HU199509B - Process for producing teichoplanin derivatives and pharmaceutical compositions comprising such compounds as active ingredient - Google Patents

Description

Á. találmány tárgya eljárás új, (I) általáj nos képletű antibiotikumok előállítására, amelyek a 34-dez(acetii-amino-glukopiranozil )-34-. -dezoxi-teikoplanin származékai. Ugyancsak a találmány tárgyát képezi az (I) általános képletű vegyületek addíciós sóinak előállítása. E képletben

A jelentésé hidrogénatom vagy -OA jelentése

-N-((C|₀*Cu)alifás acil]-béta-D-2-dezoxi-2-amino-glukopiranozil-csoport, és M jelentése hidrogénatom vagy -OM jelentése alfa-D-mannopiranozil-csoport, azzal a feltétellel, hogy ha M jelentése hidrogénatom, A-nak ugyancsak hidrogénatomot } kell jelentenie,

A leírásban és az igénypontokban a „ ΙΟΙ I szénatomos alifás acil** kifejezés jelentése a következő:

-(Z)-4-decenoil-,-8-metil-nonanoit·,

-dckanoil-,

-8-metil-dekanoil- és a -9-metil-dek*noil-csoport.

Ha A és M az előbbiekben meghatározott cukor-maradékokat jelenti, O-gtikozid-köté··.' sekkel kapcsolódnak a maghoz és minden ' amid-kötés transzoid orientációjú.

A találmány szerinti vegyületek antimikrobiAlis aktivitást mutatnak, lóként gram-pozitív baktériumokkal szemben,, ideértve néhány koaguláz-negativ Staphylococcust.

Ezek a vegyületek úgy állíthatók elő, hogy. szelektív körülmények között redukcióval helyettesítjük a teikoplanin, egy teikoplanin faktor, egy komponense, pszeudoaglikonja vagy egy származéka 34. helyén jelenlevő cukor-egységet, vagy katalitikusán hidrogénezünk egy megfelelő 34-dez- (acetil-amino-glukopiranozil)-34-dezoxi-35,52-didehidro-teikoplanin-származékot. ...

A .teikoplanin* egy olyan — korábban teichomicinnek nevezett — antibiotikum nem-_: zetközi szabadneve (INN), amelyet az Actino- myces teichomyceticus nov.sp. ATCC 31121 asszimilálható szén-, nitrogénforrásokat és szervetlen sókat tartatmazó táptalajban való, tenyésztésével állítanak elő (I. a 4,239,751 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi lel-} rást).

Áz említett szabadalmi leírásban ismerte-, tett eljárás szerint az elkülönített fermentléből egy teichomicin Α,-t, A₂-t és A₃-t tartalmazó antibiotikum komplexet állítanak elő oly mó, dón, hogy azt egy megfelelő, vízoldhatatlan ‘ szerves oldószerrel extrahálják és az etxraháió oldószerből ismert eljárások segítségével kii, csapják.

A teichomicin A₂-t ezután, amely az elkü-¹ lőni tett antibiotikum komplex fő faktora, ÍSephadex-en^R végzett oszlopkromatográfia segítségével különítjük el a többi faktortól.

. A 2,121,401 sz. közzétett brit szabadalmi bejelentésben leírják, hogy a teichomicin Aj antibiotikum ténylegesen 5,egymással szoros kapcsolatban álló, együtt képződött komponens keveréke.

S _

Az újabb szerkezetvizsgálatok szerint # teikoplanin A_s (a korábbi teichomicin Aj)j 1, 2, 3,4 és 5 fő komponense a (II) általános képlettel szemléltethető; e képletben

-OA jelentése (10—11 szénatomos alifás acil)-béta-D-2-dezoxi-2-amino-glikopiranozil-csoport,

-OB jelentése N-acetit-béta-J0-2-dezoxi-2-amU no-glikopiranozil-csoport, 1

-OM jelentése alfa-D-mannopiranozil-csoportJ Közelebbről:

— a teikoplanin A₂ 1 komponensében á (ΙΟΙ 1 szénatomős) alifás acil helyettesítő (Z)-_{ -4-decenoil-csoportot, ] tg — a teikoplanin A, 2 komponensében 8-metil^ -nonanoil-csoportot, ¹ — a teikoplanin Aj 3 komponensében dekarioil -csoportot, — a teikoplanin A₂ 4 komponensében 8-metíl20 -dekanoil-csoportot, és — a teikoplanin A, 5 komponensében 9-metil-dekanöil-csoportot jelent.

Valamennyi jelenlevő cukormaradéköí ‘ -glikozid-kötéseken keresztül - kapcsolódik aj 25 teikoplanin maghoz.

Ezenkívül azt találtuk, hogy a teikoplanin,. annak egy tiszta komponense vagy az említett, faktorok bármilyen arányú keveréke egy vagy két cukormaradek szelektív -hidrolízise, aegítségével egységes antibiotikumokká. alakIFS ' ható át. Ezek: az L 17054 és az L 17046 jeití antibiotikum, amelyet a 119575, ill. a 119574 sz+ közzétett európai szabadalmi leírása ismertet,*

Az L 17054 antibiotikum előállításához a, qj. hidrolízis kitüntetett körülményei a követke-i zők: 0,5 n sósav 70‘C—90°C hőmérsékleten^ .általában 15 és 90 perc közötti időtartamon át:

« a

Az L 17054 antibiotikum ölyah előbbrpij’ általános képlettel irható le, amelyben .

A jelentése hidrogénatom,

-OB jelentése N-acetil-béta-D-2-dezoxi-2-amino-glukopiranozil-csoport, $

-OM jelentése alfa-D-mannopiranozil-csoport? amelyben és a cukormaradékok O-glíkozid ' ⁴⁵ kötésekkel - kapcsolódnak a peptid maghoz, i . Az L 17046 antibiotikum előállításához a. hidrolízis kitüntetett körülményei: 1—3 n sósav, 50°C és 90°C közötti hőmérsékleten, áíta-/

g. Iában 30 és 60 perc közötti időtartamon át.

Az L 17046 antibiotikum olyan előbbi (11) általános képlettel írható le, amelyben ;

•A és M jelentése hidrogénatom, és ·

Í-OB jelentése N-acetil-béta-D-2-dezoxi-2-ami« ' no-glukopiranozil-csoport, és a cukormaradék egy O-glikozid-kőíésÖi keresztül kapcsolódik a peptid-maghoz.

Valamennyi cukormaradéknak a teikopla- \ ^:nin vegyülétekből való tefjés, szelektív léhasításával egy ágiikon molekulát kapunk — ⁸⁰ ezt L 17392 antibiotikumnak vagy deghikoteikoplaninnak nevezik —, amely olyan előbbi (II) általános képlettel írható le, ahol A,B és M jelentése egyaránt hidrogénatom. Ezt a szelektív hidrolízist a 146053 sz. közzétett '05 európai szabadalmi bejelentésben Jaják^Js,j 4

-2HU ³

Ugyanilyen szerkezeti képletű anyagot ísTüertet a 0090578 sz. közzétett európai szabadalmi bejelentés; ezt A 41030 antibiotikum B faktornak nevezzük. ' ’ Ez az anyag mikrobiológiai eljárással állít-·, ható elő. Ennek során a Streptomyces Virginiáé NRRL 12525 vagy a Streptomyces Virginiáé NRRL 15156 törzset egy megfelelő táptalajban fermentálják és az A 41030 antibiotikumot — egy legalább 7 faktort, köztük az . A 41030 antibiotikum B faktort tartalmazó antibiotikum komplexet — elkülönítik, tisztítják és komponenseire szétválasztják.

Az előbbiekben említett vegyületek — azaz a teikoplanin, teikoplanin A, komplex, teikoplanin A₂1 komponens, teikoplanin A₂ 2 komponens, teikoplanin A₂ 3 komponens, teiko-’ planin A₂ 4 komponens, teikoplanin A₂ 5 kom-.' ponens, L 17054’ antibiotikum és ezek bár-i milyen arányú keverékei — megfelelő kiindulási anyagokat jelentenek a találmány szerinti származékok előállítására. i

A 34-dez- (acetil-amino-glukopiranozil) -34-dezoxi-35,52-dÍdehidro*.teikoptanin-származé-! kok, amelyek a találmány szerinti .eljárásban! kiindulási anyagként használhatók, a (fii) ál-! talános képlettel írhatók le; e képletben A jelentése hidrogénatom vagy -OA jelentése

N-(10—1! szén atomos)-alifás-acil-béta-D-2-dezoxi-2-amino-glukopiranozil-csoport, M jelentése pedig hidrogénatom vagy -OM jelentése alía-D-mannopirano'zil-csoport,j azzat a feltétellel, hogy ha M jelentése hidrógénatom, A-nak szintén hidrogénatomot kell.

jelentenie.

Az előbbi vegyületek addiciós sói ugyancsak alkalmazhatók a találmány szerinti eljárásban.

Mint az előbbiekben említettük, a találmány szerinti vegyületek vagy ágy állíthatók elő, hogy a teikoplanin, egy teikoplanin faktor, komponens, pszeudoglukon vagy származékaik 34. helyzetében egy cukor-egységet reduktívért helyettesítünk, vagy katalitikusán . hidrogénezünk egy megfelelő, (III) általános képletű 34-dez-(acetil-amino-glukopiranozil)* -34-dezoxi-35,52-didehidro-teikoplanin-származékot.

Egy megfelelő, (III) általános képletű 34; -dez (acetil-amino-glukopiranozil )-34-dezoxi-35,52-didehidro-teikoplanin-származék katalitikus hidrogénezését, konkretebben, vizes- alkoholos közegben, előnyös szobahőmérsékleten és nyomás alatt hajtjuk végre.

Az ebben a hidrogénezési lépesben alkalmazható katalizátorok jellegzetes példái a következők: a szokásos hidrogénező katalizátorok — igy átmeneti fémek vagy átmeneti fémek származékai, pl. oxidjai —, általában megfelelő hordozón, pl. palládium báriumszulfáton, palládium szénen, palládium alumí. niumon, palládium kalciumkarbonáton, plati• na, platinaoxid, ródium szénen, stb. Különösen.

kitüntetett hidrogénező katalizátor a pattá-’ , dium szénen és legelőnyösebben az 5% pallá. dium szénen. A reakcióközegnek — amely.

. 4 előnyösen egy megsavanyított vizes-alkoholod közeg — összeférhetőnek kell lennie a katalizátorral, valamint a kiindulást anyaggal és a végtermékkel. Egyes esetekben azonban a ka5 talizátor enyhén bázisos közeget igényel, pl. egy bázisos hordozó, igy alumtniumoxid vagy CaCO₃ esetében. A reakeióelegy ilyenkor célszerűen egy alkilamint — pl. trietilamint — vagy más, a reakcióban részt nem vevő ami10 no kát tartalmaz. Megfelelő katalizátorként említhetjük az 5%-os palládium/szen .mellett a 10%-os palládium-szenet, a 10%-os palládium-báriumszulfátot, 5%-os pafládium-kalciumkarbonátot, és az 5%-os ródium-szenet.

Kitüntetett vizes-alkoholos közegként viz ’ és egy vízoldható rövidszénláncú — előnyösen . 1—4 szénatomos — alkohol elegyét alkalmaz-, hatjuk, ásványi sav, pl. egy hidrogénhalogenid jelenlétében.

Hidrogénhalogenldként előnyösen sósavat alkalmazhatunk, míg különösen kitüntetett rövidszénláncú alkohol a metanol és az etanol, és legelőnyösebb a metanol.. A vizes-alkoholos elegy általában egy homogén keverék, amely25 nek nagyobb mennyiségben jelenlevő komponensét az alkohol képviseli. Kitüntetettek az 1:1-1:3-3:1 arányú elegyek. Kitüntetett a 70:3 alkohoksauas víz arányú elegy. További kitüntetett összetételű elegy 'a 70:3 metanol (vagy etanol):0,04N sósav elegy. A reakció hőmérsékletét általában 20°C és 60°C közé, célszerűen szobahőmérsékletre átütjük be.

A nyomás a többi reakció-paraméter (pl. a katalizátor típusa, koncentrációja és a hőmér35 séklet) függvényében változhat, atmoszféri' kus nyomás és 0,5 MPa között. A reakció ' teljessé tételéhez rendszerint hidrogénfelesleg: re van szükség. A reakció lefolyása úgy követhető, hogy NMR-ret követjük a kiindulási anyag mennyiségének csökkenését (a 35,52'-kettőskötéshez tartozó csúcsok eltűnését), | ;vagy HPLC-vel megállapítjuk, hogy a mintának egy enyhe redukálószerrel való kezelése után észlelhetőkjelentősebb átalakulás egy fokozottabb lipöfii jellegű termékké.

4® ,Γ Az ilyen .redukálószerre példa az olyan’ ;fém, amely képes hidrogén fejlesztésére vizes 'savoldatban (ilyen pl. a cink vagy az ón sósavban), vagy valamely más anyag, amely gQ ,az elektrokérpiai sorban hasonló standard re: doxpotenciállal rendelkezik.

Erre az előkezelésre azért van szükség, mivel egy találmány szerinti vegyület és a megfelelő 35,52-telítetlen közti termék nagyon _gfi hasonló mobilitást mutat az egyes kromatog; . ráfiás rendszerekben és keverékük hatásosan csak az előbbi eljárás segítségével elemez-hető vagy választható szét.

Az oldhatatlan anyagok. szűréssel vagy más megfelelő módon való eltávolítása után ® : a keresett terméket Ismert eljárások segítségé, vei különítjük el és tisztítjuk. A szűrlet pl. kis «térfogatra tőményíthető be és a termék egy ‘nem-oldószer hozzáadásával kicsapható é$ szükség esetén kristályosítással vagy kroma65 tográfiával tovább tisztítható.

-3HU 199509 Β

Az előbbi katalitikus hidrogénezést eljárás egyetlen hátránya valószínűleg az, hogy ha kiindulási anyagként teikoplanin A₂ 1 komponenst alkalmazunk, ez nem alakul át az olyan megfelelő (I) általános képletű vegyületté, amelyben a (1θ—11 szénatomos)-alifás-acil-csoport (Z)-4-decenoil-csoportot jelent, hanem olyan megfelelő, (I) általános képletű vegyület keletkezik, amelyben a (10—11) szénatomos-alifás-acil-csoport jelentése dekanoil-csoport.

Más szóval: ilyen körülmények között az 56. helyzetű glukózamin maradék N-acil-helyettesítőjén lévő kettős kötés is redukálódik. Ezért az olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, amelyekben a (10—11)-szénatomos-alifás-acil-csoport telítetlen csoportot jelent, más reakcióutat kell követni.

Ez annyit jelent, hogy az N-acetil-béta-D-2-dezoxi-2-amino-glukopiranozil - csoportot szelektíven kell eltávolítani a teikoplanin A₂ 1 komponensből vagy egy azt tartalmazó keverékből — pl. a teikoplanin A₂-ből —, olyan körülmények között, amelyek nem befolyásolják az acilcsoporton jelen levő telítetlenséget. Ezért a reakciót egy alkálifémvagy alkáliíöldfém-bórhidrid moláris feleslege jelenlétében kell végeznünk, megfelelő reakcióközegben. Az alkálifém- vagy alkáli földfém-bórhidridek jellegzetes példái: a lítium-, nátrium-, kálium- vagy kalcium-bórhidrid és a nátrium-cianobórhidrid. A hőmérséklet 15°C és 60°C közötti értékre állítható be, de előnyösen szobahőmérsékleten dolgozunk. Az oldószer egy poláris aprotikus oldószer és egy poláris protikus oldószer elegye. Ez a keverék előnyösen 1:1 arányú, de 0,5:1,5— 1,5:0,5 közötti arányú keverékek is alkalmazhatók.

A poláris aprotikus oldószerek jellegzetes példái a szerves amidok — pl. a dimetilformamid és a dietilformamid —, a foszforamidok — pl. a hexametil-foszforamid —, a szulfoxidok — pl. a dimetil-szulfoxid és a dietil-szulfoxid — stb.

A poláris aprotikus oldószerek jellemző példái a rövidszénláncú alkanolok, glikolok, valamint ezek éterei és észterei, pl. a metanol, etanol, propanol, etilénglikol, propilénglikol, metoxi-etanol, stb.

Kitüntetett oldószer-elegy az 1:1 (téri.: :térf.) dimetilformamid:metanol elegy. A reakcióidő nyilvánvalóan függ a többi reakció-paramétertől és általában 24—96 óra közötti, szobahőmérsékleten. A reakció előrehaladása NMR vagy HPLC technikával követhető, enyhe redukálószerrel való kezelés után, amint erre az előbbiekben utaltunk.

A kapott reakeióelegy a kiindulási anyagnak megfelelő (III) általános képletű 35,52-telítetlen vegyületeket, valamint a megfelelő (I) általános képletű telített vegyületeket tartalmazza. Ez utóbbiakban az esetleg jelenlevő telítetlenség a (10—11 )-szénatomos-aliíás-acil láncokban változatlan marad. A keletkezett szilárd anyagot önmagukban ismert 4 elkülönítési eljárások szerint feldolgozva elkülönítés után — az előbbiekben kifejtett módon enyhe redukálószerrel végzett kezeléssel — a kívánt (I) általános képletű vegyületté alakítjuk át. Mint már említettük, ez az enyhe redukálószer, amely a (III) általános képletű 35,52-telítetlen vegyületeket szelektíve lipofilebb jellegű anyagokká alakítja át, de nem befolyásolja az (I) általános képletű vegyületeket, előnyösen egy fém, amely vizes savas oldatból hidrogén fejlesztésére képes.

Ilyen pl. a Zn, az Sn vagy más olyan anyag, amelynek az elektrokémiai sorban hasonló a standard redox-potenciálja.

A redukálószert moláris feleslegben alkalmazzuk. A hőmérsékletet általában 10°C és 60°C között tartjuk — előnyösen 15°C és 30°C között —, de célszerűen szobahőmérsékleten folytatjuk le a reakciót.

A keresett (I) általános képletű vegyületet ezután önmagukban ismert elkülönítési eljárások szerint állítjuk elő. Eljárhatunk pl. oly módon, hogy az oldhatatlan anyagok kiszűrése után a vizes elegyet olyan oldószerrel extraháljuk, amely vízzel alig elegyedik Ilyen pl. a 4 szénatomos vagy ennél magasabb alkoholok, pl. a n-butanol. A szerves réteget semleges pH-ra állítjuk be és kis térfogatra töményítjük be. Nem-oldószerrel — pl. etiléterrel — végzett kicsapással olyan szilárd anyagot kapunk, amelyet ezután megfelelő oldószer-elegyben — pl. 2:8 (térf.:térf.) acetonitril-víz elegyben — oldunk.

Ennek az oldatnak a pH-ját ezután savas értékre — előnyösen 2—4,5 közé, és különösen előnyösen kb. 3-ra — állítjuk be, majd az oldatot fordított fázisú szilikagél oszlopon vezetjük át annak érdekében, hogy a keresett (I) általános képletű terméket a lipofilebb jellegű mellékterméktől elkülönítsük.

A kitüntetett eluálószerre példa: víz és egy poláris aprotikus oldószer, pl. acetónitril elegye·

Az előbbiekben ismertetett helyettesítési eljárás — amelynek során fém-bórhidridet alkalmazunk — előnyösen alkalmazható olyan (III) általános képletű közti termékek előállítására, amelyek az (I) általános képletű vegyületekkel képezett keverék alakjában fordulnak elő. Ez a keverék egyszerűen redukálható a megfelelő (I) általános képletű vegyületté, katalitikus hidrogénezéssel, meglehetősen jó kitermeléssel, előzetes elkülönítés vagy tisztítás nélkül.

Közelebbről: ha a szubsztrát nem azonos a teikoplanin A₂ 1 komponenssel, vagyis ha teikoplanin A₂ 1 komponens jelen van ugyan, de olyan (I) általános képletű vegyületet szeretnénk előállítani, amelyben a (10—11 szénatomos)-alifás-acil lánc dekanoil-csoportot (és nem (Z)-4-decenoil-csoportot jelent), ez a fent leírt katalitikus hidrogénezéssel érhető el, ha (III) általános képletű közti termék redukciójáról van szó. Az előbbiek szerint előállított keveréket így katalitikusán hidrogénezhetjük, mint ilyet, előzetes tisztítási

-4HU 199509 Β (

lépés alkalmazása nélkül. A keresett (I) általános képletü vegyület ezután önmagukban ismert eljárások szerint különíthető el. Ezen eljárások közé tartozik az oldószeres extrakció, a nem-oldószerekkel végzett kicsapás és az oszlopkromatográfiás — különösen, az előbbiekben leírtak szerint, a fordított fázisú oszlopkromatográfiás — tisztítás.

Egy másik megoldás szerint a (III) általános képletű vegyületek szelektíve bázisos körülmények között állíthatók elő oly módon, hogy az N-acetil-béta-D-2-dezoxi-2-amino-glukopiranozil-csoportnak a teikoplanin kiindulási anyagból való eltávolítása anélkül menjen végbe, nogy ez egyidejűleg befolyásolja az esetleg jelenlévő többi cukormaradékot, és anélkül, hogy a peptid-mag lényeges mértékű epimerizálódását idézné elő. A „teikoplanin kiindulási anyag kifejezést olyan értelemben használjuk, hogy az jelentheti bármelyik, az előbbiekben említett kiindulási anyagot, pl. a 4,239,751 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerint előállított teikoplanint, ennek további tisztítási termékeit, és a teikoplanin A₂ komplexet, azaz egy (II) általános képletű vegyűletet, amelyben A jelentése hidrogénatom vagy -OA jelentése-N-( 10—11 szénatomos)-alifás

-acil-béta-D-2-dezoxi-2-amino-glukopiranozil-csoport, amelyben a (10—11 szénatomos)-alifás-acil-csoport az előbbiekben meghatározott jelentésű,

B jelentése hidrogénatom vagy

-OB jelentése N-acetil-béta-D-2-dezoxi-2-amino-glukopiranozil-csoport,

M jelentése hidrogénatom vagy

-OM jelentése alfa-D-mannopiranozil-csoport, azzal a feltétellel, hogy — A, B és M nem jelenthet egyidejűleg hidrogénatomot és — M csak abban az esetben jelent hidrogénatomot, ha A jelentése hidrogénatom, valamint az előbbi anyagok, illetve vegyületek sóit, vagy bármilyen arányú keverékét.

Az említett szelektív bázisos körülmények beállíthatók pl. egy erős lúg alkalmazásával egy poláris oldószerben, kb. 60°C-nál alacsonyabb hőmérsékleten.

A poláris szerves oldószerekre jellemző példák a rövidszénláncú alkanolok, rövidszénláncú alkil-karboxamidok, rövidszénláncú alkil-szulfoxamidok, rövidszénláncú alkil-foszforamidok, rövidszénláncú alkil-szulfoxidok, rövidszénláncú alkil-szulfonok stb., és ezek keverékei.

Az előbbiekben említett rövidszénláncú alkoholok 1—4 szénatomosak, ideértve a metanolt, etanolt, propanolt, 1-metil-etanolt, butanolt és 2-metil-propanolt.

Az előbbiekben alkalmazott „rövidszénláncú alkil kifejezés 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkilcsoportokat jelent.

A rövidszénláncú alkil-karboxamidokra példa a dimetilformamid, dietilformamid stb. Kitüntetett rövidszénláncú alkil-szulfoxid a dimetil-szulfoxid; kitüntetett rövidszénláncú alkil-szulfon a dimetilszulfón és egy kitüntetett rövidszénláncú alkil-foszforamid a hexametil-foszforamid.

A találmány szerinti eljárás egyik kitün5 tetett foganatosítási módja szerint az előbbiekben meghatározott poláris szerves oldószer egy poláris aprotikus szerves oldószer és egy poláris aprotikus szerves oldószer elegye. Az előbbiekben meghatározott oldószerek körében kitüntetett poláris aprotikus odószerek a tercier alkil-amidok, a dialkil-szulfoxidok és -szu,fonok, mig kitüntetett poláris aprotikus szerves oldószerek a rövidszénláncú alkanolok.

Mint az előbbiekben említettük, az N-acetil -D-2-dezoxi-2-amino-glukopiranozil-csoportnak a kiindulási anyagból való kiszorításához szükséges bázisos körülmények erős lúgok felhasználásával alakíthatók ki. Az említett erős lúgra kitüntetett példa: tömény vizes alkálifém-hidroxid oldat, alkálifém-alkoxid oldat és 1,2,3, vagy 4 szénatomos alkálifém-alkoxid oldat. Az „alkálifém kifejezés kitüntetett nátriumot vagy káliumot jelent, a kitüntetett alkoxi-csoport pedig metoxi-, etoxi-, propoxiés butoxi-csoport lehet.

Ha bázisként egy alkálifém-alkoxidot alkalmazunk, poláris szerves oldószerként előnyösen a megfelelő alkanolt választjuk ki, lehetőleg egy, az előbbiekben meghatározott poláris aprotikus oldószerrel elegyítve ezt. Ezen eljárás hatékony végrehajtása érdekében a reakcióelegynek korlátozott mennyiségű vizet kell tartalmaznia. Ez általában már je35 len van a kiindulási anyagokban, amelyek sok esetben hidrátok.

Ha erős lúgként egy alkáli-hidroxidot vagy -oxidot alkalmazunk, igen előnyösnek bizonyul kb. 0,5—2 (tömeg/tömeg) % — vagy

15—20-szoros moláris feleslegü — vízmennyiség biztosítása. Nagyobb mennyiségű víz hátrányosan befolyásolja a reakció lefolyását, mivel a mellék-reakciók végbemenését segíti elő.

⁴⁵ A reakcióelegy hőmérsékletét is ellenőrizni kell, általában 60°C alatti értéken tartva azt.

A reakció hőmérsékletét előnyösen 0°C és 50°C közé állítjuk be, de a leginkább

5θ kitüntetett és előnyös a szobahőmérséklet alkalmazása. A reakció időtartama a többi reakció-paraméter függvényében változik. Mivel a reakció lefolyása TLC-vel vagy előnyösen HPLC eljárásokkal követhető, a szakember ₅₅ képes a reakciókörülmények ellenőrzésére és annak meghatározására, hogy a reakciót mikor kell befejezettnek tekinteni.

Ezen eljárás egy kitüntetett foganatosítási módját egy olyan — az előbbiekben ismertetett — eljárás képviseli, amelyben a poláris θθ szerves oldószer szerepét dimetilíormamid-dimetilszulfoxid elegy -tölti be; erős lúgként tömény vizes káliumhidroxidot alkalmazunk és a reakció hőmérséklete szobahőmérséklettel azonos. A dimetilformamid (DMF) :dimetil65 szulfoxid (DMSO) arány előnyösen 4:1—3:2 5 (térf./térf.), míg a vizes káliumhidroxid oldat kitüntetett koncentrációja 85—90 (tömeg/tömeg) %.

Ezen eljárás egy másik kitüntetett foganatosítási módját — az előbbiekben leírtak szerint — egy olyan eljárás képviseli, amelyben erős lúgként egy, az előbbiekben említett alkáliíém-alkoxidot alkalmazunk, poláris szerves oldószerként pedig az alkoxidnak megfelelő alkanolt, kívánt esetben egy, az előbbiekben meghatározott poláris aprotikus oldószer jelenlétében; ez az oldószer előnyösen dimetilíormamid. Ebben az esetben az erős lúg és a poláris szerves oldószer elegye 1 — 10%-os metanolos nátrium-metilát dimetilformamidos oldata.

Ha kiindulási anyagként L 17046 antibiotikumot — azaz olyan, az előbbi (II) általános képletnek megfelelő kiindulási anyagot alkalmazunk, amelyben A és M jelentése hidrogénatom és -.OB jelentése az előbbiekben meghatározott cukormaradék —, a megfelelő deglikozilezett vegyületet enyhén bázisos körülmények között állítjuk elő. Ilyen körülmények pl. a kővetkezők: egy alkálifém-alkoxid moláris feleslege (50—100-szoros feleslege) a megfelelő alkanol jelenlétében szobahőmérsékleten, kb. 24—72 órán át. Ezt követően enyhe savas kezelést alkalmazunk, pl. egy ásványi sav — jellemző esetben 0,5—IN sósav — vizes oldatával.

Ezenkívül egy (I) általános képletű vegyület cukormaradék szelektíven eltávolítható és így ezt egy másik (I) általános képletű vegyületté alakíthatjuk át.

Egy olyan (I) általános képletű vegyület, amelyben -OA és -OM jelentése egy, az előbbiekben meghatározott cukormaradék, ellenőrzött savas hidrolízis segítségével — erősen koncentrált vizes szerves savban — olyan megfelelő vegyületté alakítható át, amelyben -OM jelentése az előbbiekben megadott és A jelentése hidrogénatom. Ebben az esetben a tömény szerves sav előnyösen vizes trifluorecetsav (koncentrációja 75—95%), és a reakció hőmérséklete előnyösen 10°C és 50°C közötti. A kitüntetett körülmények a hidrolízis végrehajtásához: kb. 90%-os trifluorecetsavas közeg, szobahőmérsékleten. A reakcióidő a többi jellemző paraméter függvényében változik, de a reakció minden esetben követhető TLC-vel vagy előnyösen HPLC technikával. Egy analóg szelektív hidrolízist ír le a 146822 sz. európai közzétett szabadalmi bejelentés.

A találmány egy másik foganatositási módja szerint egy (I) általános képletű vegyületet — amelyben -OA és -OM jelentése az előbbiekben meghatározott cukormaradék — vagy egy olyan (1) általános képletű vegyületet, amelyben A jelentése hidrogénatom és -OM jelentése az előbbiekben meghatározott cukormaradék, szelektív hidrolízis segítségével olyan megfelelő (I) általános képletű vegyületté alakíthatunk át, amelyben A és M 6 jelentése hidrogénatom. A szelektív hidrolízist a következő szerves protikus oldószerek valamelyikében folytatjuk le: a reakció hőmérsékletén folyékony alifás savak és alfa-halogénezett alifás savak; a reakció hőmérsékletén folyékony és vizzel enyhén elegyedő alifás és cikloalifás alkanolok; a reakció hőmérsékletén folyékony, vízzel enyhén elegyedő, fenilcsoporttal — amelyben a gyűrű adott esetben 1—4 szénatomos alkil-, 1—4 szénatomos alkoxicsoportokkal vagy halogénatomokkal lehet helyettesítve — helyettesített rövidszénláncú alkanolok és a reakció hőmérsékletén folyékony beta-polihalogénezett rövidszénláncú alkanolok. A szelektív hidrolízist egy olyan szerves sav jelenlétében folytatjuk le, amely az oldószerrel kompatibilis (ilyenek pl. az erős ásványi savak, erős szerves savak és a hidrogén formában levő erős savas kationcserélő gyanták), 20°C és 100°C közötti hőmérsékleten.

Egy másik megoldás szerint a szelektív hidrolízist végezhetjük aprotikus oldószerben — így egy rövidszénláncú alkil-éterben vagy -poliéterben, pl. dimetoxi-etánban —, egy erős ásványi sav — pl. egy hidrogénhalogenid, pl. sósav vagy hidrogénbromid — jelenlétében. A kitüntetett hőmérséklet ebben az esetben előnyösen a szobahőmérséklet.

Ebben az esetben a kitüntetett körülmények a hidrolízishez a következők: egy erős ásványi sav — pl. sósav — egy halogénezett alkanolban — pl. trifluor-etanolban —, 65°C és 85°C közötti hőmérsékleten.

Hasonló szelektív hidrolízis körülményeket — egy analóg szubsztrát vonatkozásában — ír Te a 146053 számon közzétett európai szabadalmi bejelentés.

A találmány szerinti vegyületek kitüntetett addíciós sói a gyógyászati szempontból elfogadható sav — és/vagy bázis-addíciós sók.

A „gyógyászati szempontból elfogadható sav- és/vagy bázis-addíciós sók“ kifejezéssel azokat a savakkal és/vagy bázisokkal képezett sókat jelöljük, amelyek biológiai, előállítási vagy kikészítési szempontból alkalmasak a gyógyászati gyakorlatban, valamint az állati növekedés elősegítése területén való felhasználásra.

Az (I) általános képletű vegyületek jellegzetes és megfelelő savaddiciós sói közé tartoznak azok a sók, amelyeket a szokásos reakcióval állíthatunk elő szerves vagy szervetlen savakkal, amilyenek pl. a következők: sósav, hidrogénbromid, kénsav, foszforsav, trifluorecetsav, triklórecetsav, metánszulfonsav, benzolszulfonsav, pikrinsav, benzoesav stb.

A sóképző bázisokra jellegzetes példák a következők: alkálifém- vagy alkáliföldfém-hidroxidok (pl. a nátrium-, kálium- vagy kalciumhidroxid), az ammónia és a szerves alifás, aliciklusos vagy aromás aminok, pl. a metilamin, dimetilamin, trimetilamin, dietilamin, piridin, piperidin és a pikolin.

-6HU 199509 Β

A találmány szerinti szabad amino- vagy nem-só-alakú vegyületeknek a megfelelő addíciós sókká való átalakítása és az ellenkező irányú eljárás (azaz egy találmány szerinti vegyület addíciós sójának átalakítása egy nem-só- vagy szabad amino-alakká) a szakember tudásához tartozik és a találmány tárgyát képezi.

Egy (I) általános képletű vegyület pl. a megfelelő sav- vagy bázis-addíciós sóvá alakítható át oly módon, hogy a nem-só alakot egy vizes oldószerben oldjuk és kis moláris feleslegben ehhez az oldathoz hozzáadjuk a kiválasztott savat vagy bázist. A kapott oldatot vagy szuszpenziót ezután liofilizáljuk a keresett só kinyerésére. Liofilizálás helyett egyes esetekben eljárhatunk úgy, hogy a végtermék sót egy szerves oldószerrel végzett extrakeióval kinyerjük, az elkülönített szerves fázist kis térfogatra töményítjük be és végül egy nem-oldószer hozzáadásával kicsapjuk a terméket.

Abban az esetben, ha a végtermékként kapott só nem oldható egy olyan szerves oldószerben, amelyben a nem-só alak oldható, azt szűréssel nyerjük ki a nem-só alak szerves oldószeres oldatából, miután sztöchiometrikus mennyiségben vagy kis moláris feleslegben egy kiválasztott savat vagy bázist adtunk az oldathoz.

A nem-só alak egy megfelelő savas vagy bázisos sóból oly módon állítható elő, hogy a sót egy vizes oldószerben oldjuk, majd ezt az oldatot a nem-só alak felszabadítására semlegesítjük. A nem-só alakot ezután pl. egy szerves oldószerrel végzett extrakeióval kinyerjük, vagy átalakítjuk egy másik savvagy bázis-addícióe sóvá oly módon, hogy az oldathoz hozzáadjuk a kiválasztott savat vaev bázist és az elegyet az előbbi módon feldolgozzuk.

Ha a semlegesítést követően sómentesités válik szükségessé, egy szokásos sómentesítési eljárást alkalmazhatunk.

Célszerűen pl. oszlopkromatográfiát — ellenőrzött pórusméretű polidextrán gyantákon (amilyen pl. a Sephadex L H 20) vagy szilanizált szilikagélen — alkalmazhatunk. Miután a nemkívánt sókat egy vizes oldattal eluáltuk, a keresett terméket víz és egy poláris vagy apoláris szerves oldószer elegye (pl. 50:50 acetonitrikvíz — kb. 100%-os acetonitril) lineáris grádiens vagy lépcsős grádiens szerint való alkalmazásával eluáljuk.

Mint ez a szakember számára ismert, a sóképzés — akár gyógyászati szempontból elfogadható savak (bázisok), akár gyógyászati szempontból nem elfogadható savak (bázi20 sok) alkalmazásával végezzük ezt — megfelelő tisztítási technikaként szolgálhat. Képződés és elkülönítés után egy (I) általános képletű vegyület só alakja átalakítható a megfelelő nem-só alakká vagy egy gyógyászati szempontból elfogadható sóvá.

Tekintettel azonban arra, hogy az (I) általános képletű vegyületek és sóik tulajdonságai hasonlók, az, amit a leírásban az (1) általános képletű vegyületek biológiai aktivítá3Q sára vonatkozóan mondunk, érvényes ezek gyógyászati szempontból elfogadható sóira is és viszont.

A találmány szerinti vegyületek félszintetikus antibakteriális szerekként alkalmazhatók, főként Gram-pozitív baktériumokkal szemben. Egyes jellegzetes, találmány szerinti vegyületek néhány fizikokémiai és biológiai jellemzőjét a következő táblázatokban mutatjuk be:

I.-táblázat

Vegyület	-0A	-0M
1 /a-·/.	-GNHC0P1_5	-M
la·	-GNHCOí^	-M
lb.	~gíihcor2
le.	-GNHCOR^	-M
ld.	-GNHC0R. 4	-Iá
1·. .	-GNHCORj	-M
2. vagy 1./b-«/	-GNHCOR^	-M
5.	-OH	-M
4.	-OH	-OH

-GNHCOR^^g = -N-/10-11 szénatomos/-alifás acil-beta-D-2-dazoxi-7HU 199509 Β “2-amino- gliikopiranozil-c söpört, amilyben a /10-11 ezénatomos/-alifás-aeil-ceoport a következőkben megbatározott Rj, Rg, R^, R^ éa R^ csoportot jelenti:

Rj = /Z/-4-decenoil-csoport,

R^ = 8-metil-nonanoil-csoport,

R^ = dtkanoil-caoport,

R^ = 8-metil-dekBnoil-csöpört éa R^ = 9-metil-dekanoil-csoport;

-M = alfa-D-mannopirenozil-csoport.

HPLC elemzés

A következő táblázat a találmány szerinti vegyületek jellegzetes képviselőinek rétenciós idő (te) értékeit mutatja be.

A vizsgálatokat VARIAN 5000 LC szí- ₂5 vattyúval végezzük, amelyet egy 20 μΙ-es injektor-kaccsal láttak el. Rheodyne 7125-t és Perkin-Elmer LC UV detektort — amely 254 nm-en mér — alkalmaztunk.

Minta-oldat: 1 mg vizsgálandó vegyület 1 ml

7:3 (térf./térf.) CH₃CN:0,01 N ³⁰ HCI elegyben.

Oszlopok: Perisorb RP 8-cal elő-töltött oszlop (C-8 alifás láncokat hordozó szilanizált szilikagél·, 30 μπι; Merck Co.), amelyhez egy saválló acélból készült (250X4 mm; Hibar RT250-4, Merck), LiChrosorb RP 8-cal (C-8 alifás láncokat hordozó szilanizált szilikagél; 10 μπι; Merck Co.) előtöltött oszlop csatlakozik.

Eluálószerek: A=0,2%-os vizes ammóniumformiát

B=100% CH₃CN

Az eluálás körülményei: B lineáris gradiense A-ban (15—35%, 30 perc alatt)

Áramlási sebesség: 2 ml/perc.

II»táblázat

Vegyület t_R

la.		15,9
lb.		17,7
le.		18,2
Id.		20,7
la.		21,4
3.		7,θ
4.		10,1
taikoplanin Ag 1 komponens	14,2
* 2	H	16
* 3		15,5
4	M	18,9
5	«	19,8
L 17054 antibiotikum		6,8

-8HÜ

.. 15; '

A következő — ΐΐϊ. táblázat a következőket mutatja be: elemzés! eredmények, só-alak, (M+H)⁺ csúcs a gyors atom .bombázásos (FAB) tömegspektrumban, és potencíometrikus elemzési eredmények.

Az elemzési eredmények (C, Η, N, Cl) az elméleti értékekhez képest ±0,4%-os eltérésen belül mozogtak. A termegravimetriás elemzéssel (TGA) meghatározott súlyveszteség (oldószer-tartalom) mindig 6—7% volt. Az oxigénatmoszférában, 900°C-on meghatározott szervetlen maradék mennyisége mindig kisebb 0,3%-nál. Az analitikai ereamények a táblázatban bemutatott só-alakra vonatkoznak.

.16

A FAB-MS pozitív ion-spektrumokat Rrátos MS-50 készülékkel vettük fel, amelyeket standard FAB forrással és nagy térerejű mágnessel láttunk el. A mintát 1:1 (térf./térf.) g tioglicerin: digl icerin elegyben diszpergáltuk és Xe atomokból álló 6—9 KeV energiájú nya' lábbal bombáztuk.

A sav/bázis titrálásokat (pK«« . (4:1) ¹ térf./térf.) arányú 2-metoxi-etano! (Methyl 10 Cellosolve”) :víz elegyben végeztük, megfele. lő mennyiségű 0,01 n HCI hozzáadása után

0,01 n NaOH-dal. Az egyenérték-súlyokat (EW) az oldószer-tartalom és a szervetlen maradék vonatokzásában korrigálva adjuk meg. táblázat

A találmány szerinti jellegzetes vegyületek fízikokémisi ás elemzési eredményei

Vsjyülrt Képlet	Só alak	FAB-MS /M*H/	Sav^-bézie titrálás PKÍKS •	SV
	/MS/
1/a—e/	HCI -
1·.
lb.	/1659/	HCl·	1659
le.				•
ld.	-/ 1675/	HCI	1675
Is.
2.		HCI		5,00} 6,95	/840/
X	C64H55C12N7°22	CFjCOOH	1546	5,00} 6,90	/695/
	/1545/
4.	C5^t45C12lí7°17	HCI	1185	5,15} 7,05	/594/

/1185/

Egyes — a megfelelő hidroklorid alak^!ban levő —, találmány szerinti vegyületek legjellemzőbb sávjait (cm^-1) tartalmazó IR spektrumokat Perkin-Elmer 580 spektrométerrel vettünk fel, nujol gézben. Ezeket az értékeket az alábbiakban mutatjuk be:

_r ÍV. táblázat

Vegyület

I, 2. 370C—3100 (nüNH és a glikozides, ill. a fenolos OH nü értéke); 1730 (nü=eCO,· -COOH); 1645 (amid I); 1505 (atnid II) ' IV. táblázat (folytatás) gg Vegyület

3. 37Ö0—3100 (nüNH, és a glikozidos, ill. a fenolos OH nü értéke); 1725 (nü=CO, -COOH); 1645 (amid I); 1515 (amid II) . 4. 3700—3100 (nüNH és a fenolos -OHnü * értéke); 1730 (nü=CO, -COOH); 1650 (amid I); 1505 (amid II)

A találmány szerinti egyes vegyületek UV ^:adatait, amelyeket Unicam SP 500 spektrofoto·.

• 'méterrel vettünk fel, az alábbiakban mutat⁸⁶ juk be (lambdamax, nm).

-9HU 199509 Β

V, táblázat

Vegyület	0,ln SCI	Foszfátpuffer PH 7,4	Ο,ΐνι K0H
1,2.	280	280	295
5.	280	280	295
4.	280	280	296

A találmány szerinti egyes vegyületek jellemző Ή-NMR értékeit DMSO-d₆-ban 30°C-on vettük fel Bruker WH-270 kriospektrométerrel, belső standardként tetrametilszilánt (delta=0,00 ppm) alkalmazva.

VI. táblázat

2. vegyület 0,82; 1,15; 1,42; 2,01 (acil-láncok);

3,00; 3,25 (H’_3O H₃₄); 3,51 (mannóz); 5,10 (H₃₅); 4,05—5,60 (pepiid CH-k); 6,23—7,95 (aromás protonok)

3. vegyület 2,96; 3,26 (H’₃₄, H₃₄); 3,48 (mannóz); 5,12 (H₃₅); 3,97-5,62 (peptid CH-k); 6,15—7,98 (aromás protonok)

4. vegyület 2,99; 3,25(H'₃₄, H₃₄); 5,11 (H₃₅);

3,98—5,60 (pepiid CH-k); 6,13—

7,92 (aromás protonok)

A találmány szerinti vegyületek antibakteriális aktivitása in vitro standard hígításos ₂Q vizsgálatok segítségével mutatható ki.

A staphylococcus-ok, ill. a streptococcus-ok tenyésztésére Isosensitest húslevest (Oxoid), ill. Todd-Hewitt húslevest (Difco) használunk fel. Mindkét tenyészetet oly mérték2₅ ben hígítjuk, hogy a végső inokulum kb. IO⁴ telepképző egység/ml CFU/ml) töménységű legyen. Minimális gátló koncentrációnak (MIC) azt a legalacsonyabb koncentrációt tekintjük, amely mellett 18—24 órás, 37°C-on történő inkubálás után nem észlelhető látható növekedés. Az (I) általános képletű jellemző vegyületek antibakteriális vizsgálatainak eredményeit (MIC) a következő VII. táblázatban foglaljuk össze, az in vivő hatékonyságra vonatkozó adatokkal együtt. A vegyületek ⁴⁵ ED₅₀ értékeit (mg/kg) kísérletesen S. pyogenes L49-cel fertőzött egerekben határozzuk meg, a V. Arioli et al. (Journal of Antibiotics 29, 511, 1976) által leírt eljárás szerint.

Vll.táblázat

Kísérleti organizmus

Staph, aureus L 165 Staph. epidermidis 1147 ATCC 12223 / koaguláz negatív / Staph» haemolyticus 1602 / koaguláz negatív /

Strep. pyogenes 149 C205

1/a-e/ 2

0,125 0,125

0,125 0,065

1. 1

0,065 0,065

MIC //Ug/ml/ vegyület 5 4

0,25 0,25

0,25 0,125

1

1

-10HU 199509 Β

VII,-táblázat (folyt.)

Kísérleti organizmus	MIC //Ug/ml/ vegyület
Strep. pneumoniae
L44 UC41	0,032	0,065	1 2
Strep. faecalie
1149 ATCC 7080	0,25	0,125	V1 2 j
E. coli L47 SKF 12140	128 felett	128 felett	128 felett

ED₅₀ / mg/kg /

s.c. 0,98 p. OS 280

0,94 6,6 n.h.nu

270 300 felett “ ^M«gj«Syzée:

n_eh»m_e = nem határoztuk m«g_o

Az előbbiekben jellemzett antimikrobiális aktivitás alapján a találmány szerinti vegyületek hatékonyan alkalmazhatók olyan antimikrobiális készítmények aktív komponenseiként, amelyeket az ember- és az állat-gyógyászatban az említett aktív komponensekre érzékeny patogén baktériumok által okozott fertőző betegségek megelőzésére és kezelésére használnak.

Az ilyen kezelések esetében ezeket a vegyületeket önmagukban vagy a komponenseket bármilyen arányban tartalmazó keverék alakjában alkalmazhatjuk.

A találmány szerinti vegyületek orálisan, helyileg vagy parenterálisan adagolhatok, de előnyben részesítjük a parenterális bevitelt. A bevitel módjától függően ezek a vegyületek különböző adagolási formákban készíthetők ki Az orális beadagolásra szánt készítmények kapszula, tabletta, folyékony oldat vagy szuszpenzió alakúak lehetnek. Mint ez a szakember számára ismert, a kapszulák és tabletták az aktív komponensen kívül szokásos adalékanyagokat, így hígítókat — pl. laktózt, kalciumfoszfátot, szorbitot stb. — kenőanyagokat — pl. magnéziumsztearátot, talkumot, polietilénglikolt — kötőanyagokat — pl.polivinilpirrolidont, zselatint, szorbitot, tragakantát, akáciagumit — ízanyagokat, valamint elfogadható, szétesést elősegítő és nedvesítő anyagokat tartalmazhatnak. A folyékony készítmények általában vizes vagy olajos oldat vagy szuszpenzió alakúak. Ezek a szokásos adalékanyagokat, pl. szuszpendálószereket tartalmazhatnak. Helyi alkalmazáshoz a találmány szerinti vegyületek olyan alakban is kikészíthetek, amely megfelelő az orr, a torok nyálkahártyája és a légcső-szövetek segítsé. gével végbemenő abszorpció szempontjából. Az ilyen készítmények célszerűen folyékony permet, vagy inhaíálószer, gyógycukorka vagy torok-ecsetelőszer alakúak lehetnek.

A szem vagy a fül gyógyításához a készít50 meny folyékony, vagy félig folyékony alakban készíthető ki. Helyi alkalmazáshoz a készítményeket hidrofób vagy hidrofil alapú kenőcs, krém, rázókeverék, festék vagy por alakjában állíthatjuk elő.

Rektális bevitel esetén a találmány szerinti vegyületeket a szokásos vivőanyagokkal keverve — amilyen pl. a kakaóvaj, viasz, spermacet, polietilénglikolok és ezek származékai — kúp alakban készíthetjük ki.

⁶⁰ Az injekciós készítmények szuszpenzió, oldat, vagy emulzió alakúak lehetnek olajos vagy vizes vivőanyagban és a kikészítéshez segédanyagokat, így szuszpendáló, stabilizáló és/vagy diszpergáló szereket tartalmaz65 hatnak.

-11HU 199509 Β

Egy másik megoldás szerint az aktív komponens por alakú lehet és a beadás időpontjában megfelelő vivőanyag, pl. steril víz segítségével állítható elő a folyékony készítmény.

A bevitt aktív anyag mennyisége különböző tnyezőktől függ, amilyen a kezelendő beteg testtömege és állapota, a bevitel módja és gyakorisága és a szóbanforgó betegséget kiváltó tényező.

A találmány szerinti vegyületek általában hatékonyak kb. 0,5—kb. 30 mg aktív komponens/kg testtömeg mennyiségben, amely adagot napi 2—4 bevitelnek megfelelően osztunk el. Különösen előnyösek azok a készítmények, amelyeket kb. 20—kb. 300 mg/egység hatóanyag-tartalmú kézi adagolási egységek alakjában készítünk ki.

A gyógyászati készítményekre jellemző példákat a következőkben mutatjuk be.

Parenterális oldatot állítunk elő oly módon hogy 100 mg lb. vegyületet 2 ml steril, pro inj. vízben oldunk.

Parenterális oldatot állítunk elő oly módon, hogy 250 mg 2 vegyületet 3 ml steril, pro inj. vízben oldunk.

Helyi alkalmazásra kenőcsöt állítunk elő a következő komponensek összekeverésével: — 200 mg 3 vegyület,

3,6 g 400 USP polietilénglikol,

6,2 g 4000 USP polietilénglikol.

Gyógyszerként kifejtett aktivitásuk mellett a találmány szerinti vegyületek az állatok növekedését elősegítő anyagokként is alkalmazhatók.

E célból egy vagy több, találmány szerinti vegyületet orálisan, megfelelő tápban viszünk be.. Pontosan olyan koncentrációt állítunk be', amely szükséges ahhoz, hogy normál mennyiségű táp elfogyasztása esetén az aktív anyagot a növekedést elősegítő, hatásos mennyiségben bocsásuk rendelkezésre.

A találmány szerinti aktív vegyületeknek az állati táphoz való hozzáadása előnyösen úgy történhet, hogy megfelelő táp premixet állítunk elő, amely az aktív vegyületeket hatásos mennyiségben tartalmazza és a premixet hozzákeverjük a teljes takarmányhoz.

Egy másik megoldás szerint egy átmeneti koncentrátum vagy táp-kiegészítő — amely az aktív anyagot tartalmazza — keverhető hozzá a takarmányhoz.

Az ilyen takarmány-premixek és teljes takarmányok előállítási és adagolási módját kézikönyvek írják le (amilyen pl. az „Applied Animál Nutrition, W. H. Freedman and Co.,

San Francisco, Amerikai Egyesült Államok, 1969 vagy „Livestock Feeds and Feeding, O and B Books, Corvallis, Oregon, Amerikai Egyesült Államok, 1977), amelyeket a hivatkozás révén a leírás részeivé teszünk.

A következő táblázatban (III) általános képletű közti termékek néhány fizikokémiai adatát mutatjuk be.

VlII/táblázat

Vegyület	-OA	-OK	36,57-köté8
I	-GNHCOR	-M	transzoid
II	-OH	-M	It
III	-OH	-OH	M

Megjegyzés:

-GNHCO = -N-/10-11 szénatomos/-alifás-acil-beta-I>-2-dezoxi-2-amino-glukcpiranozil-csoport, amint ezt az előbbiekben a teikoplanin A? komponensre vonatkozóan meghatároztuk

-M = alfa-D-mannopiranozil-csoport,

-12HU 199509 Β

A következő táblázatban (IX. táblázat) az analitikai eredményeket, a só-alakot, a gyors atom bombázásos (FAB) tömegspektrumban az (M-j-H) ⁺ csúcsot, valamint a potenciometrikus és a HPLC elemzési eredményeket mutatja be.

A C, Η, N és Cl értékekre vonatkozó analitikai eredmények az elméleti értékekhez képest ±0,4%-os maximális eltérést mutatnak. A termógravimetriás elemzéssel (TGA) meghatározott súlyveszteség (oldószer-tartalom) mindig kb. 6—7% értékű. A szervetlen maradék mennyisége, amelyet oxigénatmoszférában 900°C-on határoztunk meg, 0,3% -nál mindig kisebb. Az elemzési eredmények a táblázatban feltüntetett só-alakra vonatkoznak.

Az FAB-MS pozitív ionspektrumokat Kratos MS-50 készülékkel vettük fel, amelyhez egy standard FAB forrást és egy nagy térerejű mágnest csatlakoztattunk. A mintát 1:1 (téri.:téri.) tioglicerin:diglicerinelegyben diszpergáljuk és, 6—9 KeV erősségű X, atom sugárral bombázzuk.

A sav-bázis titrálást (pK«cs (4:1) térf.: :térf.) 2-metoxi-etanol (Methyl Cetlosolve^R):viz elegyben végezzük, 0,01 n NaOH-dal, megfelelő mennyiségű 0,01 n HCl hozzáadása után. A megadott Egyenérték-sú lyokat (EW) korrigáltuk, az oldószer-tartalom és a szervetlen maradék figyelembe vételével.

A HPLC elemzést Varian 5000 LC szivattyúval végeztük, amelyet egy 20 μΙ-es

Rheodyne Mód. 7125 injektorral és egy 254 nm -en mérő UV detektorral láttuk el.

Oszlopok: Perisorb RP 8-cal (30 pm) (C-8 alifás.láncokat hordozó szilanizált szilikagél; Merck CO.) töltött 5 cm-es elő-osztop, ame10 lyet Li-Chrosorb RP-8-cal (C-8 alifás láncokat hordozó szilanizált szilikagél, 10 pm; Merck Co.) előre megtöltött saválló acél Hibar RT 250—4 (Merck) oszlop (250X4 mm) követ.

Kromatográfiás körülmények:

A eluálószer; 0,2%-os vizes ammóniumíormiát oldat;

B eluálószer: 100 CH₃CN; lineáris grádiens (15—35% B A-ban 30 perc alatt);

áramlási sebesség 2 ml/perc;

injektálással bevitt mennyiség 20 pl.

A reakciókat úgy követjük, hogy elég híg mintákat injektálunk az oldatokból, kb. 1 mg/ml végkoncentráció elérésére. A végter25 mékeket oly módon ellenőrizzük, hogy mindegyik termékből 10—10 mg-ot 10 ml 1:1 (térf./térf.) CH₃CN:0,2%-os vizes ammónium formiát elegyben (vagy a (III) közti termék esetében 0,1 n HCl-ban) oldunk és ezekből az oldatokból 20 μΐ-t injektálunk.

IX.Íáblázat /111/ általános képletű vegyületek jellegzetes képviselőinek fiziko-

	kémiai e's	elemzési	adatai
Vegyül et	Képlet	Só	FAB-MS
	/MS/	«lak	/M+H/
I	-	HCl	nem határoztuk meg
n	C64H55C121I7O22 /1545/	HCl	1542
III	C58H45C12H7°22	HCl	1180

/1181/

-13HU 199509 Β

Vegyület Potencoimetrikus*	HPLC /tR, perc /
5,0 /COOH/	/1 komponens/ 15,7 /2 komponens / 17,5
I 6,9 /NH2/	/3 komponens / 18,1

/1870/ /4 komponens/ 20,4 /5 komponens/ 21,2

4,8 / COOH/

II	6,9 /HH2/ 7,74 /1440/
III	nem határoztuk meg 10,06
+ A teikoplanin A2-re	vonatkozó adatok:
PKjjCS /COOH/;	7,1 /NH^/; ótlagoe Etf 1950;

a deglukoteikoplaninra vonatkozó adatok:

^pKffiS ⁴»^{9 /C00H/}> M9 /N^/; EW 1407.

£.táblázat

Az I - III vegyület néhány fontosabb értéke, a deglukoteikoplaninnal összehasonlítva / delta=ppm; m - multiplicitás / (Az H-NMR spektrumokat DMSO-d -bán 30 C-on vettük fel Bruker WH-270 kriospektrométerrel, bel só' vonatkozási standardként - delta = 0,00 ppm - tetrametilszilánt - TMS - alkalmazva)

Proton	I	II	Vegyületek III	deglukoteiko- planin
=15-»	4,69 /s/	4,66 /a/	4,67 /s/	4,62 /s/
C18H	4,95 /ddd/	4,94 /ddd/ 4,95 /ddd/	4,97 /d/

-14HU 199509 Β

C -H 3 WH	5,53 /d/	5,29 /d/	5,28 /d/	5,34 /d/·
5,67 /d/	5,65 /d/	5,55 /d/	5,67 /d/
C48-H	4,53 /d/	4,57 /d/	4,58 /d/	4,34 /d/
c35~h	-	«·		4,12 /dd/
C58-H	4,13 /d/	4,15 /d/	4,00 /d/	4,39 /d/
c54-h	4,13 /d/	4,15 /d/	4,16 /d/	5,10 /d/
c54-h	4,76 /d/	4,83 /d/	4,93 /d/	-
C26~H	5,59 /s/	5,58 /s/	5,40 /s/	5,51 /e/
C27“H	4,72 /s/	4,71 /s/	4,68 /s/	5,11 /s/
CH mannóz	3,48 /m/	3,48 /m/	·*
a mannóz
•nomer H-	•je 5,48 /e/	5,44 /s/	-
N52-H	-		-	6,72 /d/
n37~h	nem ha	t á r ο z t	u k meg	8,36 /d/

Megjegyzés:

multiplicitás : s = szingulett d = dublett dd = dublett dublettje ddd = a dublett duhlettjének dublettje m = multiplett

Xl.táblázst

Az I - III vegyület UV spektrumának adatai / lambds^ _χ, nm / / Az UV spektrumokat Unicam SP 800 spektrofotométerrel vettük fel /

Oldószer

Vegyület

I II III

CH^OH

282 nem határoztuk meg /26870/

279 279 280

ÍR

-15'HU 199509 Β . · 3θ

Tablazat (folyt,)· ·

Vagyülrt

Oldószer	I	n	III
O,1N HCl	Λ4980/	/15850/	/17510/
	296	296	296
O,1N NaOH	Λ870Ο/	/25140/	/24490/
puffer	279	279	280
pH 7,4	/17650/ ·	/17650/	/19000/

XH.iáblázat

Az I - Hl vegyület IS spektrumának adatai / cm^-·¹ /, a dsglukoteikoplanéival összehasonlítva

A spektrumokat Perkba-Elmer 580 apektrométírrel, nujol pólya alkalmazásával vettük fal·

Vegyület	NH áa fenolon OH	I amid	nüC=O /COOH/ / vagr COO /	delta	+ NH^
I	. 5280 /széles/	1645	Ó1610	1590	•
II	5240	1650	1725	1590
	/széles/		/széles/
III	5500 /ezéles/	1655	1615	1590
ddgluko-	5500	1655	1610 1590

twikoplanin

Vegyület	II amid	fenolos delta OH és nüC=0	a mannóz görbülő vibrációja
I	1510	1250, 1060 1025-1010	970

-16HU 199509 Β

Vegyül·! II amid

II 1515

III 1515 degtukoterikoplanin 1515 fenoloe delt« OH és nüC=0

1225, 1060 1005

1230, 1060 1010 a mannőz görbülő vibrációja

970

1230, 1140

1060, 1005

A következő előállítási eljárásokat és példákat azzal a céllal mutatjuk be, hogy a találmány szerinti eljárást közelebbről szemléltessük, és ezek nem tekinthetők korlátozó értelműnek.

1. előállítási eljárás

A 42-alfa-D-mannozil-56-N-acil-béta-D -glukozaminil-35,52-didehidro-34-dezoxi-teikoplanin ágiikon (I. közti termék) előállítása a) 23 g (12 mmól) teikoplanint — amely kb. 15 tömeg/tömeg% vizet tartalmaz — 2,5 liter DMF/DMSO elegyben (3:2 térf./térf.) oldunk és az oldathoz keverés közben csepegtetve, szobahőmérsékleten hozzáadjuk 50 g (0,75 mól) kereskedelmi, 85%-os KOH 1 liter metanollal képezett oldatát. A kapott szuszpenziót szobahőmérsékleten kevertetjük (a reakcióedényt nátronmeszet tartalmazó szeleppel zárva le), 24 órán át. A reakcióelegyet 48 órán át 10°C-on állni hagyjuk, majd 1 liter metanolt adunk hozzá és a kapott barna oldatot 2 órán át szobahőmérsékleten keverjük. 1 liter éter hozzáadására szilárd anyag válik ki, amelyet összegyűjtünk és 1 liter metanolban szuszpendálunk. Az oldhatatlan anyagokat öszegyüjtjük, 1 liter éterrel mossuk és vákuumban, szobahőmérsékleten egy éjjelen át P₂O₅ fölött szárítjuk. 21 g, cím szerinti nyers vegyűletet kapunk káliumsó alakjában.

g ilyen nyers káliumsót 400 ml 1:2 (térf./térf.) CH₃CN:H₂O elegyben oldunk és a kapott zavaros-oldat pH-ját 2,8-re állítjuk be jégecettel, majd 25 g szilanizált szilikagélt Silicagel 60, Merck Co.; 0,06—0,2 mm) és 500 ml butanolt adunk a reakcióelegyhez. Az oldószereket teljesen eltávolítjuk, csökkentett nyomáson, és a maradékot egy olyan oszlop tetejére visszük fel, amely 1,5 kg ugyanilyen szilanizált szilikagélt tartalmaz 0,01 mól vizes NH₄H₂PO₄-ben. Az oszlopot lineáris grádienssel fejlesztjük ki (10—70% CG CH₃CN 0,5%-os vizes ecetsavban, 30 órán át; sebesség 3ÖÖ ml/óra). 25 ml-es frakciókat szedünk és

HPLC-vel vizsgáljuk ezeket. A cím szerinti komplex 5 tiszta komponensét tartalmazó frakciókat összeőntjük, az elegyhez butanolt adunk és a keveréket betöményítjük, amíg mind a CH₃CN, mind a H₂O teljesen eltávozik. Ezután'5 mí In HCl-t adagolunk és az oldatot kis térfogatra töményítjűk be. Ezután etilacetátot adagolunk egy szilárd anyag ki30 csapására, amelyet szűréssel összegyűjtünk, éterrel mossuk és vákuumban egy éjjelen át szobahőmérsékleten szárítunk. 5,04 g termékét kapunk, amely a cím szerinti vegyület tiszta hidrokloridjával azonos.

b) A belső só előállítása

1,7 g (1 mmól) ilyen hidrokloridot 200 ml

2:1 (térf./térf.) H₂O:CH₃CN elegyben oldunk és az oldat pH-ját 0,1 n NaOH-dal 6-ra állítjuk be. 80 ml butanol hozzáadása után a keveréket kb. 40 ml végtérfogatra töményítjük be. Szilárd anyag válik ki, amelyet szűréssel összegyűjtünk, ezt követően 50 ml vízzel, mosunk, majd 1:2 (térf./térf.) aceton:etiléter eleggyel mosunk és vákuumban szobahómérsékleten (P₂O₅ fölött) 48 órán át szárítunk.

⁴⁵ Belső só alakjában 1,4 g cím szerinti vegyűletet kapunk.

g0 2. előállítási eljárás

A 42-alfa-D-mannozil-35,52-didehidro-34-dezoxi-teikoplanin ágiikon (II közti termék) előállítása

a) Az L 17054 antibiotikumból cg 1.1 g (0.7 mmól) L 17054 antibiotikumot

300 ml DMF/DMSO elegyben — 3:2 (térf./ /téri.) — oldunk és az oldathoz keverés közben szobahőmérsékleten hozzáadjuk 1,8 g (27 mmól) kereskedelmi, 85%-os KOH 200 ml metanollal képezett oldatát. A keletkező szusz⁶⁰ penziót szobahőmérsékleten 30 órán át keverjük, majd 800 ml etilétert adagolunk. A csapadékot összegyűjtjük, éterrel mossuk és vákuumban, szobahőmérsékleten egy éjjelen át szárítjuk. 1,2 g nyers, cím szerinti terméket kapunk káliumsó alakjában, amelyet azután

-17HU 199509 Β oszlopkromatográfiával tisztítunk egy 750 g szilanizált szilikagélt tartalmazó oszlopon, az előbbiekben az I közti termékkel kapcsolatban leírt körülmények között. Az eluálást azonban 5—35% acetonitril-víz lineáris grádiensével végezzük, 24 óra alatt, 250 ml/óra sebességgel. A cím szerinti tiszta vegyületet tartalmazó frakciókat összeöntjűk és az 1. előállítási példában leírt módon feldolgozzuk. Az acetonitrilt és a vizet egyaránt eltávolítjuk, majd a kapott butanolos oldathoz 1 ml In HCl-t adunk és az elegyet kb. 40 ml végtérfogatra betöményítjük. Éter hozzáadására szilárd anyag válik ki, amelyet szűréssel összegyűjtünk, éterrel mosunk és vákuumban egy éjjelen át szárítunk, 35°C-on. A cím szerinti vegyület hidrokloridját kapjuk, kitermelés 0.6 g.

b) Az I közti termékből

i) 0,5 g — 3 mmól — I közti terméket (amelyet az 1. előállításipélda szerinti eljárással állítottunk elő) 60 ml 90%-os vizes trifluorecetsavban (TFA) oldunk és az oldatot 10 percen át 5°C-on, majd 90 percen át szobahőmérsékleten keverjük. Ezután 240 ml etilétert adagolunk és a kivált csapadékot összegyűjtjük, majd 200 ml metanolban újra feloldjuk. Az oldhatatlan maradékot szűréssel eltávolítjuk és a szűrletet csökkentett nyomáson kis térfogatra töményitjük be. Éter hozzáadására szilárd anyag válik ki, amelyet összegyűjtünk, éterrel mosunk és vákuumban egy éjjelen át 35°C-on szárítunk. A cím szerinti vegyület tiszta trifluoracetátját kapjuk, kitermelés 3,96 g.

ii) 6 g (3 mmól) nyers I közti termék-káliumsót (titere HPLC alapján 85%, a csúcsok területének %-os aránya alapján; a szennyezések nem definiált melléktermékeknek tulajdoníthatók) 100 ml 90%-os vizes TFA-ban oldunk és az oldatot 15 percen át 0°C-on, majd 2 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Az oldószereket szobahőmérsékleten, csökkentett nyomáson teljesen eltávolítjuk. Az olajos maradékot 150 ml 1:1 (térf./térf.) H₂O: :CH₃CN elegyben oldjuk és a kapott oldatot 300 ml vízzel hígítjuk, majd íelvisszük egy oszlop tetejére, amely 750 g szilanizált szilikagélt tartalmaz 90:10 0,5%-os vizes ammóniumformiát:CH₃CN elegyben. Az oszlopot először 500 ml 85:15 (térf./térf.) víz:CH₃CN eleggyel mossuk, majd 15—30% acetonitril-0,001 N HCl lineáris grádiensével fejlesztjük ki, 24 óra alatt, 250 ml/óra sebességgel, 25 ml-es frakciókat szedve. A tiszta, cím szerinti vegyületet tartalmazó frakciókat öszszeőntjük. A jelenlevő kismennyiségű kristályos terméket összegyűjtjük, 1:2 (térf./térf.) acetonitriketiléter eleggyel mossuk és egy éjjelen át szobahőmérsékleten vákuumban (P₂O₅ fölött) szárítjuk. Belső só alakjában 0,85 g tiszta, cím szerinti terméket kapunk. Az anyalúgokat butanollal hígítjuk, majd betöményítjük; így kb. 200 ml térfogatú száraz butanolos szuszpenziót kapunk. 3 ml In HCl 18 hozzáadására tiszta oldat képződik, amelyet csökkentett nyomáson kis térfogatra töményítünk be. Etiléter hozzáadására szilárd anyag válik ki, amelyet szűréssel összegyűjtünk, éterrel mosunk és egy éjjelen át vákuumban szobahőmérsékleten szárítunk (KOH pelletek fölött). A cím szerinti vegyület tiszta hidrokloridját kapjuk, kitermelés 2,3 g.

3. előállítási eljárás

A 35,53-didehidro-34-dezoxi*teikoplanin ágiikon (III közti termék) előállítása

a) Az I közti termékből

0,6 g I közti terméket (1. az 1. előállítási példát) 50 ml dimetoxi-etánban (DME) oldunk és a szuszpenzióba keverés közben száraz HCl-t buborékoltatunk, kis sebességgel, mimellett a belső hőmérsékletet 15—20°C-on tartjuk. Néhány óra alatt tiszta oldat képződik, amelyet ezután csökkentett nyomáson szárazra párolunk. A maradékot 100 ml 75:25 (térf./térf.) víz:CH₃CN elegyben oldunk és a kapott oldatot felvisszük egy oszlop tetejére, amelyet 100 g vizes szilanizált szilikagéllel töltöttünk meg. Az oszlopot 25—60% CH₃CN:

:0,001 N HCl lineáris grádiensével fejlesztjük ki, 20 óra alatt, 150 ml/óra sebességgel, 15 ml-es frakciók felfogásával. A tiszta III közti terméket tartalmazó frakciókat összeöntjük és butanol hozzáadása után betöményítjük; így végeredményben kb. 100 ml térfogatú száraz butanolos oldatot kapunk. 300 ml száraz sósavas etiléter hozzáadására szilárd anyag válik ki, amelyet összegyűjtünk, éterrel mosunk és vákuumban szobahőmérsékleten 48 órán át szárítunk (KOH pelletek fölött). Hidroklorid alakban 0,35 g cím szerinti terméket kapunk.

b) A II közti termékből g II közti terméket (1. a 2. előállítási , példát) 100 ml dimetoxi-etánban (DME) szuszpendálunk és a szuszpenzióhoz keverés közben, csepegtetve és 0°C-ra való hűtés mellet 25 ml 96—98%-os kénsavat adunk. A ke- t letkezett oldatot szobahőmérsékleten 5 órán át keverjük, majd 250 ml étert adunk hozzá és a kivált szilárd anyagot összegyűjtjük, éterrel mossuk és vákuumban egy éjjelen át szobahőmérsékleten szárítjuk. Szulfát alakban 2,5 g cím szerinti vegyületet kapunk.

1. példa

Az 1 (a-e) vegyület előállítása (Al eljárás) ;

g (kb. 5 mmól) teikoplanin A₂-t 1,5 liter j

2:1 (térf./térf.) DMF:metanol elegyben oldunk és az olathoz keverés közben 5—l<°C-on hozzáadunk 100 g nátrium-bórhidridet (kb.

0,4 g súlyú pelletek, Aldrich). 6 órán át 10—15°C-on és 120 órán át 20—25°C-on való keverés után a reakcióelegyet 5—10°C-ra való hűtés közben beleöntjük 160 ml jégecet 3 liter metanollal képezett oldatába. A kapott oldatot 45°C-on csökkentett nyomáson kb. 150 ml-es térfogatra töményitjük be és a csapadékot

-183b kiszűrjük. A szűrt oldatot ezután 50°C-on, csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. A maradékot (súlya kb. 19 g), amely szervetlen sókat és kb. 50% mennyiségben a cím szerinti termék és a megfelelő 35,52-didehidro-származék keverékét tartalmazza (mint ez UV, differenciális titrálás és ’H-NMR spektroszkópia segítségével megállapítható), 6:4 arányban, újra feloldjuk 126 ml 37%-os sósav és 400 ml dimetilíormamid hideg (0—5°C) elegyében. 33 g Zn por .hozzáadása után a kapott elegyet 1 órán át 20—22°C-on keverjük. Ezen idő alatt a 35,52-didehidro-származék teljesen átalakul egy lipofílebb jellegű származékká, míg a cím szerinti vegyület változatlan marad. Az oldhatatlan anyagokat kiszűrjük és a szűrt-oldathoz 1,5 liter vizet adunk. 1,5 liter n-butanollal való extrakció után a szerves réteget kétszer 500 ml vizzel mossuk, majd pH-ját 1 n nátriumhidroxiddal 6-ra állítjuk be és kis térfogatra (kb. 100 ml) töményítjük be, * 45°C-on, csökkentett nyomáson. A tömény zavaros butanolos oldatot erőteljes keverés közben beleöntjük 1 liter CH₃CN:víz 2:8 _f (térf./térf.) arányú elegybe, a kapott oldat pH-ját 0,1 n sósavval 3-ra állítjuk be és felvisszük egy olyan oszlopra, amely 1,4 kg szilanizált szilikagélt (0,063—0,2 mm; Merck) tartalmaz ugyanebben az oldószerelegyben (2:8 — térf./térf. — CH₃CN:víz). Az oszlopot ezután lineáris grádienssel fejlesztjük ki (20—70% acetonitril 0,001 n sósavban, 20 óra alatt; áramlási sebesség kb. 400 ml/óra) és ¹ 20 ml-es frakciókat szedünk eközben, amelyeket HPLC-vel követünk. A tiszta 1—5 komI ponenst vagy ezek keverékeit tartalmazó frakciókat összeöntjük és két térfogatnyi n-butanollal hígítjuk. A kapott keveréket kis térfogatra (kb. 100 ml) töményítjük be, 35°C-on, csökkentett nyomáson és a maradékhoz 300 ml etilétert adunk. Szilárd anyag válik ki, amelyet szűréssel összegyűjtünk, 200 ml etiléterrel e mosunk és szobahőmérsékleten egy éjjelen át vákuumban szárítunk. Az l(a-e). vegyület hidrokloridját kapjuk; kitermelés 0,79 g (kb.

. 8,5%).

Ha úgy járunk el, hogy az la, lb, le, ld és ί le. komponenst külön-külön fogjuk fel az i előbbiekben ismertetett fordított fázisú oszlopkromatográfiás eljárás végrehajtása során, i vagy a komplex helyett a teikoplanin A₂ valaj melyik (1—5) komponenséből indulunk ki, ' tiszta alakban a megfelelő egyedi komponensef két — azaz az la, Ib, 1c. Id vagy le vegyületet — kapjuk..

2. példa j A 2. vegyület előállítása j a) Teikoplanin A₂-ből (A2 eljárás) g (kb. 5 mmól) teikoplanin Á₂-t 200 ml 1:1 (térf./térf.) DMF:CH₃CN elegyben oldunk és az oldathoz keverés közben hozzáadunk — 0—5°C-on — 75 g nátrium-bórhidridet (kb. 0,4 g súlyú pelletek, Aldrich). A reakcióelegyet 3 órán át 5—10°C-on, majd 24 órán át szobahőmérsékleten keverjük, ezután keverés és

10—15°C-ra való hűtés közben beleöntjük 150 ml jégecet I liter metanollal képezett oldatába. A kapott oldatot kb. 200 ml térfogatra töményítjük be, 45°C-on csökkentett nyomáson és a képződő csapadékot kiszűrjük. 100 ml víz hozzáadása után a szűrletet — amely a HPLC elemzés tanúsága szerint lényegében a cím szerinti'vegyületből áll — szobahőmérsékleten és normál nyomáson 30 percen át hidrogénezzük 5 g 5%-os Pd/C jelenlétében (kb. 200 ml H₂ abszorpciója mellett). Ezután 5 g ugyanilyen katalizátort adunk az elegyhez és a hidrogénezést folytatjuk, az előbbi körülmények között, kb. 40 percen át (ekkor további 220 ml H₂ abszorbeálódik). A katalizátort kiszűrjük, 20 g súlyú Celite BDH-545 blokk mint szűrést elősegítő agyag alkalmazásával, és a szűrletet 50°C-on, csökkentett nyomáson kis térfogatra (kb. 50 ml) töményít20 jűk be. 450 ml etilacetát hozzáadására szilárd anyag válik ki, amelyet összegyűjtünk, 200 mi éterrel mosunk és újra feloldunk 200 ml 1 ! (térf./térf.) CH₃CN:víz elegyben. 50 g szilanizált szilikagél (0,063—0,2 mm; Merck) ét

800 ml víz erőteljes keverés közben történő hozzáadása után a kapott szuszpenziót íelvisszük egy oszlop tetejére, amely 1,4 1<ς ugyanilyen szilikagélt tartalmaz, vízben. Az oszlopot lineáris grádienssel fejlesztjük ki (10%-CH₃CN 0,001 N HCl-ben — 60% CH₃C\ 0,01 N HCl-ben), 10 óra alatt, 600 ml/óra sebességgel, miközben 25 ml-es frakciókat szedünk; ezeket HPLC-vel elemezzük. A cím szerinti tiszta vegyületet tartalmazó frak35 ciókat összeőntjük és csökkentett nyomáson, 25°C-on betöményítjük — megfelelő mennyiségű n-butanol hozzáadása után. így kb. 60 ml térfogatú zavaros, száraz butanolos oldatot kapunk. Kb. 240 ml etiléter hozzáadására szilárd anyag válik ki, amelyet szűréssel összegyűjtünk, 100 ml éterrel mosunk és vákuumban egy éjjelen át 40°C-on szárítunk. 0,76 g cím szerinti vegyületet kapunk, hidroklorid alakjában. A 2 vegyületből további mennyiségeket állítunk elő oly ⁴⁶ módon, hogy az ezt kevésbé tiszta alakban tartalmazó frakciókat összeőntjük és lényegében az előbbiek szerint feldolgozzuk.

Ha az lb, 1c, ld és le komponenst kűlőn-külőn fogjuk fel az előbbiekben leírt kromatográfiás eljárás során, a fordított fázisú oszlopról, és az előbbiek szerint feldolgozzuk, az egyedi lb, le ld és le komponenst kapjuk, gc Bármelyik teikoplanin A₂ komponensből kiindulva a megfelelő tiszta származékot kapjuk, azzal az eltéréssel, hogy ilyen reakciókörülmények között a teikoplanin A₂ 1. komponens bői mindig az le. vegyület állítható elő. b) Az I közti termékből (B eljárás) ⁶⁰ 3,4 g (kb. 2 mmól) I közti terméket (1. az

1. előállítási eljárást) 300 ml 7:3 (térf./térf.) CH₃CN:0,04N HCl-ben oldunk és az oldatot szobahőmérsékleten és normál nyomáson 1,5 g 5%-os Pd/C jelenlétében hidrogénezzük.

30 perc alatt kb. 57 ml H₂ abszorbeálódik.

-19HU 199509 Β

Ekkor további 2 g ugyanilyen katalizátort adagolunk és a hidrogénezést az előbbi körülmények között folytatjuk. Miután kb. 70 ml H₂ abszorbeálódott, a katalizátort Celite BDH-545 szűrési segédanyagon való szűréssel eltávolítjuk. 200 ml víz és 400 ml n-butanol hozzáadása után a szűrletet 25°C-on vákuumban betöményítjük, a metanol főtőmegének eltávolítására. A szerves réteget elkülönítjük és 25°C-on vákuumban kis térfogatra (kb. 50 ml) töményítjük be. 350 ml etilacetát hozzáadására szilárd anyag válik ki, amelyet szűréssel összegyűjtünk, 100 ml éterrel mosunk és 40°C-on egy éjjelen át vákuumban szárítunk. A cím szerinti vegyület hidrokloridját kapjuk; kitermelés 2,5 g.

3. példa

A 3. vegyület előállítása

a) Az L 17054 antibiotikumból (A₂ eljárás)

A cím szerinti vegyületet, a megfelelő hidroklorid alakjában, lényegében a 2a) példában leírt eljárás szerint állítjuk elő az L 17054 antibiotikumból, azonos (kb. 8%-os) kitermeléssel. Az egyetlen különbséget az jelenti, hogy belső só alakjában egy második generációt állítunk elő, a következő módon. A 2a) példában leírt fordított fázisú oszlopkromatográfiás során kapott azon frakciókat, amelyek a cim szerinti vegyületet szennyezett alakban tartalmazzák, összeöntjük és az acetonitril főtömegét 40°C-on, csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A kapott vizes szuszpenziót szűrjük és a szűrlet pH-ját 37%-os sósavval kb. 1,2-re állítjuk be. Egy éjjelen át 6°C-on való állás közben csapadék keletkezik, amelyet szűréssel elkülönítünk és kb. 1 g/50 ml koncentráció eléréséig 1:1 (térf./térf.) CH₃CN:víz elegyben újra feloldunk. A kapott oldat pH-ját In NaOH-dal 5,9-re állítjuk be, az acetonitrilt pedig 40°C-on, vákuumban ledesztilláljuk. A cim szerinti tiszta vegyületet (kitermelés kb. 14%) belső só alakjában összegyűjtjük, a kapott vizes szuszpenzió leszűrésével.

b) A II közti termékből (B eljárás)

A II közti termék katalitikus hidrogénezését (1. a 2. előállítási eljárást) lényegében a 2b) példában leírt körülmények között hajtjuk végre, fgy kb. azonos kitermeléssel (kb. 70%) a cím szerinti vegyületet kapjuk, hidroklorid alakjában. Ebben az esetben a végterméket közvetlenül nyerjük ki, a katalizátor eltávolítása után, az oldószerek ledesztillálásával és a maradék acetonnal és éterrel való eldörzsölésével.

c) Az 1. vagy a 2. vegyületből (C eljárás) g (kb. 3 mmól) 1. vegyületet (1. az 1. példát) vagy 2. vegyületet (1. a 2. példát) 100 ml 90%-os vizes trifluorecetsavban oldunk és az oldatot szobahőmérsékleten kb. 90 percen át keverjük. Ezután 300 ml étert adunk a reakcióelegyhez és a csapadékot összegyűjtjük, majd 100 ml metanolban újra feloldjuk. Az oldhatatlan maradékokat szűrjük és a szűrletet 35°C-on, vákuumban kis térfogatra (kb. 20 ml) töményítjük be. 80 ml éter hozzáadásá20 ra szilárd anyag válik ki, amelyet szűréssel összegyűjtünk, 100 ml éterrel mosunk és egy éjjelen át 40°C-on, vákuumban szárítunk. Trifluoracetát alakban 3,8 g tiszta, cím szerinti vegyületet kapunk.

4. példa

A 4. vegyület előállítása (D eljárás)

a) Az 1. vagy a 2. vegyületből

1,7 g (kb. 1 mmól) 1. vagy 2. vegyületet 100 ml 1,2-dlmetoxi-etánban oldunk és a kevert szuszpenzióba lassan száraz HCl-t buborékoltatunk, miközben a hőmérsékletet 20—25°C-on tartjuk. Néhány percen belül tiszta oldat képződik. Kb. 7 óra után az oldószert 50°C-on, csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A maradékot a 2b) példában leírt módon fordított fázisú oszlopkromatográfiával tisztítjuk. így 0,7 g cím szerinti vegyületet kapunk, hidroklorid alakban.

b) A 3. vegyületből

A reakciót 6 órán át végezzük, az előbbiekben leírt körülmények között (1. a 4a) példát), de 1,4 g (kb. 1 mmól) 3. vegyületből kiindulva 1. a 3. példát). A nyers terméket kinyerjük és fordított fázisú oszlopkromatográfiával — az előbbiekben leírtak szerint — tisztítjuk 0,9 g cím szerinti vegyületet kapunk, hidroklorid alakban.

Claims (16)

1. Eljárás (I) általános képletű 34-dez(acetil-amino-glukopiranozil)-34-dezoxi-teikoplanin származékok és savaddiciós sóik előállítására — e képletben

A jelentése hidrogénatom vagy

-OA jelentése-N-( 10—11 szénatomos)-alifás

-acil-béta-D-2-dezoxi-2-amino-glukopiranozil-csoport, melyben a (10—11 szénatomos)-alifás-acil-csoport jelentése: (Z)-4-decenoiI-, 8-metil-nonanoil-, dékánon-, 8-metil-dekanoil-,9-metil-dekanoil-csoport

M jelentése hidrogénatom vagy -OM jelentése alfa-D-mannopiranozil-csoport, azzal a feltétellel, hogy ha M jelentése hidrogénatom, A-nak ugyancsak hidrogénatomot kell jelentenie —, azzal jellemezve, hogy ^a) egy (III) általános képletű vegyületet — e képletben

A jelentése hidrogénatom vagy

-OA jelentése-N-( 10—11 szénatomos)-alifás

-acil-béta-D-2-dezoxi-2-amino-glukopiranozil-csoport, melyben a (10—11 szénatomos) -alifás-acil-csoport jelentése: (Z)-4-decenotl-, 8-metii-nonanoil-, dekanoil-, 8-metil-dekanoil-,9-metil-dekanoil-csoport

M jelentése hidrogénatom vagy -OM jelentése alfa-D-mannopiranozil-csoport, azzal a feltétellel, hogy ha M jelentése hidrogénatom, A-nak ugyancsak hidrogénatomot

-20HU 199509 Β kell jelentenie — vizes-alkoholos közegben katalitikusán hidrogénezünk, és így olyan I általános képletű vegyületeket kapunk, melyben A, -OA, M és -OM jelentése a fenti, de a (10—11 szénatomos)-alifás-acil-csoport jelentése; 8-metil-nonanoil-, dekanoil-, 8-metil-dekanoil-, α-metil-dekanoil-csoport, vagy

b) olyan (I) általános képletű vegyületek, ezek sói vagy bármilyen arányú keverékei előállítására, — mely képletben A, -OA, M és -OM helyettesítők jelentése a tárgyi körben megadott, egy (II) általános képletű vegyületből — e képletben

A jelentése hidrogénatom vagy

-OA jelentése-N-( 10—11 szénatomos)-alifás

-acil-béta-D-2-dezoxi-amino-glukopiranozil-csoport, melyben a (10—11 szénatomos)-alifás-acil-csoport jelentése: (Z)-4-decenoil·, 8-metil-nonanoil-, dekanoil-, 8-metil-dekanoil-, 9-metil-dekanoil-csoport,

B jelentése hidrogénatom vagy

-OB jelentése -N-acetil-béta-D-2-dezoxi - 2-amino-glukopiranozil-csoport,

M jelentése hidrogénatom vagy -OM jelentése alfa-D-mannopiranozil-csoport, azzal a feltétellel, hogy B csak akkor jelenthet hidrogénatomot, ha A és M jelentése egyidejűleg hidrogénatom és M csak akkor jelenthet hidrogénatomot, ha A jelentése hidrogénatom — egy alkálifém vagy egy alfáliföldfém-bórhidrid moláris feleslege jelenlétében, egy poláris aprotikus oldószer és egy poláris protikus oldószer elegyében szelektíven eltávolítjuk az N-acetil-béta-D-2-dezoxi-amino-glukopiranozil-csoportot, majd kívánt esetben a végtermékeket egy enyhe redukálószerrel kezeljük, mielőtt azt, önmagában ismert módon elkülönítenénk, egy lipofilebb jellegű mellékterméktől, és kívánt esetben az a, vagy b eljárással kapott vegyületet valamely savval reagáltatva savaddíciós sóvá alakítjuk.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletű származékok előállítására, amelyekben -OA és -OM az 1. igénypont tárgyi körében meghatározott cukormaradékot jelenti, azzal jellemezve, hogy kiindulási anyagként a megfelelően helyettesített (III) általános képletű vegyületeket alkalmazzuk.

3. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, amelyekben -OA jelentése béta-D-2-dezoxi-2-(8-metíl-nonnanoil) -amino-glukopiranozil -csoport és -OM jelentése alfa-D-mannopiranozil-csoport, azzal jellemezve, hogy kiindulási anyagként a megfelelően helyettesített (III) általános képletű vegyületet alkalmazzuk.

4. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, amelyekben A és M jelentése hidrt>génatom, azzal jellemezve, hogy a megfelelően helyette5 sített (III) általános képletű vegyületből indulunk ki.

5. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a katalitikus hidrogénezést szobahőmérsékleten és normál nyomáson foly¹⁰ tatjuk le.

6. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy hidrogénező katalizátorként egy átmeneti fémet alkalmazunk, kívánt esetben a megfelelő hordozóra felvive.

15

7. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy hidrogénező katalizátorként palládium/szenet alkalmazunk.

8. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy hidrogénező katalizátorként

20 5%-os palládium/szenet alkalmazunk.

9. Az 1. igénypont szerinti b) eljárás, azzal jellemezve, hogy a szelektív eltávolítást egy alkálifém-bórhidrid, így nátrium-bórhidrid jelenlétében hajtjuk végre.

25

10. A 9. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a reakcióközegként 1:1 (téri./téri.) dimetil-formamid.metanol elegyet alkalmazunk.

11. Az 1. igénypont b) eljárás, azzal jelle30 mezve, hogy a végterméket egy enyhe redukálószerrel kezeljük, mielőtt azt, önmagában ismert módon elkülönítenénk, egy lipofilebb jellegű mellékterméktől.

12. A 11. igénypont szerinti eljárás, azzal

35 jellemezve, hogy enyhe redukálószerként moláris feleslegben egy olyan fémet alkalmazunk, amely képes hidrogén fejlesztésére egy vizes-savas oldatból.

13. A 11. igénypont szerinti eljárás, azzal

40 jellemezve, hogy enyhe redukálószerként cinket alkalmazunk, vizes ásványi savas közegben.

14. A 11. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a reakciót szobahőmérsékleten folytatjuk le.

⁴⁵

15. A 11. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy . a végtermék elkülönítését oszlopkromatográfiával végezzük.

16. Eljárás gyógyszerkészítmények előállí50 tására, azzal jellemezve, hogy az 1 —15. igénypontok bármelyike szerint előállított (1) általános képletű vegyületet — az A, -OA, M és -OM helyettesítők jelentése az 1. igénypont tárgyi körében megadott — gyógyászati szem55 pontból elfogadható vivőanyagokkal keverjük össze és ismert módon gyógyszerkészítmé nyekké feldolgozzuk.