HU181268B - Method and clamping device for producing self-sustaining plastic shell first shell of boat and the plastic shell - Google Patents

Description

Albert Pfleger, Bad Tölz, Német Szövetségi Köztársaság

Eljárás és szorítókészülék önhordó műanyaghéj, elsősorban csónaktest előállítására és műanyaghéj

A találmány tárgya eljárás önhordó műanyaghéj, elsősorban többrétegű csónaktest előállítására, amelynek során a szomszédos oldalaikkal egymásba illeszkedő üreges idomokat idomvázra erősítjük oly módon, hogy az üreges idomokat U alakú szorítókészülék(ek)be fogjuk és a készülékek) segítségével a kívánt szelvénynek megfelelő formára hajlítjuk meg és rögzítésük után a készüléke(ke)t levesszük és az üreges idomok közötti teret duroplasztikus anyaggal töltjük ki, végül pedig az idomok felületeire szálbetétes duroplasztikus műanyagréteget viszünk fel.

A találmány tárgya továbbá a fenti eljárásnál alkalmazandó szorítókészülékek, valamint az eljárással előállított műanyaghéj.

Ilyen, a 26 26 537 számú NSZK közrebocsátási iratból ismert eljárásnál egy szelvényt képező üreges idomok összefogására szolgáló szorítókészülékeket mindenkor az üreges idomoknak a szoritókészülékbe történő behelyezésük előtt hajlítják meg az idomváz által megadott kontúroknak megfelelően. Ezután az egy vagy több szorítókészülék által összefogott üreges idomokat felhelyezik az idomváz megfelelő szelvényére és ezen szelvény egyes üreges idomait pontszerűen rögzítik az idomvázon, pl. csavarok segítségével. A szomszédos üreges idomok egymásba ütköző felső és alsó oldalai közötti tér szelvényenként történő ragasztásra szolgál, hogy így egy szelvény üreges idomait egymással összekössék, miután 181268 a szelvényben található üreges idomok mindegyikét vagy pl. csak minden második tagját rögzítették az idomvázon. Miután az idomvázat teljesen befedték az üreges idomokkal, a felső és az alsó oldaluk közé 5 legalább részben behatoló, kiöntés után keményedő, duroplasztikus töltőanyag segítségével ezeket egymással összekötik és végül az így kialakított felületekre szálbetétes, duroplasztikus műanyagréteget visznek fel és ez rákötődik a felületekre. Ezáltal vi10 szonylag kis súlyú csónaktestet kapunk, amely alakhűsége jó és az üreges idomokban található nagy légzárványok alapján jelentős mértékben megjavul a csónaktest elsüllyeszthetetlenségi tulajdonsága. Ezzel az eljárással drága negatívformák alkalmazása nélkül 15 és különböző kialakítású és méretű csónak+esteket lehet előállítani egyszerű módon.

Az ennél az eljárásnál használt idomvázat a csónaktesten kívül amúgyis felhasznált csónakelemek alakítják ki, mint pl. a fartükörből, a keresztfa20 lakból, illetve válaszfalakból, a csónaktest héjperemét meghatározó hosszmerevítőkből, a hajógerinctartóból, valamint egy tőkéből. Mivel a hosszú csónaktestek esetében az egyes válaszfalak, illetve az utolsó válaszfal és a fartükör között is viszonylag 25 nagy a távolság, ezért nehéz az egyes válaszfalak, illetve a hátsó válaszfal és a fartükör között az idomvázra elhelyezendő üreges idomokat elrendezni a mindenkor kívánt kontúrokra és kontúrátmenetekre, hiszen az üreges idomok szorítókészülékek alkalma30 zása nélkül a mindenkori szomszédos válaszfalakat a

-1181268 legrövidebb úton kívánják összekapcsolni, valamint a mindenkor kívánt kontúrnak és kontúrátmenetnek megfelelően az egyes szoritókészülékek meghajlítása nehézkes és időigényes munka.

A „Boot- und Schiffbau” című folyóirat 1972. 7, számában a 8., 10. és 11. oldalról az üreges idomokból kialakított csónaktestekkel kapcsolatban ismeretes az, hogy két egymástól eltérő keresztmetszetű idomot kell felhasználni, amelynél az első keresztmetszet lényegében kör, míg a második keresztmetszet a kölcsönösen érintkező felületek hosszában kifelé nyitott, tompaszögű V-alakú horonnyal rendelkezik, amelyek párhuzamos oldalfalakkal vannak összekötve.

A találmánnyal célunk az eddig ismert megoldások olyan továbbfejlesztése, hogy az eddigieknél egyszerűbben és megbízhatóbban biztosítsuk az üreges idomoknak a szelvényenként! kontúrokon történő elrendezését és az idomvázon történő rögzítését a kialakított kontúr megtartása mellett.

A kitűzött célt a találmány szerint olyan eljárással értük el, hogy minden 11 szorítóelemet több 3, 3’ üreges idom felhelyezése után a mindenkori kívánt ívbe hajijuk meg és ilyen alakban rögzítjük, és hogy a szelvény ívben meghajlított 3, 3’ üreges idomait összekötjük egymással.

A találmány szerinti eljáráshoz különleges szorítókészülékekre van szükség, amelyeket mindig egy szelvényt képező üreges idomok elhelyezése után meghajlítjuk a kívánt kontúrnak megfelelően, majd rögzítjük. Ez szorítókészülékkel lehetséges, amely a szorítóelem rugalmas ívszáraiból és egy hozzá tartozó merev szorítókeretből áll, amelynél a szorítókeret felfekszik a beállító csavarokra, amelyek a szorítóelem ívszárait úgy érik különböző helyeken, hogy azok a szorítóelemet mindig a kívánt alakba hajlítják meg és így azt a beállító csavarokkal rögzíteni lehet. Ennek segítségével kell mindig a szelvény üreges idomait összefogó szorítókészülékeket szükség szerint meghajlítani, így egyetlen személy az egyes, szomszédos üreges idomokat a mindenkor megkívánt kontúrnak megfelelő hajlítással, állítással és elcsavarással beállíthatja és ellenőrizheti. Amikor egy szelvény üreges idomait összefogó szorítókészüléket a szelvényen belül a kívánt kontúrnak megfelelően beállítottuk, akkor az üreges idomokat egymással pontszerűen ragasztjuk össze úgy, hogy az üreges idomokkal az elért kontúrt rögzítjük a mindenkori szelvényben a szoritókészülékek nélkül. Ez az említett pontszerű ragasztási eljárás például egy pontragasztó pisztollyal valósítható meg, amely a szomszédos üreges idomok közé felmelegített műanyagot visz be pontokban, egyidejűleg az üreges idomokat ezekre a helyekre ráolvasztja, hogy ott az üreges idomok között biztosítsuk a pontszerű olvasztásos kötést.

Az idomváz bepalánkolásánál az idomokat célszerűen rögzítjük a tőkéhez és azután azokat a szorítókészüléknek az idomvázra történő felhelyezése után a kontúrjára ráhajlítjuk úgy, hogy a szomszédos válaszfalakkal vagy az idomváznál ugyanilyenek közötti viszonylag jelentősebb távolságok esetében is kialakíthatjuk az idomokkal a kívánt kontúrt.

Ezáltal a mindenkor szomszédos üreges idomok közötti üregekbe bevitt töltőanyag akkor is alak2 tartó kötést biztosít, ha ezeket az üreges idomokat erősen ívelt mértani alak mentén helyeztük el azért, hogy az üreges idomokkal a csónaktest szükséges kontúrjait kialakítsuk.

A találmány szerinti eljárás célszerű foganatosítási módja értelmében első és második keresztmetszetű, különféle üreges idomokat helyezünk fel váltakozva egymás után, ahol a második keresztmetszetű idomanyag hornyait a szabad végeiken az oldalfalak ]q síkjában peremekkel láttuk el.

A második keresztmetszetű üreges idomok ilyen jellegű kialakítása még akkor is biztosítja a peremek által a hátsómetszésű üregekkel kialakított keresztit metszetet, ha ezeket a V-alakú hornyokat különösen laposra alakítottuk ki azért, hogy az üreges idomokkal az erősen ívelő kontúrokat megfelelően követni lehessen.

Az üreges keresztmetszetnek töltőanyaggal való 20 kitöltése után az üreges idomok között alaktartó kötést kapunk, amely úgy az üreges idomokat egymással, mint az alaphéjra később felvitt rétegekkel fecskefarokszerűen köti össze.

Ha a szomszédos üreges idomokat erősen ívelt mértani felületen helyezzük el, akkor a hajlítási középpont irányába fordított peremeket el kell távolítani, hogy az üregek kifelé nyitott fecskefarokszerű üreges keresztmetszetét még ilyenkor is bizto30 sítsuk, amit töltőanyaggal keH kitölteni.

A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti eljárás alapján a csónaktestnek idomvázra történő felépítését, a a 2. ábra alakilag beállítható és rögzíthető szorítókészülékben az egyes üreges idomok vázlatos elrendezését, a 3. ábra a 2. ábrában alkalmazott szorítókészüléket részletesen, és a 4. ábra a két különböző üreges idom alkalmazását vázlatosan mutatja.

Mint az az 1. ábrában vázlatosan látható, az 1 csónaktestet 3 és 3’ üreges idomokból állítjuk elő 2 45 idomváz segítségével. A 2 idomváz 2a fartükröt, 2b bókonyokat vagy 2c keresztfalakat illetve 2d válaszfalakat, az 1 csónaktest peremét biztosító 2e hosszmerevítőket, ezen alkotórészeket alsó oldalukon összekötő 2f hajógerincet, valamint a tatrészt késő pező 2g tőkét foglal magába. Erre a 2 idomvázra erősítjük a nyújtott üreges, hőre lágyuló 3 illetve 3’ üreges idomokat, amelyek a felső és az alsó oldalukkal egymásba illeszkednek. Mint azt a 2. ábra ismerteti, a 3 és 3’ üreges idomok megközelítőleg ⁵⁵ párhuzamos 8 oldalfalakkal rendelkeznek, amelyek felül V-alakú nyitott 9 horonnyal és alul pedig U-alakúra kikerekített, kifelé domború fallal vannak összekötve.

A 2. ábrán ugyancsak jól látható, hogy két szom⁶⁰ szédos 3, 3’ üreges idom felső és alsó fala között kifelé nyitott 12 üreg alakul ki. Ebbe beöntés után keményedő, duroplasztikus töltőanyagot viszünk be, aminek következtében viszonylag sima külső és belső csónaktestfelületek biztosíthatók. Ezt köve⁶⁵ tőén az így kialakított felületekre szálbetétes, duro181268 plasztikus műanyagrétegeket viszünk fel. Ezek a keményedés során a felületeken szilárdan megkötődnek.

A 3. ábrában az egyes 3, 3’ üreges idomok szelvényszerű elhelyezésének a megkönnyítését szolgáló szorítókészülék látható, amely segítségével a 3, 3’ ⁵ üreges idomokat a kívánt kontúrnak megfelelően egy szelvényben lehet elhelyezni. A szorítókészülék 111 és 111’ rugalmas ívszárral ellátott 11 szorítóelemmel, valamint 117 összekötőgerinccel rendelkezik, amely 111 és 111’ ívszárak rugóacélból ¹ készülnek. All szorítóelemet 116 csavar vagy szegecs köti össze a lényegében merev 13 szorítókerettel, amely 113 és 113’ ívszárakkal rendelkezik, amelyek a 11 szoritóelem hozzárendelt 111 és 111’ ívszárait átfogja, de ezektől távolabb állnak. A 13 ¹ szorítókeret 113 és 113’ ívszáraiban az ivszárak hosszirányában meghatározott távolságra található menetes átmenő furatokba 114 állítócsavarok vannak becsavarva, amelyek a végeikkel all szorító- _2Q elem ívszárait alá tudják támasztani azért, hogy azokat mindig a kívánt módon hajlítsák meg és a meghajlított alakjukban rögzítsék. A 114 állítócsavarok beállításához azokon 15 szárnyasfejet találunk.

A 2. ábrában ezt a szorítókészüléket olyan hely- ₂₅ zetben mutatja be, amikor az 1 csónaktest 1. ábrában mutatott felépítését felülről lefelé végezzük el. A szorítókészüléknek a 3. ábrában ismertetett helyzetében ezzel szemben a 1 csónaktest felépítése alulról felfelé történik. Világosan kitűnik az, hogy ₃₀ az üreges 3 és 3’ idomokat hosszirányban, egymás után sorban, egymástól bizonyos távolságra felhelyezett több szorítókészülék 11 szorítóelemeinek a deformálásával a szelvény mindenkori kontúrjára hajlítjuk rá. ₃₅

Mint az a 4. ábrából kitűnik, az 1 csónaktestet ki lehet alakítani mindkét végén V-alakú, tompaszögű 30 horonnyal rendelkező 3 és 3’ kör alakú üreges idomokból is. A 30 horony szabad végein az oldalfalak síkjában kinyúló 31 peremek találhatók. A 3 ₄₀ és 3’ üreges idomok között közel fecskefarok alakú üreges tér alakul ki, amelyet a 4 töltőanyaggal lehet kitölteni, még akkor is, ha a 30 hornyok V-profilját különösen laposan, azaz nagy szöggel alakítottuk ki, azért, hogy a 1 csónaktesthéj erősen ívelő kontúrjait ₄₅ is még ki tudjuk alakítani anélkül, hogy a szomszédos 3 üreges idomok V-profiljának a szabad végei egymásba ütköznének. A 4 töltőanyag a kikeményedése után a kör alakú 3’ és a 30 horonnyal ellátott 3 üreges idomok között alakzáró kötés jön létre.

Mint azt a 4. ábra mutatja, a második 3 keresztmetszeti alakkal rendelkező, egymással szembefordított üreges idomok 31 peremeit le kell vágni akkor, ha a 3 üreges idomokat igen erősen ívelt pályán 55 helyezzük el: például, hogy a hajófal és az 1 csónaktest alsó oldala közötti átmenetet az üreges idomokkal ki tudjuk alakítani. Amint az a 4. ábrában a 32 helyen látható, még ilyen esetben is kifelé nyitott, fecskefarokszerű üregek alakulnak ki így, amelybe a 4 töltőanyagot kell belevinni.

A mindenkor kívánt kontúrt nagyon egyszerűen és pontosan lehet beállítani, mivel a szoritókészülékbe befogott 3 üreges idomokat all szorítóelem, megfelelő alaki beállításával, egymáshoz képest tet- szőlegesen elhajlítja, eltolja és elcsavaga így az 1 csónaktest kitűzött kontúrjának megfelelően. Mint az az 1. ábrából például a 2a fartükör közelében levő szelvényt nézve világosan kitűnik, egy szelvényen belül is ezek a kontúrok különböző átmenettel rendelkezhetnek, amelyeket szorítókészülékek nélkül csak nagyon nehezen lehetne beállítani.

Ha az egyes szorítókészülékek megfelelő beállításával a szelvényben összefogott 3 és 3’ üreges idomokkal a mindenkor kívánt kontúrt kialakítottuk, akkor ezeket egymással például műanyaghegesztő pisztoly segítségével ponthegeszthetjük abból a célból, hogy az elért kontúr szorítókészülékek nélkül is megmaradjon. Az ilyen műanyaghegesztő pisztoly a mindenkor szomszédos 3 és 3’ üreges idomok közé hőre lágyuló műanyagot visz be, amikor ezen 3 és 3’ üreges idomok hőre lágyuló anyagát egyidejűleg felolvasztjuk egy kissé, hogy így a mindenkor szomszédos üreges idomok között ezeken a helyeken szilárd, pontszerű kötést biztosítsunk. Az üreges idomokat a 2 idomváz befedésekor legjobb a 2 g tőkére rögzíteni és ezután a szorítókészülékek segítségével a 2 idomvázra történő egyidejű felhelyezésükkor az általa meghatározott kontúrnak megfelelően alakítiuk ki szelvényenként a 3 és 3’ üreges idomokat. Éppen ezért ezzel az eljárással egyszerűen és megbízhatóan alakíthat sk ki az 1 csónaktest egyes részeiben található olyan, viszonylag nehéz kontúrokat és kontúrátmeneteket, amelyek két, egymástól viszonylag távolra elhelyezkedő 2d válaszfal vagy a 2 idomváz alakját meghatározó egyéb részek között helyezkednek el. Az adott szelvényben összefogott 3, 3’ üreges idomok hegesztése után a szorítókészülékek eltávolíthatók. Ezt követően a következő szelvényben lehet a 3 és 3’ üreges idomokat a kívánt kontúrnak megfelelően kialakítani és rögzíteni.

Claims (9)

1. Szabadalmi igénypontok:

   1. Eljárás önhordó műanyaghéj, főleg többrétegből felépített csónaktest (1) előállítására a kívánt alakot biztosító idomváz (2) segítségével, amelyre az üreges idomokat (3, 3’) alsó és felső oldalukkal egymásba fogasillesztésesen helyezzük fel és pontszerűen rögzítjük, amelynél több üreges idomot (3, 3’) egy szelvénnyé fogunk össze legalább egy, szorítóelem-

   50 mel (11) rendelkező szorítókészülék segítségével, és a szorítókészülék meghajlításával a mindenkori befedendő idomvázszelvény adott kontúijára illesztjük rá és az idomvázon (2) rögzítjük, ekkor a szorítókészüléket eltávolítjuk, továbbá a keletkezett üregeket (12) a betöltése után keményedő, duroplasztikus töltőanyaggal (4) kapcsoljuk össze, és az így képzett felületekre szálbetétes, duroplasztikus műanyagréteget viszünk fel, amelyekre rákötődik, azzal jellemezve, hogy minden szorítóelemet (11) több üreges 60 idom (3, 3’) felhelyezése után a mindenkori kívánt ívbe hajtjuk meg és ilyen alakban rögzítjük, és hogy a szelvény ívben meghajlított üreges idomait (3, 3) összekötjük egymással.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási 65 módja, azzal jellemezve, hogy különböző kereszt-

   -3181268 metszetű üreges idomokat (3, 3’) váltakozva alkalmazunk, ahol az egyik körkeresztmetszetü (3’), míg a második (3) a kölcsönös érintkezési felületek hosszában kifelé nyitott, V-alakú hornyokkal (9) és párhuzamos oldafalakkal (8) rendelkezik, ahol a hor- 5 nyok (9) szabad végein az oldalfalaik síkjában peremeket (31) és ezekkel határolt üregeket (12) képezünk ki, amelyeket duroplasztikus anyaggal (4) kitöltve sima belső és külső felületekké képezünk.
3. 3. A 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási 10 módja, azzal jellemezve, hogy az üreges idom (3) kis ívben történő elhelyezésekor eltávolítjuk a hajlítási középpont felé eső peremeket (31).
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy egy 15 szelvény kialakításához több szorítókészüléket használunk fel és ezeket külön-külön hajlítjuk meg és rögzítjük.
5. 5. Szorítókészülék az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljáráshoz, szorítóelem (11) ívszárát ²⁰ képező rugalmas anyagból készítve, azzal jellemezve, hogy a szorítóelem (11) az összekötőgerincével (117) azonos irányban rögzítő merev, lényegében U alakú szorítóelemhez (13) van rögzítve, ami a szorítóelem (11) ívszáraihoz (lll, lll’) tartozó, azoktól ²⁵ bizonyos távolságra elhelyezett ívszárakkal (113,

   113’) rendelkezik, amelyek a szorítóelem (11) ívszárai (lll, lll’) és a szorítókeret (13) ehhez tartozó ívszára (113, 113’) közötti távolság beállítására szolgáló beállító csavarok (114, 115) által vannak összefogva.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti szorítókészülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szorítókeret (13) mindegyik ívszárán (113, 113’), ennek a hosszirányában, egymástól bizonyos távolságban elhelyezett, több eltérő módon beállítható beállítócsavar (114, 115) van.
7. 7. Az 5. vagy a 6. igénypont szerinti szorítókészülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a beállító csavarok (114, 115) a szorítókeret (13) ívszáraiban (113, 113’) található átmenő menetes furatokba becsavart menetes csapok, amelyek a szorítóelem (11) ívszárain (lll, lll*) kívül eső végein számyasfejjel (115) vannak ellátva.
8. 8. Az 5-7. igénypontok bármelyike szerinti szorítókészülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a szorítóelem (11) rugóacélból van.
9. 9. Műanyaghéj az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárással előállítva, azzal jellemezve, hogy a hornyok (30) széleinél az oldalfalak síkjában kinyúló peremek (31) vannak kialakítva.