HU184683B - Driving mechanism for electrical switching devices - Google Patents

Description

Villamos nagyfeszültségű kapcsolóeszközök területén ismeretes például a 913 664 lajstromszámú német szabadalmi leírásból olyan megoldás, amelynél a hajtómozgást kizárólag forgómozgást végző szerkezeti elemek szolgáltatják, és csupán a mozgó érintkezőelem, illetve annak hordozó eleme végez csak irányváltva alternáló egyenesvonalú mozgást. Ezen ismert megoldásnál a forgómozgást végző hajtóelemek utolsó tagja, illetve a forgatótengely egy vagy több a kapcsolóban elhelyezett egy- vagy több bekezdésű nagy menetemelkedésű menetes orsóból áll, amelyeken egy egyidejűleg a mozgó érintkezőelem megvezetésére szolgáló keresztfejszerű tartóelem alternáló mozgást végez.

A kapcsoló hajtóelem forgómozgásának alternáló mozgássá való átalakítása más ismert megoldások szerint csúszó- vagy görgős, illetve gördülővezetékekkel ellátott rúdazatokkal együttdolgozó forgattyús mechanizmusokkal történik. Az ismert megoldások hátránya, hogy viszonylag nagy szerkezeti magasságot eredményeznek. Ezen túlmenően a mindig azonos lökethosszúság biztosítása érdekében az alternáló mozgás irányváltásaihoz a hajtás forgásirányának megváltoztatása szükséges. Az elkerülhetetlenül szükséges egyenesbevezetók pedig a hajtóenergia jelentős hányadát emésztik fel.

A találmánnyal elérni kívánt célunk olyan mechanikus hajtószerkezet kialakítása villamos kapcsolóeszközökhöz, amelynél a kapcsolóhajtás forgómozgásának a mozgó érintkezőelem alternáló mozgásává történő átalakítása csupán minimális ráfordítással és a lehető legkevesebb számú szerkezeti elem alkalmazásával történik.

A kitűzött célt olyan mechanikus hajtószerkezet kialakításával érjük el, amelynél a találmány értelmében a mozgásátadó kinematikai elemlánc a mozgó érintkezőelemet a hajtó tengellyel mechanikusan összekötő, egy helytálló fogaskereket, különösen napkereket vagy homlokfogaskereket, valamint legalább egy bolygókereket, illetve bolygótengelyű fogaskereket tartalmazó közlőműből áll.

Az egyenesvonalú alternáló mozgást végző érintkezőelem előnyösen bolygókerekes közlőmű útján van a körforgó hajtószerkezettel mechanikusan összekötve. Ajánlatosnak bizonyult olyan szerkezeti kialakítás, amelynél a mozgó érintkezőelem helytálló, belső fogazású fogaskerékben, illetve napkerékben legördülő külső fogazású fogaskerék, illetve bolygókerék útján a bolygókereket legördülése során megvezető és hajtó körforgó forgattyús tengellyel van mechanikusan összekötve, aholis a bolygókerék átmérője, illetve fogszáma a napkerék átmérőjének, illetve fogszámának felével egyenlő. A találmány szerinti mechanikus hajtószerkezet, további előnyös és célszerű kiviteli alakjait a későbbiekben a részletes példaismertetés során írjuk le.

A találmány révén elért előnyök különösen abban jelentkeznek, hogy a kapcsolóeszköz mechanikus hajtószerkezetében nincsenek keresztirányú erőhatással igénybevett csúszóvezetékek, ennek következtében (a súrlódási veszteségek elmaradása révén) a hajtás hatásfoka igen kedvező. A körforgó hajtószerkezet kapcsolási löketenként 180-os elfordulást végezhet, és a be- illetve kikapcsolási lökethez egyaránt azonos forgásirány alkalmazható. Minthogy a kapcsolási löket nagysága főképpen a napkerék méretének megválasztásától függ, a találmány szerinti hajtószerkezettel ellátott villamos kapcsolóeszközök különösen alacsony építésűek lehetnek. További előnyként megemlítendő, hogy a hajtószer2 kezet viszonylag pontatlan beállása különösen a kapcsolóeszközök be- vagy kikapcsolt üzemi helyzetében a mozgó érintkezőelem lökethelyzetére csupán elhanyagolható befolyással van.

A találmányt a továbbiakban példaképpeni kiviteli alakok kapcsán a csatolt rajz alapján ismertetjük részletesen, ahol az

1. ábra a találmány szerinti mechanikus hajtószerkezet közlőművének kinematikai viszonyait megvilágító vázlat, a

2. ábra a hajtószerkezet bemenó hajtótengelyének körforgó mozgását egyenesvonalú alternáló mozgássá átalakító példaképpeni közlőmű perspektivikus vázlata, a

2a. ábra a közlőmű egy kiemelt részlete, a

3a—3d. ábrák a közlőmű különböző fázishelyzeteit a hozzárendelt villamos kapcsolóeszközzel, illetve annak érintkezőelemeivel együtt feltüntető vázlatok, a

4. ábra egy találmány szerinti mechanikus hajtószerkezettel ellátott további példaképpeni villamos kapcsolóeszköz vázlatos oldalnézete, az

5a. és 5b. ábra egy másik példaképpeni közlőműkivitel elölnézetét és metszetét bemutató vázlat, a

6. ábra az 5a. és 5b. ábrák szerinti közlómű kinematikai viszonyait bemutató vázlat, és a

7a.—7d. ábrák az utóbbi közlőmű különböző lazishelyzeteit a hozzárendelt kapcsolóeszköz érintkezőelemeivel együttesen feltüntető vázlatok.

Az 1. ábrán feltüntetett kinematikai vázlat szerint a nyugvó póluspályát 11 kör képezi, amelynek átmérője az ugyancsak köralakú, a nyugvó póluspálya átmérőjének kétszerese. Az 1. ábrán bemutatott vázlat szerint a 12 kör az óramutató járásával megegyező irányban mozog, és O₀ középponttal jellemzett kiindulási helyzetéből negyedfordulat megtétele után az O, középpontú, fél fordulat után az O₂ középpontú, háromnegyed fordulatot követően az 0₃ középpontú és egy teljes fordulat megtétele után az 0₄ középpontú helyzetekben van feltüntetve. Negyed fordulat megtétele után ezek szerint szaggatott vonallal feltüntetett kiindulási helyzetéből a P^M₀ körív az erősebb folytonos vonallal kihúzott PiM_t körív pillanatnyi helyzetébe kerül, amikoris P₀M₀ húr a P*M, húr pillanatnyi helyzetét veszi fel. A 11 és 12 körök kiindulási helyzetbeni érintkezési kerületi P_o pontja P, pont helyzetébe, míg az Mo körívvégpont M, pont helyzetébe kerül, amely utóbbi a 11 és 12 körök pillanatnyi érintkezési pontját illetve a pillanatnyi forgáspontot képezi. A fentiek szerint a 12 kör Ρ₀Μ₀ negyedköríve a 11 kör P₀Mi nyolcadköríve a 11 kör PoM_t nyolcadkörívén csúszásmentesen gördül le, miáltal az M_o körívvégpont az Mi pont helyzetébe jut, minthogy az említett körívek az 1:2 átmérőarány következtében egyenlő hoszszúságúak. A P₀M₀ UH négyzetnek a 11 kör P₀P₄ átmérőjéhez viszonyított helyzetéből_belátható,_hogy a

P₄P₀M₀ = a szög 45°-os, miáltal a P₀M₀ húr a P₀P₄ átmérővel 45-os szöget zár be. Minthogy az Oi középpontú 12 körhöz tartozó síkrendszer a 12 kör O_o középpontú kiindulási helyzetéhez képest a = 45°-os szöggel elforgatottnak tűnik, így a PiM, húr P₀M₀ húrral, mint kiindulási helyzetével ugyancsak a = 45-os szöget zár be, és merőleges a nyugvó póluspálya, illetve a 11 kör P₀P₄ átmérőjére. A kinematika általános szabályai szerint az Mi ponttal mint pillanatnyi forgásponttal és a P_t ponttal meghatározott n, egyenes a P, pont mozgáspályájának pályanormá-21

184 683 lisa, és a pálya P, ponthoz tartozó ti érintője merőleges az n, egyenesre. Minthogy a P,M, húr az M₀P₀ húrral az S szimmetriatengelyre vonatkoztatva tükörszimmetrikusan helyezkedik el, a Pi a P₀P₄ átmérő pontját képezi. Ebből belátható, hogy a P, pont nem csupán a P₀P₄ átmérőn mozog, hanem mozgáspályájának t, érintője is egybeesik az említett P₀P₄ átmérővel.

Fél fordulat megtétele után a 12 kör az O₂ középpontú pillanatnyi helyzetbe kerül, amikoris M₂ pont a 11 és 12 körök e helyzethez tartozó érintkezési pontja, illetve pillanatnyi forgáspontja. A P_o pont a P₂ pont helyzetében van, és a nyugvó póluspálya, illetve a 11 kör P₀P₄ átmérőjén fekszik, amikoris az M₂U szakasz ezen átmérőre merőleges. Az M₂ pont pillanatnyi forgáspont és a P₂ pont illetve az U felezőpont a P₂ pont mozgáspályájának n₂ pályanormálisát határozza meg. A pályagörbe P₂ ponthoz tartozó t₂ érintője n₂ pályanormálisra merőleges és azonos a P₀P₄ átmérővel.

Háromnegyed fordulat megtétele után a 12 kör az 0₃ középpontú, M₃ pillanatnyi forgáspontú helyzetben van. A P_o pont a P₃ pont helyzetét veszi fel. M₃ pillanatnyi forgáspont és P₃ pont meghatározza a pályagörbe n₃ pályanormálisát, amellyel meghatározott a pályagörbe n₃ pályanormálisát, amellyel meghatározott a pályagörbe P₃ ponthoz tartozó t₃ érintője is. így tehát a P₃ pont is a P₀P₄ átmérő által meghatározott pályagörbén mozog.

A 12 kör egy teljes fordulata során, amikor a 12 kör az O₀ középpontú kiindulási helyzetből O₄ középpontú helyzetébe jut el, a P_o pont a P* illetve M„ pont helyzetét veszi fel, miközben — többek között — a kitüntetett P„ P₂ és P₃ pontok helyzeteit is bejárja, amelyek rendre a nyugvó póluspálya, illetve a 11 kör P₀P₄ átmérőjén helyezkednek el.

A fentiekben részletezett megfontolások természetszerűleg a póluspálya, illetve a 12 kör tetszőleges legördülési fázishelyzeteire, illetve bármely P; pontjaira nézve elvégezhetők, és a 12 kör kiindulási helyzete is tetszőleges lehet.

Összefoglalva megállapítható, hogy egy 12 kör, illetve legördülő póluspálya valamely kétszeres átmérőjű helytálló 11 kör, illetve nyugvó póluspálya belsejében történő legördülése során a legördülő 12 kör kerületének minden Pj pontja a helytálló 11 kör egy meghatározott átmérőjét járja be.

A teljesség kedvéért utalunk arra, hogy a 11 kör síkjához képest fenti módon mozgatott, tehát legördülő 12 kör minden nem kerületi P, pontja a legördülés során a 11 kör síkjában elhelyezkedő ellipszis alakú pályát ír le.

A 2. ábrán feltüntetett kiviteli alaknál a nyugvó póluspályát, illetve a helytálló 11 kört belső fogazású helytálló fogaskerék, illetve 21 napkerék képezi, amelynek belsejében a 12 körnek megfelelő, külső fogazással ellátott fogaskerék, illetve 22 bolygókerék gördül le. A jelképesen tárcsával érzékeltetett hajtóegység körforgó mozgását csapágyakban forgó 25 tengelyből, az utóbbival mereven összekötött 26 karból és az ezen ugyancsak mereven rögzített 27 segédtengelyből állóforgattyús tengely révén adja át a 22 bolygókeréknek, aholis a 22 bolygókerék a helytálló 21 napkerék fogaival kapcsolódik és a 27 segédtengelyen forog. A 21 napkerék osztókörének átmérője a 22 bolygókerék osztóátmérőjének kétszerese. A 22 bolygókeréken 28 segédkar van mereven rögzítve, amely a 22 bolygókerék mozgásával azonos mozgást végez. A 28 segédkar csupán egy további 29 segédtengely rögzítő elemeként szolgál, amely ugyancsak mereven van csatlakoztatva a 22 bolygókerékhez.

A 29 segédtengely 30 középtengelyének a 22 bolygókerék T₂₂ osztókörén elhelyezkedő P_o pontja az 1. ábrán látható 12 kör P_o pontjának felel meg. A 22 bolygókeréknek a 12 kör 1. ábrán feltüntetett mozgásával analóg módon a 21 napkerékben történő egyszeri legördülése során a P_o pont ábra szerinti felső állásából legalsó, az 1. ábrán P₄ ponttal jelöltnek megfelelő helyzetébe kerül, miközben végig a 21 napkerék osztókörének FŰT, átmérője mentén mozog. Ennek megfelelően a 29 segédtengely fentről lefelé majd alulról felfelé mozog, miközben a 22 bolygókerék, különös figyelemmel forgásirányának megtartására, kiindulási helyzetébe gördül vissza. Ily módon a 23 tárcsával érzékeltetett hajtóegység azonos forgásirányú forgómozgását a találmány szerinti mechanikus hajtószerkezet a 29 segédtengely egyenesvonalú, irány váltva alternáló, tehát oszcilláló mozgásává alakítja át. Helytálló 32 vezetékben egy 31 rúd a 29 segédtengely oszcilláló mozgásának irányában van megvezetve. A 31 rúd P₀P₄ átmérő irányú irányváltva alternáló mozgatása céljából a 31 rúd 33 menesztővel van mereven összekötve, amelyet a 29 segédtengely mozgat, miközben az utóbbi az oszcilláló mozgás során a 33 menesztő tengelyirányú furatában forog.

A 2.a ábrán a 21 napkerék és a 22 bolygókerék egymással kapcsolódó részét kinagyítva is feltüntettük. A 21 napkerék osztókörét T₂rgyel, míg a 22 bolygókerék osztókörét T₂₂-vel jelöltük. A 29 segédtengely 30 középtengelyének P_o pontja megfelel a póluspálya, illetve a 12 kör

1. ábránkon már feltüntetett P_o pontjának, amelyet gördülőpontnak is neveznek. A T_2l osztókor az 1. ábra 11 körének, míg a T₂₂ osztókor ugyanezen ábra 12 körének felel meg.

A 3.a—3.d ábrák lényegében a 2. ábra szerinti szerkezeti részletet ábrázolják vázlatos elölnézetben. Az egymással azonos, illetve egymásnak megfelelő alkatrészeket, illetve tételeket ugyanazon hivatkozási számokkal jelöltük, mint az 1. és 2. ábrán. A 21 napkereket és 22 bolygókereket jelképesen körök helyettesítik, amelyek egyben az 1. ábra szerinti 11 és 12 körök megfelelői. A 26 kar mindenkori helyzeteit az 1. ábrán is érzékeltettük szaggatott vonallal, míg a 12 kör, illetve a 22 bolygókerék középpontjának mindenkori helyzeteit a 3.a—3.d ábrákon az 1. ábrának megfelelően rendre Oo, O„ O₂ és O₃-mal jelöljük. A 2. ábrán 31-gyel jelölt rúd a 3.a—3.d ábrákon 31a szigetelőrúdként és egyben mozgó 31b érintkezőelemként szerepel. A 2. ábra szerinti 32 vezeték a

3.a—3.d ábrákon 32a csúszóérintkezőként van kiképezve, és az állóhelyzetű érintkezővillát 34-gyel jelöljük. 35 illetve 36 hivatkozási számok az áram be- illetve elvezetőket jelölik. A 3.a ábra a kapcsolóeszközt bekapcsolt üzemi állapotában tünteti fel. A mozgó 31b érintkezőelem itt felső véghelyzetében tartózkodik. A 3.b és 3.c ábrák a kapcsolóeszköz kikapcsolása során (az elektromos kapcsolat bontása során) elfoglalt közbenső helyzeteit tüntetik fel. A 3.d ábrán a teljes mozgó rendszer alsó véghelyzeti állapotában, a kapcsolóeszköz bontott üzemi helyzetében látható. Amennyiben a 22 bolygókerék a kikapcsolással azonos forgásirányban egy további teljes fordulatot végez, ismételten a 3.a ábrán feltüntetett helyzetbe kerül, amelyben a kapcsolóeszköz bekapcsolt üzemi állapotban van. Minthogy a 31a szigetelőrúd a mozgó

184 683

31b érintkezőelemmel együtt csak a 31a szigetelőrúd tengelyirányával azonos irányú egyenesvonalú oszcilláló mozgást végezhet, a 31a szigetelőrúd számára adott esetben alkalmazható vezetékeket az említett mozgásirányra merőleges, tehát keresztirányú erőhatások nem terhelik. Ezen túlmenően a kapcsolóeszköz bekapcsolt állapotából bontott üzemi helyzetbe történő menesztéséhez a 25 tengely, illetve a 23 tárcsa (hajtóegység) 180-os, tehát fél fordulata elegendő, amely fél fordulat a helytálló 21 napkerékben legördülő 22 bolygókerék egy teljes körülfordulását — a 3.a—3.d ábrákon feltüntetett fázishelyzetek során — valósítja meg. A kapcsolóeszköz ismételt bekapcsolt üzemi állapotának előállításához továbbá nem szükséges a (hajtó) 23 tárcsa forgásirányának megfordítása sem.

A 4. ábrán a találmány szerinti mechanikus hajtószerkezet egy példaképpeni kiviteli alakját vázlatos oldalnézetben mutatjuk be. A korábbi ábrákon már szerepelt szerkezeti elemeket ismét azonos hivatkozási jelek, illetve számok jelölik. A helytálló 21 napkerékhez mereven rögzített 24a csapágyban forgó 25 tengely 27 segédtengely révén a 22 bolygókereket oly módon vezeti, hogy az a helytálló 21 napkerékbeji (fogaskoszorúban) belül legördül, és eközben a 27 segédtengelyen forog. A P_o pontban a 22 bolygókeréken rögzített további 29 segédtengely eközben a 33 menesztőben forog, amely a vele összekötött 31a szigetelőrudat a 31b érintkezőelemmel együtt az utóbbiak tengely irányában alternálva mozgatja. A 3.a—3.d ábrákkal való együttes vizsgálat eredményeként továbbá belátható, hogy a kapcsolóeszköz mechanikus hajtóegységének, illetve közlőművének viszonylag pontatlan beállása a mozgó 31b érintkezőelem helyzetét csupán kevéssé befolyásolja. Egy teljes körülfordulása után a 22 bolygókerék a 4. ábrán szaggatott vonallal jelölt legalsó helyzetet foglalja el. A 29 segédtengely és ezzel a mozgó 31b érintkezőelem megtett h lökete a helytálló 21 napkerék T_2I osztókörének átmérőjével egyenlő, s így a találmány szerinti mechanikus hajtószerkezet kiemelkedő jellemzője a kapcsolási lökethosszúsághoz viszonyított csekély szerkezeti magasság.

Az 5.a és 5.b ábrák a találmány szerinti mechanikus hajtószerkezet egy másik példaképpeni kiviteli alakjának közlőművét ábrázolják elölnézetben, illetve metszetben. Az előzőekben ismertetett változathoz képest itt a helytálló fogaskerék egy külső fogazású 21a homlokfogaskerék. Az utóbbiban forgathatóan ágyazott 25 tengelyhez 26a forgattyúkar van rögzítve, a 25 tengelyt a 23 tárcsával érzékeltetett hajtóegység forgatja. A 26a forgattyúkarban 37 váltófogaskerék, valamint egy a 21a homlokfogaskerékhez viszonyítva kívül legördülő 22a fogaskerék van forgathatóan csapágyazva. A 37 váltófogaskerék a 25 tengelyt, s ezzel a vele kapcsolódó 22a fogaskereket hajtja. A kívül legördülő 22a fogaskerékkel együttforgóan összekötött 22b fogaskeréktengely szabad végén 28a forgattyúkarral van mereven összekötve. Ez utóbbi szabad végén 28b forgattyúcsap van rögzítve, amelynek középtengelyvégpontját a korábbi kiviteli példa kapcsán történt ismertetéssel analóg módon Pj = Po, P_b Pj, Pa, P4 pontokkal jelöltük. A 22b fogaskeréktengely és a 25 tengely e tengelytávolsága egyenlő a 28b forgattyúcsap és a 22b fogaskeréktengely d tengelytávolságával. A 37 váltófogaskerék fogszáma tetszőlegesre választható, minthogy csupán a kívül legördülő 22a fogaskerék forgásirányának megfordítására szolgál. A helytálló külső fogazású fogaskerék, azaz a 21a homlokfogaskerék átmérője, illetve fogszáma a kívül legördülő 22a fogaskerék átmérőjének, illetve fogszámának kétszerese.

A 6. ábrán az 1. ábrának megfelelő kinematikai helyzeteket azonos módon jelöltük. O₀ középpontú kiindulási helyzetéből, amelyben a 26a forgattyúkar és a 28a forgattyúkar azonos irányban helyezkednek el (lásd az 5.a ábrát is), negyedfordulat megtétele után a 22a fogaskerék az O, középponttal jelölt helyzetbe, a P_o pont a P, pont helyzetébe kerül, mert a 28a forgattyúkar a 26a forgattyúkarral a 22a fogaskerék megtett negyedfordulatának megfelelően derékszöget zár be, és az U felezőpontnál és P, pontnál bejelölt a szögek 45°-osak. A 22a fogaskerék.félfordulata, illetve 180-os elfordulása után az említett 26a, 28a forgattyúkarok ugyancsak 180-os szöget bezárva fedésbe kerülnek, amikoris az O₀ középpont O₂ középponti helyzetbe jut. A 22a fogaskerék teljes körülfordulása után a 28a és 26a forgattyúkarok egymással bezárt szöge 360°, illetve a karok a 6. ábrán látható, a kiindulási helyzethez képest 180-kai elforgatott helyzetet foglalják el, amelyben a P; pont a P_a Pi pontokkal, 0_o középponttal, P₂ ponttal, U felezőponttal, O„ középponttal és P₃ ponttal meghatározott egyenes mentén a rajzon nem feltüntetett legalsó helyzetébe kerül. A P; pont így a kívül legördülő 22a fogaskerék egy körülfordulása során az U felezőpontú P0P4 átmérőt (szakaszt) járja be, és a Pj pont egy további, azonos forgásirányban történő körül fordulás során a P₄ pont helyzetéből ismét a P_o pont a kiindulási helyzetébe tér vissza. A teljesség kedvéért ehelyütt rögzítjük azt a teljesen általános megállapítást, miszerint a 25 tengely forgása során minden egyes, a 28a forgattyúkarral mereven összekötött, a 28b forgattyúcsaptól különböző helyzetű pont (eltekintve a 22b fogaskeréktengelytől), ellipszis alakú pályát ír le.

A 7.a—7.d ábrákon a 3.a—3.d ábrákkal analóg módon a fentebb ismertetett másik közlőműkivitellel ellátott példaképpeni találmány szerinti mechanikus hajtószerkezetes kapcsolóeszköz különböző fázishelyzeteit tüntettük fel a hozzátartozó érintkezőelemek megfelelő üzemi állapotaival együtt. Az egyes fazishelyzetek rendre megfelelnek a 6. ábrán látható helyzeteknek. A 7.a ábrán a kapcsolóeszköz bekapcsolt, míg a 7.d ábrán bontott áramköri, tehát kikapcsolt üzemi helyzetben van. Itt is igaz a korábbiakban ismertetett első kiviteli alakkal analóg módon, hogy a 23 tárcsa, illetve a 25 tengely folyamatos forgó mozgását a közlőmű a 31b érintkezőelem irányváltva alternáló, oszcilláló, a 31b érintkezőelem tengelyirányával azonos irányú egyenesvonalú mozgásává alakítja át.

Claims (9)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Mechanikus hajtószerkezet villamos kapcsolóeszközökhöz, amely egy forgathatóan ágyazott tengely és egy egyenesvonalú mozgáspályán alternáló mozgást végző érintkezőelem közé beiktatott mozgásátadó kinematikai elemláncból áll, azzal jellemezve, hogy a mozgásátadó kinematikai elemlánc a mozgó érintkezőelemet (31b) a tengellyel (25) mechanikusan összekötő, egy helytálló fogaskereket, különösen napkereket (21) vagy homlokfogaskereket (21a), valamint legalább egy bolygókereket (22) vagy bolygótengelyű fogaskereket (22a) tartalmazó közlőműből áll.

   184 683
2. 2. Az 1. igénypont szerinti mechanikus hajtószerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a mozgó érintkezőelemet (31b) a tengellyel (25) összekötő kinematikai elemláncként egy körforgásképes bolygóművet tartalmaz.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti mechanikus hajtószerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a mozgó érintkezőelem (31b) helytálló, belső fogazású fogaskerékben, illetve napkerékben (21) legördülő külső fogazású fogaskerék, illetve bolygókerék (22) útján a bolygókereket (22) legördülése során megvezető és hajtó körforgó forgattyús tengellyel van mechanikusan összekötve, aholis a bolygókerék (22) átmérője, illetve fogszáma a napkerék (21) átmérőjének, illetve fogszámának felével egyenlő.
4. 4. A 2. vagy 3. igénypont szerinti mechanikus hajtószerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a tengelyirányú mozgású érintkezőelem (31b) szigetelőrúd (31a) révén a helytálló napkerékben (21) legördülő bolygókerék (22) osztókörének (T₂₂) meghatározott kerületi pontjában (P_o) elforgathatóan van rögzítve, amimellett a bolygókerék (22) legördülése során egy a napkerékkel (21) egytengelyű körforgó forgattyús tengellyel van megvezetve és meghajtva, aholis a bolygókerék (22) osztókörének (T₂₂) átmérője a napkerék (21) osztókor (T₂₁) átmérőjének felével egyenlő.
5. 5. A 3. vagy 4. igénypont szerinti mechanikus hajtószerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a forgattyús tengely tengelyből (25), az egyik tengelyvégen rögzített sugárirányú karból (26), valamint e kar (26) szabad végén a tengellyel (25) párhuzamosan elrendezett segédtengelyből (27) áll.
6. 6. A 4. vagy 5. igénypont szerinti mechanikus hajtószerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szigetelőrúd (31a) elforgatható rögzítése egy menesztőből (33) áll, amelynek tengelyirányú furatában a segédtengely (27) van forgathatóan csapágyazva.
7. 7. Az 1. igénypont szerinti mechanikus hajtószerkezet

   5 kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a tengelyirányú mozgású érintkezőelem (31b) egy forgattyús mechanizmus útján van a körforgó hajtószerkezettel mechanikusan összekötve.
8. 8. Az 1. vagy 6. igénypont szerinti mechanikus hajtó10 szerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a mozgó érintkezőelem (31b) egy helytálló külső fogazású fogaskeréken, illetve homlokfogaskeréken (21a) váltófogaskerék (37) közbeiktatásával kívül legördülő fogaskerék (22a) útján van mechanikusan csatlakoztatva a forgó ten15 gelyhez (25), aholis a tengely (25) a homlokfogaskerék (21a) középpontjában van forgathatóan ágyazva és egy forgattyúkarral (26a) mereven össze van kötve, a homlokfogaskeréken (21a) közvetlenül legördülő váltófogaskerék (37) és az utóbbival meghajtott kívül legördülő fo20 gaskerék (22a) a forgattyúkarban (26a) van forgathatóan csapágyazva, amimellett a kívül legördülő fogaskerék (22a) egy további forgattyúkarral (28a) van mereven összekötve, amely szabad végének pontja (Pj) a szigetelőrúd (31a) menesztőjét (33) megvezető forgattyú25 csappal (28b) van ellátva.
9. 9. A 7. igénypont szerinti mechanikus hajtószerkezet kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kívül legördülő fogaskerék (22a) átmérője és fogszáma a homlokfogaskerék (21a) átmérőjének és fogszámának felével egyenlő, és

   30 a fogaskeréktengely (22b) és a tengely (25) tengelytávolsága (e) azonos a forgattyúcsap (28b) és a fogaskeréktengely (22b) tengelytávolságával (¢/).