HU182886B - Extendable switching network, in particular to telephon exchanges - Google Patents

Description

A találmány tárgya kibővíthető kapcsolóhálózat, különösen távbeszélő központokhoz több vonal és trunk összekapcsolására, amelynek több kapcsolója van és a kapcsolók mindegyikének legalább két bevezetése és legalább két kivezetése van és bevezetéseinek egyikén keresztül belépő forgalomnak bármely egyéb bevezetéshez való reflektálására alkalmasan van kiképezve, a kapcsolók pedig alacsonyabb és magasabb rendű fokozatokba csoportosítottan vannak elrendezve. A kapcsolóhálózattal folyamatosan bővíthető hálózatot lehet egy távbeszélő központban, távbeszélő központi hivatalban, PABX-ben, távoli koncentrátorban, adatátviteli áramköri kapcsolóban vagy más eszközben megvalósítani, ahol több lezáró összeköttetésére van szükség.

Az ismert időosztásos kapcsolóhálózatok időrés változtató modulokból vagy olyan térkapcsoló modulokból állnak, melyek időosztásos térbeli összeköttetéseket használnak; rendszerint az előbbi modulokból kettőt és az utóbbiból egyet vagy az előbbiből egyet és az utóbbiból két modult alkalmaznak. Az időrés változtató technikát a 3,770,895 sz. USA szabadalom írja le, a visszahajlított többfokozatú kapcsolóhálózatot pedig a 3,963,872 sz. USA szabadalmi leírás ismerteti. Ezek a technika jelenlegi szintjén álló kapcsolóhálózatok általában nem alkalmasak arra, hogy lényeges méretnövekedéshez ne kelljen jelentős újrakábelezést végezni.

A technika jelenlegi szintjén álló kapcsolóhálózatokat adott nagyságrendű forgalom lebonyolítására tervezték, azaz az általuk kapcsolható vonalak száma adott, míg a találmány alkalmas arra, hogy eltérő nagyságrendű és bővíthető kapcsolóhálózatot valósítsunk meg vele.

A találmány szerint kisméretű kapcsolóhálózatot, azaz már néhány száz vonalas hálózatot is gazdaságosan lehet kialakítani, mivel az ilyen kisméretű hálózatok megvalósításához nincs szükség adott számú kiegészítő fokozatra. A hálózati elrendezés szempontjából az ilyen kisméretű hálózatok bővíthetőségének nincs felső határa, azaz a hálózatot néhány száz vonalból álló, kevés fokozatot igénylő kis méretről azonnal ki lehet bővíteni nagy vonalszámú, például 50 000 vonalat kiszolgáló hálózattá, melyhez több fokozatra van szükség. A már működő kisméretű hálózatot könnyen nagyméretű működő hálózattá bővíthetjük ki, és eközben nincs szükség a kábelezés átrendezésére, pedig erre a technika jelenlegi szintjén álló rendszereknél szükség lenne.

Az alábbiakban folyamatosan bővíthető kapcsolóhálózatot ismertetünk, melyben a hálózatban levő fokozatok kivezetései mindig magasabb szintű fokozatokban levő kapcsolókhoz vannak kötve, így a rendszer bővítésekor elkerülhető a kábelezés átrendezése. A lezárások közötti összeköttetéseket az egyes kapcsolóelemek kapcsolási és reflexiós jellemzőinek kihasználásával valósítjuk meg. Reflexiós jellemző alatt a kapcsolón belül két bevezetés között létesíthető összeköttetést értjük. A hálózat analóg vagy digitális átviteli rendszerekben, két- vagy négyhuzalos forgalmi útvonalak esetében, tér- vagy időkapcsolással vagy ezek kombinációjával hozható létre. A találmány egy előnyös kiviteli alakja kombinált többfokozatú térkapcsolós és időrés-változtató kapcsolóhálózatra vonatkozik, amely egyedi kapcsolóelemként egy integrált jelkapcsolót használ és vezérlő áramkörével a forgalmat egy másik bevezetésre vagy egy kivezetésre lehet irányítani. Az itt ismertetett hálózat elrendezés alkalmazható akár analóg, akár digitális forgalomkapcsolásra, és különösen jól használható négyhuzalos hálózat2 bán, akár mint csoportkapcsoló, koncentrátor, dekoncentrátor vagy bármely más fajta PCM kapcsolóegység, melynél tér- és időkapcsolásra van szükség, ha bármelyik multiplexeit vonalon bármely időrést kell bármelyik másik kimenő multiplexeit vonalon levő bármely más időréssel összekapcsolni. Az ismertetett kapcsolót a négyhuzalos összeköttetés előremenő és visszatérő útvonalát egyaránt hálózatba kapcsoló vezérelhető reflexiós módszer alkalmazásával beépíthetjük, ugyanakkor útvonal kiválasztó vezérlést alkalmazunk, mely digitálisan kódolt beszédátvitelnél elosztott vezérlőparancsok, valamint a beszédútvonalat közvetlenül irányító vezérlőparancsok számára hozzáférhető. Ezzel külön vezérlővonalakra nincs szükség. Ebből következik, hogy a találmány elsődleges célja lényegében folyamatosan bővíthető kapcsolóhálózat létrehozása.

A találmánynak másik célja olyan bővíthető kapcsolóhálózat létesítése, melyben az ilyen bővítéshez a belső vagy külső összekötő vezetékeket nem kell megváltoztatni.

A találmánnyal kibővíthető kapcsolóhálózatot hoztunk létre, különösen távbeszélő központokhoz több vonal és trunk összekapcsolására, amelynek több kapcsolója van és a kapcsolók mindegyikének legalább két bevezetése és legalább két kivezetése van, és bevezetéseinek egyikén keresztül belépő forgalomnak bármely egyéb bevezetéshez való reflektálására alkalmasan van kiképezve, a kapcsolók pedig alacsonyabb és magasabb rendű fokozatokba csoportosítottan vannak elrendezve. A kapcsolóhálózat átrendezés nélküli kibővíthetőségének biztosítása céljából az összes alacsonyabb fokozathoz tartozó kapcsoló kivezetései rendre csak a soronkövetkező magasabb rendű fokozathoz tartozó kapcsolók bemenetelhez vannak kapcsolva és ezen kapcsolaton keresztül az ehhez a magasabb rendű fokozathoz tartozó kapcsolók képezik a kizárólagos eszközét annak a forgalomnak, amely tetszőleges alacsonyabb rendű fokozat kapcsolói bármely kivezetéséről a forgalomnak bármely egyéb alacsonyabb rendű fokozathoz tartozó kapcsoló egyik kivezetése felé irányul.

A kapcsol óhálózatnak nagyszámú vonal és trunk kezelésére való kibővítése érdekében az eredeti fokozatokban előre meghatározott számú járulékos kapcsoló helyezkedik el, és legalább az egyik még magasabb rendű fokozat legalább egy további kapcsolót tartalmaz, és a legmagasabb rendű eredeti fokozat eredeti és járulékos kapcsolóinak a kivezetései a legmagasabb rendű fokozat bevezetéseivel vannak összekötve, és ezen összeköttetésen keresztül a még magasabb rendű fokozat kapcsolója képezi annak a forgalomnak a kizárólagos eszközét, amely az említett legmagasabb rendű eredeti fokozat eredeti kapcsolói bármelyik kivezetése és járulékos kapcsolóinak bármelyik kivezetése között zajlik.

A találmány szerinti megoldás legnagyobb előnye abban mutatkozik, hogy lehetővé teszi a kapcsolóhálózat jelentős mérvű kibővítését, például néhányszáz vonaltól kezdve mintegy ötvenezer vonalig. Egy meglevő rendszerben működő kapcsolóhálózat a találmány szerinti megoldás felhasználásával egyszerűen és gyorsan kibővíthető anélkül, hogy ehhez szükség lenne a kapcsolóhálózat áthuzalozására.

A találmányt a továbbiakban kiviteli példák kapcsán rajz alapján ismertetjük részletesebben. A rajzon az

l.a ábrán a technika állását tükröző egyszerűsített

-2182 886 összekötőkapcsoló látható, mely a reflexiós-pont módszert használja, az

1. b ábra a technika állását tükröző megoldást mutatja a reflexiós és összekötő függőlegesek alkalmazására a technika állásához tartozó kapcsolóhálózatban, a

2. a, 2.b, 2.c és 2.d ábrákon egyszerűsített kapcsolóhálózat elrendezések láthatók, melyekkel a találmány szerinti reflexiós módszert használó hálózatbővítést mutatjuk be; az ábrákon egy-, két-, három-, illetve nyolcblokkos kapcsolóhálózat elrendezések láthatók, a

3. ábrán a reflexiós módszert használó térkapcsoló látható, amely időrés változtatónak a bevezetés felőli oldalán helyezkedik el, a

4. ábra olyan diagram, amely a blokkolást ábrázolja a kapcsoló fokozatszámának függvényében, különböző szintű forgalom intenzitások mellett, az

5. a és 5.b ábrákon a kapcsoló-mátrix bővítése látható reflexiós/összekötő kivezetések alkalmazásával, ezen belül az 5.a ábra egy kapcsolómodulból álló rendszert, az 5.b ábra pedig egy bővített kapcsolómodult ábrázol, a

6. a-6.e ábrákon a találmány szerinti többfokozatú kapcsolóhálózat kibővített elrendezése látható, a 7.a ábrán négyhuzalos komplemens késleltetést mutatunk be, a

7. b ábrán egy bemeneti vagy kimeneti pont vezérlését ellátó logika látható, a

7. c ábrán a 7.b ábrával kapcsolatosan ismertetett vezérlő logikának egy ekvivalens megoldása látható, a

8. ábrán olyan négyhuzalos késleltetővonalhoz használt időkapcsolós vezérlőáramkört mutatunk bé, melynél a 7.b ábrával kapcsolatban ismertetett kapcsoló logikát alkalmazzuk, a

9. ábra egy hálózati keresztezést pont logikai és blokkdiagramja, és a

10. ábra a hálózat-mátrixban használt és a 9. ábrán látható hálózati keresztezést pont blokk-vázlata.

A reflexiós pont technikát már az ismert Al crossbar hálózatokban is alkalmazták, így pl. olyan térosztásos kapcsolóban, amely két vízszintest zár egy függőlegessel. Az l.a ábrán ilyen kapcsolót vázoltunk, ahol 10 és 12 vonali egységek forgalma 14 összekötő kapcsolóra csatlakozik egy mátrix 16 és 18 vízszintes, illetve 20 függőleges vonalán keresztül. A 10 és 12 vonali egységek ismert módon crossbar kapcsolókból álló kis hálózatokat tartalmazhatnak, és ezekhez több bemenő-kimenő vonal csatlakozik. A reflexiós elvet úgy valósítják meg, hogy a 16 vonalon levő forgalmat a 14 összekötő kapcsolóra csatolják, ahol az a 20 függőleges vonalról visszaverődik, és a 14 összekötő kapcsolóból a 18 vízszintes vonalon keresztül megy ki.

A technika állását tükröző 1 .a ábra után az 1 .b ábrára hivatkozunk, melyen az előbbi megoldás tökéletesített változatát tüntettük fel egyszerűsített formában, amely a Standard Elektrik Lorenz A. G ESR-1 PABX kapcsolóhálózatnál alkalmazott reflexiós pont elvet mutatja be. Ebben a rendszerben a függőleges vonalakat a hálózat hierarchiájában egyazon szinten levő kapcsoló modulok közé kötötték, korlátozva ezzel azt a maximális méretet, melyre a hálózatot tovább lehet bővíteni. Ezzel összhangban 22, 24, 26 és 30 vonali egységek vízszintes 32, 34, 36 és 38 vonalakhoz, illetve kapcsoló 40 és 42 modulokhoz csatlakoznak. A kapcsoló 40 modul a 22 és 24 vonali egységek reflexiós összekötésére, a 42 modul pedig a 26 és 30 vonali egységek reflexiós összekötésére alkalmas, és a 40 és 42 modulok 44 összeköttetéssel együtt a 22 és 24 vonali egységeket kötik össze a 26 és 30 vonali egységekkel. A 32 és 34 vonalakon keresztül a szomszédos modulok között áramló forgalomhoz a 46 és 48 keresztezést pontoknak zárva kell lenniük. A (34, 38 és 44 vonalak mellett vázolt (2) hivatkozási szám a) 34 és 38 vonalakon keresztül zajló forgalom a modulok között zajlik, amihez a 48 és 50 keresztezési pontoknak zárva, 52 keresztezési pontnak viszont nyitva kell lennie.

Az 1 .b ábrán vázolt, és a technika állását tükröző alap reflexiós technikát alkalmazó rendszerben bármely kapcsoló függőleges a hálózati hierarchiában ugyanazon szinten levő másik kapcsolóval van összekötve, azaz az egy azonos szintű kapcsoló fokozattal és ez korlátozza a hálózat további bővítésének maximális mértékét. A technika szintjét tükröző fent ismertetett rendszerekkel ellentétben, a találmánnyal összhangban felismertük, hogy ha a reflexiós/összekötő függőlegeseket csak magasabb szintű kapcsolók vízszinteseivel kötjük össze, mely magasabb szinten levő kapcsolók szintén rendelkeznek reflexiós/összekötő függőlegesekkel, akkor ilyen módon folyamatosan bővíthető kapcsoló hálózatot kaphatunk.

Mivel a bemenet, kimenet bevezetés és kivezetés kifejezések a leírásban gyakran előfordulnak, ezeket az alábbiakban definiáljuk. Egy bemenet egy kapcsoló vagy kapcsolók kombinációjának kapuja, és a jelek a kapcsolón kívülről ezen a kapun keresztül jutnak a kapcsolóba, a kimenet pedig egy kapcsoló azon kapuja, melyen keresztül a jelek a kapcsolót elhagyják. Egy bevezetés egy kapcsolóhoz vezető összeköttetés, melynek van egy bemeneti és egy kimeneti kapuja, és a két átviteli irányhoz tartozó jelek ezeken haladnak keresztül és így teljes duplex összeköttetést képeznek, és ez az összeköttetés egy kapcsoló egyik oldalához tartozik. Egy kivezetés- egy kapcsolóhoz csatlakozó olyan összeköttetés, melynek van egy bemeneti és egy kimeneti kapuja, a két átviteli irányhoz tartozó jelek ezeken haladnak át és így teljes duplex összeköttetést képeznek. Ez az összeköttetés a kapcsolónak a bevezetéssel ellentétes oldalához csatlakozik.

2.a—2.d ábrákon egy visszahajlított hálózatot ismerte'ünk, mely jellemző a találmány tárgyát képező reflexiós/ ósszekapcsolásos technikára, ahol egy adott fokozat bármelyik kapcsolójának kivezetése sohasem kapcsolódik egy azonos vagy alacsonyabb szintű fokozathoz, és ahol a fokozatok számozása a lezáró fokozattól kezdve a viszszahajlási pont felé növekvő sorrendben történik. Megjegyezzük, hogy ezt a hálózati elrendezést a hálózat bővíthetőségének szemléltetésére nagymértékben leegyszerűsítettük. Definícióként kell tekinteni továbbá, hogy minden kapcsoló mátrix több különböző mélységű, rendű agy fokozatú kapcsolóból áll, és két lezárást összekötő útvonalnak mindig ilyen mátrixokon kell keresztülhaladnia. Egy nem-visszahajlított hálózatban az összekötő útvonal minden egyes fokozaton csupán egyszer halad keresztül, és a kiinduló lezárástól a végződő lezáráshoz vezető útvonal bármelyik fokozaton csak egy irányban halad keresztül. Egy visszahajlított hálózatban bármelyik kiinduló lezárástól bármelyik végződő lezáráshoz vezető összekötő útvonal bármelyik fokozaton átmehet mindkét irányból, és legalább egy fokozaton legalább kétszer ít fog haladni, egyszer-egyszer mindkét irányban.

A találmánnyal összhangban a legmagasabb sorszámú kapcsoló fokozat kivezetéseit használjuk reflexiós pontokként; ezek a kivezetések azonban mindig alkalmasak maradnak arra, hogy egy még magasabb sorszámú foko3

-3182 886 zathoz kapcsolódjanak, mégpedig áramköri változtatás nélkül. A kivezetéseket tehát vagy egy másik kapcsolóhoz való összeköttetésre használjuk, vagy pedig visszahajtási pontoknak tekintjük. Egy visszahajtási pontot úgy lehet definiálni, hogy az egy visszahajlított hálózatban egy olyan pont, amelynél egy a hálózaton keresztül kapcsolt jel haladási iránya a hálózaton át ellentétessé válik, azaz ettől kezdve már nem halad tovább egy magasabb szintű fokozat felé. Az a lehetőség továbbá, hogy egy kapcsolót reflexiós pontként vagy összeköttetésként is lehet használni, változó összeköttetéseknél hasznosítható.

A 2.a ábrán egy 2X2 vonalas kapcsoló látható, melynek két bevezetése van, ezek a 100 és a 102 bevezetések, valamint van két 104 és 106 reflexiós pontja. A 104 és 106 reflexiós pontok egyben összekötő függőlegesek is, mint azt a későbbiekben majd leíquk. Abban az esetben, ha a 100 és 102 bevezetések egy huszonnégy csatornás időosztásos multiplex (TDM) vonalat képeznének, akkor a 108 kapcsoló ismert módon egyetlen bevezetésen megfelelő' koncentrációval százötven vonal kapcsolására lenne képes és maximálisan huszonnégy trunk-vonal kapcsolására a másik bevezetésen keresztül. A két bevezetés között, mint azt a továbbiakban ismertetjük, átkötéseket lehet létrehozni. A reflexiós/összekapcsolásos technikára vonatkozó másik példában a 100 bevezetésre olyan áramkör csatlakozik, melyen hat vonal van koncentrálva, míg a 102 bevezetés kétirányú trunk-vonalat tartalmaz, mely ezt az áramkört egy másik kapcsolási hellyel analóg vagy nem-multiplexeit elrendezésben összeköti. Ha a 104 és 106 reflexiós pontok közül csak az egyiket használjuk, akkor vonal-vonal (visszatérő) vagy vonal-trunk hívásokat lehet megvalósítani, egyszerre mindig egyet. Ez a hálózat folyamatosan bővíthető, például húsz vonalra és két trunk-re, mint azt a 2.b ábrán bemutatjuk, ahol további, azonos elrendezésű, 110, 112 és 113 kapcsolókat adtunk hozzá a 108 kapcsolóhoz, és amely így két fokozatú elrendezéssé bővült. A szemléletesség kedvéért a rajzon azoknak a kapcsolóknak a blokkjába, amelyek a rendszert kétfokozatúvá teszik, a „2” számot írtuk be. Ha a 108 kapcsolón belül a csatornák között átkötéseket kell létrehozni, a 108 kapcsoló 104 és 106 kivezetéseit használjuk reflexiós pontokként, azaz az eredeti vonalak és trunk-ök közötti távbeszélő-hívások esetében. A 108 kapcsoló reflexiós tulajdonságát hasznosítjuk igy, miközben az új lezárások között hasonlóképpen kapcsolunk hívásokat. Akkor azonban, amikor egy 108 kapcsoló által kiszolgált lezárás és egy, a 110 kapcsoló által kiszolgált lezárás között akarunk hívást kapcsolni (a 110 kapcsolóhoz ugyanannyi vonal és írunk van kapcsolva, mint a 108 kapcsolóhoz), akkor a 108 és a 110 kapcsolók kivezetései, azaz mindkét első fokozat, egy közös második fokozatú kapcsolón keresztül kapcsolódnak és ez a közös kapcsoló lehet akár a 112, akár a 113 kapcsoló.

A második fokozat reflexiós pontjait a 114, 116, 118 és 120 reflexiós pontoknál használjuk az összeköttetés megvalósítására. Látható tehát, hogy a csatornák vagy a 108 és 110 kapcsolók közötti összeköttetéseknél a két szóbanforgó kapcsoló egy-egy kivezetését használjuk egy közös magasabb fokozatú kapcsolóhoz csatlakozó összekötő kapuként, ahol ennek a magasabb fokozatú kapcsolónak az egyik kivezetését használjuk reflexiós kapuként.

A 2.c, illetve a 2.d ábrán látható a kapcsolóhálózat folyamatos bővítése három, illetve nyolc elsődleges kapcsolóra. Ezt a bővítési technikát a belső és külső összekötő vezetékek átrendezése nélkül lehet elérni, tér- és időosztásos kapcsolásoknál és tetszőleges méretű alap kapcsoló elemek esetében; a térosztásos megvalósítást azonban a 3. ábrán mutatjuk be. A 2.c ábrára hivatkozva megjegyezzük, hogy a bemutatott három elsődleges kapcsolási blokkelrendezés lehetőséget nyújt további hat vonal és egy másik kétirányú trunk hozzáadására a 126 kapcsoló blokk segítségével. A 126 kapcsolóblokkról érkező forgalom kétharmad részének statisztikailag az első két 128 és 130 kapcsoló felé kellene irányulnia, mivel a hálózatba befutó vonalak és trunk-ök kétharmada a 128 és 130 kapcsolókhoz van kötve. Mivel azonban minden egyes bevezetés egy egységnyi forgalmat lát el, így a 128 és 130 kapcsolók kétharmada az egységnyi forgalom négyharmadát teszi ki, és ez egy kapcsoló kivezetés forgalmi kapacitását meghaladja. Ezért a harmadik elsődleges 126 kapcsoló blokkhoz két másodlagos fokozatú 132. és 134 kapcsoló szükséges. Mint az a 2.d ábra alapján majd nyilvánvaló lesz, egy negyedik kapcsoló egység hozzáadásának hatására egyik meglevő összeköttetést sem kell átrendezni. A második fokozat 136 és 138 kapcsoló blokkjai és a harmadik fokozat 140 és 141 kapcsoló blokkjai ugyanolyan elrendezésűek, mint az első fokozat kapcsoló blokkjai. A 2.d ábrán bemutatjuk a hálózatnak a meglevő összeköttetések átrendezése nélkül történő bővíthetőségét, abban az esetben, amikor a hálózatot nyolc elsődleges kapcsoló blokkra bővítjük, melyek közül az ábrán vázolt módon mindegyikhez például hat vonalat és egy kétirányú trunk vonalat kapcsolhatunk. A kapcsoló hálódat első fokozatának nyolc elsődleges 150 164 kapcsoló blokkja azonos elrendezésű lehet a

2.a-2.d ábrákon látható kapcsoló egységekkel. Az egyfokozatú visszahajlított hálózattal szemben a találmány szerinti kapcsoló hálózat gazdaságosabban bővíthető, mivel egyfokozatú visszahajlított hálózat esetében a keresztezést pont/vonal fajlagos költség lineárisan nő a lezárások számával, azaz a bevezető kapuk vagy vonalak számával, míg a jelen hálózat esetében ez a keresztezési pont/vonal költség közelítőleg a lezárások számának 2-es alapú logaritmusa szerint növekszik. Ezt az összefüggést mutatjuk be az alábbi táblázat segítségével, a 2.d ábra nyolc blokkos hálózatára.

Elsó'dlege s blokkok (2N)	További kapcsolók	Összes kapcsoló a hálózatban	Kapcsolók száma a hálózatban per el- sődleges blokk	N, ahol N= (fokozatok száma -1)
1	1	1	1	0
2	3	4	2	1
3	5	9	3
4	3	12	3	2
5	7	19	3.8
6	5	24	4
7	5	29	4.1
.8	3	32	4	3
16		80	5	4
32		192	6	5

A 2., 3. és 4. fokozatokban a hálózathoz adott kapcsoló blokkokat számjegyekkel azonosítjuk, melyek az elsődleges kapcsoló blokkok hozzáadásának felelnek meg. Ezeknek a blokkoknak a hozzáadása szükségessé teszi a megfelelő magasabb fokozatú kapcsolás hozzáadását, így például, ha az elsődleges 158 kapcsolót, azaz az ötö-4182 886 dik elsődleges kapcsolót hozzáadjuk, akkor a második fokozatú 166 és 168 kapcsolókat, a harmadik fokozatú '170 és 172 kapcsolókat, illetve a negyedik fokozatú 174 és 176 kapcsolókat kell a rendszerhez hozzáadni.

A 3. ábrán egy előnyös kiviteli alakra érvényes elemi kapcsoló jellegzetességeit tüntettünk fel, és a teljes kapcsoló hálózatot több ilyen elemi kapcsoló képezi. Minden egyes elemi kapcsolónak olyan térbeli kapcsolóként kell működnie, mely képes „m” számú bevezetés csatlakozást „n” számú kivezetés csatlakozással összekötni. Továbbá, minden egyes elemi kapcsolónak tartalmaznia kell legalább egy időrés-változtató (TSI = ríme siót z'nterchange) egységet minden egyes bevezetéshez vagy kivezetéshez, ahol „m” a bevezetések számának felel meg, „n” pedig a kivezetések számának. Meg kell jegyeznünk, hogy a bevezetések és kivezetések jelölését csak a példa kedvéért választottuk, és a TSI-egységek számának az „m” vagy „n” közül a kisebbel kell összhangban lennie. Abban az esetben, ha a TSI-egységek száma „m” vagy „n” közül a nagyobbikkai egyenlő, vagy legalábbis nagyobb, mint „n” vagy „m” közül a kisebbik, akkor a hálózat még működőképes, de csökkent hatékonysággal működik. Végezetül megemlítjük, hogy minden egyes elemi kapcsolónak a jel reflexióhoz engedélyező kapukat kell tartalmaznia és ez négyhuzalos hálózat esetében lényeges. Az összekötő/reflexiós kapukat a 3. ábrán egyszerűsített formában szemléltetjük. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy minden egyes szóbanforgó kapu a 7.a ábrával kapcsolatban ismertetett logikai áramkörnek felel meg. Szükség van továbbá egy m x n kapcsoló kapacitású térbeli kapcsolóra is. Ha „m” nagyobb, mint „n”, akkor a kapcsolót koncentrátor jellegűvé lehet kialakítani, ha pedig „n” nagyobb „m”-nél, akkor expander jellegűvé. Továbbá a koncentráláshoz, amelyhez egy szimmetrikus (n x n) méretű kapcsoló szükséges, az „m” számú bevezetésből csupán „n”-et kell használni, mivel a többi bevezetés kihasználatlansága következtében kevés olyan olcsó kapu lenne, amit nem használunk. Ezenkívül egy m x 2n méretű kapcsolót kaphatunk akkor, ha a szükséges további kapcsolók bevezetéseit a 234 és 236 bevezetésekkel kapcsoljuk össze. Természetesen „m” értéke széles tartományban változhat, mivel „m” tetszőleges számú bevezetés, „n” pedig tetszőleges számú kivezetés csatlakoztatását jelentheti.

A 4. ábrára hivatkozunk most, melyen a kapcsoló fokozatok N számának függvényében ábrázoltuk a B blokkokat, az összeköttetés négy különböző foglaltsági szintje mellett. Blokkolásról itt definíciószerűen akkor beszélünk, mikor egy vagy több, a hálózatba kapcsolt nem foglalt vonal vagy trunk között bármiféle okból nem tudunk összeköttetést létrehozni. A nem-blokkolt hálózat kifejezés itt definíciószerűen olyan hálózatot jelent, melyben a nem foglalt vonalak vagy trunk-ök közötti összeköttetés létrehozásához mindenkor rendelkezésre áll legalább egy útvonal, függetlenül a már foglalt útvonalak számától.

A hálózat működését két fontos dolog határozza meg, az egyik a hálózat viselkedése változó szintű forgalom esetén, a másik pedig a megnövekedett számú fokozatok hatása a hálózat üzemi jellemzőire. A találmány szerint a hálózat fokozatainak számának növekedésével - kapcsoló hálózat alatt kapcsolók olyan sokaságát értjük, ahol az azonos kapcsolási szinten levő kapcsolók azonos módon egymással párhuzamosan működnek - a blokkolás nem folytonosan növekvő tendenciájú, hanem az aszimptotikusan egy' zérus és egy közötti értékhez tart, mely érték a kapcsoló méretétől és a forgalom sűrűségétől függ. Az itt használt forgalom-sűrűség kifejezés definíciószerűen az egy vagy több forgalmi útvonalon lebonyolódó időegységre eső forgalom mennyiségét jelöli, és ezt általában Erlangban mérik. Egy Erlang a folyamatosan foglalt útvonal forgalmának intenzitása, vagy pedig egy vagy több olyan útvonal forgalmának intenzitása, melyek egy hívási óra per óra, illetve egy hívási perc per perc stb. összesített forgalmát bonyolítják le. A találmány szerint a hálózat blokkolási karakterisztikája adott „N” számú kapcsolási fokozat mellett alacsony, közepes vagy nagy forgalmi szint esetén olyan, hogy a blokkolási jellemző és az N között összefüggés áll fenn. N a fokozatoknak azt a számát jelenti, amikor a forgalom már elért egy maximális blokkolási szintet, és a hálózat blokkolása már nem növekszik tovább, azaz a hálózat blokkolása az N függvényében aszimptotikusan tart egy maximális blokkolási szinthez. Ez látható a 4. ábrán négy különböző forgalom-intenzitási szint esetében, ahol az a görbe alacsony forgalom intenzitást, a b görbe alacsony és közepes szint közötti forgalom intenzitást, a c görbe közepes és magas szint közötti forgalmi intenzitást, a d görbe pedig magas forgalom intenzitást képvisel. Adott E forgalom intenzitás mellett az egyes fokozatokban levő kapcsolók méretének növekedésével a blokkolás valószínűsége csökken.

Az 5.a és 5.b ábrákon a hálózat bővítését mutatjuk be reflexiós/összekötő kimeneti lezárások esetében. A 300 kapcsoló blokkban a beszéd összeköttetéseket a TDM Ríme űivision multiplex = időosztásos multiplex) térbeli 302 mátrix és a példaként bemutatott 304, 306 és 308 csatomaösszekötő egységek biztosítják. Minden egyes bevezetésnek és kivezetésnek (melyek közül itt példaként a 310, 312 és 314 bevezetést és a 322, 324 és 326 kivezetést tüntettük fel) bemeneti és kimeneti csatlakozásai vannak, melyek a négyhuzalos csatlakozás be- és kimeneti útvonalait képezik. Az itt használt terminológiában a csatomaösszekötő egység és az időrésváltoztató egység kifejezések egymással felcserélhetők. Minden egyes 300 kapcsoló blokk harminckét csatornát lát el a nyolc bevezetés mindegyikén, mely bevezetések közül az egyszerűbb szemléltetés kedvéért hármat tüntettünk fel, a 310, 312 és 314 bevezetéseket (ezek a 0., 2. és a 7. bevezetésekkel azonosak).

A 310, 312 és 314 bevezetéseken a 311, 313 és 315 bemenetekre érkező adatokat az időosztásos térkapcsoló 302 mátrix 316, 318 és 320 bevezetésein keresztül a 304, 306, illetve 308 csatomaösszekötő egységek bevezetéseire lehet kapcsolni (az ábrán a nyolc bemenet közül a 0., 2. és 7. három bemenetet tüntettük fel). így bármelyik kapcsolómodul bemeneten levő adatot szelektíven lehet bármelyik csatornaösszekötő egység bemenetére kapcsolni, a csatornához tartozó bármely időrésben. A kapcsolómátrix modul 322, 324, illetve 326 kivezetéseihez csatlakozó 304, 306 és 308 csatornaösszekötő egységek előre meghatározott késleltetést okoznak, vagyis a bemeneten az egyik időcsatomából származó adat úgy lesz átkapcsolva a kimeneten egy másik időcsatomába, hogy az egyes csatorna-összekötő kimeneteken nincs két olyan csatorna, amelyek ugyanazt az időbeni pozíciót foglalják el. Például, a 312 bevezetés 313 bemenetén levő adatot a 354 keresztezési ponton keresztül kapcsoljuk a 318 bevezetéshez kapcsolt 306 csatomaöszszekötő egység 244 bemenetére. A 313 bemeneten levő

-5182 886 adat, mely a CH15 csatornához tartozik, lényegében a 328 kimeneten megjelenő, CH21 csatornához tartozó adattá lesz átkonvertálva.

A csatornaösszekötő egységek a 3,740,483 sz. USA szabadalmi leírásban ismertetett egysegekből állhatnak, ez a szabadalom számos jól ismert időrés változtatóra vonatkozó hivatkozást sorol fel. A találmánynak megfelelően a 306 csatomaösszekötő egység 324 kivezetésének 328 kimenetét például vezérelhetően megváltoztatott impedanciájú állapotba lehet hozni, hogy ezáltal a 324 10 kivezetés az ábrán látható módon a 306 csatornaösszekötő egység 324 kivezetésének 330 bemenetére kapcsolódjék. A 306 csatornaösszekötő egység hatására például a CH21 csatornához tartozó 330 bementen levő adatot át kell konvertálni a 318 bevezetés 334 kimenetéhez tartozó CH9 csatorna adatává. A 302 mátrix a 340 keresztezés! pont segítségével a modul 314 bevezetésének 334 kimenetéről a 338 kimenetére kapcsolja az adatot. Ez írja le a négyhuzalos útvonal kéthuzalos részének megfelelő adat-útvonalat. Az adat-útvonal másik részét a következőkben ismertetjük. A CH9 csatornához tartozó 314 bevezetés 315 bemenetén levő adatot a 342keresztezési ponton keresztül a 306 csatomaösszekötő egység 318 bevezetésének 244 bemenetére kapcsoljuk. A 306 csatornaösszekötő egység a CH9 csatornán levő adatot az időtartományban áthelyezi a 318 bevezetés 334 kimenetén levő CH15 csatornába, és ezt a 350 keresztezési pontra kapcsolja, mely a CH 15 csatornában levő adatot a 312 bevezetés 352 kimenetére kapcsolja. A vezérlés olyan, hogy kapcsoló-mátrix modul 310,312, 314 stb. bevezetései közül mindegyikről egymástól független hozzáférés van biztosítva a csatornaösszekötő bevezetésekhez, és mindez egy előre meghatározott formátumnak megfelelően történik.

Vegyük most az 5.b ábrát. Ezen az 5.a ábra kapcsolója látható bővített formában, példaképpen egy új forgalmi útvonallal és a hozzátartozó összeköttetésekkel, amikor több hasonló kapcsoló-modult kötünk össze egy többfokozatú kapcsolóhálózatban. Ezen látható, hogy forgalmi útvonalat létesítettünk a 300 kapcsoló blokk 312 bevezetésének bemeneti CH15 csatornája és a 300 kapcsoló blokk 324 kivezetésének'kimeneti CH21 csatornája között. A 300 kapcsoló blokk 324 kivezetése a 300A modul 0. kivezetéséhez csatlakozik. A 300A modul 0. kivezetésének bemeneti CH21 csatornája a 300A modul 7. kivezetésének CH30 csatornájával van összekötve. így a 300A modul 7. kivezetésének CH30 csatornája a fent leírt összeköttetés reflexiós pontja, amint az az ábrán látható. Az összeköttetés a 300A modul 7. kivezetésének bemeneti CH30 csatornáján keresztül valósul meg, mely a 300A modul 7. bevezetésének kimeneti CH17 csatornájával van összekötve. A 300A modul 7. bevezetése a 300B modul kimeneti 6. kivezetésre van kötve, mely a 6. kivezetés bemeneti CH17 csatornáját köti össze a 300B modul 7. bevezetésének kimeneti CH9 csatornájával. Ez szemlélteti a 300 kapcsoló blokk 2. bevezetésének bemeneti CH15 csatornájának a 300B modul 7. bevezetésének kimeneti CH9 csatornájával való 5 összekapcsolását, melyben a reflexiót a 300A modul 7. kivezetésének CH30 csatornája képezi. A négyhuzalos összeköttetés visszatérő fele ennek a sorrendnek a komplemense. A hálózat bővítését megelőzően az 5.a ábrával kapcsolatosan leírt kapcsolási út kiválasztása a 300 kapcsoló blokkon keresztül pontosan ugyanígy lehetséges a hálózatnak az 5.b ábrán látható kibővítése után is a 300 kapcsoló blokkal. A kívánt útvonaltól függ, hogy a reflexiót választjuk, vagy a 300 kapcsoló blokk 6. kivezetésénél történő átvitelt. Látható volt tehát, hogy az 5.a 15 ábra 300 kapcsoló blokkját reflexiós módszerrel modulárisan egy többfokozatú elrendezéssé bővítettük. Ez a reflexiós módszer megengedi, hogy a bemenetek között újabb átkötéseket hozzunk létre, miközben a reflexiós kimenet a további bővítés érdekében továbbra is csatla20 koztatható marad egy magasabb rendű fokozathoz. A 300C és 300D modul az előbbiekben ismertetett modulokhoz hasonló felépítésű.

Vegyük most a 6.a 6.e ábrákat. Ezeken elosztó-hálózatok láthatók, melyekben mindegyik kapcsoló blokk 25 egy 2x2-es kapcsolót tartalmaz, illusztrálva ezzel a találmány egy számszerű példáját. A gyakorlatban természetesen nagyobb kapcsolókat lehet használni, 8x8-as, 16x16-os, 32x32-es stb. nagyságúakat például, a burkolattól, kábelezéstől vagy más gazdasági megfontolásoktól 30 függően. Egy harminckét csatornás, 192 vonalas vivős rendszerben, ahol az egyes vonalak forgalom sűrűsége 0,1 Erlang, a harminckét csatorna mindegyikén 0,6 Erlang nagyságú lesz a forgalom sűrűsége. Ha feltételezzük, hogy a forgalom ötven százaléka központon belüli, 35 akkor a trunk-forgalom 19,2 Erlang/2-vel, 9,6 Erlang/vonali vivő-vei egyenlő. Ha a trunk-forgalom egy csoporton minden irányban egyirányú, minden trunk-csoportnak 4,8 Erlang/192 vonal forgalmat kellene tudni átvinnie. Az alábbi tábla a 6.a 6.e ábrákon látható, a találmány40 bán szereplő kombinált idő és tér hálózatra vonatkozik.

A találmány előnyös megvalósítására megfelelő kapcsolót egyetlen LSI chip-en létre lehet hozni, kombinálva a tér- és időkapcsolást. Ezeket egymás után és egymás mellé is kapcsolhatjuk, így egy folyamatosan bővíthető 45 hálózatot kapunk, mely hálózatban a vonalak számát például kétezerről százezerre lehet növelni. Működése szerint e kapcsoló csatorna-összekötő része működhet késleltető vonalként, mely — akár töltés-csatolt eszközökkel (CCD-vel), akár dinamikus MOS léptetőregiszter50 rel valósítjuk meg — a 7. ábrán mutatott négyhuzalos útvonal kialakításához szükséges késleltetést biztosítja. A 7.a ábrán a 700 és a 702 vonalakon hang Sl, illetve S2 jel van feltüntetve, melyek változtatható késleltetéssel rendelkeznek; az ábrán az S2 jel késleltetése a 706 és 55

Ábra	Vonalak száma	V onal Erlang	Trunk forgalom	Egyirányú forgalom	Trunk-ök száma (1%-os blokkolási valószínűség)	Összes Trunk-ök száma	Kapcsolók száma
6A	192	19.2	9.6	4.8	11	22	1
6B	384	38.4	19.2	9.6	18	36	4
6C	576	57.6	28.8	14.4	25	50	7
6D	768	76.8	38.4	19.2	31	62	9
6E	960	96.0	48.0	24.0	37	74	12

-6182 886

708 késleltetővonalakon tipikusan 5—125 Msec közötti nagyságú, az SÍ jel késleltetését pedig a 709 késleltetővonal szolgáltatja. A 706, 708 és 709 késleltetővonalak együttes késleltetése tipikusan 125 μ sec.

A 7.b ábrán tüntettük fel az e késleltetést megvalósító logikai áramkört. Minden egyes jelbelépési és -kilépési pont alkalmas arra, hogy rajta keresztül egy jelet be-, illetve kiléptessünk, vagy a kapcsolón keresztül kapcsoljunk. Az időrés kapcsoló vezérlő C jelet a 710 vonalon a 712 és 714 ÉS-kapukra, valamint a 718 inverteren keresztül a 716 ÉS-kapura kapcsoljuk. A digitalizált hang SÍ jel a 712 ÉS-kapu egyik bemenetére kerül a hang S2 jel pedig a 714 ÉS-kapu egyik bemenetére, a 712, 714 ÉSkapuk másik bemenetére a vezérlő Cjel megy. A digitalizált hang S2 jel a 72Ó léptetőregiszterből a 714 és 716 ÉS-kapukra jut. A 716 ÉS-kapu kimenőjele (S2 jel) megy a 722 VAGY-kapu egyik bemenetére, a másikra pedig a 712 ÉS-kapu kimenőjele (SÍ jel) megy. így vagy a hang SÍ jel vagy a hang S2 jel kapcsolódik a 724 léptetőregiszterre. A 7.c ábrán látható a 720 és 724 léptetőregiszter, valamint a fent leírt 726 logika egyszerűsített logikai rajza, és a továbbiakban ezt fogjuk használni. Ha az ismertetett 726 logika egy bevezetés helyére van kapcsolva, akkor a 710 vonalon levő vezérlőjel egy kiválasztott tárolt vezérlőjel; ha azonban egy kivezetés helyére kötjük a fenti leírt 726 logikát, akkor a vezérlőjel egy reflexió-vezérlő.

A 8. ábrán egy időkapcsolót mutatunk be a hozzátartozó vezérlő-kapu logikával együtt, melyet a 7.b ábrával kapcsolatban négyhuzalos, többcsatornás rendszerre már leírtunk. A bemenő hang SÍ jelet a kapcsoló 800 bevezetés 802 bemenetére kapcsoljuk, a kimenő hang S2 jelet pedig a kapcsoló bevezetés 804 kimenetről kapjuk, ez a négyhuzalos összeköttetés visszatérő útvonala. A 806 kivezetés egy 816 bemenetből és egy 818 kimenetből áll. A hang SÍ jel késleltetése a 800 bevezetés 802 bemenete és a 806 kivezetés 818 kimenete között változtatható, mégpedig úgy, hogy a késleltetővonal időkapcsolóban a 802, 808, 810, 812 stb. bemenetek közül kiválasztjuk a kívánt jelbemeneti pontot, esetleg más (itt nem feltüntetett) bemeneti pontot, a vezérlőjel 814 tároló programozott vezérlése alatt. A 814 tároló a jelbemeneti pontok címeit egy előre meghatározott vagy változtatható sorrendben tartalmazza. Amikor a kívánt jelbemeneti pont címét a vezérlőjel 814 tárolóból megkaptuk, az Sl jel a késleltetővonal kiválasztott pontján belép, a hang S2 jel pedig kilép. A vezérlőjel 814 tároló időzítését egy 820 időzítőáramkör végzi és a beszédet késleltető vonallal szinkronizálja úgy, hogy a hang Sl jelek kiválasztandó bemeneti pontjainak címei a vezérlő 814 tárolóból a 822 vonalon keresztül egy soros-párhuzamos 824 léptetőregiszterbe jutnak. A 824 léptetó'regiszter kimenőjelét használjuk az egyik logikai kapuzó áramkör kiválasztására és működtetésére. Mind a harminckét csatornához tartozik egy-egy logikai kapuzó áramkör, melyek a kiválasztott 802, 810, 812 stb. bemeneteken elhelyezett kapukat vezérlik. Ezek közül a vezérlőjelkapuzó áramkörök közül az egyes, kettes, harmincas és harmincegyes csatornához tartozókat tüntettük fel az ábrán, ezek a 826, 828,830,832 és 834 vezérlőkapuk. A 824 léptetőregiszter párhuzamos kimenetel a 836-844 vonalakon keresztül csatlakoznak a 826-834 vezérlőkapuk bemenetelre. A 846 vonal egy késleltetővonalat képez, ez a reflexiót biztosító 848 kapuból vezető visszatérő vonal. A 820 időzítő áramkörre adott szinkronizáló jel biztosítja a beszéd mintavételi sebessége és a vezérlő 824 léptetőregiszter vezérlőkódja közötti időtartománybeli szinkronitást. A két sebesség között nem kell bit-szinkronitásnak fennállnia, mivel a két kód különböző is lehet, azaz a beszédminta nyolc bitből állhat, míg a vezérlőkód Öt bitből. A 860-870 bemeneti és kimeneti késleltető áramkörök között elhelyezkedő jelbevivő, -kihozó és -áteresztő 850, 852, 854,856 és 858 kapuk képzeik azt a mechanizmust, mely a hang S1 és S2 jelek beviteli és kihozási pontjainak a kiválasztását engedélyezi, a hang Sl jel számára a bevezetés és a kivezetés közötti szükséges mértékű késleltetést, valamint a hang S2 jel visszatérő útvonalán a komplemens késleltetést biztosítja. A jelbevivő, -kihozó és -áteresztő 848 kapu engedélyezi a jelreflexiót a kapcsoló kimenetén abban az esetben, amikor a hívó és a hívott előfizetők között kiválasztott útvonal miatt a hálózat e pontján az útvonalat vissza kell hajlítani.

Adott összeköttetésben a kívánt reflexiót úgy valósítjuk meg, hogy a reflexiós 848 kapu 872 vezérlőbemenetét a megfelelő időpontban aktiváljuk. Nézzük például az alábbi esetet. Az Sl jelből vett minta a 800 bevezetés 802 bemenetén megy be, és egy előre meghatározott későbbi időpontban reflektálni kell és a 800 bevezetés 804 kimenetéről vissza kell téríteni. Ez az időpont az azonos csatornán lévő Sl* jelet követően két csatornaidővel később van, amikor a komplemens S2* jel (ami a beszélgetés másik irányában haladó jelből vett minta) a 800 bevezetés 802 bemenetén és a 800 bevezetés 804 kimenetén hang S2 jelként harminc csatornaidővel későbben halad át. Ez a késleltetés harminckettő mínusz kettő csatomaidó'nek felel meg, így a hang S2 jel ugyanabban a csatornaidó'ben jelenik meg a 804 kimeneten, mint amikor a hang Sl jel következő mintája a 80J bemenetén be fog lépni. A fentieket úgy hajtjuk végre, hogy a kiválasztó 826 vezérlő kapu a bemeneti/kimeneti logikai 858 kaput aktiválja, amely erre a hang Sl jelet a 870 késleltető áramkörre adja, és a reflexiós 848 kapun a reflexiós 872 vezérlőbemenet egy csatorna-idővel később lesz aktiválva, így a 848 kapu a hang Sl jelet a 846 vonalra reflektálja. Ekkor aktiváljuk a 834 vezérlőkapukat, melyek a jelbevivő, -kihozó és -áteresztő 850 kaput egy csatomaidővel később vezérlik és ennek hatására a hang Sl jel kijön és Sl jelként kerül a 804 kimenetre, miközben ezzel egyidejűleg a 802 bemeneten levő S2 jelet a léptetőregiszteres 862 késleltető áramkörre juttatja. Amikor harminc további csatorna-idő letelik, a 826 vezérlőkapuk ismét aktiválják a bemeneti/kimeneti logikai 858 kaput, melynek hatására az S2 jel kijön és a 804 kimeneten mint hang S2 jel jelenik meg. A fentiekkel egyidejűleg a 802 bemenetről jövő hang Sl jelből vett következő mintát a léptetőregiszteres 870 késleltető áramkörre adjuk. Tehát a fentiekben leírt kapcsoló az Sl és S2 jeleket a vezérlő 824 léptető regiszter által meghatározott kapcsolási útvonal követelményeinek megfelelően viszi át és reflektálja.

A digitálisan kódolt beszéd, valamint a kapcsoló blokkon belüli összeköttetési útvonalakat és a csatorna-öszszeköttetés késleltetést kiválasztó irányító vezérlő üzenetek minden egyes csatorna számára tizenhat sorosan átvitt bitbe vannak kódolva. Az átviteli tipikusan 8.10³ kódszó per másodperces sebességgel történik, ahol a kódszó harminckét csatorna per kódszót, ezen belül 16 bit/ csatornát jelent. Az időzítés olyan, hogy a 0. csatorna például ugyanazt az időrést vagy periódust foglalja le a bemeneti és a kimeneti csatlakozásokon is. A csatorna7

-7182 886 összekötő egység megengedi, hogy az egyes csatornák 16 bitjeit vezérelhetó'en úgy vigyük át egy másik csatornára, hogy a bit áramlásba késleltetést vigyünk be. Ez a késleltetés (harminckét csatorna esetében) minimálisan egy csatorna-periódus, maximálisan pedig harmincegy csatorna-periódus hosszúságú lehet. A reflexiót úgy valósítjuk meg, hogy valamelyik csatorna-összekötő egységnek megfelelő impedancia-kapcsoló kivezetések impedanciáját vezérléssel nagyimpedanciájú állapotban hozzuk és a kiválasztott csatorna-összekötő egység kivezetésének kimenetét és bemenetét összekötjük.

Nézzük most a 9. ábrát, melyen olyan tipikus xy időosztásos térbeli 900 keresztezési pont látható, amilyet az eddigiekben ismertetett időkapcsolóknál használtunk. A 900 keresztezési pont x bevezetése a bemenő 902 vonalból és a kimenő 904 vonalból, y kivezetése pedig a bemenő 906 vonalból és a kimenő 908 vonalból áll, mely 902, 904, 906, 908 vonalak a (fentiekben ismertetett) keresztezési-pont csatorna-összekötő egységéből, illetőleg afelé vezetnek. A 910 kapcsoló bemenetet képez egy a vezérlő tárolóból jövő kapcsoló-kiválasztójel és az ehhez tartozó csatorna-összekötő egységből a 906 vonalon jövő kimenőjel számára, kimenete pedig az x bevezetés kimenő 904 vonalához van kötve. A 912 kapcsoló egyik bemenetére a vezérlő tárolóból jövő, kapcsoló-kiválasztójel, a másikra pedig az x bevezetés bemenő 902 vonalán levő jel kerül, a kimenete pedig a 908 vonalon keresztül a hozzátartozó csatorna-összekötő egységhez kapcsolódik. Maximálisan két másik bevezetésnek a 910 és 912 kapcsolókéhoz hasonló kimeneti és bemeneti kapcsolóit lehet a 906 és 908 vonalakhoz kapcsolni, a 924, illetve a 926 közösítő pontoknál. Az x bevezetés bemenő és kimenő 902, illetve 904 vonalai a 918 és 920 ÉS-kapukon keresztül egy kapu-felismerő, redundancia-vizsgáló hiba-detektáló 914 áramkörhöz és egy csatorna-foglaltság detektor 916 áramkörhöz is csatlakoznak, a 918, 920 ÉS-kapuk másik bemenetére egy felügyelő (monitor) jel kerül, ami a 918, 920 ÉS-kapukat a kívánt időpontokban engedélyezi.

A kapu-felismerő és redundancia-vizsgáló hiba-detektáló .914 áramkör — mely lehet hagyományos felépítésű is — arra szolgál, hogy az y kivezetéshez tartozó vezérlő áramkörök felé irányuló üzeneteket a 902 bemenetén detektálja; hogy az üzenetek kódolását vizsgálja és eldöntse, hogy az ilyen üzenetek nem tartalmaznak-e hibát; hogy a bevezetés 902 bemenetén a szabad csatornákat detektálja; valamint hogy az y kivezetés foglalt szabad állapotának kijelzésére szolgáló kimenőjelet a bevezetés 904 kimenetén előállítsa. A kapu-felismerő és redundancia-vizsgáló detektáló 914 áramkör olyan parancsokat kap az y kivezetéshez tartozó vezérlő áramkörökről, mint pl. „küldj foglaltság jelzést”, következésképpen a 904 vonalra egy foglalt/hiba üzenetet jelző jelet csatol ki. Amikor a 916 áramkör a bemenő 902 vonalon egy az y kivezetés felé irányuló kiválasztó-kérés üzenetet ismer fel, a 914 áramkör egy prioritás-kiválasztó jelet küld egy keresztezési-pont prioritásvezérlő áramkörre, mely az egynél több bevezetésen érkező egyidejű kérések között eldönti, hogy melyiket viszi ki az y kivezetésre. A csatorna-foglaltság detektáló 916 áramkör kimenete a 922 vonalon keresztül egy szabad csatornát kiválasztó áramkörre csatlakozik.

A 9. ábrára történő hivatkozással ismertetett xy keresztezési-pont mátrixot a 10. ábrán mutatjuk be, ahol egy nyolc bevezetésből és nyolc kivezetésből álló mátrix lehetséges nyolc kivezetéséből egyet, a 960 kivezetést tüntettük fel a vezérlő áramkörével együtt. Ez a 960 kivezetés a nyolc lehetséges bevezetés közül feltüntetett kettőhöz, a 962 és 964 bevezetésekhez kapcsolódik. A 900 keresztezési-pont megfelel a 9. ábrával kapcsolatosan ismertetett 900 keresztezési-pontnak. Mint azt a 9. ábrával kapcsolatban már szintén említettük, nyolc ilyen keresztezési-pontot lehet a 928 időkapcsolóhoz (csatorna-összekötőhöz) kapcsolni a 906 és 908 vonalakon keresztül. A 928 időkapcsolót a 8. ábrával kapcsolatosan ismertettük. A kapufelismerő redundancia-vizsgáló hibadetektáló és csatorna-foglaltság detektáló 930,932 áramkörök ugyanúgy működnek, mint a 9. ábrán a 914 áramkör; a csatorna-foglaltság detektáló 934 és 936 áramkörök pedig a 9. ábrával kapcsolatosan ismertetett csatorna-foglaltság detektáló 916 áramkörhöz hasonlatos módón működnek. A kapu-felismerő 914, 930 és 932 áramkörök 922, 938 és 940 kimenetei jelzik azokról az áramkörökről érkező üzenetek vételét, melyek a 928 időkapcsolóra (csatorna-összekötőre) való csatlakozást kérik, és a fenti 914, 930 és 932 áramkörök egyedileg és egymástól függetlenül csatlakoznak a keresztezési-pont lefoglalási prioritás-vezérlő 942 áramkörhöz. Amikor egyidejűleg két vagy több vonalon érkezik kérés, a 942 áramkör a kérést küldő bevezetések közül egyet kiválaszt, és a többi, nemkiválasztott kérést küldő bevezetésre az adott esettől függően a 944, 946 vagy 948 vonalakon levő jelek segítségével foglaltság jelzést ad a 930, 914 és 932 áramkörök felé, és ezek a foglaltság-jelzések a 9. ábrával kapcsolatosan ismertetett módon a keresztezésipont bevezetéseken a megfelelő kimenő vonalakon jelennek meg. A keresztezési-pont kiválasztó 950 áramkör a keresztezési-pont kiválasztó 942 áramkör által kiválasztott keresztezési-pontot fogadja, és egy hozzátartozó késleltetővonalon mind a harminckét csatorna-periódus alatt tárolja. A késlelte tővonal felépítése hasonló a 8. ábrával kapcsolatosan ismertetett vezérlő 814 tároló felépítéséhez, A 950 áramkör fogja a kiválasztott keresztezési pontot nyitni és zárni minden egyes csatorna-periódusnál úgy, hogy megfelelő 952, 954 stb. vezérlő vonalakra jeleket küld. A 960 kivezetés 956 bemenetén levő jelek tartalmazhatnak útvonal-kiválasztó vezérlőjeleket is, melyek egy a reflexió után elhelyezkedő magasabb szintű fokozatról érkeznek, és amely jeleket a korábban ismertetett 932 áramkör ismer fel. A 960 kivezetés ilyen módon egy ilyen magasabb szintű fokozatban levő kapcsoló egyik bevezetését képezi. A csatorna-foglaltság detektáló 934 és 936 áramkörök ugyanazokat a feladatokat hajtják végre, mint a 9. ábrával kapcsolatosan leírt csatorna-foglaltság detektáló 916 áramkör. Hangsúlyozzuk, hogy a 10. ábrán bemutatott xy keresztezési pont mátrix csak példa. Azonban, és legyen ez is példa, további két, a 10. ábrával kapcsolatban leírtakkal azonos mátrixot lehet a 966 és 968 közösítő pontoknál a 962 és 964 bevezetésekhez kapcsolni. Maximálisan hat, a 962 és 964 bevezetésekkel illusztrált, azokkal azonos áramköri és kapcsolási megoldású bevezetést lehet kialakítani.

Claims (11)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Kibővíthető kapcsolóhálózat, különösen távbeszélő központokhoz több vonal és trunk összekapcsolására, amelynek több kapcsolója van, és a kapcsolók mindegyikének legalább két bevezetése és legalább két kivezetése

   -8182 886 van, és bevezetéseinek egyikén keresztül belépő forgalomnak bármely egyéb bevezetéshez való reflektálására alkalmasan van kiképezve, a kapcsolók pedig alacsonyabb és magasabb rendű fokozatokba csoportosítottan vannak elrendezve, azzal jellemezve, hogy az összes alacsonyabb 5 fokozathoz tartozó kapcsoló vagy kapcsoló blokk (158-168) kivezetései rendre csak a soronkövetkező magasabb rendű fokozathoz tartozó kapcsolók (166-172) bemenetelhez vannak kapcsolva.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti kapcsolóhálózat kiviteli 10 alakja, azzal jellemezve, hogy a kapcsolóhálózatnak nagyszámú vonal és trunk kezelésére való kibővítése érdekében az eredeti fokozatokban előre meghatározott számú járulékos kapcsoló vagy kapcsoló blokk (150-156) helyezkedik el, és legalább az egyik még magasabb rendű 15 fokozat legalább egy további kapcsolót (174, 176) tartalmaz, és a legmagasabb rendű eredeti fokozat eredeti és járulékos kapcsolóinak (170, 172) a kivezetései a legmagasabb rendű fokozat bevezetéseivel vannak összekötve.
3. 3. A 2. igénypont szerinti kapcsolóhálózat kiviteli 20 alakja, azzal jellemezve, hogy az összes kapcsoló vagy kapcsoló blokk (150-174) kivezetései szerkezeti kialakításuk és működésük tekintetében attól függően, hogy az alacsonyabb rendű fokozat kapcsolóinak vagy kapcsoló blokkjainak (150-164) bevezetései közül minden adott 25 időpontban melyeket kell egymással összekapcsolni, reflexiós pontként, illetve a magasabb rendű fokozat kapcsolói (166-176) felé összeköttetési pontként vannak kiképezve.
4. 4. A 2. igénypont szerinti kapcsolóhálózat kiviteli 30 alakja, azzal jellemezve, hogy a kapcsolóhálózatnak aszimptotikus blokkolási karakterisztikája van.
5. 5. Az 1. igénypont szerinti kapcsolóhálózat kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy visszahajlított kapcsolóhálózatként van kialakítva.
6. 6. Az 1. igénypont szerinti kapcsolóhálózat kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kapcsolók vagy kapcsoló blokkok (150-174) mindegyike tartalmaz ,,m” számú bevezetést „n” számú kivezetéssel szelektíven összekapcsoló vezetékeket, az „m” számú bevezetések egyikén levő beérkező jelet az ,,m” számú bevezetés bármely másikához visszaverő reflexiós kapukat (848) és az „m” számú bevezetés bármelyikét az „n” számú kivezetés bármelyikével összekötő elektronikus logikai áramkört, előnyösen léptetőregisztereket (720, 724), VAGY kaput (722) és logikát (726).
7. 7. A 6. igénypont szerinti kapcsolóhálózat kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy térosztásos kapcsolói vannak.
8. 8. A 6. igénypont szerinti kapcsolóhálózat kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy időosztásos kapcsolói vannak.
9. 9. A 6. igénypont szerinti kapcsolóhálózat kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy kombinált térosztásos és időosztásos kapcsolói vannak.
10. 10. Az 1. igénypont szerinti kapcsolóhálózat kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy forgalom szelektort tartalmaz, amelyben a működést vezérlő és a forgalommal megegyező útvonalon keresztül bekötött adattároló van.
11. 11. A 10. igénypont szerinti kapcsolóhálózat kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a bevezetések és a kivezetések mindegyike egy bemenetet és egy kimenetet tartalmaz, és minden bevezetés és kivezetés minden bemenete és kimenete többcsatornás időosztásos multiplex vonal részét képezi.