HU191483B - One-stage intermittent distiller - Google Patents

Description

A találmány egylépcsős, szakaszosan működő pálinkafőző berendezés, amely cefrefőző üstből, arra épített desztillációs egységből és termékhűtőből áll.

Mint ismeretes, a gyümölcspálinkák főzése két lépcsőben történik. Először a gyümölcscefréből mintegy 20-25 tf%-os előpárlatot készítenek, majd ezt követően az előpárlatot újabb lepárlásnak vetik alá.

Ezen második lepárlási folyamatnak a végén nyerik az 50-55 térfogat%-os gyümölcspálinkát.

A fenti pálinkafőzési eljáráshoz két lepárló egységre van szükség, mely egységnek mindegyike lepárló üstből, fűtőberendezésből és hűtőből áli. A két lepárló egység között pedig tároló edény, szedő edény és a két egységet összekötő csővezetékrendszer található. Az eljárás hibája, hogy két főző üstöt használ, drágák az összekapcsoló berendezések, a kétszeri felfűtés és hűtés miatt nagy az energia és hűtővíz igény és a nagyméretű berendezések miatt nagyobb épületet kell építeni.

Gyümölcscefre finomítására létezik egy másik véglet, melynek során a lepárló üst fölé desztillációs tornyot építenek, s azzal nagyipari méretekben állítják elő a 96 tf%~os alkoholt. Egy ilyen desztillációs torony magasabb 10 m-nél, és kb. fél méterenként tartalmaz egy szita-, rács-, szelepes- v. buboréksapkás lányért. Elkészítése költséges, szerelése, beüzemelése szakértelmet igényel, ezért kisebb üzemek részére nem járható út.

A találmányom egy olyan középutas berendezés, amely a gyümölcscefrét egy lépcsőben 40 tf%-tól, 80 tf %-ig finomítja, könnyen építhető, kevesebb anyagot igényel, kisebb a helyszükséglete és több szempontból gazdaságosabb a hagyományos pálinkafőzési eljárásnál.

Az általam javasolt cél elérésére több szabadalom létezik, így:

— a 74 368 sz. magyar;

— az 531.359 sz. svájci;

— a 2.240.290 sz. és a 2.236.939 sz. francia szabadalmak.

A svájci szabadalom a magyar szabadalom egyszerűbben épített formája azzal a kis különbséggel, hogy szita tányér helyett buboréksapkás tányért használ.

A francia szabadalmak mindegyike folyamatos borlcpárló berendezés, melyeknél lényeges az a hőcserélő, melyekben energiavisszanyerés miatt a desztillálásra vezetett bort előmelegítik. A desztillálást végző kolonna rész ezekben az esetekben is tányéros kolonna.

A találmány lényege, hogy a berendezés egyetlen üstje és egyetlen termékhütője közé az üstre épített töltetes kolonna és arra deflegmátor van iktatva.

A találmány előnyös kivitele szerint a töltetes kolonna és a deflegmátor desztillációs egységet alkotnak.

A találmányt részletesen kiviteli példa kapcsán a rajz alapján ismertetem, amely a találmány szerinti pálinkafőző berendezés kiviteli példájának sematikus rajzát szemlélteti.

A berendezés hagyományos 1 cefrefőző üstből áll, amely a kiviteli példa esetén 400-700 literes. Az 1 cefrefőző üstre 2 töltetes kolonna van ráépítve, amelynek 8 fenekét rács alkotja. A rács lyukbősége a kiviteli példánál 20 mm-es. A 2 kolonna 9 töltete 25 — 40 mm szemcsenagyságú bazalt, v. mészkő zúzalék, amely 8 rácson nyugszik.

A 2 töltetes kolonnára 3 deflegmátor van ráépítve, amely egy függőleges csőköteges hőcserélő. A 3 defIcgmátoralsó részén két 10 csonk van a hűtővíz bevezetésére, míg felső részén egy i i csonk van a hűtővíz elvezetésére. A 3 deflegmátor tetején 12 páracső indul ki, amely 4 termékhűtőbe torkollik. A deflegmátoron továbbá a 12 páracső közelében 13 hőmérő van elrendezve. A 4 termékhütő a kiviteli példánál csőköteges hőcserélő, amely ellenáramban működik, és így alján a hűtővíz bevezetésére szolgáló 14 csonk, míg feiső részén a hűtővizet elvezető 15 csonk van elrendezve. A 4 termékhütő után 5 tájékoztató fokoló (eprovetta), majd 6 szabványos térfogatmérő van kapcsolva.

Az 5 térfogatmérőhöz a végterméket összegyűjtő 7 szedőedény csatlakozik.

A találmány szerinti berendezés működése a következő: Az 1 ccfrcföző üstben a forralás hatására alkohol-vízgőz elegy keletkezik. A felszálló gőzök átjutnak a 2 töltetes kolonna töltetrészein és bekerülnek a 3 deflegmátor csöveibe.

A hűtőcsövekben a gőz egy része lekondcnzál, és visszacsepeg a kolonnatöltetre, majd szétterülve annak felületén, visszafolyik 1 üstbe. Ezt nevezzük refluxnak.

Az alkohol-vízgőz elegy le nem kondenzált része a 12 páracsövön keresztül a 4 termékhűtőbe jut, ahol teljes egészében lekondenzál és az 5 tájékoztató fokolón (eprovetta) és 6 szabványos térfogat mérőn keresztül a 7 termékgyűjtő edénybe jut.

A 2 töltetes kolonna töltetének felületén a felszálló gőz és a lefolyó kondenzátum folyamatosan érintkezik. Az ellenáramú közvetlen érintkeztetés hatására a hidegebb folyadék visszamossa a felszálló gőzkeverékből a nehezebben forró komponenst a vízgőzt, a felszálló gőzkeverék pedig a lecsurgó folyadékból ismételten kigőzölögteti a könnyebb komponenst, az alkoholt. Ezen kölcsönhatás eredményeképpen a 3 deflegmátort elhagyó gőzkeverék alkoholban feldúsul. Ez a kölcsönhatás az összetétel szempontjából mindkét irányban eltolható. Ha a deflegmátorba vezetett hűtővizet növeljük, több kondenzátumot kapunk, amely növeli a visszamosást, és ezzel arányban alkoholban dúsul a 4 termékhűtőbe menő alkoholvízgőz keverék. Ha a cefre fűtését növeljük, több gőz keletkezik, melyet a lefolyó kondenzátum nem képes a korábbi módon visszamosni, így a felszálló gőzkeverékben megnő a vázgőz aránya. A két művelet egyszerre is alkalmazható. Erre a desztilláció befejező fázisában van szükség, amikor a felszálló gőzökben egyre kevesebb az alkohol, de a kívánt alkohol töménységet meg akarjuk tartani - nagyobb refluxot kell alkalmazni.

A desztilláció ellenőrzése az 5 tájékoztató fokoló és a 3 deflegmátor tetején levő 13 hőmérő segítségével történik. A 13 hőmérő azonnal jelzi a változásokat, így gyorsan kivédhetők a fűtés és hűtés megváltozása miatti zavarok.

A találmány szerinti berendezés, illetve annak a 2 töltetes kolonnából, illetve 3 deflegmá torból álló desztillációs egysége egyaránt üzemeltethető atmoszferikus nyomáson, vagy vákuumos rendszerben.

A desztillációs egységben a kitűzött töménységet

191 483 változó refluxszai érjük eí. Ezt úgy kel! érteni, hogy a desztilláció előre haladtával a deílegmátorra egyre nagyobb mennyiségű hűtővizet adunk. A több hűtővíz többletköltség, így az energia-takarékosság szem előtt tartásával a rendszert változó termékösszetétellel g kell üzemeltetni, azaz ha a termék összetételét 50 tf%-ban kívánjuk, akkor az desztilláció kezdetén az 65 — 70 tf%-os, a végén 25 — 30 tf%-os.

A találmány szerinti pálinkafőző berendezés elkészítése mintegy 30 %-os anyagmegtakaritást eredmé- iq nyez. Üzemeltetéséhez a finomítástól függően

10—25 %-kal kevesebb fűtőenergiára van szükség.

Lényegesen lecsökken a berendezés hely és épületigénye. További előnyként jelentkezik, hogy a fűtésre felhasznált energia mintegy 50 %-a visszanyerhető a 15 deflegmátorban 70-80°C-ra felmelegedett hűtővíz másodlagos hasznosításával.

A megfelelően méretezett berendezés 96 tf%-os alkohol előállítására is alkalmas, de elsősorban pálinka és az úgynevezett „középpárlat” (70-75 tf%) előállí- 20 tására javasolt.

Az általam javasolt megoldás újdonsága a töltetes kolonna, melynek elkészítése lényegesen olcsóbb a fenti megoldásoknál, az elkészítése nem igényel különleges szaktudást, nem okoz gondot a beszabályozás-beüzemelés sem, a karbantartás pedig legfeljebb a max. 200 kg kőzúzalék cseréjére korlátozódik.

Claims (2)

1. Egy lépcsős, szakaszos üzemű pálinkafőző berendezés, amely cefrefőző üstből és termékhűtőből áll, azzal jellemezve, hogy a berendezés üstje (1) és egyetlen termékhűtője (4) közé az üstre (l) épített töltetes kolonna (2) és vek kapcsolatban álló deflegmátor (3) vin iktatva.

2. Az 1. igénypont szerinti pálinkafőző berendezés azzal jellemezve, hogy a töltetes kolonna (2) és a deflegmátor (3) desztillációs egységet alkotnak.