HU188676B - Sorbent dialysator - Google Patents

Description

A találmány tárgya szorbensdializátor hemodialízis hez és liemoperfúzióhoz hemodialízis egységgel, valamint hemoperfűziós egységgel, amelyek sorba vannak kap csolva.

Az akut és a krónikus veseelégtelenségek betegségké- 5 pe a klinikai gyakorlatban fokozottan mutatkozik.

Az emberi vese funkciója, mint az ismert, extrakorporális rendszerrel átvehető. A „művese” rendszere magába foglalja a kcszüléktechnikát, valamint a cserélési mechanizmust. A találmány tárgya éppen egy ilyen készülék az új kicserélési mechanizmushoz, egy úgynevezett szorbensdializátor.

A krónikus veseelégtelenségek fő kezelési formáját ugyanúgy, mint régen most is a hemodialízis képezi. Itt abból indulnak ki, hogy a hemodialízis több mint húsz jg éven át nagyon jól bevált klinikai alkalmazásában és az elviselhetöségét pedig jónak kell mondani. A rövid ideig tartó dialízis fokozott alkalmazása ismét az urémiásan ható anyagok gyors és pontos eltávolításának a problémáját állítja előtérbe. Ez egy olyan probléma, amely kü- 20 Ionosén a készülék és kicserélő rendszerek miniatürizálásánál, mint például a hordozható vesénél, természetesen döntő jelentőségű.

Nem szabad említés nélkül hagyni azt, hogy a hemodialízis viszonylag nagy műszaki ráfordítással jár. Légié- 25 nyegesebb hiányossága a szelektív anyagok eltávolításának ’a korlátozott lehetősége. Meghatározott anyagokkal kapcsolatos hatékonysága elsősorban az eltávolítandó anyagok molekulasúlyának a kérdése. Különösen az akut veseelégtelenségek egy további kezelési eljárását a hemo- 30 perfúzió képezi. A hemoperfúzió lényeges előnye a hemodialízisscl szemben, a kezelés elvégzéséhez csak kis műszaki ráfordítás szükséges. Ehhez jön még annak az elvi lehetősége, hogy az adszorbenseket szelektívvé tudják tenni, ami azt jelenti, hogy olyannyira-megváltoztat- 35 ják, hogy csak meghatározott nem pszichológiai anyagokat adszorbeálnak. Amennyiben a krónikus veseelégtelenség kezelésére a hemoperfűziós eljárást alkalmazzák, akkor például aktívszénnel nagyon jók a lehetőségek az urémiaszimptómatikához olyan fontos anyagok, mint a 49 kreatinin, a húgysav, szerves anyagok, mint például a fenol és a guanidin-vegyületek és középmolekuláris anyagok eltávolításához, de a hiányosságok is kétségtelenek, így a jelenleg ismert adszorbensekből kiindulva a karbamid, a víz, az elektrolitok, valamint a hidrogénionok 45 eltávolítása elmarad, illetve nagyon kis mértékű lesz. Különösen problematikus marad továbbra is a víz eltávolítása a hemope.rfúziónál. Még ha itt fejlesztési távlati szempontból a víznek vízadszorbeáló génekkel történő eltávolítása lehetségesnek is mutatkozik, még mindig 50 megmarad annak a szükségessége, hogy a hemoperfűziós kapszulát ultraszűrővel, illetve dializátorral kapcsoljuk össze. A terápiához dializátornak és hemoperfűziós kapszulának, mint külön kicserélő, illetve adszorbeáló mechanizmusnak egymásutáni összekapcsolása, tehát a 55 kombinált alkalmazása a technika állását jelenti. A dializátort és a hemoperfűziós kapszulát vértömló'rendszeren át kapcsolják össze. Itt fontos a hatékony vérmosáshoz szükséges dializátumfolyadék, illetve az adszorbensek mennyiségét pontosan úgy alkalmazni, mint az a hemo- 60 dialízisnél és a hemoperfúziónál egyébként szokásos. Ezenkívül itt a vértömlőrendszerből a hemodializátor, illetve a hemoperfűziós kapszula vérgyűjtőkamrájába történő többszörös átmenet és ennek fordítottja lép fel, ami negatívan hat a páciens jó közérzetére. Ugyanez vo- 65 2 natközna több hemoperfűziós kapszulának lehetséges egymásutáni kapcsolására is, miközben itt a hemoperfúziós kapszulák száma a vérterhelés miatt erősen korlátozva van. Eddig a hemoperfúzió és a dialízis kombinációja úgynevezett szorbensdializátor alakjában ismeretes, amely szorbensdializátor szorbensmembránokkaj van ellátva.

A 135 565 számú Német Demokratikus Köztársaságban szabadalom szerint ismeretes művese, amely dialízismembránból kiképezett, vérrel átáranioltatott üreges térből és a dialízismembrán másik oldalán elrendezett dializátumtérből áll, ahol a vérrel átáranioltatott üreges tér és a dializátumtér közötti arány 1:100. A vérrel átáramoltatott üreges téren kívül a művese adszorbenseket is tartalmaz. Ezt vagy azáltal érik el, hogy a dialízismembránban legalább egy adszorbenstartalmú réteg van, vagy pedig, hogy a dializátum adszorbenseket tartalmaz.

Ismeretes továbbá a 26 27 858 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli szabadalom szerinti dializátormembrán regenerált cellulózból készült két komponenses üreges szálak alakjában, ahol az üreges szálak két szilárdan egymáshoz tapadó rétegből vannak előállítva. Az egyik réteg regenerált cellulózból és adott esetben pedig celhilózderivátumból van. A másik réteg pedig regenerált cellulóz. 1-95 súly% belcágyaz.ott, egyenletesen elosztott, 40pin-ig terjedő szemcsenagysággal rendelkezi) adszorhcnsrészccskékkel.

A kombinált liemodialízis/hemoperfúzió jellege szorbensmpmbrán alakjában nem nagyon hatékony. Úgy az akut exogén intoxíkáció, mint a veseműködés, illetve májműködés krónikus megszűnésének kezelésénél ez a megoldás nem jár lényeges előnyökkel a konvencionális dializátorhoz képest.

Ismeretes a 26 39 549 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli kozrebocsátási iratból membránegység vérből toxikus metabolitok eltávolítására, amelynek vérrel átáranioltatott üreges tere van, és ebben adszorbensrészecskék vannak. Ezzel elvégezhető az egyidejű hemodialízis és hemoperfúzió. A megoldás hiányossága egyrészt az, hogy a membránok adszorbefistöltelékkel való előállítása költséges és bonyolult, az, hogy az adszorbensrészecskék nagyságának függnie kell a vérrel átáranioltatott üreges tér átmérőjétől, és hogy a véráramlás olyan ellnállásnak van kitéve, amelyet még járulékosan le kell győzni. Másrészt pedig úgy ezen megoldás esetében, mint a 26 27 858 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli szabadalom által ismertetett megoldás esetében, nehézkes, illetve gazdaságossági szempontból nem előnyös szelektív adszorbenseket felhasználni.

A találmánnyal célunk extrakorporális vérkeringtetéssel történő vérmosásnál a hemodialízis és a hemoperfúzió előnyeit úgy egyesíteni, hogy a krónikus és az akut veseelégtelenségek kezelésénél a hatékonyság növekedését elérjük.

A találmánnyal feladatunk szorbensdializátor kifejlesztése, amelynek hemodialízis egysége és hemoperfúziós egysége van, amely hemodialízis, valamint a hemoperfúzió eljárásainak összekapcsolását egyetlen kicserélő mechanizmusban teszi lehetővé anélkül, hogy eközben nagyobb vérterhelés lépne fel a hemodialízishez képest.

A kitűzött feladatot a találmány szerint a bevezetőben említett szorbensdializátornál úgy oldottuk meg, hogy legalább két adszoprciós egységből álló hemo-2188 676 perfúziós egység legalább egy oldalon hemodialízis egységgel közvetlenül össze van kapcsolva, miközben a hemoperfúziós egységnek, illetve az adszorpciós egységeknek a hemodialízis egység keresztmetszetének megfelelő áteresztő nyílása van.

A páciens dialízises kezelése során a megtisztítandó vért egymásután hemodialízis egységeken és hemoperfúziós egységeken vezetjük át, hogy a vérből egyrészt a karbamidot, a vizet, az elektrolitét és a hidrogénionokat, másrészt pedig a kreatinint, a húgysavat, olyan szerves anyagokat, mint a fenolt, guanidinvegyületeket, valamint a közép molekuláris anyagokat eltávolítsuk.

Célszerű az olyan kiviteli alak, amelynél a hemoperfúziós egység, illetve az adszorpciós egységek külső tagja vérbemenetként vagy vérkimenetként van kiképezve, vagy pedig a hemoperfúziós egységek két oldalt történt elrendezése esetén ezek, illetve a külső adszorpciós egységek vérbemenetként és vérkimenetként vannak kiképezve.

Lehetséges továbbá olyan kiviteli alak, amelynél a hemoperfúziós egység(ek) vagy adszorpciós egység(ek) vérvezetékrendszer részeit képezik.

Előnyös az olyan kiviteli alak, amelynél a hemoperfúziós egységekben vagy az adszorpciós egységekben azonos vagy eltérő adszorbensek,illetve ioncserélők vannak elrendezve.

Akut intoxikáció kezelésénél ezzel lehetőség nyílik több alkalmas adszorpciós egységnek egymásután kapcsolására, hogy így pontosan az eltávolítandó anyagokat különösen a kevert intoxikációnál tudjuk kioldani a vérből.

Célszerű az olyan kiviteli alak, amelynél a hemodialízis egység(ek), a hemoperfúziós egység(ek), valamint az adszorpciós egység(ek) között szűrőrendszerek van(nak) elrendezve.

A találmányt az alábbiakban rajzon, kiviteli példák kapcsán ismertetjük részletesebben. A rajzon az

1. ábra a találmány szerinti szorbensdializátor hemodialízis egységgel, valamint elé- és utánkapcsolt hemoperfúziós egységekkel, továbbá a

2. ábra a találmány szerinti további szorbensdializátor hemodialízisegységgel és utánkapcsolt hemoperfúziós egységgel.

Az 1. ábrán 1 hemodialízisegységnek kétoldalt elrendezett hemoperfúziós 2 egységekkel történt sorbakapcsplását ismertetjük. Az 1 hemodialízisegység megfelelő anyagba beágyazott üreges 3 szálakból, amelyek üreges terein át a megtisztítandó vér keresztülfolyik, továbbá öbjítőoldatos 5 részből van kialakítva, amely biztosítja a szükséges öblítőoldatáramot.

A hemoperfúziós 2 egység 6 burkolatból van kialakítva, amely 7 adszorbenssel, illetve adszorbenskeverőkkel van feltöltve. Két oldalán, azaz más egységekhez való kapcsolódás helyein, illetve a 10 vérvezetékrendszerhez közvetlen 8 vérbemenetnél és 9 vérkimenetnél a 6 burkolat 11 szűrőrendszer segítségével van behatárolva. Az 1 hemodialízis egységnek és a hemoperfúziós 2 egységnek olyan alakja és mérete van, hogy keresztmetszeteiknek a vérátmeneti részeknél az átmérője azonos.

A 2. ábrán ismertetett találmány szerinti szorbensdializátor 1 hemodialízisegységből van kialakítva amelyhez egyik oldalon hemoperfúziós 2 egység van kapcsolva. A hemoperfúziós 2 egységnek két adszorpciós 12 egysége van, amelyekbe különféle 7 adszorbensek, illetve adszorbenskeverékek, vagy pedig ioncserélők vannak behelyezve. Az adszorpciós 12 egységek két oldalukon 11 szűrőrendszerrel vannak behatárolva.

A találmány szerinti szorbensdializátor utóbbi kiviteli alakja lehetővé teszi különféle 7 adszorbensekkél két, vagy több adszorpciós 12 egységnek egyetlen hemoperfúziós 2 egységben egymás mellett történő elrendezését, hogy így igény és szükség szerint a legkülönbözőbb káros anyagokat eltávolíthassuk a vérből.

Az adszorpciós 12 egységeknek ugyancsak az 1 hemodialízisegység keresztmetszetének megfelelő áteresztőnyílásuk van.

Az előnye abban van, hogy ennek a kompakt egységnek egy-egy vérbemenete és egy vérkimenete van, és hogy a vér közvetlenül és a hemodialízis, illetve hemoperfúziós egységek teljes keresztmetszetei felületén át az egyik egységből a másikba léphet be. Ezzel akadálytalan véráramlás lehetséges és a vérterhelés nem nagyobb, mint egyébként a hemodialízisnél.

Az 1 hemodialízis egység, valamint a hemoperfúziós 2 egység az orvosi szükségleteknek megfelelően nem sterilen iparilag is kiegészíthető, hogy az elvégzett sterilizálása után steril szorbensdializátorként a felhasználónak rendelkezésére álljon. A szorbensdializátor még klinikai feltételek között is kiegészíthető az orvosi szükségletnek megfelelően azáltal, hogy a steril 1 hemodialízis egységet, valamint a hemoperfúziós 2 egységet, illetve az adszorpciós egységeket a sterilitás megtartása mellett egymással összekapcsoljuk.

A találmány szerinti szorbensdializátorral lehetővé váló orvosi előnyök abban vannak, hogy a hemodialízisegységek előnyei, mint a járulékos szűrési .lehetőség, a vér temperálása, valamint a deszorbeálandó anyagok eltávolítása, kiegészítik a hemoperfúziót. Különleges felhasználásra való tekintettel ugyancsak megadható néhány előnye:

— Olyan anyagok megfelelő eltávolítása, amelyek a hemodialízis útján csaknem kielégítő mértékben távolíthatók el, így például a rövid ideig tartó dialízis esetén a szerves foszfát, illetve középmolekuláris anyagok. Ezzel a hemoperfúziót a dialízises terápia kiegészítésének lehet tekinteni a krónikus vese elégtelenségek kezelésénél.

— A krónikus veseelégtelenségek kezelésénél a dialízis idejének a lerövidülése a hatékonyság fokozása útján.

— Akut intoxikáció kezelésénél a hatékonyság fokozása különösen ismeretlen noxával jellemzett kevert intoxikáció esetében a spektrumnak a kivonandó anyagok felé történő kiszélesítésével.

— A májműködés leállásának kezelése esetében a kis- és középmolekuláris anyagok hatékony eltávolítása.

— Exogén mérgezések optimális kezelése.

— A dializíspácienseknél a szimptómák, mint például a páciensek gyógyszeresen céltudatos befolyásolása, és más intézkedéssel nem befolyásolható viszketési ingerének céltudatos befolyásolása.

Claims (5)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Szorbensdializátor hemodialízishez és hemoperfúzióhoz hemodialízisegységgel, valamint hemoperfúziós egységgel, amelyek sorba vannak kapcsolva, azzal jellemezve, hogy legalább két adszorpciós egységből (12) álló hemoperfúziós egység (2) legalább egy oldalon hemodialízisegységgel (1) közvetlenül össze van kapcsolva, miközben a hemoperfúziós egységnek (2), illetve az ad3

   188 676 szorpciós egységeknek (12) a hemodialízis egység (1) keresztmetszetének megfelelő áteresztő nyílása van.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti szorbensdializátor kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a hemoperfúziós egység (2), illetve az adszorpciós egységek (12) külső tagja vérbemenetként (8) vagy vérkimenetként (9) van kiképezve, vagy pedig a hemoperfúziós egységek (2) két oldalt történt elrendezése esetén ezek, illetve a külső adszorpciós egységek (12) vérbemenetként (8) és vérkimenetként (9) vannak kiképezve.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti szorbensdializátor kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a hemoperfúziós egységek) (2), vagy adszorpciós egységek (12) vérvezetékrendszer (10) részeit képezik.
4. 4, Az 1. igénypont szerinti szorbensdializátor kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a hemoperfúziós egységekig ben (2), vagy az adszorpciós egységekben (12) azonos, vagy eltérő adszorbensek (7), illetve ioncserélők vannak elrendezve.
5. 5. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti szorbensdializátor kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a hemo1Q dialízis egység(ek) (1), a hemoperfúziós egységek (2), valamint az adszorpciós egységek (12) között szűrőrendszerek (11) vannak elrendezve.