HU205324B - Jack - Google Patents

Description

A találmány tárgya kocsiemelő tartóoszloppal, amelynek alsó végéhez láb van kereszttengely körül billenthetően kapcsolva és középrészéhez ugyancsak kereszttengely körül billenthető tartókar van csatlakoztatva. A tartókar szabad vége kézi-karral működtethető orsóhajtás segítségével magassági irányban állítható és körszelet-keresztmetszet ágyazófelületén egy, az ágyazásnak megfelelő alappal rendelkező tehertartó van billenthetően ágyazva. A tehertartó a járműnek a tehertartó által tartandó része, különösen a karosszéria hegesztési bordája alá helyezhető, felfelé nyitott a tartókar billentési kereszttengelyével párhuzamosan futó vályúval rendelkezik.

A DE 2954496 számú szabadalmi leírásból ismeretes olyan kocsiemelő, amely a fent ismertetett módon van kialakítva, azonban ennél az ismert megoldásnál a kocsiemelő alján lévő láb mozgathatatlanul van a tartóoszlophoz rögzítve. Azonban ismeretesek olyan kocsiemelők is, ahol a láb és a tartóoszlop között csuklós kapcsolat van.

Az említett német szabadalmi leírás szerinti kocsiemelőnél a tartókar felfelé nyitott U-profilként van kialakítva. A szarvnak nevezett tehertartó ágyazására a tartókar végén, az U-profil oldalszárai bevágásokkal rendelkeznek, körcikk alakú ágyazófelületekkel, amelyek igen keskeny ágyazófelülettel rendelkező ágyazóhéjat alkotnak.

Az úgynevezett szarv, azaz a tehertartó lemez formarészből egy darabosan van előállítva, amely keresztmetszetét tekintve körcikk alakú köpenyt alkot, amely teherfelvevőként szolgáló hornyot hagy szabadon. A szarv homlokoldali tartományában a tartókarszár végein kialakított ágyazó felületként szolgáló bevágásban forgathatóan van ágyazva és oldás ellen homlokoldalán van biztosítva.

A szarv köpenyéből kifelé vagy befelé hajlított ajkak állnak ki, amelyek egy karosszériarész támasztására szolgálnak. Ezen kialakításnak az a célja, hogy az emelőnek az a része, amely a kocsiba kapaszkodik, lehetőleg közel legyen a tartókar és a tartóoszlop csuklópontjához.

Ilyen kocsiemelő előállítását tekintve nagyon egyszerű és olcsó, azonban ennek a megoldásnak jelentős hiányosságai és hátrányai vannak. Ezt a kocsiemelőt igen erősen döntött tartóoszloppal kell a kocsi alá behelyezni, felső helyzetében viszont a tartóoszlop lényegesen meredekebben, azaz a függőlegeshez közeli helyzetben áll, azonban az emelőnek mind a tartóoszlop ferde helyzetében, mind pedig függőlegeshez közeli, tehát felső helyzetében is biztosan kell állnia. Azért, hogy ennek a feltételnek legalább részben eleget lehessen tenni, a tartóoszlop alsó részéhez rögzített láb két, egymással tompaszöget bezáró támasztófelülettel kell hogy rendelkezzen. Az egyik támasztófelület a kocsiemelő behelyezési állapotában fekszik a talajon, míg a másik a kocsiemelő felemelt helyzetében nyugszik a talajon. Emelési folyamat közben, tehát a láb az egyik támasztófelületéről a másik támasztófelületére billen át a két támasztófelület között lévő élen keresztül, és ez az emelő biztos állását károsan befolyásolja az emelési folyamat alatt.

Ehhez jön még az a hátrány, hogy a kocsiemelő szarvként jelölt teheremelője az emelendő jármű kereszttengelyére merőlegesen nem mozgatható. A gépkocsinak valamelyik keréktartományában történő emelésekor a gépkocsi kereszttengelyére merőlegesen a kocsiemelő dőlni szándékozik. Ezt a dőlést a kocsiemelő csak úgy tudja követni, hogy a tartóoszlopa felemelésre nem kerülő kerék irányába dől, ami tovább fokozza a kocsiemelő állásbiztonságának romlását.

További, ugyancsak a kocsiemelő biztonságát befolyásoló tényező a szarv ágyazása. Ez ugyanis az U-profil oldalszárainak igen keskeny felületén van ágyazva, amely U-profilból a tartókar áll. így igen nagy felületi nyomás adódik, amikor az emelési folyamat alatt a szarv elforgásakor az ágyazófelületén súrlódik. Ez többszöri alkalmazás esetén azt eredményezheti elő, hogy a kocsiemelő ezen igénybevett és súrlódásnak kitett felülete hamar elrozsdásodik és a kocsiemelő használhatatlanná válik.

Azonkívül a kocsiemelő, amely ugyan tartozéka a gépkocsinak, de normál esetben, amikor például az évszakonkénti kerékcserét műhelyben végeztetjük, szinte soha sem kerül alkalmazásra, ezért a kocsiemelőnek olcsónak kell lennie. Másrészt azonban különösen nehéz útviszonyok, vagy a talajfeltételek esetén a kocsiemelőnek működésbiztosnak kell lennie, ami már ritka alkalmazás esetén is kifizetődik, ha néha-néha, defekt esetén, kereket kell cserélni.

A találmány feladata tehát egy olyan kocsiemelő létesítése, amely szerkezetét tekintve egyszerű, olcsón előállítható, azonban, amely felhasználásnál nagy biztonságot nyújt gyakori alkalmazás vagy hosszabb idejű tárolás esetén is. Azonkívül biztosítani kell a kocsiemelőnek azt, hogy nem sík talajok esetén is emelési folyamat alatt biztosan áll és a kocsiemelő tartókarja a karosszéria sérülése nélkül megfelelően kapaszkodik a kocsi emelésre alkalmas része alá.

A találmány tehát kocsiemelő tartóoszloppal, amelynek alsó végéhez láb van kereszttengely körül billenthetően ágyazva és középrészéhez ugyancsak kereszttengely körül billenthető tartókar van csatlakoztatva és ennek szabad vége kézikarral működtethető orsóhajtással magassági irányban állítható és körszelet-kereszt2

HU 205 324 Β metszetű ágyazófelületén egy, az ágyazásnak megfelelő alappal rendelkező tehertartó van billenthetően ágyazva, ahol is a tehertartó a járművek a tehertartó által tartandó része, különösen a karosszéria hegesztési bordája alá helyezhető felfelé nyitott, a tartókar billentési tengelyével párhuzamosan futó vályúval rendelkezik. A találmány szerinti kocsiemelő lényege, hogy a tehertartó csatlakoztatása a tartókar szabad végén gömbcsuklószerűen van kialakítva, ahol is a tehertartó alsó oldalán gömbszelet alakú ágyazó toldattal rendelkezik, míg a tartókar szabad végén egy, a tehertartó ágyazótoldatával kongruens kalottával rendelkező ágyazóhéj van, továbbá, hogy az ágyazóhéj középtartományában egy áttörés van és a tehertartó ágyazótoldatában egy lefelé irányuló összekötőcsap van elrendezve, amelynek keresztmetszete kisebb, mint az ágyazóhéj áttöréséé és az összekötőcsap alsó, az ágyazóhéjból kinyúló vége egy, az ágyazóhéj alsó oldalára felfekvő támasszal rendelkezik.

A találmány szerinti kocsiemelő további jellemzői az aligénypontokból ismerhetők meg.

A találmány szerinti kocsiemelőnél a tartóoszlopnak a lábbal történő csuklószerű kapcsolódása, valamint a teherfelvevő és a tartókar közötti golyóscsuklószerű kapcsolat azzal az előnnyel jár, hogy a kocsiemelő még egyenetlen talajon is az egész emelési folyamat alatt szilárdan és biztosan áll. A tehertartó és a tartókar közötti csuklós kapcsolat azt biztosítja, hogy az emelési folyamat alatt az emelendő kocsioldal növekvő dőlése nem tud hátrányosan hatni a kocsiemelő stabilitására, valamint a tehertartók és a kocsinak emelésre szolgáló része közötti kapcsolatra.

A tehertartó és a tartókar vége közötti viszonylag nagy felületű ágyazás azt eredményezi, hogy csökken a súrlódásból származó kár. A tartókar kalottaszerű ágyazófelületének fenekén kialakított ovális áttörés azt eredményezi, hogy a tehertartó ágyazásában a gépkocsinak mind a hossztengelye irányú, mind pedig arra merőleges irányú dőlését követni tudja anélkül, hogy a kocsiemelő stabilitását az befolyásolná. így biztosított a kocsiemelő és az emelendő gépkocsi közötti sérülésmentes kapcsolat.

A találmányt részletesen kiviteli példa kapcsán, a rajzok alapján ismertetjük, ahol az 1. ábra a találmány szerinti kocsiemelő kiviteli példájának oldalnézete, az emelő emelésre kész állapotában, a 2. ábra a tartókar és a rajta lévő tehetartó nagyobb léptékű hosszmetszete, a 3. ábra a 2. ábra szerinti A-A vonal mentén vett keresztmetszet, míg a 4. ábra a tartókar szabad végének hosszmetszete az ágyazás egy másik kiviteli változatával, valamint egy másik kialakítású tehertartóval.

Az 1-4. ábrákon bemutatott kocsiemelő (1) tartóoszloppal rendelkezik, amelynek alsó végén (2) láb van, (3) kereszttengely körül billenthetően horgonyozva, míg az (1) tartóoszlop középtartományában (4) tartókar van ugyancsak (5) kereszttengely körül billenthetően ágyazva. A (4) tartókar szabad (4a) vége (6) kézikar segítségével működtethető (7) orsóhajtás révén magassági irányban állítható. A (4) tartókaron (8) tehertartó van rögzítve, amely a felemelendő gépkocsi megfelelő része alá, például előnyösen a (9) karosszéria hegesztési bordája alá kapaszkodik. A (8) teheremelő és a (4) tartókar szabad (4a) vége közötti kapcsolat golyós csuklóként van kialakítva.

A (8) tehertartó műanyagból fröccsöntött formarészként van kialakítva és első oldalán egy keresztbe futó (8a) vályúval rendelkezik, amelybe a felemelendő járműnek megfelelő része, azaz például a (9) karosszéria hegesztési bordája fekszik be. A (8) tehertartó alsó oldalán golyószelet alakú (8b) ágyazótoldat van. Ez a (8b) ágyazótoldat a (4) tartókar szabad (4a) végén elrendezett (10) ágyazóhéjba fekszik be, amely a (8b) ágyazótoldat alakjával kongruens kalottával van ellátva. Ez mint egy acéllemez formarész van kialakítva és a (4) tartókar végéhez van hegesztve.

A (10) ágyazóhéj középtartományában (11) áttörés van kialakítva, míg a (8) tehertartó (8b) ágyazótoldatában egy lefelé néző (12) összekötőcsap van elrendezve. A (10) ágyazóhéj (11) áttörésének keresztmetszete nagyobb mint a (12) összekötőcsap keresztmetszete és a (4) tartókar irányában elnyúló ovális alakja van. A (12) összekötőcsap vége a (10) ágyazóhéj (11) áttörésén lefelé átnyúlik és alsó végén egy, a (10) ágyazóhéj alsó oldalára felfekvő (13) támasszal rendelkezik, amely tárcsaalakú és a csap végére szegecseléssel van rögzítve. A (12) összekötőcsap másik vége a (8) tehertartóba van beöntve és így van ott szilárdan horgonyozva.

Míg az 1-3. ábrák szerinti kiviteli példánál a (8b) ágyazó toldat közvetlenül a (10) ágyazóhéjban nyugszik, addig a 4. ábra szerinti kiviteli példánál a (8) tehertartó (8b) ágyazótoldata egy acéllemez formarészként kialakított (81) kalottával van burkolva.

Az 1-3. ábrák szerinti kiviteli példánál a (10) ágyazóhéj alsó felével felfelé nyitott U-profilként kialakított (4) tartókar oldalszárainak szélei közé nyúlóan van a (4) tartókarra hegesztve. A 4. ábra egy másik kiviteli példát szemléltet, amikor is a (10) ágyazóhéj a (4) tartókar irányában szemben fekvő két kerületi tartományában lefelé hajlított (10b) széllel rendelkezik, amely (10b) szélek révén a (4) tartókar U-profiljának két oldali szárához van szilárdan hegesztve.

Claims (8)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Kocsiemelő tartóoszloppal, amelynek alsó végéhez láb van kereszttengely körül billenthetően kapcsolva és középrészéhez ugyancsak kereszttengely körül billenthető tartókar van csatlakoztatva, amely tartókar szabad vége kézikarral működtethető orsóhajtással magassági irányban állíthatóan van kialakítva, és körszelet-keresztmetszetű ágyazófelületén egy, az ágyazásnak megfelelő alappal rendelkező tehertartó van billenthetően ágyazva, ahol is a tehertartó a járműnek a tehertartó által tartandó része, különösen karosszéria hegesztési bordája alá helyezhető, felfelé nyitott, a tartókar billentési kereszttengelyével párhuzamosan futó vályúval rendelkezik, azzal jellemezve, hogy a te3

   HU 205324 Β hertartó (8) csatlakoztatása a tartókar (4) szabad végén (4a) gömbcsuklószerűen van kialakítva, ahol is a tehertartó (8) alső oldalán gömbszelet alakú ágyazótoldattal (8b) rendelkezik, míg a tartókar (4) szabad végén (4a) egy, a tehertartó (8) ágyazótoldatával (8b) kongruens kalottával rendelkező ágyazóhéj (10) van, továbbá az ágyazóhéj (10) középtartományában egy áttörés (11) van kialakítva, és a tehertartó (8) ágyazótoldatában (8b) egy lefelé irányúló összekötőcsap (12) van elrendezve, amelynek keresztmetszete kisebb, mint az ágyazóhéj (10) áttörésének keresztmetszete és az öszszeköíőcsap (12) alsó, az ágyazóhéjból (10) kinyúló vége egy, az ágyazóhéj (10) alsó oldalára felfekvő támasszal (13) rendelkezik.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti kocsiemelő, azzal jellemezve, hogy a tehertartó (8) az ágyazótoldattal (8b) együttesen öntött műanyag fröccsöntött formadarabból áll, amelybe az összekötőcsap (12) be van öntve.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti kocsiemelő, azzal jellemezve, hogy ágyazóhéj (10) áttörésének (11) a tartókar (4) irányába nyúló ovális alakja van.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti kocsiemelő, azzal jellemezve, hogy az összekötőcsap (12) végén lévő támaszt (13) egy ismert módon rögzített, ágyazóhéj (10) áttörésének (11) szélei alá legalább oldalt kapaszkodó fémtárcsa alkotja.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti kocsiemelő, azzal jellemezve, hogy a tehertartó (8) ágyazőtoldatát (8b) egy acéllemez formarészként kialakított kalotta (81) burkolja.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti kocsiemelő, azzal jellemezve, hogy a tartőkar (4) szabad végén (4a) a tehertartó (8) számára elrendezett ágyazóhéj (10) acéllemez formarészként van kialakítva és a tartókarral (4) össze van hegesztve.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti kocsiemelő, azzal jellemezve, hogy az ágyazóhéj (10) alsó részével a felfelé nyitott U-profilként kialakított tartókarba (4) benyúlóan, az U-profil oldalszárak kihajló szélei közé van behegesztve.
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti kocsiemelő, azzal jellemezve, hogy az ágyazóhéjnak (10) legalább két, egymással szembenéző kerületi tartományában lefelé hajló széle (10b) van, amelyek révén a felfelé nyitott U-profilként kialakított tartókar (4) oldalszárainak széleire fel van hegesztve.