HU181650B

HU181650B - Separating agent for heat treating textured silicon steel hands

Info

Publication number: HU181650B
Application number: HU77CE1134A
Authority: HU
Inventors: Edmondo Marianeschi; Sandro Basevi; Mario Barisoni; Paolo Marini; Carlo Borgianni; Bitti Roberto Ricci
Original assignee: Centro Speriment Metallurg; Terni Ind Elettr
Priority date: 1976-05-24
Filing date: 1977-05-24
Publication date: 1983-10-28
Also published as: JPS534714A; PL198370A1; DE2723174C2; DD130664A5; FR2352888A1; NO147035C; PL114517B1; RO71135A; FR2352888B1; CS207458B1; NL7705718A; BG39978A3; LU77395A1; ES459101A1; GB1563853A; JPS6115152B2; NO771781L; DE7716282U1; BE854833A; SE439020B

Description

-X A találmány tárgya szeparálószer textúráit szilíciumacé] _r lók hőkezeléséhez, amely a hőkezelés során a szalag rétegei4 nek egymástól történő elválasztásán kívül javítja a készter’ mék mágneses és elektromos tulajdonságait, és lehetővé teszi a hőkezelés időtartamának csökkentését. 5

Ismeretes, hogy a mágneses célokra gyártott textúráit szilíciumacél szalagok gyártása során a legkritikusabb művelet a végső lágyító hőkezelés. Ez a hőkezelés nem csupán a megfelelően orientált krisztallitok szelektív növekedését eredményezi a hengerlés síkjához és irányához képest, hanem a hőkezelés során távoznak el a szalagból bizonyos nemkívánatos szennyezők, például a szulfidok is. Az ilyen szennyezők eltávolítása alapvető fontosságú a megfelelő textúrával rendelkező szemcsék kialakulása és az elérhető mágneses tulajdonságok szempontjából.

A szilíciumacélok végső lágyító hőkezelését rendszerint tokos kemencékben végzik, és ahhoz, hogy valamennyi megkívánt folyamat lejátszódjék, rendszerint 20 óránál hosszabb kezelés szükséges. Ennél rövidebb hőkezelések csak néhány szabadalomban ismertetett különleges megoldással végezhetők. A hőkezeléshez a szalagokat rendszerint tekercsek formájában helyezik a kemencékbe. Bizonyos esetekben a szilíciumacélok hőkezelését pakettéivá is végzik, ami azt jelenti, hogy a szalagokat feldarabolva és egymásra helyezve rakják be a hőkezelő kemencébe. A szilíciumacélok ilymódon törté- 25 nő elhelyezése is oka annak, hogy a hőkezelés ilyen hosszú ideig tart. Az egymásra fekvő szalagrészek ugyanis csak nagyon nehezen érintkezhetnek a hőkezelő kemence terében lévő redukáló közeggel, amely főként a szulfidok eltávolítására szolgál. A tekercsben, illetve pakettéivá történő hőkezelés további hátránya az, hogy a lemezrészek hajlamosak az összeragadásra.

A szeparáló szereket kezdetben kizárólag arra a célra alkalmazták, hogy az összeragadást megszüntessék, és könynyebbé tegyék a redukáló atmoszféra áramlását a szalagrészek között. Ezért hőálló port szórtak az acélszalag felületére, mielőtt a tekercseket, illetve a kötegeket összeállították. Később kiderült, hogy ez a por a mechanikus hatáson kívül egyéb célra is felhasználható, azaz a rétegek egymástól törté10 nő távoltartásán és az ősszeragadás meggátolásán kívül reakcióba léphetnek a kénnel, és ilymódon segíthetik a szulfidok eltávolítását, sőt olyan üvegfilm kialakítására is alkalmasak, amely a lágy mágneses szalagot villamosán is és vegyileg is szigeteli.

Az idők folyamán egyre összetettebb hatású szeparálószereket alakítottak ki, amelyek kalcium- vagy magnéziumoxidokat tartalmaztak. Ilyen szeparálószereket ismertet például a 2 492 682 sz. USA szabadalmi leírás, amelyben a magnézi20 umoxid bázisú szeparálószer egyéb vegyületeket is, például titándíoxidot, vanádiumoxidot, mangánoxidot, bóroxidot és hasonlókat tartalmaz.

A textúráit szilíciumacélok hőkezelésénél használt szeparálószerek gyors fejlődését jól szemléltetik az erre vonatkozó további szabadalmak, például az 1 108 949 és az 1095 903 sz. angol szabadalmak, a 3 868 280 és a 3 676 227 sz. USA szabadalmak, valamint az 1 183 092 sz. angol szabadalom. Ezekben és még sok más szabadalomban számos szeparálószert ismertetnek. Ezek a szeparálószerek mind szűíciumbá30 risú anyagok, illetve keverékek.

181650 1

-1181650 összefoglalva, a jelenleg ismeretes és alkalmazott szeparálószerek az alábbi funkciók ellátására képesek:

— megakadályozzák a hőkezelendő szalag rétegeinek összetapadását a tokos kemencékben végzett hőkezelés során;

— megkönnyítik a redukáló atmoszféra áramlását a szalag egyes rétegei között;

— reakcióba lépnek az anyagból kilépő kénnel;

— a szalagon védő bevonatot alkotnak;

— villamos szigetelőréteget hoznak létre a szalagon;

— a szalagon olyan bevonatot alakítanak ki, amely a szalag bizonyos fokú feszítését eredményezi;

— megfelelő alapozóréteget képeznek a későbbiekben felvitt villamos szigetelőréteg számára.

Természetesen az ismert szeparálószerek túlnyomó többsége nem biztosítja egyidejűleg a felsorolt hatásokat, hanem azok kisebb vagy nagyobb részét. így jelenleg is kiterjedt kutatások folynak, hogy minél komplexebb és kedvezőbb hatású szeparálószereket lehessen létrehozni, amelyek segítségével a textúráit szilíciumacél szalagok végső lágyító hőkezelése egyszerűbben, rövidebben és olcsóbban elvégezhető legyen, és emellett a késztermék ferromágneses tulajdonságai is javíthatók legyenek.

A jelen találmányunk célja is az, hogy olyan szeparálószert alakítsunk ki, amely csökkenti a textúráit szilíciumacélok végső hőkezelésének idejét és költségét, és ezzel egyidejűleg javítja a késztermék villamos és mágneses tulajdonságait.

A kitűzött feladatot a találmány szerint úgy oldjuk meg, hogy a szeparálószer tartalmaz legalább egy ritkaföldfémoxidot és/vagy legalább egy olyan földfémvegyületet, amely hőbomlás eredményeként oxidot ad, és/vagy szilikátokat.

Az alkalmazott szeparálószerben lévő ritkaföldfémoxidok a teljes súly 5—30%-át teszik ki, és a szilíciumtartalom célszerűen 5—45% között van.

Az alkalmazott ritkaföldfémoxidok szemcsenagysága célszerűen kisebb, mint a 325-ös szita szemnyílás és 35-55%uk szemcsenagysága nagyobb, mint az 500-as szitanyílás. A ritkaföldfémoxidok mennyisége a szeparálószerben célszerűen 0,8—7%.

A találmány szerinti szeparálószerrel végzett vizsgálatok azt a meglepő eredményt mutatták, hogy a fenti összetétel következtében a lágymágneses textúráit szilíciumacélok végső hőkezelése során különleges előnyök biztosíthatók.

Az első jelentős előny, hogy a hőkezelt szalagok felületi minősége jelentős mértékben javul. A vizsgálatok kezdeti stádiumában apró felületi hibákat véltünk felfedezni a hőkezelt anyagon, és ezeket zárványoknak gondoltuk. Ezek alaposabb vizsgálata során azonban kitűnt, hogy ezek tulajdonképpen apró üregek, amelyek üvegfilmmel vannak kitöltve így az üyegfilm a szalag felületi hibáit eltünteti.

A hőkezelés során fokozni lehetett a kéntelenítő és nitrideltávolító hatást, azaz rövidíteni lehetett a végső hőkezelés különösen hosszú időtartamát eredményező folyamatokat.

A fentieken túlmenően növekedett a szalag bevonatrétegének felületi ellenállása és maga a szeparálószer is jobban tapadt az anyaghoz.

A találmány szerinti szeparálószer alkalmazása következtében fokozni lehetett a bevonatréteg előfeszítő hatását a szalagra, minthogy a hőkezelendő anyag és a bevonatréteg hőtágulási együtthatója különböző. Megállapítható volt, hogy egy adott szalagtípusra vonatkoztatva a felületi minőség javítása fokozta a feszítéssel szembeni érzékenységet A szalagban kialakuló feszültség viszont igen kedvező magnetostrikciós értékeket eredményez. A fentiek következtében a találmány szerinti megoldás alkalmazásakor elhagyható az eddig szükségesnek tartott járulékos borítóréteg felhordása az előfeszítés érdekében és ugyancsak elhagyható a szigetelő üvegréteg is, amelyet eddig rendkívül fontosnak tartottak.

A találmány további részleteit kiviteli példákon, rajz segítségével ismertetjük. A rajzon az la. ábra olyan hőkezelt szalag felületi rétegét mütatja metszetben, amelyet kizárólag magnéziumoxidot tartalmazó szeparálószerrel kezeltek (1000-szeres nagyítás), az lb. ábra olyan szalag felületi rétegének metszete 1000-szeres nagyításban, amelynek hőkezelésénél a találmány szerinti szeparálószert alkalmaztuk, az le. ábra olyan szalag felületi rétegének metszete, 1000-szeres nagyításban, amelynél a találmány szerinti szeparálószer egy másik kiviteli alakját alkalmaztuk, a

2. ábra az lb. és le. ábrákon bemutatott szalagokon mért magnetostrikciós görbék, a

3a. ábra az lb. ábrán bemutatott szalagból készült mintán mért mágnesezési görbe, a

3b. ábra az le. ábrán bemutatott szalagon mért mágnesezési görbe, a

4. ábra a feszültség hatását mutatja a vasveszteségekre, az

5. ábra a kéntelenítés diagramja és a

6. ábra a nitrid-eltávolítási diagram.

A találmány szerinti szeparálószer tulajdonságainak vizsgálata érdekében egy tekercs textúráit szilíciumacélból párhuzamos csíkokat vágtunk ki, közvetlenül a hideghengerlés után. A vizsgált szilíciumacél 2,93% szilíciumot tartalmazott. Ezzel a vizsgálati módszerrel biztosítottuk, hogy a vizsgálandó szalagrészek lehetőleg azonosak és homogén eloszlásúak legyenek.

Az előállított 400 m hosszú 5 db acélszalagot az alábbi bevonatokkal láttuk el:

O jelű szalag — MgO

A jelű szalag — MgO+MnO₂ (MgO/MnO₂ = 95/5)

B jelű szalag — MgO+MnO₂+B₂O₃

C jelű szalag — MgO + ritkaföldfém-oxid (10 súly%) D jelű szalag— MgO+ritkaföldfém-óxid (10súly%)+nátriumszilikát (10 súly%).

Az O jelű szalagot kontrollszalagként használtuk, és a hagyományos magnéziumoxid borítással láttuk el. Az A és B jelű szalagok alkották a referenciaszalagokat, míg a C és D jelű szalagok a találmány szerinti szeparálószerrel voltak hőkezelve.

Az la. ábrán látható metszet a magnéziumoxid szeparálószerrel hőkezelt, O jelű szalag felületét mutatja. Az lb. és le. ábrákon látható metszetek az A és C jelű szalagok felületét mutatják. A különböző módon hőkezelt szalagok felületeinek különbségei a bemutatott ábrákon jól láthatók. A szétvágott szalagból kialakított öt csík különböző helyeiről vett minták alapos tanulmányozása után az derült ki, hogy az O jelű szalag felülete teljes hossza mentén többé-kevésbé egyenletes volt, amint az la. ábra mutatja. Ugyanakkor az A, illetve B jelű szalagok felülete, amely a hagyományos szeparálószerrel volt bevonva, meglehetősen egyenetlen volt. Akadtak tehát az A és B szalagból kivett minták közül olyanok, amelyek az lb. ábrán bemutatottnál durvább felülettel rendelkeztek, és olyanok is, amelyek felülete simább volt annál. Ugyanakkor a C és D jelű szalagok felülete gyakorlatilag teljesen hibamentes volt.

A 2. és a 3. ábrákon bemutatott magnetostrikciós, illetve mágnesezési görbék is egyértelműen szemléltetik az lb. ábrán bemutatott szalag és az le. ábrán bemutatott szalag közötti különbséget, amely a felületi minőség változásának köszönhetők.

A 2. ábrán az a és a' görbék az A jelű szalaghoz, a b és b' görbék a C jelű szalaghoz tartoznak. Abésb' görbékből jól

-2181650 látható, hogy a találmány szerinti szeparálószer alkalmazásával viszonylag alacsony magnetostrikciós értékek érhetők el. Ezen túlmenően a magnetostrikció értéke csak rendkívül kis változást mutat, miközben a mágnesezés nullától a maximum értékig változik. Az is megfigyelhető, hogy a magnetostrikciós görbék igen alacsony szinten maradnak még akkor is, amikor a mágnesezés az elvi csúcsértékhez közeledik az adott szalagra vonatkoztatva. Nyilvánvaló, hogy ezek a tulajdonságok a transzformátor vasmagok vagy egyéb magok esetén rendkívül kis zajszintet eredményeznek.

Ugyancsak a 2. ábrán látható, hogy a jelenleg használatos szeparálószerek alkalmazása esetén a magnetostrikció értékei igen erősen változnak. Ezt jól szemléltetik az a és a' görbék. Ezen görbék változása nem csupán nagyobb, mint abésb' görbéké, hanem a változás meredekebb is.

Ha a magnetostrikció numerikus értékeit vizsgáljuk, megállapítható, hogy a hagyományos szeparálószerek alkalmazásakor a mágneses indukciónak 1,2 Tesla-ról 1,9 Tesla-ra történő változása esetén a magnetostrikció értéke -0,4x 10 ⁴ értékről több, mint 1 x 10 * értékre növekszik az a görbe szerint, és -1x10’ ’-ról 3 x 10' *-ra az a' görbe szerint. Ugyanakkor a találmány szerinti szeparálószert alkalmazva a magnetostrikció értéke -0,2 x 10“’ érték körül marad a b görbe szerint és -0,5 x 10“*-ról —0,8 x 10*’-ra változik a b' görbe szerint.

A felületi minőségnek a mágneses tulajdonságokra kifejtett hatását még szemléletesebben mutatják a 3a., 3b. és 4. ábrák. A 3a. és 3b. ábrákon a különböző szeparálószerekkel hőkezelt anyagok mágnesezési görbéit mutatjuk be. A 3a. ábrán a szeparálószer nélkül hőkezelt szalag mágnesezési görbéjét hasonlítjuk össze a találmány szerinti szeparálószerrel hőkezelt anyag mágnesezési görbéjével. Az ábrán az N. R. jelű görbe a szeparálószer nélkül hőkezelt anyag mágnesezési görbéjét mutatja, az R jelű görbe pedig a találmány szerinti szeparálószerrel hőkezelt anyaghoz tartozó mágnesezési görbe. A 3b. ábrán ugyancsak az N. R. jelű görbe a szeparálószer nélkül hőkezelt anyag mágnesezési görbéje, az R jelű görbe pedig az A jelű szeparálószerrel kezelt anyag mágnesezési görbéje.

A 4. ábrán a vasveszteségek láthatók a feszültség függvényében. Az a jelű görbe itt az lb. ábrán bemutatott anyag hengerelt állapotban mért görbéje, a b görbe pedig ugyanezen anyagnak a borítóréteg eltávolítása után mért görbéje. A diagram világosan mutatja, hogy a szalag teljesen érzéketlen a feszültségre, ha felülete durva, míg a finomfelületű szalag feszültségérzékenysége igen kedvezően hat a vasveszteségekre.

Az 5. és 6. ábrán a textúráit szilíciumacélok kéntelenítési, illetve nitrideltávolítási görbéit mutatjuk be. Mindkét ábrán az a jelű görbe a bevonat-nélküli szalagra vonatkozik, a c jelű görbe az A jelű szeparálószerrel hőkezelt anyagra, a b jelű görbe pedig a C jelű szeparálószenei hőkezelt anyagra vonatkozik. Tekintettel arra, hogy a vizsgált szalagok jóval egyenesebbek, mint az iparilag gyártott és felhasznált szalagok, a diagramokat lényegében lépték nélkül készítettük, így —bár numerikus értékeik nem mérvadóak, jellegükben pontosan megfelelnek a valóságos gyakorlati értékeknek. A felvett görbék helyességét egyébként számos azóta elvégzett ipari kísérlet és vizsgálat bizonyította.

A találmány szerinti szeparálószerrel tokos kemencékben végzett hőkezelések ideje minimálisan 15%-kal csökkent a hagyományos eljárásokhoz képest. Néhány ipari kísérlet során még 50%-os csökkenést is elértünk.

A találmány szerinti szeparálószer további előnyeinek bemutatása érdekében táblázatot készítettünk, amelyben ösz szehasonlitjuk a találmány szerinti szeparálószert néhány egyéb megoldással. Vizsgálatot végeztünk arra vonatkozóan, hogy a hőkezelés során milyen felületi ellenállás érhető el, és milyen minőségű a bevonatrétegek tapadása. A találmány szerinti megoldással elérhető eredmények mellett feltüntettük a már ismertetett O, A, B, C és D jelű szalagokon mért eredményeket, valamint két további kereskedelmi forgalomban kapható szeparálószerrel, és két ismert szabadalomban bemutatott szeparálószerrel elért eredményeket is.

1. táblázat

Szeparálószer	Felületi ellenálláseloszlás (ω/cm¹)	Tapadás*·
Minimum	Maximum	Átlagos
0	0,3	2,6	1,4	>20 mm
A	2,5	25	12	20 mm
B	2	26	13	20 mm
C	35	200	110	< 5 mm
D	30	230	100	< 5 mm
E	10*	200*	150*	20 mm
F	10*	140*	110*	20 mm
1 183 092 sz.
brit szabada-		26
lom	~4	(> 100*)	— ;	20 mm
3 868280 sz.
USA szaba-
dalom	1,5	24	—	>20 mm

* A feltüntetett értékek járulékos feszültségnövelö bevonattal ellátott szalagra vonatkoznak.

** A feltüntetett értékek egy olyan rúd átmérőjére vonatkoznak, amely körül a szalagok 180°-ban meghajlíthatók anélkül, hogy a bevonat károsodna vagy lepattanna.

A találmány szerinti szeparálószer egy másik célszerű kialakításánál lehetséges kisebb mennyiségű ritkaföldfém-oxid felhasználása, ha azokat mikronizáljuk, azaz olyan ritkaföldfém-oxidokat alkalmazunk, amelyek szemcsenagysága kisebb, mint a 325 szita szemnyílásnak megfelelő szemcsenagyság, és rendelkeznek egy 35—55 súly%-nyi frakcióval, amelynek szemcsenagysága az 500-as szita szemnyílásnál is kisebb.

Ebben az esetben elegendő csupán annyi ritkaföldfém-oxidot alkalmazni, amennyi a sztöchiometrikus aránynak megfelelően szükséges például a kénnel történő reakcióba lépéshez. Ennél is kisebb mennyiségű ritkaföldfém-oxid alkalmazható abban az esetben, ha a ritkaföldfém-oxidoknak a kéntelenítést és a nitrogén-eltávolítást gyorsító hatása nem bír különösebb jelentőséggel az adott hőkezelés során. Ilyen esetekben elegendő lehet 0,8—7 súly% ritkaföldfém-oxid felhasználása.

Abban az esetben azonban, ha viszonylag kismennyiségű ri tkaföldfém-oxidot alkalmazunk, a szeparálószernek tartalmazni kell még járulékos alacsony olvadáspontú szigetelő és feszültségkeltő üvegfrakciót is. Minthogy az így előállított üvegfilm rendkívül vékony, tömör és tapadóképes, igen kedvező térkihasználás érhető el.

További vizsgálatokhoz a már említett módon acélszalagokat készítettünk, és ezek mindegyikét különböző bevonattal láttuk el. A bevonatok a következők voltak:

a) 0,8 súly% ritkaföldfém-oxid, a maradék MgO

b) 1,4 súly% ritkaföldfém-oxid, a maradék MgO

c) 2,4 súly% ritkaföldfém-oxid, a maradék MgO

d) 4,0 súly% ritkaföldfém-oxid, a maradék MgO

-3181650

e) 5,6 súly% ritkaföldfém-oxid, a maradék MgO

f) 7,0 súly% ritkaföldfém-oxid, a maradék MgO

g) 10 súly% ritkaföldfém-oxid, a maradék MgO

h) 20 súly% ritkaföldfém-oxid, a maradék MgO

i) 0,4 súly% ritkaföldfém-oxid, a maradék MgO.

Az alkalmazott szeparálószer mennyisége 6 és 8 g/m²között volt, a bevonat vastagsága általában 1—3 μ. Az ismertetett szeparálószereket kétféle kivitelben alkalmaztuk. Az első megoldásnál 325-ös szita szemnyílásnál kisebb szemcsenagyságú anyagot használtunk fel (ezt a következő táblázatban 1-es indexszel jelöljük), a második megoldásnál pedig 140-es és 270-es szita szemnyílás közötti szemcsenagyságú anyagot vittünk fel (ezt a táblázatban 2-es indexszel jelöltük).

Ennek megfelelően az a, jelölés azt jelenti, hogy a szeparálószer 0,8 súly% ritkaföldfém-oxidot tartalmaz, és a maradék magnéziumoxid, a ritkaföldfémoxidok szemcsenagysága pedig kisebb, mint a 325-ös szita szemnyílás. Az a₂ jelölés ugyanakkor azt jelöli, hogy azonos összetételű szeparálószerben a ritkaföldfém-oxidok szemcsenagysága a 140-es és a 270-es szita szemnyílások között van.

A szeparálószerrel történő bevonás után valamennyi szalagot feszültségnövelő és szigetelő keverékkel vontuk be, majd a hagyományos végső lágyító hőkezelésnek vetettük alá őket.

A hőkezelt szalagok legfontosabb jellemzőit a 2. táblázat10 bán tüntetjük föl. A táblázatban szereplő Franklin-féle ellenálláseloszlást az ASTM A 344—6C T szabvány szerint mértük. A tapadóképesség, illetve az adhézió mértékét a már ismertetett módon vizsgáltuk, azaz a bevonattal ellátott szalagot hengeres rúd körül 180°-kal meghajlítottuk, és a tapa15 dóképesség mértékeként azt az átmérőt tüntettük fel, amelynél még a bevonat nem károsodott. A felhasznált szalagok vastagsága 0,3 mm volt.

2. táblázat

Minta	Üvegeim vastagsága Φ)	Végső vastagság' a réteggel együtt (μ)	EIlenálláseloszlás(%)	Tapadás (mm)	Permeabilitás	Vasveszteség (W/kp)
0—39,9/cm^a	40—99,9/cm²	100-999/cm¹	1000/cm²
«1	0,4	1,5	2	48	50		23	1900	1,11
		3,0	—	25	60	15	18		1,08
»2	egyenlőtlen	2,1	80	20	—	—	>35	1890	1,16
		3,1	75	25	—	—			1,15
b.	0,4	1,6	—	40	50	10	18	1913	1,09
		2,9	—	15	40	45	14		1,05
b_a	egyenlőtlen	2,0	70	30	—	—	>35	1905	1,16
		3,5	70	20	10	—			1,16
^ei	0,5	1,6	—	8	60	32	12	1915	1,09
		3,0	—	4	40	56	<10		1,05
β2	egyenlőtlen	2,8	10	50	40	—	20	1905	1,13
		3,8	—	55	45	—	20		1,13
d.	0,4	1,7	—	8	50	42	10	1917	1,08
		3,1	—	4	35	61	<10		1,04
d₂	0,4 -	1,7	—	25	65	10	15	1910	1,09
		3,3	—	10	60	30	13		1,06
Cl	0,5	1,9	—	10	40	50	<10	1910	1,10
		3,1	—	9	45	47	<10		1,06
c₂	0,5	2,0	—	20	50	30	12	1908	1,10
		3,1	—	18	45	37	15		1,08
fi	0,7	2,1	—	5	50	45	15	1906	1,10
		3,6	—	—	50	50	12		1,08
fa	0,7	2,1	—	10	60	30	14	1910	1,08
		3,5	—	10	50	40	14		1,06
8i	1,1	2,5	—	40	60	—	16	1900	1,12
		3,8	—	40	50	10	13		1,10
82	0,6	1,9	—	5	50	45	12	1913	1,07
		3,6	—	—	65	35	12		1,05
hí	1,8	3,1	15	35	50	—	20	1890	1,16
		4,2		35	60	5	15		1,10
h₂	0,7	2,1	—	—	60	40	12	1910	1,09
		3,6	—	—	55	45	12		1,07
h	szabálytalan	1,3	30	45	25	—	>35	1880	1,17
		3,2	20	20	60	—	30		1,17

Az elmondottakat összefoglalva a találmány szerinti sze- 60 parálószer alkalmazása az alábbi előnyökkel jár.

A szeparálószerrel hőkezelt szalagok felületén gyakorlatilag eltűnnek a felületi hibák, és a sima felület következtében a magnetostrikciós értékek jóval egyenletesebbek, a mágnesezési görbék pedig kedvezőbbek. 65

A találmány szerinti szeparálószer alkalmazásakor jelentős mértékben lerövidíthető a hőkezelendő anyagoknak a lágyító csúcshőmérsékleten történő lágyítási ideje.

Bizonyos elektromágneses alkalmazási területeken felhasznált szalagok esetén kiküszöbölhető a járulékos szigetelő és feszültségnövelő üvegréteg alkalmazása, amivel a tech-4181650 nológia jelentős mértékben egyszerűsíthető, minthogy az ilyen üvegfilm-réteg felvitele meglehetősen nehézkes folyamat. Az ilymódon származó előny jól látható az 1. táblázatban megadott értékekből. Ha ezeket az adatokat megvizsgáljuk, látható, hogy a felületi ellenállás átlagértékei a találmány szerinti szeparálószer alkalmazásakor abszolút értékben összehasonlíthatók azokkal, amelyekkel a jelenleg használatos nagy permeabilitású, kettős szigetelő és feszültségnövelő bevonattal ellátott szilíciumacélok rendelkeznek.

Ez a tulajdonság még azzal a további előnnyel is jár, hogy a kész szalag teljes vastagsága jóval kisebb lehet, mint a dupla szigetelő, illetve feszültségnövelő réteggel ellátott szalagoké, és így a ferromágneses teljesítmény sem csökkenEmellett a vastagság csökkenése még a kemencében elérhető térkihasználást is javítja (több, mint 1% értékkel), ami különösen a nagyméretű vasmagok hőkezelésénél számottevő előny.

Claims

1. Szeparálószer textúráit szilíciumacél-szalagok hőkezeléséhez, amely magnéziumoxidot tartalmaz, azzal jellemezve, hogy tartalmaz még legalább egy ritkaioldfém-oxidot és/ vagy legalább egy olyan ritkaföldfém-vegyületet, amely hőbontás eredményeképpen oxidot és/vagy legalább egy szilikátot ad.

2. Az 1. igénypont szerinti szeparálószer kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy 5—30 súly% ritkaföldfém-oxidot tartalmaz.

3. Az 1. igénypont szerinti szeparálószer kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy 0,8—7 súly% olyan ritkaföldfémoxidot tartalmaz, amelyek szemcsenagysága kisebb, mint a 325-ös szita szemnyílás, és a ritkaíoldfém-oxid frakció 35 —55%-ának szemcsenagysága kisebb, mint az 500-as szita szemnyílás.

4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti szeparálószer kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy szilikáttartalma 5—45 súly%.