HU200131B - Electropneumatic remote-switching device particularly for switching the gears of synchronized mechanic speed box of motor vehicles - Google Patents

Description

A találmány olyan távkapcsoló berendezésre vonatkozik, amelynek segítségével a gépkocsivezető a hagyományos sebességváltókat· kézi működtetésének illúziójával hibamentesen képes a tóle távol elhelyezett szinkronizált mechanikus sebességváltónál a sebességfokozat váltását végrehajtani.

Ismeretes, hogy a gépjárművek egy részénél, elsősorban a farmotoros gépjárműveknél, vagy a különböző munkagépeknél a sebességváltó a gépjárművezetőtől távol van elhelyezve, így közvetlen kézi működtetéssel a sebességváltó fokozatváltó szerve nem működtethető. Kisebb távolságok rudazatos mechanizmussal vagy bowdennel áthidalhatók, de olyan csuklós felépítésű gépjárműveknél vagy munkagépeknél, ahol a gépkocsivezető az egyik csuklótagon ül, a sebességváltó pedig a másikon van, ezek a megoldások már nem alkalmazhatók.

A probléma megoldására hidraulikus és pneumatikus rendszereket dolgoztak ki. A hidraulikus rendszereknek az a lényege, hogy a gépkocsivezető a sebességváltókarral egymásra merőleges hengerekben dugattyúkat mozgat, és a hengerekből Így kiszorított hidraulika folyadék működteti a sebességváltó fokozatváltó szervével összekapcsolt munkahengerek dugattyúit. Ilyen megoldások ismerhetők meg a DE-OS 2 510 392, DE-OS 2 700 837, DE-OS 2 935 377 sz. közrebocsátási iratokból vagy a HU-192 487 lsz-ú szabadalom leírásából. A hidraulikus rendszerek tehát közvetlen erőátvitel elvére épülnek, és így nagyobb távolságok esetén a folyadéksúrlódás miatt a gépkocsivezetőnek meglehetősen nagy erőt kell kifejteni.

Az eddig bemutatott megoldásoknál egyszerű eró és mozgásátvitel történt, igy a gépkocsivezető a sebességváltókart ugyanúgy mozgatta, mintha hagyományos sebességváltókart kellene kezelnie.

A pneumatikus rendszereknél a sebességváltó fokozatváltó szerve kapcsolás irányban és válogatás irányban elrendezett kapcsoló henger, illetve válogatóhenger dugatytyúrúdjával van összekapcsolva. A kapcsoló henger és a válogató henger szelepeken keresztül van a gépjármű sűrítettlevegó-rendszerére rákötve. A gépkocsivezető ezeket a szelepeket kezeli mechanikus úton vagy elektromos vezérléssel.

A pneumatikus rendszerek egy részénél az elektromos vezérléshez a gépkocsivezetőnek csak kapcsológombokat kell nyomogatnia, vagy egy, az automata sebességváltóknál megszokott kontrollerkart kell húzogatnia. Az ilyen rendszerek, ha egyszerűek, akkor pontatlanok, sok a gépkocsivezető tévedési lehetősége, és nagyon hamar tönkremegy a sebességváltó. A jobb, megbizhatóbb, kíméletesebben működő rendszerek viszont nagyon bonyolultak. Ezért a fejlesztés az olyan rendszerek felé tolódott el, amelyek valamilyen mértékben szimulálják a hagyományos sebességváltókar kezelését.

Ilyen elektropneumatikus rendszert mutat be a HU-187 345 lsz-ú szabadalom leírása. Ennél a gépkocsivezető mellé egy olyan távkapcsoló egység van építve, amelynek a távkapcsolókarját a gépkocsivezető a hagyományos kapcsolási kép szerint mozgatja. A távkapcsolókar minden sebességfokozatnak megfelelő állásában egy-egy elektromos kapcsolót működtet, és ezek kapcsolják be a fokozatváltó szervet mozgató pneumatikus kapcsoló hengert és válogató hengert vezérlő szelepek elektromágnesét. Ez a rendszer a gépkocsivezetőt a sebességfokozat váltásának folyamatáról nem tájékoztatja, legfeljebb a befejeztét jelzi jelzőlámpa. Mivel a pneumatikus munkahengerek túl keményen működnek, fojtószelepeket iktatnak be eléjük, de még így is csak olyan sebességváltóhoz ajánlják, amely hidrodinamikus nyomatékváltón keresztül van motorral összekapcsolva.

Lényegében ugyanilyen rendszerhez alkalmazható a DE-OS 3 138 827 sz. közrebocsátási iratból megismerhető távkapcsoló egység. Ebben elektromos kapcsolók helyett megfelelő számú mágnes és szenzor van elhelyezve úgy, hogy a távkapcsolókar egyes állásainak egy adott jelkombináció felel meg.

Hasonló feladatra készült az US-4 646 582 lajstromszámú szabadalom leírásában bemutatott távkapcsoló egység. Ez biztonságosabb mint az előbbi, mert egy rugóval terhelt golyós tájoló a mindenkori beállított helyzetben rögzíti, és van egy pneumatikus működtetésű szerkezete, amely középállásban tartja addig a távkapcsolókart, amíg a sebességváltó fokozatba kapcsolásának feltételei a fokozatváltó szervnél nem teljesültek.

A gépkocsivezető tévedésének lehetőségét jól kizárja, és a fokozatváltó szerv működtetését is kíméletesebben végzi az US-4 516 669 lsz-ü szabadalom leírásában látható távkapcsoló berendezés. A sebességfokozat bekapcsolása csak a tengelykapcsoló oldott állapotában hajtható végre, és a tengelykapcsoló csak akkor zárható, ha a kapcsolás szabályszerűen befejeződött.

Az US-4 633 987 lsz-ú szabadalom leírásából tisztán pneumatikus vezérlésű távkapcsoló berendezés ismerhető meg. Ez is csak a tengelykapcsoló oldott állapotában működőképes, a távkapcsolókar pedig csak akkor tolható be a kapcsolási utcában szélső állásába, amikor a kapcsolás befejeződött. Erről pneumatikus hengerek gondoskodnak.

A követelményeknek legjobban megfelelő megoldás az US-4 646 870 lsz-ú szabadalmi leírásában látható. Ez egy elektropneumatikus távkapcsoló berendezés, amelynél a távkapcsolókar elmozdulásait is és a sebességváltó fokozatváltó szervének az elmozdulásait is analóg jeladók, mégpedig potenciométerek jelzik. Ennél a berendezésnél is pneumatikus munkahenger gátolja me a távkapcsolókar 3

HU 200131 Λ szélső helyzetbe tolását a fokozalkapcsolás befejezte előtt.

Mint látható a távkapcsoló berendezések jelenleg is több feltételnek eleget tesznek, mégsem tekinthetők tökéletesnek. Ismeretes, hogy a szinkronizált sebességváltóknál a sebeségfokozat bekapcsolása két lépésben történik. Először a szinkronszerkezet lép be, és csak a szinkronizálás után jön létre a tényleges kapcsolás. A szinkronizáláshoz kisebb eró, a kapcsoláshoz nagyobb erő kell. A gépkocsivezető ezt a két lépést a hagyományos sebességváltókaron érzékeli is. Ez a kíméletes fokozatváltás legfontosabb feltétele. A jelenlegi megoldásokból éppen ez hiányzik.

A találmányunk célja tehát olyan elektropneumatikus távkapcsoló berendezés kialakítása,' amely tökéletesen szimulálja a sebességváltó részére a gondos gépkocsivezető sebességváltókar kezelését, és tökéletesen szimulálja a gépkocsivezető részére a fokozatváltás lefolyását.

A találmányunk azon a felismerésen alapul, hogy megfelelő pneumatikus munkahengerrel, vagy megfelelő pneumatikus szerelvényekkel létre lehet hozni a fokozatkapcsolás során szükséges kétféle nagyságú erőt. Ugyanakkor megfelelő számú jeladóval, és fékező-rögzitő szerkezettel olyan formán lehet a távkapcsolókar mozgását szabályozni mind az elmozdulás mértékét mind az elmozdításhoz szükséges erőt tekintve, mint ahogy a hagyományos sebességváltókar mozog.

A találmány tehát elektropneumatikus távkapcsoló berendezés főleg gépjárművek szinkronizált mechanikus sebességváltója sebességfokozatainak kapcsolásához, ahol a sebességváltó fokozatváltó szervével működtető kapcsolatban van egy válogatás irányban elrendezett, a kapcsolási utcák számának megfelelő állásszámú pneumatikus válogató henger és egy kapcsolás irányban elrendezett háromállású kapcsoló henger, a válogató henger és a kapcsoló henger elektromágneses működtetésű szelepeken át csatlakozik a sűrítettlevegő-forrásra, van továbbá egy, a gépkocsivezető által kezelt távkapcsolóegység a sebességváltó kapcsolási képének megfelelő állásokkal rendelkező távkapcsolókarral, amely működtető kapcsolatban van válogatás irányban és kapcsolás irányban elrendezett jeladóelemek ból és érzékelőkből álló jeladókkal, és ezek egy vezérlőegységen keresztül vannak kapcsolatban az elektromágneses működtetésű szelepekkel. A berendezésre az a jellemző, hogy a kapcsoló henger a szélső állásaiban egy kisebb és egy nagyobb nyomóerő rendelkezik, a lá\ kapcsoló egységben válogatás irányban annyi jeladó van elhelyezve, amennyi a kapcsolási utcák száma, kapcsolás irányban legalább a középálláshoz képest szimmetrikusan két-két jeladóelemböl és érzékelőből kialakított jeladó van elhelyezve, amelyek közül a középálleshoz közelebb eső jeladók a kapcsoló henger szélső állásaiban kisebb nyomóerő fokozatot létrehozó szelepekkel vannak vezérlő kapcsolatban, a középállástól távolabb eső jeladók a kapcsoló henger szélső állásaiban nagyobb nyomóerő fokozatot létrehozó szelepekkel vannak vezérlő kapcsolatban, a kapcsoló henger legalább egy-egy jeladóelemből és érzékelőből álló végállás jelző jeladóval el van látva, a távkapcsoló egységben a távkapcsolókar kényszerkapcsolatban van egy segédenergiával működtetett fékezö-rögzítő szerkezettel, amellyel vezérlő kapcsolatban vannak a távkapcsoló egységben kapcsolás irányban elhelyezett jeladók és a kapcsoló henger végállását jelző jeladók.

A találmány szerinti berendezés egyik előnyös kiviteli alakjánál a távkapcsoló egységben kapcsolási irányban elhelyezett jeladók egy, a távkapcsolókarral működtetett kapcsolatban lévő jeladóelem-hordozóban kialakított jeladóelemek, célszerűen rések, vagy kör alakú nyílások, amelyek mozgási pályái egybeesnek, és ebbe a mozgási pályába legalább két, fény hatására elektromos jelet adó érzékelő van a jeladóelemek előtt elhelyezve, az érzékelők látómezeje egymáshoz képest el van tolva célszerűen a látómező 0,5-1-szeresével, a távkapocsolókarral működtetett kapcsolatban van egy további jeladóelem hordozó, amelyben egyetlen jeladóelem, célszerűen rés vagy kör alakú nyílás van, és ez előtt a távkapcsolókar középállásában egy fény hatására elektromos jelet adó érzékelő van.

A találmány szerinti berendezés egy másik előnyös kiviteli alakjánál a távkapcsolókarral működtetett kapcsolatban lévő több jeladóelemmel ellátott jeladóelem-hordozó, és az egy jeladóelemmel ellátott jeladóelem-hordozó egy darabban van kialakítva, és ez utóbbi egyetlen jeladóelemének a mozgási pályája kívül esik a többi jeladóelem mozgási pályáján.

A találmány szerinti berendezés harmadik előnyös kiviteli alakja ügy van kialakítva, hogy a távkapcsolókarral működtetett kapcsolatban lévő jeladóelem-hordozó legalább olyan hosszú, mint a két szélső állása közötti távolság, a teljes hosszában jeladóelemekkel van ellátva, amelynek szélessége megegyezik az érzékelő látómezejének szélességével, osztásuk az érzékelő látómezejének kétszerese, és az ezeknek a jeladóelemeknek a mozgási pályájában elhelyezett két érzékelő jelátviteli kapcsolatban van egy, a vezérlőegységnek számlálási feladatokat ellátó alegységével.

A lalálniüiiy szerinti berendezés negyedik előnyös kiviteli alakjánál a távkapcsoló egység fékező-rögzítő szerkezete egy a távkapcsolókarral kapcsolási irányban kényszerkapcsolatban lévő csúszkából, valamint a csúszka súrlódófelületére merőleges hatásvonala elektromágnesből vagy pneumatikus munkahengerből vagy hidraulikus munkahen-4HU 200131 A gerból áll, és az elektromágnes, pneumatikus munkahenger vagy hidraulikus munkahenger által a csúszka súrlódó felületén keltett súrlódóerö kisebb, mint a csúszkára a távkapcsolókaron kifejtett kézi erőből ható erő.

A találmány szerinti berendezés ötödik előnyös kiviteli alakjánál a távkapcsoló egység fékezó-rögzítő szerkezetének csúszkáján két ütközőfelület van kialakítva, ezek között helyezkedik el a távkapcsolókar vagy egy ezzel kényszerkapcsolatban lévő üLköző, az ütközőfelületek távolsága nagyobb mint a távkapcsolókarnak, vagy az ütközőnek az ütközőfelületek közé eső mérete, és a távkapcsolókar vagy az ütköző az ütközőfelületek irányában két, egyenlő rugóerejű rugóval van a csúszkához kitámasztva.

- A találmány szerinti berendezés hatodik előnyös kiviteli alakja olyan, hogy a kapcsoló henger középállását létrehozó aktív dugatytyúfelületek kisebbek mint a szélső állást létrehozó aktív dugattyúfelületek.

A találmány szerinti berendezés hetedik előnyös kiviteli alakjánál a kapcsoló henger középállását létrehozó hengerteret sűrített levegővel ellátó szelep és a sürítettlevegő-forrás közé nyomáscsökkentő van iktatva.

A találmány szerinti berendezés nyolcadik előnyös kiviteli alakjánál a kapcsolóhengernek középállásban minden hengertere össze van kötve a süritettlevegó-forrással.

A találmány szerinti berendezés egy további előnyös kiviteli alakja olyan, hogy a kapcsoló henger dugattyúrúdja kényszerkapcsolatban van egy jeladóelem-hordozóval, amelyen a jeladóelemek a mozgásirányban három szakaszként vannak kialakítva úgy, hogy a három szakasz közül a középső szakasz magassága eltér a másik két szakaszétól, a jeladóelemek elé egy érzékelő van elhelyezve, és legalább a kapcsoló henger egy-egy szélső állásában a jeladó egy-egy, szélső szakaszként kialakított jeladóelem van az érzékelő előtt.

Végül a találmány szerinti berendezés előnyös kiviteli alakja az is, amelynél a válogató henger minden állásához egy jeladó van rendelve, és ezek közül a jeladók közül és a távkapcsoló egységben válogatás irányban elhelyezett jeladók közül az azonos kapcsolási utcához tartozók sebességfokozat kapcsolását engedélyező kapcsolatban vannak egymással.

A találmány részletesebben néhány kiviteli példa alapján a mellékelt rajzok segítségével ismerhető meg, ahol az

1. ábra a távkapcsoló berendezés egységeinek kapcsolatát vázlatosan, a

2. és 3. ábra az egyik távkapcsoló egységet két metszetben, a

4. ábra a távkapcsoló egység kapcsolási képét, az

5. ábra a távkapcsoló egység jeladó elemét, a 2. ábrán jelzett III, metszetben, a

6. ábra a távkapcsoló egységet a 2. ábrán jelzett IV. részmetszetben, a

7. ábra a kapcsoló henger egy lehetséges kialakítását hosszmetszetben, a

8. ábra a vezérlőegység felépítés vázlatosan, a

9. ábra az irányérzékeló alegység kapcsolási rajzát, a

10. ábra az elöre-hátra számláló alegység kapcsolási rajzát, a

11. ábra az abszolútérték előállító és összehasonlító alegység kapcsolási rajzát, a

12. ábra a kapcsolás irányú mozgás vezérlő alegység kapcsolási rajzát, a

13. ábra a válogatás irányú helyzet összehasonlító alegység kapcsolási rajzát, a

14. ábra a válogatás irányú mozgás vezérlő alegység kapcsolási rajzát, a

15. ábra az elektromágnest vezérlő alegység kapcsolási rajzát, a

16. ábra a távkapcsoló egység jeladó elemének egy másik változatát, a 17-19. ábra az egyik távkapcsoló egységet három metszetben, a

20. ábra a távkapcsoló egység kapcsolás irányban elrendezett jeladóit, végül a

21. ábra a rögzltő-fékezó szerkezet egy lehetséges változatát mutatja be.

Mint az elektropneumatikus rendszereknél általában, így a sebességváltó távkapcsoláshoz is három fontos egységre van szükség, nevezetesen a távkapcsoló egységre, a sebességváltóra épített végrehajtó szerelvényekre, és a kettő között kapcsolatot teremtő vezérlőegységre. Ezek önállóan fejleszthetők, és építhetők fel, egymásnak nincsenek alárendelve, kapcsolatukban csak az ésszerű összhangra kell vigyázni.

A saját munkánk megkönnyítéséül a találmányt először annak a távkapcsoló berendezésnek a részletes bemutatásával ismertetjük, amelyet ténylegesen meg is építettünk. Hangsúlyoznunk kell tehát, hogy a továbbiakban bemutatandó berendezés minden eleme helyettesíthető más kialakítású elemmel. Ezt további kiviteli példákkal' a szükségeshez mérten illusztrálni is fogjuk.

Az 1. ábrán egy sebességváltó távkapcsoló berendezés egységei ismerhetők fel. Ez a távkapcsoló berendezés egy olyan 11 sebességváltó távkapcsolásához lett kialakítva, amely felépítését tekintve szinkronizált mechanikus sebességváltó hat előremeneti és egy hátrameneti fokozattal.

A 11 sebességváltóra van ráépítve a 9 fokozatváltó egység, amely a 10 vezérlőegységen keresztül van összekapcsolva a 7 távkapcsoló egységgel. Ezekkel az 1. ábrán látható módon a 8 tengelykapcsoló pedál is kapcsolatban van. Ennek a szerepét a későbbiekben fogjuk bemutatni, de már most

HU 200131 A hangsúlyozzuk, hogy ez nem nélkülözhetetlen a találmányunk megvalósításához.

A 7 távkapcsoló egység részletesebben a 2-6. ábrák alapján ismerhető meg.

A távkapcsolókar - amely a normál sebességváltókar funkcióját tölti be - egy 14 gömbcsukló segítségével forgatható el a távkapcsoló egység 13 házában a 4. ábrán látható 52 kapcsolási kép szerint. Az 52 kapcsolási kép a szokásos kettős-H alakzatú, a sebességfokozatok kapcsolásának megfelelő 1-2^X, 3-4*, 5-6* és R^x kapcsolási utcákkal. Az 1-2^X kapcsolási utca két végében van az 1 és 2 sebességfokozatnak megfelelő távkapcsolókar-állás, a 3-4^x kapcsolási utca két végében a 3 és 4 sebességfokozatnak megfelelő távkapcsolókar-állás, az 5-6* kapcsolási utca két végében az 5 és 6 sebességfokozatnak megfelelő távkapcsolókar-állás, mig az R^x kapcsolási utcában az R hátrameneti sebességfokozatnak megfelelő távkapcsolókar-állás. Az N neutrális helyzet a 3-4* kapcsolási utcánál van.

A 12 távkapcsolókar mindenkori helyzetéről jeladók tájékoztatják a 10 vezérlőegységet. A v válogatás irányban az 1-2* kapcsolási utcának megfelelően az EV12 érzékelő, a 3-4^x kapcsolási utcának megfelelően az EV34 érzékelő, az 5-6* kapcsolási utcának megfelelően az EV56 érzékelő, végül az R^x kapcsolási utcának megfelelően az EVR érzékelő van a 13 ház alsó részében a 12 távkapcsolókar v válogatás irányú mozgásának síkjában elhelyezve. Az EV12, EV34, EV56 és EVR érzékelők induktív érzékelők. A 12 távkapcsolókar alsó végére egy 15 jeladóelem van rögzítve, amely egy ív alakú talp, és igy a 12 távkapcsolókar k kapcsolás irányú mozgatása esetén is mindig lefedi valamelyik érzékelőt. A v válogatás irányban tehát a jeladók az EV12, EV34, E56 és EVR érzékelő, és a 15 jeladóelem együttesen alkotják.

A szóhasználat egyértelművé tétele érdekében rögzítenünk kell, hogy - mint az előbbiekből is látható - a jeladó alatt jeladóelemből és érzékelőből álló páros értendő. Az is nyilvánvaló, hogy pl. egy mozgó alkatrész különböző pozícióiból több érzékelővel és az előttük elhaladó egyetlen jeladóelemmel, vagy egyetlen érzékelővel és az előtte elhaladó több jeladóelemmel is lehet jelet létrehozni. Az egyik esetben a jeladók száma az érzékelők számával, a másik esetben a jeladóelemek számával egyezik meg.

A 12 távkapcsolókar k kapcsolás irányú helyzetének jelzése összetettebb feladat, így az ezt végrehajtó szerkezet is bonyolultabb.

A 13 házban a 14 gömbcsukló és a 15 jeladóelem közötti részen egy 16 kulissza van megvezetve úgy, hogy k kapcsolás irányban tolható el. A 16 kulisszában egy 17 vezeték van kialakítva, amelyben a 12 távkapcsolókar v válogatás irányban szabadon elmozdulhat, k kapcsolás irányban azonban nem.

A 16 kulissza egyik végére egy 18 jeladóeletn-hordozó van rögzítve, amely erősebben kinagyítva az 5. ábrán látható. Ez tulajdonképpen egy lemez, amelynek síkja a k kapcsolás irányú mozgással párhuzamos, és a hosszabbik élei a k kapcsolás irányba esnek. Az egyik hosszanti élében huszonegy darab 20 jeladóelem van, amelyek kialakításukat tekintve rések és azonos az s szélességük és az o osztásuk, és az o osztás az s szélesség kétszerese. Ezek a 20 jeladóelemek az 5. ábrán a jobb érthetőség kedvéért a középső 0 sorszámútól jobbra és balra +l-től +10-ig, illetve -1-tól -10-ig sorszámmal vannak ellátva. Ezeknek a 20 jeladóelemeknek a pl. mozgási pályája értelemszerűen egybeesik és ugyancsak párhuzamos a k kapcsolás irányú mozgással. A 18 jeladóelem-hordozó 20 jeladóelemekkel ellátott részének 1 hossza megegyezik a 18 jeladóelem-hordozó két szélső állása között L távolsággal.

A 18 jeladóelem-hordozó másik hosszanti élében egyetlen ugyancsak résként kialakított s szélességű 19 jeladóelem van. Ennek a p2 mozgási pályája kivül esik a pl mozgási pályán, de kézenfekvő módon párhuzamos azzal.

A 18 jeladóelem-hordozó elmozdulásának érzékelésére az ΕΚΟ, EK1 és EK2 érzékelő szolgál. Ezek kialakításukat tekintve fény hatására jelet adó érzékelők, más néven optokapuk, amelyeknek az f látómezejük megegyezik a 19 illetve 20 jeladóelemek s szélességével.

Az EKO érzékelő a 19 jeladóelem p2 mozgási pályájában, az EK1 és az EK2 érzékelő pedig a 20 jeladóelemek pl mozgási pályája mentén van elhelyezve. Az EK1 és az EK2 érzékelő egymáshoz képest s/2 távolsággal el van tolva egymáshoz képest. A 19 és 20 jeladóelemek és az EKO, EK1, EK2 érzékelők együtt alkotják a k kapcsolás irányú jeladókat.

A 13 háznak a felső vízszintes síkján egy lágyvas anyagú 21 csúszka helyezkedik el. A 21 csúszkába v válogatás irányban egy hosszúkás 22 rés van, amelyben v válogatás irányban a 12 távkapcsolókar akadály nélkül mozoghat. A 22 rés oldalfelületei 25 ütköző felületekként vannak kialakítva, és az egymástól mért u távolságuk néhány milliméterrel nagyobb, mint 12 távkapcsolókar itt mérhető d mérete.

A 21 csúszka tetején a v válogatás iránnyal párhuzamosan egy-egy egyforma méretű, széles lemezből hajlított 23 és 24 rugó fogja közre a 12 távkapcsolókart és tartja a 21 csúszkához képest kőzépállésban. A 23 és 24 rugó olyan széles, hogy a v válogatás irányban bárhol elhelyezkedő 12 távkapcsolókart mindig közrefogja.

A 13 házban a 21 csúszka alatt egy, a 14 gömbcsuklóval koncentrikus, gyűrű alakú M elektromágnes van, amelynek tengelye merőleges a 21 csúszka alsó 26 súrlódófelúleté-69 ti II 200131 A re. Az M elektromágnes és 21 csuszka alkotják együtt a távkapcsolóegység F fékezö-rögzitó szerkezetét.

A 13 házhoz képest a v válogatás irányban rugók tartják a 12 távkapcsolókart a N neutrális helyzetben, illetve térítik ide vissza. A 12 távkapcsolókaron a 14 gömbcsukló alatti részén egy 27 tuskó van, amelynek hossztengelye a k kapcsolás iránynyal párhuzamos. A 27 tuskónak egy 28 és 29 tekercsrugó feszül, amelyek másik végükkel a 13 házon támaszkodnak fel. A 29 tekercsrugón belül egy rövidebb 30 tekercsrugó is van, amelyet a 27 tuskó ér el, ha a 12 távkapcsolókar az 5-6* kapcsolási utcához van tolva. A 30 tekercsrugó is a 13 házon támaszkodik. Ez lényegesen erősebb mint a 28 és 29 tekercsrugó, mert csak így akadályozhatja meg az R hátrameneti sebességfokozat véletlenszerű bekapcsolását.

A 13 házat felülről a 31 fedél zárja le, ebben van kialakítva a 6. ábrán látható módon az 52 kapcsolási képnek megfelelő 32 vezeték.

A 9 fokozatváltó egység felépítése jól látható az 1. ábrán. A 11 sebességváltó 33 fokozatváltó szerve egy pneumatikus működtetésű 34 válogató henger és egy ugyancsak pneumatikus működtetésű 35 kapcsolóhenger dugattyúrúdjával van összekapcsolva.

A 34 válogató henger négyállású, ebből három állást pneumatika, a negyediket, az alaphelyzetet rugók hozzák létre. A 34 válogató henger részletesebb bemutatása nem szükséges, sőt a négyállésú henger több kótállású pneumatikus hengerből is összeépíthető.

A 35 kapcsoló henger, amely a 7. ábrán látható, háromállású. A lépcsős kialakítású 36 dugattyúrúdon két 37 úszódugattyú helyezkedik el. Ennek következtében a 36 dugatytyűrúd középállását létrehozó VO hengertér felőli AK aktív dugattyúfelületek kisebbek, mint a 36 dugattyúrúd szélső állását létrehozó Vi és V2 hengertér felöli AS aktív dugattyúfelületek. igy 35 kapcsoló henger a 36 dugattyúrúd szélső állásaiban két nyomóerő fokozattal rendelkezik attól függően, hogy csak a szélső állást létrehozó VI vagy V2 hengertér, vagy a középállást létrehozó VO hengertér is rá van kötve a sűrítettlevegő-forrásra.

A 36 dugattyúrúd végében a három dugattyúállásnak megfelelő távolságban gyűrű alakú 38 hornyok vannak, amelyekbe egy 39 pozicionáló szerkezet 40 rugóval terhelt 41 golyója ugrik be. Természetesen ez a feladat is ellátható több kétállású pneumatikus hengerrel.

A 34 válogató henger is és 35 kapcsoló henger is a gépjármű - nem jelzett - sűrítettlevegő-forrására van kötve. A 34 válogató hengert az SV12, SV56 és SVR szelep, a 35 kapcsoló hengert az SKO, SK1 és SK2 szelep vezérli. Ezek kialakításukat tekintve mind elektromágneses működtetésű, kétállású, hároinutú szelepek.

A 33 fokozatváltó szerv mindenkori helyzetének érzékelésére a 34 válogató henger dugattyúrúdjánál az ES12, ES34, ES56 és ESR érzékelők, a 35 kapcsoló hengernél az ESŐ érzékelő szolgál. Ezek is induktív érzékelők.

Az ESŐ érzékelő elhelyezése és funkciója a 7. ábra alapján részletesebben is megismerhető. A 36 dugattyúrúd egy jeladóelemhordozóként kialakított részén egy PO szakasz és ennek a két oldalán egy Pl és P2 szakasz van kijelölve, amelyek a 149 illetve a 150 és 151 jeladóelemek funkcióját töltik be. A PO szakaszban egy 42 szűkítés van esztergálva, így ennek magassága eltér a Pl, P2 szakaszban mérhető magasságtól. Itt van elhelyezve az ESŐ érzékelő. A 42 szűkítés szélessége akkora, hogy a 36 dugattyúrúd középállásában a PO szakasz, a szélső állásaiban a Pl illetve P2 szakasz kerül az ESŐ érzékelő elé. igy az egyetlen ESŐ érzékelővel jelezni lehet, hogy a 36 dugattyúrúd vagy másként fogalmazva a 35 kapcsoló henger középállásban vagy szélső állásban van. A 149, 150, 151 jeladóelemek és az ESŐ érzékelő együtt alkotják a 35 kapcsolóhenger helyzetét jelző jeladókat.

Nem szükségszerű a kapcsolat a 8 tengelykapcsoló pedál és a találmány szerinti berendezés között. Mivel az általunk megvalósított berendezésnél ezt a kapcsolatot is felhasználjuk, a továbbiakban bemutatandó vezérlőegységünk is igy van felépítve, itt kell ezzel is foglalkoznunk. A 8 tengelykapcsoló pedálhoz is építettünk egy induktív elven működő ET érzékelőt. Ez úgy van elhelyezve, hogy a 8 tengelykapcsoló pedál lenyomásakor adjon jelet.

A 7 távkapcsoló egység és a 9 fokozatváltó egység összehangolt kapcsolatára szolgáló 10 vezérlőegységet elektronikus elemek felhasználásával alakítottuk ki. Természetesen egyszerű relékkel is megoldható a feladat, de az ilyen vezérlés összeállítása bonyolult és rendkívül helyigényes. Azt is tudni kell, hogy elektronikai elemek felhasználásával is számtalan változat képzelhető el, a most bemutatásra kerülő csak egy példa a sok közül.

Az 1. ábrán látható, hogy a 10 vezérlőegység 101 bemenetére az EK1 érzékelő, a 102 bemenetére az EK2 érzékelő, a 103 bemenetére az EKO érzékelő, a 104 bemenetére az ET érzékelő, a 105 bemenetére az ESŐ érzékelő, a 106 bemenetére az ES12 érzékelő, a 107 bemenetére az ES34 érzékelő, a 108 bemenetére az ES56 érzékelő, a 109 bemenetére az ESR érzékelő, a 110 bemenetére az EV12 érzékelő, a 111 bemenetére az EV34 érzékelő, a 112 bemenetére az EV56 érzékelő, a 113 bemenetére a EVR érzékelő, a 115 kimenetére az SK2 szelep, a 116 kimenetére az SKl szelep, a 114 kimenetére az SKO szelep, a 117

-711

HU 200131. A kimenetére az SV12 szelep, a 119 kimenetére az SV56 szelep, a 118 kimenetére az SVR szelep, végül a 120 kimenetére az M elektromágnes van rákötve.

A 10 vezérlőegység egyes részeit a jobb áttekinthetőség és a könnyebb ábrázolás kedvéért alegységenként különítettük el. így a 10 vezérlőegység a 8. ábrán látható módon egy 43 irányérzékelő alegységből, egy 44 előre-hátra számláló alegységből, egy 45 abszolúlérték előállító és összehasonlító alegységből, egy 46 kapcsolás irányú mozgás vezérlő alegységből, egy 47 válogatás irányú helyzet összehasonlító alegységből, egy 48 válogatás irányú mozgás vezérlő alegységből és egy 49 elektromágnest vezérlő alegységből, továbbá a jelszintek illesztésére szolgáló I illesztő fokozatokból, és a vezérlési szintek biztosításához T teljesítményerősítőkből áll.

A 43 irányérzékelő alegység 121 bemenetére egy I illesztő fokozaton át a 101 bemenet, a 122 bemenetére egy I illesztő fokozaton át a 102 bemenet, a 124 bemenetére egy 45 abszolútérték előállító és összehasonlító alegység 124 kimenete, a 125 kimenete a abszolútérték előállító és összehasonlító alegység 125 bemenetére, a 126 és 127 kimenete egy 44 előre-hátra számláló alegység 126 és 127 bemenetére van kötve.

A 44 előre-hátra számláló alegységnek az előbb ismertetett 126 és 127 bemenetén kívül egy 123 bemenete van, amely egy I illesztő fokozaton át a 103 bemenetre van kötve.

A 44 előre-hátra számláló alegység 128, 129, 130, 131 és 132 kimenete a 45 abszolútérték előállító és összehasonlító alegység azonos számú bemenetelre, a 136 kimenete a kapcsolás irányú mozgás vezérlő alegység 136 bemenetére van kötve.

A 45 abszolútérték előállító és összehasonlító alegység 128, 129, 130, 131 és 132 bemenetelnek kapcsolata már ismert, mint ahogy a 124 kimenetéé is. A 133 kimenet és a 135 kimenet a 46 kapcsolás irányú mozgásvezérlő alegység azonos bemenetelre, míg a 134 kimenete egy 49 elektromágnest vezérlő alegység azonos számú bemenetére van kötve.

A 46 kapcsolás irányú mozgásvezérlő alegység 133, 135 és 136 bemenetének a kapcsolatát már bemutattuk. A további bemenetel közül a 137 éa 141 bemenet a 47 válogatás irányú helyzet összehasonlító alegység azonos számú kimeneteire, mig a 123 bemenete a korábban említett I illesztő fokozaton ét a 103 bemenetre csatlakozik. A kimenetel közül a 142 kimenet egy T teljesítményerősítőn át a 114 kimenetre, a 138 kimenet egy T teljesítményerősítőn át a 115 kimenetre, a 139 kimenet egy T teljesítményerősítőn át a 116 kimenetre, végül a 140 kimenet a 49 elektromágnest vezérlő alegység azonos számú bemenetére van kötve. A most említett T teljesítményerősítők egy-egy 144 bemenetűkkel egy I illesztőfokozaton át a 104 bemenetre is rá vannak kötve.

A 47 válogatás irányú helyzet összehasonlító alegység 106, 110, 107, 111, 108, 112, 109 és 113 bemenete a 10 vezérlőegység azonos számú bemenetelre van kötve. A 137 kimenet kapcsolatát már bemutattuk, a 141 egyik kapcsolatát már szintén, ezen kívül ez utóbbi a 49 elektromágnest vezérő alegység azonos számú bemenetére is rá van kötve.

A 48 válogatás irányú mozgás vezérlő alegység a 110, 112 és 113 bemenetével a 10 vezérlőegység azonos számú bemenetéivel, a 146 kimenete egy T teljesítményerősítőn át a 117 kimenettel, a 147 kimenete egy T teljesítményerősítőn ét a 118 kimenettel, végül a 148 kimenete egy T teljesítményerősítőn át a 119 kimenettel van összekötve.

Végül a 49 elektromágnest vezérlő alegység bemenetelnek kapcsolatából a 134 bemeneté, a 140 bemeneté és a 141 bemeneté már ismert. A 143 bemenet egy I illesztő fokozaton át a 105 bemenetre, a 123 bemenet az I illesztő fokozaton át a 103 bemenetre, a 144 bemenet az I illesztő fokozaton át pedig a 104 bemenetre van kötve. Az egyetlen 145 kimenet egy T teljesítményerősítőn át a 120 kimenetre van csatlakoztatva.

A 49 elektromágnest vezérlő alegységen belül különleges funkciója miatt két kis rész tovább elkülöníthető, mégpedig az 50 elektromágnes bekapcsolását késleltető blokk, és az 51 elektromágnes oldását időzítő blokk.

A 10 vezérlőegységnek alegységekre különítése - mint az elnevezésükből is látható - funkcionálisan is ésszerű, a 10 vezérlőegység működése is jobban érzékeltethető. Valóságban azonban a 10 vezérlőegységet nem szigorúan elhatárolható alegységekből építettük fel. Elképzelhető, hogy bonyolultabb mikroelektronikai elemekkel felépített vezérlőegységben az alegységek már egyáltalán nem ismerhetők fel, és még a vezérlőegység működése sem követhető nyomon ilyen lényegében funkcionális - felbontással.

Az előbb említett alegységek kapcsolási vázlatai a 9-15. ábrán láthatók. A 10 vezérlőegység felépítéséhez a tényleges megvalósítás sorén több olyan elektronikai elemet is felhasználtunk, amelyek több műveleti egységet tartalmaznak. Mivel - mint korábban is utaltunk rá - a valóságban a 10 vezérlőegységet nem alegységenként építettük fel, egyes elektronikai elemek az általunk önkényesen elhatárolt egy, vagy több alegységben is megtalálhatók egy-egy műveleti egységükkel.

Az egyes alegységek felépítése részletesebben a 9-15. ábrák alapján a következő.

A 9. ábrán látható 43 irányérzékelő alegység 121 bemenete az IC2/1 műveleti egység egyik bemenetére közvetlenül, a másik bemenetére egy RÍ ellenálláson át csatlakozik. Az RÍ ellenállás és az IC2/1 műveleti egység közös pontja egy Cl kondenzátoron keresztül a főldpontra van kötve. A 121 bemenet közvetlenül rá van kötve egy IC2/2 műveleti egység egyik bemenetére is.

111; 200131 A

A 122 bemenet az IC2/3 műveleti egység egyik bemenetére közvetlenül, a másik bemenetére az R2 ellenálláson át csatlakozik. Az R2 ellenállás és az IC2/3 műveleti egység közős pontja egy C2 kondenzátoron át ugyancsak a földpontra van kötve. A 122 bemenet közvetlenül rá van kötve az IC2/2 műveleti egység másik bemenetére.

Az IC2/1 műveleti egység kimenete egy R3 ellenálláson egy IC3/1 műveleti egység egyik bemenetére van kötve. Az R3 ellenállásnak és az IC3/1 műveleti egység bemenetének közös pontja egy C4 kondenzátoron át a földpontra csatlakozik. Az IC2/1 műveleti egység kimenete közvetlenül össze van kötve egy IC4/1 műveleti egység D jelbemenetével.

Az IC2/2 műveleti egység kimenete öszsze van kötve egy IC3/2 műveleti egység mindkét bemenetével, az IC3/2 műveleti egység kimenete pedig közvetlen kapcsolattal az IC4/1 műveleti egység CLK órajelbemenetével, egy C3 kondenzátoron keresztül az IC4/1 műveleti egység R rését bemenetével és a fóldponttal.

Az IC4/1 műveleti egység S set bemenete a földpontra, a Q kimenete egy IC4/2 műveleti egység D jelbemenetére és egy IC3/3 műveleti egység egyik bemenetére, a Q kimenete pedig az IC3/1 műveleti egység másik bemenetére van kötve. A Q kimenet adja a 127 kimenetet is.

Az IC2/3 műveleti egység kimenete egy R4 ellenálláson át az IC3/3 műveleti egység másik bemenetére van kötve. Az R4 ellenállás és az IC3/3 műveleti egység közös pontja egy C5 kondenzátoron át a földpontra van csatolva.

Az IC3/1 műveleti egység kimenete és az IC3/3 műveleti egység kimenete egy IC3/4 műveleti egység egy-egy bemenetére csatlakozik. Az IC3/4 műveleti egység kimenete adja egyrészt a 125 kimenetet, másrészt egy IC15/1 műveleti egység egyik bemenetére van kötve. Az IC3/4 műveleti egység kimenetének és az IC15/1 műveleti egység bemenetének közös pontja egy C6 kondenzátoron át a földpontra csatlakozik.

Az IC15/1 műveleti egység másik bemenetére a 124 bemenet van rákötve, mig a kimenete az IC4/2 műveleti egység CLK órajelbemenetére.

Az IC4/2 műveleti egység S set bemenete, és az R rését bemenete a földpontra van kötve, a Q kimenete adja a 125 kimenetet. A Q kimenet szabadon marad.

A 10. ábrán látható 44 előre-hátra számláló alegység egy IC5 és egy IC6 előre-hátra számlálóból áll.

A IC5 előre-hátra számláló A, B, C, D bemenete, valamint a Cl engedélyező bemenete a földpontra van kötve. A CLK órajelbemenete a 126 bemenet, a PE letiltó bemenete a 123 bemenet, a B/D bináris-deeimálte számláló bemenet a tápfeszültségre, az U/D fel-le számláló bemenet a 127 bemenetre van kötve.

A SA, ΦΒ, SC, SD kimenet adja a 128, 129, 130, 131 kimenetet, a CO végérték-jelző kimenet az IC6 előfe-hátra számláló CLK órajelbemenetére van kötve.

Az IC6 előre-hátra számlálónak az előbb említett CLK órajelbemenetén kívül csak a PE letiltó bemenetére, a B/D bináris-decimális számláló bemenetére és az U/D fel-le számláló bemenetére van jelforrás kötve, mégpedig sorrendben a 123 bemenet, a tápfeszültség és a 127 bemenet. A kimenetek közül a CO végérték-jelző kimenet az egyetlen felhasznált kimenet, mégpedig ez adja a 132 és 136 kimenetet.

A 45 abszolútérték előállító és összehasonlító alegységben - ahogy a 11. ábra mutatja - a 125 bemenet egy IC2/4 műveleti egység egyik bemenetére, a 128 bemenet egy IC7/1 műveleti egység egyik bemenetére, a 129 bemenet egy IC7/2 műveleti egység egyik bemenetére, a 130 bemenet egy IC7/3 műveleti egység egyik bemenetére, a 131 bemenet egy IC7/4 műveleti egység egyik bemenetére van kötve. Az IC2/4 műveleti egységnek, az IC7/1 műveleti egységnek, az IC7/4 műveleti egységnek, az IC7/3 műveleti egységnek és az IC7/4 műveleti egységnek a másik bemenete egymással és a 132 bemenettel van összekötve.

Az IC2/4 műveleti egység adja a 133 kimenetet. Az IC7/1 műveleti egység kimenete egy IC8 digitális komparátornak és egy IC9 digitális komparátornak az AO bemenetére, az IC7/2 műveleti egység kimenete az Al bemenetére, az IC7/3 műveleti egység kimenete az A2 bemenetére, az IC7/4 műveleti egység kimenete az A3 bemenetére csatlakozik.

Az IC8 digitális komparátornak és az IC9 digitális komparátornak a B0, Bl, B2, B3 bemeneti a bázisjel bemenetek. Az A<B bemenetek és az A=B bemenetek a tápfeszültségre vannak kötve, míg az A>B bemenetek a 132 bemenetre.

Az IC8 digitális komparátor A>B kimeneté adja a 124 és 134 kimenetet, az IC9 digitális komparátor A>B kimenete pedig a 135 kimenetet.

A 46 kapcsolás irányú mozgás vezérlő alegységben a 12. ábrán látható módon a 133 bemenet egy IC11/2 műveleti egység és egy IC11/1 műveleti egység egyik bemenetére csatlakozik.

Az IC11/2 műveleti egység másik bemenetére a 135 bemenet van kötve, míg a kimenete egy IC10/2 műveleti egységen át egy IC15/2 műveleti egység egyik bemenetéhez csatlakozik. Az IC15/2 műveleti egység másik bemenete a 141 bemenettel van összekötve, a kimenete adja a 142 kimenetet.

Az IC11/1 műveleti egység másik bemenetére egy IC1 Schmidttriggeren keresztül a 123 bemenet van kötve. Az IC11/1 műveleti egység kimenete egyrészt egy IC12/1 műveleti egység egyik bemenetére van kötve, másrészt pedig a 140 kimenetet adja. Az

-915

HU 200131 A

IC12/1 műveleti egység másik bemenete a 136 bemenettel, míg a kimenete egy ICÍ2/2 műveleti egység és egy IC12/3 műveleti egység egy-egy bemenetével van összekötve.

Az IC12/3 műveleti egység másik bemenete közvetlenül, az IC12/2 műveleti egység másik bemenete egy IC10/1 műveleti egységen át a 137 bemenetre van kötve. Az IC12/2 műveleti egység kimenete adja a 138 kimenetét, az IC12/3 műveleti egység kimenete pedig a 139 kimenetet.

A 13. ábrán látható 47 válogatás irányú helyzet összehasonlító alegység 106 és 110 bemenete egy IC13/1 műveleti egyseg bemenetelre, a 107 és 111 bemenete egy IC13/2 műveleti egység bemenetelre, a 108 és 112 bemenete egy IC13/3 műveleti egység bemenetelre, míg a 109 és 113 bemenete egy IC13/4 műveleti egység bemenetelre van kötve. Az IC13/1 műveleti egység kimenete egy D5 diódán, az IC13/2 műveleti egység kimeneté egy D6 diódán, az IC13/3 műveleti egység kimenete egy D7 diódán, végül az IC13/4 műveleti egység egy D8 diódán át egymásai, valamint a 137 kimenettel közvetlenül a 141 kimenettel egy IC10/3 műveleti egységen át, és egy R5 ellenálláson át a földponttal van öszekötve.

A 48 válogatás irányú mozgás vezérlő alegységnek - ahogy a 14. ábra mutatja - a 110 bemenete egy IC11/4 műveleti egység egyik bemenetére, a 112 bemenete egyrészt egy IC10/6 műveleti egységen át a IC11/4 műveleti egység másik bemenetére, másrészt egy IC14/2 műveleti egységen át a 147 kimenetére, végül a 113 bemenete egy IC14/3 műveleti egységen át a 148 kimenetére van kötve. Az IC11/4 műveleti egység kimenete egy IC14/1 műveleti egységen át a 146 kimenetét adja.

A 49 elektromágnest vezérlő alegység, mint a 15. ábrán is látható egy 50 elektromágnes bekapcsolását késleltető blokkot és egy 51 elektromágnes oldását időzítő blokkot is magába foglal.

A 134 bemenet egy R7 ellenálláson át egyrészt egy IC15/3 műveleti egység egyik bemenetére, másrészt egy C7 kondenzátoron át a földpontra van kötve. Az R7 ellenállás és a C7 kondenzátor alkotja az 50 elektromágnes bekapcsolását késleltető blokkot.

A 143 bemenet egyrészt egy IC15/4 műveleti egység egyik bemenetére, másrészt egy IC14/4 műveleti egységen, egy C8 kondenzátoron és egy IC10/4 műveleti egységen át az TC15/3 műveleti egység másik bemenetére van kötve. Az IC14/4 műveleti egységből a C8 kondenzátorból, az IC10/4 műveleti egységből, valamint ez utóbbi kettő közös pontját a főldponttal összekötő R6 ellenállásból áll az 51 elektromágnes oldását időzítő blokk.

A 140 bemenet az IC15/4 műveleti egység másik bemenetére van kötve. Az IC15/4 műveleti egység kimenete és az IC15/3 műveleti egység kimenete egy IC11/3 műveleti 10 egység egy-egy bemenetére van kötve. Az IC11/3 műveleti egység kimenete egy Dl diódán át a 145 kimenetre van csatlakoztatva.

Ugyancsak a 145 kimenete csatlakozik a 141 bemenet egy D2 diódán át.

A 123 bemenet egy D4 diódán, a 144 bemenet közvetlenül egy IC10/5 műveleti egység bemenetére, az IC10/5 műveleti egység kimenete pedig egy D3 diódán át ugyancsak a 145 kimenetre van kötve.

Az I illesztőfokozatoknak és a T teljesítményerősítőknek vezérlési feladatuk nincs, nem részei a találmánynak. így részletes ismertetésük szükségtelen, mert összeépítésük szakember számára rutinfeladat.

A most bemutatott távkapcsoló berendezés működése a következő.

Mindenek előtt előre kell bocsátanunk, hogy ha egy sebességfokozat be van kapcsolva, akkor ha a távkapcsoló berendezés feszültségellátása megszűnik, a sebességfokozat bekapcsolva marad, és a sebességfokozatnak megfelelő állásban marad a 12 távkapcsolókai· is. Ebből a szempontból közömbös, hogy a feszültségellátás elektromos üzemzavar miatt, vagy a gépjármű leállítása miatt szűnt meg. Ezért a távkapcsoló berendezés a gépjármű elektromos hálózatába úgy van bekötve, hogy előbb kerül feszültség alá, mint ahogy a motor indítható.

Amikor a gépkocsivezető el akar indulni, a távkapcsoló berendezést feszültség alá helyezi, és a 12 távkapcsolókar mozgatásával a szokásás módon ellenőrizheti, hogy valamelyik sebességfokozat be van-e kapcsolva. Az egyszerűség kedvéért úgy indulunk el a működés ismertetésével, hogy a 12 távkapcsolókar az N neutrális állásban van. Ennek megfelelően a 35 kapcsoló henger középállésban, a 34 válogató henger pedig a 3-4* kapcsolási utcánál van. Ezután a motor indítható.

A motor indítása után a gépkocsivezető - mint a hagyományos gépjárműveknél is oldja a tengelykapcsolót a 8 tengelykapcsoló pedál lenyomásával. A 8 tengelykapcsoló pedál lenyomását az ET érzékelő észleli, és jelet ad a 10 vezérlőegység 104 bemenetére. A 104 bemenetre érkező jel hatására az I íllesztőfokozat 144 kimenetén is megjelenik a jel, amely a 144 bemenettel rendelkező T teljesitményerösítőkre és a 49 elektromágnest vezérlő alegység 144 bemenetére kerül.

A T teljesítményerősítők a 114, 115, 116 kimeneten át feszültséget kapcsolnak az SKO, SK1, SK2 szelepek elektromágnesére. Az SKO, SK1, SK2 szelepek nyitnak, és a sűrűtettlevegő-forrásról sűrített levegőt engednek a 35 kapcsoló henger V0, VI és V2 hengerterébe. Mivel így, a 35 kapcsoló henger minden hengertere fel van töltve, a 37 úszó dugatytyúkra ható erők egyensúlyban vannak, a 36 dugattyúrúd nem mozdul el.

A 49 elektromágnest vezérlő alegység a 144 bemenetére érkezett jel hatására még nem ad ki semmilyen jelet, ez a jel csak engedélyező jel a számára.

-1017

HU 200131 A

A gépjármű mozgásba hozásához a gépkocsivezetőnek az 1 sebességfokozatot kell kapcsolnia. Ehhez először a 12 távkapcsolókart v válogatás irányban eltolja az 1-2* kapcsolási utcához. A 12 táv kapcsolókar végén lévő 15 jeladóelem az EV12 érzékelő fölé kerül, amely jelet ad a 10 vezérlőegység 110 bemenetére. Innen a jel a 48 válogatás irányú mozgás vezérlő alegység bemenetére és a 47 válogatás irányú helyzet összehasonlító alegység bemenetére kerül.

A 48 válogatás irányú mozgásvezérló alegység a 146 kimenetén jelet ad a T teljesítményerősítőre, amely a 117 kiineneten át feszültséget kapcsol az SV12 szelep elektromágnesére. Az SV12 szelep sűrített levegőt enged a 34 válogató henger megfelelő terében, miáltal az a 33 fokozatváltó szervet v válogatás irányban elmozdítja az 1-2* kapcsolási utcához. A válogatás megtörténtét az ES12 érzékelő érzékeli, és jelel, ad a 10 vezérlőegység 106 bemenetére.

A 106 bemenetre érkező jelet a 47 válogatás irányú helyzet összehasonlító alegység összehasonlítja a 110 bemenetre érkezett jellel. Ha a két jel megegyezik, azaz a 12 távkapcsolókar is és a 33 fokozatváltó szerv is azonos - jelenleg az 1-2* kapcsolási utcánál van, a 47 válogatós irányú helyzet összehasonlító alegység jelet ad a 137 kimenetén és. a 141 kimenetén a 46 kapcsolás irányú mozgásvezérlő alegységnek, illetve a 141 kimenetén a 49 elektromágnest vezérlő alegységnek.

A 49 elektromágnest vezérlő alegység a 144 bemenetére érkezett jelre és a 141 bemenetére érkezett jelre - amely ugyancsak egy engedélyező jel a számára - jelet ad a T teljesítményerősítőre, amely feszültségmentesíti az M elektromágnest. Az M elektromágnes, amely eddig fogva tartotta a 21 csúszkát, most elengedi azt. így a 12 tóvkapcsolókar most már k kapcsolási irányban is elmozdítható.

A gépkocsivezető ezután a 12 távkapcsolókart elindítja az 1-2* kapcsolási utcában k kapcsolási irányban az 1 sebességfokozatnak megfelelő állása felé.

A 12 távkapcsolókar elmozdulásával elindul a 18 jeladóelem-hordozó is. Elindulásakor a 19 jeladóelem elmozdul az EKO érzékelő elől, amely jelet ad a 10 vezérlőegység 103 bemenetére. Az EKO érzékelő tehát azt észleli, hogy a 18 jeladóelem-hordozó kimozdult a középállásból.

A 18 jeladóelem-hordozó elindulásakor elmozdulnak a 20 jeladóelemek is. Jelen esetben az elmozdulás olyan, hogy a 0 sorszámú 20 jeladóelem először az EK2 érzékelőt fogja teljesen elhagyni, és ezután az EKl érzékelőt. Az EK2 érzékelő a 10 vezérlő egység 102 bemenetére, az EKl érzékelő a 101 bemenetére fog jelet adni. Az EK2 érzékelő jele az EKl érzékelő jele a megfelelő I illesztőfokozaton át a 43 irányérzékelő alegységbe jut. A 43 irányérzékelő alegység a 12 távkapcsolókar k kapcsolás irányú elmozdulásának irányát abból állapítja meg, hogy az EK2 érzékelő jele korábban érkezett mint az EKl érzékelőé.

Az EKO érzékelőnek a 103 bemenetre érkező jele az I illesztőfokozaton át eljut a 44 előre-hátra számláló alegységbe is. Ez a jel utasítás arra, hogy a 44 előre-hátra számláló alegységnek el kell kezdenie az impulzusok számlálását. A számlálandó impulzusok az EK2, EKl érzékelő jeléből a 43 irányérzékelő alegységben át kerülnek a 44 előre-hátra számláló alegységbe.

A 44 előre-hátra számláló alegység a számlálás pillanatnyi eredményét a 45 abszolútérték-előállltó és összehasonlító alegységbe juttatja.

A 45 abszolútérték-előállító és összehasonlító alegység a számlálás pillanatnyi eredményét összehasonlítja az általunk előre meghatározott és betáplált értékekkel.

A rövid kitérő utón visszatérve a 12 tóvkapcsolókar és a vele szinkronban mozgó 18 jeladóelein-hordozóra, tehát amikor a 0 sorszámú 20 jeladóelem teljesen elhagyja mind az EK2 érzékelőt, mint az EKl érzékelőt, a 43 irányérzékelő meghatározza a 18 jeladóelem-hordozó elmozdulásának irányát. Ezt az információt jel formájában a 43 irányérzékelő alegység eljuttatja közvetlenül a 45 abszolútérték-előállító és összehasonlító alegységbe is. A 45 abszolútérték-előállító és összehasonlító alegység a jelet a 46 kapcsolás irányú mozgásvezérlő alegységbe továbbítja, amely a T teljesítményerősítőre adott jellel lekapcsolja az SK2 szelep elektromágneséről a feszültséget. Az SK2 szelep leüríti a 35 kapcsoló henger V2 hengerterét.

A V2 hengertér leürítésével megbomlik az erőegyensúly a 35 kapcsoló hengerben. Mivel a 37 úszódugattyúk VO hengertér felőli AK aktív dugattyúfelülete kisebb mint a VI hengertér felőli AS aktív dugattyúfelülete, a 36 dugattyúrúd elmozdul a V2 hengertér irányában, és az AS aktív dugattyúfelület és az AK aktív dugattyúfelület különbségének megfelelő erővel el fogja mozdítani a 33 fokozatváltó szervet k kapcsolási irányban az 1 sebességfokozatnak megfelelő állás felé. Ezzel egy kisebb nyomóerőfokozattal megkezdődik az 1 sebességfokozat szinkronizálása,

A 45 abszolútérték-előállító és összehasonlító alegység a szinkronizálás indításával egyidejűleg a 49 elektromágnest vezérlő alegységbe is jelet juttat. A 49 elektromágnest vezérlő alegység - az 50 elektromágnes bekapcsolását késleltető blokkal beállított késedelemmel - a T teljesítményerősítőnek adott jellel feszültség alá helyezi az M elektromágnest, amely rögzíti a 21 csúszkát. Ekkor a 12 távkapcsolókar elakad, mégpedig úgy, hogy 18 jeladóelem-hordozónak a -2 sorszámú 20 jeladóeleme van az EK2, EKl

-1119

HU 200131 A érzékelők előtt. A 12 távkapcsolókar elakadása azt jelzi a gépkocsivezetőnek, hogy az 1 sebességfokozat szinkronizálása folyik.

A 12 távkapcsolókar a rögzített 21 csúszkához képest a 24 rugó ellenében egy kissé még tovább tolható. Amikor a gépkocsivezető a 12 távkapcsolókart felűtközteti a 21 csúszka 25 ütköző felületén, a 18 jeladóelem-hordozónak a -4 sorszámú 20 jeladóeleme kerül az EK2, EK1 érzékelők elé. Ekkor a 45 abszolútérték-előállitó és összehasonlító alegység újabb jelet küld a 46 kapcsolás irányú mozgás vezérlő alegységnek, amely most a T teljesítményerősítőnek adott jellel az SKO szelep elektromágneséről is bekapcsolja a feszültséget. Az SKO szelep leüríti a 35 kapcsoló henger VO hengerterét is. Ezáltal a 36 dugattyúrúd egy nagyobb nyomóeröfokozattal dolgozik tovább.

Amíg a kisebb nyomóerőfokozat a szinkronizáláshoz volt méretezve, a nagyobb nyomóerőfokozat a sebességfokozat tényleges bekapcsolásához van méretezve, igy a 36 dugattyúrúd a 33 fokozatváltó szerv segítségével befejezi az 1 sebességfokozat bekapcsolását. Amikor a 36 dugattyúrúd eléri a szélső állását, a 39 pozicionáló szerkezet 41 golyója beugrik a 36 dugattyúrúdban kialakított 38 horonyba.

Az 1 sebességfokozat bekapcsolását az ESŐ érzékelő észleli. Ekkorra ugyanis a 36 dugattyúrúdon PO szakaszként kialakított kisebb átmérőjű 149 jeladóelem elhalad az ESŐ érzékelő elöl és a 36 dugattyúrúd pl. szakaszként kialakított 150 jeladóelem kerül elé. Az ESŐ érzékelő jele a 10 vezérlőegység 105 bemenetére, onnan pedig az I illesztöfokozaton át a 49 elektromágnest vezérlő alegységbe kerül. A kapott jelre a 49 elektromágnest vezérlő alegység a T teljesítményerősítőnek adott jellel lekapcsolja az M elektromágnesről a feszültséget. Az M elektromágnes elengedi a 21 csúszkát. (Az 50 elektromágnes oldását időzítő blokk most is késleltette az oldást, ennek itt azonban nincs jelentősége). A 12 távkapcsolókar megint tovább tolható.

A gépkocsivezető ekkor a 12 Lávkapcsolókart az 1-2* kapcsolási utca végébe tolja. Itt a 12 távkapcsolókar felütközik a 32 vezetéken. A 12 távkapcsolókarnak ebben az állapotában a 18 jeladóelem-hordozónak a -10 sorszámú 20 jeladóeleme került az EK2, EK1 érzékelők elé. Ekkor a 45 abszolútérték-előállitó és összehasonlító alegység újra jelet küld a 49 elektromágnest vezérlő alegységnek, amely az 50 elektromágnes bekapcsolását késleltető blokk késleltetése után a T teljesítményerősítőre adott jellel ismét feszültséget kapcsol az M elektromágnesre, amely a 21 csúszkát újra rögzíti. A késleltetés azért kell, hogy a 24 rugó vissza tudjon állni alaphelyzetébe. Ez úgy lehetséges, hogy amikor a 12 távkapcsolókar a 32 vezetéken felütközik, a 21 csúszka még tovább tud menni, tehal. a 24 rugó a már fixen fel12 ütközött 12 távkapcsolókartól eltolja a 21 csúszkát. Erre azért van szükség, mert ellenkező esetben a 24 rugó visszalőkné a 12 távkapcsolókart, amelyet a 10 vezérlőegység úgy értékelne, hogy a gépkocsivezető az 1 sebességfokozatot ki akarja kapcsolni. Ezt a bizonytalanságot küszöböljük a kb. 150 ras-nyi késleltetéssel.

A 12 távkapcsolókar előbb említett felütközését a gépkocsivezető úgy értékeli, hogy befejeződött az 1 sebességfokozat kapcsolása, ezért zárja a tengelykapcsolót. A 8 tengelykapcsoló pedál felengedését az ET érzékelő észleli, jelére a megfelelő T teljesítményerősítő az SK1 szelep elektromágneséről is lekapcsolja a feszültséget. Befejezésképpen tehát az SK1 szelep a 35 kapcsoló henger VI hengerterét is leüríti. A 36 dugattyúrudat a 39 pozicionáló szerkezet tartja ebben az állásában.

Mint az eddig leírtakból látható, a 12 távkapcsolókar mozgása egy lépéssel elmarad a 35 kapcsoló henger által ténylegesen megvalósított sebességfokozat kapcsolástól. A gépkocsivezetőnek ez a .becsapása semmiféle hátrányt nem okoz, viszont a 12 távkapcsolókar tökéletesen szimulálja a hagyományos sebességváltókar mozgását.

A távkapcsoló berendezés működésének eddigi ismertetése alapján jól látható a 10 vezérlőegység alegységeinek a feladata, egymás közötti kapcsolatuk és működésük. Ezért a továbbiakban az alegységekre való utalást mellőzzük. Csak ott említjük meg, ahol a működés megértéséhez nélkülözhetetlen.

Amikor a gépkocsivezető sebességfokozatot akar váltani, újra benyomja a 8 tengelykapcsoló pedált. Az ET érzékelő által adott jelre a 10 vezérlőegység feszültséget kapcsol az SK1 szelep elektromágnesére. A 35 kapcsoló henger VI hengertere feltöltődik. Az ET érzékelő által adott jel egyúttal az egyik engedélyező jel az M elektromágnes feszültségének a bekapcsolásához. Értelemszerűen ettől még a 10 vezérlőegység az M elektromágnest nem feszültségmentesíti.

Ezután a gépkocsivezető a 12 távkapcsolókart a középállása felé húzza. Mivel az M elektromágnes a 21 csúszkát még fogva tartja, a 12 távkapcsolókart csak a 23 rugó ellenében lehet kis mértékben elmozdítani. Ez elég ahhoz, hogy a 18 jeladóelem-hordozó elmozduljon, és a -8 sorszámú 20 jeladóelem kerüljön az EK1, EK2 érzékelők elé. Most ezeknek a letakarását a 18 jeladóelem-hordozó az előbb leírtakhoz képest fordítva fogja megkezdeni. Az EK1, EK2 érzékelők jeléből a 10 vezérlőegység már a 18 jeladóelem-hordozó elindulásakor meg fogja állapítani, hogy a 18 jeladóelem-hordozó elmozdulása fordított irányú, ezért le fogja kapcsolni az SK1 szelep elektromágnesét a feszültségről, és rákapcsolja az SKO szelep elektromágnesét. így a 35 kapcsoló henger VI hengertere leürül, a VO hengertere feltöltődik, ezzel a 36 dugaty-1221

IIU 200131 A tyúrúdja középállásba kerül. A középállásba mozduló 36 dugattyúrúd a 33 fokozatváltó szerv útján kikapcsolja az 1 sebességfokozatot.

Ezután a 10 vezérlőegység az SK1 és SK2 szelep elektromágnesét újra feszültségre kapcsolja, amelyek a 35 kapcsoló hanger VI és V2 hengerterét is feltöltik. így ismét mindhárom hengertér fel van töltve, természetesen az erőegyensúly most is fennáll. Amikor a 36 dugattyúrúd teljes keresztmetszetű Pl szakaszaként kialakított 150 jeladóelem elhagyja az ESŐ érzékelőt, ennek jele a második engedélyező jel az M elektromágnes oldalára, így az M elektromágnesnek el kellene engednie a 21 csúszkát. Azért, hogy a gépkocsivezető esetleges erőteljesebb mozdulatától a 12 távkapcsolókar át ne lendüljön az azonos kapcsolási utcában a középálláson túlra, meg kell várni, hogy a 35 kapcsoló henger előbb középállásba kerüljön. Ezért az M elektromágnes oldását időzítő blokk még 150 ms-ig kitart, és a 10 vezérlőegység csak ezután kapcsolja le az M elektromágnes feszültségét. Most térhet vissza középállásba a 12 távkapcsolókar. Mint látható, az 51 elektromágnes oldását időzítő blokk ebben a működési fázisban kap szerepet.

Amikor a 12 távkapcsolókar középállásba került, megkezdhető a következő sebességfokozat kapcsolása az előbb leírt módon.

Külön kell említeni azt az esetet, ha a 11 sebességváltó valamelyik sebességfokozathoz tartozó szinkronszerkezete elromlik. Ekkor ugyanis ez a sebességfokozat nem kapcsolható. Mivel a szinkronizálás és a sebességfokozat bekapcsolásának idejére az M elektromágnes a 21 csúszkát visszatartja, ha a sebességfokozat nem kapcsolható, a 36 dugattyúrúd teljes keresztmetszetű Pl szakaszaként kialakított 150 jeladóelem nem jut el az ESŐ érzékelő elé, az ESŐ érzékelő jelének hiányában pedig a 49 elektromágnest vezérlő alegység nem kapcsolja le az M elektromágnesről a feszültséget. A 12 táv kapcsolókar tehát nem tolható be az 1-2* kapcsolási utcába a szélső helyzetébe. Ez a gépkocsivezetőben ugyanazt a képzetet váltja ki, mintha a hagyományos sebességváltókarral nem tudná a sebességfokozat-váltást befejezni. Azért kénytelen lesz másik sebességfokozatot keresni.

A gépkocsivezető a 12 távkapcsolókart újra a középállása felé mozgatja. A 18 jeladóelem-hordozó 20 jeladóelemei most ellenkező irányban fognak elhaladni az EK1, EK2 érzékelők előtt. A 10 vezérlőegység megállapítja, hogy 18 jeladóelem-hordozó mozgásának iránya megváltozott, de a 18 jeladóelem-hordozó 19 jeladóeleme még nem érte el az EKO érzékelőt. Ezért az eltervezett sebességfokozat kapcsolását létrehozó, és ezért feszültségre kapcsolt SK1 vagy SK2 szelep elektromágnesét azonnal feszültségmentesíti.

A 35 kapcsoló hengernek csak a VO hengerterében marad sűrített levegő, így a 36 dugattyúrúd visszatér középállásba.

Itt kell megemlíteni - az elmondottakból egyébként ez már nyilvánvaló - hogy ha a 12 távkapcsolókar valamelyik kapcsolási utcában a középállásából az egyik irányban elindult, bárhol is tart a mozgásban, ellenkező irányú elmozdítására a 10 vezérlőegység mindig úgy reagál, hogy az SK1, SK2 szelepek elektromágneséről a feszültséget lekapcsolja, az SKO szelep elektromágnesét feszültségre kapcsolja, vagy bekapcsolt állapotban tartja.

igy a 35 kapcsoló henger a 33 fokozatváltó szervet középállásba helyezi.

A távkapcsoló berendezés működésének ismertetésénél abból a feltételezésből indulhattunk ki, hogy a gépjármű indításakor a 12 távkapcsolókar és a 33 fokozatváltó szerv N neutrális állásban volt. Természetesen a gépjárművet le lehet úgy is állítani, hogy valamelyik sebességfokozat bekapcsolva marad. Ekkor a gépkocsivezető az indítást ugyanúgy kezdi, mint ahogy a sebességfokozat kikapcsolását az előbb leírtuk.

Előfordulhat az is, hogy amikor a gépjármű leáll, a 12 távkapcsolókar középállásban van ugyan, de nem a 3-4* kapcsolási utcánál. Ekkor válik fontossá az, hogy ha a 34 válogató henger egyik hengerterében sincs sűrített levegő, a beépített rugók a 36 dugattyúrúdját a 3-4* kapcsolási utcához állítják, illetve ugyanígy a 28 és 29 rugó a 12 távkapcsolókart is a 3-4* kapcsolási utcához állítja. így biztosítható, hogy a 12 távkapcsolókar a távkapcsoló berendezés kikapcsolt állapotában is szinkronban marad a 34 válogató hengerrel. Természetesen rugók nélküli megoldás is elképzelhető, ennél a 12 távkapcsoló berendezés feszültség alá helyezésekor a 34 válogató hengernek először fel kell vennie a 12 távkapcsolókar helyzetével azonos helyzetet.

Az M elektromágnes késleltetett oldásával és megfogásával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy ez nem csak elektronikus úton valósítható meg. Ha a 36 dugattyúrúdon a PO szakasz rövidebb mint a teljes lókethossz, az ESŐ érzékelő hamarabb fog jelt adni, mint ahogy a 36 dugattyúrúd a szélső állásába érkezik, illetve visszafelé haladva, később, mint ahogy a szélső állásából elindul, így a PO szakasz megválasztásával is biztosítható a késleltetés.

A 18 jeladóelem-hordozó kialakítása nem csak a most bemutatott fésűszerű lehet. A 16. ábrán egy másik változat látható.

Az 53 jeladóelem-hordozó elhelyezését és alakját tekintve megegyezhet a 18 jeladóelem-hordozóéval. A különbség az, hogy a jeladóelemek nem rések, hanem kör alakú nyílások. A pl mozgási pályában hét 54 jeladóelem van, a p2 mozgási pályában egy 55 jeladóelein.

-132.3

HU 200131 A

Az 54 jeladóelemek feladata ugyanaz, mint a 20 jeladóelemeké, ezért mindegyiket azzal a sorszámmal jelöltük, amelyik 20 jeladóelem helyének felel meg a helyzete. Az 55 jeladóelem is ugyanúgy helyezkedik el, mint a 19 jeladóelem.

Az 54 jeladóelemek pl mozgási pályájában van elhelyezve az EK1, EK2 érzékelő, az 55 jeladóelem p2 mozgási pályájában az EKO érzékelő. Az EK1 és EK2 érzékelő eltolásának s/2 távolsága most is az f látómező felével egyenlő.

Ez az s/2 érték lehetne nagyobb is, de az f látómező értékénél nagyobbra nem célszerű választani, mert akkor túl nagy átmérő 54 jeladóelemeket kellene készíteni, ami a távkapcsoló berendezés működését pontatlanná tenné.

Különösebb magyarázat nélkül belátható, hogy az 53 jeladóelera-hordozó lényegében ugyanúgy ellátja a neki szánt feladatot, mint a 18 jeladóelem-hordozó. Mindössze a 10 vezérlőegység felépítését, ezen belül is a 45 abszolútérték-elóállító és összehasonlító alegységbe bevitt bázisadatokat kell módosítani.

A távkapcsoló egység másképp is felépíthető. Erre mutat példát a 17-19. ábrán látható 56 távkapcsoló egység, amelyet az egyszerűség kedvéért az előbb bemutatott 11 sebességváltó működtetésének megfelelő felépítéssel ábrázoltunk. Tehát az 56 távkapcsoló egységre is az 52 kapcsolási kép jellemző, és a 11 sebességváltó 9 fokozatváltó egysége is azonos felépítésű.

Az 56 távkapcsoló egység 57 házába egy 59 tengely körül k kapcsolás irányban, és egy erre merőleges 60 csap körül v válogatás irányban elforgathatóan van az 58 távkapcsolókar beépítve. Megvezetésére az 57 ház felső lapjában egy 61 vezeték van kialakítva, amely ismert módon lényegében az 52 kapcsolási kép hordozója.

Az 58 távkapcsolókar N neutrális helyzetben tartására az 59 tengely körül elhelyezett a 62 rugó szolgál, amely egyik végével az 58 távkapcsolókaron, a másik végével az 57 házon támaszkodik fel. A 62 rugóban az R hátrameneti fokozat akaratlan kapcsolása elleni biztosításra egy róvidebb 63 rugó van elhelyezve.

Az 58 távkapcsolókar végén egy talpszerűen kialakított 70 jeladóelem van, amely a v válogatás irányban elhelyezett EV12, EV34, EV56, EVR érzékelőket működteti. Ezek induktív érzékelők.

Az 59 tengely egyik végére egy 64 jeladóelem van rögzítve. A 64 jeladóelem a 20. ábrán látható módon egy szélesebb ív alakú palástfelülettel rendelkezik, amely előtt a k kapcsolás irányú mozgás észlelésére az EKK1, EKS1, EKS2, EKK2 érzékelők vannak elhelyezve. Ezek is induktív érzékelők. A 64 jeladóelem palástjának az i ívhossza úgy van megválasztva, és az EKK1, EKS1, EKS2, EKK2 ér14 zókelók úgy vannak elhelyezve egymáshoz képest, hogy a 64 jeladóelem mindegyik érzékelőt külön is és a szomszédosokat egyszerre is le tudja fedni.

Az 59 tengely másik végére egy 65 csúszka van rögzítve (19. ábra). A 65 csúszka 66 súrlódó felületére merőlegesen egy 68 pneumatikus munkahenger van elhelyezve. A 68 pneumatikus munkahenger úgy van mére10 tezve, hogy ha nyomás alá helyezzük, a 67 dugattyúrúdja a 66 súrlódó felületen akkora súrlódó erőt ébreszt, amelyet az 58 távkapcsolókaron kifejtett közepes kézieróval le lehet győzni. A 65 csúszka és a 68 pneumati15 kus munkahenger együtt az F fékezó-rőgzitó szerkezet.

A 68 pneumatikus raunkahenger a 69 vezetéken és az elektromágneses működésű SF szelepen át a sűrítettlevegó-forrásra van kötve.

Az 56 távkapcsoló egység és a 9 fokozatváltó egység kapcsolatát most is egy vezérlőegység teremti meg. Bár az 56 távkapcsoló egység 64 jeladóeleme, és az ezzel mű25 kódtetett EKK1, EKS1, EKS2, EKK2 érzékelők elhelyezésükben és számukban is eltérnek az előbb bemutatott kivitel példától a működés ismeretében a vezérlőegység összeállítása szakember számára nem okozhat problémát, így ennek ismertetésétől eltekintünk.

A távkapcsoló berendezés, és ezen belül az 56 távkapcsoló egység a következőképpen működik.

A v válogatás irányú jelképzés, és a 9 fokozatváltó egység válasza azonos a korábbival.

Ha a 9 fokozatváltó egység nem az 58 távkapcsolókar állásának megfelelő kapcsolási utcát választotta, a vezérlőegység feszültséget kapcsol az SF szelep elektromágnesére. Az SF szelep feltölti a 68 pneumatikus munkahengert, amelynek a 67 dugattyúrúdja nekifeszül a 66 súrlódófelületnek. így a 65 csúszka lefékeződik, elmozdításához nagyobb kézierő kell. Ebből tudja a gépkocsivezető, hogy valamilyen rendellenesség van.

Ha a 9 fokozatváltó egység a megfelelő kapcsolási utcát választotta, az 58 távkapcsolókar könnyen elmozdítható a kiválasztott kapcsolási utcában.

Az 58 távkapcsolókar középállásában a 64 jeladóelem az EKS1 és EKS2 érzékelőt lefedi. A vezérlőegység az EKS1 és EKS2 érzékelők együttes jelére a 35 kapcsoló henger55 nek a V0, VI és V2 hengerterét is feltöltve tartja.

Amikor a gépkocsivezető az 1 sebességfokozatot be akarja kapcsolni, az 58 távkapcsolókart k kapcsolási irányban elmozdítja az

1-2* kapcsolási utcában az 1 sebességfokozatnak megfelelő irányban. Az 58 távkapcsolókar elmozdításával elfordul a 64 jeladóelem az EKS2 érzékelő alól, és csak az EKS1 érzékelőt fedi le. A vezérlőegység az EKS1 érzé65 kelő önálló jelére utasítást ad a 35 kapcsoló

-1425

HU 200131 A henger V2 hengerterének leürítésére. Ezzel megkezdődik a kisebb nyomóerő fokozattal az 1 sebességfokozat szinkronizálása. Ugyanakkor a vezérlőegység feszültséget kapcsol az SF szelep elektromágnesére, amely feltölti a 68 pneumatikus munkahengert, az pedig lefékezi a 65 csúszkát, azaz az F fékező-rögzítö szerkezet zár. Lefékezett 65 csúszkával az 58 távkapcsolókar nehezebben mozdítható tovább. Ha a gépkocsivezető ezt a fékező hatást legyőzve az 58 távkapcsolókart tovább tolja, a 64 jeladóelem tovább fordul, és az EKS1 és EKK1 érzékelőt egyszerre fogja lefedni, amelyeknek együttes jelére a vezérlőegység utasítást ad a 35 kapcsoló henger VO hengerterének leürítésére is. Most a nagyobb nyomóerő fokozattal végbemegy az 1 sebességfokozat kapcsolása.

Amikor a 35 kapcsolóhenger az 1 sebességfokozat kapcsolását befejezte, a vezérlőegység az SF szelep elektromágnesének lekapcsolésával oldja az F fékező-rögzítö szerkezetet. A gépkocsivezető teljesen végigtolja az 1-2* kapcsolási utcában az 58 távkapcsolókart a szélső állásba, ekkor a 64 jeladóelem elfordul az EKS1 érzékelő elöl, és csak az EKK1 érzékelőt fedi le. A vezérlőegység az EKK1 érzékelő önálló jelére utasítást ad a 35 kapcsoló henger VI hengerterének a leürítésére, valamint az F fékező-rögzítö szerkezetnek a zárására. Az 1 sebességfokozat bekapcsolása befejeződött, a 35 kapcsoló henger mindhárom hengertere üres, az 58 távkapcsolókar rögzítve van.

Amikor a gépkocsivezető az 1 sebességfokozatot ki akarja kapcsolni, az 58 távkapcsolókart középállása felé tolja. A 64 jeladóelem ismét lefedi az EKS1 érzékelőt is. Most az EKK1 és az EKS1 érzékelő jele fordított sorrendben jelenik meg a vezérlőegységben, ezt a vezérlőegység úgy értékeli, hogy a 35 kapcsoló hengernek csak a VO hengertere feltöltésére ad utasítást. így megtörténik az 1 sebességfokozat kikapcsolása.

Amikor az 58 távkapcsolókar visszahúzásával a 64 jeladóelem elhagyja az EKK1 érzékelőt a vezérlőegység utasítást ad az F fékező-rögzítö szerkezet oldására. Az 58 távkapcsolókar visszatérhet középállásába.

A most ismertetett 56 távkapcsoló egységnél gyakorlatlan vezető számára némi bizonytalanságot okozhat, hogy az F fékező-rögzitó szerkezete a szükséges helyzetekben nem határozottan rögzít, hanem csak fékez. Ez a bizonytalanság küszöbölhető ki a 21. ábrán látható megoldással.

Itt az előbb bemutatott 56 távkapcsoló egység 59 tengelyére nem a 65 csúszka, hanem egy kétkarú 71 himba van rögzítve. A 65 csúszka elfordulhat az 59 tengelyhez képest.

A 71 himba egyik karja 72 ütközőkéül van kialakítva, amely a 65 csúszkán kialak. tott 73 ütköző felületek között mozoghat. A 71 himba másik 74 karja egy-egy 75 rugóval van kitámasztva a 65 csúszkához képest.

Az így kialakított F fékező-rögzítö szerkezetnél a 68 pneumatikus munkahenger 67 dugattyúrúdja elmozdíthatatlanul megfoghatja a 65 csúszkát. A 73 ütközőfelületek annyi elmozdulást engednek a 72 ütközőnek, hogy az 58 távkapcsolókarral az EKK1, EKS1, EKS2, EKK2 érzékelők működtetésénél a rögzített pozícióhoz képest a két szomszédos pozíció még létrejöhessen.

A 75 rugóknak ugyanaz a szerepük, mint a korábban bemutatott 7 távkapcsoló egységnél a 23 és 24 rugóé.

Kézenfekvő, hogy a most bemutatott 56 távkapcsoló-egység k kapcsolás irányú jeladói a 7 távkapcsoló egységnél bemutatott módon is kialakíthatók. Mindössze a 18 jeladóelem-hordozót kell ív alakúra készíteni. Az is nyilvánvaló, hogy a most bemutatott 56 távkapcsoló egység induktív érzékelők helyett optokapukkal is felépíthető.

Végül meg kell említeni, hogy a sebességváltó fokozatváltó szervét kapcsolás irányban mozgató pneumatikus munkahenger lehet olyan felépítésű is, amelynél azonos nyomás mindhárom állásban azonos nyomóerőt ad. Ekkor a középső állást létrehozó szelep és a sűrítettlevegö-forrás közé nyomáscsökkentőt kell iktatni.

Lehetőségként kell megemlíteni azt is, hogy az F fékező-rögzítö szerkezetben, különösen a legutóbb bemutatott kiviteli változatnál hidraulikus munkahenger is alkalmazható.

Claims (11)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Elektropneumatikus távkapcsoló berendezés főleg gépjárművek szinkronizált mechanikus sebességváltója sebességfokozatainak kapcsolásához, ahol a sebességváltó (11) fokozatváltó szervével (33) működtető kapcsolatban van egy válogatás irányban (v) elrendezett, a kapcsolási utcák (1-2^X, 3-4^X, 5-6^x, R^x) számának megfelelő állásszámú pneumatikus válogató henger (34) és egy kapcsolás irányban (k) elrendezett háromállású kapcsoló henger (35), a válogató henger (34) és a kapcsoló henger (35) elektromágneses működtetésű szelepeken (SV12, SV56, SVR, SKO, SK1, SK2) át csatlakozik a sűrítettlevegó-forrásra, van továbbá egy, a gépkocsivezető által kezelt távkapcsoló egység (7, 56) a sebességváltó (11) kapcsolási képének (52) megfelelő állásokkal rendelkező távkapcsolókarral (12, 58), amely működtető kapcsolatban van válogatás irányban (v) és kapcsolás irányban (k) elrendezett, jeladóelemekból (15, 19, 20, 54, 55, 64, 70) és érzékelőkből (EV12, EV34, EV56, EVR, EKO, EK1, EK2, EKKK1, EKK2, EKS1, EKS2) álló jeladókkal és ezek egy vezérlőegységen (10) keresztül vannak kapcsolatban az elektromágneses működtetésű szelepekkel (SV12, SV34, SV56, SVR, SKO,

   -1527

   HU 200131 A

   SK1, SK2) azzal jellemezve, hogy a kapcsoló henger (35) a szélsó állásaiban egy kisebb és egy nagyobb nyomóerő fokozattal rendelkezik, a távkapcsoló egységben (7, 56) válogatás irányban (v) annyi jeladóelemböl (15) és érzékelőből (EV12, EV34, EV56, EVE) kialakított jeladó van elhelyezve, amennyi a kapcsolási utcák (1-2^X, 3-4^X, 5-6^x, R*) száma, kapcsolás irányban (k) legalább a középálláshoz képest szimmetrikusan két-két, jeladóelemből (64) és érzékelőkből (EKK1, EKS1, EKS2, EKK2) kialakított jeladó van elhelyezve, amelyek közül a középálláshoz közelebb eső jeladók a kapcsoló henger (35) szélső állásaiban kisebb nyomóerő fokozatot létrehozó szelepekkel (SK0-SK1, SK0-SK2) vannak vezérlő kapcsolatban, a középállástól távolabb eső jeladók a kapcsoló henger (35) szélső állásaiban nagyobb nyomóerő fokozatot létrehozó szelepekkel (SK1, SK2) vannak vezérlő kapcsolatban, a kapcsoló henger (35) el van látva jeladóelemböl (149, 150, 151) és érzékelőből (ESŐ) álló legalább egy-egy végállás jelző jeladóval, a távkapcsoló egységben (7, 56) a táv kapcsolókar (12, 58) kényszerkapcsolatban van egy segédenergiával működtetett fékezö-rögzítő szerkezettel (F), amellyel vezérlő kapcsolatban vannak a távkapcsoló egységben (7, 56) kapcsolás irányban (k) elhelyezett jeladók és a kapcsolóhenger (35) végállást jelzó jeladók. (Elsőbbsége: 1988. 11. 04.)
2. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a távkapcsoló egységben (7) kapcsolás irányban (k) elhelyezett jeladók egy, a távkapcsolókarral (12) működtetett kapcsolatban lévő jeladóelem-hordozóban (53, 18) kialakított jeladóelemek (20, 54) célszerűen rések vagy kór alakú nyílások, amelyek mozgási pályái (pl) egybeesnek, és ebbe a mozgási pályába (pl) legalább két fény hatására elektromos jelet adó érzékelő (EK1, EK2) van a jeladóelemek (20, 54) előtt elhelyezve, az érzékelők (EK1, EK2) látómezeje (f) egymáshoz képest el van tolva, célszerűen a látómező (f) 0,5-1-szeresével, a távkapcsolókarral (12) működtetett kapcsolatban van egy további jeladóelem-hordozó (18, 53), amelyben egyetlen jeladóelem (19, 55) célszerűen rés vagy kör alakú nyilas van, és ez előtt a távkapcsolókar (12) középállásában egy fény hatására elektromos jelet adó érzékelő (EKO) van. (Elsőbbsége: 1988. 11. 04.)
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a távkapcsolókarral (12) működtetett kapcsolatban lévő több jeladóelemmel (54, 20) és egy jeladóelemmel (55, 19) ellátott jeladóelem (18, 53) egy darabban van kialakítva, és az utóbbi egyetlen jeladóelemnek (55, 19) a mozgási pályája (p2) kívül esik a többi jeladóelem (54, 20) mozgási pályáján (pl). (Elsőbbsége: 1988. 11. 04.)
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a távkapcsolókarral (12) működtetett jeladóelem-hordozó (18) legalább olyan hosszú (1),
5. 5 mint a két szélső állása közötti távolság (L), a teljes hosszában jeladóelemekkel (20) van ellátva, amelyeknek a szélessége (s) megegyezik az érzékelő (EK1, EK2) látómezejének szélességével (/), osztásuk (o) a szélességük

   10 (s) kétszerese, és az ezeknek a jeladóelemeknek (20) a mozgási pályájában (pl) elhelyezett két érzékelő (EK1, EK2) jelátvitel: kapcsolatban van a vezérlőegységnek (10) számlálási feladatot ellátó alegységével. (El—

   15 sőbbsége: 1988. 11. 04.)

   5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a távkapcsolóegység (7, 56) fékező-rögzítő szerkezete (F) egy, a távkapcsolókarral kap2o csolási irányban (k) kényszerkapcsolatban lévő csúszkából (21, 65), valamint a csúszka (21, 65) súrlódó felületére (26, 66) merőleges hatásvonalú elektromágnesből (M), vagy pneumatikus munkahengerből (68) vagy hidrauli25 kus munkahengerból áll, és az elektromágnes (M), vagy pneumatikus munkahenger (68) vagy hidraulikus munkahenger által a csúszka (21, 65) súrlódó felületén (26, 66) keltett súrlódóerő kisebb, mint a csúszkára (21, 65) ₃Q a távkapcsolókaron (12, 58) kifejtett kézieróböl ható erő. (Elsőbbsége: 1988. 11. 04.)
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a távkapcsoló egység (7, 56) fékezó-rögzító

   35 szerkezetének (F) csúszkáján (21, 65) két ütközöfelület (25, 73) van kialakítva, ezek között helyezkedik el a távkapcsolókar (12), vagy egy ezzel kényszerkapcsolatban lévő ütköző (72), az ütközófelületek távolsága (u)

   40 nagyobb mint a távkapcsolókarnak (12) vagy az ütközőnek (72) az ütközófelületek (25, 73) közé eső mérete, és a távkapcsolókar (12) vagy az ütköző (72) az ütközófelületek (25, 73) irányában két, egyenlő rugóerejű rugó45 val (23, 24, 75) van a csúszkához (21, 65) kitámasztva. (Elsőbbsége: 1988. 11. 04.)
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a kapcsoló henger (35) középállását létrehozó

   50 aktív dugattyú felületek (AK) kisebbek mint a szélső állást létrehozó aktiv dugattyúfelúletek (AS). (Elsőbbsége: 1988. 11. 04.)
8. 8. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a

   55 kapcsolóhenger (35) kőzépállását létrehozó hengerteret sűrített levegővel ellátó szelep és a sűrítettlevegö-forrás közé nyomáscsökkentő van iktatva. (Elsőbbsége: 1988. 11. 04.)
9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike sze60 rinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a kapcsoló hengernek (35) középállásban minden hengertere (V0, VI, V2) össze van kötve a sűrítettlevegő-forrással. (Elsőbbsége: 1988. 11. 04.)

   -1629

   HU 200131 A
10. 10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a kapcsoló henger (35) dugattyúrúdja (36) kényszerapcsolatban van egy jeladóelem-hordozóval, amelyen a jeladóelemek (149, 150, 151) a mozgásirányéban három szakaszként (P0, Pl, P2) vannak kialakítva úgy, hogy a három szakasz (P0, Pl, P2) közül a középső szakasz (P0) magassága eltér a másik két szakaszétól (Pl, P2) a jeladóelemek (149, 150, 151) elé egy érzékelő (ESŐ) van elhelyezve, és legalább a kapcsoló henger (35) egy-egy szélső állásában egy-egy szélső szakaszként (Pl, P2) kialakított jeladóelem (150, 151) van az érzékelő (ESŐ) előtt. (Elsőbbsége; 1988. 11. 04.)
11. 11. Az 1-10. igénypontok bármelyike 5 szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a válogató henger (34) minden állásához egy jeladó van rendelve, és ezek közül a jeladók közül és a távkapcsoló egységben (7, 56) válogatás irányban (v) elhelyezett jeladók kö10 zúl az azonos kapcsolási utcákhoz (1—2*, 3-4^X, 5-6^x, R^x) sebességfokozat kapcsolását engedélyező kapcsolatban vannak egymással.

    (Elsőbbsége: 1988. 11. 04.)