását, mind a 10. példa szerinti szemcsés készítmény (lásd 28. ábra).

így a 10. példa szerinti készítmény szemcsés és 4-es méretű keménygélkapszula formáját vagy a 11. példa szerinti készítmény szemcsés és 4-es méretű keménygélkapszula formáját kombinálva ideális, gyorsan fellépő azonban egyúttal hosszan tartó hipoglikémás hatás érhető el cukorbetegeken. Vizsgálataink szerint a 11. példa szerinti orális inzulin készítményt granuláris formában [átlagosan 0,164 egység/kg] és 4-es keményzselatinkapszula formában [átlagérték 0,566 egység/kg] beadva cukorbetegeken gyorsan fellépő és hosszan tartó hipoglikémás hatást figyeltünk meg (lásd 28. ábra).

Más módszer szerint oly módon járunk el, hogy a 10. vagy 11. példa szerinti orális inzulin készítmény (vagy bármely más itt leírt orális inzulin készítmény) CF-granulált és nemgranulált formált megfelelő arányban kombinálva kemény préselt tablettákká dolgozzuk fel; cukorbetegeken gyorsan fellépő és egyúttal hoszszan tartó hipoglikémás hatást figyeltünk meg.

13. példa

Cukorbetegeken igen jó hipoglikémás hatást kifejtő orális inzulin készítményt a következőképpen állítunk elő:

A 11. példában felsorolt kémiai (liposzferikus) anyagokat friss porított szójababhoz adunk (az inzulint inaktiváló tripszin gátlása céljából). Tojásfehérjéből frissen készített ovomukoidot [E. Fredricq és H. F. Deutsch módszerével: J. Bioi. Chem, 181, 499 (1949)] hozzákeverünk és kristályos inzulinnal víz és alkohol 50:50 arányú elegyében pH 7,2 értéken oldunk. A semleges inzulin oldatok fizikai stabilitásának javítása céljából 2 millimól kalcium-kloridot adunk hozzá [J. Brange és S. Havelund; Properties of Insulín Solution: In Artificial Systems fór Insulin Delivery, kiadó P. Brunetti, et al, Raven Press, New York, 83-88. oldal],

A tojásfehérjéből nyert ovomukoid erős tripszin inhibitor. Eljárhatunk oly módon is, hogy a friss tojásfehérje alkoholos oldatát használjuk fel.

Az alábbi komponenseket Spir-A-Flow berendezés tartányába mérjük be:

Komponens	Mennyiség	Gyártó/sarzsszám (ha megadható)
Koleszterin	300-500 g	Fluka AG (CH-9470 Buchs)
N átrium-lauril-szulfát	20-40g	Yakuri Kagaku, Japán (S316=05)
Friss szójababpor	15-30g
Propil-parabén	l-5g	Junsei Chem. Co., Japán (9L0202)
Metil-parabén	5-10 g	Junsei Chem. Co., Japán (0C1495)

A fenti porított komponenseket a légsugármalomban 50 mikronnál kisebb részecskeméretre őröljük. A részecskéket a Spir-A-Flow berendezés tartányában a 10. példába ismertetett körülmények között alaposan összekeverjük és szárítjuk. A szárított por alakú komponenseket a tartányban lebegtetjük, majd inzulint, ovomukoidot (vagy tojásfehérjét) és citromsavat, valamint felületaktív anyagot tartalmazó kötőanyag-oldattal megkötjük. A kötőanyag-oldat összetétele a következő:

Komponens	Mennyiség	Gyártó/sarzsszám (ha megadható)
Trietil-amin	1,553,22 g	Wako Kagaku, Japán
Citromsav	0,08 M	Yakuri Kagaku, Japán (KA9105)

Az alábbi komponenseket 100-200 ml etanolban oldjuk:

Komponenes Mennyiség

Amino-ecetsav 0(2 M

Poliszorbát-80 1,0-2,5 g

Hidroxi-propil-cellulóz-L 5%

A fenti anyagokat körülbelül 100-200 ml foszfátpufferben (pH 8,0) oldjuk, az etanolos oldatot az oldott vegyi anyagokat tartalmazó foszfát-puffer oldattal összekeverjük és inzulint adunk hozzá. Az oldat pH-ját 7,2-re állítjuk be.

A kapott kötőanyag-oldatot koleszterinből, felületaktív anyagból, szójababporból és antimikrobás tartósítószerekből álló, szárított levegő áltál lebegtetett finom liposzferikus porra permetezzük, a 10. példában leírt módon.

HU 207 452 Β

Az inzulinhoz kötött „liposzferikus port” alaposan szárítjuk, majd alábbi összetételű oldattal vonjuk be:

Komponens	Mennyiség	Gyárt ó/sarzsszám (ha megadható)
Szójabab lecitin	24 g
Polietilénglikol-6000	15-40 g	Kao Sekken, Japán
Kalcium-klorid	2,5-5,8 g
Olajsav	20-35 g
Koleszterin	1-5 g
Metil-parabén	1-3 g

A fenti komponenseket körülbelül 150-400 ml etanolban oldjuk; az etanol mennyiségét úgy választjuk meg, hogy a komponensek feloldódjanak. A fenti lipid bevonó oldatot a 12. példában leírt módon inzulinhoz kötött liposzferikus porra permetezzük.

13. teszt

Orális inzulin készítmény klinikai, vizsgálatokkal meghatározott hipoglikémás hatásai

Négy cukorbetegnek [két férfi és két nő: átlagos életkor 46,0 év (26-56 év); átlagos testtömeg 60,3 kg (50-74), átlagos testmagasság 164,3 cm (158— 168 cm)] koplalás után átlagosan 0,573 NE [0,46-0,68 NE/kg] dózisban a 13. példa szerinti orális inzulin készítményt adtuk be. A vércukorszint számottevő és klinikailag szignifikáns csökkenését figyeltük meg (lásd 29. ábra).

Megjegyezzük, hogy találmányunk fent ismertetett előnyös kiviteli alakjainak változtatásai és módosításai a szakember kötelező tudásához tartoznak. Ezek a változtatások és módosítások a találmány szellemétől és lényegétől nem térnek el és találmányunk oltalmi köre ezekre a változtatásokra és módosításokra is kiterjed.

Claims (16)

1. Eljárás biológiailag aktív fehérjeszerkezetű hatóanyagot, előnyösen inzulint, urokinázt vagy VIII. faktort tartalmazó, orálisan adagolható gyógyászati készítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy

a) (i) szilárd emulgeálószert, előnyösen koleszterint, gliceril-monosztearátot, olajsavat, polietilén-50-sztearátot, polioxi-40-sztearátot, poliszorbát-20-at, poliszorbát40-et, poliszorbát-60-at, poliszorbát-80-at, propilén-glikol-diacetátot, propionglikol-monosztearátot, argininhidrokloridot, akáciagumit, koleszterin-észtereket, foszfolipideket és/vagy' zsírsavakat és felületaktív anyagot, előnyösen nátrium-lauril-szulfátot, nátriuni-sztearátot, sztearinsavat, szorbitán-monolaurátot, szorbitán-monosztearátot és/vagy emulgeáló viaszt (2,4-12,3): 1 tömegarányban tartalmazó, 1 mikron és 0,5 mm közötti átlagos átmérőjű részecskéket képezünk, (ii) a biológiailag aktív fehérjeszerkezetű hatóanyagot kötőanyaggal, előnyösen nátrium-karboxi-metilcellulózzal, mikrokristályos cellulózzal, etil-cellulózzal, zselatinnal, hidroxi-propil-metil-cellulózzal, metil-cellulózzal, povidonnal és/vagy hidroxi-propilcellulózzal a részecskék felületéhez kötjük, (iii) az így kapott részecskéket 0,05-1,0 mikron vastagságú lipid réteggel vonjuk be, és kívánt esetben (iv) a lipid bevonatot - adott esetben ismert vízoldható bevonat felvitele után - bélben oldódó anyaggal vonjuk be;

mimellett a készítményhez adott esetben a fenti eljárás bármelyik lépésében vagy az utolsó művelet után egy vagy több gyógyszertechnológiai segédanyagot, előnyösen antimikrobás szert, lipolitikus enzimet, enzim-inhibitort és/vagy habzásgátlót is adunk; vagy

b) (i) kis sűrűségű lipoproteinből 1 mikron és 0,5 mm közötti átlagos átmérőjű részecskéket képezünk, (ii) a biológiailag aktív fehérjeszerkezetű hatóanyagot kötőanyag, előnyösen nátrium-karboxi-metil-cellulóz, mikrokristályos cellulóz, etil-cellulóz, zselatin, hidroxi-propil-metil-cellulóz, metil-cellulóz, povidon és/vagy hidroxi-propil-cellulóz felhasználásával felvisszük a lipoprotein részecskékre, (iii) az így kapott részecskéket - adott esetben vízoldható bevonat felvitele után - 0,05-1,0 mikron vastagságú lipid réteggel vonjuk be, és kívánt esetben (iv) a lipid bevonatot bélben oldódó anyaggal vonjuk be;

mimellett a készítményhez adott esetben a fenti eljárás bármelyik lépésében vagy az utolsó művelet után egy vagy több gyógyszertechnoiógiai segédanyagot, célszerűen antimikrobás szert, lipolitikus enzimet, enzim-inhibitort, habzásgátlót és/vagy felületaktív anyagot is adunk; vagy

c) (i) nátrium-hidrogén-karbonátot és citromsavat (3-1):1 tömegarányban tartalmazó, 1 mikron és 0,5 mm közötti átlagos átmérőjű részecskéket készítünk.

(ii) az így kapott részecskéket a biológiailag aktív fehérjeszerkezetű hatóanyagot tartalmazó, az a) vagy b) eljárás szerint előállított kompozíció porával vagy szuszpenziójával vonjuk be, és (iii) a kapott részecskékre bélben oldódó bevonatot viszünk fel, mimellett adott esetben a készítményhez a fenti eljárás bármely lépésében vagy az utolsó művelet után egy vagy több gyógyszertechnológiai segédanyagot, előnyösen antimikrobás szert, lipolitikus enzimet, habzásgátlót és/vagy felületaktív anyagot adunk;

és kívánt esetten az a)-c) eljárás bármelyike szerint kapott készítményt tablettázzuk vagy kapszulázzuk.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy lipid bevonóként polietilénglikol-zsírsav-észtereket, foszfatidsavat, foszfatidil-foszfátokat, tojásfehérje lecitint, tojássárgája lecitint, olajsavat és/vagy koleszterint alkalmazunk.

3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy bélben oldódó anyagként hidroxi-metil- vagy hidroxi-propil-metil-cellulóz-ftalátot,, polietilénglikol 6000-et és/vagy sellakot használunk.

4. Az L igénypont szerinti eljárás, azzaljellemezve,

HU hogy antimikrobás szerként metil-parabént vagy propil-parabént használunk.

5. Áz 1. igénypont szerinti eljárás, azzaljellemezve, hogy lipolitikus enzimként lipázt, pankreatikus lipázt, amilázt, proteázt és/vagy epe-sókat használunk.

6. Az 5. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy lipolitikus enzimként lipázt és epe-sókat használunk.

7. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy enzim-inhibitorként trimetil-amint,'trietil-aminhidrokloridot és/vagy citromsavat használunk.

8. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzaíjellemezve, hogy habzásgátlóként trietil-amin-hidrokloridot és/vagy szilikonokat használunk.

9. Az 1. igénypont szerinti a) eljárás hatóanyagként inzulint tartalmazó készítmény előállítására, azzaljellemezve, hogy (i) koleszterinből, nátrium-lauril-szulfátból, metilparabénből és propil-parabénből 1-100 mikron átlagos átmérőjű részecskéket készítünk, (ii) a fenti részecskék felületéhez hidroxi-propil-cellulózból, nátrium-lauril-szulfátból, trietil-amin-hidrokloridból és citromsavból álló oldattal inzulint kötünk, (iii) az így kapott részecskékre 0,1-0,3 mikron vastagságú lipid bevonatot viszünk fel, és (iv) a lipid bevonaton 0,1 mikron vastagságú, hidroxi-propil-metil-cellulóz-ftalátot, sellakot és poli-etilén-glikol 6000-et tartalmazó, bélben oldódó bevonatot alakítunk ki.

10. Az 1. igénypont szerinti b) eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan lipoproteint használunk, amely fehérjekomponensként legalább egy aminosavat tartalmaz.

11. Az 1. igénypont szerinti b) eljárás vagy a 10. igénypont szerinti eljárás, azzaljellemezve, hogy olyan lipoproteint használunk, amely lipid komponensként koleszterint, olajsavat, sztearinsavat, nátrium-lauril452 B szulfátot, lecitint, foszfatidokat, nátrium-lauril-szulfátot és lecitint, palmitinsavat és/vagy foszfatid-foszfát kolint tartalmaz.

12. Az 1. igénypont szerinti b) eljárás vagy a 10. vagy 11. igénypont szerinti eljárás, azzaíjellemezve, hogy olyan lipoproteint használunk, amely a fehérjekomponensben arginint, lizint, hisztidint és/vagy aszparaginsavat tartalmaz.

13. Az 1. igénypont szerinti b) eljárás hatóanyagként inzulint tartalmazó készítmény előállítására, azzaljellemezve, hogy (i) kis sűrűségű lipoproteinből 1 mikron és 0,5 mm közötti átmérőjű részecskéket készítünk, (ii) a részecskék felületéhez kötőanyaggal inzulint kötünk, (iii) az így kapott részecskéket vízoldható bevonattal, majd lipid réteggel vonjuk be, és kívánt esetben (iv) a lipid rétegre bélben oldódó bevonatot viszünk fel, mimellett kívánt esetben a készítményhez lipolitikus enzimet adunk.

14. Az 1. igénypont szerinti b) eljárás hatóanyagként inzulint tartalmazó készítmény előállítására, azzaljellemezve, hogy kis sűrűségű lipoproteinből 1 mikron és 0,5 mm közötti átlagos átmérőjű részecskéket készítünk, a részecskékhez inzulint kötünk, az így kapott részecskékre vízben oldható bevonatot, majd lipid bevonatot viszünk fel, az így kapott részecskéket gélkapszulába zárjuk, és a gélkapszulákra bélben oldódó bevonó anyagot viszünk fel.

15. Az 1. igénypont szerinti a) eljárás, azzaljellemezve, hogy a lipolitikus enzimet lipid bevonattal és/vagy bélben oldódó bevonattal bevont részecskék formájában keverjük a készítményhez.

16. Az 1. igénypont szerinti a) eljárás vagy a 15. igénypont szerinti eljárás, azzaíjellemezve, hogy lipolitikus enzimként pankreatikus lipázt és epe-sókat használunk.

HU 207 452 B Int. Cl.⁵: A 61 K 37/00

HU 207 452 Β Int. Cl.⁵: A 61 K 37/00

HU 207 452 B

Int. Cl.⁵: A 61 K 37/00

32 ‘

HU 207 452 Β Int. Cl.⁵: A 61K 37/00

Idő /perc/

HU 207 452 B

Int. Cl.⁵: A 61 K 37/00

Véreukor

9. ábra

Idő Jirsz/

J.dó /óra/

HU 207 452 B

Int. Cl.⁵: A 61 K 37/00

Vércetkor

HU 207 452 B

Int.Cl.⁵: A 61 K 37/00

12. ábra 13 , ábra

lf fl // /7 (/ / // y x X / c4 p 1 / / _ Tó-¹ // /

o

2.0 3.0 4.0 5.0 6.0 0 1.0 20 3.0 4.0 5.0

Idő /óra/ Idő /óra/ o

Lf)

8 § ’m Γ0 ( ip/M o

írj

HU 207 452 B

Int. Cl.⁵: A 61 K 37/00

14« ábra 15. ábra

• ú Ϊ i < ! 1 1. 1 \ Λ /á ‘/γ /// // / fí /Jf.

o in o

o.

tn o

(M o

0 0 0 0 0 0 lf) 0 ιΛ 0 •n 0 •<r n n N CJ

(IP/Sw) ^.uTzsaojjnojsA q

«ο

Idő /óra/ idő /óra/

HU 207 452 Β

Int. Cl.⁵: A 61 K 37/00 cö

H (Ip/Sw) 2.πτζ3ΰο:-|ηο^^Λ

Ό

Hí

HU 207 452 B

Int. Cl.⁵: A 61 K 37/00 ábra »?. ábra ‘cö n

'O

H

/ / /{ 7 P; /7 /7 7 '/ // // yy '-------- -S'Z’ 1

Idő /óra/

o o o o o O o o o o m o 8 o rt O m o rt <r 'T rt 0J

(1 P/3w)

HU 207 452 Β

Int.Cl.⁵: A 61 K 37/00 dP/2w' anpssjojimojeA

3.0 4.0 5.0 6.0 0 1.0 2.0 3.0 4.0 5.0

Idő /óra/ Idő /óra/

HU 207 452 Β

Int. Cl.⁵: A 61 K 37/00

22« ábra '<ι> ω

£.példa szerinti orális inzulin k' fiférfi- ή női lDŰií belsgaény egyet!

34.4 (24-47) éves orális dózisban

42.6 (32 -48)

58.6 (48-68)

0.649 (0,55-0.83)

HU 207 452 Β

Int.Cl.⁵: A 61 K 37/00 ábra

HU 207 452 Β

Int. CL⁵: A 61 K 37/00 ₀ , 20 40 _{2 3 4 5}

Idő /óra/ perc

HU 207 452 Β Int.Cl⁵: A 61 K 37/00

Ο 1 2 3 4 _ 5 lüő /óra/

27. ábra

J_1-1-10 1 2 3 4 5 rdő /óra/

0.583(0.49-0.63) egység/kg 0.145(0.11-0.18) egység/kg /s (0.566 sgeág'Kg) /kapszula/ (0.164 ag'Bég'Kg) /széscae/ 0.666 (0.65 -0.73) egy sé g/ 0.272 (0.19-0.48) egység/k iV.C i>n μ

20 z

ö. abra.

HU 207 452 B

Int. Cl.⁵: A 61 K 37/00

29· ábra (Mg%) Vércukor'