HU188618B - Process for producing biologically active analogues of enkephaline - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás új, fájdalomcsillapító hatást mutató enkefalin-analógok előállítására.

A közelmúltban emlősök agyából és agy-gerincvelői folyadékából morfinszerű tulajdonságokkal rendelkező endogén anyagokat vontak ki. E vegyületeket enkefalinoknak nevezik, szerkezetüket Hughes és munkatársai [Natúré 258, 577 (1975)] derítették fel; eszerint az enkefalinok az alábbi összetételű pentapeptídek;

H-Ty r-Gly-Gly-Phe-Met-OH H-Tyr-Gly-Gly-Phe-Leu-OH.

E két vegyületet metionin-enkefalinnak, illetve leucinenkefalinnak nevezik.

Habár kimutatták, hogy a metionin-enkefalin és a leucin-enkefalin fájdalomcsillapító hatást mutat, ha egerek agykamrájába adjuk be őket [Buscher és munkatársai, Natúré 261, 423 (1976)], gyakorlatilag mégis használhatatlanok, mivel parenterálisan (a gyomor- és bélrendszer megkerülésével) adagolva nincs fájdalomcsillapító hatásuk.

Ezért az enkefalinok felfedezése óta sok új enkefalinanalógot állítottak elő, abban a reményben, hogy hatásuk nagyobb lesz, és hogy parenterális vagy orális (szájon át való) adagolás esetén biológiai hozzáférhetőségük (bioavailability) révén a gyakorlatban is alkalmazhatók lesznek.

Dutta és munkatársai, Life Sciences 21, 559-562 (1977) leírtak bizonyos szerkezeti változtatásokat, amelyek szerintük megerősítik az új származékok biológiai hatását. Szerintük az enkefalin-származékok hatását az alábbi szerkezeti változtatások egyikének vagy összességének bevezetésével lehet felerősíteni:

a) A 2-es helyen lévő glicin helyettesítése bizonyos D- vagy alfa-aza-aminosavakkal;

b) a terminális karboxilcsoport átalakítása metilészterré vagy amiddá;

c) a 4-es helyzetben lévő fenil-alanin módosítása alfaaza helyettesítéssel, N-metilezéssel vagy az aromás gyűrű hidrogénezésével.

Ezenkívül Roetner cs munkatársai, Natúré 268, 547549 (1977) azt javasolják, hogy az 5-ös helyzetben lévő metionint a megfelelő karbinollá kell átalakítani, és a metioninban szereplő kénatomot S-oxiddá (szulfoxiddá) kell oxidálni.

Egy további jelentős szerkezeti változtatást ismertet a 4,322,342. számú amerikai szabadalmi leírás. Eszerint az enkefalin-származékok hatását és biológiai hozzáférhetőségét azzal lehet megnövelni, ha a 2-es helyzetbe egy D-amínosavat iktatnak be, a terminális karboxilcsoportot amiddá alakítják, és az 5-ös helyzetben lévő aminosavat N-alkilezik.

Roques és munkatársai [Eur. J. Pharmacol. 60, 109— 110 (1979)] leírtak többek között Tyr-D-Ala-Gly-NH(fenil-etii), Tyr-D-Ala-Gly-NH-CH(CH₃)CH₂CH(C1I₃)₂ és Tyr-D-Met-Gly-NH-CH(CH₃)CH₂CH(CH₃)₂ képletű vegyületeket.

Kiso és munkatársai [Eur. J. Pharmacol. 71, 347-348 (1981)] leírták többek között a Tyr-D-Met(Ó)-Gly-NH(fenil-etil) és Tyr-D-Met(O)-Gly-N(CH₃) (fenil-etil) képletű vegyületeket,

A 4,320,051 számú amerikai szabadalmi leírás ismertet olyan vegyületeket, amelyek között szerepelnek a (III) általános képletű vegyületek is.

Felfedeztünk egy olyan új vegyületcsaládot, amely fájdalomcsillapító hatást mutat és amely csak igen kis mértékben okoz hozzászokást. Ezek a vegyületek helyettesített tripeptidek, amelyek C-terminális része egy dimetil-aminocsoportot tartalmaz.

így a találmány tárgya eljárás az (I) általános képletű, ahol

R jelentése metil- vagy etilcsoport,

A jelentése D-Ala vagy D-Ser(Me),

Rí jelentése 1—3 szénatomot tartalmazó, primer alkilcsoport,

X jelentése hidrogénatom vagy halogénatom, így fluor-, bróm-, jód- vagy klóratom, m jelentése 0 vagy 1, és a Tyr és Phe csoportok L-konfigurációjúak, vegyületek és ezek gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sói előállítására.

Az (I) általános képletű tripeptid-származékok egyik Γ értékes, említésre méltó csoportjába az olyan (I) általános képletű vegyületek tartoznak, ahol m jelentése 1.

Az (I) általános képletű tripeptid-származékok egy további, előnyös csoportját képezik az olyan (I) általános képletű vegyületek, ahol m jelentése 0, e vegyületek különösen kis mértékben okoznak hozzászokást.

Előnyösek azok az (I) általános képletű vegyületek, álról nr jelentése 0, R jelentése metilcsoport, A jelentése D-Ala és R) jelentése 1-3 szénatomot tartalmazó, primer alkilcsoport.

Az (I) általános képletű tripeptid-származékok savaddíciós sókat képeznek. Az (I) általános képletű vegyületek gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sói lehetnek szerves vagy szervetlen savakkal képzett savaddíciós sók; ilyen célra használható savak pl. a sósav, kénsav, szulfonsav, borkősav, fumársav, brómhidrogénsav, glikolsav, citromsav, maleinsav, foszforsav, borostyánkősav, ecetsav, salétromsav, benzoesav, aszkorbinsav, p-toluol-szulfonsav, benzol-szulfonsav, naftalin-szulfonsav, propionsav és más, hasonlók. Előnyösen sósavat, ecetsavat vagy borostyánkősavat használunk. A fenti savak bármelyikét használva a megfelelő sót a szokásos módszerekkel készíthetjük el.

A fenti szerkezeti képletben szereplő egyes helyettesítők meghatározásából kitűnik, hogy e vegyületeket tetrapeptidekből származtathatjuk le, mégpedig oly módon, hogy a tetrapeptidek C-terminális részét redukáljuk, majd a megadott aminná vagy amin-oxiddá alakítjuk.

Az (I) általános képletű vegyületekben lévő aszimmetriacentrumok konfigurációja e vegyületek igen lényeges vonása. Kényelmi okokból az (I) általános képletű pentapeptidekben szereplő aminosav-egységeket a terminális ' aminocsoporttól kezdve megszámozzuk. Az egyes aminosav-cgységck aszimmetriacentrumának konfigurációja az

1-es helyzettől a 4-cs helyzet felé haladva: L, D, — és L. A 3-as helyzetben glicin szerepel, és ezért ezen egység esetében nem beszélhetünk aszimmetriacentrumról.

Az Rj jelentése a fentiek szerint lehet „1-3 szénatomot tartalmazó, primer alkilcsoport” is, Az „1-3 szénatomot tartalmazó, primer alkilcsoport”lehet metil-, etil- vagy n-propilcsoport.

Az (I) általános képletű tetrapeptidekben szereplő egyes aminosav-egységek megválasztása tekintetében a következő szempontok érvényesülnek:

188 618

A) 1-es helyzet

Ez a peptid N-terminális része. Ezt az egységet az Ltirozinból származtatjuk le. Ezen egység aminocsoportja egyszeresen helyettesített, tehát lehet N-metil- vagy Netil-származék.

B) 2-es helyzet

Az (I) általános képletű peptidek 2-es helyzetében levő aminosav-egységnek (A) D-konfigurációjúnak kell lennie. Ilyen aminosav a D-alanin (Alá), vagy O-metilszerin [Ser(Me)].

C) 3-as helyzet

A peptid ezen helyzetében glicin (Gly) áll.

D) 4-es helyzet

Az ebben a helyzetben lévő csoport szigorúan véve nem aminosav-egység, hanem egy amin vagy amin-oxid. Az amint vagy amin-oxidot úgy tekinthetjük, hogy ez az L-fenil-alanin vagy a gyűrűben helyettesített L-fenilalanin Ν,Ν-dimetil-amidjának redukciós terméke. Az így meghatározott, és a molekula többi részéhez az -NRj — általános képletű csoporton keresztül kapcsolódó csoport tehát l-benzil-2-dimetil-amino-etilcsoport vagy ennek N-oxidja, vagy ennek a gyűrűben helyettesített származéka. Ha a benzolgyűrű helyettesített, akkor ez előnyösen egyszeresen, a méta- vagy para-helyzetben helyettesített, és a helyettesítő fluor-, bróm-, jód- vagy klóratom. Ha a benzolgyűrű helyettesített, akkor a helyettesítő legelőnyösebben p-fluor- vagy m-brómatom.

Az előző bekezdésben említett csoporthoz kapcsolódó —NRj — általános képletű csoport lehet helyettesítetlen (Rí jelentése hidrogénatom) vagy helyettesített. Ha e csoport helyettesített, akkor Rj jelentése metil-, etil-, vagy n-propil-csoport,

A jelen leírásban az alábbi, jól ismert, és a szakirodalomban általánosan alkalmazott rövidítéseket használjuk: Alá - alanin

Gly - glicin

Phe — fenil-alanin

Phe-N — l-benzil-2-dimetil-amino-etil-amin

Phe-NO — l-benzil-2-dimetil-amino-oxido-etil-amin

Ser(Me) — O-metil-szerin

Tyr — tirozin

Ac — acetilcsoport

AcOMe — acetoxi-metilcsoport

Al — allilcsoport

Cp — ciklopropil-metilcsoport

Me — metilcsoport

Et — etilcsoport

Ip — izopropilcsoport

Pr — n-propilcsoport

OMe — metoxicsoport

Etm — etilmerkapto-metilcsoport

Fle — 2-fluor-etilcsoport

Ppg — propargilcsoport

Bu — n-butilcsoport i-Bu — izobutilcsoport

t Bu	— tercier-butilcsoport
s Bu	— szekunder-butilcsoport
Boc	— tercier-butoxi-karbonilcsoport
Bzl	- benzilcsoport
Cbz	— benziloxi-karbonilcsoport
DCC	— N.N'-diciklohexil-karbodiimid
HOBt	— 1-hidroxi-benzotriazol
I)MF	- N,N-dimetil-formamid
TFA	— trifluor-ecetsav
THF	- tetrahidro-furán
DEAE	— dietil-amino-etilcsoport
NMM	— N-metil-morfolin
IBCF	- izobutil-klór-formiát

(klórhangyasav-izobutíl-észter)

18-korona-6 - 1,4,7,10,13,16-hexaoxa-ciklooktadekán

Az (I) általános képletű vegyületeket a peptidszintézis szokásos módszereivel állítjuk elő. Az (I) általános képietű tripeptid-származékokat úgy állítjuk elő, hogy az (I) általános képletű tripeptidek megfelelően védett származékairól a védőcsoportok lehasítására alkalmas szerekkel lehasítjuk a védőcsoportokat. Az ilyen, megfelelően védett tripeptid-származékokat a (II) képlettel jellemezhetjük, ahol a (II) képletben R, A, Rí, X és m jelentése az (I) általános képletre megadott, és

R_o jelentése valamely, az alfa-aminocsoport védésére alkalmas csoport.

Egyes (I) általános képletű vegyűletek előállítása során részleges racemizáció következhet be. Ha ilyen racemizáció be is következik, ez nem olyan mértékű, hogy ezáltal az (I) általános képletű vegyűletek fájdalomcsillapító hatása lényegesen megváltozzék.

Λζ (I) általános képletű vegyületeket a klasszikus, oldatban lefolytatott peptidszintézis módszereivel állítjuk elő.

Az (Ϊ) általános képletű vegyűletek előállítása abban áll, hogy aminosavakat vagy peptidfragmenseket reagáltatunk egymással oly módon, hogy az egyik aminosav vagy peptidfragmens karboxilcsoportját a másik aminosav vagy peptidfragmens aminocsoportjával reagáltatjuk, s így amidkötést hozunk létre. A hatékony kapcsolás érdekében kívánatos, hogy egyrészt a reakcióban közvetlen il részt nem vevő valamennyi reakcióképes csoportot megfelelő védőcsoportok segítségével inaktiváljuk, másrészt pedig, hogy a kapcsolni kívánt karboxilcsoportot a kapcsoláshoz megfelelő módon aktiváljuk. Ennek érdekében gondosan kell meghatározni mind az egymást követő reakciók sorrendjét és reakciókörülményeit, továbbá megfelelő védőcsoportokat kell alkalmaznunk ahhoz, hogy a kívánt peptidet elő tudjuk állítani. Az (I) általános képletű vegyűletek előállítása során felhasznált valamennyi aminosavat, amely a szükséges védőcsoportokat és aktiváló csoportokat tartalmazza, a peptidszintézisbcn szokásos, ismert módszerekkel állítjuk elő.

Az (I) általános képletű vegyűletek totálszintézisének minden egyes lépéséhez a védőcsoportok meghatározott kombinációját alkalmazzuk. Azt találtuk, hogy a szintézis ezen kombinációk alkalmazásával lehet a legkönynyebben végrehajtani. Alkalmazhatnánk az (I) általános képletű vegyűletek szintézise során más kombinációkat is, azonban feltehetőleg kevesebb sikerrel. így például az (I) általános képletű vegyűletek szintézise során a kiindulási (II) általános képletű vegyületekben szereplő 3

188613

R_o amin-védőcsoportként használhatunk például benziloxi-karbonil-, tercier-butoxi-karbonil-, íercier-amiloxikarbonil-, ρ-metoxi-benziloxi-karbonil-, adamantiloxikarbonil- és izoborniloxi-karbonil-csoportot, továbbá a tirozin hidroxilcsoportjának védésére általában benzilcsoportot (Bzl) alkalmazunk, bár jó eredménnyel alkalmazhatunk más csoportokat is, például p-nitrobenzil(PNB), p-metoxi-benzilcsoportot (PMB) és más hasonló csoportokat.

Az (I) általános képletű vegyületek előállítása során a karboxilcsoportok védésére használhatunk bármilyen tipikus észterképző csoportot, így például metil-, etil-, benzil-, p-nitrobenzil-, ρ-metoxibenzil-, 2,2,2-triklór-etiicsoportot és más hasonló csoportokat.

Az (I) általános képletű vegyületek előállítása során valamely, az aminocsoportján (vagy aminocsoportjain) megfelelően védett aminosavat vagy peptidfragmenst úgy kapcsolunk össze valamely, a karboxilcsoportján védett aminosawal vagy peptidfragmenssel, hogy az aminocsoportján (vagy aminocsoportjain) védett aminosav vagy peptidfragmens szabad karboxilcsoportját aktiváljuk. Ezt végrehajthatjuk többféle ismert módszer bármelyikével. Az egyik ilyen aktiválási módszer során a karboxilcsoportot vegyes anhidriddé alakítjuk. E célból a szabad karboxilcsoportot valamely más sav, általában a szénsav valamely származékával, például savkloridjával reagáltatjuk. A vegyes anhidridek előállításához savkloridként használhatunk például klórhangyasav-etilésztert, klórhangyasav-fenil-észtert, klórhangyasav-szekunder-butil-észtert, klórhangyasav-izobutil-észtert, pivaloil-kloridot vagy más hasonlókat. Előnyösen klórhangyasav-izobutil-észtert alkalmazunk.

Egy másik módszer szerint a kapcsolási reakcióhoz úgy aktiváljuk a karboxilcsoportot, hogy valamely aktív észterré alakítjuk. Ilyen aktív észterek például a 2,4,5triklór-fenil-észter, a pentaklór-fenil-észter, a p-nitrofenil-észter és más hasonló észterek. Egy további alkalmazható kapcsolási módszer a jólismert azidos kapcsolási módszer.

A találmány szerinti eljárás egyik előnyös kivitelezési változata szerint az (1) általános képletű vegyületek előállítása során a szabad karboxilcsoportokat N,N'-diciklohexil-karbodiimiddel (DCC) aktiváljuk a kapcsoláshoz. Ezt az aktiválást és kapcsolást úgy végezzük, hogy a kapcsolni kívánt aminosav vagy peptidfragmens mennyiségével molárisán azonos mennyiségű DCC-t használunk, és az átalakítást 1-hidroxi-benzotriazol (HBT) molárisán azonos mennyiségének jelenlétében végezzük. Az 1hidroxi-benzotriazol segítségével visszaszoríthatjuk a nemkívánatos mellékreakciókat; így a racemizációt is.

Az (I) általános képletű vegyületek előállításának bizonyos fázisaiban le kell hasítanunk a védőcsoportokat. Egy átlagosan képzett peptidkémikus könnyen ki tudja választani a védőcsoportok közül azon csoportokat, amelyek egymással összeférhetők olyan értelemben, hogy az adott aminosavon vagy peptidfragmensen lévő egy vagy több védőcsoportot (de nem az összesét) szelektíven le lehessen hasítani. Ezek a módszerek a peptidkémiában jólismertek, A védőcsoportok szelektív lehasításának módszereit az irodalom részletesen ismerteti, lásd például: Schröder és Lübke, The Peptides (A peptidek), I. kötet, Academic Press, New York (1965), és különösen az idézett mű 72—75. oldalán található táblázat.

A karboxil-védőcsoportokat lúgos hidrolízis útján hasíthatjuk le. A védett karboxilcsoportok szabaddá tételére viszonylag erősen lúgos reagenseket használunk, általában valamely alkálifém hidroxidját, például nátrium-hidroxidot, kálium-hidroxidot, lítium-hidroxidot és más hasonlókat. E hidrolízis körülményei a szakemberek által jól ismertek. Számos karboxil-védőcsoportot katalitikus hidrogenolízis utján is lehasíthatunk, például csontszenes palládium katalizátor jelenlétében. Ezenkívül, ha a karboxil-védőcsoport p-nitro-benzil- vagy

2,2,2-trikIór-etilcsoport, akkor e csoportokat cinkkel és sósavval végzett redukció útján is lehasíthatjuk.

Az amin-védőcsoportok közül sokat lehasithatunk úgy, hogy a védett aminosavat vagy pepiidet valamely savval, például hangyasavval, trifluor-ecetsavval (TFA), p-toluol-szulfonsavval (TSA), benzol-szulfonsavval (BSA), naftalin-szulfonsavval vagy más hasonlókkal kezeljük, és ilyenkor a termék megfelelő savaddíciós sója keletkezik. Más védőcsoportokat lehasíthatunk például oly módon, hogy a védett aminosavat vagy pepiidet hidrogénbromid és ecetsav elegyével kezeljük, ekkor a megfelelő hidrobromid keletkezik. Egy adott védett aminosav vagy peptidfragmens védőcsoportjainak eltávolítására kiválasztott módszer az adott vegyület kémiai és fizikai sajátságaitól függ. A reakcióban keletkező savaddíciós sót átalakíthatjuk valamely, gyógyászatilag inkább elfogadható sóvá oly módon, hogy a sót valamely alkalmas ioncserélő gyantával kezeljük, például DEAE Sephadex A25-tel, Amberlyst A27-tel és más hasonlókkal.

A hidroxil-védőcsoportot a termék előállítása során végig megtarthatjuk, és a szintézis utolsó lépésében, az amin-védőcsoportokkal együtt hasíthatjuk le, a karboxilvedőcsoport lehasítása során alkalmazott reakciókörülmények függvényében azonban korábban is lehasíthatjuk. Ha a karboxil-védőcsoportot lúgos hidrolízis útján hasítjuk le, akkor a hidroxil-védőcsoport rajta marad a molekulán; ha azonban a karboxil-védőcsoportot katalitikus hidrogenolízis útján távolítjuk el, akkor a hidroxil-védőcsoport is lehasad. Ez azonban nem okoz problémát, mivel az (1) általános képletű vegyületeket előállíthatjuk szabad hidroxilcsoportot viselő tirozilcsoport jelenlétében is.

A találmány szerinti eljárás egyik előnyös kivitelezési változata szerint az (1) általános képletű vegyületek előállítására úgy járunk el, hogy a 2-es és 3-as helyzetben lévő aminosavakat tartalmazó dipeptidet először a Ctenninális fenil-alanin-származékkal (Phe-N) kapcsoljuk, majd az így kapott pepiidet kapcsoljuk az N-teműnális tirozinnal. Ha m jelentése 1, akkor a C-terminális fenilalanin-származékot (Phe-N) ezután a megfelelő aminoxiddá (Pbe-NO) oxidáljuk. A reakciósort az A-reakcióvázlattal szemléltetjük. A reakcióvázlatban szereplő általános képletekben Z jelentése a C-terminális csoport, és az ΛΑ jelentése az adott aminosav-egység.

Az A-reakcióvázlat (I) általános képletű vegyületek előállításának egyik lehetőségét szemlélteti. Természetesen előállíthatjuk e vegyületeket más úton is, például úgy, hogy az előre elkészített N-terminális tripeptidet kapcsoljuk a külön előállított C-terminális fenil-alaninszármazékkal, majd az adott esetben még jelenlévő védőcsoportokat lehasítjuk. Alkalmazhatjuk azt a módszert is, amelynek során a reakciókat szintén oldatban végezzük el, és a peptidláncot úgy építjük ki, hogy a C-terminális aminosavból indulunk ki, és ehhez egyenként kapcsoljuk a megfelelő aminosavakat. Akár a fentiekben ismertetett, akár valamely más reakciósort alkalmazunk,

188 618 az egyes reakciókat a fentiekben ismertetett módszerekkel hajtjuk végre.

Bizonyos (I) általános képletű vegyűletekben R és/ vagy Rj jelentése egymástól függetlenül alkil-, allil-, propargil-, etilmerkapto-metil-, 2-fluor-etil- vagy ciklo- 5 propil-metilcsoport. Az ilyen vegyületek előállítása során a megfelelő N-helyettesített aminosavakat alkalmazzuk.

Az aminocsoportjukon egyszeresen helyettesített aminosavakat az aminocsoportjukon védett aminosavakból mint kiindulási anyagokból a B-reakcióvázlattal szemlél- jq tetett módon állítjuk elő.

Amint ezt a B-reakcióvázlat szemlélteti, az aminosavat először kálium-hidriddel kezeljük, valamely alkalmas koronaéter jelenlétében, és így a megfelelő dianion (kétszeres negatív töltésű ion) keletkezik. Ezután ezt a ₁₅ köztiterméket reagáltatjuk a megfelelő allil-, ciklopropilmetil-, propargil-, etilmerkapto-metil-, 2-fluor-etil- vagy alkil-jodiddal, és így a kívánt N-helyettesített aminosavhoz jutunk.

Egy átlagosan képzett peptidkémikus előtt nyilván- 20 való, hogy erősen lúgos körülmények között, például a fent ismertetett alkilezés körülményei között az alfaszénatomon racemizáció játszódhat le. A racemizáció mértéke az adott aminosavtól függ. A racemizáció mértékét minimálisra szoríthatjuk vissza oly módon, hogy 25 az alkilezőszert fölöslegben alkalmazzuk, és a reakciót a lehető legrövidebb idő alatt végezzük el. Ha azonban nemkívánatos mértékű racemizáció következik be, akkor a terméket úgy tisztíthatjuk meg, hogy a d-(+)-alfametil-fenil-etil-aminnal képzett sóját átkristályositjuk. 39

Az (I) általános képletű vegyületek értékes gyógyászati hatással rendelkeznek. E vegyületeknek fájdalomcsillapító hatásuk van, és ennélfogva különösen alkalmasak arra, hogy emlősöknek, beleértve az embert is, parenterálisan (a gyomor- és bélrendszer megkerülésével) 35 vagy orálisan (szájon át) adagolva fájdalomcsillapító hatást váltsunk ki velük.

Az (I) általános képletű vegyületeket adagolhatjuk gyógyászatilag elfogadható vivőanyagokkal együtt, amely vivőanyagok mennyisége az adott vegyület old- 4Q hatóságától és kémiai természetétől, az adagolás módjától és a szokásos gyógyszerészeti gyakorlattól függ.

A találmány lehetőséget nyújt olyan gyógyászati készítmények előállítására, amelyek hatóanyagként valamely (I) általános képletű tripeptid-származékot vagy 45 ennek gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sóját tartalmazzák, egy vagy több gyógyászatilag elfogadható vivőanyag kíséretében. Az ilyen készítményeket emlősökön fájdalomcsillapításra használhatjuk. így ha ilyen készítményeket előnyösen parenterálisan vagy orálisan 50 emlősöknek adunk be, akkor ezáltal fájdalomcsillapító hatást tudunk kiváltani.

Előnyös készítmények a jelen találmány szerinti, parenterálisan adagolható gyógyászati készítmények, vagyis az intramuszkuláris (izomba adható), szubkután 55 (bőr alá adható) és az intravénás (vénába adható) készítmények. Ilyenek a steril, injektálható oldatok vagy szuszpenziók, és a steril, injektálható depót- (lassan felszívódó) készítmények. Különösen kényelmesen alkalmazhatók az izotóniás (a vérrel azonos ozmózisnyomású) 60 konyhasó-oldattal, vagy izotóniás dextróz-oldattal készült steril injektálható oldatok. A steril injektálható készítményeket elkészíthetjük előre, és tárolhatjuk őket kész állapotban, vagy pedig elkészíthetjük őket közvetlenül a felhasználás előtt oly módon, hogy valamely 65 steril közeget - például vizet - adunk valamely, egy fiolában vagy ampullában lévő, ismert mennyiségű steril hatóanyaghoz. Ez esetben a fiola vagy ampulla sterilen tartja a készítményt. A steril hatóanyag mellett jelen lehet olyan mennyiségű steril dextróz vagy nátriumklorid, amely biztosítja, hogy a steril közeg hozzáadása után az oldat vagy szuszpenzió a vérrel izotóniás legyen.

Előnyösek az orálisan adagolható készítmények is. Ezek lehetnek olyan dózisegység-formák, például kapszulák, tabletták és más hasonló gyógyszerformák, amelyek a hatóanyag meghatározott mennyiségét tartalmazzák. Alkalmas orális készítmények ezenkívül például a porok, granulátumok, valamely vizes vagy nem vizes közeggel készült oldatok, szuszpenziók vagy emulziók.

A tablettákat préselés útján állíthatjuk elő, általában egy vagy több segédanyag felhasználásával. A tablettákat úgy készítjük el, hogy a hatóanyagot por vagy granulátum formájában általában összekeverjük egy vagy több segédanyaggal, például kötőanyagokkal, csúsztatószerekkel, semleges hígítószerekkel, felületaktív anyagokkal, pufforoló anyagokkal, ízesítő anyagokkal, sűrítőszerekkel, konzerválószerekkel, diszpergálószerekkel vagy más hasonlókkal, és ezt a keveréket préseljük.

Az (I) általános képletű vegyületek pontos dózisát a kezelőorvos állapítja meg. A kiválasztott dózis az adagolás módjától, az adott hatóanyagtól, a kezelt betegtől és a kezelés módjától függ. Általában azonban, ha a hatóanyagot intramuszkulárisan vagy szubkután adagoljuk, akkor a dózis testsúly-kilogrammonként körülbelül 0,5 Mg és körülbelül 2 mg között van, és előnyösen körülbelül 10 Mg és körülbelül 100 pg között. Ha viszont a hatóanyagot intravénásán adagoljuk, akkor a dózis testsúly-kilogrammonként körülbelül 0,1 Mg és körülbelül 200 /ug között van, és előnyösen körülbelül 1 Mg és körülbelül 50 Mg között. Ha a hatóanyagot orálisan adagoljuk, akkor a dózis testsúly-kilogrammonként körülbelül 100 Mg és körülbelül 100 mg között, és előnyösen körülbelül 500 Mg és körülbelül 50 mg között van. Még előnyösebben az orális dózis testsúly-kilogrammonként körülbelül 1 Mg és körülbelül 10 mg között van.

A találmány szerinti eljárást a továbbiakban, a találmány oltalmi körének szűkítése nélkül, példákkal szemléltetjük.

1. példa

L-{N-Metil)-tirozil-D-alanil-glicin-[N-etil-N-(l -benzil2-dimetil-amino)-etil]-amid-diacetát

a) lépés

N^a!fa-tercier-Butoxi-karbonil-N^a,fa-etil-L-fenilalanin-N,N-dimetil-amid

19,0 g (40 millimól) N^aIfa-tercier-butoxi-karbonilN^alf,l-etil-L-fenil-alanin-diciklohexil-amin sót feloldunk 100 ml dimetil-formamidban, az oldatot 0 °C hőmérsékletre hűtjük és hozzáadunk 3,3 g (40 millimól) dimetilamin-hidrokloridot. Az elegyet negyedórán át 0 °C hőmérsékleten, mágneses keverőn keverjük, majd hozzáadunk 5,4 g (40 millimól) 1-hidroxi-benzotriazolt és

8,3 g (40 millimól) N,N'-díciklohexil-karbodiimidet. Ezután a reakcióelegyet 2 órán át 0 °C hőmérsékleten, majd 24 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Utána

188 618 °C hőmérsékletre hűtjük és az oldatlan részeket kiszűrjük. A szűrletről az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk, az olajos maradékot feloldjuk etil-acetátban és az oldatot először 1 normál nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, ezután vízzel, majd 1,5 normál citromsavoldattal, és végül megint vízzel mossuk. Az etil-acetátos oldatot vízmentes magnézium-szulfáton megszárítjuk és az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. Ily módon szilárd anyag formájában 13,4 g (hozam: az elméletinek 104 %-a) cím szerinti vegyületet kapunk.

NMR-spektrum: delta (Boc), 1,3; delta [-N(CH₃)₂ ], 2,9. Tömegspektrum: molekulaion: 320.

b) lépés

-Etil-amino-1 -benzil-2-dime til-amino-e tán

Egy gömblombikba bemérünk 30 ml vízmentes piridint, és hozzáadunk 1,1 g (30 millimól) nátrium-bórhidridet és 3,2 g (10 millimól), a fenti a) lépésben leírt módon kapott terméket. Az elegyet 40 órán át forralva keverjük, majd szobahőmérsékletre hűtjük és az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilíáljuk. Az olajos maradékhoz 1 óra alatt, lassan hozzáadunk 1,5 normál vizes citromsav-oldatot, és az oldat pH-ját 1 normál sósavval 5,0-ra állítjuk. Ezután a vizes elegyet etil-acetáttal egyszer kirázzuk, majd a vizes rész pH-ját 2 normál nátrium-hidroxid-oldattal 9,5-re állítjuk. Ezután etil-acetáttal kirázzuk, az etil-acetátos részt vízmentes magnéziumszulfáton megszárítjuk és az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilíáljuk. Ily módon olaj formájában 1,2 g (hozam: 58 %) cím szerinti vegyületet kapunk. NMR-spektrum: delta (fend), 7,2; delta [-N(CH₃)]₂,2,2.

[a]“ = + 28,78° (c = 0,5, metanol).

c) lépés

N^a!fa-tercier-Butoxi-karbonil-D-alanil-glicin[N-etil-N-(l-benzil-2-dimetil-amino)-etil]-amid ml dimetil-formamidhoz hozzáadunk 824 mg (4 millimól), a fenti b) lépésben leírt módon kapott terméket. Az elegyet 0 °C hőmérsékletre hűtjük és hozzáadunk 1,06 g (4 millimól) N^alfa-tercier-butoxi-karbonilD-alanil-glicint, 540 mg (4 millimól) 1-hidroxi-benzotriazolt és 824 mg (4 millimól) Ν,Ν'-dicíklohexil-karbodiimidet. A reakcióelegyet 4 órán át 0 °C hőmérsékleten, majd további 72 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Utána 0 °C hőmérsékletre hűtjük, az oldatlan részeket kiszűrjük és a szűrletről az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A maradékot feloldjuk etil-acetát és víz kétfázisú elegyében és az elegy pH-ját 2 normál nátrium-hidroxid-oldattal 9,5-re állítjuk. Az etil-acetátos részt elválasztjuk, vízzel egyszer mossuk, vízmentes magnézium-szulfáton megszárítjuk és az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A maradékként kapott olajat felvisszük egy Water’s-féle szilikagél oszlopra, és az oszlopot egy System 500A jelzésű Water’s-féle preparatív folyadék-kromatográfban szakaszos gradiens eluációval (oldószer: acetonitril -* tetrahidro-furán) eluáljuk. Az egyes frakciókat vékonyréteg-kromatográfiás módszerrel vizsgáljuk, a megfelelő frakciókat egyesít6 jük, és a terméket elkülönítjük. Ily módon 1,7 g (hozam: 100 %) cím szerinti vegyületet kapunk.

[a]” = + 7,60° (c = 0,3, metanol).

Analízis a C₂₃H₃₈N₄O₄ képlet alapján (mólsúly: 434,6):

számított: C 63,57; H8,81; N 12,89; talált: C 63,87; H8,71; N 12,49.

d) lépés

N^alfa-tercier-Butoxi-karbonil-L-(N-metil)-tirozilD-alanil-glicin-[N-etil-N-(l-benzil-2-dimetilamino)-etil]-amid ml trifluor-ecetsav és 3 ml anizol elegyéhez hozzáadunk 1,7 g (3,9 millimól), a fenti c) lépésben leírt módon kapott terméket. Az elegyet félórán át 0 °C hőmérsékleten keverjük, majd az oldószert csökkentett nyomáson, melegítés nélkül ledesztilláljuk. A maradékként kapott olajat dietil-éterrel többször eldörzsöljük, az oldószert minden alkalommal leöntjük. A maradék olajat ezután feloldjuk etil-acetát és víz kétfázisú elegyében, az elegy pH-ját 2 normál nátrium-hidroxid-oldattal 10,0-ra állítjuk. A szerves részt elválasztjuk, vízmentes magnézium-szulfáton megszárítjuk és az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilíáljuk. Ily módon olajos terméket kapunk.

1,86 g (3,9 millimól) N^alfa-tercier-butoxi-karbonilN^alfa-metil-L-tirozin-diciklohexil-amin-sót feloldunk 15 ml dimetil-formamidban, az oldatot —15 °C hőmérsékletre hűtjük és az erélyesen kevert oldathoz hozzáadunk 3 csepp N-metil-morfolint és 0,51 ml (3,9 millimól) klórhangyasav-izobutil-észtert. Az elegyet —15 C hőmérsékleten keverjük, és közben az előző bekezdésben leírt módon előállított, helyettesített dipeptidet feloldjuk 5 ml dimetil-formamidban és az oldatot 0 °C hőmérsékletre hűtjük. Ezt a hűtött oldatot ezután hozzáadjuk a vegyes anhidrid hűtött, kevert oldatához, és a reakcióelegyet 4 órán át —15 °C hőmérsékleten keverjük. A szilárd részeket kiszűrjük és a szűrletről az oldószert csökkentett nyomáson le desztilláljuk. A maradékot feloldjuk etil-acetát és víz kétfázisú elegyében és az elegy pH-ját 2 normál nátrium-hidroxid-oldattal 9,8-ra állítjuk. Utána az etil-acetátos részt elválasztjuk, vízmentes magnéziumszulfáton megszárítjuk és az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. Ily módon olaj formájában 1,8 g (hozam: 76 %) cím szerinti vegyületet kapunk. NMR-spektrum: delta (Boc), 1,2; delta [-N(CH₃)₂], 2,2.

e) lépés

L-(N-Mctil)-tirozil-D-alanil-glicin[N-etil-N-(l-benzil-2-dimetil-ammo)-etil]amid-diacetát ml trifluor-ecetsav és 3 ml anizol elegyében feloldunk 1,7 g, a fenti d) lépésben leírt módon kapott terméket. Az elegyet félórán át 0 °C hőmérsékleten keverjük, majd fagyasztva szárítjuk. Az így kapott szilárd anyagot puffer-oldatban (13 % acetonitrilt tartalmazó, 0,1 mólos ammónium-acetát-oldat, pH = 4,1) 9,0 ml össztérfogatra oldjuk. Az oldatot felvisszük egy 4X 70 cm

188 618 méretű, Cie fordított fázisú szilikagéllel töltött, a fenti puffer-oldattal egyensúlyba hozott oszlopra. Az elutumot 280 nm hullámhossznál spektrofotometriásán vizsgáljuk, a megfelelő frakciókat egyesítjük és fagyasztva szárítjuk. Az így kapott szilárd anyagot feloldjuk 8 ml 5 50 %-os ecetsavban és az oldatot felvisszük egy 2,5 X X 90 cm méretű G-10 Sephadex oszlopra. Az oszlopot 50 %-os ecetsavval eluáljuk, és az elutumot 280 nm hullámhossznál spektrofotometriásán vizsgáljuk. A megfelelő frakciókat egyesítjük és fagyasztva szárítjuk. Ily 10 módon fehér színű, szilárd anyag formájában 743 mg (hozam: 42 %) cím szerinti vegyületet kapunk.

[α]θ = + 35,58° (c = 0,5,1 mólos ecetsav).

Analízis a C₃₂Há9N₅O₈ képlet alapján (mólsúly: 631,8): 15 számított: C 60,84; H 7,82; N 11,09;

talált: C 61,15; H 7,22; N 11,32.

Aminosav-analízis: Gly, 0,74; Alá, 1,09.

2. példa

L-(N-Metil)-tiroziI-D-alanil-glicin-«N-etil-N[l-(4'-flúor-benzil)-2-dimetil-amino]-etil»- 25 amid-diacetát

A cím szerinti vegyületet az 1. példában leírt módon állítjuk elő, e vegyület jellemző tulajdonságai:

[α]θ = + 61,75° (c = 0,5,1 mólos ecetsav).

Analízis a C₃₂H₄₈N₅O8 képlet alapján (mólsúly: 649,8):

számított; C 59,15; H 7,45; N 10,78;

talált: C 58,86; H 7,17; N 10,62. 35

Aminosav-analízis: Gly, 0,68; Alá, 1,00; NH₃, nyomok. Térdeszorpciós tömegspektrum: molekulaion: 530.

3. példa

L-(N-Metil)-tirozil-D-(O-metil)-szeril-glicin[N-etil-N-( 1 -benzil-2-dimetil-amino)-etiljamid-diacetát 45

a) lépés

N^alfa-tercier-Butoxi-karbonil-glicin-[N-etil-N(l-benzil-2-dimctil-ainino)-etil]-amid 50 ml dimetil-formamidhoz hozzáadunk 5,3 g (26 millimól), az 1. példa b) lépésében leírt módon kapott terméket. Ezután az elegyhez hozzáadunk 4,5 g (26 millimól) N^alfa-tercier-butoxi-karbonil-glicint, 4,5 ml (26 millimól) diizopropil-etil-amint, és 11,59 g (26 millimól) benzotriazolil - N - oxi - írisz - (dimetil - amino) - foszfónium-hexafluorofoszfátot (Sempa-Chimie). A reakcióelegyet 48 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk.

A maradékot feloldjuk etil-acetát és 1 normál vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldat kétfázisú elegyében.

Az elegy pH-ját 5 normál nátrium-hidroxid-oldattal 10,0-ra állítjuk, az etil-acetátos részt elválasztjuk, vízmentes magnézium-szulfáton megszárítjuk és az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A maradékként kapott olajat feloldjuk etil-acetátban, az oldatot felvisszük egy Water’s-féle szilikagél oszlopra, és az oszlopot egy System 500A jelzésű Water’s-féle preparatív folyadék-kromatográfban szakaszos gradiens elucióval (oldószer: etil-acetát->tetrahidro-furán) eluáljuk. A frakciókat vékonyréteg-kromatográfiás módszerrel vizsgáljuk, a megfelelő frakciókat egyesítjük és a terméket elkülönítjük. Ily módon 7,3 g (hozam: 77 %) cím szerinti vegyületet kapunk,

NMR-spektrum: delta (fenil), 7,3; delta (Boc), 1,5; delta [-N(CH₃)₂], 2,5.

b) lépés

N^afa-tercier-Butoxi-karbonil-D-(0-metil)-szeril-glicin[N-etil-N-(l-benzil-2-dimetil-amino)-etil]-amid ml trifluor-ecetsav és 5 ml anizol elegyéhez hozzáadunk 7,3 g (20 millimól), a fenti a) lépésben leírt módon kapott terméket. Az elegyet félórán át 0 C hőmérsékleten keverjük, majd az oldószert csökkentett nyomáson, melegítés nélkül ledesztilláljuk. A maradékként kapott olajat dietil-éterrel többször eldörzsöljük, az oldószert minden esetben leöntjük. A maradék olajat ezután feloldjuk etil-acetát és víz kétfázisú elegyében, az elegy pH-ját 2 normál nátrium-hidroxid-oldattal 10,0ra állítjuk, a szerves részt elválasztjuk, vízmentes magnézium-szulfáton megszáritjuk és az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. Ily módon 4,7 g (hozam: 89%) olajos terméket kapunk.

1,7 g (5,35 millimól), Jaeger, M., Ishric, S. és Wickerhauser, M. módszerével [Croat. Chem. Acta, 28, 5 (1956)] előállított N^a^^a-tercier-butoxi-karbonil-D-(0metil)-szerin-ciklohexil-amin-sót 2 normál sósav és etilacetát lehűtött elegyével semlegesítünk. Az etil-acetátos részt elválasztjuk, vízmentes magnézium-szulfáton megszárítjuk és az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. Az így kapott N^alfa-tercier-butoxi-karbonil-D(O-metil)-szerint feloldjuk 20 ml dimetil-formamidban, az oldatot —15 °C hőmérsékletre hűtjük, és az oldathoz keverés közben, gyorsan hozzáadunk 0,55 ml (5 millimól· N-metil-niorfolint és 0,66 ml (5 millimól) klórhangyasav-izobutil-észtert. A reakcióelegyet —15 °C hőmérsékleten keverjük, és ezalatt az előző bekezdésben leírt módon kapott peptid szabad bázis formáját feloldjuk 5 ml dimetil-formamidban, az oldatot 0 C hőmérsékletre búi tjük, majd hozzáadjuk a fent leírt módon előállított vegyes anhidridhez. A reakcióelegyet 3 órán át —15 °C hőmérsékleten, majd 24 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Ezután az oldószert csökkentett nyomáson edesztilláljuk, a maradékként kapott olajat feloldjuk etil-acetát és víz kétfázisú elegyében, és az elegy pH-ját 2 rormál nátrium-hidroxid-oldattal 10,0-ra állítjuk. A szerves részt elválasztjuk, vízmentes magnéziumszulfáton megszárítjuk és az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A 2,2 g súlyú maradékot feloldjuk etil-acetátban, és az oldatot felvisszük egy Water’s-féle szilikagél oszlopra. Az oszlopot egy System 500A jelzésű Water’s-féle preparatív folyadék-kromatográfban szakaszos gradiens elucióval (oldószer: etil-acetát -+ etil-acetát és tetrahidro-furán 1:1 arányú elegye) eluáljuk. A frakciókat vékonyréteg-kromatográfiás módszerrel vizsgál-7188 618 juk, a megfelelő frakciókat egyesítjük, és a terméket elkülönítjük. Ily módon 2,0 g (hozam: 92 %) cím szerinti vegyületet kapunk.

[a]p = + 2,79° (c = 0,5, metanol).

c) lépés

L-(N-Metil)-tirozil-D-(O-metil)-szeril-glicin[N-etil-N-(l-benziI-2-dimetil-amino)-etiljamid-diacctát ml trifluor-ecetsav és 3 mi anizol elegyéhez hozzáadunk 2,0 g (4,3 millimól), a fenti b) lépésben leírt módon kapott terméket. Az elegyet félórán át 0 °C hőmérsékleten keverjük, majd a terméket 400 ml dietil-éter hozzáadásával kicsapjuk. Az oldatot leöntjük és a maradék olajat dietil-éterrel többször eldörzsöljük, az oldószert minden esetben leöntjük. Az így kapott olajat ezután feloldjuk etil-acetát és víz kétfázisú elegyében, és az elegy pH-ját 2 normál nátrium-hidroxid-oldattal 10,0ra állítjuk. A szerves részt elválasztjuk, vízmentes magnézium-szulfáton megszárítjuk, és az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. Ily módon olajos terméket kapunk.

ml dimetil-formamidhoz hozzáadunk 1,31 g (2,75 millimól) N^alfa-tercier-butoxi-karbonil-N^a'^fa-metiíL-tirozin-diciklohexil-amin-sót, az oldatot —15°C hőmérsékletre hűtjük és keverés közben, gyorsan hozzáadunk 3 csepp N-metil-morfolint és 0,36 ml (2,75 millimól) klórhangyasav-izobutil-észtert. Az elegyet -15 °C hőmérsékleten keverjük, és eközben az előző bekezdésben leírt módon előállított dipeptid szabad bázis formáját feloldjuk 5 ml dimetil-formamidban, az oldatot —15 °C hőmérsékletre hűtjük és hozzáadjuk a fent leírt módon előállított vegyes anhidridhez. A reakcióelegyet 4 órán át -15 °C hőmérsékleten, majd 24 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Utána a szilárd részeket kiszűrjük és a szűrletről az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A maradékot feloldjuk etil-acetát és víz kétfázisú elegyében, és az elegy pH-ját 2 normál nátriumhidroxid-oldattal 10,0-ra állítjuk. A szerves részt elválasztjuk, vízmentes magnézium-szulfáton megszáritjuk, és az oldószert csökkentett nyomáson le desztilláljuk. Ily módon 1,9 g (hozam: az elméletinek 107 %-a) olajos terméket kapunk. Ezt az olajat feloldjuk 20 ml trifluorecetsav és 3 ml anizol elegyében és az elegyet félórán át 0 °C hőmérsékleten keverjük. Ezután az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk, a maradékként kapott olajhoz dietil-étert adunk, és az így kapott szilárd anyagot kiszűrjük és megszáritjuk. Ezt a szilárd anyagot puffer-oldattal (18% acetonitrilt tartalmazó, 0,1 mólos aminónium-acetát-oldat, pH = 4,2) 9,0 ml össztérfogatra oldjuk. Az oldatot felvisszük egy 4 X 70 cm méretű, C₁₈ fordított fázisú szilikagéllel töltött, a fenti pufferoldattal egyensúlyba hozott oszlopra. Az elutumot 280 nm hullámhossznál spektrofotometriásán vizsgáljuk, a megfelelő frakciókat egyesítjük és fagyasztva szárítjuk. Az így kapott, fehér színű, szilárd anyagot feloldjuk 6 ml 50 %-os ecetsavban, és az oldatot felvisszük egy 2,5 X X 90 cm méretű G-10 Sephadex oszlopra. Az oszlopot 50 %-os ecetsavval eluáljuk, és az elutumot 280 nm hullámhossznál spektrofotometriásán vizsgáljuk. A megfelelő frakciókat egyesítjük és fagyasztva szárítjuk. Ily módon fehér színű, szilárd anyag formájában 1,35 g (hozam: 74 %) cím szerinti vegyületet kapunk.

[α]ρ = + 36,0° (c = 0,5,1 mólos ecetsav).

Analízis aC₃₃H₅iN₅O9 képlet alapján (mólsúly: 661,8):

számított: C 59,89; H7,77; N 10,58; talált: C 59,71; H7,71; N 10,57.

Amtinosav-analízis (gmól/mg):

θ 1) 21-órás hidrolízis: Ser(Me), 0,251; Ser, 0,814*; Gly, 0,489.

2) 72-órás hidrolízis: Ser(Me), 0,031; Ser, 0,822*; Gly, 0,946.

*Ser(Me) a savas hidrolízis során részben szerinné alakul. Térdeszoipciós tömegspektrum: molekulaion: 542.

4. példa

L-(N-Metil)-tirozil-D-alanil-glicin[N-metil-N-(l-benzil-2-dimetil-amino)-etil]25 amid-diacetát

a) lépés 30

N^alfa-tercier-Butoxi-karbonil-N^a,fa-metilL-fenil-alanin-dimetil-amid

150 ml dimetil-formamidhoz hozzáadunk 9,21 g 35 (0,02 mól) N^alfa-tercier-butoxi-karbonil-N^a,fa-metil-Lfenil-alanin-diciklohexil-amin-sót. Az elegyet 0°C hőmérsékletre hűtjük, és hozzáadunk 1,63 g (0,02 mól) iimetil-amin-hidrokloridot. Az elegyet 2 percig 0 °C hőmérsékleten keverjük, majd hozzáadunk 2,7 g (0,02 mól) 40 l-hidroxi-benzotriazolt és 4,13 g (0,02 mól) Ν,Ν’-diciklohexil-karbodiimidet. A reakcióelegyet 7 órán át 0 °C hőmérsékleten, ma^d 19 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Ezután 0 C hőmérsékletre hűtjük, az oliatlan részeket kiszűrjük és a szűrletről az oldószert 45 csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A maradékként kapott olajat feloldjuk etil-acetátban, és az oldatot először 1 normál nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, utána vízzel, majd lehűtött 1,5 normál citromsav-oldattal, és végül megint vízzel mossuk. Ezután a szerves részt víz50 mentes magnézium-szulfáton megszárítjuk, és az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. Ily módon ’ehér színű, szilárd anyag formájában 6,08 g (hozam:

%) cím szerinti vegyületet kapunk.

NMR-spektrum: delta (fenil), 7,2; delta (CH₃), 2,8; delta [N(CH₃)₂ ], 2,9.

Analízis a C₁₇H₂₆N₂O₃ képlet alapján (mólsúly: 306,4):

számított: C 66,64; H8,55; N 9,14;

talált: C 66,38; H 8,28; N 8,88.

Térdeszorpciós tömegspektrum: molekulaion: 307.

188 618

b) lépés l-(N-tercier-Butoxi-karbonil)-metil-amino1 -benzil-2-dimetil-amino-etán ml vízmentes piridin és 2,16 g (0,057 mól) nátriumbórhidrid elegyéhez hozzáadunk 5,86 g (0,019 mól), a fenti a) lépésben leírt módon kapott terméket. Az elegyet 48 órán át keverve forraljuk, majd szobahőmérsékletre hűtjük és az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A maradékhoz lassan, 1 óra alatt 6 normál sósavat adunk. A kapott oldat pH-ját 1 normál sósavval 5,0-ra állítjuk, majd dietil-éterrel kirázzuk. A vizes részt elválasztjuk, pH-ját 2 normál nátrium-hidroxid-oldattal 10,0-ra állítjuk és etil-acetáttal kirázzuk. Az etil-acetátos részt vízmentes magnézium-szulfáton megszáritjuk és az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. Az olajos maradékot feloldjuk kloroformban, és az oldatot felvisszük egy Water’s-féle szilikagél oszlopra. Az oszlopot egy System 500A jelzésű Water’s-féle preparatív folyadék-kromatográfban szakaszos gradiens elucióval (oldószer: kloroform -> tetrahidro-furán) eluáljuk. Az elutumot vékonyréteg-kromatográfiás módszerrel vizsgáljuk, a megfelelő frakciókat egyesítjük, és a terméket elkülönítjük. Ily módon 2,5 g (hozam: 45 %) cím szerinti vegyületet kapunk.

NMR-spektrum: delta (fenil), 7,2; delta (Boc), 1,4; delta [N-(CH₃)₂ ], 2,2.

c) lépés

N^alfa-tercier-Butoxi-karbonil-N^alta-mctilL-tirozil-D-alanil-glicin[N-metil-N-( 1 -benzil-2 -dime til-amino)-etil ]amid ml 1 normál ecetsavas sósav-oldat és 2 ml anizol elegyéhez hozzáadunk 2,2 g (0,008 mól), a fenti b) lépésben leírt módon kapott terméket. Az elegyet félórán át szobahőmérsékleten keverjük, majd a terméket dietil-éter hozzáadásával kicsapjuk. A felülúszót leöntjük és a maradék olajat dietil-éterrel többször eldörzsöljük, az oldószert minden esetben leöntjük. Az így kapott olajat ezután feloldjuk etil-acetát és víz kétfázisú elegyében, és az elegy pH-ját 2 normál nátrium-hidroxid-oldattal 10,0-ra állítjuk. A szerves részt elválasztjuk, vízmentes magnézium-szulfáton megszárítjuk, és az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A maradékként kapott olajat feloldjuk 30 ml dimetil-formamidban, az oldatot 0 C hőmérsékletre hűtjük, majd hozzáadunk 2,13 g (0,005 mól) N^alfa-tercier-butoxi-karbonil-N^alfametil-L-tirozil-D-alanil-glicint, 0,68 g (0,005 mól) 1hidroxi-benzotriazolt és 1,3 g (0,005 mól) Ν,Ν’-diciklohexil-karbodiimidet. A reakcióelegyet 4 órán át 0 °C hőmérsékleten, majd 19 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Ezután 0 °C hőmérsékletre hűtjük, a szilárd részeket kiszűrjük, és a szűrletről az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A maradékot feloldjuk etil-acetát és víz kétfázisú elegyében, és az elegy pH-ját 2 normál nátrium-hidroxid-oldattal 10,0-ra állítjuk. A szerves részt elválasztjuk, vízmentes magnéziumszulfáton megszáritjuk és az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. Ily módon olaj formájában 2,86 g (hozam: 95 %) cím szerinti vegyületet kapunk.

d) lépés

L-(N-Metil)-tirozil-D-alanil-glicin[N-metil-N-(l-benzil-2-dimetil-amino)-etil]amid-diacetát ml trifluor-ecetsav és 2 ml anizol elegyéhez hozzáadunk 2,8 g (4,7 millimól), a fenti c) lépésben leírt módon kapott terméket. Az elegyet félórán át 0 °C hőmérsékleten keverjük, majd az oldószert csökkentett nyomáson, melegítés nélkül ledesztilláljuk. A maradékként kapott olajhoz dietil-étert adunk, és az így kapott szilárd anyagot kiszűrjük. Ezt a szilárd anyagot puffer-oldatban (9% acetonitrilt tartalmazó, 0,1 mólos ammóniumacetút-oldat, pH = 4,2) 9,0 ml össztérfogatra oldjuk. Az oldatot felvisszük egy 4 X 70 cm méretű, Ci ₈ fordított fázisú szilikagéllel töltött, a fenti puffer-oldattal egyensúlyba hozott oszlopra. Az oszlopot a fenti pufferoldattal eluáljuk, és az elutumot 280 nm hullámhossznál spektrofotometriásán vizsgáljuk. A megfelelő frakciókat egyesítjük és fagyasztva szárítjuk. Az így kapott, fehér színű, szilárd anyagot feloldjuk 5 ml 0,2 mólos ecetsavban, az oldatot felvisszük 2,5X90 cm méretű G-10 Sephadex oszlopra. Az oszlopot 0,2 mólos ecetsavval eluáijuk, és az elutumot 280 nm hullámhossznál spektrofotometriásán vizsgáljuk. A megfelelő frakciókat egyesítjük és fagyasztva szárítjuk. Ily módon fehér színű, szilárd anyag formájában 411 mg (hozam: 14%) cím szer nti vegyületet kapunk.

[a]” — + 64,8° (c = 0,5,1 mólos ecetsav).

Analízis aC₃₁H4₇N₅0a képlet alapján (mólsúly: 617,7):

szál lított: C 60,27; H 7,67; N 11,34;

tálát: C 60,12; H 7,67; NI 1,60.

Am nosav-analízis: Alá, 1,05; Gly, 0,95.

Térdcszorpciós tömegspektrum: molekulákul: 498.

5. példa

L-(N-Metil)-tirozil-D-alanil-glicin[N-etil-N-(l-benzil-2-dimetil-oxido-amino)-etil]amid-diacetát

a) lépés

N^a^^a-tercier-Butoxi-karbonil-N^a'f^a-etilL-fenil-alanin-N,N-dimetil-amid

19,0 g (40 millimól) N^alfa-tercier-butoxi-karbonilN^a!fa-etil-L-fenil-alanin-dicik]ohexiI-amin-sót feloldunk 100 ml dimetil-formamidban, az oldatot 0°C hőmérsékletre hűtjük, és hozzáadunk 3,3 g (40 millimól) dimeűl-amin-hidrokloridot. Az elegyet negyedórán át 0 °C hőmérsékleten, mágneses keverőn keverjük, majd hozzáadunk 5,4 g (40 millimól) 1-hidroxi-benzotriazolt és

8,3 g (40 millimól) N,N'-diciklohexil-karbodiimidet. A reakcióelegyet 2 órán át 0 °C hőmérsékleten, majd 24 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Ezután ismét 0 °C hőmérsékletre hűtjük és a szilárd részeket kiszűrjük. A szűrletről az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk, a maradékként kapott olajat feloldjuk etil9

-9188 613 acetátban, és az oldatot először 1 normál nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, utána vízzel, ezután lehűtött 1,5 normál citromsav-oldattal, és végül megint vízzel mossuk. A szerves részt vízmentes magnézium-szulfáton megszárítjuk, és az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. Ily módon szilárd anyag formájában 13,4 g (hozam: az elméletinek 104 %-a) cím szerinti vegyületet kapunk.

NMR-spektrum: delta (Boc), 1,3; delta [-N(CH₃)₂], 2,9. Tömegspektrum: molekulaion: 320.

b) lépés

-Etil-amino-1 -benzil-2-dimetil-amino-e tá n

Egy gömblombikba bemérünk 30 ml vízmentes piridint, és hozzáadunk 1,1 g (30 millimól) nátiium-bórhidridet, majd 3,2 g (10 millimól), a fenti a) lépésben leírt módon kapott terméket. Az elegyet 40 órán át forralva keverjük, majd szobahőmérsékletre hűtjük és az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. Az olajos maradékhoz lassan, 1 óra alatt 1,5 normál vizes citromsav-oldatot adunk, majd az így kapott oldat pH-ját normál sósavval 5,0-ra állítjuk. Ezután a vizes elegyet etil-acetáttal egyszer kirázzuk, majd a vizes rész pH-ját normál nátrium-hidroxid-oldattal 9,5-re állítjuk. Ezután a vizes elegyet etil-acetáttal kirázzuk, az etil-acetátos részt vízmentes magnézium-szulfáton megszárítjuk és az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. Ily módon olaj formájában 1,2 g (hozam: 58%) cím szerinti vegyületet kapunk.

NMR-spektrum: delta (fenil), 7,2; delta [-N(CH₃)₂ ], 2,2. [α]θ = + 28,78° (c = 0,5, metanol).

cj lépés

N^alfa-tercier-Butoxi-karbonil-D-alanil-glicin[N-etil-N-(l-benzil-2-dimeti!-amino)-etil]-amid ml dímetil-formamidhoz hozzáadunk 824 mg (4 millimól), a fenti b) lépésben leírt módon kapott terméket. Az elegyet 0 °C hőmérsékletre hűtjük és hozzáadunk 1,06 g (4 millimól) N^alfa-tercier-butoxi-karbonilD-alanil-glicint, 540 mg (4 millimól) 1-hidroxi-benzotriazolt és 824 mg (4 millimól) NX-diciklohexil-karbodiiinidet. A reakcióelegyet 4 órán át 0 °C hőmérsékleten, majd 72 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Utána 0 C hőmérsékletre hűtjük, a szilárd részeket kiszűrjük, és a szűrletről az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A maradékot feloldjuk etil-acetát és víz kétfázisú elegyében, az elegy pH-ját 2 nonnál nátriumhidroxid-oldattal 9,5-re állítjuk, az etil-acetátos részt elválasztjuk, vízzel egyszer mossuk, vízmentes magnézium-szulfáton megszárítjuk, és az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A maradékként kapott olajat felvisszük egy Water’s-féle szilikagél oszlopra, és az oszlopot egy System 500A jelzésű Water’s-féle preparatív folyadék-kromatográfban szakaszos gradiens elucióval (oldószer: acetonitril-* tetrahidro-furán)eluáljuk. Az elutumot vékonyréteg-kromatográfiás módszerrel vizsgáljuk, a megfelelő frakciókat egyesítjük, és a terméket el10 különítjük. Ily módon 1,7 g (hozam: 100 %) cím szerinti vegyületet kapunk.

[ajp⁵ = + 7,60° (c = 0,3, metanol).

Analízis aC₂₃H₃₈N₄O₄ képlet alapján (mólsúly:434,6):

számított: C63.57; H8,8l; N 12,89; talált: C 63,87; H8,71; N 12,49.

d) lépés

N^aira-tercier-Butoxi-karbonil-L-(N-metil)tirozil-D-alanil-glicin-[N-etil-N(l-benzil-2-dimetil-amino)-etil]amid ml trifluor-ecetsav és 3 ml anizol elegyéhez hozzáidunk 1,7 g (3,9 millimól), a fenti c) lépésben leírt módon kapott terméket. Az elegyet félórán át 0 °C hőmérsékleten keverjük, majd az oldószert csökkentett nyomáson, melegítés nélkül ledesztilláljuk. A maradékként kapott olajat dietil-éterrel többször eldörzsöljük, az oldószert minden alkalommal leöntjük. Ezután a maradék olajat feloldjuk etil-acetát és víz kétfázisú elegyében, és az elegy pH-ját 2 normál nátrium-hidroxid-oldattal 10,0-ra állítjuk. A szerves részt elválasztjuk, vízmentes magnézium-szulfáton megszárítjuk és az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. Dy módon olajos terméket kapunk.

1,86 g (3,9 millimól) N^alfa-tercier-butoxi-karbonilN^a,fa-metil-L-tirozin-diciklohexil-amin-sót feloldunk 15 ml dimetil-formamidban, az oldatot —15 °C hőmérsékletre hűtjük, majd az erélyesen kevert oldathoz hozzáadunk 3 csepp N-metil-morfolint és 0,51 ml (3,9 millimól) klórhangyasav-izobutil-észtert. Az elegyet -15 °C hőmérsékleten keverjük, és eközben az előző bekezdésben leírt módon előállított, helyettesített dipeptid szabad bázis formáját feloldjuk 5 ml dimetil-formamidban, az oldatot 0 °C hőmérsékletre hűtjük, majd keverés közben hozzáadjuk a vegyes anhidrid oldatához. A reakcióelegyet 4 órán át -15 °C hőmérsékleten keverjük, majd a szilárd részeket kiszűrjük és a szűrletről az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A maradékot feloldjuk etil-acetát és víz kétfázisú elegyében, az elegy pH-ját 2 normál nátrium-hidroxid-oldattal 9,8-ra állítjuk, az etil-acetátos részt elválasztjuk, vízmentes magnéziumszulfáton megszárítjuk, és az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. Ily módon olaj formájában 1,8 g (hozam: 76 %) cím szerinti vegyületet kapunk. NMR-spektrum: delta (Boc), 1,2; delta [-N(CH₃)₂], 2,2.

e) lépés

L-(N-Metil)-tirozil-D-alanil-glicin[N-etil-N-(l-benzil-2-dimetil-oxido-amino)-etil]amid-diacetát ml tetrahidro-furán és 5 ml víz elegyéhez hozzáadunk 2,0 g (3,3 millimól), a fenti d) lépésben leírt mólon kapott terméket. Az oldathoz hozzáadunk 0,37 ml (3,3 millimól) 30 %-os hidrogén-peroxidot, és az elegyet 48 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Utána az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk és a maradé-10188618 kot feloldjuk 30 ml tetrahidro-furánban. Az oldathoz hozzáadunk 680 mg (3,96 millimól) m-klór-perbenzoesavat és az elegyet 24 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Ezután az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk és a maradékot feloldjuk etil-acetát és víz két- 5 fázisú elegyében. Az elegy pH-ját 2 normál nátriumhidroxid-oldattal 10,0-ra állítjuk, a szerves részt elválasztjuk, vízmentes magnézium-szulfáton megszárítjuk és az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk.

A maradékként kapott olajat feloldjuk 30 ml triíluor- 10 ecetsav és 3 ml anizol elegyében, az elegyet félórán át 0 °C hőmérsékleten keverjük, majd fagyasztva szárítjuk.

Az így kapott szilárd anyagot puffer-oldatban (17 % acetonitrilt tartalmazó, 0,1 mólos ammónium-acetátoldat, pH = 4,3) 9,0 ml össztérfogatra oldjuk, és az olda- 15 tót felvisszük egy 4X70 cm méretű, Ci₈ fordított fázisú szilikagéllel töltött, a fenti puffer-oldattal egyensúlyba hozott oszlopra. Az elutumot 280 nm hullámhossznál spektrofotometriásán vizsgáljuk, a megfelelő frakciókat egyesítjük és fagyasztva szárítjuk. Az így ka- 20 pott, fehér színű, szilárd anyagot feloldjuk 10 ml 0,2 mólos ecetsav-oldatban, az oldatot felvisszük egy 2,5 X X 90 cm méretű G-10 Sephadex oszlopra. Az oszlopot 0,2 mólos ecetsav-oldattal eluáljuk, és az elutum frakcióit 280 nm hullámhossznál spektrofotometriásán vizs- 25 gáljuk. A megfelelő frakciókat egyesítjük és fagyasztva szárítjuk. Ily módon fehér színű, szilárd anyag formájában 486 mg (hozam: 23%) cím szerinti vegyületet kapunk.

[a]p⁵ = + 51,57° (c = 0,5, 1 mólos ecetsav).

Analízis a C32H₄₉N_SO9 képlet alapján (mólsúly: 647,8):

számított: C 59,33; H7,62; N 10,81;

talált: C 59,55; H 7,78; NI 1,02. 35

Aminosav-analízis: Ala, 1,00; Gly, 0,99;NH₃,0,12.

Farmakológiai vizsgálatok

Az (I) általános képletű vegyületek fájdalomcsillapító hatását egéren hot-plate (fűtőlapos) módszerrel, valamint a writhing (vonaglási) módszerrel mutatjuk ki, A hotplate módszerben a kísérleti állatot egy függőlegesen 45 álló, plexiüvegből készült hengerbe helyezzük, amelynek alaplapja egy 55 °C hőmérsékletre felmelegített fűtőlap.

Egy Harlan ND4 törzsbeli egérnek szubkután injekció formájában beadjuk a vizsgálandó anyag megfelelő mennyiségének valamely vivőanyangal készült oldatát ςθ vagy szuszpenzióját, és az állatot 15 perc múlva ráteszszük a fűtőlapra. Meghatározzuk azt a másodpercekben mért késleltetési időt, amelynek elteltével az egér felugrik a forró felületről. Ha valamely anyagnak fájdalomcsillapító hatása van, akkor ezt beadva hosszabb késlel- 55 tetési időt mérünk, mint azoknál az egereknél, amelyek csak a vivöanyagot kapják. A mérést olyan dózistartományban kell végeznünk, amely dózis még nem zavarja meg az állatok mozgásának koordináltságát, és nem teszi őket mozgásképtelenné. Az alábbi táblázatban megadjuk θθ az ebben a vizsgálatban kapott ED₅₀-értékeket. Az ED_S0érték az a dózis, amely a vizsgált egerek 50 %-ánál fájdalomcsillapító hatást vált ki. Egy vegyületet akkor tekintünk fájdalomcsillapító hatásúnak, ha beadása után a késleltetési idő egyenlő vagy nagyobb mint a kontroll gg állatoknál mért késleltetési idő plusz a standard szórás kétszerese. A fájdalomcsillapító hatás százalékos értékeit probit-értékekké alakítjuk, és az ED_S0 -értékeket a dózishatás adatok regressziós analízise útján számítjuk ki. Minden egyes dózis-hatás görbe megrajzolásához legalább négy mérési pontot kell meghatároznunk, és minden egyes mérési pontot legalább tíz kezelt és tíz kontroll egér felhasználásával kell meghatároznunk.

A Writhing (vonaglási) módszerben vonaglási válaszreakciónak tekintjük a hasi izomzat összehúzódását, majd ezt követően a hátsó lábak kinyújtását. A vonaglási válaszreakció kiváltása céljából az állatoknak 0,6%-os koncentrációjú ecetsav-oldatot (10 ml/kg) adunk intraperitoneálisan. A vizsgálathoz 5 db, 20-22 g testsúlyú Cox Standard törzsbeli albínó egeret használunk, amelyeket éjszakán át éheztetünk, majd meghatározzuk a vonaglási válaszreakciót. Minden egeret csak egyszer használunk. A megfigyelési idő 10 perc, és 5 perccel az ecetsav-oldat beadása után kezdődik. A vonaglási válaszreakció gátlásának mértékét a kontrollcsoportban megfigyelt vonaglások számának és a vizsgálandó vegyülettel kezeit állatoknál megfigyelt vonaglások számának összehasonlítása útján, az alábbi képlettel számítjuk ki:

Százalékos gátlás vonaglások száma ^jqq a kísérleti csoportban vonaglások száma a kontrollcsoportban

A kontrollcsoportban a 10-perces megfigyelési időszak alatt átlagosan 225-250 vonaglást lehet megfigyelni. EDso-értéknek tekintjük azt a dózist, amely a vonaglások számát 50%-kal csökkenti, az EDjo-értéket „A regressziós egyenes fordított alkalmazása” útján [Brownlee, K. A. Statistical Theory and Methodology in Science and Engineering, (Statisztikai elmélet és módszertan a tudományban és a mérnöki tudományokban),

2. kiadás, New York, John Wiley and Sons (1965)] számítjuk ki.

Az alábbi táblázatban megadjuk az (I) általános képletű vegyületek egéren, hot-plate (fűtőlapos) módszerrel, valamint a writhing (vonaglási) módszerrel kapott ED₅₀értékeit.

Claims (10)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Eljárás az (I) általános képletű, ahol

   R jelentése metil- vagy etilcsoport,

   A jelentése D-Ala vagy D-Ser(Me),

   Rj jelentése 1—3 szénatomot tartalmazó, primer alkilcsoport,

   X jelentése hidrogén- vagy halogénatom, m jelentése 0 vagy 1, és a Tyr és Phe csoportok L-konfigurációjúak, vegyületek és ezek gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sói előállítására, azzal jellemezve, hogy az (I) általános képletű tripeptid valamely peptidkémiában önmagában ismert módon védett származékáról a védőcsoportokat lehasítjuk, és kívánt esetben egy keletkezett savaddíciós sót szabad vegyűletté, vagy egy keletkezett szabad vegyületet savaddíciós sóvá alakítunk.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, ahol m jelentése 0 és R, A, Rj és X az 1. igénypontban megadott, azzal jellemezve, hogy olyan (I) általános képletű védett tripeptidből indulunk ki, ahol m a fenti, és R, A, R! és X az 1. igénypontban megadott.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (1) általános képletű vegyületek előállítására, ahol m jelentése 1 és R, A, Ri és X az 1. igénypontban megadott, azzal jellemezve, hogy olyan (I) általános kcpletű védett tripeptidből indulunk ki, ahol m a fenti, és R, A, Rj és X az 1. igénypontban megadott.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hegy olyan (II) általános képletű védett tripeptidből indulunk ki, ahol R, A, R_t, X és in jelentése az. 1. igénypontban megadott, és

   R„ jelentése valamely, az α-amino-csoport védésére alkalmas védőcsoport.
5. 5. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, l ogy a védőcsoportok lehasítására egy savat használunk.
6. 6. Az 1. igénypont szerinti eljárás L-(N-metil)-tirozilD - alanil - glicin - [N - etil - N - (1 - benzil - 2 - dimetil 5 finino)-etil]-amid előállítására, azzal jellemezve, hogy N“ - tercier - butoxi - karbonil - L - (N - metil) - tirozil D - alanil - glicin - [N - etil - N - (1 - benzil) - 2 - dimetil ; mino-etilj-amidot trifluor-ecetsavvai reagáltatunk.
7. 7. Az 1. igénypont szerinti eljárás L-(N-metil)-tirozilq D - alanil - glicin - «Ν - etil - N - [1 - (4* - fluor - benzil) 2-dimetil-amino]-etil»-amid előállítására, azzal jellemezve, hogy N“-tercier-butoxi-karbonil-L-(N-metiÍ)-tirozil-Dalanil - glicin - «Ν - etil - N - [1 - (4' - fluor - benzil) - 2 dimetil-amino]-etil»-amidot trifluor-ecetsavvai reagálta5 *unk.
8. 8. Az 1. igénypont szerinti eljárás L-(N-metil)-tirozilD - (0 - metil) - szerű - glicin - [N - etil - N - (1 - benzil 2-dimetü-amino)-etil]-amid előállítására, azzal jellemezve, hogy N^ö-tercier-butoxi-karbonil-L-(N-metiI)-tirozU-D-(0*0 metil) - szerű - glicin - [N - etű - N - (1 - benzű - 2 - dimetil-amino)-etü]-amidot trifluor-ecetsavvai reagáltatunk.
9. 9. Az 1. igénypont szerinti eljárás L-(N-metü)-tirozűD - alanil - glicin - [N - metil - N - (1 - benzil - 2 - dimetŰ ammo)-etil]-amid előállítására, azzal jellemezve, hogy >5 N“ - tercier - butoxi - karbonil - L - (N - metü) - tirozil D - alanil - glicin - [N - metü - N - (1 - benzil - 2 - dimeíU amino)-etil]-amidot trifluor-ecetsavvai reagáltatunk.
10. 10. Az 1. igénypont szerinti eljárás L-(N-metü)-tirozilD - alanil - glicin - (N - etil - N - (1 - benzil - 2 - dimetil oxido-amino)-etil]-amid előállítására, azzal jellemezve, hogy N“-tercier-butoxi-karbonü-L-(N-metil)-tirozil-Dalanil - glicin - [N - etil - N - (1 - benzil - 2 - dimetil oxido-aminoj-ctilj-amidot trifluor-ecetsavvai reagáltatunk.