HU182680B

HU182680B - Thermosetting stove varnish

Info

Publication number: HU182680B
Application number: HU79SCHE683A
Authority: HU
Inventors: Peter Heim; Karl Borer; Werner Allemann
Original assignee: Schweizerische Isolawerke
Priority date: 1978-06-21
Filing date: 1979-06-20
Publication date: 1984-02-28
Also published as: IL57602A0; PT69791A; DD144422A5; NO792068L; JPS5733308B2; FI791967A; JPS5527386A; AU4826579A; USRE31193E; DE2960886D1; IL57602A; EP0008811A1; AU523022B2; PL120439B1; EP0008811B1; DK258579A; IN150383B; US4243778A; ZA793073B; RO79770A

Description

Találmányunk hőre keményedő ragasztólakkra vonatkozik. Az ilyen termékek — melyeket „beégető lakknak” neveznek — egy hőre keményedő ömledékes ragasztó oldatából állnak; a lakkot az oldószer eltávolítása után úgynevezett „beégető eljárással” azaz hőközléssel előbb rögzítik, majd kikeményítik. A találmányunk szerinti ömledékes ragasztólakk lényegében valamely meghatározott polihidantoingyantát, polihidroxipoliétergyantát (melyet fenoxi-gyantának is neveznek) és poliuretángyantát meghatározott súlyarányban tartalmazó, hőre keményedő keverék oldatából áll és különösen nagy hőállóságú lakkal szigetelt tekercseléshuzalok bevonására alkalmas.

A találmányunk szerinti ömledékes ragasztólakkal bevont, hőálló lakkal szigetelt huzalokból előállított tekercselésekből beégetős eljárással pl. nagy termikus igénybevételeknek ellenálló elektromágneses tekercsek készíthetők, minthogy a bevonat elegendő hő közlésekor megolvad, s egyidejű nyomásbehatásra — a tekercseléskor kifejtett húzóerő vagy egy sablonban, vagy a nyomószerszámban történő beégetéskor — a tekercselés huzalai közötti üreges térbe jut és további hőközléskor kémiai térhálósodás következtében kikeményedik.

Az ömledékes ragasztólakkal ellátott, lakkal izolált tekercseléshuzalok — melyeket „beégető lakkhuzaloknak” is neveznek — sok éve forgalomban vannak. Ezek egy alsó, szokásos huzallakkból álló normál szigetelőréteggel és egy felső, ömledékes ragasztó- illetve beégetős lakkból álló réteggel ellátott elektromosan vezető huzalok. A tulajdonképpeni szigetelést az alsó réteg (melyet alap- vagy bázisszigetelésnek vagy alaplakknak is neveznek) látja el; ennek olyan anyagból kell állnia, melyet az ömledékes ragasztóréteg beégetésekor alkalmazott körülmények nem károsítanak. A felső réteg a tekercselés huzalmeneteinek összeragasztására szolgál úgy, hogy elektromágneses célókra szolgáló legkülönbözőbb tekercsek állíthatók elő anélkül, hogy a tekercselések külön itatólakkal történő összeerősítésére szükség lenne. Az ilyen tekercseket azok nagyságától és alakjától függően nagyon eltérő körülmények között vethetik alá beégetésnek, pl. hevítőszekrényben történő melegítés, tekercseléskor forró levegő bevezetés vagy tekercselés utáni áramlökések útján.

A lakkal szigetelt huzalok bevonására ismert ömledékes ragasztók (melyeket kötőanyagnak vagy ragasztórétegnek neveznek) hővel szemben mutatott viselkedésük szerint két csoportba sorolhatók.

A) Normál hőmérsékleten sűrűn folyó termoplasztok (ezeket újabban „plasztomereknek” nevezik), melyek kémia átalakulás nélkül tetszés szerinti alkalommal reverzibilisen képlékeny állapotig melegíthetők.

B) Normál nyomáson sűrűn folyó hőre keményedő termoplaszt (plasztomer) keverékek, melyek a képlékeny állapot fölé történő első melegítéskor kémiai térhálósodással (keményedés) ún. duromerekké alakulnak.

Az A) csoportba tartozó ömledékes ragasztók — a termoplasztikus műgyanták, pl. polivinilbutirál, poliamidok, poliészterek stb. — abban az esetben alkalmazhatók kitűnő eredménnyel ha a felhasználásukká előállított csak ömlesztve ragasztott tekercseléshuza' lók üzemi hőmérséklete az ömledékes ragasztó lágyu lási tartományánál alacsonyabb. A lágyulási tartományban — azaz képlékeny állapotban — azonban az ömledékes ragasztó ragasztóereje erősen csökken. Ezáltal a tekercselés deformálódása vagy szétesése következhet be. Az Alcsoport esetében tehát az üzemelési hőmérséklet többek között az ömledékes ragasztó képlékenységi viselkedésétől függ. A képlékenységi tulajdonságoktól azonban a szükséges bcégetési hőmérséklet is függ, mely ezért nem lehet tetszés szerinti magas érték. A hőre képlékeny állapotban maradó, az A)csoportba tartozó ömledékes ragasztók alkalmazási területe tehát a magasabb hőmérsékletek irányában korlátozott. Ennek ellenére ezek az Ömledékes ragasztók bizonyos jelentőséggel bírnak, minthogy sok felhasználási területen nagyfokú termikus igénybevételek és túlterhelések nem lépnek fel.

Az utóbbi években a B)-csoportba tartozó ömledékes ragasztók különös jelentőségre tettek szert, minthogy felismerték, hogy nagy mechanikai és termikus igénybevételek esetén is alaktartó tekercselések csak az ilyen hőre keményedő ömledékes ragasztókból előállított beégetős lakkhuzalokból készíthető beégetős eljárással. Ezáltal a beégetős lakkhuzalok felhasználására új területek nyíltak különösen olyan esetekben, melyekben mind ez ideig csupán itatólakkal átitatott tekercselések voltak alkalmazhatók (pl. elektromos motorok számára készült tekercseléseknél).

Az új irányzatok egyre nagyobb követelményeket támasztanak a tekercselések hőállóságával szemben. Ennek jelentőségét fokozta az a körülmény, hogy újabban elektromosan vezető huzalok lakkszigetelésére 200 °C feletti üzemelési hőmérsékletet lehetővé tevő alaplakkok váltak ismertté. Beégetéssel megszilárdítható tekercselések előállítására szolgáló beégetős lakkhuzalok készítéséhez ezen alapszigetelések különösen előnyösen vonhatók be megfelelő tartós hőállóságúhőre keményedő ömledékes ragasztólakkokkal (beégető lakkok). A fokozott környezetvédelmi követelmények is kedveznek az ilyen ömledékes ragasztólakkok felhasználásának, minthogy az itatós lakkok alkalmazásával készült tekercselések megszilárdulásakor — a beégetős módszerrel készült tekercselések megkeményedésével ellentétben — egyre nagyobb mennyiségű többé-kevésbé mérgező oldószer vagy reakcióképes hígítóanyag párolog el.

Hőre keményedő ömledékes ragasztólakkok készítéséhez eddig az alábbi, B)-csoportba tartozó hőre keményedő gyantakeverékek felhasználását javasolták: Epoxidok és izocianátok keveréke (1.285,463 sz. nagybritanniai szabadalmi leírás);

expoxidok és melamin- vagy fenolgyanták keveréke (505.446 sz. svájci szabadalmi leírás); poliéterek, kopoliamidok és izocianátok keverékei (1,424.743 sz. nagybritanniai szabadalmi leírás) és poliészterimiduretánok és fenoxigyanták keveréke (2,443.252 számú NSZK-beli nyilvánosságra hozatali irat).

-2182680

A fenti irodalmi helyek közül az utóbbi DOS-ban leírt módszer hozta a legnagyobb műszaki haladást. Az itt leírt ömledékes ragasztólakkokkal problémamentesen vihetők fel bevonatok előnyösen hőálló lakkal szigetelt F (155 °C) — H (180 °C) hőosztályokba tartozó huzalokra. A bevonatok — az alapszigeteléshez hasonlóan — jól tárolhatók és így a beégetős lakkhuzalok tároláskor nem változnak, jól tekercselhetők és jól beégethetők [a fenti hőosztályokat a Bureau Central de la Commission Électrotechnique Internationale (1, Rue de Varembé, Genf, a továbbiakban CEI 85 (1957) közleményben határozták meg]. A gyakorlat azt mutatta, hogy a 2,443.252 sz. NSZK-beli nyilvánosságra hozatali iratban leírt ömledékes ragasztólakkokkal F—H hőosztályba tartozó elektromotorok számára gerjesztő tekercsek készíthetők, melyek legalább olyan kedvező tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a megfelelő, F—H hőosztályba tartozó itatólakkokkal készült megfelelő gerjesztő tekercsek.

Nagyobb mechanikai és/vagy termikus igénybevételnek kitett tekercsek (pl. F—H vagy e. feletti hőosztályba tartozó elektromotorok forgórész tekercsei, kéziszerszámgépek gerjesztő és forgórész tekercsei, szabadon forgó tekercsek és rövid időn át 250 °C°nál magasabb hőmérsékleten túlterhelt tekercsek) esetében azonban a 2,443.252 sz. NSZK-beli nyilvánosságra hozatali iratban leírt ömledékes ragasztólakkok sem felelnek meg, minthogy a tekercsek a magasabb hőmérsékleten mutatott alaktartósága vagy általános tartós hőállósága vagy termikus túlterhelésállósága nem kielégítő.

Másrészről a gyakorlat azt mutatta, hogy különösen kis tekercsek gazdaságos gyártásához lehetőleg rövid beégetési időre van szükség. Rendkívül problematikus azonban olyan ömledékes ragasztólakk alkalmazása, mely pl. 180 °C-on vagy ennél alacsonyabb hőmérsékleten beégetéssel néhány perc alatt kikeményíthető, minthogy az ilyen ömledékes ragasztólakkok már a lakkal szigetelt drótok bevonása után az oldószer kiűzésekor legalább részben kikeményednének és ezért a kész beégetős lakkhuzalokból előállított tekercselések beégetéssel történő utólagos megszilárdulása nem játszódna tökéletesen le.

Fentiek miatt kis beégetési idők sokkal egyszerűbben érhetők el 200 °C-nál magasabb beégetési hőmérséklet mellett. Ez esetben azonban a kikeményedésnek lényegesen gyorsabban le kell játszódnia mint az ismert ömledékes ragasztók esetében. Ezenkívül az alapszigetelést biztosító alaplakkot és az ömledékes ragasztólakkot (azaz az ún. beégetős lakkhuzal rendszer komponenseit) egymáshoz képest jól meg kell választani, nehogy a beégető lakkhuzal az alkalmazott magasabb beégetési hőmérsékleten károsodjék. így ún. „hősokkrepedések” nem keletkezhetnek és az alapszigetelés nem lágyulhat meg; szükséges továbbá, hogy az ömledékes ragasztó gyorsan megolvadjon, majd lényegesen gyorsabban és erősebben térhálósodjék, mint az eddig ismert hőre keményedő ömledékes ragasztók.

Nagyobb tekercsek készítésekor azonban gyors be4 égetés nem végezhető könnyen el, minthogy nagy tekercsmasszák gyors felmelegítése és lehűtése nagyon nehézkes és a tekercsekben nagy mechanikus feszültségek keletkeznek. Ezzel szemben nagyobb tekercsek enyhébb beégetési körülmények között (pl. a tekercsek 200 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleten, előnyösen legfeljebb 180 °C-on hűtőszekrényben történő több órás tárolásával) problémamentesen készíthetők el és ily módon nagyon jó és optimálisan kiegyenlített tulajdonságokkal rendelkező tekercsek állíthatók elő.

A különböző beégetési eljárásokra való tekintettel egy hőre keményedő ömledékes ragasztólakk csak akkor használható univerzálisan lakkal szigetelt drótok bevonására, ha az ömledékes ragasztó egyrészről már kb. 180 °C-os hőmérséklettől megolvasztással ragasztóképessé válik, azonban ehhez képest lassabban kemény edik, míg másrészről 200 °C-nál magasabb hőmérsékleten — előnyösen legfeljebb 220 °C-on — beégetéssel a lehető leggyorsabban termikusán kikeményíthető. A csupán 220 °C-nál magasabb hőmérsékleten beégethető ömledékes ragasztók kis tekercsek készítésére is alkalmatlanok.

Ezek a tulajdonságok a további feldolgozási technológia szempontjából is kedvezőek éspedig több lépésben formázott bonyolult alakú tekercsek esetében mikor is az ömledékes ragasztó képlékeny állapotban való alakíthatóságát használják ki. Míg a hőre keményedő beégetős lakkhuzalok csupán olvasztva ragaszthatok 200 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleten (azaz addig amíg az ömledékes ragasztó még képlékenyen alakítható) addig a hőre keményedő beégetős lakkdrótok — mint a mindezideig felhasznált hő hatására képlékeny állapotban maradó beégetős lakkok — képlékeny állapotban ismételten alakíthatók. A végső forma kialakításakor a hőre keményedő beégetős lakkdrótok — a hőre képlékeny állapotban maradó beégetős lakkhuzalokkal ellentétben — termikusán kikeményíthetők.

Találmányunk célkitűzése olyan hőre keményedő ömledékes ragasztólakk kidolgozása, melynek ömledékes ragasztókópes gyanta komponensei előnyösen már 180 °C-tóI, azonban legfeljebb 220 °C-os felső hőmérsékleten beégetéssel kifogástalanul kikeményíthetők, 200 °C feletti hőmérsékleten az eddig ismert hőre keményedő ömledékes ragasztóknál lényegesen gyorsabban és keményebben térhálósíthatók és magasabb hőmérsékleten történő kikeményítés (térhálósítás) után az ismert hőre keményedő ömledékes ragasztóknál lényegesen nagyobb hőállóságot és termikus túlterhelhetőséget mutatnak; e lakkoknak természetesen ki kell elégíteni a tárolhatóság, feldolgozhatóság stb. alapvető követelményeit. Ezeket az ömledékes ragasztólakkokat hőre keményedő beégető lakkhuzalok előállítása céljából előnyösen a már ismert hőálló lakkal szigetelt huzalok bevonására alkalmazhatjuk.

Meglepő módon azt találtuk, hogy valamely polihidantoin-gyanta, polihidroxipoliéter-gyanta (fenoxigyanta) és poliuretángyanta oldataiból álló hőre keményedő keverék-alapú ömledékes ragasztólakkot hőálló, lakkal szigetelt tekercseléshuzalokra felvíve olyan

-3182680 hőre keményedő ömledékes ragasztóréteg állítható elő, mely a fenti követelményeknek az eddig ismert összes ömledékes ragasztónál jobban tesz eleget.

A találmányunk szerinti hőre keményedő ömledékes ragasztólakkot az jellemzi, hogy

a) az (1) általános képletnek megfelelő egységeket tartalmazó lineáris és/vagy elágazó szerkezetű polihidantoin-gyantából (mely képletben az R szimbólumok azonosak vagy különbözőek lehetnek és jelentésük hidrogénatom vagy 1—4 szénatomos alkilcsoport és X jelentése a (III) képletű csoport) — melynek Kresol DAB V-vel készült 1%-os oldatának fajlagos viszkozitása 20 °C-on 0,2 és 1,5 közötti érték —; és

b) a (II) képletnek megfelelő egységeket tartalmazó, lineáris és/vagy elágazó szerkezetű polihidroxipoliéterilletve fenoxigyantából — melynek Kresol DAB V-vel képezett 1%-os oldatának fajlagos viszkozitása 20 °Con 0,2 és 1,5 közötti érték —; és

c) legalább 4 súly%-ban a (IV) képletű uretán-csoportokat tartalmazó, lineáris és/vagy elágazó szerkezetű poliuretán-gyantából — melynek Kresol DAB V-vel készült 1%-os oldatának fajlagos viszkozitása 20 °C-on> 0,1 és 1,0 közötti érték —álló hőre keményedő keverék 50 °C és 230 °C közötti, előnyösen 130 °C és 210 °C közötti hőmérséklet-tartományban forró oldószer-

rel vagy oldószer-eleggyel képezett oldatát tartalmazza olyan mennyiségben, hogy a hőre keményedő keverék összetétele — a gyanta szilárd anyagokra vonatkoztatva — az alábbi határokonbeliil van:
1.	a) komponens 80 súly%	b) komponens 5 súly%	c) komponens 15 súly%
2.	80 súly%	17 súly%	3 súly%
3.	32 súly%	65 súly%	3 súly%
4.	20 súly%	65 súly%	15 súly%
5.	20 súly%	40 súly%	40 súly%
6.	30 súly%	30 súly%	40 súly%
7.	70 súly%	5 súly%	25 súly%

Az 1. ábrán a találmányunk szerinti terner-rendszer a), b) és c) komponenseit háromszög-koordinátákban ábrázoljuk. A találmányunk szerinti ömledékes ragasztólakk összetétele az 1. ábra satírozott részében található. A 2. ábrán ömledékes ragasztólakk beégethetőségének, míg a 3. ábrán beégetésállóságának meghatározására szolgáló kísérleti berendezést mutatunk be.

A találmányunk szerinti ömledékes ragasztólakkokat oly módon állíthatjuk elő, hogy az a) komponens valamely oldószerrel vagy oldószer-eleggyel, előnyösen fenolos oldószerrel vagy benzilalkohollal vagy ezek elegyével, adott esetben előnyösen aromás szénhidrogének, pl. xilol vagy ezek elegye, mint pl. Solvesso^R100 hozzáadásával képezett oldatát; a b) komponens valamely oldószerrel vagy oldószer-eleggyel előnyösen fenolos oldószerrel, benzilalkohollal, N-metil-pirrolidonnal, dimetil-formamiddal, 2-metoxi-etilacetáttal vagy 2-etoxi-etilacetáttal vagy ezek elegyével, adott esetben előnyösen aromás szénhidrogének, pl. xilol vagy ezek elegyének, pl. Solvesso^R 100 hozzáadásával képezett oldatát és a c) komponens valamely oldószerrel vagy oldószer-eleggyel, előnyösen fenolos oldószerrel, benzilalkohollal vagy N-metil-pirrolidonnal, adott esetben előnyösen aromás szénhidrogének, pl. xilol vagy ezek elegye, pl. Solvesso^R 100 hozzáadásával képezett oldatát a megfelelő arányban egymással összekeverjük.

A találmányunk szerinti ömledékes ragasztólakk a poliuretán-kémiában használatos katalizátorokat és/ vagy más segédanyagokat és adalékanyagokat, pl. módosításra általánosan használt műgyantákat, pl., fenolgyantákat és melamingyantákat, lefolyásközvetítőket és/vagy tapadásközvetítőket, szerves és/vagy szervetlen töltőanyagokat és színezőanyagokat tartalmazhatnak. Katalizátorként előnyösen 0,1—1,0 súly% mennyiségben ólomacetátot alkalmazhatunk.

Az a) komponens szerinti polihidantoi-gyantaként pl. az 1,570.552 sz. NSZK szabadalmi leírásban (Bayer), 1,420.914 sz. brit szabadalmi leírásban (Bayer), 1,795.729 (Bayer), 1,770,131 (Beck) és 2,054.602 (Beck) számú NSZK-beli nyilvánosságra hozatali iratokban leírt azon gyantákat alkalmazhatjuk, melyek Kresol DAB V-vel [az (V) sz. NSZK-beli gyógyszerkönyvnek megfelelő Kresol] képezett 1%-os oldatának fajlagos viszkozitása 20 °C-on 0,2 és 1,5 közötti érték. Előnyösen az alábbi védjeggyel forgalomba hozott termékek alkalmazhatók:

Resistherm PH 10 (Bayer)

Resistherm PH 20 (Bayer)

Polyhydantoin VP L 2324 (Bayer) Polyhydantoin VP L 8001 (Bayer) Polyhydantoin VP L 8003 (Bayer)

Ezenkívül imid-csoportokat tartalmazó polihidantoinok is felhasználhatók (1. a fent említett 1,795.729 sz. NSZK-beli nyilvánosságra hozatali irat).

A b) komponens szerinti polihidroxipoliéter-gyanta komponensként (fenoxi-gyanta komponensként) pl. az Eponol és Epikote (Shell), fenoxi-gyanta (Union Carbide) és Epiclone (Dai-Nippon) védjegy alatt forgalomba hozott azon termékek alkalmazhatók, melyek Kresol DAB V-tel képezett 1%-os oldatának fajlagos viszkozitása 20 °C-on 0,2 és 1,5 közötti érték. így pl. az alábbi termékek alkalmazhatók:

Eponol ill. Epikote Typ OL—55 és OL—53

Epikote Typ CH—1401 és CH—1402

Bakelité Phenoxy Resins Typ PKHH, PKHC és PKHA

Epiclone H 350;

továbbá észter- és/vagy észterimid-csoportokat tartalmazó polihidroxi-poliéter-gyanták, melyek biszfenoldiepoxid-gyantákból [pl. Epon 828 és 1001—1009 (Shell)] és dikarbonsavakból (pl. adipinsav) és/vagy imiddikarbonsa vakból állíthatók elő: az imiddikarbonsavak előállítása pl. trimellitsavanhidridből és diaminokból — előnyösen 4,4’-diamino-difenilmetán — vagy glikokolból történhet.

A c) komponens szerinti poliuretángyanta komponensként pl. legalább kétértékű, adott esetben imidcsoportokat tartalmazó izocianátokból — melyek izocianát-csoportját adott esetben részben egyértékű H5

-4182680 ö

aktív-vegyületek, pl. fenolok, X-kaprolaktán, malonsavészterek, benzilalkohol vagy trüzo propilalkohol blokkolhatják — és legalább kétfunkciós hidroxil-vegyületekből képezett addíciós termékek alkalmazhatók. A poliuretánkémia alapjait és a poliuretánok előállításánál felhasználható kiindulási anyagokat pl. a „Kunststoff-Handbuch’’ kézikönyv (Vieweg und Höchtlen, Hauser Verlag München) VII. fejezetében (poliuretánok) írták le. A találmányunk szerinti ömledékes ragasztólakkokban bármely olyan oldható poliuretán felhasználható, melynek Kresol DAB V-tel képezett 1%-os oldatának fajlagos viszkozitása 20 °C-on 0,1 és 1,0 közötti érték.

A fenti poliuretángyanták előállításához felhasználható, gyakorlatilag fontos izocianátok száma igen nagy. Elsősorban az alábbiak jöhetnek tekintetbe: toluilén-2,4- és/vagy 2,6-diizocianát pl. Desmodur^RT65, T80 és T100 (Bayer);

dimerizált toluilén-2,4-diizocianát pl. Desmodur^R TT (Bayer);

difenilmetán-4,4’-diizocianát pl. Desmodur^R 44 (Bayer);

1,4-diizocianato-benzol pl. Desmodur^R 14 (Bayer); hexametilén-l,6-diizocianát pl. Desmodur^R H (Bayer);

naftilén-l,5-diizocianát pl. Desmodur^R 15 (Bayer); trifenilmetán-4,4’,4”-triizocianát pl. Desmodur^R R (Bayer);

trimetilhexametilén-diizocianát pl. TMDI (Veba); izoforon-diizocianát pl. IPDI (Veba); izocianát- és uretán-csoportok, toluiléndiizocianátból és egy polialkohol-keverékből képezett reakciótermék pl. Desmodur^R L (Bayer), illetve krezollal blokkolt, Desmodur^R AP stabil (Bayer); trimerizált toluilén-2,4-diizocianát, pl. Suprase^R KN (ICI) illetve krezollal blokkolt, Desmodur^R CT stabil (Bayer); továbbá imid- és/vagy amid csoportokat tartalmazó izocianátok, pl. 2 mól difenilmetán-diizocianát és 1 mól trimellitsavanhidrid reakciójának terméke.

A fent említett poliuretángyanták felhasználásához bármely olyan vegyület felhasználható, mely legalább két hidroxil-csoportot tartalmaz, előnyösen többértékű alkoholok, különösen etilénglikol, dietilénglikol, trietilénglikol, butándiol, hexántriol, glicerin, trimetilolpropán és trisz-(hidroxietil)-izocianurát; poliészterpoliolok, különösen legalább kétértékű alkoholokból (pl. valamely fent említett alkoholból) és valamely legalább kétbázisú karbonsavból (pl. adipinsav, ftálsav, izoftálsav, tereftálsav vagy trimellitsav) képezett poliészter-poliolok, melyekben a sav: alkohol mólarány előnyösen 3:4 és 3:6 közötti érték; továbbá poliészterimid-poliolok, éspedig előnyösen az 532.649 számú svájci szabadalmi leírásban és 2.443.252 számú NSZK-beli közrebocsátási iratban leírt típusok.

A fenti izocianátokat és hidroxil-vegyületeket a poliuretángyanták előállítása során előnyösen — NCO/ —OH = 4—6:5 mólarányban alkalmazhatjuk. A reakciót — adott esetben izocianát-csoportokat blokkoló anyagok jelenlétében — oly módon végezzük, hogy a képződő poliuretángyanta Kresol DAB V-tel képe6 zett 1%-os oldatának fajlagos viszkozitása 20 °C-on öe 1,0 közötti érték legyen.

A találmányunk szerinti ömledékes ragasztólakkokat előnyösen szokásos huzallakkozó gépek segítségével vihetjük fel hőálló lakkal szigetelt rézhuzalokra, mi mellett kívánt ragasztóréteg-vastagság eléréséhez a huzalok lakkozásánál szokásos módon több ömledékes ragasztólakkréteget is felvihetünk. Az egyes Ömledékes ragasztólakkrétegek szárítását adott lakkozási sebesség mellett lényegesen alacsonyabb kemencehőmérsékleten (150—200°C) végezzük el, mint az alaplakkrétegek szárítását, minthogy utóbbi esetében szárításon kívül beégetésre is szükség van. Amennyiben ' ily' módon a beégetős lakkréteget egyetlen munkamenetben kívánjuk kialakítani,'úgy két kemencenyílásos lakkozógépre van szükség és az egyes nyílások hőmér- * sékletét külön szabályozzuk.

Hőálló, lakkal szigetelt huzalként bármely olyan huzal alkalmazható, amely legalább az F hőosztálynak megfelel; előnyösen a leghőállóbb minőségű drótokat alkalmazhatjuk (például poliészterimiddel, poliamidimiddel, polihidantoinnal, vagy poliimiddel szigetelt huzalok). Két szigetelőréteggel (például alaprétegként poliészterimiddel és fedőrétegként poliamidimiddel) ellátott huzalok is felhasználhatók.

A találmányunk szerinti ömledékes ragasztólakkokkal azonban nem csupán lakkal, hanem más módon szigetelt huzalok is bevonhatók (például üveggyapottal átszőtt vagy szigetelő szalaggal izolált huzalok).

Elvben tetszés szerinti keresztmetszetű (finomtól egészen a durváig) és profilú (kerek vagy lapos) huzalok bevonhatók. A tekercseléshuzalok fémanyaga különböző fémekből állhat (például réz, alumínium vagy más nagy fajlagos ellenállású anyagok). A találmányunk szerinti ömledékes ragasztólakk azonban természetesen más hordozóanyagokra is felvihető (például műanyagfóliák, fémfóliák, üveggyapot, csillámpapír, poliamidpapír, például Nomex^R (Du Pont)).

A találmányunk szerinti ömledékes ragasztólakkból továbbá a lakkot nem oldó oldószerrel — előnyösen vízzel — történő kicsapással ömledékes ragasztóporok is előállíthatók.

Találmányunk további részleteit az alábbi példákban ismertetjük anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk. »

A) Polihidantoingyanta-oldatok

A—1 oldat

100 súlyrész 32%-os krezolos Resistherm PH 10 (Bayer) oldatot 60 súlyrész xilollal keverés közben elegyítünk.

Szilárdanyag-tartalom 20%

Viszkozitás 20 °C-on 2200 mPas

Fajlagos viszkozitás;

1%-os Kresol DAB

V-val képezett oldat, 20 'C-on 0,95

-5182680

A—2 oldat

100 súlyrész 32%-os krezolos Resistherm PH 20 (Bayer) oldatot 60 súlyrész xilollal jó keverés közben elegyítünk.

100 súlyrész Eponol 55—I,—32-t (Shell) 60 súlyrész Kresol DAB V-el alapos keverés közben elegyítünk.

Szilárdanyag tartalom	20%
Viszkozitás 20 °C-on	380 mPas
Fajlagos viszkozitás; Kresol DAB V-val képezett 1%-os oldat, 20 °C-on	0,45
A—3 oldat
Keverővei és hőmérővel ellátott lombikba 300 súlyrész Kresol DAB V-t és 300 súlyrész xilolt mérünk be, majd körülbelül 100 °C-ra melegítjük. Eztán keverés közben 200 súlyrész polihidantoin VP L 2324-t (Bayer) adunk hozzá. A gyanta feloldódása után (körülbelül
2 óra) az oldatot lehűtjük.
Szilárdanyag-tartalom	20%
Viszkozitás 20 °C-on	150 mPas
Fajlagos viszkozitás; Kresol DAB V-vel képezett 1%-os oldat, 29 °C-on	0,41
B) Polihidroxipoliéter- illetve fenoxigyanta-oldat
B—1 oldat
Keverővei és hőmérővel ellátott lombikba 400 súlyrész Kresol DAB V-t és 400 súlyrész xilolt mérünk be
és körülbelül 130 °C-ra melegítjük.	Ezután keverés
közben 200 súlyrész Epikote 1401-t (Shell) adunk hozzá. A gyanta feloldódása után (körülbelül 2 óra)
az oldatot lehűtjük.
Szilárdanyag-tartalom	20%
Viszkozitás 20 °C-on	1600 mPas
Fajlagos viszkozitás, Kresol DAB V-el képezett 1%-os oldat, 20 °C-on	0,86
B—2 oldat
A B—1 oldat készítésénél leírtak szerint járunk el, azonban Epikote 1401 helyett Epikote 1402-t (Shell)
alkalmazunk.
Szilárdanyag-tartalom	20%
Viszkozitás 20 °C-on	450 mPas
Fajlagos viszkozitás, Kresol DAB V-vel képezett
1%-os oldat, 20 °C-on	0,62
B—3 oldat

Szilárdanyag-tartalom Viszkozitás 20 °C-on Fajlagos viszkozitás, Kresol DAB V-el képezett 1%-os oldat, 20 °C-on

20%

5100 mPas

0,92

B—4 oldat

100 súlyrész Eponol 53—L—32-t (Shell) 60 súlyrész Kresol DAB V-el keverés közben elegyítünk.

Szilárdanyag-tartalom Viszkozitás 20 °C-on Fajlagos viszkozitás Kresol DAB V-el képezett 1%-os oldat, 20 °C-on

20%

4700 mPas

0,72

B—5 oldat

A B—1 oldat készítésénél leírt módon járunk el, azzal a változtatással, hogy Epikote 1401 helyett fenoxi-gvanta PKHH-t (Union Carbidge) alkalmazunk.

20%

1200 mPas

0,60

C) Poliuretángyanta-oldatok

C—1 oldat

800 súlyrész Kresol DAB V-t, 4 súlyrész ólomacetát-trihidrátot, 262,5 súly rész trietilénglikolt, 130,5 súlyrész trisz-(hidroxietil)-izocianurátot, 112,5 súlyrész glikollt és 288 súlyrész trimetilsavanhidridet a fenti sorrendben keverővei és leszálló hűtővel felszerelt reakcióedénybe töltünk. A reakcióelegyet keverés közben olyan ütemben melegítjük, hogy a hőmérséklet 4 óra alatt 200 °C-ra emelkedjék. A hőmérsékletet úgy szabályozzuk, hogy minél több vizet és minél kevesebb krezolt desztillálunk le, miközben a desztillációs hőmérsékletet 110 °C-on tartjuk. A reakció körülbelül 8 óra alatt 200—210 °C-on befejeződik, majd a reakcióelegyet lehűlni hagyjuk. A kitermelés körülbelül 1450 súlyrész észterimidgyanta-oldat.

A kapott oldathoz 485 súlyrész Solvesso 100-t (Esso) adunk, keverés közben 110 °C-ra melegítjük és enyhe vákuumban 2—5% illékony komponenst — főleg vizet — ledesztillálunk. A vízeltávolítás befejeződése után keverés közben 250 súlyrész p,p’-difenilmetán-diicocianátot adunk hozzá és a berendezést

-6182680 lezárjuk. A beinduló exoterm reakció eredményeként a hőmérséklet körülbelül 110 °C-ról körülbelül 127 °Cra emelkedik; az elegyet ezen a hőmérsékleten 30 percen át továbbreagál tatjuk. A reakcióelegyet 1590 súlyrész Kresol DAB V-el és 1090 súlyrész Solvesso 100-al hígítjuk.

Szilárdanyag-tartalom 20%

Viszkozitás 20 °C-on 135 mPas

Fajlagos viszkozitás,

Kresol DAB V-vel képezett %-os oldat, 20 °C-on 0,31

Gyantaszilárdanyag

NHCOO-tartalma, kb. 12 súly%

C—1.1 oldat

A C—1 oldat készítésénél leírtak szerint járunk el, azzal a változtatással, hogy a p,p’-difenil-dimetán-diizocianátot 110 °C helyett 135 °C-on adjuk hozzá. A fellépő exoterm reakció hatására a hőmérséklet körülbelül 135 °C₇ról körülbelül 150 °C-ra emelkedik. Az elegyet ezen a hőmérsékleten körülbelül 15 percig továbbreagáltatjuk, majd amilyen gyorsan lehet,

100 °C alá hűtjük.
Szilárdanyag-tartalom	20%
Viszkozitás 20 °C-on	900 mPas
Fajlagos viszkozitás, Kresol DAB V-el képezett 1%-os oldat, 20 °C-on	0,67
Gyantaszilárdanyag NHCOO-tartalma, kb.	12 súly%

C—2 oldat

240 súlyrész vízmentesített N-metil-pirroIidont és 150 súlyrész vízmentesített trietilénglikolt keverővei és leszálló hűtővel ellátott reakcióedénybe töltünk. A berendezést keverés közben 150 °C-ra melegítjük, és 15 perces időközökben 5 részletben 50—50 súlyrész ρ,ρ’-difenil-metán-diizocianátot adunk hozzá. Az adagolások alkalmával fellépő hőfejlődés hatására a hőmérséklet 10—15 °C-kal emelkedik, ezért az egyes adagolások között az elegyet 150 °C-ra visszahűtjük. Az 5. részlet hozzáadása után a berendezést 170 °C-ra melegítjük és 15 percen át továbbreagáltatjuk; ezután 1350 súlyrész vízmentesített Kresol DAB V-el hígítjuk.

Szilárdanyag-tartalom 20%

Viszkozitás 20 °C-on 2200 mPas

Fajlagos viszkozitás,

Kresol DAB V-el képezett

1%-os oldat, 20 °C-on 0,44

Gyantaszilárdanyag

NHCOO-tartalma, kb. 29 súly%

C—3 oldat súlyrész vízmentesített etilénglikolt keverővei és leszálló hűtővel ellátott reakcióedénybe töltünk. Az elegyet keverés közben 160 °C-ra melegítjük, és 50 súlyrész trimetilbexametiléndiizocianátot adunk hozzá. A fellépő exoterm reakció hatására a hőmérséklet körülbelül 190 °C-ra emelkedik. Az elegyet 15 percen át 170 °C-ra hűtve továbbreagáltatjuk. Ezután 15 perces időközökben 4 részletben 40—40 súlyrész trimetilhexametilén-diizocianátot adunk hozzá. Az exoterm reakció hatására minden adagolás után

10—20 °C-os hőmérséklet-emelkedés lép fel, ezért az egyes adagolások után az elegyet 170 °C-ra visszahűtjük. A 4. részlet hozzáadása után 15 perccel a berendezést körülbelül 120 °C-ra hűtjük és 950 súlyrész Kresol DAB V-el hígítjuk.

Szilárdanyag-tartalom 20%

Viszkozitás 20 °C-on 1050 mPas

Fajlagos viszkozitás,

Kresol DAB V-el képezett.

1%-os oldat, 20 °C-on 0,37

Gyantaszilárdanyag

NHCOO-tartalma., kb. 43 súly%

C—4 oldat

106 súlyrész vízmentesített dietilénglikolt keverővei és leszálló hűtővel ellátott reakcióedénybe mérünk be. Az elegyet keverés közben 160 °C-ra melegítjük és 50 súlyrész trimetilhexametilén-diizocianátot adunk hozzá. A fellépő exoterm reakció hatására a hőmérséklet körülbelül 190 °C-ra emelkedik. Az elegyet 170 °C-ra hűtve 15 percig utóreagáltatjuk. Ezután 15 perces időközökben 4 részletben 40—40 súlyrész trimetil-hexametilén-diizocianátot adunk hozzá. Az exoterm reakció hatására a hőmérséklet minden adagolás után

10—20 °C-kal emelkedik, ezért az elegyet az egyes adagolások után 170 °C-ra visszahűtjük. A 4. részlet hozzáadása előtt 130 súlyrész vízmentesített N-metil• pirrolidont adunk hozzá. A 4. részlet hozzáadása után 15 perccel a reakcióelegyet körülbelül 120 °C-ra hűtjük és 1150 súlyrész Kresol DAB V-el hígítjuk.

Szilárdanyag-tartalom 20%

Viszkozitás 20 °C-on 580 mPas

Fajlagos viszkozitás,

Kresol DAB V-el képezett

1%-os oldat, 20 °C-on 0,16

Gyantaszilárdanyag

NHCOO-tartalma, kb. 37 súly%

C—4.1 oldat

A C—4 oldat készítésénél leírtak szerint járunk el, azzal a változtatással, hogy az N-metil-pirrolidon hozzáadását elhagyjuk. A reakció befejeződése után

-7182680

IS

1150 súly rész helyett 1280 súlyrész Kresol DAB V-el hígítjuk,

Szilárdanyag-tartalom 20%

Viszkozitás 20 °C-on 1100 mPas

Fajlagos viszkozitás,

Kresol DAB V-el képezett

1%-os oldat, 20 °C-on 0,41

Gyantaszilárdanyag

NHCOO-tartalma, kb. 37 súly%

C—5 oldat

A C—4.1 oldat készítésénél leírt módon járunk el, azzal a változtatással, hogy 106 súlyrész vízmentesített dietilénglikol helyett 150 súlyrész vízmentesített trietilénglikolt alkalmazunk és a reakció végén 1280 súlyrész helyett 1415 súlyrész Kresol DAB V-et adunk hozzá.

Szilárdanyag-tartalom 20%

Viszkozitás 20 °C-on 950 mPas

Fajlagos viszkozitás,

Kresol DAB V-el képezett %-os oldat, 20 °C-on 0,40

Gyantaszilárdanyag

NHCOO-tattalma, kb. 33 súly%

C—6 oldat

450 súlyrész trietilénglikolt, 186 súlyrész etilénglikolt, 6 súlyrész ólomacetát-trihidrátot, 292 súlyrész adipinsavat, 150 súlyrész glikolt és 384 súlyrész trimetilsavanhidridet a fenti sorrendben keverővei és leszálló hűtővel felszerelt reakcióedénybe mérünk be. A reakcióelegyet keverés közben olyan ütemben melegítjük, hogy hőmérséklete körülbelül 6,5 óra alatt érje el a 220 °C-ot. A hőmérsékletet úgy szabályozzuk, hogy a lehető legtöbb vizet és kevés etilénglikolt desztilláljuk le. A desztillációs hőmérséklet 110 °C fölé nem emelkedhet. A fölös mennyiségű glikolt vákuumban ledesztilláljuk; a képződő észterimidgyanta hidroxil-tartalma 1,5—2%. Ezután 1190 súlyrész 2-meToxi-etilacetáttal hígítjuk. Amikor a hőmérséklet a 115 °C-ot elérte, 175 súlyrész p,p’-difenilmetán-diizocianátot adunk hozzá. A fellépő exoterm reakció hatására a hőmérséklet körülbelül 130 °C-ra emelkedik. Az elegyet ezen a hőmérsékleten 10 percen át továbbreagáltatjuk, majd 4260 súlyrész 2-metoxietil-acetáttal hígítjuk.

Szilárdanyag-tartalom 20%

Viszkozitás 20 °C-on 60 mPas

Fajlagos viszkozitás,

Kresol DAB V-el képezett

1%-os oldat, 20 °C-on 0,33

Gyantaszilárdanyag

NHCOO-tartalma, kb. 6 súly%

C—7 oldat súlyrész vízmentesített etilénglikolt keverővei és leszálló hűtővel ellátott reakcióedénybe töltünk. Az elegyet keverés közben 150 °C-ra melegítjük és 24 súlyrész Desmodur T 65-t (Bayer) adunk hozzá. A fellépő exoterm reakció hatására a hőmérséklet körülbelül 185 °C-ra emelkedik. Az elegyet 15 percen át 170 °C-ra hűtve továbbreagál tatjuk. Ezután 15 perces időközökben 6 részletben 25—25 súlyrész Desmodur T 65-t adunk hozzá. A fellépő exoterm reakció hatására a hőmérséklet minden adagoláskor 20—30 °C-kal emelkedik, ezért a hőmérsékletet minden részlet hozzáadása után 170 °C-ra visszahűtjük. A 4. és 5. részlet hozzáadása előtt 20—20 súlyrész és a 6. részlet hozzáadása előtt 40 súlyrész vízmentesített N-metil-pirrolidont adunk hozzá. A reakció befejeződése után 865 súlyrész Kresol DAB V-el hígítjuk.

Szilárdanyag-tartalom 20%

Viszkozitás 20 °C-on 1400 mPas

Fajlagos viszkozitás,

Kresol DAB V-el képezett

1%-os oldat, 20 °C-on 0,23

Gyantaszilárdanyag

NHCOO-tartalma, kb. 50 súly%

C—8 oldat

106 súlyrész vízmentesített dietilénglikolt keverővei és leszálló hűtővel ellátott reakcióedénybe töltünk. Az elegyet keverés közben 160 °C-ra melegítjük és 14 súlyrész Desmodur T 65-t (Bayer) adunk hozzá. A fellépő exoterm reakció hatására a hőmérséklet körülbelül 175 °C-ra emelkedik. Az elegyet 170 °C-ra hűtve 15 percen át továbbreagáltatjuk, majd 15 perces időközökben 4 részletben 40—40 súlyrész Desmodur T 65-t adunk hozzá. A fellépő exoterm reakció hatására a hőmérséklet minden adagolás után 30—40 °C-kal emelkedik, ezért az egyes részletek hozzáadása után 170 °C-ra visszahűtjük. A 4. részlet hozzáadása előtt 100 súlyrész vízmentesített N-metil-pirrolidont adunk hozzá. A 4. részlet beadagolása után 15 perccel a reakcióidő végetér, majd 1020 súlyrész vízmentesített Kresol DAB V-el hígítjuk.

Szilárdanyag-tartalom 20%

Viszkozitás 20 °C-on 3100 mPas

Fajlagos viszkozitás,

Kresol DAB V-el képezett

1%-os oldat, 20 °C-on 0,48

Gyantaszilárdanyag

NHCOO-tartalma, kb. 42 súly %

C—9 oldat súlyrész vízmentesített etilénglikolt keverővei és leszálló hűtővel ellátott reakcióedénybe töltünk.

-8182680

Az elegyet keverés közben 160 °C-ra melegítjük, és 48 súlyrész hexametilén-diizocianátot adunk hozzá. A fellépő exoterm reakció hatására a hőmérséklet körülbelül 190 °C-ra emelkedik. Az elegyet 170 °C-ra hűtve 15 percen át továbbreagáltatjuk. Ezután 15 perc alatt 3 részletben 40—40 súlyrész hexametilén-diizocianátot adunk hozzá. Az egyes részletek beadagolásakor fellépő exoterm reakció hatására a hőmérséklet 10—20 °C-kal emelkedik, ezért minden adagolás után 170 °Cra visszahűtjük. A 3. részlet hozzáadása előtt 100 súlyrész vízmentesísett N-metil-pi'rrolidont adunk hozzá. A 3. részlet hozzáadása után 15 perccel az elegyet körülbelül 120 °C-ra hűtjük és 820 súly rész Kresol DAB V-el hígítjuk.

268 súlyrész trimetilolpropánt, 9 súlyrész ólomacetátot és 3000 súlyrész Kresol DAB V-t mérünk be. Az elegyet keverés közben olyan ütemben melegítjük, hogy a 200 °C-os hőmérsékletet 4 óra alatt érje el. A hőmérsékletet oly módon szabályozzuk, hogy minél több víz, de kevés Kresol DAB V desztilláljon le. A hőmérsékletet 8—10 órán át 200—210 °C-on tartjuk, míg a reakció végetér. Az elegyet 1320 súlyrész Kresol DAB V-el, 1320 súlyrész 2-inetoxietilacetáttal és 2190 súlyrész xilollal hígítjuk. Az elegy hőmérsékletét 110 °C-ra állítjuk be, és részletekben 1955 súlyrész Desmodur AP stabil-t (Bayer) adunk hozzá. A Desmodur AP stabil feloldódása után 2200 súlyrész Kresol DAB V-el, 485 súlyrész 2-metoxietilacetáttal és 4000 súlyrész xilollal hígítjuk.

Szilárdanyag-tartalom Viszkozitás 20 °C-on Fajlagos viszkozitás, Kresol DAB V-el képezett 1%-os oldat, 20 °C-on Gyantaszilárdanyag NHCOO-tartalma

20%

1350 mPas

0,45 súly%

Szilárdanyag-tartalom Viszkozitás 20 °C-on Fajlagos viszkozitás, Kresol DAB V-el képezett 1%-os oldat 20 °C-on Gyantaszilárdanyag NHCOO-tartalma, kb.

20% mPas

0,15 súly%

C—10 oldat 25

400 súlyrész N-metil-pirrolidont és 700 súlyrész xilolt keverővei és leszálló hűtővel ellátott reakcióedénybe mérünk be. Az elegyet keverés közben melegítjük és körülbelül 40 perc alatt 300 súlyrész illékony komponenst desztillálunk le. Az elegyet körülbelül 80 °C-ra hűtjük, majd 96 súlyrész trimellitsavanhidridet és 250 súlyrész p,p’-difenilmetán-diizocianátot adunk hozzá. Az elegyet keverés közben 140 °C-ra melegítjük, miközben a széndioxid-fejlődést a visszafolyató hűtőhöz kapcsolt gázórával ellenőrizzük.

Az elegyet 22,4 liter széndioxid fejlődése után 117 °C-ra hűtjük és 75 súlyrész víz mentesített trietilénglikolt adunk hozzá. A fellépő exoterm reakció hatására a hőmérséklet körülbelül 135 °C-ra emelkedik. Az elegyet 30 percen át ezen a hőmérsékleten továbbreagáltatjuk, majd 200 súlyrész vízmentesített Kresol DAB V-el,

285 súlyrész N-metil-pirrolidonnaí és 285 súlyrész xilollal hígítjuk.

Szilárdanyag-tartalom Viszkozitás 20 °C-on Fajlagos viszkozitás, Kresol DAB V-el képezett 1%-os oldat, 20 °C-on Gyantaszilárdanyag NHCOO-tartalma, kb.

20%

830 mPas

C—11.1 oldat

Keverővei, hőmérővel és hűtővel felszerelt kis reakcióedénybe 960 súlyrész trimellitsavanhidridet, 75 súlyrész glikokollt, 396 súlyrész diaminodifenilmetánt, 96 súlyrész etilénglikolt, 150 súlyrész trietilénglikolt, 268 súlyrész trimetilolpropánt, 9 súlyrész ólomacetátot és 3000 súlyrész Kresol DAB V-t mérünk be. Az elegyet keverés közben olyan ütemben melegítjük, hogy a 200 °C-os hőmérsékletet körülbelül 4 óra alatt érje el. A hőmérsékletet oly módon szabályozzuk, hogy minél több víz, de kevés Kresol DAB V desztilláljon át. A hőmérsékletet 8—10 órán át 200— 210 °C-on tartjuk, míg a reakció végetér. Az elegyet 1320 súlyrész Kresol DAB V-el és 2190 súly rész xilollal hígítjuk. Mihelyt az elegy hőmérséklete 150 °C-ot eléri, 1955 súlyrész Desmodur AP stabil-t (Bayer) adunk hozzá és körülbelül 20 percen át 140 °C-on továbbreagáltatjuk. Az elegyet 2200 súlyrész vízmentesített Kresol DAB V-el, 1805 súlyrész 2-metoxietilacetáttal és 4000 súlyrész xilollal hígítjuk.

C—11 oldat

0,60 súly%

20%

800 mPas

0,58 súly%

Keverővei, hőmérővel és hűtővel ellátott kis reakcióedénybe 960 súlyrész trimellitsavanhidridet, 75 súlyrész glikokollt, 396 súlyrész diaminodifenilmetánt, 96 súlyrész etilénglikolt, 150 súlyrész trietilénglikolt,

1.1—1.18 példa

A találmányunk szerinti ömledékes ragasztólakk előállítása céljából a fentiekben leírt oldatokat az I.

-9182680 táblázatban megadott arányban összekeverjük. Az ily módon készített ömledékes ragasztólakkokkal az alábbi módon beégetős lakkhuzalokat készítünk, melyeknek az I. táblázatban megadott tulajdonságait az alábbiakban ismertetésre kerülő módon meghatározzuk, A példákat az 1. ábrán feltüntettük.

I táblázat

Példaszám			összetétel
	Polihidantoingyanta-oldat,	Fenoxigyant a-oldat,	Poliuratángyanta-oldat,
	20%-os		20%-os'	20%-os
	Szám	Súly%	Szám Súly%	Szám Súly%

1.1	A 1	75	B 1	20	C 1	5
1.2	A 1	75	B 1	12,50	.C 1	12,5
1.3	A 1	75	B 1	5	C 1	20
1.4	A 1	70	B 1	24	C 1	6
1.5	A 1	50	B 1	45	C 1	5
1.6	A 1	50	B 1	40	C 1	10
1.7	A 1	50	B 1	25	C 1	25
1.8	A 1	30	B 1	56	C 1	14
1.9	A 1	30	• Β I	35	C 1	35
1.10	A 2	50	B l	40	C 1	10
1.11	A 3	50	B 1	40	C l	10
1.12	A 1	50	B 2	40	C 1	10
1.13	A 1	50	B 3	40	C 1	10
1.14	A 1	50	B 4	40	C 1	10
1.15	A 1	50	B 5	40	C 1	10
1.16	A l	50	B 1	40	C2	10
1.17	A 1	50	B 1	40	C3	10
1.18	A 1	50	B 1	40	C 4	10
1.19	A 1	50	B 1	40	C4.1	10
1.20	A 1	50	B 1	40	C 5	10
1.21	A 1	50	B 1	40	C6	10
1.22	A 1	50	B 1	40	C 7	10
1.23	A 1	50	B 1	40	C 8	10
1.24	A 1	50	B 1	40	C 9	10
1.25	A 1	50	B 1	40	C 10	10
1.26	A 1	50	B 1	40	C 11	10
1.27	A 1	50	B 1	40	C 11.1	10
1.28	A 1	50	B 1	33	C6	17

1. táblázat

Példaszám

Felviteli sebességtartomány

Tulajdonságok Legkisebb keniényedési idő percben

Beégethető 30 perc alatt 180 °C 220 °C °C perc/220 °C beégetés után

Ragasztóerő N-ben °C 160 °C 20Ó °C

Kifáradási szilárdság határérték >1 órára

N-ben (AV) m/pere

160 °C 200 °C

1.1	15	200	—	15
1.2	10	220	—	10
1.3	5—10	220	. —	10
1.4	15	200	—	15
1.5	15	180	120	15
1.6	10—15	180	120	10

104	55	25	35	3
105	60	27	33	5
110	52	22	34	3
120	61	30	30	3
126	45	25	16	3
140	50	28	17	4

-10182680

Példaszám Felviteli sebességtartomány (ΔΥ) m/perc

1. tádlázat folytatása

Tulajdonságok

Beéget- Legkisebb keménye- 30 perc/220 °C beégetés után hető 30 dési idő percben Ragasztóerő N-ben perc alatt 180 °C 220 °C 20 °C 160 °C 200 °C °C

Kifáradási szilárdság határérték >1 órára N-ben

160 °C 200 °C

1.7	5—10	220	—	10
1.8	10	180	120	20
1.9	5	220	—	10
1.10	10—15	180	120	10
1.11	10—15	180	120	10
1.12	10—15	180	120	10
1.13	10-15	180	120	10
1.14	10—15	180	120	10
1.15	10—15	180	120	10
1.16	10—15	180	150	8
1.17	10—15	180	90	5
1.18	10—15	180	120	10
1.19	10—15	180	120	10
1.20	10—15	180	120	10
1.21	15	180	120	20
1.22	10—15	180	90	5
1.23	10—15	180	120	7
1.24	10—15	180	90	5
1.25	5—7	220	—	10
1.26	5—10	180	120	10
1.27	5—10	180	120	10
1.28	10—15	180	120	10

115 120	42 30	22 10	11 6	3 2
125	43	28	5	3
135	48	27	15	4
125	47	29	16	3
120	46	28	17	3
132	52	30	17	4
126	48	25	16	3
137	52	30	17	4
142	50	34	>37	13
127	63	42	32	16
143	62	40	32	10
142	63	40	32	12
148	51	36	32	10
110	38	12	8	2
140	74	50	>37	15
128	71	44	>37	14
130	59	37	33	16
110	54	30	27	8
122	48	18	16	4
117	55	21	21	5
117	45	21	13	' 4

2.1—2.13 számú összehasonlító példa

A fentiekben leírt oldatokat a IL táblázatban megadott mennyiségben összekeverjük és ily módon készíjiik el az összehasonlító vizsgálatokhoz felhasznált ömledékes ragasztólakkokat. Ezekkel a lakkokkal az alábbiakban ismertetésre kerülő módon beégetéses lakkhiizalokat készítünk, melyeknek a II. táblázatban felsorolt tulajdonságait az alábbiakban leírt módon meghatározzuk. Az összehasonlító példákat az 1. ábrán feltüntettük.

II. táblázat

Példszám összetétel

Polihidantoingyanta-oldat, Fenoxigyanta-oldat, Poliuretángyanta-oldat,

	20%-os Szám	SÚly%	20%-os Szám	súly%	20%-os Szám	súly'
2.1	A 1	50	B 1	17	C 1	33
2.2	A 1	50	B 1	10	C 1	40
2.3	A 1	30	B 1	14	C 1	56
2.4	A 1	10	B 1	72	C 1	18
2.5	A 1	10	B 1	45	C 1	45
2.6	A 1	10	B 1	18	C 1	72
2.7	A 1	70	B 1	30	—	—
2.8	A 1	50	B 1	50	—	—
2.9	A 1	30	B 1	70	—	—
2.10	A 1	100	—		—	—
2.11	—	—	B 1	100	—	—
2.12	—	—	—	—	C 1	100
2.13	—	—	B 1	80	C 1	20

2.13 példa a 2.443.252 számú NSZK-beli nyilvánosságra hozatali irat 2. példája.

-11182680

II. táblázat össze- ' Tulajdonságok hasonlító Felviteli Beéget- Legkisebb keménye- 30 perc/220 °C beégetés után (10 perc/250 °C beégetés

példa- szám	sebesség- hető 30 tartomány perc alatt	dési idő percben	után) Ragasztóerő N-ben	Kifáradási szilárdság határérték >1 órára N-ben
180 °C	220 °C (250 °C)
(AV) m/perc	°C	20 °C	160 °C	200 °C
160 °C	200 °C
2.1	3	250	—	(5-10)	(100)	(35)	(16)	(12)	(3)
2.2	2	250	—	(5-10)	(95)	(30)	(7)	(ID	(2)
2.3	2	250	—	(5-10)	(110)	(35)	(4)	(5)	(2) .
2.4	15	170	120	30	95	6	4	3	2
2.5	0	250	—	(5-10)	(90)	(8)	(3)	(3)	(2)
2.6	2	250	—	(5—10)	(95)	(10)	(4)	(3)	(2)
2.7	10—15	220	—	30	105	40	22	12	2
2.8	10—15	180	>300	>60	110	18	7	<4	<1
2.9	>15	180	>300	>60	90	4	2	<1	<1
2.10	10—15	250	—	(kb. 5)	(120)	(65)	(46)	(36)	(12)
2.11	>15	<160	>300	>60	75	2	<1	<1	<1
2.12	10—15	200	—	>60	100	8	3	2	<1
2.13	10—15	170	120	30	86	6	4	3	2

2.13 példa = 2.443.252 számú NSZK-beli nyilvánosságra hozatali irat 2. példája

A tulajdonságok meghatározása

Az I. és IL táblázatban megadott tulajdonságok S meghatározása céljából H-hőosztályba tartozó poli-észterimiddel bevont rézdrótot (melynél a poliészterimid-réteg vastagsága a „Véréin Schweizerischer Maschinenindustrieller (Kirchweg 4, Postfach Zürich) — a továbbiakban VSM — 23745 (1967) számú szabványában leírt Cj felviteli osztálynak, illetve a CEI 182 (1964) számú kiadványában megadott 1 felviteli osztálynak felel meg) a vizsgálandó ömledékes ragasztólakkokka! a VSM szerinti C₂, illetve a CEI szerinti 2 felviteli osztály eléréséig bevonunk. A kapott beégetős lakkhuzalok mért dimenziói az alábbiak:

bevonat nélküli rézhuzal átmérője d=0,40 mm poíiészterimíddel szigetelt huzal átmérője d,= = 0,433 ±0,002 mm ömledékes ragasztóréteg átmérője d.₂ = 0,460± ± 0,002 m

Az ömledékes ragasztólakkokat porlasztós felvivőrendszerrel és függőleges szárítókemencével ellátott huzallakkozógép segítségével az észterimidlakkal szigetelt huzalra visszük fel. A porlasztót úgy állítjuk be, hogy a fent megadott 27 μιη-es (d₂—d,) ömledékes ragasztóréteget három kereszt ül vezetéssel vigyük fel.

A szárítókemence hosszúsága 2,5 mm ;hőmérséklete a belépőzónában 80 °C és a kilépőzónában 300 °C.

Felviteli sebesség-tartomány meghatározása

Az ömledékes ragasztólakk felvitelekor a lakkozást sebességet változtatjuk, miközben a többi feltételt állandó értéken tartjuk. Ekkor 15 és 50 m/pere közötti sebességeknél huzalmintákat veszünk és meghatározzuk a felviteli sebesség-tartományt (m/perc)AV. Felviteli sebesség-tartománynak azt a sebességtartományt nevezzük, amelyben a felvitt ömledékes ragasztóréteg megfelelően kiszárad, azaz a tekercselésre megfelelően tapad, ugyanakkor beégethető, és olyan is marad. Amennyiben a száradás túl gyenge, az öniledékes ragasztóval bevont huzalok extrém esetben már a tekercsen összeragadhatnak vagy nem megfelelően tapadnak a tekercseléshez, azaz a lakkréteg a tekercselésnél leválik. Amennyiben a száradás túl 40 erős, az ömledékes ragasztóréteg már nem égethető be, azaz már részben vagy teljesen térhálósodott. Megfelelő ömledékes ragasztólakkok felviteli sebességtartománya AV legalább 5 m/pere kell, hogy legyen. Az alábbi kísérletekhez csak optimálisan szárított hu45 zalokat alkalmazunk.

Beégethetőség vizsgálata 50

A beégethetőség vizsgálata céljából 6,3 mm belső átmérőjű (belvilágú) és körülbelül 75 mm hosszúságú spirálhuzalokat 6,3 mm átmérőjű tüskén terhelés köz55 ben melegítés közben beégetünk. A kísérleti berendezést a 2. ábrán mutatjuk be, ahol is 1 gyűrűsúlyt (75 gramm), 2 spirálhuzalt és 3 tartószerkezetet jelent, A beégetéstartóságot a 3. ábrán feltüntetett szerkezettel határozzuk meg, amely a 290 (1969) CEI közle60 menyben leírtaknak felel meg; 2 spirálhuzalt jelent.

-12182680

Legkisebb keményedési idő meghatározása

A 180, 220, illetve 250 °C-on mért legkisebb keményedési időt oly módon határozzuk meg, hogy a fenti hőmérsékleten különböző ideig beégetett spirálhuzalokat a 3. ábrán bemutatott berendezésen 200 °C-on, 1 órán át K = 2 N terhelésnek tesszük ki. Legkisebb keményedési időnek azt a legrövidebb beégetési időt tekintjük, amelynél a spirálhuzalok e tesztben nem törnek szét és 1 mm-nél jobban nem hajolnak meg.

Ragasztóerő meghatározása

Ragasztóerőnek azt az erőt tekintjük, amelyet adott hőmérsékleten kell kifejteni ahhoz, hogy a beégetett spirálhuzalt a 3. ábrán bemutatott berendezéssel széjjelszakítsuk.

Kifáradási szilárdság-határérték meghatározása

A kifáradási szilárdság-határértéket oly módon határozzuk meg, hogy egy beégetett spirálhuzalt adott hőmérsékleten a 3. ábrán bemutatott berendezésen különböző K erőkkel terheljük. Kifáradási szilárdsághatárértéknek azt a legnagyobb K erőt tekintjük, amellyel a spirálhuzalt legalább 1 órán át terhelhetjük, széjjeltörés vagy 1 mm-nél nagyobb elhajlás nélkül.

Hő-sokk-állóság meghatározása

A hő-sokk-állóságot a 251.1 (1968) CEI publikációban leírt módszerrel határozzuk meg. Ezt az értéket a III. táblázatban különböző találmányunk szerinti öniledékes ragasztólakkokkal, illetve összehasonlító ömledékes ragasztólakkokkal bevont, poliészterimid gyanta-alapszigeteléssel ellátott rézhuzalokra, vala10 mint H-hőosztályba tartozó észter! mid-itatólakkal átitatott, poliészterimidgyanta-alapszigeteléssel ellátott rézhuzalra adjuk meg.

Csavarási élettartam meghatározása

A csavarási élettartamot 250 és 300 °C-on a 172 (1966) CEI publikációban leírt módszerekkel határoz20 zuk meg. Az eredményeket a III. táblázatban különböző találmányunk szerint ömledékes ragasztólakkokkal, illetve összehasonlító ragasztólakkokkal bevont, poliészterimidgyanta-alapszigeteléssel ellátott rézdrótokra, valamint H-hőosztályba tartozó észterimid itatólakkal átitatott, poliészterimidgyanta-alapszigeteléssel ellátott rézhuzalra adjuk meg.

A találmányunk szerinti ömledékes ragasztólakkal elért műszaki haladást a I—III. táblázat szerinti adatok egyértelműen igazolják.

ITT.

Termikus táblázat tulajdonságok

Hő-sokk- Csavarási élettartam órában állóság egy- 300 °C-on 250 °C-on szeri átmérőre (d)

Poliészterimidgyantával szigetelt rézdrót d = 0,40 mm

dj = 0,433 ± 0,002 mm Poliészterimidgyantával szigetelt rézdrót, d és d, mint fent,	220 °C	130	1050
1.6 példa szerinti fedőlakkal bevonva d₂ = 0,460 ±0,002 mm Poliészterimidgyantával szigetelt· rézdrót, d és d, 1.17 példa szerinti fedőlakkal bevonva,	mint fent,	250 °C	207	1850
d₂=0,460 ±0,002 mm Poliészterimidgyantával szigetelt rézdrót, d és d, az 1.23 példa szerinti fedőlakkal bevonva	mint fent,	250 ^CC	225	1790
d₂ = 0,460 ±0,002 mm		250 °C	216	1920

Poliészterimidgyantával szigetelt rézdrót, d és d, mint fent, 2.13 összehasonlító példa szerinti fedőlakkal bevonva

(2.443.252 számú DOS 2. példája)	220 °C	113	1364
Poliészterimidgyantával szigetelt rézdrót, d és d, mint fent,
SIB 759 lakkal átitatva (H hőosztálvú észterimid itatólakk'	—	108	896

-13182680

A találmányunk szerinti hőre keményedő lakkok — a fenti táblázatok tanúsága szerint — a 2.443.252 sz. DOS-ban leírt lakkokkal szemben az alábbi előnyökkel rendelkeznek :

a) a lényegesen gyorsabb keményedés eredményeként jobb megmunkálhatóság;

b) a nagyobb ragasztóerő következtében magasabb hőmérsékleten jobb mechanikai tulajdonságok;

e) lényegesen jobb tartós melegállóság és túlterhelhetőség.

Claims

Szabadalmi igénypontok:

1. Hőre keményedő beégető lakk, lakkal szigetelt huzalok bevonására, azzal jellemezve, hogy

a) az (I) általános képletnek megfelelő egységeket tartalmazó lineáris és/vagy elágazó szerkezetű polihidantoin-gyantából (mely képletben az R szimbólumok azonosak vagy különbözőek lehetnek és jelentésük hidrogénatom vagy 1—4 szénatomos alkilcsoport és X jelentése a (III) képletű csoport) — melynek Kresol DAB V-el készült 1%-os oldatának fajlagos viszkozitása 20 °C-on 0,

2 és 1,5 közötti érték —; és

b) a (II) képletnek megfelelő egységeket tartalmazó, lineáris és/vagy elágazó szerkezeté polihidroxipoliéter-, illetve fenoxigyantából — melynek Kresol DAB V-el képezett 1%-os oldatának fajlagos viszkozitása 20 °Con 0,2 és 1,5 közötti érték —; és

e) legalább 4 súly%-ban a (IV) képletű uretánesoportokat tartalmazó, lineáris és/vagy elágazó szerkezetű poliuretán-gyantából —r- melynek Kresol DAB V-el készült 1%-os oldatának fajlagos viszkozitása 20 °C-on 0,1 és 1,0 közötti érték — álló hőre keményedő keverék 50 °C és 230 °C közötti, előnyösen 130 °C és210 °C közötti hőmérsékleti tartományban forró oldó szerrel vagy oldószer-eleggyel képezett oldatát tartalmazza olyan mennyiségben, hogy a hőre keményedő gyanta keverék összetétele — a gyanta szilárd anyagokra vonatkoztatva — az alábbi határokon belül van:

5 a) komponens b) komponens c) komponens 1. 80 súly% 5 súly% 15 súly% 2. 80 súly% 17 súly% 3 súly% 3. 32 súly% 65 súly% 3 súly% 10 4. 20 súly% 65 súly% 15 súly% 5. 20 súly% 40 súly% 40 súly% 6. 30 súly% 30 súly% 40 súly% 7. 70 súly% 5 súly% 25 súly%

15 2. Az 1. igénypont szerinti beégetőlakk kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy c) komponensként valamely, legalább kétértékű adott esetben imid-esoportokat tartalmazó izocianát — melynek izocianátcsoportjait adott esetben részben egyértékű H-aktív

20 vegyületek, előnyösen fenolok, e-kaprolaktám, malonsavészterek, benzilalkohol vagy triizopropilalkohol blokkolhatják — és valamely, legalább kétfunkciós hidroxil-vegyület addíciós termékét tartalmazza.

3. Az 1. igénypont szerinti beégetőlakk kiviteli

25 alakja, azzal jellemezve, hogy c) komponensként hexametilén-l,6-diizocianát, trifenil-metán-4,4’,4”-triizocianát., toluilén-2,4- és/vagy 2,6-diizocianát, dimerizált toluilén-2,4-diizocianát, 1,4-diizoeianáto-benzol, naftilén-l,5-diizocianát, difenilmetán-4,4’-diizo30 cianát, trimetil-hexametilén-diizocianát vagy izoforon-diizocianát és legalább difunkciós hidroxil-vegyület addíciós termékét tartalmazza.

4. A 2—3. igénypontok bármelyike szerinti beégetőlakk kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy c) kompo35 nensként izocianát és hidroxil-vegyület olyan poliaddiciós termékét tartalmazza, amelyben az izocianátcsoportok és hidroxil-csoportok mólaránya 4—6:5.