HU181739B

HU181739B - Process for preparing new digoxin derivatives

Info

Publication number: HU181739B
Application number: HU801607A
Authority: HU
Inventors: Fritz Kaiser; Klaus Koch; Wolfgang Schaumann; Wolfgang Voigtlander
Original assignee: Boehringer Mannheim Gmbh
Priority date: 1979-06-28
Filing date: 1980-06-27
Publication date: 1983-11-28
Also published as: ES8102720A1; EP0021244A1; ATE2222T1; ES492890A0; FI802006A; ZA803817B; CA1140109A; DD156912A5; AU528274B2; IL60387A0; IL60387A; JPS568400A; US4292314A; DE3061607D1; EP0021244B1; AU5956280A; DE2926026A1

Description

A II általános képletü vegyületeket előnyösen bázikus oldószerekben, például dimetil-anilinben, trietil-aminban, piridinben, adott esetben rövidszénláncú alkoholokkal, előnyösen etanollal készült elegyben reagáltatjuk, miáltal pótlólagos bázis-hozzáadás szükségtelen. A reakció szobahőmérséklettől az oldószer forráspontjáig terjedő hőmérséklettartományban 72 óra és 1 óra közötti időtartam alatt megy végbe.

A végtermékek tiszta állapotban való előállítása átkristályositással illetve kromatográfiás elválasztással vagy többszörös megosztást követő kristályosítással törtérik.

Adott esetben az Rí és R₂ alkanoilcsoportoknak a végtermék digitoxózba való bevitele a 12-helyzetű oxim.' lást követően is elvégezhető ismert módszerek szerint, így valamilyen aktív savszármazékkal, például sav-kloriddal ortoészterrel, vagy savanhidriddel való reagáltatással.

Az I általános képletü vegyületek új vegyületek. A digoxinnal és ennek megfelelő származékaival ellentétben ezek túlnyomórészt extrarenalisan választódnak ki, és így a szívglikozidok-terápiájában, különösen csökkent veseműködésű betegek esetében,

-1181739 nagyobb biztonságot nyújtanak. Erősebb lipofiltulajdonsággal rendelkeznek a digoxinnál, illetve a megfelelő digoxin-származéknál, így jobban szívódnak fel, és végül terápiás spektrumuk szélesebb, ami az emelkedő dózisú hatóanyag injekciós adagolásakor a lapos dózis/hatás-görbéből adódik.

A találmány szerinti vegyületek hatását a 12-dehidro-digoxin-oximnak (1. példa; BM 62.192) és a

12-dehidro-digoxin-O-metil-oximnak (7. példa; BM 62.211) a szívelégtelenség ellen hatásos gyógyszer- io ként ismert digoxinnál való összehasonlításával határozzuk meg a következő vizsgálati eljárással:

Pozitív inotrop és kardiotoxikus hatást macskákon vizsgálunk, amelyeknél pentobarbitallal idézünk elő szívelégtelenséget. 10 perces időközönként emel- 15 kedő dózisokat injiciáltunk úgy, hogy az összes dózis mindig \/2 faktorral nőj jön. A gyógyászatilag értékelhető, pozitív inotrop hatására ismérvként a maximális nyomásnövekedési sebesség 1,5 illetve 3,0 mmHg/sec-mal való növekedése szolgál (DEi_j5 és 20 DE_{3 o}). A két értékből alkotott hányad szolgál mértékül a dózis-hatás vonalak meredekségére.

A kardiotoxicitás mértékeként az a dózis szolgál, amelynél az ingerületvezetés első zavarai fellépnek. Az arritmia kezdetének időpontját az EKG alapján 25 állapítjuk meg, és interpolációval számítjuk ki az ehhez tartozó dózist. Az ezen kardiotoxikus dózisból és a DE_1>5 értékből számított hányados szolgál a terápiás szélesség mértékeként.

Amint az 1. táblázatban látható eredmények 30 mutatják, a találmány szerinti termékek terápiás spektruma szélesebb, mint a digoxiné. A BM 62.211 számú vegyület esetében a dózis-hatás görbe is laposabb, mint a digoxinnál, ami szintén a hatás jobb, fokozatos eloszthatóságára és ezáltal a gyógyászat 35 során a könnyebb kezelhetőségre utal.

A farmakokitenikai vizsgálatokat éber macskákon végeztük. Az anyagokat ³H-jelzett formában intravénásán injiciáltuk. A plazma radoaktivitásának meghatározására implantált katéteren át 48 órán keresztül vettünk vérmintákat. A vizeletet 14 napon át gyűjtöttük. Az eliminációs állandót a plazma-kon centráció csökkenéséből és a vizeletben kiválasztott mennyiségből számítottuk. A gyógyászatilag értékelhető paraméterek középértékeit a 2. táblázatban állítottuk össze/.

Minél kisebb egy anyag összes kiválasztódásának értéke, annál kisebb a napi dózis, ami ahhoz szükséges, hogy bizonyos plazma-koncentráció fenntartható legyen. A 2. táblázat eredményei azt mutatják, hogy az eljárás szerinti termékek összkiválasztódása meglehetősen csekély. A BM 62.192 esetében a digoxin dózisának kereken 45%-a, a BM 62.211 esetében a digoxin dózisának 13%-a szükséges azonos plazma-koncentrációk eléréséhez.

A kezelés irányíthatósága szempontjából az elimináció sebessége fontos. Embereken a digoxin eliminációs állandója kereken 0,015/óra, ami egyezik a macskáknál kapott eredményekkel. Biológiai szempontból az eliminációs állandó az összes kiválasztástól és a megoszlási térfogattól függ.

összes kiválasztás Eliminációs állandó --------------------megoszlási térfogat.

A csekély megoszlási térfogat következtében a BM 62.211 eliminációs állandója a csekély összes kiválasztás ellenére körülbelül ugyanolyan nagy, mint a digoxiné, a BM 62.192-é viszont nagyobb. Ez igazolja, hogy az eljárás termékeinek gyógyászati hatása legalább olyan jól irányítható, mint a digoxiné, ha a szélesebb hatásspektrumtól eltekintünk.

További előny a kisebb kiválasztási hányados a vizeletben. A digoxin-mérgezések mindenekelőtt csökkent vesefunkciójú betegeknél fordulnak elő. Mivel az eljárás termékei nagyobbrészt extrarenálisan eliminálódnak, ez a veszély kisebb.

A BM 62.192 és BM 62.211 jelű vegyület injekcióinak pozitív inotrop és kardiotoxikus hatásai összehasonlítva a digoxinéval, pentobarbitallal előidézett szívelégtelenségben szenvedő macskákon.

A = kezdeti dózis mg/kg-ban; az összes dózis növelése faktorral 10 perces időközönként.

Anyag	DE, _>5mg/kg	DE_3>0mg/kg	de₃₎₀ DE_1>S	Aritmia mg/kg	Aritmia DE!,_s
Digoxin	0,120	0,253	2,28	0,330	2,75
BM 62.192	0,105	0,236	1,98	0,510	4,85
BM 62.211	0,334	0,817	3,56	1,37	4,10

A találmány szerinti I általános képletű új vegyületek folyékony vagy szilárd formában enterálisan 55 vagy parenteralisan alkalmazhatók. Injekciós közegként előnyösen vizet alkalmazunk, amely az injekciós oldatoknál szokásos adalékokat, például stabilizálószereket, oldásközvetítőket és pufferokat tartalmazza. Ilyenféle adalékok például a tartarát- és cit- 60 rát-puffer, etanol, komplexképzők (így etilén-diamin-tetraecetsav és ennek nem toxikus sói), nagymolekulájú polimerek (így folyékony polietilénoxid) a viszkozitás szabályozására. Szilárd hordozók például a keményítő, laktóz, mannit, metil-cellulóz, 65 talkum, finomdiszperz kovasavak, nagymolekulájú zsírsavak (például sztearinsav), zselatin, agar-agar, kalcium-foszfát, magnézium-sztearát, állati és növényi zsírok, szilárd nagymolekulájú polimerek (például polietilénglikolok); szájon át való alkalmazásra megfelelő készítmények kívánt esetben ízesítő és édesítő anyagokat is tartalmazhatnak. Az adagolás különböző faktoroktól, például az alkalmazási módtól, fajtól, kortól és/vagy az egyéni állapottól függhet. A naponta beadandó dózis szájon át való alkalmazása esetén körülbelül 0,05-1,0 mg egy körülbelül 70 kg súlyú melegvérűnek.

-2181739 táblázat

A BM 62.192 és BM 62.211 kinetikájának csszehasonlitása a digoxinéval, éber macskákon intravénás injekciók alkalmazásával:

	Digoxin	BM 62.192	BM 62.211
Dózis Mg/kg	30	100	100
Megoszlási térfogat liter/kg	13,3	2,74	1,47
Eliminációs konstans óra^{* 1}	0,01214	0,0258	0,0143
Vesén át való kiválasztás ml/kg · perc	1,24	0,32	0,12
összes kiválasztás ml/kg · perc	2,68	1,19	0,35
Kiválasztás vizeletben a dózis %-a	42,8	30	31

A következő példákban a találmány szerinti új vegyületek előállítását részletesen szemléltetjük. 20

A vékonyrétegkromatográfiás vizsgálatok körülményei és az alkalmazott rövidítések magyarázatai:

Réteg:

DC-Fertigplatte Merek, Kieselgel 60/F254. 25

I. oldószerelegy:

Xilol: metil-etil-keton (2:3) + 5% formamid. Impregnálás 20% formamidot tartalmazó etanollal.

II. oldószerelegy^

Kloroform : metil-etil-keton (1 : 3), 30

Kimutatás:

Triklór-ecetsav/klóramin reagenssel.

Fluoreszcencia hosszúhullámú (λ = 360 nm) ultraibolyajényben.

R_D ^: 35

A digoxin elmozdulási távolságára vonatkoztatott R-értéket jelenti.

(Például:

12-dehidro-digoxin-oxim elmozdulása ₄₀ digoxin elmozdulása &DD^: a megfelelő digoxin-származék elmozdulási távol- 45 ságára vonatkoztatott R-értéket jelenti. (Például:

12-dehidro-|3-metil-digoxin-oxim elmozdulása ------------------------------------------- 50 β-metil-digoxin elmozdulása

1. példa

12-Dehidro-digoxin-oxim

3g 12-dehidro-digoxint oldunk 60 ml vízmentes piridin és 60 ml vízmentes etanol elegyében, és 600 mg hidroxilamin-hidroklorid hozzáadása után a go reakcióelegyet 6 órán át forraljuk visszafolyató hűtő alatt. Utána 1,2 liter vízzel hígítjuk, 6 x 0,1 térfogatnyi kloroformmal extraháljuk, a kloroformos fázisokat 2 n kénsavoldattal, nátrium-karbonát-oldattal és vízzel mossuk, nátrium-szulfáton szárítjuk, és 65 vákuumban bepároljuk. A maradék kloroform/dietil-éter/petroléter elegyből végzett kristályosítása után

2,5 g 12-dehidro-digoxin-oximot kapunk. Olvadáspont: 172—176 °C.

Vékonyrétegkromatográfiás eredmények:

1. oldószerben: R_D = 2,0.

II. oldószerben: R_D = 1,28.

2. példa

12-Dehidro-a-metil-digoxin-oxim.

lg 12-dehidro-a-metil-digoxint oldunk 10 ml vízmentes piridinben és 20 ml vízmentes etanolban, és 500 mg hidroxilamin-hidroklorid hozzáadása után 2 órán át forraljuk visszafolyató hűtő alatt, majd az

1. példában leírtakhoz hasonlóan feldolgozzuk.

A nyersterméket formamiddal impregnált cellulózoszlopon ciklohexán : etil-acetát (2 : 3) eleggyel eluálva tisztítjuk. A kromatográfiásan egységes frakciókból kloroform/dietil-éter/petroléter elegyből végzett kristályosítás után 460 mg 12-dehidro-a-metil-digoxin-oximot kapunk. Olvadáspont: 162-166 °C. Vékonyrétegkromatográfiás eredmények:

I. oldószerben: R_D = 2,79;

II. oldószerben: R_D = 1,96;

Rdd ⁼ 1,33.

Rdd ⁼ 1,23.

3. példa

12-Dehidro-0-metil-digoxin-oxim.

g 12-dehidro-0-metil-digoxint oldunk 60 ml vízmentes piridinben és 60 ml vízmentes etanolban, utána hozzáadunk 600 mg hidroxilamin-hidrokloridot, és az 1. példában leírtak szerint reagáltatjuk, és feldolgozzuk. A nyersterméket formamiddal impregnált cellulózoszlopon ciklohexán : etil-acetát (1:1) oldószereleggyel kromatografálva tisztítjuk. A kromatográfiásan egységes frakciókból kloroform/dietil-éter'petroléter elegyből történő átkristályosítás után

2,2 g 12-dheidro-0-metil-digoxin-oximot kapunk. Olvadáspont: 151 -154 °C.

-3181739

Vékonyrétegkromatográfiás eredmények:

I. oldószerben: R_D = 2,84; R_DD = 1,28.

II. oldószerben: R_D = 2,03; R_Dd = 1,22.

4. példa

12-Dehidro-3”’,4”’-izopropilidén-digoxin-oxim.

g 12-dehidro-3”’,4”’-izopropilidén-digoxint oldunk 10 ml vízmentes piridin és 20 ml vízmentes etanol elegyében, majd 500 mg hidroxilamin-hidroldoridot adunk hozzá, és a 2. példában leírtak szerint reagáltatjuk, és feldolgozzuk. A nyersterméket formamiddal impregnált cellulózoszlopon ciklohexán : etil-acetát (3:1) eleggyel eluálva kromatografáljuk. A kromatográfiásan egységes frakciókat ldoroform/dietil-éter/petroléter elegyből átkristályosítva 430 mg 12-dehidro-3”’,4”’-izopropilidén-digoxin-oximot kapunk. Olvadáspont: 234-237 °C. Vékonyrétegkromatográfiás eredmények:

I. Oldószerelegyben: R_d = 3,57; R_DD = 1,06.

II. oldószerelegyben: R_{D = 2},89; R_DD = 1.16.

5. példa

12-Dehidro-o-acetil-digoxin-oxim.

g 12-dehidro-digoxin-oximot oldunk 20 ml vízmentes tetrahidrofuránban, és 20 ml trietil-ortoacetát és 2 g vízmentes cink(II)-klorid hozzáadása után 6 órán át kevertetjük szobahőmérsékleten. Utána 20 ml vízzel elegyítjük, 20 órán át hagyjuk szobahőmérsékleten állni, 200 ml vízzel meghígítjuk, és 6 x 0,1 térfogatnyi kloroformmal extraháljuk. A kloroformos fázisokat vízzel mossuk, nátrium-szulfáton szárítjuk, és vákuumban bepároljuk. A maradékot formamiddal impregnált cellulózoszlopon ciklohexán : etil-acetát (2 : 3) oldószereleggyel eluálva kromatografáljuk. A kromatográfiásan egységes frakciókat kloroform/dietil-éter elegyből átkristályosítva 350 mg 12-dehidro-a-acetil-digoxin-oximot kapunk. Olvadáspont: 188-192 °C. Vékonyrétegkromatográfiás eredmények:

I. oldószerelegyben: R_D = 2,79; Rp_D = 1,38.

II. oldószerelegyben: R_D = 2,0; Rdd = 1,25.

6. példa

12-Dehidro^-acetil-digoxin-oxim.

lg 12-dehidro-digoxin-oximot oldunk 10ml dirrietü-formamidban, és 200 mg trietilén-diamin [= l,4-diaza-biciklo(2,2,2)oktán] és 140g ecetsavanhidrid hozzáadása után 24 órán át hagyjuk szobahőmérsékleten állni. Utána, 100 ml vízzel hígítjuk, kloroformmal extraháljuk, és a kloroformos fázist 2 n kénsavoldattal, nátrium-karbonát-oldattal és vízzel mossuk, majd vákuumban bepároljuk. A nyersterméket formamiddal impregnált cellulózoszlopon ciklohexán : etil-acetát (2 : 3) oldószereleggyel eluálva kromatografáljuk. A kromatográfiásan egységes frakciókat kloroform/dietil-éter/petroléter elegyből átkristályosítva 220 mg 12-dehidro-d-acetil-digoxin-oximot kapunk.

Olvadáspont: 161-164 °C. Vékonyrétegkromatográfiás eredmények:

I. oldószerelegyben:. R_D = 2,84; R_DD = 1,23. II. oldószerelegyben: R_D=2,27; R_DD = 1,19.

7. példa

12-Dehidro-digoxin-O-metil-oxim.

g 12-dehidro-digoxint oldunk 30 ml piridinben, hozzáadunk 1,5 g O-metil-hidroxil-amin-hidrokloridot, és a reakcióelegyet utána 72 órán át hagyjuk állni szobahőmérsékleten. Ezt követően felhígítjuk 1 liter vízzel, 6 x 0,1 térfogatnyi kloroformmal extraháljuk, majd a kloroformos fázist 2 n kénsavoldattal, nátrium-karbonát-oldattal és vízzel mossuk, nátrium-szulfáton szárítjuk, és vákuumban bepároljuk. A maradék etil-acetát/dietil-éter elegyből végzett átkristályosításával 2,85 g 12-dehidro-digoxin-O-metil-oximot kapunk. Olvadáspont: 221-225 °C. Vékonyrétegkromatográfiás eredmények:

I. oldószerelegyben: R_D = 3,84.

II. oldószerelegyben: R_D = 1,44.

8. példa

12-Dehidro-digoxin-O-etil-oxim.

3g 12-dehidro-digoxint oldunk 30 ml vízmentes piridin és 60 ml vízmentes etanol elegyében. Az oldathoz 1,5 g O-etil-hidroxilamin-hidrokloridot adunk, és az 1. példában leírtakhoz hasonlóan reagáltatjuk és dolgozzuk fel. A nyersterméket formamiddal impregnált cellulózoszlopon ciklohexán : etil-acetát (2 : 1) eleggyel eluálva kromatografáljuk. A kromatográfiásan egységes frakciókból nyert anyagot aceton/dietil-éter elegyből átkristályosítva 720 mg 12-dehidro-digoxin-O-etil-oximot kapunk. Olvadáspont: 200-204 °C. Vékonyrétegkromatográfiás eredmények:

I. oldószerelegyben: R_D = 4,08.

II. oldószerelegyben: R_D = 1,60.

9. példa

12-Dehidro-digoxin-O-benzol-oxim.

g 12-dehidro-digoxint oldunk 30 ml vízmentes piridinben és 60 ml vízmentes etanolban. Hozzáadunk 1,5 g O-benzil-hidroxilamin-hidrokloridot, és az 1. példában leírtak szerint reagáltatjuk, és feldol gozzuk. A nyersterméket ciklohexán : etil-acetát (2:1) oldószereleggyel eluálva kromatografáljuk formamiddal impregnált cellulózoszlopon. A kromatográfiásan egységes frakciókból aceton/dietil-éter elegyből végzett átkristályosítás után 390 mg 12-dehidro-digoxin-O-benzil-oximot kapunk. Olvadáspont: 222-225 °C. Vékonyrétegkromatográfiás eredmények:

I. oldószerelegyben: R_D = 4,28.

II. oldószerelegyben: R_D = 1,57.

10. példa

12-Dehidro-/?-acetil-digoxin-O-metil-oxim.

g 12-dehidro-digoxint oldunk 30 ml piridinben. és 1,5 g O-metil-hidroxilamin-hidroklorid hozzáadása után a 7. példában leírtak szerint reagáltatjuk, és feldolgozzuk. A 3,1 g nyersterméket 31 ml dimetil-formamidban oldjuk, hozzáadunk 630 mg trietilén-diamint és 720 mg ecetsavanhidridet, majd a 6. példában leírtakhoz hasonlóan reagáltatjuk, és feldolgozzuk. A nyerstermék etil-acetát/dietil-éter elegyből végzett kristályosítása után 2,7 g 12-dehidro-/3-acetil-digoxin-0-metil-oximot kapunk. Olvadáspont: 209—212 °C. Vékonyrétegkromatográfiás eredmények:

I. oldószerben: Rp = 4,51; R_DD = 1,88.

11. oldószerben: R_D = 2,24; R_DD = 1,28.

II. példa

12-Dehidro-0-metil-digoxin-O-metil-oxim.

g 12-dehidro-/3-metil-digoxint oldunk 30 ml piridinben, és 1,5 g O-metil-hidroxilamin-hidrokloridot adunk hozzá, majd a 7. példában leírt módon reagáltatjuk, és feldolgozzuk. A 3,35 g nyersterméket soklépcsős extraktorban szén-tetraklorid : etil-acetát: + metanol: víz (15:1:12:4) oldószerkeverékkel tisztítjuk. A vizes fázisból bepárlás és etil-acetát/die til-éter elegyből végzett átkristályosítás után 2,2 g 12-dehidro-/3-metil- digoxin-O-metil-oximot kapunk. Olvadáspont: 214-218 °C.

Vékcnyrétegkromatográfiás eredmények:

I. oldószerelegyben: R_D = 3,66; R_DD = 1,52.

II. oldószerelegyben: R_D = 1,45; R_DD = 0,93.

Claims

10 Szabadalmi igénypontok:

1. Eljárás az I általános képletü 12-dehidro-digoxir-oxim-származékok — ahol

15 Rí és R₂ azonos vagy különböző, és jelentésük hidrogénatom, rövidszénláncú alkanoil- vagy rövidszénláncú alkllcsoport és R₂ és R₂ együtt 2-5 szénatomos alkilidéncsoportot is jelenthet;

R₃ jelentése hidrogénatom vagy rövidszénláncú al20 ki-, illetve fenil-(l— 4 szénatomos)-alkilcsoport — előáll tására, azzal jellemezve, hogy valamely II általános képletü vegyületet

- ahol Rí és R₂ jelentése a fenti 25 inért oldószerben oldva egy III általános képletü hidro:<il-amin-hídrokloriddal - ahol R₃ jelentése a fenti - reagáltatunk, gyenge bázis jelenlétében, majd kívánt esetben a kapott I általános képletü vegyületet, amelynek a képletében Rj és/vagy R₂

30 hidrogénatomot jelent, egy megfelelő alkánkarbonsav reakcióképes származékával, előnyösen aktív észterével vagy — adott esetben vegyes — savanhidridével acilezzük.

35 2. Eljárás gyógyszerkészítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy egy, az 1. igénypont szerint előállított I általános képletü vegyületből — ahol Rí, R₂ és R₃ jelentése az 1. igénypontban megadott - önmagában vagy adott esetben más, az I.

40 általános képletü vegyületekkel szinergetikus hatást nem mutató hatóanyaggal együtt, a gyógyszerek készítésénél szokásos hordozó-, hígító-, ízesítő-, töltő- és/vagy egyéb segédanyagokkal kombinálva tablettákat, drazsékat, oldatokat, szuszpenziókat 45 készítünk.